Boldog pillanatokra emlékezve

2018. február 28., szerda

Megemlékezésre és előretekintésre gyűltek össze a húsz éve elhunyt Máté János orgonaművész, karnagy, a budapesti teológia hymnológiaprofesszorának volt tanítványai, munkatársai február 25-én a dunamelléki székházban, majd alkalmi kórussá szerveződve szolgáltak a Kálvin téri gyülekezet esti istentiszteletén. Az eseményen mutatták be az új református énekeskönyv Lélekkel és értelemmel II. című előkészítő füzetét, amelynek kipróbálásához együttműködő gyülekezeteket keresnek.

„Fantasztikus adomány és lehetőség az emlékezet: a múlt a jelen éltető forrása is lehet" – mondta köszöntőjében Kocsev Miklós, a budapesti teológia dékánja. Mint mondta, ilyen éltető emlékké vált az, amit Péter apostol élt meg Krisztussal a megdicsőülés hegyén, és amelyre életformáló tapasztalatként emlékezik levelében (2Pt 1,16–21). Az eredeti evangéliumi történet – amely jellemző igeszakasza böjt második vasárnapja, Reminiscere vasárnap liturgiájának – olyan éltető emlék, amilyen Máté János meghatározó, minősített életműve a 20. századi egyházzenének – emelte ki a dékán, és hozzátette: Máté János életműve továbbmondott istentörténet.

Máté János orgonaművész-karnagy, a Doktorok Kollégiuma tagja, a Lónyay Utcai Református Gimnázium, a teológia, a dunamelléki és határon túli kántorképző alkalmak tanára, a tahi egyházzenei hét szervezője, a Kálvin téri gyülekezet orgonistája és karvezetője volt – egyik ismerője szerint legalább négy ember munkáját végezte fáradhatatlanul és állandó derűvel. „Nagyon közel tudta hozni tanítványaihoz a zene mélységeit, rejtelmeit, és az általa teremtett közvetlen légkörben észrevétlenül nevelt minket munkatársakká" – mondta megemlékezésében Vizi István lelkipásztor. Hozzátette: Máté János akár a legnagyobb orgonaművészek egyike is lehetett volna, ha csak erre koncentrál, azonban ő a tőle telhető legtöbbet adta élete számos szolgálati területén. Vizi István kitért elődje gazdag himnológiai ismereteire, nemzetközi kapcsolataira is – a találkozót levélben köszöntő Papp Anette, a budapesti teológia docense kiemelte: ez év szeptemberétől várhatóan helyreáll a himnológiai tanszék, és mindent megtesznek, hogy őrizzék és továbbadják Máté János örökségét, akár utólagos elismerésre terjesztve elő munkásságát.

Közel száz diák érkezett az első dunamelléki kántorképzőre 1990-ben – emlékezett Tarnóczyné Varga Csenge karvezető. Az egykori tanítvány lelkesen idézte fel Máté János alakját, akitől megtanulták, „hogyan kell kántorképzőt csinálni”. Megrendülten emlékezett arra, hogy Máté János úgy ment el 1998 februárjában a minden élők útján, hogy az 1998-as tanfolyamot már teljesen előkészítette.

Minden munkájában alázatos volt – emlékezett kortársára Berkesi Sándor karnagy, akivel a László-kór­ház énekkarában ismerkedtek meg: Máté János szólambetanító volt, ő maga pedig gyakornok. Felidézte első közös szolgálatukat a debreceni kántorképzőn 1967-ben, amelynek záróalkalmán Máté János a néhány hónappal azelőtt elhunyt Kodály Zoltán Magyar miséjét kísérte. Má­sik emlékezetes munkája volt A tékozló fiú című Gárdonyi-kisoratórium előadása Tahiban – az akkori énekesek közül többen is részt vettek a megemlékezésen. Berkesi Sándor méltatta Máté János páratlan műveltségét, munkabírását – az összes Goudimel-zsoltárt leírta kézzel – és alázatát: Dobos Kálmán vak zeneszerző kottaleírója volt, kó­rusműveket fordított, több kórust vezetett, kórusgyűjteményeket szerkesztett, és igen kiterjedt levelezést folyatott többek között Albert Schweitzerrel is. Az ő keze alól kerültek ki a felvidéki FIRESZ-kórus mai vezetői, akik hálásan ápolják az ő emlékezetét. „Az igazán nagy emberek hitükben, munkájukban, humorukban, emberségükben nagyok" – összegezte Berkesi Sándor.

Az emlékező rész végén kis ajándékkal köszöntötték Máté János két megjelent lányát, Juliannát és Ildikót, majd a résztvevőkből alkalmi kórus szerveződött – közöttük voltak, akik már másfél emberöltője is együtt énekeltek Máté János vezetése alatt.

A templomi szolgálat előtt Bó­diss Tamás orgonista-kántor, a Ge­nerális Konvent Liturgiai és Himnológiai Bizottságának titkára bemutatta a Lélekkel és értelemmel II. című kötetet. Mint mondta, 2009-ben kezdődött az új énekeskönyv előkészítése, 2016-ban jelent meg a Lélekkel és értelemmel I. harminc éneket tartalmazó példatárral. Bódiss Tamás ismertette a most kiadott kötet szerkezetét, és elmondta: együttműködő gyülekezeteket keresnek, akik beemelnék az új, az eddigi énekeskönyvnél műfajaiban és stílusában is sokszínűbb gyűjteményt alkalmaikba, és visszajelzéseket adnának arról. Mint mondta, a cél, hogy az egyes énekeket a gyülekezetek tudatosan használják azokon az alkalmakon, amelyekhez a leginkább illenek, és kiemelte: a gyülekezeti éneklés megújulásához megfelelő énekvezetők is kellenek. A kiadványból is énekeltek a Kálvin téri gyülekezet esti – az új, ajánlott böjti liturgia szerint tartott – istentiszteletén, ahol az alkalmi kórus Máté János-kórusműveket szólalta­tott meg. „Máté János szolgálta az ő Urát, az egyetlent, Jézus Krisztust, viszonzást nem várva, Isten or­­szá­ga értékrendjét szem előtt tart­­va, a legmagasabb színvonalon, ami te­hetségéből és tudásából kitelt, meg­tette nem egyszer, nem kétszer, a legkisebbek és a legnagyobbak között is. Mi, akik élvezhettük az ő tálentumainak gyümölcseit, hálát adunk azért, hogy személyesen is tapasztalhattuk: bizony nő búza is a konkoly között" – mondta igehirdetésében Papp Judit lelkipásztor.

Bagdán Zsuzsanna, fotó: Vargosz

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2018. február 25-i számában.

Istent keresem

3Móz 9

„...megjelent az Úr dicsősége...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →