Reformátusok Lapja 2022/14. szám

LXVI. ÉVFOLYAM,

14. SZÁM,

2022. ÁPRILIS 3.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 500 FT

Nem maradhatunk tétlenek 9 771419 856007

ÖSSZEFOGNAK A KÁRPÁTALJAI ÉS A MAGYARORSZÁGI GYÜLEKEZETEK

22014

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Te pedig, igazságra vezérlő Kalauz, igazságnak fényeskedő napja, Úr Jézus Krisztus, aki a zajjos tengeri habok közt hánykódó kicsiny bárkácskádnak igazgató kormányos mestere vagy, éledj fel már végezetre a te álmodbul: dorgáld meg a szeleket, akik a te választottidnak hajócskáját ottan-ottan érdeklik, vesztegetik; fektesd le a kevéllyen hánykolódó habokat, zabolázd meg az üldözőknek vérhütt szándékjokat, forgassad ügyedet, mert az ügy a tiéd!  TOLNAI MIHÁLY (1640–?)

6

12

16

22

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu) Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Zelenka Attila

INTERJÚ • 6. Hit- és erkölcstan vagy etika? | A szülők döntési lehetőségeiről is kérdeztük Szontagh Pált, a Református Pedagógiai Intézet igazgatóját AKTUÁLIS • 8. Jó helyen vagyunk | A soltvadkerti református gyülekezetet látogattuk meg INTERJÚ • 12. Kellő időben hozott döntés | Mező István Mózes, a Zsinati Hivatal vezetője arról is beszél, hogyan tud a munkájával hozzájárulni egyháztagjaink hitéletéhez PORTRÉ • 16. Pokolból mennyország | Gombola András vívóedző Istennek köszönhetően szabadult ki a nincstelenségből és az alkoholizmusból GONDOLATOK • 21. Gesztus | Nagy Károly Zsolt kulturális antropológus, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia főiskolai docensének gondolatait ajánljuk INTERJÚ • 22. A beszélő Köntös | Református, magyar és keresztyén – így jellemzi magát Köntös László református lelkipásztor, publicista

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2022. április 3.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

IV. 3. VASÁRNAP

Böjt 5. vasárnapja

IV. 4. HÉTFŐ

IV. 5. KEDD

IV. 6. SZERDA

4

VLADÁR GÁBOR

(14) „Atyja leszek, és ő az én fiam lesz.” (2Sám 7,8–17) Az egész Ószövetség legnapsugarasabb része e szakasz. Innen kapnak világosságot Isten egykori ígéretei, sok-sok zsoltár és valamennyi prófétai szó. Sőt, e sugárnyalábok bearanyozzák az Újszövetség lapjait is. Dávid „házat” kívánt építeni az Úrnak, és íme, most ő kapja Nátán próféta útján az ígéretet, hogy az Úr épít neki „házat” (11), azaz örök időkig fennálló dinasztiát (16). Dávid élettörténete arra példa, hogy Isten népének életében minden „házépítés” kezdetén az Úr áll (vö. Zsolt 127,1). Dávidot úgyszólván a semmiből hozta elő: jelentéktelen pásztorfiúcskából lett Izráel királya (1Sám 16,11), aki népének nyugalmat és biztonságot hozott (10–11). De mi lesz Dávid halála után (12)? Az Úr ígéretei ekkor lépnek majd életbe. Utódát (Salamont) Isten a „fiává fogadja”, és „atyja” lesz. Ő építi majd fel a templomot (13), és ha kell, az Úr „férfihoz illő bottal” (14b) fenyíti. Dávid reménysége nem az volt, hogy utóda nála különb ember lesz, hanem az, hogy Isten nem vonja meg tőle szeretetét (15). De eljön majd az idők teljességében az igazi utód, akit az Ószövetség kegyesei is csak a hit szemével láttak, akinek ez a neve: „Velünk az Isten.” (Mt 1,23) Isten népének pedig meg kell tanulnia, Ura nemcsak személyre szabott megbízásokat ad övéinek, hanem nemzedékeken átívelő feladatokkal is megbízza, amelyekben „más a vető, és más az arató” (Jn 4,37). Mt 24,45–51  126. zsoltár (22) „…Uram! Senki sincs hozzád fogható…” (2Sám 7,18–29) Az Ószövetség mélyéről száll felénk ez a csodálatos imádság. A szent sátor félhomályában imádkozó homlokán királyi diadém ragyog. Dávid ámulva tekint arra a kegyelemre, amely üstökösszerű pályáján idáig vezette. Vallomással kezdi, magasztalással folytatja, kéréssel zárja imáját. A Szentlélek a legcsodálatosabb „esztéta”. Dávid megvallja méltatlan voltát, és ezt kérdezi: „Ki vagyok én…, hogy eljuttattál engem idáig?” (18) Megértette, múltja, és még inkább jövője, Isten kezéből kapott ajándék, amelyet csak elfogadhat, mert a hála kifejezésére hiányoznak a szavak (19–21). A neki adott ígéretek és az Izráel történetében végbe vitt szabadítások az Úr nagyságának, páratlan voltának kifejeződései (22–24). Ezért szívből kéri: tegye az Úr valósággá a most kapott ígéreteket, áldja meg Dávid házát (25–29). Akkor vagyunk a legnagyobbak, ha térden állunk Isten előtt. Soha nem vagyunk olyan gazdagok, mint amikor kegyelemért könyörgünk, és soha olyan erősek, mint amikor imádságra kulcsoljuk kezünket. Mt 25,1–13  366. dicséret (6) „Így segítette meg az Úr Dávidot…” (2Sám 8) Dávid király hódításainak listáját olvasva korunk történésze jó okkal emlegethetné Dávid zsenialitását, aki az ókori világ két nagyhatalma (Egyiptom és Asszíria) között tekintélyes birodalmat hozott létre. A szentíró olvasata azonban egészen más. Dávid hadi sikerei, amelyeket már kortársai is Isten csodájának tekintettek, a szentíró szemében az Úr üdvösséget teremtő segítségének a jelei és bizonyságai: „Így segítette meg az Úr Dávidot mindenütt, ahova csak ment.” (6 és 14) Mert az Úr örökre odakötötte magát a Dávid házához, szabadításait pedig népéért teszi. Dávid háborúira természetesen nemcsak Isten győzelmes segítsége a jellemző, hanem a véres erőszak, a hadijog kegyetlen érvényesítése is (2). Dávid uralmának végső célja mégis az, hogy belső rendet teremtsen, „jogot és igazságot” szolgáltasson a népnek (15). E „jog és igazság” valódi célja az, hogy Isten – a népének adott törvénye segítségével – szoros közösségbe vonja Izráelt önmagával. Ez illik Izráelhez. Nem a más népek leigázása, hanem hogy Isten iránti engedelmességben élje az életét. Dávid birodalma még a maga nagyon emberi mivoltában is a végső célra, Isten Jézus Krisztusban meghirdetett országára mutat (Mt 4,17; 5,3). Mt 25,14–30  239. dicséret (7) „…én hűséggel tartozom neked apádért…” (2Sám 9) Saul király fiának, Jónátánnak a halála óta mintegy húsz év telt el. Dávid mégsem feledkezik meg a barátjával kötött hűségesküjéről, mely szerint kölcsönösen gondoskodnak majd egymás utódairól (vö. 1Sám 20,42). Hatalmának csúcsán most beváltja ezt az ígéretét, és a Jónátánnal ápolt baráti kapcsolatot kiterjeszti annak egyetlen, életben maradt fiára, Mefíbósetre is. A Saul-ház szolgája, Cíbá által felkutatott Mefíbóset – egy gyermekkori baleset következtében (2Sám 4,4) – mindkét lábára béna (3 és 13). Dávid az izráeli jognak megfelelően úgy rendelkezik, hogy Mefíbóset, mint egyetlen, jogos örökös (apja, Jónátán a Saul-ház legidősebb fia volt), kapja vissza nagyapjának, Saul királynak a birtokait (9). Emellett pedig

Reformátusok Lapja 2022. április 3.

| AZ IGE MELLETT |

szabad emberként élete végéig ellátást kap a jeruzsálemi királyi udvarban, a király asztalánál (10). Az asztalközösség felajánlása az ókori Keleten az uralkodói kegyelem, a megbocsátás jele volt (vö. 2Kir 25,27kk). Dávid nagylelkű asztalközössége előremutat arra az asztalközösségre, amelyet Jézus Krisztus ajánlott fel mindazoknak, akik elfogadják a mennyei Atya Jézus Krisztus által kihirdetett „amnesztiarendeletét” (vö. Mt 9,11–13). Mt 25,31–46  364. dicséret (12) „…népünkért és Istenünk városaiért!” (2Sám 10) Meghal Náhás ammóni király (1Sám 11kk), Dávid pedig – a diplomáciai protokollnak megfelelően – Ammónba (a mai Amman) küldött követei útján fejezi ki részvétét. Az új királynak nincs finom diplomáciai érzéke (3): a követeket, szakállukat és ruhájukat levágva, megszégyenítve elűzi (4). A megcsúfolás e mértéke (Ézs 7,20; 20,4) válaszlépésre készteti Dávidot, az ammóniak pedig különböző arám törzseknél keresnek szövetségeseket (6). Dávid a kipróbált Jóáb vezérre (vö. 2Sám 3,22) bízza a büntetőexpedíciót (7). Amikor Jóáb észreveszi, hogy a felkészült ammóniak csapdát állítottak seregének, elitosztagot indít Abísaj vezetésével a hátukba támadó arámiak ellen, így biztatva testvérét: „...népünkért és Istenünk városaiért!” (12) Vagyis: a győzelem Isten kezében van. A győzelem után Jóáb azonnal visszavonul Jeruzsálembe. Ez is jelzi visszafogottságát, mert bár egy szomszédos ország megtámadásáról van szó, a támadásnak csupán büntető jellege van. Krisztus tanítványa már tudja: nem elég a „visszafogottság”, mert a hatalom szeretetét egyedül a szeretet hatalma győzheti le. Mert valakit szeretni annyi, mint ezt mondani neki: te nem fogsz meghalni. Mt 26,1–16  334. dicséret (11) „A láda meg Izráel és Júda sátrakban laknak… Hogyan mehetnék… én haza…?” (2Sám 11,1–13) Miközben Izráel seregei újabb háborút vívnak az ammóniakkal, a Jeruzsálemben maradt Dávid király olyasmit követ el, ami „becstelenség Izráelben” (Jer 29,23): szemet vet egy háza tetőteraszán mosakodó asszonyra. Bár tudja, nincs lehetősége az asszony megszerzésére, mégis a palotájába rendeli, hogy vágyát kielégítse. Betsabé férje, Úriás katona, a Jeruzsálemben már őslakosnak számító „hettita” népesség (vö. Ez 16,3) tagja, aki éppen az ammóniakkal harcol. Mivel Betsabé teherbe esik (5), Dávid a táborból hadijelentés ürügyén sürgősen magához rendeli Úriást, és hazaküldi feleségéhez. Ezzel véli eltussolhatóvá tenni a házasságtörést (3Móz 15,19kk), mivel így a megfogant élet az ő gyermekeként jöhetne a világra. A király ravasz csapdája azonban meghiúsul, mivel Úriás kínosan ragaszkodik a szent háború előírásaihoz (11), sőt, még ittasan is önmegtartóztató marad (12–13). Megdöbbenünk viszont, hogy Isten választottja, a felkent király prototípusa, a leendő Messiás őse mennyire esendő. „Fiúként” kivonja magát annak az „Atyának” a szeretetéből, aki azt ígérte neki: „nem vonom meg tőle szeretetemet” (2Sám 7,14), és megveti Isten parancsolatát (2Móz 20,14). Itt is érvényes az apostoli szó: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Kor 10,12) Mt 26,17–29  440. dicséret (27) „De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.” (2Sám 11,14–27) Dávidnak egyetlen lehetősége maradt Betsabé feleségül vételére: Úriás eltávolítása. Levelet ír tehát Jóáb parancsnoknak (14): Úriásnak el kell esnie a harcban. A levelet Úriás viszi magával a táborba, Jóáb pedig gondolkodás nélkül teljesíti a királyi hadúr parancsát (16k; 24). Az Úriás halálhírét hozó küldönc szavait Dávid példátlan cinizmussal fogadja (25): terve elől elhárult az akadály, a harcok folytatódhatnak. Amikor Betsabé a gyászidő letelte után (ez az ókori Izráelben mintegy három hónap volt) Dávid felesége lett (27), már nyilvánvaló volt: az asszony várandós. A fiúgyermek a királyi palotában, királyfiként születik. E drámai történet előtt Dávid végig az Úr kedveltje volt (Zsolt 21,2.3; 89,21k). Különösen visszataszító e háttér ismeretében e hidegvérrel kitervelt gyilkosság (2Móz 20,12), amely Dávidot kitaszítja az Isten által adott törvényes rendből. Nem véletlen, hogy az egész történetben egyszer sincs szó Istenről. Dávid ravasz terve és annak kivitelezése ugyanis „istentelenség”, a szó legteljesebb értelmében. A Betsabé-történet utolsó mondata viszont jelzi, hogy amit Dávid Istentől távol vagy nélküle gondolt megtenni, azt Isten látta, és megítélte (27). Mt 26,30–35  338. dicséret

IV. 7. CSÜTÖRTÖK

IV. 8. PÉNTEK

IV. 9. SZOMBAT

2022. április 3.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

kapcsolatos tájékoztató anyagokat, plakátokat kihelyezhessék. Készítettünk bemutató anyagokat, ezek megtekinthetők a reformatus.hu honlapon és az RPI weboldalán is: kisfilmek, letölthető tananyagok segítségével ad betekintést a református hittanórák világába, módszertanába. A tantárgyak bevezetését illetően a társadalomban megosztottság volt érzékelhető. Mik a tapasztalatok? A református hittanra nem feltétlenül a hitgyakorló családok gyerekei jönnek. Olyanok is vannak, akiknek semmiféle felekezeti kötődésük nincs, de úgy érzik, hogy a hittanon rosszat biztos nem tanul a gyerek, hiszen az egymás elfogadása, a szeretet, az egymásra figyelés, a család kiemelt témái a tanóráknak. A Biblia-műveltség-élmény hármasságában foglalkozunk a gyerekekkel. A hitoktatás alapja Isten örökkévaló üzenete, a Szentírás tanítása, de a tanórának számtalan olyan kapcsolódási pontja is van, amely a felekezethez nem kapcsolódó családok számára is fontos lehet, például azok a műveltségbeli tartalmak, amelyek az egyház- és vallástörténeten keresztül megjelennek: egy-egy festmény vagy irodalmi alkotás megértése. Olyan taneszközöket, segédanyagokat igyekszünk fejleszteni, amelyek élmény- és gyermekközpontúak: ne csupán lexikális tudásátadás legyen, hanem úgy beszéljünk Isten üzenetéről, hogy azt a gyerek valóban a saját élete fontos részeként tudja megélni. Létezik az a téves sztereotípia, miszerint vagy etikát, vagy hittant kell választani. Az elsős kisfiam mesélte: „Tudod, apu, nálunk az osztályban vannak a reformátusok, az evangélikusok, a katolikusok meg az erkölcsösek.” Nem véletlenül használom ezt a kicsit nehézkes hit- és erkölcstanoktatás megnevezést, sokkal jobban kifejezi azt, hogy hittanórán a bibliai alapú hitvallásos etikai rendszeren keresztül a világi etika tartalmai is jelen vannak.

Hit- és erkölcstan vagy etika? Heteken belül – az általános iskolai beiratkozások idején – dönteniük kell a leendő elsősök szüleinek arról, hogy gyermekük ILLÉNYI ÉVA hit- és erkölcstant vagy etikát tanuljon-e szeptembertől. Azok is döntenek, akik nem nyilatkoznak írásban, de ebben az esetben a gyermek automatikusan etikaoktatásban részesül. Szontagh Pált, a Református Pedagógiai Intézet (RPI) igazgatóját kérdeztük a hittan lehetőségeiről. Hogyan segíti az intézet és a gyülekezetek a szülőket a döntésben? A hittan nagy missziós lehetősége az egyháznak. A református hit- és erkölcstanoktatásban nem csak az egyházunkhoz köthető, reformátusnak keresztelt gyerekek jelennek meg. Éppen ezért minden szülőhöz minden fórumon el kell juttatnunk a legfontosabb tudnivalót: április 20-ig írásban kell nyilatkozniuk arról, hogy melyik tantárgyat választják a gyermeküknek. A befogadható üzenetek eljuttatásával a gyerekek és rajtuk keresztül a családok is közelíthetők lesznek az egyházhoz, Isten üzenetéhez. Milyen fórumokon tudják elérni a szülőket? A tanintézményeknek a honlapjukon nyilvánosságra kell hozniuk, hogy mely felekezetek tartanak hit- és erkölcstant az iskolában. Az elsősök beiratkozása előtt szülői értekezleten kell bemutatkozniuk a hitoktatóknak. Az egyház Oktatási Irodája és az RPI is támogatja a gyülekezeteket abban, hogy a hittannal 6

Reformátusok Lapja 2022. április 3.

A hivatalos tájékoztatáson kívül hol lehet még felhívni a szülők figyelmét a hittanra? A gyerekes szülők kapcsolati hálója hatalmas, a játszótértől a körzeti orvosi rendelőig terjed. A gyülekezeti tagoknak tudniuk kell a választási időszakról, óvodában, játszótéren, iskolában merjék ajánlani a református hittant! Most nagyjából 150 ezer gyerekkel találkozunk, de ez növelhető, hiszen a gyerekeknek vannak testvéreik, szüleik, nagyszüleik, tehát családokat érhetünk el a jó hittanon keresztül.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

HITTANOKTATÁS Idén április 20-ig jelezhetik a szülők, hogy gyermeküket hités erkölcstanra vagy etikaoktatásra kívánják-e beíratni. Akik nem nyilatkoznak, azok gyermekei etikaoktatásra fognak járni, ezért is fontos, hogy a gyülekezetek, református szülők minél többekkel tudassák a hittanoktatás lehetőségét.

| GONDOLATOK |

KOMLÓSINÉ SÜMEGI NÓRA

Isten Igéje cigány nyelven A szerző lelkipásztor, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének munkatársa

Ezt a címet kaptam a Kereszténység, esélyteremtés, a cigányság felzárkózása elnevezésű, márciusban tartott baranyai konferencián. Nyelvészeti munkatársként (Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete) a Biblia átültetésével foglalkozom beás nyelvre, ennek a vállalkozásnak a motivációs hátteréről, nehézségeiről és messzebb mutató lehetőségeiről beszélhettem. Amikor a szervezetünk jó pár éve szembesült azzal, hogy a Dél-Magyarországon élő cigányság nyelvén, beásul (amelynek önmagában több nyelvjárása van) nem létezik a Szentírás, elkezdtük

A változáshoz elengedhetetlen a találkozás és belehelyezkedés Isten megmentő nagy történetébe – amelyet a Biblia tár elénk! keresni az alkalmas anyanyelvi fordító(k) személyét. A nyelvtanulás és sok zsákutca után végre elkezdődhetett a munka, de néhány történet lefordításán túl nem jutottunk. A Wycliffe ugyanis csak olyan területen kezd fordításba, ahol az érintett nyelvet beszélő emberek, szervezetek, gyülekezetek irányából fogalmazódik meg az igény, gyakorlati reményt adva ezáltal a lefordított részek valós használatára. Mindehhez látnunk kell azt is, hogy a beások között zajlik a nyelvcsere folyamata, vagyis a fiatalabb generációk már nem vagy alig beszélik, ismerik az idősebb generáció által még használt nyelvet. Erősen megkérdőjeleződött tehát az utóbbi időben a magyarországi beás bibliafordítás létjogosultsága. A nyelv sokkal több pusztán kommunikációs eszköznél (úgynevezett corpus mysticum, ha úgy tetszik, az ember istenképűségének egyik lenyomata), ezért nagy identitásmegtartó erővel bírhat, a méltóság ajándékát hordozhatja az anyanyelvi Biblia még azon nemzedék számára is, amely már nem beszéli nagyszülei nyelvét. Az egészséges, erős identitású emberről pedig általánosságban mondhatjuk, hogy nem fél sem önmagától, sem a másiktól; vagyis másokat gazdagító életet tud élni. A nyelvcsere beásoknál látható fázisát egyébként

a szociolingviszta Joshua A. Fishman (aki nyelv­ cserefolyamatok visszafordításával szerzett el­ ismertséget) még visszafordíthatónak találja. De elsősorban sosem felülről, rendszerszintű beavatkozásokkal, hanem a kis mikroközösségek nyelvhasználatának megerősítése által – a családok, barátságok, bensőséges kapcsolatok szintjén. Vagyis ott, ahol az anyanyelvi Bibliának is éppen a legfontosabb szerepet tulajdonítjuk. További fontos támpontokkal szolgált a beás nyelvű Biblia szükségességéhez – az ismert akadályok ellenére is – egy hátrányos helyzetű közösségek transzformációs fejlődéséhez modellt nyújtó, indiai gyökerű megközelítés (Jayakumar Christian), amely a szegénységet elsősorban olyan egészségtelen vagy éppen pusztító kapcsolatok általi meghatározottságnak fogja fel, amely okait tekintve spirituális. Minden egyén története belehelyezhető a nagy emberi történetbe, amely mindig a „ki ment meg minket?” kérdése körül forog, és erre egyedül Isten nagy története, annak is a szíve, Jézus története nyújt választ. Ilyen értelemben még a „felzárkózás” sem a legalkalmasabb kifejezés, hiszen valójában nem másokhoz zárkózunk mi magunk sem, hanem a saját, Istentől kapott utunkat, egyedi ajándékainkkal működő legjobb önmagunkat keressük. Ez a modell egyébként gyakorlati megközelítése szerint elismeri, hogy Isten mindenütt jelenvaló, és kiindulópontként a közösség életében már jelen lévő erősségekre épít. De a változáshoz elengedhetetlen a találkozás és belehelyezkedés Isten megmentő nagy történetébe – amelyet a Biblia tár elénk! A hátrányos helyzetből való gyógyulás fontos pillére lehet, ha ez a történet a saját identitásomhoz kötődő nyelven szólít meg. És ahogy a bűn, maga a gyógyulás is elsősorban kapcsolati természetű – nevezhetjük megbékélésnek. Vágyunk látni ilyen gyógyulásokat, hiszen ez mindig Istent dicsőíti! Lesznek-e olyan beások, lesznek-e olyan magyarok, akik merik vállalni egymás őszinte megismerését, egymás szeretésének jézusi útját, és különösképpen lesznek-e, akik ezen az úton felismerik az anyanyelvi beás Bibliában rejlő átformáló erőt, és vállalják annak Istent dicsérő ügyét?  2022. április 3.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Jó helyen vagyunk HEGEDŰS BENCE

„Épült Isten dicsőségére az 1794. évben” – hirdeti a márványtábla a soltvadkerti református templom bejárata felett, ám az eltelt több mint kétszáz esztendőnek nyoma sincs a város első kőtemplomán. Itt gyűltek össze március utolsó vasárnapján a kiskunsági település reformátusai, hogy hálát adjanak Istennek a lelki hajléka megújulásáért, a mögötte felépült gyülekezeti központért és azért, hogy lelkipásztoruk, Sípos Ajtony Levente immár húsz éve szolgál a közösségben.

A délutáni istentiszteletre megtelt a közel négyszáz fős műemlék templom, így sokan csak a gyülekezeti házban lévő monitorokon követhették végig az eseményt, amelyen Balog Zoltán püspök hirdette az Igét. A Dunamelléki Református Egyházkerület vezetője a Pál apostol második korinthusi levelében olvasható, aznapra igehirdetésre javasolt szakasz alapján szólt az egybegyűltekhez.

A BIZTOS ALAP Balog Zoltán szerint a bibliai vigasztalás több annál, mint amikor valakit a rossz kedve miatt próbálunk felvidítani, de még annál a vigasznál is több, amelyet a gyászolóknak és a súlyos terhet cipelőknek nyújthatunk. Az igazi vigasztalás, amelyről a majd’ ötszáz éves Heidelbergi Káté első kérdése és az arra felelő válasz is beszél, lehet az életünk alapja. A vigasztalás ugyanis öröm. – Ha te tudod, hogy az életben és a halálban mi a legfontosabb neked, akkor minden más fontos dolgod is a helyére kerül, és elnyeri az igazi értelmét. Olyan világosság, olyan fényforrás ez, amelytől úgy fogod látni az életedet, ahogy azt maga az élő, teremtő Isten látja, aki ezt az életet valamikor elgondolta – fogalmazott Balog Zoltán. A püspök szerint ha ezt nem felejtjük el, akkor jó helyen lesz az életünk, mint ahogy jó helyen vannak a soltvadkerti refor8

Reformátusok Lapja 2022. április 3.

mátusok, és jó helyen van a magyarság a Kárpát-medencében. Azon a helyen, amelyet Istentől kaptunk ajándékba, amelyre vigyáznunk kell, és úgy kell továbbadnunk a következő nemzedéknek, hogy az Istennek tetsző legyen és az utódaink javát szolgálja. Balog Zoltán meglátása szerint Jézus Krisztusnak a legfontosabb az ember, de kevés van olyan emberekből, akik az életüket odaszánják és odaadják neki. – Hol vannak azok az emberek, akik hajlandók szolgálni, akik odaadják magukat Jézus Krisztus szolgálatára? Ez a legfontosabb, amit mi adni tudunk. Ha valaki úgy áll oda a másik ember mellé, hogy a legfontosabbal, a legdrágább kinccsel kínálja meg, akkor abból jó dolgok lesznek. Abból nemcsak megújult és új épületek lesznek, amelyekbe jó bemenni és körülnézni, amelyek kellemes, szép, kényelmes és vonzó helyei lesznek azoknak a közösségeknek, amelyek újra találkozni akarnak. Abból több lesz, abból Isten országa építése lesz. A püspök meglátása szerint boldog az az emberi közösség, ahol az istenszeretet és az emberszeretet parancsolata együtt van. Úgy vélte, a soltvadkerti gyülekezet története is bizonyíték erre, és az elmúlt két évtized nem lett volna áldás, ha nem krisztusi alapra építkezik a gyülekezet és a húsz éve köztük szolgáló Sípos Ajtony Levente.

| AKTUÁLIS |

MINT EGY ZENEKAR

gem, és a szócsőjévé, szolgájává fogadott, akiről igyekszem minden alkalomA gyülekezet fiataljaiból álló Soltvadkerti mal beszélni. Református Csengettyűzenekar szolgálata után Sípos Ajtony Levente adott számot HÚSZ ÉV az elmúlt évek építkezéseiről. A lelkipásztor bevallása szerint 2001-es beiktatá„De te maradj meg abban, amit tanultál, és sakor „még nem sejtette”, hogy mi vár rá amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől majd Soltvadkerten. – Én lelkész vagyok, tanultad, mivel gyermekségedtől ismered és igyekeztem az elmúlt évtizedekben is a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetlelkész maradni, de ma sokkal inkább úgy nek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusdefiniálnám magamat, hogy karmester ba vetett hit által” – kezdte a Pál apostol lett belőlem – mondta Sípos Ajtony LeTimóteusnak írt második leveléből vett vente, aki szerint a soltvadkerti református idézettel a húsz éve Soltvadkerten szolgágyülekezet egy nagy zenekar, amelyben ló Sípos Ajtony Levente köszöntését Marrengeteg jó szándékú, tettre kész, sokféle tin János, a gyülekezet főgondnoka. tehetséggel és lehetőségekkel megáldott A gyülekezeti elöljáró felidézte, hogy a ember van, akik külön-külön mind remekül lelkészcsaládban nevelkedő Sípos Ajtony játszanak a tehetségek sokféle hangszeLeventét a Budahegyvidéki Református A hétgyermekes lelkészházaspár, rén. – Nekem ezt a sokszínű, sok hangszeEgyházközségből hívták el a soltvadkerSípos Ajtony Levente és felesége, Zita ren játszó zenekart kellett összefoglalnom, tiek 2001-ben, miután Kovács János lelhúsz éve szolgál Soltvadkerten megszólaltatnom. Hogy sikerült-e idáig? kipásztor nyugdíjba vonult. Utódját 2002. Döntsék el a testvérek – ajánlotta a lelkész. április 14-én iktatták be. A lelkészi beszámolóból kiderült, hogy a templom felújítási – Az elmúlt húsz év rendkívül fontos időszak gyülekezetünk munkálatai hét évvel ezelőtt kezdődtek és tavaly fejeződtek be. életében, ahol mély lelki munka folyik. Virágzik a közösség – A munkákra összesen 166 millió forintot fordítottak, amelyből mondta a főgondnok. – Lelkipásztorunk mindig példát mutat 54 millió forint kormányzati támogatás volt, húszmillió forintot családi életével, szolgálatával, Krisztus és az egyház iránti ela Dunamelléki Egyházkerület, tízmillió forintot a Bács-Kiskunkötelezettségével – tette hozzá, majd hosszasan sorolta, hogy sági Egyházmegye ajánlott fel, amit Soltvadkert város további a lelki épülés mellett milyen fizikai építkezéseknek, megújuláhárommillió forinttal egészített ki, a gyülekezet pedig mintegy soknak volt tanúja a soltvadkerti gyülekezet. Megújultak a ha79 millió forintot adományozott a célra. Sípos Ajtony Levente rangok, pótolták az 1959-ben eladott toronyórát, átvették és kiemelte, hogy a gyülekezet kétkezi, önkéntes munkája nem felújították a helyi idősotthont, megújult a 230 éves parókia, számszerűsíthető, de legalább tízmillió forintba került volna, ha szilárd burkolatot kaptak a temető útjai, renoválták a templovállalkozók végezték volna azokat. Példaként a templom újjámot, és többek között új gyülekezeti házat építettek. épült karzatát hozza, amelynek vas tartószerkezetét teljes egé– Sípos Ajtony Levente lelkész úr két évtizede hűséges ehszében a gyülekezet presbiterei készítették el. hez a vidékhez, és csodát tudott teremteni Soltvadkerten. LelA lelkész hosszasan sorolta azok neveit, akik anyagilag, kipásztor, pedagógus, örökségépítő és kultúrember, aki soha felajánlások révén vagy kezük munkájával támogatták a soltnem várt és nem kért munkájáért sem elismerést, sem ünnepvadkerti református templom és környezetének megújulását. lést. Köztiszteletnek örvendő és nagyra becsült személy, aki Ilyen felajánlás volt a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúrában kémindvégig megmaradt a mindennapok szegény emberének. szült új orgona is, vagy az épület új padjai, nyílászárói. Elhivatottan, kitartással, hittel, meggyőződéssel és alázatosElmondta azt is, hogy a gyülekezeti ház építésére 165 millió sággal szolgál, és bízzunk abban, hogy még sokáig szolgálni forintos kormányzati támogatást kaptak, amelyet az egyházmefogja a soltvadkerti örökséget.  FOTÓ: FÜLE TAMÁS / PAROKIA.HU gye hárommillió forinttal egészített ki, a gyülekezeti adományok SZOBORKÚT összege elérte a huszonhárommillió forintot. – Nem vagyunk még a munkánk végén, de nagyon hálásak vagyunk azért, amit A megújult templomkert középpontjába Ulrich Witzmann német kerámiaművész absztrakt, minimalista szökőkútja került. Az kaptunk, köszönünk mindenkinek mindenféle támogatást! Hálás alkotás a gyülekezet számára a hitüket és az egyházat jelképező vagyok Istennek, hogy végül sikerült békességben lenni a gyüleoszlop, amely áthalad a Földet szimbolizáló könyvön, jelképezve, kezetben, és fennakadások nélkül folyhat a lelki munka a missziói hogy az egyház adja a világ erkölcsi gerincét. Az oszlop tetejéről munkatervünk alapján – mondta Sípos Ajtony Levente. víz folyik végig a szobron, ez Jézus Szentlélek ihlette beszédét A lelkész szerint minden egyetlen személynek, Jézusnak jelképezi, amelyet az egyház hirdet a világnak. köszönhető. – Annak, aki fiatalkoromban megragadott en2022. április 3.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

Családként élünk együtt a befo DÓKA VIKTÓRIA

„Tudtuk, nem maradhatunk tétlenek” – mondja Szeghljánik Péter, a kárpátaljai Csonkapapi és Kispapi református lelkésze, amikor Ukrajna szinte minden régiójából fogadnak menekülteket, akiknek szállást és étkezést nyújtanak gyülekezetei szolgálata révén. A lelkipásztor március közepén adományokért érkezett testvérgyülekezetükbe, a Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközségbe, vele és debreceni lelkésztársával, Lovász Krisztiánnal, aki a szolgálat egyik támasza, ez alkalomból beszélgettünk.

SZEGHJÁNIK PÉTER

nekültünket, aki búcsúzóul ezt mondta: „Tiszteletes úr, nagyon szépen köszönjük ezt a három napot, amit önöknél tölthettünk, legalább megpihentünk.” Általunk nyomot hagyott Isten szeretete ennek az ukrán fiatalembernek az életében. Még áldássá lehet a számára.

Hogyan tette meg az első lépéseket a menekültek közti szolgálatban? Isten Igéje indított erre: „Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az ő életét énérettem, az megtartja azt.” A Lukács evangéliumában olvasható igevers erősítette meg bennünk, hogy nem magunkra kell összpontosítanunk, hanem arra, hol lehetünk fénnyé, világossággá, sóvá. Amikor elmúlt a félelmünk, már észre tudtuk venni a rajtunk, Kárpátalján átha­ladó menekülteket, akkor kezdtük érezni, a helyünkön vagyunk. Sokféle szolgálatot végeztek gyülekezetével a háború kitörése óta, most kifejezetten az Ukrajna belső részeiből érkező embereken segítenek. Az első napokban csak egy-két éjszakát töltöttek nálunk az átutazók, de egyre több olyan menekült érkezett, akiknek nem volt hová menniük. Sok család azért nem utazik tovább külföldre, mert nem tudták otthon hagyni az édesapát, a férjet, magukkal viszont nem vihetik. A családok együtt akarnak maradni. Akik mégis úgy döntenek, hogy továbbmennek, azokat segítjük a továbbutazásukban. Hol szállásolják el ezeket a menekülteket? Az Agapé Missziós Központunkat nyitottuk meg előttük, ahol békeidőben romamissziót végzünk. Érdekesség, hogy a napokban új nevet kapott a központ: az egyik menekültünk felajánlotta, hogy szerkeszt egy weboldalt Agapé Help névvel, mert az a webcím még szabad volt. 10 Reformátusok Lapja

2022. április 3.

„Előfordult, hogy a parókia 15 menekültnek adott éjjeli menedéket, a lelkésznek nem volt már hova letenni a fejét, így egy buszban éjszakázott.” Hányan laknak most önöknél? Ma reggel hetvenen voltunk, állandó a túljelentkezés. Nagyon nehéz elutasítani az embereket, amikor tudom, hogy szükséget szenvednek. Jézus szavai jutnak eszembe: „Jövevény voltam, és nem fogadtatok be.” Előfordult, hogy a parókia 15 menekültnek adott éjjeli menedéket, a lelkésznek már nem volt hova lehajtani a fejét, így egy buszban éjszakázott. Honnan érkeznek a menekültek? Ukrajna szinte minden régiójából, többek között Harkivból, Odesszából, Kijev­ ből. Besorozták katonának az egyik me-

Mennyire érezhető az ukrán média által gerjesztett ellenszenv a magyar kisebbséggel szemben? Van félelem az ott maradt magyar testvérekben? Csak a mi közösségünkről tudok beszélni: a mi szívünkben nincsen félelem, családként élünk együtt a befogadott ukrán testvéreinkkel. Nincs semmilyen ellentét, de ez csak azért lehetséges, mert nem a magunk cselekedeteit, félelmeit éljük meg, hanem Isten vezetését visszük véghez lépésről lépésre. Az Isten szavának való engedelmesség a megoldás a nyelvi problémákra is. Gyülekezeti tagok is fogadtak be menekülteket, ami hatalmas lehetőség és kiváltság, mert így szeretetet adhatunk az ukrán anyanyelvűeknek. Csonkapapi Beregszásztól 15 kilométerre fekszik, a magyar határ mentén. A háború kezdetéig színtiszta magyar és református település volt. Láthatóvá válik, hogy bennünk, magyar reformátusokban milyen lélek lakik, kik vagyunk mi valójá­ ban. Hangosabb ez minden propagandánál, gyűlöletbeszédnél. Hányan foglalkoznak a gyülekezetben a menekültek ellátásával? Mindenki, aki él és mozog. Napi három étkezést biztosítunk. Az első felajánlás az egyik nyolcvanéves nőtestvérünktől érkezett, gombócot főzött, fánkot sütött, másik gyülekezeti asszonyunk

| AKTUÁLIS |

fogadott ukrán testvéreinkkel hozott 50 házi tojást, mások 80 csirkecombot vásároltak. Ágyban fekvő nőtestvérünk fohászkodik értünk. Még a menekültek is megfogják a munka végét, és nemrégiben velük együtt vetettük be krumplival a központ telkét. A gyülekezetünk élhetne szomorúan, magába fordulva, munka közben viszont észre sem vesszük a csüggedést, bár sokszor egy pillanat alatt elkezdünk könnyezni. De megyünk tovább, mert van feladatunk. A háborúról azt tanultam, hogy ilyenkor inkább felhalmozni kell, nem osztogatni, adományozni. A már említett Igében Jézus azt mondja, „aki meg akarja tartani az életét, elveszíti azt”. Lehet a kamrában gyűjtögetni, de ez valójában nevetséges, hiszen addig tudja raktározni az ember, amíg el nem éri egy rakéta. Vagy ha a katonai parancs úgy szól, hogy az őrizgetett élelmiszert el kell kobozni, akkor búcsút vehetsz tőle, ahogy az autódtól, a házadtól is... De Isten nem hagy el bennünket! A háború első hetében Kijevbe utazott. Az ostromlott városból mindenki inkább kifelé, nem befelé tart. Az első segélyszállítmányt a Debrecen-Széchenyi kerti református testvér­ gyülekezettől kaptuk. Még nem éheztünk, mindenünk megvolt, így azon kezdtünk gondolkodni, hogy mi az Isten akarata. Az adományból a gyülekezet betegjeinek megvettük a szükséges gyógyszereket, de a tartós élelmiszerekből túlélőcsomagokat készítettünk, amelyeket Kijevbe vittem. Indulásom napján az Ige az elveszett bárányról szólt: Jézus otthagyja a biztonságban lévő kilencvenkilencet azért az egyért. A célom az volt, hogy legalább egy menekültet kihozhassak a városból. Tizenhat emberrel és egy kiskutyussal tértem haza, többek között egy olyan házaspárral, aki a Dnyeper bal oldalán maradt,

menekülő útvonalat viszont csak a jobb oldalon nyitottak, de az Úr kihozta őket. Kegyelem, hogy ott lehetünk, ahol Isten Szentlelke munkálkodik.

tartatásukért, és tettekkel is kifejezzük a támogatásunkat, nem csak mi, reformátusok. Tudtak arról, amikor Szeghjánik Péter Kijevbe készült? Amikor Péter elindult, éppen bűnbánati hetet tartottunk. Sok gyülekezeti tagot megijesztett ez a kockázatos vállalkozás, igazi imatusa indult Péterért és a szolgálatáért. Milyen adományokat gyűjt a gyülekezetük? Mindig megkérdezzük, mire van szükség. Az első mikrobuszban nagyobb lisztszállítmányt, több száz konzervet és apró adományokat juttattunk el. Most étolajjal, rizzsel, tésztával, konzervvel, turistaszalámival, szárazkolbásszal és egy ruhaszárító géppel felszerelve engedjük vissza Péter tiszteletest Csonkapapiba.

„Saját meglátásom, hogy Pétert rám bízta az Úr, mert nagyon megterhelő az a munka, amit végez.” LOVÁSZ KRISZTIÁN

Mióta van meg a csonkapapi és az önök gyülekezete között ez a testvéri kapcsolat? Bár még csak két éve vagyok itt lelkipásztor, a testvéri kapcsolat már 2001 óta tart. Az utóbbi hetek mutatták meg, hogy nemcsak protokolláris kötődés ez nekünk, hanem olyan intenzív, szeretetteljes, imádságos kapcsolat, amely a mostani nagyon nehéz időszakban erőt ad nekik, ez a legfontosabb, miközben minket motivál. Bár nálunk nincs légiriadó, egy különleges frontvonal azonban létezik: lelki háború ez, odaállunk testvéreink mellé, imacsatákat vívunk a meg-

A fizikai segítség mellett milyen lelki hátteret próbálnak nyújtani? Arra hívtuk gyülekezeti tagjainkat, hogy keddenként este 8 órakor csendesedjenek el, vegyék elő a Bibliájukat, imádkozzanak családjuk körében a békéért és a Csonkapapiban végzett szolgálatért. Saját meglátásom, hogy Pétert rám bízta az Úr, mert nagyon megterhelő az a munka, amit végez. Amióta elkezdődött a háború, folyamatosan levelezünk, telefonon beszélünk, küldjük a fotókat egymásnak akár éjjel is, és látom Péteren, hogy nagyon elfáradt már. Ha egy lelkipásztor ennyi embert támogat, neki is szüksége van arra, hogy imádkozzanak érte. Áron és Húr példája jut erről az eszembe, amikor Mózes az amálekitákkal vívott csata során már nem bírja tartani az imára felemelt karját, ők odalépnek hozzá, és tartják helyette. Azt hiszem, én is így próbálom tartani Péter kezét, mert fárad.  FOTÓ: ZELENKA ATTILA

2022. április 3.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

BEMUTATJUK EGYHÁZUNK SZOLGÁLATVEZETŐIT • 6. RÉSZ

Kellő időben hozott döntés Az egyház vezetői a mögöttük álló szervezet zökkenőmentes műköWEBERNÉ désével tudnak kiváló ZSIKAI MÁRIA munkát végezni – vallja Mező István Mózes, a Zsinati Hivatal irányítója. A jelenlegi zsinati ciklusban külön szolgálati ágként megalakult hivatalt eszköznek tekinti, amely az erőforrások hatékony felhasználásával nemcsak az egyházra, hanem az egész társadalomra hatással van. Életpályájában a református egyházi szolgálattal minden egyes mozaik a helyére illeszkedett, a bejárt ív hivatalvezetői munkájában nyer végső értelmet. Két lelkész gyermekeként nőtt fel. Hogyan alakította szemléletét a családi háttere? Ha vannak olyan gyerekek, akikről önkéntelenül is általánosításokban gondolkodik a többség, azok bizonyosan a lelkészek gyermekei. Azt érezzük, hogy a lelkészcsaládokkal szemben támasztott elvárások néha megugorhatatlanul magasak. A testvéreimmel ebben a speciális életformában szocializálódtunk, amelyben a szokásosnál erősebb a megfelelési kényszer a hívő szülők, a gyülekezet felé, lelki síkon pedig Isten felé. A lelkészgyerek az iskolában jól viselkedik, minden gyülekezeti alkalmon részt vesz, nem beszél csúnyán, előzékeny, jól sportol, énekel, orgonál – mindeközben mi is szerettünk volna ugyanolyan átlagos gyerekek lenni, mint a többiek. Első gyerek vagyok, rám még több felelősség és elvárás nehezedett, de hálás vagyok érte, mert sok mindent megtanítottak nekem az indulásom évei az életről. Mivel öt fiatalabb testvérem van, hamar elsajátítottam, hogyan kell gondoskodni a kisebbekről. 12 Reformátusok Lapja

2022. április 3.

| INTERJÚ |

Az elvárások kereszttüzében választotta a jogi pályát? Ha rajtam múlik, most hivatásos focista lennék. De komolyra fordítva a szót, jó eszű gyerek voltam, jeles tanuló. Amit a szüleim szerettek volna, azt mindig igyekeztem teljesíteni. Érdekelt a történelem, ezért történelem–kommuni­ káció szakra jelentkeztem a Károli Gáspár Református Egyetemre, közben megtetszett a jog, és elvégeztem a jogi egyetemet is, majd egy ügyvédi irodában kezdtem dolgozni. Többféle területen kipróbáltam magam jogászként. Szüntelenül újabb elvárásokat állítok fel magammal szemben, néha előfordult, hogy túl magasra is tettem a lécet.

van lehetőségünk másként megközelíteni a sikert és a kudarcot egyaránt. A kudarc élménye tudatosítja, hogy Isten kezében vagyunk. Ha minden jól megy, könnyen elhisszük, nekünk ez jár, persze végül rájövünk, életünk bizonyos szakaszait Isten tette sikeressé. Igazán hálás vagyok a feleségemért, a családomért, mert megtartjuk egymást a valóság talaján, és próbáljuk reálisan szemlélni magunkat. Miért mondott igent a Magyarországi Református Egyház meghívására? Hálás vagyok Istennek, hogy a legelső állásom kivételével mindig hívtak vala-

szolgálat is. A munkám túlnyomórészt operatív jellegű. Bár a pályám során korábban már megismerkedtem ezekkel a területekkel, most mégis hatalmas felelősség van a vállamon, és minden nap hoz valami újat, aktuális feladatot, amit abban a pillanatban kell átlátni, megtanulni, vagyis helytállni. A célom olyan hivatali rendszer létrehozása a munkatársaimmal, amely megőrzi egyházi jellegét, emberséges arcát, mégis felveszi a versenyt a 21. század kihívásaival. Szeretném továbbá a Zsinati Hivatal munkatársait közelebb hozni a gyülekezetek, az egyházmegyék, az egyházkerületek életéhez. Azon dolgozom,

 Már fiatalon fontos pozíciókat töltött be, a közéletben is megfordult. A jog mellett dolgoztam hazai és európai uniós támogatási projekteken, a pályázati lehetőségek mindegyikével találkoztam, majd a magánszektorban szereztem tapasztalatokat. Beszerzési és logisztikai vezetőként dolgoztam, láttam, hogyan működik egy jól szervezett, nyereséget hozó cég. Ezután kerestek meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi Jogi Koordinációs Osztályának vezetői állásával, majd a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának titkárságvezetője lettem. Itt már valóban a közéletben forgolódtam. Életpályámban minden egyes mozaik a helyére illeszkedik, a bejárt ív jelenlegi munkámban nyer végső értelmet. A rendszerek, amelyeket megismertem és működtettem, az állami hivatali adminisztráció, a pályázatok, az elszámolások, a támogatások mindmind hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban értsem a különböző nézőpontokat. A siker magában foglalja a kudarc lehetőségét is. Hogyan tud megbirkózni a problémás helyzetekkel? A kudarcokról nem szívesen beszél az ember, pedig mindannyian hozunk rossz döntéseket. Hívő emberként azonban

MEZŐ ISTVÁN MÓZES Hatgyermekes lelkészcsalád elsőszülött fia. Négy fiú- és egy lánytestvére van. A Károli Gáspár Református Egyetem történelem–kommunikáció szakán végzett 2011-ben, majd ugyanott jogász szakon szerzett diplomát 2015-ben. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi Jogi-Koordinációs osztályának vezetője 2018- ig, majd a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság titkárságvezetője. 2021. november 1-től a Zsinati Hivatal hivatalvezetője. Nős, egy kisfiú, Merse Márton édesapja.

milyen pozícióra, így történt ez az egyház esetében is. Több lelkész barátommal beszélgettem, mielőtt elfogadtam a felkérést, és bevallom, voltak, akik inkább lebeszéltek volna a munkahelyváltásról. Jó döntést akartam hozni, ezért hónapokig imádkoztam, ami nyomán kialakult a meggyőződésem, hogy ezt a munkát el kell vállalnom. Nem volt egyszerű igent mondani, mert jól éreztem magam az előző munkahelyemen, szerettem és élveztem a munkát, a vezetőim elégedettek voltak a teljesítményemmel. Mégsem bántam meg azóta sem, és tudom, hogy nem is fogom, mert Isten vezetésével jutottam el a belső elhatározásra. Hogyan tud a munkájával hozzájárulni egyházunk eredményes működéséhez, egyháztagjaink hitéletéhez? A Zsinati Hivatalban több mint százan dolgoznak olyan stratégiai jelentőségű osztályokon, mint a pénzügyi, a jogi, a kommunikációs és a külügyi, de a hivatalhoz kapcsolódik a missziói, az oktatási, valamint a pályázati és beruházási

hogy hivatalunkra az egyháztagjaink az életüket segítő szervezetként számíthassanak. Nehéz megjeleníteni az adminisztrációs munka eredményét, hiszen nem könnyű kívülről nézve megérteni, mennyire fontos az egész egyházra nézve ennek a rendszernek az olajozott működése. Sokan nyűgnek vélik a hivatalok létét, pedig elengedhetetlenek. Ha csak a Pénzügyi Osztályt emeljük ki, nyilvánvaló, hogy a zökkenőmentes működéshez profi költségvetési elszámolásra van szükség. A kommunikáció versenyképességét is biztosítanunk kell, hogy az egyház méltóképpen jelenhessen meg a különböző információs felületeken, többek között a közösségi médiában. Ha a kampányok sikeresek – az 1%-os vagy a népszámlálási kampány –, ha a Csillagpont református ifjúsági találkozó magas színvonalú, akkor az a szervezetünk hatékonyságát is mutatja. Kulcsfontosságú, hogy programjainkra elegendő forrást különítsünk el. Szervezésükbe csak úgy érdemes belefogni, ha kiváló minőségben tudjuk megrendezni 2022. április 3.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

őket. A hatékony munka néha egészen apró változtatásokkal kezdődik. A heti áhítat időpontját például csütörtökről hétfő reggelre tettük át, így a munkahetet imádsággal, Isten jelenlétében kezdhetjük együtt. Milyen operatív feladatai vannak? Az osztályvezetőktől beszámolókat kérek az előző héten elkészült feladatokról, mert ezekből értesülök arról, hogy vannak-e elakadások, és milyen döntéseket kell meghozni. A jó vezető pontosan meghatározza és kiosztja a feladatokat, nem mindent egymaga végez el, bízik a kollégáiban, és közösen hordozzák a terheket. Örülök, ha munkatársaim érzik, rám lehet számítani, megerősítés érkezik tőlem, a kérdéseikre választ kapnak, a fontos döntéseket pedig időben hozom meg. Nekem is van a vezetőim felé jelentési kötelezettségem, és ha az ügymenetben elakadás tapasztalható, természetesen megfogalmazom és széles körű tájékoztatást adok. Hivatali munkánk újabb mérföldköve a szabályzatok bevezetése, amelyek keretet adnak a folyamatoknak. Nemcsak leírjuk ezeket, hanem arra törekszem, hogy be is tartsuk, hiszen támogatják a munkánkat, kijelölik a mozgásteret, biztonságot adnak. Ebben az évben szeretnék minden egyes munkatársammal beszélgetni, hogy megismerjem őket kollégaként, emberként. Sorra vesszük, kinek mi a feladata és mit várok tőle. Jól megtervezett háttérmunkával segíteni tudjuk az egyházvezetőink és a Zsinat munkáját, hiszen az ő döntéseik hosszú távú hatással vannak az egyházunk, sőt, az egész társadalom életére. Szeretném, ha az elnökség a jövőben is azt érezné, hogy megbízható alapot nyújtunk számukra, és a Zsinati Hivatalban minden rendben működik, a döntések mögött pedig törvényes és átlátható érvrendszer áll. A Zsinati Hivatalt mint belső egyházjogi személyt a tavaly novemberi zsinat alapította meg, tehát a gyakorlati munka idén januárban kezdődött el. Rengeteg teendő áll még előttünk. 14 Reformátusok Lapja

2022. április 3.

Milyen célokat szeretne hosszú távon elérni? Kiszámítható, nem csupán egy költségvetési évben gondolkodó, felépített stratégiát akarok megvalósítani, amelyben kialakul az osztályok egymás közötti akadálymentes kommunikációja. Kifelé egységes álláspontot képviselünk, nem elszigetelt részlegek léteznek egymás mellett, hanem összekapaszkodva megyünk előre. Olyan szemléletet szeretnék meghonosítani, amelyben természetessé válik, hogy a döntéseinknek hosszú távú következményei vannak. Ha rossz döntést hoztunk, akkor a következő döntéshelyzetben már a korábbiakból tanulva lépjünk tovább, ne ismételjük meg a hibáinkat. Az egyik legnehezebb kérdés mindig a pénzügyek területe, a költségvetés készítése, ami szakmai­lag alá kell támasztani. Mindenkinek meg kell találni ezeken az osztályokon azokat a területeket, ahol a legtöbbet tudja kihozni magából, és közben ezzel egyensúlyban kell lennie a szakmai hozzáértésnek. Nélkülözhetetlen, hogy a kulcspozíciókban hívő református emberek dolgozzanak, akik jó szakemberek is. Fontosnak tartom például a belső oktatást, a képzést, mindazokat a lépéseket, amelyek a szervezet kultúráját fejlesztik. Arra kell törekednünk, hogy friss legyen a szemléletünk, hiszen egy szervezetben egy idő után nehéz megőrizni ezt az objektivitást, mert minden munkahelynek megvan a belső kultúrája, amelyhez a benne élők hozzászoknak. Soha nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy mi egyház vagyunk, tehát a régebbi és az újabb alkalmazottaink életében is kiemelt szerepe van a gyülekezeti kapcsolatnak, a beágyazottságnak, és ez a szakemberek kiválasztásánál is fontos szempont. Változott-e a vezetési stílusa, amióta az egyházban dolgozik? A világlátásom, amely vezetőként is meg­ határoz, nem változott az előző munkahelyeimhez képest. Azt gondolom, ez is a családi hátteremmel magya-

rázható. Hatan vagyunk testvérek, négy fiútestvérem és egy lánytestvérem van. Mindannyian sokat tettek azért, hogy elérjék a céljaikat az életben. Van közöttünk orvos, ügyvéd, szülésznő, közgazdász, vállalkozó. Úgy nőttünk fel, hogy sem az ünnepnapok, sem a hétköznapok nem voltak átlagosak vagy unalmasak. A szűk családunk is nyolc fő, ami nem kis létszám, de mindig volt velünk vendég vagy a gyülekezetből, vagy külföldről, esetleg segítségre szoruló ember, aki nehéz élethelyzetből menekült hozzánk támogatásért. Megfordult nálunk miniszter, polgármester, képviselő és gazdag vállalkozó is. Már gyerekként belénk ivódott, hogy mindenkivel megtaláljuk a hangot, alkalmazkodjunk másokhoz. Interaktív nagycsalád vagyunk, megtanultunk eltérő vélemények között közvetíteni, konfliktust, feszültséget kezelni. A gyerekkori közeg segített nekem a vezetői magatartásom kialakításában is, tehát megtanultam együttműködni az emberekkel. Hogyan tudja összeegyeztetni a nagycsaládos életet a rengeteg munkával? Minden születésnapot együtt ünneplünk meg, mind az öt testvéremnek van társa, a szüleimnek négy unokájuk is született, úgyhogy szép, nagy, hangos családdá lettünk. Zrikáljuk egymást, ugyanolyanok vagyunk, mint gyerekkorunkban: hazamegyünk és újra gyerekké válunk. Mindegy, hogy az orvos testvérem éppen milyen komoly műtétet végzett el, amikor a szüleim házában találkozunk, akkor ő újra a kisöcsém, megint ugratom, mint annak idején. Összetartó család vagyunk, összezárunk. A családom mellett a hitem a legnagyobb segítség a hétköznapokban. Az életem alapja és meghatározója a gyermekkoromban meghozott személyes döntésem Jézus mellett. Ifjúkoromban lázadtam, de később megerősítettem és azóta is tartom hitemet Istenben. Szeretnék fejlődni a Krisztus-követésben és mindennap hálásnak lenni azért, amit kaptam tőle: a családomért, a személyes életutamért.  FOTÓ: HIRLING BÁLINT

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Ha békében akarunk élni, el kell tudni fogadni önmagunkat és egymást. A legtöbb embernek azonban már az is bizonytalanságot okoz, hogy saját maga adottságait, ajándékait, gyengeségeit, hiányait és lehetőségeinek határait felismerje, és békességgel elfogadja. Sokan vitában és feszültségben vannak önmagukkal, ezért problémás a másokkal való kapcsolatuk is. Az adottság kifejezés rámutat arra, hogy nem nekünk kell kitalálni magunkat, hanem csak rátalálni kell arra a senki mással össze nem téveszthető, egyedi mivoltunkra, akit-amit Istentől kaptunk. A Teremtő Isten nélkül semmi nem adott, sőt, minden bizonytalan. Onnan kezdve levegőben lebeg minden okoskodás, és minden viszonylagos. Ha az Isten nélküli ember a viszonyítási pont, akkor beláthatatlanok a tévedéseink és következményük. Kicsoda az ember? Ki vagyok én valójában? Szüntelenül visszatérő kérdés. Keresztyén hitünkből azt valljuk, hogy a Teremtő képmása, akiért Jézus Krisztus testet öltött a világban, akiért meghalt és feltámadt. Aki nem innen indul felfedező útjára, az csak ábrándjait, fantáziáját vetíti ki mindenre, nem lesz fix pont és szilárd talaj a lába alatt. Aki viszont megtalálta önmagát Isten teremtett rendjében, az békében él másokkal is, tiszteletben tartja a másik ember szabadságát, azaz elfogad másokat. Az elfogadás a tudatos, egészséges, felnőtt magatartás. Először tehát saját magunkat kell elfogadnunk, azután másokat is úgy, amint vannak. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindennel egyetértünk, sőt, ellenvéleményünket ki is kell fejtenünk, hogy előrébb jussunk, és növekedjünk a kapcsolatunkban. Az elfogadás azonban olyan erőtér, amelyben biztonságban érezheti magát az ember. A bizonytalanság félelmet gerjeszt, és sokszor nem tudjuk ennek feszültségét elviselni, támadunk, nehogy a másik támadjon hamarabb. Háborúzunk. A kiegyensúlyozott kapcsolatokhoz kölcsönös őszinteség, egymásra figyelés, igazodás és állandó egyezkedés kell. Ezek folytonos figyelmet, sok energiát és munkát igényelnek. Aki nem meri vállalni, aki fél, az gyakran olcsóbb utat választ, manipulál és játszmát játszik. De ha részt veszünk mások játszmájában, és hagyjuk magunkat kihasználni, megfojtjuk a fejlődést. Felelősséget kell vállalnunk azért, hogy ki merjük mondani, ami nem jó. Milyen keresztyén emberképet mutatunk a világnak? Bizakodó, derűs, békét teremtő, vagy képmutató és békétlen kapcsolatokat? Az elfogadásban erő van. A békesség és a szeretet erői. Ez kell egyéni és közösségi kapcsolatainkhoz. A népek és nemzetek békéjéhez. 

IMÁDKOZZUNK!

„Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható…” Sokszor olyan természetes minden, ami van: béke, élelem, otthon, egészség, család, öröm, siker. Természetes, és már-már éreznénk is a nyugati ember kötelező (ál)lelkiismeret-furdalását emiatt, de most nem szeretnénk ebbe a hibába esni! Mert mi nem a magunk dicsőségét látjuk eredményeinkben, nem a saját vállunkat veregetjük sikereinkért, hanem hálát adunk neked, Uram, azért, mert a világ a te szabályaid szerint teremtetett és működik! És az ember, aki e szabályok szerint él, áldásod hordozója lesz: lelke békét nyer, léte kisimul, munkáját örömmel végzi, áldássá válik családja számára! És igen, a te világodban ez a természetes! Csak a te utadról le ne térjünk soha, ezért könyörgünk! Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Balga és okos Az Éden kertjében a kísértő azzal csábítja Évát, hogy szakítson a fáról, mert akkor az első emberpár olyan lesz, mint az Isten, tudni fogja, hogy mi a jó és mi a rossz (vö. 1Móz 3,4). Az ember azonban hiába engedett a kísértésnek, sokszor azóta sem tud jó és rossz között különbséget tenni, hanem a jó helyett a rosszat választja. A hívő ember sem mindig tud jól dönteni, de ő tudja, hogy nem olyan, mint Isten, éppen az különbözteti meg a hitetlen embertől, hogy keresi és kutatja Isten akaratát. A Szentírás tele van olyan jelzőkkel, ellentétpárokkal, amelyek rámutatnak az emberek közötti különbségekre: bölcs-bolond, igaz-hamis, eszes-esztelen. Heti újszövetségi szakaszaink között Jézus a tíz szűz példázatában (Mt 25,1–13) a balga és az okos szüzekről beszél. Különösen érdekes, hogy a balga kifejezés bibliafordításunkban mindösszesen csak egyszer fordul elő az Újszövetségben, az Ószövetségben kétszer (vö. Jób 5,2; Zsolt 69,6). A példázat előtt az okos és gonosz szolga történetét olvashatjuk, ahol szintén előkerül a várakozás és a felkészültség kérdése, hiszen ez különbözteti meg kettejüket. Az utóbbi példázat inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy a vőlegény késik, azaz nem lehet tudni, hogy mikor fog visszatérni, de az okos szolga felkészülten várja, lámpásába elegendő olajat tölt. Bár a balgák megpróbálják megkísérteni az okos szolgákat, de tettük sikertelen, mert mindenki a maga életéért felelős, mindenki a maga hitében lesz megítélve. E böjti időszakban szánjunk időt arra, hogy megvizsgáljuk önmagunkat, vajon mi okosan várakozunk-e az eljövendő Úrra, és másokat is figyelmeztetünk-e arra, hogy legyenek okosak, és ne balga módon éljék életüket. Fogadjuk meg Pál apostol intését: „...okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat...” (Róm 12,1)  SZETEY SZABOLCS 2022. április 3.

Reformátusok Lapja 15

| PORTRÉ |

Pokolból mennyország

Tévesen hiszik sokan azt, hogy csak a problémás családokból kerülnek ki szenvedélybeteg fiatalok. Gombola András szerető családban nőtt fel, már fiatalon sok sikert ért el a vívásban. Majd jött a fordulat, a pozitív szenvedélyt felváltotta a mámor: italozás, drogozás, egyéjszakás kalandok, öngyilkossági kísérletek. A nincstelenségből Istennek köszönhetően sikerült épségben kiszabadulnia. A Vívódások, a Nem hagyhatom kint Istent és a Mennyország a Földön című könyvek szerzőjével, a Halásztelki Bocskai István Református Oktatási Központ Sport és Kulturális Egyesülete (BSE) vívószakosztályának vezetőjével találkoztunk.

16 Reformátusok Lapja

2022. április 3.

| PORTRÉ |

Gombola András első könyve, a Vívódások mesével kezdődik: Bandika, a kiskirály történetével. A harmadikos fiút édesanyja vitte el egy vívóedző ILLÉNYI ÉVA ismerőséhez, aki megszerettette Bandikával a népszerű sportot. – Lengyel Éva néni lett a pótanyám. A csapatban fiúk, lányok együtt edzettünk. Hirtelen nagyon sok barátom lett. Én lettem Bandika, a kiskirály, aki tökéletes volt, a lányok bálványa, a vívók fejedelme, a humor és az ötletek szőke hercege, aki mindenkit lenyűgözött – kezdi történetét Gombola András. – Ott megéreztem, hogy ha jó sportoló vagy, mindent elérhetsz, láttam a kiskapukat. A „kellek” egosita világában éltem. Nem létezett sem kudarc, sem csalódás, sem beismerés, sem bocsánatkérés. A vívóteremben tűntem ki tehetségemmel, emiatt aztán úgy éreztem, bármit „kivívhatok”. Már kamaszként visszaéltem ezzel a „sztársággal”. A fiú ekkor már kihasznált mindent és mindenkit, így került vakvágányra. Hiába jöttek a figyelmeztetések, „nem lesz ez így jó, fel kellene nőni”, válaszként ő a még erősebb mámort választotta. Bandika a királyságból kilépett az ürességbe, ez vezetett később a magányos Andráshoz. Húszéves korában bukaresti sportkatonaként megnyerte a junior versenyt. Nem kis dolog volt a Steaua csapatába bekerülni, de Andrásnak nem tetszett a melegítő színe. – Végig ott volt bennem a lázadás. Nem kellemes érzés kettes számú állampolgárnak lenni, és ezt én már gyermekként megtapasztaltam. A Balkán-bajnokságokon a román himnuszt játszották, piros-sárga-kék színű melegítő volt rajtam. Amikor ment a román himnusz, én a magyart dúdoltam – meséli. András a vívásban 17 éves korára a csúcsra jutott. Mindent megnyert: egyéniben általában döntős volt, ezüst- vagy bronzérmes, csapatban pedig aranyat szerzett. Az iskola fekete bárányaként becsípve járt a tanórákra. Ez növelte a szupersztárság érzését, kezdte elveszíteni a realitás talaját és a józan ítélőképességét. A szüleit átlagembereknek tekintette, nem számított a véleményük. Hamis képet alakított ki önmagáról, de az élete szó szerint a pokol mámorában úszott. Alkoholfüggőség, drogozás, nők kihasználása, törvényellenesség, többszöri öngyilkossági kísérlet. Áttelepült Magyarországra, innen hamis útlevéllel Kanadába szeretett volna szökni, Costa Ricában a börtönt is megjárta. – Nem nagyon hallottam addig Costa Ricáról, a buta turistáknak való, gondoltam akkor. Nekem maradt a jól bevált módszer: az alkoholos mámor. Eljött a nagy nap, hamis útlevéllel elindultunk volna Kanadába, a reptéren valaki megfogta a vállam, bemutatkozott, majd annyit mondott: „Immigration! Gyertek velünk!” Géppisztolyos katonák voltak. A barátom, Gabi – aki amúgy román volt, nem tudott magyarul – a bemagolt szöveget kezdte mondani: „A magyar állampolgároknak jogában áll….” Elénk tették az útleveleket és két papírt, hogy írjuk alá úgy, ahogy az útlevélben van. Nem tettük meg. Jött a bilincs, rabszállító autó, okirathamisítás miatt vittek a fogdába. Életemben először féltem igazán. Itt véget ért a sztárság korszaka.

András hazakerült, ismét Magyarország és Erdély között utazgatott. Próbált megállapodni. Egyik párkapcsolatból a másikba menekült, de ezek is inkább az egóról szóltak. Két házasságában is született gyermeke. A kislánya épp most lesz 18 éves, abban bízik, hogy újra találkozhatnak. A fiával néha beszélnek telefonon. Apaként most még nem tud bizonyítani, edzőként annál inkább. De mi történt a halászteleki állomás előtt?

„András könyvét ajánlom mindenkinek, akit megérint a függőség ördöge. Akit elhanyagolnak, azt kísérteni fogja a hanyagság csábító bosszúja. Önmagától is, másoktól is, az egész világtól is elfordulhat az, akinek fáj a szíve, a léte. A metanoia olyan fordulat, amely megváltja a szenvedőt, kinyitja a szívét, és valami nagynak pici részévé teszi, talán (...) egy élő sejt Krisztus testében. Az elszigetelt ego illúziója eltűnhet, és az együttlét, a részvétel valami nagyban valósággá válhat.” (Feldmár András) NEM HAGYHATOM KINT ISTENT – 2010 szeptemberében kaptam egy telefonszámot a Bonus Pastor Alapítványhoz, valahogy beértem a magyarózdi terápiás otthonba. Más levegő, más életforma, nyugalom, biztonság fogadott. Amikor a rehabon mindenki Istenről beszélt, nagy ateistaként arra gondoltam, hogy itt mindenki be van szívva. Végül itt jöttem rá, hogy nem hagyhatom kint Istent. A ma már sikeres vívóedző azt mondja, a kulcs a változásban van. Számára fontosabb a „hogyan”, mint az, hogy „kivé lettem”. A találkozás Istennel segítette a túlélésben és adott erőt az újrakezdéshez. Ez táplálta benne a reményt, vezette önmaga és embertársai elfogadásához. András azt mondja, terápiás céllal írta meg a Nem hagyhatom kint Istent című könyvét, mert ami neki segített, az másoknak is hasznára válhat. ­– Összesen 15 hónap terápia, három felvonásban, két vis�szaeséssel. Amikor eljutottam arra a mélypontra, hogy már mindenki szabadulni akart tőlem, a feleségem, apám, anyám és a barátok is, amikor már minden kártyámat kijátszottam, elfogytak az álarcaim, semmilyen kiskapu nem maradt nyitva, teljes roncs voltam, szellemileg, fizikailag, ott álltam reményvesztetten – kezdi a leállás történetét András. – Öngyilkosság nem jöhetett szóba, hiszen a korábbi próbálkozásaim sem sikerültek. A református mentőmisszió akkor úgy hangzott számomra, mint a földönkívüliek kedves tanyája. Egy telefonos 2022. április 3.

Reformátusok Lapja 17

| PORTRÉ |

interjún dőlt el, hogy felvesznek a terápiás intézetbe. Megijedtem. Itt egész nap imádkozni fogunk, kopaszon, lepelben, összekulcsolt kézzel fogok járkálni! „Nincs más választásod, menned kell!” – szólalt meg a belső hangom. Az esti „érzéskörön” találtam magam. Jöttek a bemutatkozások: „Gyuszi vagyok, alkoholista, Vásárhelyről. Öt hónapja az otthon lakója. Kösz!” Majd a következő: „Béla vagyok, 40 éves, Kolozsvárról. Alkoholista. Kösz.” Többiek kórusban: „Kösz.” Majd rám került a sor: „András vagyok. 35 éves. Szatmárnémetiből, és én jól vagyok. Nincsenek alkoholproblémáim, vagyis néha iszom. Kösz!” A többiek mosolyogtak, senki nem kérdezett vissza, hogy akkor mit keresel itt! Csak figyeltek, nem volt ujjal mutogatás. Ekkor tudatosult, hogy vállalnom kell a megtisztulást. Jött a remegés, öklendezés, hőingadozás, vacogás, izzadás, epilepsziás rohamok. Tisztán még soha nem voltam ilyen kétségbeesett. Korábban többször ittam magam eszméletlenre, de józanul soha nem ájultam el. Biztos voltam benne, hogy többé nem iszom, de sajnos nem így lett. Visszaestem. Körülbelül egy évig oda-vissza, ki-be járkáltam, végül felfogtam, hogy többé nem ihatok alkoholt. Andrásnak áldozatott kellett hoznia. Eljött a pillanat, amikor önmagáról kellett beszélnie. Érzéseiről. Gondolatairól. Meg kellett válaszolnia a kérdést: „Ki vagyok én?” – Nem a piálós korszakom jutott eszembe, hanem a kiskirály Bandika, a szupersztár vívóbajnok, a múltban éltem – idézi fel András. – Jött a „tükörtartás”, a terápia fontos eszköze. Fel kellett sorolnom öt jó és rossz tulajdonságot. Reflexszerűen a negatív jel alatt kezdtem el írni: önző, büszke, makacs, elviselhetetlen és flegma. A pozitív tulajdonságokon még elgondolkodni is fájt. Egyszerűen odaírtam, hogy passz. A csoportvezető a többiektől kért pozitív véleményt rólam. Az egyik visszajelzés körülbelül így hangzott: „András, én azt szeretem benned, hogy őszinte és megbízható vagy. Szeretek veled dolgozni, mert a munkához általában jókedvűen állsz hozzá. Kösz.” A sok „kösz” hatására kezdtem megnyílni. Majd jött az álomvilág: karácsonykor hazamegyek, rendbe hozom a házasságomat, nevelem a fiamat, felkeresem a lányomat és mindent helyrehozok. Ismét előtérbe került az egóm, az újabb visszaesés. Aki átélte a szerfüggőség poklát, az tudja, hogy mivel jár a szer hatásának elmúlása: felfokozott fájdalom, üresség, depresszió, kiégés, magány, reménytelenség. A sokadik rehabilitáció során András kezébe került a Biblia. A Szentírás adott

erőt ahhoz, hogy szembenézzen és megküzdjön a benne uralkodó egóval. Ma már azt vallja, a Biblia tanítása megmutatja az ördögi körből kivezető utat, az igazi szeretetet.

„MEGÉRINTETT ENGEM ISTEN” – Amikor ima előtt elhangzott, hogy „csendesedjünk meg”, azt hittem, ez valami rossz vicc, hiszen addig sem hallottuk még a légy zümmögését sem. Idővel megértettem, hogy ez a belső elcsendesedést jelenti. Lassan, lépésről lépésre barátkoztam az Igével, a bibliai történetek egyre közelebb kerültek hozzám – meséli. – Megtanultam, hogy Isten feltétel nélkül szeret, csak el kell fogadnom őt Teremtőmnek, mennyei Atyámnak. Az is itt tudatosult bennem, hogy folyamatosan keresnem kell Isten társaságát, kopogtatnom kell az ajtaján, és az előbb-utóbb megnyílik. Az elvonulótáborban először azt éreztem, hogy minden plasztik, álszent. Ezt elmondtam az egyik táborvezetőnek, aki azt mondta: „Ezt érzed? Akkor pakolj, és menj haza.” Erre nem számítottam. Megdöbbentem, még a rehabról is kirúgnak. Ebben a helyzetben kerültem a gödör aljára – idézi fel András. „Emlékszem, lefekvéskor, a sötétségben senki sem látta a könnyeimet. Teljesen egyedül voltam lélekben. Hirtelen megszólítottam Istent, őt kérdeztem: „Ha létezel és vagy, mit akarsz tőlem? Miért hagysz szenvedni? Miért nem hagysz meghalni? Nekem azt mondták, beszéljek hozzád, te meghallgatsz. Hallasz engem?” Egész éjjel perlekedtünk. Abban a pillanatban, amikor kimondtam azt, hogy „Istenem, kérlek, segíts meg engem”, hatalmas csend lett a fejemben és a szívemben. Soha nem fogom elfelejteni azt az éjszakát és azt a csendet, amit akkor kaptam Istentől. Csend volt a szobában, a házban, a völgyben, és nem tudtam mit kezdeni ezzel a csenddel, csak élveztem, hogy megérintett engem Isten. Ez az én örök pillanatom marad, az én személyes ajándékom Istentől. A reggeli áhítat után kértem, hogy megoszthassam az Istennel való találkozásom élményét. Életemben akkor imádkoztam először hangosan. Isten szeretetéről meséltem azoknak, akiket előző nap még plasztikembereknek hittem. Ismét felszabadult lettem, új szívvel érkeztem vissza a terápiámba.

MENNYORSZÁG A FÖLDÖN Sok idő és sok megpróbáltatás után van újrakezdés, erről mesél nekünk András élete és legújabb könyve Mennyország a Földön címmel. Meggyógyult, felépült, újra erős, már nem fél a múltjától, nem fél az előítéletektől, nem futamodik meg a felelősség

„A Nem hagyhatom kint Istent című írás lebilincselően őszinte, magával ragadó önfeltárás, amely hiteles szavakkal meséli el, hogy egy széles úton tántorgó, élvhajhász alkoholista fiatal hogyan talált rá Isten segítségével arra a keskeny ösvényre, amelyen modern tékozló fiúként elindulva eljutott az önismeret addig feltáratlan lelki tájain keresztül a gyógyuláshoz, a szabaduláshoz, a szeretetre való képességhez, a Teremtőtől kapott új szív belső békéjéhez.” 18 Reformátusok Lapja

2022. április 3.

| PORTRÉ |

NÉVJEGY Gombola András 46 éve született magyarként Romániában. 9 éves korában már tehetséges vívó, 20 éves koráig minden országos és Balkán-bajnokságot megnyert. Bukarestben, a Steaua csapatában volt sorköteles katona, ezután az „anyaföldre hazavándorolt”. Itt sem találta a helyét: folyamatosan menekült, leginkább maga elől… 35 éves kora óta él szermentesen, a gyermekek között vált felnőtté. Gombola András edző lett – bizonyságtétele szerint Isten megszabadította a drog- és alkoholfüggésből, így ma már ő mutat példát sok fiatalnak a Halásztelki Bocskai István Református Oktatási Központ Halásztelki BSE vívó szakosztály vezetőjeként. Az intézmény egyesülete tőr utánpótlásban a második legnépesebb és legeredményesebb szervezet Magyarországon. A református tanintézményekben rendszeresen tart előadást életének sötét korszakáról, szenvedéseiről, vívódásairól, majd Isten segítő kezének „megfogásáról” és megszilárdított hitéről.

elől. András azt mondja, az élet értelme Istent dicsérni. – Dicsérem a huszonnégy órás józan projektemért, a levegőért, az élelemért, a munkámért, a gyermekek szeretetéért. Dicsérem Istent azért, mert Krisztusban felszabadított, és gyönyörűvé tette az életem. Évekkel ezelőtt csontig szétvágtam a bal kezem, átvágtam az idegeket, komoly műtéttel próbálták helyreállítani. A mutatóujjamat és a nagyujjamat még most sem tudom olyan jól mozgatni. Képzeld el, milyen élmény volt azzal a kézzel megint tőrt fogni, sok év kihagyás után! Sok önpusztító dolgot tettem, ami megnyomoríthatott volna. Ha így utólag ezekre gondolok, érzem, hogy odafönt végig nagyon vigyáztak rám. András a terápia után edzőként visszatért a víváshoz. 2014 nyarán munkát kapott egy nemzetközi edzőtáborban, hatvan kadétkorú lánynak tartott tréningeket. Külföldről is kapott ajánlatokat, ő mégis Szigetszentmiklóson kezdett dolgozni. Majd a helyi lelkésszel közösen kerestek edzőtermet, rátaláltak a Bocskai István Református Oktatási Központra Halásztelken, ahol 2015 szeptembere óta működik a klub Halásztelki BSE néven. – A lelki energiaforrásomat jelentik a gyermekek, akikben érződik a tiszta lelkület, és ez engem feltölt. A vér szerinti gyerekeimmel sajnos nem nagyon tartom a kapcsolatot, amit elbuktam, azt az Isten visszaadta másképp – mondja a gyógyult edző. – Három tanítvánnyal kezdtem dolgozni. Az induláshoz az iskolától és a szövetségtől ötszáz-ötszázezer forintot kaptam. Megrendeltem harminc darab gyakorlótőrt, az ehhez szükséges kesztyűket. Szereztünk vívógépet, összeraktuk a

pástot, és elkezdtem oktatni. Jelenleg ötvenöten vagyunk, a legutóbbi kiírásban a harmadik legeredményesebb tőrszakosztály lett a miénk: hat országos bajnoki érmet nyertünk, a leánygyermekcsapatunk mindenkit maga mögé utasított. Épp tegnap kaptam meg a Magyar Vívószövetség ranglistáját (az 51 pontszerző csapat és 102 egyesület, ebben benne vannak Szilágyi Áronék, a Honvéd, a Fradi is), ebben a pici teremben annyi pontot vívtunk össze, hogy junior korcsoportban Bartus Claudia a kilencedik, gyermekkorosztályban Bartus Bianca a második, a kadétok között Polonyi Petra a második, Badár Szonja az ötödik. A női tőrcsapatunk most már négyszeres országos bajnok, de van ötszörös országos bajnokunk is. Az eredményeinknek köszönhetően most épül a 12 pástos vívótermünk. Ma már nincs bennem nagyravágyás. Egyetlenegyszer nem jutott eszembe az, hogy mekkora sztáredző vagyok. Egy célom van, hogy bárki számára elérhető legyen a vívás. Az edzőtársam, Szilasi Bence Nyíregyházán volt az első tanítványom, ezt közösen értük el. Amikor beszélgetünk, a legutóbbi párizsi sikerekről mesél és arról, hogy minden utazás előtt Isten segítségét kéri, de nem feledkezik meg arról sem, hogy megköszönje a sikereket. – Ez a kettő nagyon beleivódott a hétköznapjaimba. Nem vagyok tökéletes, ezt volt a legnehezebb megtanulni, viszont a jó hír az, hogy mindig lehet Jézushoz fordulni, Isten szeretete mindennél nagyobb erő – mondja nagy mosollyal András.  FOTÓ: HIRLING BÁLINT

2022. április 3.

Reformátusok Lapja 19

| INTERJÚ |

Akik Istent szeretik… ÁLDÁS, BÉKESSÉG!

A közelmúltban egy valóságos mesefaluban, a Fejér megyei Csabdiban jártunk, a helyi református missziói egyházközség és Szabó Zoltán Levente exmisszus lelkész meghívására. Zoltán régi szatmári, hajdú-bihari lelkészcsalád sarjaként érett fejjel cserélte fel sikeres újságírói, szerkesztői pályafutását nappali tagozatos teológiai tanulmányokra, s a genfi magyar gyülekezetben, majd Csabdiban már lelkészi gyakorlatra is. A hit- és műveltségmélyítés jegyében (kétszakos bölcsész-, továbbá újságírói diploma birtokában!) ez év tavaszán kezdte meg, Hármas fonál címmel, kiállításokkal egybekötött, rendhagyó bibliaórai alkalmaik megvalósítását. Nagy öröm és megtiszteltetés volt számunkra az első, Vizsoly, versek, vizualitás című délutánon, hogy férjemmel a vizsolyi Bibliáról és Károlyi Gáspárról beszélhettünk, párbeszédünket néhány bibliás versemmel, műfordításommal kísérve. Ez a jegyzet azonban távolról sem az önfényezés jegyében született, hanem elsősorban azért, hogy felhívjam a figyelmet Elek Ágnes, egy Csabdiban lakó református textilművész kiállítására, a Melyik a fenntarthatóbb? cím és tematika mentén, amelyben látszólag igénytelen, de valójában nagyon sok lehetőséget rejtő anyagok sorából, többek között papírból és használt kerékpárbelsőkből alkotott soksok maradandó szépséget, ékességet; egy igazi keresztyén „ökológus” bölcsességével, de nem mindennapi művészi színvonalon. Jelenlegi, nagyon változatos tárlatának utolsóként elkészült tárgyát eredetileg Ukrajnában állították volna ki, de a történelmi körülmények miatt most csak szűkebb közönség láthatta. Ezeket a műveket nézve már Csabdiban a Róm 8,28 fontos mondata jutott az eszembe: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál...” Így történt ez akkor is, amikor Ágnes művészetének egyik, a textil mellett nagyon megbecsült anyagát, a fát is igénybe véve megalkotta Családi fészek című remekét. Ennek alapanyagai: a már említett, finoman megmunkált bicikligumi-belső, tölgyfa, nád, szöszök és hajszálak. Ez a kompozíció sok gondolatot felröptet bennünk: a családi fészek biztonságát épp úgy, mint védtelenségét, törékenységét, legyen a puszító erő igazi fegyver vagy lélektani háború. Ami pedig a szöszök és hajszálak szerepét illeti, azokról különösen a szívünknek kedves fecskék otthonai és e fészkek építőanyagai juthatnak eszünkbe. Elek Ágnes alkotásaival rokonítható egy református festő- és szobrászművész, a Munkácsy- és Príma-díjas Barabás Márton világa is; az általa változatosan felhasznált, bel- és külföldön sikert aratott, műalkotássá lényegült zongoraalkatrészek. A lényeg: akár a művészetekben, akár a hétköznapokban sokat enyhít a jelen fájdalmain az, hogy Isten iránti szeretetünknek hála, „minden a javunkra szolgál”.  PETRŐCZI ÉVA

Kedves Olvasóink! Hálásak vagyunk, hogy olvassák lapunkat, és fontosnak tartják azokat a keresztyén értékeket, amelyeket minden héten igyekszünk megjeleníteni lapunkban. Az elmúlt 8 évben megszokhatták, hogy a Reformátusok Lapja a Mértékadó című kulturális melléklettel jelent meg. Áprilistól nem találkozhatnak lapunkban a Mértékadóval, azonban szeretnénk felmérni, hogy olvasóink igényt tartanak-e televízió- és rádióműsorra lapunkban, ezért kérjük, jelezze ezt szerkesztőségünknek akár e-mailen vagy postán küldött levél írásával, akár telefonon az alábbi elérhetőségeken. Köszönettel a Reformátusok Lapja szerkesztősége

Elérhetőségeink: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ........................................................... Aláírás: ................................................................................... ReformátusokLapja Lapja 2019. 2021.január augusztus 6. 8. 20 20 Reformátusok





1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| GONDOLATOK |

NAGY KÁROLY ZSOLT

Gesztus

A szerző kulturális antropológus, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia főiskolai docense

A szerző illusztrációja

A legutóbb itt megjelent írásom után egy olvasóm megjegyezte, hogy jó dolog az, ha a problémákat megpróbáljuk feltárni, de az is jó lenne, ha nem állnánk meg itt, és a megoldásokról is írnánk. Hetekkel ezelőtt egy játékfilm volt a téma, amelyben az emberek sorra veszítik el érzékszerveiket, és a végén ízek és illatok nélkül, süketen és vakon már csak érintéssel tudnak kommunikálni, és sejthetően rövidesen ezt a lehetőséget is végleg elveszítik. Arról írtam, hogy a drámai fikció szinte valósággá kezd válni, hogy a Covid tünetei közé ugyan csak

a szaglás elvesztése tartozik, de társadalmunk – egyházon kívül és belül – mintha a többi tünetet is produkálná: a világunk lassan bezárul, s elvesztve utolsó érzékünket képtelenné válunk egymás megérintésére, befogadására is. Akkor az omikron tombolt, most a háború. Jóllehet ez nem vitarovat, amelyben az aktuális társadalmi kérdések elemzése a cél – fájón hiányzik az ilyen felület az egyházi nyilvánosságunkból –, és én sem akarok a minden választ ismerő megmondóember szerepébe bújni – többnyire inkább kérdéseim, mint válaszaim vannak –, a megjegyzés mégsem hagyott nyugodni. Most tehát ugyanerről írok, de nem konkrét választ akarok adni a kérdésre, inkább egy történetet mesélek el. Évekkel ezelőtt egy este a Keleti pályaudvar aluljárójában történt. Hosszú és fárasztó munkanap után az utolsó vonatot igyekeztem elérni. Amikor Budapesten kezdtem dolgozni, még megrendített az aluljárók világa, de egy idő után megszoktam. Akkor is úgy akartam átkelni az „alvilágnak” ezen

a tengerén, ahogy éjjelente Héliosz hajózik át az Ókeanoson. Ahogyan azonban leértem az aluljáróba, a hosszú csarnok elején már lehetett hallani, hogy valaki valahol nagyon szépen énekli Leonard Cohen Hallelujah-ját. Sokféle Hallelujah van, ahogy Cohen egy interjúban mondta, s ez nem az a törött és didergős Hallelujah volt, amelyről a dal visszatérő soraiban is szó van, s amilyen az aluljáró világához illenék, hanem az a ragyogó-féle, amiről szintén szól a dal, az a galambreptetős, kicsit érzéki, amelyben minden lélegzetvétel egy halleluja. Egy tarka ruhás, fiatal lány énekelt, kalap a lábánál. Erősen, tisztán, csengőn szólt a hangja, s az egész jelenség önmaga volt környezete kontrasztja. Bár egy szál magában dalolt, hallani véltem azt a „titokzatos akkordot”, amelyről Cohen ír a dal kezdetén, amelyet Dávid az Úr dicséretére játszott, s amelyben kedvét lelte az Úr. Talán az aluljáró akusztikája játszott velem. Héliosz hajója oda, én megálltam, és hallgattam az éneket. A jövés-menésben talán neki is feltűnt, hogy megállt valaki, megtalált a tekintetével, és a végén, úgy tűnt, nekem énekelt. Indulnom kellett. Az utolsó hallelujáknál közelebb mentem hozzá, hogy pénzt dobjak a kalapba – nem volt benne semmi –, de valahogy úgy éreztem, a szokásos „dobj pénzt az utcazenésznek” gesztus itt nem megfelelő. Lehajoltam hát a kalaphoz, s a lány az én mozdulatommal párhuzamosan hajolt meg előttem, két tenyerét a köszönet – vagy a köszöntés vagy imádság vagy esetleg valamilyen hindu vallási áthallás révén az egyenlőségünk felismerése vagy a másik emberben közelítő isteni megmutatkozás köszöntésének – gesztusaként összetéve. A mozdulatunk lelassult, szinkronba került. Már-már olyan volt, mint egy rítus: különös, ugyanakkor felszabadító pillanat. Ő énekelte a hallelujákat, s közben felegyenesedve egymásra nevettünk, én pedig folytattam utamat a vonathoz. A mozdulat emléke viszont máig bennem él, és azt hiszem, valamit megértettem belőle a világ működéséből. Vagy legalábbis abból a működésből, amelyben részt szeretnék venni. Mert a meghajlásunk mindig egy másik, őseredeti meghajlás rituális ismétlése. Imitatio Christi. Az pedig, amikor ez mások meghajlásával összerendeződik, szinkronba kerül, kegyelmi állapot. Ez tartja össze a világunkat.  2022. április 3.

Reformátusok Lapja 21

| INTERJÚ |

„Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.” (Máté evangéliuma 12. fejezet, 13. vers)

FEKETE ZSUZSA

Magyar református keresztyén – így jellemzi magát. Konzervatív gondolkodó, az elmúlt években publicisztikák százait írta meg, amelyekre a világi sajtó is felfigyelt, munkáit folyamatosan szemlézik a világi lapok. Felvállalja a vitákat, és nem fél attól sem, hogy besorolják valamelyik politikai párt mögé. Köntös László református lelkipásztor, publicista úgy fogalmaz, hogy bármiről is ír, minden mögött a legfontosabb témája áll: az egyház és a keresztyénség.

A beszélő Köntös Többször kifejtette, hogy nem szeret önmagáról beszélni, ami nem könnyíti meg a dolgomat, mert ez portrérovat. Nem látom értelmét, hogy magamról fecsegjek. Sosem önmagamból kiindulva szemlélem a világot, hanem fordítva, tágabb kontextusban. Nem kedvelem az alanyiságot. Mit lát, amikor kívülről önmagára néz? Egy magyar református embert. Ez a legtöbb, amit el tudok mondani magamról. Édesapja is lelkész volt, ön pedig egyszer azt írta, hogy gyerekként az egyházból csak a kirekesztettség élménye maradt meg. Miért választotta mégis a lelkészi hivatást? Kiskoromban cukrász akartam lenni, de arra is emlékszem, hogy már fiatalon aktív egyházkritikus voltam, hiszen a pap gyereke belülről látja az egyházat, úgyhogy nincsenek illúziói. Aztán egyszer csak a teológián találtam magam. Egy dunántúli kis faluban nőttem fel az ötvenes években. Érdekes módon akkoriban még igazán erősek voltak a gyülekezetek. A közhiedelemmel ellentétben az egyház nem a Rákosi-rendszerben kezdett el bomlani, hanem a Kádár-rendszer alatt, amikor végbement egyfajta modernizáció: a sáros faluban betonjárda lett, nem kellett többé a pottyantós budiba járni, megjelentek a technikai vívmányok, többek között a televízió. A kommunizmusban nem nézték jó szemmel az egyházat, a papokat és a gyerekeiket meg pláne! A kirekesztettség érzése pedig ott gyökeredzik, hogy édesapám miatt az osztálytársaim gyakran csúfoltak csuhásnak. Nincs azonban okom panaszra, mert nem voltam üldözött, de a baloldalisággal sosem tudtam azonosulni. Máig emlékszem, amikor édesapám sírva fakadt, mert a Pápai Református Kollégiumot bezárták. Ezeket a meghatározó gyerekkori élményeimet ma is őrzöm. Mindig nyíltan vállalja konzervativizmusát, sőt azt is, hogy nem tudja elfogadni a neoliberális nézeteket. John Rawls amerikai filozófus a liberalizmusról szóló – Az igazságosság elmélete című – munkájában leírja, hogy az emberi együttélés alapja az igaz22 Reformátusok Lapja

2022. április 3.

ságosság. Kiáll a klasszikus politikai és polgári jogok, például a vallásszabadság mellett. Szép eszméknek tűnnek, nem? Jó, hogy szóba hozta ezt, mert John Rawls, a mai filozófai liberalizmus megteremtőjének gondolatai meghatározóak az életemben. A koncepciója az egyénről röviden arról szól, hogy mindenki eljuthat a tudatosságnak arra a szintjére, amikor mindentől függetleníteni tudja magát, és tisztán objektív alapon eldönti, hogy mi számára a jó élet. Úgy gondolom, a liberalizmus alapvető tévedése, hogy az egyént önmagában nézi, és nem a közösség szerves részeként. A liberálisok folyamatosan küzdenek az olyan magától értetődő igazságok ellen, mint például a nemi identitás. Szerintük az egyén képes arra, hogy mindent levetkőzzön magáról, amibe beleszületett, és akkor létrejön a független és szabad egyén, aki azt csinál az életével, amit akar. Ez tévedés, de még inkább hazugság. Jól értem, hogy azért elutasító, mert úgy véli, hogy a liberalizmus az egyént nézi, a keresztyénség pedig végső soron közösségi életforma? A neoliberalizmusban a semmiből jött egyén (akit nem termett senki, és nincsenek közösségi előzményei) a legfelsőbb érték, aki önmaga határozza meg a valóságot. Ezt látjuk például az LMBTQ-ideológiában, ahol mindenki az, aminek gondolja magát. Ha legközelebb én úgy érzem, hogy villanypózna vagyok, akkor tényleg az vagyok? Ez abszurd! Az emberi létnek vannak alapadottságai, amelyek Istentől származnak. A publicisztikáiban gyakran említi a Nyugat hanyatlását, miközben élt és szolgált az Amerikai Egyesült Államokban. A michigani Allan Parkban szolgáltam lelkészként, és nagyon szerettem Amerikát. Bámultam a pragmatizmusukat, a gyakorlatias észjárást. Nekik a legfontosabb kérdésük nem a mit, hanem a hogyan. Ebben az amerikaiak zseniálisak. De ne felejtsük el, hogy a kilencvenes években, amikor én ott voltam, más volt Amerika, mint most, hiszen akkor még leült egymással sörözni egy demokrata és egy republikánus. Élt még az Amerika-kul-

| INTERJÚ | Köntös László református lelkipásztor, publicista, konzervatív gondolkodó. 2008 és 2021 között a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzője, a Dunántúli Református Lap szerkesztője, az egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója. 29 évi vezetése alatt a gyűjtemények mindhárom intézménye, a könyvtár, a levéltár és a múzeum is teljesen megújult. Szolgálatát Pápa város díszoklevelével, valamint a Magyar Köztársaság arany érdemkeresztjével és a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével is elismerték.

tusz és az elnökkultusz. Ugyanakkor közbevetőleg megjegyzem, hogy Európa-kultusz ma sem létezik. Ha megkérdeznek minket, hogy kik vagyunk, mi azt feleljük, hogy magyarok. Egy totálisan eltérő közegben még könnyebben rádöbbenhetünk arra, hogy nem lehetünk mások, mint akinek születtünk. Talán ön a legtöbbet publikáló lelkipásztor. Mi az, amit folyton üzenni akar a világnak? Egyetlen dolgot akarok mondani: a keresztyénségnek igaza van, a modernitás világképe pedig hazugságra épül. A keresztyénség az egyetlen tökéletes világmagyarázat. Bármiről írok, ez a mozgatórugóm. Nyíltan vállalok emiatt konfliktusokat is. Nem szeretem, amikor csak érzelmileg közelítenek a keresztyénséghez, és vallásos szósszal leöntött karitatív szervezetként akarnak láttatni minket. A keresztyénség ennél sokkal több: alapvető világképet közöl, amelynek a lényege a legbrutálisabb üzenet, mégpedig az, hogy a világ elveszett, az ember menthetetlen, tehát megváltásra van szüksége. Jézus Krisztus halála és feltámadása nélkül összeomlik az egész rendszer. A problémám az, hogy ezt az igazságot a modernitás elsumákolja. A tudomány – amit mi nagyra becsülünk – azt az illúziót adja nekünk, hogy mindenre tudja a magyarázatot, pedig ez nincs így. A létkérdésekre a keresztyénség tud választ adni. A válaszok pedig az Úristenhez vezetnek. Az emberi lét értelme, hogy közösségbe kerüljön az Örökkévalóval, az örökkévalósággal. A halál mindig

elfogadhatatlan lesz számunkra, nem véletlenül állunk tehetetlenül a szeretteink koporsója mellett. Úgy érti, hogy a modernitás és a tudomány nem tudja megoldani a legfontosabb kérdéseket? Európában az emberek egy része jóléti burokban él, ahol az a probléma, hogy nincs elég jég a limonádéban. Eközben más földrészeken éhen halnak, a szomszédunkban pedig háború dúl. Ezt tudta produkálni az emberiség eddig?! Abban az illúzióban ringattuk magunkat, hogy új világkorszak kezdődik, amelyben az emberiség békében él. Tényleg lehetne ez a földi paradicsom, de nem az. Vagyis az emberiség folyamatosan megbukik? Mindig kiütközik a bűnös emberi természet. Ez megint olyan szó, amit nem szeretnek, de nem tudok mást mondani az ember erkölcsi elégtelenségére. Nézze meg a választási kampányt! Erkölcsi követelményeket vágnak egymás fejéhez felek, de nem önmagukba néznek, hogy ők maguk is bűnösök, hanem egymásra mutogatnak, hogy a másik is mekkora gazember. Bátorságra vall, hogy kimondja, ami a szívén van. Nem mondok újat, csak a keresztyén üzenetet egyszerű nyelvezettel. A publicisztikáimban mindig megvédem az egyházamat, a kritikáimat pedig a belső közegnek mondom el. Vállalom a 2022. április 3.

Reformátusok Lapja 23

| INTERJÚ |

vitákat, és nem félek attól sem, hogy besorolnak valamilyen politikai párt mögé. Bármiből lehet politika. Ki gondolta volna akár húsz évvel ezelőtt, hogy a család politikai kérdés lesz? A lehető legártalmatlanabb témának tűnt. De ha most kimondom azt, hogy az apa férfi, az anya nő, az már politika. Na, most akkor én politizálok? A témákat leginkább a pártok határozzák meg. Ha az egyház megszólal, annak mindig lesz pártpolitikai olvasata, ezért úgy tűnhet, mintha valamelyik párt szólamát mondaná. Mit tesz, ha bántják a véleménye miatt? Kaptam már fenyegető sms-t is, például tavaly, de csak mosolyogtam rajta. Aki úszni akar, számoljon azzal, hogy vizes lesz, magyarul, ha valaki a nyilvánosság elé lép a véleményével, mindig lesz, aki belerúg, de rólam ez tényleg lepereg. Minden konfliktust ilyen könnyen vesz? Kiemelkedő a konfliktustűrő képességem, a legkiélezettebb stresszhelyzetben is tudok dolgozni. A beszélgetésünk pillanatában a feleségem élet-halál között fekszik a kórházban egy súlyos szívműtét után. Sokan bizonyára nem vállalkoztak volna ebben a helyzetben egy interjúra, de nem szoktam panaszkodni, teszem a dolgom, aztán indulok vissza a kórházba. Ön mellett az összes pszichológus éhen halna, annyira erősnek tűnik. Mindig történhet velünk valami rossz. És akkor mi van? Az Úr Jézus Krisztus föltámadt, és ez a lényeg. Dehogy vagyok erős, és nincs is olyan emberi erő, amely megtarthat. Hogyan tudta ezt a fajta gondolkodást átadni a családjának? Nem beszélek ezekről a témákról otthon, de azt elmondhatom, hogy a gyerekeinkkel jóban vagyunk. Harmonikus a családi életünk, és – hál’ Istennek – egyetlen gyermekünk sem kóborolt el. Az előbb említette, hogy több egyházkritikát írt. Mit reformálna meg az egyházban? Ezek az írásaim még a főjegyzőségem előtt születtek. Úgy vélem, hogy az egyházi felsőbbséget meg kell erősíteni. A gyülekezetek nem képeznek szerves egységet, mindenki önállóan végzi a szolgálatát, ezért az egyház mint gyülekezetek összessége nehezen irányítható. A főjegyzőségem alatt még inkább megbizonyosodtam arról, hogy az egyházkormányzásnak strukturális nehézségekkel kell szembenéznie. Olyasmire gondol, hogy megszületik egy döntés, amit nem lehet betartatni? Pontosan erről van szó, és ez a reformáció öröksége, hiszen akkoriban lebontották a katolikus hierarchiát, de nem építettek föl helyette másikat, jobbat. A gyülekezetek relatív önállósága rendkívül megnehezíti a koncepcionális munkát. Amit egy vállalatnál öt perc alatt el lehet dönteni, nálunk akár öt évbe is telik. 24 Reformátusok Lapja

2022. április 3.

Mivel foglalkozna, ha nem lelkipásztor lenne? Valószínűleg üzletember lennék. Van bennem vállalkozószellem, kockázattűrő képesség. Ha érdekelne a pénz, bizonyára már vagyonos ember lennék, de soha nem merültem bele a pénz világába komolyabban. Amit teszek, mindig dinamizmussal teszem, szeretek írni, dolgozni, alkotni. Mi az, ami leginkább boldoggá teszi? Nem foglalkoztat a boldogság. Akkor talán a szabadság? A belső szabadság, hogy a helyemen vagyok, jó helyre tett az Úr. De én nem tudok például kimenni a tengerpartra és heverészni a homokban. A családi nyaralásra is viszem a laptopomat és írok. Főjegyző volt, gyűjteményigazgató, kiállításokat hozott létre, felújították a pápai ótemplomot, létrehozták a Pannonia Reformata Múzeumot és kávézót, filmet forgattak az összes dunántúli református templomról, kitalálta és tíz évig vezette a Reposzt lelkészblogot, számos könyvet, folyóiratot szerkesztett, magas állami kitüntetéseket kapott. Mire a legbüszkébb? Az utókor majd eldönti, hogy megőriz-e valamit az emlékezetében. Az egyik, ami remélem, megmarad, a Dunántúli Református Gyűjtemények, amely felveszi a versenyt bármelyik világi intézménnyel. Harminc év munkám van benne. A másik pedig a publicisztikai tevékenységem, amely elég egyedinek számít az egyházban. A világi lapok rendszeresen szemlézik a cikkeimet. Tulajdonképpen létrehoztam a Köntös brandet. Ha kötekedni szeretnék, azt mondanám, hogy ez a kijelentés elég neoliberálisnak látszik... Szerintem nem az, és nem is lógok ki a sorból az egyházamban. Hitvallási kérdésekben kőkemény ortodox vagyok. Dogmatikus. Jól megértem magam a hitvallásos fiatalokkal, akik nem a pszichológia felől közelítik meg a teológiát, hanem elvi kérdések mentén. Mi a gondja a pszichológiával? A pszichológiával nincs baj, ha arányosan kezelik. Mondok egy példát: a pszichológia a gyász elhordozásával foglalkozik, míg számomra az igazi kérdés a halál. Az Ige, amelyet a mai beszélgetésre hoztam, Máté evangéliumából való: „Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.” Ez elég igazságtalannak tűnik, nem? Ezt az Igét úgy értelmezem, hogy mindenkinek van. Csak attól vétetik el, aki úgy gondolja, hogy neki nincs semmije. Hogyha azt gondoljuk, hogy nincs keresztyénség és nem támadt föl az Úr Jézus Krisztus, akkor elvétetik tőlünk. Le kell tenni a voksunkat mellette.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA

| EGYHÁZI ÉLET |

A jótékonykodás az isteni szeretet továbbadása Isten alkalmas eszköznek fogadott el bennünket abban, hogy a felebarátainkat, a rászoruló embereket segítsük – a Magyar Református Szeretetszolgálat elnöke, Czibere Károly ezzel a gondolattal fejezte ki háláját az önzetlen segítségért, az adományozásért ünnepi eseményükön, amelyen önkéntes segítőik munkáját, valamint Novák Katalin jószolgálati nagykövet eddigi szolgálatát köszönték meg. A jótékonykodás az isteni szeretetből indul ki, és ennek a szeretetnek a továbbadása – hangsúlyozta az eseményt megnyitó áhítatban Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a budapesti Károlyi–Csekonics-palotában. – Az Istenbe vetett bizalomban mindig ott van a felebarát. Ha ezzel a felebaráti szeretettel adunk másoknak, többet ér, hatékonyabbá válik a segítség. Hozzá fog tenni ahhoz, hogy a világ biztosabb alapokon nyugodjon.

HÁLA A NAGYKÖVETI SZOLGÁLATÉRT Czibere Károly MRSZ-elnök megköszönte Novák Katalin nagyköveti szolgálatát, hogy ő is a zöldmellényes angyalok seregébe szegődött, és segítette, bátorította a szervezetet. Elkötelezetten és hűségesen végezte ezt a szolgálatot. A szervezet tavaly szeptemberben kérte fel az akkori családokért felelős tárca nélküli minisztert a posztra, amelyet az államfői kinevezése idejére most felfüggeszt. Novák Katalin elmondta: Beregdarócról érkezett az eseményre. – Kárpátalján többségében református testvérek élnek, ezért is van feladatunk az ott élőkkel és az onnan menekülőkkel – fogalmazott. Megköszönte, hogy az MRSZ is részt vesz ebben a szolgálatban, és hogy ennek ő is részese lehetett, és azt kívánta, hogy köztársasági elnöki megbízatásának letétele után ott folytassák, ahol abbahagyták.

EMIL FELAJÁNLÁSA Juhász Márton, az MRSZ ügyvezető igazgatója egy élményét osztotta meg a hallgatósággal, egy önkéntes felajánlását: ő és munkatársai még a Nyugati pályaudvaron tevékenykedtek, amikor egy Emil nevű férfi felajánlotta a szolgálatait, a pályaudvaron található közvécéknek a takarítására vállalkozott

– mert ezt a munkát nem a kamerák, fényképezőgépek előtt, nem a közösségi médiában szerepelve lehet végezni, hanem zárt ajtók mögött, ott, ahol senki sem látja. Olvasva az ő felajánlását, eszébe jutott az a – mostanra több mint háromezer – önkéntes és munkatárs, akik egy hónapja teljesítenek sokszor erőn felül és önzetlenül. Benne van ebben több mint százezer kilométer is, amit szintén láthatatlanul megtettek az önkéntesek, a munkatársak és azoknak a cégeknek a sofőrjei, akik az első pillanattól kezdve melléjük álltak és segítségüket ajánlották. Eszébe jutottak az adományozók, hogy az elmúlt két évben hányszor segítettek láthatatlanul. – Nagyon sok olyan alkalmat tudnék felsorolni, amikor nem vertük nagydobra, hol segítünk. De ennek a mostani alkalomnak mégiscsak az a lényege, értelme, hogy lássák egymást, látszódjanak, beszélgessenek, és hogy a támogatóikat köszönteni tudják. Ismertetése szerint a Magyar Református Szeretetszolgálat az egy hónapja zajló háború óta tíz ellátási helyszínen végez folyamatosan szolgálatot, ezek között több helyütt napi 24 órában. Eddig mintegy 300 tonna élelmiszert, illetve higiéniai termékeket és ruhaadományt osztottak ki egyrészt Magyarországon, az ide érkező menekülteknek, másrészt Kárpátalján, az ott maradt magyar testvéreknek, illetve az ukrán, ruszin, cigány menekülteknek. A Nyugati pályaudvarról már átköltöztek a BOK-csarnokba, Budapesten most ott, központilag zajlik az ellátás. Az ünnepi alkalmon a Magyar Református Szeretetszolgálat vezetői ajándékot nyújtottak át az adományozóknak. Az eseményt irodalmi és zenei programok színesítették: Hűvösvölgyi Ildikó Kossuth-díjas színművész Reményik Sándor-versekből idézett, a zenei szolgálatot pedig Ábrahám Márta hegedűművész együttese, az Ábrahám Quartet nyújtotta.  IVÁDY ZSUZSA, FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

2022. április 3.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

„Fantasztikus” filmek Kosztolányi Dezső már 1926-ban (!) ellenszenvesnek ítélte a fantasztikus szót, mondván: „egyre gyakrabban lábatlankodik előttünk, minden ok nélkül”. Utalva anyanyelvünk szinonimagazdagságára, arra intett: „Száz és száz jobb és pontosabb szóval írhatom körül.” Időszerű gondolat. Ma eredeti értelmében – ’bizarr, képzelet alkotta’ – ritkábban találkozunk vele, annál gyakrabban használjuk ’káprázatos, bámulatos, pompás, ragyogó, kitűnő, kiváló, nagyszerű, rendkívüli, mesteri, elsőrangú’ jelentésben. Az elismerés nyakló nélkül használt szava lett. „Fantasztikus jelenet a magyar pályán” – írja az újság. Nem repülő csészealjat láttak, hanem az egyik játékos ölben vitte le a pályáról az ellenfél focistáját: sportszerű jelenet zajlott. „Fantasztikus győzelmet aratott a hokiválogatott” – dicsér a média. Ugyanúgy becsüljük a sportolókat, sőt, ha imponáló győzelemről, bravúros sikerről, hősies diadalról beszélünk. Ha sci-firől olvassuk, hogy „fantasztikus film volt”, a jelzőt szójátéknak is felfoghatjuk (értvén így: ’fantázia szülte’, egyszersmind ’remek’), ám megtörtént esemény ihlette műről szólva félreérthető e kifejezés: „Fantasztikus volt a film” – olvassuk egy valóság­ alapú alkotásról. Ilyenkor mondjuk inkább ezt: remek, elsőrangú, lenyűgöző. „Fantasztikus édesanya és feleség” – minősítenek egy színésznőt. Ha gondoskodó, figyelmes, aranyszívű, szeretetteljes anyának és nejnek nevezzük, pontosan utalunk arra, mennyire jó ebben a szerepében is. A „fantasztikus énekhang” kifejezőbb szavakkal: pazar, briliáns, csodálatos. Elképesztő, megdöbbentő (s nem fantasztikus!), hogy nyelvhasználatunkban szívósan élnek, sőt divatoznak az olyan, tartalmatlanná kopott kifejezések, mint a fantasztikus. A nyelvhasználat szürküléséhez vezet ugyanis e szónak az említett mellékértelmében való unos-untalan használata: veszít a hatásából és félreértést is okozhat. Ezért elővehetjük a szókincstárból a helyette javasolt kifejezéseket vagy más szabatos társukat.  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2022. április 3.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (H, M, O, T, E, Ú). 13. Belgrád hegye. 14. Megengedett. 15. Klasszikus diftongus. 16. Kétszer fárad. 18. Fundamentum. 19. A három fázis betűjele. 20. Kötőszó. 22. Övdísz. 24. Lám. 25. Korpusz. 26. Összevissza tör! 28. MÁV ügyfele. 30. Világhírű amerikai sci-fi-író (Isaac). 32. Minden bábut ledönt a tekében egy gurítással. 34. Néma önözés! 36. Női becenév. 37. Orosz zeneszerzői csoportosulás Balakirev vezetésével. 38. Kezdet. 40. Talmi. 41. Verskellék. 42. Víz­ esés Kanada és az USA határán. 43. Részben eltüzel! 44. Venczel Vera Jászai-díjas színésznő monogramja. 45. Esti étkezés. 46. Német író testvérpár (Heinrich és Thomas). 47. Szilícium és kén vegyjele. 48. Kézzel jelez. 49. Közép-amerikai indián. 50. Orosz női név. 53. Város Anglia ÉK-i részén. 55. Mozaikdarab! 56. Albán folyó. 57. Fővárosunk rövidítése. 59. Londoni oroszlán! 61. Kecses erdei vad. 62. Rezgésben van! 63. A héber ábécé első betűje. 65. … iacta est, a kocka el van vetve. (Iulius Caesar) 67. Kiejtett betű. 68. James Cameron filmje 2009-ből. 70. Hivatalosan magához küldet. 72. Az egyik legolvasottabb magyar író (keresztnévvel). Függőleges: 2. Savmaradék! 3. Kopasz. 4. Angol férfinév. 5. Veszít a sebességéből. 6. Csekély értékű régi római rézpénz. 7. Szerb Antal névbetűi. 8. Katalán festőművész (Salvador). 9. USA-elnök (Barack). 10. Újság. 11. A zenei alaphangsor 5. és 2. hangja. 12. Itáliai költő (Torquato). 13. Az idézet második része (Z, E, Ü, K). 17. Hajórész. 19. Döntetlen a sakkban. 21. Műszerállvány. 23. Magyar farmmal kapcsolatos, népiesen. 25. Pöttöm, angolul. 27. Egész lényünket átható kellemes érzés. 29. Halász­ eszköz. 31. Orandum est, ut sit mens … in corpore sano. Azért kellene imádkozni, hogy ép testben ép lélek legyen. (Iuvenalis) 33. Indíték. 35. Megkezdi a versenyt. 38. Nikkel és szén vegyjele. 39. Belül fárad! 40. Alaposan szemügyre vevő. 42. Nedves, Bécsben! 43. Olimpiai bajnok lengyel labdarúgó (Grzegorz). 45. Francia író, költő, dzsesszmuzsikus (Boris). 46. Magyar Zoltán olimpiai bajnok tornász kezdőbetűi. 47. … Anderson, az ABBA menedzsere. 49. Hordó űrméretének meghatározása. 51. Mérgező anyag. 52. Nyílászáró. 54. Becézett női név. 58. Rovartojás. 60. Csinos. 63. Klasszikus köszöntés. 64. Fatelep egyik vége! 66. Vak betűi keverve. 68. Albert Flórián aranylabdás labdarúgó monogramja. 69. Rénium vegyjele. 71. Középen eléáll! Előző rejtvényünk megfejtése: „Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az Úrban, azt ő szeretettel veszi körül.” (Zsolt 32,10)

| GYERMEKEKNEK |

Állatok a Bibliában Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. Ezen a héten folytatjuk Tóbiás csacsi történetét. CSACSI DOLGOK Tia, a szamármama ismét csak kétségbeesett iákolásba kezdett. – Tóbiáááás! Tóbiááás! A kiscsacsi most nem várta meg, hogy a gazda utánamenjen, hanem vidám szökdeléssel maga szaladt oda az anyjához. – Itt vagyok, itt vagyok! Ne izgulj! Csak nézd, ott a völgyben… Lovak! Igazi csatamének! De Tia mamát nem érdekelték a csatamének. Dühösen legyintett egyet a fülével. – Ugyan! A lovak! Nem érnek azok túl sokat. Nem mondom, csatában jók, de ugyan mit lehet velük kezdeni ezeken a sziklás hegyi utakon? Ahelyett, hogy a rómaiak lovait bámulod, gyere ide mellém! Úgy látom, nem árt, ha tanulsz is egy kicsit. Azt például tudod, hogy milyen sokra becsülte Izráel népe a csacsikat mindig is? – Sokra?! – kérdezte Tóbiás durcásan. – És akkor mi van Bálámmal, aki agyba-főbe verte a csacsiját, pedig az sokkal okosabb volt, mint ő?! És mi van Sámsonnal meg a malomkővel? Nem hiszem, hogy olyan sokra becsültek volna minket – durcáskodott Tóbiás. Tia mama nyugtatóan bökte meg csacsija oldalát az orrával. – Nem figyeltél, Tóbiás. Vagy nem figyeltél eléggé. Mert, ahogy mondtam – kezdte Tia mama –, a szamár az egyik legfontosabb jószága volt mindig is a zsidóknak. De Bálám nem volt zsidó, Sámsont meg a filiszteusok fogták el… Persze, a zsidók között is akadtak rossz vagy kegyetlen gazdák, de Izráel népe nagyon szerette a csacsikat. A legkedvesebb hátasállatuk volt. Többre becsülték, mint a lovakat! És tudod, miért? Mert a szamár sokkal kitartóbb állat. Ráadásul nyugodtabb, nem ijed meg olyan könnyen. És akármilyen hihetetlen, de sokkal jobban ragaszkodik a gazdájához, mint a ló. Mi, szamarak nagyon össze tudunk hangolódni a gazdánkkal, sokszor nemcsak a szavait, hanem még a gondolatait, az érzéseit is képesek vagyunk kitalálni. Tóbiás elgondolkodott. Igen, valóban igaza lehet a mamájának, hiszen ő is megérti a gazdája minden szavát, a hangja színéből, a mozdulataiból pedig azt is ki tudja találni, hogy éppen milyen a kedve. És ugye a csacsik sokáig élnek. Egy szamár élete végéig társa lehet a gazdájának. Együtt lehetnek jóban és rossz­ ban. Együtt lehetnek fiatalok, és együtt öregedhetnek meg.

Tóbiást az anyja hangja riasztotta fel a gondolkodásából: – Régen a vagyont is abban mérték, hogy kinek mennyi állata volt. És a szamár a legértékesebb állatok közé tartozott. Jefte fiainak és unokáinak volt 70 szamara, amiken lovagoltak is. Amikor a Biblia felsorolja Dávid király vagyonát, akkor a tevék után rögtön a szamarak következnek. Még a szamarak felügyelőjének a nevét is feljegyezték: Jehdejá volt, aki a király értékes szamaraira vigyázott. Maga Dávid és a királyi hercegek is öszvérháton közlekedtek, nem lovon. A Messiás pedig szamárháton fog bevonulni Jeruzsálembe! Úgyhogy fölösleges irigykedned azokra a csataménekre. Jobb, ha megjegyzed, hogy egy rendes zsidó ember fel nem ülne ilyenre, hanem büszkén lovagolna a csacsija hátán.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2022. április 3.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

A Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának felhívása KEDVES TESTVÉREINK! Jézus Krisztus szava élő üzenet ma is mindannyiunk számára: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5,9) A szomszédos Ukrajnában fékevesztett háborús erőszak és üldözés tombol, valamint a Kárpátaljáról menekülő magyar testvéreink mellett egyre több ukrán, ruszin, orosz anyanyelvű menekült is érkezik hazánkba, gyakorta tesszük fel hívő emberként a kérdést: „Mi mit tehetünk a béke érdekében?” Hitvalló válaszunk az, hogy hisszük, a Békesség Istene képes és kész békére vezetni az embert. Ebben pedig, mint mai tanítványait, cselekvő részessé akar tenni bennünket is. Ezért felhívással fordulunk a Magyarországi Református Egyház gyülekezeteihez, hogy egy szívvel, egy imádkozó közösségben keressük az Isten békességének útját az Úrhoz fordulva mindazokért, akik fájdalmat, veszteséget, üldöztetést élnek meg a háborús helyzetben (ld. 1Tim 2,1–2 és Róm 6,13). Arra a már több közösségben elindult gyakorlatra buzdítunk, hogy a háború befejezéséig gyülekezeteinkben heti rendszerességgel, akár valamely gyülekezeti alkalomhoz kapcsolódóan szervezzünk imaközösségeket, ahol a gyülekezeti tagok együtt imádkoznak Kárpátalja, Ukrajna és Oroszország békéjéért! Kárpátaljai református testvéreink most különösen is nagy megpróbáltatásnak vannak kitéve: akár otthonaikat elhagyva, akár a szülőföldön maradva. 2009-ben a Kárpát-medencei magyar református egyházak megerősítették összetartozásukat és kimondták egyházi alkotmányjogi egységüket. Ezt ünnepeljük minden évben a május 22-éhez legközelebbi vasárnapon. Most fejezzük ki egységünket olyan módon is, hogy istentiszteleteinken énekeljük (záróénekként) az új énekeskönyv 799. énekét („Mindig velem, Uram, mindig velem…”), amelyet kárpátaljai magyar református testvéreink himnuszukként énekelnek otthoni gyülekezeteikben! Fejezzük ki imaközösségeinkkel és ezzel az énekkel is azt az emberi közösségvállaláson túlmutató, Istenben megélt egységet, amely ebben a testet-lelket próbáló történelmi helyzetben is összeköt bennünket – a Gondviselő Istennel és Krisztusban testvéreinkkel! A háború sújtotta vidékekre, ahogyan a teremtett világ egészére Istentől jövő békességet kérve, Krisztusban testvéri szeretettel: Budapest, 2022. március 25. GÉR ANDRÁS LÁSZLÓ zsinati tanácsos

HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE, a Missziói Szolgálat mb. vezetője, főigazgató-helyettese

28 Reformátusok Lapja

2022. április 3.

A Bach Mindenkinek Fesztivál díjazottai

A fesztivál idei, koncerttel összekötött díjátadóját március 24én tartották a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményének Ötpacsirta Szalonjában. A fesztivál vezetősége 2017ben alapította a díjat, amelyet három kategóriában adhatnak át: művészi munkásságért, szervezési tevékenységért és támogatói segítségért. – Mindig nehéz feladatot jelent a kuratóriumnak a díjazottak kiválasztása. A díjakkal tiszteletünket és hálánkat fejezzük ki azoknak, akik különleges teljesítményükkel, nagyszerű segítségükkel és hosszú távú elkötelezettségükkel állnak hazánk legnagyobb, a közönség számára mindig ingyenesen látogatható komolyzenei fesztiválja mellett – mondta köszöntőjében Kovács Zalán László tubaművész, a fesztivál igazgatója. Idén a fesztivál díját Balogh János országos rendőrfőkapitány, Hoppál Péter karnagy, Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester, Pitti Katalin Liszt-díjas operaénekes, Péli Ildikó fuvolaművész, a fesztivál szolnoki programjainak szervezője és Velkey György, a Bethesda Református Gyermekkórház főigazgatója kapta meg.  APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

EGYÉB • HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg-os, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30-728-8161, info@harangontode.hu. SZÁLLÁS • Református vendégszobák Tapolcán 5 főre, reftapolca.hu. A HÉT KÉPE

Hét kisközségben március 26-án ünnepélyes keretek között felavatták Ujváry Zoltán néprajzkutató professzor mellszobrát, aki ezen a településen született. A rendezvényen Szoboszlai Miklós református lelkipásztor hirdette az Igét.  FOTÓ: KERÉKGYÁRTÓ MIHÁLY

| MOZAIK |

ÍZZEL ÉS LÉLEKKEL

Csomós András séf

Zöldséges quiche/lepény

Azt mondják, a főzés és a konyha hazája Franciaország. A most következő recept tipikus francia étel, amelynek rengeteg változata van, hússal és hús nélkül. Úgy gondolom, ez a verzió tökéletesen beilleszthető a böjtbe. Nagyszerű hidegen és melegen is, és a zöldségek nyugodtan felcserélhetők a család kedvenceire.

HOZZÁVALÓK 4-6 SZEMÉLYRE A tésztához: 250 g liszt; 125 g vaj; 2 csipet só; 1 db tojás; 250 g bab. A töltelékhez: 4 db tojás; 2 gerezd fokhagyma; 2 csipet szerecsendió; só, bors; 100 ml tej; 150 ml tejszín; 100 g szeletelt csiperkegomba; 100 g friss spenót; 100 g brokkoli; 1 mozzarella vagy camembert; 4-5 db koktélparadicsom; petrezselyem.

ELKÉSZÍTÉS A tésztához összedolgozzuk a hozzávalókat, folpackban hűtőbe rakjuk. A töltelékhez a tojásokat lazán felverjük, belekeverjük a zúzott fokhagymát, sót, borsot, szerecsendiót, tejet és tejszínt. A gombát kevés olajon lepirítjuk, és hozzádobjuk a spenótleveleket. Ha összeesett a spenót, lehúzzuk a tűzről, sózzuk, borsozzuk. A tésztát kivesszük a hűtőből, lisztezett felületen kinyújtjuk és kibéleljük a formát. Sütőpapírt teszünk rá, beleszórunk 2-3 marék babot, és ezzel együtt 180 fokra előmelegített sütőben „vakon” sütjük 10 percig. (Ha azt szeretnénk, hogy a sütőpapír szépen kövesse a formánkat, háromszor-négyszer gyűrjük össze és simítsuk ki, utána kezes bárányként simul majd be.) Ezután kivesszük a babot a papírral együtt, és az elősütött pitébe öntjük a tojásos-tejes tölteléket. Rádobáljuk a spenótos gombát, pár szem félbevágott koktélparadicsomot, a brokkolit, valamint a vágott petrezselymet és szeletelt sajtot. 180 fokos sütőben 30-35 perc alatt készre sütjük a lepényt. Kínáljuk zsenge tavaszi salátával!  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA

Úrvacsorai kiskehely

Tömör, rozsdamentes anyagból CNC megmunkálással a generációkon átívelő használatért.

KERESSENEK BIZALOMMAL! www.szekelymuvek.hu +36-30-299-5129 szekely94bt@gmail.com

2022. április 3.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

REFORMÁTUS

Melyek voltak az életére máig kiható változások? Lelkészcsaládban nőttem fel, szüleim az evangélium szellemiségében neveltek, de a Jézus Krisztus bűnbocsátó kegyelmébe vetett hit 13-14 éves koromban vált személyessé. Sokat bukdácsoltam az elején, de a későbbi évek alatt megerősödtem. Kialakult az igeolvasásomban egyfajta rendszeresség. A megtérésem elsősorban nem külső változást jelentett, hanem inkább belsőt, a motivációim és a céljaim átalakulását. Óriási fordulat volt a lelkipásztori elhívásom elfogadása. Az érettségi előtt sokat imádkoztam a jövőmért, mert fogalmam sem volt, milyen pályát válasszak. Gyerekként először erdész szerettem volna lenni, azután szívsebész, de végigkísért az a gondolat is, hogy hivatásos focista leszek. Egyet viszont biztosan tudtam: lelkész nem akarok lenni. Szabadon dönthettem, a szüleim soha nem gyakoroltak rám nyomást. Végül kimondtam: „Jó, Uram, akkor mutasd meg te!” Eltartott egy ideig, amíg megadtam magam, de Jeremiás könyvének hívó-küldő Igéi nekem is szóltak: menj és mondd, menj és hirdesd! A következő sorsfordító esemény a feleségem iránti szerelem, a lánykérés, a házasságkötésünk volt. Gyerekkorunkban találkoztunk először, és végül 2014-ben házasodtunk össze. Már együtt éltük át a következő változást, a szolgálati helyünk megtalálását Dombóváron.

2022. április 3.

NÉVJEGY

Sipos Előd Zoltán a Sárospataki Református Teológiai Akadémián végzett 2014-ben. Tanulmányai befejezése után a Péceli Református Egyházközségben szolgált, 2015. július 1-je óta pedig a dombóvári gyülekezet lelkésze. Házas, három lánygyermek édesapja.

A kaliforniai The Master’s Seminary doktorandusz­ hallgatója. Az intézmény nemcsak az oktatás színvonala miatt vált híressé, de ott tanított, jelenleg pedig az intézmény nyugalmazott kancellárja John MacArthur. Miért ezt az iskolát választotta? 2017-ben tartott John MacArthur missziója, a Grace to You Temesváron konferenciát, ott hallottam először a doktori iskoláról. Nem hagyott nyugodni a számomra egyébként minden szempontból elérhetetlen iskola gondolata, és amikor néhány évvel később a Ligonier Ministries belfasti konferenciáján megismerkedtem a The Master’s Seminary dékánjával, Steven J. Lawsonnal, az ő biztatására tavaly beadtam a jelentkezésemet. Csodával határos módon ösztöndíjasként felvettek. Sokat kell készülni, olvasni, írni. Mivel Isten igehirdetőnek hívott el, szeretnék jobb szolgájává válni, ezen a területen különösen is, ezért járok oda. A kurzus középpontjában a Szentírás-magyarázó igehirdetés áll: az, hogyan fejtsük ki bibliahűen, a legegyszerűbben és legérthetőbben a Szentírás igazságait, és miként adjuk ezt át a gyülekezetnek. Így szeretném építeni az embereket, a gyülekezetet, az egyházamat. Jobb szolgája szeretnék lenni Istennek, mint amilyen voltam és vagyok. 30 Reformátusok Lapja

Sipos Előd Zoltán

Hogyan tud egy gyülekezet a legjobban tanítványokat nevelni? Isten Igéjének hűséges tanításával. Akkor tudok a leghatékonyabb lenni, ha kisebb csoportokkal, akár a felnőttkonfirmációra készülőkkel, vagy a bibliaórára, az imaórára járókkal, az ifjúsági kör tagjaival, esetleg egy-egy emberrel együtt tanulmányozzuk a Bibliát. A szorosabb emberi kapcsolatok nyomán látom, milyen változás következik be az igetanulmányozás eredményeként.

Mi a legnagyobb öröme most a gyülekezetében? Látni a hit növekedését, épülését, ahogy valaki igyekszik Isten akaratának egyre jobban engedelmeskedni. Nagy öröm továbbá, hogy 2019 és 2021 között kívül-belül megújult a templomunk, az udvarral együtt. Korábban Tolna megye egyik legromosabb temploma volt a miénk. Hét éve szolgál vezető lelkészként. Megszerzett tapasztalatai alapján mit mondana pályakezdő önmagának? Biztatnám magam, hogy olvassak többet, méghozzá az Ige megismerését segítő irodalmat, hiszen így épülhet rajtam keresztül a gyülekezet. Elengedhetetlen lenne az emberekkel, elsősorban a gyülekezet tagjaival való beszélgetés, amely lehetővé teszi, hogy még jobban megértsem az Isten és az emberek világát, és a kettőt összekapcsolva közelebb hozhassam az evangéliumot a gyülekezet tagjaihoz. És végül bátorítanám magam azzal is, amit meg is tapasztaltam már, és a következőképpen foglalnám össze: „Állj ki bátran Isten igazságai mellett, akkor is, ha nehéz, mert ez kedves neki, és ezen van áldás.“  WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA, FOTÓ: SIPOSNÉ SZABÓ MÁRTA ESZTER