LXV. ÉVFOLYAM,
20. SZÁM,
2021. MÁJUS 16.
A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA
LAPJA
REFORMÁTUSOK
ÁRA: 400 FT
Színpompás közösség az agglomerációban 9 771419 856007
RÁDIÓS ISTENTISZTELETTEL EGYBEKÖTÖTT KONFIRMÁCIÓRA KÉSZÜLNEK CSÖMÖRÖN
21020
| TARTALOM |
ELEINK FOHÁSZAI
Kegyelmes, jóakaró Isten, mi Atyánk és Istenünk, ki özvegyeknek és árváknak gondviselő Istenének mondod magadat, és megesküdtél, hogy te az árvákat, özvegyeket nem hagyod, sőt megsegíted, és bosszút állsz értek, megbünteted azokat, akik a te árváidat, özvegyeidet háborgatják, kérlek téged, mint szerelmes Atyámat a Krisztusért, hogy mind lelki-testi szükségemben légy gyámolom és gondviselőm. Biztass és igazgass szent Lelkeddel. MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER (1536–1572)
6
8
12
30
A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Kalocsai Richárd
INTERJÚ • 6. Az érintések öröme | Beszterczey Andrást, a Magyarországi Református
Egyház Diakóniai Irodájának vezetőjét kérdeztük REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Konfirmáció | Somogyi Péter vezércikke AKTUÁLIS • 8. „Menjetek be az ő kapuin hálaadással” | Május másodikától ismét kinyitottak a református templomok 12. Amikor a szavak tettekké váltak | Csanádyné Bodoky Ágnes írása a Filadelfia Diakonissza Szövetség születésnapjára GONDOLATOK • 21. „Kétmillió rokon” | Ablonczy Bálint írása PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Szénási Sándorné Szabó Judit nyugalmazott lelkipásztort
Tisztelt Olvasóink!
A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:
TELEFONSZÁMUNK:
hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.
E-MAILJEINK:
szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. május 16.
Reformátusok Lapja
3
| AZ IGE MELLETT |
V. 16. VASÁRNAP
A konfirmáció vasárnapja
V. 17. HÉTFŐ
V. 18. KEDD
V. 19. SZERDA
4
STEINBACH JÓZSEF
(3) „Aki fél és retteg, az térjen vissza…” (Bír 7,1–8) Gedeon a hit hőse (Zsid 11,32), mert akkor is engedett Istennek, amikor emberi értelemmel már nem tudta követni a vezetését. A mai igeszakaszban látjuk, hogy Isten azért csökkentette háromszázra népe harminckét ezres seregét, hogy a midjániak feletti győzelmet ne tulajdonítsák maguknak (2). Az ember számára Isten sok cselekvése az adott pillanatban felfoghatatlan is lehet (Jn 13,7). Gedeon a hit hőse, mert akkor is bízott az Úr hatalmában, vezetésében, megsegítő kegyelmében, amikor az minden emberi értelemnek, logikának, technikának, módszernek ellene mondott. A sereg csökkentésének első lépése az, hogy Gedeon hazaküldte azokat, akik féltek és rettegtek (3). Az ember fél, nemcsak döntő, nehéz helyzetekben, hanem élete minden idejében. Isten Igéje világos diagnózisként szólt erről a tényről, ezért bátorít olyan sokszor: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mk 6,50) A tanítványok is rettegtek (Mk 16,8) Jézus halála után, és csak a feltámadását követő találkozás során szűnhetett a nyomorgató félelem. Az Úr előtt megvallott félelemből adatik szabadulás. E világban ez azt jelenti, hogy az Úr növeli a hitünket, és nem engedi, hogy úrrá legyen rajtunk a félelem (Mk 4,40). ApCsel 12,20–25 68. zsoltár (11) „…akkor majd felbátorodsz…” (Bír 7,9–14) Gedeon küldetésben járt, azt komolyan vette, látta az Istentől kapott feladat nagyságát és a maguk kicsiny voltát, ezért félt. Minden félelmünkkel csakis az Úrhoz menekülhetünk. Áldott az az ember, aki nemcsak önmaga nyomorúsága miatt fél, hanem félelme, aggodalma az Úr ügye miatti féltő szeretetből fakad. Isten azonban felbátorítja övéit, különösen azokat, akiket ő állított szolgálatba (11). Isten azért küldte el Gedeont legényével együtt, hogy kihallgatva az ellenséges tábor harcos beszédét, megbátorodjanak. Az álom értelmezését – a sátrat ledöntő árpakenyérről – is ők maguk adják meg: Isten győzelmet ad népének, háromszáz emberrel, a hatalmas midjáni és amáléki sereg felett (11–14). Ebből a rendkívüli kijelentésből egyértelművé lesz, hogy Isten már döntött róluk, ezt pedig az ellenség is tudja. Nem a sereg nagysága, ereje adja az igazi győzelmet, hanem csakis az Úr kegyelme. Isten ma is felbátorít bennünket. Ő megszabadít minden emberi félelemtől, és megáld bennünket, ha az ő ügyében járunk, akármilyen kicsik vagyunk is. Az igazi győzelmet Jézus Krisztusban nekünk ajándékozta, és Igéjében, Lelke által ebben a győzelemben naponta megerősít bennünket. ApCsel 13,1–12 36. zsoltár (15) „Keljetek föl, mert kezetekbe adta az Úr…” (Bír 7,15–25) Azért kellett Gedeon seregét háromszázra csökkenteni (15), hogy még a kísértés árnyéka se érje el Isten népét, miszerint a saját ereje szerezte meg a győzelmet (7,2). Gedeon leborult, amikor az Isten döntését meghallotta. Az embernek a győzelmek idején kell a leginkább leborulnia az Úr előtt, hálát adva és alázattal, hiszen minden győzelem az Úr kegyelme, és minden e világi győzelemben van valami titokzatos, hiszen a másik alulmaradását, esetleg a legyőzött halálát jelenti (25). Csak az Úr kezéből fogadhatjuk el a győzelmet, azt megbecsülve, alázattal, a legyőzött iránt is irgalommal. A bizonyosság keretei között nem hiábavaló és nem is tehet gőgössé az emberi cselekvés. Ahol az Úr adja a győzelmet, ott mindig munkál az Isten Lelke, aki egységet teremt. Gedeonra figyelve egyszerre mozdult mindenki: „Az Úrért és Gedeonért!” (18) A feltámadott Úr valódi, maradandó győzelmet ajándékozott nekünk, bűn, betegség, halál és gonosz felett. Ez az Úr győzelme, kegyelemből a miénk, valódi megoldást ajándékoz nekünk, és másokat is felemel, alázatossá, irgalmassá, Istent magasztalóvá, ugyanakkor hitvallóvá szül újjá bennünket. ApCsel 13,13–22 44. zsoltár (4) „…fáradtak voltak, de folytatták…” (Bír 8,1–12) Az Úr ereje adott kitartást a bölcs folytatáshoz Gedeonnak akkor is, amikor az efraimi testvérek féltékenyek lettek a győzelmére, és hála helyett szemrehányást kapott tőlük, hogy miért nem szólt nekik idejében. Ismerjük ezt: „Szóljál, jövök!” Amikor szólunk, akkor éppen nem ér rá. Amikor minden kész: „Miért nem szóltál? Jöttem volna…” Nem tudjuk, mit gondolt Gedeon, amikor ezt meghallotta, de bölcs és higgadt vezetőként cselekedett. Sok gyarló gondolatunk lehet, de mindig azért kell könyörögnünk, hogy legyen erőnk fáradtan is higgadtnak maradni, Isten népét egyben tartani, szelíd szóval enyhülést szerezni, és sok felesleges belső csatát megelőzni, hiszen van küzdelem odakint éppen elég (Péld 15,1). Gedeon megdicsérte a méltatlankodókat, elismerte, felértékelte tetteiket, akiknek így indulata megenyhült. Nem hazudott, csak felismerte az elismerésre vágyók tetteit, miközben maga háttérben tudott maradni (1–3).
Reformátusok Lapja 2021. május 16.
| AZ IGE MELLETT |
Gedeon történetében ettől kezdve nem olvasunk arról, hogy az Úr szólt hozzá. Elvégezte azt, amit rábízott: legyőzte Midjánt. Itt kellett volna megállni, de csapdává lett neki a győzelem (8,28). Amíg az ember azt teszi, amit az Úr bízott rá, addig kap felülről jövő erőt a folytatáshoz (1–3). Adjon az Úr erőt ahhoz is, amikor a tőle kapott mandátumunk megszűnik, álljunk le, álljunk félre. ApCsel 13,23–37 352. dicséret (17) „…a város lakóit pedig megölette.” (Bír 8,13–23) Szukkót és Penúél két izráeli város a Jordántól keletre. Mindkét helyen megtagadták a segítséget Gedeontól, talán Midján megtorló intézkedéseitől tartva. Gedeon szerint a két városban gúnyolódtak is rajta (15). A félelem vezette e városok lakóit, és emiatt saját népük vezérének és seregének árulóivá lettek. Noha a midjániaktól félve utasították vissza Gedeont, most saját népük vezetőjének bosszúját kellett elszenvedniük. Ne félelemből döntsünk, maradjunk a sajátjainknál, és a többit bízzuk az Úrra, őneki gondja van ránk. Ez az üzenet azonban nem mentesíti Gedeont, akinek csapdává lett a nagy győzelmek sora (8,27), és kegyetlenül állt bosszút saját népe két városán. Az Istentől ránk bízottakat – saját népünket, kultúránkat, hitünk drága kincseit – soha nem bánthatjuk. Éppen ez a hűség tesz késszé bennünket arra, hogy másokhoz is irgalmasak legyünk. Gedeon megbosszulta Szukkót és Penúél lakóinak hűtlenségét, kínhalállal megölette őket (13–17), és kegyetlen volt az elfogott ellenség két királyával is (18–19). Ettől kezdve az ajkán csak szép szólam az, amit győztes népének mond: „Ne én, hanem az Úr uralkodjon rajtatok!” (22–23) Isten őrizzen meg bennünket attól, hogy nevének említése csupán szép szólam legyen az ajkunkon! ApCsel 13,38–52 447. ének (27) „Csapda lett ez…” (Bír 8,24–35) A győzelem életveszélyes csapda. Az ember nem is veszi észre, hogy a gonosz kezdi el tépdesni az életét. A győztesek többnyire megölték és kifosztották a legyőzötteket. Gedeon nem volt irgalmas a neki ellentmondókhoz saját népe körében sem (8,13–17), és az egyébként testvérnép midjániakhoz sem. A lemészárolt ellenség aranyfüggőiből győzelmi emlékművet készíttetett. Csapda lett ez Gedeonnak, családjának és az egész népnek (24–28). Már Gedeon idejében, az ő családjában elkezdődött az elhajlás, a visszavonulásával folytatódott, és a halálával nyilvánossá lett (29–34). Parázna az emberi szív, belevész a csapdákba. Gedeon csakis attól lehet a hit hőse (Zsid 11,32), hogy életén és szolgálatán keresztül látjuk, milyen hatalmas Urunk van, aki még ilyen gyarló életeket is fel tud használni az ő ügyében. Gedeon a hit hőse, mert rámutat Isten küldöttére, a Megváltóra a feltámadott Jézus Krisztusban, akiben igenis tudjuk, hogy hiába tépdes bennünket a gonosz, nem téphet ki minket az Úr kezéből. ApCsel 14,8–20 124. zsoltár (1) „Abímelek, Jerubbaal fia elment Sikembe…” (Bír 9,1–6) Gedeont ebben a fejezetben végig Jerubbaalként emlegetik. Ez a név kétértelmű, mint ahogy Gedeon élete is az volt, hiszen a jelentése lehet Baal-hívő és Baal ellensége is. Az Urat emlegető (8,23), de kétértelmű élet valójában hiteltelen, képmutató és engedetlen élet. Gedeon a szolgálatban tapasztalt dicsőség közben elhajlott. Hetven fia közül – ez önmagában, de a kor háremes szokásait figyelembe véve is beszédes – Abímelek is hallotta és látta apja viselkedését. Abímelek az apja után király akart lenni Sikemben. Mindössze ennyit tanult meg. Isten szolgálata helyett csak a hatalmat látta. Ezért hitvány és mindenre kapható embereket felbérelve megölette testvéreit, féltestvéreit (1–5). Abímeleknek semmit sem jelentettek azok a beszédes helyszínek, ahol ő maga is élhetett: Ábrahám Sikemben vert először tábort Kánaánban, és egy tölgyfát ültetett az emlékére (1Móz 12,6–7). Abímelek szent helyeken járt. De neki ez olyannyira nem jelentett semmit, hogy önmagát tette királlyá a sikemi tölgyfánál (6). A felnövekvő generáció nagy részének semmit sem jelent az egyház. Nem azért, mert az egyház nem halad a korral, nem elég modern. Nem ez az ok! Egyedül a kis Jótám, Jerubbaal legkisebb fia menekült meg (5). Isten kegyelme a gonosz legnagyobb támadásakor is él, megtart, gondoskodik népe intéséről és megújulásáról. Ez a megtartó kegyelem éltet minket is. Jöjj, Szentlélek Isten, hogy méltók lehessünk rá! ApCsel 14,8–20 398. ének
V. 20. CSÜTÖRTÖK
V. 21. PÉNTEK
V. 22. SZOMBAT
2021. május 16.
Reformátusok Lapja
5
| INTERJÚ |
most viszont, összhangban azzal, hogy a református templomok is ekkor nyitottak újra, közös vasárnapi istentiszteletet szerveztünk anyák napján. Szó szerint mindenki, aki tudott, részt vett rajta. Tele volt a gyülekezeti termünk. Megragadó pillanat volt ez számomra.
Az érintések öröme Tizennégy hónap tilalom után védettségi igazolvánnyal újra látogathatjuk bentlakásos otthonban, idősotthonban élő szeretteinket. HEGEDŰS A pandémia egy szakasza lezárult, de a vírus MÁRK még köztünk van, Beszterczey András szerint még több hónapig nem kapják vissza a régi életüket az intézményekben. A Magyarországi Református Egyház Diakóniai Irodájának vezetőjét kérdeztük. Újra látogathatók az idősotthonok, bentlakásos intézmények. Mit jelent ez lelkileg a bentlakóknak és az ott dolgozóknak? Mivel a harmadik hullám lecsengőben van, a bentlakók reménykedtek, hogy talán anyák napján már személyesen találkozhatnak a szeretteikkel. Aztán április végén Müller Cecília országos tisztifőorvos bejelentette, újra jöhetnek a látogatók. Az idősek elkezdtek készülődni, nagyon várták a rég nem látott rokoniakat. Így már együtt ünnepelhettek a nagy- és dédnagymamák is a családdal. A jelenlegi szabályozás engedi, hogy az idősek kimenjenek az otthonból, akár haza is mehetnek a családdal. Nagy volt az öröm, hogy végre nem az üvegfalú látogatószobában, hanem személyesen találkozhattak, megélhették az érintések örömét, és persze voltak könnyek és mosolyok is. A lelki életet hogyan befolyásolja a járványügyi szabályokon való lazítás? Nálunk, a Schweitzer Albert Református Szeretetotthonban hónapok óta a szobákban kiépített kihangosítórendszernek köszönhetően hallgathatták az istentiszteleteket a lakóink, 6
Reformátusok Lapja 2021. május 16.
Mik a látogatás szabályai? A látogatás feltétele a védettségi igazolvány. Az otthonoknak ajánlást küldtünk, amelyben kértük az intézményvezetőket, hogy korlátozzák a látogatások időtartamát, és például kétágyas szobában ne tartózkodjon két főnél több látogató. Akinek nincs védettségi igazolványa, az a korábbi szabályok szerint, tehát az erre a célra kialakított szobában találkozhat a szerettével. Azt is kérjük, hogy ha az időjárás engedi, a szabadban találkozzanak a lakók a látogatóikkal. Emellett el is hagyhatják az intézményeket, ha van védettségi igazolványuk, ha nincs, akkor legfeljebb hetvenkét órára menjenek el, és ha mégis tovább maradnak kint, negatív antigéngyorsteszttel térhetnek vissza. A meglévő korlátozások is üzenik, hogy legyünk résen, mert a vírus még itt van közöttünk. Az átoltottság azért azt a szorongást oldja, hogy életveszélyben van az, aki mégis megfertőződik. De még nem aludhatunk teljesen nyugodtan, szerintem még legalább egy év, mire minden védekezési szabályt kivezethetünk. Május 9-én megválasztották önt a debrecen-nagytemplomi református gyülekezet lelkipásztorának. Miért fogadta el a presbitérium hívását? Túl az életem felén mérleget vontam. A kérdésem az volt, hogyan tudnám még jobban és tovább szolgálni Istent és azt az egyházat, amelynek gyermekkorom óta tagja vagyok. Úgy éreztem, ezt gyülekezeti lelkészként tehetem. A váltás a saját fizikai és lelki megújulásomnak is a záloga. A diakóniától viszont nem kerülök messze, mert a Nagytemplomi Református Egyházközségnek is vannak ilyen szolgálatai. FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ
A DIAKÓNIAI IRODA INTÉZMÉNYEINEK JÁRVÁNYKEZELÉSE SZÁMOKBAN Ennyit költött védekezésre a Diakóniai Iroda: félmilliárd forint. Lakók átoltottsága az intézményekben: 90% feletti. Dolgozók átoltottsága az intézményekben: 70%. Koronavírusban elhunyt lakók: 15 fő. Az államtól kapott védőfelszereléseken túl többek között ennyi védőeszközt vásároltak még. Általános felületfertőtlenítő: 7000 liter. Kézfertőtlenítő: 4000 liter. Sebészeti maszk: 200 000 db. Gumikesztyű: 325 000 pár. FFP2/KN95 védőmaszk: 53 000 db. Overáll, egyéb védőruha: 18 000 db. Gyorsteszt: 750 db.
| REFORMÁTUS SZEMMEL |
SOMOGYI PÉTER
Konfirmáció A szerző a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője
Magyarázatra szorul… Miközben gyülekezeteinkben bevett kifejezés, gyakorlat és esemény fiatalok és felnőttek között, érdemes és szükséges, hogy megfogalmazzuk újra és újra, mit is jelent ez. A latin eredetű szó a magyar megerősítés szóval fordítható. Általános értelemben egy jogügylet hatósági megerősítését, jóváhagyását jelenti. Különös értelemben pedig azt a gyülekezeti ünnepi alkalmat jelöli, amikor hitvallás és fogadalom mellett megerősítést nyer az anyaszentegyházhoz való tartozás. Ennek mélyén az a boldog felismerés áll, amelyet a Heidelbergi Káté a Szentírás alapján vall: „Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől a világ végezetéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által az igaz hitben megegyező, örök
„Nem a tennivaló az elsődleges, még csak nem is a küldetés, hanem a közösségben való együttlét, hogy igazán felkészültek legyünk arra, amire felhatalmazottan elküld minket.” életre kiválasztott gyülekezetet gyűjt magának, ezt oltalmazza és megtartja. Hiszem, hogy ennek a gyülekezetnek én is élő tagja vagyok, és örökké az is maradok.” (54. kérdés-felelet) A személyes, boldog, örökre szóló elköteleződés alapja a Szentháromság Isten kiválasztó, megváltó, megszentelő, megtartó munkája. Az erről szóló örömhír átadása elengedhetetlen és felelős szolgálat gyermekkortól kezdve, és különös lehetőség az ifjúkor küszöbén. Isten dicsőségének szolgálata, az Úr Jézus Krisztus küldő szava, a jövő nemzedék iránt érzett felelős, mentő szeretet indít arra, hogy a kegyelmi kiválasztás felemelő üzenetét átadjuk nekik, hogy a Szentlélek újjászülő munkája által hitre, megtérésre jussanak és hitvallást tegyenek: „…testestől-lelkestől – akár élek, akár halok – nem az önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok.” (H. K., 1. kérdés-felelet) Ennek a hitvallásnak, hitben megértett és megragadott bizonyosságnak napjainkban, a megpróbáltatások idején hatalmas ereje van. Milyen jó, ha örömmel és hálával teszünk bizonyságot a következő nemzedéknek arról, amit számunkra jelent az Úr Jézus Krisztus követése, az ő nyájához való tartozás és ennek elpecsételő alkalma, az ünnepélyes
konfirmáció. Akkor vagyunk igazán emberi oldalról is méltó módon felkészültek az újonnan érkezők befogadására, ha rajtunk és hozzáállásunkon meglátszik, szavainkon keresztül kifejeződik, hogy életünk igazi kincse Urunkban és az ő népében van. Segítsen ebben Dávid imádsága, amely kifejezi alázatát, emelkedettségét és vágyakozását. Imádkozzunk azokért, akik most nyernek megerősítést, legyen ez az ő imádságuk is! „Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!” (Zsolt 65,5) Világunkban egyetlenszerű ez a kiválasztás, hiszen nem az benne a meghatározó, hogy mi van a kiválasztottban önmagában, hanem az, hogy mi van a kiválasztóban. A kivagyiság gőgje helyett az alázat „ki vagyok én” kérdése tölti be a kiválasztott ember szívét. Ezt kérdezte Dávid megrendülten és egyben boldog emelkedettséggel: „Ki vagyok én, Uram, ó, Uram?” (1Sám 7,18) Jézus Krisztusban kaptunk mindent, ami az ő kiválasztó döntése és munkája által lett valósággá. „Boldog, akit… közeledbe engedsz.” Jézus Krisztus által közel jött az Isten. Halálakor megnyílt a kárpit, megnyílt az út a Szentek Szentjébe, Isten közelségébe. Benne Isten kiválasztotta „akiket akart (…), hogy vele legyenek, és azután elküldje őket...” (Mk 3,13–14) Arra hívta őket, hogy vele legyenek, mert ez az együttlét az ember életének igazi kiindulópontja és célja. Szentlelke által vele lehetünk közösségben. Nem a tennivaló az elsődleges, még csak nem is a küldetés, hanem a közösségben való együttlét, hogy igazán felkészültek legyünk arra, amire felhatalmazottan elküld minket. „Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!” Ha megjelenik ez a tiszta vágy bennünk, akkor ez az egyik legmeggyőzőbb bizonyságtétel a körülöttünk élők számára. Nem kényszerből jövünk, nem pusztán megszokásból, hanem boldogan. Isten jelenlétének minősített helyén, az ő népe között, az ő templomában meggazdagodunk és megszentelődünk. Itt az Úr kijelenti magát, felkészít és felhatalmazva el is küld. Hiszen másokért gazdagít meg, ad bőséget, ahogyan az Úr Jézus Krisztusban elkészítette: „…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,10) Ebből van rávalónk másokhoz menni, másoknak adni mennyei kincseket. 2021. május 16.
Reformátusok Lapja
7
| AKTUÁLIS |
„Menjetek be az ő kap HEGEDŰS BENCE
HEGEDŰS MÁRK
Május másodikán ismét kinyitottak a református templomok mind a négy magyarországi egyházkerületben. Ennek kapcsán kerestünk fel egy-egy gyülekezetet, és vezetőiket arról kérdeztük, hogyan élte meg közösségük a bezártságot, majd a nyitást, és miként készülnek az elkövetkező időkre.
Nem hitverseny A Sellyei Református Társegyházközség is megnyitotta templomának ajtaját május másodikán. Sinkovicz Richárd lelkipásztor szerint nagy volt a lelkesedés a gyülekezetben. – Örültek, hogy végre találkozhatunk, hogy újra láthatjuk egymást, hogy együtt lehetünk. Természetesen az istentiszteletet az előírt járványügyi intézkedéseknek „Azt gondolom, hogy a hit, az észszerűség és megfelelően tartottuk, volt kézfertőtlenítés, kötelező távolságtartás, és mindenki viselt a bölcsesség határán az Úristen akaratát kell maszkot. megtalálnunk.” (Sinkovicz Richárd) A távolságtartás még egy helyi hagyományt is felborított: a sellyei templom talán a legnagyobb befogadóképességű az Ormánságban, és a gyülekezet szokása, hogy csak a templomtest egyik felében foglalnak helyet, míg a másikat üresen hagyják. – Ezen most kicsit változtattunk, és egymástól távolabb ülünk az istentiszteleteken, betöltve így a templom egész terét. Sinkovicz Richárd úgy vette észre, voltak azért olyanok, akik távol maradtak a május másodikai alkalomtól. – Többször felhívtam rá gyülekezeti tagjaink figyelmét, hogy aki úgy érzi, nem biztonságos számára a helyzet, nyugodtan maradjon otthon, ne legyen ez hitverseny. Azt gondolom, hogy a hit, az észszerűség beszélgetve kiderült, mekkora szükség van ilyen kiadványra, és a bölcsesség határán az Úristen akaratát kell megtalálnunk. éppen ezért a hírlevelet a járvány elmúltával is kiadják. UgyanNem úgy kell tekinteni a másikra, hogy ő talán fél, vagy nincs csak folytatják az online istentisztelet-közvetítést is. Mert bár a elég hite, hanem bátorítva segíteni abban, hogy meg tudja érgyülekezet minden tagját nem érik el vele, a lelkész tapasztalateni azt, amit az Úristen az ő életére nézve eltervezett – vallja ta az, hogy a Sellyéről elszármazott vagy a településhez kötődő a lelkész. Hozzáteszi, bár azt szokták mondani, hogy a hit maemberek szívesen élnek a lehetőséggel. – Őket is meg tudjuk gánügy, emellett számukra közösségi ügy is, hiszen egymás szólítani. Itt Isten országát kell néznünk, nem azt, hogy hozzánk hite által tudnak épülni. tartoznak-e gyülekezeti szempontból vagy sem – hangsúlyozA lelkipásztor elmondja, hogy a sellyei idősödő gyülekezet, za a lelkipásztor. éppen ezért a templombezárások időszakában nem mindenkit Sellyén, mint sok más református közösségben, hagyomáértek el az online közvetített istentiszteletekkel, így a presbinyosan pünkösdkor tartják a konfirmációt, de ezt már mátériumnak új megoldásokat kellett keresnie. – Sok gyülekezeti sodszor hiúsítja meg a koronavírus miatt kialakult helyzet. tagunknak nincs internetelérése, ezért elkezdtük a hírlevelünk – Tavaly sokáig halasztottuk, így októberben, a reformáció írását és terjesztését. Ebben egy rövid igei gondolat mellett emléknapján tett fogadalmat a tíz konfirmandus. Ez évben a közösségünket érintő hírek és információk kapnak helyet. nem szeretnénk ennyi ideig várni, így a tervek szerint június Heti-kétheti rendszerességgel nyomtattuk ki száz-százöt27-én, pünkösd után egy hónappal tartjuk majd a konfirmációt ven példányban, és a gyülekezeti tagok segítettek eljuttatni a – mondja Sinkovicz Richárd. postaládákba. Sinkovicz Richárd elárulja, hogy a gondnokkal 8
Reformátusok Lapja 2021. május 16.
| AKTUÁLIS |
puin hálaadással” Április 14-én határozott úgy a Zsinat Elnökségi Tanácsa, hogy tekintettel a javuló járványhelyzetre és az egyre nagyobb átoltottságra, kérik egyházunk valamennyi gyülekezetét a református templomok május 2-i megnyitására. E kérés összetalálkozott a gyülekezetek reményeivel is, amit az is bizonyít, hogy az általunk megkeresettek mindegyike kinyitotta templomát május első vasárnapján.
Fokozatos nyitás A legtöbb gyülekezettel ellentétben a zalaegerszegi reformátusok az elmúlt időszakban nem zárták be teljesen templomukat. – Vasárnaponként fél tíztől egészen tizenegy óráig nyitva tartottuk azoknak, akik szerettek volna betérni egy személyes imádságra. Istentisztelet nem volt, csak imádkozni lehetett. Ebben az evangéliumi gondolat vezetett bennünket, amelyet Jézus fogalmaz meg: „Az én házam az imádság háza lesz” – magyarázza a presbitérium döntését Hodánics Péter Csaba. Ahogy sok más református gyülekezet, a zalaegerszegi sem maradt lelki táplálék nélkül a személyes jelenlétű istentiszteleteket nélkülözni kényszerülő időszakban. Ezek a hetek nagy felismerést és új kapcsolatot is hoztak számukra. Kiderült, hogy nem egyszerű feladat az istentisztelet online közvetítése, hiába van hozzá jó internetkapcsolatuk és felszerelésük. Végül segítségükre sietett a Zalaegerszegi Televízió, és nemcsak a technikai hátteret, hanem a szakértelmüket is hozták. Hodánics Péter Csaba úgy látja, a gyülekezetnek igen nagy segítség volt, hogy a városi tévé felvette és közvetítette is az istentiszteleteket, mert így nekik csak a szolgálatra kellett koncentrálniuk. – Kreatívak, pontosak és lelkesek voltak – summázza az együttműködést a lelkész.
„Szívből vágyott pillanat és nagy öröm volt, hogy újra találkozhattunk.” (Hodánics Péter Csaba) – Mindenki tudja, hogy az egyház lelki képződmény, amelyen nem vesznek erőt ennek a világnak a nyavalyái. Mégis igen nehéz, amikor valami miatt el kell engednünk egymás kezét. Ilyenkor sok kérdés merül fel: mi lesz, ha nem lesz istentisztelet? Ezt éltük át mi is – ismeri el a lelkész. Bár május másodikán nem foghatták meg egymás kezét, Hodánics Péter Csaba szerint a zalaegerszegi reformátusok így is nagyon várták már a nyitást, hogy újra találkozhassanak. – Senki sem tudta előre, hányan jönnek majd el, de vasárnap kiderült, hogy a gyülekezet aktív és jól tájékozott, ugyanis a templom tele volt. Emiatt nehéz is volt megfelelni a járvány ügyi szabályozásban előírt kötelező távolságtartásnak – mondja. Hozzáteszi, hogy az első nyitott vasárnapon nemcsak anyák napját ünnepelték, hanem az egyházi ének és zene vasárnapját is, és ez bensőséges istentiszteletté formálta a május 2-ai alkalmat. – Szívből vágyott pillanat és nagy öröm volt, hogy újra találkozhattunk – idézi fel a lelkipásztor. Zalaegerszegen a vasárnapi istentiszteletek után fokozatosan kerülnek vissza az online térből a gyülekezeti terembe a különböző rétegalkalmak. – A Kékkereszt csoportunk és a konfirmáció-előkészítő már személyesen zajlik, a következő hetekben elindul a bibliaóra és az ifjúsági alkalom is – részletezi Hodánics Péter Csaba. Elmondja azt is, hogy a Zalaegerszegi Egyházközséghez tartozó szórványokban viszont csak a pünkösdi istentiszteletkor lesz az első találkozás. Zala megye székhelyén hagyományosan a pünkösd előtti vasárnapon van a konfirmáció, amelyet Sellyéhez hasonlóan már második éve kénytelenek elhalasztani. – A tavalyi konfirmációt szeptemberre tudtuk áttenni, de idén nem szeretnénk ilyen sokáig várni, úgyhogy június 20-ra tettük át a fogadalomtételt – mondja a lelkipásztor. 2021. május 16.
Reformátusok Lapja
9
| AKTUÁLIS |
Céllal történik az istentiszteleten. – Látva őket jó volt rácsodálkoz– Ez az első istentisztelet hálaadó alkalom volt: hálát nom arra, hogy a teremtettségünkhöz hozzátartoadtunk Isten megtartó és könyörülő kegyelméért zik az, hogy közösségben működünk jól. – kezdi beszélgetésünket Szűcs Tibor, a szamosHelyi szokás szerint a konfirmációs vizsgát tatárfalvi református gyülekezet lelkipásztora. május első vasárnapján tartják, majd pünkösdMáshogy csengett-e a szó, az ének vagy liturgiai kor tesznek fogadalmat a fiatalok. Most úgy mondat, mint máskor? – kérdezzük. Azt mondja, döntöttek, ezeket elhalasztkorábban a liturgia sokszor ják, és az újkenyéri hálaadó rutinszerűbb volt, most úgy istentiszteleten lesz a fogaérezte magát, mint kezdő „Az első istentisztelet hálaadó alkalom volt: dalomtétel, és akkor vesznek lelkész korában. Mindennek először úrvacsorát a konfirmegvolt a jelentősége, az hálát adtunk Isten megtartó és könyörülő mandusok. Ennél tovább apostoli köszöntéstől a zákegyelméért.” (Szűcs Tibor) nem akarják halasztani az róénekig. Szűcs Tibor a 90. időpontot. – Ki tudja, lesz-e zsoltár alapján prédikált: azt még a járványnak negyedik, ötödik, hatodik hulláma – teszi mondja, ezt a zsoltárunkat a református identitáshoz kapcsohozzá a lelkipásztor. lódása miatt vagy büszkén, vagy gyász esetén összetörten A gyülekezet tavaly új imaházat épített. – Itt minden fordítva énekeljük, pedig az abból megszólaló istenbizalom méltó a történt, mint mostanában szokás – mondja. A tizenhét és fél milhálaadáshoz. lió forintot négy adományozó adta össze, egyetlen fillér pályázati A lelkész szerint nem csak oka, célja is van mindannak, ami támogatás vagy állami forrás sincs benne. Az 1971 óta lakatlanul velünk történik, és feladatunk egyenként törekedni arra, hogy álló, romos lelkészlakás helyén épült a nyolcvan négyzetméteres megértsük: miért következett be a járvány, és mire akar vele imaház, az adományozók az alap kiásásától az ünnepi hálaadó megtanítani bennünket Isten. – A bizalomra mindenképpen. alkalomig mindenben segítettek. – Nekem szinte csak az volt a Jó lenne nemcsak énekelni a 90. zsoltárban, hogy „Tebenned feladatom, hogy arra vigyázzak, ne gátoljam mások odaszánását, bíztunk”, hanem tényleg merni még jobban bízni az Úrban – kedvét, hogy Isten ügyéért tegyenek – idézi fel a lelkész. mutat rá Szűcs Tibor. Az elkészült épületet végül csak néhány hétig használhatA szamostatárfalvi gyülekezet kis közösség. – Ha már huták, mert jött a második hullám. Karácsonykor tartottak ugyan szonöten vagyunk a templomban, az soknak számít. Most vaistentiszteletet, de újra bezártak. Május 2-án pedig már a műsárnap voltunk huszonöten – mondja a lelkész, és hozzáteszi, emlék templomukban gyűltek össze. ez is jelzi, mennyire várták az emberek, hogy részt vehessenek
10 Reformátusok Lapja
2021. május 16.
| AKTUÁLIS |
Új élet
„Azt szeretném, ha megújult életünk lenne, úgy, hogy tanulunk az elmúlt évből.” (Mészáros Ildikó)
– Olyan volt a járványügyi korlátozások miatt bezárt templomot újra kinyitni és istentiszteletre várni a gyülekezetet, mint a lelkészként megélt első istentiszteletek – mondja Mészáros Ildikó, a hevesi reformátusok lelkipásztora. – A gyülekezeti tagok természetesen otthonosan érezték magukat a templomban, többen azt mondták, olyan, mintha a múlt héten is itt lettek volna. Egyébként eddig a Facebook-oldalunkon keresztül jutott el az igehirdetés a közösség tagjaihoz. A pandémia kezdetén két gyülekezeti tagunk jelezte, hogy amíg tart a járványhelyzet, ők nem jönnek templomba – árulja el Mészáros Ildikó. – Imádságos szívvel gondolnak ránk most is, és mi is őrájuk – teszi hozzá. Az istentisztelet hangulatáról beszélgetve felidézi a lelkész, hogy a 338. dicséret szövege most különösen is aktuálisan szólt: „Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, el ne tántorodjék tőled életem.” – Egészen másképp hangzott ez az ének. Hiszen micsoda próbatételen mentünk keresztül mindannyian, és Jézus az, aki mindenben mindvégig a segítségünkre volt és van – mutat rá a lelkipásztor. A terveikről azt mondja: semmiképp nem lenne jó, ha a korábban megszokott életünkhöz térnénk vissza. – Azt szeretném, ha megújult életünk lenne, úgy, hogy tanulunk az elmúlt évből. Például jobban figyeljünk egymásra, ne bántsuk egymást, és tudjunk együtt gondolkozni, együtt megoldani problémákat – fejezi ki reményét Mészáros Ildikó. Az istentiszteletek után, egy héttel később a kiscsoportos hétköznapi alkalmakat is újraindítják. Így lesz például újra Csiga kör, ez a hevesi gyülekezet asszonyok számára tartott alkalma. A fiatalokkal szintén találkoznak, és az ifjúsági óra mellett megtartják a szokásos beszélgetős találkozásukat, amikor a világ történéseiről, politikai kérdésekről is gondolatot cserélnek. Konfirmáció idén nem lesz a gyülekezetben. Tavaly a járvány miatt augusztus 20-ára halasztották a fogadalomtételt és az első úrvacsoravételt. Jövőre indulhat majd a következő konfirmációs csoport. A járvánnyal kapcsolatban Mészáros Ildikó még hozzáteszi, hogy úgy tapasztalta, akik rendszeresen jártak az istentiszteleti alkalmakra a járvány előtt, kevésbé féltek az elmúlt egy évben. Másokon – akikkel az utóbbi több mint egy évben találkoztak, beszélgettek – azonban inkább azt látták, hogy bezárkóztak nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. – Őket nehéz ebből kimozdítani – jelzi a lelkész, de mint elmondja, a következő időszakban fontos feladatuk lehet, hogy közülük is minél többeket bátorítsanak, elvezessenek a bizonyossághoz. 2021. május 16.
Reformátusok Lapja 11
| AKTUÁLIS |
Az alapító házaspár és a diakonisszák
Amikor a szavak tettekké váltak
1903. május 21-én, áldozócsütörtökön Biberauer Richárd hitoktató és felesége, Vischer Márta budapesti lakásuk harmadik szobájában megalakították a Filadelfia Diakonissza Szövetséget. Szűk családi körben, a rokonság és barátok támogatásával kezdte meg munkáját az első magyar diakonissza-anyaház. Az áldozócsütörtök nemcsak a világ hívő keresztyénjeinek, a Filadelfia Diakonissza Anyaházra és diakonisszáira emlékezőknek, de a velük szorosan összetartozó Bethesda-kórháznak is reménységet hordozó ünnepe. A Filadelfia Diakonissza Szövetséget létrehozó fiatal hitoktatónak – már a századfordulón, 1900-ban a Hold utcai gyülekezet kérésére és édesapja biztatására – meg kellett Martha Vischer tanulnia, hogy miben is áll egy diakonisszaintézet munkája, ezért felkereste az akkor Európában már több helyen is működő ilyen intézményeket. Így utazott el a svájci Bernbe is, ahol ekkor már nagy diakonisszakórház és -intézet működött. Itt ismerte meg Vischer Mártát, a fiatal oktatót, aki vállalta, hogy felesége és segítőtársa lesz. A kezdetekben a kis magyar anyaházban szolgáló fiatal testvérek is főképpen tanultak, és készültek a szolgálatukra. 12 Reformátusok Lapja
2021. május 16.
„Az Isten Igéjéből vett Filadelfia névvel egyfelől azt óhajtották kifejezni, hogy diakonisszaszövetségük éppoly gyarló és tehetetlen volt, mint az a Filadelfiának nevezett régi kis-ázsiai gyülekezet, másfelől azonban hirdetni akarták e névvel, hogy a filadelfiabeli gyülekezetnek adott isteni ígéretet – az íme, nyitott ajtót adtam elődbe ígéretét – hit által a magukévá tették, egyedül az Úrba vetik Biberauer Richárd reménységüket, tőle várnak erőt, sikert és segítséget.” (Jelentés a Filadelfia munkájáról, 1906–1908) Felmerül a kérdés, honnan tudták azok a fiatal lányok, akik jelentkeztek erre a szolgálatra, hogy mit jelent a diakonissza szó. Hallottak róla, mert a századforduló esztendeiben, amikor az ő életük is bontakozott, az evangélium üzenete megújuló erővel szólalt meg azokban a körökben, ahol ők éltek. S ilyenkor a szavak tettekké válnak. Ma már alig tudjuk elképzelni, hogy mennyire
| AKTUÁLIS |
Ifj. Biberauer (Bodoky) Richárd és felesége a testvérekkel az 1930-as években
izgalmas és boldog vállalkozás volt akkor az, amelyre elindultak. Jöttek a Bethesda-kórház szomszédságából, és jöttek Erdélyből. Hiszen a Hold utcai gyülekezet Bethesdájában is diakonisszák ápoltak, de azok csak németül beszélő német testvérek voltak. ifj. Biberauer Richárdné
SZÖVETSÉGTŐL AZ ALAPÍTVÁNYIG A Filadelfia Diakonissza Szövetség második korszaka 1904-ben indult, amikor a Németajkú Református Leányegyház a Hold utcában már nem volt képes tovább fenntartani a Bethesdát, és a református egyház se tudta átvállalni. Nehézségek közepette, de példaszerű összefogással 1909-ben sikerült az 1906-ban már egyletté alakult Filadelfiának megvásárolnia a Bethesda-kórházat. 1912-ben már több mint húszan voltak a diakonisszák. Az anyaháznak sok külső, a történelemből fakadó nehézséggel kellett szembenéznie: az első világháború okozta szenvedéssel, járványokkal, a kommün időszakával, a trianoni átalakulással és az utána következő válsággal, majd az azutáni korszakok megrázkódtatásaival. Emellett sok gond forrásai voltak azok a támadások, amelyek a református egyházon belüli világból és emberektől érkeztek, és ez ellen idősebb Biberauer Richárd pietista és egyházhű magatartása nem nyújtott védelmet. Az intézmény fenntartásának gazdasági terhei és mégis egyre szélesedő tevékenységi területei szinte állandó anyagi bizonytalanságot eredményeztek. Ilyenkor a külföldi – főképpen svájci és hollandiai – testvéri kapcsolatok mindig felbecsülhetetlen segítséget jelentettek, és a diakónia ügye Isten segítségével és sokak áldozatos munkájával mégis továbbhaladhatott az útján.
A diakonisszamunka területén új és reményteljes lehetőségeket teremtett, amikor Ravasz Lászlót 1921-ben a Dunamelléki Egyházkerület püspökévé választották. Ravasz László támogatta és fontosnak tartotta a Filadelfiát és a több, az idők során ifj. Biberauer Richárd megalakult diakonisszaintézményt, illetve a Filadelfia keretében munkálkodó egyházi kiadót és sajtót. Sokak számára, így a Filadelfia számára is nem várt bonyodalmat okozott 1930-ban a Sylvester-nyomda kapcsán kialakult krízis, amelynek okai aztán nyilvánvalóvá váltak. 1938-ban, még idősebb Biberauer Richárd halála előtt a Filadelfia Diakonissza Egyesületből egy, a református egyház kötelékébe tartozó alapítványt hoztak létre. 1939. január 12-én meghalt Biberauer Richárd. Ravasz László püspök a Filadelfia megnövekedett feladatait az alapítvány igazgatótanácsa és a testvérközösség határozata alapján két fiatal, egymással jó barátságban lévő lelkészházaspárra bízta. A Filadelfia Diakonissza Intézet és a Bethesda-kórház igazgatásával Biberauer (1940-től Bodoky) Richárdot és feleségét, Zombory Ágnest, a testvérképző tanfolyammal, a Baráti Szövetséggel, a Sylvester-nyomda igazgatásával és a Keresztyén Család újság szerkesztésével Péter Jánost és feleségét, Czeglédi Margitot bízták meg.
NEHÉZ, DE EREDMÉNYES ÉVEK 1941-ben az alapítvány immáron százfős diakonisszasereggel ünnepelte a Bethesda-kórház hetvenöt éves fennállását. 1942-ben Kőszegen és Cegléden újabb árvaházak kezdték meg munkájukat, majd a Filadelfia átadta noszvaji házát a Jó Pásztor 2021. május 16.
Reformátusok Lapja 13
| AKTUÁLIS |
Anyaház és kórház
AZ ELSŐ MAGYAR KAISERSWERTHI DIAKONISSZA
Bizottságnak árva zsidó gyermekek számára. 1943-ban Erdélyben, Szentmátén internátus létesült szórványban élő magyar gyermekek számára. 1944-ben a svájci és svéd Vöröskereszt védelme alá helyezett intézményben számos üldözött élte át a bombatámadásokat és később az ostrom nehéz heteit. A háború utáni években az intézmény megélhette az újraindulást és a külföldi, főképpen svájci segítséggel megvalósított újjáépítést, a diakonisszák ismét elfoglalták a szolgálati helyeket nemcsak a Bethesdában, de az árvaházakban és különböző gyülekezetekben is. 1948. április 30-án Ravasz László lemondott püspöki hivataláról, a püspökválasztás ideje alatt Szabó Imre esperes látta el a Filadelfia elnöki tisztét.
KORSZAKVÁLTÁS AZ EGYHÁZBAN 1948 szeptemberében Bereczky Albertet választották meg a Dunamelléki Egyházkerület püspökévé, így ő lett a Filadelfia Diakonissza Alapítvány elnöke. Október 7-én a református egyház és a magyar állam megállapodást írt alá, 1949-ben még úgy látszott, hogy folytatható a diakonissza-életforma. Decemberben Péter Jánost beiktatták a Tiszántúli Egyházkerület püspöki tisztébe. 1950-ben már nagy ellentétek mutatkoztak az egyházi vezetőség és a Filadelfia között. 1951 januárjában államosították a Lorántffy-szanatóriumot. Ezután Bodoky Richárd azt a feladatot kapta, hogy a két anyaházból, a Filadelfiából és a Lorántffyból szervezzen meg egy új budapesti diakonissza-anyaházat, de amint ez megtörtént, még 1951. július 8-án megkapta a felszólítást a végleges felszámolásra, amelynek 1951. november 30-ig kellett végbemennie. Bodoky Richárd tudomásul vette a feladatot és három, a diakonisszák további élethelyzetét meghatározó kérést terjesztett az egyház vezetősége elé, amely elfogadta és később teljesítette ezeket az ígéreteket. A felszámolás megtörtént. A Filadelfia negyvennyolc évig szolgálhatott. Azóta hetven év telt el. 14 Reformátusok Lapja
2021. május 16.
A Filadelfia előtt sok évtizeddel volt egy első, már nagyobb leánykorában Pesten nevelkedő magyar diakonissza is, Hermine Biberauer. Biberauer Richárd akkor már Pesten élő, németül és magyarul is tudó nagynénje tizenhét évesen maga küldte el felvételét kérő önéletrajzát az akkor még egyetlen ilyen jellegű intézetnek Kaiserswerthbe. 1863. június 4-én próbaidős tanítóképzős testvérként léphetett be, és 1866. április 11-én szentelték fel a diakonisszaszolgálatra. Ezt követően Bejrútba, Libanonba küldték szolgálni, ahol azonban huszonnégy évesen meghalt. Indulásakor még Pestről írta felettesének, akkor még német nyelven: „Isten iránti hálával, aki nekem egy ilyen drága tisztséget adott, Önnek is kifejezem legőszintébb köszönetemet azért a bizalomért, amelyet abban ajándékozott nekem, hogy kész volt az egyház áldásával a diakonissza testvérek szövetségébe felvenni. Örömmel, de remegve is – hiszen megpróbáltam a diakonissza hivatás egész fontosságát és súlyát felmérni – kötelezem magamat arra, hogy hűségesen fogok szolgálni Uramnak és Megváltómnak, Önnek és a rám bízott gyermekeknek az Úr nekem ajándékozott kegyelme szerint.”
Ez év május 2-án meghalt az utolsó még beöltöztetett Filadelfia-diakonissza testvér, Nagy Margit Ágnes. Az ő halálával, ha csak szimbolikusan is, de lezárult egy életformához kapcsolódó korszak. (Megemlékező írásunkat lapunk 29. oldalán olvashatják.) A koronavírus-járvány válságos időszaka is segít abban, hogy figyelmünket ráirányítsa a ma is nagyon szükséges diakónia, a szolgálat új életformáira. CSANÁDYNÉ BODOKY ÁGNES
| CSENDES PERCEK |
KARSAY ESZTER
Kényes témához nyúlunk, ha a látomás szó jelentését és jelenségét próbáljuk megérteni. Az apostolok cselekedeteiről szóló könyvben, a napi igeszakaszokban többször olvasunk erről nem mindennapi történeteket. Vajon hogyan és mit látott Saul, Anániás (ApCsel 9,10.12), Kornéliusz és Péter (ApCsel 10,3.10–11.17)? Milyen üzenete van ezeknek a látomásoknak ma? Hogyan értsük azt, hogy maga Isten vagy az ő angyala beszélt ezekhez az emberekhez? Hogyan kell mindezt a mi életünkre nézve lefordítani? Várjunk mi is ilyen különös jelenségeket? Kérjük imádság közben, vagy egyenesen próbáljuk magunk is előidézni a nagy extatikus élményt? A Bibliában több helyen olvasunk ilyen és hasonló beszámolókat. Az Ószövetség embereit, különösen a prófétákat víziók, látások, álmok és hangok vezették. Az újszövetségi Jelenések könyve tele van nehezen megfejthető képekkel és szimbólumokkal. Vajon mit jelent az, hogy Isten hírnökei vagy maga Jézus megjelent kiválasztott embereknek látomásban? Egyáltalán mi a látomás? A görög szó, a „horama” elsőrenden azt jelenti: ami látszik, látvány. Második jelentése szerint isteni elragadtatásban kapott látás, álom vagy látomás. A szóval jelölt jelenségek csak a bibliai időkhöz kötöttek, és ilyen eszközöket azóta Isten nem használ? Vagy ma is történnek hasonlók? A látás, a vízió, az álom nagyon személyes, mondhatnánk intim téma. Az Istennel beszélő, imádságában elmélyült ember valamit hall és megért Isten akaratából, Lelke érintéséből. Nehéz erről beszámolni, mert kön�nyen félreérthetik az emberek. Ha ma valaki azt mondja, hogy látomást kapott az Úrtól, többnyire gyanakodva, de legalábbis óvatosan fogadjuk, mert lehet, hogy a saját fantáziája ragadta el, vagy betegség, vagy gyógyszer, netán kábítószer hatása alatt élt át különös pszichikus élményeket. Tudjuk-e ezt józanul, okosan kezelni? Ad-e Isten Lelke látomást vagy kijelentést ma? Vannak-e próféták, akiket Isten kiválaszt ma? Hogyan lehet megkülönböztetni Isten hangját más hangoktól? Tele van a lelkünk emlékekkel, élményekkel és érzésekkel, fájdalmas és boldog hangokkal, amelyek feltörnek bennünk és elöntenek. Tele vagyunk panasszal, sértettséggel, de reménységgel és vágyakkal is. Saját álmaink is visszatükröződnek, vagy gyermekkorunk bevésődései egy-egy imaélményben. Valóban onnan túlról, a mennyből, Isten országából érkezik hozzánk valami isteni üzenet, vagy egykori hitoktatók tanítása, lelkészek prédikációinak lenyomata bukkan felszínre a mélyből? Ki igazít el ezekben? Ki hitelesíti az élményeinket? A megszólított ember kérdez: „Ki vagy te, Uram?” (ApCsel 9,5) (Folytatjuk)
IMÁDKOZZUNK!
Uram, segíts felfedezni és hinni a történések mögött rendező, gondviselő akaratodat! Azért, hogy ne legyünk tétova, ölbe tett kézzel várakozó emberek, de mindent megoldani akaró, magunkat túlvállaló híveid sem. Sok jó szándékú keresztyén ember vergődik e két véglet között, hivatkozva a körülmények és a korszellem szorítására, de közben elveszítik azt, ami a legnagyobb kincsük lehet: hogy a te képmásaid legyenek ezen a földön. Te teremtő Isten vagy, lényedből rend sugárzott, ez hozott létre univerzumokat. Hogyan lehetnénk hiteles képmásaid, ha bennünk aggódó rendetlenség, tétova bizonytalanság van?! Hisszük, te vagy mindenek felett, fontosak vagyunk neked, nem történhet semmi sem velünk tudtod nélkül. Legyen teremtő rend bennünk és majd általunk. Ezért könyörgünk. Ámen. HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY
A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ
A rátermettségről A bírák könyve a felemelkedő politikai vezetők leírásakor különleges szerepet szán Isten Lelkének. A bírák rendszerint húzódoztak, nem akartak mindenáron vezetőkké válni. Tudatában voltak alkalmatlanságuknak? Gyengének érezték magukat? Alázatosak voltak? Vagy egyszerűen volt idő, amikor még nem képzelte magát minden középszerű alak világraszóló, felfedezésre váró tehetségnek? Nem tudjuk, de azt igen, hogy egy esetben valaki hízelgéssel szerezte meg a hatalmat: ennek tragikus vége lett, tömeggyilkossággal, kiábrándulással, keserű csalódással, testvérháborúval (Bír 9). A hatalom természetét kendőzetlenül tárgyaló történetek között a Gedeonról szóló elbeszélés pozitív példának tűnik, legalábbis első ránézésre. Sikerei csúcsán neki egyenesen a királyságot ajánlotta fel Izráel, nyilván a vének egy csoportja fogalmazta meg: „Uralkodj rajtunk te, aztán a fiad és az unokád is...” A sikeres szabadító kitért a megtiszteltetés elől, elutasította az ajánlatot (Bír 8,22–23). A királyok eredetileg a többi vezető közül emelkedtek ki, a hadseregre támaszkodtak, kezükben tartották a politikai és vallási ügyeket, de nem segítette őket hivatalnoksereg és különböző tanácsadók hálózata. Hatalmukat kivívott tekintélyükre, bizonyított tehetségükre alapozták, így aztán az esetleges alkalmatlanság hamar kiütközött. Gedeon élete alázatosnak tűnő válasza ellenére a hatalom szeretetéről árulkodik. Több száz katonája, valamint jelentős háreme volt (8,30), és még egy szentélyt is felállított, amely aztán a többi izraelita előtt is nyitva állt, „ott paráználkodott azzal egész Izráel” (8,27). Ezzel székhelyét, Ofrát valóságos fővárossá tette. Uralkodott úgy, mint a későbbi királyok, csak épp dinasztiát nem alapított. Úgy látszik, ő még tudta, hogy az elődök rátermettségéből nem élhet meg senki. HODOSSY-TAKÁCS ELŐD 2021. május 16.
Reformátusok Lapja 15
| REFORMÁTUS ÉLET |
Színpompás közösség az agglomerációban Mint színes virág, úgy bontott szirmokat a reformátusság a katolikus és evangélikus többségű Csömörön az elmúlt tíz évben. Az egykori szórványgyülekezet ma már önálHEGEDŰS BENCE ló missziói egyházközség, tavaly felépült templomuk pedig otthona lehet az aktív és elkötelezett közösségnek. Most rádiós istentiszteletre készülnek, ennek apropóján beszélgettünk Esztergály Előd Gábor lelkipásztorral és Szennyessy Judit presbiterrel múltról, jelenről és jövőről. Csömör tagadhatatlanul Budapest agglomerációjának része lett az elmúlt évtizedekben, ez pedig minden olyan jellemzővel felruházta, amely a nagyvároshoz e módon kapcsolódó településekről elmondható. A nagyközség népessége ugrásszerűen megnőtt, sokan költöztek ide családjukkal együtt vagy épp családalapítási szándékkal a Kárpát-medence különböző tájairól. Ennek köszönhető az is, hogy míg a rendszerváltás idején csak néhány família vallotta magát reformátusnak a Pest megyei településen, ma már több mint százharminc családdal van kapcsolata a református gyülekezetnek. – Vonzó vidék ez, itt kezdődik a Gödöllői-dombság, gyönyörű rálátás van a Pesti-síkságra, illetve a budai hegyekre – festi le a népszerűség okát Esztergály Előd Gábor, aki 2010 szeptembere óta szolgál a közösségben. Ekkor váltak önálló, missziói egyházközséggé, amelyhez szórványként Nagytarcsa is hozzátartozik.
ELKÖTELEZETT GYÜLEKEZET – Templomba járó gyülekezet vagyunk – jelenti ki Szennyessy Judit presbiter, elmondva, hogy a választói névjegyzékben szereplő kétszáznegyven fő közül egy átlagos vasárnapon körülbelül hatvanan biztosan ott vannak az istentiszteleten. – A közösség iránt elkötelezett rendszeres templomba járók százhúszan-százharmincan vannak – árnyalja tovább a képet Esztergály Előd Gábor. Szerinte ezt a tavalyi, világjárvány sújtotta év zárszámadása is jól példázza: – Amikor az év elején leültünk, hogy lezárjuk az elmúlt esztendőt és megtervezzük az ideit, akkor azt láttuk, hogy a pandémia és a hozzá kapcsolódó korlátozások ellenére az előirányzott bevételeink szinte teljes mértékben beérkeztek. Úgy gondolom, ez is fokmérője a tagok elköteleződésének és annak, hogy komolyan veszik az Isten iránti hálából fakadó adakozást. 16 Reformátusok Lapja
2021. május 16.
| REFORMÁTUS ÉLET |
Esztergály Előd Gábor hozzáteszi, hogy a tagok lelki téren is odaadók, szabadidejükből is sokat áldoznak a közösség érdekében. – Bármilyen szolgálatról legyen szó, valaki mindig meghallja a hívást. Körülbelül negyven aktív szolgálója van a gyülekezetünknek, akit megszólítok, mindig örömmel és készségesen áll rendelkezésre, mindezt Isten dicsőségére téve. Úgy vélem, szoros és összetartó közösség a miénk.
A SZOLGÁLATRÓL Szennyessy Judit meg is említ néhányat azon területek közül, amelyekben rendszeresen megtapasztalják az említett ös�szetartást: – Például a kertgondozás, a gyülekezeti termek és a templom takarítása, a szeretetvendégségek megszervezése. Ha családi napunk van, akkor is sokan jönnek segíteni, mindenkinek megvan a feladata. Van, aki bevásárol, van, aki főz. Sátorállítás? Nem gond, megoldják. A szellemi munkára is mindig van jelentkező: közösen írjuk és szerkesztjük az újságunkat, a templomunkról szóló könyv is az összefogás eredménye.
NEM GYŐZTE LE ŐKET A JÁRVÁNY Habár többen elkapták a koronavírust a gyülekezetből, Esztergály Előd Gábor tájékoz tatása szerint mindannyian felgyógyultak. – Voltak idős, krónikus betegeink is, de Isten mindenkit meggyógyított. Ez is bizonyítja, hogy aki hittel fordul az Úrhoz, így kér segít séget, az megláthatja és megtapasztalhatja Isten szeretetét a gyógyulásban – mutat rá a lelkész. Példaként az egyik legsúlyosabb esetet, egy nyolcvanhárom éves tag gyógyu lását mondja el, aki kétoldali tüdőgyulladással és tüdőembóliával került kórházba. Másfél hónapig volt lélegeztetőgépen, de teljesen felépült.
Esztergály Előd Gábor elmondja, hogy szintén gyülekezeti szolgálók segítik a gyermekek közötti munkát. Az online istentisztelet-közvetítés segítésére is gyorsan talált jelentkezőket, ahogyan arra is, hogy eljuttassák a postaládákba a gyülekezeti újságot, a Magvetőt.
SZÍNPOMPÁS KÖZÖSSÉG – Az én férjem kemény katolikus – osztja meg Szennyessy Judit, majd így folytatja: – Ő azt mondja, bámulatosan bontakozott ki és épült fel a reformátusság, és hogy még nem látott ilyen ös�szetartást Csömörön, ahol hagyományosan a katolikus és az evangélikus közösség volt igen erős. Úgy látja, hogy színpompás és teljesen más eszközrendszerrel megjelenő gyülekezet vagyunk – el sem tudta képzelni, hogy ilyen itt megvalósulhat. – Sokszínűség jellemez bennünket, hiszen a Kárpát-medence különböző régióiból költöztek ide reformátusok az elmúlt évtizedekben. Az, hogy most itt tart a hitéletünk, elsősorban a szülőföldön hallott igei gondolatoknak és az otthonról hozott szeretetnek köszönhető. A magvetésünk jól előkészített földbe hullott, ezért itt, a budapesti agglomerációban hálaadással és szeretettel gondolunk az elbocsátó közösségekre – folytatja a presbiter gondolatmenetét a lelkipásztor. 2021. május 16.
Reformátusok Lapja 17
| REFORMÁTUS ÉLET |
PANDÉMIA IDEJÉN IS ÉLŐBEN A bő egy éve tartó világjárvány a Csömör-Nagytarcsai Református Missziói Egyházközség életét is alaposan felforgatta. Ahogyan a legtöbben, úgy ők is az online térbe költöztették a rétegalkalmakat és a vasárnapi istentiszteletet. – Utóbbit a járvány kirobbanásától kezdve online tartottuk, sohasem felvételről sugároztuk – jelenti ki Esztergály Előd Gábor. – Ebben a rendkívüli helyzetben az élő közvetítés teszi lehetővé, hogy a szószéken elhangzó igehirdetés végén egy időben mondjuk, hogy ámen, együtt énekeljünk és együtt imádkozzunk. A képernyők előtt ülő gyülekezeti tagok tudják és talán érzik is, hogy nincsenek egyedül: még ha utcák és házfalak választanak is el egymástól, összekapcsol bennünket a Szentlélek. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a közösségünk egyben maradt, nem hullott darabjaira az elmúlt hónapokban. A lelkész tájékoztatása szerint az online közvetítést a továbbiakban is megtartják, hogy akik betegség vagy egyéb akadályoztatás miatt kénytelenek otthon maradni, továbbra is részesei legyenek az alkalmaknak.
„Ez a konfirmáció nemcsak azért lesz különleges, mert a teljesen elkészült saját templomunkban tarthatjuk, hanem azért is, mert az egész ország hallhatja majd a fiatalok lelkesítő bizonyságtételét.” (Esztergály Előd Gábor) – Az élő közvetítés nagy erőt ad annak, aki nézi, mert érezzük, hogy összetartozunk – még ha nem látjuk is egymást. Volt, hogy délután tudtam megnézni csak a délelőtti felvételt, de akkor már nem volt ugyanez az érzésem – erősíti meg lelkipásztora kijelentését Szennyessy Judit.
A NYITÁS A presbiter hozzáteszi: – Végig részese voltam az online vasárnapi istentiszteleteknek, bibliaóráknak és hitmélyítő alkalmaknak. Úrvacsorát is vettünk otthon. Próbáltunk szépen felöltözni az alkalmakhoz, de már nagyon elég volt. Az az igazi, hogyha együtt lehetünk a többiekkel a templomban, éppen ezért volt óriási élmény május másodikán személyesen találkozni egymással. A nyitásról Esztergály Előd Gábor is hasonlóképpen vélekedik. – Nagytarcsán, a szórványgyülekezetünkben kezdtem reggel fél kilenckor, aztán tíz órakor Csömörön folytattam a szolgálatot. Mindkét helyen felemelő érzés volt találkozni a hívekkel, és újra egymás szemébe nézni, egymásra mosolyogni. Ugyanakkor az is felszabadító érzés, hogy most már talán a vége felé járunk ennek a megpróbáltatásnak. Habár a gyülekezet és a presbitérium is bízik a vírusmentes nyárban, nagyobb nyári tábort idén sem szerveznek, kisebb 18 Reformátusok Lapja
2021. május 16.
| REFORMÁTUS ÉLET |
„Az, hogy most itt tart a hitéletünk, elsősorban a szülőföldön hallott igei gondolatoknak és az otthonról hozott szeretetnek köszönhető. A magvetésünk jól előkészített földbe hullott, ezért itt, a budapesti agglomerációban hálaadással és szeretettel gondolunk az elbocsátó közösségekre.” (Szennyessy Judit) alkalmakat, rétegtalálkozókat viszont igen. – Lesz családi napunk, amikor végre minden generáció együtt lehet. Megtartjuk a konfirmandusok nyári táborát, akárcsak az ifisekét, és idén is vízre szállunk az apa-fia kenutúrán. Ősszel pedig reménység szerint buszos kirándulásra is elmehetünk együtt – sorolja a közelgő eseményeket a lelkész.
KONFIRMÁCIÓ A RÁDIÓBAN Az idei pünkösd különösen fontos esemény lesz az életükben. – Nálunk hagyományosan ilyenkor van a konfirmáció. Ez most nemcsak azért lesz különleges, mert a teljesen elkészült saját templomunkban tarthatjuk, hanem azért is, mert az egész ország hallhatja majd a fiatalok lelkesítő bizonyságtételét – utal Esztergály Előd Gábor arra, hogy azon a vasárnapon 10 órakor a csömöri templomból szól majd Isten Igéje a Kossuth Rádió hullámhosszán. A konfirmációi felkészítő egy részét online voltak kénytelenek megtartani, de amint lehetőség nyílt a személyes találkozásra, elhagyták a virtuális teret. – Igyekeztem mindig megteremteni a lehetőséget a személyes találkozásra, hiszen az ő mustármagnyi hitük komoly gondozásra szorul, ebben pedig fontos szerepe van a személyes találkozásoknak – fogalmaz az elöljáró. Szennyessy Judit megemlíti, hogy mivel korábban nem volt saját templomuk, így rádiós szolgálatot sem kértek tőlük eddig. Viszont tavaly ősszel a Duna Televízió közvetítette az új hajlékért tartott hálaadó istentiszteletet, ahol az időközben püspöknek választott Balog Zoltán hirdetett Igét és Orbán Viktor miniszterelnök mondott köszöntőt. – Minden olyan eseménynek örülünk, amely elviszi a hírünket a világba, és tudatja, hogy itt épülő gyülekezet van. Ez az elnéptelenedő települések közösségeinek is bátorítást és erőt adhat – mutat rá a presbiter. Esztergály Előd Gábor is örül a különleges szolgálati lehetőségnek. – A templomszentelés utáni hetekben a Kárpát-medence különböző részeiről hívtak fel, írtak e-mailt, üzentek valamilyen módon emberek azért, hogy elmondják: hálásak az Úrnak, amiért itt új templom épült. Lélekerősítő volt ezt megtapasztalni. Ezért is tartom fontosnak, hogy a médián keresztül halljunk egymásról, és érezzük, hogy ebben a sokszínű világban van egy Isten által egybegyűjtött közösség, amelynek tagjai lehetünk. A rádió erre is lehetőséget ad, ezért is örülök a szolgálatnak. FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2021. május 16.
Reformátusok Lapja 19
| GONDOLATOK |
A szorongáson innen és a félelmen túl Nemrég részt vettem egy lelkészeknek szóló online poszt-Covid-műhelyen (PCM), amelynek előadója többek között a félelem és a szorongás különbségeiről beszélt. Kollégám szerint akkor kerít hatalmába bennünket a félelem, amikor a körülöttünk lévő látható világban megfogható, megfogalmazható dologhoz kötjük ezt az érzést. Tudunk okot adni neki: története van a félelemnek. Ezzel szemben a szorongás valami megmagyarázhatatlan rettegés. Az elképzelt jövő eseményei töltenek el bennünket aggodalommal, sokszor megmagyarázhatatlan módon.
„Fontos észrevennünk azt, amit már kaptunk, és tudatosíthatjuk magunkban a hálát Isten iránt. Ha akarjuk, észrevehetjük, hogy kiket küldött Isten az életünkbe társnak, segítőnek.” Manapság annyi mindentől van félnivalónk. Keresztyénként mit tehetünk, milyen lehetőségünk van akkor, hogyha jó okkal félünk, vagy ha megmagyarázhatatlanul szorongunk? Bizonyára több jó megoldás létezik. A magam részéről úgy látom, hogy nézőpontunk szélesítése lehet az egyik megoldás: Istent hívhatjuk segítségül, hogy engedje meglátni, több az élet, mint amennyit most látunk belőle. A királyok második könyvében olvashatunk egy történetet arról, hogy Arám királya bosszút forral Elizeus ellen, mert a próféta figyelmeztette az izráeli királyt, hogy honnan várható az ellenség, és így meghiúsult a támadás az ország ellen. Az arám sereg körülfogta Dótán városát, hogy az ott tartózkodó prófétát kézre keríthessék. Elizeus szolgája kétségbeesett a sereg láttán, erre a próféta imádkozni kezdett, hogy a szolga lássa az Isten szerint való valóságot: „Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, a sereg már körülvette a várost lovakkal meg harci kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk? De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd 20 Reformátusok Lapja
2021. május 16.
lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal.” (2Kir 6,15–17) Ez a történet hordozza azt a motívumot, amelyet keresztyén szóhasználatban „hitben látásnak” hívunk. A hétköznapi valóságban Isten úgy jelenik meg, mint aki kézben tartja az eseményeket. Bár nem mindig nyílik meg az ég, úgy ahogy a fenti történetben, de a hívőnek biztos tudása van arról, hogy a földi élet eseményeit az Isten kézben tartja. Ha a látható tölt el félelemmel, nézz a láthatatlanra! Ha pedig a láthatatlan tölt el szorongással, nézz a láthatóra! A szorongásainkhoz a kapaszkodót Isten már elküldte. Ahogy a zsoltáros vallja: „Te számontartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben! Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van. Istenben, akinek igéjét dicsérem, az Úrban, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?! Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal, megadom hálaáldozatomat. Hiszen megmentettél engem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy járhassak Isten színe előtt az élet világosságában.” (Zsolt 56,9–14) Fontos észrevennünk azt, amit már kaptunk, és tudatosíthatjuk magunkban a hálát Isten iránt. Ha akarjuk, észrevehetjük, hogy kiket küldött Isten az életünkbe társnak, segítőnek. Ha akarjuk, számba vehetjük azokat a dolgokat, ajándékokat, eseményeket, személyeket, amelyeket és akiket Isten számunkra elkészített és segítségül küldött. Ha tehát a láthatatlan tölt el szorongással, nézz a már látható segítségre! Ha a látható tölt el félelemmel, nézz a láthatatlan Istenre! SIBA BALÁZS
| GONDOLATOK |
ABLONCZY BÁLINT
„Kétmillió rokon”
A szerző újságíró, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének munkatársa
Illusztráció: Kalocsai Richárd
Harminchárom évvel ezelőtt, 1988 májusának elején Magyarországon mind többen figyelték aggodalommal a Romániából érkező híreket. Nicolae Ceaușescu román diktátor ugyanis április végén jelentette be, hogy az ezredfordulóig végre akarják hajtani a „településszisztematizálási” tervet, amelyet a nemzetközi közvélemény egyszerűen falurombolásként tartott számon. Joggal, hiszen a kommunista diktatúra vezetőjének gigantomán elképzelése szerint az ezredfordulóig a romániai falusi lakosság nagy részét „agráripari központokba” tervezték költöztetni; a falvak
lerombolásától a termőterületek jelentős növekedését várták. Ugyan a tervnek nem a nemzetiségek lakta kistelepülések felszámolása volt az elsőrendű célja, következményeként mégis eltűnt volna a többségében magyarok lakta székelyföldi és partiumi vidékek hagyományos arculata. A Romániából érkező egyre rosszabb hírek már korábban is sokakat aggodalommal töltöttek el, de a falurombolási terv a Bukarestet addig nagypolitikai szempontok miatt (különutasság a Varsói Szerződésen belül) kesztyűs kézzel kezelő nyugati országok közvéleményét is ráébresztette a Ceaușescu-rezsim embertelenségére. Az esemény súlyát jól jellemzi, hogy Magyarországon 1956 után az első nem állami vagy pártszervek által szervezett tömegtüntetés az erdélyi falurombolás miatt volt 1988. június 27-én. A legkülönfélébb irányultságú ellenzéki mozgalmak (Magyar Demokrata Fórum, Szabad Kezdeményezések Hálózata, Erdélyt Védő Magyarországi Füg-
getlen Bizottság, Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság, Bibó István Szakkollégium) felhívására sok tízezren tüntettek méltósággal a Hősök terén, hogy kifejezzék szolidaritásukat a létében fenyegetett erdélyi magyarsággal és az elnyomott román néppel. Noha a tüntetés engedélyezése összefüggött az MSZMP-n belüli hatalmi harcokkal és az ellenzéki erők növekvő befolyásával, pusztán nagypolitikai okokkal mégsem lehet megmagyarázni a tüntetésen részt vevők nagy számát. De hatalmi logikával érthetetlen az 1989. decemberi romániai forradalom kirobbanását követő magyarországi lelkesedés is, amelyet az Erdélybe segélyekkel megrakottan induló kamionok tettek kézzelfoghatóvá. Talán nem tévedünk nagyot, ha úgy véljük, az 1988. júniusi tüntetésben és a romániai forradalmat követő segélyáradatban megnyilvánuló szolidaritás elképzelhetetlen lett volna a megelőző két évtized szinte láthatatlanul szövődő magyar-magyar kapcsolatrendszere nélkül. A hetvenes-nyolcvanas években a romániai helyzet romlásával párhuzamosan ugyanis egyre több magyarországi polgár szállított erdélyi ismerőseinek, barátainak segítséget (gyógyszert, élelmiszert), könyvet és újságot, csempészett vissza kéziratot, vagy segített akár névházassággal a Romániából való menekülésben. Keleti szomszédunk korabeli viszonyait megtapasztalva sokan döntöttek úgy, nem elégednek meg a turizmussal vagy a rokonlátogatással, hanem aktívan akarnak segíteni. A máig kevéssé vizsgált „Erdély-járó mozgalomban” református lelkészek, presbiterek, gyülekezeti tagok sokasága vett részt, a nemzeti és a vallási szolidaritás mozgatta őket. Ahogy Czanik Péter, az erdélyiek segélyezésében hollandiai kapcsolatai révén is igen aktív, budapest-törökőri lelkipásztor, későbbi esperes megfogalmazta: Erdélyben semmilyen családi kötődése nem volt, pusztán annyi, hogy „kétmillió rokona élt ott”. Az erdélyi magyarok számára nem pusztán a célba juttatott élelmiszer és gyógyszer volt néha szó szerint életmentő. Az a tudat, hogy hétköznapi emberek nemzeti-felekezeti szolidaritásról tesznek tanúbizonyságot, komoly lelki támaszt jelentett a nacionálkommunista diktatúra legsötétebb időszakában, amikor a falurombolási terv szó szerint létében fenyegette az erdélyi magyar közösséget. 2021. május 16.
Reformátusok Lapja 21
FIZESSEN ELŐ
hetilapunkra!
Füstbe ment terv
LXV. ÉVFOLYAM,
20. SZÁM,
2021. MÁJUS 16.
A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA
LAPJA
REFORMÁTUSOK
Olykor hűtlenek lesznek hozzánk a szavak, különösen olyankor, amikor valakinek valami nagyon „kedvest, szépet” akarunk mondani. Így járt a költő is, akinek szebbnél szebb gondolatok jutottak eszébe, amelyeket édesanyjának akart elmondani, azonban a találkozás hevében teljes némaságra ítéltetett, és a terve füstbe ment. Bármit mondanánk az édesanyáknak vagy az édesanyákról, szavaink aligha lennének méltók arra, hogy az ő nagyságukat, anyaságuk titokzatos mélységeit és szépségeit kimondjuk velük. Mert erről csak ők maguk tudnának szólni, hiszen ők az anyaság titkának tudói. De ők szerényen hallgatnak. Erről a titokról így vall az evangélista: „Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.” (Jn 16,21) Az anyák első és legszentebb titka, hogy bennük van az élet forrása, ezért Isten munkatársai a teremtésben. Életük a szenvedés és az öröm feszültségében telik. A szülés fájdalmát, a szenvedést a gyermek születése fölötti öröm feledteti velük. Ez ismétlődik anyaságuk egész idejében attól függően, hogy gyermekük, gyermekeik sorsa hogyan alakul. A gondoskodás, az aggódás és a reménykedés fáradhatatlan napszámosai ők mindaddig, amíg anyai szívük dobog. A szeretetükben Istenünk feltétel nélküli, minden vétkünket elfedő, irgalmas szeretete tükröződik. Elmondhatjuk, az anya isteni, az Isten pedig anyai szeretettel szereti gyermekeit. Bizonyság erre a héber raham szó, amely egyrészt anyaméhnek, másrészt irgalomnak fordítható. Miként az anyaméh körülveszi és oltalmazza a magzatot, úgy vesz körül szeretetével minket az Isten Jézus Krisztus által. Az anyák önfeláldozó, még a lehetetlennel is szembeszálló szeretetét példázza az alábbi kis történet. Háború volt, az anyák legnagyobb réme és ellensége. Egy édesanya szinte mindennap írt egy levelet a fronton harcoló fiának, így próbált segíteni rajta. Amikor kiderült róla, hogy halálos beteg, és már nem sok ideje van hátra, kétségbeesett. Mi lesz most a fiával? Ki fog írni neki ezután? Ki fogja tartani benne a lelket? Mivel nem tehetett mást, előre megírt jó néhány levelet a fiának, és rábízta a szomszédjára, hogy mindennap küldjön el belőlük egyet. Miután a háború véget ért, a fiú hazatért a régi otthonába, kereste az édesanyját. Csak ekkor tudta meg, hogy ő már régen halott. Könnyek között gondolt arra, hogy anyja még halála után is akart és tudott gondoskodni róla. Áldottak legyenek az anyák, s legyen áldott értük az Isten, aki megajándékozott velük minket, gyermekeket. „Adassék nekik gyönyörűség, / szerelmükért örökös hűség, / s adassék könny is, hogy kibírják / a világ összegyűjtött kínját.” (Ratkó József)
ÁRA: 400 FT
Színpompás közösség az agglomerációban 9 771419 856007
RÁDIÓS ISTENTISZTELETTEL EGYBEKÖTÖTT KONFIRMÁCIÓRA KÉSZÜLNEK CSÖMÖRÖN
21020
További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809
kiado@reflap.hu
MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre
fél évre
negyedévre.
A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu
Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ...........................................................
SIMON ISTVÁN
Aláírás: ................................................................................... 22 Reformátusok Lapja
2019. január 6.
1113 Budapest, Tas vezér u. 13.
| SZEMLE |
PETRŐCZI ÉVA
Egy negyvenesztendős dedikáció Éppen negyven éve annak, hogy atyai barátomtól, Jékely Zoltántól, akinek írói pályafutása már a Lónyay Református Gimnáziumban elkezdődött, a következő dedikációt kaptam 1981 tavaszán, amikor életéből már csak egy év volt hátra: „Nem árt, ha az ember meg-megáll a »barlang« előtt: mindig többet és mást hall belőle, mint a külső világból (…és igazabbat!) Petrőczi Évának – a Bárány Vére helyett – nagy szeretettel, Jékely Zoltán.” Ez a dedikáció minden évben legalább egyszer a szemem elé kerül: március 19-én, Jékely halálának évfordulóján. Így történt ez évben is, a harminckilencedik szomorú évnapon, amely az idei tavasz egyik leginkább vírus-ostorozta napja volt egyben. S eszembe jutott, hogy amikor alig harmincesztendősen elolvastam ezt a fiatal szememnek és agyamnak szokatlan ajánlást, még csak egy párhuzam jutott az eszembe, Felix Salten Bambi című regényéből, amelyben az idős őz dorgáló jósággal ennyit mond fiának: „Nem tudsz egyedül lenni?” A közben eltelt évtizedek, különösen a 2020 és 2021 márciusa között eltelt, végtelen év érlelte meg bennem e sorok megértését és hozott elő egy másik párhuzamot, Georg Neumark 1657-ben írott, manapság minden napunkat záró dalát, amelyet magyarul Ki Istenének átad mindent... címmel énekelünk. A költői, s Jékelynek oly kedves dicséret második versszakában ezt olvashatjuk: „Csak légy egy kissé áldott csendben: / Magadban békességre lelsz, / Az Úr rendelte kegyelemben / Örök, bölcs célnak megfelelsz…” Miért is tagadnánk: mostani életünk szinte kísértetiesen hasonlít az ősember barlanglétére. Ám a „barlangrajzok”, azaz belső világunk megismerése ma Istentől kapott menedék. Hála a bölcs Jékely Zoltán-dedikációnak és az idézett éneknek, hogy mindezt mostanra, már hetvenéves fővel, végre sikerült megértenem.
A hatvanhetedik napon egy börtönből menekített verssorra
De lám, a Legfőbb Akarat lebontott most minden falat. Meglehet, negyven vándor-évnek érezzük évszaktalan, látszólag semmivé lett hónapjaink sorát.
Ma végre – kint. A Gellért szálló kedves, túlparti tömbje int. Hatvanhat napi árnyék, szürkeség, de mára teljes ragyogással borult fölénk az ég. Letéptük félórára az önkéntes karantén szigorú láncait, miközben én magamban egy sort ismételgetek: „…s hatvanhat napja nem néztem eget.”
Mégis, tavaszra készül itt minden ág, szemünkben jó reménység bont rügyet, s megköszönjük, Atyánk, megannyi kegyelmedet. PETRŐCZI ÉVA
A Nehru-parton, 2021 tavaszán 2021. május 16.
Reformátusok Lapja 23
| EGYHÁZI ÉLET |
Gyarapodik a Talentum
Szanyó Gáborné iskolaigazgató, Szász Zoltán református lelkipásztor, Törő Gábor fideszes országgyűlési képviselő, Vargha Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára és Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár
HEGEDŰS BENCE
Gyors ütemben folynak a székesfehérvári Talentum Református Általános Iskola bővítési munkálatai, amelyek révén az oktatási intézmény négy új tanteremmel gazdagodik majd. A háromszázmillió forintba kerülő bővítést nagyrészt kormányzati támogatásból valósítja meg a fenntartó Székesfehérvár-Belvárosi Református Egyházközség.
A közösség nagy médiaérdeklődés mellett jelentette be, hogy az iskola új épületszárnnyal bővül. Az építkezés helyszínén május 4-én tartott sajtótájékoztatón köszöntőt mondott Szász Zoltán lelkipásztor, Szanyó Gáborné iskolaigazgató, Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár, Vargha Tamás polgári hírszerzésért felelős államtitkár és országgyűlési képviselő, valamint Törő Gábor országgyűlési képviselő.
LELKI PERSPEKTÍVA Szász Zoltán elmondta, hogy évek óta szükséges volt az általános iskola tágítása. Köszönetet mondott Istennek és mindazoknak, akik által ez a terv megvalósulhat. – Isten szolgájaként hadd beszéljek most arról, ami nem a láthatókról szól – folytatta a lelkész, majd hozzátette: ez a lassan kibontakozó fizikai épület lelki perspektívája. – Amikor a megvalósuló épületbővítéskor szép, a kor kihívásainak megfelelően berendezett tantermeket látunk a terveinkben, azt is látnunk és láttatnunk kell, hogy milyen célt 24 Reformátusok Lapja
2021. május 16.
szolgálnak az itt történő dolgok. Ez jóval több testi-szellemi fejlődésnél és nevelésnél. A cél az örökkévaló Isten hirdetése – jelentette ki Szász Zoltán. Felhívta a figyelmet arra az irányzatra, amelyre Pál apostol is figyelmeztette tanítványát, Timóteust a neki írt második levél harmadik fejezetében (2–4): „Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent.” Szász Zoltán szerint Isten – a házasságra, a nemi identitásra vagy az egészéges gyermeknevelésre is vonatkozó – teremtési rendje és értékrendje ma már nem magától értetődő. – Ebben a világban is az a küldetésünk, hogy hirdessük Isten akaratát és rendjét, mert hisszük és tapaszaljuk, hogy az halad a maga biztos célja felé, és biztosan célba is fog jutni. Már csak az a kérdés, hogy mi Isten történetében megtaláljuk-e a magunk kis epizódját – földi küldetésünket.
| EGYHÁZI ÉLET |
FOLYAMATOS HELYHIÁNY Szanyó Gáborné iskolaigazgató felidézte, hogy az iskola, amely 2002-ben felmenő rendszerrel indult, folyamatos helyhiánnyal küzdött. Habár 2010-ben beépítették a tetőteret, még így sem volt elegendő terük a diákoknak, ugyanis az angol nyelvet emelt óraszámban, az informatikát pedig csoportbontásban tanítják. Az intézményvezető ismertette a beruházás részleteit: az elbontott, földszintes épület helyett kétszintes épületszárny épül, amelyet közvetlenül a főépületből lehet majd megközelíteni. Ez azért fontos, mert eddig nem volt közvetlen kapcsolat az épületrészek között, a gyerekeknek az udvaron keresztül kellett átvonulniuk. Az új részben két nagy tanterem, egy szakköri terem és könyvtárhelyiség is lesz, a beépített tetőtérben pedig még egy szakköri teremnek jut hely egy iroda és a tárolóhelyiségek mellett. A beruházás részeként a tornaterem teteje is megújul, valamint hőszigetelés kerül a Széchenyi utcai homlokzatra. – Az építkezés várhatóan 2021 végére fe-
jeződik be. Reméljük, hogy ekkor mindannyian egészségesen adhatunk majd hálát az építés és az építkezés Urának – fogalmazott Szanyó Gáborné.
EGYHÁZI FELELŐSSÉG Soltész Miklós elismerően beszélt az egyházak felelősségéről az oktatás, a tudás és a kultúra továbbadásában. Felidézte, hogy míg 1947 előtt a köznevelés több mint hatvan százalékát egyházi intézmények végezték, addig a kommunizmus alatt csupán tíz felekezeti iskola működött az országban. A helyzet 1990-ben változott nagyot, ma pedig már 232 500 gyermek jár felekezeti iskolákba, ami a köznevelésben részesülő diákok 15,2 százaléka. A munkálatok befejezésének határideje 2021. december 15., azok összköltsége megközelíti a bruttó 300 millió forintot. A projekt 201 millió forintos, vissza nem térítendő kormányzati támogatással és az iskola saját forrásainak felhasználásával valósul meg. FOTÓ: BRUZÁK NOÉMI/MTI
Református bölcsőde épül Szentesen Április 30-án alapkőletételi ünnepségen kértek áldást a Szentes-Felsőpárti Református Egyházközség vezetői és tagjai az épülő bölcsődére. Fekete Károly tiszántúli püspök igei köszöntésében azt kérte az építtetőktől és a fenntartó gyülekezettől, hogy legyen az első szentesi református bölcsőde Jézus-közeli hely, a gondviselés háza és egy jövőt szolgáló közösség otthona. Gilicze Andrásné lelkipásztor beszámolt arról, hogy a bölcsődével a gyülekezet a kisgyermekes családoknak, édesanyáknak kíván segíteni a gyermekek ellátásában és felügyeletében, valamint a keresztyén értékrend megismertetésében. A gyülekezet és a város vezetői közösen helyezték el a bölcsőde időkapszuláját, amelyben a gyülekezet története, az építésről szóló presbiteri határozat, a forgalomban lévő fémpénzek, a Kálvin-emlékérem, az úrvacsorai jegyek és egy keresztelőkendő mellett a Délmagyarország és a Reformátusok Lapja aktuális száma is helyet kapott. Fekete Károly hangsúlyozta: a bölcsőde építésével nem csak a jelenre, de a jövendőre is gondolunk. Legyen nagyon szeretve minden gyermek, aki átlépi majd ezt a küszöböt, mert amit itt átélhetnek, az elvehetetlen bizalmi tőkévé érik bennük a jövendőjükre nézve. A három csoportszobás új bölcsőde évtizedes hiányt pótol Szentes városának Felsőpárt nevű városrészében. A négyszázmillió forintos beruházás a Településfejlesztési Operatív Program keretéből valósul meg. TTRE.HU, FOTÓ: BARCZA JÁNOS 2021. május 16.
Reformátusok Lapja 25
| MOZAIK |
KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS
Református konyha Ezen a héten Jezsoviczki Noémi szerkesztő-újságíró konyhájába nyerhetünk bepillantást. Mint munkatársunk elmondja, választott receptjét az Ezékiel könyvéből származó idézet ihlette: „Azután végy búzát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt, tedd azokat egy edénybe, és készíts magadnak belőlük kenyeret!” (Ez 4,9) Noémi az ige alapján készült, magas fehérjetartalmú lisztkeverékből süt palacsintát. – Remek napindító eledel azoknak, akik egészséges, kön�nyű sós reggelire vágynak – mondja. EZÉKIEL PALACSINTA Hozzávalók két személyre: 5 evőkanál Ezékiel lisztkeverék (bioboltokban kapható), annyi víz, hogy palacsintatészta-sűrűségű legyen, 2 teáskanál szűz olivaolaj, só, fűszerek (oregánó, fokhagyma, kakukkfű tetszés szerint). Aki levegősebben szereti a tésztát, késhegynyi szódabikarbónával lazíthatja. A vízzel és a többi hozzávalóval összekevert lisztet öt percig pihentetem, majd zsiradék nélkül, teflonserpenyőben női tenyérnyi lepénykéket sütök belőle. Kicsivel tovább kell a lángon hagyni, mint a hagyományos palacsintát, hogy átsüljön a belseje is. Valamilyen öntettel érdemes fogyasztani, ehhez általában görög joghurtot ízesítek a palacsintához is használt fűszerekkel. Ha megmaradna belőle, két darab közé vékony szelet sajtot teszek, és így melegítem meg. 26 Reformátusok Lapja
2021. május 16.
A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 2. Az idézet első része (K, A, D, É, T). 13. Elefánt orra. 14. Laudio, baszk kisváros spanyol neve. 15. Beltenger! 16. Szekérre rakott szénát, szalmát póznával leszorít. 18. Germán eredetű férfinév, jelentése: akarat + sisak. 20. Katar fővárosa. 22. Távol tartózkodik az otthonától. 24. Baj betűi keverve. 25. Vonít, de csak bent! 26. Ütközet. 27. Tanító, szakszervezeti vezető (Istvánné, született Péter Piroska). 29. A babiloni nap- és igazságisten akkád neve (SAMAS). 31. Korsós Judit énekesnő művészneve. 33. Hiszékeny. 34. Ájul. 36. Növényi szaporítószerv. 38. Gondolkodni kezd! 39. Szomszédos nép. 41. Házőrző lakása. 43. Kettős betű. 44. Razzia fele! 45. Az az idő, amíg egy esemény végbemegy. 46. Dívány. 48. Török kisváros és körzet az ország délkeleti részén (IDIL). 50. Bolgár falu Szófiától délre (ALINO). 52. A Magdaléna rövidüléséből keletkezett idegen női név. 54. Olyan otthon, amelyet az elődök hagytak ránk. 56. Ústí … Labem, cseh nagyváros. 57. Szalagdarab! 58. Az izomzat legfontosabb szerkezeti fehérjéje. 60. Kisebb kiemelkedés. 61. Földre zuhan. 63. Férfi énekhang. 65. Ekhó egynemű betűi. 66. Daniel Santos dala a Por culpa de la Malena albumról (DANILU). 68. Nobel-díjas amerikai drámaíró (Eugene). Függőleges: 1. Az idézet második része (G, K, L, E, S, I, M). 2. A hangszerek királynője. 3. Toldi Miklós. 4. A csomagolás súlya. 5. LNU. 6. … Tepesi, isztambuli domb. 7. Bort szagol. 8. Kossuth Lajos. 9. Rossz minőségű, direkt termő szőlőfajta. 10. … Skovhøj, Dánia legmagasabb pontja. 11. Részben ráillik! 12. Finn kisváros Ålandon (JOMALA). 17. Hozzáadott másféle anyag. 19. Kötelezettség. 21. Kézimunkázik. 23. … Kilmer, amerikai színész. 26. Orosz folyó az ázsiai részen (CSARA). 28. Égi hírnök. 30. 1982ben alapított mérnöki tanácsadással foglalkozó francia cég, amelyet 2019-ben felvásárolt a Capgemini (ALTRAN). 32. Pontyféle hal. 35. Győr-Moson-Sopron megyei község. 37. Támadás. 40. Kinyilatkoztat, irodalmi szóval. 41. Görög eredetű idegen női név, jelentése: legszebb. 42. …-karbonsav, fehérjeépítő. 45. Távozik róla a szen�nyeződés. 47. Emlékezetből kiejte. 49. Védőoltás eleme! 51. Vanuatu címerében is megjelenő Cycas seemannii helyi neve (NAMELE). 53. Mihelyt. 55. Ad multos …! Jó egészséget és hosszú életet kívánó akklamáció a bizánci szertartásban. 59. Integrált Közszolgáltatási Információs Rendszer, röviden. 60. … Hemingway, amerikai modell és színésznő. 62. Sapienti …, bölcsnek elég. 64. Zúdít. 67. Tüzel. 69. Indium vegyjele. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat.
| GYERMEKEKNEK |
Éjszakai halászat A nap még épphogy csak felkelt, de már elég sokan lent voltak a Genezáreti-tó partján, Kapernaum kikötőjében, hiszen ilyenkor szoktak megérkezni a halászatból a kis bárkák. Az as�szonyok és a gyerekek izgatottan lesték a közeledő csónakokat. Mindegyikben több férfi evezett, mert az éjszakai halászatot nem nagyon lehet egyedül végezni. A nagy merítőhálók kivetéséhez több emberre volt szükség, nem is beszélve arról, hogy amikor a háló megtelt halakkal, akkor bizony mindenkinek meg kellett feszítenie az erejét, hogy ki tudják húzni a vízből. Mert a merítőháló jóval nagyobb, szélesebb, mint a kézi kivetőháló, amellyel Réhi és Zéhár is halászott már nemegyszer. A merítőháló majdnem elérte a csónak teljes szélességét, négy-öt ember is kellett hozzá, hogy le tudják ereszteni a vízre. Szélső szemeibe kövek voltak fűzve, és maga a háló inkább íves volt, mint kerek. Miután leeresztették a tó mélyére, meggyújtották a fáklyákat. A halakat a csónak köré vonzotta a fény, ám ott beleakadtak a hálóba, és akkor már nem tudtak hová menekülni. Ha jó volt a fogás, egy éjszaka többször is kivetették a hálót, és néha annyit fogtak, hogy maradt felesleg is, amit kivittek a városi piacra. Persze igyekeztek kikerülni a vámszedőket, mert azok képesek lettek volna megvámolni azt a néhány rézpénzt is, amennyit a halakért kaptak. Ezért Sóhám, Réhi és Zéfár apja, ha tehette, inkább elcserélte a friss halat szárított vagy sózott halra. Ezeket Magdalából hozták az árusok, és olyan kishalak voltak, amilyeneket tömegével fogtak az olyan hajós nagygazdák, mint Malkám, akinek négy pompás cédrusfa hajója is volt. – Egyszer majd nekem is ilyenem lesz – nézte Zéhár a csodaszép, cédrusfából faragott hajókat, amelyekben egyenként tíz-tizenöt ember is elfért. Az apja kis halászbárkájában, amely inkább jól megtermett csónaknak nevezhető, öten-hatan szoktak együtt dolgozni. Mind rokonok, testvérek, unokatestvérek, az apjuktól tanulták a mesterséget. Mert a Genezáreti-tó partján sok halászcsalád élt, akik apáról fiúra adták át a halfogás és hálókészítés tudományát. Zéhár tudta, hogy néhány év múlva ő is beállhat majd az apja halászvállalkozásába, ahogyan jövőre már a bátyja, Réhi
is ott fogja húzni a hálót a többi rokonnal együtt Sóhám csónakjában. De addig nincs más dolga, mint hogy az anyjával együtt minden hajnalban itt várja őket, hogy amikor megérkeznek, ki tudják válogatni a halakat, és ha marad felesleg, elvigyék a piacra. A távolban megjelentek az apró, fekete pontok, és ahogyan közeledtek, már tudni lehetett, milyen volt a fogás. Amelyik hajó gyorsan siklott, hamar partot ért, de bizony nem sok hal lapult az aljában. Most Simon kis hajója érkezett meg először, és a halász dühösen ugrott ki a partra. – Egész éjjel kint voltunk – szólt a feleségének –, és nem fogtunk semmit. Zéhár ijedten kapta szemét a vízen arra a kis pontra, amelyben apja csónakját vélte felfedezni. Lassan haladt, és a hajótest mélyebben süllyedt a vízbe, mint szokott. „Szerencsével jártak. Ma biztos fogtak valamit” – gondolta magában Zéhár, és izgatottan várta, hogy végre partközelbe érjen a hajó. MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN
2021. május 16.
Reformátusok Lapja 27
| EGYHÁZI ÉLET |
SZÁLLÁSHELY ZAMÁRDIBAN Hittantáborok, gyülekezeti csoportok, családok részére az egyházi épületben 11 férőhely, valamint az udvaron faházakban 10 férőhely áll rendelkezésre. Konyha használata teljes felszereléssel megoldott. Parkolás az udvarban lehetséges. Érdeklődni lehet az apostolanna838@gmail.com címen vagy a +36-30-691-5615-ös telefonszámon. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.
Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo. hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György).
Úrvacsorai kiskehely
Tömör, rozsdamentes anyagból CNC megmunkálással a generációkon átívelő használatért.
KERESSENEK BIZALOMMAL! www.szekelymuvek.hu +36-30-299-5129 szekely94bt@gmail.com
Újra egymáshoz kapcsolódni Nem titkolt célunk, hogy végre együtt beszélgessen, játsszon és nevessen a gyülekezet apraja-nagyja, ezért a bezártság utáni találkozások reményében kezdtünk bele az Újraegyesítő családi nap – Közösségeink újraindításáért programunkba – tájékoztatta szerkesztőségünket a Napraforgók Játszóház vezetősége. A szervezők elképzelései szerint a program segítségével az érdeklődők megoszthatják egymással a karanténidőszak tapasztalatait, és tanulhatnak újra kapcsolódni egymáshoz. Elsősorban nem missziói, hanem közösségerősítő rendezvényekkel szeretnének ellátogatni a gyülekezetekhez. „Megerősödve tudunk csak másokat is erősíteni, még akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a mi igazi erőnk valójában Istenben van” – vallják a program létrehívói. Az Újraegyesítő családi nap célja, hogy a hangsúly az izoláció után a szocializáción legyen. Elsősorban a gyülekezetek egységét erősítő, a közösség és a családok fontosságát hangsúlyozó rendezvényeket szerveznek, hogy a résztvevők átélhessék a testvéri együttlét örömét. A program megvalósítója a Napraforgók Játszóház, ahol hívő pedagógusok, hitoktatók, drámapedagógusok és zenészek tartják a foglalkozásokat. Minden korosztályt szeretnének megszólítani, ezért a programok között helyet kap majd keresztyén családi koncert, felnőtt- és gyerekfoglalkozások, de lesznek klasszikus játszóházi programok is, mint az élő csocsózás a családoknak, szumóbirkózás az ifjaknak, vagy ugrálóvárak a legkisebbek számára. Az Újraegyesítő ötletgazdái közel tizenöt éve tartanak családi napokat Kárpát-medence-szerte egyházközségekben és oktatási intézményekben. Számukra a játék nem cél, hanem eszköz, szeretnék a „minőség és lelkiség” egységét képviselni szolgálatukkal. A Napraforgók Játszóház a +3630-725-4234-es telefonszámon vagy az info@napraforgokjatszohaz.hu címen várja azon gyülekezetek jelentkezését, amelyekben szívesen látnák vendégül őket. A programokról a napraforgokjatszohaz.hu oldalon olvashatnak részletesebben. NYÁRI KÁNTORKÉPZŐ DEBRECENBEN A Tiszántúli Református Egyházkerület idén újra megrendezi nyári kántorképző tanfolyamát 12 év fölötti résztvevőknek: július 5–24. Előképző 10–12 éves gyermekeknek: július 14–24. Helyszín: Debreceni Református Kollégium központi épülete (Kálvin tér 16.). Szállás: Debreceni Református Kollégium Internátusa (Kálvin tér 16.) Részvételi díj: kántorképző: 40.000 forint, előképző: 30.000 forint. Jelentkezni internetes felületen lehet: trekkantor.webnode.hu. Ugyanezen a felületen lehet megtalálni az összes egyéb fontos információt (előzetes meghallgatás időpontja, anyaga; a tanfolyamra elhozandó eszközök megnevezése stb.). Telefonos tájékoztatás: Arany János tanfolyamvezető, +36-52-518-576. Jelentkezési határidő: június 23., szerda.
28 Reformátusok Lapja
2021. május 16.
| IN MEMORIAM |
Elhunyt Gergely András Türelemmel viselt hosszas betegség után életének hetvenötödik évében elhunyt Gergely András, a történelemtudományok doktora, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) professzor emeritusa. Születése és családja révén Szegedhez kötődött, de filozófia és történelem szakos tanulmányait az Eötvös Kollégium tagjaként, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte. Diplomájának megszerzése után az MTA Történettudományi Intézetének munkatársaként kezdte pályáját, majd az 1970-es évek közepétől az ELTE Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékén Szabad György közvetlen munkatársaként történészek és középiskolai történelemtanárok generációit tanította hosszú évtizedeken át. Gergely András az 1980-as évek elején a korszak ellenzéki gondolkodóinak köréhez csatlakozott, és a Mozgó Világ egyik szerkesztőjeként vált ismertté a neve. A szerveződő Magyar Demokrata Fórum mellett kötelezte el magát, és a Hitel című folyóirat szerkesztőjeként, illetve a folyóiratban rendszeresen publikáló szerzőként is hozzájárult a rendszerváltás előkészítéséhez. Az első szabad országgyűlési választások után előbb a Külügyminisztérium főtitkáraként, majd pedig a Dél-Afrikai Köztársaságban akkreditált nagykövetként folytatta munkáját. A második polgári, nemzeti kormány megalakulása után ismét a Külügyminisztérium munkatársa lett, és a Holland Királyságban teljesített nagyköveti szolgálatot. Ezt követően az ELTE, az Andrássy Egyetem, majd pedig a KRE egyetemi tanáraként tevékenykedett. Jóllehet 19. századi eszmetörténeti kérdésekkel is foglalkozott, kutatásai elsősorban a reformkor politikai, gazdasági és társadalomtörténeti problémáira irányultak. A korszak történelemformáló személyiségei, tevékenységük fejlődésrajza szintén foglalkoztatta, ennek köszönhetően gróf Széchenyi Istvánról írt tanulmányai, monográfiái a magyarországi historiográfia meghatározó és szemléletformáló darabjaivá váltak. Gergely András derűs és pozitív személyiségét a súlyos betegségek és családi tragédiák próbatételei sem törték meg. Egyháza és nemzete iránt minden időben elkötelezett maradt. Oktatói és tudományos tevékenysége révén őszinte megbecsülésnek örvendett a KRE hallgatói és a közvetlen munkatársak körében. KRE.HU
In memoriam Nagy Margit Ágnes Az utolsó még beöltöztetett Filadelfia-diakonissza, Nagy Ágnes ez év május 2-án befejezte földi útját. Ismét meghallotta az őt a diakonisszaéletre hívó igét –„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28) –, és most már új hazájába készülve hazatért – írta szerkesztőségünknek Csanády Andrásné Bodoky Ágnes. Nagy Margit Ágnes Nádudvaron született, ahol fiatalon sok megpróbáltatásban volt része. 1947 őszén, huszonkét évesen jelentkezett a Filadelfia Diakonissza Intézetbe. Bár édesapja először kitagadta, de Ágnes testvér az új helyén, ahol tanulhatott, Istennek és embereknek szolgálhatott, otthon érezte magát. Az intézmény 1951-ben bekövetkezett felszámolása után is tovább élte szolgáló életét, mi több, visszatérhetett az egykori Bethesda, akkoriban Apáthy István nevét viselő gyermekkórházba, és ott dolgozott tovább. A rendszerváltás után a megújult Bethesda-kórház közössége örömmel fogadta be az egykori munkatársat, és egészen napjainkig szeretettel vették körül. Időskorát a Schweitzer Albert Református Szeretetotthonban töltötte, ahol mindvégig támogatták és gondoskodtak róla. 2008-ban a budapesti Hold utcai templomban ő vette át az összes egykori magyarországi református diakonissza nevében a Dizseri-díjat. Hosszú éveken át ő szimbolizálta a diakonissza életformát. A Filadelfia Diakonissza Alapítvány 1939-től 1951-ig tartó útjáról és a szolgáló testvérekről még ez évben könyv, illetve forráskiadvány jelenik meg. 2021. május 16.
Reformátusok Lapja 29
| PORTRÉ |
Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat vagy szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Szénási Sándorné Szabó Judit nyugalmazott lelkipásztort kérdeztük. lőhelyére, első közös szolgálati helyünkre, Verebre, ahol nem volt helyben lakó lelkész, és még tizenhárom évet engedett meg nekem ott az Úr.
Szénási Sándorné Judit néni februárban ünnepelte a kilencvenedik születésnapját. Espereslelkipásztor férje mellett szolgált Vereben, Velencén, Kápolnásnyéken, Bicskén és a Vértesaljai Egyházmegye egész területén. Két gyermeke, hét unokája és tizenegy dédunokája van.
3
Hosszú ideig volt nőszövetségi kerületi elnök. Mit tartott a legfontosabbnak ebben a szolgálatban? A nőket az Ige köré gyűjteni, hogy Jézus megszólíthassa őket, és megtalálhassák őt. Ennek érdekében itt, a Dunamelléken minden évben ősszel és tavasszal csendesnapot, Tahiban pedig elcsendesedő hétvégét tartottunk. Szép számmal jöttek mindig ezekre az alkalmakra a környékbeli gyülekezetekből, de mentünk mi is szerte a Kárpát-medencében a magyar asszonyokhoz elvinni az Igét.
1
Hogyan kapta az elhívást a lelkészi pályára? A háború utáni időben nagy lelki ébredés volt Magyarországon. Életemben először egy evangélizáción értettem meg igazán, hogy mit jelent számomra Jézus Krisztus szenvedése, halála, feltámadása. Ekkor tizenhét éves voltam, és mindjárt ez után az élmény után bekapcsolódtam a Szilágyi Dezső téren a gyermekek közötti szolgálatba. Az érettségi banketten mindenkinek a tányérja mellett volt egy ige. Az enyémen ez volt: „Embernek fia, őrállóul adtalak én téged Izráel házának...” (Ez 3,17, Károli-fordítás) Ez volt az elhívásom, Isten maga szólított meg Igéjén keresztül. Mindig is úgy éreztem, hogy a lelkipásztori szolgálatot ő bízta rám, az ő kegyelméből és szeretetéből végezhetem.
2
Férje is lelkész volt, emellett költő és műfordító. Hogyan tudta segíteni őt munkájában? Tudós ember volt, tizennyolc évig esperesként is szolgált. Mivel neki nem volt készsége az autóvezetésre, én vittem őt mindenhová. A gyülekezetben a gyerekekkel, majd a konfirmandusokkal foglalkoztam, bibliaórákat tartottam. Különböző természetűek voltunk, de kiegészítettük egymást: ő a tanulmányainak élhetett, én meg a személyes szolgálatoknak. Amikor elment közülünk, Isten indíttatásából, hetvenévesen visszamentem a szü30 Reformátusok Lapja
2021. május 16.
4
Van különösen kedves igeverse? „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (ApCsel 20,24) Három dolgot tartottam fontosnak mindvégig: örömmel szolgálok, mert kitüntetés volt számomra, hogy Isten erre engem méltatott. A másik, hogy tőle kaptam: minden szolgálatot úgy végeztem, mint amit neki és érte teszek. A harmadik, hogy bizonyságot tegyek: az ő mindent felülhaladó szeretetét igyekeztem egész életemben továbbadni.
5
Milyen lelki örökséget szeretne átadni az unokáinak, dédunokáinak? Ez egy mondattal összefoglalható: lehet élni Jézus nélkül is, de nem érdemes. Arról szeretnék nekik beszélni, hogy mennyire fontos személyes kapcsolatba kerülni Istennel. Erről próbálok bizonyságot tenni előttük és a családi körben, ahol közvetlenül látják, hogy azt, amit az ember szépen elmond az Istennel való kapcsolatról, valóban megéli-e a hétköznapokban – szerintem ez lehet a legnagyobb mércéje annak, hogy jól vagy nem jól végezzük a szolgálatot. Észreveszik a közelebbi családtagok, ha valami nem őszinte. Adja Isten, hogy Szentlelke vezesse őket erre a boldogságra. JEZSOVICZKI NOÉMI
