Egy protestáns közösség hányattatott mindennapjai német szemmel

2014. március 17., hétfő

Enno Haaks, a GAW német segélyszervezet főtitkára „a hit összeköt" címmel vezet blogot, amit német adományozók százai követnek. A GAW főtitkár hivatalos blogján megjelent rövid tudósításokból állítottunk össze egy horvátországi úti beszámolót.

Március 7 és 15. között Horvátországban és Szerbiában járt a GAW elnöke, Wilhelm Hüffmeier és főtitkára Enno Haaks. A német segélyszervezet vezetői református és evangélikus gyülekezeteket látogattak, egyházvezetőkkel egyeztettek a jövőbeli együttműködésről és szervezet által támogatott projekteket is felkerestek. Útjukon elkísérte őket a Magyarországi Református Egyház külügyi irodájának vezetője.

Egy református gyülekezet Zágrábban

Branimir Bučanović, a zágrábi gyülekezet lelkipásztora elmesélte, hogy a gyülekezeti munkát 1999-ben valósággal a semmiből kellett újrakezdeniük. A gyülekezeti termüket minimális bérleti díjért cserében az állam biztosított a számukra, és ma körülbelül 50 bejegyzett tagjuk van. A lelkipásztor horvát származású, és még két másik gyülekezetet vezet a horvát egyházban, amelyre a magyar református egyház nagy hatással volt. Habár ő maga nem beszél magyarul, elmondta, hogy ez egyáltalán nem jelent a számára semmilyen akadályt, úgy véli így a gyülekezeti munkában sokkal több szabadságuk van, mint a hagyományos gyülekezeteknek és ez csak gazdagabbá teszi az egyházukat.

Az horvát egyház körülbelül 4000 taggal rendelkezik, akik 23 gyülekezetet alkotnak, 8 férfi és 4 női lelkipásztor vezetésével. Az egyház az elmúlt évek során a kárpát-medencei magyar református egyházak Generális Konventjének tagja lett. A csatlakozást számos nehézség előzte meg: elszakadások, jogi bizonytalanságok, még függőben lévő bírósági eljárások. Mindezek súlyosan érintették őket. Ódor Balázs elmondta, hogy milyen nehéz ma a balkáni egyházak helyzete, milyen nehézségekkel kellett megbirkózniuk a két világháború, Jugoszlávia szétesése, és a Balkáni háború után, és mindenképpen támogatásra van szükségük a boldoguláshoz.

Egy református szlavóniai gyülekezet cseh gyökerekkel

Az egykori Szlavónia területén található Bjelisevac nevű kis faluban körülbelül 135 évvel ezelőtt csehek telepedtek le. Időközben az itt lakók horvátok lettek, de még mindig őrzik cseh gyökereiket. A falu gyülekezetét a zágrábi református lelkész gondozza. Kéthetente egy hétvége erejéig ideutazik Branimir Bukanovic, hogy istentiszteletet, hitoktatást, presbiteri gyűlést tartson. A gyülekezet 2003 óta rendelkezik saját templommal, a Református Egyházak Világszövetségének és egy német egyház támogatásával. Most már csak az első emelettel kapcsolatos munkálatok befejezetése van hátra. Egy gyülekezeti terem fog itt felépülni, és egy hálórész a lelkész számára. A gyülekezet nagyon aktív, és összetartó.

Új kezdet a horvátországi reformátusoknak

2011-ben a Horvát Református Egyház zsinatán új vezetőséget választottak meg, ami az újrakezdés lehetőségét hordozza magában. Az új vezetőkkel egy új fejezet kezdődhet meg a már sok nehézséget átélt egyház életében. A balkáni háború végével a Jugoszláv Református Egyház szétesett. A Szerbiában és Horvátországban megmaradt gyülekezeteknek újra meg kellett alakulniuk az új országokban. A régi és hosszú időre visszanyúló kapcsolatok és összeköttetések megszakadtak. Részben ez felelős, a mai iránykeresésért. Mindkét egyházban találhatóak olyan emberek, akiket nem az egyház érdeke vezérel, így teret nyernek az egyházi tulajdonok ügyei és hatalmi kérdések. Ennek ellenére a Horvát Református Egyháznak sikerült egy új utat találnia, legyőzte az adódó problémákat, és jó ökumenikus összeköttetéseket alakított ki, valamint csatlakozott a magyar református Generális Konventhez. A GAW lehetőséget nyújtott az egyháznak a régi kapcsoltok megújítására, mivel a támogatásra nagy szükség van.

Református gyülekezetek Kamenac-ban és Bilje-ben

Jožef Arpaši, a horvátországi Kamenac lelkipásztora elmesélte, hogy 35 évesen döntötte el, hogy teológiát fog tanulni, akkor érezte meg az elhivatottságot magában. 2008-ban vette át a kamenac-i gyülekezetet. A gyülekezeti termet lerombolták a háborúban, és a templom sem volt jobb állapotban. A lelkipásztor, aki horvát oldalon harcolt a balkáni háborúban elmondta, hogy a falut ért károkért a szerbek voltak a felelősek. Ma még mindig élnek szerbek a faluban, akikkel a gyülekezet békés és jó kapcsolatot ápol. A háború pusztulást hozott a térségre, sokan meghaltak, és rengetegen elmenekültek. A harcok lezárása után sok visszatérőben nem volt elég erő az újjáépítéshez, és inkább végleg elhagyták a térséget. Jožef Arpašis gyülekezetének körülbelül 50 tagja van, és a falu lakossága 160 főt számlál. Mindenképpen láthatjuk, hogy a megélt nehézségek ellenére is a gyülekezet reménnyel tekint a jövőbe.

Már településeken, például Bilje-n teljesen más a helyzet. A háború után nagyon kevesen tértek vissza a gyülekezetből. Ma már csak 25-en maradtak, akik közül 10-en látogatják rendszeresen az istentiszteletet. A gyülekezet egy hatalmas templommal rendelkezett, amit a szerb csapatok leromboltak, a romjai ma is megtalálhatóak. Mi lesz vajon ezen gyülekezetek sorsa? A református közösségek történetei nagyon eltérőek, az azonban biztos, hogy a felelőséggel bíró személyeken, mint a lelkész és a gondnok rengeteg múlik.

"Hogy mindnyájan egyek legyetek..." (János 17, 21)

Ezeket a szavakat olvashatjuk egy református templomban Szabadkán. A település Észak-Szerbiában található, a hatalmas katolikus katedrális mellett bújik meg a református gyülekezet, ami 600 tagot számlál. Közülük körülbelül 100-an látogatják az istentiszteletet minden vasárnap. A két templomtól nem messze található az ortodox is a városközpontban. Vannak ökumenikus találkozások közöttük, de ezekben inkább csak a katolikusok vesznek részt. A lelkészi állás 2013 szeptembere óta betöltetlen a gyülekezetben, miután a korábbi lelkész Magyarországra költözött. Az üresedés betöltése nehéz feladat, mivel a szerb alapfizetések körülbelül 250 euró között mozognak, és a református egyház nem részesedik olyan állami juttatásokban, mint például Horvátországban vagy Magyarországon.

"Hogy mindnyájan egyek legyetek..." – ez a gondolat olvasható ki Szabadka vezetőjének szavaiból is. Felveti a kérdést, hogy miért kell az itteni reformátusok 17 000-es csoportjának külön egyházi struktúrát kialakítani. Egyszerűbb lenne, ha ők is a határos magyar egyházmegyéhez tartozhatnának. Emellett felszínre kerülnek az egykori Jugoszlávia magyar származású református gyülekezetek nehézségei is. Ők évszázadokig a Magyar Református Egyház tagjai voltak majd Jugoszlávia megalakulása és a balkáni háború után saját egyházakat kellett alapítaniuk, ami nem volt számukra könnyű. Tehát megérthetjük a vágyukat, hogy egyesülni szeretnének más református egyházakkal.

Egy tető alatt élni- templomtető felújítás a szerbiai Pacséron

"Ez volt az utolsó pillanat a cselekvésre, annak érdekében, hogy még nagyobb károktól mentsük meg a református templomunkat" - meséli el a lelkipásztor, Csányi Erzsébet. A tető már olyan rossz állapotban volt, hogy ez az egész épületet veszélyeztette. "A GAW által felajánlott 14 000 eurós támogatás nélkül még sokáig nem kezdődhettek volna el a javítási munkálatok" - tette hozzá. Most már a felújított tető, külső fal, és ereszcsatorna biztosítják a belső tér épségét. A javításoknak hála, a gyülekezet újra tud istentiszteletet tartani a templomban. A szemben lévő dombon található a katolikus templom, majd nem messze tőle az ortodox. A lelkész elmondta, hogy a felekezetek között viszony jónak mondható, ez azonban nem mindig volt így. A háború után a Horvátországból ide menekült szerbek felé gyanakvással fordultak az itteniek, és sokan féltek is tőlük. Az emberek nem bíztak a másikban, mert nem tudták, hogy az a személy mit csinált a háborúban, és miért kellett utána elmenekülnie. Az együttélés a mai napig is kihívás, Európának ebben a gazdaságilag rossz helyzetben lévő régiójában. Sokan inkább elmennek innen, mert nem találnak munkát, ami a szerb gyülekezeteket is súlyosan érinti. A GAW adománya jó helyre érkezett és sokat segített a gyülekezetnek.

Reformáció tér a szerbiai Szabadkán

2007-ben a helyi magyar evangélikus egyház segítségével nyílt meg a Reformáció tere. A református gyülekezet egyházi előjárója elmondta, hogy az evangélikusok és a reformátusok jó viszonyban vannak egymással a városban. A felmérések szerint a szerbiai Magyar Evangélikus Egyháznak 10 000 tagjának kellene lennie itt Észak-Szerbiában, a valós számok azonban ennél jóval alacsonyabbak. Az egyházban három lelkész dolgozik. Jó kapcsolatokat a romániai Magyar Evangélikus Egyházzal sikerült csak kialakítani, a magyar egyház tartózkodóbb, és a szlovák egyházzal is bonyolultabbak a kapcsolatok. Az egyház nem tagja sem az Lutheránus Világszövetségnek, sem a Protestáns Egyházak Európai Közösségének (GEKE). Legfőképpen Magyarországról és Szerbiából részesülnek állami támogatásokban. Az egykori Jugoszláviában még létezett egy szövetség az evangélikus egyházak számára, de a balkáni háború lezárásával a helyzet egyre bonyolultabbá vált. Így ma a hátramaradt egyházak számára nagyon nehéz a boldogulás.

Moravicának (Bácskossuthfalva) új templomtetőre van szüksége

A templomnak sürgősen egy új tetőre van szüksége, mesélte el Móricz Árpád lelkész. A szerkezet súlyosan meg van már rongálódva, valahol hiányoznak cserepek, valamit mindenképpen tenni kell. Az építész is megerősítette, hogy a felújítást egy-két éven belül mindenképpen el kell végezni. A gyülekezet próbált Magyarországról támogatást kérni, de az nem elégséges, így a tető felújítása az egy újabb GAW projekt lesz. A településen körülbelül 5000-en laknak, akik fele a református gyülekezetbe tartozik. A lelkipásztor elmondta, hogy a kommunizmus ideje itt is közömbössé tette az embereket az egyház iránt, ugyanakkor az istentiszteletet legalább 80-100-an látogatják minden vasárnap. A gyülekezet számos épületet kapott vissza, és óvodát is tart fenn, ami 40 kisgyerek befogadására alkalmas.

A szülők fizetnek bizonyos hozzájárulást az óvodáért, de a fenntartás mégis kihívás a lelkész elmondása szerint. Például a gyülekezet fizeti ki az óvónők béreit. Másrészről az óvoda egyfajta missziós kihívás is a véleménye szerint, évente többször is tartanak családi istentiszteleteket, amelyek alatt mindig megtelik a templom. A településen négy roma család is lakik, akik közül 4 kisgyerek jár az említett óvodába. A kisgyerekek felekezettől függetlenül járhatnak ide. A gyülekezet összetartó, sok tevékenységbe igyekeznek bevonni a gyereket és a fiatalokat. Kínálnak számukra nyári programokat, és a lelkész elmondta, hogy a konfirmációs felkészítést körülbelül 20-an látogatják. Láthatjuk, hogy Moravicában a református gyülekezet milyen fontos szerepet játszik a település életében.

Külügyi Iroda
Enno Haaks blogbejegyzéseit fordította Polgári Anita 
Az oldal archívumában valamennyi napi bejegyzés elérhető: http://glauben-verbindet.blogspot.hu

Istent keresem

4Móz 13

„Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét,...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →