Ami nem helyettesíthető

2018. július 20., péntek

Sári Ferenc sajnálja, hogy kevesebb idő jut arra, hogy minden orvosa a rohingja menekülttáborban dolgozzon, de mint mondja, ez az ára annak, hogy minőségi képzést tudjanak nyújtani a helyi orvosoknak és nővéreknek, aminek a későbbiekben nagyobb hatása lesz. Ezúttal a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) orvocsoportjának vezetője számol be a Bangladesben töltött napokról.

Míg önkéntes orvoscsoportunk egyik fele a kutupalongi menekülttáborban töltötte a keddi napot, addig a többiek bangladesi doktoroknak és nővéreknek tartottak továbbképzéseket. Sári Ferenc és munkatársai Cox’s Bazarban 30 helyi egészségügyi dolgozót oktattak az újraélesztés, a fertőzések kezelése és az égési sérülések ellátásának európai sztenderdjeire. „A helyi segélyszervezetek kérték ezt tőlünk, úgy látják, leginkább ezeken a területeken van szükség kompetencianövelésre” – mondja az orvoscsoport szakmai vezetője.

Hálára tanít a szenvedés

„Mi, magyarok hajlamosak vagyunk panaszkodni, sokszor elégedetlenkedünk. De ahhoz képest, milyen körülmények között élnek ezek az emberek, a mi otthoni valóságunk minden bosszankodásunk ellenére aranyélet" – mondja Osgyán Dániel, a Szeretetszolgálat orvosi missziójának logisztikai vezetője.

„Hatalmas élmény volt a mai nap”

A hétvégén nagyon sokat készültek ezekre az angol nyelvű előadásokra: igyekeztek a helyi viszonyokra adaptálni az ismeretanyagot, interaktivitásra törekedtek, a meghívottakkal beszélgetve, együtt dolgoztak ki stratégiákat arra, hogy tudják ők a lehető legjobban alkalmazni a gyógyítás nemzetközi irányelveit. A sebek varrását félbevágott banánokon gyakorolták, az újraélesztést egy műanyag palackokból és mellényekből fabrikált összenyomható babán tanulták. „Folyamatosan javítottuk a technikájukat, két óra alatt mindenki elérte a nemzetközileg elvárt sztenderdet” – meséli Sári Ferenc, aki sikerül kulcsát abban látja, hogy kellő alázattal közelítettek az ázsiai kollégákhoz, nem felülről, egy pulpitusról akarták oktatni őket.

„Érdekes volt látni, hogy megnyílnak. Beültünk közéjük, elkezdtünk beszélgetni, és elmondták, miről mit gondolnak. Komoly szakmai diskurzus alakult ki, ami mindannyiunk számára sokat adott. Hatalmas élmény volt a mai nap!” Kitértek az égések ellátására is, hisz ez itt mindennapos probléma, az orvos azt mondja, nagyon sok forrázott beteget látnak. Átbeszélték az Egészségügyi Világszervezet fertőző betegségekkel kapcsolatos irányelveit is, azt a 10 legfontosabb stratégiát, amivel kordában tarthatják a monszunidőszak jellemző betegségeit. „Nagy figyelemmel hallgattak minket, jó kérdéseket tettek fel, látszik, hogy együtt élnek ezekkel a problémákkal.”

A diákat mindenki megkapta kinyomtatva, füzetbe összefűzve, így jobban tudták követni és jegyzetelni az előadásokat. Sári Ferenc sajnálja, hogy kevesebb idő jut arra, hogy minden orvosa a táborban dolgozzon, de mind mondja, „ez az ára annak, hogy minőségi képzést tudjunk nyújtani, aminek a későbbiekben nagyobb hatása lesz”.

Etológus helyett gyógyító

Sári Ferenc gyermekként pilóta, majd etológus szeretett volna lenni. „Mégis a Pécsi Tudományegyetemre jelentkeztem orvosképzésre. Nagyon szeretem a munkám, mert változatos, tele van meglepetésekkel, kihívásokkal, vannak persze kudarcok is, de felemelő érzés segíteni másoknak, akiknek szükségük van erre” – mondja, és hozzáteszi: így még többet utazik, mintha Dél-Amerikában tanulmányozná a különleges állatfajokat.

Altatóorvosként és intenzív terápiás orvosként dolgozik, 13 éve Svédországban, az elmúlt három évben Lappföldön. Egy klinika igazgatói pozícióját hagyta ott mostani munkáért, mert hiányzott neki a közvetlen kapcsolat a betegekkel. Amellett, hogy az ottani mentőszolgálat orvosi szaktanácsadója, húsz éve az Európai Újraélesztési Társaság oktatója, Izlandtól Sri Lankáig sokfelé megfordul. „Fantasztikus nemzetközi csapatban dolgozom, ilyenkor feltöltődöm.” Mindeközben az európai traumatanfolyam magyarországi és svédországi igazgatója is, mindkét államban ő honosította meg ezt a kezdeményezést. „Legnagyobb előnye, hogy sokkal több ember számára elérhetővé teszi azokat a sztenderdeket, amikkel biztonságosabbá tehetjük a betegek ellátását” – hangsúlyozza.

Családtagként tekintenek egymásra

A 2010-es haiti földrengéskor kereste meg őt az MRSZ. „Nem lehetett nemet mondani, azt reagáltam: persze, pakolok és megyek.” Az akkor megismert kollégák nagy részével azóta is egy csapatban dolgozik. „A haiti élmények annyira sokat adtak magánemberként és egészségügyi dolgozóként, hogy nem lehetett hátat fordítani egymásnak, muszáj volt folytatni a közös szolgálatot.” Azóta ő a csoport szakmai vezetője. Az ilyen küldetésekről azt mondja, ezek más kihívások, mint az otthoni munka: nincsenek mögöttük azok a körülmények, amiket megszoktak, azok a gépek, amik segítségével gyógyítani tudnak.

A küldetés többi tagjának beszámolói:
Hálára tanít a szenvedés
Így töltődik az akkumulátor
Hogy kerül a gekkó a plafonra?
A bengáli tigris hazájában
Tekintetek, amik átformálnak
Nem nézhetjük tétlenül

Többen közülük tovább szakosodtak a katasztrófa- vagy háborús helyzetekben történő ellátásra, így a 2013-as fülöp-szigeteki bevetésen már sokkal komolyabb feladatot kaptak, egy egész városrész egészségügyi ellátásának megszervezését rájuk bízták. „Az első szétválogatási pont felállításától kezdve a klinika megszervezésén át a vidéki beteglátogatásokig mindent” – meséli Sári Ferenc, aki büszke arra, hogy mire néhány hét után hazamentek, már működtek a kórházi osztályok. Hazatérésük után Kárpátalján segítettek, árvaházakban élő gyerekek egészségügyi szűrését végezték el, valamint későbbi ellátásukra tettek javaslatokat. „Ugyanolyan fontos, hogy Magyarországon és az azt körülvevő régióban is megjelenjünk, segítsünk” – mondja a szakember.

Az orvoscsoport vezetőjének feladatai sokrétűek: rá hárul a csapat szakmai felkészítése, ő szervezi meg a felkészítő hétvégék speciális képzéseit, segíti az új tagok beilleszkedését és frissíti a csapat egészségügyi készleteit. Az évek során nagyon erős összetartozás-érzés alakult ki közöttük: „Jól megértjük egymást, könnyű együtt dolgozni, nagyon erősen összetartozunk, barátként, családtagként tekintünk egymásra.” Reméli, az újonnan érkezők is ezt tudják megélni. És hogyan lehet taggá válni? Elsősorban egészségügyi jártasságra van szükség, nővéreket és doktorokat várnak, bármilyen szakosodás jól jöhet. „A jelentkezőket meghívjuk az egyik közös hétvégére, hogy szakmailag és emberileg megismerjük. A hétvége végén a csapat dönti el, befogadja-e tagjai közé.”

Küldetés, ami megváltoztat

Sári Ferenc korábban más csapatokkal is teljesített szolgálatot. Első humanitárius bevetése során szemészeti betegek műtétjéhez végzett érzéstelenítést egy repülő kórház fedélzetén Mauritániában. A hályogos betegek, akiket megműtöttünk, korábban csak fényt és árnyékot tudtak megkülönböztetni, a kötés levétele után azonban felismerték hozzátartozóit. „A hála, amit éreztek, olyan hatalmas energia, ami semmi mással nem helyettesíthető.” Ennek hatására megváltozott az értékrendje, és ma már sajnálja a jólétben élő kollégáit, akiknek az a legnagyobb gondjuk, hol töltsék az évi harmadik nyaralásukat vagy milyen színű legyen a sokadik autójuk.

„Előtérbe került a pénz, eltorzulnak az emberek közötti kapcsolatok” – mondja, ugyanakkor pont amiatt, amit a küldetéseken lát, sokkal jobban tudja értékelni a családi kötelékeket, az összetartozás élményét. „A rohingja családok megcsonkítva érkeztek Kutupalongba, a férfiakat megölték, a nőket megkínozták, olyan traumát éltek át, ami a mi számunkra felfoghatatlan. Ennek ellenére képesek arra, hogy ráköszönjenek, rámosolyogjanak az emberre, szóba állnak velünk, tudunk beszélgetni arról, hogy látják az életüket.” Hozzáteszi: ez a fajta emberség áthatja az egész tábort, minden külföldi kollégán érződik. „A legnagyobb szenvedésben is jelen vannak ezek értékek.”

Az orvoscsoport bangladesi küldetéséről rendszeresen beszámolunk. Ha szeretné támogatni küldetésüket, hívja a Magyar Református Szeretetszolgálat 1358-as segélyvonalát (1 hívás 250 Ft), vagy tájékozódjon egyszerűen az adományozás további lehetőségeiről a jobbadni.hu oldalon.

Riporter: Juhász Márton
Szerkesztette: Feke György
Fotó: Kalocsai Richárd, Osgyán Dániel

Istent keresem

Préd 9

„Az élők annyit tudnak, hogy meg fognak halni...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →