Mint cseppek a tengerbe

2018. július 09., hétfő

Elindult Bangladesbe a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) 11 fős önkéntes orvoscsoportja július 9-én. A tervek szerint két héten át segítenek majd az ott élő 1 millió 300 ezer rohingja menekült egészségügyi ellátásában. Hétfőn reggel a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér kápolnájában kértek áldást 24 órás és 6000 kilométeres útjukra. Elkísértük őket egészen a becsekkolásig.

„Maga az Úr vonul majd előtted, ő maga lesz veled…” – bátorítóan hangzanak ezek, a ferihegyi kápolna csöndjében kiejtett szavak. Idefenn, a 2B terminál galériáján mindig megnyugvást talál, aki indulás előtt kicsit kiszakadna a felbolydult méhkasra emlékeztető reptéri forgatagból.

„Nem hagy cserben téged, és nem hagy el: ne félj hát, és ne rettegj!” – Krasznai Andrea református lelkipásztor, a budapesti repülőtéri misszió vezetője azzal az igével (5Móz 31,8) bocsájtja útjára az MRSZ Ázsiába induló 11 önkéntesét, amivel egykor Mózes kért áldást utódja, Józsué szolgálatára.

A csapat tagjai hangos „Áldás, békesség!”-gel köszönnek el tőle, indulniuk kell, hogy még időben feladják többszáz kilónyi értékes poggyászukat. Mosolyogva búcsúzkodnak, arcukon nyoma sincs már az előző, felkészüléssel töltött fárasztó napnak és éjszakának.

Orvosi misszió a rohingják között

Ahogy arról múlt héten már beszámoltunk, a Szeretetszolgálat önkéntes orvoscsoportja ezúttal Dél-Ázsiába utazik, hogy a Mianmarban zajló etnikai tisztogatások elől a szomszédos Bangladesbe menekült népcsoport, a rohingják egészségügyi ellátásában segítsen. Becslések szerint 1,3 millióan élnek a határ közelében lévő Kutupalong menekülttáborban, és ez a hatalmas embertömeg csak nagyon minimális orvosi segítséghez jut hozzá.

„Tennünk kell a jót!"
Túl van az utolsó felkészítő tréningen is a Magyar Református Szeretetszolgálat orvoscsoportja, mielőtt Bangladesbe utazik, hogy a Mianmarból elmenekült rohingjáknak segítsen. A segélyszervezet ügyvezető igazgatója misszióként tekint a 6100 kilométeres útra, Juhász Márton azt mondja: ha tehetjük a jót, akkor tennünk is kell!

„Gyógyszert, valamint gyógyászati segédeszközöket viszünk magunkkal, és természetesen az orvosok szaktudását, valamint a szeretetünket, ami ebben a helyzetben ugyanannyira fontos” – fogalmazott Juhász Márton, az MRSZ ügyvezető elnöke még egy nappal az indulás előtt tartott sajtótájékoztatón. „Ez elsősorban egy egészségügyi misszió, de mosolyunkkal, készséges hozzáállásunkkal és a ruhánkon viselt zászlós báránnyal azt az isteni szeretetet is szeretnénk tovább adni, amit mi kaptunk” – tette hozzá.

Szolgálatuk értelméről egy történetet is elmesél a kislányról, aki a tengerparton sétálva dobálja vissza a tengeri csillagokat a vízbe, de mindig újabbakat vet partra a tenger. „A mi missziónk is tűnhet úgy, hogy ez a 11 fő két hét alatt keveset tud segíteni az 1 millió 300 ezernek – mondta a segélyszervezet vezetője –, de meg vagyunk győződve arról, hogy azoknak a tengeri csillagoknak, amiket visszadobunk, lehetőséget adunk az életre, azokat megmentettük.”

Mindenkinek lesz feladata

A csapat tagjai már vasárnap délelőtt megérkeztek a Magyar Református Szeretetszolgálat budapesti főhadiszállására, hogy elvégezzék az utolsó simításokat az út előtt. Juhász Márton, Sári Ferenc aneszteziológus, intenzív terápiás orvos, a csoport szakmai vezetője, és Osgyán Dániel mellett – aki az út logisztikájáért és biztonságáért felel – Tóth Gábor fizikoterapeuta, Szőke Ildikó fogász, Kutnyánszky Valéria háziorvos, Juhász Györgyi intenzív terápiás szakorvos, Sebő Gábor intenzíves szakápoló, Hegedüs Sabina plasztikai sebész, Kiss Adrienn szülésznő és Kalatovics Artúr rezidens vesz részt a küldetésen – utóbbi a szervezésben segítséget nyújtó, Bangladesben már otthonosan mozgó Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány képviseletében.

„A csapat összetétele lehetővé teszi, hogy nagyon széleskörű ellátást biztosítsunk” – véli Sári Ferenc. Mint mondja, minden bevetésen törekednek arra, hogy a kezdeti alapszintű segítségnyújtás kiépítése után folyamatosan emeljék az ellátás szintjét – aszerint, hogy épp milyen feladatok hárulnak rájuk. A szakmai vezető úgy látja, a csoport összetétele és felkészültsége egyaránt megfelel a kutupalongi szükségleteknek: „Készülünk a krónikus és általános betegségek ellátására, ahogy a jelenlegi monszun-időszakra jellemző fertőző megbetegedések kezelésére, valamint a mianmari katonák által tavaly nagy számban megerőszakolt rohingja nők gyermekeinek világra segítésére is.”

Nemcsak visznek, hoznak is

A legtöbb önkéntes szabadságot vett ki, hogy részt vehessen a küldetésen, másokat a munkahelyéről engedték el a kéthetes út idejére. Többen közülük már tapasztalt világjárók, számos nemzetközi orvosi misszióban vettek részt Afrikában, Ázsiában vagy épp Latin-Amerikában. Vasárnapi látogatásukkor is rutinosan pakolják tele gyógyszerekkel és gyógyászati felszereléssel ládáikat. „A legutóbbi tréningen ellenőriztük készleteinket, és most cseréljük mindazt, aminek lejárt a szavatossága” – tudjuk meg tőlük.

Máris 14 láda sorakozik a Szeretetszolgálat udvarán, 470 kilónyi gyógyszerrel, kötszerrel, egyéb segédeszközzel. Az Egészségügyi Világszervezetnek van egy sokoldalú, 3 hónapra és 10 ezer ember ellátására elegendő felszerelés-csomagja – a Magyar Református Szeretetszolgálat orvosai egy ahhoz nagyon hasonló összetételű rakományt visznek magukkal. „Infúzióval és egyéb, nehezen szállítható eszközzel majd Bangladesben egészítjük ki a készleteinket” – mondja Osgyán Dániel.

Az orvosok az egész napos pakolás után is készségesen állnak a sajtó munkatársai elé. A bükkösdi háziorvos azt meséli a közmédia riporterének, betegei mennyire támogatóan állnak hozzá az útjaihoz: „Türelmesek, ha kell, gyűjtést is szerveznek, pedig ők sem épp gazdagok, és nagyon várnak vissza.” Azt már kamerán kívül mondja el nekünk, hogy éli meg ezeket az utakat: „Ilyenkor a feladatra kell koncentrálni, nincs idő másra. Teljesen egymásra kell hangolódnia a csapatnak, és arra, ami a helyszínen vár ránk.” Azért őt is megérintik a látottak: az mondja, a segítségnyújtás jó érzése mellett sokat tanul abból, hogy az emberek sok-sok szenvedés után is képesek az örömre.

Jó utat!

Az újságírók távozása után még késő estig folytatódott a felkészülés: kommunikációs gyakorlatokkal hangolódtak a közös munkára, megtanultak néhány kifejezést bengáli nyelven és a helyiek kulturális szokásairól, hiedelmeiről is tájékozódnak, nehogy kellemetlen helyzetbe kerüljenek az idegen közegben. Megható mozzanata volt a napnak, hogy meglátogatta őket az orvoscsoport egy olyan tagja is, aki ezen az úton nem tud velük tartani.

Másnap korán reggel indultak a reptérre, ahol a kápolnában kapott útravaló után megkezdődött az orvosi felszerelés és a saját poggyászok feladása. Helyszűke miatt okosan kell ötvözni a személyes és a praktikus tárgyakat: van, aki egy könnyű kendőt hord mindig magánál, ami ruhaként és törülközőként is használható, más madaras nyakpárnával készül a hosszú útra, vagy szúnyogriasztó karórával tervez védekezni a csípések ellen.

Elkészülnek az utolsó szelfik is a felszállás előtt az otthoniak számára. Ha lesz is rá lehetőség, csak keveset fognak kommunikálni velük – mondják, mert a munkájuk nem enged többet. A biztonsági ellenőrzés felé haladva még lelkesen integetnek, majd eltűnnek a szemünk elől. A tervek szerint holnap délre, 6100 kilométeres utazás végén érnek Cox’s Bazarba, a szolgálatukat pedig a menekülttábor vezetőivel egyeztetve kezdhetik majd meg. Isten áldja útjukat és szolgálatukat!

Az orvoscsoport bangladesi útjáról rendszeresen beszámolunk. Ha szeretné támogatni küldetésüket, hívja a Magyar Református Szeretetszolgálat 1358-as segélyvonalát (1 hívás 250 Ft), vagy tájékozódjon egyszerűen az adományozás további lehetőségeiről a jobbadni.hu oldalon.

Feke György, fotó: Kalocsai Richárd, Varga Gábor Vargosz

Istent keresem

Zsid 8,6–13

„a mi főpapunk... különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →