Istennek mindig megesik rajtunk a szíve

2016. december 25., vasárnap

Jézus születésének híre ámulatba ejti és döntésre kényszeríti az embert – mondta Bogárdi Szabó István, a Zsinat lelkészi elnöke karácsonyi prédikációjában.

Bogárdi Szabó István december 25-i igehirdetésében kiemelte: az emberek, akik meghallgatták a pásztorokat, ha nem értették is szavaikat, megérezték, hogy ettől kezdve e hír fényében fognak mindent megérteni. A dunamelléki püspök arról beszélt a budahegyvidéki református gyülekezetben: Jézus földi életét fogantatásától kezdve csodatettein keresztül haláláig és föltámadásáig végigkíséri az emberek csodálkozása. Jézus azonban – az evangélium szerint – csak kétszer csodálkozott földi útja során: egyszer amikor hitet és egyszer amikor hitetlenséget tapasztalt.

„Vajon, ha Jézus ma járná Magyarországot vagy az úgynevezett keresztény civilizációt, min csodálkozna? – tette fel a kérdést Bogárdi Szabó István. „Itt élünk egy kontinensen Európában, amelyik annyira akar segíteni és naponként rá kell döbbenünk hogy segítségre szorul" – fogalmazott. Hozzátette: ennek oka, hogy a világ nem akar tudomást venni arról, hogy milyen az ember, még kevésbé arról, hogy milyen az Isten. E kettőt ugyanis kizárólag Krisztusból lehet megtudni.

Bogárdi Szabó István felidézte: az első világháborúban a nyugati fronton karácsony napján kötelességszegést követtek el a katonák: kimásztak a lövészárkokból, kimentek a frontvonalak közötti senki földjére, és barátkozni kezdtek az ellenséggel. Megölelték, megajándékozták egymást, együtt énekeltek. Ők voltak a modern kor pásztorai – mutatott rá, hiszen a karácsonyi történet pásztorai is kötelességszegők voltak, amikor az angyal szavára otthagyták nyájukat, és elmentek Betlehembe a gyermek Jézushoz. De karácsonykor maga Isten is kötelességszegő, hiszen megváltoztatja a dolgok rendjét azzal, hogy a világba születik, azzal, hogy nem ott születik, ahol egy királynak születnie kéne, és azzal is, hogy a „peremen élő", veszedelmes emberek hírében álló pásztorokra bízza születése hírét.

A hála életprogram

Isten és ember története másból sem áll, mint hogy mi elhajlunk a jótól, felmondjuk istengyermekségünket, a Teremtőnek pedig megesik rajtunk a szíve – mondta Bogárdi Szabó István, a Zsinat lelkészi elnöke az MTI-nek adott interjúban. Kiemelte: Isten legnagyobb, végső megkönyörülése az emberen a karácsonyi csoda, Krisztus testet öltése.

„Külön kegyelem, hogy mi itt Magyarországon hálás szívvel, jó jövőt remélve mondhatjuk, amit a zsoltár mond, hogy jót tett velünk az Isten, énekelhetjük karácsonykor, hogy immár velünk az Isten, és érezhetjük ennek minden áldását" – fogalmazott a dunamelléki püspök. Kitért arra, hogy miközben megdöbbentenek minket a Szíriából vagy épp Nyugat-Európából érkező hírek, képek, nyugtalanítanak a világ igazságtalanságai, „könnyen elfelejtünk hálát adni azért, hogy Magyarországon nincs háború és nem kell rettegve éljük mindennapjainkat". A hála pedig mély elköteleződés – mutatott rá. Természetesen lehet hálát adni gesztusokkal, szavakkal és énekszóval, de ha a szavaink nem találkoznak a tetteinkkel, akkor ez nem több, mint üres hálálkodás.

A hála – egy református ember számára – életprogram: „ha megsegítem a rászorulót, ha fölemelem a szavamat az üldözött keresztyénekért, ha próbálok tenni valamit, hogy igazságosabb legyen a világ, vagy odaállok a történelem ura elé és közbenjárok másokért, ezt mind hálából teszem azért a nagy jóért, amit Isten tett Jézus Krisztusban az emberrel" – fogalmazott Bogárdi Szabó István.

MTI, fotó: Kallos Bea

Istent keresem

1Tim 6,11–21

„Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál,...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →