A megtartott idő

Január van. Túl vagyunk az év első napjain, és benne vagyunk azokban a hétköznapokban, amelyek gyorsan visszaadják a valóság súlyát. Visszatekintve az elmúlt évre nem könnyű egyetlen jelzőt találni. Erős volt. Talán nehéz. Talán csak őszinte. Sok minden történt, és sok volt a fájdalomból. Aligha akad ember, aki veszteségek nélkül érkezett volna meg az új évbe. Mindannyiunknak fájt valami. Nem egyformán, nem azonos módon, de elég mélyen ahhoz, hogy nyomot hagyjon. Újságírói gondolatok Istenre nézve és az új év felé tekintve.

2026. január 13.

Nem tudjuk, mi, de azt tudjuk, ki vár ránk!

Isten szeretetéhez igazíthatjuk hátralevő életidőnket, amelyben a tagolást sokkal inkább sorsformáló személyes döntéseink adhatják, mintsem a naptári évek. Joó István újságíró újévi jegyzete.

2026. január 1.

Fekete Károly püspök adventi üzenete

„Nekünk is van csillagunk. Nemcsak a templomtornyokon, nem valahol az égen, hanem Jézus Krisztusban van a mi gyönyörűséges csillagunk. Ő a mi életünk vezérlő, fényes hajnalcsillaga. Akik rá merik bízni az életüket, azok hazaérnek, azok Istenre találnak, azok életre kelnek. Sőt, azok maguk is csillagok lesznek. Jézus Krisztussal csillag születik bennünk, és csillag születik belőlünk is.” – Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke adventi gondolatai.

2025. december 7.

Halld meg a hangom!

Mit tehetünk, amikor kiszolgáltatott helyzetben elönt az önsajnálat és a düh? Ez volt az egyik központi kérdés a keresztyén nőknek szervezett konferencián, ahol a résztvevők háború sújtotta területekről érkeztek Libanonba, egymás bátorítására. Morzsaszedegetés Pocsainé Tövissi Tímea lelkipásztorral.

2025. június 21.

Erőt kaptok

A tanítványok még földi szabadulásban reménykednek, Jézus azonban a Szentlélek eljövetelére irányítja a figyelmüket. Nem politikai fordulatot ígér, hanem erőt, hogy életünkben, tanúságtételünkben megmutatkozzon a feltámadás evangéliuma – a mindennapokban is.

2025. június 8.

A csalódás valósága

A reménység számomra azt jelenti, hogy akármi történik velünk, mindig van tovább. Ha a terveinkhez képest másképp alakulnak is a dolgaink, a jelen kudarcában ragadással szemben a reménység mindig továbbvezető utat jelent. Ha valami nehézség adódik az életünkben, ígéretet kaptunk arra, hogy értelme van még a küzdésünknek: nem kell feladnunk, meg tudunk birkózni mindazzal, ami ránk vár. Ugyanazt láthatom szürkének, borúsnak, de lehetőséggel telinek és színesnek is – ekként fogalmazta meg a reménységről alkotott hitvallását Lucski Márta, a Pápai Református Teológiai Akadémia Gyakorlati Teológiai Intézetének docense, akivel a keresztyén reménységről és a csalódásból fakadó krízisekről bibliai történetekkel gazdagon átszőtt, személyes beszélgetést folytattunk.

2025. március 9.

Barna Sándor püspök adventi üzenete

„Advent a remény és a várakozás időszaka. Ezért mondja Jézus: vigyázzatok! Nem akarja, hogy elaludjunk, és lemaradjunk az új kezdetről, személyes adventünkről, amikor szívünk ajtaján kopogtat.” Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökének adventi gondolatait hallják. A felvétel a halmaji református templomban készült.

2024. december 1.

Csak egy kevés kellene…

Amíg a szeretetünk, türelmünk, elfogadásunk csupán egyfajta hangulatból fakad, addig az olyan mulandó, mint az előbb leírt helyzetben. Teljesen kiszámíthatatlan, bizonytalan. Morva Ákos gondolatai.

2024. október 17.

Reménység és (re)vízió

Az életnek fontos része a reménység, reménykedni viszont valakiben vagy valamiben tudunk. Életünk egy-egy fordulópontján az is kiderülhet, hogy elképzelhető vízió nélkül, a jobb élet reménye nélkül nem tudunk átlendülni a jelen nehézségein. A kiút megtalálásáról elmondható, hogy aktív keresés előzi meg. Siba Balázs írása a Reformátusok Lapjából.

2024. augusztus 26.

Halló! Áldás, békesség!

Negyven éve töretlenül várja a bajba jutottak segélyhívásait a református telefonos és internetes lelkigondozói szolgálat. 1984-ben elhivatott lelkipásztorok, köztük P. Tóth Béla és Gyökössy Endre ismerte fel, hogy a gyülekezeti támogatás mellett valamit még tenni kell a krízisbe jutott embertársaikért, mert az akkori időkben megrendítően sok öngyilkosságot követtek el. Révész Jánosné misszióvezető lelkész harminc éve fogadja a hívásokat, és mint mondja, volt, akit szó szerint a halál torkából mentettek meg telefonon keresztül.

2024. május 21.