Lelkésznék, lelkésznők

Milyen tapasztalatokat szűrtek le a szervezők az első alkalomból, lehet-e olyan közösséget alakítani, amely segítséget nyújthat az akár földrajzilag egymástól távolról érkező résztvevőknek?

Igen, errefelé mutatott az első próbálkozásunk. Úgy éreztem, azoknak, akikkel együtt szerveztük a találkozót, szintén fontos volt, hogy ne csak a rosszról lehessen beszélni, hanem a pozitív megtapasztalásokról is. Szerintem meg tudott valósulni ez az egyensúly, nem vált panaszáradattá az alkalom, de egy-egy nehézség felszínre tudott kerülni. Nekem ez nagy reményt adott arra, hogy ez majd megtartó közösséggé válhat, ahol akár mély nehézségeket is meg lehet beszélni.

Van-e önök mögött valami támogató szervezet, vagy ez teljesen ennek a néhány embernek a civil kezdeményezése?

Teljesen az utóbbi, igen. Éppen ezért részvételi díjat sem kérünk, még az az ötlet is az egyik rutinosabb jelentkezőtől származott, hogy mindenki hozzon valami kis rágcsálnivalót. A Ráday Ház támogat bennünket annyival, hogy kávét, vizet kapunk, meg a helyszínt.

Mi a közös és mi a más a lelkésznők és a lelkésznék között? Mennyi az átfedés a tapasztalataikban, problémáikban?

Elég nagy átfedést látok, ezért is szerveztük így, összevonva. A nőiség, az anyaság és a gyülekezethez való kapcsolódás témakörében szerintem egészen hasonló helyzeteket élünk meg. Nyilván vannak eltérések is, de azt hiszem, azért erősebb a hasonlóság. Azt éreztem, hogy nem a különbségeken volt a fókusz, inkább azon, hogyan éljük meg a közös helyzetünket, hogyan tudjuk egymást támogatni.

Van-e aktív kapcsolattartás a csoportban az első alkalom óta? Egyáltalán, van-e erre már elképzelésük, vagy inkább ha adódik lehetőség és igény, akkor mindig lesz egy újabb találkozó?

Ez még nincs kiforrva. A májusi végén érződött az, hogy nem kell várni egy évet, szeretnénk már ősszel újra találkozni. Nem volt határozott elképzelésünk, hogy milyen időközönként legyen alkalmunk, a formát is igyekszünk nyitva hagyni. Ami a kérdés elejét illeti: bár egész más vonalon – de talán mégis van összefüggés a kettő között –, időközben megkerestek néhány kollégát, köztük engem is a lelkésznők gyesével kapcsolatban: tegyünk javaslatot, hogyan tudjuk orvosolni az ezzel kapcsolatos problémákat. Nem szerettük volna csak szűk körben kidolgozni a javaslatot, ezért kérdőívet készítettünk, és én ezt a közösséget kértem meg, hogy segítsenek a kitöltéssel. Milyen jó, hogy volt egy releváns bázis, amelyet meg tudtam kérdezni erről, nagy arányban válaszoltak is. Ennyi kapcsolattartás már mindenképpen volt az első résztvevőkkel.

A most meghirdetett alkalom témája a család és gyülekezet közti határok lesznek. Nincs erről már túl sokszor szó?

Szerintem mindenkinek külön meg kell ezzel birkóznia. Nekem azért tetszik ez a téma, mert aki már megküzdött ezzel, milyen jó lenne, ha elmondaná azoknak, akik még keresik a jó megoldást. Ez sem úgy működik, hogy valahová elhelyezzük az egyensúlyt, és akkor az elmegy negyven évet. Hiszen nyilván a gyülekezeti életnek, a családinak, sőt a saját lelki életünknek is vannak ciklusai, változásai, változó igényei, az egyik időszakban aktívan kell vele foglalkozni, máskor egy kicsit kevesebbel is elmegy.