Az érzelmi kötődéssel bíró kapcsolataink elvesztését vagy életünk jelentős fordulatait minden esetben gyászfolyamat követi. Egy válás, költözés, de akár a munkahelyünk elvesztése is kiválthatja ezt a folyamatot, az viszont tény, hogy a legerősebb a halálesethez köthető. Demeter Tünde gyászfeldolgozó módszerspecialistával beszélgetett Molnár Ambrus lelkipásztor a Világ/nézet legújabb epizódjában.
A veszteség folyamatosan része az emberségünknek, mégsem tudjuk megszokni. A veszteségre adott válaszunk azonban nemcsak a pillanatnyi szenvedésünkről szól, hanem arról is, ahogyan önmagunkhoz, sőt az egész élethez hozzáállunk – fejtette ki a műsor elején Molnár Ambrus.
A gyász az egymásnak ellentmondó érzések összessége. A gyászfolyamat mindig akkor kezdődik el, amikor valamilyen veszteséget élünk meg az életünk során. Fontos elmondani, hogy ez egy teljesen természetes és normális folyamat. A veszteség nagyon sokféle lehet, mindenki a halálhoz kapcsolja a gyászt és a gyászfolyamatot, de ezek a veszteségek lehetnek olyanok is, amelyekre elsőre nem is gondolnánk. Például visszafordíthatatlanul megváltozik a mindennapi rutinunk a gyermekvállalás miatt, egy új szerepkörben kell helytállni, le kell zárni a régi életet. Akár egy költözés, válás, szakítás, a munkahely elvesztése, váltása is elindíthatja a gyászfolyamatot. Sokszor nem is tudjuk, hogy ez igazából gyászt indít el bennünk, csak azt érezzük, hogy nem érezzük jól magunkat – fejtette ki Demeter Tünde.
A gyásznak vannak kifejezett reakciói azon felül, hogy egyfajta érzelmi hullámvasúton ülünk. Ez lehet akár étvágytalanság, alvászavar, de az érzelmeinktől való elidegenedés érzete is, amikor olyan pajzsot tartunk, amely mögé nem akarjuk beengedni azt, ami körülöttünk történik, nem akarjuk, nem tudjuk megélni azokat az érzéseket, amelyekben benne vagyunk – sorolta a szakember.
Hangsúlyozta, hogy ne ítélkezzünk afelett, aki éppen gyászol, próbáljunk belehelyezkedni a helyzetébe, és igyekezzünk egyszerűen csak meghallgatni. Biztosítsunk segítő teret arra, hogy meg tudjon nyílni a másik, és tudjon beszélni arról, ami benne kavarog, a fájdalmáról vagy akár arról az érzelmi hullámvasútról, ami tartalmazhat akár örömöt is, hogy megtartó közösség lehessünk számára. Amikor gyászolunk, leginkább arra van szükségünk, hogy valaki ott legyen velünk. Meg kell előzni az elmagányosodást, hogy ne azt közvetítse a társadalom, hogy nekem magamba kell fordulnom, és egyedül kell megoldanom a problémáimat, és mindezt egyébként gyorsan, mert ezt várja el a környezetem, mert nem tud mit kezdeni a gyászommal – mondta Demeter Tünde.
Semmiképpen se adjunk olyan tanácsokat, hogy légy erős, mert ezzel ráhelyezzük a gyászmunkát végzőre a felelősséget, és nem engedjük, hogy megélje a helyzet nehézségét – szögezte le. A szakértő szerint ma már sok esetben nem adunk teret a gyász folyamatának, pedig a rendezetlen érzések komoly feszültséget okoznak bennünk, kihatva további életünkre. Úgy véli, a feldolgozásban a közösségnek megtartó ereje van, arra viszont nagyon kell figyelnünk, hogyan közeledünk a gyászoló felé.