Reformátusok Lapja 2019/13. szám

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIII. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM, 2019. MÁRCIUS 31. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Magyar Örökség Díjas a Bethesda LÁTOGATÁS A GYÓGYÍTÓ KÖZÖSSÉGBEN

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Adj kegyelmet, hogy míg e világban vagyok is, indulataimat ettől illően elszakadva tarthassam, ennek gondjaiban és munkáiban magamat illő mértékben hordozhassam, ennek vétkes szokásait, gonosz példáit, cselekedeteinek rossz és előtted gyűlöletes módjait megismerhessem, utálhassam és kerülhessem.  SZIKSZAI GYÖRGY: KERESZTYÉNI TANÍTÁSOK ÉS IMÁDSÁGOK

6

16

12

25

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (szerk@reflap.hu), Hegedűs Márk (szerk@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kun András Nándor, Petrőczi Éva. Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Köves Béla igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x

INTERJÚ

6. Egyetlen csepp is segítség | Fischl Vilmos ismerteti a MEÖT-tagegyházak közös egyszázalékos kampányát

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Itthon vagy otthon? | Adorjáni László vezércikke

AKTUÁLIS

8. Magyar Örökség Díjat kapott a Bethesda Gyermekkórház | Látogatás a gyógyító közösségben

INTERJÚ

12. Jókedvvel adni | Mihályi Győző színművész vall a gondviselésről és az adakozásról

REFORMÁTUS ÉLET

16. Gyarapodó gyülekezet Gyúrón | Lelki és fizikai építkezés Vértesalján

GONDOLATOK

20. Hatalom | Köntös László rovata 21. Példázat a talentumokról | Jakab-Köves Gyopárka publicisztikája

SZEMLE

23. Kottatartóból gitáros | Bővült a Nyilas Misi Ösztöndíjprogram 25. Vegyük észre a lehetőséget! | Barabási Albert-László és a hálózatok

PORTRÉ Címlapfotó: Sebestyén László

30. Öt kérdés – öt válasz | Kassai Hajnalka dunaújvárosi presbiter válaszol kérdéseinkre 2019. március 31.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

III. 31. VASÁRNAP Böjt 4. vasárnapja

IV. 1. HÉTFŐ

IV. 2. KEDD

IV. 3. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(1) „Boldogok… akik az Úr törvénye szerint élnek.” (Zsolt 119,1–64) A fogságban a zsidó öntudat, hagyomány, ősi forma értéke erősödött, a közösség ellenállóvá vált, ös�szezárt, szembefordult a külső pogánysággal és azokkal az otthonmaradt zsidókkal is, akik szép lassan alkalmazkodtak az elhatalmasodó pogány, főképpen hellenista, görög világhoz. Az előbbiek óriási áldozatokat hoztak hitükért, miközben kikerültek a fennálló hatalom politikai és gazdasági életének előnyeiből – szemben az utóbbiakkal, akik elhagyták hitüket, és élvezték az adott rend előnyeit. Jézus korára az előbbi csoportból lettek a farizeusok, az utóbbiból a szadduceusok. Az eset maga azonban újra és újra megismétlődik, más történeti körülmények között is ugyanúgy. A zsoltáros kegyessége az Isten és ember közötti viszonyt Isten törvényére alapozza, amely megszűkíti, és egy könyvhöz, egy gondolatrendszerhez kötve intellektuális állásfoglalássá teszi a személyes kapcsolatot az élő Istennel. Ugyanakkor ez a szigorú szűkítés abban a helyzetben a gyülekezet hitének, kegyességének életben maradását jelentette. Ma is ez az egyetlen esélyünk… Jn 15,9–11  126. zsoltár (71) „Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtapasztaljam rendelkezéseidet.” (Zsolt 119,65–112) Isten törvénye az ő örökkévaló rendjét tükrözi ebben a világban. Életmentő rend ez ebben a világban, ahol mindent a bűn káosza fenyeget – ez által tart meg bennünket az Úr. Jobb nekünk az Isten rendje, mint ezernyi arany és ezüst (72), amely minden rendet felborít, tökretesz ebben a világban, és pokollá teheti az emberi életet. Ezért jobb nekünk, ha nyomorúság ér bennünket, mint az, ha elbizakodva elhagyjuk az Úr útját (71). Isten törvényét mindig megelőzi a megváltás evangéliuma. Ő előbb szeretett bennünket. Aki ezt a krisztusi örömhírt befogadta, az tud Isten kegyelméből az ő rendjéhez igazodni, mígnem az örök és maradéktalan öröm kiteljesedik Isten népén (65–72). Tehát a helyes sorrend ez: evangélium, törvény, evangélium. Ebben az evangéliumi összefüggésben sosem csak a törvény betűje, hanem mindig annak Lelke, azaz Jézus Krisztus vezet bennünket – a betű ugyanis megöl, a Lélek pedig megelevenít (2Kor 3,6). Jn 15,12–17  340. dicséret (174) „Szabadításodra vágyom, Uram, törvényedben gyönyörködöm.” (Zsolt 119,113–176) A 119. zsoltár törvényt magasztaló, ezen keresztül Isten igazságát, csodálatos intelmeit dicsérő, nagyívű költeményében (129–130) számos ponton felragyog az evangélium. Ugyanis az Isten törvényében (annak nemcsak betűjében, hanem igazságában és értelmessé formáló ajándékaiban) meggazdagodó ember mégis érzi a maga elégtelenségét, minden igyekezete, minden feddhetetlensége ellenére is látja a maga hiányosságait. Vagyis nemcsak azokért hullat könnyeket a zsoltáros, akik nem tartják meg Isten törvényét, és nem ismerhetik az Urat (129–136), hanem önmagáért is, aki ugyan az Úr törvényében gyönyörködhet, mégis szüksége van az Úr szabadítására, életét megtartó kegyelmére, az Isten mindent megelőző döntéseire, amely segíti őt, hogy az úton maradhasson, és irgalmával kipótolja hívő életének töredékességét (174–176). Még ebben a farizeusinak nevezett zsoltárban is felragyog az evangélium, amely Jézus Krisztusban már a maga teljességében a miénk. János 15,18–27  426. dicséret (2) „Uram, ments meg engem a hazug ajkaktól…” (Zsolt 120) Történet magyarázza most ezt a zsoltárt. Egyik fontos barátom említette nekem a napokban: „Tudod, régóta messze távol tartom magam minden internetes fórumtól, közösségi oldaltól, de mások véleményét sem engedem oda magamhoz. Nem is akarok tudni ezekről. Ezek nagy része ugyanis nagyképű okoskodás, negatív vélemény, romboló kritika, bántás, mocskolódás. Fájdalmas – akár igaz, akár nem –, ami olvasható. Maga a jelenség is meggyötör.” Megdöbbentett a tömör, világos elhatárolódás. A zarándok felment Jeruzsálembe, a templomba, hogy hálát adjon az Úrnak, mert megmentette őt a hazug ajaktól és csalárd nyelvtől (1–2). Olyan ez a világ, mint amikor idegenben vagyunk, durva, agresszív népek között: Mesekben vagy Kédárban. Nem tudunk bővebbet ezekről a helyekről, talán Izmáel utódai lakták ezeket a városokat a Kaszpi-tenger alatt. De azt tudjuk, hogy az ott lakók gyűlölték a békességet (5–7). Ennél már csak az halálosabb, amikor valaki az Úr ügyének védelmében gyalázkodik, még ha a szerinte tiszta tant védi is. A zsoltáros parazsas nyilat kíván az ilyenre (3–4). Mi csak megtérésért és megváltásért imádkozunk: Krisztusért. Jn 16,1–4a  380. dicséret

Reformátusok Lapja 2019. március 31.

| AZ IGE MELLETT |

(1) „Honnan jön segítségem?” (Zsolt 121) Nemrégiben Igét hirdettem egyik református testvérem hamvai felett – nyugdíjaskorukban sokat utaztak festőművész feleségével. Ekkor „éltek” igazán, örültek egymásnak, miközben felesége művészi pályája is kiteljesedhetett. Az egész életében világhíres rajzfilmek háttereit festő művésznő alkotói élete kitört a hátterek fogságából. Ez a testvérem egy-egy út előtt mindig listát készített a fiának: ha nem térnek haza, lássa, mi hol van, és ékes rendet hagyva maguk után utaztak el. Felesége előbb halt meg. Amikor pedig ő került kórházba, ugyancsak elkészült a lista. Sejtette, hogy ez az utolsó út… Mostanában többször meg-megnézem azt a gyönyörű „mesés” festményt, amelyet felsége hagyatékából nekem ajándékozott az örök útra készülő listában. A mesteri akvarellben felfedezem a Vuk-rajzfilm ecsetvonásait, a gyerekkoromat, az indulást – de ennél többet, az Úr által garantált megérkezést. A zarándok útja (1) hosszú, fárasztó, bizonytalan, veszélyes, fenyegető. Jön a síkságról, a puszta felől, aztán készül megmászni a hegyi utakat a jeruzsálemi templom felé. Felfelé kell menni, a templom felé. A hegyek között sok a váratlan történés: hamis istenek oltárai, vadállatok, rablók, ki tudja, mi minden… Mi tagadás, a zarándok aggódik. Szemeit a hegyekre emeli, és riadtan kérdezi: honnan jön a segítsége? (2) De ő éppen attól zarándok, hogy nemcsak aggódik, hanem imádkozik is, ennek nyomán bizonyossággal halad, hiszen segítsége, Megváltója van, a teremtő és újjáteremtő Úr (2). Nem a nap és a hold, nem csillogó, de halott teremtmények, hanem az élő, feltámadott, örökkévaló Úr (6)! Ő megőrzi életünket a halálos bajtól, akkor is, ha beleveszünk a bajba. Jártunkban-keltünkben is velünk van, de igazából a hitben őriz meg: ez a lényeg (7–8). A zarándok éppen ezért hitvalló, úton van, az Úr útján, ezért akármekkora is a veszély, hitében nem tántorodik meg soha (3–4), amely szerint lesz számára üdvözítő megérkezés. Jn 16,4b–11  370. dicséret (7) „Legyen békesség falaidon belül…” (Zsolt 122) A zsoltáros szinte a mennyei Jeruzsálem képét tárja elénk. Itt öröm Isten népének együtt lenni az Úr színe előtt (1–2). Itt nemcsak a templom, hanem a város egyes részei is áldottan illeszkednek egymáshoz (3). Itt a falak között az Isten békessége uralkodik, amely minden értelmet meghalad (Fil 4,7). Itt együtt magasztaljuk majd az Urat (4). Megnyugtató, hogy a bírói székek is itt állnak majd (5), vagyis lesz számadás, de az nem itt van fenntartva, nem most, és végérvényesen nem is a mi számunkra rendeltetett (Róm 12,19). Imádkozzunk egymásért, falainkon belül békességért, boldogságért, minden jóért (6–9), a testvérek legyenek barátok is (8) – ugye értjük a kettő közötti minőségi többletet, a barátság javára? Az Úr házáért, ügyéért kérjük ezt a minden jót (9), azaz az üdvösséget (Fil 1,23). Ha a templomot nem járja át az üdvösség tetten érhető valósága, akkor a palotát (7) végképp szétfeszíti a pokol… Jn 16,12–15  373. dicséret (1) „Hozzád emelem tekintetemet…” (Zsolt 123) Magyar vizslánk megöregedett. A kiszabott ideje lassan letelik. Hófehér a pofája, tele van csomókkal a teste, alig lát, szinte süket, sokat fekszik, nehezen jár… Mégis, amikor hazaérek, és észleli, azonnal ugrana, jönne elém, többször próbálkozik felkelni, visszazuhan, de leküzdi a testi fájdalmat, megrázza magát, és az agg eb farkát csóválva siet a megismert és felismert gazdi felé, ahogy csak tud. Megújul, kivirul ebben a találkozásban: nem enged el, amíg nem történt meg az érintés, a simogatás, az üdvözlés. „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz.” (1Móz 32,27) Gyökössy Endre „men�nyei gazdának” nevezte az Urat. Aki őt megismerte, aki egyszülött Fiában felismerte a Megváltót, és aki őt elismerte élete egyetlen megtartójának, megoldásának, az minden körülmények között áldott, annak üdvössége van. A zsoltáros zarándok az Úrhoz emeli tekintetét, a mennyei Gazdához (1), ahogy a szolgák uruk „áldó, üdvözítő kezére” néznek, amíg az meg nem könyörül rajtuk (2). A megváltott szolga bizonyossággal tudja, hogy ebben a hasadt világban sokféle gyalázat történhet, amivel torkig lehetünk (3–4), de mi ilyenkor is mennyei Gazdánkat keressük, őrá figyelünk, őrá tekintünk, ugrunk, ha szólít! Jn 16,16–23a  367. dicséret

IV. 4. CSÜTÖRTÖK

IV. 5. PÉNTEK

IV. 6. SZOMBAT

2019. március 31.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

Öt protestáns, egy anglikán és öt ortodox egyház közös projektje az egyszazalekunk.hu és az ahhoz készült videó. Nehéz volt egy asztalhoz ültetni ennyire különböző hátterű közösségeket? Mindannyian a MEÖT tagjai, nagyon jó a kapcsolat közöttük, gyakran találkoznak – itt nem csak az egyházi vezetői tanácskozásokra gondolok, hiszen vannak ökumenikus lelkészkörök is az országban. A kifejezetten erre a feladatra létrejött bizottság egyhangúlag döntött a kampányról. A cél az, hogy mindenki a saját egyházát támogassa, az üzenet pedig: „Egyetlen csepp segítség végtelen lehetőséget teremt.”

Egyetlen csepp is segítség Közös egyszázalékos honlapot indított tizenegy magyarországi keresztyén egyház, amellyel elsősorban a felekezetükhöz FEKE csak lazán kötődőket szeretnék meggyőz­ni: GYÖRGY felajánlásaikból sok társadalmilag hasz­nos szolgálat valósulhat meg országszerte. A rész­letekről Fischl Vilmost, a kampányt koordináló Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) főtitkárát kérdeztük. A legtöbb egyháznak van saját egyszázalékos üzenete, miért látták most szükségét a közös fellépésnek is? Adónk egy százalékával civil szervezetek munkáját, további egy százalékával pedig egyházak szolgálatát támogathatjuk. Évek óta látjuk azt a tavaly felerősödött tendenciát, hogy a felajánlók száma csökken, miközben a jó célra felajánlott összeg növekszik. Az egyházak igyekeznek minden lehetséges módon megszólítani az adózókat, nem csak azokat, akik rendszeresen felajánlják egyházi egy százalékukat – ráadásul tavalytól ezek a rendelkezések visszavonásig érvényesek. Abban bízunk, hogy tizenegy egyház összefogása meggyőzi azokat is, akik nem kötődnek szorosan ezekhez a közösségekhez. 6

Reformátusok Lapja 2019. március 31.

Mi volt a céljuk ezzel a mondattal? A kisfilm elején földre hulló egy csepp az egy százalékot szimbolizálja. Ahogy a sok kis csepp áztatta földből terebélyes fa tud kinőni, sok ember felajánlásából rengeteg mindent meg lehet valósítani. A videó az egyszazalekunk.hu weboldalra vezet át, ahol az érdeklődők megtalálják egyházuk technikai számát, tájékozódhatnak a rendelkezés mikéntjéről, és megismerhetik, milyen szerteágazó társadalmi szolgálatokat támogathatnak felajánlásukkal. Azzal szeretnénk megkeresni, megszólítani és motiválni az embereket, hogy ők is hozzájárulhatnak mindennek a megvalósulásához. A civil egy százalékkal a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsát is támogathatjuk? Az 1943-ban alakult MEÖT a hatályos jogszabályi környezetben egyházak szövetségeként működik, mondhatni ez az ország egyik legnagyobb civil szervezete. Évente számos országos és regionális rendezvényt szervezünk: a legjelentősebb ezek közül az ökumenikus imahét. A reformációnak egy egész hónapot szentelünk, de ortodox egyházi napokat, világimanapot, augusztus 19-i istentiszteletet, pünkösdi ifjúsági alkalmat, missziói napokat, lelkészi és gyülekezeti munkatársi továbbképzést és különböző konferenciákat is rendezünk, tudományos szakfolyóiratot működtetünk. Tizenegy bevett egyház szövetsége vagyunk: ha összeszámoljuk azok tagjait, akkor legalább egymillió-nyolcszázezer embert képviselünk.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD MÁJUS 20-IG RENDELKEZHETÜNK Bárki, aki személyi jövedelemadó-bevallást ad, jogosult az adója egy plusz egy százalékáról rendelkezni. Az egyházi egy százalékot még nulla forintos adóbevallás esetében is érdemes felajánlani, mert az is növeli az egyháznak juttatott állami támogatás összegét. A tavaly benyújtott egyházi nyilatkozatot idén automatikusan figyelembe veszi az adóhatóság. Rendelkezni az adóbevallás részeként és attól függetlenül is lehet, online vagy papíralapon, legkésőbb május 20-ig. A Magyarországi Református Egyház technikai száma: 0066.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

ADORJÁNI LÁSZLÓ

Itthon vagy otthon? A szerző kolozsvár-alsóvárosi református lelkipásztor

Egyházunk egységnapjának tizedik évfordulója kapcsán több emlék kavarog bennem. Az egyik az a tíz évvel ezelőtti öröm és lelkesedés, amely akkor ragadott magával, amikor Debrecen főtere templommá öltözött át, és rádiós sátrunkból élőben közvetítettük haza Kolozsvárra, hogy végre újra együtt lehetünk mi, magyar reformátusok. Akkor úgy láttam, hogy ahhoz a családhoz hasonlítunk, amelyet szétszórt a háború, és amelynek tagjai hosszú idő után végre újra találkozhatnak. Nehéz szavakba foglalni, milyen érzés, amikor hivatalosan is hazamehet az, aki azelőtt legfeljebb csak ritkán juthatott el abba az anyaországba, amelyet legfeljebb csak burkoltan nevezhetett a hazájának. Abban az időben én is csak úgy kaphattam útlevelet, amikor meg akartam látogatni magyarországi rokonaimat

Erre az egyszerű, ajándékba kapott „együtt”-re csodálkoztam rá megannyiszor, amelyet úgy kaptunk, mint mannát a puszta földjén, és ámulva tapasztaltuk, hogy az Egyet értettük úgy, hogy azt nem valamely közös elv, tanítás, érdek, netán harag, dac, sérelem (esetleg a trianoni) sarkallta, hanem csak Megváltónk vonzása. (és titokban a Krisztusban hívő testvéreimet is), ha vállaltam, hogy visszatérésem után leírom, hol jártam, kivel találkoztam, miről beszélgettünk. Leírtam hát azt, amit le lehetett írni. Haza? De hiszen éppen ezzel van a gond! Én itthon vagyok Erdélyben. Itt születtem, és apai ágon őseim is mind, sok száz éve ide gyökereztek. Nekem itt a hon. Az ott-hon pedig egy kicsit távolabb került. Az az országrész, ahol édesanyám és elei éltek. Az ott van, amit a jelenlegi határ végül is csupán jelképez akár a kommunista, akár az európai unióban. Az ott-hon nekem több annál, mint amit szavakkal, elméletekkel, történelemmel, egyházzal vagy akár hellyel meg tudnék határozni. Amióta Istenre mint Atyámra is merek gondolni, azóta néha magamat emlékeztetve dúdolgatom a régi éneket: „Itt nincs hazám…” Éppen emiatt vagyok kicsit idegen Kolozsváron, Debrecenben vagy Budapesten is. Ugyancsak nehézség, hogy a hosszú ideig külön élő családtagok sokszor arra döbbennek

rá, hogy olyan kevés, olyan távoli az, ami közös maradt. Összefonódunk azzal a világgal, amelyben évtizedek óta élünk. Ez jobban betölti emlékeinket, meghatározza mindennapjainkat és terveinket, mint a lelkünkben féltve dédelgetett összetartozás álma. Amikor végre találkozunk, döbbenten látjuk, hogy szinte idegenek lettek a rokonaink. Akkor hát itthon és otthon is egyedül vagyunk? Az, ahogyan engem Isten annak idején megszólított és megragadott, éppen ennek az ellenkezőjéről szól. Akkor a Szentírás ismert, de addig erőtlennek vagy érthetetlennek tűnő mondatai egyből élni kezdtek, és egyik rácsodálkozás a másikat követte: nocsak, ez is működik! Az első ilyen felismerésem éppen az volt, hogy Isten előtt akkor sincsen akadály, ha azt találóan vasfüggönynek nevezik. Ugyanis ezen keresztül éppen Magyarországról küldött át olyanokat, akik előtt nem voltak határok, egyháziak sem, és szűk körben, de együtt éltük át, hogy Krisztus valóban felszabadít és egyesít. A másik annak az ígéretnek a sorozatos megelevenedése volt, amelyet Jézus mondott a kétségeskedő embernek: „Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket és szántóföldet üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.” (Mk 10,29–30) Igen, sajnos elidegenedhetnek egymástól a közeli rokonok és nemzettársak, és legfeljebb csak a nosztalgia gyenge zsinórja, a nemzeti szalag vagy vallásos sallang köti őket össze. Ezzel szemben gyakran az idegennek, néha még ellenségesnek vélt emberben találtam a családtagnál is közelebbinek tűnő társra sokszor perceken belül, mert őket Krisztus tette rokonaimmá. Erre az egyszerű, ajándékba kapott „együtt”re csodálkoztam rá megannyiszor, amelyet úgy kaptunk, mint mannát a puszta földjén, és ámulva tapasztaltuk, hogy az Egyet értettük úgy, hogy azt nem valamely közös elv, tanítás, érdek, netán harag, dac, sérelem (esetleg a trianoni) sarkallta, hanem csak Megváltónk vonzása. Olyan ez, mint amikor az ő országa megcsillan már itt, a földön közöttünk, bennünk.  2019. március 31.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Magyar Örökség Díjat kapott a Bethesda Erőn felüli odaadás, kézzelfogható szeretet és magas szintű szakmai hozzáértés jellemzi leginkább az ország egyetlen reHEGEDŰS formátus fenntartású kórházát. Többek BENCE között ezeknek és a keresztyén elveket is magáénak valló kórházi kultúrának köszönhető, hogy a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza Magyar Örökség Díjat kapott. Megállás nélkül dolgoznak a Bethesda főbejáratának automata ajtaját mozgató motorok. Az aggódó szülők és beteg gyermekeik előtt szinte hangtalanul nyílnak szét az üvegtáblák, majd csukódnak be a már gipszelt kézzel vagy bekötött fejjel távozók után. A százötvenhárom éves múltra visszatekintő intézményt a pesti németajkú protestáns gyülekezet alapította 1866-ban. Az akkori hatágyas kórház ma már két helyszínen működik, évente közel százötvenezer gyermeket látnak el. „A diakonissza élet legfőbb és alapvető feltétele az elhivatottság” – vallották a XIX. század elején a Filadelfia Diakonissza Egylet tulajdonába átadott kórház lelkész vezetői. Ez a szellemiség még most is a kórház olyan értékei közé tartozik, amely kiemeli azt a hazai egészségügyi intézmények sorából.

GYÓGYÍTÓ KÖZÖSSÉG A Bethesda utcai főépület földszintjén kapott helyet a kórház 2. számú gyermekgyógyászati osztálya, ahol a cukor- és vesebeteg gyerekek ellátása mellett gasztroenteorológiai, tüdőgyógyászati betegségekkel is foglalkoznak. – Ma én vagyok a felelős főorvos, és kicsit zűrös a nap – szabadkozik a tíz éve ott dolgozó Kollák Zita gyermeknefrológus, amikor leülünk beszélgetni az osztály orvosi szobájában. – Előtte Gyulán éltem és dolgoztam, amit bár szerettem, de biztosan hiszem, hogy itt a helyem. Nagyon szeretek itt dolgozni, jó a közösség, úgy érzem, itt azt csinálom, ami az én utam – vallja meg a doktornő, aki különleges munkahelynek látja a Bethesda Gyermekkórházat. 8

Reformátusok Lapja 2019. március 31.

| AKTUÁLIS |

KÖSZÖNIK A FELAJÁNLÁSOKAT A Bethesda Kórház Alapítvány tavaly ötvenötmillió forintot kapott a személyi jövedelemadó felajánlható egy százalékából, ami tizenkétezer adófizető felajánlását jelenti. A Bethesda Kórház Alapítvány adószáma: 18042539-1-42.

2019. március 31.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

Bencze János

„Dizseri Tamás, aki annak idején az alapító főigazgatója volt a kórháznak, úgy vélte, olyan gyógyító közösséget kell felépíteni, amely előbb-utóbb egyfajta kisugárzással rendelkezik majd.”

– A legtöbbünknek, akik itt dolgozunk, hasonló az értékrendünk, ami fontosnak bizonyul. Más-más felekezethez tartozunk, de jó tudni, hogy van olyan közös alap, amelyhez vissza lehet nyúlni akkor, amikor baj van, és onnan kapunk segítséget – teszi hozzá. Kollák Zita azt mondja, a napi gondok legyőzésében a munkatársaknak erős támaszt jelentenek a kórház lelkipásztorai is, akik akár öt perc alatt képesek megújítani az elcsigázott orvos-lelkeket is. –Mindannyian küzdünk a napi gondokkal, sokszor átragad ránk a szülők nyugtalansága. Ilyenkor átmegyünk a lelkészekhez, hogy ez most nagyon nehéz nap volt, mondjanak valamit, mit csináljunk. Elég, ha csak meghallgatnak, utána lenyugszunk, majd öt perc múlva folytatjuk is a munkát – mondja a doktornő, aki hiszi, hogy szeretettel, odafigyeléssel és teljes odafordulással rengeteget tud segíteni a szülőnek, akárcsak a beteg gyerekeknek. Úgy véli, az orvos nem adhat annál többet a betegének, minthogy meghallgatja, odafigyel rá, és aztán megpróbálja megoldani a problémáját.

EGÉSZSÉGSZÖVŐK A doktornő szerint sokat jelent a kórház dolgozóinak az is, hogy bizalommal fordulhatnak a kollégáikhoz, feletteseikhez és az igazgatókhoz is, akik örömmel fogadják őket, bármilyen felvetéssel álljanak is elő. Ennek ékes példája a kórház saját mesekönyve is. – Izgalmas volt látni, hogyan lesz az ötletből kézzel fogható valóság – mondja Tamásné Bese Nóra, a Bethesda kommunikációs vezetője, a mesekönyv szerkesztője. Az Egészségszövők című kiadvány ötletét Korzenszky Klára szakpszichológus vetette fel, a grafikusi feladatokat Sorompó Anett, a kórház szociális munkatársa, családterapeuta vállalta, aki több mesét is írt a könyvbe. – Igazi csapatmunka volt. Éreztük, hogy a mesekönyvvel olyat adhatunk a gyerekeknek, ami nem része az egészségügyi szakellátásnak, hanem azt a pluszt tükrözi, ami a Bethesdára jellemző – mutat rá Tamásné Bese Nóra, aki szerint ez a plusz a kórház összetartó közösségéből adódik. – A közösségnek ereje van a gyógyításban is. Teljesen más közösségben dolgozni és létezni. Sokféle felekezethez tartozunk, és itt a Bet10 Reformátusok Lapja

2019. március 31.

Tamásné Bese Nóra

„A közösségnek ereje van a gyógyításban is. Teljesen más közösségben dolgozni és létezni.”

hesdában értem meg igazán, hogy a gyakorló közösségi szeretetszolgálat az igazi ökumenizmus. A Bethesdában folyó kórházmissziós munka kicsit más, mint ami a felnőtt ellátást is nyújtó kórházakban megszokott. A lelkészeknek itt figyelembe kell venniük, hogy a gyerekek a szüleikkel együtt érkeznek, és ők döntenek arról, hogy részt vesznek-e egy áhítaton vagy sem. Másrészt a gyerekek, akik bent vannak a kórházban, általában túl betegek ahhoz, hogy könnyen mozogjanak, ezért itt a legtöbbször ágymelletti lelkigondozói munka és családgondozás a kórházlelkészek feladata. Bencze János lelkipásztor, a Bethesda diakóniai igazgatója szerint fontos, hogy a szülők mellett is ott tudjanak állni, amikor szükség van rá. – A munkatársakat is lelkigondoznunk kell ahhoz, hogy a Bethesdába érkező családok szeretetteljes légkört élhessenek meg. Ha arányokat akarok felállítani, akkor azt kell mondanom, hogy a munkatársak felé végzett lelkigondozói munka sokkal nagyobb feladat. Ugyanakkor kis betegeink és hozzátartozóik felé is kiterjedt családgondozói munkát végzünk – osztja meg a Reformátusok Lapja olvasóival meglátását Bencze János, akivel már a kórház frissen felújított szárnyában, az Anyák Házában beszélgetünk. Szavaiból kiderül, hogy a kórház már az 1992-es egyházi fenntartásba kerülése óta szervez belső konferenciákat a dolgozóknak. – Bethesdás konferenciának hívjuk ezt a közösségépítő alkalmat, amikor két-három napra elvonulunk valahová negyven emberrel, a főorvostól kezdve a takarító néniig. Dizseri Tamás, aki annak idején első főigazgatóként a kórház átvételét irányította, már az első pillanattól kezdve nagyon nagy hangsúlyt fektetett erre. Úgy vélte, hogy olyan gyógyító közösséget kell felépíteni, amely egyfajta kisugárzással rendelkezik majd. Ez a kisugárzás az, amire azt mondjuk, hogy szeretetteljes légkör – teszi hozzá Bencze János.

SZERETŐ LÉGKÖR Pusomi Borbálával a kórház intenzív osztályán találkozunk, négyéves kisfia éppen rajzfilmet néz egy laptopon, mint bármelyik kortársa tenné. A különbség annyi, hogy Bálint izombetegsége miatt

| AKTUÁLIS |

Kollák Zita

„Az orvos nem adhat annál többet a betegének, mint hogy meghallgatja, odafigyel rá, aztán megpróbálja megoldani a problémáját.”

„A konkrét betegség felismerése és gyógyítása messze nem a teljes válasz a súlyosan vagy krónikusan elesett ember és családja számára.” Velkey György

állandó lélegeztetésre szorul, édesanyjával épp a mentőautót várják, hogy öt és fél hetes kórházi kezelés után végre hazamehessenek. A kisfiú nem először töltött hosszabb időt a Bethesdában. Féléves korában került be először, majd tizenöt hónapig volt az intenzív osztály lakója, míg annyira megerősödött, hogy hazaengedhették. – Borzalmas érzés volt minden este elhagyni a pici gyermekem, de az megnyugtatott, hogy ilyen kezekben hagyhatom itt. Éreztem, hogy mind a nővérek, mind pedig az orvosok nagyon szeretik Bálintot – emlékszik vissza a fiatal anyuka, aki hamar megtapasztalhatta a Bethesda szellemiségét. – Még az első héten történt, amikor Szabó főorvosnő úgy becézte Bálintot, ahogy csak az apja vagy az anyja tenné. Azt hiszem azt mondta neki, hogy Kincsem – megütötte a fülem, hogy még nem is ismerik, és máris ilyen kedvesek vele. Éreztem, hogy szeretettel fordulnak hozzá – idézi fel a fiú édesanyja. Borbála sokszor érkezett úgy reggelente, hogy fia akkor még hosszú haját befonva, copfba kötve találta, vagy arra, hogy épp valaki simogatja, vagy fürdeti Bálintot. A kisfiú a kórházban töltötte első születésnapját is, akkor édesanyja már a folyosón hallotta a zenét, a szobájában pedig táncoló nővéreket és lufikat talált. – Annyira megható volt, hogy így köszöntötték – árulja el Borbála, aki fél éve újra anya lett. Szerinte a kórház segítsége nélkül nem jutottak volna el odáig, hogy második gyermeket vállaljanak.

rint többet kell tennie a kórháznak egy-egy betegség egyszerű meggyógyításánál. – A konkrét betegség felismerése és gyógyítása messze nem a teljes válasz a súlyosan vagy krónikusan elesett ember és családja számára. Célunk, hogy „levegőt”, azaz olyan szociális, lelki és spirituális támogatást kapjon nem csak a gyermek, hanem a családja is, ami számára egyedi és a pillanatnyi állapotában szükséges. Ez a gyógyítás minőségét is javítja, mert komplexebbé válik az, hiszen a lélek is beteg ilyenkor, de több annál, mert az egzisztenciális félelmekre, kérdésekre is igyekszik figyelni – teszi hozzá a főigazgató. A Bethesda erőssége és elismertsége abban is rejlik, hogy olyan betegségek gyógyításában is szerepet vállal, amelyek összetettebbek és nagyobb emberi odafordulást igényelnek. A főigazgató szerint ide tartoznak többek között az otthonukban lélegeztetettek, a súlyos epilepsziások, a súlyos égéssérültek, a korai fejlesztésre szorulók, a kómás, rehabilitálandó betegek, vagy a krónikus fájdalommal élők, vagy éppen a hiperaktív-figyelemhiányos gyerekek. – Főként olyan betegségekről van szó, amelyek jobban is igénylik az elmondott „bethesdás” hozzáállást, mert messze nem csak valamilyen szervi tünet gyógyításáról van szó esetükben – összegzi Velkey György.

MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJ

A Bethesda Gyermekkórháznak számos terve van a jövőre nézve, ezek közé tartozik egy bölcsőde alapítása is. – A munkatársak családjai nekünk nagyon fontosak. Egy gyakran éjszakai szolgálatban levő, műszakokban dolgozó ápoló vagy ügyeleti szolgálatokat teljesítő orvos sérülékeny, a családjuk is sok terhet hordoz, kiemelt támogatást igényel. Igyekszünk figyelni egymásra: a jelzésekre, igényekre, és amiben csak lehet, segítünk – utal a főigazgató arra, hogy a bölcsőde is ilyen igényként merült fel a dolgozókban, főként a tizenkét órás műszakban dolgozó ápolókban, akik közül többen járnak vidékről Budapestre dolgozni. – A kórház mellett lévő egyik környező ingatlant szeretnénk erre a célra megvásárolni – jelenti ki Velkey György.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

– Azt tapasztalom, hogy a Bethesda jó márkanévként ismert nem csak a magyar egészségügyben, az egyházban vagy a kerületben, hanem szerte a nemzetben – mondja Velkey György főigazgató arról, mit jelent a kórháznak az elnyert Magyar Örökség Díj. Szerinte az elismerés ugyanúgy szól a kórház 153 éves múltjának, vagyis a tradíciónak, mint a jelennek, a történeti örökségre épült mai megújult kultúrának. – Különös jelentősége van az elmúlt huszonhét évnek, mert a Bethesda megtalálta a maga egyedi útját a mai magyar egészségügyben és protestáns diakóniában. Nagyon jó, hogy ezt észrevették, és ez nekünk fontos megerősítés – fogalmaz Velkey György, aki sze-

TERVEK

2019. március 31.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Jókedvvel adni

Idén már nemcsak a hangját kölcsönzi a Magyarországi Református Egyház egyszázalékos kampányához, hanem az arcával is JEZSOVICZKI találkozhatunk a felajánlásra felhívó plakáNOÉMI tokon és kisfilmben. Mihályi Győzővel a hit megéléséről, a jókedvű adakozás fontosságáról és arról beszélgettünk, miként állíthatja nemes célok szolgálatába tehetségét egy színművész.

Hogyan került kapcsolatba a református egyházzal? A feleségem családja az érdligeti gyülekezetbe jár, így én is elkezdtem velük templomba járni. Mivel Tímea a Károli Gáspár Református Egyetemen tanul a hittudományi karon, több professzorának is meghallgattuk az igehirdetését, köztük Zsengellér Józsefét, akit nagyon sokra tartok, vagy Békési Sándorét. Őket hallgatva az ember feltöltekezve és erősebb hittel jön ki a templomból. Istenközpontúnak, emberközelinek, letisztultnak látom a református egyházat, mint amilyenek a templomok is. Színészként fontos olvasmánynak tartom a Bibliát, amely alapvető mű minden művész számára. Amikor azt mondja Ady, hogy „A Sion-hegy alatt”, vagy „Az Illés szekerén”, illik tudni, miről beszél. A találkozást Istennel nem valamiféle megvilágosodásként éltem meg, inkább az életem egyes pillanataiban éreztem, hogy velem volt, vigyázott rám. Például amikor Miskolcon Rómeót játszottam. A huszadik-harmincadik előadás közben lehetett, hogy a vívójelenet közben hirtelen eltört a kardom a markolatnál – meggyengülhetett az anyag –, és a penge vége beleállt a díszletbe. Emberek álltak ott sorban, de nem közéjük és nem is a közönség közé repült. Ha bárkinek bármi baja esett volna, soha nem nyugszom meg, még ha nem az én hibámból történt is. Amikor valami rossz történik az emberrel, hajlamos a kishitűségre, de aztán jóval később valahogyan mindig kiderül: ez csak azért történt, hogy valamilyen jobb dolog jöhessen az életében. Hogyan érezte meg Isten jelenlétét az életében? Egyszer létszámcsökkentés volt az egyik színházban, és engem is elküldtek. Én ezt úgy fogom fel, hogy nem jöttek volna új lehetőségek, ha ez akkor nem történik meg. Valószínűleg ott elértem azt, amit lehetett, és tovább kellett lépnem. Az ember készül, megtanulja a szerepet, hiszen a munkáját el kell végeznie, majd eljut arra a pontra, hogy „mindent megtettem, ami rajtam múlt, most már nem én jövök”. Akkor el lehet mondani, hogy innentől az Isten kezében vagyok. Nagyon jó érzés erre gondolni, és remélni, hogy ő arra szánt engem, amit csinálok. Tízéves koromban felfedezték, hogy szépen olvasok, hangsúlyozok, mondok verset, később versenyeket is nyertem, rögtön felvettek a 12 Reformátusok Lapja

2019. március 31.

főiskolára, szépen alakult minden. Középiskolás koromban már egy amatőr társulatnál dolgoztam, mindig is szerettem próbálni, örömöm leltem mindebben. Fogalmazhatok úgy, hogy engem Isten mindig a tenyerén hordozott. Előfordultak természetesen mélypontjaim is. Volt, hogy elküldtek egy-egy színháztól, vagy nekem kellett döntenem, hogy eljövök-e Kaposvárról, átmegyek-e Kecskemétről Miskolcra. Kerestem én is az utamat, de amikor esténként egyedül voltam, akkor azt mondtam: kérlek, segíts, hogy biztosan jól döntsek. Mint ember, vállalom a felelősséget, hiszen emberi döntést hozok, csak azt szeretném, hogy valahogyan megérezhessem, merre vezet most az én utam. Valamiféle segítségkérés volt ez Istenhez, és végül mindig jól választottam. Ha az volt a terve velem, hogy színész legyek, ha erre a pályára szánt, akkor bízom abban, hogy meg van elégedve azzal, ahogyan ezt művelem. A Tűzszekerek című film jut eszembe, amelyben a skót futó így vallott önmagáról: „Amikor futok, érzem, hogy Isten kedvét leli bennem.” Nagyon szeretek futni, versenyeztem is színészek között. Van olyan, hogy az ember a táv végén már szinte repül. Ez az olimpiai bajnok is azt érezte, hogy repül: nincsen semmi gond, azt csinálom, amihez tehetségem van, beteljesítem, amire elhívattam, Isten kedvét leli bennem. Bár én nem merek ilyen bátran fogalmazni a saját pályámmal kapcsolatosan, de igyekszem a legjobb tudásom szerint művelni ezt a hivatást. Ez az elhivatottság jelenik meg abban is, hogy fontosnak tartja a nemes kezdeményezéseket? Van egy zenés irodalmi estem a RefCOO Kutatóműhely vezetőjének, Bársony Mártonnak a szervezésében Álmom az Isten címmel, amelyben magyar költők istenes verseit mondom Karasszon Eszter gordonkaművész játékával színesítve, aki Bach-szviteket szólaltat meg. Ebben azt próbálom tetten érni, hogyan keresték, hogyan találták meg ők Istent, vagy éppen hogyan kételkedtek, ki meddig jutott előre a hitben, ebben élt-e, vagy egyszer csak, az élete végén kezdett hinni, mint Ady. Ezen az előadáson el szoktam mondani a következő történetet: tizenegy-tizenkét éves koromban egy bérházban laktunk, és a szomszédos idős házaspár megkért, hogy hetente kétszer-háromszor vigyek fel nekik szenet. Vállaltam, felvittem nekik, és eszembe sem jutott, hogy én ezért kérhetnék pénzt. Harmadik vagy negyedik alkalommal előkerült egy forint. Akkoriban ebből két gombóc fagylaltot lehetett venni. Ez időnként megismétlődött, és akkor úgy éreztem: valószínűleg egyszer csak megtérül, ha az ember önzetlenül ad. Nem szabad arra gondolni, hogy én olyan önzetlen vagyok, hol van hát a jutalmam. Lehet, hogy máshonnan jön a visszajelzés, olyan irányból, ahonnan talán nem is várnánk.

| INTERJÚ |

„Amikor valami rossz történik az emberrel, hajlamos a kishitűségre, de aztán jóval később valahogyan mindig kiderül: ez csak azért történt, hogy valamilyen jobb dolog jöhessen az életében.”

2019. március 31.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

A bulvársajtó önt sem kímélte meg második házassága miatt. Hogyan tud mindettől távolságot tartani? Azért tenni kell, hogy ne csupán a bulvársajtóból legyen ismert valaki. El kell végezni a főiskolát, egyetemet, színházban, filmszerepekben kell bizonyítani. Cserhalmi György, a Nemzet Színésze, Kossuth-díjas művész mondta egyszer, hogy „nem celeb vagyok, hanem színész”. Azt nem tudom titokban tartani, hogy nős vagyok, úgy gondolom, nem is kell, jobbnak láttam, ha én egyszer elmondom a sajtónak, aztán nem foglakozom tovább a dologgal. Sajnos ma ez a nagy sztori, nem az, hogy mit játszom. Hála Istennek, úgy érzem, a közönség ismeri és értékeli, amit csinálok. Van két sikeres felnőtt gyerekem, egy szép, gondoskodó feleségem, ez mind erőt ad. Az életet olyan útnak képzelem, amelyen több irányba is lehet menni. Csalódhat is az ember, talán nem ért bizonyos helyzeteket, lázadozik, haragszik, ugyanakkor, ha egyszer csak azt tudja mondani, hogy „Uram, a kezedbe teszem a sorsomat”, az a legnagyobb ajándék, amit egy ember kaphat Isten kegyelméből. Az egyszázalékos kampányban idén is szolgálatot vállalt. Miért érezte fontosnak, hogy ismét részt vegyen benne? Tavaly a rádióban az én hangomon szólalt meg a református egyszázalékos kampány, most felkértek, hogy legyek az arca is, és szívesen vállaltam a feladatot. Elgondolkodtam azon, hogy egy-egy szerényebb fizetésű ember adójának egy százaléka mennyire kevés, mindössze pár ezer forint. De ha sokan adják oda ezt a kis összeget, abból nagyon sok emberen lehet „A református istentisztelet végén, segíteni. Amikor ülök az autómban, és lá- a hirdetésben gyakran elhangzik, tom, hogy kéregető áll az út szélén, Arany János jut eszembe, aki azt mondja: „Ha egy hogy a jókedvű adakozót úri lócsiszárral / Találkoztam s bevert sár- szereti az Isten. Jókedvűen, örömmel ral: / Nem pöröltem, – / Félreálltam, letöérdemes adni, a lehetőségeinkhez mérten, röltem.” Ő persze nem koldult, csak én ezt a képet látom magam előtt, amikor megállok nem görcsösen, erőnkön felül.” a piros lámpánál, mert lehetne akár ő is az út szélén, hiszen gyalog járt. Az adakozás nemesebbé tesz. Egyfajta melegség önti el az embert, és eszébe jut, hogy az a koldus talán nem hal éhen, ha még mástól is kap. A református istentisztelet végén a hirdetésben gyakran elhangzik, hogy a jókedvű adakozót szereti az Isten. Jókedvűen, örömmel érdemes adni, a lehetőségeinkhez mérten, nem görcsösen, erőnkön felül. Az adó egy százaléka pedig nekünk nem is kerül semmibe, hiszen mindenképpen be kell fizetnünk, a lényeg, hogy rendelkezzünk róla. Ráadásul tavaly óta nem is kell ezt minden évben újra megtenni, mert visszavonásig érvényes a tavalyi nyilatkozatunk. Ezzel az adakozással pedig az egyház sokféle szolgálatát segítjük. Fontos, hogy minél szélesebb körben tudjanak erről a lehetőségről, mert sokat számít a kicsi is, ha sok van belőle.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 14 Reformátusok Lapja

2019. március 31.

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Nem törli el Jézus a Ne ölj! parancsot, hanem megnehezíti. „Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudók és farizeusok igazságát, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába” – mondja a hegyi beszédben (Mt 5,20). Az első antitézisben idézi a parancsolatot, amely megmondatott a régieknek: Ne ölj! Jézus nem érvényteleníti, hanem a szélsőségekig, egészen a képtelenségig viszi a teljesítését. Annyira kiélezi, hogy lehetetlen megtartani. A végletekig fokozza azzal, hogy szavakkal, gondolattal és haraggal is lehet ölni. A mózesi törvény megengedte a háborút, sőt bizonyos helyzetekben Istentől kapott felhatalmazással parancsolta a népirtást és a halálbüntetést. A civil gyilkosságot tiltották a tanítások, de a nemzet megmaradását célzó harcokat, honfoglaló és honvédő háborúkat Istentől valónak tartották. Jézus a törvényt az emberi kapcsolatra értelmezi: aki haragszik, méltó az ítéletre. Néhány kézirat hozzáteszi, hogy „ok nélkül”, ami tulajdonképpen viszonylagossá teszi, gyengíti az erejét. Jézus úgy folytatja: „…aki pedig azt mondja testvérének: Ostoba!” A ’ráká’ arám szó, azt jelenti: üres. Mondhatnánk: üresfejű, hólyag, fafej, nulla. Ez mindenképpen lenéző, megvető, gúnyos kifejezés. A magyar nyelv ezt sokféle módon ki tudja fejezni. Ha valaki ezt mondja a másiknak, méltó a büntetésre, a törvénykezésre – talán a zsidó főtanácsra gondolhatunk. A harmadik gyilkos szó a bolond, amellyel a gyehenna tüzére válunk méltóvá. Hányszor vétünk ez ellen? Ki ne mondta vagy gondolta volna a másikról, hogy ostoba vagy üresfejű? Kivel ne fordult volna elő, hogy haragudott és bántotta a másikat? Jézus maga is haragudott ugyan, kiűzte az árusokat a templomból, a farizeusokra azt mondta, hogy vakok, mondott kemény szavakat is, de soha nem volt megvető. Pál apostol is használta az esztelen szót a galatákkal kapcsolatosan, de más szóval, más értelemben. Itt úgy értjük, hogy valakit istentelen gazembernek neveznek. Akárhogy is, a haragos, sértő szavak nem közvetlenül, de ölnek és súlyosan bántanak. Senki nem dicsekedhet azzal, hogy tiszta és igaz, mert soha nem ölt, nem tapad vér a kezéhez, tehát ártatlan. Hamis ez az önelégült gondolkodás. Fájdalmat, sérelmet, ütést, sebeket kölcsönösen adunk és kapunk. Méltók vagyunk az ítéletre. Elcsöndesít minket az új parancs, amelyet Jézus ad, amely messze felülmúlja a farizeusok és írástudók igazságát. Kevés az, hogy tettlegesen nem gyilkolunk, nem ölünk. Gondolataink és szavaink gyógyítsanak másokat! 

IMÁDKOZZUNK!

Csak benned Kérlek, emelj fel, vigyél tovább! Karodba zárva, áldva, őrizve ments meg engem! Mert bénít, nyomorít lelkemben a vád. S nem bízom sem magamban, sem másban, csak benned, Uram, csak a kegyelemben! Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Védelmezi Izráelt Sokszor hangzik el napjainkban ez a riasztóan reális megállapítás: az ember kiszolgáltatott. A kérdés persze mindig az, hogy kinek vagy minek: korszellemnek, körülményeknek, embereknek, és még hosszan lehetne folytatni a sort. Az ember úgy érzi, védtelen, és éppen emiatt akarja bebiztosítani önmagát mindenféle veszély ellen. A hívő ember azonban jól tudja: bár e világban létezik, és „ez a világ csak baj halma” (RÉ 454), ennek ellenére van, aki meg tudja védeni. Heti bibliai szakaszaink között olvassuk a 121. zsoltárt, amelyben a zarándok zsoltáros arról tesz hitvallást: „Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.” (Zsolt 121,2) Nem emberekben reménykedik, nem földi dolgokba veti bizodalmát, hanem abba az Istenbe, aki megteremtette ezt a világot, benne az embert. Csak ő ad és adhat védelmet. Különösen érdekes, hogy a Szentírás magyar fordításában egyedül ebben a zsoltárban fordul elő a „védelmez, védelmezi” kifejezés. „Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged. Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! Az Úr védelmez téged, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől.” (Zsolt 121,3–5) Ez az Őriző soha nem alszik, egyetlen pillanatra sem veszi le szemét a benne bízókról. Jézus, amikor a Gecsemáné kertjében imádkozik és gyötrődik, azt kéri a tanítványaitól, hogy virras�szanak vele, de a tanítványokat elnyomja az álom (Mt 26,38– 45). A Szabadító, Izráel szabadítója nem alszik, nem szunnyad, hanem készül a rá váró nagy szenvedésre és a halálra. Ahogyan Ézsaiás prófétánál olvassuk: „Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat”, hogy még inkább nyilvánvalóvá legyen Isten szeretete, „de örök hűséggel irgalmazok neked…” (Ézs 54,8)  SZETEY SZABOLCS 2019. március 31.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

– A gyülekezetünk már tizenöt éve folyamatosan építkezik – mondja Kádár Ferenc lelkipásztor, miközben felfelé kapaszkodunk az 1780-as években épült gyúrói reformáHEGEDŰS BENCE tus templom tornyában futó évszázados falépcsőkön. – Nem kell aggódni, biztonságos – nyugtat meg. Tapasztalatból beszél, ugyanis az elmúlt időszakban többször is felment a karzat mögötti kisajtón át a toronyba a rakoncátlankodó harangok miatt. A településen annak jártunk utána, milyenek egy élő vértesaljai gyülekezet mindennapjai, ahol egymást váltják a lelki és a fizikai építkezés időszakai.

Gyarapodó gyülekezet Gyúrón Miközben a két harangot csodáljuk, a talpunk alatt a por és a guanó sajátos keveréke ropog. A kisharang a gyúrói nemesi család, a Lázár família adománya 1937-ből, míg a nagyobb, száznegyvenhét kilogrammos harang 1798-ból származik. Az eredeti nagyharangot az első világháborúban elkobozták, a helyette öntött 3,5 mázsás harang pedig a második világháborúban semmisült meg. A tizennégy éve teljesen felújított tetőszerkezetet szemlélve a lelkipásztor arról beszél, milyen benyomások érték, amikor először Gyúrón szolgált. – Az udvarban ősdzsungel, hátul romos épületek, de a templom ragyogott, akkor volt két-három éve felújítva. Ez annyira megmaradt bennem, hogy az első, virágvasárnapi prédikációm is a templom szeretetéről szólt. Nekem ez akkor azt jelentette, hogy itt olyan közösség van, amely Isten szent hajlékára és szavára is odafigyel – idézi fel.

NAGYVÁROSIAS GYÜLEKEZET FALUN Kádár Ferenc ráckevei kitérővel került Sátoraljaújhelyről az ezerkétszáz lelkes Fejér megyei faluba. 2011 áprilisa óta szolgál az apró, de nagyvárosias egyházközségben, amelyben száz választót és százötven fenntartót tartanak számon. A gyülekezet egyik jelentős tartópillére az Erdélyből a ‘80-as évek óta betelepült, vallására, egyházára büszke reformátusság. – A betelepülés a mai napig tart. Évről évre költöznek családok Gyúróra és Tordasra is, főleg Budapestről. Van, hogy bejönnek hozzánk, és jelzik, korábban melyik gyülekezetbe jártak, milyen tisztségeik és feladataik voltak, és szeretnének ebbe a gyülekezetbe járni – mondja a lelkipásztor. 16 Reformátusok Lapja

2019. március 31.

A gyúrói gyülekezet az Erdélyből származó reformátusok mellett kisgyermekes felnőttekből és tősgyökeres gyúrói, hagyományosan mezőgazdaságból élő tagokból áll. Kádár Ferenc szerint a megszokásból templomba járó reformátusokat a legnehezebb aktivizálni, missziós szempontból pedig az egyházi háttérrel nem rendelkezők megszólítása a legnagyobb kihívás. A beköltözőknek is köszönhető, hogy a gyúrói gyülekezet folyamatosan növekszik. – Vannak temetések, de sokkal több a keresztelő – magyarázza a lelkipásztor.

ÉPÜLJÖN SZERETETBEN A kilencvenéves parókia ebédlőjében almás-diós pite illatozik az asztalon, a fal mellett pedig dobozok sorakoznak. – Két hét múlva költözünk – mondja derűsen, de némi aggodalommal a hangjában Kádárné Göndöcz Eszter, a lelkész felesége. A fiatalasszony Ráckevéről származik, ott ismerte meg férjét, akivel házasságkö-

| REFORMÁTUS ÉLET | TÓVIDÉKI BIBLIAÓRA Tíz vértesaljai gyülekezet tartozik a tóvidéki lelkészkörhöz, amely kisebb közösség az egyházmegyén belül. Eredetileg azért jött létre, hogy a lelkészek szorosabban tarthassák egymással a kapcsolatot, segítsék egymást a lelki épülésben, de Kádár Ferenc szerint a lelkipásztorok sajnos nem tudnak rendszeresen összegyűlni, így a gyülekezeteik teszik meg ezt helyettük. – Pákozd, Baracska, Gyúró és Vál gyülekezetei azok, amelyek rendszeresen részt vesznek ezeken a havi bibliaórákon, amelyeket hónapról hónapra másik gyülekezetben tartunk – mondja a gyúrói lelkész.

tésük után költöztek Gyúróra. Két kisfiút és egy kislányt nevelnek szeretetben, májusban érkezik a negyedik testvér. A Kádár család nem költözik messzire, csak a gyülekezeti ház nagytermébe, amíg fel nem épül az új parókia a régi helyén. A lelkész reméli, hogy a december 31-i kivitelezési határidő letelte után ismét néhány év lelki építkezés következik a gyülekezet életében. – Tizenöt éve folyamatosan építkezik a gyülekezet. A beiktatásom utáni napon már bontottuk azt a régi gazdasági épületet, amely helyett felépült az új gyülekezeti ház – emlékszik vissza a mozgalmas kezdetre Kádár Ferenc, miközben rutinos mozdulattal eltüntet a tálcáról egy szelet pitét. A közösség gondnoka, Apostagi Zoltán szerint a gyülekezetekben mindig kell lennie építkezésnek, a kérdés csak az, milyennek. – 2005-ben készült el a templom felújítása, majd 2013-ban lett kész a gyülekezeti ház. Most a parókia felépítése után előreláthatólag nincs napirenden újabb fizikai építke-

zés – biztosít a nyugdíjas tűzoltó százados, aki 2006 óta tölti be a gondnoki tisztséget. Úgy véli, félő, hogy lelki építkezés nélkül elfogy a gyülekezet, bármennyire szép épületeket tudhat is magáénak.

REFORMÁTUS SZIMBÓLUMOK Apostagi Zoltánnal a gyülekezeti ház nagytermében, a hét méter magas belső torony alatt beszélgetünk – a torony csúcsán álló bárány az ő tervei alapján készült. – Miután a templomtorony tetején a csillag látható, és másik gyakori jelképünk, a kakas is megtalálható ott, semmiképpen sem szerettem volna, hogy bármelyikkel is ismétlésbe keveredjünk. Mivel református szimbólumaink közé tartozik a bárány a kereszttel, ezért javasoltam, hogy ez legyen. Méretarányosan elkészítettem a rajzot, utána azt nagyítottuk fel a megfelelő méretre, majd az alapján készült el a bárány és a kereszt – magyarázza a gondnok. Nemcsak a 2019. március 31.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

gyülekezeti ház tornyán található dísz, hanem a templom oldalsó bejárata feletti református címer is az ő nevéhez köthető. További érdekesség, hogy a templom tetején álló kakas másfél évtizede, a felújításkor készült. Az eredeti kakas a gyülekezet adományaként a ráckeresztúri missziós imaházon figyelmezteti a hívőket.

GYÜLEKEZETI ALKALMAK – Miután 2013-ban vége lett a nagy építkezésnek, érezhetően visszaesett a gyülekezeti aktivitás, elmaradoztak az emberek, eljött az ideje a lelki építkezésnek. Két hónap alatt végiglátogattuk az összes családot, hogy megismerkedjünk, mert hiába szolgáltam már több mint három éve a gyülekezetben, a választói névjegyzékben szereplők felével még nem találkoztam – emlékszik vissza Kádár Ferenc. Új alkalmak születtek, például a minden hónap első vasárnapján lévő szeretetvendégség, amelyet most már családi istentisztelet előz meg. – A szeretetvendégség elindított valamit, új kapcsolatok születtek. A beköltözők, akik nem ismertek eddig senkit, elkezdtek beszélgetni másokkal, ahogy normális esetben ez működik. Kádár Ferenc első prédikációja is Nem sokkal később elindult és remek fogadtatásra talált a szola templom szeretetéről szólt gálók órája nevű alkalom, egyre többen jöttek az időszakosan tartott házi istentiszteletekre, új erőre kapott a bibliaóra és stabil magja lett a presbiterek körének is – számol be a Szentlélek munkájáról Kádár Ferenc. – Ma már ott tartunk, A gyúrói hogy kontrollálnom kell a felmerülő igényeket, templom felújításakor mert annyi ötlete van a gyülekezetnek, hogy nem a karzatkorlátok kazettáira az erdélyi népművész, Jámbor tudjuk mindet megvalósítani – teszi hozzá. Ferencz festett színes, népi Minden évben akad valami új, ami eltér a töbmotívumokat a gyülekezet kérésére. bi alkalomtól. Idén több ötletből összegyúrva A harsány színekkel díszített jött létre a bűnbánati előkészítő, beszélgetős alépület kezdetben nem nyerte el kalom, amelyet minden úrvacsorás istentisztelet mindenki tetszését, de ez mára megváltozott. előtt megtartanak majd.

ZENGJED A DALT Nem csak lelki alkalmakon épül a gyúrói gyülekezet: Kádár Ferenc néhány éve kórust is alapított. – A zene az életem, megtérésem után ez volt a legfőbb önkifejezési eszközöm. A diplomadolgozatomat ebből írtam. Amíg Pesten voltam, három kórusban énekeltem. Kántorképzőbe nem jártam, de hat évig tanultam zongorázni – sorolja Kádár Ferenc, miért döntött úgy, hogy énekkart toboroz a gyülekezeti tagok közül. – Második éve vezetem a kórust, ez az elmúlt időszak egyik legnagyobb sikerélménye nekem és a gyülekezeti tagoknak is. Tizennégy tagunk van, többnyire asszonyok, és énekeltünk már négy szólamban is – teszi hozzá büszkén a lelkész. A református kórus nemcsak a gyülekezet előtt lép fel nagyobb ünnepeken, hanem számítanak rájuk a gyúrói közösségi alkalmakon is. Elismerően nyilatkoznak az énekkarról a szerdai bibliaórára összegyűlt asszonyok is. Azt mondják, amióta a Kádár család szolgál Gyúrón, sokat változott a gyülekezet, szerencsére jó 18 Reformátusok Lapja

2019. március 31.

| REFORMÁTUS ÉLET |

irányba. – Rengeteg lelki alkalom van. Már az előző tiszteletes, Ócsai Tibor alatt is látszott ez a fiatalos lendület, de én úgy érzem, hogy a Kádár tiszteletes úr igyekszik a közösséget és minél több embert bevonni – mondja Lázár Mária, aki már hetven éve tagja a gyúrói gyülekezetnek. Az asszony beteg lába miatt nehezen mozog, de minden szerdán ott van a bibliaórán, ha teheti.

FIATALOK ÉS HIÁNYUK Arra a kérdésre, hogy van-e valami, ami a sok erőfeszítés ellenére hiányzik a gyülekezetből, a gondnok felesége, Apostagi Zoltánné egyetlen lényegre törő szóval válaszol: a fiatalok. – Sajnos a nálunk konfirmáltak nem maradnak a közösségben. Mivel Budapest közelében vagyunk, nagy a város vonzereje. A fiatalok ott keresnek lelki alkalmakat, a szülők oda járatják már a kisgyereket is iskolába, mivel ők is ott dolgoznak – jegyzi meg Apostagi Zoltánné. – Folyamatos a hívogatás, ha nem lesznek fiatalok a gyülekezetben, akkor nagy bajban leszünk. De úgy gondoljuk, hogy A közösség gondnoka, Apostagi Zoltán szerint Istennél semmi sem lehetetlen. Ő a gyülekezetekben mindig kell lennie erőt ad az időseknek és helytállásra építkezésnek, a kérdés csak az, milyennek. sarkall – teszi hozzá. Valóban előfordult az elmúlt években, hogy csak egy konfirmandus állt az Úr asztalánál pünkösdkor, hogy bizonyságot tegyen Istenbe vetett hitéről. – Idén A gyülekezeti tagok lelkesen csatlakoznak hatan vannak két évfolyamból, igyekszem élménnyé tenni nekik az újabb programokhoz a konfirmációs előkészítő alkalmakat. Karácsony előtt időslátogatásra vittem a fiatalokat, de borítékoltak már gyülekezeti körlevelet, később hétméteres létrán mászhattak fel a gyülekezeti ház tornyába, legközelebb pedig a templomtoronyba viszem fel őket – osztja meg a lelkész, aki szerint a fiatalok így könnyebben emlékeznek majd a tananyagra, és jobban figyelnek majd. – Megvan a kapcsolódási pont, így nemcsak azt érzik, hogy „itt kell lennem és végig kell hallgatnom”, hanem azt, hogy itt tényleg történik valami – véli Kádár Ferenc.

TÁBOROZIK A GYÜLEKEZET A gyúróiak tavaly tartották meg első, többgenerációs gyülekezeti táborukat. A rendezvény a lelkészük szerint nagyon jó hatással van a közösségi életre: „ez a közösségépítés újabb fokozata, amely tovább erősíti a gyülekezetet”. A program témája tavaly a kikapcsolódás és a bekapcsolódás kettőssége volt, míg idén várhatóan a feltöltődés lehetőségeit járják körül. A gyülekezet állandó mottója mellett – „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” (Zsolt 119,105) – minden évben kiválasztják az év igéjét is, amely aztán több helyről is visszaköszön az esztendő alatt. Most az efézusi levélből szól az idézet: „…hogy épüljön szeretetben.” (Ef 4,16) – Ez a kettősség nagyon nehéz. Éppen ezért választottuk 2019-re ezt az igét, hogy ne legyen kevesebb a lelki munka annál, mint amennyit az előző években meg tudtunk tenni – fogalmaz Kádár Ferenc.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2019. március 31.

Reformátusok Lapja 19

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Hatalom Általános és egyetemes emberi tulajdonság, hogy nem szeretjük a hatalmat. A zsigeri tiltakozás onnan jön, hogy minden ember elemi igénye a szabadság, és a hatalomnak már csak olyan a természete, hogy a szabadság korlátozójaként jelenik meg. Ezért aztán a történelem telis-tele van hatalmasok és szabadságharcosok küzdelmével. Arról persze kevesebb szó esik, hogy amikor a szabadságvágy felkel a hatalom ellen, akkor mögötte ugyancsak hatalmi igény húzódik meg, amelyből aztán, ha a hatalomátvétel sikerrel végződik, ugyanolyan hatalom képződik, amely ellen lehet lázadni. És így tovább.

Nos, van egy jó hírem: nem emberi hatalom dönt a világ végső sorsa felett, hanem Isten. Aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Viszont nem kell azt gondolni, hogy a hatalomért való küzdelem távol áll a hétköznapi emberek világától, az csak a „nagyok” dolga. Valójában arról van szó, hogy ahol emberek élnek együtt kisebb-nagyobb közösségekben, mindig döntéseket kell hozni. Igen ám, de ki mondja meg, mi legyen? Mivel mindenkinek van valamilyen elképzelése arról, hogy mi legyen, óhatatlanul is ütköznek az akaratok: folyik a küzdelem a hatalomért. Az ember már csak ilyen: nem tud nem akarni. Valamiképp minden akarás mögött valamiféle hatalmi igény lappang, mert a nagy egót, az ént nem lehet megszüntetni. Az ember már csak ilyen: teret követel magának. A hatalom tehát korlátozza az egyéni szabadságigényeket, szélsőséges esetben akár brutális és durva módon is. Másrészt, ha nem lenne hatalom, tehát ha egy-egy közösség életében nem lenne központi erő és akaratérvényesítés, akkor az élet egy pillanat alatt káoszba fulladna az emberi természet miatt. Felborulna a rend, és erőszakos szabadcsapatok hordáinak lenne kitéve mindenki. Nem véletlen, hogy amikor valahol összeomlik a hatalom – akár még valamely tényleg diktatórikus és undorító hatalom is –, és nem tud más lépni a helyébe, akkor egy-egy ország élete valóság20 Reformátusok Lapja

2019. március 31.

gal kifordul magából, mi több, ezzel veszélyezteti akár egy egész térség biztonságát és stabilitását is. Mert a biztonság és stabilitás, köznapi nevén a béke nem más, mint erőközpontok egyensúlya. A bűnös emberi természet már csak ilyen. A béke garanciája az erő. A kérdés mindig és újra ugyanaz: kié legyen a hatalom, ha egyszer a hatalmi törekvések átláthatatlan és véget nem érő folyama hálózza be az ember egész történetét? A hatalom tehát az emberi sors alapkérdése. Nem véletlen, hogy Isten úgy jelenti ki magát, mint aki az Úr. Nem úr az urak között, hanem az egyetlen Úr. Ez mintegy válasz arra az örök emberi kérdésre, hogy kié a hatalom. Ez egyáltalán nem valamiféle ártatlan kijelentés, hiszen ezzel Isten az ő abszolút hatalmi igényét jelenti be az ember felett. Csakhogy Isten urasága a világ felett azért mégsem egyértelmű, hiszen semmiképpen sem illik a hatalomról alkotott emberi képbe, amely egyenlőségjelet tesz hatalom és erő közé. Sőt, hatalom és fizikai erő közé. Istennek azonban még egy rendes rakétája sincs. Hatalma annak van, aki képes másokkal szemben, akár mások szándéka ellenére is érvényesíteni akaratát. Ez az Isten viszont gyenge, mintha nem is számítana a világ hatalmi harcaiban. Annyira gyenge, hogy az ő végső hatalmát kijelentő Jézus Krisztust is ki lehetett iktatni a történelemből. Mi több, ő még hagyta is magát, és nem szállt be e világi hatalmi küzdelmekbe. Hol van itt a hatalom? Nos, az Isten abszolút hatalmáról szóló kijelentés túllát és túllép e világ hatalmi harcain, és minden e világi hatalmat viszonylagossá, átmenetivé tesz. Az egyetlen valódi kérdés az, hogy ki dönt a világ és benne az ember végső sorsa felett. Aki erről dönt, azé a valódi hatalom. A kijelentés tehát nemcsak azt mondja el, kié a végső hatalom, hanem azt is, hogy mi ennek a hatalomnak a tartalma. Nos, van egy jó hírem: nem emberi hatalom dönt a világ végső sorsa felett, hanem Isten. Aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Azért az eléggé vigasztaló, hogy a végső jövőt illetően nem vagyunk kiszolgáltatva emberi döntéseknek. Nem igaz? 

| GONDOLATOK |

JAKAB-KÖVES GYOPÁRKA

Példázat a talentumokról A szerző író

ILLUSZTRÁCIÓ: KAPÁS CSILLA

Sokéves tanítási tapasztalattal sem tudok elfogadni néhány dolgot azok közül, amelyeket a kisdiákok között tapasztalok. Különösen akkor háborgok és küszködök, amikor látom, hogy hiányzik valami abból az érzelmi habarcsból, amelynek ott kellene lennie kötőanyagként, hogy a gyerek egészséges személyisége felépülhessen. Ez kiütközik abban a gyakran visszatérő témában, hogy kinek-kinek milyen értékei vannak. „Neked mik az erősségeid?” Ma már így lehet lefordítani egy gyerek számára, hogy miféle tehetségeket kapott. Elvileg jó lenne egy egész listányit

felsorolni: rajzolás, számolás, kutyák idomítása, ének, nyelvérzék, jó kommunikációs készség, jó labdaérzék. Ezúttal sem jutunk sokáig. A gyerekek közül csupán egynél jelentjük ki, hogy határozottan tehetséges rajzból. A kisfiú, aki egészen eredeti módon ábrázol dolgokat papíron, és aki korához képest gyönyörűen rajzol, annyit mond csak magáról, hogy „egy kicsit tudok rajzolni”. Elképedek, mert jó szándékú, de az első iskolai éveit végigküszködő gyermekről van szó, és feltételeztem, hogy környezete valamiképpen erősíti benne ezt a kimagasló tehetségét, ha már egyébként semmiféle sikerélménye nincs az iskolában. A többiek? Hetente egyszer találkozom velük, ez kevés ahhoz, hogy igazán ismerjem őket. Csak azt látom rajtuk, ahogy a környezetük évről évre egyre jobban bedarálja őket, miközben éppen elég megküzdeniük a maguk nehézségeivel. Az egyik kislány többszöri bukás után sem érzi a szóhatárokat, a másik kisfiú egyre kevésbé nyitott az ismeretlenre. Ezt másutt is ta-

pasztalom. Mert hiába soroljuk, miben is lehetne valamelyikük tehetséges, legfeljebb odáig jutunk el, hogy „jó vagyok a kapuban”. Bonyolult szövevénye van annak, mi minden járul hozzá egy-egy gyermek fejlődéséhez. Gyakran csak a sikertelenségüket vesszük észre. Közben, ahogy nő a csemete, egyre több olyan pedagógussal találkozik, akinek a kompetenciája már nem az ő igényeihez szabott. Csak forog előre a sikertelenség kereke, és egyre gyorsabb lejtmenetbe kerül, ha nincs, aki megállítsa. Közben pedig a gyerek önbecsülése egyre kisebb és kisebb. Mivel is biztathatná magát? Milyen reménysége lehetne? Pedig lehet reménysége. Hiszen éppen a felnőtt az, akinek a megfelelő szemüveget kell felvennie, hogy ne csak nézze őt, de lássa is: lássa értékeit. Ez az érték olykor nem valamiféle kitűnő tudományos vagy művészeti készség, hanem készség a bölcsességre. Vagy olyan dolgok iránti kíváncsiság, amely által valakiből tisztességes szakember lehet kellő biztatással. A felnőtt felismerheti, hogy valamely gyermek semmi másban nem tehetséges, de szeretet van benne, és azt átadhatja a másiknak, ha ebben megerősítik. Mert erről van a szó: a tudatosításról és a megerősítésről. Közelítsük meg most a ’talentum’ szót a jézusi példázat alapján inkább a ránk bízottak felől! Ránk bízatnak életek – gyerekek vagy akár felnőttek –, akikért felelősek vagyunk, és akiknek életében elültethetünk valami jót, ami később meghozhatja a maga eredményét. „De hát ez óriási felelősség! Nem vagyok én ehhez túl kicsi?” Ha belegondolunk, akár meg is ijedhetünk a feladat nagysága miatt. Erről eszembe jut Kálvin egyik mondata, aki nagy tisztelője volt az emberi tehetségnek, azzal a világos elgondolással, hogy az egyes emberi értékek a közös javainkat szolgálják. Ő írta ezt: „Isten a hivatása szerint csepegtet mindenkibe külön-külön készséget. (…) minden egyes nagy feladathoz különleges ösztönzést ad.” Isten az, aki adja, és ő az is, aki gondozza ezeket az értékeinket. Nem vagyunk magunkra hagyatva abban a feladatban, hogy egy-egy gyermek fejlődésének szép lassan növekvő épületébe bevigyük a magunk kis habarcsanyagát, a szeretetteljes elismerést és megerősítést. Mert a Nagy Építőmester ott áll mögöttünk. Még bele is borzong az ember, ha belegondol, hogy valóban katedrálisokat épít ebből az emberi alapból…  2019. március 31.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

A meghallgatott imák Az 1929–33 között lezajlott gazdasági válság miatt nagyszüleim és szüleim annyira elszegényedtek, hogy édesanyámnak gyógyszerre sem jutott pénze, egyre súlyosbodott a betegsége, míg végül a komáromi kórházban már nem tudták megmenteni az életét. Pár hónap múlva édesapám is meghalt. Heten maradtunk árván, én félévesen. Istennek legyen hála, hogy éppen e nehéz időkben jöttek létre árvaházak Kiskoszmályon, Léván és Komáromban. Fenntartásuk a nagy szegénységben sem jelentett problémát: a lelkileg ébredező emberek meghallgatott imádságai és áldozatkész adakozásai a kevésből is képesek voltak fenntartani e három szeretetintézményt. A konferenciák nyomán sok községben jöttek létre olyan közösségek, amelyek a lelki megújulást, az ébredési mozgalmat erősítették. Sokan tértek meg és fogadták el Jézust Megváltójuknak. A felvidéki falvakban és városokban Isten népe reményteljesen vállalta a nélkülözést. Tudta, hogy Isten a legkilátástalanabb helyzetekben is kirendeli azt, ami szükséges. Valóban, naponként történtek csodák az imameghallgatások során. Mi, árvaháziak is megtanultuk, hogy: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik…” (Zsolt 37,5) Ennek legcsodálatosabb megtapasztalása volt, amikor egyszer a liszt elfogyott. Az egyik kisgyermek megkérdezte a szakács nénit, miért nem sütött most is hat kenyeret, mint máskor, miért csak négyet? „Azért, kisfiam, mert nem volt több lisztünk. A zsákok kiürültek, holnap már nem lesz semmi sem, de meglátod, az Úr most is gondoskodni fog rólunk. Imádkoznunk kell, hogy Isten kirendelje számunkra a szükséges lisztet” – szólt a szakácsnő. A felnőttek letérdelve imádkoztak, mi pedig megértettük, mit jelent az, ha elfogy a liszt. Kisebb lett a kenyér, majd másnap üres is maradt az asztal. Éppen ezért a reggeli áhítat alkalmával valamennyien egyszerű, őszinte, gyermeki szívből jövő imádsággal kértük a mennyei Atyát, hogy gondoskodjon rólunk, és küldjön számunkra lisztet. A felnőttek közben folytatták az előkészületet a kenyérsütéshez liszt nélkül is. Az a hit töltötte be szívüket, hogy Isten nem hagy cserben most sem, csak próbára teszi hitüket. Mire elkészültek, tíz óra tájban a negyven kilométerre levő Negyed községből egy falusi szekér érkezett az udvarra kétszázhetvenöt kiló liszttel, búzával, százhatvankilenc kiló roz�zsal, húsz kiló babbal, hat zsák krumplival, tejföllel, túróval, két hízott kacsával és egy hízott libával. Csodálatos volt az öröm imádságaink meghallgatásáért. Mi, tízéves gyerekek, ekkor értettük meg igazán, hogy az Úr gondot visel azokról, akik benne bíznak, akik őhozzá fordulnak kéréseikkel, és őszinte imáikban mondják el gondjaikat, örömeiket.  SZENCZI LÁSZLÓ

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| SZEMLE |

tása mellett minél több helyen fel szeretne lépni. Szerinte van érdeklődés a klasszikusgitár-koncertek iránt. Hallotta például Pintér Bélát az „Ez az a nap!” korábbi alkalmán egy külföldi gitárossal közösen fellépni, és látta, mekkora sikerük volt. Tudja, hogy gyakoriak a klasszikus gitáros koncertek Budapesten és Szegeden is. A Honvéd téri református templomban havonta egyszer a gitár szakos tanulók adnak koncertet, a közelmúltban Martin is fellépett a rendezvényen.

MEGRAGADTA A JÁTÉKA

Kottatartóból gitáros Kollár Martin a szívével és a személyiségével játszik – mondja Pintér Béla keresztyén zenész, a Nyilas Misi Újratöltve zsűritagja. A klasszikus gitáron tanuló tizenhat éves HEGEDŰS MÁRK kübekházi fiút harmadszor is beválasztották a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) programjába, ezúttal három évig támogatják tanulmányaiban. A kezdeményezéssel tizenöt fiatalt segítenek a Kárpát-medencében. Egy anyák napi koncert indította el Kollár Martin pályafutását. Az akkor tízéves kübekházi fiút – aki kottatartó volt a rendezvényen – úgy elvarázsolta a klasszikus gitár, hogy a koncert után megkérte a zenészt, hadd próbálhassa ki a hangszerét. Következő születésnapjára gitárt kapott, aztán jött a zeneiskola, majd a Szegedi Tudományegyetem Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakgimnáziuma, ahol Martin most tizedikes.

KONCERTEK A HONVÉD TÉREN Az ösztöndíjas fiatalember az egyetem elvégzése után gitártanár és -művész szeretne lenni, azt mondja, a gyerekek okta-

A fiú szabadidejében szimfóniát, komolyzenét, többek között Liszt- és Bartók-műveket hallgat, reggelente pedig szereti Pintér Béla dalaival indítani a napjait. Kedvencével most – nagy meglepetésére – találkozhattak, ugyanis az ösztöndíjátadó ünnepségen a keresztyén zenész is ott volt: ő javasolta Martint az ösztöndíj elnyerésére. – Nagyon megragadott a játéka, helyén van a lelke, és tud valamit, amit sehol sem tanítanak, ettől nagy érték az ő játéka. Úgy érzem, Martin a személyiségével a szíveken játszik, nagyon tehetséges – vélekedik a zsűritag, aki természetesnek tartja, hogy Martin művésztanári pályára készül. – Keresztyén embereként abban hiszek, hogy a tehetségét Istentől kapta adottságként. A tudását ezért nem tarthatja meg magának, meg kell osztania. Ez így természetes – magyarázza Pintér Béla.

NAGY SEGÍTSÉG AZ ÖSZTÖNDÍJ – Ha a Süss fel, napot játssza, én akkor is rácsodálkozom arra, milyen ügyes ez a gyerek – mondja Kollárné Bozó Gabriella. Martin édesanyja szerint fontos, hogy anyagi és lelki támogatást is kap a fia: rendszeresen kapcsolatban lehet mentorokkal, akik bátorítják, kísérik a fejlődését, „ha bánata van, nekik azt is elmondhatja, segítenek neki új erőre kapni”. A kübekházi család nehéz anyagi körülmények között él, ezért is fontos lehetőség nekik az MRSZ támogatása. Ebből finanszírozzák Martin mesterkurzusait, a gitárját is részben ebből vették, a húrcserékhez és az utazás költségeihez is hozzájárul az ösztöndíj.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA



NYILAS MISI ÚJRATÖLTVE A Nyilas Misi Ösztöndíjprogrammal ötven fiatal tehetséget támogat az MRSZ egy tanéven keresztül havi tízezer forinttal. A Nyilas Misi Újratöltve program három éven át folyamatos támogatást jelent. Tamáskó Tünde ifjúsági programvezető azt mondja, az anyagi támogatáson kívül mentorokat, idegennyelvi képzést, retorikai segítséget is nyújtanak a mentoráltaknak. Vannak köztük táncosok, zenészek, természettudományokat tanulók a Kárpát-medence számos szegletéből. A nagy távolságok miatt a mentorálás és a kapcsolattartás online történik, de nyáron lesz közös tábor, ahol az ösztöndíjasok megismerhetik egymást. Az ösztöndíjasokat a 1358-as adományvonal egyszeri hívásával 250 forinttal támogathatják. Emellett várják mentorok és mecénások jelentkezését is. Részletek a www.legyenfolytatas. jobbadni.hu oldalon találhatók.

2019. március 31.

Reformátusok Lapja 23

| SZEMLE |

PETRŐCZI ÉVA

Egy pécsi orvos-polihisztor Ennek a nagyszerű, nemcsak a nevezetes, hanem a műemléki jegyzékben nem szereplő baranyai templomokat is bemutató, tudományosan alapos, ugyanakkor elkötelezett ragaszkodást, szeretetet sugárzó könyvnek az anyagában elmerülve olyan élményben volt részem, mintha magam is újra ott barangolnék szülőföldem Istennek szentelt hajlékai között. E nagysikerű, egy kiadásban teljesen elfogyott, anyagában most kibővített, a reformáció ötszázadik évfordulóját követő év vége felé megjelent kötetet nem hivatásos művészettörténész–fotóművész páros készítette, hanem a Pécsi Orvostudományi Egyetem egyik emeritus professzora, az anatómus Lázár Gyula Levente. Ő 2006 augusztusa óta gyűjti közös szűkebb hazánk, Baranya épített kincseinek képeit – ezekből az anyagokból az utóbbi tíz esztendőben már nyolc egyéni kiállítással is megajándékozta e gyönyörű „déli végek” szülötteit, barátait, csodálóit. Mielőtt a hatalmas anyagról néhány közelebbi szót ejtenék, feltétlenül ki kell térnem – legalább röviden – arra, mit jelentenek számunkra azok az orvos-polihisztorok, akik főhivatásuk mellett művészi szolgálatukkal is gyógyítanak. Most csak néhányukat említem: Pécsett-Baranyában kezdve, elsőként egykori osztálytársamat, Sárosi István kardiológust és írót, aki egyik drámájával a puritán közösségek világába vezet bennünket. Ugyancsak Baranya fővárosában élt és dolgozott nagybátyám és keresztapám, Nemerey Péter sebészorvos és oratóriuménekes. Budapesti példák: az Ars Nova Sacra együttest alapító fül-orr-gégész és urológus ikerpár, Répássy Gábor és Répássy Dénes professzorok és énekestársuk, Freund Tamás agykutató. Kis példatárunkba illik Lipovszky György orvos-természetfotós, aki nógrádi családorvosként ugyanolyan áldozatkészen gyűjti és publikálja a természeti szépségeket, mint Lázár professzor a baranyai épített kultúra remekeit. A könyv szerzőjének foglalkozása természetesen észrevehető e hatalmas mű minőségén: 24 Reformátusok Lapja

2019. március 31.

„A könyv szerzőjének foglalkozása természetesen észrevehető e hatalmas mű minőségén: az anatómia az aprólékosság, a rendszeresség tudománya.”

Lázár Gy. Levente: Református templomok Baranyában, Pannónia Könyvek, Pécs, 2018.

az anatómia az aprólékosság, a rendszeresség tudománya. Ezek a szakmai erények mutatkoznak meg az első kiadás újraközölt bevezetőjében, a szerző szándéknyilatkozatában: „Baranyai fotós túráim során a változatos architektúrájú falusi házak és emlékművek mellett mindenekelőtt a templomok keltették fel az érdeklődésemet. (…) Gyűjteni kezdtem a templomokra vonatkozó adatokat. A Baranyai Református Egyházmegye Levéltárában találtam rá az 1979ben készült egyháziingatlan-felmérés anyagára. Ez adta ennek a könyvnek a vázlatát. A felmérés tematikáját követve bővítettem, pontosítottam az adatokat, és kiegészítettem saját megfigyeléseim és méréseim eredményeivel.” Minden megörökített templomról a következő információk állnak rendelkezésünkre: általános jellemzés, az építés ideje, műemléki helyreállítás, méretek, ülőhelyek, berendezés (közfigyelmet, megbecsülést adva az egykori asztalos-művészembereknek!), harangok (gyakran a harangfeliratok idézésével), hangszer (ahol orgona, harmónium, esetleg digitális orgona található), végül az épület stílusa. A könyv szerzője a bibliográfiában megbecsüléssel sorolja fel a számára fontos forrásokat, Kiss Géza 1937-ben megjelent Ormányság című művétől egészen Zentai Tünde 2007 óta szinte évente megjelenő templomos Pro Pannonia-sorozatáig. Végül, e sorok íróját az album számtalan „templom-szereplőjéhez” életre szóló élmények kötik: Bogádmindszenthez, Márfához, Oldhoz, Drávaszabolcshoz, Kovácshidához, Harkányhoz, Terehegyhez, Zengővárkonyhoz… Aligha véletlen, hogy a 2008 őszén forgatott, Szerelmes földrajz-portréfilmem két fő színhelye Pécs mellett a zengővárkonyi és a terehegyi református templom volt, az én két „katedrálisom”. Szívből remélem, hogy ez a szívvel-lélekkel és tudományos alapossággal készült album sok család tavaszi, nyári, őszi barangolásainak kalauza lesz a következő hónapokban! 

| SZEMLE |

Vegyük észre a lehetőséget! Kapcsolat, hálózat, kutatás, siker – e fogalmakat körüljárva mutatkozott be a Károli Gáspár Református Egyetem RefCOO kutatóműhelyének Marslakók elnevezésű, FARKAS ZSUZSANNA tudománynépszerűsítő sorozata a budapesti Átriumban. Az első, március 20-i alkalmon a házigazda, Vecsei H. Miklós színművész Barabási Albert-László hálózatkutatót kérdezte elmúlt évtizedeiről és kutatása eredményeiről. Barabási Albert-László a mai napig a Csíkszereda-Budapest-Boston háromszögben éli életét. Számára a tudomány olyan szerelem, amellyel a valóság különböző részleteit szeretné megmagyarázni. Vecsei H. Miklós kérdéseinek hála a közönség előtt megelevenedett az életút, amely a karcfalvi kórházból vitt a bukaresti egyetem mérnök-fizika szakára, onnan a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre, majd az óceán túlpartjára, Bostonba. Eközben Barabási Albert-Lászlónak egyre fontosabbá váltak a hálózatok, azonban a tudományos világ nehezen fogadta el ezt a kutatási területet, mert nem már meglévő kérdésekre adott választ, hanem újakat vetett fel. Már majdnem feladta ezt a fajta kutatást, amikor úgy alakult, hogy egyetemi órái miatt sokat kellett utaznia: az autóban Isaac Asimov Alapítvány-sorozatát hallgatta, amely emlékeztette rá, hogy amit egykor a gazdag képzelet szüleményének tartottak, az internetnek köszönhetően valósággá lehet. Ezzel a motivációval született meg végül hosszú évek

munkájával a Barabási–Albert modell – amelyben az Albert név Albert Rékához, a fizikus egykori tanítványához tartozik. A felfedezés a skálafüggetlen hálózatokra vonatkozott, amelyekről – ha érthető példával szeretnénk illusztrálni – azt mondhatjuk, ilyen az új társaságba kerülő ember helyzete is, mert nagyobb valószínűséggel ismerkedik meg olyasvalakivel, akinek már sok ismerőse van. Miért úttörő felfedezés ez? Hamar kiderült, hogy a legtöbb gyakorlati jelentőségű hálózat skálafüggetlen – így ez alapján mára új kutatások indultak például az idegtudományban, a kommunikációelméletben, a fizikában és a csoportdinamika területein is. Barabási Albert-László azt vallja: nem a zsenik viszik előre a tudományt, hanem a lehetőség. Azt üzeni, nem lehet egy felfedezést nem megtenni, mert előbb-utóbb rendelkezni fogunk azzal az eszköztárral, amellyel le tudjuk írni valóságunkat – csak nyitott szemmel kell járnunk. Másfél óra kötetlen beszélgetés elegendő arra, hogy képet alkossunk egy-egy ember életútjának fontosabb csomópontjairól, kapcsolatairól és élményeiről. Az így kapott eredmény még érdekesebb, ha meglátjuk benne, hogy a hálózatok valóban átszövik életünket – ami akkor is érint mindnyájunkat, ha korábban még nem hallottunk róluk. Valójában ebben áll a Károli Gáspár Református Egyetem és a RefCOO tudománynépszerűsítő tevékenységének lényege is: megismerve, hogyan lesz az érdeklődés hivatássá, majd a hivatás szeretete felfedezéssé, könnyebb kapcsolódni a tudományhoz. Mert ami egy-egy bonyolult képleten keresztül nézve távolinak tűnik, arról egy-egy emberi történeten keresztül kiderül, mennyire saját életünk része.  FOTÓ: KRISTON ATTILA 2019. március 31.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

Megújult a templom Dadon Hálaadó ünnepi istentiszteletre hívogattak a dadi református templom harangjai március 3-án délelőtt. A felújított hajlékban Kovács Tamás helyi lelkipásztor köszöntötte a vendégeket és a gyülekezet tagjait. Máté László, a Tatai Református Egyházmegye esperesének szolgálata után a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, Steinbach József hirdette Isten Igéjét a Jóel 3,1 alapján. A liturgia további részében az ima szolgálatát Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzője végezte. Kovács Tamás lelkipásztor ismertette a kétszázhetvenegy éves református templom felújításának történetét. Ócsai Sándor, az építés vezetőjének felügyelete mellett teljesen új, rézlemez borítású süveget kapott a barokk torony, amelynek a nyílászáróit is újakra cserélték. Végül az egész templomot kívülről is lefestették. A hálaadó istentiszteleten hangszeres kísérettel szolgált a dadi gyülekezet ifjúsági és felnőttkórusa is. Czunyiné Bertalan Judit, a térség országgyűlési képviselője is köszöntötte a megjelenteket, kiemelve, hogy a templomtornyok olyan jelek, amelyek mutatják a követendő irányt. A község kultúrházában fotókiállítás örökíti meg a toronysisak cseréjének mozzanatait.  REFDUNANTUL.HU ÁLLÁS

A Debreceni Református Hittudományi Egye­tem rektora pályázatot hirdet a Romológia Tanszékre főállású, teljes munkaidős egyetemi docensi álláshelyre. A munkakör betöltésére irányuló munkaviszony augusztus 1. napjától határozatlan időre szól. A pályázat benyújtásának határideje: április 30., elbírálásának határideje: július 31. A pályázatot négy nyomtatott példányban és digitális formában kell az egyetem rektorához benyújtani a Rektori Hivatal, 4026 Debrecen, Kálvin tér 16. címre. A részletes pályázati felhívás január 28-i közzététellel megtalálható az egyetem honlapján. További felvilágosítás Eged Alice oktatási rektorhelyettestől kérhető az eged.alice@drhe.hu címen, illetve a +36-52-518-575-ös telefonszámon. 26 Reformátusok Lapja

2019. március 31.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A fősorokban A példabeszédek könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Annyi mint, röviden. 3. Az idézet első része (Ű, A, Z, U, Z, T). 13. Illés is küzdött ellene. 14. … tarda, túzok. 15. Hosszú, keskeny sál. 16. Sci-fi szereplője. 18. Uniszex becenév. 20. Lehelni kezd! 21. A Nílus német neve. 22. Semmikor. 24. Járom. 26. Kicsinyítőképző. 27. Udvarias megszólítás. 28. Az Isztriai-félsziget legnagyobb városa, horvátul. 29. Gyantaszerű fekete anyaggal beken. 31. Becézett férfinév. 33. Olasz légitársaság. 35. Észak-amerikai füves síkság. 37. Balatoni üdülőhely. 38. TNG. 40. Fiókos szekrény. 42. Radnóti Miklós. 43. Méretre vág. 44. Római 505. 46. Veszprém patakja. 48. Afrikai patás. 50. Tiltószó. 51. Iparos egynemű betűi. 53. Számítógépes memóriafajta. 55. Havibéres mezei idénymunkás. 59. Vanessa-…, szingapúri születésű brit hegedűművész. 60. Az angol Konzervatív Párt tagja. 61. Német optikai cég. 63. Vérpénz eleme! 65. Hajnali csapadék. 67. Kén és kobalt vegyjele. 68. A tulajdonod. 69. Spanyol nemzeti étel, névelővel. 71. Chilei orvos, miniszterelnök (Salvador). 73. Bestia páratlan betűi. Függőleges: 1. Az idézet második része (E, G). 2. Amerikai bolygókutató program. 3. Ókori nép Franciaország területén. 4. Nagyléta centruma! 5. Baszk vár Azpeitia város mellett. 6. Számnév. 7. Társadalmi egyesület. 8. A Halotti beszéd egyik szava. 9. Orosz gépkocsimárka. 10. Titokban van! 11. Szurkoló öröme/bánata. 12. Moszkvics-típus márkaneve. 17. Egykori német gép- és gépkocsigyár. 19. Bensőséges. 23. Előremozdul. 25. Kis Aranka. 28. Vérszínű. 29. Európa-bajnok súlyemelő, a Gerecse medvéje (Tibor). 30. Jaroslav Hašek tábori papja. 32. BBBB! 34. Igevégződés. 36. Ifjúsági Magazin, röviden. 39. Még szép! 41. Színész, színigazgató (Árpád). 43. Egyenletes felületű. 45. Zajos tetszésnyilvánítás. 47. Az idézet harmadik része (Á, T). 48. Laudate … gentes, dicsérjétek, minden népek (117. zsoltár). 49. Amerikai macskaféle. 52. Tolna megyei településen él. 54. AEL. 56. Juhfajta. 57. Fémpénz. 58. A Fülöp-szigetekhez tartozik (TICAO). 62. Amerikai feltaláló (Samuel). 64. Egyre jobban megért. 65. Tajték. 66. Átélez egynemű betűi. 68. Régi címzésrövidítés. 70. Azonos betűk. 72. Kaloda belseje! Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik.

| GYERMEKEKNEK |

A zsidó húsvét ahol rabszolga-kereskedők találták meg, akik eladták őt Egyiptomba rabszolgának. Ez így eléggé durván hangzik, de ha József nem kerül Egyiptomba, és ott nem hallgat Istenre, akkor Jákób és családja sem kerül oda, és talán túl sem élik az éhínséget. Isten gyakran cselekszik úgy, hogy végül is jóra fordul, ami elsőre rossznak tűnik. Igen, de végül csak rabszolgák lettek. Az azért nem olyan jó… Ez igaz, de a rabszolgaság is benne volt Isten tervében. Hiszen ha nem olyan sanyarú a zsidók sorsa Egyiptomban, talán sohase jönnek el onnan, és nem foglalják el Kánaánt. Mert az

 MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Mindjárt itt a húsvét, de nekem fogalmam sincs, a zsidók ünnepelték-e Jézus korában a húsvétot. Igen, de nem úgy, mint mi. Mi Jézus áldozatára emlékezünk, és annak örülünk, hogy eljött a Messiás, aki megszabadított minket a bűneinktől. A zsidók az Egyiptomból szabadulást ünnepelték és ünneplik ma is ezen a napon. Miért kellett kiszabadítani őket Egyiptomból? Rabságban voltak? Igen. Jól indult a dolog, mert amikor Kánaánban nagy éhínség dúlt, József, Jákób fia az egyiptomi fáraó egyik főembere volt. Isten a fáraó álma által megüzente, hogy nagy éhínség várható, József pedig egész Egyiptomból összegyűjtette és elraktároztatta a fölösleges gabonát. Így az egyiptomiaknak volt elég tartalékuk, amikor kitört az éhínség. Jákób elküldte a fiait Egyiptomba gabonáért, és József − miután kicsit megleckéztette őket – Egyiptomba telepítette le az egész családját, ott bőven volt élelem. Miért leckéztette meg József a testvéreit? Igazság szerint nem voltak túl jó testvérek. Jákób kivételezett Józseffel, ő meg eléggé undok módon viselkedett a testvéreivel: árulkodott róluk, dicsekedett, szóval meglehetősen nagyképűen viselkedett. Ez úgy felbosszantotta a fivéreit, hogy meg akarták ölni. De végül csak bedobták egy kiszáradt kútba,

Isten gyakran cselekszik úgy, hogy végül is jóra fordul, ami elsőre rossznak tűnik. történt, hogy egy ideig békében és jómódban éltek Egyiptomban, és egyre többen lettek. A fáraó megijedt ettől, és kényszermunkára kötelezte a zsidókat: agyagtéglákat kellett készíteniük az építkezésekhez. De a zsidók nem lettek kevesebben, és a fáraó hiába nehezítette meg a dolgukat, egyre csak születtek a zsidó kisbabák. Erre a fáraó kiadta a parancsot, hogy minden újszülött zsidó kisfiút meg kell ölni. Hú, ez egyre rosszabbul hangzik… Bizony. Ebben a sanyarú helyzetben született Mózes, akit az édesanyja és a nővére megmentett a haláltól. Őt hívta el már idős emberként Isten, hogy vezesse ki a népét Egyiptomból. Az Úr égő csipkebokorban jelent meg Mózesnek, és elmondta neki, hogy ő lesz a nép megmentője. Mózes először megijedt a feladattól, de Isten melléállította a bátyját, Áront, hogy segítsen neki. Így jelentek meg együtt a fáraó előtt, és kérték, hogy bocsássa el a népet. A fáraó persze nem vette komolyan őket, és ezért Isten tíz olyan csapással sújtotta az országot, hogy végül a fáraó engedélyezte a zsidók szabad elvonulását. Sietve távoztak, állva ették meg a páskavacsorát, ahogyan Isten elrendelte. Erre a szabadulásra emlékeznek a zsidók húsvétkor.  2019. március 31.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

ÁLLÁS

A Szentmártonkátai Református Egyházközség (2254 Szentmártonkáta, Rákóczi út 1.) pályázatot hirdet a fenntartásában működő szentmártonkátai Székely József Református Általános Iskola (2254 Szentmártonkáta, Mátyás király tér 1.) intézményvezetői munkakörének ellátására. A pályázat benyújtásának határideje: 2019. április 30. A pályázattal kapcsolatosan további információt Vizi Zsuzsanna lelkipásztortól kaphatnak a 0629-462-128-as telefonszámon, a szentmartonkata.ref@gmail.com címen vagy a www. szekelyrefisk.hu honlapon. KÖSZÖNET AZ 1%-ÉRT

A Hit–Remény–Szeretet Alapítvány (adószám: 18663695-1-13) hálás szívvel fejezi ki köszönetét mindazoknak, akik a 2018. évben személyi jövedelemadójuk 1 %-ával – 1 321 079 Ft értékben – az alapítvány javára rendelkeztek, egyben tisztelettel kéri további támogatásukat. Az Önök segítségével a Juhász Zsófia Református Szeretetotthon Fogyatékosokat Ápoló és Gondozó Intézmény (2162 Őrbottyán, Csomádi út 2.) lakóinak ellátását támogathatjuk. ÁLLÁS

A váci Bernáth Kálmán Református Gim­ná­ zium teljes munkaidős református val­ lás­ tanárt keres. Az önéletrajzot és a vég­zettséget igazoló dokumentumok másolatát a keri. vac@reformatus.hu címre várják.

Lelki hajlék Balatonakarattyán A már emelkedő falak között gyülekeztek össze március 9-én a meghívott vendégek és az érdeklődők Balatonakarattyán, ahol hálaadó istentisztelet keretében tették le az épülő református templom alapkövét. Németh Péter lelkész a 26. zsoltár szavaival köszöntötte a megjelenteket: „Uram, szeretem házadat”, majd Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az Igét a 90. zsoltár alapján: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.” Császár Attila, a Veszprémi Református Egyházmegye esperese imádságban adott hálát és kért áldást Isten házára és a helyi gyülekezetre, majd Köntös László, az egyházkerület főjegy­zője osztotta meg gondolatait a hallgatósággal arról, hogy jelen korunkban mi a templomépítés értelme. A templom lényege, hogy az Istennel találkozás helye, ugyanakkor hitünknek, jövőképünknek, hovatartozásunknak is kifejeződése: hitvallás. Az alapkőletétel alkalmából köszöntést mondott Huszár Pál, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka, a Zsinat világi elnöke, Matolcsy Gyöngyi, Balatonakarattya polgármestere és Kontrát Károly országgyűlési képviselő, a Belügyminisztérium államtitkára. Végül Némethné Sz. Tóth Ildikó lelkész beszélt az akarattyai templom múltjáról és jelenlegi helyzetéről, majd Bollók Gyula gondnok ismertette a jelenlevőkkel az alapkőben elhelyezett időkapszula tartalmát.  REFDUNANTUL.HU

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Egyéb | A Garai Református Egyházközség (Baja mellett) szeretettel várja a gyülekezeti csoportokat, családokat nyaralásra, táborozásra. Tel.: 06-30-636-5836. E-mail: ti­ tirusz@freemail.hu; gara-vaskut-csatalja@ reformatus.hu. A REFORMÁTUS NYUGDÍJASHÁZ SARKAD

összkomfortos apartmanokkal várja önálló életvitelre képes leendő kedves lakóit. Érd.: Koncz Zsolt lelkipásztor. Tel.: 06- 20- 4291285. Web: www.reformatus-sarkadbelvaros.hu.

28 Reformátusok Lapja

2019. március 31.

A HÉT KÉPE

Az egyszázalékos kampány csupa felajánlás: Mihályi Győző színművész az arcát, Szabó-Nyulász Melinda rendező-grafikus a szaktudását, a Károli Gáspár Református Egyetem pedig felszerelt stúdióját ajánlotta fel a nemes cél érdekében.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| EGYHÁZI ÉLET |

Jogászt keres a Zsinati Hivatal A Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinati Hivatala Jogi Osztályára jogász munkatársat keres. A jogviszony időtartama: határozatlan idejű. A foglalkoztatás jellege: teljes munkaidő, javadalmazás megegyezés szerint. A munkavégzés helye: 1146 Budapest, Abonyi utca 21. A munkakörbe tartozó lényeges feladatok: a jogi osztályvezető munkájának segítése; az MRE bejegyzését és képviselőit igazoló adatok havonkénti megkérése, az MRE-vel kapcsolatos igazolások (illetékmentesség, jogi személyiség) kiadása; a Zsinat, a Zsinati Tanács, a Jogi Bizottság, valamint a Zsinati Bíróság ülései összehívásának technikai lebonyolítása, az ülések teljes körű előkészítése és lebonyolítása; a fenti testületek jegyzőkönyveivel kapcsolatos ügyviteli teendők; a Zsinat és a Zsinati Tanács, Jogi Bizottság és Zsinati Bíróság határozatainak előkészítése és kezelése; szerződések (munkaszerződések, polgári jogi szerződések) elkészítése, véleményezése; egyházi jogviszonyhoz kapcsolódó szerződések, okiratok előkészítése (kinevezés, kirendelés); zsinati, elnökségi határozatok előkészítése, kezelése; közegyházi társadalmi szervezetek, alapítványok, alapító okiratok készítése, módosításának előkészítése, nyilvántartása és kezelése; jogi és igazgatási vonatkozású körlevelek és közlemények előkészítése; az egyes egyházi testületek és szervek, valamint a többi zsinati hivatali osztályok, lelkészek, egyháztagok kérésére vonatkozó jogi véleményadások előkészítése; a jogi osztály tevékenységi körébe tartozó adatkezelői tevékenység elvégzése (átmenetileg: iktatás, levéltár, postázás); kapcsolattartás a zsinati jogtanácsossal, munkájának segítése. Pályázati feltételek: felsőfokú szakirányú végzettség, teljes jogú református egyháztagság, büntetlen előélet. Elvárások: kreativitás, problémamegoldó képesség, megbízhatóság, precíz, gyors és önálló munkavégzés. A pályázat részeként benyújtandó dokumentumok: fényképes szakmai önéletrajz, motivációs levél, végzettséget igazoló dokumentumok másolatai. A munkakör betöltésének feltétele három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány benyújtása. A munkakör legkorábbi betölthetőségének időpontja: megbeszélés szerint. A pályázat benyújtásának határideje: április 5. A jelentkezőket a benyújtott dokumentumok alapján választják ki, őket személyes interjú alkalmával hallgatják meg. A pályázat elbírálásának határideje: április 10. A pályázatok benyújtásának módja: elektronikus levélben Gér András László zsinati tanácsosnak a zsinat.tanacsos@reformatus.hu és Keszthelyi Zsolt jogi osztályvezetőnek a zsinat.jog@reformatus.hu címre, vagy postai úton a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala Tanácsosi Titkárság, 1146 Budapest, Abonyi utca 21. címre.

ESEMÉNYEK

Március 26. Tata | A Szőgyéni Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor művészeinek alkotásaiból nyíló kiállítás megnyitójára hívják az érdeklődőket kedden 9.45-kor a Tatai Református Gimnáziumba (Kossuth tér 10– 11.). A tárlat – amelyet Smidt Vera könyvtáros nyit meg – Tata Város Önkormányzata és a Tatai Helytörténeti Egyesület közreműködésével valósul meg, és június 28-ig tanítási napokon 8 és 16 óra között látogatható. Március 28. Budapest | Böjti énekes-zsoltáros istentiszteletet tartanak csütörtökön 18 órakor a Kálvin téri református templomban (IX. Kálvin tér 7.) a Kálvin Kórus szolgálatával. Igét hirdet: Kun András Nándor lelkész. Április 6. Budapest | A Bethánia CE Szövetség szombaton 10 órától Nyitott ajtó címmel országos csendesnapjára hív minden érdeklődőt a József utcai baptista templomba (VIII. József u. 12.). Április 13. Budapest | A Kelenföldi Barokk Esték nagyheti előkészületében J. S. Bach passiója hangzik el magyar nyelven, és a korálokat a hallgatósággal együtt adja elő a magyarországi Baptista Egyház Ének- és Zenekara szombaton 17 órakor a kelenföldi református templomban (XI. Október 23. u. 5.). Vezényel Oláh Gábor, Igét hirdet Takaró János lelkipásztor. Április 29 – május 4. Felsőőr | Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem ötvenedik, jubileumi konferenciáját tartja Milyen közösségben az erő? címmel Felsőőrön (Ausztria). Idén is mindenkit várnak együtt gondolkodásra az akadémiai napokra a Kárpát-medencéből és a nyugati szórványmagyarságból is. További információk és jelentkezési lap a www. empsz.eu oldalon található.

2019. március 31.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Kassai Hajnalkát, a dunaújvárosi református gyülekezet presbiterét kérdeztük.

1

Gyógyszerész a szakmája, pedig családi hátterét tekintve lelkész is lehetett volna. Miért a fehér köpenyt választotta a palást helyett? Édesapám, Kassai Sándor ötven évig volt lelkész Dunaújvárosban, nevéhez kötődik a templom építése is. Sosem buzdított arra, hogy lelkipásztor legyek. Mindig azt mondta, hogy ez elhívás, és ha érzem ezt magamban, akkor ő szívesen támogat,

Kassai Hajnalka született dunaújvárosi, édesapja templomépítő lelkész volt, ő pedig együtt nőtt fel a gyülekezettel. Odaadó és szorgos tagja a dunaújvárosi közösségnek, amelynek már több mint húsz éve presbitere.

lataimmal, és igyekszem mások javára használni talentumaimat. Minden dologban az ő akaratát kerestem. Öröm az általa kijelölt úton járni.

3

Milyen feladatai vannak? Gyermek-istentiszteletet tartottam évekig, a felnőtt-ifjúsági csoportot is legalább tíz évig vezettem. Most kéthetente önálló bibliaórát tartok, és a gyülekezet missziói bizottságának is én vagyok a vezetője. Lelkipásztorunk, Böttger Antal tavasszal és ősszel mindig bibliasorozatot tart, ahol a bevezető előadás után a résztvevőkből több csoport alakul, ezek közül az egyiket én szoktam vezetni. De kiveszem a részem a kétkezi feladatokból is, mint például a templomtakarítás. Mindezek mellett még én vagyok a gyülekezet kántora is.

4

de ezt nekem kell eldöntenem. Engem viszont a természettudomány vonzott, szerettem a kémiát, biológiát, matematikát. A helybeli gyógyszerész akkoriban a szomszédunkban lakott a családjával, én pedig a feleségéhez jártam zongorázni, aki zongoratanárnő volt. Amikor órára mentem, mindig át kellett haladnom a patikán, és nagyon megszerettem a patikaszagot. A gyógyítás, a segítő feladat mindig vonzott engem, ezért először orvos szerettem volna lenni. Végül édesanyám javaslatára választottam a gyógyszerészi pályát, mert szerinte ez sokkal nőiesebb szakma, és kevésbé megterhelő, mint az orvosoké.

2

Mióta presbiter a gyülekezetben? Közel húsz éve szolgálok presbiterként. Már fiatalon megismertem Isten bűnbocsátó szeretetét, ezért hálából örömmel dicsőítem szolgá30 Reformátusok Lapja

2019. március 31.

Meghatározó szerepet tölt be az életében a zene? Van kedvenc éneke az énekeskönyvből? Nagyon szeretem a zenét, főleg a komolyzenét, de minden jó muzsikát szívesen meghallgatok. Az énekeskönyvből egyik kedvenc énekem a Rád tekint már hitem kezdetű 466. dicséret, orgonán a 459. dicséretet különösen szeretem játszani, akárcsak a Balassi-énekeket. Korábban az édesanyám volt a gyülekezet kántora. Amikor egyetemista voltam, megbetegedett, és valakinek át kellett vennie ezt a feladatot. Más nem nagyon lévén a gyülekezetben, engem kapacitált a család, hogy üljek a harmónium elé. Édesapám mindig megadta előre az énekeket, hogy vasárnap mi lesz a repertoáron, és azokat begyakoroltam. Aztán belejöttem, és már negyven éve szolgálok az istentiszteleteken. A dunaújvárosi evangélikus testvéreinket is kisegítem néha, mert régóta nem találnak kántort.

5

Ennyi teendő mellett jut ideje másra is? Természetesen. Nagyon szeretem a növényeket, a virágokat, sokat kertészkedem. Ha van időm, akkor kézimunkázom is, de járok színházba, koncertekre, és rendszeresen utazunk a barátaimmal. A testvéremmel pedig minden nyáron felfedezünk egy-egy európai országot.  HEGEDŰS BENCE, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD