Gyógyító találkozások Szatmárban

2019. június 22., szombat

Hetvennégy gyülekezet tartozik a Szatmári Református Egyházmegyéhez. Öt közülük városi, többségük azonban apró település még apróbb közössége. Ám éppen kicsiny­ségükben rejlik nagyságuk és erejük: a gyülekezetek összefognak, valódi családként viselkednek. Alkalmakról pedig az egyházmegye gondoskodik: ötödik esztendeje szerveznek rendszeresen tavaszi és őszi evangélizációs esteket. Ez évben május 26. és 29. között találkoztak a szatmáriak. A kömörői templomban május 27-én mi is csatlakoztunk hozzájuk.

Az evangélizációk különlegessége, hogy az alkalmakat nem azonos helyszínen rendezik. Minden este más helyre – tavasszal egyházmegyeszerte a nagyobb, ősszel pedig regionális jelleggel a kisebb templomokba – várják az igehallgatókat, ezúttal Nagygécre, Kömörőre, Csaholcra és Zsarolyánra. – Azt szeretnénk, ha a kis templomok sem maradnának ki a megtapasztalásból, hogy zsúfolásig megtelnek, hogy az egyházmegye közösségének részei. Úgy gondolom, ez nagy erőt ad, hiszen a térség sajátos, aprófalvas településszerkezete azt eredményezi, hogy sok helyen egy átlagos vasárnapi istentiszteleten húsz és harminc fő között mozog a résztvevők száma. Az a célunk, hogy ők se érezzék magukat egyedül – magyarázza Szalay Kont, az egyházmegye esperese.

Az elgondolás működik: a 2018-ban felújított kömörői templomban egyre csak gyűlnek az emberek. Az egyébként ritkán megtelő hajlékba most székeket hoznak a presbiterek, hogy elférjen a négyszáz fős alkalmi gyülekezet. Végül mindenkinek jut hely, elkezdődhet a Gyógyító találkozások címet viselő sorozat következő igehirdetése.

Húsz másodperc szeretet

Korda Zoltán, a szatmárnémeti szatmár-láncosi gyülekezet lelkipásztora Lukács evangéliumából idézi fel a jerikói vak meggyógyításának történetét. – Még tanulnunk kell attól a koldustól. Ne hagyjuk abba az imádkozást, ahogyan ő sem tette, hiába akarták elhallgattatni. Torkaszakadtából kiáltott: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Ki kell mondanunk: Uram, az a koldus én vagyok. Az a sötétségben ülő, tájékozódni nem tudó én vagyok. Az a némi szeretetre vágyó ember én vagyok – fogalmaz Korda Zoltán. A lelkész ez utóbbi gondolathoz kapcsolódóan arra mutat rá, hogy napjainkban sokan alig élik át ezt az érzést. – Pedig kutatások bizonyítják, hogy már napi húsz másodperc szeretet, egy gyors ölelés búcsúzáskor az előszobában mindent megfordíthat – hangsúlyozza az igehirdető.

Sokan voltak kíváncsiak Isten szavára az előző estén is, amikor Nagygécen elkezdődött az evangélizáció. Ott a szabad ég alatt, a Megmaradás temploma előtt gyűltek össze az emberek. 

„Csak azért is” élni akarás

1970. május 13-án éjjel a medréből kilépő Szamos folyó elöntötte Nagygécet. A lakosságot evakuálták, és az ár elvonulása után sem engedték őket vissza otthonukba. A hatóságok döntése alapján húsz évig tilos volt építkezni a területen. Nagygécet a történtek miatt „halott faluként” emlegetik, de Bélbász-Szűcs Andrea helyi lelkipásztor szerint azért van élet a településen. – Nagygéc a „csak azért is” helye. Visszatérnek az elszármazottak, unokáik, dédunokáik is ragaszkodnak a községhez. Nem csupán az évente megtartott emléknapra jönnek el: a felújított templomban már kereszteltünk, sőt volt két úrvacsorás istentisztelet is – mondja a lelkész, aki szerint a lelki kötődés egyik oka, hogy a környékbeli falvakban letelepedett családok közül többen megtapasztalták: mindig „géciek” maradnak. Ők a tavaszi evangélizációt sem hagyták ki: velük együtt Nagygécen közel ötszázan hallgatták az Igét.

Összetartozunk

A vezetők szavait a gyülekezeti tagok is alátámasztják. Kemenyiczkiné Bőjtös Nikoletta és Soós Judit a Kömörőtől körülbelül ötven kilométerre található Ópályiból érkeztek. Azt mondják, igyekeznek minden alkalmat megragadni, hogy lelkileg feltöltődjenek. Becsei Sándorné pedig harminc kilométerrel távolabb, Tisztabereken lakik. Az asszony két éve költözött haza szülőfalujába Hódmezővásárhelyről. Hiába került el messzire, mindig hazavágyott oda, ahonnan indult, ahol keresztelték. – Annyira jó érzés látni, hogy telve vannak ezek a templomok – mondja.

Ezt az érzést pedig a környékbeli lelkipásztorokból szerveződött férfikar is erősíti: az erős, tiszta hangok bátran zengik be a templomot, a kintről beszűrődő kézi fűnyíró hangját is túlharsogják a szép zsoltárok. – Folytatjuk a Magyar Református Egység Napját a határon túlról érkezett szolgálattevőnkkel – fejezi ki örömét Fekete Károly püspök, aki a gyülekezetet megörvendeztetve kilenc esperestársával együtt az épp folyó kétnapos esperes-gondnoki értekezletről érkezett az evangelizációra. Fekete Károly szerint a vezetőknek is szükségük van arra, hogy lelkileg feltöltődjenek, és a Partiumból érkezett Korda Zoltán igehirdetése nyomán a sokszor hallott igeversek ezeken az estéken valóban gyógyítanak.

Kocsis Julianna, fotó: Kalocsai Richárd

Istent keresem

1Thessz 5,12–28

„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →