Reformátusok Lapja 2021/44. szám by Reformátusok Lapja

LXV. ÉVFOLYAM,

44. SZÁM,

2021. OKTÓBER 31.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Vágynak az emberek a közösségbe 9 771419 856007

ÚJ LELKIPÁSZTORT ÉS ÚJ INTÉZMÉNYEKET KAPOTT KISVÁRDA

21044

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Uram, örök Isten, én Mennyei szent Atyám, mivel hogy ez a te akaratod és neked így tetszik, hogy én nekem most meg kell halnom, azért bátor legyen a te akaratod, ímhol vagyok, én édes Atyám. Hálát adok pedig neked, mindennemű jóvoltodról, melyet teljes életedben nekem megjelentettél, kivált képen pedig azért legyen neked nagy hála, hogy a te édes Fiadat, a Jézus Krisztust a te szent igéd által nekem megjelentetted, hogy őt megtanultam ismerni, és immár most bizonnyal jól tudom, hogy csak ő az egyedüli Üdvözítőm és boldogítóm.  HELTAI GÁSPÁR (1490?–1574)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu) Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu) Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Kalocsai Richárd

INTERJÚ • 6. „A szívünkkel hallgassuk meg őket” | Daniné Biró Évával, a debreceni Kenézy Gyula Kórház campusának kórházlelkészével beszélgettünk EGYHÁZI ÉLET • 8. Megtartani az ifjonti lelkek erejét | Jenei Péter református vallástanár írása GONDOLATOK • 11. A Szentírásnak nincs alternatívája | Köntös László jegyzete EMLÉKEZÉS • 16. Hősi halottaink | A pákozdi Katonai Emlékparkba látogattunk EGYHÁZI ÉLET • 22. „Ahol az Isten szerinti élet megmutatkozhat” | A tokaji reformátusoknál jártunk PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Didi Xénia panyolai, olcsvaapáti lelkipásztort!

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. október 31.

Reformátusok Lapja

| AZ IGE MELLETT |

X. 31. VASÁRNAP

A reformáció ünnepe

XI. 1. HÉTFŐ

XI. 2. KEDD

XI. 3. SZERDA

STEINBACH JÓZSEF

(8) „Ugyanígy a diakónusok is…” (1Tim 3,8–13)

A diakónusok segítők voltak minden területen. Áldottak a segítők, mert a vezetők, a „püspökök” csak segítőkkel boldogulhatnak, nélkülük semmire sem jutnának. A diakónusok a háttérben hittel és hűséggel szolgálnak, szeretve az ügyet, tisztelve a vezetőt, és mindenekelőtt bízva az Úrban. A vezetőnek meg kell becsülnie a segítőit, kölcsönös tisztelettel, szeretettel, anyagi megbecsüléssel is, mert esetükben is érvényes, hogy méltó a munkás a maga bérére (5,18). A diakónus azonban csak akkor érdemli meg ezt a nevet, ha több, mint béres: ha valóban szolga. Imádkozzunk, hogy szolgák legyünk, tiszta lelkiismerettel (9), egymást segítve, az Úrtól ránk bízott ügyben! Nem mindegy tehát, kik lesznek a segítők! Sok múlik rajtuk. Ezért próbaidőnek kell alávetni őket. Ez az idő biblikus, és minden szolgálati területre érvényes (10). Szolgálni mindenki a maga helyén tud, Isten dicsőségére, sokak és a maga javára is. Csak aki a helyén van, az élhet teljes életet, kiszámítható rendben. Mindnyájan az Úr ügyének segítői, az Úr diakónusai lehettünk. Az igazi rang csakis ez, a boldog bizonyossággal: megérkezünk az Úrhoz, ő magához emel bennünket! (13) Zsolt 76  76. zsoltár (16) „…nagy a kegyesség titka…” (1Tim 3,14–16)

A kegyesség: Jézus Krisztusban meglátni az egyetlen megoldást, Isten megváltó szeretetének jelenlétét (16). Az egyház szolgálata csakis ez lehet, hirdetni és élni Isten Krisztusban közölt, megváltó szeretetét. Az élő Isten ma is csodákat tesz, megtestesül emberi életekben, gyógyít, bizonyosságot ad, mely szerint a halálerők felett is ő az Úr. Ő meggyógyít, erőt ad a terhek elhordozásához, hazahív örök és boldog országába, ha erőn túli már a földi kín. Jézus Krisztus ma is munkál, ma is megjelenik (16). Az élő Isten, Lelke által, ma is munkál, aki igaznak – azaz megtapasztalt valóságnak – bizonyítja életünkben az Úr szabadító munkáját, ahogy Jézus Krisztust magát is igaznak bizonyította, szavaiban, tetteiben, halálában, feltámadásában és mennybemenetelében. Az élő Isten ma is munkálkodik, mennyen és földön egyaránt. A mennyben az angyalok meglátták Jézus Krisztusban az Isten Fiát, a Megváltót, és őt magasztalják (16). Az angyalok meglátták a lényeget, a megoldást. Ezért magasztalják az Urat. Ez a belátás minden emberi szeretet és irgalom alapja. Az élő Isten ma is munkál: dicsőséget ad népének, részesít minket abban a dicsőségben, ami csak az övé. Ezt mutatta meg Jézus Krisztusban, az ő felemeltetésében, és ez lesz teljessé rajtunk is, amikor az Úr visszajön. Ez a dicsőség: felemeltetés. Bizony, ránk fér! Várjuk! Zsolt 77  77. zsoltár (4) „Isten minden teremtménye jó…, ha hálaadással élnek vele…” (1Tim 4,1–5)

Az utolsó időket nem az apostol hozza szóba, hanem a kegyességükben betegesen túlhajtott ellenfelei. Aki Jézus Krisztussal találkozott és az ő szabadításában részesült, tudja: örök életet adott nekünk az Isten (1Jn 5,11), ezért a földi élet minden perce ajándék, öröm, reménység, amely szeretetre indít. Aki Jézus Krisztusban hisz, az már az újjáteremtett világ részese (1). Ahol azonban nincs hit, ott valóban az utolsó időket éljük. Ez két végletben nyilvánul meg azóta is – Jézus Krisztus visszajöveteléig. Az egyik szerint a kegyesség nem élő és éltető hit, hanem törvényeskedő vallás, amely magának mindent elnéz, de másoktól – kárhozattal fenyegetve – szüzességet és böjtöt követel. A másik véglet szerint mindent szabad e két területen (is). Isten minden ajándéka jó, ha azokkal az isteni rendbe, Jézus Krisztusba vetett hittel élünk. Mindkét terület ajándék és kísértés is. Isten embere azonban hálaadással él azokkal, és Isten hatalma eleve nem is engedi, hogy visszaéljen velük. Isten, aki mindenek Ura, megőrzi őt (Fil 4,7). Zsolt 78,1–51  78. zsoltár (8) „…a kegyesség pedig mindenre hasznos…” (1Tim 4,6–11)

A kegyesség hasznos, ha az élő Isten ígéretében reménykedik, és minden megnyilvánulásában e reménységet hangsúlyozza, ha azért fáradozik, hogy másokat is az üdvösség reménységére hangoljon általa az Isten (10). A kegyesség beszéde akkor lesz igaz, ha megérkezik Jézus Krisztus megváltást adó, az emberi életet átformáló örömhíréhez (9). A kegyesség hit és e hittel megragadott igaz tanítás, de az igaz tanítás az élet és reménység Istenébe vetett hitből fakad (6). Isten Igéje is azért szólal meg, hogy azokból vigasztalást nyerve reménykedjünk (Róm 15,4). Kegyességünkben ott van-e a jelen és a jövendő világ Jézus Krisztusban kinyilvánított, üdvösséges ígérete? Kegyességünk, a Megváltóba vetett hittel megragadott tanításunk reménységet ad-e akkor is, amikor prófétai bátorsággal intenie kell? Az apostol rámutat:

Reformátusok Lapja 2021. október 31.

| AZ IGE MELLETT |

amennyiben kegyességünk nem ilyen, akkor öncélú, sok esetben a kijelentés krisztusi szándékához hűtlen – nem töltheti be küldetését, csak érthetetlen üzenetté lesz a ma embere számára (7). A Jézus Krisztusba vetett hitből fakadó kegyesség és tanítás hasznos, áldott, és sokakat reménységre hangol ott, ahol Isten Lelke az ő tetszése szerint munkál. Zsolt 78,52–72  265. dicséret (14) „Ne hanyagold el a benned lévő kegyelmi ajándékot…” (1Tim 4,12–5,2)

A bennünk lévő kegyelmi ajándékokat az Úrtól kaptuk, azokkal szolgálni kell, és közben ezek a kegyelmi ajándékok egyre inkább kibontakoznak (14). Az Úrtól kapott talentumainkkal sáfárkodni kell, az Úr ügyében, és azok még gyarapodnak. Viszont elsorvadnak, ha nem az Isten dicsőségére, hanem a magunk javára akarjuk fordítani azokat. Kérjük az Úr áldását ahhoz, hogy e kegyelmi ajándékokkal a vének által megáldott testvérünk az Isten országát építve élhessen (14). Építeni csak úgy lehetséges, ha az igeolvasás és az igehirdetés egyszerre tanít, int, vigasztal, és mindezekkel a megváltás örömhírét hirdeti (13), miközben az előbbiekhez hitelesen példás élet társul (12). Pál kéri Timóteust mint szolgatársát, maradjon meg hűséggel a szolgálata mellett, és minden egyéb megadatik neki (15). Ennek azonban feltétele az, hogy az Úr szolgája kellőképpen törődjön magával is, mert aki testi-lelki egészségét nem gondozza, nem tud igazán másoknak sem szolgálni (16). Csak az tudja az Isten mentő szeretetét közvetíteni, aki ráhagyatkozik az Úr mentő szeretetére (16). Két végletben is hibázhatunk itt. Egyrészt a szolgálatban másokért élünk, közben felőrlődünk. Vagy csak magunkkal foglalkozunk, a szolgálat leple alatt is. Nem bűn olyat tenni, amit magadért teszel, hogy aztán odafordulhass a másik emberhez, miközben folyamatosan az Úr előtt állsz. Zsolt 79  79. zsoltár (9) „Az özvegyasszonyok közé csak olyat szabad bejegyezni…” (1Tim 5,3–16)

A gyülekezet – mint nagy család – gondoskodott azokról, akik közöttük özvegyekké lettek. A testvérek közösségének először egymásról kell gondoskodniuk. Az apostol itt arról szól, hogy az özvegyi tisztségbe milyen szempontok szerint vehető fel egy-egy özveggyé lett gyülekezeti tag. Ne felejtsük el, egyszer mi is egyedül maradhatunk, bajban, betegségben, „özvegységben”. Áldott legyen az Isten, hogy angyala küld mellénk segítőt, aki odavisz a megváltó Úr elé, feltétel nélkül. Az özvegység üzenete ez. A gyülekezeti özvegyi tisztség pedig arra mutat rá: már az akkori egyháznak is volt hivatalos szeretetszolgálata. Ezek voltak az özvegyek: amíg egészséggel bírta, annak cselekvője volt, amikor nem bírta, maga is a szeretetszolgálatra szorult. Jézus Krisztus szeretete feltétel nélküli. Egy tisztség betöltésének azonban már feltételei vannak. Az özvegyi tisztségnek is (6–12). Az apostol a szeretetszolgálat gyakorlásában is „hittel gyakorlati” megfontolásokat tesz. Csak ott vállal a gyülekezet szeretetszolgálatot, ahol a segítség másként nem oldható meg (11). Mindenkinek van valamije, amiből tud adni a másiknak! Zsolt 80  80. zsoltár (17) „A … presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek…” (1Tim 5,17–25)

Mindazok presbiterek, akik hivatásukat az Isten dicsőségére, mások és az Isten országának építésére, szolgálatként végzik, s ezzel Isten megváltó szeretetét odaadó fáradsággal hirdetik, tanítják (17). Mindenki, aki az Urat szolgálja, kettős megbecsülést érdemel. Aki fáradsággal szolgál, anyagilag meg kell becsülni (18). Jézus is hangsúlyozta, méltó a munkás a maga bérére (Mt 10,10; Lk 10,7). Az anyagi megbecsülés fontos ahhoz, hogy szolgálatunk élő és eleven lehessen. Hitben járva fordítsuk meg a sorrendet: ahol hűséggel, odaadóan szolgálunk, ott adatik előbb-utóbb az anyagi megbecsülés is, a megelégedés és a hála mindenkori lelkületével együtt. A megbecsülés másik oldala: aki szolgál, az ellen ne fogadjunk el vádat, csak ha az megalapozott (19). A megbecsüléshez azonban hozzátartozik – az Úrnak való szolgálat területén különösen – az intés, a fegyelem, a rend fenntartása. Ahol tetten érhető, bizonyítható a vétek, az erkölcstelenség, a visszaélés, ott nem maradhat el a következmények érvényesítése. A krisztusi szeretet és megbecsülés csak építő intéssel együtt lehet áldássá. Zsolt 81  81. zsoltár

XI. 4. CSÜTÖRTÖK

XI. 5. PÉNTEK

XI. 6. SZOMBAT

2021. október 31.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

Nem, de a halál megváltoztatta az élethez, az embertársaimhoz, a haldokló embertársaimhoz való viszonyulásomat. Azt, hogyan állok meg a hospice-osztályon a betegágy mellett, hogyan kísérem útitársként földi életének utolsó szakaszában, és hogyan látom benne a még élőt. A betegek többsége nem a kórházban szeretne elmenni, hanem családi körben. Ez az időszak a családok életében kiemelkedő jelentőségű, hiszen ez az utolsó lehetőség az együtt töltött idő megélésére. Ekkor még van alkalom az életüket érintő dolgokat megbeszélni, évtizedes sérelmeket megbocsátani. Megfogalmazni és kimondani érzéseket, amit eddig talán soha nem tettek meg. Kimondani, hogy: „szeretlek”, „köszönöm”, „megbocsátom”, „sajnálom”. Természetesen otthoni környezetben erre inkább van alkalom, azonban aki szeretné, a hospice-osztályon is megtalálhatja a módját a minél több együtt töltött időnek.

„A szívünkkel hallgassuk meg őket”

A mindenszenteket keresztyén ünnepként tartják számon, de a mi egyházunkban nem ünnep sem ez, sem a halottak napja. UgyanILLÉNYI ÉVA akkor nemcsak a saját, de legtöbbünk nevében írhatom: sok ember hagyott itt bennünket az elmúlt évben. A halál természetes dolog, az élet körforgása. Mégis fájdalmas. Mindenki másképp, máshogyan dolgozza fel, viszont ezen a napon egyvalami mindenképpen közös bennünk: a gyász. Daniné Biró Évával, a debreceni Kenézy Gyula Kórház campusának kórházlelkészével beszélgettünk. Miért lesz valaki a gyászfeldolgozás módszereinek specialistája? Engem is értek veszteségek, amelyek feldolgozásához nem voltak megfelelő eszközeim. Ahogy John W. James és Russell Friedman fogalmaz: „mert azt megtanultuk, hogyan szerezzünk meg valamit, de azt nem, vajon mit tegyünk, ha elveszítjük azt”. Többféle úton-módon próbálkoztam a gyász feldolgozásával, de sikertelenül. Semmi nem nyújtott igazi segítséget és gyógyulást. Ezért volt szükségem egy új, működő módszerre. A másik ok a hivatásom. Kórházlelkészként különböző veszteségeket átélő emberekkel találkozva nekik is szerettem volna segíteni, hogy ők is megtapasztalják: „Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.” (Zsolt 30,12) A hospice filozófiájával való találkozás megváltoztatta a halál kérdéséhez való viszonyulását? 6

Reformátusok Lapja 2021. október 31.

A gyász meggyötör bennünket. Szokták mondani, hogy ne vigyünk gyereket temetőbe, nem kell, hogy lássa a szomorúságot. Holott sajnos haldokló gyerekek is vannak. Nem szeretjük szomorúnak látni a gyerekünket, azonban a veszteségektől, a gyász fájdalmától nem tudjuk megkímélni, ez az élet része. Ő is átéli, mit jelent elveszíteni valakit: egy szeretett személyt, egy barátot, aki már nem játszik vele többé. Ha ilyenkor azt mondjuk: „Ne szomorkodj!”, „Ne sírj!”, azt tanítjuk ezzel neki, hogy ne fejezze ki az érzéseit, mert az helytelen. Nekünk, felnőtteknek nagy a felelősségünk abban, hogy milyen példát mutatunk, amikor bennünket ér veszteség. Engedjük-e, hogy lássa a szomorúságunkat, a fájdalmunkat, könnyeinket, vagy erősnek mutatjuk magunkat. Felnőttként is meg kell fogalmaznunk az érzéseinket ezzel segíteni tudjuk a gyereket is a saját érzései megfogalmazásában. Milyen gyászreakciókkal kell szembenéznünk az „ünnep” kapcsán? Sokunknak nehezebb a szíve ilyenkor, mert gyászolunk valakit, emlékezünk valakire, hiányzik valaki, aki már nem lehet mellettünk. A gyászt egyedien éljük meg, ahogy egyedi volt a kapcsolatunk is azzal a személlyel, akit elveszítettünk. Az ünnep alatt érezhetjük magunkat úgy, mintha érzelmi hullámvasútban ülnénk, amikor számtalan – akár egymásnak ellentmondó, olykor hullámzó, változó – érzés és gondolat kavarog bennünk. Mindenszentekkor hogyan tudjuk segíteni azokat, akik egyedül maradnak a gyászukban? Bátorítani kell a gyászolókat, hogy nincsenek egyedül. Legyünk elérhetők a számukra, amikor szeretnének a gyászukról, az érzéseikről beszélni. Félbeszakítás nélkül, jó tanácsok adása nélkül, a szívünkkel hallgassuk meg őket. Ahogy Pál apostol mondja: „Sírjatok a sírókkal.” (Róm 12,15) 

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

VLADÁR GÁBOR

A reformáció mint ökumenikus esemény A szerző lelkipásztor, a Doktorok Kollégiumának elnöke

Az ötszáz éves reformáció hazai és európai megünneplésének figyelemre méltó vonása volt, hogy római katolikus testvéreink – ugyan nem ünnepelve, de – velünk együtt emlékeztek meg arról az eseményről, amely Európa történelmét máig érezhető módon meghatározza. Ünnepléseinkben általában megköszönjük azt, amit kaptunk, ami a mienk, ami jó a közösségünknek. A történelmi emlékezésekben pedig elsősorban az események jelentőségét, szükségszerű, nem feledhető tanítását tisztázzuk.

„Emlékeztette az egyházat arra, hogy a mindenkori keresztyén hit elidegeníthetetlen alapja a Krisztus által hozott evangélium. Ennek az evangéliumnak az újrafelfedezését ünnepeljük a reformáció ünnepén, és nem az egyházszakadást.” Nyilvánvalóan nem ünneplésre méltó esemény az, hogy ugyanazon családon belül élő katolikusok és protestánsok, noha ugyanabban a Krisztusban hisznek, még ma sem tudnak közösen az Úr asztalához járulni. Amint az sem, hogy a nyugati, latin nyelvű keresztyénség ötszáz-egynéhány évvel ezelőtt kettészakadt. Történelmi mentségül felhozható: a középkori katolikus egyház egyáltalán nem alkotott szilárd egységet. A reformációt megelőző két évszázadban a legkülönbözőbb mozgalmak, reformok és irányzatok szétfeszítették az egyházat. Csak ebből a forrongó, mozgalmas háttérből érthetjük meg a reformációt. Luther, Kálvin és a többi reformátor tehát nem valamiféle harmonikus egységet megtörő, magányos hős volt, és nem is a katolicizmustól elhajló eretnek. Munkásságukat csupán a középkori kegyesség különböző áramlatainak ismeretében láthatjuk helyesen. A késő középkori egyháznak a külsőséges bűnbánattartási gyakorlata ellen protestáló, bensőséges kegyességi irányzatát Luther egybekötötte az Ágoston-rendi kolostorok misztikus színezetű megtérésértelmezésével, ezzel vált elvi jelentőségűvé és beláthatatlan méretűvé a búcsúcédulák árusításában megmutatkozó, külsőséges kegyesség bírálata. Ugyancsak a 15. századi, hatalommegosztásra törekvő, decentralizálást követelő zsinati irányzat örököseként szállhatott

szembe a központosításra törekvő pápai hatalommal. Ugyanez az irányzat segítette elő a későbbiekben a különböző reformációs egyházak kialakulását. A protestáns egyházak és a római katolikus egyház szembenállása mára sokat veszített korábbi élességéből, de igaz az is, hogy a keresztyénségnek ez a két nagy ága a 16. századhoz képest további változásokon ment át, újabb törésvonalakat is kialakítva. Mit ünneplünk hát a reformáció ünnepén? Elsősorban nem egy történelmivé lett dátumot, nem kronológiai kezdetet, hanem egy kezdettől fogva meglévő alapelv, princípium újrafelfedezését, amely mindig volt és mindig lesz. Luther így kezdi híres 95 tételét: „Amikor a mi Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus ezt mondta: »Térjetek meg«, akkor azt akarta, hogy a hívők egész élete megtérés legyen.” Ezzel a kijelentésével ösztönösen Isten Igéjére, a mindenkori egyház egyedüli alapjára mutatott rá. A Jézus által hirdetett, örök evangéliumra, amely keresztyén hitünk és életünk egyedüli zsinórmér téke. Ezzel a tételével még nem fordult szembe a katolikus szenthagyománnyal, de emlékeztette az egyházat arra, hogy a mindenkori keresztyén hit elidegeníthetetlen alapja a Krisztus által hozott evangélium. Ennek az evangéliumnak az újrafelfedezését ünnepeljük a reformáció ünnepén, és nem az egyházszakadást. Ebben az értelemben nevezhetjük a reformációt ökumenikus eseménynek. Isten Igéje ugyanis nemcsak megoszt, hanem egybe is kapcsol minket, különböző felekezeteket. Elválaszt azoktól, akik életellenes erők szolgálatában állnak, de egybeköt mindazokkal, akik az Ige szerint élnek. Lehetnek viták a Biblia értelmezése körül. De egyetlen egyház sem szakadhat szét amiatt, hogy bizonyos kérdésekben nincs még egyetértés. Ma még sok minden elválaszt bennünket egymástól. Meglehet, hogy a pluralitások korszakában nem is tekintjük rossznak a felekezeti sokszínűséget, hanem egymást gazdagító lehetőségnek. Így láthatjuk meg mások többletéből a magunk hiányosságait. A felekezetek sokféleségének határa mindenesetre ott húzódik, ahol a keresztyének egy asztal körüli úrvacsorai közössége elvész, és a kívülállóknak szóló, közös bizonyságtétel hiteltelenné lesz.  2021. október 31.

Reformátusok Lapja

| EGYHÁZI ÉLET |

Megtartani az ifjonti lelkek erejét

„Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.” (Zsolt 127,4) Ez gyülekezeti életünkre is igaz: ahol hiányzik a fiatalok korosztálya, ott a közösség lendülete meglassul, jövője kérdésessé válik. Mit kell tennünk, hogy visszavonzzuk a fiatalokat az istentiszteletekre? Reformációs sorozatunk negyedik részében erről olvashatnak. A Bibliában legalább három életszakasz megkülönböztetését látjuk; az Ószövetség beszél gyermekekről (csecsemő – 5Móz 32,25; kisfiú – Zsolt 148,12; botladozó, még nem biztosan lép kedő gyermek – Ez 9,6); fiatal felnőtt fiúkról és leányokról (5Móz 32,25; Ez 9,6; Zsolt 148,12); valamint érett, idősebb férfiakról és nőkről (szakállas férfi – Ez 9,6; Zsolt 148,12; ősz hajú férfi – 5Móz 32,25; felnőtt nő – Ez 9,6). Ha ma egy átlagos vasárnapi istentiszteleten körbenézünk a gyülekezeteinkben, akkor igen szembeötlő – bár ezzel újat nem mondunk –, hogy mennyire hiányoznak a fiatal fiúk és lányok a padsorokból. Idős férfiakat és nőket szép számmal látunk, még családokat is karon ülő, avagy kisiskolás korú gyermekekkel, de fiatalokkal csak ritkán és elvétve. Mi lehet az oka, hogy nem képviseltetik magukat nagyobb számban a vasárnapi istentiszteleteken? Mi lenne szükséges ahhoz, hogy ez megváltozzon? Mit tesz és mit kell még tennie a református egyháznak a fiatalokért? Ebben a rövid gondolatsorban erre keressük a lehetséges válaszokat, hiszen meggyőződésünk, hogy az ifjak gyülekezetekbe való hathatós bevonása nélkül a református megújulás elveszíti a távlatait, a gyülekezetek maguk pedig elveszítik az ifjonti lélekből fakadó örömöt, lelkesedést, lendületet és frissességet. 8

Reformátusok Lapja 2021. október 31.

Ez utóbbi állításunkat az Ige is megerősítheti, hiszen az ószövetségi bölcsességirodalom szerint a fiatalság az öröm ideje, „az ifjak dísze az erő” (Péld 20,29), és „mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak” (Zsolt 127,4).

HOL VANNAK A FIATALOK? Ha arra a kérdésre keressük a választ, hová tűntek a fiatalok tömegei a gyülekezeteinkből, akkor előbb meg kell néznünk, hol vannak e helyett. A fiatalok tömegeit feladataik, kötelességeik szempontjából oktatási intézmények falai közt találjuk meg, valamint speciális felkészítő órákon, illetve sport-, művészeti és zenei szakkörökön. Szabadidejükben virtuális közösségi terekben, tömegrendezvényeken, szórakozóhelyeken, klubokban, koncerteken, edzőtermekben, szépségszalonokban. A megkezdett sort érdeklődés és ízlés szerint lehetne még bővíteni, de ennyi is épp elég ahhoz, hogy levonhassunk egy-egy egészen alapvetőnek tűnő következtetést: 1) a fiatalok az oktatás szempontjából erősen túlterheltek és lekötöttek; 2) szabadidejükben olyan helyeken és eseményeken vannak, ahol kortársaikkal lehetnek együtt, önfeledtségben és tel-

| EGYHÁZI ÉLET |

jes kikapcsolódásban. Ezekből egyenesen következik, hogy ha fiatalokat szeretnénk elérni, akkor egyrészről oktatási intézményekben, másrészről online közösségi terekben, illetve rendezvényeken, szórakozóhelyeken találhatjuk meg őket.

MIT TESZ A REFORMÁTUS EGYHÁZ A FIATALOK ELÉRÉSÉÉRT – AZ ISKOLÁKBAN? A hitoktatás két jelentős fronton történik: az iskolákban és a gyülekezetekben. Vessünk előbb egy pillantást az iskolai hitoktatásra. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az iskolai hitoktatás az utóbbi években gyökeres változáson, illetve helyreállításon ment keresztül. A történelmi Magyarországon 1911-ben 1392 református iskolánk volt, 1948-ban – a mai Magyarország területén – összesen 1076 református oktatási intézmény volt. Ebből a diktatúra idején 1073-at államosítottak, tehát a rendszerváltás előtt csupán három református oktatási intézmény maradt meg: a debreceni gimnázium és a két teológia (Budapest és Debrecen). A rendszerváltás után bő harminc évvel ott vagyunk újra, hogy a bölcsődéktől a teológiai doktori iskolákig bezárólag számtalan intézmény működik a Magyarországi Református Egyház fenntartásában, mi több, 2013 szeptemberétől minden iskola 1–8. osztályában is folyik országszerte a református hitoktatás, kötelezően választható formában. Nagy kegyelem, nagy lehetőség és még nagyobb felelősség ez egyházunk számára! Kálvint idézve az iskola az egyház veteményeskertje, épp ezért az iskolai hitoktatás ilyen széles körű lehetőségeinek szinte automatikusan azt kellene eredményezniük, hogy gyülekezeteink megtelnek fiatalokkal. Ez azonban nincs így. Az iskola és a gyülekezet közötti átjárás ugyanis nem magától értetődő, hiszen más az erkölcstan oktatása, és más az erkölcsi nevelés. Más a hittan (hit- és erkölcstan) oktatása, és más a hitre nevelés. Gyakori elvárás az egyházi intézményekbe beíratott gyerekek szülei részéről az, hogy gyerekeiket jó erkölcsre és engedelmességre neveljék, fegyelmezzék meg őket, illetve tanítsák meg a keresztyén hagyományokra, viselkedési mintákra. A valódi problémát viszont az jelenti, hogy ugyan a hit oktatása ismeretek átadásaként sikerrel megtörténhet, a hitre nevelés komplex feladata azonban már „nem ruházható át” az iskolákra. A hitre nevelésben az iskolán túl központi szerepe van a gyülekezetnek, azonban az iskola és a gyülekezet közötti utat ideális esetben a család segítségével járják be a fiatalok. A hitre nevelés a családban kezdődik; a család közös vallásgyakorlata nélkül a fiatalok számára igen nehezen válik belsővé a keresztyén hit gyakorlása. Tanulmányok sora igazolja, hogy milyen jelentős szerepe van a szülők (kiemelten is az apa) vallásgyakorlásának a gyerekek hitbeli fejlődése tekintetében, ehelyett gyakran szembesülünk azzal, hogy a szülők nem járnak rendszeresen templomba, valamint hogy a gyerekek otthon elsősorban nem a szüleiktől hallanak Istenről, hanem nagyszüleiktől.

Mit tehet az egyház, a gyülekezet ebben a helyzetben? Elsősorban elengedhetetlen mindenkor tisztában lenni az iskolai hitoktatás lehetőségeivel és korlátaival. Az iskolai hitoktatás lehetőséget nyit az ismeretek átadására és elsajátítására, ugyanakkor a hitre nevelés leginkább csak elkezdődhet az iskola falain belül, hiszen valódi színtereinek és szereplőinek mindig is a családi és a gyülekezeti közösség marad meg. Ilyen értelemben kiemelten fontos minden olyan egyházi kezdeményezés, rendezvény, alkalom, amely a családokat együtt is megszólítja, őket közös vallásgyakorlatra serkenti és neveli!

MIT TESZ A REFORMÁTUS EGYHÁZ A FIATALOK ELÉRÉSÉÉRT – A GYÜLEKEZETEKBEN? Református gyülekezeteinkben szép rendben folynak a keresztelők, a vasárnapi iskolák, a konfirmációs felkészítések. A gyülekezetek igen jelentős számú gyermeket és fiatalt érnek el ezeken a szolgálati formákon keresztül, mi több, ezen esemé-

„A hitre nevelés a családban kezdődik; a család közös vallásgyakorlata nélkül a fiatalok számára igen nehezen válik belsővé a keresztyén hit gyakorlása.” nyek, szolgálatok kapcsán a családi közösséget is meg lehet szólítani és be lehet vonni. Számos gyülekezetben működnek olyan ifjúsági körök a konfirmáció után, amelyek hétről hétre lehetőséget nyújtanak a fiataloknak, hogy hitük fejlődjön, növekedjen. Ezen túl helyi gyülekezeti, egyházmegyei, egyházkerületi és országos szinten is szerveznek családi és ifjúsági táborokat, kirándulásokat – a Csillagpont református ifjúsági találkozó például keresztyén fiatalok tömegeit vonzza és éri el. Vannak tehát olyan programjaink és alkalmaink, amelyekkel sikerül elérni a fiatalok nagyobb tömegeit. Ezek szerint a fiatalok nem közömbösek a keresztyén rendezvények, tartalmak és alkalmak iránt. A kérdés azonban továbbra is megmarad: ha a fiatalokkal találkozunk keresztyén rendezvényeken és ifjúsági csoportokban, akkor miért hiányoznak a vasárnapi istentiszteletekről? Mi az, ami a fiatalokat vonzza az előbb említett alkalmakra, viszont az istentisztelettől távol tartja őket? A fesztiválok, táborozások világa teljes mértékben alkalmazkodik a fiatalok lelkivilágához, alapvető igényeihez, hiszen élményeket gyűjthetnek, kikapcsolódhatnak, mindezt saját kortársaik körében. A hetenkénti ifjúsági alkalmak közvetlen, kiscsoportos jellege szintén sikerrel ér el sok fiatalt, hiszen itt is lehetőségük nyílik kortársakkal találkozni, illetve a hit megélését fiatalos, lendületes, játékos, valamint párbeszédes formában gyakorolni. A vasárnapi istentiszteleten azonban hirtelen elhalványulnak ezek a dimenziók. A frontális, kötött jellegéből 2021. október 31.

Reformátusok Lapja

| EGYHÁZI ÉLET |

„Az ifjak gyülekezetekbe való hathatós bevonása nélkül a református megújulás elveszíti a távlatait, a gyülekezetek maguk pedig elveszítik az ifjonti lélekből fakadó örömöt, lelkesedést, lendületet és frissességet.” kifolyólag az istentisztelet nem ad teret a párbeszédre, a kortársak jelenléte alulreprezentált, ezenfelül a liturgia tartalmaz olyan elemeket, amelyek a fiatalok számára elidegenítőek (hosszú igehirdetés, egyházi énekek orgonakísérettel). Egy fiatal hamar érezheti úgy, hogy a vasárnapi istentisztelet nem hozzá szól. Talán ezért gyakori, hogy sok fiatal rendszeresen jár az ifjúsági alkalmakra, viszont kerüli a vasárnapi istentiszteleteket. Mit tehet az egyház, a gyülekezet ebben a helyzetben? Ideális esetben egy helyi gyülekezet szolgálata csoportokra és rétegalkalmakra bomlik – a csoportok viszont a vasárnapi istentiszteleten találkoznak, ünnepelnek és dicsőítik Istent együtt. Jelenleg úgy tűnik, a vasárnapi istentisztelet sikerrel szólítja meg a kicsinyeket (ahol működik vasárnapi iskola), valamint az érett korú felnőtteket, időseket. A serdülők és fiatalok igényeinek képviselete azonban csak akkor mutatkozna meg a vasárnapi istentiszteleteken, ha a dicsőítésben és a liturgiában megjelennének olyan kapcsolódási pontok, amelyek összeköttetésben vannak az ifjúsági alkalmakon, ifjúsági táborokban tapasztaltakkal. Ebből a szempontból is kifejezetten üdvözlendő az új református énekeskönyv. Meggyőződésünk, hogy ha a vasárnapi istentiszteleti éneklésben megjelenne a gazdagabb hangszerhasználat, valamint az ifjúsági énekek feldolgozása, az jelentős előrelépés lenne a fiatalok megszólítására és vonzására. Ennek azonban valóban „tárgyi és személyi” feltételei vannak, a hangszerek vásárlásá10 Reformátusok Lapja

2021. október 31.

tól kezdve a megfelelő zenei tudással rendelkező szolgálattevők megkereséséig. Általános gyakorlat szerint a gyülekezetek saját lelkes tagjai közül kerülhetnek ki a zenei szolgálattevők, a gyülekezeti éneklés és dicsőítés nem támaszkodhat egyöntetűen jobbára megbízási szerződéssel rendelkező kántorok és lelkes egyháztagok önkéntes szolgálatára! Éppen ezért fontos lenne, hogy a Magyarországi Református Egyház, illetve a felsőfokú református oktatási intézmények lehetőséget nyissanak magas fokú egyházzenei és ifjúsági énekvezetői képzések indítására, valamint egyházzenei és ifjúsági énekvezetői státuszok létrehozására a helyi gyülekezetekben.

HARCBA SZÁLLNI A FIATALOKÉRT Vajon milyen jövője van annak a gyülekezetnek és annak az egyháznak, amelyik kénytelen a fiatalok meghatározó létszámú jelenlétét, részvételét nélkülözni a templomokból, az istentiszteletekről? Mai korunkban őket a keresztyén közösségekből nem test test elleni harca, hanem sokkal inkább lelki-szellemi, illetve kulturális-technikai „ellenségek” ragadják el. A jelenkori református egyház feladata most és a jövőben, hogy Krisztusban megtartó erejében bízva harcba szálljon a fiatalokért – és ehhez a harchoz valóban anyagi és személyi források hathatós bevonására, valamint koncepcionális fordulatra van szükség!  JENEI PÉTER református vallástanár, Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség

| GONDOLATOK |

KÖNTÖS LÁSZLÓ

A Szentírásnak nincs alternatívája A szerző a Dunántúli Református Egyházkerület kommunikációs igazgatója

Mi, reformátusok ilyenkor, a reformáció ünnepe táján gyakran idézzük az egyik nagy reformátori alapelvet: sola Scriptura, egyedül a Szentírás. A tétel mögött az a kérdés feszült, hogy a keresztyén hit igazságainak mi a forrása, vajon mi az a végső tekintély, amelyre hivatkozva a keresztyén üzenetről szóló állításokat igazolni lehet. Abban viszont mindenki egyetértett, hogy a keresztyén üzeneten kívül nincs más olyan magyarázat, amelynek alapján a világot és az embert érteni lehetne. Még csak fel sem merült olyan gondolat, hogy a keresztyénségen kívül esetleg lenne valamilyen más vallás, világmagyarázat, eszmerendszer, amely választ tudna adni az emberi lét örök kérdéseire. Az egyedül a Szentírás elve tehát nem lépett túl a keresztyénség körén. A reformációban keresztyén vitatkozott a keresztyénnel. Viszont egészen különös megvilágításba kerül a sola Scriptura elve, ha kiemeljük a 16. századból, és áttesszük a mába. A ma sokak által elfogadott nézet szerint ugyanis már nem az a kérdés, hogy a keresztyénséget hogyan kell érteni, hanem az, hogy maga a keresztyénség egésze, s ezen belül a Szentírás, milyen helyet foglal el a világmagyarázatok sorában. Vajon ilyen összefüggésben is érvényes-e a sola Scriptura elve, vagy pedig azt kell mondanunk, hogy az Írás nem más, mint a történelmileg örökölt világmagyarázatok egyike, amelynek az értékét nem igazságtartalma, hanem az adja meg, hogy évezredes kulturális kincs. Az ismert válasz erre pedig az, hogy a multikultúra korában minden világmagyarázatot egyenlőként kell elfogadni, s ezért a keresztyénség sem állíthatja azt, hogy a Szentírás Isten egyetlen és kizárólagos kijelentése. A sola Scriptura elve ilyen szellemi környezetben viszont egészen radikálisan cseng, hiszen minden nem biblikus világmagyarázat kritikai elutasítása. A sola Scriptura igen súlyos állítás arról, hogy az igazság csak az Írás alapján ismerhető meg. S ez az állítás, bizony, kizárólagos. Azt jelenti, hogy az emberi lét végső igazságaira nézve ma sincs más tájékozódási pontunk, csak egyedül a Szentírás. Ha van a sola Scriptura elvének üzenete ma, akkor az csakis az, hogy korunk nagy világnézeti zűrzavarából csak a Szentírás újrafelfedezése je-

lentheti a kiutat. A Szentírásnak nincs alternatívája. Ez azt jelenti, hogy a Szentírás, vagyis Isten kijelentett Igéje nélkül az ember számára nem marad semmi sem, aminek alapján a valóságról bármiféle végső bizonyosságot tudna mondani. A Szentírás nélkül feloldódnak, eltűnnek az igazság megismerésének és megértésének végső, objektív alapjai, s marad az önmagára utalt és önmagába zárt szubjektum, akinek a számára a valóság megértésének az alapja immár nem Isten kijelentett Igéje, hanem saját képzelete. S íme, már itt vagyunk korunk dermesztően nagy tévedésénél: az ember az, akinek gondolja magát. Immár nincsenek a valóságnak végső, objektív és az egyéntől független alapjai, hiszen minden csak képzet, „társadalmi konstrukció”, „előítélet”. Ha viszont ez így van, ha eltűnik a Szentírásban kijelentett végső igazság, akkor eltűnnek a végső, objektív alapok, s nem marad immár semmi sem, amire építkezve a valóságról szóló állítások igazságtartalmát mérni lehetne. Marad a szubjektum, aki önmaga belső zűrzavaros világát teszi meg az igazság mércéjévé, de aki valójában örök bolyongásra kárhoztatja önmagát. Így születik meg az abnormalitás világa, amikor maga a válság válik normává. Ebben a helyzetben a sola Scriptura elve nemcsak afféle múltba tűnő hitvita jelentéktelen része, hanem radikálisan kritikus állítás arról az eluralkodó világnézetről, amely az egyént tette meg a valóságról szóló állítások igazságtartalmának mércéjévé. Ezzel valójában felszámolta a Szentírás által kijelentett igazság végső objektivitásába vetett hitet, miközben a helyébe semmit sem tudott állítani. Egészen pontosan a semmit állította a helyébe. De van visszaút az Íráshoz mint az igazság egyetlen és kizárólagos forrásához. Ez a reformáció üzenete. A Szentírásnak nincs alternatívája.  2021. október 31.

Reformátusok Lapja 11

| AKTUÁLIS |

Vágynak az emberek a közösségbe Kisvárda a szabolcs-beregi régió települési központja, a térség büszkélkedhet az ország legnagyobb egy tömbben élő református gyüILLÉNYI ÉVA lekezetével. Megérkezve a lelkészi hivatalhoz szép látvány fogad: új épületek, rendezett zöldövezet, nyári hangulatú vörös rózsák színesítik az őszi kertet. Már jön is Kilin-Szikszai Miklós, a lelkészi hivatal munkatársa, üdvözöl bennünket. – A Reformátusok Lapjától jöttek? – kérdezi. – Jöjjenek csak, a lelkész úrtól úgy tudom, hogy az iskolában kezdenek. – Elindulunk, Miklós közben mesél a gyülekezetről. – Kisvárdán élénk hitélet zajlik, a belvárosi református templom és gyülekezeti termek mellett istentiszteleteket és bibliaórákat tartanak a Tátra utcai imaházban, a kórházban, az idősotthonokban, a szociális intézményekben, a hajléktalanszállón, a Kálvin Konferenciateremben. A reformátusok szép számban járnak templomba, vasárnaponként 350 fős gyülekezet hallgatja az igehirdetést, igaz, a városban több mint 6500 református él. Időközben meg is érkezünk a Várday Kata Református Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium gyönyörűen felújított épületébe. Az épületet 2018 májusában adták át, állami támogatásból épült, de a fenntartó is hozzájárult. Csak ámulunk, ilyen modern belsővel a fővárosban is csak elvétve találkozunk. Megérkezik Pappné Molnár Erika igazgató, aki 2020 júliusától vette át az intézmény irányítását. – 1992-ben, amikor visszakaptuk az épületünket, 21 kisdiákkal és két tanító nénivel indultunk, ma pedig már 608 tanulónk van. Büszkén mondhatom, hogy idén sikerült két első osztályt indítanunk, a gimnáziumban pedig három osztály indult 81 fővel, korábban ilyen még nem volt. Azért is népszerű az intézményünk, mert az elmúlt tanévben új típusú rendszert alakítottunk ki, az úgynevezett digitális osztályt, ami a módszertanban jelentős változást hozott. A gyerekek saját laptoppal vesznek részt a tanórán, digitális tankönyvekből tanulnak. A tanórán együtt veszik át a feladatokat a tanárokkal, otthon pedig újranézhetik a videókat, a játékos leckéket, ezekbe a szülők is be tud12 Reformátusok Lapja

2021. október 31.

nak kapcsolódni. Hozzánk nagy számban jönnek a környező településekről is, több mint 60 százalék a bejáró tanuló, őket el tudjuk helyezni a kollégiumban; és mivel nagyon közel van az ukrán határ, Kárpátaljáról is érkeznek diákok, elsősorban a gimnáziumba – meséli az intézményvezető. Kilin Szikszai Andrea iskolalelkésznél elsőként a hittanórákról érdeklődöm: – Iskolalelkészként a legnagyobb feladatunk, hogy a szeretve nevelés útján legyünk. De annak is nagyon örülök, hogy hittant is tarthatok, mert így bátrabban fordulnak hozzám a diákok lelkigondozói beszélgetésekre – folytatja. – A hittanórán nincs tabutéma. A koronavírus miatt egyre inkább érdekli őket a halál, az elmúlás gondolata. A Jelenések könyve szinte minden hittanórán előjön, mint ahogy az is, hogyan lehet örök életem. Sok a nevelt gyermek, és van, aki azt mondja ő csak egy szám a rendszerben. Ilyenkor az embernek összeszorul a szíve – magyarázza Andrea.

VERBUNKOT A TEMPLOMBA Virguláné Hercku Orsolyával, a Kisvárdai Református Alapfokú Művészeti Iskola igazgatójával is találkozunk, aki arról mesél, hogy ők igyekeznek minden olyan iskolai alkalmon szerepelni, ahol a gyülekezet tagjai is ott vannak, hiszen az ünnepeik közösek. – Egy-egy ünnepség alkalmával beviszünk egy verbunkot a templomba, vagy olyan táncot, amely hangulatában megfelelő, méltóságteljes, így igyekszünk közel kerülni az idősebb generáció szívéhez is, akik nagyon tudnak örülni a gyerekek sikerének.

| AKTUÁLIS |

GYÜLEKEZETI KÖTŐDÉS A BETEGÁGYON IS Oláh Szilvia a kisvárdai Szent Damján Görögkatolikus Kórházban végez lelkészi szolgálatot, ő is szívesen mesél munkájáról: – Itt a betegek jó része református. A koronavírus-járvány idején kerestek meg, hogy a Covid-osztályon lévő betegeket látogassuk, hiszen több mint fél évig zárlat volt a kórházban; a hozzátartozókat sem engedték be – idézi fel az elmúlt időszakot a kórházlelkész. – Mi az otthonaikban is meglátogatjuk a betegeinket, fontos, hogy megmaradjon a kötődésük a gyülekezettel.

ÚJ VEZETŐ LELKÉSZ KISVÁRDÁN Az új vezető lelkész épp a hetedikesek hittanórájáról érkezik. Kormos Csaba alig egy hónapja vette át a református gyülekezet irányítását. – Egy szatmári falusi gyülekezetből, Porcsalmáról érkezni egy kisvárosi gyülekezetbe elég nagy kihívás volt, feleségemmel, Boros Gyöngyivel együtt szolgálunk, aki szintén lelkipásztor. A feleségem egyébként itt született, és a közelben lévő Nyírtason nevelkedett fel, tehát félig hazajöttünk – kezdi a bemutatkozást Kormos Csaba. – Első perctől kezdve jó érzés volt az, ahogyan köszöntöttek, befogadtak – teszi hozzá a lelkészfeleség, aki azt is elárulja, hogy eddig egyszer volt lehetőségük végigsétálni a belvároson, de akkor is megállították a gyülekezeti tagok, hogy kicsit beszélgessenek. – Én korábban még nem prédikáltam háromszáz ember előtt, nem oszthattam úrvacsorát kétszázhetven embernek. Úgy ér-

zem, hogy vágynak az emberek ebbe a közösségbe – folytatja Kormos Csaba, aki mindig is szeretett volna olyan templomban szolgálni, amely nem két oldalhajóból áll, hanem a szószékkel szemben ül mindenki. Kisvárdán ez így van. Ezért már a belépés pillanatában magával ragadta az épület miliője.

„A NŐSZÖVETSÉG SOKAKNAK AZ ELSŐ SZÁMÚ CSALÁD” Kopogtatnak, az sem véletlen, hogy a Nőszövetség elnöke az. Csütörtök van, ilyenkor mindig találkoznak az asszonyok, főleg idős asszonyok vesznek részt, akik üresen álló lakásba térnek haza; a gyerekeik már távol élnek, hitvestársuk már elment a minden élők útján, ezért számukra ez a közösség, ahol heti rendszerességgel találkoznak, hatalmas kötődés. Oláh Istvánné örömmel meséli: – Hét éve novemberben alakultunk, huszonhat aktív taggal és huszonkilenc pártoló taggal. Csak példaként mesélem – mosolyog –, egy tagunk beteg férjét látogattuk meg otthon, utána azt mondta a feleségének: „Alig fél órát voltak itt az asszonyok.” Nem fél órát voltunk, hanem legalább hármat. Ennyire vágyta a társaságot, lelkileg is feltöltődött. Most már Gyöngyike, a nagytiszteletű asszony is bejár a programjainkra. nyolcvanhárom éves nőszövetségi tagunk is van. A fia, ha nagy ritkán érte jön, mindig mondja: „Anyukám, megint öt évet fiatalodtál, hogy itt voltál a Nőszövetségben.” Mindig megünnepeljük a névnapokat, a születésnapokat. Van olyan nőtestvér, aki otthon ezt nem kapja meg – foglalja össze a Nőszövetség elnöke. 2021. október 31.

Reformátusok Lapja 13

| AKTUÁLIS |

BÍZNAK AZ ADOMÁNYBAN

KINŐTTÜK AZ INTÉZMÉNYEINKET

Idén az október 31-i perselyadományainkkal egyházunk a Kisvárdai Református Egyházközség Tátra utcai templomára gyűjt. Az építkezés 2020 áprilisában kezdődött, az első ütemet a gyülekezet önerőből és pályázati forrásokból fedezte. A falak és a tetőszerkezet már készen van, a templomtérben azonban még hiányzik a kő falburkolat és a kőburkolat, festési, gépészeti, villanyszerelési munkálatok vannak hátra, a karzat még nincs kialakítva, valamint a padokat, a szószéket és az úrasztalát is el kell még készíttetni. Emellett a gyülekezet a templom környezetében szeretne parkolókat építeni és a szükséges tereprendezést is elvégezni. Mindehhez körülbelül 90 millió forintra van még szükségük, amit az elmúlt néhány hónapban az építőiparban tapasztalt hihetetlen drágulás okozott. A gyülekezet bízik abban, hogy az október utolsó vasárnapján összegyűjtött perselypénzadománnyal a templomépítés befejezése elindulhat.

A vezető lelkész találkozásunk előtt épp Debrecenben járt Fekete Károly püspök úrnál, Kisvárdán folyamatban van még három beruházás. Látogatásunk alkalmával ezeket személyesen is bejárjuk. Az első egy új templom építése a vasúton túli területen, a Tátra utcában. – Az építkezés most nyolcvan százalékos készültségnél jár. A támogatás elszámolásához szükséges a használatbavételi engedély megszerzése, ezért a százszázalékos készültség elérése a cél, ehhez gyűjtünk folyamatosan támogatásokat a hívek közösségében is – mondja Kormos Csaba. – A gyülekezet, 22 millió forint önerőt vállalt, ezt hamarosan fel is használjuk. A másik forrás kormányzati. A hiányzó rész pedig, bízunk benne, az október utolsó vasárnapi országos perselypénz lesz, amely a Zsinat határozata alapján a Tátra utcai templom építését szolgálja majd. Ez óriási segítséget jelentene számunkra, és abban is bízunk, hogy ami még hiányzik, azt is tudjuk majd pótolni.

A LEGKISEBB IS SZÁMÍT A másik beruházás, amely szintén a jövő felé mutat, a kétcsoportos bölcsőde megépítése a város új, fejlődő területén, ahol családi házas övezet van. Várható befejezési ideje 2022 nyara. A harmadik projekt háromcsoportos óvoda építése, amely Kisvárda belvárosának szívében, mégis csöndes, gyönyörű környezetben, a szülők és a gyermekek kényelmét, biz14 Reformátusok Lapja

2021. október 31.

tonságát szolgáló nagyméretű parkkal és parkolóval valósul meg, olyan biztonságos játszóeszközökkel, amelyek a gyermekek képességeit, mozgását hatékony, játékos formában fejlesztik. A város egész területéről és a környékről is várják a jelentkezőket, a felvétel 2022 tavaszán lesz. Az óvoda a Kisvárdai Református Egyházközség immáron kiteljesedő oktatási rendszerébe, a Várday Kata Református Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium, a Várday Kata Református Bölcsőde, valamint a Református Alapfokú Művészeti Iskola sorába csatlakozik be, így lehetőség nyílik arra, hogy a gyermekek az intézményesített nevelés teljes palettáján a legmagasabb szakmai színvonalon és a református szellemiségben részesüljenek. – Úgy gondolom, hogy a hosszú távú terveinkben a gyülekezeti missziónak nagy szerepet kell adni, hiszen sok embert elérünk, ők betagozódnak a gyülekezetbe, azonban még többen vannak, akiket még nem értünk el. Tehát a szüntelen reformáció gondolatát kicsit átírva a szüntelen missziót kell fontossá tennünk Kisvárdán. Azért is, mert sajnálatosan tapasztaljuk, hogy a környező kisebb településeken létszámcsökkenés van, az ott élők elköltöznek, viszont egy részük itt jelenik meg, Kisvárdán. Nekünk őket kell megszólítani és behívni a gyülekezetünkbe. Ez nagy feladat, de hála az Úristennek, vagyunk többen lelkipásztorok a városban, akik ebben szolgálatot végeznek – mondja búcsúzóul a lelkész-menedzser.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Bátor és hiánypótló kezdeményezés volt Kálvinról filmet készíteni. Művészet úgy megrajzolni alakját és a reformáció korát, hogy hiteles legyen, mégse sértse a római egyház ma élő elkötelezett híveit a testvéri ökumené szellemében. Jelezni, milyen torzulások és visszaélések történtek a középkori egyház papjainak életében, ugyanakkor tisztelettel bemutatni azt is, ami megújulásra törekvés létezett benne. A tények vázlatosan megjelennek, de nemcsak azért, hogy kigúnyolja és kifigurázza azokat, akik egykor saját anyagi előnyeik és jólétük igézetében deformálták a keresztyénséget, Isten nevében visszaéltek a hatalmukkal, hanem azért, hogy érthető legyen az a keménység, amit a másik nagy genfi reformátor, Guillaume Farel képvisel. Megnéztük gyülekezeti közösségben a Megszállottak című magyar filmet. (Írta és rendezte Pozsgai Zsolt, 2018.) Jó hangolónak bizonyult a reformáció ünnepére. Fikción alapuló, érdekes beszélgetés Kálvin János és Loyolai Ignác elképzelt találkozása és nyilvános hitvitája 1936-ban, Lausanne-ban. Előítéleteink szerint unalmas, vontatott, teoretikus eszmefuttatásokra, elvont, érthetetlen teológiai szónoklatokra számítottunk, ehelyett változatos, eseményekkel és találkozásokkal teli, kissé szentimentális játékfilmet láttunk. A hitvita lényegét rövid, tömör kijelentések, egymondatos érvek jelzik. A mesés szerelmi szál a ferrarai hercegnővel színesíti a férfiak párbeszédes küzdelmét. Szerelmet egyáltalán nem vártunk, nem képzeltünk Kálvinról a református lelkészi hivatalok falán látható zordon, aszkéta arcképe után, amely egyoldalúvá szűkíti a fantáziánkat róla. Itt még nőtlen, 27 éves férfi, aki értő társra találna egy as�szonyban. A szemérmes jelenetek mégsem sértik a református közfelfogás szerinti Kálvin-képet, talán inkább népszerűsítik és emberközelbe hozzák alakját. Tanítják, hogy mindig felelősen kell választani az egyéni boldogság és a küldetés között. Az egyházat reformálni kell, írni és tanítani, prédikálni az Igét a Szentírás alapján. Nem várható egy hetvenperces filmtől, hogy részletesen kidolgozza és elemezze főhőseit, nem is akarja. Amit tudott, a szereplők szájába adott a múltról és céljaikról, hogy azok is eligazodjanak rajtuk, akiknek nincs sok ismeretük róluk. Kik ezek az emberek, miért vitáznak? Mi derül ki annak, aki minden előzetes információ nélkül megnézi a filmet? Két szimpatikus okos, hívő férfi, szemükben elszántság, igazságvágy és lelkiség, önismeret és bátorság, egymás becsületes tisztelete. Megszállottak(?) Csak úgy érdemes. 

IMÁDKOZZUNK!

Úr Jézus, köszönöm azokat a helyzeteket, amikor hitünkből fakadóan döntéseket kell hoznunk, és ez kiállásra, hitünk vállalására késztet minket! Akár azért, hogy nemet mondjunk az élet ellenes, lappangó sötétségre, akár azért, hogy igent mondjunk arra, ami élet és igazság! Olyan nagy a kísértés, hogy csendben maradjunk és nyugtatgassuk magunkat: „Ez nem a mi dolgunk, vannak erre alkalmasabb emberek! Jaj, csak nehogy bajunk legyen ebből, jaj, csak nehogy azt gondolják rólunk, hogy ósdi, idejétmúlt emberek vagyunk!” Nem szeretnénk megfutamodni, gyáva módon hallgatni, de kérünk, adj bölcsességet, hogy mikor és mit kell szólnunk! Köszönöm ígéreted, hogy aki vallást tesz rólad az emberek előtt, arról te is vallást teszel mennyei Atyád előtt! Ámen!  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Isten viskója A 76. zsoltár a hatalmas Istenről szól. Az ellenség legyőzését énekli meg, az igazságtétel pillanatát, amikor mindazok, akik az Úr választottaira gyűlölettel tekintenek, elnémulnak, míg végül elcsendesedik az egész föld. Az alázatos, aki nem saját erejében bízik, ekkor tapasztalja meg az Úr szabadítását. Az ígéret alapja az, hogy Isten népével van, a költői nyelv szerint ott sátorozik a Sionon. Ez a kifejezés számunkra ideiglenességet, sérülékenységet tükröz, de a Szentírás itt nem a templomot, a kőből készült Isten-házat emlegeti az Úr lakóhelyeként, hanem olyan héber kifejezést választ, amit magyarra legszívesebben tákolmányként, kunyhóként fordítanánk. A zsidóság jól ismert ünnepi szokása volt és maradt, hogy évente kalyibákat ütöttek össze, és néhány napig abban laktak, így emlékezve a pusztai vándorlás kiszolgáltatottságára, egyúttal Isten megőrző kegyelmére. Itt ugyanezzel a szóval jelöli Isten lakhelyét a szöveg: az Úr lakóhelye egy sátorszerűség; innen zendül fel ítélő szava, amely félelmetes minden ellenségének – de ezt a szót választottai reménykedve várják. Két dolgot értünk meg ebből a zsoltárból. Az első az ismétlődő megnevezés: az Urat következetesen félelmetesnek nevezi ez a pár vers, aki megkérdőjelezhetetlen erővel semmisíti meg az ellenséget. A modern ember ezt kegyetlennek, de legalábbis eltúlzottan keménynek érzi, csakhogy Isten azért arat diadalt, hogy örökre véget vessen a háborúságnak. Az elerőtlenedő harcosok (6. v.) nem ragadnak többé fegyvert, megsemmisülnek a gyilkolás eszközei (4. v.). A második jellegzetesség ehhez hasonló: Isten azért ítél, hogy felragyogjon igazsága minden ember előtt. Az ő ítélete az alázatosok szabadulása. Az Úr, aki hatalmas, mennyben lakozó, földi hajlékában segítségül hívható. Ez a hajlék nem több egy viskónál. Mégis, aki onnan előlép, az egész világ megkérdőjelezhetetlen Ura. Nem a falakból árad az erő!  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD 2021. október 31.

Reformátusok Lapja 15

| EMLÉKEZÉS |

Hősi halottaink KISS SÁNDOR

A magyar katona sorstragédiáját mutatja be a pákozdi Katonai Emlékpark. Azokét a katonákét, akik esküjükhöz híven tették a dolgukat, amikor kellett, és akik közül nagyon sokan életüket áldozták a magyar hazáért. A halottak napjához közeledve pákozdi látogatásunkkal előttük tisztelgünk, rájuk emlékezünk.

– A csatát nem a katona vívja, hanem a mögötte álló társadalom, amelynek ő csak az egyik tagja. A haza megvédése mindannyiunk alkotmányos és erkölcsi kötelessége. A katona nem háborúzni akar, hanem a béke megőrzésére törekszik – vet beszélgetésünknek fontos elvi alapot Görög István, az emlékparkot létrehozó Honvédség és Társadalom Baráti Kör elnökhelyettese, a park ügyvezetője. A nyugalmazott ezredes szerint a helytállás nem egyszerű dolog, hiszen a katonának nemcsak fiziológiai szükségleteivel és a természeti körülményekkel kell megküzdenie, hanem az ellenséggel is. Mindebben ráadásul nem meghalnia, hanem győznie kellene. Az ellenség feletti győzelmének elsődleges feltétele tehát, hogy saját magát győzze le. Ha ebben a belső küzdelemben elég erősnek bizonyul, csak akkor tudja megvédeni a hazát.

A HAZAFISÁG ISKOLÁJA De miért fontos tudni ezt? Hát azért, mert bár évtizedek óta béke van, és éppen ezért hajlamosak vagyunk nem gondolni 16 Reformátusok Lapja

2021. október 31.

rá, de mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe. Sosem lehet tudni, hogyan fordul a történelem kereke. – Most béke van. De mi a teendő, ha nincs? Ha kitör a háború, már késő felkészülni – figyelmeztet Görög István, aki elmondja, hogy a sorkatonai kiképzés alatt sok minden megtanulható, sőt még a fegyelmezettség is elsajátítható bizonyos fokig, de egy dolog nem: a hazaszeretet. Ezt gyermekkorban kellene a lelkekbe ültetni, mert olyan lelki fegyver ez, amely átsegíthet az esetlegesen bekövetkező szélsőséges történelmi helyzeteken. Baráti körük éppen ezért kiemelt figyelmet fordít arra, hogy az emlékpark minél többféle programot kínáljon a tizenéves korosztálynak, ezeknek köszönhetően a kisdiákok eljátszhatják és ezáltal átélhetik azt, amit otthon vagy a tanórán hallottak, tanultak. Ennek érdekében a parkban kialakított emlékhelyek között foglalkoztatóhelyiségek, lövészárkok, katonai akadálypályák várják nemcsak az osztályokat, hanem akár egész iskolákat is, két évtized tapasztalatait összegző emlékezetpedagógiai programot kínálva nekik.

| EMLÉKEZÉS |

„A nagyszülőkre munkatársként tekintünk, akik fontos tudást adnak át itt utódaiknak.” (Görög István)

A nevelés elsősorban persze a családok feladata, ezért az emlékpark munkatársai különösen is örülnek, ha nagyszülők és unokák együtt látogatnak el hozzájuk. – Ilyen esetben apró gesztusként az előbbiek belépődíját elengedjük, ezzel is kifejezve, hogy munkatársként tekintünk rájuk, akik fontos tudást adnak át itt utódaiknak – árulja el az ügyvezető, aki nemegyszer tanúja annak, ahogy idős és fiatal előbb még a padon ülve beszélget, majd egymást átölelve zokog. Nem tudja, pontosan miről esik szó közöttük ilyenkor, de nyilván saját egyéni és családi történetüket sikerül lélekben újraélniük, veszteségeiket, elvesztett szeretteiket felidézniük. Bár kiállítótereik is vannak, kalauzunk hangsúlyozza, hogy fő céljuk mégsem annyira az ismeretterjesztés, mint inkább az emlékeztetés. Ezért is nem múzeumként, hanem ahogy a nevükben is szerepel, emlékparkként tekintenek magukra, ahol – mint az előbbi példa is mutatja – szép környezetben andaloghat az emlékező, átadva magát a benne felkavarodó gondolatoknak és érzéseknek.

HÚSZ ÉV ALATT 700 EZER LÁTOGATÓ A Katonai Emlékpark az 1848. szeptember 29-i pákozd–sukorói csata emlékére 1951ben állított obeliszk környezetében alakult ki Pákozd közelében. Fejlődése 2002-ben kezdődött meg tizenegy szervezet összefogásával, majd az európai uniós pályázati lehetőségek kihasználásával 2008-tól jelentősen felgyorsult. Az emlékhely jelen formájában 2010-ben nyitotta meg kapuit, és célja bemutatni az 1848-ban alakult Magyar Honvédség történetét, az elmúlt bő 170 év főbb katonai eseményeit és emléket állítani e korok ismert és ismeretlen katonahőseinek. Területén az elmúlt két évtizedben hétszázezer látogató fordult meg. A park 2011 óta nemzeti emlékhely.

RÉGI ÉS MAI HŐSÖK A korai évszázadok vitézeire emlékeztet lovagkirályunk, a katonák védőszentje, Szent László szobra és a körötte sorjázó történelmi zászlók, de maga az emlékpark a mai értelemben vett honvédség megszületésétől, az 1848. szeptember 29-i pákozdi tűzkeresztségtől mutatja be hadtörténetünk mérföldköveit egészen a mai napig. A 173 évvel ezelőtti eseményekre emlékeztető obeliszk körül így megtaláljuk az aradi vértanúk fából faragott emlékoszlopait, az első és a második világháború hőseinek állított emlékműveket, de az ’56-os szabadságharc egyik jelenetét bemutató szabadtéri installációt is. Utóbbi azt a pillanatot idézi meg, amikor az utcakövekből barikádot építő jászberényi munkások két fővárosi egyetemista útmutatása szerint gránátköteget dobnak a szovjet harckocsioszlopot vezető tank elé, hogy leszakítva annak láncát megtorpanásra késztessék a hódítókat. Az emlékparkon kívül áll az 1943. évi doni áttörés emlékkápolnája, amely előtt egy ismeretlen doni hős földi maradványai nyugszanak. Az épületnél, amelynél minden év január 12-én egyházi szertartás keretében megemlékezést tartanak, bárki elhelyezheti a keleti fronton elesett hozzátartozójának 2021. október 31.

Reformátusok Lapja 17

| EMLÉKEZÉS |

szánt emléktáblácskát. Szívszorító érzés böngészni közöttük. A fronton eltűnt Békefi Antal karpaszományos őrmestert hat gyermeke gyászolta. Vitéz Molnár Sándor izsáki református igazgató és kántortanító egy alig kimondható nevű település, Szemigyeszjatszkoje mellett halt hősi halált, ki tudja, hol. Vitéz Nagy Ferencnek pedig csupán huszonhét életév jutott. A sok gyász és szomorúság között öröm felfedezni egy feliratot, amelyen a hálaadás szavai állnak: „Isten segítségével 1943 nyarán hazatért a doni pokolból.” Az emlékparkban a még mindig vagy nemrégen még közöttünk élő hősök mementóit is megtaláljuk. Így kaptak itt helyet a magyar békefenntartók, akiknek emlékművén nemcsak a száz évvel ezelőtti missziókban elesettek neveit olvashatjuk, hanem sajnos a közelmúlt áldozataiét is, közöttük Pappné Ábrahám Juditét, aki 2010 augusztusában épp hazatért volna Afganisztánból, de a reptérre tartó konvojt támadás érte, amelyben azonnal életét vesztette, egy bajtársa, Kolozsvári György pedig néhány nappal később követte őt. A fiatalas�szonyt szülőfaluja temetőjében, a borsodi Alacskán a református egyház szertartása szerint helyezték örök nyugalomra. Halottak napján új emlékművet is avatnak Pákozdon, a tűzszerészekét. Ottjártunkkor a helyet már szépen előkészítették az ünnepségre, és a négyszáz kilós gránit oszlop alapozása is megtörtént, már csak a helyére kell emelni azt. Háromszázhatvan hősi halott nevét olvassák fel majd itt november 2-án, akik a mi biztonságunkért áldozták életüket a második világháború óta eltelt évtizedek során.

MÉLTÓ UTÓDOKKÁ KELL VÁLNI De hogyan állunk mi, reformátusok a katonahőseinkre való emlékezéssel? Ezt már Jákob János dandártábornoktól kérdezzük, aki arról számol be, hogy az első világháború centenáriumára kiírt honvédelmi minisztériumi pályázatnak köszönhetően nagyon sok olyan katonasír, emléktábla és emlékmű is megújult, amely a református egyház gondozásában áll. – Legyünk őszinték, a temetőink katonasírjai sok esetben már nagyon gyalázatos állapotban voltak – jelenti ki szókimondóan a protestáns tábori püspök, de megértően megjegyzi: száz év hosszú idő, nem csoda, ha a feledés homálya borította be ezeket a helyeket, és visszavette őket a természet. A jelenlegi állapotról szólva azt mondja, még vannak tartozásaink, de az egykori hősök iránti adósságunkból sokat lefaragtunk az elmúlt években. – A reformátusság mindig oroszlánrészt vállalt a haza védelméből. Gondoljunk csak Bocskai hajdúira, Esze Tamás talpasaira vagy Kossuthnak az alföldi mezővárosokat végigjáró toborzókörút18 Reformátusok Lapja

2021. október 31.

| EMLÉKEZÉS |

„A reformátusság mindig oroszlánrészt vállalt a haza védelméből.” (Jákob János)

Pappné Ábrahám Judit fényképe a magyar békefenntartókról szóló kiállításrész egyik tárlójában

jára – emlékeztet, majd hozzáteszi: méltatlan lenne, ha a református katonahősök tettei feledésbe merülnének. Emlékezni azonban másképp is lehet, sőt kell is, mutat rá a tábori püspök, aki szerint ennek legjobb módja az, ha méltó utódokká válunk. – Ezt az országot rajtunk kívül senki nem védte meg, nem is fogja megvédeni soha – figyelmeztet a lelkipásztor, aki szerint az ősök helytállása minden mai és eztán jövő nemzedéknek példát mutat. Mert, mint mondja, hiába építünk korszerű hadsereget, ha azok szeme előtt, akikből áll, nem az Isten, a haza és a család hármas egysége, a közösség szolgálatának ügye lebeg. Jákob János végül így összegez: – A honvéd munkája nemcsak felelősséggel, de kockázattal is jár. És bár ne legyen rá szükség, de olyan hivatás az övé, amelynek teljesítése során esküjéhez híven életét is áldozhatja a harcokban. Ha ez megtörténik, Jézus szavai vigasztalhatnak mindnyájunkat, az elmenőket és az itt maradókat: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13)  FOTÓ: HIRLING BÁLINT HAZÁÉRT KÖRÚT A Katonai Emlékpark nemcsak a területén kínál emlékezetpedagógiai programokat, hanem más szervezetekkel összefogva Hazáért körút címmel tematikus élménytúrára hív a Velencei-tó körül is. A résztvevők ennek során a Katonai Emlékpark mellett érintik a kápolnásnyéki Vörösmartyemlékházat, ahol a Szózat üzenetével, a kápolnásnyéki Halász-kastélyt, ahol az aradi vértanúk önfeláldozásával, és a gárdonyi Gárdonyi-emlékházat, ahol az egri várvédők példájával ismerkedhetnek meg a felső tagozatos diákok.

2021. október 31.

Reformátusok Lapja 19

| INTERJÚ |

FIZESSEN ELŐ

PETRŐCZI ÉVA

hetilapunkra!

LXV. ÉVFOLYAM,

44. SZÁM,

2021. OKTÓBER 31.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

„Az Igében való egység…” Úgy vélem, sokadmagammal olvasok napról napra és mindig megújuló örömmel arról, hogy a nagyon várt új Református énekeskönyv első tízezer példánya már gazdára talált. Továbbá arról is, hogy a nyersanyaghiány miatt kis türelmet igénylő első utánnyomás is készülődik már, de addig sem kell senkinek nélkülöznie ezt a szeretettel és hozzáértéssel készült „kék könyvet”. Hiszen online addig is elérhető, kóstolgatható, az enekeskonyv.reformatus.hu oldalon. A Kálvin Kiadó e nevezetes kiadvány-újszülöttjéről, egy Peter Spangenbergversből készült fordításom (a 327-es ének!) erejéig a nemes vállalkozás szerény részeseként, nekem mindig egy nálunk a kilencvenes évek vége felé nagyon népszerű francia tévésorozat, A remény folyója jut az eszembe. Ám ebben az esetben természetesen nem a Dordogne folyóra gondolok, hanem a régi és új dallamok szabad áradására, amelyek különösen is felszabadítóak most, a hosszú bezártság, a képernyő előtti istentiszteletek nehéz korszakát követően. Akár úgy, hogy otthonunkban mélyülünk el a kottákban, szövegekben, örvendezve az ismert opuszoknak. Vagy éppen a friss keletkezésű, szokatlan anyagokat dúdolgatva, silabizálva, akár egy otthoni pianínó mellett, elképzelve, hogy az orgonakíséret mellett ezek az énekek hogyan bonthatnak virágot! És ne feledjük, bármilyen szép és lélekerősítő, megtisztító ez az otthoni éneklés, mindennek új távlatokat az adhat, ha gyülekezeti közösségben örülhetünk ennek a lelki ajándéknak. Amely küldetését csak akkor érheti el, ha beleépül hitéletünkbe, s annak részévé válik. Feltétlenül érdemes ehelyütt idéznünk Dietrich Bonhoeffer Közösségben című, méltán közismert és széles körben becsült művéből azokat a sorokat, amelyek rávilágítanak az együtt éneklés igazi, semmi mással nem pótolható lényegére: „Vajon miért énekelnek a keresztények, amikor együtt vannak? Mindenekelőtt azért, mert az együtt éneklés lehetőséget ad arra, hogy ugyanazt a szót egyszerre tudjuk kimondani és imádkozni, tehát az Igében való egység kedvéért énekelünk együtt.” Tegyük hozzá: voltaképpen ezek is „örömdalok”, az Isten-keresés, majd a rátalálás közös, nagy örömében. Az énekeskönyvek nemcsak egy-egy nemzet keresztyén életének, kultúrájának részei, hanem egyszersmind az egymástól távoli gyülekezetek párbeszédét is erősítik. Egy példa: az 1980-as évek végén Mátraházán, a lelkészüdülőben együtt tanulgattuk a korábbi énekeskönyvünkben nem szereplő, egész Skandináviában szépen zengő, „Ó, terjeszd ki, Jézusom…” kezdetű éneket, amely svéd népi dallam, s magyar szövegét Túrmezei Erzsébetnek köszönhetjük. Mára, 704-es számú esti énekként, e dal nálunk is közkincs. Végül: élmény e kötetet számunkra ismerős külföldi énekeskönyvekkel összevetni! 

ÁRA: 400 FT

Vágynak az emberek a közösségbe 9 771419 856007

ÚJ LELKIPÁSZTORT ÉS ÚJ INTÉZMÉNYEKET KAPOTT KISVÁRDA

21044

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ........................................................... Aláírás: ................................................................................... ReformátusokLapja Lapja 2019. 2021.január augusztus 6. 8. 20 20 Reformátusok



1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| GONDOLATOK |

JAKAB-KÖVES GYOPÁRKA

Hogyan ne neveld a sárkányodat?

A szerző író

Illusztráció: freepik.com

Gyermekeim már „digitális bennszülöttként” nőnek fel, ezért különösen tanulságos szülőként azt látni és megtanulni tőlük, hogy a közösségi oldalakhoz a lehető legnagyobb óvatosággal kell közelíteni. Miközben Isten ajándékának tartom azt, hogy a nagy világjárvány közepette az emberi élet minőségét, a társas kapcsolatok fenntartását tudta biztosítani az internet, a fiatalok óvatossága nagyon is jogos. Egy bulvárhír kapcsán téma lett a közösségi oldalakon megjelenő bejegyzések

manipulatív jellege, az előttünk álló képek és hírek hamissága. Valójában régóta nemcsak a köznapi tapasztalat, hanem kutatások is bizonyítják az új felületeken érezhető manipulációt és annak számos káros hatását. Maga az internet, annak elsősorban minőségibb hírforrásai gyakran felhívják a figyelmet a közösségi oldalak káros hatásaira. Kutatások mutatják ki, hogyan torzítják a fiatal lányok testképét a sztárokról és önjelölt hírességekről készített agyonfilterezett fotók. Azt is tudjuk, hogy egy depresszióban szenvedő, vagy akár csak nehéz időszakot átélő ember önértékelését hihetetlenül leronthatja az, ha folyamatosan dőlnek rá boldog párok és családok örömteli fotói és bejelentkezései. Mintha mindenki szabadnapos lenne, állandóan épp születésnapot-, házassági évfordulót-, kitüntetést ünnepelne. A közösségi oldal szerencsétlen átlagfogyasztója pedig elkeseredik önnön sikertelensé-

gének és boldogtalanságának tudatában. Mintha rajta kívül mindenki elképesztően boldog lenne. Pedig tudjuk, hányan semmi egyébre nem használják örömteli bejegyzéseiket, mint hogy magukban is erősítgessék azt, ami nem igaz. Amiről pontosan tudják, hogy álvalóság. Valóban ott a képen a család, mindenki mosolyog a kamerába. Aztán egy magánbeszélgetésen kiderül, hogy a lefotózott ebéd után nagyjából mindenki összeveszett a másikkal a családtagok közül. Egyik ismerősöm előszeretettel küld fotókat magáról, családtagjairól, kirándulásaikról és egyéb elfoglaltságaikról. Közben tudom, hogy ez is része annak a folyamatnak, amelyben megpróbálja elrendezni magában élete nagy problémáit. „Megmutatja”, mi látszik kívülről, aztán elmondja, leírja, amit valójában megél. A közösségi oldalak egyik éltetője ugyanis az az emberi kívánság, hogy reflektáljanak ránk mások. Vegyenek tudomást a megszólaló, megjelenő emberről, dicsérjék, biztassák, vagy éppen vigasztalják. Ez pedig néha nem úgy sül el, mint az illető szeretné. Az igazán profik persze nem bízzák a véletlenre. Úgy jelennek meg az oldalakon, hogy tudják, a kritikák, a kellemetlen megjegyzések is éppúgy növelik hírüket, mint a nagy felmagasztalások és hízelgések. A híres amerikai mondás szerint: minden publicitás jó publicitás. A közösségi oldalakon az manipulál, akinek a személyisége ezt diktálja: a hatalomvágyó, az önszerető, a másokat kizsigerelő ember. Pszichiáterek szerint a közösségi oldalak nagy rákfenéje, hogy ezeket az embereket éppenséggel megerősítik és táplálják. Azokat a rossz tulajdonságaikat éltetik, amelyeket pedig talán még egy normális emberi közegben le lehetne nyesegetni. A közösségi média sárkányokat nevel. Némi bölcsességgel azonban könnyen kiszakíthatjuk magunkat ebből az álvalóságból. Hiszen nem kötelező figyelni a közösségi oldalakat. Meg lehet tanulni élni velük, helyén kezelni a dolgot. Amikor egy-egy hír felrázza a közvéleményt, mert kiderül, hogy valójában „meztelen a király”, akkor ez alaposan kijózaníthat sokakat. A hamis befolyásolás ott van a teremtés óta a világunkban, és tudjuk, éppen onnan származik az ember nyomorúsága.  2021. október 31.

Reformátusok Lapja 21

| EGYHÁZI ÉLET |

„Ahol az Isten szerinti élet megmutatkozhat” KOCSIS JULIANNA

Mámorító ízek, az érett szőlő édeskés illata, rozsdaszínbe hajló lankák telis-tele finomabbnál finomabb szőlővel. Ilyenkor, szüret idején különösen is nyüzsgő utcák. Színes kulturális kavalkád, koncertek. Folyók ölelése és pincék, mindenütt pincék, amelyek hűvös belseje a legfinomabb nedűk egyikének őrzője. A híres Tokaji borvidék névadó településén, Tokajban járunk. Mi ugyan most – elsősorban – nem a borok miatt érkeztünk, hanem a helyi református közösséget jöttünk meglátogatni, a borkészítés jelentősége itt sem kerülhető meg.

A Tokaji Református Egyházközség hatalmas munkába fogott 2020-ban, amikor is meghallgatásra talált a gyülekezet egyik legrégebbi és legfontosabb imája: elkezdhették a templomuk renoválását, aminek kiadásait kormányzati támogatásból fedezik. – Jelenleg szinte mindenhol folyik a munka – summázza Tóth Orsolya lelkipásztor, és hozzáteszi: – Előtte már próbáltunk pályázatokon kisebb összegeket elnyerni egy-egy gond megoldására. De nem nyertünk, és ezt nagyon szomorúan vettük tudomásul. Ám az Úristen szépen megmutatta, hogy a mi gondolatunk csak ennek a kicsi dolognak a helyreállítása volt 22 Reformátusok Lapja

2021. október 31.

– az ő terve pedig ennél sokkal nagyobb. Így történhetett, hogy tavaly már tudtuk: ebben az esztendőben kezdhetjük szervezni a nagy munkát. – Önerőből először szivacs ülőpárnákat készítettünk, hogy kényelmesebbek, melegebbek legyenek a padsorok. Aztán kifestettük a kistermet. Nem is sejtettük, hogy néhány hónappal később ilyen óriási felújításra lesz lehetőségünk, ami nagy öröm – és nagyon nagy felelősség – egészíti ki a lelkész szavait Hudák Lászlóné Anikó. Tóth Orsolya folytatja: – Idén májusban fejeződtek be a parókia és a templom tervezési fo-

| EGYHÁZI ÉLET |

lyamatai, és most már tart az építkezés. Emellett két nyertes pályázatunk van a tokaji református temetővel kapcsolatban, ott is szeretnénk fejlesztéseket és renoválásokat végezni. Hiszen a tokajiak számára nemcsak a szőlő szempontjából fontos a hegy: eleink szerettek a hegyre építkezni, és szerettek oda temetkezni. Mivel a református temetőrész van a legmagasabban, nagyon fontos az oda vezető lépcső felújítása, illetve szeretnénk új résszel bővíteni a temetőnket. Ez utóbbi egyelőre csak terv, itt még nem kezdődtek meg a munkálatok.

A PADLÁS LAKÓI Megújul minden, a gyülekezethez tartozó tér, beleértve a templomot, annak udvarát és a parókiát. Ottjártunkkor épp az ácsoké és a restaurátoroké volt a főszerep. – Jelenleg a parókia tetőszerkezetén dolgoznak az ácsok, közben tart a gépészeti munka, a mosdóhelyiségek helyreállítása, újak kialakítása. A templomon pedig restaurátorok dolgoznak, mert több olyan műemlék tárgyunk – például a szószék és az úrasztala – van, amely szakértő kezeket igényel. Amint a parókián végeznek az ácsok, a templomtetőn kezdik a munkálatokat – mondja Tóth Orsolya. Habár a hasonló felújításokat a legtöbb helyen igyekeznek a késő tavaszi, illetve a nyári időszakra időzíteni, a tokaji reformátusoknak ez csak részben adatott meg. Figyelembe kellett venniük ugyanis még egy tényezőt: a templompadlás jelentős denevérpopuláció nyári lakhelye. A denevérek június-júliusban hozzák világra kicsinyeiket, a magas eszmei értékű, védett, különösen hasznos állatokat ilyenkor szigorúan tilos megzavarni. Az építkezés zajosabb, a templomot érintő részével tehát a mestereknek várniuk kellett szeptember végéig, amikor a szárnyas emlősök téli szállásukra, az Aggteleki Nemzeti Park területére költöztek.

A felújítást jövő őszre tervezik befejezni, 2022. október 31én, a templom vélt kétszázadik születésnapján ülnének hálaadó istentiszteletet. – Egyes iratok szerint 1821-ben, míg mások szerint csak egy évvel később, 1822-ben készült el az épület. Mi idén október 31-én tartunk egy kisebb születésnapi ünnepséget, jövőre pedig, a nagy munka befejeztével nagyszabású hálaadó alkalomra készülünk – magyarázza a lelkipásztor.

A SZŐLŐ SZEREPE Tóth Orsolya 2017 óta vezeti a közösséget, amelynek tagjai szemmel láthatóan kedvelik a lelkészüket. Az egyházközség papíron háromszáz lelket számlál, a római katolikus után a város második legnagyobb gyülekezete. Átlagos vasárnapokon ötven-hatvan fő vesz részt az istentiszteleteken. Az országban uralkodó tendenciával szemben a tokaji református gyülekezet nem nevezhető elöregedőnek, szép számmal képviselteti magát a máshol általában fájóan hiányzó középkorosztály – erre Lakatos Lajos tiszteletbeli gondnok mutat rá. Felesége, Etelka kiegészíti: – Olyan nagy öröm nagyobb ünnepeken, úrvacsoraosztáskor végignézni az embereken, megállapítani, hogy milyen sokan vagyunk. De azt is látni kell, hogy a többi alkalmon a családanyák gyakran sajnos nem tudnak részt venni. Nem azért nem jönnek a templomba, mert nem szeretnének a gyülekezethez tartozni, hanem mert a gyerekeket készítik, hogy visszautazhassanak az iskolába, kollégiumba, és sok más teendőjük is van vasárnaponként. Tóth Orsolya azt mondja, az is meghatározó, hogy éppen milyen munkálatok vannak a szőlőkben. Hiszen ez a munka szinte az egész éven végighúzódik, a domboldalon mindig van valamilyen feladat. Ez is befolyásolja, hogy éppen mennyien vannak

2021. október 31.

Reformátusok Lapja 23

| EGYHÁZI ÉLET |

az istentiszteleten, egy metszés, egy szüret természetszerűen megérződik a létszámukon. – De van egy jó kis törzsgárdánk, és egymást mindig nagy szeretettel tartjuk számon. Úgy gondolom, hogy a szeretet megvan a gyülekezetben. Persze azért nem mindig megy minden olyan simán, nem mindig sikerül jól ös�szehozni a dolgokat. Én mégis úgy látom, hogy azt mondhatjuk: pozitív töltéseket kapunk a vasárnapi istentiszteleteken – mutat rá Lakatos Lajosné. – Nagyon jó eljönni. Sokan kollégák vagyunk, és a szellemiséget, lelkiséget, amelyet vasárnaponként a templomban kapunk, együtt képviseljük a munkahelyünkön – egészíti ki a szintén presbiter, civilben pedagógus Gyüre Levente.

AMIBŐL A LEGKEVESEBB VAN Habár a fiatalokat illetően Tokajban is tapasztalják az országos statisztikák keserű valóságát, amely szerint a hittanos- és konfirmanduscsoportok egyre szűkülnek, hálásak az ifjak jelenlétéért, akik még így is szép számmal képviseltetik magukat a gyülekezetben. – Ha a családok jelen vannak a gyülekezetben, és így ösztönzik a gyermekeiket, hogy konfirmáljanak, kössenek házasságot, gyönyörű ünnepnapokat élnek meg együtt. Ezeken az alkalmakon átragyog az Úristen szeretete. Ilyenkor hazaérkezünk hozzá, mert sokaknak lelki otthona Tokaj – olyanoknak is, akik jelenleg nem itt laknak életvitelszerűen – véli Tóth Orsolya. Az ország többi vidéki régiójához hasonlóan Tokajt is érinti a fiatalok elvándorlási hulláma, ám a helyiek mindent megtesznek, hogy megállítsák vagy legalábbis lassítsák ezt a folyamatot. Ezért is tartják kedvezőnek, hogy az egyházközség épületeinek megújulása egybeesik Tokaj-Hegyalja kormányzati támogatásból megvalósuló fejlesztésével. – Nekünk ezt meg kell lovagolnunk, ezért is vagyunk többen fiatalabbak a presbitériumban. Feladatunk, hogy megláttassuk a fiatalokkal a Hegyalja szépségét. Egyre több turista jön, egyre többen veszik észre ezt a gyönyörű vidéket. Nekünk erre kell ráerősíteni, hogy a fiataljaink meglássák, mennyi jó adottság, lehetőség rejlik ebben a vidékben – mondja a legifjabb presbiter, Gavalla Kulcsár Judit. Szerinte a pandémiával időt kaptak arra, hogy átgondolják, miként lehet elérni a célkorosztályt, hiszen a harminc évvel ezelőtti sémák aligha működnek a mai modern, felgyorsult világban. Az elmúlt másfél év meg is tette a hatását a tisztánlátás ügyében: – Én úgy látom, hogy a mostani gyermekeknek és fiataloknak leginkább időre van szükségük. Arra az időre, amelyet mi, 24 Reformátusok Lapja

2021. október 31.

felnőttek tudunk nekik adni. Ha pedig magunkba nézünk, akkor be kell ismernünk, hogy nekünk is abból van a legkevesebb. Úgy gondolom, itt találkozhat szükség és igény. Ha például értelmes, jól előkészített, átgondolt, mozgalmas, lendületes programokra tudjuk őket meghívni. Ha mi, felnőttek tudjuk, hogy miről szeretnénk beszélni, mit szeretnénk nekik átadni, és azt hitelesen tudjuk eléjük élni – csatlakozik a presbiter véleményéhez Kotánné Ördög Klára.

| EGYHÁZI ÉLET |

SZOLGÁLTATÁS HELYETT Ilyen lelkülettel igyekeznek évenként megszervezni az adventi vásárt, amelyen jótékony céllal gyűjtenek, és a nyári napközis tábort is, ahol a gyermekek mellett a szülőket is várják. – Innen senki nem megy üres kézzel és üres lélekkel haza. A napjaik mellett a lelküket is megtöltjük – állítja Tóth Orsolya, aki szerint elsősorban a gyülekezet vezetőinek a feladata, hogy a kereső embereket megszólítsák. A lelkész úgy tapasztalja, sokan csak szolgáltatást látnak az egyházban. – Betéved ide, és azt szeretné, hogy egy hétig jó helyen legyen a gyermeke. Vagy hogy a halottja szépen legyen eltemetve. Arra vágyik, hogy a lánya, a fia szép templomi környezetben mondja ki a házastársi eskü szövegét. Ezek jó kiindulási pontjai a magvetésnek, azonban a mi felelősségünk, hogy többet kapjon. A koronavírus-járvány előtt sokféle hétközi alkalmuk is volt, ám a külső felújtással együtt a lelki megújulás lehetőségét sem szeretnék kihagyni, ezért most újratervezik a gyülekezeti prog-

„Fontos az építkezés, hiszen tanúi lehetünk annak, amiről elődeink csak álmodtak. De ennél még fontosabb az, hogy legyenek tereink, ahol az Isten szerinti, felebaráti élet megmutatkozhat.” (Tóth Orsolya) KAPCSOLÓDNI EGYMÁSHOZ Igényes programokból az utóbbi időben nincs hiány, nemrég például nyárzáró, tanévnyitó ökumenikus kirándulásra hívták meg az ifjakat, ahová más felekezetű fiatalok is elmentek: – Jó érzés volt együtt lenni, mert ezek a gyerekek ismerik egymást, és jó volt együtt rácsodálkozni Vizsolyban és Göncön közös kincseinkre, amelyek nem elválasztanak, hanem összekötnek bennünket – mondja a lelkipásztor. A jó ökumenikus kapcsolatok és azok erősítése az egész településre jellemző. Tokajban öt felekezet van jelen, amelyek baráti viszonyt ápolnak egymással. Sok itt a vegyes házasság, ahol vasárnaponta a család egyik része az egyik, a másik a másik templomban hallgatja az Igét, amelyet otthon közösen élnek meg. Nyesty György és Györgyike, katolikus felesége is ilyen házaspár. – Épp egy hónappal az esküvőnk előtt tették hivatalossá az egyházak, hogy elismerik a vegyes házasságot. Ezt mi akkor jelnek vettük – magyarázza a presbiter. De nem csak a reformátusok gondolkodnak így Tokajban, a többi felekezet is hasonló lelkülettel fordul egymás felé. – Jó kapcsolódni egymáshoz, megélni azt, hogy egyek vagyunk a Krisztusban, hogy testvéri szeretet működhet közöttünk. Szerintem a gyerekeket is arra kell rádöbbenteni, hogy nem egymás ellenségei vagyunk, mint József meg a testvérei, hanem egyek vagyunk. Ezt csak úgy lehet, ha időt szánunk a felkészülésre és a velük töltött időre. És akkor ők abban jól érzik magukat – mutat rá a lelkipásztor.

ramokat, mi maradjon, mi menjen, és milyen új eseményeket szervezzenek. Szeretnének például drámapedagógiai szakkört indítani, a lelkipásztornak e téren jó tapasztalata van. De azt is tudják, hogy érdemes Tokajra mint kulturális csomópontra jellegére és annak turisztikai vonzerejére is építeniük. – Meg fogjuk-e tudni tölteni lélekkel és élettel az épületet, be tudjuk-e vonzani a ma emberét a templomba – ez bizony rajtunk múlik. A gyülekezet tagjai közül rengetegen dolgoznak, dolgoztak a turizmusban és az oktatásban. Ez olyan lehetőség és felelősség, amely mellett nem lehet elmenni, nem lehet nem kihasználni – fogalmaz Tóth Orsolya, és folytatja: – Nagy álmom és imatémám a következő öt-tíz év távlatában, hogy legyen gyülekezeti házunk, amelynek az alagsorában vagy a földszintjén kialakíthatunk egy keresztyén boltot, hogy az itt megforduló turisták lelki vonatkozású emléktárgyakat is elvihessenek innen magukkal. Emellett azt szeretném, ha ezen a helyen a helyi fiatalok összegyűlhetnének, és időt kapnának. Elhozhatnák például a házi feladatukat, és egy nyugdíjas pedagógus segítene nekik, ha elakadnak. Tarthatnánk ifis filmklubot. Vagy lehetőségük lenne egyszerűen csak leülni itt, és lenne valaki, aki meghallgatja őket. Ingyen, úgy, hogy nem kell ehhez semmit produkálniuk, tenniük. Fontos az építkezés, hiszen tanúi lehetünk annak, amiről elődeink csak álmodtak. De ennél még fontosabb az, hogy legyenek tereink, ahol az Isten szerinti, felebaráti élet megmutatkozhat.  FOTÓ: TODOROFF LÁZÁR 2021. október 31.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha Mindig jó, ha akad a tarsolyunkban egy kipróbált, biztos vendégváró recept. Látogatóink mind a tíz ujjukat megnyalják, szeretteink csodálják ügyességünket, mi pedig elégedetten nyugtázzuk, hogy konyhaművészetünk megint sikert aratott. Ilyen egyszerű, mégis nagyszerű az alábbi recept, amellyel Rezessy Szabolcs tervezőszerkesztő kollégánk édesanyja örvendezteti meg a hozzá betérőket. VIRSLIVEL TÖLTÖTT KIFLIFALATKÁK

HOZZÁVALÓK 32 DARABHOZ: 500 g finomliszt, 250 g fagyos vaj/margarin, 1 csapott ek só, 1 dl tejföl, 1 kk cukor, 25 g élesztő, 1+2 tojássárgája, 32 db koktélvirsli, 100 g Trappista sajt, 1 kk olaj.

ELKÉSZÍTÉS: A virsliket megmossuk, és szárazra töröljük. A tésztához a vajat összemorzsoljuk a liszttel, hozzáadjuk a sót. A tejfölt meglangyosítjuk, összedolgozzuk a cukorral, az élesztővel és egy tojássárgájával. Hozzáadjuk a lisztes keverékhez, összegyúrjuk, és négy cipót formázunk belőle. Pihentetés nélkül 2022 cm átmérőjű korongra nyújtjuk az egyik cipót, majd átlósan-csillagformán nyolc cikkre vágjuk. A háromszögek alapjaira egy-egy virslit helyezünk, majd a csúcsuk felé haladva szorosan feltekerjük őket. Sütőpapírral bélelt nagy tepsire helyezzük a kifliket, és konyharuhával letakarjuk. Ugyanígy teszünk a másik három cipóval, aztán az elkészített falatkákat fél órán át kelni hagyjuk. Közben lereszeljük a sajtot, az olajat pedig elkeverjük a maradék két tojássárgájával. A keverékkel megkenjük a kiflik tetejét, majd megszórjuk őket reszelt sajttal. 180 fokra előmelegített sütőben 2025 perc alatt készre sütjük a virslis falatkákat.  26 Reformátusok Lapja

2021. október 31.

Vas István Őszi ének című költeményéből idézünk két sort. Vízszintes: 1. Az idézet első sora (E, É, S, U, S, K). 13. Hidrogén és tellúr vegyjele. 14. Pórul jár. 15. Szikladarab! 16. Noé „kikötője”. 18. Evangélikus lelkész, az első magyar nyelvű hírlap szerkesztője (Mátyás). 19. Walesi válogatott labdarúgó (Gareth). 20. Fikarcnyi. 22. Liszt- és Kossuth-díjas szerb származású előadóművész, dalszerző. 24. Levente Péter. 26. Helyre tesz. 28. Francia süllő! (SANDRE). 30. Férfinév. 32. Damaszkuszi részlet! 34. Hitetlen. 35. Gabonát betakarít. 36. Déli gyümölcs. 38. Kitartó. 39. Taszít. 40. Dunántúli megye. 41. Régi magyar méltóság. 42. Tabi László. 43. Döntő irányító erő. 44. Állatkertek és Akváriumok Világszövetsége, angol betűszóval. 45. Zongoraművész, televíziós személyiség, humorista (Imre). 47. Svéd és izraeli gépkocsijelzés. 48. Vereséget szenved. 49. Alfonzó (József). 51. … obstat, semmi akadálya (cenzúraengedély). 53. Kettőzve: sportfogadás. 54. Jászai-díjas színész (Zsolt). 56. Bécsi ebédlőasztal! (TAFEL) 58. Idegen összetételekben mindent jelent. 60. Kacat. 62. Londoni rangidős! 64. Gigász páratlan betűi. 65. Gyümölcstartó edény. 67. Nemzeti Kulturális Alap, röv. Függőleges: 2. Amatőr egynemű betűi. 3. Szökkenés, angolul (LEAP). 4. Mélyedés. 5. Kempingkellék. 6. Zenthe Ferenc. 7. Részben bearanyoz! 8. Balettművész, címzetes magántáncos (Kornélia). 9. Körúti villamos. 10. Félig inog! 11. Nógrád megyei település. 12. Orosz gépkocsimárka. 13. Az idézet második sora (L, H, Y, E, S, L). 17. Gépember. 19. Érclelőhely. 21. Kossuth- és Balázs Béla-díjas színművész (József). 23. Hólyagos himlő nyoma a bőrön. 25. Fedő alatt gőzben puhítana. 27. Női név. 29. Összetartozó viselet. 31. Az egyik oldal. 33. Egy darabból vésett hatalmas emlékkő. 36. Feladat befejezése! 37. Egymást követő betűk a magyar ábécében. 40. Sete. 41. Csillagjegy. 43. Vidéki fellépések sorozata. 44. Francia tenor és szoprán szaxofonos, dzsesszzeneszerző (Barney Jean WILEN). 46. Önkívületi állapot. 48. Zárt téren kívülre irányulva, népiesen. 50. Mitológiai tengeri lény. 52. Mértani idom. 55. Orosz filmrendező (Mihail Iljics). 57. Felső-Ausztria tartományi székhelye. 59. Magkeverék! 61. Friss. 63. Rendben van, közkeletű szóval. 65. Csekély értékű régi római rézpénz. 66. A múlt idő jele. Az előző rejtvény megfejtése: „Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” (Zsolt 43,5)

| GYERMEKEKNEK |

Bárányka, neked mondom, kelj fel! Talán mégsem kellett volna annyira sietnie Avrielnek a kúttól az aklokhoz. Ha lassabban megy, talán nem hallja meg az apja mondatát: – Túl gyenge ez a kisbárány. Félek, a reggelt sem éri meg. – Kicsoda? – kérdezte ijedten Avi, ahogy belépett az akolba. De nagyon is jól tudta, kiről van szó. Az apja ott guggolt Csillag felett, és óvatosan vizsgálgatta. Csillag testvére, a másik bárány már vidáman ugrált az anyja körül. Odafurakodott Sáronhoz, és jóízűen szopni kezdett. Aztán édesen elaludt. – Az nem lehet – csattant fel Avi –, nem lehet, hogy Csillag meghaljon! Csak gyenge még, mert nem szopott! Oda akart ugrani a kisbárányhoz, de az apja visszatartotta. – Már mindent megpróbáltam, Avi. Annyira kicsi, hogy szopni sem tud. Nézd, Sáron másik báránykája milyen életerős. Ez a kicsi meg… Előfordul az ilyen, na, ha kettőst hord az anyabirka. Az egyik bárány erős lesz, a másik meg… Nem biztos, hogy életben marad. Ez a természet rendje. Avi tudta, hogy az apjának igaza van. Előfordult ilyesmi máskor is, és fel se vette. De most… Úgy elképzelte, ahogyan a csillagos homlokú bari szalad utána a mezőn. Ahogy együtt játszanak, ahogy együtt barangolják be a környező dombokat. Ő megy elöl, Csillag meg a nyomában ugrándozik. A szemét ellepték a könnyek. – Nem tudunk rajta segíteni? – kérdezte az apját. – Nem, kisfiam – simogatta meg a fia barna fürtjeit a férfi. – Ez a kisbárány nem éri meg a reggelt, mert gyenge a szopáshoz. Legjobb, ha hazamész anyáddal, és elfelejted. De Avi nem akart hazamenni, és nem akart felejteni sem. Ott akart maradni Csillaggal az utolsó percig, amíg csak lélegzik. Az anyja nagyon erősködött, hogy nincs semmi értelme idekint töltenie az éjszakát. De az apja megfogta az as�szony karját. – Hagyd csak – szólt csendesen –, lehet, hogy így könnyebben el tudja engedni. – Akkor én is itt maradok mellette – szólt az anyja, de az apja megrázta a fejét. Tudta, hogy Avi találkozott már a halál-

lal, látta, hogyan hullanak el a gyengébb állatok, vagy éppen hogyan vágnak le egy kecskét, egy juhot, de valójában még sohasem gyászolt. A nagyszülei meghaltak Avi születése előtt, és ugyan a faluban látott már siratókat, talán temetésen is részt vett, de sohasem veszített el senkit, aki számára fontos. Ez a kisbárány a halálával talán segíthet neki átélni a gyász fájdalmát, tehetetlenségét. Így hát Avi egyedül maradt aznap éjszaka a karámban. Ölébe vette Csillagot, és figyelte, hogyan lélegzik. Az állatka légzése egyre szaporábbá vált, aztán hirtelen leállt. – Ne! Ne! Ne halj meg! – kiáltotta a kisfiú, és sírva borult a bárány tetemére. Aztán hirtelen felemelte a fejét. Eszébe jutott, amit Jésuáról meséltek. Nemrégiben itt járt Kapernaumban, és feltámasztotta a zsinagógai elöljáró, Jairus lányát. „Ha neki sikerült, nekem miért ne menne?” – kérdezte magától Avi, és gyorsan a kezébe vette a halott kisbárány lábát. De hiába mondta, hogy „talitha kúmi”, aztán meg „bárányka, neked mondom, kelj fel”, Csillag nem mozdult többet.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. október 31.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

ÖKOESTEKKEL VILÁGUNKÉRT Idén ősszel is folytatódnak az online térben az Ökogyülekezeti Mozgalom és a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület közös ismeretterjesztő előadásai, az első alkalom november 3-án lesz. Téma: Gyerekekkel földközelben – Talajélmény kicsiknek és nagyoknak. További részletek a ttre.hu oldalon olvashatók. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg-os, G han gú, füles. Érdeklődni: 06-30-728-8161, info @harangontode.hu.

Úrvacsorai kiskehely

Tömör, rozsdamentes anyagból CNC megmunkálással a generációkon átívelő használatért.

KERESSENEK BIZALOMMAL! www.szekelymuvek.hu +36-30-299-5129 szekely94bt@gmail.com

A reformáció ünnepe a Honvédségnél

A mindennapok viszonylagos jóléte, a gondtalan állapot – hasonlóan Jeremiás próféta korszakához – az Istentől elforduláshoz, hűtlenséghez vezethet. A reformáció viszont azt jelenti, hogy Isten felé nyitottak leszünk és törekszünk mindennap a megújulásra – hangsúlyozta Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök a reformáció napja, október 31-e alkalmából tartott hálaadó istentiszteleten, amelyet a Protestáns Tábori Püspökség tartott a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Kápolnájában október 18-án, hétfőn. A rendezvényen részt vett Benkő Tibor honvédelmi miniszter és Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium honvédelmi államtitkára is.  FORRÁS: HONVEDELEM.HU

Áldás, békesség! Kedves Olvasónk!

Köszönjük, hogy hűségesen olvassa a Reformátusok Lapját, és előfizetésével hozzájárul, hogy a magyar református közösségnek hétről hétre színvonalas hetilapja jelenjen meg. Hűségét szeretnénk megköszönni és felajánlani azt a lehetőséget, hogy ha még ebben az évben megújítja előfizetését, vagy új előfizetést vásárol, a jövő évi 500 forintos ár helyett kedvezményesen 450 forintért juthat hozzá a Reformátusok Lapjához. A világpiacon drasztikusan – több száz százalékkal – emelkedett a papír ára, valamint jelentősen növekedtek a nyomdai és postaköltségek is, emiatt szükséges a lap árának megváltoztatása 2022-ben. A Reformátusok Lapjában mindennap azon dolgozunk, hogy egyházunk és gyülekezeteink életéről átfogó beszámolókat, hitmélyítő írásokat, riportokat, interjúkat olvashassanak. Örülünk, hogy Ön is a Reformátusok Lapjából tájékozódik keresztyén közösségünk fontos híreiről, eseményeiről. Bízunk benne, hogy jövőre is találkozunk a Reformátusok Lapja hasábjain. Kérjük, fizessen elő lapunkra, és ajánlja református testvéreinek újságunkat! Köszönjük. Isten áldását kívánjuk Önre és Családjára! A REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK SZERKESZTŐI CSAPATA

28 Reformátusok Lapja

2021. október 31.

| EGYHÁZI ÉLET |

Testvérré válni a nyomorúságban A SELLYEI GYÜLEKEZET KÖSZÖNŐLEVELE Július 11-én, vasárnap az ószövetségi napi igében azt olvastuk, hogy Salamon királyt álmában ezekkel a szavakkal biztatta az Úristen: „Kérj valamit, és megadom neked!” Az Ormánság településein élő emberek egy ilyen lehetőséget minden bizonnyal bőségesen kihasználtak volna július 9-én, pénteken, amikor hatalmas vihar söpört végig a vidéken. A kérés valószínűleg így hangzott volna: „Uram, csak a házam maradjon meg! Legyen tető a fejem fölött! Ne vesszen oda egy élet munkája!” Aznap késő délután eddig soha nem látott jégeső zúdult egyik pillanatról a másikra az Ormánság néhány településére. Számtalan épület rongálódott meg, ment tönkre a tojás nagyságú jég miatt Okorágon, Kákicson, Sellyén, Drávaiványiban. Felbecsülhetetlen károkat okozott a negyedórás jégeső a lakóépületekben, az emberi lélekben pedig talán még most sem sikerült feldolgozni a veszteségeket, az elszenvedett traumát. Éppen ezért azon a vasárnapon reménységet, célt, bizonyosságot, vágyakozást kértünk az emberek életébe, hogy békességre leljenek az elszenvedett tragédia közepette. A romok takarítása során újra és újra átéltük, hogy az Úr ma is csodásan működik. Számtalan segítség, építőanyag, természetbeni és pénzbeli adomány érkezett közvetlenül gyülekezetünk részére magánemberektől, alapítványoktól, egyházunk gyülekezeti közösségeitől. Rengeteg adomány érkezett a Magyar Református Szeretetszolgálat révén is gyülekezetünk és falvaink megsegítésére. Hálásak vagyunk Mészáros János Elek művész úrnak, aki jótékonysági koncertet adott templomunkban és a befolyt adományokkal gyülekezetünket támogatta. A közvetlenül gyülekezetünkhöz érkezett adományokból elsősorban egyházi ingatlanjainkat igyekeztünk helyrehozni, kijavítani. A munkálatok még folynak, hiszen bár három hónappal vagyunk az elszenvedett tragédia után, még mindig van mit újjáépíteni. A gyülekezetek áldozatos adományaiból tudtuk kijavítani a Drávaiványiban található fakazettás templomunk tetőzetét, a parókia épületét; részlegesen rendbe tettük a kákicsi templom tetőhéjazatát, az ottani melléképület tetőzetét; Sellyén javításokat végeztünk a parókia, a Barkó-ház és a „féltető” kiülős részének tetőhéjazatán. Az eddig elvégzett javítások összköltsége meghaladja a tízmillió forintot, melynek döntő részét adományokból

A kákicsi parókia A sellyei parókia

tudtuk fedezni. A munkálatoknak még nem értünk a végére, hiszen az elvégzett javítások csupán gyors beavatkozások, tűzoltások voltak, hogy valamennyi épületünket minél hamarabb menteni tudjuk a be- és leázásoktól. A kákicsi Kiss Géza-emlékház tetőhéjazatának cseréje még hátravan. Kivitelezését a Magyar Református Szeretetszolgálat végzi a hozzá befolyt adományokból, valamint számos melléképület vár Sellyén még arra, hogy új borítást kapjon a tetőzete. Isten iránti hálával köszönjük meg egyházunk gyülekezeteinek, tagjainak – akár ismerve, akár ismeretlenül – erejükön felüli, áldozatos adakozásukat, amellyel igyekeztek enyhíteni kárunkat. Hálásak vagyunk az imádságokért, amelyben értünk fohászkodtak Megváltó Urunkhoz, hogy tartsa meg népét az Ormánságban továbbra is reménységben, hitben és Igéje iránti vágyakozásban. Urunk gazdag áldását kérjük az adományozókra, és kérjük, hogy pótolja vissza nekik mindazt, amit az Ormánság kicsiny népére áldoztak! Testvéri köszöntéssel a sellyei gyülekezet nevében: SINKOVICZ RICHÁRD lelkipásztor, SPANTLER GÁBOR főgondnok

Sellye, 2021. október 15. 2021. október 31.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Didi Xénia panyolai, olcsvaapáti lelkipásztort kérdeztük. innen, én – ellentétes irányban haladva – megérkeztem ide. Úgy érzem, azért, hogy egész életemmel az evangéliumot hirdessem. Amíg élnek itt emberek, nekünk van itt dolgunk.

Didi Xénia 1992-ben született Nyíregyházán. Egy kis szatmári faluban, Szamosújlakon nőtt fel, majd a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen tanult, Szentesen volt segédlelkész, 2018-ban szentelték lelkésszé. 2019 márciusában tért vissza Szatmárba: Panyolán és Olcsvaapátiban szolgál.

Milyen az élet a gyülekezetekben, amelyekben szolgál? Két kis gyülekezetben szolgálok. Olyanok vagyunk, mint egy család, ismerjük és szeretjük egymást. Küzdünk mi is sok nehézséggel, egyre kevesebben vagyunk, lassan kiüresednek a falvak. De a harangok szólnak, istentiszteletekre és bibliaórára hívnak. Ősszel elcsendesedik a falu, de ilyenkor is van élet, őszi munkák közben igazi menedékünk a templom. A falu közepén áll. Itt találkozik egymással az életünk.

Hogyan döntötte el, hogy lelkész lesz? Tizennyolc évesen egy őszi napon Ausch witz-Birkenauban álltam, és azt éreztem, lelkésszé kell válnom. Amikor hazajöttem, meggyőztem magamat, hogy nem lehet. Egy hónappal később újra ott volt bennem az érzés. Akkor minden korábbi tervemet elengedtem, és tavasszal jelentkeztem a teológiára. Ma már tudom, hogy amit éreztem, Isten elhívása volt. Hogyan döntöttem el? Nem hiszem, hogy erről én döntöttem. Különös, de csak tettem, amit Isten kért tőlem.

Mit jelent az életében a szatmári föld szeretete, ahonnan elindult és ahová visszatérhetett? Szatmár szülötte vagyok, és soha nem tudtam igazán elszakadni ettől a földtől. Ha távolra kerültem, mindig honvágyat éreztem. Bennem mindig erős volt a ragaszkodás a gyökerekhez. Úgy neveltek, hogy soha ne feledjem, honnan indultam, és hűséges legyek azokhoz, akiket az Isten nekem ajándékozott. Szeretem a földet, ahol születtem, hálás vagyok Istennek, hogy végül hazatérhettem. Azért nagy áldás számomra itt szolgálni, mert megértem a helyben élő embereket, ismerem az életüket, osztozom a sorsukban, örömeik és fájdalmaik nem idegenek előttem. Miközben sokan elmennek 30 Reformátusok Lapja

2021. október 31.

Ha össze kellene foglalnia: mi az ön missziója, ügye, mit mondana? Vetni és világítani. Vetni a magot, az isteni szót az emberi szívekbe. Világítani, de nem a saját fényemet, hanem az isteni fényt tükrözni. Az Istentől kapott élettel őt kell hirdetnem: beszélni és élni az evangéliumot, vállalni a szeretet kockázatát. Lelkészként és emberként is. Ahogyan mindenkinek, aki Krisztust követi.

Szabadidejében nagyon szeret olvasni, írni. Kik voltatok önre a legnagyobb hatással, és hogyan tudja ezek által kifejezni a hitét? Nagyon szeretem a szépirodalmat. Kaffka Margit, Szabó Magda, Polcz Alaine és Nemes Nagy Ágnes vannak rám a legnagyobb hatással. De az elmúlt egy évben elkezdtem egyre több kortárs művet olvasni. Tóth Krisztina, Tompa Andrea, Elena Ferrante és Anna Gavalda munkássága áll közel hozzám. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb könyv a Szentírás. De az Isten nagyon kreatív, sokféle eszközt ad a kezünkbe, hogy őt hirdessük. Miért ne lehetne a szépirodalom is ilyen eszköz? Működik olvasókör is a gyülekezetünkben, minden hónapban van egy közös könyvünk. Ezeket a műveket együtt átbeszélve saját életünkről és hitünkről is szólunk, vallunk. Ezekért az estékért nagyon hálás vagyok.  SZIRÁK SÁRA

Reformátusok Lapja 2021/44. szám

Articles inside

Testvérré válni a nyomorúságban

„Ahol az Isten szerinti élet megmutatkozhat”

Megtartani az ifjonti lelkek erejét

„A szívünkkel hallgassuk meg őket”