Csütörtökön születik végleges ítélet a Mikó-ügyben

2018. október 22., hétfő

Hazai szinten végső ítélet születik október 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében. Miután a restitúciós bizottság elutasította a visszaszolgáltatási kérést, majd a Brassói Ítélőtábla első fokon az egyházkerület érveinek meghallgatása nélkül döntött, végső lépésként a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék tárgyalja az ügyet. A vita alapját képező eredeti dokumentumokat, bizonyítékokat, a legfőbb érveket hétfőn sajtótájékoztatón ismertette Veress Emőd jogász, egyetemi tanár Kolozsváron Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) püspöke és Ballai Zoltán gazdasági előadótanácsos jelenlétében.

A sajtótájékoztató összehívásának indoklásaként Kató Béla püspök elmondta: egyre ritkábban hallunk a romániai restitúcióról, a kormány, a sajtó, a közvélemény nem foglalkozik már a kérdéssel. Ezért is tartották fontosnak sajtó elé tárni azokat az időközben letett dokumentumokat, amelyek a Mikó kollégium tulajdonjogát tisztázzák. Kató Béla szerint vészjósló előjel, hogy a „Református Székely Mikó Kollégium" feliratot tartalmazó emléktáblát, amelyet néhány éve a helyi önkormányzat állított az intézmény bejáratánál, múlt héten a Dan Tănasă pere következtében eltávolították. „Szomorú, hogy ide jutottunk, hogy az emlékekről sem szabad beszélni. Számunkra ez fájdalmas, és jelzi a hazai állapotokat, hogy milyen helyzetbe jutott egyházunk és az erdélyi magyar közösség. A visszaszolgáltatás néhány éve teljesen leállt, nem tudunk haladni, csak negatív válaszokat kapunk" – fejtette ki a püspök.

„Ev. ref."

Az elvégzett komoly jogtörténeti tudományos vizsgálat eredményeit – a zárt dossziék dokumentumanyagát, a felmerült jogi problémákat, érveket, amelyek az egyházkerület tulajdonjogát bizonyítják – Veress Emőd mutatta be. A szakember rámutatott arra, hogy ez a második Mikó-per. Az első büntetőjogi jellegű volt, amelyben első fokon megállapították, hogy az EREK nem tulajdonosa a Székely Mikó Kollégium épületének, másodfokon azonban a Ploiești Ítélőtábla kimondta, hogy ezzel az épület tulajdonjogi kérdését nem rendezte, polgárjogi szempontból kell a kérdést megoldani. Így került sor az újabb jogvitára.

Veress Emőd bemutatta az első perben is felhasznált, 1900. március 2-i telekkönyvet. A telekkönyvi vita szívét az „ev. ref. székely Mikó Kollégium" megnevezés képezi. (A vallásügyi államtitkárság 2015-ben tisztázza, hogy az ev. ref. rövidítés helvét hitvallású evangéliumi református egyházat jelent.) A restitúciós bizottság 2016-ban azzal az indoklással utasította vissza a visszaszolgáltatási kérést, hogy az EREK nem volt az ingatlan tulajdonosa. A kérdés megválaszolásához 19. századig, az egyházak vagyonelemei jogállásának stabilizálódásáig kellett visszamenni. 1863-ban az iskolák működtetésének céljaira szolgáló ingatlanokat úgy minősítik, hogy az egyház tulajdonát képezik, az iskoláknak pedig csupán korlátolt használati joguk van. Az egyházon belül 1885-ben a kimondják, hogy a kollégiumok nem egy egyháztól elkülönült intézmények, autonóm egyházi testületek, de szerves alkotóelemét képezik, az ingatlanra és vagyonra használati joguk van. Ez a dokumentum felsorolja az erdélyi iskolákat, köztük a Székely Mikó Kollégiumot is. Ezt egy 1904-es egyházjogi norma is megerősíti. A jogi személyiség fogalma ekkor még nem merül fel, a kollégiumokat nem tekintik jogi személyeknek, az egyházhoz tartozó, önigazgató, sajátos feladatokat ellátó, de nem önálló léttel bíró struktúrákként működnek.

Az egyházkerület tulajdona

A 19. század végén, 20. század elején osztrák mintára bevezetik a telekkönyvi rendszert, az ingatlanokat telekkönyvezik. A Mikó kollégium telekkönyvezési módja jellemző a korszakra, azaz egyszerre jelöli a tulajdonost, az egyházhoz való tartozást és az ingatlan felhasználási célját. Ez kötelezi az utókort arra, hogy az eredeti céllal működtesse tovább az intézményeket. Az akkori igazságügyi miniszter 1911-ben egyértelműsíti „a református egyházközségek iskolai és más alapjaihoz tartozó ingatlanok" telekkönyvezésének kérdését: „Habár az ingatlanoknak a református iskola és a református tanító hivatal nevére történt felvétele a fennálló telekkönyvezési szabályoknak megfelel, mégis a kérdéses ingatlanokat külön rendeltetésük kitüntetése mellett az illető református egyházközség tulajdonául kell telekkönyvezni, mert a Református Egyetemes Egyház, önkormányzatánál fogva, egyedül jogosult és illetékes arra, hogy felekezeti iskolái céljaira szolgáló fekvőségeinek tulajdonjogát a téves telekkönyvi bejegyzés kiigazításául az iskolafenntartó egyház mint kétségtelen tulajdonos javára bekebeleztesse." Tehát az iskolafenntartó egyház a kétségtelen tulajdonos, nem maga az intézmény. Ezt egy vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet is megerősíti. Az egyház pontosítani szerette volna, vitathatatlanná tenni a telekkönyveket, a hivatalok azonban ezért tulajdonátruházási illeték kifizetésére kötelezték. Végül két olyan ítélőtáblai határozat is született, amely kimondja: nem történik tulajdonátruházás, az illetéket nem kell leróni, a telekkönyvek alapján változatlanul az egyház a tulajdonjog alanya. A kérdésben az igazságszolgáltatás álláspontja is egyértelmű. Mindezekből a rendeletekből, határozatokból körvonalazódik az egyházi ingatlanok jogállása.

Az impériumváltáskor megmaradtak az addigi telekkönyvek. Erdély területén a korábban hatályos jog a második világháború közepéig-végéig hatályban maradt, és elkészítették különféle jogterületeken azoknak jogszabályoknak a jegyzékét, amelyek Romániában hatályban maradtak. Ebben említik azt az 1909–11-es rendeletet, amely az egyház tulajdonjogát tisztázza, így a régi telekkönyvezést az impériumváltás után is elismeri Románia. Ez abban a periódusban nem képezi vita tárgyát.

A két világháború közötti periódusban a magyar nyelvű oktatás egyházi kollégiumokban folyt, magán oktatási intézményekként működtek. Az 1925-ös magánoktatásról szóló törvény kimondja, hogy az iskoláknak nincs az alapítótól eltérő jogi személyisége. Ez alapján 1928-ban az oktatásügyi minisztérium kiadja a Székely Mikó Kollégium működési engedélyét, és egyértelműen kimondja: az iskola az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona. Ez a hivatalos közlönyben is megjelenik. Ugyanez visszaköszön a korszak összes dokumentumából: az iskola tanfelügyelőség által jóváhagyott évkönyveiben is megjelenik a tulajdoni státus – a kollégium az egyházkerülethez tartozik, és az egyházi vezetésnek van alávetve.

Nyomós érv

1924-ben a jogi személyiségek kérdéskörét is rendezik. Előírják, hogy a testületek, amelyek jogi személyek, hat hónap alatt kötelesek újraregisztrálni magukat. A kollégiumok közül egyetlen sem regisztrál újra, mivel nem tartják magukat jogi személynek. Az államosítás előkészítése során újabb dokumentumok születnek a kérdésben: az ingatlanok tulajdonosait vizsgálva a Román Nemzeti Bank kéri az egyházi intézményeket, hogy világosítsák fel őket az ingatlanok státusát illetően. A Mikó kollégium válasza: az iskola nem jogi személyiség, az EREK tulajdona, amelynek megvan a maga jogi személyisége.

Újabb nyomós érvként szolgálhat az az eset, amikor egy elbocsátott tanár perelte be az iskolát. A talált dokumentum igazolja, hogy iskola nem képviseltethette magát a perben, mivel a brassói bíróság végleges határozattal állapítja meg, hogy nincs jogi személyisége.

Mivel az alapvető jogi probléma 1900-ban keletkezett a telekkönyvezéssel, az egyházkerület mellett érvelő jogászok állásfoglalást kértek Magyarország igazságügyi minisztériumától. Ez a 2016-os dokumentum kimondja, hogy helyesen értelmezték a telekkönyveket. Az egyházkerület kollégiumainak telekkönyvezési módja azonos, a restitúciós folyamat során a Mikó-ügy előtt ez nem merült fel problémaként. A restitúciós bizottság a kollégiumok kapcsán megállapította, hogy az EREK jogosult saját nevében a visszaigénylésre. Végleges bírósági határozatok is vannak, amelyek kimondják, hogy az EREK a Mikó kollégium tulajdonosa. A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék is állást foglalt a kérdésben: 2010-ben a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium kapcsán megállapítja, hogy az EREK maga jogosult egykori tulajdonosként az iskola visszakérésére.

Az per kibontakozását bonyolítja a régi büntetőügy, ahol a korrupcióellenes ügyészség (DNA) nyomozott, és azzal az érvvel, hogy az egyházkerület nem is volt tulajdonos, nem tartották visszaadhatónak az ingatant, a restitúciós bizottság pedig nem fordult szembe a korrupcióellenes ügyészség érvelésével. A brassói ítélőtábla annyit állapított meg, hogy a restitúciós bizottság helyesen döntött, és csupán két érvet emel ki a DNA dossziéjából, amelynek nem volt köze a perhez: azt állítják, 1870-ben a reformátusok átadták a városnak az iskolát, így államinak tekinthető, ez azonban egy helyi elemi iskola volt, nem a Mikó kollégium. A dokumentumokban látszik, hogy a Székely Mikó Kollégium „nem teljes", azaz nincsenek elemi osztályai. Azonban ha a Mikó állami iskola volt, miért államosították? A DNA másik érve: az iskola állami segélyezést kapott, így állami volt. Ez az állami segélyezés azonban sosem érte el az iskola működési finanszírozásának felét, így nem tartozhat az állami iskolák sorába. Ez a törvény pedig mindössze irányítást biztosít az államnak a működtetést több mint 50 százalékban finanszírozó iskolákban, nem tulajdonjogot.

Az érvelés főbb pontjai

  • A monarchia idején hatályos egyházi jog kimondja: a kollégiumok az egyház testéhez tartozó intézmények, csak használják az egyházi vagyont.
  • Az igazságügyi miniszter 1911-es rendelete, amely kimondja, hogy az akkori telekkönyvezési mód valóan elterjedt, de nem vonja kétségbe az egyház tulajdonjogát, és megengedi, hogy az korrigálhassa a telekkönyveket.
  • Szintén a monarchia idején tisztázzák, hogy ha korrekciót kér valaki, nem történik tulajdonátruházás, a régi és új telekkönyv alapján is az egyház a tulajdonos.
  • Az impériumváltás után a román állam elismeri, hogy a magán oktatási intézményeknek nincs önálló jogi személyisége, a Mikó működési engedélyének kibocsátásával pedig elismeri tulajdonosként az egyházkerületet.
  • Az államosítás előtt maga a kollégium is azt nyilatkozza, hogy nincs saját jogi személyisége, az államnak pedig az egyházkerülethez kell fordulnia a tulajdonjogi kérdésekben.
  • Az államosítási dekrétum a református egyházzal szemben érvényesíti az államosítást, nem az iskolával szemben.

forrás: EREK sajtóiroda

Istent keresem

1Krón 28

„...ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel, mert megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden szándékot és indulatot.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink