Reformátusok Lapja 2021/19. szám by Reformátusok Lapja

LXV. ÉVFOLYAM,

19. SZÁM,

2021. MÁJUS 9.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Együtt örül a diák, a szülő és a pedagógus 9 771419 856007

KÖRKÉP A REFORMÁTUS ISKOLÁK ÚJRANYITÁSÁRÓL

21019

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Elégeld meg régóta tartó nyomorúságainkat, bujdosásainkat, rettegéseinket, kárvallásainkat, üldöztetésünket, és vedd el rólunk ezt a nagy ínséget, és az ellenségnek mi reánk készített éles fegyverét fordítsd el mirólunk! Lám, mi vagyunk, Úr Isten, a te választott néped, kikért szerelmes fiadat szörnyű halálra adtad.  MELOTAI NYILAS ISTVÁN (1571–1623)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Sebestyén László

INTERJÚ • 6. Az érdemjegy most másodlagos | Szontagh Pált, a Református Pedagógiai Intézet vezetőjét kérdeztük REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Felemelt fővel | Máté László vezércikke INTERJÚ • 12. Felerősíteni az élet Igéjét | Fekete Károly tiszántúli püspökkel beszélgettünk az egyház eredendő feladatáról REFORMÁTUS ÉLET • 16. „Ő teszi föl a zárókövet” | A Gyöngyösi Református Egyházközség új gyülekezeti központot épít GONDOLATOK • 20. Új fények? – Megújult élet | id. Kocsis Attila írása PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Kittlingerné Tóth Márta gyulai kórházlelkészt!

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. május 9.

Reformátusok Lapja

| AZ IGE MELLETT |

V. 9. VASÁRNAP

V. 10. HÉTFŐ

V. 11. KEDD

V. 12. SZERDA

STEINBACH JÓZSEF

(1) „…ismét azt tették, amit rossznak tartott az Úr.” (Bír 4,1–16) Visszatérő formulája ez a Bírák könyvének. Sajnos több ez, mint elbeszélés, mert akkor és azóta is ez az emberlét, de az Isten népének nyomorúsága is: újból és újból azt tesszük – egyéni, egyházi, közösségi értelemben, világméretekben –, amit rossznak tart az Úr. Csak a módozatok változnak, de életünk nyomorúságai lényegében ugyanazok (1). Vegyük észre, hogy ebben a bibliai könyvben mindig akkor tértek rossz útra Isten népének tagjai, amikor a bíra, azaz a vezetőjük meghalt. Amikor Otníél és Éhúd meghalt (3,10), azonnal eluralkodott a káosz, és abból fakadt minden elhajlás, nyomorúság, majd Isten jogos intése is (1). Ebből is az következik, hogy kell az Isten Lelke által irányított, erős kezű vezető. Az erős vezetés mindig szeretettel teli, és nem hatalommal visszaélő, nem megnyomorító, nem félelmet keltő, hanem Isten eszközeként hitet és életet adó, védő, óvó. Enélkül megemészt a bűn. Mindig könyörögjünk a vezetőkért! Ez bibliai parancs. Ezzel az Isten országának növekedéséért könyörgünk, Jézus Krisztus visszajöveteléért, a dolgok újjáteremtett rendeződéséért. Csak ez a lényeg: Jézus Krisztus megváltó szeretete, aki a vezetők vezetője, aki mindeneknek Ura! ApCsel 10,17–23a  66. zsoltár (23) „Így alázta meg Isten…” (Bír 4,17–24) Az Úr szabadítást adott népének, hiszen ő vonult előttük (4,14), amikor Debóra prófétanő ideje alatt, Bárák vezetésével, legyőzték Jábín kánaáni király hatalmas seregét, amelyet Sisera vezetett (4,1–6). Az Úr szava bátorítja Isten népét végig ebben a harcban: ő ad bátorítást, vezetést, indítást, kiválasztott embereket, amikor őáltala kész a szabadítás. Az Úr elkészítette a szabadulást népe számára. Itt azonban egy őket sanyargató „siserahadtól” szabadítja meg őket, ám a valódi és örök szabadítást a valódi ellenségtől, a bűn, a halál és a gonosz hatalmától Jézus Krisztusban adta nekünk. Ez azért is fontos, mert benne megmutatta a szabadítás őneki kedves módját is: Jézus Krisztus nem másokat ölt meg, hogy szabadítást szerezzen, hanem ő maga halt meg értünk, hogy örök szabadulást adjon nekünk minden halálos gyarlóságtól. Isten szabadítására szorul itt mindenki, egyikünk sem különb a másiknál. Micsoda kegyelem, hogy Isten mégis könyörült rajtunk! Ő győzelmet szerez, de Jézus Krisztusban. Őbenne bízhatunk, és a győzelem is csak akkor áldott, ha Jézus Krisztust követve kapjuk azt ajándékba az Úrtól. ApCsel 10,23b–48  397. dicséret (2) „Önként harcra kelt a nép…” (Bír 5) Van miért örülni: feltámadott az Úr (1Kor 15,20), megszabadított, megváltott emberek vagyunk! A szabadítás örömét nem tudjuk magunkban tartani, arról mindenütt, a „legfelsőbb” helyeken is, bizonyságot kell tenni, amiként Debóra magasztaló éneke is királyok és fejedelmek előtt hangzik fel (3). Ennek az éneknek örömét, embertelennek tűnő részletei ellenére is, úgy érthetjük meg (23–30), ha fontolóra vesszük: olyan félelemben élt Isten népe az ellenségei miatt, hogy amikor útra keltek, bujkáltak, állandó életveszélyben voltak (6). Mi jóléti nemzedék vagyunk, el sem tudjuk képzelni, mit jelent ez. Isten nem engedi, hogy népét bántsák. A reménytelen helyzetben szabadítást adott, mégpedig egy asszony, Debóra személyében. Amikor a nép Istentől vezetőt kapott, kiderült, hogy Debóra nincs egyedül; sokan álltak még mellé. Ahol van pásztor, ott megelevenedik a nyáj (7–10). Persze soha nem teljes az egység. Akkor is voltak bizonytalanok, Isten népe között is. De éppen az a csoda, hogy az Úr nevében már a kevéske összefogás is elég (12–18). Debóra teljes szívéből magasztalja az Urat, hiszen teljes az ő öröme: győztek a túlerőn (19–22), a lehetetlen lett lehetségessé (Mt 19,26). Akiket az Úr szeret, azok olyanok, mint a kelő nap ereje (31). ApCsel 11,1–18  240. dicséret (1) „…azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr…” (Bír 6,1–11) Ha azt tesszük, amit rossznak tart az Úr (1), akkor annak jelei világosan kiolvashatók a mai igéből (2–5). Erős kézzel bánunk egymással. Ez itt azt jelenti, hogy kiszolgáltatottá leszek a másik előtt, és a másik visszaél a kiszolgáltatottságommal és a saját időleges hatalmával (2). Nincs ennél rettenetesebb állapot, mint amikor ilyen módon egymás kezére ad bennünket a mi Urunk. Ez az erős kéz tönkreteszi a másikét, nem tiszteli az értékeit, javait, életfeltételeit, akár az életét is elveheti. Egy szent elrejtettség létezik: az Úr megváltó kegyelme. Amikor az ember ráébred a saját szegénységére, kiszolgáltatottságára, és az Úrhoz kiált, akkor már kegyelem alatt van (6). A szegény ember Úrhoz fordulása a megtérés. A megtért ember ettől kezdve figyel Isten hirdetett Igéjére, a szabadító evangéliumra, Jézus Krisztusra. Az Úr kimentett min-

Reformátusok Lapja 2021. május 9.

| AZ IGE MELLETT |

ket a halálos, kiszolgáltatott szegénységből, és nekünk adta az országot (Lk 22,29). Istenünk, Urunk van, aki Atyánkká lett a Jézus Krisztusban (10). A kiszolgáltatottságnak van határa, de az Úrban nem tart örökké (1; Jel 2,10). Aki hozzá fordul, abban elkezd munkálni a krisztusi jó. Ettől kezdve az erős kéz megtelik szeretettel, felemeli a kiszolgáltatottat, nem bántja a másikét, de szereti, tiszteli, megbecsüli azt, amit ő maga kapott az Úrtól. Isten népe csakis ilyen lehet. Kiáltsunk az Úrhoz! ApCsel 11,19–26  198. dicséret (16) „Én majd veled leszek…” (Bír 6,12–24) Isten népének vállalnia kell a maga gyengeségét, miközben elfogadhatja az Úr megerősítő kegyelmét, amely szolgálatba küld. Ez a szolgálat nem keresi, főként nem provokálja ki a konfliktusokat, de nem is bújhat meg egy présházban, a saját túlélését szolgáló gabonáját csépelve, netán a saját kis békességét élvezve (6,11). Az Urat szolgálva, az ő erejével előlépünk az evangéliummal, és ezért, ha szükséges, vállaljuk a konfliktusokat. Ugyanakkor ki kell mondani, hogy a ránk bízott üzenet, Jézus Krisztus megváltó és békességet szerző evangéliumának ügye egy határon túl a konfliktusokat sem vállalhatja. Az lehetetlen, hogy Jézus Krisztus megváltó szeretetének örömhírét és békességszerző evangéliumát, az örök élet Igéjét úgy hirdessük, miként Izráel úgy megverte Midjánt, hogy az soha többé nem állt fel (16). Jézus Krisztus igazsága így nem hirdethető. Az agresszív konfliktusok nem méltók a Krisztus ügyéhez, még akkor sem, ha miénk is az igazság, a békesség, az erő és az ígéret: „Békesség neked, ne félj, nem halsz meg!” (23). Azért a miénk ez az ígéret, hogy másé is legyen. ApCsel 11,27–30  359. dicséret (26) „…építs oltárt Istenednek, az Úrnak…” (Bír 6,25–32) Ahogy akkor mindent áthatott a kánaáni istenek tisztelete, úgy járja át most is az életünket sokféle bálvány. Tudom, nem progresszív gondolat ez, de biblikus. Az Úr parancsa úgy hangzott Gedeonhoz, hogy rombolja le apja idegen oltárát, építsen oltárt neki, az élő Istennek (25–26). Gedeon félt, mert a közharag halállal sújtja, ha a „divatos irány” ellen fordul, mégis megtette azt, amit az Úr parancsolt. Érthető, hogy félt. Annál inkább értékelendő az engedelmessége. Ez a lényeg, nem a hősiesség (27). Az Urat képviselni e világi bálványok helyett mindenkor áldott és kockázatos hitvallás, amely nem maradhat titokban. Jóás, Gedeon apja, nemcsak a fia életét védi, hanem ő maga is kimondja végre azt, amit eddig nem mert, és ezzel hitvallást tesz az Úr mellett: „Pereljen a Baal magáért, ha valóban Isten!” Azaz: mutassa meg magát az a sok bálvány, akik megbabonáznak itt bennünket, amikor baj van. Amikor ezt ki merte mondani, akkor a többiekben is „megtört a hamis varázs”, mert erre nem tudtak mit mondani (30–32). Ez a földi élet az Isten ajándéka, az örök élet távlataiban, az Úr Jézus Krisztusban. Építs először oltárt az élő Istennek az életedben, és a földi élet minden javai is a maguk helyén és idejében megadatnak neked (Mt 6,33). ApCsel 12,6–19  421. dicséret (34) „Ekkor az Úr felruházta lelkével Gedeont…” (Bír 6,33–40) Amikor az Úr feladatot ad, akkor Szentlelkének adományát adja hozzá. Megeleveníti, felvértezi a hitünket, elveszi a félelmeket, ad erőt, vezetést és megerősítő jeleket (34). Az Úr Lelke betöltötte Gedeont (Mik 3,8), így lehetett az egész nép előtt elfogadott vezető, aki megfújhatta a kürtöt, és szavára egységben összegyűlt mindenki. Isten Lelke az egység Lelke (33–35). Gedeon jelkérése két dologra tanít bennünket. Egyrészt, Isten Lelke által vezérelve, döntő helyzetekben – azokban, ahová ő küldött bennünket – könyörögve kérhetjük az Úrtól a megerősítő jeleket. Másrészt, soha ne felejtsük el, a végső jel, „Jónás próféta jele”, a feltámadott Jézus Krisztus megváltó kegyelme már a miénk (Mt 16,4). Könyörögjünk Szentlélekért! Az egyház csak akkor egyház, ha szüntelenül könyörög a Lélekért, hogy töltse be szolgálatát. Szentlélek nélkül nincs egység, pontosan abban az értelemben, ahogy azt ma megtapasztaljuk egyházban és világban egyaránt, mert nincs olyan ügy, nincs olyan ember, akinek manapság egységes tisztelete volna: mindenki összevissza és felelőtlenül – önmagát a legokosabbnak tartva, a másikat meg lenézve – „kotyog” bele mindenbe. Ha belegondolunk, halálosan „Lélektelen” állapot ez. Jöjj, Szentlélek! ApCsel 12,6–19  89. zsoltár

V. 13. CSÜTÖRTÖK

A mennybemenetel ünnepe

V. 14. PÉNTEK

V. 15. SZOMBAT

2021. május 9.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

tapasztaltak már szociális nehézségekben, gyermekvédelemben, de egyidejűleg ilyen mennyiségben még nem találkoztak ezekkel a gondokkal. Tapintatosan kell felmérni, hogy melyik gyermek milyen állapotban van, kit mennyire lehet tanítani, mi foglalkoztatja őket. Ugyanakkor az is óriási különbség minden korábbi helyzethez képest, hogy lélektanilag ennyire egy cipőben még sosem jártunk a gyermekekkel. A pedagógusoknak is megvannak a saját veszteségeik, szorongásaik, féltik magukat, a még be nem oltott, otthon lévő családtagjaikat, és persze a tanítványaikat. A tanároknak ki segít? A repülőgépeken a baleseti teendők ismertetésekor azt szokták mondani: az első feladat, hogy először mindenki saját magára húzza fel az oxigénmaszkot, mert csak ezután tud másoknak segíteni. A pedagógusok most hasonló helyzetben vannak: először a saját krízisükből kell kilépniük, hogy tudjanak a többiekre koncentrálni. Merjenek szakmai segítséget kérni – akár a tantestületen belül, az iskolapszichológustól, az iskolalelkésztől vagy más szakemberektől. Online fórumok is segíthetik a feldolgozást, azt, hogy a pedagógusok lelkileg újra önmagukra találjanak. Ilyen alkalmak például a Református Pedagógiai Intézet által szervezett online események is: az Ötórai tea mentálhigiénés beszélgetéssorozat vagy az intézményvezetőknek szervezett digitális igazgatói klubunk.

Az érdemjegy most másodlagos Az a példa nélküli helyzet állt elő, hogy a tanárok és a diákok most ugyanazt tapasztalják meg – járványt, elszigeteltséget, bezártHEGEDŰS ságot, személyes veszteségeket. A tanév MÁRK május 10-től személyes jelenléti oktatással folytatódik, ám sok dolog változik. Szontagh Pál, a Református Pedagógiai Intézet vezetője szerint most az a fontos, hogy a diákok érzelmi támogatást kapjanak. Hogyan érdemes készülni az iskolák kinyitására? A legfontosabb tudatosítani, hogy nem ugyanúgy nyitjuk ki az általános és a középiskolák kapuit, ahogyan márciusban, illetve novemberben bezártuk azokat. Hiába ülnek majd ugyanazokon a székeken ugyanazok a nebulók, nem tehetünk úgy, mintha a járvány meg sem történt volna. A gyermekeknek veszteségeik vannak. Van, akit tragédia, haláleset tört meg. Máshol a család egzisztenciálisan megroppant, ezek jeleit hordozza a tanuló magán. Van, aki elszigetelődött a társaitól, elveszítette a barátait, nem találja a helyét a közösségben, mert megszokta, hogy hónapokig a saját szobájában, egyedül volt. Ezeket a lelki sérüléseket a pedagógusoknak egyénre szabottan kell felmérniük és kezelniük. Készen állnak erre? Azt kell mondanom, hogy igen is, meg nem is. Mert a tanárok ugyan tanultak gyereklélektant, pszichológiát, és rengeteget 6

Reformátusok Lapja 2021. május 9.

Kérjük, adjon néhány gyakorlati tanácsot: hogyan kezdjék újra a tantermi oktatást a tanárok? Közeledik az év vége, ilyenkor a pedagógusokban beindul a reflex, hogy a tanultakat összegezni, a diákokat pedig értékelni kell. Most nem ez a legfontosabb. Inkább sok osztályfőnöki órát javaslok, ahol lehet beszélgetni. Emellett a szabadban közösen eltöltött idő is sokat segíthet – mivel a járványveszély még nem múlt el, ez amúgy is praktikus. Sétáljanak, kiránduljanak az iskola környékén, akár fél napot is – a lényeg, hogy a diákoknak és a tanároknak egyaránt akklimatizálódni kell. A koronavírus átrendezte az életünket és a gondolkodásunkat, ez alól az iskola sem kivétel. Hagyjunk időt egymásnak!  FOKOZATOS VISSZATÉRÉS A koronavírus-járvány harmadik hullámának leszálló ágában vagyunk, de a pandémiának még nincs vége. Többen féltik gyermekeiket az iskolába járástól. A szabályok adta keretek között a család és az intézmény nyílt kommunikációja, rugalmassága, empátiája képes megoldani ezeket a helyzeteket – véli Szontagh Pál.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

MÁTÉ LÁSZLÓ

Felemelt fővel A szerző a Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője

„Miért álltok itt az ég felé nézve?” – így hangzik áldozócsütörtök kérdése. Akkor és most. Kétezer évvel ezelőtt két fehér ruhás férfi intézi ezt a kérdést a tanítványokhoz, akik – miután a felemeltetett Krisztus alakját eltakarja szemük elől egy felhő – feszülten néznek az ég felé. Ez nem költői, nem is valaminek az okát firtató vagy feddő értelmű, hanem jobb belátásra segítő kérdés. Hasonlóan a zsoltáros kérdéséhez: „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” (Zsolt 42,12) Vagy a húsvéti történetben: „Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt.” (Lk 24,5–6)

„A mennybemenetel és az eljövetel ígérete is része annak a kijelentésnek, amely után mássá lett ez a világ.”

Mi ez a jobb belátás? Az, amire a megszólaló fehér ruhás férfiak következő mondata tanít: „Ez a Krisztus úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.” (ApCsel 1,11) Ez a mondat arra a jobb belátásra tanít, hogy nem várható újabb esemény, és így újabb kijelentés a Krisztus-történetben, csak ez: ő eljön. Mennybemenetelének emléke és eljövetelének várása teljessé teszi a Krisztus-hitben nyert ismeretet: ő a megígért Messiás, az Úr szenvedő szolgája, aki halálra adatott bűneinkért, feltámasztatott megigazulásunkért, és végül Isten Úrrá és Krisztussá tette őt. A mennybemenetel és az eljövetel ígérete is része annak a kijelentésnek, amely után mássá lett ez a világ. A mennybemenetel alkalmával Isten végső bizonyságot ad az ember számára arról, hogy Jézus Krisztus által utoljára szólt hozzánk. Nincs más evangélium. „Miért álltok itt az ég felé nézve?” – hangzik felénk a kérdés ma. Nem fehér ruhás férfiak, hanem a világ kérdez. A szomszédunk, a munkatársunk, a gyermekünk vagy az unokánk. Ez a kérdés ma sem költői, viszont gyakran magatartásunk okát firtató, de még gyakrabban feddő. Az ég felé néző keresztyén feltűnő jelenség. Kirí azok közül, akik lehorgasztott fejjel járnak, vagy csak az őket kö-

rülvevő világra néznek. A koronavírus-járvány mutatja: milyen nagy szükség van az ég felé néző keresztyénségre, keresztyénekre. Nagy szükség van azokra, akik abban hisznek, akinek minden névnél nagyobb név adatott, akié minden hatalom mennyen és földön. Nagy szükség van azokra, akik a „háborúságban és üldöztetésben” is felemelt fővel járnak, mint akik semmit nem kételkednek afelől, hogy sorsuk annak kezében van, aki uraknak Ura és királyoknak Királya. Nagy szükség van azokra, akik az áldozócsütörtöki kérdésre válaszolva szavakkal, de még inkább életükkel tanúságot tesznek a teljes igazságról: ő nem csak ajándékozásra indító kisded Jézus, aki által megismerjük Isten szeretetét: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…” (Jn 3,16) Ő nem csak az önfeláldozás mércéjét magasra tévő példakép, aki saját kereszthalálával pecsételi meg szavainak igazát: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja a barátaiért.” (Jn 15,13). Ő nem csak a halálba életet hozó Úr, akinek a szavait oly nagyon szomjazzuk szeretteink ravatala vagy sírja mellett: „Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn 11,25) Ő mindezeken túl dicsőséges Úr, akit Isten felmagasztalt, hogy „nevére minden térd meghajoljon (…), és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil 2,10–11) Az áldozócsütörtökkel teljessé lett Krisztus-hit igazsága teszi nyilvánvalóvá: nem érdemes más urat követni, csak azt, akié minden hatalom mennyen és földön. Hinni Jézus Krisztusban azt jelenti: követni őt mint Urunkat. Jézus Krisztus mennybemenetelének emlékezete és eljövetelének ígérete teheti ma is mássá a hétköznapjainkat és ünnepeinket, életünket, az egész világot. Áldozócsütörtök ég felé néző ünnepléséből fakad az a vigasztalás, amelyről hitvalló elődeink oly szépen tanítják: „…minden háborúságomban és üldöztetésemben fölemelt fővel várom őt az égből ítélő bírámul, aki előbb érettem Isten ítélőszéke elé állott, és rólam minden kárhoztatást elvett, hogy ő mind a maga ellenségeit, mind az enyémeket örök kárhozatra veti; engem pedig minden választottjával együtt a mennyei örömbe és dicsőségbe önmagához átvisz.” (Heidelbergi Káté, 52. kérdés–felelet)  2021. május 9.

Reformátusok Lapja

| AKTUÁLIS |

Április 19-én visszatérhettek az al sós diákok az iskolapadba. Amellett, hogy a gyerekek is nagyon HEGEDŰS HEGEDŰS várták már, a nyitás a legtöbb pedaMÁRK BENCE gógusnak és szülőnek is megkön�nyebbülést jelentett. Az elmúlt két hét tapasztalatairól a négy egyházkerület egy-egy református iskolájának vezetőjével beszélgettünk. Sok tekintetben hasonlóan vélekednek, például sehol sem a számonkérésen van a hangsúly. SZÉTSZÓRVA AZ ISKOLÁBAN – Nagyon vártuk már a nyitást, mert éreztük, hogy a gyerekek és a szüleik is egyre rosszabb lelkiállapotban vannak. Sokat segített rajtuk, hogy az intézmény újra megnyithatta kapuit – mondja Petró László, a kaposvári Lorántffy Zsuzsanna Református Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium fenntartó egyházközségének lelkipásztora. Szerinte az, hogy újra jöhetnek a gyermekek az iskolába, a szülők számára is üzenet, hogy van még reménység, hiszen „ha nem is pontosan ugyanúgy, de visszatérhet az élet a maga medrébe”.

Együtt örül a diák, a szülő és a pedagógus A kaposvári református iskola alsó tagozatának kétszáz tanulója közül az első héten csupán tizennyolc-húsz gyereket tartottak otthon a szülei, a második héten pedig még kevesebbet. – Sokkal jobb a helyzet ebben a tekintetben, mint vártuk – árulja el Molnár Tímea, az intézmény igazgatója. Örömtelinek nevezi, hogy a Magyar Honvédség egyik fertőtlenítő alakulata éppen a nyitás előtti napokban végezte el a Lorántffy épületeinek fertőtlenítését, de a bezárás ideje alatt az iskola saját takarítói is rendszeresen fertőtlenítették az osztálytermeket, közös helyiségeket. Az intézményvezető elmondja azt is, hogy a belépésnél kötelező a testhőmérséklet-mérés és a kézfertőtlenítés is. Igaz, a maszk viselését nem tették kötelezővé az osztálytermekben, de a gyerekek többsége így is felveszi. 8

Reformátusok Lapja 2021. május 9.

– Vannak kollégák, akik a biztonságérzet miatt arra kérik a diákokat, hogy az óráikon vegyék fel a maszkot, és több szülő is jelezte, szeretnék, hogy a gyermekük az órán is hordja a védőeszközt. Ez most sokkal nehezebb és megterhelőbb, mint a tavaly őszi vagy tavaszi időszakban volt – osztja meg tapasztalatát az olvasókkal Molnár Tímea. A lelkész hozzáteszi, mennyire szívszorító látvány egy maszkot viselő hét-nyolc éves kisgyerek, aki talán csak sejti, hogy mi történik most a világban. Molnár Tímea szerencsésnek tartja, hogy először csak az alsósokat engedték vissza az iskolába, mert így egymástól távolabb tudják elhelyezni az osztályokat az épületben. – Az első emelet eredetileg a felsősöké, de most az osztályok fele felköltözött, hogy szellősebben legyenek, kevesebben használjanak például egy-egy mosdót – indokolja az intézkedést az intézményvezető. – Mire a felsősök és a gimnazisták vis�-

| AKTUÁLIS |

szatérnek, addigra eltelik majd három hét. Utána ismét kicsit zsúfoltabban lesznek, de ez most így megfelelő – teszi hozzá. – Úgy gondolom, hogy a kézfertőtlenítés és az arcmaszk viselése hosszú távon velünk fog maradni. Egészen biztos, hogy meg kell tanulnunk együtt élni ezekkel. Sok minden múlik majd azon, hogyan tudjuk mindezt elfogadni gyülekezeteinkben és intézményeinkben – véli Petró László. FOKOZATOS VISSZATÉRÉS Ózongenerátorral és fertőtlenítéssel készült a május 2-i temp lomnyitásra a Kaposvári Református Egyházközség is. Az isten tisztelet alatt a járványügyi előírásoknak megfelelően továbbra is kötelező maradt a távolságtartás és a maszkviselés, és még mindig a kézfertőtlenítős flakonok fogadják a híveket a templom bejáratában a presbiterek helyett. Mint Petró László elmondja, a rétegalkalmak fokozatosan térnek majd vissza az online térből a gyülekezeti helyiségekbe, és majd, a járványveszély elmúltával több olyan újítást is megtartanak, amelyet az elmúlt évben, a leállás ideje alatt vezettek be. Ide tartozik például az istentiszteletek internetes közvetítése, illetve a napi áhítatokat tartalmazó kis füzet, amelyet már nyomtatva is kézbe vehetnek a gyülekezet tagjai.

SÉTÁLÓS HITTANÓRÁK

szabályokat, nem kell rájuk szólni. Úgy tűnik, hogy mindebben ők már sokkal gyakorlottabbak, mint mi – fűzi hozzá Bálint-Pallaghy Réka. Az iskolavezetők szerint nemcsak a diákokat és a szüleiket viselte meg a több hónapon át tartó digitális tanrend, hanem a pedagógusokat is. – Az, hogy mostantól nem a számítógép előtt kell tanítani, és az arcokat nem a kis bélyegképeken látjuk, mindenkinek nagy megkönnyebbülés. Az online tanítás főleg alsó tagozatban, sok nehézséggel jár. Nyilvánvalóan teljesen más a személyes jelenlétű oktatás, ahol hamarabb tudunk reagálni, könnyebben oldunk meg nevelési helyzeteket. A digitális tanrendben csak oktatni tudunk, ez lényeges különbség – mondja Bálint-Pallaghy Réka. A Rózsakertben amellett, hogy az egész iskolát fertőtlenítették a nyitás előtt, a pedagógusok külön kérésére kialakítottak egy tanári pihenőszobát is. – Szerettek volna egy helyet, ahol kicsit leülhetnek, félrevonulhatnak. Nemcsak a gyerekekre, hanem a pedagógusokra is oda kell figyelni – hangsúlyozza Horváth Erika. Bálint-Pallaghy Réka elárulja: sokat gondolkodott azon, hogy mi lehetne az iskola specialitása ebben a helyzetben. Végül csak ki kellett néznie az ablakon, és a válasz ott volt a szeme

Budafokon a Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola és Gimnázium is kinyitotta kapuját április 19-én az alsó tagozat előtt. A háromszáznyolc diák több mint hatvan százalékát engedték el az iskolába a szülők a nyitás második hetében. – Az első napokban még kevesebben voltak. Aztán – gondolom, hívogatták egymást – egyre többen lettünk – mondja Horváth Erika, a felsősök igazgatóhelyettese. Bálint-Pallaghy Réka, az alsósok igazgatóhelyettese szerint nem tudták még a nyitás előtt, hogy a diákság mekkora hányadát engedik majd vissza a szülők az iskolapadba. Tapasztalata szerint délutánra még kevesen hagyják az iskolában gyermeküket. – Valójában ennek örülünk is, mert odakint már leveszik a maszkot a gyerekek, ezért nem bánjuk, hogy nincs tele az udvar. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a művészeti oktatás még digitális tanrendben folyik, így sok diákot azért visznek haza a szülei, mert szolfézs-, zongora- vagy éppen néptánc órájuk van – teszi hozzá az igazgatóhelyettes. A maszkra visszatérve: a Lorántffyval ellentétben a Rózsakertben kötelező a maszkviselés a diákoknak az osztálytermekben és a közösségi terekben. – Ezt a szülők teljes mértékben megértették, nem zúgolódnak – mondja Horváth Erika. – A gyerekek is fegyelmezettek a higiénés teendőkben. Büszkék vagyunk rájuk, mert látjuk, hogy komolyan veszik a

FOTÓK: KALOCSAI RICHÁRD

2021. május 9.

Reformátusok Lapja

| AKTUÁLIS |

előtt: az iskolaudvar. – Az ókorban úgy tanítottak, hogy közben sétáltak. Most már nálunk is vannak például olyan hittan- és más szaktárgyi órák, amelyeken a gyerekek sétálva követik a hitoktatókat, tanítókat – avat be az újításokba az igazgatóhelyettes. – A mostani helyzetben sok remek programról, például a közös születésnapozásról, az osztálykirándulásokról vagy a balatoni nyári táborról is le kell mondanunk. Sok mindent megvonunk magunktól, de amink van, azt megtanuljuk jobban értékelni. Úgy tűnik, a koronavírus jó nevelőeszköz, tanulunk általa magunkról is – véli Bálint-Pallaghy Réka. A VISSZATÉRÉS NAPJA A fenti cím nem egy filmé, hanem május 10-ét nevezték el így a Rózsakert pedagógusai. Ezen a hétfőn már a felső tagozat és a gimnázium tanulói is visszatérhetnek az iskolába. Tanítás helyett tematikus napot tartanak majd olyan programokkal, amelyek segítenek összehozni a diákokat, akik november óta nem találkoztak. – A gimnazisták ekkor kapják meg az iskolai pólókat. Az egyenruhába bele kell nőni – fogalmaz Horváth Erika.

SENKI SEM MARAD LE Az iskolába járó diákok kilencvenöt százaléka már az első napokban ott volt a tantermekben. – Három olyan krónikus beteg tanulónk van, akiket a szüleik nem engednek iskolába, egyiküket kórházban ápolják – mondja Ráczné Váradi Éva, a Szerencsi Rákóczi Zsigmond Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója. Humorosan jegyzi meg az igazgatónő, hogy az első hétfőn, amikor újra személyesen jöhettek iskolába az alsó tagozatos di-

10 Reformátusok Lapja

2021. május 9.

ákjaik, meglepően más volt a reggel hangulata. Korábban, a pandémia előtt gyakran látott gondterheltséget az édesanyák, édesapák arcán, ha például nem találtak parkolóhelyet, vagy sietniük kellett. – Ám most, a nyitás a reggelén boldogan integettek vissza a szülők – idézi fel az igazgató. Vagyis kollégáin és a diákokon is úgy látta, örülnek, hogy személyesen folytathatják a tanévet. – Az első hetek feladata a felzárkóztatás és az ismétlés, ugyanis az online oktatás során óhatatlanul maradtak hiányosságok, főképp a legkisebbeknél, ám jó irányítással és megfelelő szelektálással mindet be lehet pótolni – mondja az igazgató. Az intézményvezető szerint a legnehezebb helyzetben egyébként a második osztályosok vannak, hiszen ők tavaly elsősként élték meg a digitális oktatás bevezetését, így kellett megtanulniuk írni, olvasni. Ráczné Váradi Éva szerint azonban ők sem maradnak le, mindent be tudnak pótolni. Ebben a két tanítási nyelvű iskolában a magyar mellett angol nyelven tanulnak a diákok – már első osztálytól. A legkisebbeknek heti öt angolórájuk van – ebből hetente egy anyanyelvi tanárral –, ezeken szavakat tanulnak, énekelnek. A nyelvtanulás is jóval könnyebb személyesen, mint az online térben – mondja az igazgató. Az angoltanítás kiemelkedően eredményes az iskolájukban, hiszen a ballagásra már a diákok kilencvenkilenc százaléka megszerzi a középfokú nyelvvizsgát, sőt, többen felsőfokú oklevéllel fejezik be az általános iskolát. A szerencsi iskolában a járvány idején nem történtek súlyos tragédiák sem a szülőkkel, sem a diákokkal, sem a tanárokkal. Tizenkét pedagógus esetében volt súlyosabb a Covid-fertőzés, néhányan kórházi kezelésre is szorultak, de mindenki felépült – mondja az igazgatónő. A kérdésre, hogy a járványhelyzetnek esetleg milyen pozitív hatását élte meg, az intézményvezető azt feleli: – Sokkal többet beszélgetek a kollégáimmal, és jobban megismertem

| AKTUÁLIS |

őket. Hatvanhárom fős a tantestület, így ez időben sem kevés. Most az alsós tanítókkal már személyesen, a többiekkel még online folynak a beszélgetések, amelyekből kiderül, hogy fáradtak a tanárok, de nagyon várták, a felsősök pedig várják a személyes oktatást.

előtörtek a veszteségek, megrázó volt számukra a nagyszülők, a szomszéd bácsi vagy más ismerős halála. Beszélniük kellett a gyászról. Pedagógusként most a legnagyobb feladatunknak azt tartom, hogy ezen a nehéz helyzeten átsegítsük a gyerekeket – jelenti ki Virguláné Hercku Orsolya.

SZÁMONKÉRÉS HELYETT LELKI NYUGALOM

Az igazgató a művészeti iskolák nyitására készülve elmondja: a kollégáitól is kérni fogja, hogy a csoportos foglalkozásokon próbálják meg visszaadni a gyerekek lelki nyugalmát, ez legyen az első számú feladat, ne az új tananyag átadása vagy az online órákon tanítottak számonkérése. – Látom ebben a művészeti iskolák szerepét – teszi hozzá. – Aztán persze később fel kell mérni a gyerekek tudását is, és amíg szükséges, az online tanultak elmélyítése lesz a feladat. Ez után pedig a gyerekek az év végi vizsgáikra készülnek majd – magyarázza az iskola vezetője. Ez náluk egyben bemutató előadás, amikor a szülők meghallgathatják a gyerekek hangversenyét. Hogy ezt most hogyan tudják megszervezni, még mindig kérdéses. Koncerteket máskor is, év közben is szoktak tartani, de idén eddig minden csak online zajlott. Pedig online zenélni nehéz. Ez kiderült már tavaly, amikor életükben először kellett interneten tanítaniuk. Hangszeres órákat például csak egy-egy gyermeknek tartanak, közös kamarazenélések egyáltalán nincsenek, mert valakinél úgyis elcsúszik a hang. Néptáncot se lehet együtt webkamerába táncolni. Az igazgatónő azt mondja: az egyik kollégája ezt például úgy oldotta meg, hogy gyakorlófeladatokat vett fel videóra, és ezt küldte el a diákoknak. Ha visszatérnek az iskolába a diákok, újra lesz közös tánc és zenélés, elsősorban a közös örömért. 

– A művészeti képzés lényege a személyiségfejlesztés – mondja Virguláné Hercku Orsolya, a Kisvárdai Református Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója. Háromszáz diákjuk többsége néptáncol, de tanulhatnak szín- és bábművészetet, népzenét – ezen belül énekelni, citerázni vagy népi furulyázni. Az intézményvezető azonban hangsúlyozza: a személyiségfejlesztés mellett a közösségépítés és a keresztyén identitás megélése, kifejezése is fontos. Az igazgató nagy örömmel várja a személyes találkozást a saját tanítványaival. Az iskolájában még nem taníthatott, mert az alapfokú művészeti oktatás – beleértve az alsó tagozatosokat is – május 10-én indul újra tantermi keretek között. Virguláné Hercku Orsolya azonban a Várday Kata Református Általános Iskolában helyettesített már az április végi iskolanyitás óta – ám a diákokkal nem a tananyagot vették, sajnos annál sokkal fontosabb megbeszélnivalójuk volt. Vitte – ahogy mindig teszi – a „varázsdobozát”, amelyben például beszélgetőkártyák vannak. Ezek segítségével már elkezdték együtt feldolgozni az elmúlt időszakot. Beszéltek egymásnak az otthon töltött időről, a legjobb és legrosszabb élményekről. – Volt olyan kislány, aki elsírta magát, sokakból

2021. május 9.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Fekete Károly tiszántúli püspök 2015ben indította el a Hirdesd az Igét! programot, bejárta az egyházkerület gyülekezeteit, a világjárvány hazai harmadik hulláma során pedig a technika segítségével böjti beszélgetésre hívta a Tiszántúl lelkészi karát. A kezdeményezés alapvetése, hogy az egyház visszatérjen eredendő feladatához, a tiszta evangéliumi szó átadásához és hirdetéséhez. Milyen élményekkel gazdagodott az útja során? Hogyan lehet ezt a missziói törekvést átvinni az online térbe? Vajon hogyan hasznosíthatjuk a koronavírus-járvány tanulságait? Többek között ezekről kérdeztük.

Felerősíteni az élet Igéjét

12 Reformátusok Lapja

2021. május 9.

| INTERJÚ |

A Hirdesd az Igét! egyházkerületi program keretében 2015től bejárta a tiszántúli egyházmegyéket, Záhonytól Szegedig számos gyülekezetben megfordult. Miért tartja ennyire fontosnak a személyes jelenlétet? Amikor megválasztottak a gyülekezetek presbitériumai, akkor emberközeliséget, elérhetőséget, közvetlenséget ígértem. Azóta is folyamatosan ezt váltom valóra. Nemcsak a hivatalom ajtaja áll bárki előtt nyitva, hanem én is szívesen találkozom lelkipásztorokkal, presbiterekkel, a gyülekezetek különböző korosztályaival. A személyes benyomás és tapasztalat nem pótolható semmi mással. Melyek azok a legfontosabb tanulságok, élmények, amelyekkel gazdagodott és amelyeket szívesen kiemelne? Milyen a benyomása a tiszántúli gyülekezetekről? Egyházunk tagjai között nagyon sokan vannak, akiket mélyrehatóbban érdekel a keresztyén hit. Van véleményük egyházunk életéről, a Szentírás üzenetének mai megéléséről, a hitük vállalásának mindennapos nehézségeiről. Erről szívesen cserélnek gondolatot, és életélményeiket őszintén és kritikusan teszik a hit mérlegére. Mindig biztató számomra, amikor a figyelmes, értő igehallgatásról kapok jelzést. Az a benyomásom, hogy van nyitottság Isten üzenete iránt, és vannak tanulni vágyó közösségek, akik szeretnének több összefüggést felfedezni, mélyebb ismeretre szert tenni. Hogyan épülnek fel ezek a találkozók? Mindig istentisztelettel kezdünk, majd tanító jellegű előadás következik, amely után előre felkért személyek tematikus bizonyságtétele vagy kiegészítő hozzászólása gazdagítja az adott témát. Aktív kiscsoportos beszélgetéssel folytatjuk a téma kibontását. A csoportvéleményeket összefoglalva szokták megosztani a szószólók. Amikor csak lehet, úrvacsorai közösséget tartunk, majd szeretetvendégség zárja a találkozókat. A Hirdesd az Igét! program alapvetése, hogy az egyház vis�szatérjen eredendő feladatához, és az evangéliumi szó fontosságára, hirdetésére irányítsa a figyelmet. Miért szükséges erre emlékeztetni magunkat? Sokszólamú világban élünk, amely gyakran elnyomja, lehalkítja, elnémítja az evangélium hangját. Fel kell erősíteni magunkban és egymásban az élet Igéjét. Tudnunk kell egymást meghallgatni, sőt teret adni a bennünk lévő evangéliumi üzenetnek. Ki kell beszélni magunkból az Istennel megélt saját történetünket, hogy ő hogyan szabadított meg, hogyan vezet, vigasztal, erősít, és ezzel a személyes megtapasztalással bátorítanunk kell egymást, ahogy Pál apostol mondja: „…hogy együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által, a tietek és az enyém által.” (Róm 1,12) Igenis, van tartalmas mondanivalónk egymásnak, és tudnunk kell tanulni is ezekből!

Ebből a családból nőtte ki magát a Szentírás vándorútja a Tiszántúlon, az Így jöttem... és a RefKatedra program is. Mindegyik más, mégis ugyanaz a magja és a törekvése. Mit érdemes tudni ezekről a kezdeményezésekről? A reformáció jubileumi évében, 2017-ben a Tiszántúl minden egyházközségébe eljutott a gyülekezetről gyülekezetre vándorló egyedi nyomtatású, nagyméretű Biblia. A lényeg a Szentírás egy év alatti közös elolvasása volt, és a szomszédos gyülekezeti küldöttségek találkozása az Ige körül. Az útjaim során két szó újra és újra visszatért: beszélgetni és tanulni. Ezek motiválták a két alkalom formáját. Az Így jöttem… sorozatos kerekasztal-beszélgetés, a férőhelyek véges száma miatt regisztrált nézőközönség előtt. Meghívott vendégeimmel egy-egy témát járunk körbe,és beszélgetünk. A RefKatedra pedig a tanulás alkalmait szeretné megteremteni. Olyan lelkipásztorok adják át a tapasztalataikat és képezik a társaikat, illetve egyháztagokat, akik nagyobb gyakorlatot szereztek valamiben, amiben elkötelezettek, amit szeretnek és ismernek. Egy-egy képzési napon a tartalmon túl a módszertanra koncentrálunk, hogy aztán jobban menjenek a gyülekezeti alap- és háttértevékenységek, valamint a református közösségek vállalásai. A koronavírus-járványban sem engedték el a lelkipásztorok kezét, hanem internetes találkozókat szerveztek. Több mint háromszáz tiszántúli lelkész vett részt a március 16-tól 26-ig tartó böjti beszélgetéseken az online térben. Miért fontos az, hogy akkor is beszélgessünk, amikor a személyes találkozás nem lehetséges? Magam is nehezen viseltem a hónapok óta tartó közösséghiányt, de igyekeztem türelmesen elhordozni. Nem titkolom: hiányoztak a lelkésztársaim. Kíváncsi voltam a valós helyzetképre, azonban azt is szerettem volna, hogy az egyházmegyék különböző pontjain élő lelkészek is érzékeljék, mennyire ös�szetett a járványhelyzet, hogy hallják meg egymástól a veszteségeket és a biztató gyógyulások hírét is. Mondják el egymásnak, milyen nagy felelősség van az intézményeket fenntartó gyülekezeteken, és mennyi imádság szól a betegekért, gyógyítókért, ápolókért, szociális gondozókért és egymásért. Hogyan valósultak meg ezek az alkalmak? A korábbi egyenkénti telefonos érdeklődés és a ciklusnyitó videóüzenetek után a kilenc egyházmegyénk lelkészi karát húsz csoportba rendeztük, hogy tudjunk beszélgetni. A technika segítségével láttuk és hallottuk is egymást. Igeolvasással és imádsággal nyitottam meg a találkozókat. Segítő kérdés volt mindenkihez, hogy mi veszi el az energiáját, és mi ad számára töltekezést. A személyes családi és gyülekezeti helyzetekről szóló beszámolók után néhány közérdekű egyházkerületi és egyházmegyei információt osztottunk meg a résztvevőkkel, az egyházmegye esperesével, majd minden csoportban imaközösségben fohászkodtunk az Élet Urához. 2021. május 9.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

A találkozók alapján hogyan látja, miként élték meg a járvány miatti változásokat a lelkipásztorok? Úgy érzékeltem, mindenki nehezen élte meg a bezártságot. A távolságtartással, a templombezárással, az úrvacsorai közösség hagyományos formájának ellehetetlenülésével református keresztyén istentiszteletünk teológiai-kegyességi alapjait érte támadás. Ugyanakkor feszített bennünket az is, hogy egyházi életünk sajátossága az evangéliumhirdetés, vagyis a legnehezebb helyzetben sem hallgathat el az Isten Igéje. Sokan beszéltek személyes fájdalmukról, mivel elveszítettek valakit szűkebb családjukból, baráti körükből vagy a gyülekezetük hűséges tagjai közül. Leginkább ezekkel a szavakkal éreztették tapasztalataikat: tragédiák, félelem, aggódás, bizonytalanság, szorongás, óvatosság, türelmetlenség, fáradtság, hibernált állapot, lelassultság, megosztottság, túlterheltség, átrendeződés. A járványhelyzet közben is sok helyen haladtak a megkezdett építési pályázatok megvalósításával, a felújításokkal, bővítésekkel, a korábban halogatott hivatalrendezéssel.

rítékos adományokat nem a közösség javára fordítják, hanem családok talpra állását tudják segíteni. A korábban feltett kérdésre – azaz, hogy milyen a benyomása a tiszántúli gyülekezetekről – adott válasza hogyan alakult az online térbe való átköltözés után? A közösségi élet utáni vágy és az életféltés hadakozott egymással. De sokan belátták: a nagyobb hit nem jogosít fel bennünket a fegyelmezetlenségre. Vártuk a személyes jelenléttel megtartható istentiszteleteket, mert azt nem pótolja semmilyen online közvetítés. Soha ennyi áhítat, írásos és videós tartalom nem volt elérhető az interneten, mint most. Milyen változásokat remélhetünk: vajon hogyan tudjuk ezeket a tapasztalatokat hasznosítani? A személyes találkozás alkalmai mellett meg kell találnunk azokat a hétközi, evangéliumi tartalmakat adó, rövid, frappáns digitális és online műfajokat, amelyekkel bemutatkozunk, hívo-

„A megbecsült, tartalmas találkozások pillérein épülhet fel az a híd, amely átível a kényszerű távolságtartásos időszakok felett, és nem engedi teljesen szétzilálódni egyházi életünket.” Melyek azok a jó módszerek és gyakorlatok, amelyeket alkalmaztak a lelkészek? Meggyőződésem, hogy a Szentírás tükröt tartó, józanító, bátorító, vigasztaló, erősítő üzenetének a vírushelyzetben még inkább megnőtt a jelentősége. Nagyon büszke vagyok azokra a szolgatársaimra, akik ebben a rendkívüli helyzetben is megtalálták az utakat az Ige hirdetésére a rendelkezésre álló technikai eszközökkel. Megszaporodott a gyülekezeti hírlevelek, újságok és írásban eljuttatott igehirdetések kiküldése nyomtatva vagy valamelyik közösségi média felületén. Az internet segítségével tartottak és tartanak áhítatokat, bibliaórákat, ifiket, csoportos beszélgetéseket. Végzik a telefonos lelkigondozást, hogy a négy fal közé bezártak is halljanak igei gondolatokat, és kapjanak jelzést arról, hogy személyesen is számontartják őket. Többen hallgatják a Tiszáninneni és Tiszántúli Egyházkerület fenntartásában működő Európa Rádió lelki tartalmú közvetítéseit. Néhány gyülekezetben az asszonyok új templomi úrasztali garnitúra varrásába kezdtek, máshol Léleksimogató finomságok akció keretében a kórházi munkatársaknak sütnek rendszeresen. Népszerűek az ajánlott távolságot betartó „kertkapus látogatások”. Lelkipásztorok és gyülekezeti tagok egyaránt bekapcsolódtak több online egyházi képzésbe. Találékony elnevezések és ötletek is megvalósultak: Ige-kosár elvihető, biztató üzenetekkel, Ige-morzsák rövid írásos magyarázatokkal. Várakozáson felüli volt az Oltalom című online és nyomtatott vigasztaló füzet fogadtatása az egyházkerületben és országszerte. Vannak példák arra is, hogy a gyülekezetek saját krízisalapot hoztak létre, és az ünnepi bo14 Reformátusok Lapja

2021. május 9.

gatunk, bepillantást engedünk a hitünkbe, a gondolkodásmódunkba, hogy a távol maradók, a keresők, a még gyülekezeti csoporthoz kapcsolódni nem tudók felbátorodjanak a közelebb kerülésre, a gyülekezetre találásra. Vagyis komplementer módon kell kihasználnunk a személyes és az online evangéliumhirdetés lehetőségeit. Tudjuk, ami a virtuális térben történik, az nem ugyanaz, mint amit a személyesség ad, de célunk lehet kapcsolatba kerülni. Tanulság számomra, hogy minden találkozást meg kell becsülni, mert az erőforrás a következő találkozásig. A megbecsült, tartalmas találkozások pillérein épülhet fel az a híd, amely átível a kényszerű távolságtartásos időszakok felett, és nem engedi teljesen szétzilálódni egyházi életünket. A misszió szempontjából meg kell ragadni minden legális eszközt, ugyanakkor súlyos etikai dilemma, hogy a hitéleti tartalmak a közösségi média negatív jelenségeinek a kontextusában szólalnak meg, így a felhasználó könnyen elkalandozhat kísértést rejtő területekre is. Az is kiderült számomra, hogy a közösségeink életében a járvány előtt is meglévő zárványok, távolságok, sekélyességek, anyagi gondok, kegyességi különbségek, hiányjelenségek, kommunikációs problémák a válság hatására sok helyen egyszerre és felnagyítva jelentkeztek. A járványhullámok támasztotta hiányérzetből akkor vonjuk le a tanulságot, ha ezután kitartó közösségépítéssel, jelenléttel becsüljük meg az együttlét lehetőségét, és vonzó, tartalmas, közösségben tartó keresztyén életet élünk. Több lelki feltöltődést adó és lélekgyógyító találkozásra van szükségünk nekünk is és azoknak is, akiket szeretnénk befogadni a Krisztus egyházába.  SZIRÁK SÁRA, FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Tükröt kért a beteg a kórházban. Hetek óta feküdt már, fölülni sem tudott, olyan gyönge volt. Fehér haja és szakálla hosszúra nőtt, a koránál tíz évvel öregebbnek nézett ki. Szinte felismerhetetlen lett. Nem evett, lefogyott, arca beesett. Végre negatív lett a tesztje, és az egyéb baja gyógyszerrel karbantartható. Mehetne haza, ha tudna. Már annak is örülni kell, hogy borotválkozni akar. Felesége nem merte odaadni a tükröt. Attól félt, hogy rossz hatással lesz rá a látvány, amely őt is nagyon megviselte. Talán a tükörbe nézve majd maga is megijed, hogy mennyire tönkrement. Ha felismeri magán az elhanyagoltságot, súlyosabb depresszióba esik. Vagy sokkolja inkább az, amit lát? Fel is ébresztheti benne a vágyat, az akarást, hogy felépüljön. Odaadja neki a tükröt? Kétélű fegyver a szembesítés. Bátorság kell hozzá annak is, aki visszatükröz, és annak is, aki belenéz. Bírjuk-e az ilyen őszinte találkozást magunkkal, egymással? Vagy szívesebben hazudunk, és leplezzük a valóságot? Milyen tükör vagy? Drága, finoman csiszolt, gondosan kimunkált és hiteles tükör? Vagy olcsó, homályos üveg, amelyen csak felületesen, nagyjából vehető ki valami? Nyilván senkitől nem várható el, hogy objektív és tárgyilagos legyen. Még a műszereink is úgy működnek, ahogyan mi beállítjuk azokat. Emberek vagyunk, és érzelmeink erősen színezik, hogy mit látunk és mit olvasunk le egymásról. A csaló Jákób, amikor ikertestvérével – akit húsz évvel korábban becsapott, és aki gyilkos indulattal bosszút esküdött ellene – újra találkozik, így néz Ézsaura: „...mintha Isten arcát láttam volna, olyan kedvesen fogadtál.” (1Móz 33,10) A benne viaskodó, gyötrő bűntudat és szorongás után szembesül a valósággal, a megbocsátással, és ez azt a túlzó mértékű felszabadulást, megkönnyebbülést váltja ki belőle, hogy felnagyítva, emberfölöttinek látja fivére alakját. Minden irányba torzíthat a tükrünk: a jót gonosznak látjuk, a rosszat jónak. A szem a lélek tükre – mondja a közmondás. Kifelé is tükrözünk, rávetítjük a másikra a bennünk lévő érzéseket és hibákat. Bonyolult tehát a kérdés, hogy milyen is a másik, és mennyi ebből a saját látásunk, amit mi rajzolunk rá. Magunkat is csak egy bizonyos szögből, a saját szempontunkból és érzéseinken át látjuk. Vannak technikai eszközeink, fotók, videófelvételek, de nem merjük használni, okulni belőle, nem hiszünk azoknak. „Mert most tükör által homályosan látunk.” (1Kor 13,12) Kell a tükör. Adjuk oda annak, aki kéri. A legszentebb tükör Isten beszéde. Nézzük meg magunkat az Ige tükrében. Hiszünk-e Isten Lelkének? 

IMÁDKOZZUNK!

Újra együtt: Veled Együtt vagyunk, / Uram, Veled, / a te néped, / a gyülekezet. Amikor te szólsz, Urunk, / amikor igédre együtt hallgatunk, / akkor a lángoló tekintetek, / egymásban téged találnak meg, / és találkoznak a tieid: Veled. Csodaként születik meg / a pillanat, / hogy te vagy itt velünk, / te magad! Megváltott létünk / hirdeti jelenlétedet. Hogy együtt vagyunk, / Uram, újra együtt, Veled! A te néped, / a te gyülekezeted. Ámen  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

A vigasztalás fia A mennybemenetel előtt tanítványaitól búcsúzó Úr Jézus ígérete így hangzott: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8) A keresztyén hit erősödése és Krisztus egyházának terjedése a Szentlélek műve, mindebben választott szolgák működtek közre. A kiemelt személyek mellett megjelentek többen, akik szintén fontos szerepet játszottak, de talán kissé háttérbe szorult a tevékenységük. Heti olvasmányaink között ezt találjuk: „Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába.” (ApCsel 11,25) Pál apostol hivatásának formálásában és apostoli küldetésében fontos segítőként jelenik meg Barnabás. Erről a hű szolgáról egészen korán olvasunk először, amikor Lukács leírja, hogyan kapcsolódott a gyülekezethez, és miként adtak neki új nevet az apostolok: „József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, mivel földje volt, eladta azt, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé.” (4,36–37) Barnabás vitte el Pált Jeruzsálemben az apostolokhoz, és jó tanúbizonyságot tett róla (9,27), Pál úti- és munkatársaként működött az első missziói út során (13–14), a jeruzsálemi apostoli gyűlésen vele együtt képviselte a pogánymisszió ügyét (15). A második missziói út előtt Barnabás unokaöccse, János Márk miatt (Kol 4,10) különváltak útjaik (ApCsel 15,39). Lukács feljegyzése szerint Barnabás másokkal együtt az antiókhiai gyülekezet prófétája és tanítója volt (13,1). Az egyházi hagyományban úgy tartották számon, mint aki részt vehetett A zsidókhoz írt levél keletkezésében.  PAP FERENC 2021. május 9.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

„Ő teszi föl a zárókövet” Több mint hatvanmillió forintból épít a hamarosan ötszáz éves Gyöngyösi Református Egyházközség új gyülekezeti központot, amely bázisa lehet majd a gyülekezet HEGEDŰS BENCE missziós tevékenységének, otthont adhat a rétegalkalmaknak, és méltó helyet biztosíthat a levéltárnak is. A gyülekezeti ház befejezéséhez még több millió forintra van szüksége a gyöngyösi reformátusoknak, akik Isten segítsége mellett a többi gyülekezet adományaiban is bíznak. Az elmúlt évtizedek legnagyobb építkezésébe kezdett bele a Gyöngyösi Református Egyházközség 2020 júliusa végén. Ekkor bontották el ugyanis azt a több mint százéves kántortanítói lakást, amelynek helyén a gyülekezet új központja épül. – Közvetlenül a templom mellett, műemléki környezetben áll majd az új gyülekezeti ház – kezdi az építkezés bemutatását Kenyeressy Károly lelkipásztor, aki 2012 márciusa óta szolgál otthon, ugyanis ő maga is gyöngyösi származású. – Az épület fantázianevet is kapott: Ó és új lelki kincsesház – osztja meg a névválasztás eredményét a lelkész.

MEGÉGETT FALAK A gyöngyösieké az egyik legrégebbi gyülekezet az Északpesti Református Egyházmegyében, műemlék levéltárukban 1553tól találhatók a közösséggel kapcsolatos levelek és iratok. Ott őrzik azt az 1787-es adásvételi feljegyzést is, amely annak a teleknek a megvásárlásáról tanúskodik, amelyen a templom áll, és ahol az új központ is épül. – Az 1792 és 1794 között épülő templom mellett akkor még egy magánház állt, amelyet a gyülekezet iskolaépületnek használt. Ez 1917. május 21-én, az utolsó nagy gyöngyösi tűzvészben leégett, ahogy a város nagy része is. A helyén épült fel 1918-ban köz- és gyülekezeti adakozásból a ház, amelyben először ideiglenesen a lelkész lakott, majd a kántortanítónak szolgált állandó szolgálati lakhelyként – idézi fel a tavaly elbontott épület történetét Kenyeressy Károly. Megemlíti, hogy a bontás során kiderült, a tűzvészben leégett ház falai benne maradtak az épületben, vagyis az új házat a megperzselt falak köré építették fel. A százkét éves házban 1936 óta egyetlen kántortanítói család lakott, akik 2003-ban költöztek ki az épületből, majd a 16 Reformátusok Lapja

2021. május 9.

| REFORMÁTUS ÉLET |

ÖN IS HOZZÁJÁRULHAT A gyöngyösi gyülekezet az alábbi számlaszámra várja azoknak az adományát, akik szeretnének és tudnak segíteni a gyülekezeti központ befejezésében: Gyöngyösi Református Egyházközség 11739030-20108454-00000000 (nemzetközi számlaszám: IBAN: HU8611739032010845400000000, bank: OTP Bank Nyrt., SWIFT kód: OTPVHUHB).

gyülekezet segédlelkészeinek otthona lett. – A ház már sem funkcióiban, sem minőségében, sem állagában nem felelt meg a kor követelményeinek, ezért döntött úgy a presbitérium, hogy lebontják és újat építenek. A most készülő gyülekezeti központ missziói céllal épül – emeli ki a lelkipásztor.

A MISSZIÓ SZÍVE A gyöngyösi gyülekezethez huszonöt szórvány tartozik, és hagyományosan a gyöngyösi lelkipásztorok szolgálnak a Mátrában lévő szanatóriumokban és egyházi üdülőkben is. A 2011-es népszámlálás adatai szerint Gyöngyösön ezerkétszáz-nyolcvanegy református él, míg a hozzá tartozó huszonöt szórványtelepülésen közel ezerötszáz. – Emiatt a szerteágazó missziói feladat miatt tartjuk szükségesnek, hogy gyülekezetünk élete, életfunkciói megújuljanak és így helyt tudjunk állni a szolgálatban. Ebben segítségünkre lesz majd az új épület – véli Kenyeressy Károly. Mint említi, korábban volt rá példa, hogy amikor egy-egy nagyobb gyülekezet érkezett a mátraházi konferencia-központba, akkor a gyerekeket elhozták a gyöngyösi gyülekezetbe. – Amíg a felnőttek a mátraházi alkalmon voltak, addig a gyerekek itt önálló életet éltek, izgalmas programokon vettek részt. El tudom képzelni azt, hogy ebben is együttműködjünk majd a református üdülőkkel. Kenyeressy Károly szerint az új gyülekezeti központ a misszió szíve lesz, már csak azért is, mert nemcsak a helyi reformátusok új otthona lesz, hanem a segédlelkészi lakás is az épületben kap majd helyet. – Annak idején azért került segédlelkész a gyülekezetbe, hogy ellássa a szolgálatot a szórványtelepüléseken és a Mátrában lévő református intézményekben – fontosnak tartjuk most is, hogy a templom és a parókia „ernyője” alatt lakjon. Ez

nagyjából eddig is így volt. 1937-től az ötvenes évek közepéig a parókián, egy komfort nélküli kis szobában lakott a mindenkori segédlelkész, majd 1985–95 között a gyülekezeti terem melletti szobahelyiségben. Viszont úgy gondoljuk, hogy a közös szolgálat, a misszió úgy a leghatékonyabb, ha egymás közelében laknak a lelkipásztorok.

BÁZIS LEHET A KINCSESHÁZ A segédlelkészi lakás mellett számos kisebb helyiség és egy nagy közösségi tér is segíti majd a gyöngyösi reformátusok életét olyan szükséges és praktikus funkciókat ellátó helyek mellett, mint az öt mosdó és a gyülekezeti célokra is használható konyha. – Ezek jól jönnek majd az egyik legnépesebb programunknál, a nyári gyerektábor alatt is, amelynek rendszerint közel száz résztvevője szokott lenni. Tavaly nyáron, a járvány idején is száztizenheten voltunk az ifisekkel együtt – számol be Kenyeressy Károly. A lelkipásztor úgy véli, a Kincsesház otthont adhat majd a rétegalkalmaknak, a kisebb gyermek-, ifjúsági és énekkari közösségeknek, a gyülekezetben működő Kékkereszt csoportnak és más missziós tevékenységeknek is. – Elsősorban azonban imabázis lenne, rendszeresen adna helyet ilyen jellegű alkalmaknak. Azt gondolom, hogy ebben a mostani korban nagyon fontos, hogy imádkozzunk a gyülekezetért, a városért, a vidékünkért, az országért és közegyházunkért, valamint a misszióért, a külmisszióért is – sorolja a lelkész, aki reméli, hogy a sokféle rendeltetés mellett lesz majd lehetőségük arra is, hogy az egyházközség levéltárát bemutassák az új épületben. – A gyülekezet 1553-as alapításától őrizzük leveleinket, bibliáinkat, anyakönyveinket és más iratainkat. Méltó helyen lenne bemutatható a Kincsesházban, ugyanis most a templomunk 2021. május 9.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

egyik vasajtóval elzárt helyiségében tároljuk ezeket, ahol ketten sem férnek el. A vitrinjeink már a reformáció ötszázadik jubileumának ünneplése óta megvannak, a toronyban rendeztünk be bennük kiállítást – mondja Kenyeressy Károly.

ILLESZKEDVE A VÁROSKÉPBE – Az építkezés a kántortanítói lakás bontásával kezdődött tavaly szeptember elején, és már állnak a falak, a helyén van a tető. Mindenben alkalmazkodtunk a műemléki környezethez, a kivitelezés minden mozzanata az Örökségvédelmi Hivatal felügyeletével és ellenőrzése mellett történt – magyarázza a lelkipásztor. Elmondja azt is, hogy nemcsak a terveket, hanem

a felhasznált anyagokat is egyeztetniük kellett az Örökségvédelmi Hivatallal. – A minőséget tekintve is meg kellett felelni az előírásoknak. Akármit nem lehet beépíteni, például nem vehettünk műanyag ablakokat – mond egy példát a szigorú előírásokra a lelkész. Hozzáteszi azért, hogy az új gyülekezeti központ homlokzatának nem kell pontosan úgy kinéznie, mint amilyen az elbontott házé volt, de fontos, hogy illeszkedjen a templom és a parókia stílusához, valamint a jellegzetes gyöngyösi belvárosi környezetbe. – A homlokzat így – mivel a tervező úgy készítette el a terveket –, bár nem lesz ugyanolyan, jelentősen hasonlítani fog a régire. Volt honnan merítenie, ugyanis még megvannak az eredeti, 1918-as tervek, amelyeket most felhasznált. A lelkésztől megtudjuk, hogy a kivitelezés jelenleg hetvenszázalékos készültségi állapotban van, készen vannak a villanyszerelési és vízvezeték-szerelési munkák, áll a villámhárító, és már a belső helyiségeket is bevakolták, most a padlózat szigetelése és betonozása folyik.

HATVANMILLIÓS BERUHÁZÁS A gyöngyösi reformátusok nem rejtik véka alá, miből és men�nyiért épül az új közösségi központ. – 2007-ben örökölt a gyülekezet egy, a gyöngyösi piactéren álló polgári házat az egyik hűséges, egyedülálló tagjától. Ezt a hagyatékot adtuk el 2019

18 Reformátusok Lapja

2021. május 9.

| REFORMÁTUS ÉLET |

ség van még tizenötmillióra. Annak is örülünk, novemberében, így lett meg az egyik legfontohogy ez a hiányzó összeg kevesebb, mint sabb forrása az építkezésnek, emellett pedig amilyen szükségekkel az építkezés kezmár évek óta gyűjtöttünk és tartalékoltunk detekor indultunk. Újból építési pályá– mondja Kenyeressy Károly, és elárulja: zatot adtunk be az egyházkerülethez, azért is döntöttek az eladás mellett, hogy sikerüljön eljutnunk a befejezésig. mert nem akarták erőltetni azt, hogy a piactéren egy polgári házat átépítsenek IGEI TÁMOGATÁS közösségi épületté. – Voltak rá ötletek, de mivel a hagyatéki végzés úgy szólt, – „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hahogy lelkészi vagy segédlelkészi lakás nem a te nevednek szerezz dicsőséget céljára szánta azt az örökhagyó, ezért szeretetedért és hűségedért!” (Zsolt úgy gondoltuk, hogy ez a helyes lépés – 115,1) Ez a vezérigém, ez motivál – indokolja a döntést a lelkipásztor. mondja Kenyeressy Károly, aki elárulja A gyülekezet először a régi kántorlaazt is, hogy bár a mostani építkezékás felújítására gondolt, de azt annyira sekre jellemző időkapszula elhelyezé„A befejezés nem az emberi megviselte az elmúlt száz év, hogy nem se, az új gyöngyösi gyülekezeti épület igyekezeten múlik, hanem lett volna érdemes költeni rá. A piactéri alapzatába nem rejtettek el ilyesmit. – az Úr munkáján. Most még nem tudom, ház eladásával és az évek alatt összeValahogy úgy alakította Isten, hogy ez hogyan, de hitben látjuk, gyűlt adományokkal előállt fedezetből ne történjen meg. Szinte névtelenül, hogy elkészül majd az épület.” már 28,2 millió forintot kifizettek az az ő dicsőségére folyik az építkezés. (Kenyeressy Károly) új épületre, a számítások szerint még Nem akarjuk, hogy ez a mi nevünknek 32,1 millió forint kell a befejezéshez. – szerezzen dicsőséget, hanem legyen A tervezés, a bontás és az előkészítési ez az Úr dicsősége – hangsúlyozza a költségek négymillió-nyolcszázezer forintot tettek ki – részlelelkész, aki megosztja velünk azt is, hogy van egy másik ige is tezi a gyülekezet vezetője, aki vallja: – Igazából ezt nem lehet Zakariás könyvéből, amely erőt adott neki az elmúlt hónapok másként, csak hitből tenni. Mindenképpen nagy szerepe van várakozása során: „Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltannak, hogy hit által látjuk, hogy ez az épület egyszer el fog kéják: »Áldás, áldás szálljon rá!«” (Zak 4,7) – A befejezés nem az szülni. Most rendelkezésünkre áll tizenhétmillió forint, de szükemberi igyekezeten múlik, hanem az Úr munkáján. Most még nem tudom, hogyan, de hitben látjuk, hogy elkészül majd az épület – mondja a lelkipásztor. Kenyeressy Károly hiszi, hogy Isten megindítja majd a református gyülekezeteket is, mert úgy véli, ha más háttérbázis nem, akkor a református összefogás segíthet befejezni az új gyöngyösi gyülekezeti központ építését. – Az elmúlt években fejeztük be Pál apostol rómabeliekhez írott levelének szószéki feldolgozását. Ennek a végén van egy ige, amely szerintem jól leírja a helyzetünket: „Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényeinek. Jónak látták ezt, de tartoznak is ezzel nekik, mert ha a népek részesültek az ő lelki javaikban, akkor tartoznak is azzal, hogy anyagiakkal szolgáljanak nekik” (Róm 15,26–27) – olvassa fel a lelkész, majd meg is magyarázza, mért gondolja ezt párhuzamnak: – Mi, mint az egyházmegye második legrégebbi gyülekezete,  tulajdonképpen indítóhelye, anyagyülekezete vagyunk az A lebontott kántortanítói ház, akárcsak a református templom, egyházmegyének. Nincsen más gyülekezet, amelyik két átélte a történelem viharait. A második világháború alatt püspököt is adott volna a Dunamelléki Református Egyhol a németek, hol az oroszok pusztítottak a városban. 1944 novemberének közepén ellőtték a templom tornyát és kilőtték házkerületnek. Ez a történelmi múltunk. Hisszük, hogy az belőle a harangot is. A kántortanítói ház is több sérülést szerzett, adakozás nyomán fakadt áldás visszaáramlik majd a gyürepedések keletkeztek a falakon. Ezért is döntött a presbitérium lekezetekbe. Minden segítséget nagyon megköszönünk, az elbontás mellett a felújítás helyett. mert szükségünk van rá.  2021. május 9.

Reformátusok Lapja 19

| GONDOLATOK |

Új fények? – Megújult élet A szürke hófellegek egész közel merészkedtek hozzánk. Kora délutáni érdeklődésük nem sok jót ígért. A mellettem állók sejtelmesen, sőt, halvány együttérzéssel integettek, amikor elindult velem a mentőautó. Nem volt bennem parányi félelem sem, inkább megnyugvás, „szent reménység” töltött el a súlyos vírusfertőzésben. Ha elszólíttatom, milyen lesz földi, véges életem után az Isten országa? Mertem hinni, hogy Isten dicsőségét megláthatom közvetlen közelségben. Az egyik mentőtiszt azt kérdezte tőlem, van-e reménységem, hogy ebben az életkorban gyógyultan érkezhetem vissza. Így válaszoltam: „Életemet és elmúlásomat a teremtő és megváltó Isten hatalmába helyeztem minden időben.” A rövid, alig egyórás úton többet nem beszélgettünk. Eltelt két, hosszúnak tűnő óra, mire véget ért a kivizsgálásom. Közölték, hogy kétoldali súlyos tüdőgyulladásom, magas lázam van, és még nagy fájdalmaim lesznek. „Talán sikerül legyőzni, legyen nyugodt, mert az sokat segít a gyógyulásban” – mondták. A kórházban a legnagyobb türelemmel és gondoskodással vettek körül bennünket: orvosok, az ápolószemélyzet és mindennapos szolgálatában a járványkórház lelkipásztora. Megérkeztem a „halál árnyékának” hihetetlen fájdalmakat hordozó mélységébe. Naponta több liter infúziót, folyamatosan oxigént és injekciókat kaptam. Szavakkal el nem mondható fájdalmaim egyre fokozódtak, de hitem ereje által el tudtam hordozni csendben és nyugalomban, a földi életből félig kilépve az álmatlan éjszakákat, a teljes étvágytalanságot. Anélkül, hogy tudtam volna értékelni a történéseket, úgy éreztem, sötétségben lebegek, de láttam szép fényes, különlegesen ragyogó színeket is. A magas láz három nap múlva véget ért. Az ügyeletes orvos közölte, a tüdőgyulladásom hamarosan el fog múlni, de még kis ideig fájdalmaim lesznek. Úgy éreztem, nincs múltam, sem jelenem az emberi létben, hiszen az ismerős arcok elhomályosultak. Készültem a „nagy útra”. Mint életem minden idejében, ott, a próbatételekben is – különös, de kegyelmes valóság, hogy – tiszta értelemmel tudtam imádkozni, és alig hallhatóan énekelni. 20 Reformátusok Lapja

2021. május 9.

Az egyik reggel az osztályos doktornő közölte, hogy meg fogok gyógyulni, és azt kérdezte, fel tudom-e fogni, amit mondott. „Igen – válaszoltam –, hiszen akkor csoda történt.” Legyőztük a halált, mondta. Igen, legyőztük Istennel együtt, mondhattam azon a zord téli reggelen, amikor az elmúlt éjszakán sokan a végső útra indultak. A sötétszürke, nehéz fellegek szétszóródtak, ahogyan elhagytuk a kórház épületét. Hálásan nézegettem a fölöttük ragyogó világoskék égboltot. Megcsodálhattam „földi alacsonyságukat”, és az ég kedves, biztató magasságát. Alig mertem kimondani: „Ezek új fények. Megújult életem.” Három hétig a fiamék vendége voltam, testileg-lelkileg naponta új erőt nyertem, és a hitemben tovább erősödtem. Értelmem a régi lett, sokat olvastam, a régi arcokról letűnt a homály, és újra ismerősökként köszöntöttek. Ismét önállóan tudtam járni. Február 4-én érkeztem vissza a hajdúnánási református idősotthonba, ahol már negyedik éve lakom gondozottként. Néhányan csodálkozva néztek rám, ők úgy tudták, „eltakarított a vírus”. „Ez valóságos csoda – mondtam –, azért történt, hogy Isten dicsősége még inkább láthatóvá legyen közöttünk.” Gyógyulásom után különös módon más emberré lettem, még jobban átérezhettem Krisztus áldozatát, megérthettem Isten döntéseit. Igazabb, szentebb, tökéletesebb életet élhetek. Ne féljünk Krisztusban megváltott életünk eseményeitől! A megtartatás csak őáltala adatik – hit által. Újra lesz tavasz simogató, égi meleggel, hívogató zöld mezőkkel, bódító illatú virágözönnel. Kedves madaraim is megérkeztek, az ablakom alatti fákon szívhez szólón énekelnek békességben, örömben. Minket is biztatnak, hogy énekeljünk együtt Teremtőnknek. Köszönetet mondok szívemnek szeretetével mindenkinek a fáradozásért, a szeretetért, az aggódásért és az újrakezdés nagy lehetőségéért. Valljuk Pállal együtt: „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,7–8)  ID. KOCSIS ATTILA

| GONDOLATOK |

NAGY KÁROLY ZSOLT

Győzelmek napjai

A szerző kulturális antropológus, az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos munkatársa

Illusztráció: A Táncsics Mihály (Verbőczy) utca 1., a korábbi brit követség kertje, 1945. Fortepan / Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich / Agnes Hirschi

A győzelem napja Európában május nyolcadika – illetve az egykori szocialista blokk országaiban kilencedike –, a náci Németország felett aratott győzelem és a második világháború végének emléknapja. Nálunk, Magyarországon valahogy sosem tudott igazán meggyökeresedni ez az ünnep, talán a győzelmet közvetlenül követő újabb megszállás kötelezővé tett emlékezete miatt. Aztán megszabadultunk a felszabadulás parancsolt ünnepétől is. Ma pedig, túl a „rendszerváltáson” és annak megrekedt folyamatait győzelemre vinni szándékozó politikai, gazdasági vagy éppen kulturális törekvéseken, va-

lahogy mintha nem igazán akaródzna ünnepelni a nagy győzelmeket, sőt, magával a kifejezéssel is hadilábon állunk. Talán a politikában, de általában, társadalmi szinten is megélénkülő militáns retorika teszi, de mintha egyre erősebb lenne szánkban e szó keserű mellékíze. Pedig a hetvenhat évvel ezelőtti győzelemnek vannak olyan tanulságai, amelyek ma is érvényesek – hiszen a gonosz vereséget szenvedett, de nem tűnt el végleg. A különböző érdekek és ideológiák megosztanak és szembeállítanak bennünket, a gyűlölet szítása, a verbális erőszak, a másik ember vagy csoport – egyelőre még „csak” – szimbolikus megsemmisítésére tett kísérlet legitim közéleti stratégia. Időről időre kisebb-nagyobb társadalmi csoportok, közösségek válnak pillanatok alatt stigmatizálttá, bűnbakokká, és kerülnek a társadalom peremére. A – ma már hivatalosan nem is számított – létminimum alatt élők az ingerküszöbünk alatt élnek. A társadalom tagjain,

rajtunk, pedig eluralkodott a közöny: bárkivel – a bőrömön tapasztaltam – bármit meg lehet tenni a nyílt utcán, buszon, hivatalban, mert senki sem számíthat a másikra, mert inkább nem szólunk, inkább lesütjük a szemünket. Olyan sokszor, hogy lassan a nyakunk is erre áll be, ez lesz természetes – és elfelejtjük, milyen az: szembenézni. Bárkivel és bármivel. Az áldozattal, az elkövetővel, a hatalommal vagy a megalázottakkal. Magunkkal. A győzelem napja tanulsága, legalábbis számomra, itt és most viszont leginkább ez: szembenézni. Bárkivel és bármivel. A győzelmi narratívák persze többnyire azokról szóltak, akik a másik sereg fegyvereivel néztek szembe, és kockára tették az életüket a győzelemért. De a győzelem nem csak rajtuk múlt. Sőt. Önmagukban nem jártak volna sikerrel, ha nincsenek mellettük, mögöttük és előttük azok, akik más légiókkal: a megbélyegzés, kirekesztés, az erőszak, az elnyomás és megfosztás hétköznapi démonaival néztek szembe, és vállalták a szembenézés kockázatát. Ők a hétköznapok ellenállói. Akik szólnak, de ha nem, legalább nem sütik le a szemüket. Akik valószínűleg nem fegyverrel, de ruhával, élelemmel, menedékkel, jó szóval, magukat is kockára téve vállalnak közösséget a másik ember szenvedésével. Ők az igazi jobboldaliak – no, nem politikai értelemben, hanem mert Krisztus jobb keze felől állnak. Ők azok, akik felismerik a másikban Krisztust. Nem azért, mert olyan jók, vagy mert a másik lenne az, hanem Krisztusért. Mert Krisztus könyörült rajtuk, és az ő nevében, az ő könyörületét sugározzák tovább, abban részeltetik a másikat. Részesedés: a – kissé erodálódott – demokrácia alapszavára a hatalomból való részesedésként szoktunk gondolni, ám a demokrácia alapfeltétele a részesedés sokkal átfogóbb koncepciója: a felelősségben, a feladatvállalásban, a cselekvésben, a terhek hordozásában – nemcsak a „közteherviselésben”, hanem a másik terhének hordozásában. A részesedés pedig feltételezi a részvételt, nem csak a politikai, de a társadalmat, az azt alkotó közösségeinket, közvetlen környezetünket érintő folyamatokban. A részvételt a másik ember életében. Részvétet a másik ember iránt. Ez pedig nem megy félrefordított tekintettel. Az egyenes tekintet kockázatának vállalása – ez a mindennapok ellenállása és a mindennapi győzelmek kulcsa.  2021. május 9.

Reformátusok Lapja 21

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXV. ÉVFOLYAM,

19. SZÁM,

2021. MÁJUS 9.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Messziről jött – jó helyre érkezett „Örök szeretettel szerettelek téged, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (Jer 31,3) A fiatalasszonynak nehéz gyermekkora volt. Édesapja keményen ivott, ezért szülei elváltak. Édesanyja Pesten próbált munkát találni, két gyermekét a nagyszülőkre hagyta. Ők nem tudták ezt a feladatot ellátni, a leányok majdnem intézetbe kerültek. Anyjuk így mégis magához vette őket. Tanulmányai elvégzése után nyomban férjhez ment. De az ital itt is kísérte, férje rendszeresen ivott, házasságuk tönkrement. Egyedül maradt gyakran betegeskedő kislányával. Albérletről albérletre vándorolt, míg végül az egyik helyen szerető pótnagymamára találtak. Másodszor is férjhez ment, de új társa is inni kezdett… Megoldást keresett a kiúttalan helyzetből. Egy napon a postaládájukban a közeli gyülekezet evangélizációjára szóló meghívót talált: „Kettős keresés”. Elment két kislányával. De egyikük már az első alkalommal minden különösebb előzmény nélkül hányni kezdett a templomban. Látta, hogy ki kell mennie, számára ennek a hétnek vége. De két kedves testvér pártfogásba vette és kivezette a kislányt. Megmondták, hogy vigyáznak rá, amíg tart az istentisztelet, ő csak hallgassa nyugodtan. A hét végén beszélgetést kért a lelkipásztortól. Kiöntötte a szívét, bűnvallást tett, átadta a magát Jézusnak. Hamarosan gyülekezeti csendeshétre hívták őt. Készült is, de az indulás előtti nap férje részeg dühében összetörte a lakás berendezését. Megtiltotta neki, hogy elmenjen, és a lányokat sem akarta magukra hagyni. Elment lemondani a programot. A lelkészházaspár a lelkére beszélt: „Jöjjön el, mert nagy szüksége van a lelki megerősödésre. Bízza az otthonát, a férjét és gyermekeit Istenre!” Megerősödött azon a héten. Olyan békességet kapott, amely a környezetére is kisugárzott. Férje haragudott rá, és minden módon próbálta kihozni a béketűréséből, de nem sikerült. Látta, hogy itt valami megváltozott. Egyik nap hazaérkezve az asszony látta, hogy férje a Tékozló fiú című igehirdetés-sorozatot olvassa. Amikor a férfi észrevette, hogy megjött, gyorsan eldugta. De ekkor már az Úr dolgozott a szívében. A férj bejelentkezett a gyülekezet következő csendeshetére. A lelkipásztort meglepte, hogy a sokáig ellenálló férfi felesége nélkül, egyedül is kész a csoporttal tartani. Ráadásul minden alkalmat megragadott a személyes beszélgetésre. A hét végére ő is követni kezdte Jézust. Az egykor dühöngő férj szerető szívű párja lett feleségének, rá sem lehetett ismerni. Született még egy kisleányuk. Azóta húsz év is eltelt már, és abból tizenötöt presbiter házaspárként szolgáltak szeretett gyülekezetükben.  VÉGH TAMÁS

ÁRA: 400 FT

Együtt örül a diák, a szülő és a pedagógus 9 771419 856007

KÖRKÉP A REFORMÁTUS ISKOLÁK ÚJRANYITÁSÁRÓL

21019

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ........................................................... Aláírás: ................................................................................... 22 Reformátusok Lapja

2019. január 6.



1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| SZEMLE |

Sokrétű életmű Debrecenből A Tiszántúli Református Egyházkerület (TTRE) Közgyűjteményeinek kiadásában jelent meg a Gáborjáni Szabó Kálmán festőművész, grafikus című album. A bemutatott művész a ma már több mint négyszáznyolcvan éves Debreceni Református Kollégium falai között tanult, majd tanított. Mikáczó Kamilla, az egyházkerület grafikusa tervezte a kötetet, amelynek különlegessége, hogy a borító és a könyv néhány eleme kávébabból készült. Abraham Kuyper református teológus, az egykori holland miniszterelnök szerint a vallási reform szabadította ki a liturgikus élet templomi világából a művészetet, amely a keresztyén ember szabadsága jegyében kapott lehetőséget máig tartó felfedező útjára, „a reformáció után az egyháznak semminemű hatalma nem vezette többé a művészt, a palotákból származó pénznek semmiféle hatalma nem kötötte őt”. A könyvművészet gyökereit szintén az egyházművészetben találjuk, a sokszorosító grafikai technikák pedig elválaszthatatlanok a reformátorok egyik legfontosabb szellemi fegyverétől, a könyvnyomtatástól. A vallási reform sokat köszönhetett ennek a „kommunikációs forradalomnak,” a nyomdászat fellendülésének, az új kiadványok pedig a meggyőzés szolgálatában előszeretettel alkalmaztak fametszetű illusztrációkat. A kiadvány olyan műhelyben készült, amely ugyancsak a reformációnak köszönheti létét, 1561 óta folyamatosan működik, miközben évszázadokon át Debrecen városa és a TTRE nyomdavállalata volt. Az Alföldi Nyomda már négyszázhatvan éve ápolja a nyelvi kultúrát és őrzi a debreceni könyvnyomtatás hagyományait. A nagyüzemi könyvgyártás a múlt század hatvanas éveitől honosodott meg Debrecenben, és mára az Alföldi Nyomda évente több mint huszonkilencmillió könyvet állít elő. Maga a város is a könyvnyomtatásnak köszönhetően vált a magyar Alföld egyetlen olyan településévé, amelynek a sokszorosított grafika A könyv megrendelhető: a muzeum.drk.hu honlapon, terén értékes régi hagyományai vannak, így vagy a muzeum@silver.drk. talán az sem véletlen, hogy Gáborjáni Szabó hu címen, illetve a +36-52Kálmán fametszőként aratta első sikereit. 614-380 és a +36-52-614-370 illata, színvilága, belső tere, az ott lévő köA művész munkásságához gazdag háttetelefonszámon. tetek és a kollégium múzeumának tárgyai, ret kínált a Debreceni Református Kollégium textíliái, ötvösremekei. A könyv egyszerű Nagykönyvtára, amely félmilliós állományá kivitelű, klasszikus tipográfiával készült, védőborítója kifejeval a Magyarországi Református Egyház (MRE) legnagyobb zésre juttatja a mű alapeszméjét, hangulatát, illetve jelzi, hogy gyűjteménye. A könyvtár száztizennégy unikumot, azaz a vilásokrétű életművet fogunk végiglapozni életképekkel, rajzokgon egyetlen példányban fennmaradt művet őriz, kézirattára, kal, fametszetekkel, fotókkal, festményekkel, freskókkal és ősnyomtatványtára és a régi magyar irodalom 1711 előtti emgazdag írásanyaggal. lékeit őrző gyűjteménye közép-európai szinten is kiemelkedő. A Gáborjáni Szabó Kálmán-album különlegessége, hogy a keA kötet tervezője Mikáczó Kamilla grafikus, iparművész, az ménytáblát és az előzéklapot Kaffee-papírral vonták be, amely MRE számtalan projektjén és gyűjteményi könyvsorozatain a kávébab durva, roncsolt szerkezetét építi a cellulózba. Ennek dolgozott. Stílusában és tematikájában a református vallás eredménye az egyedülálló „kávés”, élénk textúra.  TTRE.HU puritán jellegéhez idomult. Inspirálta a kollégiumi könyvtár 2021. május 9.

Reformátusok Lapja 23

| GONDOLATOK |

Visszakapni a régi életünket? Mindannyian nagyon belefáradtunk ebbe a koronavírusos egy évbe. A szájmaszkba, a korlátozásokba, a rémisztő hírekbe, a szorongásainkba és az együttérző gyászainkba. Elegünk van a falakból, amelyek elválasztanak minket egymástól, az életterünktől és az álmainktól. Vissza akarjuk kapni a régi életünket. Mielőbb szeretnénk ott folytatni, ahol abbahagytuk, és mihamarabb el akarjuk feledni ezt az egész rémálmot, mintha meg sem történt volna. templomajtóban, és nemcsak egymás Pedig megtörtént. Ez a nehéz év is az „Ma már nem az a fontos, ragyogó szemének, de szájának mosoéletünk része, hozzánk tartozik, a miami tegnap fontos volt. lyát is láthatjuk. Ha majd tudsz rácsoénk. Nem tehetünk úgy, mintha nem Ma már nem az az érték, dálkozni, hogy neked él a házastársad, történt volna meg. Ugyanakkor ez az édesanyád, az édesapád, a gyereked. esetben is igaz, hogy nem az a fontos mint egy éve. Ha majd megrendültségünkben tudunk az életünkben, hogy mi történik veAmi korábban természetesnek azon sírni, hogy hogyan lehetséges az, lünk, hanem hogy mit kezdünk azzal, tűnt, az ma már hogy mi élhetünk. Ha majd az élet feletti ami velünk történik. Kidobni a nehezet, örömödben kebledre öleled az egész via fájdalmat az életünkből? Vagy inkább felbecsülhetetlen ajándék.” lágot, ha majd megbocsátasz az ellened elcsendesedni és azt kérdezgetni, mit vétkezőknek; észreveszed azt, aki tőled is akar mindez tanítani nekünk? jó szóra, szeretetre vágyik, megbecsülöd és szereted nemcsak Ebben az évben túl sokszor megszaggatta szívemet a magadat, de a felebarátodat is. gyászhír. Hogy mára virradóan hányan – köztük szeretett Minden új napunkat akár köszönthetjük így: „Jó reggelt, nagyszülők, életerős fiatalok, többgyermekes kismamák – Uram Jézus! Jó reggelt, öröm! Jó reggelt, békesség! Jó reggelt, haltak meg hazánkban, és hogy a nagyvilágban mennyien, kegyelem!” (Túrmezei Erzsébet) azt már hallgatni sem bírnám. Szeretett kolléga, közeli jó baTényleg el akarjuk feledni ezt az egész koronavírusos rém rát, akikért heteken át remegett a szívünk, kulcsolódott közös álmot? Ne elfelejteni akarjuk, hanem felfejteni a benne rejlő imára a kezünk, és mégis elmentek. Nincsenek szavaink, csak tanítást, és mostantól aszerint értékelni az életet. Tényleg ott fájdalmunk és könnyeink. szeretnénk folytatni az életünket, ahol abbahagytuk? Mi lesz A gyász, miközben lesújt, rádöbbent: az élet nem magától érakkor mindazokkal az értékekkel amelyeket azóta, ebben a tetődő, nem természetes. Hogy élek, hogy élhetek, az nem „jár” nehéz évben fedeztünk fel? Nem az egy évvel ezelőttitől kell nekem automatikusan. Hisz a vírus nem válogatott öreg vagy fifolytatnunk az életünket – miközben elsikkasztjuk, eltékoatal, gazdag vagy szegény, híres vagy nem híres, hívő vagy nem zoljuk a fájdalomba becsomagolt ajándékainkat –, hanem hívő, „jó” vagy „rossz” ember között. Egy biztos, akik meghaltak, mindezt integrálva, a valóságos jelenünkből kilépve, az elmúlt egy hajszállal sem voltak rosszabbak, érdemtelenebbek az életévünktől meggazdagodva léphetünk be egy új szakaszába. re, mint te vagy én. Ők mégis meghaltak, de te és én élünk. És valóban a régi életünket akarjuk visszakapni? A régit? Te és én innentől kezdve mindennap ajándékéletet élünk. És Azt, amelyben minden olyan természetesnek, magától érteezt az ajándékéletet mi semmivel sem érdemeltük ki. Ajándéktődőnek tűnt, amelyben még azt hittük, hogy nekünk „jár” az ba kaptuk. Hogy éljünk vele. Hogy a mindig „itt és most”-ban élet? Én már nem szeretném azt a régi életemet visszakapni. megéljük. Hogy jól éljük meg. Azaz hogy minden egyes nap – Nagyon tudok örülni az újnak. Annak, amely tud valóban örülni reggel, délben, este – tudatosan, szívvel és lélekkel értékeljük, az életnek. Amely tudja értékelni és megbecsülni nemcsak a megbecsüljük, hálát adjunk érte. Hálát adjunk Istennek a mamaga, de a szerettei és mindenki más életét. gunk életéért és a szeretteink létéért. Isten és a bibliai Bárúk beszélgetése foglalja össze, világítja Értékelni az életet, azaz Istentől kapott értékként tekinteni be számomra leginkább az itt leírt gondolatokat. Bárúk, Jererá. És ha már tőle kaptuk, visszakaptuk az életünket, érdemes miás próféta íródeákja egy háborús, éhínséggel és járványokőbenne elcsendesednünk, hogy értegesse a szívünk, mi végre kal teli időszakban így panaszkodott: „Jaj nekem, mert az Úr is kaptuk vissza. kínnal tetézi fájdalmamat! Belefáradtam a sóhajtozásba, nem Ez a világkatasztrófa – remélhetően – átírta az emberiség találok nyugalmat!” Mire Isten megláttatja Bárúkkal az egész értékrendjét. Ma már nem az a fontos, ami tegnap fontos volt. világot érintő nagy veszedelmet, halált és pusztulást, majd Ma már nem az az érték, mint egy éve. Ami korábban természemindezek után ezt kérdi tőle: „És neked nagy kívánságaid vantesnek tűnt, az ma már felbecsülhetetlen ajándék. Ha majd újból nak? Ne legyenek! (…) De te ajándékul kapod az életedet, bártalálkozhatunk az egész nagy családunkkal, és együtt ülhetjük hová is mégy.” (Jer 45,3–5)  BÁLINT KLÁRA körbe a nagy asztalt. Ha majd újból megölelhetjük egymást a 24 Reformátusok Lapja

2021. május 9.

| KITEKINTŐ |

Kétségbeesett segélykiáltás Világszerte megrendülten értesülünk a szívszorító híradásokból a koronavírus-járvány indiai pusztításáról. Megrázóak a közölt számadatok, amelyek, tudjuk, csak töredékét jelzik a valós helyzetnek. Könnyekre fakasztanak a kétségbeesett arcok, a halottak égetésének képei. Számunkra elképzelhetetlen, hogy mit jelent a járvány olyan országban, ahol gyenge lábakon áll az állami egészségügy, százmilliók számára az alapellátás is elérhetetlen, és Covid–19 nélkül is temérdek más járvány, nyomorúság, fertőzés, kiszolgáltatottság terheli a nincstelen tömegeket – írja Riskóné Fazekas Márta, a magyarországi Lepramisszió igazgatója. Tehetetlennek érezzük magunkat, amikor halljuk, olvassuk, hogy nincs elég ágy, nincs elég oxigén, rengetegen halnak meg ezek hiányában A világ leprabetegeinek hatvan százaléka Indiában él. Az indiai Lepramisszió a maga keretei között hősiesen próbálja folytatni a betegek közötti munkát is, hogy a legkiszolgáltatottabbak minél kevésbé érezzék a járvány következményeit. De a misszió sok-sok betege, vezetősége, munkatársai és családtagjaik is elkapták a koronavírus-fertőzést, többen meghaltak. Nincsenek eszközeik, amelyek a járványban szükségesek lennének. Kétségbeesett helyzetükben várják a segítségünket. Kire számíthatnának, ha nem ránk, jólelkű támogatóikra? Tudunk segíteni! A Lepramisszió világméretű közössége azonnali, rendkívüli felhívást tesz közzé tagországaiban, így Magyarországon is. Indiai kórházaink közül négyben (Salur, Champa, Naini és Chandkuri) van hely és infrastrukturális le-

hetőség Covid-részlegek kialakítására. Ehhez kérünk gyors segítséget. Sürgősen szükségük van intenzívágyakra, oxigénre, az orvosok és ápolók számára megfelelő védőfelszerelésre. A szükséges biztonsági intézkedések megtétele és a nincstelen betegek élelmezése is sürgető feladat. Ugyanezekből a centrumokból kiindulva mobil szűrőegységeket is terveznek indítani a falvakba – ezeknek a felszereléséhez is segítségre szorulnak. Továbbá vakcinát is szeretnének beszerezni, és minél többeket beoltani. A Lepramisszió kéri, bizakodással reméli és várja a jólelkű magyar emberek segítségét is. Minden forint számít, adományaikat hálásan fogadja a 11702036-20705549 számlaszámon. Az adományokat a misszió zárt szervezetében, saját kórházaiban – gondos ellenőrzés mellett – a szervezeten belül használják fel. Az adományoknál kérik feltüntetni: Covid – India. „Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége.” (Jób 5,11) 

2021. május 9.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha – Ha rossz napom van és akad egy bő órám, legyen reggel, délután vagy éjszaka, előveszem a keverőtálat, és nekiállok quiche-t készíteni – mondja Balogh-Zila Teodóra, aki a receptrovat e heti felelőse. Aki számára a sós finomság a szabad fantázia étele: az egyik hozzávaló elvehető, a másik hozzáadható. Olvasóinkat ezen a héten tehát kreatív kalandra hívjuk, amikor megosztjuk következő receptünket. „TERÁPIÁS” QUICHE Hozzávalók: 1,5 bögre liszt, 75 g vaj, 20 dkg reszelt sajt, 1 nagy doboz tejföl, 15 dkg császárszalonna, 4 tojás, 1 fej vöröshagyma, 1 paradicsom, esetleg spenót, gomba, kukorica, borsó vagy ami a képzeletünkbe, ízlésünkbe belefér. Só, bors, oregánó. A lisztet a hideg vajjal és fél deciliter vízzel eldolgozzuk, ha szeretnénk, tehetünk a tésztába kevés apróra vágott petrezselyemzöldet, bazsalikomot, esetleg snidlinget. Vékonyra nyújtva pite- vagy tortaformába helyezzük, a maradék tésztát meghagyjuk díszítésre. A tojást felverjük, elkeverjük a tejföllel, reszelt sajttal, majd hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, angolszalonnát. Ízlés szerint spenótot, kukoricát vagy gombát keverünk hozzá. A masszát megsózzuk, megborsozzuk, csipetnyi oregánóval fűszerezzük, majd beleöntjük a tésztával bélelt formába. A tetejét kimaradt tésztával és paradicsom- esetleg mozzarellaszeletekkel díszítjük. 180 fokos sütőben nem egészen egy óra alatt elkészül.  26 Reformátusok Lapja

2021. május 9.

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (T, N, T, E). 13. Kopár, terméketlen talaj. 14. Magyar heavy metal zenekar. 15. Kén és tellúr vegyjele. 16. James Cameron 2009-es filmje. 18. Tábori egynemű betűi. 19. Kim Ir …, koreai politikus, államelnök. 20. Tarisznyajelző a ló nyakában. 22. Jövőbe vetett remény, hit. 24. Albert Flórián. 26. Eszkábál. 28. Hosszú ideig. 29. Alávaló. 31. Takar. 33. 1950-ben Miskolchoz csatolt település. 35. BKV ügyfele. 36. Gyermekágyas asszonynak adott étel. 38. Diplomáciai testület, röv. 39. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, röv. 40. Suhanc. 41. Sziget az Ír-tengerben. 42. Amerícium vegyjele. 43. Kőolajszármazék. 44. Az acél felületén meleg állapotban képződő oxidréteg. 45. Takarít. 47. Veszettség kezdete! 48. Befektetés eredménye. 49. Nemesember, német nyelvterületen. 51. Latyakos. 53. Ismeretlen névbetűi. 55. Vizes ruhát szárítóra helyez. 58. Foggal megsért. 60. Becézett női név. 61. Egy határ átlépését követő helyzetet, időt jelez. 63. Körbe-körbe jár. 65. Hangtalanul utánzó! 66. Fogda. 68. Füzet. Függőleges: 1. Régi, ódon, választékos szóval. 2. Elszív páros betűi. 3. Amerikiai színésznő (Cameron). 4. Iskolai nevelés. 5. Malom része. 6. Belsőség! 7. Napszak. 8. … fivérek (Bee Gees). 9. Toyota-típus. 10. Oda-vissza: falatozna. 11. Monoteista vallás. 12. Rövid távú energetikai kilátások, angol betűszóval (Short-Term Energy Outlook). 17. Az Aba személynévből származó férfinév. 19. Kutyaféle állat. 21. Nobel-díjas orosz regényíró (Mihail Alekszandrovics). 23. Középkori zsidó Biblia-kommentár (ZOHÁR). 25. Arab eredetű női név alakváltozata. 27. Gombatípus. 30. Régi tömegmérték. 32. Uralkodói cím, jelentése: a királyok feje. 34. Távol tartózkodik. 35. Az idézet második része (Í, T, L, G). 36. Király, röv. 37. Tíz, angolul. 40. Had. 41. Sporttrikó. 43. Erdélyi festőművész (KEDEI Zoltán). 44. Argentin nagyváros. 46. Hogyne. 48. … Krisna (hindu mantra). 50. Szűk nyíláson keresztül leerőszakol. 52. Helyezné. 54. Biztat. 56. Az Erneszta rövidüléséből keletkezett ritka női név. 57. Földet forgatá. 59. Földtörténeti időszak. 62. Londoni kft.! 64. Nemzeti Kulturális Alap, röv. 66. Bizmut vegyjele. 67. Ösztönösen kezd! Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Szaladj, ha Tavaszra esküdtél, Minthogyha magad fia volnál.

| GYERMEKEKNEK |

Zéhár és a nagy hal Zéhár csodálva figyelte a bátyját, Réhit, amikor egyszer-egyszer kivitte magával a tóra halászni. A fiú kivetőhálóval dolgozott: ügyesen feltekerte a hálót a bal kezére, és aztán állt a csónakban mozdulatlanul, egészen addig, amíg egy nagyobb hal a felszín közelébe nem úszott. Ekkor rávetette a hálót, és szinte abban a pillanatban meg is rántotta a jobb kezében lévő zsineget. Ez összehúzta a háló szélét, mintha batyu volna. Ha Réhi elég gyors volt, akkor esélye sem maradt a halnak, hogy elmeneküljön. Gond abból adódott csupán, hogy a kivetőhálóval csak egy-egy halat lehetett megfogni. Az meg édeskevés volt az egész családnak. Mégis jobb a semminél. Mert bizony gyakran előfordult, hogy az apja hiába töltötte kint az éjszakát a tavon, üres csónakkal érkezett vissza hajnalban. Mint most is. Zéhár erősen húzta hát az evezőket a bátyjával együtt, hogy beérjenek a mély vízhez, mielőtt nem kezd melegen sütni a nap, és még néhány nagyobb hal a víz felszínén úszkál. A tó színe egyre sötétebbé vált, ahogy a mélyebb vizek felé értek, és Réhi hamarosan megállította a csónakot. – Itt jó lesz – mondta, és az öccse felé nyújtotta a kivetőhálót. Zéhár ügyesen felcsavarta a súlyos hálót a bal kezére, és felállt a csónakban. Egészen a csónak szélére állt, hogy minél jobban rálásson a vízre. Nem is kellett sokáig várnia, egy sötét folt jelent meg nem messze. A hal lassan úszott feléjük, és Zéhár alig bírta kivárni a kedvező pillanatot. Amint a hal elég közel ért, a fiú egy mozdulattal rávetette a vízre a hálót, amely először kiterült, mint egy kerek szőnyeg. De ez csak egy fél pillanat volt, mert a háló szélébe fűzött kövek kezdték lefelé húzni a hálót. Ekkor Zéhár megrántotta a jobb kezében lévő zsinórt, s az összehúzta a háló száját. És a hálóban ott ficánkolt egy hatalmas hal. – Nézd! Nézd, mekkora halat fogtam! – lelkendezett Zéhár, és a kopoltyújánál fogva a magasba emelte. A hal tényleg hatalmas volt, Zéhár feje búbjától majdnem a térdéig ért. De Réhi nem tudta megdicsérni az öccsét, hanem csak nevetett, nevetett. A kisfiú csodálkozva nézte a bátyját, aki egyre csak a halra mutogatott: – Mit fogtál? Nézd meg, mit fogtál! Zéhárnak még csak szemügyre sem kellett

vennie a halat, mert az megszólalt a kezében. No, nem emberi hangon, hanem inkább úgy brekegett, mint egy béka, vagy kurrogott, mint egy macska. A kisfiú ijedten dobta el a zsákmányát. Sokféle halat látott már, de macskahallal még nem találkozott soha. A halászok, amint kifogták, visszadobták a tóba. Mert hiába nagy ez a hal, és hiába jó a húsa is, ők bizony nem ehetnek belőle. Sokféle hal volt a Genezáreti-tóban, de azokat, amelyeknek nem volt pikkelyük, Mózes törvényei szerint nem ehették meg a zsidók. Ráadásul a halászok között sokan úgy gondolták, hogy a macskahal nem is hal, hanem démon, hiszen amikor kifogják, kurrog, mint egy kandúr. – Jobb, ha visszadobod – bökött a hal felé Réhi, és megborzolta az öccse kócos fejét. – Ne búsulj, a halászat nem egyszerű tudomány. Nem elég kivetni a hálót, tudni kell azt is, milyen hal úszik alattad. De majd megtanulod, ne félj! – Akkor kihozol máskor is? – kérdezte reménykedve Zéhár. – Hát persze! Különben sohasem fogod tudni megkülönböztetni a macskahalat a márnától – nevetett a bátyja. De most add ide azt a hálót, hátha nekem sikerül valami ebédrevalót kifogni.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. május 9.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

Úrvacsorai Kiskehely

Tömör, rozsdamentes anyagból CNC megmunkálással a generációkon átívelő használatért.

KERESSENEK BIZALOMMAL! www.szekelymuvek.hu +36-30-299-5129 szekely94bt@gmail.com SZÁLLÁSHELY ZAMÁRDIBAN Hittantáborok, gyülekezeti csoportok, családok részére az egyházi épületben 11 férőhely, valamint az udvaron faházakban 10 férőhely áll rendelkezésre. Konyha használata teljes felszereléssel megoldott. Parkolás az udvarban lehetséges. Érdeklődni lehet az apostolanna838@gmail.com címen vagy a +36-30-69-15-615-ös telefonszámon. KÖNYVBEMUTATÓ A Ráday Könyvtár és a József Attila Emlékhely közös rendezvényeként május 16. vasárnaptól a YouTube videómegosztón elérhető Petrőczi Éva Könyörgés, márciusi hóban című verseskötetének online bemutatója. A műsor középpontjában – pünkösdhöz kapcsolódva – a kötet bibliai és egyháztörténeti gyökerű versei állnak. Közreműködik: a szerző és Berecz Ágnes, a Református Gyűjteményi Tanács elnöke. Szerkesztő: Losonczy Attila, az emlékhely munkatársa.

KINYIT A SILOÁM A Kunhegyesi Református Egyházközség Siloám Gyógyászati és Konferencia-központja várja a gyülekezeti és intézményi csoportokat, magánszemélyeket a járványügyi helyzet alakulásától függően és a járvány miatt szükséges megszorítások figyelembevételével, nyitás után. Összesen 120 férőhely van három kategóriában: hatágyas szobák központi vizesblokkal (48 férőhely), négyágyas apartmanok saját fürdőszobákkal (32 férőhely) és szállodai szobák 1-4 ágyas férőhelyekkel (40 férőhely) szép, ápolt, zöld környezetben. Nagy szabad tér és állatsimogató is van. Már 2.500 Ft/fő/éjszaka szállásköltségtől tudunk elhelyezést biztosítani. A résztvevőknek több konferenciaterem áll rendelkezésére a legmodernebb technikai háttérrel közös és csoportos foglalkozásokhoz. A központ szomszédságában szép környezetben termálfürdő található bérelhető sportpályákkal a szabadidő kellemes eltöltéséhez. A saját flottából kerékpár bérelhető (összesen 40 db). Az intézmény saját fedett medencékkel, szaunával, masszázs- és gyógytorna-lehetőséggel, valamint más kezelésekkel is várja leendő vendégeit. Saját konyhánk van. Egy napi (háromszori) étkezési költség 3.500 Ft/fő/nap. Érdeklődni a +36-30-904-5757-es, valamint a +36-59-201-122-es telefonszámon, illetve a siloamkunhegyes@gmail.com címen lehet. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-630-9502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. Toronysisak javítását, festését, bádogozását vállalom, Török Lajos 06-20388-0536. ELADÓ új 715 kg-os, G hangú, díszített harang. Érdeklődni: 06-30-7288161, info@harangontode.hu. A HÉT KÉPE

A Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakközépiskolája területén épülő mélygarázs előkészítő munkálataihoz szádpallókból szádfalat építenek április 28-án. Az iskola mellé 49 szobás internátus és 17 férőhelyes mélygarázs épül.  FORRÁS: MTI, FOTÓ: KRIZSÁN CSABA 28 Reformátusok Lapja

2021. május 9.

| EGYHÁZI ÉLET |

A Zsinat Elnökségének levele a ballagó diákoknak „Lesz, aki majd jó messzire megy iskolától, egyháztól, reformátusoktól, attól az életformától, amelyet mi az iskoláinkban át akarunk nektek adni, és lesz, aki hűséges kíván maradni lelkileg, kultúrájában, életében ahhoz, amit itt kapott, és ezért vissza-visszatér majd az iskolához is” – kezdődik a Magyarországi Református Egyház Elnökségének levele, amelyet a ballagó diákoknak küldtek április 30-án. Az üzenetből kiderül, hogy az Elnökség abban reménykedik, azért imádkozik, hogy a ballagók rátaláljanak saját útjukra, közösségükre, családjukra, életükre. A jövő héten már érettségiző fiataloknak Balog Zoltán, a Zsinat lelkészi, és Molnár János, a Zsinat világi elnöke küldött útravaló sorokat. Az Elnökség ballagóknak szánt üzenetét az alábbiakban teljes terjedelmében közzétesszük.

KEDVES BÚCSÚZÓ DIÁKOK! Most elmentek. Lesz, aki majd jó messzire megy iskolától, egyháztól, reformátusoktól, attól az életformától, amelyet mi, az iskoláinkban át akarunk nektek adni, és lesz, aki hűséges kíván maradni lelkileg, kultúrájában, életében ahhoz, amit itt kapott, és ezért vissza-visszatér majd az iskolához is. Lesz közületek, akit bárhová visz az élet, megkeresi az övéit, azokat, akikkel összetartozik. Bárhogy legyen is – hiszen annyiféle utunk van nekünk, Isten teremtményeinek, ahányan vagyunk –, mi számontartunk téged. Nem valamilyen adatbázisban, hanem reményünkben és imádságunkban. Abban reménykedünk és azért imádkozunk, hogy rátalálj a saját utadra, hivatásodra, közösségedre, családodra, életedre. Hitünk szerint saját utad az az út, amely Istenből indul és Istenhez vezet úgy, hogy ő már útközben is melletted van. Mi elsősorban azért tartunk fenn iskolákat, hogy ez az üzenet minél több fiatalhoz eljusson. Azért kell ehhez a munka, a tanítás mellett az imádság, mert tudjuk, hogy önmagunkban kevesek vagyunk ehhez a küldetéshez. Ezért választotta legősibb református iskolánk Debrecenben évszázadokkal ezelőtt jelmondatának az „imádkozva és dolgozva” ősi bibliai igazságát, és a sorrendet sem tévesztette el. Ne adjátok fel soha a hitből induló, a Lélek erejére vágyakozó kérést, imádságot, tudva, hogy munkátok önmagában semmit sem ér. Legyen ez az első! Ne spóroljátok meg azt a kemény, kitartó munkát, amelyet imádsággal nem lehet helyettesíteni. Így lesz teljes az életetek. Most elmentek. Menjetek Isten áldásával, Krisztus szeretetével, a Lélek erejében! Reményünk és imádságunk kísérni fog titeket. Budapest, 2021. április 30. BALOG ZOLTÁN s. k. püspök, a Zsinat lelkészi elnöke

MOLNÁR JÁNOS s. k. főgondnok, a Zsinat világi elnöke

ISMÉT LESZ EGYSÉGES LELKÉSZKÉPESÍTŐ VIZSGA Július 31-ig lehet jelentkezni az őszi egységes lelkészképesítő, honosító, illetve különbözeti vizsgára. Az Egységes Lelkészképesítő Bizottság várja mindazon egyháztagok jelentkezését, akik valamely lelkészképző intézetben református lelkészi egyetemi oklevelet szereztek, de lelkészképesítő vizsgát még nem tettek. Várják azokat, akik református lelkészi képesítést kívánnak nyerni, vagy akik lelkészi képesítésüket honosítani szeretnék, valamint a Magyarországi Református Egyházban lelkészi állást kívánnak betölteni. A vizsga ideje: 2021. szeptember 14. és 15. (kedd és szerda). Jelentkezési határidő, azaz a jelentkezés postára adása (tértivevénnyel): 2021. július 31. Az Egységes Lelkészképesítő Bizottság közleménye, a vonatkozó szabályrendeletek, a szempontrendszer az írásbeli dolgozatok elkészítéséhez, a tételsorok és a jelentkezési lap a reformatus.hu portálon találhatók meg. Legutóbb 2020 augusztusában adtunk arról hírt, hogy elmarad az egységes lelkészképesítő vizsga, amelyet 2020 szeptemberében tartottak volna a Sárospataki Református Teológiai Akadémián. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa akkor a terjedő koronavírus-járvány miatt döntött így. A lelkészképesítő vizsgát idén júniusban pótolják, erről az érintettek értesítést kaptak – a vizsgára csaknem százan jelentkeztek –, újabb jelentkezés erre az időpontra nem lehetséges. További tájékoztatás a lelkeszkepesites@reformatus.hu címen, valamint a +36-30-395-5801-es telefonszámon kérhető.  REFORMATUS.HU 2021. március 28.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Kittlingerné Tóth Márta gyulai kórházlelkészt kérdeztük. mak, a telefonos és az internetes lelkigondozás. Mai biztató címmel naponta küldök áhítatot a kórházi dolgozók bibliakörének és mindazoknak, akik ezt igénylik, vasárnaponként és minden második hétfőn pedig videós áhítatokat készítek. Jelenleg éppen egy országos konferencia szervezésében is igyekszem helytállni a bibliakörrel. A Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága az országos konferenciáját még előző évben Gyulára tervezte, de a járvány miatt elmaradt. Bízunk benne, hogy szeptember 17–19-én lesz rá lehetőségünk, hogy megrendezzük.

Kittlingerné Tóth Márta Gyulán született, SarkadÚjteleken nevelkedett hívő, református családban. Két nővére az egészségügyben dolgozik, a bátyja lelkipásztor Egerben. Evangélikus férje könyvvizsgáló, egyházmegyei főszámvevő. Debrecenben végezte el teológiai tanulmányait, majd a pasztorálpszichológiát és a családterápiát is. Ősszel lesz huszonöt éve, hogy kórházlelkészként szolgál. Jelmondata: „Jutalmam, hogy tehetem.”

Több évtizede kórházlelkészként dolgozik. Hogyan talált rá erre a területre? Tizenkét éves koromban kaptam az elhívást a lelkészi szolgálatra. Már gyermekként aktívan tevékenykedtem a sarkad-újteleki gyülekezetben, amely családunk második otthona volt. Édesanyám és édesapám is szolgált presbiterként és gondnokként, anyai nagyapám templomépítő gondnok volt az 1940-es évek végén és az 1950es évek elején, keresztanyám pedig évtizedeken át kántorként szolgált. Vonzott az egészségügy segítő világa, így egészségügyi szakközépiskolában érettségiztem Gyulán. Már elsőéves teológiai hallgatóként megismerkedtem a debreceni kórházmisszióval, amelyben önkéntes szolgálatot végeztem éveken keresztül Tóth Ferenc nyugdíjas lelkész, majd Gál Judit mellett, aki jelenleg is szolgálatvezetőnk. Ekkor vált egyértelművé számomra kórházlelkészi elhívatásom.

Hogyan telik egy napja? Beteglátogatással, lelkigondozással, amely kiterjed a hozzátartozókra és a kórházi személyzetre is, valamint istentiszteleti alkalmak, bibliaórák, zenés áhítatok szervezésével és megtartásával a kórházi kápolnában. A járványhelyzetben előtérbe kerültek a kórtermi áhítatok és az online alkal30 Reformátusok Lapja

2021. május 9.

Kórházban feküdni, betegnek lenni kiszolgáltatott állapot: hogyan lehet segíteni ilyenkor az embereknek? Szeretetteli meghallgatással, nyitottsággal, empátiával, odafigyeléssel, Isten Igéjével, imádsággal, derűvel odaülni és emberévé lenni a szükséget szenvedőnek, kísérni a nehéz úton, rámutatva élő Urunkra, aki vigasztaló Lelkével velünk van a kórházban is.

Van kedvenc igéje? Konfirmációi áldásként kaptam, és ma is meghatározó számomra az Ézs 42,6 a Károli-fordítás szerint: „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek...”

Hogyan töltődik fel? A férjemmel közösen tartott lelki csendességgel az Ige mellett, igehirdetés-hallgatással, a családtagjaimmal és a barátaimmal, kirándulással, biciklizéssel, olvasással, zenehallgatással, kulturális rendezvényekkel, egy finom étel elkészítésével, süteménysütéssel, a teremtett világ szépségeire való rácsodálkozással. Maga a kórházi szolgálat is tölt, hiszen nemcsak adunk, hanem kapunk is. Egy-egy jó beszélgetés vagy interaktív bibliaóra a dolgozókkal sokat ad nekem is, nem beszélve a kórházi bibliakör nyári csendesheteiről, amelyek nemcsak hatalmas feladatot, hanem áldások forrását is jelentik.  SZIRÁK SÁRA

Reformátusok Lapja 2021/19. szám

Articles inside