Továbblép a budapesti egyetemi misszió

2019. január 14., hétfő

Sok változást, köztük fájdalmas tragédiákat is megéltek az egyetemisek, de most beérni látszik a három évtized munkájának gyümölcse, ami az egyetemi közösségek életében nem más, mint a megújulás. Plántálók és aratók, régi és új egyetemi lelkészek – Győrffy Eszter, Márkus Tamás András, Bobok Ágnes és Bedekovics Péter – ültek egy asztalhoz, hogy a budapesti egyetemi misszióban szerzett tapasztalataikról beszéljenek.

Novemberben lesz harminc éve, hogy a rendszerváltás hajnalán, a szabadság légkörében lelkes teológusok és az őket támogató teológiai professzorok kezdeményezésére egyetemi istentiszteletek indultak a Kálvin téri református templomban. Az alkalmakra járókból gyülekezet szerveződött, 1994-ben egyetemi lelkészt rendeltek ki hozzájuk. Házasságok, barátságok köttettek, és sok fiatal – teológusok és laikusok egyaránt – köteleződött el az egyházi szolgálat mellett. A misszió a kétezres évek első évtizedére annyira megerősödött, hogy készen lett volna továbblépni, bővülni – sok oka van annak, hogy ez nem teljesen így alakult. Az egyetemi gyülekezetek igen sajátos közösségek: nincs parókiális területük, anyakönyvük, nem lehet klasszikus presbitériumuk, hét közben tartják az alkalmaikat, egyszerre ideiglenes otthonai a hitben nevelkedett egyetemistáknak és előszobái a hitre jutásnak azoknál, akik korábban nem találkoztak Krisztussal.

Isten- és társkeresők

Állandó kérdés, hogyan érje el egyházunk a nagyvárosokban élő egyetemistákat. Az egyetemi gyülekezetnek egyszerre kell hétközi otthonnak lennie azoknak, akik vágynak arra, hogy keresztyén közösségben lehessenek, hallgassák az Igét és éljenek a sákramentumokkal, illetve arra is készen kell lennie, hogy olyanokat is vonzzon, akik nem hoznak otthonról semmilyen vallásos neveltetést. Egyre kevésbé evidencia ugyanis, hogy valaki ismeri a bibliai történeteket és valamely keresztyén közösség hagyományait. A fiatal felnőtt korosztály életfeladata a tanultak újrarendezése és az intimitás kialakítása: a mindenkori egyetemi lelkésznek azzal is tisztában kell lennie, hogy látogatóik nem feltétlenül csak Isten közelségét, hanem adott esetben párt keresni jönnek az alkalmakra – az emiatt felmerülő gyülekezeti feszültségeket nagy tapintattal lehet csak kezelni.

Egyre

2003-tól rendezett státuszú egyetemi lelkész került a Budapesti Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezetbe (BREFGY), 2004-ben a Dunamelléki Egyházkerület alapító okirattal rendezte a közösség helyzetét. Az Édes Árpád által vezetett egyetemi gyülekezet élére Győrffy Eszter egyetemi lelkészt rendelték ki munkatársul. Ebben a rendezett légkörben a gyülekezet egyre jobban megerősödött. 2007-ben felvetődött a terjeszkedés gondolata. Ez a bővülés azonban csak 2013-ban valósult meg a Győrffy Eszter vezette Pesti Református Egyetemi Misszió (Promissz) létrejöttével, amely 2018 szeptemberében, immár Bedekovics Péter és Bobok Ágnes vezetése alatt egyesült a BREFGY-gyel EGYRE Egyetemi Református Misszió – Budapest néven. „A nevet nem mi találtuk ki, hanem a Bella Violetta vezette győri református egyetemi misszió, és annyira megtetszett nekünk, hogy szeretnénk országos márkává tenni” – avat be Bedekovics Péter, aki egyben a Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője is. A betűszó nemcsak az „egyetemi református” kifejezés rövidítése, hanem utalás Mária és Márta történetére, ahol Jézus azt mondja: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.” (Lk 10,41–42)

Újraéledő misszió

A budapesti EGYRE a Petőfi híd budai hídfőjénél lévő Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székháza mellett a Horánszky utcai ifjúsági közösségi térben, a H26-ban is tart alkalmakat – ilyen volt a tavalyi ifjúsági imaéjjel. A volt KIE-székházat a Salétrom utcai református gyülekezet kapta vissza az államtól, ők pedig a református egyháznak adományozták az épületet, és tizenkét éven át imádkoztak – és ma is imádkoznak – azért, hogy a ház újra az ifjúsági misszió helyszíne legyen. „Megható, hogy az idősebb gyülekezeti tagjaink rendszeresen kérdezik, mi történik nálunk, számon tartják a munkánkat és bátorítanak minket” – osztja meg Bobok Ágnes, aki egyetemi munkája mellett Salétrom utcai beosztott lelkipásztor is.

Mindenkinek a maga nyelvén

Bedekovics Péter azt mondja, a misszió egyik célja a református értelmiség kinevelése – minden egyetemi lelkész ezért a célért dolgozott és dolgozik, ki-ki a maga karizmájával. Győrffy Eszter – más lehetőség híján – évekig saját otthonában fogadta a bibliaórák közösségét, istentiszteleteket és Márkus Tamás Andrással közösen, nagy sikerű vitaesteket szervezett az Adna Caféban. A 2015 őszén indult Keresztkapcsolat Mérnökmisszióban szolgáló Németh Balázs a mérnökök és műszaki szakemberek nyelvén hirdeti az Igét, Bedekovics Péter és Bobok Ágnes pedig az áhítat, tanítás és szeretetvendégség hármasára épülő előkészítő-közösségépítő alkalmakon gondolkodik együtt a közösség tagjaival arról, milyen is legyen a budapesti református egyetemi misszió. „Az EGYRE olyan közösség, ahol van, aki figyel rád, és van kire figyelned” – foglalja össze a gyülekezet céljait Bedekovics Péter.

Egyenes beszéd

Márkus Tamás András őrmezői lelkipásztor, a Károli Gáspár Református Egyetem és a BREFGY korábbi lelkésze hangsúlyozza: az egyetemi közösségekben mindig nagy a fluktuáció, így alapvető ereje nem az állandó társaság, hanem a kortárs közösség – ugyanis valós tapasztalat, hogy az eltérő generációk nem, vagy csak nagyon nehezen értik egymást. Az egyetemistáknak nagyobb igényük van az intellektuális kihívásokra és a határozott hitvédelemre, mint másoknak – sokuknak nagyon kemény kérdéseik vannak hitről, dogmákról, az életről. A „népegyházi fészekmeleg” sokszor kevés: ezért is fordul meg sok fiatal valamelyik kisegyházban vagy lelkiségi mozgalomban, „a reformátusság azonban mindig a legkeményebb tanítást képviselte”. „Az egyenes beszéd fontos alapvetés: a legtisztább és leghatározottabb tanítást adjuk, és utána készek vagyunk beszélgetni azokkal, akikben ez valamit elindított, ezért egyszerre kell szívélyesnek és egyenesnek lennünk, ami nem könnyű feladat” – hangsúlyozza Bedekovics Péter. Bobok Ágnes hozzáteszi: tapasztalja, hogy a fiatalok igénylik is ezt a keménységet, egyenességet, „mert ebben megélhetik, hogy nem az érdem számít, hanem a kegyelem”.

Vállalni a nehéz kérdéseket

A budapesti egyetemi közösséget két évvel ezelőtt erősen megpróbálta egyik lelkészük, Veszelka Tamás tragikus halála. Győrffy Eszter, aki jelenleg a fasori gyülekezet beosztott lelkésze és vallástanára, azt mondja: vállalni kell a nehéz kérdéseket is, mert ezek erősítik és formálják a közösséget. „Az egyetemisták között sokan vannak érzelmi keresztyének, akiket a dicsőítés vonz a közösségbe. A másik véglet az, aki kizárólag szellemi kihívást keres a reformátusságban. Ők együtt vannak jelen az egyetemi gyülekezetekben: az érzelmes keresztyének is szembesülnek kemény kérdésekkel, és az agyalós keresztyének is megélik a közösséget, így mindenki formálódik” – foglalja össze a lelkésznő. Bedekovics Péter rámutat: az egyetemi gyülekezetekből kikerülők később jó partnerei a lelkipásztoroknak új gyülekezetek plántálásában – erre példa a korábbi debreceni egyetemi lelkész, Püski Dániel vezette debrecen-úrréti gyülekezet is.

Mindenkire szükség van

Nem kell messzire mennünk az egyetemistákkal kapcsolatos előítéletekért – előbb látjuk őket lelki szemeink előtt a tüntetések első soraiban, mint a templompadokban vagy az úrasztala előtt az úrvacsorai közösségben. Pedig utóbbi az egyetemi gyülekezetek életének az egyik legtitokzatosabb, legfelemelőbb pillanata: nem példa nélküli eset, hogy valaki csak azért jön el egy-egy alkalomra, mert szüksége van erre a közösségre, a benne megélt bűnbocsánatra. Az egyetemi lelkészek törekednek arra, hogy a náluk megjelenők be-, illetve visszatérjenek a lakóhelyük szerinti gyülekezetbe is, de egyre jobban érzik annak igényét, hogy vasárnap is tartsanak egyetemi istentiszteletet: más felekezeteknél, például a jezsuitáknál a leglátogatottabb alkalom a vasárnap esti ifjúsági istentisztelet. „Nem gondolom, hogy Budapesten ne lenne annyi fiatal, hogy ne kellene több helyen és több módon is hirdetni nekik az evangéliumot” – összegzi Bedekovics Péter.

Bagdán Zsuzsanna, fotó: Vargosz

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2019. január 6-i számában.

Istent keresem

Jn 20,1–18

„Jézus nevén szólította...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink