Fókuszban a képzés

2014. május 15., csütörtök

Ismét Gallneukirchenben tartották éves rendes tanácskozásukat Dél-, Közép- és Kelet-Európa protestáns egyházainak képviselői. Az Európai Protestáns Egyházak Közösségének (GEKE) legnagyobb múltra visszatekintő regionális szervezete Svájctól Olaszországon és a Kárpát-medencén át Oroszországig mintegy 30 egyházat tömörít.

A Linz melletti diakóniai központban mintegy 30 egyházi delegált tanácskozott május 12 és 15. között. A magyar református közösséget idén magyarországi és felvidéki delegáltak képviselték. Az ülés lehetőséget biztosított arra, hogy az egyes egyházak és országos aktuális helyzetéről kötetlenebb formában osszák meg egymással gondolataikat a jelenlévők. Minden évben van ugyanakkor egy-egy téma, ami a konkrétabb tapasztalatcserét szolgálja. Idén az első világháború kitörésének századik évfordulója szolgáltatta az alkalmat arra, hogy az emlékezés kultúrájáról beszélgessenek a résztvevők, érintve az egyházak utólag igencsak megkérdőjelezhető viszonyát a háborúhoz éppúgy, mint az azt lezáró békeszerződések súlyos következményeit.

A beszélgetés sajátos lehetőség volt arra, hogy Trianon következményeit az abban érintett országok egyházi képviselőivel – szlovák evangélikusokkal, szerbiai metodistákkal, erdélyi szász evangélikusokkal – közösen vitassák meg a magyar delegáltak. A kötetlenebb eszmecsere keretében idén értelemszerűen az ukrán helyzet értékelése kiemelt figyelemben részesült, aminek kapcsán Sergej Maschewski, az ukrán evangélikusok nemrégiben megválasztott püspöke adott tájékoztatást az egybegyűlteknek.

Az istentisztelet kihívásai 

A regionális csoport az elmúlt években az istentisztelet kihívásaival kapcsolatos útmutatást és esettanulmányt állított össze. A GEKE 2013. évi firenzei nagygyűlésén bemutatott tanulmányhoz immár nyomtatásban is megjelent az a kézikönyv, amely elősegíti, hogy az anyagot a teológiai oktatásban és a gyülekezetekben is haszonnal forgathassák. A friss kiadványt Dávid Adél evangélikus lelkésznő, a GEKE bécsi irodájának munkatársa mutatta be.

Ezzel az európai protestáns közösségek számára egy olyan teológiai kritériumokat is megfogalmazó, konkrét esetleírásokat tartalmazó dokumentum a kontinens-szerte zajló liturgiai megújulás megkerülhetetlen referenciájaként szolgálhat majd. A többéves munka célja a protestáns istentisztelet krízisével való őszinte szembenézés és a megváltozott társadalmi helyzethez való alkalmazkodás teológiai megalapozása. Mindezt olyan konkrét példák segítségével teszi a tanulmány, amely a tagegyházakat és helyi közösségeket is továbbgondolásra és a tapasztalataik megosztására ösztönözheti.

Minthogy a GEKE alapja az tagegyházak istentiszteleti közössége, a Leuenbergi Konkordiában kimondott úrvacsorai és szószéki közösség alapján, az istentisztelettel kapcsolatos teológiai és gyakorlati munka a közösség szívét érinti. A tanulmány Dr. Szentpétery Péter evangélikus teológiai tanár fordításában magyarul is elérhető.

Központban a képzés témája

A GEKE regionális csoportja tavaly újabb eszmecserét indított: ezúttal a képzés protestáns sajátosságairól és az egyházban betöltött szerepéről készül átfogó útmutatás és jelentés, amit ugyancsak a szervezet közgyűlése elé szánnak. A képzés intézményesített és hagyományos formái, így az iskolai hitoktatás mellett a hitre nevelés, a gyülekezeti munkatárs képzés non-formális formái is terítékre kerülnek. Az egybegyűltek több szekcióban és munkacsoportban meg is kezdték a teológiai-elvi alapvetése kidolgozását.

Bibliatanulmányok és teológiai és szociológiai gondolatindító előadások segítették azt, hogy a tételmondatokat és a legfontosabb témákat, a készülő tanulmány szerkezetét megalapozottan fogalmazzák meg a képviselők. Egyetértés mutatkozott a tekintetben, hogy bár megkerülhetetlen, de mégsem a legfontosabb mozzanata a képzésnek az iskolaműködtetés és a kötelező hitoktatás. A képzés a tanításnál átfogóbb koncepció, amely a kognitív elemek mellett arra is hívatott, hogy hitet, bizonyosságot és közvetítsen és bevonjon Isten szabadítás történetébe.

A zárónapon Michael Bünker, a GEKE főtitkára jelenlétében egyeztettek a regionális alszervezet és a GEKE központ együttműködéséről és a képzés kapcsán elindított munkafolyamat menetéről. A GEKE ún. Dél-kelet Európai regionális csoportja a szervezet legrégebben, 1975 óta folyamatosan működő regionális alegysége, amely a hidegháború éveiben is a kelet-nyugat-európai párbeszédet és a „vasfüggönyön túl" élő egyházak közötti közösséget szolgálta, a Bajor Egyház elkötelezett vezetése mellett. Regionális kezdeményezésre került korábban napirendre a keresztség és úrvacsora kérdése, de ez a csoport gondozta az egyház, nép és nemzet közötti kapcsolatot körbejáró tanulmányt is.

Egyházszociológiai kitekintés

A képzéssel kapcsolatos egyházszociológiai kitekintés keretében Dr. Hans Jürgen Luible, az erlangeni egyetem teológiai tanára, a GEKE csoport tagja adott rövid áttekintést az EKD legújabb kutatásáról, amelyben az egyháztagok attitűdjeit vizsgálták. Ebből kiderül, hogy az egyházi kilépések száma nem növekszik immár Németországban, a csökkenés pedig stabil: a 2002-es 26,2 millió tagról 2012-re 23,3 millió egyháztag lett. Ez az egyházhoz kötődők számának Magyarországon érzékelhető radikális csökkenésétől például elmarad.

A kutatás során a vallásosság és az egyházi kötődés kapcsolatát vizsgálták, illetve az egyház szerepét a civiltársadalomban. A közönyös egyháztagok száma, részesedése növekszik, miközben a másik oldalon azok száma is nő, akik erősen kapcsolódnak az egyházhoz. Ami elveszett, az a „közép". Az egyházon belüli sokszínűség erősödik. Az elkötelezettség szintje, a tenni akarás és tényleges részvétel az egyházi életben (önkéntesség) az aktívak körében erősödött. A fiatal korosztály körében ugyanakkor a számok az egyházi szocializáció hiányáról is árulkodnak. Fontos megállapítás, hogy az elkötelezett egyháztagok számára a vallásos komponens, a spiritualitás, az istentisztelet a mérvadó ösztönző erő.

Ez változást jelent az egyház önértelmezésében is. Az egyházi alapfunkció fontosabb, mint a társadalmi aktivitása. A kötődést megélő emberek az istentiszteleten keresztül határozzák meg az egyházat, míg az érdektelenek körében a vallásmentes élet mindennapos realitás. A vallásosság kapcsán szükség van a képzésre, hogy nyelvet adjon a diffúz vallásosságnak: hogy az emberek is értsék, mit jelent a hitük és egyházhoz tartozásuk. Nem az oktatás hagyományos formái, hanem alapvető ismertet és hitbizonyosságot közvetítő kurzusok játszanak ugyanakkor szerepet abban a körben, ahol az egyház iránti érdeklődés kimondottan spirituális és nem kulturális alapokon nyugszik. A meglévő vallásosság a képzéssel kiegészülve teszi lehetővé a kötődést az egyházhoz és teremti meg az egyház társadalmi bázisát.

A képzés kötőanyag – foglalta össze az eredményt Luibl. Magyarországon is azt mutatják a kutatások, hogy ugyan a vallásosság csökkenő tendenciát mutat, a magasan kvalifikált fiatal városi értelmiség körében ugyanakkor stabil marad – emelte Dr. Fazakas Sándor, a DRHE professzora, az MRE képviselője. Ezekre a fiatalokra pedig az jellemző, hogy nem a hagyományos kötődés mentén, nem az egyházi szocializációnak köszönhetően, hanem spontán jönnek az egyházba. A németországi tapasztalatokkal összhangban aktívak, tenni akarnak, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetnek a hit intellektuális, kognitív értelmezésére. Ez a képzés és hitre nevelés új formáinak kialakítását teszi szükségessé.

Külügyi Iroda

Istent keresem

1Krón 28

„...ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel, mert megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden szándékot és indulatot.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink