Öröm és aggodalom

2011. június 22., szerda

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) májusi, Hanván tartott zsinata arról döntött, hogy két évvel a debreceni alkotmányozó zsinat után fenntartásokkal bár, de csatlakozik az egységes Magyar Református Egyházhoz. A közös alkotmány aláírására a Generális Konvent június 21–22-én Temesváron tartott ülésén került sor. A döntés miatt Szlovákiában kialakult helyzetről a dokumentumot kézjegyükkel ellátó egyházvezetőket, Fazekas László püspököt és Fekete Vince főgondnokot kérdeztük.

Az alkotmány aláírása előtt elmondott beszédében azt mondta, hogy az öröm és az aggodalom érzése együtt van jelen önben. Mi ennek az oka?

Fazekas László: Örülök, mert – véleményem szerint – megtaláltuk az egységes Magyar Református Egyházhoz csatlakozásunknak azt a módját, ami lehetővé teszi, hogy az aktus ne sértse szlovák testvéreink érzékenységét, ugyanakkor mi, felvidéki magyarok is részeseivé válhassunk a Kárpát-medencei magyar reformátusság egyházjogi egységének, és ilyen formában is együtt lehessünk azokkal, akikkel közösek a gyökereink. Az aggodalmam abból fakad, hogy amikor egyházunk májusi zsinatán bejelentettük és vitára bocsátottuk csatlakozási szándékunkat, a szlovák képviselők aggályaikat fejezték ki, nemmel szavaztak, végül kivonultak az ülésről. Ezt fenyegetések és egy negatív sajtókampány követte Szlovákiában. Az illetékes szlovák minisztérium például jelezte, hogy jogi elemzést készít a csatlakozásunkról, és megvizsgálja, hogy ennek az aktusnak milyen következményei lehetnek egyházunk regisztrációjára és állami finanszírozására nézve. Nem tudjuk, hogy mi vár ránk otthon, mire hazamegyünk. 

Püspök úr utalt arra, hogy figyelembe vették a szlovák egyháztagok érzékenységét. Ennek érdekében fenntartással írták alá a Magyar Református Egyház alkotmányát. Mit jelent ez a fenntartás?

Fazekas László: Ezt a nemzetközi jogban használt intézményt egy nemzetközi alapokmányhoz csatlakozni szándékozó fél akkor szokta igénybe venni, ha a dokumentum valamely passzusával az aláíró belső szabályozása ütközik, vagy nincs összhangban. Emiatt a csatlakozás során magára nézve annak a passzusnak a kizárását kéri. Ezt az eljárást vettük mi is igénybe a Magyar Református Egyházhoz csatlakozásunk esetében. Az egységes egyház alkotmányának olyan részeit kértük kizárni a két szlovák nyelvű egyházmegyénkre nézve, amelynek hiánya az egész alkotmány hatályát kizárja rájuk nézve. Azt viszont, hogy egyetemes egyházunk egységesen tudjon csatlakozni, de a két szlovák ajkú egyházmegyénk mégis semlegességet tudjon élvezni a Magyar Református Egyházon belül, a római jogból kölcsönvett fikció intézményével tudtuk elérni, vagyis a két szlovák ajkú egyházmegye tekintetében a csatlakozás nem létezésének fikcióját állapítottuk meg.

Mit jelent ez az aktus a felvidéki magyar reformátusság számára?

Fekete Vince: Hosszú idő telt el a trianoni szétszakítottság állapotában. Végre eljutottunk oda, hogy felvállaljuk egymást szerte a Kárpát-medencében. Jogilag a zsinatunk megbízásából, annak felhatalmazásával jöttünk Temesvárra, hogy írjuk alá a közös alkotmányt, de valójában nemcsak az egyházunk, hanem az egész felvidéki magyarság mögöttünk áll ebben a kérdésben. Fontos határkő, példaértékű lépés ez az egész nemzeti közösségünk életében. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai államtitkár a tegnapi előadásában a tabuk ledöntéséről beszélt. Ez is egy ilyen tabudöntés a mi szlovákiai közéletünkben. Ami – hangsúlyozom – nem a szlovák ajkú testvéreink ellen irányul, hanem azt jelenti, hogy mi, magyar reformátusok szív szerint döntöttünk így, mert összetartozunk, és ezt senki sem tagadhatja meg tőlünk.

Fazekas László: Hozzáteszem, még ennél is többről van szó: ha magunkra maradunk, ha bezárkózunk, beszűkül a ható- és látókörünk. A 21. században nyitottságra van szükség ahhoz, hogy hatékony lehessen a szolgálatunk. Az Európai Unió is azért jött létre, hogy földrészünk népei megtanuljanak végre együtt élni és együtt munkálkodni. Mi is ezt akarjuk: egyszerre szeretnénk együtt dolgozni a szlovák és a Kárpát-medencében élő magyar reformátusokkal. Ez nem vagy-vagy kérdése, ahogy állítják egyesek, hanem is-is. Abban bízom, ha valaki higgadtan átgondolja ezt az ügyet, megérti, hogy alapvetően a keresztyénségünkről szól, de emellett egyúttal mindarról, amit Istentől ajándékba kaptunk: népünkről, nemzetünkről, identitásunkról. Amit magunknak óhajtunk, ugyanazt kívánjuk más népeknek és nemzeteknek is. Erre kérjük szlovák testvéreinket is, mert ebben a kérdésben is egyes-egyedül csak erről van szó.

Kiss Sándor – Sike Gábor, fotó: Barcza János

Istent keresem

2Tim 2,19–26

„De az Úr szolgája ne viszálykodjék,...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →