„Mert bár úgy tűnik, hogy természete folytán el van választva a hitről szóló lelki tanítástól, a továbbiakban mégis kiderül, hogy nem ok nélkül kapcsolom ide” – írja Kálvin nagy műve, A keresztyén vallás rendszere utolsó fejezetének bevezetésében, amelyet a hatalomról és annak földi gyakorlásáról írt. Van-e ma is releváns gondolata a reformátornak? Mit tanulhatunk a politikáról attól, aki oly sok más hittételünket nagy alázattal és alapos tudással összefoglalta?
A tanév elején felröppent a híre, hogy az egyik nagy egyetem gólyatáborában a szokásosnál is megalázóbban bántak az elsős egyetemistákkal. Kiderült, hogy bár az eset kirívó, de nem először történt ilyesmi, és más egyetemeken sem nagyon különbözik a helyzet. Számtalan, sőt egyre több ilyen történet van manapság, amelyek arról szólnak, hogy valakik, akiknek hatalom adatik a kezébe, ezzel visszaélve arra használják, hogy embertársaik fölé kerekedjenek, és megalázzák az alájuk vetetteket. Nagy Károly Zsolt írása a Reformátusok Lapjából.
„Vagy Augustus (és Heródes) véres békéje a valóság, vagy Jézus Krisztus békessége. A kettő egyszerre nem lehet igaz.” Pecsuk Ottó azt írja a Reformátusok Lapjának készített publicisztikájában: Jézus Krisztus nem véletlenül akkor született, amikor ott magasodott az emberi hatalomból, nagyságból, dicsőségből épített augustusi birodalom, a csúcsán egy emberrel, akit már a kortársai is istennek tartottak.