A jövő most kezdődik

2019. április 06., szombat

„A mi felelősségünk, hogy ne az utolsókként gondoljunk fiataljainkra, hanem velünk egyenlő gyülekezeti tagokként” – vallja Ablonczy Áron gazdagréti lelkipásztor. Néhány lelkésztársával az előző hétvégén szervezték meg azt a másfélnapos Ifivezető Képzést, melyre az ország megannyi részéből érkeztek fiatalok, hogy újabb ismeretekkel gazdagodjanak. Mi is ellátogattunk az alkalomra és utánajártunk, milyen is egy keresztyén vezető.

IVK – egy olyan rövidítés, amit érdemes megjegyezni, mert egyre többször hallhatjuk gyülekezetinkben és a fiatalok között. Bár teljes nevén ez az ifjúságivezető képzést jelenti, az a tapasztalat, hogy az érintettek inkább ezzel a három betűvel említik – amit a program egyik résztvevője mosolyogva így magyaráz: egyszerűen nincs idő mindig kimondani. Arra azonban a jelek szerint több száz fiatalnak van, hogy március utolsó hétvégéjét Budapesten töltsék és még több ismeretet szerezzenek szolgálati területükről.

Az IVK lényege röviden így foglalható össze: a fiatalok támogatása a hitük elmélyülésében és abban, hogy másokat is kísérni tudjanak ezen az úton. Az Ifjúságépítők elnevezésű, fiatal lelkipásztorokból álló közösség ennek jegyében harmadszorra szervezte meg az ifjúsági vezetők képzését, ahol a résztvevők a főelőadásokon túl több program közül is választhatnak. A különleges alkalomra a szervezők az ország minden területéről várták azokat régi, új, önkéntes vagy főállású munkatársakat, akiknek fontos a fiatalok között végzett szolgálat.

Megkeresni és elhívni

Ez a rendezvény egy nagyobb koncepcióba is tökéletesen illik, ugyanis a Zsinati Ifjúsági Iroda kiemelt célja a fiatalok között végzett munka támogatása és az is, hogy tizenöt éven belül minden ifjúsági csoport egy képzett ifjúsági vezetőhöz tartozzon – ebben olyan partnerek segítségére számítanak, mint az Ifjúságépítők csapata.

„Sokszor azt mondják, hogy a fiatalok a jövő egyháza, de ez nem igaz: ők már a jelen egyháza – velünk együtt. Ők is ugyanúgy Krisztushoz tartoznak, mint bármelyik felnőtt gyülekezeti tagunk” – vallja Bedekovics Péter, az Ifjúsági Iroda vezetője, aki egyetemi lelkészként is jól látja, mennyire fontos a kamaszok között végzett szolgálat. Mint mondja, ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetően zajlik fókuszváltás az Ifjúsági Irodában is, munkatársaival folyamatosan keresik azokat az utakat, melyeken keresztül még inkább támogatni tudják a vezetőket és a vezetővé válni vágyókat.

A Zsinati Ifjúsági Iroda és partnerszervezetei Ifivezető Képzése egy Krisztusközpontú képzési rendszer, melynek célja, hogy a keresztyén ifimunkában résztvevő összes szolgáló szakmai és lelki háttere, valamint központja legyen.

„Az ifimunka azért fontos, mert segítenünk kell a fiataljainkat Krisztushoz találni. Azonban őket saját közegükben és kultúrájukban kell megkeresnünk, ezért nemcsak hívogatnunk kell őket, hanem gyülekezetként is közelebb menni hozzájuk és melléjük állnunk – ehhez pedig kellenek a fiatal vezetők, akik könnyebben meg tudják szólítani őket” – hangsúlyozza Bedekovics Péter. Az irodavezető szerint ezért fontos, hogy az IVK területén belül is több lehetőségük legyen: inspirációt adó konferencia, mint a gazdagréti hétvége, ahol rengeteg program közül választhatnak; és olyan, több alkalomból álló képzés, ahol a vezetéshez szükséges alapkészségeket sajátíthatják el a fiatalok.

„Ezeken a képzéseken megtanulhatják, hogy a jó vezető elsősorban vezetett, aki képes hátra lépni és nem a saját feje után menni, hanem az Úrra figyelni – teszi hozzá.  – El kell dönteniük, mik szeretnének lenni: vezetők, akiket megdicsérnek, mert feladatokat vállalnak vagy olyan gyülekezeti tagok, akik azokért vannak, akiket vezetnek. Azt tanácsolom, a leendő vezetőink bátran legyenek vezetettek és merjenek valóban odafigyelni azokra, akiket vezetnek.”

Képviselni a legfontosabbat

Kapitány Flóra, a Budai Református Egyházközség lelkésze programkoordinátorként segítette az IVK szervezését, kérésünkre pedig elmeséli, hogy évekkel ezelőtt néhány teológustársával indították az Ifi Channel elnevezésű hálózatot, amin keresztül havonta találkoznak és támogatják egymást – ebből nőtte ki magát a vezetőképzés gondolata. „Egyre inkább éreztük, hogy ilyen szupervízióra és közös imádságra nemcsak nekünk lenne szükségünk, hanem mindenkinek, aki fiatalokkal foglalkozik. Észrevettük, hogy erre van igény, megpróbáltunk kilépni a megszokottból és most itt vagyunk több száz fiatallal együtt” – magyarázza a lelkipásztor. A koordinátor számára a szervezés alatti felmérések és a tavalyi visszajelzések is fontosak voltak: mindegyik megerősítette benne, mennyire fontosak az ilyen találkozások.

„Lelkészként sokszor nem is vezetőként gondolok magamra, inkább együttműködő közösségben szeretek jelen lenni, de azt tartom a legfontosabbnak, hogy jó vezetői minták vannak előttem – teszi hozzá Kapitány Flóra. Mint mondja, egyházunkban sokszor hangsúlyos a hierarchia, de programjaikon nagyon figyelnek rá, hogy a résztvevők a szervezőkhöz is bármikor személyesen fordulhassanak kérdéseikkel és kéréseikkel. „Isten szemében mind ugyanolyan értékesek vagyunk – de komoly felelősség, ha az Ő országát építve lehetünk vezetők. Mi mindig Istent képviseljük és neki számolunk el tetteinkkel, én pedig azt szeretném ezekkel a tettekkel megmutatni, hogy Isten szeret – folytatja a lelkész. – Vannak kereteink és szabályaink, de az alap ez a szeretet, ami megtartja a vezetőket és a vezetetteket.”

Közös felelősségünk

„A mi felelősségünk, hogy ne az utolsókként gondoljunk fiataljainkra, hanem velünk egyenlő gyülekezeti tagokként” – mondja Ablonczy Áron gazdagréti lelkipásztor a fiatalok egyházban betöltött szerepéről. A főszervező azt vallja, a fiatalok maguk a jövő, de ahhoz, hogy megmaradjanak egyházunkban, szükségük van találkozási lehetőségekre és képzéseke. „Fontos, hogy stratégiai pontként is figyeljünk rájuk, de ez csak egy emberi gondolat. Még fontosabb, hogy a Bibliában is azt látjuk, hogy hív el Jézus tanítványának szinte kamaszokat is” – magyarázza a lelkész, majd hozzáteszi: különböző kutatások is igazolják, hogy a fiatalok egyre inkább szeretnek vezető szerepet vállani. „Ezt látom a saját környezetemben is, vannak, akiket egyszerűen követnek a többiek, de olyan is, akit tudatosan kérünk fel, ő pedig szívesen vállalja a szolgálatot, élvezi a felelősséget és olyan ajándékokra talál saját magában, amiket korábban nem vett észre” – idézi fel.

Ablonczy Áron hangsúlyozza, nemcsak 25-30 évesen lehet valaki vezető, hanem már tinédzserként is – ehhez azonban fel kell készíteni őket. E gondolatok alapján kezdték el saját képzésüket is néhány évvel ezelőtt, és bár eredetileg csak saját ifivezetőiknek szerettek volna segítséget nyújtani, hamar kiderült, hogy erre igény lenne a környező gyülekezetekben is, így mára több százan érdeklődnek másfélnapos képzésük iránt. „Előttem is vannak példaképek, de sokszor túlidealizáljuk a vezetőket. Szerintem nincs olyan, hogy »a jó vezető«, hiszen a bibliai hithősök is sokszor elbuktak, követtek el hibákat, de ettől ők még hitünk hősei – folytatja. – Azt szeretnénk megmutatni, hogy a jó vezető alázatos saját vezetőjével, vagyis Istennel szemben. És akkor marad jó vezető, ha időről időre Őt kérdezi.” Ez azonban nagy kihívás a vezetői szolgálatban, mert minél jobban végzi valaki a feladatait, annál többet bíznak rá, így pedig háttérbe szorulhat az imádság – a képzéssel az ilyen eshetőségekre is próbálják felkészíteni a fiatalokat.

„Előttem is példa az a tizenéves fiatalom, aki nem elsősorban a közösség miatt jön el hétről hétre, hanem mert kérdései vannak; mert szeretne imádkozni és dicsőíteni Istent. Jó látni, hogy ilyen szív dobog a fiataljainkban” – mondja a lelkész, de azt hozzáteszi, ahhoz, hogy ezek a fiatalok ne csak most legyenek közöttünk, hanem a jövő egyházává is válhassanak, mindkét oldalon nagy a felelősség: „Ne azt érezzük, hogy ők majd mindent megcsinálnak, és ne rakjunk rájuk minden, olykor alantas munkát! A fiatalok pedig ne az állandó ingereket keressék, hanem merjenek elcsendesedni és a közösség tagjává válni”. Ablonczy Áron szerint ebben minden lelkész és gyülekezeti tag segíthet: „Hirdessük a tiszta evangéliumot és imádkozzunk értük! Amikor ez megérinti őket, akkor eljönnek hozzánk és az evangélium mozgatja majd tetteiket.”

Az IVK-t is ez a lelkület tölti be, és bár egy ennyire színes hétvége nem mondható átlagosnak, a szervezők azt mondják, az ilyen alkalmakkor érdemes kiszakadni a hétköznapokból. A cél elsősorban, hogy a fiatalok találkozhassanak és kapcsolatok épülhessenek közöttük, amiknek hála nehezebb időszakokban számíthatnak majd egymásra. „Lelki megújulásra vágyunk, ezért imádkozunk és programjaink központjában Jézus Krisztus áll – foglalja össze Ablonczy Áron. – A résztvevők ilyenkor kicsit kiléphetnek az otthoni környezetből, mert ilyenkor nem nekik kell szolgálniuk, hanem feléjük szolgálnak – így feltöltődve térhetnek vissza gyülekezeteikbe.”

Farkas Zsuzsanna, fotó: Sebestyén László

Istent keresem

1Krón 28

„...ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel, mert megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden szándékot és indulatot.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink