Reformátusok Lapja 2021/13. szám by Reformátusok Lapja

LXV. ÉVFOLYAM,

13. SZÁM,

2021. MÁRCIUS 28.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

„Vessünk számot hát, édes Istenem...” 9 771419 856007

KOSSUTH-DÍJAT KAPOTT LOVÁSZ IRÉN NÉPDALÉNEKES

21013

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Testi javakért és jótéteményekért (…) sújtogató ostoraiddal egyetemben hálát adok: mert miképpen lelkem, azonképpen testem is te általad van. (…) Itt e helyen adok hálákat, tisztességet, dicséretet felségednek, hív Istenem: mert énrám véletlen hirtelen nagy nyavalyát, gutaütést bocsátottál el annyira, hogy sem szólhattam, sem írhattam egy kevés ideig. De még csak jól eszembe sem vehettem, mely hirtelen szinte úgy szóltam, mint azelőtt (…), mely jóvoltodat énvelem, érdemtelen szolgáddal ingyen való irgalmadból, (…) Jézus Krisztusért cselekedted, és őáltala.  ECSEDI BÁTHORI ISTVÁN (1555–1605)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Módos Gábor

8–11. oldal INTERJÚ • 6. Menedék a járványban | Eperjesi Tamást, a Diakóniai Iroda felzárkózási ágazatának vezetőjét kérdeztük REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Bizonyosság a bizonytalanságban | Püski Lajos vezércikke AKTUÁLIS • 8. Missziós lehetőség a krízishelyzetben | Bemutatjuk három református lelkész videósorozatát, az Intro programot REFORMÁTUS ÉLET • 16. „A templomnál nagyobb van itt” | Különleges virágvasárnap a Budai Református Egyházközségben GONDOLATOK • 21. Séta | Kincses Krisztina publicisztikája

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. Következő lapszámunk dupla szám lesz (április 4. és április 11.), ára: 800 forint. 2021. március 28.

Reformátusok Lapja

| AZ IGE MELLETT |

III. 28. VASÁRNAP Virágvasárnap

III. 29. HÉTFŐ

III. 30. KEDD

III. 31. SZERDA

STEINBACH JÓZSEF

(23) „Majd meglátod, beteljesedik-e az én beszédem, vagy sem.” (4Móz 11,16–35) Isten ígéretei az életet szolgálják, a jövendő reménységét, amelyek erővel, örömmel töltik meg a jelent. Isten ígéretei megerősítenek a bizonyosságban, így a terhek hordozásában is. Az Isten ígéreteibe kapaszkodó bizonyosság nem irigy, azaz képes együtt szolgálni a szolgatársakkal, képes megosztani a feladatokat, a terheket. A hetven munkatárs tudta azt, hogy továbbra is Mózes az Úr eszköze a nép vezetésében, vagyis csak akkor prófétáltak, akkor szolgáltak, ha ennek Isten Lelkétől rendelt ideje volt, nem pedig összevissza nyüzsögtek (24–25). Ez a bizonyosság még azt a két embert is észrevette, akiben szintén Isten Lelke munkált, csak nem voltak hivatalosan felkenve a szolgálatra (26–30). Fontos, hogy minden intézményes rendben történjék, mert a káosz rombol. De vegyük észre, hogy sokan vannak, akiket Isten Lelke vezet a saját munkájukban, akik az ő eszközei a maguk területén. Az Isten ígéreteibe kapaszkodó bizonyosság másokkal együtt szolgálja az Urat e világban, mindenben az ő megváltó szeretetét képviselve. Ez a bizonyosság nem telhetetlen, él az Isten ajándékaival, de soha nem él vissza azokkal (31–35). Mindig a kevesebb a több az ember részéről, és ebben a kevésben az Úr végtelen ereje nyilvánulhat meg (23). Jn 18,19–23  331. dicséret (8) „Hogy mertetek hát beszélni szolgám, Mózes ellen?!” (4Móz 12) Mózes sem volt tökéletes, tudott indulatos is lenni (2Móz 32,19), őt is megkísértette a hiúság, amikor Isten cselekvését magának tulajdonította, így nem az Úrnak adta meg a dicsőséget (4Móz 20,10). Itt azonban Isten Lelke betöltötte őt, és hitben élte meg Mirjám és Áron támadását. Mózes, aki Isten ügyében határozottan irányított, a személye elleni bántást most meg tudta bocsátani. Az Úr meghallgatta közbenjáró könyörgését Mirjámért (9–16). Urunk, tölts be Lelkeddel, vedd el gyarlóságainkat, add a megbocsátás és az ellenségeinkért mondott imádság kegyelmi ajándékát nekünk! Megszólító üzenet itt, hogy az Úr védelmezi Mózest (4–8), nem engedi bántani szolgáját. Szereti Áront és Mirjámot is, rájuk is fontos feladatot bízott, de most mindkettőjüket meginti ezért a testvéri „támadásért”. Mindenki fontos a maga helyén az Úr ügyében. Nem irigyelhetjük el egymástól a szolgálatot és a kegyelmi ajándékot, hanem mindenki a magáéval sáfárkodjon! Mózes is sokat vétkezett, de az Úr kiválasztó, elhívó, védelmező, megtartó kegyelme alatt volt. Szolgáljuk hűséggel az Urat a magunk helyén, és bátorító bizonyossággal fogjuk megtapasztalni mi is, amit Mózessel kapcsolatban mond az Úr, mindenféle támadás idején: „Hogy mertetek hát szolgám, Mózes ellen beszélni?!” Jn 18,24–27  338. dicséret (2) „…kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet majd Izráel fiainak adok.” (4Móz 13) Isten betekintést enged abba, amit elkészített. Minden törzsből kiválasztanak egy férfit, akik elmehetnek, hogy „kikémleljék” az Ígéret földjét. A Jézus Krisztusba vetett hit által mi már e világban részesedünk az Isten által készített, maradandó javakból. Isten Igéjének követei által ma is betekintést kapunk az Ígéret földjének javaiba (1–16), bár nem láthatjuk a részleteket. Isten Igéje a lényeget jelentette ki nekünk: az ő megváltó szeretetét. De természetesen e lényeghez kapcsolódóan tényeket is kijelent, amelyek áldott kapaszkodók Isten népe számára (17–24). Azonban e betekintés birtokában sem lehetünk elbizakodottak, mintha mi már mindent tudnánk. A bizonyosság reménységre épít és nem csak az ismeretre, hiszen a hit ismeret, szívbéli bizalom és engedelmesség. Ugyanakkor minden ilyen betekintés kegyelmi állapot. Ez pedig arra kötelez bennünket, hogy biztassuk a többieket is azzal, amit mi már hitben látunk. Józsué is, Káléb is ezt tették. A követek között azonban sokan voltak olyanok, akik megijesztették a többieket, mert óriásoknak látták az ott lakókat, és egymást hergelve rossz híreket mondtak arról a földről. Lesz ítélet, de Isten népének feladata a evangélium hirdetése (25–33). Jn 18,28–32  340. dicséret (9) „Csak az Úr ellen ne lázadjatok…” (4Móz 14,1–25) A követek egy része olyan erős népnek írta le az ott lakókat, mintha óriások lettek volna (13,33). Erre a hit józansága helyett úrrá lett rajtuk a tömegpánik, az emberek egymást hergelték, zúgolódtak, új vezetőt választva vissza akartak térni Egyiptomba (1–4). A hit embere látja a veszélyt, de soha nem gerjeszt olyan káoszt vagy félelmet, amelyből hitetlenség és Istennel szembeni engedetlenség következhet. Mózes, Áron, Józsué és Káléb megszaggatta ruháit a nép hitetlen viselkedését látva, majd biztatták a velük lévő-

Reformátusok Lapja 2021. március 28.

| AZ IGE MELLETT |

ket, és leginkább arra kérték őket: „Csak az Úr ellen ne lázadjatok, és ne féljetek, (…) velünk van az Úr!” (9) Isten követeinek mindenkor ezt kell hirdetniük! A felhergelt népet azonban már nem lehetett lecsillapítani, meg akarták kövezni Mózest és a vele lévőket (10). Mózes ekkor bűnbánattal leborult az Úr előtt, és közbenjáró könyörgést mondott engedetlen népéért. Az Úr megbocsátott nekik, tovább vezette őket, ám az a hitetlen nemzedék nem láthatta meg az ígéret földjét (20–25). Bűneinkre van bocsánat Jézus Krisztusban, van újrakezdés, de az itteni következményeiket viselnünk kell. Jn 18,33–40  464. dicséret (36) „…rossz hírét keltették annak a földnek…” (4Móz 14,26–45) Döbbenetesen summázza a nép bűnét a mai igeszakasz: rossz hírt mondtak jó hír helyett. Isten örömhírt mond, szabadítást ad, mi pedig ezt semmibe vesszük, rossz hírét keltjük hitetlen és engedetlen életünkkel (36–37)? Isten megbüntette ezt az engedetlenséget (26–35). Az a nemzedék nem mehetett be az ígéret földjére, de még fiaik is negyven évet sínylődtek a pusztaságban, mire bejuthattak oda. Az atyák közül csak az engedelmes Józsué és Káléb mehettek be a megígért földre (30). Bizony, a mi hitünk és engedelmességünk, illetve hitetlenségünk és engedetlenségünk kihat a következő nemzedékre is. Felelősek vagyunk értük (33–34). Tartsunk bűnbánatot nagycsütörtökön! Melyikünk nem ragaszkodna inkább a komfortos „fogsághoz”? Mielőtt megítélnénk azt a nemzedéket, amely hitetlenségében még a fiait is nyomorúságba sodorta, boruljunk le az Úr előtt: bizony, mi sem vagyunk különbek ezeknél! Urunk, tele van komfortos jóléttel vagy pusztaságos bizonytalansággal az életünk, félünk, öregszünk, fáradunk, elegünk lesz. Mindezeket szeretnénk letenni a te kezedbe, aki nagycsütörtök estén vetted a kenyeret, hálát adtál, megtörted és nekünk adtad (Mk 8,6). Könyörülj rajtunk, Urunk, hogy ne rossz hírét, hanem jó hírét terjeszthessük a te áldott és szent ügyednek! Jn 19,1–16a  341. dicséret (1) „Amikor bementek arra a földre…” (4Móz 15,1–21) Mi már bemehettünk arra a „földre”, amelyet az Úr szánt nekünk. Jézus Krisztus megváltó halála során a templom kárpitja kettéhasadt (Mt 27,51), hirdetve, hogy van út nyomorult emberlétünk számára a szent Isten felé, a mennyei haza felé. Jézus Krisztus nyitotta meg ezt az utat (Jn 14,6). Nekünk a mennyben van polgárjogunk (Fil 3,20). Ez nagypéntek evangéliuma. Az Úr kegyelméből, Jézus Krisztus érdeméért azzal a bizonyossággal járjuk földi zarándokutunkat, hogy bizonyosan be fogunk menni az Isten ígéreteinek földjére. Sőt, hit által már be is mentünk oda. Egyedül az Úr megtartó kegyelme tesz kiválasztottá. Micsoda reménység ez, áldott bizonyosság, amely minden nehézség és kín ellenére is örömtelivé teszi ezt a földi életet is. Mivel Jézus Krisztus egyetlenegy áldozata minden bűnünkért tökéletesen eleget tett, ezért hálaáldozatul odaszánjuk az életünket az Úrnak. A mai igeszakaszban azokról az áldozatokról van szó, amelyeket az ígéret földjére érkezés után mutattak be Isten népének tagjai. Ezek önkéntes, örömből, hálából bemutatott tűzáldozatok voltak (3), amelyeket ételáldozattal (4–13) és az új kenyér bemutatásával egészítettek ki (17–21). Aki hitben bement már arra a földre, az hálából az Úrnak él (1–2). Jn 19,16b–30  337. dicséret (39) „…emlékezzetek az Úr minden parancsolatára…” (4Móz 15,22–41) Emlékezni és emlékeztetni az Isten hatalmas, szabadító tetteire, neki engedelmeskedve élni, mint aki megtapasztalta szabadítását, és részesült a mennyei javakból: ezek képezik keresztyén életünk és szolgálatunk szívverését (39). Jézus Krisztus meghalt, eltemették, de harmadnapon feltámadt, hogy ne csak emlékezzünk, hanem részesüljünk is. Miénk az üdvösség. Izráel fiainak bojtokat kellett készíteniük a ruhájuk szegélyére, ezek emlékeztették Isten népét az Úr szabadító tetteire és parancsolataira (39). Isten a törvényét a szívünkbe írta (Jer 31,33), de a látható figyelmeztetések ma is emlékeztetnek, sőt életmentően fontosak lehetnek, mint a korlát a szakadék szélén. Először is a napi emlékezés és emlékeztetés, a napi kegyesség: az Isten Igéjének imádságos, rendszeres olvasása és tanulmányozása. Az Ige és a sákramentum kapcsolata is ez: emlékezés, emlékeztetés és részesedés a mennyei javakban az Úr kegyelme által. Jn 19,31–42  343. dicséret

IV. 1. CSÜTÖRTÖK

Nagycsütörtök

IV. 2. PÉNTEK

Nagypéntek

IV. 3. SZOMBAT

Nagyszombat

2021. március 28.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

Vannak, akik haza is vihetnek valamilyen eszközt? Tavaly nyáron egy pályázatnak köszönhetően a tanodáink többsége beszerzett laptopokat, amelyeket főként helyben használhatnak, de kaptunk tableteket is, ezeket – szerződéssel – hazavihetik a rászoruló diákok, azzal a feltétellel, hogy a család és a gyermek is vállalja a táblagép védelmét. Hogy ki kölcsönözhet, azt mindig az adott tanoda szakmai vezetője dönti el. Azt tapasztaljuk, hogy ez most külön motiváció a jobb tanuláshoz a gyerekeknek.

Menedék a járványban Nem zártak be a református tanodák a koronavírus-járvány harmadik hullámában, hanem egyéni konzultációval vagy online segítik az általános iskolákban tanuló diákHEGEDŰS MÁRK jaikat. Szolgálatuk nélkülözhetetlen, mert tudatosítani kell a gyermekekben, hogy a digitális oktatás időszaka nem előrehozott vakáció, hanem most is teljesíteniük kell az iskolában. A részletekről Eperjesi Tamást, a Diakóniai Iroda felzárkózási ágazatának vezetőjét kérdeztük. Miért maradtak nyitva a tanodák? Mert erre kért minden tanodát, így bennünket is a Belügyminisztérium. Ügyeletben vagyunk mindazok számára, akiknek gondja van. Biztos pontként elérhetők maradunk a járvány legnehezebb időszakában is. Például mindenhol van gyors internetünk, és ez most, a digitális oktatás idején elengedhetetlen. A nehezebb helyzetben lévő gyerekek otthonaiban egyáltalán nincs net, vagy ha van is, az gyakran akadozik, nehezen, legfeljebb egy családtag által használható. Okoseszközök alig állnak rendelkezésükre. Vannak családok, ahol csak egyetlen okostelefon van, amelyet legtöbbször a szülők használnak. A tanodáinkba a diákok bejöhetnek tanulni, számítógéphez jutnak, és van lehetőségük akár élőben csatlakozni az online órákhoz. Vagyis itt érzik, hogy a járványhelyzet nem előrehozott tanítási szünet. Fontos, hogy fenntartsák a kapcsolatot az iskolával. 6

Reformátusok Lapja 2021. március 28.

Hogyan tudnak most az eszközökön túl segíteni? A járvány miatt az elmúlt hónapokban is kiscsoportos foglalkozások voltak, de már ezeket sem tartjuk meg. Csak egyéni találkozásra van lehetőség a tanár és a diák között. Ennek a módját rábíztuk a tanodáinkra: lehet az udvaron, szabad levegőn találkozni, vagy kettesben az épületen belül, és online vagy telefonos konzultációra is van mód. Előfordul most is – mint az első hullámban –, hogy a kerítésen keresztül, papíron adják be a tanulnivalót a tanáraink a diákoknak, hiszen az internet- és eszközhiány valós probléma. A tanodáinkban egészséges élelmiszerhez is jutnak a diákjaink, ezért azoknak, akikkel például karantén miatt nem találkozhatunk, időről időre tartósélelmiszer-csomagot és gyümölcsöt viszünk. A járvány okozta szorongás, gazdasági nehézségek, elszigeteltség miatt hogyan tudnak lelki segítséget is nyújtani a gyerekeknek, családjaiknak? A jelenlegi helyzet már mindannyiunknak nehéz. Tizenkét tanodánkban kilenc lelkész szolgál, ez elsősorban az ő feladatuk, mégis úgy látom, mindegyik munkatársunk biztat, motivál, ilyen módon is segítenek a gyerekeknek és szüleiknek. Nagy szükség van most a lelki megerősítésre, különösen azoknál a családoknál, ahol jelen van a vírus. Fontos, hogy a járvány, a betegség ellenére érezzék a gyerekek, hogy nincsenek egyedül, és hogy hozzánk tudnak fordulni segítségért.  FOTÓ: KŐRÖSI-GILICZE RÉKA

ÚJ ÉLETET KEZDHET RÉGI LAPTOPJA, TELEFONJA Használt, de jó állapotú laptop, tablet és okostelefon is segíthet a tanodák diákjainak az online oktatás alatt, ezért a Diakóniai Iroda szívesen fogadja azok felajánlását, akiknek van ilyen eszközük. Eperjesi Tamás azt mondja, van három tanoda az országban, amelyeknek még csak ebben a tanévben indult a normatív alapú finanszírozásuk, ők nyáron még nem pályázhattak. Ha nekik ajándékozzuk számítástechnikai eszközünket, a diákjaik be tudnak lépni az online órákra, el tudják küldeni házi feladataikat. A felajánlásokat a felzarkozas@ diakonia.hu címen tehetjük meg.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

PÜSKI LAJOS

Bizonyosság a bizonytalanságban A szerző debrecen-nagyerdei lelkipásztor, tiszántúli püspökhelyettes

Bizonytalanság? Ez az, amit nagyon nem szeretünk. Ma már sokan azt gondolják, hogy kiszámítható, teljes biztonságot nyújtó világot alakítottunk ki magunknak. Pedig ha visszatekintünk az elmúlt egy évszázadra, akkor látnunk kell, hogy mennyi magunk okozta bizonytalanságot kellett átélni. Gondoljunk csak az 1933-as nagy gazdasági válságra vagy a háborúra, a diktatúrák nyomorúságot szülő korszakaira. A rendszerváltás idején a mesterségesen életben tartott cégek összeomlása miatt sokan nehezen találtak munkát. A 2008-as válság is nehéz helyzetbe hozott sokakat. A járvány pedig nemcsak egészségünket veszélyezteti, hanem sokak megélhetése is kétségessé vált.

„Ne azt kérdezd az Úrtól, hogy »meddig tartasz még bizonytalanságban«, hanem magadat vizsgáld meg, te hogyan tekintesz Jézusra? Felismered és magad számára hittel elfogadod, hogy ő a Messiás?” Meddig még? Teszik fel sokan a kérdést magukban és egymásnak. Meddig tart még ez a kiszolgáltatottság, magányosság? A bizonytalanság aggodalmat, félelmet, kérdéseket vált ki belőlünk. Már egy éve várjuk a járvány végét, közben újabb vírusmutánsok jönnek. Most sokan úgy reménykednek a nagy erőkkel kifejlesztett vakcinákban, mint valami messiásban. A történelem bizonytalanságai között sokan messiásként vártak valamit, valakit. A messiást várók kétezer éve Jézusnak tették fel a kérdést: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” (Jn 10,24) Mondd meg nekünk! De Jézus nem megmondó, hanem megváltó. Persze mindig voltak megmondóemberek. Vannak, akik ilyenekre vágynak, és félelmetes, hogy ma is igaz az Úr Jeremiás próféta által mondott megállapítása: „népem ezt szereti”. Akik egykor Jézushoz jöttek, jó helyre jöttek, és jó helyen kérdeztek. Sokan Messiásnak, azaz Krisztusnak tartották Jézust, de egyre több kérdésük támadt, mert nem mindig töltötte be a kortársak messiási elképzeléseit. Milyen messiás az, aki a gonoszok ke-

zébe adatik és megölhetik? Milyen messiás az, aki nem úgy teljesíti vágyainkat, ahogy azt mi elvárjuk? Mondd meg hát, hogy messiásnak tartod-e magad! Aztán majd mi eldöntjük, hogy lehetsz-e a messiásunk. Te hogyan tekintesz Jézusra? Mit vársz tőle? Hogyan fogadod az ő szavát? Napjainkban gyakran hallhatjuk az egyébként helyes megállapítást: a vakcina nem politikai, hanem szakmai kérdés, az elfogadott és beadott vakcina a jó vakcina. Vagyis bizonyos mennyiségű ismereten túl a járvány legyőzése is hitből, bizalomból fakadó engedelmesség kérdése. Jézus is emlékeztet a mennyei Atya nevében végzett cselekedeteire és nyilvánosan mondott szavaira. Ezek fényében kénytelen megállapítani, hogy „megmondtam nektek, de nem hisztek” (Jn 10,25). Jézus nyíltan beszélt arról, hogy „ti lentről valók vagytok, én pedig fentről való vagyok” (Jn 8,23). Elmondta, hogy ő előbb volt, mint Ábrahám (Jn 8,58), és hogy ő a jó pásztor, aki életét adja a juhokért (Jn 10,11). Tanítványai felismerték, és meg is vallották, hogy: „Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6,68) Ne azt kérdezd az Úrtól, hogy „meddig tartasz még bizonytalanságban” (Jn 10,24), hanem magadat vizsgáld meg, te hogyan tekintesz Jézusra. Felismered és magad számára hittel elfogadod, hogy ő a Messiás? A részletek gyakran ismeretlenek számunkra, de nekünk van biztos jövőképünk, és ez a bizonyosság megvéd az álmessiások ígérgetéseitől is. Az 1563-ban íródott Heidelbergi káté első és legfontosabb kérdése: „Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?” Valljuk mi is bizonytalan világunkban – a káté feleletével – az erőt, reményt és bizonyosságot sugárzó választ: „Az, hogy testestől-lelkestől – akár élek, akár halok – nem az önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok. Ő drága vérével minden bűnömért maradéktalanul megfizetett, és az ördög hatalmából megszabadított. Úgy megőriz, hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál se hullhat le a fejemről, sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia. Ezért Szentlelkével bizonyosságot ad örök életemről, és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy szüntelenül neki éljek.”  2021. március 28.

Reformátusok Lapja

| AKTUÁLIS |

Missziós lehetőség a Mi lesz velem a halál után? Az én munkám nagyon távol áll Istentől, mégis lehet istentisztelet? Mit gondolna Jézus a döntéseimről? Kérdések és aggodalmak, amelyeket mostanában hallottunk a feleségemmel. Hétfő esténként ugyanis Zoomon keresztül beszélgetünk néhány jegyespárral, akik a FEKE mi gyülekezetünkben szeretnék megtartani a templomi esküvőjüket. Nem vagyunk ezzel egyedül: a GYÖRGY járványhelyzet rosszabbra fordulása óta országszerte több mint húsz online csoportban találkoznak keresztyének és érdeklődők hétről hétre. A keretet ehhez három református lelkész videósorozata adja. Bemutatjuk az Intro programot. – A járvány sok mindent megváltoztatott a legtöbbünk életében. Megingott a jól felépített és bejáratott egyéni és közösségi világunk. Tavaly tavasszal, az első hullám idején gondolkodtam el azon, gyülekezeteink hány tagjának vannak ismerősei, barátai, akik most otthon ülnek, összezárva a kétségeikkel, és az átélt sokk hatására talán nyitottabbak lennének beszélgetni a keresztyénségről – mondja Lovas András református lelkész. A dunamelléki missziói referens nagy lehetőséget látott ebben, ezért kezdte el Harmathy András szentendrei és Püski Dániel debreceni lelkipásztorokkal egy nem hívőknek szóló, a koronavírus okozta nehézségekre is reflektáló, videós előadásokra és kiscsoportos beszélgetésekre épülő program kidolgozását. Az Intro alternatívaként mutatja be a Biblia nagy történetét, szemben a nyugati kapitalizmus és fogyasztás narratívájával. Felvillantja azt is, hogyan keretezi át a Krisztusba vetett hit a munka, a társas kapcsolataink, valamint a szenvedés kérdéseit. Arra hívja a résztvevőket, hogy gondolják újra a világot és benne az életüket: milyen végső meggyőződések alakítják saját értelmezési keretünket. Mert ahogy azt a videókban többször is idézett Michael Goheen kanadai teológus találóan megfogalmazta, „nem az a kérdés, hogy az életünket befolyásolja-e valamilyen nagy történet. Az egyetlen kérdés inkább az, hogy melyik nagy történetnek kerülünk a befolyása alá”.

BEVEZETÉS A KERESZTYÉNSÉGBE Nem véletlen, ha rendszeres olvasóinknak ismerősen cseng a kanadai református professzor neve: Michael Goheen évek óta tart missziológiai továbbképzést magyarországi és határon túli lelkipásztoroknak a Zsinati Missziói Irodával közösen, Keresztyén misszió ma című könyvét 2019-ben adta ki a Kálvin Kiadó. Az ő munkássága adta az általunk egy évvel ezelőtt már bemutatott Tanúim lesztek! képzés és az Intro elméleti hátterét is. A Tanúim lesztek! lényege Lovas András szerint, hogy elmélyítse a gyülekezetek lelkipásztorainak, presbitereinek, elkötelezett tagjainak missziói identitását, hogy a tanúságtétel Jézus Krisztusról életformává legyen számukra. Az Intro 8

Reformátusok Lapja 2021. március 28.

„Eszközt akartunk adni a gyülekezetek kezébe, hogy meghívják a nem hívő barátaikat, ismerőseiket beszélgetni az élet nagy kérdéseiről.” (Lovas András)

| AKTUÁLIS |

krízishelyzetben ezzel szemben missziós eszköz: – Ez a sorozat a keresztyén hitbe való bevezetésre szolgál, ezért is adtuk neki ezt a címet – mondja az ötletgazda. Hangvételében, tematikájában kön�nyebben befogadható a célzatosabb evangélizációs kurzusok – például az Alpha vagy a Keresztkérdések – ismeretanyagánál. Nem mellesleg jelenleg ez az egyetlen nem külföldről adaptált, a pandémiára is reflektáló segédanyag Magyarországon. Lovas András arra is emlékeztet, mi az egyház helye a nagy történetben: áldássá kell lennie a népek számára. Szerinte az Intro éppen abban segít, hogy a keresztyének a gyülekezeten kívüli kapcsolatrendszerükben is számot adhassanak a bennük élő reménységről. – Eszközt akartunk adni a gyülekezetek kezébe, hogy meghívják a nem hívő barátaikat, ismerőseiket beszélgetni az élet nagy kérdéseiről – mert, mint a lelkipásztor mondja, nem az intézmények és nem is a különféle programok, hanem elsődlegesen ez a kapcsolati háló ad lehetőséget a gyülekezeteknek a misszióra.

FELKELTENI AZ ÉRDEKLŐDÉST A szentendrei gyülekezet presbitériumában is akkor erősödött meg az igény a kifelé fordulásra, amikor a lezárások miatt mindenki az online térbe kényszerült. – Nemcsak az volt számukra a kérdés, hogyan kapják meg a saját vallásos élményüket, hanem az is a szívükön volt, hogyan szólíthatnánk meg másokat, hogyan tudnánk melléjük odaállni ebben a helyzetben – tudjuk meg a lelkészüktől. Harmathy András tapasztalatai szerint a megszokottnál nagyobb a kíváncsiság az emberekben, és az online alkalmak lehetővé teszik, hogy az érdeklődők otthonról, a kanapéjukon ülve láthassák, mi is történik egy-egy gyülekezetben. – Az Intro egy lépéssel ennél is tovább megy: odalép hozzájuk, és arra hívja őket, hogy hét héten keresztül gondoljanak bele, milyen lenne, ha ők is keresztyénként élnének – magyarázza. A heti egyszeri találkozás, az egyenként húsz-huszonöt perces gondolatébresztő videók és az egy-másfél órás beszélgetések mellett ezt segítik az egyes témákhoz kapcsolódó feladatok is. Szentendrén a konfirmációra készülő felnőttekkel beszélgetve is jó hasznát veszik a segédanyagnak, de hamarosan indítanak csoportot azoknak is, akikben még nem született meg az elhatározás, hogy Isten útján járjanak: – Elsősorban őértük készült ez a sorozat – hangsúlyozza Harmathy András. – Kívánom mindenkinek azt a frissítő élményt, hogy részt vehessen ezeken a beszélgetéseken valakivel, akinek mindez új, és lássa az ő arcán, reakcióin, hogy rácsodálkozik: milyen jó és vonzó a keresztyén hit.

„Kívánom mindenkinek azt a frissítő élményt, hogy részt vehessen ezeken a beszélgetéseken valakivel, akinek mindez új, és lássa az ő arcán, reakcióin, hogy rácsodálkozik: milyen jó és vonzó a keresztyén hit.” (Harmathy András) Lovas András emlékeztet: nem az az Intro elsődleges célkitűzése – persze öröm, ha megtörténik –, hogy a hetedik hét végére mindenki megtérjen. – Viszont ha felrajzolódik a saját gondolkodásának a horizontjára, hogy van egy másik elképzelés a világról, a keresztyénségé, amely érvényes választ ad a világra, arra később bármikor kinyílhat az élete, ha olyan helyzetbe kerül – mondja a lelkipásztor. Aki pedig érdeklődik, azzal célzottabb formában is folytatódhat az ismerkedés az evangéliummal. De már önmagában a megérintettség és a párbeszéd is nagy érték. 2021. március 28.

Reformátusok Lapja

| AKTUÁLIS |

„Nem sok olyan kezdeményezés van, amelynek az alkalmaira a kollégák azokat is meg tudják hívni, akiket csak a boltból ismernek, akikkel együtt edzenek vagy bicikliznek.” (Püski Dániel) BARÁTI BESZÉLGETÉS KOMOLY TÉMÁKRÓL KAPCSOLÓDÁSI PONT AZ EGYHÁZHOZ – Debrecen hitélete sajátos, a lelkészeknek egyszerre kell dolgozniuk a tradicionális vallásosság maradványaival és az abszolút szekuláris nagyvárosi közeggel – mondja Püski Dániel, a város legfiatalabb református közösségének lelkipásztora. Korábbi egyetemi lelkészi szolgálata során sok olyan fiatallal találkozott, akiknek voltak ugyan hitbeli alapjaik, ám azokhoz még nem szereztek élő tapasztalatokat. Ugyanakkor egyre többen vannak azok, akiknek semmilyen vallási hátterük sincs, ezért fontosnak tartja a kapcsolódási pontokat az egyház és az érdeklődők között. – Legyenek olyan eszközeink, alkalmaink, lehetőségeink, melyek értelmezhetők az érdeklődők számára is, akikben még nem dőlt el, hogy akarják-e követni Krisztust – emeli ki a lelkipásztor. Az úrréti gyülekezetben eddig a személyes beszélgetéseken volt a hangsúly, a hároméves közösség mostanra nőtt akkorára, hogy csoportot indítsanak. – Sokan vannak a gyülekezetben és annak peremén, akik számára izgalmas lehet az Intro, de előbb az elkötelezett gyülekezeti tagokkal visszük végig kurzust, mert a legtöbben értelmiségiek, és különösen fontos számukra, hogy értsék, mire hívják meg a barátaikat – avat be a terveikbe Püski Dániel. Mint mondja, a visszajelzések azt is igazolják, hogy ez a sorozat jó beszélgetésindító: – Nem sok olyan kezdeményezés van, amelynek az alkalmaira a kollégák azokat is meg tudják hívni, akiket csak a boltból ismernek, akikkel együtt edzenek vagy bicikliznek. Ezek a hat-nyolc fős csoportok ilyenek. 10 Reformátusok Lapja

2021. március 28.

Szabó István 2016-tól tanít hit- és erkölcstant a budapesti József Attila-lakótelepi iskolákban, 2017 óta plántál református gyülekezetet egy lelkes szolgálói csapattal, valamint a Külső-Üllői Úti Egyházközség és a Budapest-Déli Egyházmegye támogatásával a 9. kerületi panelnegyedben. – Az első években tudatosan csak jelen voltunk a kerületben, látogattuk a helyiek által szervezett programokat, beszélgettünk velük, kapcsolatokat építettünk, egy-egy rendezvényt mi is szerveztünk. 2020 elején kezdtünk el heti rendszerességgel istentiszteleteket tartani, először egy iskolában, aztán a helyi közösségi házban. Jelenleg nekünk is online alkalmaink vannak – mondja a fiatal lelkipásztor, akihez mindig is közel álltak az Intróhoz hasonló missziós eszközök. – Találkozunk olyan emberekkel, akik inkább az ismeret és a logika alapján élik az életüket, akik szkeptikusak a transzcendenssel szemben. Nekik kifejezetten jónak találom ezt a sorozatot. Üdítő az is, hogy a vallástalanság ellen nem pusztán az üres vallásosság mellett érvel, hanem az evangéliumban nyert szabadságot és új életet tárja fel. Ezért olyan embereknek is jó szívvel ajánlom, akik csalódtak és kiábrándultak az egyházból, a vallásból. Amikor Szabó István elhatározta, hogy belevág az Intróba, kifejezetten férfikör lebegett a szeme előtt. – Barátaimat, ismerőseimet hívtam, akik nem feltétlenül ismerték egymást, mert a gyülekezethez nem, vagy csak lazán kapcsolódnak – a vele együtt kilenc tagú csapatban benne volt többek között az egyik szomszédja, egy hittanosának apukája, a lakótelepi Facebook-csoport egyik aktív tagja és egy jó barátja, aki a gyüleke-

| AKTUÁLIS |

zetplántálásban is segíti. – Beszélgettünk már korábban, van, akivel komolyabb témákról, akár hitről is, mással csak felszínesen. Mégis, a legtöbb ember, akit megkerestem, örömmel és érdeklődve jelentkezett. A Szentlélek készítette az ő szívüket is és az enyémet is – idézi fel a lelkipásztor a kezdeteket. Csütörtök esténként találkoztak az internetes Zoom alkalmazást használva. Igyekezett úgy terelgetni ezeket az alkalmakat, „mint egy családi vagy baráti esti beszélgetést, borozást, ahol komolyabb, az élet értelmét és célját feszegető kérdések kerülnek felszínre, és ahol helye van a vitának, mégis az egymás iránti tisztelet, szeretet dominál”. Már túl vannak a hét estén, épp azon gondolkodnak, milyen formában éljen tovább a kialakult közösségük, de a lelkészben és csapatában felvetődött egy újabb kurzus indítása is, másik csoporttal. – Néha az volt az érzésem, hogy nagyon filozófiai magasságokba jutottunk, de minden alkalommal igyekeztünk arra is, hogy a megfogalmazott igazságokat a saját életünkre vonatkoztatva is átgondoljuk. Többen is kiemelték, hogy a videók nagyon jó minőségűek. A szép képi megjelenés sok helyen alátámasztja a bibliai igazságokat – osztja meg velünk tapasztalatait Szabó István.

A KÉNYELMEN TÚL, AZ AJTÓ ELŐTT Motiváló látni, ahogyan Isten munkálkodik. Ha csak a saját megszokott köreinket rójuk, nem mindig látjuk a munkánk eredményét, de egy-egy kilépés a számunkra kényelmes kör-

INTROKURZUS.HU A gyülekezetek a maguk által kiválasz tott időben, az általuk legjobbnak tartott formában szervezhetnek beszélgetéseket az Intro alapján. Ehhez csak jelezniük kell részvételi szándékukat a honlapon keresztül vagy közvetlenül Lovas Andrásnak e-mailben. Regisztráció után elérhetővé válik az előadások szövege és a csoportvezetőknek szóló segédanyag. A videók a beszélgetésekhez készültek, így szintén jelszó szükséges a megtekintésükhöz. A szervezők a visszajelzéseket is örömmel fogadják.

nyezetből szembesít azzal, milyen kincseink vannak, és milyen jó ezeket továbbadni. Ezt tapasztaltuk meg a feleségemmel is, amikor már negyedik hete beszélgettünk a jegyespárokkal, és egyik este nekünk szegezték a kérdést: – És ti így élitek az életet? Minden napotoknak része Isten? Egyenes szavak, melyek mögött őszinte kíváncsiság és némi izgalom is bujkált. Nem is csoda. Eddig elvont valóságként gondoltak a Biblia nagy történetére. Talán épp most értették meg: elmehetnek mellette, vagy be is engedhetik az életükbe. Mi is kissé elfogódva válaszolunk, és azóta is azért imádkozunk, hogy a Lélek előbb-utóbb nyissa ki ezt az ajtót a szívükben. 

„Találkozunk olyan emberekkel, akik inkább az ismeret és a logika alapján élik az életüket, akik szkeptikusak a transzcendenssel szemben. Nekik kifejezetten jónak találom ezt a sorozatot.” (Szabó István)

2021. március 28.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

„Vessünk számot hát, édes Istenem...” BALOGH-ZILA TEODÓRA

Mint elmondja, az első lélegzetvételétől kezdve szívja magába a népdalokat, és azt is megtapasztalta, milyen visszaadni azt, amit kapott: édesanyját kedves énekeivel támogatta élete utolsó napjaiban. Ismerjék meg Lovász Irén Kossuth-díjas, érdemes művészt, aki vallja: a hagyomány az egyénen átszűrődve életre kel, gyógyító erővel bír.

amikor azt éreztem, túl nagy fizikai áldozatot kell meghoznom, Kutatja a hagyományt, de művészi munkájával igyekszik átezért elgondolkoztam, miért nem maradtam inkább diáktársaadni is azt. Mikor tudatosult önben, hogy a népművészetre immal az összkomfortos kollégiumi szobában. A családoknál szeretné egész életét és munkáját felépíteni? heteken át szalonnás puliszkát ettünk – nem volt más –, egy Ez fokozatosan történt, hiszen számomra a néphagyomány idő után emésztési gondjaim lettek, és a higiénés körülméolyan, mint a levegő, amelyet az ember ritkán vesz akaratlanyekhez is alkalmazkodnom kellett. Ott láttam először halottat gosan. Már magzati korban kaptam a népdalokat édesanyámfelravatalozva, szinte elájultam, kis híján veszélyeztetve ezzel tól, akinek mindennapjait átszőtte az éneklés. Pontosan fel vendéglátóimat. Vigyáznom kellett, ha elárulom, hogy nyeszlett tudom idézni, mikor kezdtem el tudatosan énekelni. Gimnavárosi úrilány vagyok, akkor nagy bajt zistakoromban a zeneiskolában Simon hozhattam volna rájuk. Kati kezembe adta Domokos Pál Péter Lovász Irén népdalénekes, – Rajeczky Benjámin Csángó népzene, a néprajztudomány kandidátusa, Mi adott mégis motivációt? Hogyan a Károli Gáspár Református Egyetem illetve Kodály Zoltán – Vargyas Lajos A docense, Bartók Béla-emlékdíjas, győzte meg magát, hogy folytatni kell magyar népzene című kötetét és soérdemes művész. Március 15-én a munkát? mogyi gyűjtéseket is. Azt mondta: „Erre Kossuth-díjban részesült. Fő kutatási A válaszra Gyimesben találtam rá. Egyvaló a hangod, ezeket tanuld meg!” területe a szakrális kommunikáció és szer nagy utat kellett megtennem felÍgy is tettem, és rádöbbentem, hogy az archaikus népi imádságok. Tizenhat szólóalbuma mellett számos nemzetközi felé a patak mentén viharban, sárban. ugyan sok éneket hozok otthonról, de gyűjteményes lemezen énekel, számos Tanka Berta Pétukhoz igyekeztem, akia magyar népdalkincs még sokszínűbb, vidéken gyűjti a magyar néphagyomány nek énekeiről sokat hallottam. Egyet gazdagabb. Tudatosan elkezdtem hát kincseit. Három gyermek édesanyja. előre, kettőt hátra léptem-csúsztam az megtanulni mindent, amihez csak hozwww.lovasziren.hu esőben, sárban, és megint kérdeztem záfértem. magamtól, miért is vagyok én itt egyáltalán. Amikor végül felértem, és a néni beengedett, elkezdtünk A tudatosság egyben fáradságos munkát jelent. Volt olyan beszélgetni arról, miért énekel, miért pont azokat, és mit tesz pillanat, amikor megfáradt, megakadt? vele az éneklés. Arra voltam kíváncsi, milyen környezetben él Szegedi egyetemista koromban kezdtem el népdalt gyűjteni. a népdal, és milyen az az ember, aki élteti. Tanka Berta Pétuk Kijártam a Szeged környéki falvakba, Domokos Pál Péter seazt mondta: „Tudja, nekem az életem nem volt olyan egyszerű, gítségével álruhában a moldvai csángok közé is eljutottam, ami mert hát... Tudja, csántam erről egy éneket es.” És elkezdett akkoriban nem volt veszélytelen vállalkozás. Ma tisztelettel néénekelni: „S udvarom közepén van egy szép almafa, / ahhoz zek vissza arra a húszéves diáklányra, aki voltam, és azokra az hozzákötve két szép pej paripa… / Két út van előttem, melyiemberekre, akik Ceaușescu Romániájában veszélyben voltak, ken induljak, / két szép szeretőm van, melyiktől búcsújzak… / ha szóba elegyedtek egy magyarországi magyarral, főleg ha Egyiket temettem diófa tövibe, / a másikat pedig szívem köbe is fogadták. Igen nehéz élethelyzetekbe kerültem a gyűjtés zepibe. / Egyiket öntözöm a Tatros vizével, / a másikat pedig során. Volt, hogy a bákói vasútállomáson kellett éjszakáznom, sűrű könnyeimmel.” Ekkor megértettem, miért kellett idejönföldön fekvő emberek közt, sárban, mocsokban. A csíksomlyói nöm, rádöbbentem, mit csinál az emberrel a népdal: a szezarándokokhoz csapódva jutottam be először Pusztinába. Egy mélyiség benne van a népköltészetben, hiába mondjuk, hogy intelligens, kedves parasztcsalád csíkszeredai unokahúgukkollektív alkotás. Mint minden valódi művészet, ez is az önkiként mutatott be, hogy ne essen bajom. Utazásaim során volt, 12 Reformátusok Lapja

2021. március 28.

| INTERJÚ |

fejezésre, a belső külsővé tételére való. A népköltészetben is ott van a személyiség. Ez az asszony azt mondta, hogy „csánt” erről egy éneket. A saját élethelyzetét, a két szép szerető – a legális és a tiltott – történetét vitte bele az énekbe. Ekkor megsejtettem azt is, hogy a népdal maga lehet a gyógyír. Az asszony történetét aztán a közösség átengedi hagyományos esztétikai, morális szűrőjén, és mondhatjuk, hogy gyimesi csángó népdal, énekelheti a szomszédasszony is, de közben jól tudja mindenki, hogy ez kinek a nótája. Ugyanakkor ezek a dalok közösségi toposzokból építkeznek, egészen bizonyos, hogy ennek az éneknek is él variánsa egy másik faluban, egy másik asszony történetével. Egyszerre kollektív és egyéni a népköltészet. Arról beszél, hogy a népdal él. De él-e még, működik-e még ma, amikor a legtöbb anya nem énekel otthon és a gyerekek nem hallják, látják az élő kultúrát családjukban? Van, ahol él, de soha nem késő feltámasztani ott sem, ahol már nem él. Nem szabad kidobni a civilizációs fürdővízzel a hagyományos gyereket. Tudatosítani kell, hogy vannak hagyományos értékek, amelyeket kipörgetett az idő, és amelyeket megkaptunk az elődeinktől: örök értékek, még ha ma más is a kulturális környezet. Én folyamatosan tanítom és hirdetem, de nem vagyok vele egyedül, hogy az édesanyák énekeljenek a gyerekeknek, mert a gyermek számára az édesanyja hangja a legszebb. Ha az anya énekel, akkor a gyerek biztonságérzete szépen alakul, identitása erősödik, fejlődik. Azt vallom, hogy túlélési stratégiánk eszköze a művészet, így a népművészet is. Nehéz élethelyzetekben jó, ha már a kisgyermeknek megvannak azok a képességei, az az eszköztára, amellyel kifejezheti a benne lévő feszültséget is. Erre való a művészet. A zene antropológiai lényege is a gyógyítás, az öngyógyítás, fő funkciója a kommunikáció önmagammal és a szakrálissal. Csak ezután jön a másokkal kommunikálás és a szórakoztatás. Nagy a felelősségünk, hogy mindezt megmutassuk. Nem gondolja, hogy csupán egy szűk réteg ismeri fel ennek fontosságát? Azt remélem, hogy nem. A nomád nemzedékkel, a táncházmozgalommal megindított generáció hozta be újra a közéletbe a hagyományos értékekkel élés erejének felismerését. Vannak már olyan iskolák, ahol városi körülmények között nevelik néphagyományra a gyerekeket. Azt gondolom, a nemzeti alaptanterv szintjén kellene ezt átgondolni, és látok is erre fogékonyságot. A kisgyermekeknek szóló dúdolók, ringatók és hasonló kezdeményezések népszerűek. Vannak jelei, hogy az ember alapvetően nyitott a szépre, jóra, igazra. Ön sokat tett azért, hogy a népi hagyomány az emberek mindennapjaiba kerüljön. Ennek része, hogy oktató a Károli Gáspár Református Egyetemen. Milyen tárgyakat tanít? 2021. március 28.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

Hálás vagyok azért, hogy azt taníthatom, amit szeretek és fontosnak tartok. Az életemben eljött az az idő, hogy tudományos, pedagógiai és művészi pályám egybeért. Tíz évvel ezelőtt, Szakrális kommunikáció című könyvem alapján, Lázár Imre tanár úr hívott az egyetemre tanítani, ahol azóta szakrális kommunikációt, kulturális antropológiát, vallásantropológiát, kultúra és kommunikáció tárgyakat tanítok. A drámapedagógiai szakképzésben is részt veszek, ahol hagyománypedagógiai kurzust tartok: felnőtt tanítványaimnak a dramatikus magyar népszokásokban rejlő kreatív és személyiségfejlesztő erőt igyekszem megmutatni. Emellett évek óta tartok népdal-éneklés-órákat, amelyek minden egyetemi hallgató számára nyitottak. Nagy sikere van, állandó a túljelentkezés. Itt ugyanazt képviselem, mint az egyetem falain kívül működő dalolókörömben: érezzük meg, hogy a hagyományban milyen nagy segítőerő rejlik. Ez nem művészképző, inkább – én így mondom – boldogember-képző. Ebben a másfél órában a hallgatók felszabadulhatnak, énekléssel levezethetik az egész heti feszültséget, és közben rájöhetnek arra is, hogy a népdalok éneklése kapcsolhatja őket gyökereikhez és a transzcendenshez is. Erasmus-képzésben külföldieknek is tartok angol nyelven magyar népzenei kurzust. Nem csupán népdalokkal, archaikus imádságokkal is foglalkozik. A koronavírus idején talán még érdekesebb kérdés, hogyan fordultak eleink baj esetén Istenhez. Mit tanulhatunk ma ezekből a régi imádságokból? Az archaikus népi imádságok csodálatos formulák, amelyeket például esti vagy reggeli rítusokon mondtak a régiek, de a moldvai csángók még ma is. Több lemezemre felénekeltem az „A fényes nap immár lenyugodott...” kezdetű esti imádságot, amelynek így szól a vége: „Vessünk számot hát, édes Istenem, / hogy lelkemet ne kelljen féllenem, / hogy lehessen bátrabban szólanom, / midőn meg kell előtted állanom. / Az ágyamba zokogva költözöm, / vánkosomat könnyemmel öntözöm, / ha megtartasz holnapi napodra, / nem fordítom azt megbántásodra.” Gyakran találok ürügyet óráimon, hogy arról beszéljek, milyen fontos, ha az ember ilyen rítussal szenteli meg napját, idejét. Aki minden napját ezzel az imával fejezi be, lelki tisztasággal és erkölcsi nyugalommal tér nyugovóra: mindent elrendezett. Az ilyen erkölcsi parancsok szerinti élet erős lelki stabilitást ad. Nagyböjti énekeink ugyanígy lélektisztító erejűek és iránymutatók: „Ifiak s öregek, térjetek a jóra, / menjetek gyakrabban az Isten házába! / Mikor a Szent Mihály megfújja a trombitát, / elé kell állani vaj jóra, vaj rosszra.” Fontos leszögezni, hogy ez a szakrális néphagyomány kora középkori gyökerekhez nyúlik vissza, reformáció előtti tudásunkból, közös kincsünkből táplálkozik. A leginkább hagyományőrző vidékeken máig él mind reformátusok, mind katolikusok között. Szép példa a „Virágszombatja estéjén” kezdetű ének, amely végigveszi a nagyhét minden napját, eseményét. Ismertek kifejezetten 14 Reformátusok Lapja

2021. március 28.

A fényes nap immár lenyugodott, A föld színe sötétben maradott, Nappali fény éjjelre változott, Fáradtaknak nyugodalmat hozott. [...] Vessünk számot hát, édes Istenem, Hogy lelkemet ne kelljen féllenem, Hogy lehessen bátrabban szólanom, Midőn meg kell előtted állanom. Az ágyamba zokogva költözöm, Vánkosomat könnyemmel öntözöm, Ha megtartasz holnapi napodra, Nem fordítom azt megbántásodra.

protestáns, református népi imádságok is, mint az a Kibéden gyűjtött ima: „Hiszek egy Istenbe, Bízok egy Istenbe, Hogy az a jó Isten, Bízzon én lelkembe. Menj el gonosz Sátán, Ne kisírts engemet, Mer van nékem fejem, Fejem az Úristen...” Vagy a kárpátaljai nagydobronyi: „Menj el tőlem sáttán, Nekisércs engemet, Fejemvan nékem, Fejem az Urjézus Krisztus, Amen.” Ezeken az imákon túl mit merít, és mit tud továbbadni a református hagyományból? Fontosnak tartom református gyökereimet. Édesanyámtól nem csupán népdalokat hallottam, hanem zsoltárokat is. Minden élethelyzetre volt istenes vagy népi éneke. Januárban vesztettük őt el, Alzheimer-kórban szenvedett. Végigénekeltem vele az utolsó időszakot, bár nem mindig tudtam személyesen jelen lenni, mivel időközben mindketten elkaptuk a koronavírust. De lányaimmal beküldtük a kórházba a Női hang lemezemre vele együtt felénekelt dalokat és más kedves népdalait, zsoltárjait az ő saját hangján vagy az enyémen, és a nővérek folyamatosan lejátszották az ágya mellett. Akusztikus köldökzsinórként volt vele a kórházban. Lelke megerősödött, talán épp emiatt túlélte a koronavírust, és még tudtam vele személyesen találkozni, énekelni neki. Csodálatos átélni a hagyomány folytonosságát és azt, hogy nagy szükség idején az ember vissza tudja adni édesanyjának, amit tőle kapott. E kegyetlen kórban a memória sérül, de hiszem, hogy az énekek visszaadták neki az emlékeket, a gyökereket, a megnyugvást. Én is megtapasztaltam, mennyivel könnyebb úgy elengedni valakit, hogy ágya mellett éneklem kedvenc énekét: „Vezess, Jézusunk, s véled indulunk, / küzdelemre hív az élet, / hadd kövessünk benne téged, / fogjad a kezünk, míg megérkezünk!”  FOTÓ: JUNG ZSENI

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Hét úgynevezett „Én vagyok...” mondást olvasunk János evangéliumában Jézustól. Biztató önkijelentések arról, hogy Istentől jött és tőle hozott ajándékot: táplálékot, biztonságot, bővelkedő életet. Olyan képeket használ bemutatkozásában, amelyek az emberlét magasabb rendű megéléséhez szükségesek: Jézus az élet kenyere, a világ világossága, a jó pásztor, az ajtó, a feltámadás és az élet, az út, az igazság és élet, végül a szőlőtő. Más szavakkal táplálék, fény, útmutatás, biztonság, túlélés és kapcsolat. Ezek mind az ő mennyei Atyjára utalnak, és arra az első, nagy kijelentésre, amelyet Isten Mózesnek mondott a csipkebokornál: „Vagyok, aki vagyok.” (2Móz 3,14) Míg az első három evangéliumban Jézus nem beszél nyíltan magáról mint Messiásról, a negyedik evangélium hangsúlyosan többször is idézi ezt a két biztató szót: én vagyok. Először a samáriai asszonynak mondja ki egy magánbeszélgetésben, később nyilvánosan az őt hallgatóknak, azután a tanítványainak ad kijelentést, végül elfogatásakor elébe megy a katonáknak, és öntudatosan vállalja: „Én vagyok.” (Jn 18,5) János szerint egész hadsereg vonult ki ellene, nem csak néhány fegyveres, hiszen ezredes vezette a csapatot. Attól tartottak, hogy ellenáll? Jézus azonban készült, elvállalta küldetését és a rá váró szenvedéseket. Kiállásától többen „visszatántorodtak és a földre estek” (18,6). Nem úgy viselkedett, mint egy megfélemlített, megalázott vádlott. Nem menekült, nem rejtőzött el üldözői elől, mint akkor, amikor az ünneplő tömeg királlyá akarta tenni. Jézus nem áldozatul esik ellenségei szándékának, az emberi gonoszságnak, vakhitnek, féltékenységnek, félelemnek, hanem tudatosan áldozatot vállal. „Én vagyok...” kijelentései nem emberi büszkeségből, kérkedésből vagy dacból születtek, hanem isteni küldetésének megértéséből. Ezt a küldetést Istennel, mennyei Atyjával beszélte meg, tőle kapta, azután kilépett vele a nyilvánosság elé. Megkötözött fogolyként sem tehetetlenül állt vádlóival szemben, nem hajolt meg az erőszak előtt, mert Isten akarata előtt már meghajolt. Amikor a főpap tanításairól kérdezte, visszakérdezett, hiszen semmit nem mondott vagy tett titokban. Amikor pedig arcul ütötték, szembesítette tettével a szolgát: „Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?” (18,23) Úgy beszélt, úgy viselkedett szorongatott helyzetében is, hogy azzal Isten országának uralmát hirdette. Jézus szenvedésében is szelíd és határozott maradt, példát adva nekünk az öntudatos keresztyén életre és az ezzel járó szenvedésekre. 

IMÁDKOZZUNK!

Sok kérdéssel fordultunk már hozzád, Urunk, mert hisszük, a végső válaszok nálad vannak. És hisszük szavaid gyógyító valóságát, mert már annyiszor megtapasztaltuk. De most nem kérdezni, hanem kérni szeretnénk. Kérni, és te tudod, hogy ezzel is hitünket, bizalmunkat fejezzük ki neked. Kérünk, könyörülj rajtunk! Könyörülj, mert elfogytak a válaszaink – túl sok a miért a betegektől, a gyászolóktól. Sohasem akartunk a mindentudás csalfa látszatában tetszelegni, adj erőt kimondani, ha nem tudjuk a választ! És adj erőt ahhoz is, hogy együttérző csendjeinkben áradjon rajtunk keresztül a te vigasztalásod, békességed! Hisszük, így lehetünk eszközeid a világban. Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Íme, az ember! Nagyhéten különösen hangsúlyossá válnak Jézus szavai, de ugyanilyen üzenetértéke van annak is, amikor az Isten Fia hallgat, és nem reagál a körülötte zajló eseményekre. A világot követésre bíró Mester (vö. Jn 12,19) zavarja a hivatalos papi vezetőket, így mindent elkövetnek azért, hogy az általuk megvetett földi hatalom kezére játsszák. A földi helytartó, Pilátus nem tud mit kezdeni a mennyei királlyal, ezért kiszolgáltatja őt az emberi brutalitás és megszégyenítés valóságának. Az első Ádámnak, aki olyan akart lenni, mint Isten, tudni akarta mi a jó és mi a rossz (1Móz 3,5), végül szégyenkeznie kellett tette miatt, a második Ádám azonban megszégyenítése után dicsőséggel jutalmaztatott. Amikor Pilátus azt mondja a népnek: „Íme, az ember!” (Jn 19,5), miközben az Isten Fia megkorbácsolva, tövissel koronázva ott áll a tömeg előtt, ezzel azt üzeni, íme, az ember, aki erre képes: megszégyeníteni a másikat, még az Isten Fiát is. E jelenetben az ember, a nép, a bűnös egyén szégyene lett nyilvánvalóvá, a bukott emberé, aki jó és rossz közül – Jézus és Barabbás közül – a rosszat választotta, és a jót, az ártatlant, a tisztát rossznak, a bűnöst, a gyilkost, a tisztátalant jónak nyilvánította. A szégyenét átélő és felismerő ember elrejtőzik, és az Úr így szólítja meg: „Hol vagy?” (1Móz 3,9) A bűnös emberi kéz okozta szégyent átélő Emberfia azonban már korábban kinyilvánította és világossá tette küldetését: „Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.” (Mt 18,11) A jó és rossz tudásának fája elszakított Istentől, de a kereszt fája újra visszavezetett hozzá, mert az ember nincs önmagára hagyva, hanem van, aki közbenjárjon érette az Atyánál: a megöletett, de harmadnapon feltámadott hibátlan Bárány, a testet öltött Ige (Jn 1,14).  SZETEY SZABOLCS

2021. március 28.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

„A templomnál nagyobb van itt” A virágvasárnap különleges ünnep a Budai Református Egyházközség életében. A húsvét előtti vasárnapon a közösség tagjai nemcsak Jézus jeruzsálemi bevonulásáról, HEGEDŰS hanem a Szilágyi Dezső téren álló temploBENCE muk születésnapjáról is megemlékeznek. Az idén százhuszonöt éves, neogótikus épületről, annak felújításáról és a budai gyülekezetről Illés Dávid esperes-lelkipásztorral és idősebb Szakál Ferenc presbiterrel beszélgettünk. Már az utolsó simításokat végzik a szakemberek a templom belső terében, ahol másfél éve kezdődtek el a felújítási munkálatok. Nem kis munkára vállalkozott az egyházközség, ugyanis az 1896-ban épült hajlék bőven adott feladatot.

KÖZÖS TERVEZÉS A felújítási munkák idősebb Szakál Ferenc presbiter, építész és irodájának tervei alapján folytak, az előkészítésbe a gyülekezetet is bevonták. – A tervezésben benne voltak a presbiterek és a közösség tagjai is: építészek, statikusok, gépeszek. Mindenki azonosult a templomtervezési munkával – fogalmaz a presbiter. Elmondása szerint először az archív fotók és a műemlékeknél kötelező örökség- és értékvédelmi dokumentumok alapján megállapították, hogy a kiindulási állapot mennyire tükrözi az eredetiséget. – A műemlékvédelmi felújításoknál mindig az eredeti állapot visszaállítására kell törekednünk. Azokon a helyeken viszont, ahol az újjáépítési munkálatok kezdetén a megjelenés nem egyezett meg az eredetivel, a mai kor műszaki és technológiai szintjén alkalmazzuk az új technológiákat. És habár a fő szempont a műemlék templom eredeti állapotának megközelítése volt, emellett azt is célul tűztük ki, hogy az új, 21. századi liturgikus szempontoknak is megfeleljünk.

MODERN TECHNIKA A RÉGI FALAK MÖGÖTT Ennek érdekében teljesen kipakolták a templomot, hatvan centiméter mélyen felverték az aljzatot, és a mai elvárásoknak megfelelő rétegrendben újították meg. – A padlószerkezetet úgy alakítottuk ki, hogy az alacsony hőmérsékletű padlófűtésrendszer és a teljes új elektromos hálózat is beleférjen. A legfelső réteg pedig olyan terrazzo burkolat lett, amelynek mintázata idézi az adott kor szellemét – magyarázza idősebb 16 Reformátusok Lapja

2021. március 28.

„Mi lehet a gyülekezet nagyobb közös dolga, mint együtt imádkozni, együtt lenni Isten előtt, imádságban hordozni az embereket? Az imádkozásnak az a célja, hogy ott legyünk Isten közelében.” (Illés Dávid)

| REFORMÁTUS ÉLET |

Szakál Ferenc. Hozzáteszi: a fűtésrendszert az egyik presbiter segítségével tervezték és alakították ki. – A harang alatti toronyablakokat zsalussá tettük, és mögéjük helyeztük el a hőszivattyúk kültéri egységeit. A restaurált padsorokat hatvan centiméterrel hátrébb mozgattuk, és a talapzatukban helyeztük el azokat a padlófűtéshez szükséges, úgynevezett fan-coil berendezéseket, amelyek nyáron hűteni is tudnak. Az ablakokat is kicserélték, mintegy háromszáz négyzetméternyi üvegfelület újult meg egy új technológiával. – Svájcban

A TEMPLOM A Pecz Samu tervezte hajlék volt az első református templom Budán. Az oromzatos főhajón négy, szentélyszerű rész fűződik körbe, amelyek közül kiemelkedik a központi, tízszögű felépítmény. Az épület tömegétől elválasztva áll a budai Duna-part városképének jellegzetes és legmagasabb tornya a maga hatvankét méterével. A belső tér ötszögű központ köré szerveződik, amelynek középpontjában az úrasztala áll. Az ötszög oldalain elhelyezkedő hajók oldalfalain egy-egy evangélista és Pál apostol írásaiból olvashatunk különböző igéket.

készült az ablakszerkezet azokhoz a hőszigetelt ablaküvegekhez, amelyeken az eredeti mintázat köszön vissza, ugyanakkor – az új fűtési rendszerhez igazodva – jelentős hőszigetelő képességgel rendelkeznek. Az ehhez szükséges technológiát egy szegedi céggel kísérleteztük ki. Lényege, hogy a mintát 1000 Celsius-fok körüli hőmérsékleten ráégetik a hőszigetelt üveg belső oldalára – fogalmaz idősebb Szakál Ferenc, aki szerint a fűtés, hűtés és szellőztetés teljesen automatizált, így – ahogy ő fogalmaz – a Szilágyi Dezső téri „okos templom” lesz.

ÚJ ELVÁRÁSOK, RÉGI SZÍNEK – Amit csak tudtunk, igyekeztünk az eredeti architektúra szerint visszaállítani. Ide nemcsak az ablakok ólomüveg mintázata tartozik, hanem például a belső falak festése is, amelyet több, 1920-ban készült archív fénykép alapján restauráltunk. Találtunk a vakolat alatt eredeti színmintatöredékeket, azok alapján jelennek meg most a kékek és a zöldek a falakon. Az építész-presbiter elmondása szerint számos új elem is lesz a százhuszonöt éves templomban, például a torony alatti, kilenc négyzetméteres baba-mama szoba helyén kialakított mosdócsoport. Újítás még, hogy az egyik hajóból kikerültek a rögzített padsorok: helyettük száz széket állítanak be, amelyek szükség szerint kivihetők, helyet adva így előadásoknak, koncerteknek. Emellett mind az öt hajót kivetítővel és jó minőségű hangosítással látják el. – Nagyon szerettük volna, hogyha a felújítással elkészülünk virágvasárnapra – mondja Illés Dávid, aki már húsz éve vezeti az egyházközséget. És habár úgy tűnik, a templombelső felújítási munkálatainak kilencvenöt százalékával végeznek majd a kitűzött dátumig, a jól elvégzett munka után érzett örömöt 2021. március 28.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

beárnyékolja, hogy a koronavírus-járvány miatt a templomok – így a Szilágyi Dezső téri is – egyelőre zárva maradnak a gyülekezetek előtt. – Most úgy néz ki, hogy a hajlék ugyan elkészül, de amíg a Coviddal küzdünk, addig nem ünnepelhetünk közösen. Nem sok jóban reménykedünk – teszi hozzá az esperes.

OLTÁSI IGAZOLVÁNNYAL TALÁN Persze a presbitérium szeretné, ha valamilyen formában mégiscsak együtt ünnepelhetnének, így több ötlet is felmerült. – Mivel úgyis online tartjuk már néhány hete az istentiszteleteket, így virágvasárnap olyan közvetítést tervezünk, amely alatt körbevezetjük a nézőket a felújított templomban – mondja az első ötletet Illés Dávid. Hogy ez előre felvett bejátszás lesz-e, vagy az istentisztelet végén, élőben jár majd körbe a kamera a templomtérben, még nem dőlt el. Azt is el tudom képzelni, hogy – ha a járványügyi szabályok és egyházunk rendje engedi majd – azok, akiket már beoltottak és erről rendelkeznek igazolással is, előzetes regisztráció után megnézhetnék a templomot. Nem számítok sok emberre – teszi hozzá.

ÚJ LEHETŐSÉGEK Az északi oldalhoz a közeljövőben egy negyven négyzetméteres helyiséget is hozzáépítenek, amely által plusz funkciókkal bővül a templom. Itt kap majd helyet a baba-mama szoba, a turisztikai látogatóközpont és a mozgássérülteknek kialakított bejárat.

ISTENTISZTELET KERTBEN, HAJÓN, PARKOLÓBAN – Roppant érdekes volt az a másfél évnyi előkészítő munka, amely a gyülekezet teljes nyilvánossága előtt folyt. Volt, hogy a presbitérium vezetésével, iparművészeti moderátorok bevonásával beszélgettünk arról, milyen irányt vegyen a felújítás, amely tartalmasabb gyülekezeti életet és újfajta liturgikus megközelítést is lehetővé tesz majd – emlékszik vissza idősebb Szakál Ferenc. – 2019 októbere óta nincs templomunk – mondja Illés Dávid. – Az első néhány istentiszteletet a gyülekezeti termünkben, majd az esti alkalmakat közel három hónapon keresztül a Szilágyi Dezső tér 2-es mólójánál horgonyzó TRIP Hajón tartottuk. Ennek különleges hangulata volt. Márciusban beköszöntött a koronavírus, és egyre szűkültek a találkozási lehetőségek. Hét alkalommal autós istentiszteletet tartottunk az őrmezei P+R parkolóban, aztán teljesen átálltunk az online közvetítésekre – idézi fel az esperes. A gyülekezet nyáron vasárnaponként a templomkertben felállított rendezvénysátorban gyűlt össze. Októberben néhány hétre ismét használhatták a templomot, ekkor tartották meg a konfirmációt is. November óta viszont újra csak az online térben találkoznak. 18 Reformátusok Lapja

2021. március 28.

COVID–19 – A technológiai rendbe beleillett, hogy nem volt templomunk. Felállítottunk egy kis stúdiót, és onnan közvetítjük az istentiszteleteket. Van, hogy élőben látható-hallható az igehirdetés, de előfordul, hogy felvételről megy a prédikáció – avat be a kulisszatitkokba Illés Dávid. Hozzáteszi, hogy a PAX Televízió minden vasárnap közvetít a Szilágyi Dezső térről. – Még tavaly tavasszal összeállt a kis önkéntes médiacsapat, akikkel kialakítottuk a stúdiót és a rendet. Segítségükkel nagyot léptünk előre az online felületen való megjelenésben. Az esperes-lelkipásztor elmondása szerint az önkéntesség egyébként is jellemző a gyülekezetre. Illés Dávid kiemeli a diakóniai munkában szerepet vállaló gyülekezeti tagokat, illetve azokat a csoportvezetőket, akik a több mint harminc közösségi csoport közül néhány vezetésében szerepet vállalnak. – Négy Zoom-előfizetésünk van, hogy ezek a csoportok a korlátozások alatt is működhessenek. Az elöljáró úgy látja, a járványnak „köszönhető” az is, hogy a keresztelőre felkészítő alkalmak új lendületet vettek. – Eddig nehéz volt találkozni a családokkal. Ha elhozták a gyermeket magukkal, akkor nem tudtak rendesen figyelni. Ha nem hozták el, akkor az egyik szülő gyakran otthon maradt, ha pedig rábízták valakire, akkor a telefon csörgött. Most már a második online keresztelős beszélgetéssorozatunk indult el, amely este kilenc órakor kezdődik, így miután lefektették a gyerekeket, a szülők könnyebben csatlakoznak. Ennyire komolyan, mint most, korábban még nem tudtunk velük beszélgetni.

HŰSÉGES GYÜLEKEZET A koronavírus-járvány miatt megcsappant a számuk, de előtte viszonylag sok keresztelőt és esküvőt tartottak a Duna partján álló templomban. – Mindenkit próbálunk integrálni a gyülekezetbe. A keresztelős szülőktől a beszélgetésen túl elvárjuk, hogy részt vegyenek alkalmainkon azért, hogy a gyülekezet megismerhesse őket. Azt kérjük tőlük, hogy legalább két istentiszteleten legyenek jelen, illetve az anyukák gyermekükkel legalább két baba-mama köri alkalmon is vegyenek részt. A közösség gyermekes családjainak külön levelezőlistájuk van, és havonta egyszer gyermekpszichológus is jár a Szilágyi Dezső térre, akivel beszélgethetnek. – Próbálunk a kedvükben járni és több lehetőséget felajánlani nekik. Létezik például nálunk Komatál Program: a közösség tagjai felváltva visznek ételt az újszülöttet nevelő kismamának a gyermekágyas időszakban. Igaz, a legtöbb efféle törekvésünket a koronavírus-járvány most ellehetetleníti – Zoomon kevesebb a lehetőség. Talán ez a kiemelt figyelem az oka annak, hogy az átlagosnál több a gyermekes család a gyülekezetben. – Igaz, nagy részük már elköltözött a környékről, de még mindig visszajárnak a közösségbe. Van olyan csoportunk, amelynek tagjai már harminc éve együtt vannak – hoz még egy példát

| REFORMÁTUS ÉLET |

„…habár a fő szempont a műemléktemplom eredeti állapotának megközelítése volt, emellett azt is célul tűztük ki, hogy az új, 21. századi liturgikus szempontoknak is megfeleljünk.” (Idősebb Szakál Ferenc)

a gyülekezeti hűségre Illés Dávid. Hozzáteszi: több ezer református él a kerületben, közülük ezerhétszázról tudnak is, az egyházközség választói névjegyzékében pedig közel hétszázan szerepelnek. A közösségben az esperessel együtt hét lelkipásztor szolgál, akik az alkalmak és a különböző csoportok vezetése mellett a hitoktatók segítségével tíz iskolában több mint ötszáz diák hittanoktatásást is végzik.

IMÁDSÁGGAL EGYMÁSÉRT A Budai Református Egyházközségben kiemelt szerep jut az imádságoknak. – Minden este fél tízkor közös imát tartunk az interneten – mondja Illés Dávid. – Most különösen fontos, hogy így is kifejezzük a köszönetet, amelyet érzünk – utal a vírushelyzetben helytálló munkatársakra és az egészégügyi dolgozók munkájára a lelkész. A gyülekezet emellett kisebb-nagyobb adományokkal is támogatja a kórházakban teljesítőképességük határán dolgozó nővéreket és orvosokat. – Megkértem a kórházlelkészeinket, hogy mérjék fel, mivel tudnánk segíteni az ápolókat és az orvosokat. Nem egészségügyi műszerekre kell gondolni, hanem mondjuk néhány láda almára, vagy pár karton gyümölcslére. Több imacsoport is működik. – A közös imádság támogatja az egyéni kapcsolatomat Istennel. Az egyéni imádság pedig támogatja a közösségi imát. Mi lehet a gyülekezet nagyobb közös dolga mint együtt imádkozni, együtt lenni Isten előtt, imádságban hordozni az embereket? Az imádkozásnak az a célja, hogy ott legyünk Isten közelében – magyarázza Illés Dávid. A gyülekezet honlapján külön menüpontja van az imakérésnek. Az esperes elmondása szerint leginkább azokért a dolgokért imádkoznak, amelyekről a közösségen belül tudomást szereznek. – Tudunk egymásról. Most például azért keresett meg egy tagunk, mert a felesége a Covid-osztályra került.

KÖZÖSSÉGI KÖZPONT Az esperes-lelkész szerint a templom fontos épület abból a szempontból, hogy az a közösség központja. – Habár ma már másmilyen templomot építenénk, a budaiak büszkék rá és nagyon szeretik, sok Isten-élményük fűződik hozzá. A református néplélek kapcsolódik a templomhoz. Valóban: kell egy tér, ahol találkozunk, de ahogy Jézus is mondja, „a templomnál nagyobb van itt” (Mt 12,6). Talán a gyülekezetünk is megérezte azt az elmúlt másfél évben, hogy lehet parkolóban, sátorban, hajón vagy az interneten is istentiszteletet tartani – a templom nem az alfa vagy az ómega, hanem azon belül valami, ami fontos és kell, de nem minden. Több van a templomnál, és mi ezért a többért vagyunk itt együtt. – Virágvasárnap dicsőséges napnak tűnik, ahogy Jézus bevonul Jeruzsálembe, de tudjuk, hogy mire készül. Mi azt a valakit keressük e falak között, aki bevonul, megtisztítja a templomot, majd a saját teste lesz a templom.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA 2021. március 28.

Reformátusok Lapja 19

| GONDOLATOK |

FARKAS ZSUZSANNA

Megtanultuk a leckét?

Istentisztelet Facebookon, megbeszélés Zoomon, vizsga a Google Meeten, baráti csevej Messengeren. Online platformok, amelyek közül tavaly ilyenkor jóval kevesebbet ismertünk, ma pedig már természetes a jelenlétük – pontosabban a mi jelenlétünk „rajtuk”. Hosszú és nehéz út vezetett eddig a természetességig, amelynek mérföldköveiből kirajzolódik egy teljes év minden változása. Az az igazság, hogy nem is a bezártság első hónapjai voltak a legnehezebbek: valahogy sokkal mélyebben érint, hogy elérkezett 2021, egy negyed év el is repült belőle, és még mindig a járványhelyzetben élünk. Így a január és a február komoly mélypont volt számomra. Sok dolgot nem is tudok felidézni belőlük, csak azt, hogy vagy a munka, vagy a kapcsolattartás, vagy a tanulás miatt ültem a gép előtt, ahol aztán később filmet néztünk vagy zenét hallgattunk. Minden egyes napot ugyanolyannak éreztem – még úgy is, hogy néha ki tudtam mozdulni. Amikor elérkezett a március és vele a tavasz ígérete, eszembe jutott, milyen magabiztosan írtam le egy évvel ezelőtt, hogy mire vége lesz ennek az egésznek, már semmi sem lesz ugyanolyan, mint korábban. Ezt most is így gondolom, de fel kellett ismernem: nem számítottam rá, hogy ennyi ideig tart majd. Nem volt forgatókönyvem arra, hogy a következő tavasz is a négy fal között érhet. Pontosabban el sem tudtam képzelni, hogy ez egyáltalán lehetséges, és ezért lassan a motiváció és talán a remény is elfogyott. Sokáig úgy éreztem, mindegyik nap, amelyet a járványhelyzet fogságában töltök, nyomtalanul hullik ki az életemből. Így peregtek a hetek, aztán a hónapok, majd egy teljes év – rengeteg változással, halállal, elkeseredéssel. Fontosnak tartom, hogy pozitívan gondolkodjak, de egy idő után magamnak is hazugság azt ismételgetni, hogy végül is minden rendben van. Az igazság az, hogy a vírus elvett tizenkét hosszú hónapot, terveket és találkozásokat. Emlékeztetett rá, hogy egyetlen pillanat alatt hullhat darabjaira és változhat meg bármi, amit biztosnak hittem. Naponta figyelmeztet, hogy az élet bármikor véget érhet – ezzel pedig meg kell küzdeni. Ebben a küzdelemben vettem észre, hogy van másik oldala az éremnek: ez a helyzet rengeteg dologra tanított – a kérdés az, sikerült-e megtanulni a leckét. Sikerült túllátni az akadályokon, és 20 Reformátusok Lapja

2021. március 28.

felismerni, hogyan lehet fejlődés a nehézségből? Amikor kiderült, hogy talán az idei húsvétot sem tudjuk fizikailag is együtt ünnepelni a szeretteinkkel, az első szomorúság után eszembe jutott valami megnyugtató: ilyen már volt, tudjuk kezelni. Aztán a számítógép előtt töltött egyhangúságból kirángatott a tény, hogy akkor is tudtuk kezelni, amikor még nem volt ilyen. Hiába volt annyira ijesztő a tavaly tavasszal ránk szakadt állapot: amikor nem előre, hanem felfelé néztünk, látszott a következő lépés – és ez elegendőnek bizonyult. Így történt, hogy szépen lassan belerázódtunk az online platformok használatába. Ugyan nem mindig komfortosan, de lettek új napi rutinjaink. Az internet adta lehetőségeknek köszönhetően közösségek és generációk kerültek egymáshoz közelebb, határtalanná váltak gyülekezeti alkalmaink. Most már vannak megoldásaink és módszereink erre az egészre. És hogy mi volt ebben a lecke? Bizonyára mindenkinek más, de közös volt benne a fejlődés lehetősége és az Istennel való kapcsolatunk személyessége. A legelső olyan istentiszteleten, amelyet teljesen egyedül néztem végig a telefonomról, nem éreztem a közösség erejét, nem éreztem, hogy egy klasszikus vasárnapi alkalom – de azt igen, hogy Isten előtt állok. Azt hiszem, megértettem valamit abból, hogy a történet vége mindig ez: kettesben maradunk az Úrral. De csak ebben a közös csendben lehet elgyászolni egy sohasem volt jövőt és a valóra válthatatlan álmokat. Az ilyen csendességeknek köszönhető, hogy most, tél és tavasz napsütötte határán a veszteség minden fájdalmával együtt úgy érzem, ha elérkezik az idő, képes leszek újat építeni a széthullott darabokból. 

| GONDOLATOK |

KINCSES KRISZTINA

Séta

A szerző újságíró, a Magyar Nemzet belpolitikai rovatának munkatársa

Illusztráció: Kapás Csilla

A tavasz legelső virágai pettyezik a tájat, egy galamb bogyókat eszeget a fán. Alig tudom kikerülni a váratlanul elém vágódó autót. Nem dudál. A sofőr pont annyira megilletődve néz rám az ablaküvegen át, mint én rá. Többször elhatároztam már, hogy megteszem ezt az utat. Hol attól féltem, hogy semmit sem fogok érezni, hol meg attól, hogy túlságosan nyomasztó lesz. Mégis, mit kellene érezni egy egyszerű séta közben? – kérdezhetnénk. „Csak úgy” nem lehet sétára menni. A sétának ugyanis külön misztériuma van; nem arról szól, nagyon nem, hogy akkor én most „kiszellőztetem

a fejemet”, vagy „járok egyet”, esetleg „egészségügyi sétára indulok”. Egy valódi séta során az ember mindig többé válik annál, mint aki előtte volt. Legalábbis más lesz. Ha pedig mégsem, akkor kár volt egyáltalán elindulnia. Elpazarolt idő. Levegőzni a gangon is lehet. A séta mögöttes oka a keresés. Keresek valamit önmagamban, valaki másban; válaszokat akarok kapni legégetőbb kérdéseimre, sok éve őrizgetett különös emlékeket szeretnék kibogozni végre. Nyugtalanító gondolataim és kételyeim mélyére néznék, esetleg beletekintenék a kifürkészhetetlennek tűnő jövőbe, megsejtenék néhány részletet a rám váró történésekből. A külső körülmények ilyenkor csakis másodlagosak lehetnek a bensőmben zajló történésekhez képest. Az elém táruló látvány, az utcák, amelyeken végighaladok, az épületek, amelyekre néha

feltekintek, a természet változatos képei, a többi élőlény körülöttem – most mintha mind-mind az én keresésemet szolgálnák. A séta közben születő érzéseket és gondolatokat hosszan ízlelgetve közelebb juthatok magamhoz. Egy kisfiú harsányan nevetve hajigálja az anyjától kapott kenyérgalacsinokat a tó madarainak; nem látja, nem is akarja látni, amit én, a kacsák, sirályok és galambok vízből fel-felugráló félméteres halakkal vegyülő agresszív kavalkádját, zűrzavaros összecsapását az odadobott kis falatokért. Sem a kacagó családot, sem ezt a csapkodva-rikoltozva hadakozó szürke-fehér masszát nem tudom tovább nézni. Persze, sokféleképpen keríthetünk sort az önmagunkra figyelésre. De a séta az egyetlen mód arra, hogy – szép lassan, lépésről lépésre haladva – megbarátkozzunk az egyedüllét kínos igazságával. Ezt akkor értettem meg, amikor hos�szas készülődés után először indultam nagyobb sétára. Szorongtam. És bár nagyon nehezen, de rájöttem, hogy szorongásom mélyén erős félelem van. Hogy mitől féltem? A magánytól. Közel kerülni ehhez a magányhoz. A magányon keresztül önmagamhoz. „– De messze vagyunk! – sóhajtott fel. – Mitől? – Saját magunktól” – olvassuk Márquez egyik regényében. És hogy valójában milyen messzire vagyunk, azt leginkább magányos sétákat téve mérhetjük fel. Aki séta közben az égvilágon semmit se érez, az előtt minden bizonnyal még hatalmas út áll. Ha belegondolunk, hogy mennyi időt pazarolunk el, mennyi felbecsülhetetlenül értékes időt, amelyet akár az önismeret megszerzésére is fordíthatnánk… Kevés olyan probléma létezik, amelyet a helyes önismeret és a valóságosan átélt hit ne oldhatna meg. És mégis, annyi minden tereli el a figyelmünket – célok, amelyeket mindenképpen el akarunk érni, javak, amelyeket feltétlenül meg akarunk szerezni, távoli és közeli ismerősök, akikhez így vagy úgy viszonyulunk. Napról napra hamis képet mutogatni a külvilágnak önmagunkról... Mindez lefoglal minket egy egész életen át, pedig mindarra, amivel a leginkább törődnünk kellene, sétáink során rátalálhatnánk. Nem kell hozzá más, csak mi magunk – no meg egy esernyő, ha netán rossz időre kelnénk.  2021. március 28.

Reformátusok Lapja 21

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXV. ÉVFOLYAM,

13. SZÁM,

2021. MÁRCIUS 28.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

A vírus fogságában Templomi istentiszteletek nélkül élünk a jelenben. Miközben a húsvéti ünnepi készülődésünkkel vagyunk elfoglalva, rajtunk múlik, miként fogadjuk el az óvintézkedéseket. Mindazok, akiket a vírus fogságában bibliaolvasó testvéreimmel együtt épít az Ige, képzeletben tekintsük át az utat, amelyen vezet minket az Úr. Ha édesanyánk első csókjától megtapasztaltuk Isten kegyelmét, szeretetét hittel hordozzuk szívünk utolsó dobbanásáig. Mert a hit olyan mosoly, ahol a lélek a szeretet derűje. Megerősít, kételyekben, csüggedésben mellettem áll, és megtelik a szívem Isten iránti hálával. A Gecsemáné-kertben Jézus lelki tusakodásának csak néhány tanítvány volt szemtanúja (Mt 26,36–46). A tizenkettő közül nyolc bizonyos távolságban visszamaradt, csak három juthatott annyira a kegyelem ismeretében, hogy hallhatta a szenvedő főpap könyörgését. Pedig előtte már kitárta a titkot tanítványainak, az úrvacsora üdvösségszerző értelmét: a kenyér és a bor jegyeiben kielégíti éhségüket és szomjúságukat az örökkévalóság vendégség, a közösség ővele. Jézus tudja, hogy milyen erőtlenek és megbízhatatlanok tanítványai, mégis, vagy éppen ezért az éjszaka csendjében félrevonul imádkozni. Az Istennel való közösséghez maga mellé vesz társakat, akikkel a virrasztás jólesett volna és erősítette volna őt. Ne képzelje magát közülünk senki olyan erősnek, hogy Isten nélkül, társak nélkül, egyedül is jól megvívhatja harcait. Jézus az imádság meghallgatását ígéri, azért imádkozott, hogy legyőzze a „test erőtlenségét”, mert az imádság nemcsak elcsendesedés lehet, hanem tusakodás is, hogy aztán békességgel járjuk a nehéz utat, amelyre a „lélek kész”. Az isteni kegyelem előre látja a sok küzdelmet, nyomorúságot, amellyel találkozunk. Isten meghallgatja az én szerény, gyönge könyörgésem is. Méltatlanságom dacára is hiszem, mindenkor Krisztusnak szerelme szorongat, és feltámadása által „újonnan szül minket az élő reménységre”. Isten gyermekeinek sok nehézséggel kell megküzdenie. Annyi bizonyos, hogy a megpróbáltatásaink is tőle jönnek, az ő akaratából vannak. Senki sem gondolhatja, hogy a nyomorúság el fogja kerülni, jóllehet, Isten gyermekeit vigasztalja az a tudat, hogy Krisztus megelőzött bennünket ezen az úton. Ha a bánatban majdnem összeroskadunk, de hitünkben szilárdak maradunk, a Megváltóban lelünk támaszt. Isten választottjaként melletted van valaki, akit nem látsz, de szeretsz, akihez gyakran imádkozol. Hiszem, hogy a Gondviselő jelenléte vigasz és védelem számomra is, mert sohasem hagyja el azokat, akiket sajátjává választott: minket. A pandémia idején megpróbáltatásokon megy át a lelkünk – vigasztaljon minket ez a két gondolat is: „…a nyomorúság kohójában próbára tettelek” (Ézs 48,10) és „Elég neked az én kegyelmem…” (2Kor 12,9)  BÉRES L. ATTILA

ÁRA: 400 FT

„Vessünk számot hát, édes Istenem...” 9 771419 856007

KOSSUTH-DÍJAT KAPOTT LOVÁSZ IRÉN NÉPDALÉNEKES

21013

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ........................................................... Aláírás: ................................................................................... 22 Reformátusok Lapja

2019. január 6.



1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| EGYHÁZI ÉLET |

Nemzetközi sikerek a Bethesdában Már tíz SMA-s gyermeket kezeltek a Bethesda Gyermekkórházban: az elmúlt másfél évben két magyar, négy szlovák, egy holland, egy erdélyi, egy török és most egy Délvidéken élő magyar betegnél alkalmaztak génterápiát. A budapesti református intézménynek van Európában a legtöbb tapasztalata ezzel a gyógymóddal. Az SMA (Spinalis Muscularis Atrophia) ritka genetikai betegség, amelynek lényege a gerincvelő vázizmokat mozgató idegsejtjeinek funkciókiesése, ami az izommozgások gyengüléséhez, elvesztéséhez vezet. Az izomsorvadás következtében nem fejlődik normálisan a gyermekek mozgása, súlyos esetben a légzőizmok is sorvadnak, és légzési elégtelenség alakul ki, emiatt gépi légzéstámogatás válik szükségessé. A világ egyik legdrágább kezelésének tartott génterápiás gyógyszer ezeknek a betegeknek nyújt hatásos segítséget. A 21. század új perspektívát hozott a betegség kezelésében. Először az úgynevezett génmódosító terápia vált elérhetővé 2016-ban, 2019 óta pedig génpótló kezelést is alkalmaznak az orvosok. Ennek lényege, hogy a betegség kialakulásának megakadályozásáért felelős, de a sejtekből hiányzó gént viszik be a beteg szervezetébe – derül ki a Gyermekkórház tájékoztatójából. Mostanra már tíz gyermeknél alkalmazták ezt a gyógymódot, legutóbb, március elején egy vajdasági magyar kisfiúnak, Pál Gajódi Olivérnek adták be a gyógyszert.

HOSSZÚ FOLYAMAT A GYÓGYULÁS A gyermekek fejlődési esélye attól is függ, milyen korán kapják meg a génterápiát. Ennek életkori határa a jelenlegi ajánlások szerint a két-két és fél éves kor. A terápia tehát nem várhat, így a koronavírus-járvány plusz kihívást jelent a kórháznak és a kezelésre várakozóknak. A határátkelés, a lezárások mellett kivitelezett vizsgálatok, a teljes izoláció biztosítása a gyógyszer hasznosulása érdekében legyengített immunrendszerű gyermekeknek – mind olyan feladat, amelyet a legnagyobb odafigyeléssel és gyorsasággal kell elvégezni. A terápia hatására az izomzat fejlődni kezd, ami jelentős fejlődést eredményez a mozgásban. A változásokat a gyógytornászok a génterápia megkezdése előtt és a beadás után is folyamatosan figyelemmel követik, egyéni foglalkozással fejlesztik. A gyógyszeres terápiát követően a mozgásállapot javulása a megfelelő komplex fejlesztéssel fokozható: a református kórház hosszú távon is vállalja a gyermekek utókövetését.

REMÉNYSÉG A KEZELÉSRE VÁRÓKNAK – Olivért mindenki menthetetlennek tartotta Szerbiában, hiszen a lélegeztetőgépről nem lehetett levenni, így a génterápiát sem kaphatta meg. A Bethesdába állapotának felméré-

sére érkezett, ahol heteken át tartó küzdelem után sikerült a lélegeztetőgépről leválasztani, és így a gyógyszer beadhatóvá vált – mondja a kisfiú szerb orvosa, Nenad Barisic kardiológus professzor. – A beadáson is részt vehettem – fantasztikus szakmai csapatmunka részese lettem így, ahol minden a beteg érdekében történik. Nagy reményt jelent ez nemcsak a magyar, hanem a kezelésre váró szerb gyermekeknek is.

AZ ÖSSZEFOGÁS SIKERE Az intézmény különösen büszke arra a határokon átívelő együttműködésre, amely a járványhelyzet idején létrejött Szlovákia, Románia, Törökország és Szerbia esetében. Velkey György, a kórház főigazgatója szerint a génterápiás kezelés az együttműködések sikere, hiszen különböző kultúrákban, országokban értettek szót a beteg gyermekek érdekében. – Ez a siker csak a diplomaták, orvosok és ápolók, hatóságok, gyógyszer-nagykereskedők, gazdasági és jogi szakemberek, jótékonysági szervezetek együttműködése által jöhetett létre – hangsúlyozza az intézményvezető. Már a tizenegyedik kezelésre készülnek: a magyar Burinda Zsombor várja az egészséges élet lehetőségét. A szintén határon túlról érkezett, Kárpátalján élő Szálcevics Anna lehet a tizenkettedik SMA-s gyermek, aki a Bethesdában esélyt kaphat az új életre, ha sikerül előteremteni a kezelés anyagi fedezetét.  FORRÁS: REFORMATUS.HU 2021. március 28.

Reformátusok Lapja 23

| SZEMLE |

PETRŐCZI ÉVA

Előszó egy „húsvéti asszony” novellájához Szakácsné Kozári Piroskával akkor találkoztam közelebbről, amikor huszonöt éves, ifjú tanárnőként valósággal „berobbant” a kicsi, de színvonalas pécsi Szent István téri Általános Iskola negyedikesei közé, Jankó Nóri néni osztályába. Mosolyából és dús kontyának minden fürtjéből sugárzott az életerő és az energia. Nevét, művészettörténész anya gyermekeként, ekkor már ismertem családunk régi barátja, Gebauer Ernő pécsi festőművész révén, aki Piroska néni – ekkor még természetesen így hívtam – képzőművészeti tanulmányainak egyik „pillérembere” volt. Találkoztunk több olyan pécsi hangversenyen is, ahol keresztapám, Nemerey Péter oratóriuménekes és sebészorvos énekelte a tenorszólót. Közös szülővárosunkból, Pécsről elkerülvén az első tanártanítvány kapcsolatfeltámasztást az tette lehetővé, hogy 1990-ben az Új Tükör tudósítójaként, „világi” lapba gyakran egyházi témákat is csempészve, részese lehettem a Dél-Baranya egyik ékkövének számító oldi református templom újjászületésének egy ünnepélyes istentiszteleten. Az épület kazettáinak, festett elemeinek szépsége – sok más magyar és külföldi művészé mellett – Szakácsné Kozári Piroska kezének és lelkének munkáját dicséri. Kapcsolatunk akkor válhatott igazán folyamatossá, amikor a Reformátusok Lapja számára közvetíteni kezdtem több szép írását, rajzát, és számos könyvét is bemutattam. Mert az egykori művésztanár az évtizedek során irodalombarátból kiváló keresztyén író és az Ormánság egyik leghűségesebb patrónája lett. Barátságunk egyik legmeghatóbb pillanata az volt, amikor 2008ban Hollós László Szerelmes földrajz sorozatába Város-ajándékozó rigmusok című pécsi-baranyai portréfilmemmel én is bekerültem, és egykori tanárnőm képviselte szereplésre nem vágyó pécsi családomat. A jelenetben a Szent István téren találkoztunk, és a minden porcikájában tanár, művész és anya gyönyörű ajándékot nyújtott át nekem: egy, a Mátyás Flórián utcai szülőházamról készült grafikát. Arról a házról, ahol életem első két és fél évét hármas társbérletben, de nagy szeretettel körülvéve töltöttem. A kép révén tehát egy kis „gyerekkor-feltámadás” részese lehettem. Pontosan egy évtizeddel ezelőtt, mindig húsvét közeli „évnapom” táján, akkor éppen hatvanadik születésnapomra váratlanul kaptam még egy, gondosan becsomagolt Kozári Piroska-grafikát Pécsről, a nekem oly kedves Havi-hegyi templom képét, amelynek története, pestisűző, májusi hó csodája most visszaköszön legújabb könyvem, a Könyörgés, márciusi hóban címében. Sok mindenről tudnék még mesélni hálával, szeretettel és igazi „húsvétoló” hangulatban, de végezetül csak egy dolgot említek: Piroska, ha estt, ha fújt, minden körülmények között eljött különböző műfajú köteteim pécsi premierjeire, ahol ilyenkor ismét negyedikes kislánynak éreztem magam, ha belépett az ajtón. Most pedig ez a mostanra hetvenedik évéhez közelítő, egykori negyedikes diákja köszönti őt, azt a mindmáig több műfajban alkotó pécsi tanárnőjét, aki nyolcadik és kilencedik évtizedében „felezőidejében” is fáradhatatlan. És megköszöni neki ezt a Reformátusok Lapjának küldött megrendítő, e húsvét ünnepéhez nagyon illő írást. És arra kéri, ha otthon, Pécsett megkondul a nagy ünnepeket köszöntő Péter harang, jusson eszébe, hogy addig is, míg Urunk megadja számára a találkozást korán elveszített, szeretett férjével, itt, az e világi életben sokan szeretik, becsülik. A boldog feltámadás reménye alatt megélt, igazi „húsvéti asszonyhoz” méltó életét pedig példának tekintik.

24 Reformátusok Lapja

2021. március 28.

„...én te rólad meg nem feledke A keserűség mély árkában vergődve vártam haza két gyermekemet a kórházból, ahova a rohammentő vitte életem párját. Hosszú idő múlva végre megérkeztek. Azonnal rájuk zúdítottam kérdéseimet: „Mi van apátokkal? Mondjátok! Meghalt? Szóljatok már!” – kiáltottam eszemet vesztve feléjük. – Majd fent mindent elmondunk – felelték halkan. – Itt is megmondhatjátok. Ne titkoljátok előttem! Mondjátok! Aztán… aztán, fent a lakásban halkan elsuttogták az igent. – Tudtam! Éreztem! – üvöltöttem, de már a számnál volt a nyugtató pirula, amelyet, engem lefogva, a gyermekeim be akartak adni nekem. Kivertem a kezükből. – Nem kell! Kibírom ezt is! – kiabáltam magamból kikelve. Aztán, nagyon lassan, jéghideg nyugalom szállt reám, és csak néztem, néztem az én jó gyermekeimet. „Élned kell tovább! Értük!” – súgta Valaki –, majd visszazuhantam újból a miértek véghetetlen, hideg, érzéketlen láncolatába: „Miért történt ez a tragédia? Miért éppen minket sújtott? Miért a párom halt meg? Miért kellett éppen neki, a vétlennek, az okosnak, a hűségesnek meghalnia? Mi lesz velünk és a gyermekeinkkel? Miért nem élhette túl e szerencsétlenséget?” Dermedt csendben cikázott bennem napokon át az érthetetlen kérdések özöne. Lelkészünk halk kérdése térített lelkileg magamhoz. – Próbáljon válaszolni egy nagyon életbe vágó kérdésemre! A férje halála miatt most perlekedik az Istennel? Két gyermekem szomorú arca jelent meg előttem, és csak hosszú csend után tudtam válaszolni. Halkan kisóhajtottam magamból: – Nem. – Hála legyen Istennek ezért az életmegtartó vallomásáért – méltatta szelíd mosollyal a válaszom, és szomorúan elköszöntünk egymástól. Pár nap múlva az utcán hozzám lépett egy katolikus hit oktató ismerősöm. Gyászomban osztozó szavai után nekem szegezte istenhitem próbatételének kérdését: – Mondd, még mindig hiszel az egy és igaz Istenben, abban, aki egy részeges, értéktelen emberen, egy kíméletlen gyorshajtón keresztül elvette tőled tiszteletre méltó, hűséges párodat? – és különös, kíváncsi tekintettel várta a válaszomat. Akkor, ott, nekidőlve az utcai kerítésnek, csendben leperegtek lelki szemeim előtt addigi életutam nagy eseményei. Kaptam életajándékként az Istentől egészséget, csodálatos, hitben járó szülőket, testvért és sokféle művészi adottságot. Körülvett engem kitűnő tanítókkal, művészmesterekkel. Igaz, hely hiányában – bár munkásszármazású voltam – nem vettek fel a Képzőművészeti Főiskolára, de 1956 után az Egri Tanárképző Főiskolán megmenekített a börtöntől. Később a tanítói mellé megkaphattam a tanári oklevelet is, és taníthat-

| SZEMLE |

Egyház és ifjúság

ezem” tam. Adott nekem okos, áldozatkész, szerető, hűséges férjet, ráadásul két gyönyörű gyermeket. Otthonunk megteremtéséhez kirendelt lehetőségeket, önzetlen, segítő rokonokat, barátokat. Minden nehézségünk elviseléséhez erőt adott, és áldást munkánkra. A tanítványoktól, munkatársaktól sok megbecsülést kaptunk. Ezekért csak hála és köszönet jár az Istennek. Nincs jogom perlekedni! Sok ember fele ennyit se kapott, mégis hálás Teremtőjének. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Felnéztem a hegyre, és az előtte égbe nyúló templomtorony látványa elém idézte a szelíd Mecsek helyett a Koponyák hegyét és Krisztus Urunk kínszenvedését a golgotai kereszten. „Ó! Én, gyarló ember!” – kiáltottam magamban. Hirtelen rám zúdult bánatom, gyötrelmem, korai özvegységem hol mérhető össze az ő keresztre feszítésének kínjaival, amelyet ő miattunk, helyettünk, értünk elszenvedett? Igaz, hogy meghalt, de harmadnapra feltámadt. Nekünk is ezt ígérte. Valóságban, dicsőségesen feltámadt! Legyőzte a halált. Lehetséges, hogy az én életem, az ő ígérete szerint, ha lassan is, de helyreigazodik? Lesz folytatása az én életemben is keresztáldozatának, és nem múlik el belőle a feltámadás reménysége? Megadatik nekem és gyermekeimnek is az idő és alkalom, hogy mindezt megtapasztaljuk? Ekkor gondolatban leborultam lába elé és alázattal vallottam: „Hiszem, Uram, ahogy eddig velem voltál, megsegítettél, többször megmentettél a haláltól, most továbbra is körülveszel szeretettel, erőt adsz, védelmezel, segítesz engem és gyermekeimet a további életúton.” Aztán megindultak bűntudatom, szégyenkezésem szakadatlan folyó könnyei. Ekkor, mint egy titkos jelre, előbújt a nap a felhők mögül, és beragyogta körülöttünk szülőföldemet és szépséges, mecsek alji szülővárosomat, Pécset. Lassan megmagyarázhatatlan békesség áradt szét tagjaimban. Megértettem a feltámadás ígéretének biztonságát, örömüzenetét. Elsimultak kétségeim. Tudatosult bennem, hogy az, aki velem, velünk járta végig eddigi életünk útját, ki fogja rendelni sorsom további fordulatait, erőt adva a jövő harcaihoz. – Köszönöm a kérdésed – szóltam beszélgetőtársamhoz. – Hiszem, hogy az egy és igaz Isten, aki eddig velem volt, megőrzött, továbbra is velem lesz örömömben, bánatomban mindhalálig, ahogy az igei üzenet mondja: „…én te rólad el nem feledkezem.” (Ézs 49,15, Károli-fordítás) Az eltelt harminchat év igazolta az igei üzenet megvalósulását és azt, hogy egy hívő ember élete sok-sok halál, veszteség, bánat és aggodalom közepette is örökös húsvét.  SZAKÁCSNÉ KOZÁRI PIROSKA

A fiatal generáció helyzetével és egyházunkban betöltött szerepével foglalkozik a Confessio idei első száma. Ennek tartalmából válogattunk. Ismerős ismeretlenek az egyház számára a mai fiatalok, akiknek szemléletmódját Pecsuk Ottó írása hozza közelebb az olvasóhoz. Bedekovics Péter egyetemi lelkész a református egyetemi misszió eredményeit és kihívásait mutatja be tanulmányában, míg a teológus ifjúságról és az ifjúsági munkáról Bölcsföldi András értekezik. 2020-ban a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ifjúsági Bizottsága felmérésbe kezdett annak érdekében, hogy világosabb képet kapjon a gyülekezetekhez kapcsolódó fiatalok vallásgyakorlásáról, vallásosságáról. A vizsgálat fő kérdései, hogy mit gondolnak a fiatalok az igehirdetésekről, miben hisznek, milyen a kötődésük a gyülekezethez és milyen témák érdeklik őket. A felmérés eredményeit is megismerhetik a Confessio legújabb számából. Az online folyóirat a megszokott irodalmi alkotások, kulturális interjúk és ajánlók mellett búcsúzik a tavaly elhunyt Szűcs Ferenc és Molnár János teológiai professzoroktól is.  FORRÁS: REFORMATUS.HU

Igazság és Élet Megjelent az Igazság és Élet aktuális évfolyamának második száma, amely az április és június közötti időszakra (nagycsütörtöktől a Szentháromság vasárnapja utáni negyedik vasárnapig) vonatkozó igetanulmányokat és prédikációvázlatokat közöl, segítséget nyújt az online gyermek-istentiszteletekhez és egyéb szolgálatokhoz. A kitekintés rovatban ezúttal Kállai Imre Szorongok, tehát vagyok. Vagyok, tehát szorongok; Peres Imre Halálhírek, gyászjelentések és megemlékezések III.; valamint Gacsályi Zsolt és Porkoláb András József A református zarándoklat teológiája című tanulmányai olvashatók. A könyvajánlóban a Lenkeyné Semsey Klára által jegyzett Márk evangéliumának magyarázatáról; a Fazakas Sándor és Kovács Krisztián szerkesztette Mielőtt megformáltalak az anyaméhben… Az élet kezdetén felmerülő döntések keresztyén etikai megközelítése című tanulmánykötetről; illetve Fekete Károly Két percben. Ige−gondolat−fohász című könyvéről olvashatnak; továbbá Fazakas Gergely Tamás recenzióiból találnak válogatást. Az Igazság és Élet korábbi és következő számai folyamatosan megrendelhetők nyomtatott és online változatban a Tiszántúli Református Lelkésztovábbképző Intézet címén és honlapján: 4026 Debrecen, Kálvin tér 16. – www.lelkesztovabbkepzo.hu, a tovabbk@drk.hu címen. Az aktuális szám megvásárolható továbbá a Kálvin Kiadónál, valamint a debreceni Karakter 1517 református könyvesboltban.  FORRÁS: TTRE.HU 2021. március 28.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

Református konyha

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Ezen a héten két recepttel is készültünk olvasóink számára. Ha nem tudják, mit főzzenek a böjt utolsó napjaiban, segítünk. KARALÁBÉFŐZELÉK Hozzávalók: 50 dkg karalábé, 40 dkg friss sárgarépa, só, csipetnyi bors, bazsalikom, petrezselyemzöld, kevés reszelt szerecsendió, 1 dl főzőtejszín, 2 evőkanál lisztből és 1 evőkanál olajból készült rántás. A zöldségeket megtisztítjuk, a karalábét kockára, a répát félkarikára vágjuk, majd a fűszerekkel ízesített vízben nem túl puhára főzzük. A petrezselymet felaprítjuk és félretesszük. Az előre elkészített rántással besűrítjük, majd megfelelő hőkiegyenlítés után – a levével apránként felengedve – hozzáöntjük a tejszínt, összeforraljuk és beleszórjuk a petrezselymet, esetleg reszelt szerecsendiót. TÚRÓGOMBÓC 25 dkg túró, 2 tojás szétválasztva, 1 nagy csipet só, amellyel a habot keményre verjük, 1 evőkanál porcukor, 3 evőkanál liszt, 3 evőkanál búzadara, körülbelül 0,5 dl olaj és annyi zsemlemorzsa, amennyit a felhevített olaj felvesz. A tojások sárgáját alaposan elkeverjük a túróval majd a cukorral. A felvert habot beleforgatjuk, és felváltva hozzáadjuk a lisztet és grízt. Legalább egy óráig állni hagyjuk, majd evőkanállal sóval ízesített, felforralt vízbe szaggatjuk. A feljövéstől számított négy percig főzzük, majd a pirított zsemlemorzsába forgatjuk a gombócokat. Tálalhatjuk porcukorral, savanykás lekvárral vagy vaníliasodóval.  VIOLA JUDIT: ÉTELEK ÉS ÉLETEK, SÁROSPATAK, HERNÁD KIADÓ, 2019.

26 Reformátusok Lapja

2021. március 28.

Ölvedi László Az Isten felé című költeményéből idézünk két sort. Vízszintes: 1. Az idézet első része (S, H, Z, Á). 13. Idegen összetételekben képi megjelenítésre utal. 14. Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezete, angol betűszóval. 15. Szarvasmarha-terelő szó. 16. Rátonyi Róbert. 17. Heveny. 19. Osztrák nagyváros. 21. Tokod egyik vége! 22. Országjáró Diákok Országos Találkozója, röviden. 23. Bizmut vegyjele. 24. Labdarúgókapus, edző és szövetségi kapitány (János). 26. Munka, haverok között. 28. Kifúrt hordódonga. 31. Tóth Attila jégtáncos partnere (Klára). 32. Menyasszony. 33. Hajdísz. 34. A Kilimandzsáró csúcsa. 36. Férfinév. 38. Hunor testvére. 40. Ebédidő. 42. Keresztül. 43. Munkamenet-elsajátítás. 46. Betéti társaság, röviden. 47. Ritka görög eredetű női név, jelentése: élet. 49. …-kum, közép-ázsiai sivatag. 50. A torok kéményseprője. 52. Bécsi ütem! 54. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei község. 56. Részben nyekken! 57. Fosztóképző. 59. Hernyó, spanyolul (ORUGA). 61. A Tokaji borvidék egyik községéből származik. 63. Arany János híres műve. 65. Urán és kén vegyjele. 66. Bőven van ideje. 68. Salamon Béla. 69. Információ. 71. Kézifegyver. 72. Loholni kezd! 73. A panasz szava. 75. Kezdet. 77. Hahotázik. Függőleges: 1. Héber férfinév. 2. Béke, oroszul. 3. Félédes! 4. Műsort sugárzó. 5. … Ono, John Lennon felesége volt. 6. Rézsút páros betűi. 7. Germánium vegyjele. 8. Ragadozó hal. 9. Nőtincs része! 10. Kúszónövény. 11. Oxigén és szén vegyjele. 12. Duruzsol. 18. MÁV ügyfele. 20. Zakó tartozéka. 22. Folyékony zsiradék. 23. Növénytani szakértő. 25. Pozitív elektród. 27. Babits Mihály 1921-es kötete. 29. Orosz teherautó-márka. 30. Juhszállás. 32. Az idézet második része (O, Í, E, G). 33. Pénzutalvány. 35. Követendő útvonal. 37. Szibériai folyam. 39. Kényszermunkatábor-rendszer a volt Szovjetunióban. 41. Álomból kel. 44. Josip Broz felvett neve. 45. Szintén ne! 48. Eledel. 51. Nagyobb üzem. 53. Az Anna becézéséből önállósult név. 55. Japán régi fővárosa. 58. Orosz profi ökölvívó és harcművész (Artyom LOBOV). 60. Tetragonális kristályrendszerű ásvány, titán-dioxid. 61. Görög eredetű női név, jelentése: bölcs asszony. 62. Várpalotával egyesült. 64. Bálvány. 67. Rémalak. 70. Francia területmérték. 71. Akó betűi keverve. 72. Tolsztoj keresztneve. 74. Kávé! 76. A zenei alaphangsor 5. és 7. hangja. 78. Vitray Tamás. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Van úgy, hogy jönnek gonosz órák, száz nyelvük van, és csókjuk éget.

| GYERMEKEKNEK |

A vőlegény házánál Jáhel apja áldásra emelte a kezét: – Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet! – És egyik kezét a lánya, a másikat Éder fejére tette. – Áldja meg az Úr a ti házasságotokat – szólt elcsukló hangon, és Jiszká látta, hogy a meghatottságtól könny csillog a szemében. Ekkor újra felharsantak a sípok, és a vőlegény barátai már fel is kapták a hordszéket, amelyben Jáhel ült. A menetet Bédád, Éder legjobb barátja vezette. Ő volt a násznagy, ő felelt azért, hogy minden rendben menjen a hétnapos esküvő alatt. A násznép ujjongva, tánclépésben indult el a menyegzői házhoz, kezükben fáklyákkal, mirtuszágakat lobogtatva. És a tömegben persze ott volt Áhi is. – Ugye, hogy jól ment minden! – nevetett Jiszkára, és a kezébe nyomott egy mirtuszágat. Jiszká bólintott, mert tényleg úgy érezte, hogy most már mindennek jól kell sikerülnie ezen az esküvőn. A vőlegény házát is virágfonatokkal, fáklyákkal díszítették fel. A bárányok még ott forogtak a nyársakon, a szárnyas jószágok, kacsák és libák pedig már pirosra sültek. A frissen sült húsok, a lepénykenyerek, mézes sütemények illata töltötte be az udvart. Jiszká gyomra hangosan megkordult. Olyan hangosan, hogy Áhi is meghallotta, és hangosan felnevetett: – Mi az? Éhes vagy? – Hát persze! – nevetett vissza Jiszká. – Ebben a felfordulásban egész nap nem ettem. Eszembe sem jutott. De még nem láthattak hozzá az evéshez, mert az esküvő legfontosabb része hátra volt. A vőlegény és a menyasszony elfoglalta helyét a párnákon a magasított menyasszonyi sátor alatt, hogy jól lássa őket mindenki. Jiszká mégsem az ifjú párt nézte, hanem azokat a gyönyörű lepleket, amelyek a díszsátor három oldalát borították. A kislány biztos volt benne, hogy ezeket is a vőlegény szőtte. „Beleszőtte a sátorba a szívét is. Tényleg nagyon szeretheti Jáhelt” – gondolta Jiszká, és a tekintete Áhira tévedt. Hiába nem akarta, eszébe jutott, milyen jó lenne, ha egyszer, talán

nem is olyan soká, ők is így ülhetnének Áhival a menyegzői sátor alatt. Belepirult a gondolatba. Tekintetét a fiúra kapta, hogy észrevette-e a pirulását. De Áhi nem figyelt rá. Az ő szeme is a vőlegény apjára szegeződött, mint mindenkié az udvaron. Sámuel, Éder apja felemelte a kupáját, és áldást mondott az ifjú párra. Ezzel az atyai áldással váltak valóban házasokká Jáhelék. Mindenki fenékig ürítette a poharát, és ujjongott. Kivéve Tóbiát, Jáhel anyját. Ahogy belekóstolt a borba, elfintorította az orrát: – Micsoda silány bor! Még az áldáshoz sem tudtak jó bort venni! – de azért kiitta a poharát, mert tudta, úgy illik. Jiszká elmosolyodott magában. Megszokta már az anyja morgolódásait, azt is, hogy ezen az esküvőn semmi sem tetszik neki. De ez a megjegyzés már tényleg nevetségesnek tűnt. Hiszen a jó bor, a yayin nemigen illik az ilyen szegény népekhez, mint ők maguk is. Libanon meg a Kármel hegyének lejtőin nő az a szőlő, amelyből a yayin készül. Hogyan is lehetne akár csak az áldáshoz ilyen drága bort venni ennyi embernek? Nem is foglalkozott az anyjával, hanem inkább elhívta Áhit, hogy megnézzék, megsült-e már a bárány, amelyet nyárson forgattak a férfiak.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. március 28.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

PÁLYÁZAT

A Kaposvári Református Egyházközség pályázatot hirdet a Lorántffy Zsuzsanna Református Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium (7400 Kaposvár, Somssich Pál u. 15.) intézményvezetői munkakörének ellátására. A pályázatot postai úton két példányban, ajánlott küldeményként szükséges benyújtani a Kaposvári Református Egyházközség címére: 7400 Kaposvár, Kossuth L. u. 23. Kérik, hogy a borítékon tüntessék fel: „Intézményvezetői pályázat.” A pályázat benyújtásának határideje: április 26. A pályázati hirdetménnyel kapcsolatban további tájékoztatás kérhető a Lelkészi Hivatalban a +36-82-826-926-os telefonszámon, illetve Petró László lelkipásztortól a +36-30-384-0953-as telefonszámon vagy a kaposvar@reformatus.hu címen. A teljes pályázati kiírás megtekinthető a Kaposvári Református Egyházközség honlapján: www. refkaposvar.hu, valamint az intézmény honlapján: www.lozsu.hu. A pályázat elbírálásának határideje: május 20.

Segítség a kosdi tűzeset károsultjainak A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) a közösségi médiából értesült arról, hogy március 10-én tűz ütött ki egy háromgyermekes család otthonában Kosdon. Az alapítvány, Koncz Attila Hunor helyi lelkipásztor közbenjárásával, a tragédia másnapján tárgyi adományokkal segítette, a jövőben pedig anyagilag is támogatja a családot. A Kosdi Református Egyházközség tette közzé közösségi oldalán, hogy tűz ütött ki a gyülekezethez tartozó, negyedik gyermekét váró Pákozdi család otthonában. A tűzoltók kiérkezésekor a százötven négyzetméteres rönkház már teljes egészében égett, az ingatlan lakhatatlanná vált. Személyi sérülés nem történt, azonban egy élet munkája vált a tűz martalékává. Az MRSZ felvette a kapcsolatot Koncz Attila Hunor helyi lelkipásztorral, aki elmondta: a károsultak átmenetileg rokonokhoz költöztek, de szükséges lenne mihamarabb újjáépíteni otthonukat, hiszen a szülők nyárra várják negyedik gyermekük érkezését. Az MRSZ a tűzeset másnapján adta át tárgyi adományát, amely tartós élelmiszert, ruházatot és játékokat tartalmazott. Az alapítvány krízisalapjából további százötvenezer forintos gyorssegéllyel is támogatja a családot, valamint lehetőségei szerint segít az újjáépítéshez szükséges szakemberek felkeresésében.  FORRÁS: REFORMATUS.HU

A HÉT KÉPE

A körösfői iskola diákjai március 15-én a helyi református templomban tartott ünnepségen emlékeznek az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra.  FORRÁS: MTI, FOTÓ: KISS GÁBOR 28 Reformátusok Lapja

2021. március 28.

| EGYHÁZI ÉLET |

Református kitüntetettek A március 15-i nemzeti ünnep alkalmából ez évben is állami kitüntetéseket adtak át, az alábbiakban a református díjazottakat mutatjuk be. KOSSUTH-DÍJAT kapott Lovász Irén népdalénekes, néprajzkutató, érdemes művész, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Művészettudományi és Szabadbölcsészeti Intézetének egyetemi docense, Gulyás Gyula Balázs Béla-díjas filmrendező, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja és Vári Fábián László Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő, műfordító, néprajzkutató, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. SZÉCHENYI-DÍJJAL ismerték el Szakály Sándor történész, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója, a KRE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történettudományi Intézete Új- és Jelenkori Történeti Tanszéke egyetemi tanárának tevékenységét. MAGYAR ÉRDEMREND KÖZÉPKERESZTJE A CSILLAGGAL POLGÁRI TAGOZATA kitüntetést kapott Bogárdi Szabó István Széchenyi-díjas teológus, a Dunamelléki Református Egyházkerület volt püspöke, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinatának volt lelkészi elnöke, valamint Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, a Sapientia Alapítvány elnöke. MAGYAR ÉRDEMREND KÖZÉPKERESZTJE POLGÁRI TAGOZATA kitüntetést kapott Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház emeritus püspöke, Huszár Pál, az MRE Zsinatának volt világi elnöke, a Dunántúli Református Egyházkerület volt főgondnoka, illetve Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Osztályának igazgatója, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoka. MAGYAR ÉRDEMREND TISZTIKERESZTJE POLGÁRI TAGOZATA kitüntetéssel ismerték el Ábrám Tibor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka, a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon intézményvezetője, Németh Dávid, a KRE Hittudományi Kara Valláspedagógiai és Pasztorálpszichológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, Stipta István Mihály jogász, az MTA doktora, a KRE Állam- és Jogtudományi Kara Jogtörténeti, Jogelméleti és Egyházjogi Tanszékének egyetemi tanára, Vass Zoltán, a Torontói Első Magyar Református Egyház lelkipásztora, a Magyar Diaszpóra Tanács Egyházi és Cserkész Szervezetek Regionális Ülésének társelnöke, Velkey György János, az MRE Bethesda Gyermekkórházának főigazgatója és Nyirády Péter, az MTA doktora, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának igazgatója, egyetemi tanára tevékenységét.

MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE POLGÁRI TAGOZA TA kitüntetést kapott Arany János karnagy, zenetanár, a Tiszántúli Református Egyházkerület zeneigazgatója, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense, a Psalterium Hungaricum Kórus alapítója és vezetője, a Kollégiumi Kórus karnagya, Bognár Zalán történész, a KRE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történettudományi Intézete Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense, Kelemen János vállalkozásfejlesztő közgazdász, a Magyar Református Cursillo Titkárságának elnöke, az SDG Konferenciaközpont műszaki igazgatója, Szánthó Miklós jogász, az Alapjogokért Központ jogi elemző- és kutatóintézet igazgatója, Szuchy Róbert jogász, a KRE Állam- és Jogtudományi Karának dékánhelyettese, a Kereskedelmi Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszék tanszékvezető-helyettese, habilitált egyetemi docens, valamint Vad Zsigmond György esperes, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség nyugalmazott lelkipásztora. JÓZSEF ATTILA-DÍJBAN részesült Magyary Ágnes író és Arday Géza író, irodalomtörténész. MAGYAR ARANY ÉRDEMKERESZT POLGÁRI TAGOZATA kitüntetést kapott Dani Eszter, az MRE Zsinati Hivatalának missziói irodavezetője, az Országos Református Cigánymis�szió vezetője, a Solymári Református Egyházközség lelkésze, Grynaeus András, a Baár–Madas Református Gimnázium tanára, cserkésztiszt, valamint Káli-Horváth Kálmán, az MRE Zsinati Hivatala Budapesti Református Cigány Szakkollégiumának igazgatója, szakmai vezetője, Mező István, a Jászberényi Református Egyházközség lelkipásztora, Molnár Sándor, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház zsinati főtanácsosa, a Rimaszombati Református Egyházközség lelkésze, Szabó Attiláné Erdélyi Erzsébet, a KRE Tanítóképző Karának óraadó tanára, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének nyugalmazott főiskolai docense, Tóth Gáborné Kathona Zsuzsanna nyugalmazott lelkész, a Dunamelléki Református Egyházkerület Püspöki Hivatalának titkárságvezetője, illetve Vojtkó Ferenc, a Médiacentrum Debrecen Kft. rendezője, szerkesztője. MAGYAR EZÜST ÉRDEMKERESZT POLGÁRI TAGOZATA kitün tetést kapott Sándorné Rácz-Fodor Ibolya, a Kiskunhalasi Református Kollégium Központi Általános Iskolájának tanára. A kitüntetettekről részletesebben a reformatus.hu oldalon olvashatnak. 2021. március 28.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Tőkés Attilával, Nyárádszereda lelkipásztorával beszélgettünk.

Tőkés Attila tizennégy évig volt a Maros megyei Geges lelkipásztora, most Nyárádszeredában folytatja családjával a szolgálatot. Előtte Kolozsváron és Kalotaszegen, Inaktelkén volt lelkész. 2002-ben végzett a kolozsvári teológián. Zenetanári oklevele is van. Negyvenhárom éves, házas, három gyerek édesapja.

Miért és hogyan választotta a lelkészi hivatást? Ez hosszú folyamat volt nálam. Sokat jelentett a gyermekkori vallásos nevelés, a nagyszülők, szülők példája. Tízéves koromban már kántorkodtam, benne voltam az egyházi élet lüktetésében. A Kolozsvári Református Kollégiumban tanultam, a teológia gondolata mégis csak tizenkettedik osztályban fogalmazódott meg bennem. Nem tudok tehát egy pillanatot kiemelni. Az Úristen szépen, csendben munkálta ezt bennem. Örülök, és hálás vagyok neki, hogy erre vezényelt.

Az aktív gegesi egyházi életnek sokfelé hallani a hírét. Milyen tevékenységeik voltak? Egyszerre volt könnyű és nehéz feladatunk ott: évekig nem volt lelkész a településen, így minden kezdeményezésnek örültek a helyiek, de szinte a nulláról kellett építkeznünk. Igyekeztünk minden korosztálynak megfelelő tevékenységeket indítani. A szokásos aktivitások mellett vasárnapi iskolát, gyerek-istentiszteletet szerveztünk, gyerekpresbitériumot alakítottunk. Zenélni is tanultak, hangszereket kaptak, zenekart alakítottunk. A falu bejáratához székely kaput állítottunk, a régi, romos felekezeti iskolát Maros megyében egyedinek számító iskolamúzeummá alakítottuk, az egykori kántortanítói lakásból táborozóhely lett. Utána gyülekezeti központot építettünk, és mindez életet, nyüzsgést hozott a faluba, munkahelyeket teremtett. 30 Reformátusok Lapja

2021. március 28.

Igaz, hogy sokszor az állami szervek feladatait is magára vállalta a gyülekezet? Marasztalni akartuk az itt élő fiatalokat és hazavonzani az elvándoroltakat. Mikrohitel-lehetőséget ajánlottunk nekik, orvosi rendelőt is nyitottunk. Az egyházközség támogatta az óvodát, iskolát, nyelvórákat tartottunk, játszóteret, focipályát építettünk, sporttermet alakítottunk ki az iskolában, de tovább is kísértük a gyerekeket: az egyetemisták ösztöndíjat kaptak, az online oktatás bevezetésével táblagépekkel, laptopokkal támogattuk őket. Jöttünkkor hatvan eladó ház volt a faluban, most kettő van. Sőt most már Gegesben a legnagyobb a magyar óvodás csoport a környéken. A felsoroltak mellett szegénykonyhát indítottunk, meleg ételt vittünk az időseknek, egyesületet alapítottunk a faluban, így sokat foglalkoztam adminisztrációval is.

Hogyan éli meg a család a mostani váltást? A megszokott, nyüzsgő élet folytatódik Nyárádszeredában is, csak másképp, rengeteg új feladattal, próbatétellel. Aggódtunk a gyerekekért, hiszen gegesinek érzik magukat, ott nőttek fel. Végül könnyebben zajlott a beilleszkedés, mint gondoltuk. Nem hirtelen törés volt, megmaradt a kapcsolat, visszajárunk Gegesbe. De sokat könnyít a helyzeten, hogy szeretettel fogadott a nyárádszeradai gyülekezet. Nagyon odafigyeltek a gyerekek igényeire is, és mindenben segítenek nekünk.

Melyik ige vezérli a szolgálatában? Az első nyárádszerdai szolgálatom alap igéjét a római levélből választottam: „…szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni…” (1,15) Ez vezetett a mostani váltásban, költözésben is. Tudtuk, hogy most Nyárádszeredában van ránk nagyobb szükség. Amit tudtunk, megtettük Gegesben tizennégy év alatt. És bár emberileg nagyon nehéz volt meghoznunk ezt a döntést, lelkészházaspárként, családként késznek kell lennünk az evangéliumot máshol is hirdetni.  BEREKMÉRI GABRIELLA

Reformátusok Lapja 2021/13. szám

Articles inside

Megtanultuk a leckét?

„A templomnál nagyobb van itt”

„Vessünk számot hát, édes Istenem...”

Missziós lehetőség a krízishelyzetben