„Jézus király és magát annak vallja...”

2017. április 08., szombat

Nem hozzuk-e magunkkal virágvasárnapi és majd húsvét ünnepi istentiszteleteinkre a világ ránk ragadt porát? Virágvasárnap igazi ünneplésének lehetősége, hogy engedjük: ő tisztítson meg ezektől minket. Páll László virágvasárnapi írása.

Virágvasárnap minden évben húsvét nagyhetének közelségét, egyben a tavasz megérkeztét, a korai virágok nyílásának idejét, a természet immár láthatóvá vált megújulását jelzi. Valamint azt is, hogy eljött a lélek ünneplőbe öltözésének ideje. Egy napra szinte el is felejtjük, hogy még böjtben vagyunk.

Kedves szokások elevenednek meg: virágvasárnapi istentiszteletünkön a gyermekek és ifjak „bevonulnak Jeruzsálembe". Megjelenítik Jézus bevonulását az ismert „kellékekkel": szamárral, pálmaágakkal. Hangzik a hozsannás köszöntés.

Úgy tudjuk, hogy szentföldi keresztyének a 4. századtól évről évre megismételték Jézus bevonulását. A nyugati keresztyének körében a 11. századra terjedt el a virágvasárnapi körmenet szokása. Ezeken a gyermekek olajfa-, illetve pálmaágakat lengettek. Ahol ilyenek nem voltak, ott barkával helyettesítették ezeket.

Pálóczi Horváth Ádám éneke (RÉ 331) a hangulatot is jól jellemzi: „A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna! Zeng e kiáltás előtte, utána; Zöld ágakat szeldelnek útára, Békességet hoz népe javára."

Az evangélisták a fent jelzettnél komorabb képet tárnak elénk. Jézus utolsó ünnepélyes, nyilvánosságot vonzó bevonulása Jeruzsálembe félreértésekre ad okot. A bevonulást szemlélők nem látnak és nem értenek. Földi királyt várnak, Dávid birodalma régi dicsőségének újra megjelenését. Úgy vélik, várakozásaik megtestesítője jön. Ez a későbbi csalódás forrása. Nem veszik észre, nem tudják meglátni, hogy Jézus a zakariási próféciát jeleníti meg. A már említett ének itt is telitalálatos: „Jézus király és magát annak vallja, De hogy királlyá tegyék, nem javalja..."

Jó, ha visszatérünk a böjti önvizsgálat gyakorlatához, és így kérdezzük: milyen elvárásaink vannak, amelyek szemüvegén át nézzük az érkezőt? Kivesszük-e részünket a ránk jutó bizonyságtételből, szolgálatból, szenvedésből a küzdő egyház soraiban? Nem képzeljük-e azt, hogy a mennyei dicsőségben való osztozás már most az osztályrészünk?

A Márk evangéliuma elbeszélésének (Mk 11,1–26) sajátossága, hogy Jézus bemegy a templomba, mindent megnéz, majd tanítványaival együtt kimegy Betániába, és ott tölti az éjszakát. Jeruzsálem nem fogadja be, Jézus nincs otthon Jeruzsálemben. Az előbbiekből következően Márk a templom megtisztítása történetét a következő napra helyezi. Említést érdemel a keret, amelybe az evangélista foglalja ennek elbeszélését: a fügefa megátkozása. Ezt történetként mondja el, de sugallja ennek szimbolikus jelentését.

Itt tehát többről van szó, mint a templom egyszeri megtisztításáról. Valaminek a teljes elvetéséről van szó. A megmerevedett törvényvallás, a kiüresedett kegyességi gyakorlat, a célját tévesztett kultusz Jézus általi elutasításáról. Annak elutasításáról, hogy mi akarjunk adni valamit Istennek anélkül, hogy magunkat adnánk neki megmentő irgalmára válaszként.

Jézus hitre hívó szavaiban a megtisztított templom Isten új népe jelképévé lesz. Ebben az „új templomban" igazi imádói lélekben és igazságban fogják imádni Istent. Úgy, ahogyan arra Jézus buzdítja tanítványait, buzdít minket: „Higgyetek Istenben!" „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek. És amikor imádkoztok, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. Ha pedig ti nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a vétkeiteket." (Mk 11,22.24–26)

Erre gondolva kérdezzük: megtisztított templomunk van? Mi magunk lélekben és igazságban imádjuk Istent? Hívő imádságunkkal az ő akaratához igazodva, bűnöket bocsátó irgalmára válaszként a megbocsátást gyakorolva?

Nem hozzuk-e magunkkal virágvasárnapi és majd húsvét ünnepi istentiszteleteinkre a világ ránk ragadt porát? Földhözragadt vágyainkat, a jobb és bal kéz felőli ülés késztetéseit, a „jó előmenetel" belénk ivódott törekvéseit, a lelkek feletti hatalom megszerzésének kísértését... Virágvasárnap igazi ünneplésének lehetősége, hogy engedjük: ő tisztítson meg ezektől minket.

Páll László

A szerző a Budapest–Kálvin Téri Református Egyházközség lelkipásztora. A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2017. április 9-i számában.

Istent keresem

1Krón 27

„Jónátán, Dávid nagybátyja tanácsadó volt, értelmes és írástudó ember...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink