A Pünkösdi látomás ma is beragyogja életünket

Az Egyházak Világtanácsának (EVT) regionális elnökei üzenetükben az első Pünkösdkor megnyílt távlatra és arra a látomására emlékeztetnek, amit nem árnyékolt még be a tétovaság, félelem és közöny.

PhotoByMarceloSchneider_2021_03_05_35.jpg

Önkéntesek ételt osztanak Brazíliában, Porto Alegre városában. Hetente ezer hajléktalan és munkanélküli emberre viselnek gondot.

Fotó: Marcelo Schneider/WCC

„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (ApCsel. 2,1-4)

Az Apostolok Cselekedeteiben olvasható bibliai beszámoló úgy mutatja be Jézus tanítványait, mint akiknek egész valóját átjárta és megérintette a hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás és a lángnyelvek. Felbátorodva léptek a tömeg elé és hirdették az üdvösség látomását. Ezt a víziót nem árnyékolta be tétovaság, félelem vagy közöny, és az új ég és új földet ígéretét tárta fel.

Vajon nem szűkült be a pünkösdi látomás által megnyitott távlat az azóta eltelt évszázadok során? Nem vált csupán egyéni lelki tapasztalattá? Nem szorult vissza és foglal el egyre kisebb teret gondolataikban és teológiánkban? Nem vált kevesek, a kiváltságosak birtokává?

"Uram, áraszd ki Lelkedet, és újítsd meg a föld színét".

Adja Isten, hogy ezen a pünkösdön megnyíljon szemünk és meglássuk, amit az egymást erősítő katasztrófák sora feltár; hogy milyen sürgető kérdés az emberiség, a teremtett világ és a Teremtő közötti erkölcsi és lelki kapcsolat. Mert a pünkösdi látomás mit sem vesztett fényéből. Erővel tölti el és élővé teszi ma is az evangéliumot, ami az egész világnak szól. Erről tanúskodnak a gyógyító kezek, amelyek gondot viselnek azokról, akiket a világjárvány sújt. Ezt látjuk az egyházi közösségekben szerte a világon, akikben a társadalmi, gazdasági és éghajlati igazságosság iránti elkötelezettség tüze ég. Ezt érezzük nők, ifjak és idősek sürgető fellépésében az új föld ígéretének fényében, ahogy Jóel próféta megjövendölte.

Ha a szükség a meghatározó feltétel, akkor most jött el a legfőbb ideje annak, hogy a megújulást hozó „hatalmas szélroham” támadjon az égből. A fenyegető jövő miatt érzett fájdalom a teremtett világ egészét fenyegeti. Szükségünk van az élet és a szeretet pünkösdi látomásából fakadó reményére. De hogyan válhatunk olyan egyházi közösségekké, amelyeket az Úr szeretetének tüze hevít, és népe és teremtményei iránti szenvedély egyesít? Hol keressük a pünkösdi reményt, amely elhozza az új eget és új földet?

Jézus ezekben a napokban is arra hív minket, hogy kövessük őt a pünkösd reszkető szívébe, a szegények, a foglyok, a betegek, az éhezők és a rosszul öltözöttek közé. Ott, az egymás iránt érzett kölcsönös szeretetben tárul majd fel, hogy valóban „szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által" (Róm 5,5), beteljesítve ezzel a pünkösd ígéretét. Megváltónk nyomdokában járva fogadjuk hát újfent a Szentlélek ígéretét, amely megújít minket, és újjáteremti föld színét.

Így imádkozzunk közösen ezen a Pünkösdön:

Világosság Lelke, világosítsd meg elménket,

Szeretet Lelke, lobbants lángra szívünket,

Élet Lelke, te adj erőt tagjainba,

Isten Lelke, gyógyíts és szabadíts meg minket,

most és örökkön örökké,

hogy a Pünkösd ígértének szenvedélye vezessen életünkben.

Ámen

Az EVT elnökei:

Forrás:

www.oikoumene.org