Reformátusok Lapja 2022/21. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

A Magyarországi Református Egyház hetilapja

Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu)

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám:

OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma:

HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa

Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu)

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Bruzák Noémi / MTI

ELEINK FOHÁSZAI

Ne hagyd elfoglaltatni szívedet és elmédet a bűnös és ártalmas gondolatoktól, mert azokat gyűlöli az Isten. Ítélj mindenkor jobban, s többet a te felebarátod felől, hogy sem tennen magad felől; és mentől feljebb való vagy valamelly jó dologban, annál alázatosabban viseld magadat mind Isten, s mind emberek előtt.  KÉZDIVÁSÁRHELYI MATKÓ ISTVÁN (1625–1693)

INTERJÚ • 6. A református kultúra ünnepe | Május utolsó hétvégéjén tartják a Református Zenei Fesztivált Budapesten. Az eseményre Bódiss Tamás hívogat

GONDOLATOK • 7. Összetartozva | Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének gondolatait ajánljuk

EGYHÁZI ÉLET • 10. Az áldozat ereje | Bemutatjuk a rétsági és a balassagyarmati református gyülekezetet

REFORMÁTUS ÉLET • 12. A gyermek Isten ajándéka | Mitől keresztyén egy óvoda, és milyen támogatásokat kapnak az intézmények az óvodai hitélethez?

INTERJÚ • 16. Egymás hite által épülünk | Gudor Kund Botondot, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperesét a Református Egység Napjáról kérdeztük

GONDOLATOK • 21. Marosszentimre gyarapodik | Ablonczy Bálint újságíró, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézet munkatársa írását ajánljuk

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK: szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

CSŰRÖS ANDRÁS

V. 22. VASÁRNAP

(6) „…ajándékul a nagy királynak.” (Hós 10,1–11)

Az Asszír Birodalom kedvelt szokása volt, hogy egy leigázott országból elvitte az istenek szobrait, és bevitte a főtemplomba, mintha az asszír főisten előtt borulnának le. Ez a pszichológiai hadviselés, megalázás része volt. Hóseás szerint Izráel bálványszobrait is így fogják elvinni Asszíriába. Több ez, mintha semmivé lennének: az ellenség kezébe kerül a sok pénzből megépített szobor. Ezt az Ige „ajándéknak” nevezi, amely mutatja, mennyire megalázó lesz a megszállt ország helyzete. Érdemes felidéznünk az Újszövetség lapjait; keletről nem hódítók jönnek, hanem olyanok, akik leborulnak Isten Fia előtt. Nem visznek, hanem hoznak. Méghozzá igazi ajándékokat: aranyat, tömjént, mirhát. Nem öntömjénező, gátlástalan néphez jönnek, hanem családhoz, ahol alázatos édesanya ad életet a Fiúnak, és csendes édesapa figyel az égi szavakra. A két történet párhuzamba állítása helyre teheti a mi szerepünket. A hívő nem arra törekszik, hogy megalázza ellenfelét. Nem legyőzni akarjuk a másikat: a mi célunk imádni Istent. Imádni Istent a sikerünkkel, a céljainkkal, a családi életünkkel. Nem ajándéknak nevezni azt, amit elkobzunk a másiktól – legyen az akár lelki kifosztása a másiknak. Hanem ajándékot szeretnénk adni: méghozzá Krisztusnak.

Róm 14,5–12  90. zsoltár

V. 23. HÉTFŐ

(12) „…ideje, hogy keressétek az Urat…” (Hós 10,12–15)

A durva kifejlet feltárul Hóseás előtt. Mivel szereti népét, a hírt nem tartja magában. Sokszor azokra vagyunk idegesek, akik a „rossz hír” hozói, vagy akik igazságot szólnak. Máskor az igazság megmondását összekeverjük a sértegetéssel. A próféta azért bánik ilyen keményen a szavakkal, mert tudja, mi vár szeretett népére. Az asszír sereg megszállása nem rózsaszín álom. Szavai azért ennyire szigorúak, hogy megtérjen a nép. A szép szavak korszaka elmúlt –a következő részben mégis meglágyul majd újra a kijelentés. Elszoktunk a kemény szavaktól, és mintha így volnánk már az őszinte igazsággal is. Isten közelsége viszont tud, igazsággal, tükröt tartani életünk elé. A háborús vészjósló szavak mögött a prófécia még mindig nem zárja le az utat Isten előtt. Isten felé mindig lehet közeledni. Nincs olyan bűn, nincs olyan mocsok, amelyet Krisztus szeretete ne tudna teljesen megtisztítani! Ideje van az istenkeresésnek. Vonatozásra készülve elhatároztam, végigimádkozom az utazást. Amint elhelyezkedtem, felszállt vagy ötven fociszurkoló, és elkezdtek üvöltve énekelni. A kihívást elfogadtam: akkor is keresem az Úr társaságát. Sikerült imádkoznom. Hasonló körülményekben kell Istent keresnünk: a világ túl akar üvölteni, megpróbálja elterelni figyelmünket, lehetetlenné tenni, hogy Istent keressük. De ne adjuk fel! Keressük őt, mert Isten pontosan egy imádságnyira van tőlünk. Róm 14,13–23  484. dicséret

(4) „Úgy bántam velük, mint amikor valaki arcához emeli gyermekét…” (Hós 11)

Hóseás próféta könyvének 11. része költemény, amelyet szülő énekel szeretett gyermekéről. Hóseás életéből kiindulva azt hinnénk, szerelmes vers, de több képet használ, ami a gyerekekre vonatkozik. A tiszta szülői szeretet hasonlít az önzetlen szerelemre. Az Atyát óriási csalódások érik gyermekei miatt. Isten szinte el is kényezteti az övéit, akik emiatt nem becsülik meg igazán (lásd 2. vers). Az igeszakaszban, amely ének is lehetne, többször elmondja: ő nem ember. Mert nem úgy kombinál, nem úgy gondolkozik, mint mi. „A ti gondolataitok nem az én gondolataim.” (Ézs 55,8) A kisgyermek iránt érzett büszkeség és teljes szeretet megnyilvánulása, hogy kezébe veszi és arcához tartja a finom, puha arcocskát. Csodás érzés megölelni egy kisgyermeket. Isten ezzel a képpel fejezi ki a kiválasztottai iránti szeretetét. Ezért sem tud teljesen lemondani az övéiről. Ezért mondja meg a szakasz végén, hogy „megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom” (8). Nagyon nehéz elképzelni, hogy minket Isten az Ige képe szerint szeret. Főleg azoknak, akik híján vannak a mindennapi szeretet megélésének. Isten viszont így bánik velünk, az Úr szemében olyanok vagyunk, mint egy szerető szülő szemében kisgyereke.

Róm 15,1–13  455. dicséret

25. SZERDA

(11) „Én szóltam a prófétákhoz…” (Hós 12)

„Én szóltam a prófétákhoz” – hangzik Isten szava egy próféta által. A 12. részben az újabb ítélet profilja szerint mutatja be Isten és a nép kapcsolatának történetét. Az egész rész egyik centruma: Isten folyton szólt, és most is, mert „pere van” népével. Azaz mindig szívén viseli a hitetlenségbe süllyedtek életét. És Isten szól. És újra, ezerszer is szól. Boldog, aki meghallja Isten szavát! Akik hallják az intést, figyelmeztetést, előrejelzést, hallják a hívó szót: „Jöjj, és kövess engem!” (Lk 18,22) De Hóseás kortársai nem hallanak Isten csendes, mégis

leghangosabb szavából. Mennyire ellentétes ezzel a kapernaumi százados története, amelyben egy pogány római üzen Jézusnak: „...csak egy szót szólj, és meggyógyul az én szolgám.” (Mt 8,8) Neki elég egy szó, a vallásosnak tartott népnek ezer is kevés. Sokszor a hitetlenek előbb meghallják az evangéliumot, mint azok, akiknek füle már megszokta az Igét. Legyünk résen! Legyünk olyanok, akiknek elég egyszer szólni! Figyeljünk lelkileg mindennap Istenre, hogy az Igét meghalljuk, és az eleven legyen bennünk! „De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.” (Lk 11,28) Róm 15,14–33  236. dicséret

(10) „Hol van a királyod?” (Hós 13)

Hóseás folyamatosan felteszi a kérdést Izráelnek: Hol van a királyod? A nagy kampányígéretek füstbe mentek, egyedül maradtak. Nem lett volna így, ha Isten lett volna az igazi reményük. A rosszban már bíznak Istenben, addig el voltak nélküle is. Áldozócsütörtök napján az Ige kérdésére tudunk felelni: nekünk van királyunk. Olyan királyunk, akire mindig számíthatunk. Aki felment a mennybe, mégsem hagy el minket. Aki Szabadító és Közbenjáró. Mindezek a hozzánk fűződő kapcsolatából erednek. Hóseás idejében bálványokat csókolgatnak az emberek. Nekünk pedig megadta Isten, hogy hús-vér Urunk legyen, aki érti a gondjainkat, panaszainkat, csalódásunkat, örömünket, betegségünket és tiszta életünket. Nem elérhetetlen király, hanem elérhető pásztor. Aki nem haragos, hanem megbocsátó és felszabadító. Kiszabadít a bálványimádásból, a frusztrációból, a haragból és a holtak hazájából (14). A prófécia egy hűtlen nép büntetését mutatja be. Áldozócsütörtökön pedig a hűséges Krisztus áldására figyelünk, akit, mint égi bírót, felemelt fővel várunk vissza. „Bizony, hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20–21)

Róm 16,1–16  358. dicséret

(10) „Mert egyenesek az Úr útjai…” (Hós 14)

Az igeszakasz eleje erős kezdés egy könnyelmű népnek. Az első vers durvaságát nem Isten akarja. Ilyenek voltak az asszírok és az ókori népek seregei. Hála Istennek, ebben a régióban elszoktunk ettől a durvaságtól. Igeszakaszunk a közelgő ítéletet ismétli el, közben szeretettel beszél Izráelről, és reményteljes jövőt mutat be. Összegzése az egész könyvnek. A végén a reménység domborodik ki. Mintha a színpadon Isten igazsága, irgalma és a bele vetett remény viaskodott volna. Sok-sok szenvedésen ment át Hóseás, mire elmondta igehirdetéseit. Jézus Krisztus előképe abban, hogy eggyé válik népe szenvedésével. De Hóseás nem helyettük szenved. A sok kacskaringós helyzeten keresztül, amely parázna hitvesét és a parázna népet jellemzi, Isten tiszta megoldást ajánl. Egyenes utat. Csábító és izgalmasnak tűnő a kanyargós, kalandos élet. Az egyenes út nem unalmas, hanem tiszta, világos. Isten útja néha ösvény, de ez az igazán járható út. Az Úr útja nem autópálya, de életre vezet. „Az igazság ösvényén élet van, és útja nem a halál felé vezet.” (Péld 12,28) Az út egyenes, de attól még figyelni kell, hogy ne kanyarodjunk le róla. Érdemes ezen maradni. Hiszen az „Isten útja tökéletes.” (Zsolt 18,31)

Róm 16,17–27  359. dicséret

(11) „Őbenne lettünk örököseivé is…” (Ef 1,1–14)

Igénkben átsugárzik a predestinációs hit. Az eleve elrendelést összeköti az örökség fogalmával. Az örökség az ókori világban azt illette meg, aki fiú volt. Ezért írja a Biblia sokszor: Isten az ő fiaivá fogad minket. Nemtől függetlenül igaz ránk, hiszen ez azt jelenti, hogy első számú örökösök vagyunk. Rómában bevett szokás volt, hogy a végrendeletben valakit fiának fogadott az elhunyt. Nagy szó, ha valaki gazdag ember örököse. Már a végrendelet aláírása után úgy élheti az életét, mint aki tudja: egyszer majd óriási vagyon üti a markát. Morbid módon néha eszébe jut, mit fog kezdeni a pénzzel. A gondolkodásában megjelenik, ezzel átalakítva életét. Van persze más jellegű örökség is: egy személyes tárgy vagy valami bölcsesség, a szeretet, vagy csak a családnév felelősségteljes öröklése. Mindegyikkel feladatot és felelősséget kapunk. Meg kell becsülni. Az Isten örökösévé fogadott. Nem csupán szeret minket és megsimogat, mint egy rokon gyereket, hanem nevére irat. A Krisztusnak átadott életű ember úgy élhet e világban, mint aki örökös. Az örökséggel feladatot is kapunk, elhívást, szolgálatot. Ki egy talentumot, ki tízet. De van, amit mindenki: a megígért Szentlelket. Józs 1  261. dicséret

26.

A református kultúra ünnepe

BALOGH-ZILA TEODÓRA

Fáklyás felvonulás, térzene, matinékoncertek, áhítatok és kórustalálkozó. A régizenétől a jazzig számos műfaj megtalálható a Református Zenei Fesztivál zenei palettáján. A május utolsó hétvégéjén, Budapest szívében szerveződő többnapos eseményről Bódiss Tamás egyházzenei vezetőt kérdeztük.

Miért fontos, hogy a templomfalakon kívül is megjelenjen a református kultúra?

Mert a kultúránk olyan gazdag, hogy nem fér be csak a templomokba. Egyházunkban is egyre sokrétűbben fejeződik ki ez, hiszen egyre több a református művészeti iskola. Más szemszögből nézve pedig azért is fontos, hogy megmutassuk magunkat egy belvárosi fesztivál keretén belül, mert így az is találkozhat az értékeinkkel, aki nem jön be a templomba, ez aztán segítheti lelki életének alakulását, fejlődését, Isten felé fordulását. Ezért fontos például a fesztivál látványos és jól hallható eleme, a Ráday utcán végigvonuló menet, amely énekeskönyvi énekeket énekel. Ezt a hagyományt ebben az évben is felelevenítjük, ugyanakkor új utakat, új helyszíneket is bekapcsolunk, mint például az Orczy-park vagy a Nagyvárad téri református templom.

Mitől lesz a kultúra vagy a zene református?

Ez a zenei fesztivál azért református, mert mi csináljuk és hozzánk kötődik. Abból az értékrendből, hitvallásból táplálkozik, amelyben mi, magyar reformátusok élünk. Ebbe beletartozik a

templomi istendicséret, de belefér az is, sőt, összhangban van az értékeinkkel, hogy parkokban, belső udvarokban zenélünk különböző műfajokban.

A rendezvény koncertjei, gyermekműsorai mellett fontos programpont az az új református énekeskönyv köré épülő konferencia, amelyet május 28-án, szombaton délelőtt szerveznek a Nagyvárad téri református templomban. A kötet már múlt év őszén megjelent. Miért látták mégis szükségét ennek a konferenciának?

Sokakhoz eljutott már az új énekeskönyv, de még nem mindenki ismeri. Ugyanakkor számos kérdés is felmerült a kiadás óta. Leginkább az foglalkoztatja a kötet aktív használóit, hogyan lehet kísérni azokat az énekeket, amelyek nincsenek benne a régi énekeskönyvünkben és az ahhoz tartozó korálkönyvben. Az új kötetben ugyanis 210 új éneket, köztük 120 új dallamot találunk. A most ezekhez formálódó kíséretgyűjteményt a régebben bevett korálkönyv kifejezés helyett kántorkönyvnek szeretnénk nevezni. A szerkesztést Szabó Balázs zenetörténész, székesfehérvári orgonista-kántor fogja össze. Ő lesz egyik vendégünk a szombat délelőtti konferencián, ahol jó néhány kíséretet bemutat. Az énekeket azonban nemcsak kísérni kell, hanem valamit eléjük is szoktunk játszani, ezeket intonációnak vagy prelúdiumnak nevezzük. Szükség van továbbá orgonára írt olyan darabokra is, amelyekben feltűnik egy-egy ének dallama. Ezt a műfajt jól ismerjük Bachtól. A kántorkönyvben kíséretek és előjátékok mellett ilyen új dallamfeldolgozások megjelentetését is tervezzük.

Arra számítanak, hogy a kántorkönyv még jobban segíti majd az énekeskönyv terjedését?

Mindenképpen. A tavaly ősszel megjelent énekeskönyvet óriási érdeklődés övezi, már 60 ezer példány talált gazdára belőle. A kiadó folyamatosan szervezi a gyártást és eladást, hogy újabb helyekre jusson el a kötet. Számos gyülekezet kezdte el adventkor, újévkor használni az énekeskönyvet, vannak azonban, akik húsvétkor vezették be a használatát. Lesznek, akik ezután veszik kézbe, de az biztos, hogy a kántorkönyv sokat lendít majd az ügyön. Ezért is van szükség erre a találkozóra, ahogyan magára a zenei fesztiválra is. Hagyományos és új zenei kincsünk így minél többekhez eljuthat.

 FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

A Református Zenei Fesztivált május 27. és 29. között rendezik Budapesten. A református tanárok és diákok felvonulásával induló esemény főbb helyszínei a Kálvin tér, a Bakáts tér, az Orczy-kert és a Nagyvárad téri református templom. Részletes program az rzf.reformatus.hu oldalon érhető el.

A szerző a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke

Összetartozva

A határok által egymástól elválasztott magyar reformátusság összetartozástudata az elmúlt nehéz évszázadban is töretlenül fennmaradt, még a diktatúrák sötét évtizedeiben is tartottuk egymással a kapcsolatot legális és kevésbé legális csatornákon keresztül.

A Magyar Református Egyház egységének kimondása nagy jelentőségű, jelképes cselekedet volt 2009. május 22-én Debrecenben. Erőteljes életképek és motívumok maradtak meg sokunkban. Maréknyi föld, dús lombkoronájú, erős gyökerű, kapaszkodó fa, nyilatkozat egymásért, minden világtáj magyar reformátusait magába ölelő

„Számos válságos és felemelő alkalommal megéltük a kölcsönös teherhordozás áldásait, az egység korábbi és mai bizonyságait, amelyek tisztogatják, táplálják önazonosságunk forrásait.”

Hálásak vagyunk, hogy református egységünk életre keléséhez felhasznált a velünk lévő Isten egyéni barátságokat és testvérgyülekezeti kapcsolatokat, váratlanul légiesített határokat és kudarcos népszavazást, történelmet és hitvallásos összetartozást. Elvett és adott, szomorított és biztatott, csontszárazzá engedett lenni és vágyakozást lobbantott. Kegyetlenséget és lelketlenséget kellett megérnünk, hogy kegyelemre vágyjunk és Lélek-jelenlétért fohászkodjunk. Megkaptuk a Lélek áldását, mert megvallottuk: Krisztus a jövő, együtt követjük őt!

egységesítő menet, felszabadult éneklés, a főteret és a szívünket betöltő úrvacsorai közösség. Ó, mióta vártunk erre! Mióta munkálkodott Isten sok-sok stáción át bennünk és közöttünk, hogy szinte idegszálanként és inanként keltse életre bennünk a reményt: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31)

Bethlen Gábor erdélyi fejedelemről jegyezték fel, hogy „utolsó kézmozdulatával is győzhetetlen életerejének lelki hatalmát sugározta ki” – írja Makkai Sándor. Betegágyán, testamentumként írta le ugyanezt az Igében megfogalmazott kérdést, és hozzátette az egyetlen tökéletes választ, a maga személyes hitvallását a saját keze írásával: „Nincsen senki, bizonyára nincsen!” Mivel Isten velünk van, senki és semmi nem képes arra, hogy ellenünkre legyen, és fordítva is megáll a tétel: kinek a velünk-léte érhetne bármit is, ha Isten ellenünk van?

Bethlen Gábor hite szerint a feltételből tétel lett. Törlődött a tételmondatból a feltételes mód, a „ha” szó. Már nem arra került a hangsúly, hogy HA Isten velünk, hanem azt tudta állítani: az Isten velünk!

Az egység helyreállításánál közös nevező volt, hogy a magyar reformátusság Isten Igéje alapján, a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást elfogadva, folyamatosan megőrizte hitbeli és teológiai egységét. Őriztük istentiszteleti rendünk közös alapelveit, a sákramentumok kiszolgáltatásának egységét soha fel nem adtuk. A református keresztyén nevelés, a pásztori szolgálat, a misszió, a keresztyén szolgáló szeretet, a paritáson alapuló zsinat-presbiteri kormányzat és az egyházfegyelem gyakorlásának alapelvei az egységet és az összetartozást soha nem vonták kétségbe. Összeköt bennünket történelmi örökségünk és közös kultúránk is.

A mögöttünk lévő időszak meggyőzött bennünket arról, hogy mennyi mindenünk van és menynyi mindenről kellene még tudatnunk egymást. A bőség zavarának és a mértéktartás kényszerűségének feszültségét a folytatás reménysége oldja bennünk. Közösségünk elmélyült és ki is bővült, hiszen kialakultak az együttműködés keretei és formái, rendszeresen találkozunk egymással, bizottságainkban foglalkozunk közös ügyeinkkel, miközben szervezetileg teljessé vált Kárpát-medencei egységünk, és immár a diaszpórában élő testvéreink is jelen vannak körünkben. Testvérgyülekezetek sora talált egymásra, oktatási-nevelési-szociális intézmények kapaszkodnak öszsze lelki-szellemi-fizikai építkezésre. Számos válságos és felemelő alkalommal megéltük a kölcsönös teherhordozás áldásait, az egység korábbi és mai bizonyságait, amelyek tisztogatják, táplálják önazonosságunk forrásait.

Legyen Isten áldása a gyulafehérvári Magyar Református Egység Napján és a világ bármely részén élő magyar reformátusság szolgálatán! 

„Adj szolgádnak rád hallgató szívet!”

A magyarországi történelmi egyházak vezetői, külhoni magyar és nemzetközi egyházi vezetők, valamint a miniszterelnök, a korábbi államfő és más állami tisztségviselők részvételével rendezett ökumenikus istentisztelettel kezdődött Novák Katalin államfő beiktatása május 14-én, szombaton.

ÚTMUTATÁS A KERESZTYÉN VEZETŐ ÉS

A KERESZTYÉN EMBER SZÁMÁRA

– Egyszerre van szükség a legnagyobb alázatra és a legnagyobb merészségre ahhoz, hogy fel merjük tenni a kérdést: mit mond nekünk Isten? – fogalmazott Balog Zoltán püspök igehirdetésében. Az MRE Zsinatának lelkészi elnöke hangsúlyozta, keresztyénként a Bibliában keressük életünk mélyebb összefüggéseit. A püspök üdvözölte, hogy Magyarország új köztársasági elnökére a keresztyén és zsidó közösségek együtt kérhetik Isten áldását. Mint mondta, ehhez Novák Katalin igényére és bátorságára is szükség volt.

Balog Zoltán elmondta, az alaptörvénybe is belefoglalt keresztyén hagyományok és értékrend ápolása csak úgy valósulhat meg, ha élő, Jézus Krisztus felé forduló közösségekből táplálkozik. Ilyen közösségi esemény a köztársasági elnökre áldást kérő istentisztelet is. – Együtt imádkozhatunk a gyülekezet színe előtt Novák Katalinért, a magyarokért és minden emberért.

FOTÓ: BRUZÁK NOÉMI/MTI

Kárpát-medencei magyar és külföldi egyházi vezetők kértek áldást Magyarország

A püspök az isteni útmutatásról beszélve idézte az ismert bibliai szakaszt: ...akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál... (Róm 8,28)

BALOGH-ZILA TEODÓRA

új köztársasági elnökére a budapesti Kálvin téri református templomban múlt hétvégén. A hívő református Novák Katalin

állami beiktatása előtti ökumenikus istentiszteleten Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinatának lelkészi elnöke hirdetett Igét. Az istentisztelet liturgiájában bűnvalló és könyörgő imádságok, bibliai szakaszok, zsoltáréneklés és áldásmondások is helyet kaptak.

Balog Zoltán úgy fogalmazott: aki Istent szereti, az magától értetődően embertársait is szereti, és a javukat akarja. –Az Istent szerető vezető szeretetteljes aggodalommal tekint mindenre, ami Isten teremtményeivel történik. A keresztyén vezetőnek kötelessége szembeállni azokkal, akik hatalmuk érdekében feláldozzák mások biztonságát, jövőjét és életét –mondta, példaként említve a hazánk szomszédságában dúló háborút. A püspök útmutatásként hozzátette, Isten jó célra formázta meg a világot, és ha az ő kezében tudjuk magunkat, akkor betöltjük életünk célját. – Isten szereti a világot, mindennap szól hozzánk, és ha együtt halljuk meg a szavát, akkor erősebbek leszünk” – zárta igehirdetését.

„TEDD SZILÁRDDÁ, ERŐSSÉ ÉS ÁLLHATATOSSÁ!”

A keresztyén egyházvezetők nevében Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, Erdő Péter bíbo-

Balog Zoltán elmondta, az alaptörvénybe is belefoglalt keresztyén hagyományok és értékrend ápolása csak úgy valósulhat meg, ha élő, Jézus Krisztus felé forduló közösségekből táplálkozik.

Ilyen közösségi esemény a köztársasági elnökre áldást kérő istentisztelet is.

ros, esztergom-budapesti érsek, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, metropolita, II. Efrém Ignác szír ortodox pátriárka és Ausztria metropolitája, Najla Kassab, a Református Egyházak Világszövetségének elnöke és Balog Zoltán, az MRE Zsinatának lelkészi elnöke áldotta meg Novák Katalint. A köztársasági elnököt levélben köszöntötte Christoph Schönborn bécsi érsek-bíboros és Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija.

A Kálvin téri templomban közismert személyiségek imádkoztak Novák Katalinért. Vizi E. Szilveszter Széchenyi-díjas orvos pártfogásért könyörgött és azért, hogy a köztársasági elnök hitben és tisztességben végezhesse munkáját. Ádám Veronika Széchenyi-díjas orvos az elnök tisztánlátásáért és bölcsességéért imádkozott, míg Kovács Ákos énekes azért, hogy az Isten és ember iránti tiszteletet minél inkább átélhessük Magyarországon. Skrabski Fruzsina filmrendező, újságíró azt kérte, az új köztársasági elnök anyai szeretettel tudja szeretni nemzetét. Gryllus Dániel zenész imádságában a magyar kulturális hagyomány és nyelv összekovácsoló erejét méltatva Ady Endre szavaival fohászkodott: „Adja meg az Isten, / Sírásaink végét, / Lelkünk-

nek teljességes, / S vágyott békességét, / Adja meg az Isten.” Schäffer Erzsébet újságíró pedig így fogalmazott imádságában az elnökért: „Kérlek, Uram, ahogy eddig, légy mellette! Segítsd, hogy okos női érzékenységgel hidat építsen az árkok fölött..., hogy a közöst segítse megtalálni bennünk, és ne azt, ami elválaszt!” Az újságíró imádkozott a köztársasági elnök családjáért is.

KÜLÖNBSÉGET TENNI JÓ ÉS ROSSZ KÖZÖTT

Az esemény végén Novák Katalin Salamon király szavait idézte: „Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet [más fordításban: rád hallgató], hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között.” (1Kir 3,9)

A Psalterium Hungaricum kórus, Pálúr János orgonaművész és Bódiss Tamás az MRE egyházzenei vezetője közreműködésével kísért ünnepi istentisztelet perselyadományát a kárpátaljai magyarok és a háború elszenvedői javára ajánlották fel. A köztársasági elnök hivatalos állami beiktatása ezután a Kossuth téren folytatódott.

Az istentisztelet visszanézhető a Magyarországi Református Egyház Facebook-oldalán. 

Az áldozat ereje

Családias hangulat, kölcsönös bizalom és a hitéletben szorosan összetartó közösség egyaránt jellemzi a rétsági és balassagyarmati református gyülekezeteket. A természeti kincsekben és épített örökségben egyaránt gazdag Nógrád megye ma is egyfajta végvári szerepet tölt be. Itt él az országban a legkevesebb református, mégis befogadó, vendégszerető és rendkívül kitartó gyülekezeteket ismerhettünk meg Molnár Ambrus református lelkész útmutatásával.

Először a mintegy háromezer fős Rétságra vitt az utunk. A Templom utcában álló imaterem átmenetileg felváltva ad otthont a református és az evangélikus alkalmaknak. Molnár Ambrus lelkésszel és néhány gyülekezeti taggal beszélgettünk a gyülekezeti életről.

– Ez önkormányzati épület, reméljük, lehet majd saját imatermünk. Rábízzuk magunkat az Istenre, miközben aktívan keressük a lehetőségeket az önállóvá válásra – kezdte a hely bemutatását a tiszteletes, amíg az általuk gondozott kerten át az épületben elfoglaltunk helyünket a beszélgetéshez.

Molnár Ambrus ismertetése szerint Rétság egyfajta szórványközpontnak számít, a térségben élő reformátusok –amellett, hogy kevesen vannak – szétszóródva élnek. Mintegy száz református él a kisvárosban, közülük hússzal van kapcsolata a gyülekezetnek. A közösség évtizedek óta hűséges alapot képez, ezt

tovább lehet építeni és fejleszteni. Reménykednek abban, hogy akár a régió fejlődésével párhuzamosan beköltözők között érkeznek új gyülekezeti tagok.

A helyi sajátosságokról kiderült, hogy templom soha, de helyben lakó lelkész volt Rétságon. 1942 és 1966 között hat református lelkipásztor élt és szolgált a településen. A ’60-as években nehéz időszak következett, a reformátusság önálló lelkipásztor nélkül maradt, ezért szórványgyülekezetnek minősült, majd 1967ben a parókiaépületet is értékesítették. 1994-ben újra érkezett lelkész Balassagyarmatról: Molnár Ambrus édesapja, Molnár Zsigmond. Eleinte Szokolyáról, majd 2000-től Balassagyarmatról járt ki Rétságra. Kezdetben havi egy, majd 2018 szeptemberétől – szórványátalakítás következtében – heti egy istentiszteletet tartottak, és tartanak ma is.

Simon Alíz gyülekezeti tag rendszeresen segít például a hittantáborban,

takarításban és a vendéglátásban. Nem keresztyén családban nevelkedett. Megosztotta velünk megtérésének történetét: miután férjével megismerkedett, közösen részt vettek egy istentiszteleten, zenés áhítaton, 2010 körül. Később húgával együtt konfirmált, Isten hívta el mindkettőjüket. Férje, Simon Balázs presbiter 27 éve került Rétságra, már akkor csatlakozott a gyülekezethez.

Fiuk, ifjabbik Simon Balázs segít édesapjának, és bár sajnálja, hogy nincs sok új tag, és kevés a fiatal, saját korosztályában mégis igyekszik úgy beszélni a hitéről, hogy ehhez nyitottan viszonyuljanak, illetve törekszik az általános tévhitek eloszlatására.

AZ ÁTLAGOSNÁL NAGYOBB ÁLDOZATRA VAN SZÜKSÉG

Úton Balassagyarmatra Molnár Ambrus elbeszélte, hogy a térség református lakossága többségében az ország más részéből települt be, ráadásul nagyon szétszóródva élnek. Balassagyarmatra többen a környező településekről járnak be. Ha valaki reformátusként istentiszteleten szeretne részt venni, nemritkán utaznia kell, oda-vissza olykor 10, de akár 30 kilométert is. Ahhoz, hogy az eklézsia működjön, talán az átlagosnál nagyobb áldozatra van szükség. A helyi református gyülekezetek egyik fő missziója megszólítani mindenkit az evangéliummal, aki nem tagja egyetlen közösségnek sem. Jelenleg ketten szolgálnak Balassagyarmaton húgával, aki beosztott lelkészként főleg a hittanoktatásban vállal szolgálatot. Három településen összesen tíz intézményben oktatnak hittant.

MEGHÍVÁS ÉS VÉGVÁRI SZEREP

Molnár Ambrus hangsúlyozta: a vasárnapi istentisztelet, az igehirdetés és imádság köré szerveződik minden közösségi programjuk. Kiemelt figyelmet fordítanak a tanító jellegű prédikációkra, hogy a keresztyén hit tudatossá váljon. Nagy örömmel újságolta, hogy bár ez korábban nem volt rendszeres, de Istennek hála, az utóbbi egy-két évben felnőtteknek és fiataloknak is indítottak konfirmációs csoportot. Most is készülnek erre az ünnepi eseményre. A nógrádi városban most is két csoportban készülnek fel a konfirmációra. A két középiskolás lányt a beosztott lelkész, Molnár Melinda készíti fel. A felnőttek szintén ketten vannak, egy férfi és egy édesanya. A lelkipásztor megfogalmazása szerint ez az első olyan felnőttkonfirmáció, amelyik a hittanoktatás termése.

A végvári szerepből a mai napig nem lépett ki a térség. Nógrád megyében sajnos folyamatos hanyatlás figyelhető meg gazdaságilag és népességszámban is. 190 ezer fő alatt van a megye lakossága. A Felvidék szomszédos területeivel együtt itt palócok élnek, akik katolikusok, mégis, a Nógrád megyei reformátusok több mint négyszáz éve jelen vannak. 1911 óta önálló a gyülekezet, azóta szolgálnak helyben lakó lelkipásztorok, hirdetetik az Isten Igéjét a református közösségekben.

– Ahogy Palócföldön mondják, én is „gyüttmentnek” számítok, a feleségem révén kerültem a térségbe – folytatta a bemutatkozást Kuzma Zoltán, a szlovákiai Lukanénye volt polgármestere. Ő is a balassagyarmati gyülekezet tagja. Lukanényén csupán maréknyian vannak reformátusok, de meg tudták mutatni a református hitüket és az abból fakadó cselekvőkészséget. Ezzel sok szimpatizánst szereztek szűkebb pátriájukban. Az, hogy részese lehet ennek a gyülekezetnek, megnyugvás számára, azzal együtt is, hogy vasárnaponként ingázik az istentiszteletre.

Molnár Ambrus felesége, Molnár-Köntös Borbála Karen Pápáról származik.

Nagy váltás volt számára, amikor a Nógrád megyei városba került. A családias légkört ő is megkapónak találja, örül, hogy sikerült kialakítanunk egy kávézós kört. A gyülekezeti tagok így jobban megismerhetik egymást, a mindennapi történéseket megbeszélhetik.

KÖZÖSSÉGI ALKALMAK

Molnár Melinda beosztott lelkész a közösségi alkalmak közül a női kört említette, amelyet gyülekezeti tagoknál tartanak. Népszerű kezdeményezés a testvére, Ambrus által vezetett férfikör is. Ők hétvégi túrákat szerveznek, továbbá különböző előadásokat olyan témákban, amelyek foglalkoztatják őket, például: az apai feladatok, az egyedülállóság. Melinda beosztott lelkészként 2018. szeptember 1-je óta szolgál a gyülekezetben. Az ifjúsági hittanoktatást vezeti, a gyülekezeti zenekart is igyekszik összefogni, utóbbi az éneklésben segíti a közösséget.

MEGSZÓLÍTÁS ÉS TESTVÉRIESSÉG

Feketéné Benkó Kata gyarmati születésű. Eredetileg evangélikus gyülekezetbe járt. A ‚90-es évek óta tagja a reformátusnak, kántorként szolgál, a férje presbiter. – Igyekszünk a gyerekeinket úgy nevelni, hogy mindig legyen fogódzó,

amelyhez vissza tudnak térni – tudatta az ötgyermekes édesanya. Egyik fia, Benedek az istentiszteletek online közvetítésében segít, és most Ambrussal közösen ifjúsági missziót segítő könyvet fordít angolról magyarra.

Fábri Gábor gondnok szintén helyinek számít, a Balassagyarmattól hat kilométerre lévő Ipolyszögről származik. Sokat imádkozik a gyülekezetért, mert Balassagyarmatról rengeteg fiatal vándorol el. Bízik benne, hogy előbb-utóbb ez is kedvező irányt vesz. Pleva Marianna egy családi keresztelő révén került be a közösségbe. Az Isten Igéje és a gyülekezet légköre megfogta és itt marasztalta. Fordulópontnak nevezte ezt, azóta folyamatosan jár a gyülekezetbe.

Molnár Ambrus lelkész büszkén említette még, hogy van egy eredeti, 1660-as váradi bibliájuk. A nagyharangot Tildy Zoltán református lelkész, egykori köztársasági elnök adományozta, akinek édesanyja a helyi temetőben nyugszik. Zeke Kálmán járásbíró nevét pedig azért érdemes számontartani, mert őt választotta ki Isten a 20. század elején arra, hogy közösséggé szervezze a helyi reformátusokat. Mert kész volt Isten ügyét mindig a saját személyes ügyei elé helyezni. Példakép a hitben, a ragaszkodásban és az elkötelezett szolgálatban.  FORRÁS: REFORMATUS.HU, FOTÓ: HIRLING BÁLINT

ILLÉNYI ÉVA

Az óvodáskorú gyermek nevelésének legfontosabb kiindulópontja a biztonság, amelyet Isten oltalmában talál meg. A keresztyén intézményekben többnyire olyan felnőttek veszik körül a gyermekeket, akik el is mondják növendékeiknek, hogy „Isten a mi oltalmunk és erősségünk”. Mitől keresztyén egy óvoda? Mik az óvodai katechézis sajátosságai? Milyen támogatásokat kapnak az intézmények az óvodai hitélethez?

A budai hegyek koszorújában helyezkedik el az egyik legújabb református intézmény. Sétámat a Bárányfelhő Svábhegyi Református Óvodába madárcsicsergés kíséri, amit csak a szomszédos építkezésen dolgozók zaja zavar meg. Az intézményben épp alvásidő van, a nagy csöndből ugyanakkor kiszűrődnek a közös ima hangjai. – A munkatársak, óvó nénik épp a délutáni áhítaton vannak – fogad Zila Péterné óvodavezető.

A HITELES NEVELŐ

Az óvodában alapvetően indirekt módon lehet megvalósítani a keresztyén nevelést, mert a gyerek óvodás korában sokkal fogékonyabb a légkörre, a személyiség kisugárzására, az igazmondásra, mint a szavakra, ugyanakkor fontos, hogy ha valaki keresztyén nevelést akar művelni, maga is hiteles keresztyén legyen. – A nevelőnek nagyon oda kell figyelnie a saját személyes lelki életére, keresztyén életét élje meg, tartsa tisztán – magyarázza az intézményvezető. – Ez persze nem azt jelenti, hogy mi mindig mosolygósok, tökéletesek vagyunk, és soha nem hibázunk, hanem azt, hogy amikor elkeseredettek vagyunk, akkor is az Isten gyermekeinek valljuk magunkat, ha jó kedvünk van, örülünk, akkor Istennek vagyunk hálásak. Ha elrontottam valamit, akkor a Biblia szellemében próbálom jóvátenni, illetve tudom, hogy tartozom Istennek a bocsánatkéréssel, a bocsánatért pedig hálával. Azaz kegyelemből élünk. Ha ezeket megéljük, akkor ez látszik rajtunk. Ezt nem pusztán a gyerekek kedvéért tesszük, hanem magunkért is. Ebben a keresztyén küldetésben járunk a gyerekek között, mert elhívást kaptunk arra, hogy éppen nekik szolgáljunk. Előfordulhat, hogy hibázunk, valamit nem jól mondunk, nem jól csinálunk, vagy nem vagyunk tökéletes hitoktatók, de ez egy óvodás korú gyerek lelkében ott marad – folytatja az intézményvezető.

A NEVELŐI MUNKA MINT MISSZIÓ

Az egyházi intézmények feladata közé tartozik az is, hogy a még nem hívő, de nyitott családokat támogassa, és utat mutasson nekik a személyes istenhit kibontakozásában. Az óvodai közösség is nagy megtartóerővel bír, de csak másodlagos közösség, amely akkor tud igazán hatékonyan működni, ha ki-

Agyermek

egészíti a családok gyülekezeti közösségét. A svábhegyi óvoda befogadja a vallásukat nem gyakorló, illetve a más felekezethez tartozó családok gyermekeit is. Zila Péterné azt mondja, fontos, főleg a mostani sok bizonytalansággal, félelemmel teli világban, hogy a gyerekek lássanak olyan embert, akinek van biztonsága az élő Istenben. Az intézményvezető úgy fogalmaz, hogy azok a családok, amelyek nem gyakorolnak semmilyen vallást, a nevelői munka missziói alanyai: az óvoda kapcsolódási pont lehet azokkal a szülőkkel, akik még nem mentek be a templomba, de ha itt a gyerek jó keresztyén impulzust kap, akkor a szülő számára ez utat mutathat a református gyülekezethez.

– A mi óvodánk csodálatosan szép, pazarul felszerelt intézmény. Azt gondolom, hogy akinek az óvodaválasztásnál ez az impozáns külső volt fontos, annak kicsit nehezebb lesz megérteni, hogy mit is csinálunk itt – mondja Zila Péterné. – Van olyan szülő, aki valóban a konzervatív keresztyén értékrendet választotta, bár ő maga nem gyakorló hívő. De előfordulhatnak olyan elvárások, amelyeknek mi nem felelünk meg, ezekből lehetnek feszültségek is. Abban bízunk, hogy többnyire olyan

„Hálás vagyok az Úristennek, hogy összegyűjtött bennünket, hogy tudunk együtt imádkozni a gyerekekért, egymásért, élő kapcsolatban vagyunk Istennel.” (Zila Péterné)

„A református keretprogram éppen abban szeretne segíteni, hogy a keresztyén szellemben dolgozó óvodapedagógusok programjaikba jobban beépíthessék a keresztyén világkép elemeit.” (Pethő Melinda)

retett óvónővel napokon belül együtt mondják az étkezéshez, lefekvéshez kapcsolódó rövid imákat. De melyek az óvodai katechézis sajátosságai?

– A református keretprogram éppen abban szeretne segíteni, hogy a keresztyén szellemben dolgozó óvodapedagógusok programjaikba jobban beépíthessék a keresztyén világkép elemeit. Talán abban is eligazít, hogy világosabban megérthessék – különösen a pályakezdő munkatársak –, hogy mit jelent a bibliai integráció a nevelésben. Az óvodáskorú gyermek alapvető tevékenysége saját szükségletéből fakad. Legfőbb indítéka a cselekvésvágy és a kíváncsiság. A gyermek a játékban megéli a döntés szabadságát, ő választja ki a játék eszközét, a műveletet, a szerepeket és azt, hogy milyen szabályok szerint teszi azt. A szabadságnak az együttélés szabályai, az emberséges viselkedés szokásai adják meg az észszerű korlátait. Játékában a keresztyén erkölcs jellemzőit gyakorolja: a szeretetet, megértést, igazságot, alkalmazkodást, rendet és így tovább – mondja Pethő Melinda, a Magyarországi Református Egyház (MRE) országos óvodafejlesztési programjának szakmai vezetője. – A bibliai tör-

Isten ajándéka

légkört tapasztal meg a szülő, amelyet pozitívan él meg, és valóban közeledni fog a gyülekezet felé is, még inkább Isten felé. Mi még fiatal óvoda vagyunk, szeptember óta működünk, de dolgoztam már más intézményekben, tapasztalatból mondhatom, hogy különösen a krízishelyzetbe került családoknak jelenthet sokat, hogy mi ott vagyunk mögöttük, és nemcsak az egyik jó óvoda vagyunk a sok közül, hanem olyan lelki közeg is, ahová jöhetnek támaszért. Jelenleg a mi intézményünkben van szabadkeresztyén és katolikus nevelő is. Hálás vagyok az Úristennek, hogy összegyűjtött bennünket, hogy tudunk együtt imádkozni a gyerekekért, egymásért, élő kapcsolatban vagyunk Istennel – mondja a svábhegyi óvoda vezetője.

ÓVODAI KATECHÉZIS

A hitben élő ember számára az imádság a lélek lélegzetvétele, nélküle elerőtlenedik az ember. A gyermekek közül kevés az, akinek első imádságát az édesanya a kiságy mellett mondta el, többségük az óvónőtől hall ilyet először. Az óvodába érkező gyermek kezdetben a nevelő kezeinek összekulcsolását lesi el, később ajkairól a szavakat is. Nem is kell erőltetni, mivel a sze-

ténetek feldolgozása az óvodákban drámapedagógiai módszerekkel, játékos formában történik. A 3–6 éves gyermekek természetes életkori sajátossága, hogy a játékok útján tanulnak és fejlődnek, ezért is fontos, hogy a teremtett környezet, a természet csodáit is ezen a módon ismerjék meg. A keresztyén óvodák nagy többsége éppen ezért „zöld” vagy madárbarát óvoda – folytatja Pethő Melinda. – Az óvodák kiemelt szerepet szánnak a gyermekek érzelemvilágát, értelmi, erkölcsi fejlődését elősegítő játékoknak. Nevelési céljaikat a szülőkkel közösen valósítják meg, szorosan együttműködve a fenntartóval. A gyülekezet lelkipásztorai az óvodában dolgozó pedagógusok és az ő munkájukat segítők lelkigondozását is kiemelt figyelemmel kezelik. Az óvodaprojektben együttműködünk a Református Pedagógiai Intézettel, sok segítséget kaptunk tőlük az intézményi alapdokumentumok elkészítésében, velük együtt dolgoztuk ki a Református Óvodapedagógus Tanulmányi Ösztöndíj- és Mentorprogramot (RÓTÖM). Legutóbb arra kértük őket, hogy szervezzenek négyalkalmas online képzést azoknak a leendő óvodavezetőknek, akiknek még nincs óvodavezetői gyakorlatuk.

ÖSZTÖNDÍJ ÓVODAPEDAGÓGUSOKNAK

– Ösztöndíjprogramot dolgoztunk ki a leendő óvodapedagógusok számára, amelynek ötletét az adta, hogy a református óvodákban dolgozó óvodapedagógusok számát mintegy 40 százalékkal kellene megnöveli a fejlesztett óvodai férőhelyek számához igazítva. A képzés tematikájának meghatározásakor arra törekedtünk, hogy a kezdő óvodavezetők átfogó képet kapjanak az intézményvezetőként rájuk váró feladatokról: a szakmai vezetésen túl felkészítést kapnak a munkáltatói, illetve gazdálkodási és tanügyigazgatási feladataik ellátására is – mondja Pethő Melinda. A program szakmai vezetője lapunknak azt is elmondja, hogy egyre kevesebben jelentkeznek óvodapedagógus-hallgatónak, többen lesznek pályaelhagyók, vagy el sem helyezkednek óvodapedagógusként a pálya alacsony társadalmi megbecsültsége miatt. A nagyobb városoktól távolabb eső új óvodáink fenntartóinak nincs egyszerű dolguk a megfelelő szakemberek toborzásával. A legnagyobb hiány a Tiszáninneni Református Egyházkerületben és a Tiszántúli Református Egyházkerületben mutatkozik. Magas szakmai színvonalat képviselő, keresztyén lelkiséggel bíró szép, új óvoda azonban jelenthet a hallgatóknak perspektívát és vonzerőt. Igényfelmérés után tavaly szeptemberben nyolc hallgatóval ösztöndíjprogram indult. Az MRE megkötötte a szerződéseket a tutorokkal és a mentorokkal is az érintett időszakokra. Feladataik között szerepel a hallgató bevezetése a református óvoda keresztyén pedagógiai/nevelési sajátosságaiba, a fenntartó egyházközség bemutatása, a hallgató szakmai gyakorlatának teljes körű segítése, később a gyakornok módszertani segítése, a jelölt írásbeli és gyakorlati munkájának, tevékenységének ellenőrzése és értékelése. – Most érkeznek be hozzánk az első tutori és hallgatói értékelések a 240 órás gyakorlat időszakáról, csupa öröm olvasni! – mondja Pethő Melinda. – A tutor/mentor és a hallgató (később gyakornok) együttműködése segíti a pályázót a fejlődésében, szakmai céljai megvalósításában, a teljesebb, értéktudatos életre való felkészülésben. A református óvodák munkatársai és fenntartói pedig olyan – magasan képzett és hiteles – új munkaerőt kapnak, akik már nemcsak részesei, de gyakorlói is a keresztyén tanítás rendszeres átadásának. Az országos óvodaprogram várja azon fenntartók jelentkezését, akik fogadnának hallgatókat gyakorlatra, illetve akiknek szükségük lesz óvodapedagógus-utánpótlásra. Emellett biztatják a református óvodák óvodapedagógusait is, hogy jelentkezzenek mentori szakvizsgára, mert szép és hálás feladat az elhivatottság továbbadása az új generációnak.

BÁRÁNYKA FÜZETEK

VÁRJÁK A GYEREKEKET

Gyermekekhez vinni Isten szavát mindig áldás és lehetőség, ugyanakkor nehéz feladat is. Gyermeki nyelven továbbadni az Isten örökkévaló üzenetét, megtalálni a kapcsolódást a kicsinyek életvalósága és Isten szava között egyáltalán nem egyszerű. A Református Pedagógiai Intézet Bárányka füzetek címet viselő sorozata ezt kívánja segíteni. Abból a mindennapi gyakorlatból indul ki, hogy református óvodáink nagy részében minden foglalkozási nap elcsendesedéssel, Isten Igéjére való odafigyeléssel, áhítattal kezdődik. Ezeket az alkalmakat gyakran óvodapedagógusok tartják, akik szívesen vennének segítséget a gyermekeket megszólító és biblikus áhítatokhoz.

A Bárányfelhő Svábhegyi Református Óvoda szeretettel várja azokat a családokat, amelyek a gyermekük megkeresztelésekor a hitben való nevelésre tett fogadalmukhoz elfogadták gyülekezetük segítségét, amit az óvodában folyó neveléssel nyújt. Ugyanilyen szeretettel várják azokat a családokat is, amelyek vágynak a biztonságra, lelkiségre, noha nem keresztelték meg a gyermeküket; de azokat is örömmel fogadják, akik más felekezethez tartoznak, és elfogadják az óvodában kínált keresztyén nevelést.

Zila Péterné óvodavezető azt mondja, ők nagyon szeretik és használják is a Református Pedagógiai Intézet által szerkesztett segédanyagokat. – Például a Bárányka füzetek itt is kézen-közön járnak, nagyon jól lehet belőlük dolgozni. A pedagógiai intézet honlapján is szívesen tallózunk. Mi megvettük a Parakletos Könyvesház teljes bábkészletét is, amelyet a hittanfoglalkozásokon előszeretettel veszünk elő – mondja az óvodavezető.

A hitéleti nevelés tehát a felnőttek hitére támaszkodik: személyes életünk hitre épül, hitben zajlik; hitből merjük vállalni a nevelést Istentől kapott megbízatásként. – A hitéleti nevelés leghatékonyabb eleme a „rejtett tanterv”: azok a dolgok, amelyeket nem magyarázunk, nem tudatosítunk, hanem egyszerűen élünk – mondja Zila Péterné. – Ez azt jelentené, hogy a református pedagógus mindig szárnyaló hitet él át, soha nincsenek konfliktusok, mindig szeretjük egymást, a gyerekeket, a szülőket? Nem. De törekszünk erre, harcoljuk a hit harcait, a konfliktusainkat, az emberi élet minden gyarlóságát, és közben ott vagyunk Isten jelenlétében, keresztyének vagyunk a harcainkban, sikereinkben, bukásainkban. Ebbe ágyazottan valósulhat meg a gyermekek között a bibliai ismeretek átadása, az Ige hirdetése. A református intézmények esetében fontos, hogy kötődjenek a helyi gyülekezetekhez, hogy lelkipásztoraink közöttünk legyenek, hogy egymást szeretetben hordozzuk, hogy meggyőződéseinket, hibáinkat, sikereinket vállaljuk, őszinte légkörben éljünk, gyakoroljuk a személyes és a közösségi imádságot. A felnőttek a hitéleti nevelés miatt is felelősek saját lelki állapotukért, gondot kell fordítaniuk lelki életükre. Ezt azonban nem lehet szabályzatokkal, utasításokkal működtetni, nem lehet fegyelmi úton kikényszeríteni, ez minden dolgozó személyes felelőssége, az intézményvezetés lelki kockázata – mondja búcsúzóul Zila Péterné.  FOTÓ: HIRLING DÁVID, DORKÓ DÁNIEL

Professzorunk,

Sarkadi-Nagy Pál egykor arra biztatta a teológusokat, hogy mindenkinek legyen veteményeskertje vagy legalább néhány cserép virágja, amikor lelkész lesz, hogy növekedést lásson, hogy el ne keseredjen, mert a gyülekezetben nem mindig lát majd ilyen változást és eredményt. Pesszimizmus, korábbi lelkipásztori tapasztalatai mondatták ezt vele vagy a realitás? Már nem tudjuk tőle megkérdezni. De igaz, mindenkinek szüksége van olyan tevékenységre, kikapcsolódásra, amely a vitalitásra, minőségi növekedésre, gyümölcstermésre mutat. Mert ha nem küzdünk a keserűség ellen, meggyökerezik, és az növekszik föl, kárt okozva bennünk és a környezetünkben (lsd. Zsid 12,15). Legyenek olvasmányaink, regény, vers, olyan filmélmény, amelyben győz a hit, a jóság és a szeretet.

Hemingway Akiért a harang szól című híres regénye idézettel kezdődik a már nagybeteg, angol költő teológustól, aki 1624-ben írta: „Senki sem különálló sziget, minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, hiszen egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól” (John Donne). Minden halál a mi halálunk is.

A református egység napja ugyancsak azt hangsúlyozza minden évben, hogy nem vagyunk egyedül. Kontextust ad ez az ünnep egyéni sorsunk és életvezetésünk fontosságának. Érzékeljük-e, látjuk-e, hogy nem az a valóság, amit individuális léptékben mérünk, mert része vagyunk kisebb és nagyobb közösségeknek és végül is az egész emberiségnek? Ez a látás nem kevesebb felelősséget ad, inkább nagyobbat. A magába zárt, önmagába fordult és torzult egyén magányos sóhaja zsákutcába vezet: mit számít az én egyéni életem és cselekedeteim a nagy egészhez képest? Számít.

A gyülekezet tagjai és pásztora is egy közösséget alkotnak. Egymásra vannak utalva. Szemébe néznek-e kölcsönösen egymásnak, hogy olvassanak belőle? Nem kínos kutakodással, csak érdeklődő szeretettel. Észreveszik-e a gyötrő szomorúságot, a segítségkérést? Vagy megijednek attól, és magára hagyják, attól félve, hogy elrejtett, saját be nem gyógyult sebeikre emlékeztetnek, fölszaggatva azokat. Menjen máshoz, keressen orvost, pszichológust, papot. Az irgalmas samaritánusnak is lehettek volna érvei, ha már a pap meg a lévita is elkerülte a bajbajutottat, talán tudtak valamit. Tanuljuk a józan egyensúlyt a munka, felelősség és a kikapcsolódás, feltöltődés között! 

IMÁDKOZZUNK!

Te mellettünk vagy, Urunk. Nem akarsz máshogy tenni. Hogy is lehetne másképpen, hiszen örömödet lelted a teremtésben, és láttad, öröm az embernek veled lenni. Biztonság és békesség nekünk a jelenléted, annál sokkal jobban szereted az embert, hogy ezt nélkülöznie kelljen! Létünk rád van szabva, lelkünk fulladozik nélküled, miért is vonnád meg magad tőlünk?! Azt, hogy lehetséges tőled távol lenni, csak mi gondoljuk. Hogy tetteink, szavaink romlottsága eltaszíthat minket tőled, igen, mi néha így gondoljuk. De kik vagyunk mi, porszem emberek, hogy felülírhatnánk a te velünk lenni akarásod? Szabadíts meg minket attól a végzetes tévedéstől, hogy tudunk olyat tenni, ami automatikusan, örökre elválaszthatna tőled, amire ne lenne kész rögtön a bocsánat! Ámen!  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Név szerint

Az ötvenes évek második felében Pál Korinthusban tartózkodott, újabb utazásait tervezte. Jeruzsálembe készült, majd nyugat felé akart fordulni, Rómába, és tovább, Hispániába, a mai Spanyolország területére (Róm 15,23–25).

Róma, az akkori világ központja különleges helyet foglalt el már a korai keresztyének életében is. Nem tudjuk, ki alapította itt az első gyülekezetet, de biztosan nem Pál, aki levelét utazása tervezése során úgy írta meg, hogy még soha nem járt a városban. Épp ezért elgondolkoztató a nagyívű, mély teológiai kérdéseket fejtegető irat utolsó fejezete, melyben Pál mintegy kéttucat helyi keresztyént említ név szerint. Honnan ismert ilyen sok helybelit? A kutatókat már kétszáz éve foglalkoztatja ez a probléma. Van, aki feloldhatatlannak látja ezt az ellentmondást, és arra gondol, hogy az utolsó fejezet eredetileg önálló életet élő ajánlólevél volt, melyet Pál Fébének adott, amikor útnak indította (16,2). Sokan hozzáteszik: lehet, hogy Fébé az ajánlólevelet nem is Rómába, hanem Efézusba vitte magával, ahol Pálnak sok ismerőse élt, például az itt említett Akvila és felesége: olyan rómaiak, akik Claudius császár rendelete miatt kényszerűségből hagyták el a várost, Korinthusba, majd Efézusba költöztek, megismerkedtek Pállal és a keresztyénséggel, majd a császár halála után (Kr. u. 54) talán hazatértek (ApCsel 18,1–3.24–26; Róm 16,3).

Ajánlólevélre a befogadás érdekében volt szükség. Pál abban bízhatott, hogy ismerősei és hallomásból ismert testvérei munkatársát óvni és segíteni fogják. Nem kényszerül kétes biztonságot és ellátást ajánló fogadókba, hanem lesz, aki megnyitja háza ajtaját előtte. Egységnapra készülő egyházunkat a Rómába írt levél utolsó fejezetének névlistája egyszerű kérdéssel szembesíti: számontartjuk még egymást? Ismeretlenül is?

Kitárjuk életünk és házunk kapuit egy ismeretlen keresztyén előtt?  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD

Egymás hite által épülünk

„A Bethlen-kollégium 400 éve arra figyelmeztet: szükségünk van egymásra, a hitet, a kultúrát, az anyanyelvet csak úgy lehet építeni, ha egymás segítségére vagyunk, egymás hite által épülünk” – mondta Gudor Kund Botond. A Nagyenyedi Református Egyházmegye esperesét a jövő héten Gyulafehérváron, Nagyenyeden, illetve a környező településeken tartandó Református Egység Napjáról és a hozzá kapcsolódó évfordulóról kérdeztük. Örülne, ha minél többen élnék meg az összetartozás érzését a helyszínen, és szeretné méltóképpen megköszönni az Istennek a sok jótéteményét.

Hogyan készülnek a gyulafehérvári és nagyenyedi gyülekezetekben és az egyházmegyében az egységnapra?

A gyülekezetekben intenzív munka folyik, van tennivaló, mert a kis dolgok a készülődés végére maradnak, és általában kiderül, hogy nem is olyan kicsik. A gyülekezetekben lelkileg-testileg készülnek arra, hogy nemsokára nagyobb közösségben adhatnak hálát azért, hogy az Úr támogatta, segítette őket a templomok megújításában. Ezt a köszönetet mindenképpen Isten elé kell vinni. Készülnek a nagy közös istentiszteletre, úrvacsorára, hiszen ilyen nem volt még Gyulafehérvár főterén. Hasonló volt 7 évvel ezelőtt a Bethlen-napokon, de azóta nem voltak ilyen rendezvények. Próbára tevő idő ez, hiszen fel kell készülni a rendezvényekre, a vendégek fogadására, hogy méltó és megfelelő legyen minden színhely arra, hogy a Kárpát-medence református püspökeit, elöljáróit és híveit fogadjuk. Emellett a gyulafehérvári hatóságokkal együtt folyik annak a szobornak a felállítása, amely méltó emléket állít Bethlen Gábornak az ókollégium előtt, tehát azon a helyen, ahol lényegében az erdélyi magyar protestáns tudomány élete elindult. Munkával, imával és várakozással teli ez a periódus.

Ha már említette, 400 éves a Collegium Academicum. Miért fontos ez az évforduló az erdélyi magyarság és az ország szempontjából?

Nem egyszerű a régmúlt felelevenítése, de talán vissza kell nyúlnunk 1622-höz, éspedig május 24-éhez, amikor a fejedelem eldönti, hogy az addig csak a Collegium Illustre szinten működő gyulafehérvári iskolai oktatást akadémiai szintre emelik. Ennek visszhangja egész Kárpát-medencei volt. Erdély szerencséjére és Európa szerencsétlenségére a harmincéves háború

„Nagyenyedről elmondható, hogy olyan a megújított kollégium, mint a végvári bástya: mindenki megleli benne a helyét, aki küzd a hitéért, az anyanyelvéért, a közösségéért.”

nagy károkat okozott a német protestáns egyetemeknek, így alkalom és lehetőség volt megfogalmazni azt a gondolatot, hogy Gyulafehérvár Közép-Európa Heidelbergjévé váljon. Ezzel a gondolattal indította útjára Bethlen Gábor a felsőoktatási intézményt. A szobor méltó emléket állít annak a fejedelemnek, aki nem pusztán tervezett, nemcsak politizált, nemcsak hívő életet élt, hanem épített is. A Collegium Academicumnak az indulás pillanatától kezdve számtalan felemelő periódusa volt, de nagyon súlyos időszakai is. Az 1658-as török és a tatárdúlás után a kollégiumot 1662-ben Nagyenyedre költöztették. Innen indul az enyedi korszaka. Kevesen tudják, hogy Gyulafehérváron nem ért véget a protestáns oktatás, sőt az akadémiai szintű oktatás sem. 1672 után, amikor a jezsuita rend elűzte Sárospatakról a Kollégium diákságát, Gyulafehérváron fogadták be az intézményt, ahol 1716-ig volt. Gyulafehérvár kis református közössége nyilván büszke arra, hogy ilyen rangos intézmények voltak a városban. Örvendünk annak, hogy a gyönyörűen felújí-

tott templomunk belvárosunkban (az Alsó-városban) van, és hogy Gabriel Pleșa, a polgármesterünk, aki hívő ortodox román ember, megértéssel fordul közösségünkhöz. Nagyon hálásak vagyunk az Úrnak azért is, hogy a római katolikusokban partnerre találunk, hogy ott van a székesegyház, amelyet ugyan a katolikusok visszakaptak, de fejedelmeink ott vannak eltemetve. Tehát a történelem szele átjárja a várost, és én úgy látom, hogy az egység napja arra is jó lesz, hogy ezeket a kisközösségeket hitben megerősítse és fejlődésre buzdítsa. Nagyenyedre átlépve, elmondható, hogy olyan a megújított kollégium, mint a végvári bástya: mindenki megleli benne a helyét, aki küzd a hitéért, az anyanyelvéért, a közösségéért. Körülbelül 700 diák tanul ott, olyan fontos intézmény, amelynek öröm a négyszáz évet megélni, és reméljük, hogy több százat ad az Úr még ezek után. Nagyenyed is készül a nagy ünnepre, városként, közösségként, kollégiumként, egyházközségként egyaránt. A városban az egységnap előtt két konferencia is zajlik. Az egyik a Protestáns Újságírók Szövetségéé, a másikat Kolumbán Vilmos rektor úr szervezi, és a Bethlen-kollégium négyszáz évéről szól. Tehát mindkét dél-erdélyi város méltóképpen felkészült arra, hogy a jelentős mérföldkőnek számító egységnapot ünnepelje és átélje azzal a reménnyel, hogy így talán még inkább figyelnek a legkisebbekre is, a szórványainkra. A Bethlen-kollégium 400 éve arra figyelmeztet, hogy szükségünk van egymásra, hogy a hitet, a kultúrát, az anyanyelvet csak úgy lehet építeni, ha egymás segítségére vagyunk, egymás hite által épülünk.

Miért fontos az, hogy az egész Kárpát-medencei magyarság megismerje és megőrizze az erdélyi református hagyományt? Az erdélyi református hagyomány a hitvallásban is gyökerezik. Abban a meggyőződésben, hogy a mi hitünk a Szentíráson alapul, és hogy ezt a hitet semmilyen veszély közepette nem szabad és nem lehet feladni. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy Trianon után az egyház nem pusztán a hitvallásos reformátusságot próbálja átörökíteni, hanem az anyanyelvet is. Ezért az egyháznak Erdélyben, de például a Felvidéken vagy a Délvidéken, sőt a tengeren túl is mindig az a szerepe, hogy tartsa az élő lángot az emberek lelkében, ismertesse ezt anyanyelven, és működtesse azon intézményeinket, amelyekben egybeforr a templom és az iskola. Ezért is fontos a Bethlen-kollégium 400 éves története, hiszen iskola és hitvallás is egyben. Ez az öntudat mindannyiunk számára fontos, mert iskola, kultúra és hit nélkül nincsen jövőnk a Kárpát-medencében.

Mit érzett, amikor biztossá vált, hogy önöknél lesz az egységnap? Én személyesen nagyon örvendtem annak, hogy ez mégiscsak megtörténhet, hiszen a szórványban kissé hozzá vagyunk ahhoz szokva, hogy a demográfiai súlytalanságunk miatt a figyelem középpontja máshol van, de ez a döntés arról győz meg, hogy az utolsó magyar ember, az utolsó református is számít, és nyilván ez evangéliumi biztatás is. Viszont a lelki elégtétel mellett nagy felelősséget is jelent, hiszen menedzselni kell egyrészt a rendezvények lebonyolítását, persze nem egyedül, többek között a szobor felállítását, és az esetleg többségi részről megjelenő érzékenységet. Gondolom, az sem fordult elő eddig túl sűrűn, hogy egy és ugyanazon lelkészhez tartozó három templomot szenteljenek fel egy időben, ahogy az most esetemben lesz: Marosszentimre, Alvinc és Gyulafehérvár. De a nehézségeket és a feladatokat félretéve én nagyon várom azt, hogy találkozhassunk, örvendjünk egymásnak, és viszontlássunk olyan embereket, akik több ezer kilométert tesznek majd meg például Ausztráliából, hogy itt legyenek a szüleik és nagyszüleik templomában, Alvincen. Remélem, hogy a Kárpát-medencei magyarságot is meg tudja szólítani ez az esemény, sőt, az itt élő románság számára motivációt jelenthet, hogy megtalálják ők is azokat az érzéseket és helyzeteket, amelyekben jó együtt követni Krisztust. Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy imádkoznak és imádkoztak értünk, és tudom, hogy sokan nem fognak tudni eljönni az utazási nehézségek, a háborútól való félelem vagy az életkoruk miatt, de mindenképp biztosítom róla azokat, akik gondolnak ránk, hogy mi imádkozni fogunk értük. Az imáinkban hordozzuk a kárpátaljai testvéreinket is. Szeretnénk, ha egymásra találnánk, és ha ezek a közösségek azokkal, akik itt lesznek, méltóképpen tudnák megköszönni az Úristennek a sok jótéteményét. 

A TELJES INTERJÚT A REFORMATUS.HU OLDALON OLVASHATJÁK

Megbélyegzés helyett

DÓKA VIKTÓRIA

A depresszióból felállva még hitelesebben szolgálhat a prédikátor gyülekezete előtt, mert a saját bőrén tapasztalta meg a szenvedést, és megélte Isten szabadítását. El kell fogadnunk, hogy az ember életében vannak krízisek és válságok, amelyekből kétfelé vezethet út – mondja Bodó Sára református lelkipásztor. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanszékvezető tanára szerint a krízisekből kétfelé ágazhat az út.

Tudjuk, milyen lelkiállapotban vannak a lelkészeink?

Statisztikai felmérést készítettünk a tiszántúli lelkipásztorok lelki egészségének állapotáról még 2011-ben. Ebből is kiderült, hogy az imádság jelentős megküzdési stratégia a többség számára. Általában könnyebben oldják meg a hétköznapi gondjaikat, mint az átlagember.

Ahogy a Bibliában Illést, úgy a lelkészt is utolérheti a depresszió, amit mindig komolyan kell venni. Mi segíthet a betegség leküzdésében?

Már az is segítség, ha nem ítélik el érte. Rettenetes érzés megbélyegezettként élni. A stigma ártalmas. Magyarországon a társadalom sokszor stigmatizálja a mentális betegségekkel küzdőket. Éppen ezért jogosan teszik fel a kérdést önmaguknak a lelkipásztorok: „ha megtudják, hogy depressziós vagyok, maradhatok a gyülekezeti helyemen, vagy fel kell adnom a hivatásomat?” A lelkészek ebben a nehéz helyzetben attól tartanak, hogy elveszíthetik a hitelességüket.

Valóban nem lennének hitelesek? Épp ellenkezőleg: nehezen tudom elképzelni, hogy hitelesen beszélhet a szenvedésről az, aki még soha nem ment át válságon. Ha a lelkész nyíltan beszélhet a depressziójáról, lehetőséget kap arra, hogy a gyülekezet támogassa a gyógyulásában, amikor pedig kilábalt belőle, a rábízottakat is jobban tudja majd segíteni a krízisben, hiszen a saját életéből már ismeri a megküzdési stratégiákat. A betegséget legyőzve még hitelesebben prédikál majd, és biz-

tos, hogy nem akar stigmákat ragasztani másokra. El kell fogadnunk, hogy az ember életében vannak krízisek és válságok, amelyekből kétfelé vezethet út.

Melyik ez a két út?

Az egyik, amikor sikerül megküzdeni a krízissel, és a személyiség ezáltal gazdagabbá válik. A másik úton vagy nincsenek megküzdési stratégiák, vagy nem megfelelőek, ilyenkor az ember elfojtja, illetve kivetíti a problémát. Ha

NÉVJEGY

Bodó Sára református lelkipásztor. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) rektorhelyettese, a Gyakorlati Teológiai Tanszék vezetője. A Tiszántúli Református Egyházkerület Pasztorációs Intézetének alapító tagja (2015) és vezetője.

elindul a személyiség széthullása, onnan már borzasztóan nehéz visszajönni. Hála Istennek a keresztyének kezében vannak eszközök. Az evangélium örömhírt jelent, és az áldás lehetősége életbátorító. A Szentírás őszintén ír Istenről, és arról, hogy mit tesz értünk, másrészt az emberről, aki olykor ugyan elesik, és akár kétségbe is vonja a felé áradó erőt, de ha megmarad az Istennel való kötelékben, újra és újra esélyt ad az Úrnak, hogy kiemelje a krízisből.

Mi történik akkor, ha az ember az életbe vetett hitét is elveszíti?

A válasz azzal a kérdéssel kezdődik: vártak-e bennünket születésünkkor? Volt-e olyan felnőtt, aki minden tettével azt üzente: te vagy az én reménységem?

Ebben az esetben indulhat el a biztonságos kötődés, amely abból ered, hogy feltételek nélkül megkapom mindazt, amire szükségem van, attól, aki engem a világra hozott. Ha születés után nem alakul ki ez a kötelék, nem jön létre a biztos bázis. Olyan ez, mint a nyílt tengeren az anyahajó, ahonnan a repülőgépek fölemelkednek, és ha ürül az üzemanyagtartály, visszatérnek megtölteni. Biztos kötelék nélkül az ember szorongva és bizonytalansággal él, és folyamatosan keresi a kapaszkodókat. Ebben a helyzetben nehéz lehet tartósan elhinni, mekkora áldás, hogy Isten jelenlétében élhetünk, még akkor is, ha adott esetben távol érezzük tőle magunkat, vagy ha panaszunk van ellene.

Azt várjuk az Úrtól, emeljen ki bennünket a nyomorunkból akkor is, amikor nem tudunk kötődni hozzá?

Képzeljük el, hogy kötélen kapaszkodunk Isten kegyelmébe, azonban a bizalomvesztésünk következtében ez elszakadhat, és nem tudjuk tovább tartani azt, ami Istenhez kapcsol bennünket. Érezheti úgy az ember, hogy Isten elhagyta. De soha ne felejtsük el, hogy két kötél van: az egyiket ugyan mi tartjuk, de a másikat Isten, és az nem szakadhat el.

Mi lehet a család, a barátok, a gyülekezeti tagok, munkatársak szerepe, hogyan tudunk egymáson segíteni a reményvesztett helyzetekben?

Az egyik legfontosabb, hogy odafigyeljek a másik emberre szeretettel és elfogadással. Ne sikoltozzak, ha durva dolgokat kezd el mondani. Ha valaki mellett megfelelő támasz van, egészen

ritka esetben jut el az öngyilkosságig, hiszen ehhez a drasztikus lépéshez igen erős magára maradottság érzés szükséges.

Vannak az öngyilkosságnak előre látható jelei?

Az öngyilkosság általában nem hirtelen döntés, hanem folyamat, vannak felismerhető jelei. Az egyén minden területen beszűkül: a kapcsolataiban, az érzéseiben, az értékeiben. Már nem tud annyi energiát fektetni a kapcsolataiba, mint korábban. A depressziós sokszor fájlalja, hogy nem kap értékelést, senki nem mondja neki, hogy „te olyan jó, szerfelett kedves, szeretetreméltó vagy”. Spórolunk ezekkel a kifejezésekkel, és az ember egyszer csak értéktelennek kezdi érezni magát. Az élethez agresszió is kell, az önmagam megmutatása, hatékony képviselete. József Attila is próbálgatta: „én, József Attila, itt vagyok!” Ez agresszív mondat. A kultúránk tiltja az agressziót, ez aztán robban mások felé is, de az érzékenyebb, beszűkültebb ember elkezd önmaga ellen fordulni. Lassan azt érzi, nincs értelme az életének, elkezdi bántani önmagát. Fontos jel, ha megindulnak a gondolatok és a fantáziák:„Ha eldobnám az életet, hogyan tenném? Ha ott feküdnék kiterítve, ki jönne

el a temetésemre? Bánnák, hogy én már nem élek. Én meg visszaszólnék: látjátok, ezt akartátok.” Ilyen vagy ehhez hasonló gondolat a legtöbb ember fejében megfordul.

Ezután jön az öngyilkossági kísérlet?

Itt is különbséget lehet tenni. Ha az ember kísérletet tesz az öngyilkosságra, akkor nem feltétlenül akar meghalni, csak nem tudja másképpen kommunikálni, hogy bajban van. Úgy szervezi, hogy megtalálják és megmenthessék őt, például gyakori, hogy az „öngyilkosjelölt” nyitva hagyja az ajtót. Aki azonban tényleg elszánta magát, hogy véget vet az életének, pontosan eltervezi, hogyan, hol és milyen módon tenné meg. Arról beszél, hogy már nincs út előtte. A tárgyait, értékeit elajándékozza, mondván, hogy már nincs rá szüksége. Ha egy kicsit figyelmesebben, több szeretettel és elfogadással, moralizálásmentesen próbálnánk meg együtt élni egymással, akkor ezeket a jeleket észre tudnánk venni. Mégis, ha valaki arra tesz utalást, hogy nem jó élni, akkor keresztyénként a legtöbbször azt mondjuk neki: „Ne beszélj butaságot. Mit szól ehhez Isten?” Ez ideig-óráig visszatartó erő lehet, hiszen komoly az isteni parancs, de eljöhet az idő, amikor nincs visszaút.

Az öngyilkosság sajnos a lelkészeket is érinti.

Egy kollégánk néhány évvel ezelőtt önkezével vetett véget az életének. Mindannyian megrendültünk. Majd azon gondolkodtunk, hogyan segíthetnénk egymáson, a gyászoló kollégákon. Tartottunk megemlékezést, ahol elmondhattunk egymásnak egy-egy közösen megélt történetet, ki hogyan kapcsolódott az elhunyt lelkésztársunkhoz. A megemlékezés végén együtt kértük Istent, hogy mindannyiunkhoz legyen kegyelmes, bocsássa meg azt, amiben hibáztunk, vigasztaljon és bátorítson mindenkit, akinek erre szüksége van. Ezután megtörtük a kenyeret, és egymásnak nyújtottuk. Megrendítő és egyben felemelő volt ez az alkalom. A gyászunk megmaradt, de összekapaszkodtunk, támaszt adtunk egymásnak. Kifejezetten fontosnak tartom, hogy a gyász megélhető legyen, ne sustorgás kövesse, a szokásos „Hallottad mi történt?”. Fejezzük ki az érzéseinket, a szomorúságunkat. Hangozzék el bátorító szó a tragédiák idején is.  FOTÓ: ZELENKA ATTILA

„Soha ne felejtsük el, hogy két kötél van: az egyiket ugyan mi tartjuk, de a másikat Isten, és az nem szakadhat el.”

FIZESSEN ELŐ hetilapunkra! REFORMÁTUSOK LAPJA

Rejtőzködő idő

„Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.” (Zsolt 90,10) Talán ezért igyekszünk minden percét megragadni – carpe diem –, így életünket immár erőltetett menetben éljük. Ha mérleget készítünk az elmúlt időről, föltehetjük a kérdést: mennyi volt benne a lenni, és mennyi a tenni? Sajnos a mi kultúránkban a „lenni” többnyire fölösleges időtöltésnek tűnik, holott a csendnek, a csendes, szavak nélküli vagy szavakkal átszőtt imának, meditációnak igen nagy szerepe van a transzcendenssel és a saját lelkünkkel történő találkozásban.

Áldással indul

REFORMÁTUS KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKE VAN MAGYARORSZÁGNAK

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA

06-1-217-6809 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP

Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre fél évre negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Különbséget tudunk-e tenni a lényeges és lényegtelen dolgok között a hétköznapokban? „Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben semmi sem olyan fontos. Sem a pénz, sem a hatalom, sem a szerencse, csak az, hogy valaki igazán szeresse” (Goethe). Vegyük komolyan, hogy az idő nem a mi birtokunkban van, hanem az Örökkévalóéban. Luther Márton betegágyában fekve jött rá arra, hogy ez nemcsak a halálunk órájára vonatkozik, de az egész életünkre, annak minden napjára, órájára és percére. „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12) Az Istentől elkért idő mindig minősített idő, kairosz, valami olyanra rendeltetik, ami Istennek, embernek egyaránt kedves.

Azonban nem olyan egyszerű különbséget tenni az idők között, mindig mást és mást tartogatnak számunkra. A nehéz idők, a nemszeretem napok elől szívesen menekülünk, ha csak tehetjük, s nem gondolunk arra, hogy most a nehézségek, a sírás ideje jött el, de majd eljön a nevetés ideje is. Ha Isten kezében tudjuk a sorsunkat, az ő kezéből vesszük el ama nehéz időket, akkor könnyebben is fogjuk elviselni azokat. E járvány idején is voltak, akik azért tüntettek, mert nem tudják és nem akarják elfogadni, hogy megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Szerintük nekik most is joguk van ahhoz az élethez, amit eddig éltek, s nem törődnek azzal, hogy emberek ezrei esnek áldozatul ama láthatatlan ellenségnek. Életünk eseményei – akár jók, akár rosszak – időbe ágyazottak, tehát az idő foglyai, vagyis mulandók, akárcsak mi magunk. Mindennek megvan a maga ideje, jó tudni ezt, és reménységgel várni a gyász után a tánc, a sírás után a nevetés idejét.

Név:

Cím: Telefon (nem kötelező): ...........................................................

Aláírás: ...................................................................................

Életünk hídjának két pillére a tér és az idő, amelyek közül az első jól érzékelhető, a második láthatatlanul jelen lévő. A térrel törődünk, belakjuk, igyekszünk otthonossá tenni, az idővel azonban nem tudunk mit kezdeni. A markunkban szorongatnánk, de minél jobban szorítjuk, annál jobban kifolyik a kezünk közül. Az élet úgy hozta, hogy néhány esztendeje ismét költöztünk. Amikor a falióra a helyére került, szinte akaratlanul is Dürer fából faragott, imádkozó kezét helyeztem alá. Csak később jöttem rá, hogy ez nem lehetett véletlen, hiszen életünk ideje Isten kezében van.  SIMON ISTVÁN

A szerző újságíró, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének munkatársa

ABLONCZY BÁLINT

Marosszentimre gyarapodik

Hálás vagyok, hogy konfirmandusként gyülekezetemben meg kellett tanulnom Jékely Zoltán A marosszentimrei templomban című versét. Ami gimnazistaként feleslegesnek tűnt, az rögtön elnyerte értelmét, amikor – immár egyetemistaként – ott állhattam a dél-erdélyi elhagyott református templomban, s a költőt megihlető falak között elszavalhattam a jól ismert sorokat: „Tízen vagyunk: ez a gyülekezet, / a tizenegyedik maga a pap, / de énekelünk mi századok helyett, / hogy hull belé a por s a vakolat, / a hiúban a denevér riad / s egy-

magyar ember és minden magyar emlék fontos. Jelképesek az egységnap gyulafehérvári és nagyenyedi rendezvényei is, hiszen a települések a magyar református emlékezetkultúra legfontosabb helyszínei közé tartoznak. Éppen négyszáz éve, 1622-ben alapította Bethlen Gábor Gyulafehérváron a Collegium Academicumot, amely intézmény igen magas színvonalú képzést nyújtott az erdélyi ifjaknak. Az igényesség megmaradt azután is, hogy a kollégiumot 1662-ben Nagyenyedre helyezték át, ahol mindmáig működik. Története jelképezi a magyar reformátusság összetartozását: 1672-ben Nagyenyed befogadta a Sárospatakról elűzött Kollégiumot – hogy aztán 1716-ban az enyedieknek is menekülniük kelljen Marosvásárhelyre. A sokáig a boráról is nevezetes kisvárosban működő teológiai fakultást aztán 1895-ben Kolozsvárra helyezik át.

Az évforduló alkalmából Gyulafehérvárott leleplezik a fejedelem egész alakos szobrát, méghozzá az elsöprő többségében románok lakta nagyváros tanácsának hozzájárulásával, ami apró, de fontos fejlemény az 1918. december elsejei nagygyűlés miatt a román nacionalizmus számára kiemelten fontos helyszínen.

Illusztráció: Wikipedia.org

egy szuvas gerenda meglazul: / tizenegyedikünk az árva pap, tizenkettedikünk maga az Úr.”

Ez a kis történet jutott eszembe, amikor arról olvastam, hogy május 19–21. között Gyulafehérváron rendezi meg a Magyar Református Egység Napját az Erdélyi Református Egyházkerület. A rendezvényen tíz dél-erdélyi egyházközség – Marosszentimre mellett Csombord, Magyarlapád, Székelykocsárd, Gyulafehérvár, Alvinc, Szászváros, Kéménd, Algyógy, Magyarigen és Boroskrakkó pedig közösen – felújított templomáért adnak hálát. Akárcsak a nevezetes marosszentimrei istenháza, a többi épület is az erősen szórványos dél-erdélyi vidéken található, nem egy már gyülekezet nélkül romladozott, vagy csak néhány református magyart szolgál. Felújításuk mégsem felesleges pénzkidobás: azt jelzi, hogy számunkra minden

Az egységnapi rendezvények között lesz ünnepi istentisztelet, iskola- és egyháztörténeti konferencia, illetve vásártér és a gyülekezetek különböző programjai, amelyek a 2009-ben a debreceni Alkotmányozó Zsinat által elfogadott Magyar Református Egyház alkotmánya jegyében az összes magyar református ünnepe. A tizenhárom évvel ezelőtti aktus a magyarországi, kárpátaljai, partiumi, erdélyi, délvidéki és diaszpórában élő egyháztestek testvéri közösségét erősítette meg, amely egységhez később csatlakoztak a szlovákiai és a horvátországi reformátusok. Utoljára 2019-ben Debrecenben találkozhattak az egységnapi ünnepségen, a járvány lecsendesedésével ideje volt a személyes találkozónak. Ehhez pedig Gyulafehérvár és vidéke jó választás, mert a testvéri közösség megélése szívet melengető a szórványban élőknek és az Erdély színmagyar vidékeiről, illetve az anyaországból érkezőknek egyaránt. Így ezen a napon a marosszentimrei gyülekezet jelképesen ugyan, de jelentősen meggyarapodik. 

KÁNAÁN Göncruszkán

HEGEDŰS BENCE

Idén szeptemberben lesz két éve, hogy megnyitott a göncruszkai református étterem, a TejjelMézzel. A falu főutcáján álló épületet 2015-ben vásárolta meg a Göncruszkai Református Egyházközség, Sohajda Levente lelkipásztor nem várt indokkal magyarázza a vásárlást. – Egy szlovák vállalkozó diszkót szeretett volna itt nyitni. Először csak ennyi volt a motivációnk, ugyanis nehéz úgy a vasárnapi prédikációra készülni, hogy közben végig szól a zene – érvel a lelkipásztor, aki családjával az étterem mellett álló parókián él.

TAPINTHATÓ TÖRTÉNELEM

A tagadhatatlanul modern külsejű étterem belsejében remekül találnak egymásra a vidéki életre utaló tárgyak és berendezések, a gyülekezet múltját őrző egykori tetőgerendák és az ügyesen elhelyezett vallásos utalások.

– Az épület évszázadokon keresztül egy helyi zsidó családé volt, akik kitűnő viszonyt ápoltak a református gyülekezettel –kezd bele az ingatlan történetébe Sohajda Levente, akivel az étterem egyik asztalánál beszélgetünk. – A jó kapcsolatra remek példa, hogy ez a család adományozta a parókia kovácsoltvas kapuját 1912-ben. A családot 1944-ben deportálták, és egyikük sem tért vissza. Az épületet államosították, évtizedekig ÁFÉSZ-bolt működött benne, amely a kétezres évek közepén bezárt. Azóta üresen állt, és folyamatosan romlott az állapota.

Eleinte még nem tudta a gyülekezet, hogy milyen funkciót adjon majd az épületnek, de a felújítást nem halogathatták. – Ez a ház háromszáz éves, az elhanyagoltság pedig meglátszott rajta, például összeroggyant a teteje. Nagyon féltünk attól, hogy elkezdenek ázni a kőfalak, a nedvesség kimossa az építőkövek közötti kötőanyagot – sarat –, statikai repedések jelennek meg, és menthetetlenné válik az épület – mondja

a lelkész. – Ezt átéltük a saját, régi református iskolánkkal, amelyet az árvíz tett tönkre. Hiába voltak nyolcvancentis falak, eltekeredtek. Azokat a gerendákat és deszkákat, amelyeket most az étteremben látunk, az 1823-ban épült református iskolából mentettük meg. A bontás közben találtuk meg az egyik szemöldökgerendán a feliratot: „Anno 1823-ban építtetett Istenünk segedelmével.” Ekkor döntöttük el, hogy minden faanyagot megmentünk.

KÖZÖSSÉGI

Az már 2015-ben eldőlt, hogy nem lesz diszkó az épületből, de a végső funkció meghatározása előtt számos ötlet felvetődött a reformátusokban a jó adottságú telek és a rajta álló ház hasznosítására. A korábban borkereskedésként is működő épület alatt nagy és jól megépített pince található, amely mellé a kommunizmusban kétszintes, száz-száz négyzetméteres, gázcseretelepként használt raktár is épült. – Több mindent beleláttunk már akkor is. A telek összeér a parókia telkével, szép kis patak választja el a kettőt, egy kis biokertészet kialakításába bele is kezdtünk – hoz példát a felhasználási lehetőségekre Sohajda Levente.

De végül nem a kertészet fejlesztésének irányába mozdult el a gyülekezet, hanem egy közösségi étterem megnyitásának álmát kapták, amely 2020-ban vált valóra. – A felújítás jelentős részét, mint például a tetőcserét, a reformátusok saját erejükből oldották meg, így nagyon sok gyülekezeti, ifjúsági munka van az étteremben. Ezért is érezhetjük igazán sajátunknak. Ezt elmondhatják ugyanígy többen is a svájci, holland testvérgyülekezeteinkből, akik szakértelmükkel, kezük munkájával segítették a TejjelMézzel megteremtését. Végül öt év kellett ahhoz, hogy idáig eljussunk – mu tat körbe az étteremben Sohajda Leven te, aki szerint bár a nyitás óta eltelt lassan két év, mégsem mondhatják, hogy készen lennének.

– A közösségi munkának az a különleges előnye, hogy mindent a sajátunknak tudunk érezni, mivel mi csináljuk. Nagy hátránya viszont, hogy borzasztóan sok idő kell hozzá, mivel nem mondhatjuk azt, hogy akkor hétfőn elkezdjük, és addig csináljuk, ameddig nincs kész, hanem akkor csináljuk, amikor van időnk. Ugyanígy nemcsak az építésben, hanem az étterem működtetésében is tanulási folyamatban vagyunk, együtt tanulunk főzni, mosogatni, vendéget fogadni. Óriási kaland, másrészt sok feszültséggel is jár, ami a közösségen belül lehet némelyeknek határtalanul inspiráló, másoknak a végletekig megterhelő. Ezt is meg kell tanulnunk gyülekezetileg kezelni.

TEJJEL, MÉZZEL

Vizsoly, több turistaútvonal is keresztülhalad Göncruszkán –sorolja.

– Az étterem nevével olyan világra szeretnénk rámutatni, amely létezik. Számunkra magától értetődő, hogy Isten országa létezik, de mégiscsak azzal vagyunk megbízva, hogy mi ezt felmutassuk, megmutassuk azoknak, akiknek ez nem természetes és nem megfogható – vallja Sohajda Levente. Ezt a missziós célt szolgálják például az étterem homlokzatát díszítő, fából faragott táblák, amelyek mindegyike a János evangéliumából vett egy-egy képet jelenít meg. – Jézus „én vagyok” mondást faragtuk ki, hogy minden erre járó tudja, Jézus nem véletlenül mutatkozik be így a világnak: én vagyok a jó pásztor, a világ világossága.

IGÉK EBÉD MELLÉ

„Szerettünk volna új kaput nyitni azok előtt, akik egy templomba nem feltétlenül térnének be, átadni az örömüzenetet talán szokatlan, mégis sokak számára befogadható formában.”

(Sohajda Levente)

De nemcsak azok kapnak lelki táplálékot (is), akik betérnek az étterembe, hanem azok a vendégek is, akik elviszik a megrendelt ételt. – Aki menüt rendel nálunk, és nem helyben fogyasztja el, az a levest és a főételt tartalmazó edényeket egy igés szalaggal átkötve kapja meg, amelyen rajta van az étterem logója is – mondja Sohajda Levente. A szalagokon mindennap a Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi ige olvasható, amelyet az étterem munkatársai nemcsak kinyomtatnak reggelente, hanem el is csendesednek felette, befogadják, hogy aztán napközben a konyhában, az asztalok körül megéljék, odaéljék a vendégek elé.

Amellett, hogy az étterem neve bibliai utalás Kánaán földjére, több jelentése is van, amelyeket Sohajda Levente el is árul. –Egy évtizede járt nálunk Petrik András filmes, aki rövidfilmet forgatott a közösségünkről, az itt zajló munkáról, eredetileg ő adta a Tejjel, mézzel címet a filmjének. Ez azóta is itt lüktetett bennünk, mert egyszerre utal a gyülekezet méhészetére, az ott előállított mézre és arra az örökségre, amelyet az Úr készít az övéinek. Szerettünk volna új kaput nyitni azok előtt, akik egy templomba nem feltétlenül térnének be, átadni az örömüzenetet talán szokatlan, mégis sokak számára befogadható formában – mondja a lelkész.

– Ez a ház a falu főutcáján áll, amely frekventált turistaútvonal, ahol évente százezer turista halad el. Itt van a közelben a füzéri, a boldogkőváraljai és a regéci vár, a szomszédban van

– Eleinte sokan meglepődtek, amikor elkezdtük ezt. Akik gyakran rendelnek, azoknak már természetes, hogy mindennap van igei üzenet, és ők meg is kérdezik, hol van a napi Ige, amikor esetleg valamilyen technikai malőr miatt nem sikerül a nyomtatás, és nem tudjuk odatenni a rendelés mellé. Ez jó visszajelzés, akár egy is elég belőle, mert ha tudjuk, hogy legalább egy ember mindig várja nemcsak az ételt, hanem az Igét is, akkor ez a küldetés már elérte a célját – véli a lelkipásztor. Ige az ebéd mellé azoknak is jut, akik nem elvitelre kérik a menüt, vagy esetleg az étlapról választanak maguknak fogást. Az étterem asztalait – amelyek vadcseresznye, vadkörte és diófa anyagát a közeli Borsó-hegyről gyűjtötték, és a gyülekezet egyik presbitere és annak fia készített belőlük asztallapokat – egy-egy színes, kerek kerámialap díszíti, amelyekre különböző bibliai Igéket festettek. A korongok cserélhetők,

így üzenetük mindig az éppen aktuális ünnepkörhöz igazodik. A kerámiáknak akkora sikere lett, hogy most már eladásra is készítenek belőlük, hogy ne az asztalokon lévőket vigyék el a vendégek.

ASZTALKÖZÖSSÉG

Miközben beszélgetünk, az étterem ablakai előtt iskolások haladnak el rendezett sorokban, majd az étterem egyik hosszú asztalához ülnek le ebédelni. – Naponta 400-450 adag étel készül az étterem konyhájában, amelyek többségét a gyülekezet óvodájába és iskolájába járó 230 gyermek fogyasztja el – magyarázza a lelkész. – Az étterem elsősorban azért épült, hogy az intézményeinkbe járó gyermekek étkeztetését saját magunk meg tudjuk oldani – teszi hozzá.

A gyermekek közös étkeztetése egyfajta pedagógiai szemlélet is. – Nagyon fontos a matematika, az angol, minden tantárgy, amelyet tanítunk, de a hitéletnek vannak olyan részei, amelyeket nem lehet az osztályteremben megtanítani, amelyeket egyszerűen meg kell élni, ilyen az asztalközösség is.

A gyülekezet óvodájába és iskolájába otthonról semmilyen élelmiszert nem hozhatnak magukkal a gyerekek. – Egy részük normál vagy jó egzisztenciájú családból származik, míg mások telepi környezetből jönnek. Ezért van köpenye is a gyerekeknek, hogy ne az legyen a különbség, hogy az egyik Adidasban jár, a másik meg Adiosban. Ezért lett alapszabály az is, hogy mindenki ugyanazt eszi. Ez az asztalközösség szabálya is. Egy nagy család vagyunk, amelyben megosztjuk egymással az ételt.

A lelkész szerint most olyan korszakban élünk, amelyben a gyerekek jelentős része otthon már nem él asztalközösséget, mert inkább a tévé előtt eszik, vagy nem is együtt étkezik a család. – Ezért lett fontos nekünk az, hogy legalább az iskolában gyakoroljuk ezt velük. De nem csak az iskolásoknak, a gyülekezetnek is újra meg újra meg kell tanulnia, hogy gyakorolja egymással az asztalközösséget, amely a keresztyén ember számára mindig igeközösség is. Ezért imádkozunk étkezés előtt, odavárjuk azt, aki ezt az asztalközösséget életre hívta, Jézus Krisztust.

NONPROFIT

Sohajda Levente elmondja, hogy az étteremben nem a nyereségesség az elsődleges, nem is ez volt a céljuk a létrehozásával. – Egyszerűen arra gondoltunk, hogy egyrészt egészséges ételeket szeretnénk adni a gyerekeknek, másrészt minél sokszínűbb étkezésük lehessen, hogy megismerhessenek olyan ételeket is, amilyenekkel otthon nem találkoznak, vagy máshol az áruk miatt nem passzolnak bele a mai magyar közétkeztetésbe. Az már az elején nyilvánvaló volt, hogy minőségi ételeket adni és egészségtudatos étkezésre nevelni csak akkor tudunk, ha túllépünk az államtól kapott fejenkénti 375 forintos étkezési hozzájáruláson.

A lehetőséget erre a gyülekezet saját méhészete és mézüzeme teremti meg. Egész pontosan az egyházközség nonprofit cégének méhészete és mézüzeme, ugyanis a jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy az egyházközség vállalkozást üzemeltessen. – Később beláttuk, mennyire nagy áldás van azon, hogy különválasztva működik a gyülekezet kegyességi és gazdasági élete – vallja be Sohajda Levente.

A nonprofit vállalkozás volt az alapítója a Talentum Református Tehetséggondozó Általános Iskolának és a Talentum Református Óvodának is, ugyanúgy a méhesnek is a tulajdonosa, amely elég hasznot hoz ahhoz, hogy az éttermet üzemeltethessék, illetve anyagi hátteret teremt többek között egy ösztöndíjprogramnak is, amellyel a református iskolában végzett, rászoruló diákok továbbtanulását támogatják.

– Tudtuk előre, hogy a gyerekétkeztetés mínuszos gazdasági tevékenység lesz, ezért már az elején úgy terveztük az éttermet, hogy a gyerekek mellett a környék gazdáinak, vállalkozóinak és az itt kiránduló turistáknak is tudjunk menüt vagy akár à la carte fogásokat biztosítani, hogy az így befolyó plusz bevétel kiegyenlítse a gyerekétkeztetés negatívumát – mondja a lelkész. Hosszú távon az a cél, hogy az étterem is önfenntartóvá váljon.

TURISTÁK BÁRHOL

Az önfenntartáshoz elengedhetetlenek azok az éhes turisták, akik gyalog, biciklivel vagy éppen autóval kirándulnak a Zemp-

GASZTROESTEK

Az étterem igei küldetését szolgálják a TejjelMézzelben tartott bibliai gasztroestek is, ahol a menüsor bibliai ihletésű, az üdvtörténet egy meghatározott ívét járják be együtt a résztvevők. A vendégek egyszerre ülnek le az asztalokhoz, a séf mindegyik fogás előtt nemcsak bemutatja az adott ételt, hanem a hozzá tartozó igeszakaszt is ismerteti, amely alapján az adott ételt megkomponálta.

lénben, és megállnak ebédelni a TejjelMézzelben. Ennek az elképzelésnek leginkább a koronavírus-járvány tett keresztbe, mert az étterem elindulása szinte egybeesett a világjárvány kirobbanásával, a járványügyi korlátozások pedig a mélybe lökték a turizmust. Persze, ahogy enyhült a járvány és szabadabbá vált a mozgás, megjelentek a turisták is az étteremben. Annak ellenére, hogy az első évben nem hirdették sehol, a turisták lassan felfedezték maguknak, volt olyan szombat délután is, amikor foglalt volt az összes asztal.

Az étterem egész évben hétfőtől szombatig van nyitva, a vasárnap mindenkor a gyülekezeté, az év bizonyos részében ugyanis istentiszteleteknek is otthont ad az épület.

KÜLDETÉS

A TejjelMézzel amellett, hogy mintegy üzemi konyhája a göncruszkai református oktatási intézményeknek, továbbá a falu egyetlen étterme, ahová így a helyiek beülhetnek egy-egy ebédre, valamint a környékre látogató turisták is jóllakhatnak, missziós központ is. Olyan hely, ahol közvetetten találkozhatnak Isten Igéjével a vendégek.

– Ide olyanok is bejönnek, akik a templomba vagy a gyülekezeti házba nem lépnének be. Leülnek az igés asztalokhoz.

Vannak, akik kritikusak, és nem értik, miért köszön a pincér „Áldás, békesség!”-gel, de ez jó alkalom, hogy bemutatkozzunk, hogy humorral, menynyei derűvel meséljünk önmagunkról, de legfőképpen Isten szeretetéről. Önmagában nagy ajándék, hogy van olyan csatornánk, ahol nem nekünk kell kezdeményeznünk, hanem maguktól jönnek be az emberek. Persze, el lehet rontani – mondja a lelkész, aki szerint emiatt fontos, hogy tisztában legyenek önmagukkal. – Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy református keresztyének vagyunk itt, Göncruszkán, kihez tartozunk, és pontosan tudnunk kell, hogy mit szeretnénk adni a vendégeinknek fizikai és lelki értelemben. Ha ebben bizonytalanok vagyunk, félre is csúszhat az elképzelés. Amiben nincs önazonosság, az már messziről is hiteltelennek látszik, hát még ha közelebb lép az ember.

– Bármit teszünk, az nem rólunk szól. Ha hibázunk, az nem minket, hanem a gyülekezetet és végső soron a keresztyénséget és az Úristent minősíti. Ezzel a felelősséggel kell nekünk minden reggel összekulcsolnunk a kezünket, és kérni az erőnek, szeretetnek Lelkét, hogy minden emberi gyarlóságunk, esetlenségünk ellenére ragyogjon fel közöttünk az Isten országa.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

ANYANYELVI KAPUŐR Nem a „vezetés” vezet

A vezetés cselekvést, folyamatot, az irányítás, igazgatás menetét jelöli: „…adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra.” (1Kor 12,28) A vezetőség a cselekvő személyek csoportjára, együttesére utal: „A kicsik futárszolgálatot teljesítenek, s a vezetőség mellé vannak beosztva, akik a présházból irányítják a munkát.” (Szabó Magda: Abigél) Ezek hibátlan mondatok.

A szóban forgó két főnév jelentése tehát eltér. Összekeverésük stílushiba, a megértést is nehezítheti. Ám gyakran figyelmen kívül hagyja ezt a média és a közbeszéd: nyakra-főre alkalmazzák a vezetés szót felettesek testületére értve is. Pedig két hasonló kezdésű mondatban is lehet más e szó értelme: „A vezetés gondjai rengeteg energiámat elszívják.” Ez szabatos közlés, hiszen a munkafolyamatot jelzi. Ez azonban pontatlan: „A vezetés gondjait növeli”, hogy az edző kulcsszerepet szánna a távozó játékosnak. Ide a vezetőség szó kívánkozik.

További példák a téves szóhasználatra: a nyugdíjasokat „köszöntötte az önkormányzat vezetése”; „A cég vezetése hisz abban, hogy az őszinte és transzparens hírek erősítik a munkatársak bizalmát”; „A város vezetésének gondoskodnia kellett a megfelelő intézményrendszer kiépítéséről”; „A hivatal éléről elküldték a vezetést”; „Csak gratulálni tudok a vezetésnek és az összes dolgozónak”. E közlések emberekről beszélnek, tehát a vezetőség, vezetők, vezetőtestület a választékos megjelölés: a nyugdíjasokat köszöntötte az önkormányzat vezetősége (vagy: köszöntötték az önkormányzat vezetői); a cég vezetősége hisz abban…; A város vezetőtestületének gondoskodnia kellett…; A hivatal éléről elküldték a vezetőséget; Csak gratulálni tudok a vezetőknek...

Tehát nem lehet a vezetés feladata, hatásköre az irányítás, azaz a vezetés. Az igazgatás, más szóval a vezetés a vezetőknek, a felettesek grémiumának, a vezetőségnek, a vezetőtestületnek a munkája, felelőssége! 

ARANY LAJOS

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Kányádi Sándor Májusi szellő című költeményéből idézünk két sort.

Vízszintes: 1. Az idézet első sora (I, A, T, S, Ő). 13. Fagylaltot fogyasztó. 14. Hegycsúcs. 15. New York-i tej! 16. Becézett női név. 17. Memphisz főistene az ókori Egyiptomban. 18. … mortale, halálugrás. 19. Sárköz páros betűi. 20. Rókakölyök. 21. … Lakatos Sándor hegedűművész, népizenekar-vezető. 23. Rövidítés angol asszonynevek előtt. 24. Fejfedő. 27. …-tiki-tévi, Kipling mongúza. 29. Pára! 30. Vércsoport. 32. Finom rovátkákkal lát el. 34. Ősi. 36. Foggal lyukat rág. 38. Jézus színeváltozásának hegye. 40. Épület. 42. Éva párja. 43. Izraeli sivatag. 44. Idegen Katalin. 45. Kaszáló. 46. Forgó nyárson sütött görög húsétel, idegen helyesírással. 47. Iránytűvel dolgozik. 48. Eledel. 50. Ösztökél. 52. Kossuth Lajos. 53. Gallium vegyjele. 55. Mózes testvére. 57. Muzsikál. 59. Fordított hasonlító szó. 61. Dal. 63. Arrafele! 64. Dzseki része! 67. Angyalrang. 69. Szemetes. 71. Ábel testvére. 72. Történelmi éra. 73. Tűzfegyverrel elejt. 74. Alkotásra ösztönző külső hatás.

Függőleges: 1. Főpap Jézus idejében. 2. Folytonossági hiány. 3. Jelmezbáli kellék. 4. Török férfinév. 5. Vissza: véd. 6. Berlini piros! 7. Bőven ömlik. 8. Laza fürtű, ősi magyar szőlőfajta. 9. Galla Miklós humorista, zenész névbetűi. 10. Almaszelet! 11. Felvett mozgókép. 12. Összetételekben rendkívülit jelent. 17. Vásártér. 18. Gabonafehérje. 20. Erős fényerő-növekedés egy égitestnél (FLER). 22. Szergej Mironovics Kosztrikov szovjet kommunista politikus felvett neve. 25. Hacsaturján keresztneve. 26. Jézus egyik apostola. 28. Határrag. 30. Az idézet második sora (E, C, E, E). 31. Fürdőszobai berendezés. 33. Mikes Kelemen szülőhelye. 35. Csuhaj ikerszava. 37. Az egyik evangélista. 39. Húst tartósít. 41. Rossz kívánság. 43. Rugalmas, textilipari műanyag. 44. Hittan. 46. Molnár-alak A Pál utcai fiúkból (Dezső). 47. A Nílus forrástava. 49. Morzehang. 51. Kossuth-díjas színművész (Zoltán). 54. Moszkvics-típus. 56. Részemre. 58. Abbahagyja a tevékenységet. 60. Nyíregyházához csatolt település. 62. Ázsiai napszámos. 65. Német kikötőváros. 66. Iskolai figyelmeztetés. 68. Vurstliban található! 70. A francia kártya egyik színe. 71. Kálium és hélium vegyjele. 73. Elem! 74. Igevégződés.

Előző számunk megfejtése: „Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén?” (Zsolt 24,3)

Állatok a Bibliában

Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. Ezen a héten a bárányok történetét folytatjuk.

A PUSZTAI VADAK

A bárányok általában az éjszakát is kint töltötték a legelőn. Legtöbbször nem volt mitől félniük, a pásztorok vigyáztak rájuk. Simri és három fia éjjel-nappal felváltva őrizték a juhokat. Nappal sokat vándoroltak. Simri vezette a nyájat, füves legelőket, édes vizű forrásokat keresett az állatoknak, de a fiai is ott segédkeztek mellette. Éjszakára egy-egy védettebb bozótos takarásába vagy egy sziklahasadékba hajtották be a nyájat, de nemegyszer megesett, hogy a szabad ég alatt töltötték a teljes éjjelt. Ilyenkor jó szorosan összeterelték az állatokat, a pásztorok pedig a nyáj négy különböző pontján ügyeltek, nehogy valami vadállat megtámadja őket.

Izráel pusztájában a sakálok csapatostul jártak. De azoknak inkább csak a hangja félelmetes, úgy vonítanak, hogy az ember hátán feláll a szőr. Ha az egyik elkezdi a vonítást, a másik folytatja, majd egyetlen nagy kórust alkotnak. És mivel nem csak egy falka van a környéken, a sakálcsapatok meg egymásnak adják át a hangot, sokszor órákig is képesek így elvonítani. Egyébként nem túl veszélyesek, mert leginkább döghúson élnek, a bárányokat ritkán támadják meg. Ha mégis, akkor elég egy jól irányzott parittyalövés, és már szertefutnak. Persze megvolt ennek is a módja: nem magára az állatra kellett célozni, hanem a sakál lába elé. A hirtelen becsapódó kő megijesztette a gyáva betolakodókat, főként, ha a felpattanó kavicsok meg is sebesítették őket. Persze mindezt éjszaka nem könnyű megoldani, de szerencsére a pásztoroknak volt benne gyakorlata.

Oroszlán és medve ellen már nem nyújtott elég védelmet a parittya. Vagyis csak akkor, ha valaki nagyon jól tudta forgatni, mint Dávid. A nagyvadakkal ölre kellett menni, ezért tartották

maguknál a pásztorok a bunkós végű botjaikat. De oroszlán, medve már ritkán tévedt a város környéki dombok közé. Simri emlékezett az öreg Noahra, aki erősen húzta a bal lábát. Azt mondták, hogy medve sebesítette meg. De élő medvét már több évtizede nem láttak errefelé.

Leginkább a farkasok támadásától tartottak a pásztorok. Az izraeli puszta farkasai ritkán verődnek falkába, jobbára párban, esetleg magányosan szeretnek vadászni. Nappal megbújnak a kövek között, a sziklahasadékokban, és szürkés-barnás bundájukkal úgy beleolvadnak a környezetbe, hogy nemigen lehet észrevenni őket. Sötétedés után aztán előlopakodnak, és kiragadják a legvédtelenebb állatot a nyájból. Ezért is van, hogy a juhok a szabad ég alatt, de sokszor még az akolban is szorosan összebújnak, közreveszik a kicsinyeket, a beteg és öreg juhokat.

A gond csak az, hogy a birkák nagyon ijedős állatok. És ha megijednek, akkor hanyatt-homlok menekülnek. A farkasok persze erre várnak, és már le is csapnak egy báránykára vagy egy gyengébb jerkére. A megszaladt nyájat nehezen tudják összeterelni a pásztorok az éj sötétjében. Mire hajnalodni kezd, addigra a farkasok jó néhány állatot elhurcolhatnak.

Ezért ha farkasok lopakodnak a nyáj körül, a pásztorok jobban szeretik beterelni az állatokat az akolba. Ahol biztonságban vannak.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

Leégett a felsősófalvi gyülekezeti ház

A tűz kezdete után 12 perccel a helyi tűzoltók is a helyszínre érkeztek, majd a környékbeliek is csatlakoztak. A gyülekezetet és helyieket megrendítette az eset, de a székely kalákaszellem még működik, sokan felajánlották segítségüket a romok takarításában, erőgépekkel könnyítenék a nehéz munkát.

A gyülekezeti otthonban intenzív tevékenység folyt, naponta foglalkoztak idősekkel, de „a zenész gyerekekkel is itt próbáltunk, a kátésok nagyon szerették, a bibliaórákat itt tartottuk, nyaranta pedig hét-nyolc tábor színhelye volt” – mondta el Szász Tibor András.

Rövidzárlat miatt tűz ütött ki a felsősófalvi református gyülekezeti otthonban. A régi faépület percek alatt a tűz martalékává vált, a jelenlegi becslések szerint csak az alap maradhat meg.

A térfigyelő kamerán világosan látszik, hogy éjszaka fél 12-kor hirtelen fellobbant a tűz, és két perc alatt lángokban állt az épületnek több mint fele. A konyha egyik falából indult a tűz rövidzárlat miatt – számolt be az esetről Szász Tibor András lelkipásztor. Az arra járók vették észre a vészt, és értesítették a lelkipásztort.

A több mint százéves, nagy faépület a dombon levő, kőfallal körülvett templomtól nem messze, a település központjában állt. A két világháború között alakították nagyobbá, hogy felekezeti iskolaként használhassák. A kommunista rendszer idején a néptanács a kerttel együtt elkobozta az épületet, és a termelőszövetkezet irodája működött benne egy ideig. Később seprűkötő műhelyt rendeztek be, de teljesen tönkretették az épületet. A pincében vegyszereket és műtrágyát tartottak, a padló is beszakadt végül. Az elkobzás ellenére nem íratták át az épületet az önkormányzat tulajdonába, így jogutód nélkül az egyház 1990-ben automatikusan, per nélkül birtokba vehette azt. Az ingatlan ekkor már nagyon rossz állapotban volt, a gyülekezet azonban 1992-től nagyrészt közmunkával felújította, és azóta is folyamatosan használta.  FORRÁS: REFORMATUS.RO

A Prúsz emlékezése Nagyenyeden

Az erdélyi Nagyenyeden és Gyulafehérváron tartotta meg május 13. és 15. között ez évi konferenciáját a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz). A tudományos tanácskozás az alapítása 400. évfordulóját ünneplő nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium jubileumi programsorozatát gazdagította, neves történészek és irodalmárok segítségével mutatva be a patinás intézmény históriáját.

A kollégium korai, gyulafehérvári korszakáról Ősz Sándor Előd, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosa, az alapító Bethlen Gábor erdélyi fejedelem művelődéspolitikájáról Oborni Teréz történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója, a kollégium regionális és európai kapcsolatrendszeréről Kurucz György történész, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) oktatója, a város és a kollégium 1849. évi pusztulásáról és újjászületéséről Tóth Tibor nagyenyedi lelkipásztor, a kollégiumnak a két világháború között az erdélyi kulturális életben betöltött szerepéről pedig Toth Szilárd történész, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója tartott előadást. A négy évszázad számos tanáregyénisége közül Bod Péterre Gudor Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese, történész, Pápai Páriz Ferencre pedig Rácz Emese

könyvtáros emlékezett. A kollégiumhoz szintén kötődő tanár és költő, Áprily Lajos alakját Takaró Mihály irodalomtörténész idézte meg, a hozzá és az erdélyi irodalom számos más alakjához is baráti szálakkal kapcsolódó Adorjánné Weress Margit tanárnő emlékirataiba pedig Liktor Katalin irodalomtörténész nyújtott betekintést. Gordán Edina könyvtáros a kollégium nagykönyvtárának történetét, Szabó Emília tanár pedig egy reformkori önképzőkör tevékenységét mutatta be.

A konferencia résztvevői – a Prúsz tagjai, a KRE bölcsészkarának hallgatói csoportja és az őket kísérő tanárok – megkoszorúzták Bethlen Gábor fejedelemnek a kollégium udvarán álló mellszobrát, valamint a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban lévő nyughelyét, továbbá részt vettek a gyulafehérvári reformátusok vasárnapi istentiszteletén.  MUNKATÁRSUNKTÓL

ÍZZEL ÉS LÉLEKKEL

Csomós András séf

Tökfőzelék bőrös csirkemellel

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

EGYÉB • HARANG eladó! Új öntésű, 725 kgos, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30-7288161, info@harangontode.hu.

FELHÍVÁS

Kedves Olvasónk!

A tökfőzelék sokak réme, nekem nagy szerencsém van, mert édesanyám remekül főz, és a tökfőzelék mindig is része volt a családi receptgyűjteménynek. Az a recept, amelyet én hoztam, már kicsit modernebb változat, és szinte bármikor frissen elkészíthető, hiszen nem tökből, hanem egy másik tökfajtából, cukkiniből készül.

Sárga és zöld cukkini 2-2 db, kb. 500 g; 100 g burgonya tisztítva; 1 csokor friss kapor; 100 g vöröshagyma tisztítva; 100 g vaj; fehér borecet; cukor; 200 g tejföl; 1 nagy csontos, bőrös csirkemell.

A csirkemellet 6%-os sópácba tesszük 4 órára (2 liter vízhez 120 g só), majd szárazra töröljük. 225 fokos sütőben 30 percig pirítjuk, majd 160 fokon 1 órát sütjük. Utána 10 percig pihentetjük.

A főzelékhez a cukkinit mandolinnal vagy hámozóval megtisztítjuk. A héjából „spagettit” készítünk, amelyet óvatosan besózunk és félreteszünk. A megpucolt cukkinit felkockázzuk, és a feldarabolt hagymával és burgonyával együtt a vajon megpároljuk. Ha elfőné a levét, vízzel vagy zöldségalaplével pótoljuk. Amikor a zöldségek megpuhultak, hozzáadjuk a csokor kapor nagy részét, néhány szép ágat tartsunk meg a tálaláshoz. Majd leturmixoljuk, és belekeverjük a tejfölt. Ecettel, cukorral, sóval, borssal ízesítjük. Ebben a beízesített mártásban rottyantsuk fel a cukkinispagettit, és tálalhatjuk is: a csirkemellet fejtsük le a csontról, és vágjuk érmékre, ezt helyezzük a főzelékünk tetejére feltétként. Kaporágakkal, tejföllel díszíthetjük.  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA

TANÁRI ÁLLÁS

A Szentendrei Református Gimnázium matematika–bármely és informatika–bármely szakos tanárt keres. Kezdés 2022. augusztus 1-től. Jelentkezni lehet: kuzma.marta@szrg.hu, tel.: 06-26-302-595. Jelentkezés határideje: 2022. június 15.

A Reformátusok Lapja felmérést készít olvasóink körében az olvasói szokásokról és igényekről. Ha szívesen részt venne ebben a felmérésben, akkor kérjük, hogy nevének, életkorának, iskolai végzettségének feltüntetésével küldjön üzenetet a kutatas@reflap.hu e-mail-címre.

A válaszbeküldők közül kiválasztott olvasókat kollégánk felkeresi, hogy személyes beszélgetésen kérdezze meg véleményét. A felmérés névtelen, a résztvevők kilétét csak a beszélgetést vezető kollégánk fogja ismerni. Biztosak vagyunk benne, hogy értékes észrevételeket tud velünk megosztani a Reformátusok Lapjáról. Köszönjük, ha jelentkezésével segíti munkánkat!

A Reformátusok Lapja szerkesztőségi csapata

HELYREIGAZÍTÁS

Ez évi 19. számunk 7. oldalán hibásan jelent meg a cím: Lónyay Menyhért nem száz, hanem kétszáz éve született. Elnézést kérünk a cikk szerzőjétől is.

Lapunk legutóbbi, 20. számának 22. oldalán pontatlanul jelent meg: 1909-ben Svájcban nem világkiállítás volt, hanem Kálvin születésének 400. évfordulóját ünnepelték. A hibákért elnézést kérünk!

Felnőttként tette le életét Krisztus keresztje alá. Mi késztette útkeresésre?

Szüleim szeretetben és egy bizonyos fokú református vallásosságban neveltek, ünnepeken templomba is eljártunk, de a családunk életén akkor még nem volt érezhető a hit jelenléte. Egyszer egy kárpátaljai misszió érkezett Dunaszentgyörgyre, ifjabb Zimányi József tartott evangélizációt, amelynek hatására édesanyám és a testvérem megtért. Eleve furcsa volt megélni ezt a változást: anyu minden szombaton veszekedett velünk a ránk bízott, de el nem végzett házimunkák miatt, de miután megtért, „elsimultak” a dolgok. Eltűnt a feszültség, jobbak lettek a családi kapcsolatok. Viszont én nem voltam ott az evangélizáción, nem tudtam átélni.

Később sikerült?

Az útkeresésem a középiskolában kezdődött, ahol azt tanították, hogy a majomtól származunk. Engem nagyon terhelt a gondolat, hogy én akkor csak majomszármazék vagyok. Feszült voltam ettől a gondolattól, abnormális létállapotnak tartottam. Foglalkoztam ezotériával, jártam jósnőnél, keresgéltem mindenféle úton azt a békességet, amelyet csak Isten tud megadni – ezért nem találtam. Az igazi talajvesztés a főiskola után kezdődött. A majomtól származás gondolata még mindig nyomasztott, és a munkahelyeimen sem találtam meg a békességet, félévente váltottam azokat. De aztán huszonhét évesen elmentem én is egy evangélizációra Budapesten, amelyet szintén Zimányi József tartott. Egyszerű prédikáció volt a bárkáról: bent vagy-e a bárkában vagy nem. Akkor, ott teljesen nyilvánvaló volt nekem, hogy én nem vagyok benne a bárkában, és így elveszem. Akkor lett nyilvánvaló az is, hogy Isten létezik, aki azon az evangélizáción megmutatta magát, mintegy bemutatkozott nekem.

REFORMÁTUS

NÉVJEGY

Gödör István 51 éves, gyülekezeti szolgálata mellett pályázatírással foglalkozik hivatásszerűen. Házas, felesége Csontos Zita, akivel a pasaréti gyülekezetben ismerkedett meg. Gárdonyban élnek hat gyermekükkel, akik közül a legidősebb 12 éves, a legfiatalabb nemrég múlt 6 hónapos.

Mi változott meg önben ezután?

A megtérésnél az ember el tudja fogadni azokat a dolgokat, amiket Isten kijelent a Szentírásban. Belső békességre találtam, és ráadásul egyértelművé vált számomra, hogy nem a majomtól származom. Amit harmincéves koromig kerestem, azt itt megleltem, és ettől kezdve még intenzívebben ástam bele magam az Igébe. Pasaréten nagyon jó közösségbe csöppentem, és jó volt megtapasztalni, hogy van sok hasonlóan gondolkodó ember.

Miután Isten megmutatta magát, ön pedig befogadta, egyre több feladatot vállalt a gyülekezetben.

Ekkor ért véget az útkeresés?

Még nem. Elkezdtem olvasni a Szentírást, és elkezdtem templomba járni, ekkor már önszántamból, belső elhívásból. Rengeteg könyvet olvastam el, de nem találtam meg az igazi békességet, mert Jézussal nem tudtam mit kezdeni. Elveszett állapot ez, amikor az ember már látja magát Istenben, és ijesztő dolgokkal szembesül megváltás nélkül. Közben bekapcsolódtam a pasaréti református gyülekezet életébe. Cseri Kálmán ekkor Óbudán tartott evangélizációt, ahol pontosan és szépen leírta a megváltás lényegét, a jelentőségét. Ez szíven ütött. Ezen az óbudai evangélizáción tértem meg. Megértettem végre, hogy Krisztus személyesen engem is megváltott. Nem általánosan, hanem nekem, Gödör Istvánnak is személyes megváltóm lett az Úr.

Pasaréten lettem ifivezető, majd nem sokkal Horváth Géza beiktatása után felkértek presbiternek is. Negyedik gyermekünk születése után Isten Gárdonyba küldött bennünket. Itt új otthonra, új közösségre találtunk. Azóta presbitere vagyok a gárdonyi gyülekezetnek, ahol a feleségemmel együtt a házaspári szolgálatra kaptunk elhívást, emellett a Bibliai Házassággondozó Szolgálat (BHSZ) munkatársai vagyunk.

Milyen problémákkal küzdenek ma a házaspárok?

Leginkább azt látom, saját útkeresésemhez hasonlóan, hogy mindenfelé keresik az utat, de Istent nem keresik igazából, pedig számtalan ígéret kapcsolódik ehhez! Ha tudnák, hogy csak Jézusnál van igazi megbocsátás, békesség és öröm! Az Istenférfi-nő háromszögben ha a két fél közeledik Istenhez, akkor egymáshoz is közelednek. Ez az alapja a házassággondozásnak is: egyénileg kell Istenhez közelebb kerülni, akkor lesz jobb a házasság és lesznek jobbak a kapcsolatok is.  HEGEDŰS BENCE, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD