Jókai Mór idejében terjedt el és vált hagyománnyá az a típusú karácsonyi ünneplés, amit ismerünk és szokásnak tartunk: a díszes karácsonyfa, a jellegzetes menüsor és az ajándékozás. Az idén kétszáz éve született írónk számos novellában és regényben mesél karácsony ünnepéről a rá jellemző sziporkázó humorral, nyelvi és érzelmi gazdagsággal. Megismerhetjük azt is, hogy a XIX. században hogyan élték meg a várakozást, mit jelentett az ünnep.
Amikor elkezdte összegyűjteni kortárs költők istenes verseit, nem gondolta, hogy a végére nemcsak egy kötet születik meg, hanem életet adhat egy gyermeknek is. Kisfaludy Zsófia, a Magyar Színház színművésze megannyi módon találkozott már életében véletlennek tűnő, ám erős hite szerint egyáltalán nem véletlen történésekkel, például a férjét is úgy ismerte meg, hogy a konfirmációs felkészítésen éppen egymás mellé kerültek. Reménytövis – Kortárs keresztény versantológia című kötetének összeállítása megerősítő, lélekpróbáló munka volt számára, amely végigkísérte várandósságának utolsó időszakában és a gyermekágyas időszakban is, ami után rövid időn belül újra színpadra állt.
„A szó és a csend összetartozik. A szó a csendben szólal meg, csend nélkül pedig nem hallhatjuk meg sem az emberi, sem az isteni szót.” Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének karácsonyi gondolatai.
A Biblia első lapjain azt olvashatjuk: nem jó az embernek egyedül lennie, ezért Isten közösségbe helyezi őt, és ajándékként adja mellé a másikat. Öröm, mikor a kapcsolatainkat megtartónak, építőnek, szeretetteljesnek látjuk. Az ajándékoknak nem szükséges kézzel foghatónak lenniük, lehet az élmény, lelki adomány, amivel örömet szerzünk – hangsúlyozza Tóth Orsolya, a sárospataki hittudományi egyetem lelkipásztora.
A különböző adománygyűjtéseket más és más módon kell meghirdetni – fűzi hozzá Dobis-Lucski Zsófia. A Karácsonyi álom programhoz jellemzően egyéni adományozók szoktak csatlakozni, illetve a gyermekek kívánságai is egy honlapon jelennek meg, ezért itt a leghangsúlyosabb az online jelenlét: a közösségi média csatornáit használják, és több tartalomgyártót is megszólítanak, hogy hívják fel követőik figyelmét a lehetőségre.
Az egyház hivatalos karácsonyi üdvözlőkártyáját ez évben is Szabó András építész, grafikus, dalszerző készítette. Illusztrációja nem megszokott módon hív be és vezet végig a karácsonyi történeten. Hogy miképp épül fel ez a képi világ, milyen rétegek bonthatók ki belőle, a készítő maga avat be. – Keresztyénként üdítő helyzetben voltam – tudatja –, hiszen egy Igevers alapján indulhattam el az alkotói folyamat útján: „Ezért maga az Úr fog jelet adni nektek.”
Jézus születésének ünnepét a világ a külsőségekben üli meg, de a keresztyén ember elcsendesedik: találkozik Ég és Föld, Jézus megérkezett közénk. Azt kérdeztük a világ különböző pontjain – Németországban, Svájcban, Ukrajnában – élő reformátusoktól, ők hogyan ünnepelnek, illetve milyen úton haladtak az egykori hazából a választott újba.
Három földrész magyar református közösségei karácsonykor is ugyanarra az ünnepre készülnek. Brisbane, London és Toronto gyülekezeteiben más környezet, más ritmus és más hagyományok találkoznak, mégis közös a tapasztalat: a hit és a közösség a diaszpórában is megtartó erővé válik. A mindennapok már más nyelven zajlanak, mégis ugyanahhoz a Megváltóhoz fordulnak.
A ma embere számára komoly kihívássá vált megállni, kilépni a hajszolt hétköznapokból, és elcsendesedni – fogalmaz Steinbach József püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az M1 televíziónak adott ünnepi interjújában. Úgy látja, mindannyian egyre inkább félünk a csendtől, mert hozzászoktunk a felfokozott élettempóhoz és az állandó ingerekhez.
Van egy falu Dél-Borsodban, ahol a templomtorony nemcsak vasárnap vagy éppen karácsonykor, hanem a hétköznapokban is iránytű. Nemesbikk apró pont a térképen, mégis olyan sűrűn „lakják” a történetek, hogy aki itt jár, könnyen azt érezheti: ezen a helyen a hit, a szolgálat és a közösség nem külön fejezetek, hanem ugyanannak az életnek a különböző mondatai. Idén különös figyelem irányul a községre: karácsony másnapján délelőtt tíz órától innen közvetít istentiszteletet a Kossuth rádió.
Mit jelent ma keresztyénként megélni a magányt, és hogyan lehet hitelesen jelen lenni egy elcsendesedett világban? Ezekről beszélgettünk Thoma László református lelkipásztorral és vallástanárral, valamint a Magyarországi Református Egyház telefonos lelkisegély-szolgálatának egyik önkéntesével.
Azért élünk a földön, arra teremtettünk, hogy találkozzunk Istennel és megismerjük őt. A keresztyénségnek nem az a lényege, jók vagyunk-e. Nem bibliaolvasásból és templomba járásból áll. Ezek csak utak a találkozáshoz Istennel. A keresztyénségben minden erről szól. Ha ezt nem értjük, akkor a lényegét nem értjük.
Az emberlét Krisztusban teljességre jut, minden hiánytól mentesen. Isten mindeneket helyreállít. Csak negációkban fejezhető ki: akkor már nincs sem rajtunk kívül álló, sem öncélúan pusztító zaj és vihar, amely ezt a világot – benne az emberi kapcsolatokat is – olyan félelmetessé és fájdalmassá torzította. Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, kiteljesedik akkorra.
Isten dicsőséges világának törvényszerűségei, ajándékai lekívánkoznak a földre, hogy ne legyen többé lent és fent, ég és föld, magasság és mélység, fény és sötét, nyomor és gazdagság, hogy felemelkedjen az élet értéke. Ezért lett a magas rangú látogatóból kedves vendég, az előkelő idegenből betlehemi Gyermek, aki nálunk is látogatást akar tenni.
A Városliget mellett álló, százéves templomban élő közösségre lel a látogató. Itt egyszerre őrzik a hagyományt és építik a jövőt – csendben, kitartóan, együtt. – Nálunk nem számít, ki honnan érkezett, az Ige előtt mindenki egyforma – vallja Somogyi Péter, a dunamelléki egyházkerület főjegyzője, a Budapest-Fasori Református Egyházközség elnök-lelkipásztora. A gyülekezet éteri szolgálatra is készül, karácsony első napján innen közvetít istentiszteletet a Duna televízió.
„Csoda, hogy győz a szeretet a gyűlölet felett, hogy békesség lép a fegyverek helyébe, hogy a szelídség lesz az Úr az arrogancia ellenében, hogy lehet tisztességesnek lenni a korrupt lelkek világában. Csoda, hogy Isten munkája, terve győzedelmeskedik.” Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének adventi gondolatai.
Egy kis alföldi faluban, a Jelenlét Ponton gyülekeznek az emberek, hogy segítsenek a rászorulóknak a karácsonyi időszakban néhány süteménnyel, és közben ők is együtt töltsenek egy kis időt. Újlétán járunk, és a gyülekezők maguk sem módos emberek, mégis úgy gondolták, megpróbálják szebbé tenni az ünnepet a nemrég létrehozott baba-mama klub tagjainak.
Ritka alkalom, amikor egy fegyintézetben órákon át tart a csend. A megemlékezések, ünnepi események azonban áldottá válhatnak a szabadságvesztésüket töltő emberek szívében is. A fogvatartottak megosztották családi, baráti történeteiket és ezek fájó hiányát is a börtönlelkésszel. A bezártságban töltött ünnepi időszakról kérdeztük Csuka Tamásné Margit nyugdíjas lelkipásztort, a Váci Fegyház és Börtön korábbi börtönlelkészét.
Az ünnepi készülődés egyik buktatója: azt hisszük, ha különösen szépre sikerül díszítenünk azokat a napokat és magunkat, nagyobb eséllyel ér el bennünket a karácsonyi üzenet, a meghatottság, a vágyakozás és készség a szépre és a jóra. Pedig lehet, a szikkadt, kopár földre, az elveszett életekre, az elveszett életünkre kellene felfigyelni...
Több mint 440 millió forint gyűlt össze december 21-ig a KEGYES Alapítvány részére, amely évek óta támogatja a háború sújtotta Kárpátalja legkiszolgáltatottabb helyzetben élő gyermekeit és családjait. A közmédia határokon átívelő, világsztárokat is adakozásra hívó, nagy múltú karitatív akciójának köszönhetően egy olyan menedékotthon jöhet létre, amely árva és félárva gyermekeknek, valamint rászoruló családoknak nyújthat újrakezdési lehetőséget.
A háborús sorsközösség és a megmaradásban megélt hála érzése járta át a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház lelkészi karának szolgálatát a hétvégén, amikor több kárpátaljai gyülekezetbe ellátogattak. Tiszaújlak, Mezővári, Beregszász, Bene, Nagydobrony, Botfalva, Fertősalmás, Csetfalva és Sárosoroszi református közösségei fogadták a vasárnapi istentiszteleten szolgáló lelkipásztorokat.
Üljünk le a megbocsátás lelkével, legyünk azzal tisztában, hogy bár hibázhatunk, de újat is kezdhetünk. Ne hallgassunk az óemberünkre, ez esetben a játszmázó emberünkre, inkább tisztább kommunikációra törekedjünk – ajánlja Dányi Zoltán református lelkész, házasságterapeuta, aki szerint érdemes kihasználni az ünnepek, szabadnapok kínálta szabad órákat a házastársi kapcsolat megújítására.
Nem kell Isten jelenlétét megtapasztalni, jelenti ki Dávid István, miközben hiszi, hogy legalább egyszer mindenki életében eljön ennek a pillanata. A kolozsvári egyetemi lelkipásztorral az emberekkel és az Istennel való kapcsolódás mélységéről beszélgettünk, amelyet időnként a csendes elvonulásokban is megtapasztal.
Győri L. János drámája, a Trónfosztók Debrecen néhány hónapos fővárosi működésének és a Habsburg-ház trónfosztásának 175. évfordulójára íródott, ami viszont alapvető dramaturgiai nehézségek elé állította a szerzőt. A detronizáció mint történelmi esemény ugyanis valójában nem hordoz magában drámai potenciált, ezért is szerencsés, hogy az alkotás az egykori események bemutatásakor főként erkölcsi dilemmákra összpontosít.
Az „Utak a békéhez” kezdeményezésének következő állomásaként az Európai Egyházak Konferenciája 2025. december 1–3. között Helsinkiben a finn evangélikus és ortodox egyházakkal közösen szervezett konferenciát az ukrajnai háborúhoz kapcsolódóan. A mintegy kilencven résztvevő jelenlétében megtartott háromnapos esemény célja az ukrajnai háborúban hangsúlyosan megjelenő úgynevezett orosz világ („russzkij mir”) ideológia és a keresztyén egyházak ezzel kapcsolatos felelősségének és mozgásterének megértése volt.
A mesterséges intelligencia meghatározása rávilágít a hívő és nem hívő ember elcsendesedése közötti különbségre. Az Istenbe vetett hit nélkül ennek során csak saját magunkra koncentrálunk, megpróbáljuk a külvilág minden zavaró körülményét kizárni, kizárólag befelé figyelni, és így valamiféle ellazult, ugyanakkor minden belső rezdülésünkre koncentráló állapotba jutni. A hit nélküli elcsendesedésben mindig egyedül vagyunk.
A karácsony csodája nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a gonosz minden hazugsága és ámítása, újabb és újabb szemfényvesztő trükkje és csábos csapdái ellenére világszerte ennyi ember várja Isten eljövetelét, hanem még inkább abban, hogy Isten is várja az embert – minden embert. Várja, megszólítja, hívja magához.
Végéhez ér a 2025-ös tematikus év, az ifjúság szolgálatának éve. A kezdeményezés legfontosabb eredménye talán az, hogy az ifjúsági munka országos szinten új lendületet kapott. A tematikus év fő célkitűzése az volt, hogy az ifjúság körében végzett szolgálatot támogassa és az abban részt vevő szolgálókat gyakorlati módon segítse, hogy minél több fiatal térjen meg. Az elért eredményekről Szabó Luca, az ifjúság szolgálatának éve projektvezető munkatársa számolt be.
A RefoRom, a Budapesti Református Cigány Szakkollégium a felsőoktatásban tanuló roma vagy hátrányos helyzetű fiatalokat segíti. A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat keretében működő intézményben a jó lakhatási feltételek mellett egyéni, szakmai mentorációval is segítik a hallgatókat. Az itt élőknek szabadidős és kulturális programok biztosítják a közösségi élményeket, de a legfontosabb a hitéleti támogatás: a lelki beszélgetések, amellyel a kollégisták a hitükben is megerősödhetnek.
„…nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Ez az Ige a jelmondata a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának, amely októberben ünnepelte újraindulásának 25. évfordulóját. – A szó legnemesebb értelmében elitet képzünk, ráadásul református értelmiséget. Ebben a tekintetben is jogutódai vagyunk a Dóczi Leánynevelő Intézetnek, ahonnan sokoldalúan művelt emberek indultak el – hangsúlyozza Czapp Katalin igazgató.
Népes küldöttség érkezett Kárpátaljára 2025. december 16-án: a Magyarországi Református Egyház elnöksége, a Magyar Református Szeretetszolgálat vezetősége és a Dunántúli Református Egyházkerület küldöttsége vitte el személyesen adventi köszöntését és adományait a háború árnyékában élő határon túli testvéreknek. A találkozások, a beszélgetések nemcsak a támogatottaknak, hanem a delegáció tagjainak is hálát és lelki feltöltődést jelentettek a karácsony előtti napokban.
Erdély református templomaiban és gyülekezeteiben az advent nem csupán naptári esemény. Itt, ahol a harangszó évszázadokon át éppúgy a magyarság, mint a hit szavát őrizte, az adventi várakozás a megmaradás és az élni akarás himnusza is. A székelyföldi fenyvesek között, a havasok árnyékában, a mezőségi szórványban, a kalotaszegi kazettás mennyezetű falusi templomainkban ma is felhangzik: ránk talált az Isten.
Toborzási támogatásra jogosult az a nevelőszülő, aki a Református Szeretetszolgálatnál foglalkoztatási jogviszonyban áll és ajánlásával sikeresen bevon egy új nevelőszülőt. A program lényege, hogy minél több rászoruló gyermeket emeljenek ki bizonytalan helyzetéből, és adjanak esélyt számukra egy biztonságos, szeretetteljes családi közegben való fejlődésre. Egri Ilona, a Református Szeretetszolgálat fenntartásában működő Kelet-magyarországi Református Gyermekvédelmi Központ intézményvezetője kiemelte: a nevelőszülőség olyan fontos szolgálat és felelősség, amelyet hiteles példákkal fontos továbbadni azoknak, akik a hivatás iránt érdeklődnek.
Az ország egyik legnagyobb létszámú református énekkara, a Központi Református Kórus csaknem tíz éve, 2016-ban alakult. Budapesti tagjaikon kívül számos vidéki gyülekezet énekese is csatlakozott már az együtteshez, akiket református hitük, a közösség, a zene szeretete és a szolgálat öröme köt össze. Az énekkar Kárpát-medence szerte számos zenei esemény résztvevője. Karnagyai Erdélyi Dániel, aki a Magyar Állami Operaház karmestere, a Műegyetemi Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője karmestere, illetve Berkesi Boglárka zenepedagógus, karnagy, oktató.
Kárpátalja elfelejtett gyermekeinek sorsa a háború kitörésével még kilátástalanabbá válhatott volna a Kárpátaljai „Elfelejtett” Gyermekek Segítése jótékonysági alapítvány vezetője és a maroknyi önkéntes nélkül. Sipos József szólt arról: – Eddig kis léptékben tettük a dolgunkat, ezt az emberek észrevették és felkarolták. Ez hatalmas ajándék, de egyben feladat is, amelyhez fel kell nőnünk. – Álmuk: ha lenne lehetőségük, otthont alapítanának, anyákat fogadnának be.
Gyülekezeti programok, imádságos, zenés estek, elcsendesedésre buzdító napló hívja fel a figyelmet az imádságra a következő esztendőben. A Magyarországi Református Egyházban 2026 az imádság éve lesz, amelynek egyik fő üzenete, hogy a világot és magunkat elcsendesítve meghalljuk Istent, időzzünk a társaságában. A 2026-os év tematikájáért felelős missziói szolgálat munkatársait kérdeztük.
Kedves Református Testvéreink az Úr Jézus Krisztusban! Református egyházunk nagy családjának közösségében hálát adunk megtartó Istenünknek azért, hogy napról napra gondot viselt rólunk, megmutatta szabadító irgalmát a legszorultabb helyzetben is, miközben az örök élet tágasságában élhettünk meg minden napot ebben az esztendőben. Sőt, áldott legyen az Isten azért, hogy gondviselő és szabadító szeretetének eszközei lehettünk a ránkbízottak körében.
Amikor 2025 elején elindult az ifjúság szolgálatának éve, talán még a Zsinat ifjúsági osztályán sem gondolták, hogy az év végére közel nyolcszáz gyülekezet kapcsolódik be valamilyen módon a programokba, több mint ezerháromszázan iratkoznak fel a heti hírlevelekre, és országszerte százhatvannál is több új ifjúsági csoport indul el. A tematikus év végére kirajzolódott: valami olyan indult el, ami túlmutat egy naptári év keretein.
„Advent azt is jelenti: ne csak várd a fényt, hanem hordozd is! Légy az Isten világosságának visszfénye a családodban, munkahelyeden, gyülekezetedben! Advent nem csupán a naptári időszak, hanem lelkiállapot, a szív megnyílása a világosság előtt.” Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökének adventi gondolatai.
A magyar és a horvát kormány közös támogatásával megújult a nyugat-szlavóniai magyarság egyik fontos jelképe, a nagypiszanicai református templom. A hálaadó istentiszteleten Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy forduljunk ahhoz a jóságos Istenhez, akit ebben a templomban is hirdetnek, mert csak ez az egyetlen megoldás minden bajban.
A jelenet, amelyben a katonák egyenruhában, mégis bensőséges hangulatban ülnek egy frissen berendezett imateremben, különös erejű képet ad a Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat jelenkori missziójáról. Ennek a küldetésnek ma három hangsúlyos tere van: a digitális tér, ahol a szolgálat október óta új formában szólítja meg a katonákat és a civileket; a katonák lelki valósága, különösen az adventi időszakban; és a fizikai tér, amelyet a debreceni imaterem újjászületése jelképez. Az adventi gyertyagyújtás előtt Sajtos Szilárd alezredes, kiemelt vezető református tábori lelkésszel beszélgettünk.
A csoda az, ha a keresztyén ember élő példává válik, ha közösségével – amely az anyaszentegyház – láthatóan, érthetően és érezhetően jelen lesz a világban, hirdetve az evangéliumot mindenkinek. A káosz, a tévelygések, a nélkülözés közepette megmarad a kegyelemben. Mert a tanítványi élet Isten-arcú; az Úr képe, azaz lénye azáltal jelenik meg, hogy a bennünk lakozó Szentlélek magát az embert alakítja át, és kiformálja benne Isten képmását.
– Orvosként az enyém az egyik legjutalmazóbb szakterület, mert ezeken a gyerekeken nagyon sokat lehet segíteni – vallja Csiky Miklós gyermekpszichiáter, népszerű nevén: „ADH-Doki”, aki megalapította és a közelmúltig főorvosként vezette a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza ADHD- (mai nevén: Neurodevelopmentális) ambulanciáját. A szóban forgó tünetegyüttes a gyermekek öt százalékát érinti.
Nem elég, ha valaki jó a szakmájában, sokszor szüksége van vidék- és közösségfejlesztési ismeretekre, és a pedagógiai érzék sem árt. Emellett örülünk, ha munkatársunk református és gyülekezeti beágyazottsága is van – vallja Böröcz Lívia, a Szeretetszolgálat felzárkózást segítő munkaágának vezetője. A Felzárkózó települések program olyan zárt világokba igyekszik belépni, amelyekről sokszor nem csak a kívülállók, az ott élők maguk is lemondtak.
Nahát, még lehet karácsonyi képeslapokat kapni! – örültem meg, amikor megláttam a bőséges kínálatot. Egyszer csak az egyik színes lapon egy kérdés állt előttem, ráadásul a kép egyértelművé tette, hogy ez Jézus kérdése: „Készen állsz a születésnapomra?” Azóta sem hagy nyugodni ez a kérdés. – Csoma Judit Margit református lelkész adventi gondolatai.
„Lélegezz fel!” – ez a mottója az idei Csillagpont fesztiválnak, amely ez alkalommal kiemelten foglalkozik a fiatalokat érintő egyik legaktuálisabb kérdéskörrel, a különféle szorongásokkal. A református egyház kétévente megszervezett rendezvényén tapasztalt lelki vezetők áhítatokon, kiscsoportos beszélgetéseken, előadásokon adnak evangéliumi válaszokat, esténként pedig könnyűzenei koncertek szórakoztatják a táborozókat. Idén is a világ számos pontjáról – a tengeren túlról vagy épp a Közel-Keletről – érkeztek résztvevők. A szervezők fontosnak tartják, hogy a háborútól szenvedő kárpátaljai fiatalok is részesei lehessenek ennek az élménynek, ezért közülük kétszázan teljesen ingyen vehetnek részt a hatnapos fesztiválon.
Halott Pénzt, Platon Karataevet és Bagossy Brothers Companyt hallgatott a Csillagpont előtt Steinbach József dunántúli püspök, a Zsinat lelkészi elnöke. Szerinte el kell felejteni a „bezzeg az én időmben” gondolatokat, és a fiatalokat nem kioktatni kell, hanem meghallgatni, megérteni és szeretni. Ha pedig már a bizalmi kapcsolat kiépült, akkor lehet tanácsot adni. Az alapvető kérdések a mai fiatalok életében is ugyanazok, mint régen, de a világ nagyon megváltozott, sokkal több a lehetőség, de a veszély is – vallja a püspök, aki beszélt saját fiatalságáról, az egyház és a fiatalok kapcsolatáról és arról is, hogy a szorongásból végső fellélegzés és megoldás csak a halált legyőző Krisztusban van.
Egy hátizsáknyi felszereléssel és kérdésekkel tele indultam el a 2025-ös Csillagpont fesztiválra, Zánkára, bízva abban, hogy hat nap alatt nemcsak élmények, hanem válaszok is várnak rám. A lelki elmélyülés, az inspiráló beszélgetések, az őszinte tanítások és a koncertek egyaránt segítettek fellélegezni. Ez a hét nem csupán fesztivál volt, hanem találkozás Istennel és egy kicsit önmagammal is.
Ha karácsonykor úgy tekintünk az egész világra, meg arra a kicsi világra is, ami körülvesz, mint Isten szeretetének címzettjére, az megváltoztatja a mi életünket.
2026. június 26-28-án, Veszprém belvárosában kerül megrendezésre a XI. Dunántúli Református Egyházi Napok (REND). Az előkészületekről, a találkozó igei üzenetéről, a tervezett programokról beszélgetünk Steinbach …
A lap április-május-június hónapokra (Böjt ötödik vasárnapjától a Szentháromság utáni második vasárnapig) tartalmaz igetanulmányokat és prédikációvázlatokat a vasárnapi és ünnepnapi igehirdetésekhez, továbbá segítséget nyújt a …
Böjti gazdagítástörténet címmel tart hitmélyítő alkalmakat a Tiszántúli Református Egyházkerület. Fekete Károly püspök a gazdag ifjú története kapcsán vizsgálja a lehetséges és a lehetetlen kérdéskörét. …
Csaknem ezer kis matróz, többségében hátrányos helyzetű gyermek szállt fedélzetre idén a református Bárka tábor turnusaiban. Játékos tanulás a Balaton partján.
Csaknem ezer kis matróz, többségében hátrányos helyzetű gyermek szállt fedélzetre idén a református Bárka tábor turnusaiban. Játékos tanulás a Balaton partján.
Bocskai úti könyvesboltunk december 23-án, kedden 13 óráig tart nyitva. A december 22-án 10 óráig beérkező megrendeléseket tudjuk még karácsony előtt futárszolgálattal kiküldeni.
Éves leltárunk 2026. január 5–14-ig tart. Ez idő alatt az árusítás és az utánvétes csomagok küldése szünetel. Könyvesboltunk előreláthatóan január 15-én, csütörtökön nyit meg újra és várja a kedves vásárlókat.
Horváth Gáspár, az Irie Maffia társalapítója, a Kelemen Kabátban billentyűs-dalszerzője, zenei producer és DJ református teológusból lett zenész.
2021. május 19.
„Ha bármilyen gazdagságot kaptunk az Úrtól, azt azért kaptuk, hogy tovább adjuk.” A Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány korábbi kuratóriumi elnöke ugyan nem Kárpátalja szülötte, de immár tizenöt éve segíti az ott élőket.
2021. május 15.
Hozzatok dalt emlékül, a hajdan / Lomb- s virággal gazdag tájirúl; / Zengjétek meg a jövőt, ha majdan / E kopár föld ujra felvirúl. (Tompa Mihály: A madár, fiaihoz)
Kapás Csilla
