Első előtti lépés

2016. július 22., péntek

Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a közösségi oldalakon az a Luther-figura, melynek ötszáz napját kísérhetjük figyelemmel. Luther Mártont egy dunántúli lelkészházaspár, Bella Violetta és Bella Péter kíséri útján, velük beszélgettünk a kezdeményezésről és terveikről.

Honnan jött az ötlet, hogy képeken keresztül mutassátok be, merre jár Luther?

Péter: Egyik gyülekezeti tagunk Genfbe látogatott és a Reformáció Múzeumából hívott fel, hogy lehet kapni Luther figurát, szeretnénk-e. Mi szerettünk volna, egyből kettőt. Már megérkezett, mikor elkezdtünk azon gondolkodni, mit kezdjünk vele. Adta magát a lehetőség, hogy az ötszáz év megünnepléshez kapcsoljuk. Ez egy egyszerű játéknak indult, én szeretném most is ennek látni: ahol mi vagyunk, ott van ez a kis figura is.

Violetta: Nekünk van már játékos múltunk, szeretünk játszani és gyűjtjük például a Lego minifigurákat. Az első ajándék is, amit Petitől kaptam, egy figura volt, azóta már legalább kétszáz ilyenünk van. A Genfben kiránduló család is tudta ezt, így kerültek hozzánk a Luther-figurák.

Milyen felületeken követhetjük nyomon Luther mindennapjait?

Péter: Eddig 54 kép került ki instagramra, facebookra, tumblrre. Mindegyik mobillal készült, ott szerkesztettük és – ez az internet pozitívuma – tíz perc alatt fent is van a hálón. Kicsit úgy is gondolunk már rá, mint egy kísérletre: van egy ötlet, amit nulla forintból is képesek vagyunk megvalósítani. Nincs mögötte nagy terv, de egyre több helyre eljut, egyre többen átveszik és sokaknak tetszik a könnyedség mögötti üzenet.

Violetta: Mi ezeken a felületeken régóta jelen vagyunk, soha sem titkoltuk, hogy református lelkészek vagyunk, az emberek pedig szívesen keresnek kapcsolódó pontokat és sokszor megosztják velünk, hogy református iskolába jártak vagy egy-egy családtagjuk református. A mostani képeket is lelkesen követik, beszélgetések alakulnak ki miattuk. A közösségi oldalakon az egyház még csak nagyon kezdetlegesen képviseli magát. Köztünk, fiatalok között ma már sokszor ez az elsődleges hírforrás, érdemes ezért megjelenni itt is.

Mik az eddigi tapasztalatok?

Péter: Nem akartunk ezzel „nagyot gurítani”, de például már kaptunk olyan visszajelzést egyházi gimnáziumba járó fiataltól, mennyire örül, hogy rátalált erre, mennyire viccesnek és jónak találja. Mindig hangsúlyozzuk, hogy ez nem valami helyett van. Nagyon jó, hogy ennyi programmal és rendezvénnyel készül a református egyház a jövő évi évfordulóra, a konferenciákat, kiállításokat vagy találkozókat nem helyettesíti, de tud egy „nulladik” lépés, figyelemfelkeltés lenni.

Violetta: Emellett folyamatosan formálja a saját látásmódunkat is, már figyeljük, hova érdemes magunkkal vinni és jobban keressük az érdekes, szép pillanatokat, amiket szeretnénk megosztani.

Mi változott a látásmódotokban?

Péter: Érdekes dolgok születnek a fotókból. Például készült egy kép a soproni evangélikus templomról és akkor tudtam meg, hogy valójában a legősibb protestáns gyülekezet templomát fényképezem, ami folyamatosan működött az elmúlt évszázadokban. Azt veszem észre, hogy szépen megjelenik sok minden, ami az elmúlt ötszáz év öröksége, de megjelenik a jelen is.

Violetta: Pont attól mai, hogy készítettünk már képet plázában is. Ha most élne, Luther sem kerülné el a boltokat, mert neki is szüksége lenne tejre, kenyérre. Napról napra meglátjuk, mennyi érdekes dolog és pillanat vesz minket körül.

“Boldog szülinapot Kálvin János”

Előre megtervezitek, milyen kép kerüljön ki?

Violetta: Peti szabálya szerint csak az adott napon készített képet tehetjük föl, de én sokszor alkudoznék ezzel. Néha fáj a szívűnk, mert van olyan nap, amikor tíz jó kép is adódik, de van, amikor épp otthon vagyunk és komolyan át kell gondolni, mi nem volt még, mi újszerű. De törekszünk rá, hogy ne emiatt csináljunk valamit, hanem, ha már amúgy is ott vagyunk valahol, akkor ott készítsünk egy képet.

Péter: Szigorúan nem mű, ettől valószerű, ezért nem tervezzük előre. Az ember nem lehet mindig fesztiválon, nem utazhat és kirándulhat mindig, igenis van olyan, hogy otthon marad és várja a kert, a munka, a lakás. Az egyik képen megörökítettük, hogy Luther egy nyitott laptopnál igehirdetést ír este. Mert én ezt csináltam akkor, aznap ez történt. Biztos lehetne másképp, de mi így tudjuk: életszerűen és őszintén.

Mit szeretnétek üzenni ezzel a kezdeményezéssel?

Péter: Szeretnénk megmutatni, hogy bárki tud ilyesmit csinálni, ez is képes elindítani valamit és abban segít, hogy olyan emberek is felkapják rá a fejüket, akik amúgy nem foglalkoznának vele. Itt nem a figura a lényeg, hanem az a kontextus, amiben benne van: két keresztyén ember ötlete, akik történetesen református lelkészek. Ahogy a reformáció igazsága és értékei jelen vannak a kultúrában, úgy vagyunk jelen mi, keresztyének is a világban. A képek is ezt mutatják: ahol mi vagyunk, ott van velünk ez a figura is.

Violetta: Az embereknek néha meglepő, hogy egy református lelkész ott van a Volt fesztiválon vagy egy plázában. Akik az egyházon belül ismernek, azoknak ez természetes, de a kívülről bepillantóknak nem. Sokszor, amikor egy-egy új társaságban kiderül rólunk, hogy lelkészek vagyunk, elkezdenek kérdezgetni arról, hogy nektek mit nem szabad, hova nem mehettek, mit nem csinálhattok. Az emberekben egy korlátokkal teli, szürke egyház képe él. Ezzel a fotósorozattal ezen a gondolkodásmódon szeretnénk változtatni és megmutatni, hogy ugyanúgy ott vagyunk, ahol az összes többi ember, plusz emellett még a templomban is. Ez nem egy szűkebb világ, hanem pont tágabb.

"Refo500 sátor. EFOTT, Velence"

2017. október 31-én ér majd véget az utazás?

Péter: Sajnos nem, annyira spontán kezdtük el, hogy erre csak később gondoltunk. Előbb telik le az ötszáz nap, de kitalálunk majd valamit. Már a kezdetekkor jöttek kérések, hogy vigyük el különböző helyekre, ekkor jutott eszünkbe például az utazó Luther ötlete. Erre még ki kell találni a szabályokat, de nem akarjuk bonyolítani, mert az már nem lenne vicces. Nem szabad túl komolyan venni, ez egy játék.

Violetta: Ez valahogy nem jutott eszünkbe rögtön, de vannak terveink arra, mi legyen még. Ha az utazó figura mellett döntünk, nekünk is fel kell nőni hozzá, hogy csak egy lesz nálunk és nem mindkettőnknél egy. De tényleg lazán vesszük, nem szabad, hogy ez távol álljon tőlünk.

Milyen terveitek vannak a kezdeményezéssel?

Violetta: Ez egy játékos üzenet, amivel próbáljuk megszólítani az embereket. Napról napra többen nézik az oldalunkat és jól esik a megerősítés, de ez nem akar több lenni, mint egy játék. Ez az első előtti lépés az évforduló felé.

Péter: Ha tud előszobaként működni és valaki csak azt kérdezi meg, miért ötszáz vagy miért Luther Márton, akkor már jó úton járunk. Remélem nem is mi válaszoljuk meg ezeket a kérdéseket, hanem a helyi lelkész vagy tanár, mert akkor ott elindulhat valami. Ez pont ennyi: a következő lépés legyen az ünnepség, az istentisztelet, az élő gyülekezet. Itt nem nagy dolgokról van szó, de ez is a legnagyobb felé mutat.

A dunántúli lelkészházaspár és legófiguráik kalandjait az 500dayswithluther.tumblr.com oldalon követhetik nyomon.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Dimény András, tumblr.com

Istent keresem

Lk 8,40–56

„Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt az apához: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →