Reformátusok Lapja 2021/32. szám by Reformátusok Lapja

LXV. ÉVFOLYAM,

32. SZÁM,

2021. AUGUSZTUS 8.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

ISTENNEL A RÉTEN

Csillag(pont)ösvényen

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

9 771419 856007 21032

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Áldalak az elmúlt hétnek munkára rendelt napjaiért, melyeken megtartád vidámságomat, egészségemet és erőmet a foglalkodásra. Megismerem, ó, édes Atyám, hogyha hív sáfár valék, ha valami jót tettem, magam és embertársaim igaz javát előmozdítottam, ha jó szándékomban célt értem, mindaz megsegítő kegyelmed által történt.  TOMPA MIHÁLY (1817–1868)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Sebestyén László

INTERJÚ • 6. Szoronganak a jövőjüktől a fiatalok | Ónodi-Szabó Veronikával, az Ifjúságépítők Alapítvány vezetőhelyettesével beszélgettünk REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Bűn-e a homoszexualitás? | Köntös László vezércikke INTERJÚ • 12. Sosem vagyunk egyedül | Papp Anette egyházzenészt kérdeztük REFORMÁTUS ÉLET • 16. A falak mi magunk vagyunk | Bemutatjuk a Medinai Református Leányegyházközséget EGYHÁZI ÉLET • 23. Van itt hely nálam | Reformátusok a Művészetek Völgyében PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Balogh Lázárt, a BudapestNagyvárad téri Református Egyházközség orgonistáját

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. augusztus 8.

Reformátusok Lapja

| AZ IGE MELLETT |

VIII. 8. VASÁRNAP

(6) „…hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta…” (Mk 8,1–10) Jézus még mindig pogány területen járt. Itt történt a négyezer ember megvendégelése. Ez az első különbség az ötezer megvendégeléséhez képest. Mindegyik üzenetet hordoz. Jézus a nem zsidók, a pogányok számára is eljött, hogy „megelégítse” őket (1). Sokan jöttek – messziről is – Jézushoz. A második különbség abban van, hogy itt Márk testi éhségről beszél. A négyezrek esetében a testi éhségen van a hangsúly, és ha az ember éhezik, előbb-utóbb kidől az úton (2–3). A testi éhség itt a mindennapi kenyér hiánya. Jézus ténylegesen segít: a legképtelenebb helyzetben is megadja a mindennapi kenyeret, nem hiába imádkozunk ezért naponta (Mt 6,11). Minket megszégyenítő, hitre indító tapasztalatunk az, hogy ad az Úr kenyeret, még a nyomorúságban is (Ézs 30,20). A harmadik különbség: Márk kiemeli, Jézus többet ad nekünk a testi tápláléknál. Amikor gondot visel ránk, egész valónkról gondoskodik: az üdvösségre táplál minket, életünk minden mozzanatában. 1Kir 21,1–16  133. zsoltár

VIII. 9. HÉTFŐ

(21) „Még mindig nem értitek?” (Mk 8,11–21) Mi a látványosságra figyelünk fel, keresztyénként is! Teológusaink meg is fogalmazzák: egy látványos világban az evangéliumot is látványossá kell tenni: jelek kellenek. Innen már csak egy lépés e gondolat: „Ha az Úr szeret, akkor megment, meggyógyít, csodát tesz”. Valljuk: a hit ma is tapasztal csodákat, de soha nem a fenti lelkület láthat csodákat. Jézustól is folyamatosan jelet kértek, még a kereszten is ezzel káromolták (Mk 15,32). Ellenségei ezzel kísértették (11–13), a tanítványok is jeleket kértek, a számtalan csoda után is értetlenek maradtak (14–21): mert a szív, az értelem, az élet megnyílása nem ezektől függ. Márknál olvassuk a jelkívánás legradikálisabb elutasítását. Az ő csodaszemlélete világos. E csodák Jézus Istentől való hatalmának megnyilvánulásai, de e csodák nem fedik fel Jézus személyének lényegét. A kereszten és a húsvéti sírnál tárul fel, ki ő valójában. Bizonyítékot nem a jelek adnak: a hitet ajándékozó Szentlélek ad majd bizonyosságot. Jézus felsóhajt (12) a vitatkozás és az értetlenség kapcsán (21). Mennyi vitatkozás terheli az életünket! A hitetlen értetlenség jele ez. 1Kir 21,17–29  38. zsoltár

VIII. 10. KEDD

(25) „…tisztán látott mindent.” (Mk 8,22–26) A bétsaidai vak meggyógyítása kérdéssel kezdődik: „Látsz-e valamit?” (23) Nagy kérdés: ha látunk is a testi szemeinkkel, hogyan értelmezzük (8,21). Látjuk-e közben az Urat, látjuk-e Jézusban az Isten Fiát? Jézus megfogta a vak ember kezét, a vak bizalommal utánament, még nem tudva, hova mennek (23). Ezután Jézus négyszemközt kérdezte a betegtől: „Látsz-e valamit?” Csak amikor Isten kiszakít bennünket a mindennapi menetből, akkor gondolunk bele: mit látunk, mit élünk meg az életünkből, annak mennyei dimenzióiból? Először a vak még homályosan látott. A mi testi látásunk is gyakran ilyen, az embereket élő fának látjuk, így kezeljük egymást a köznapok rutinjában (24). Ezután Jézus ismét rátette a kezét a beteg szemére, ekkor gyógyult meg teljesen az az ember. Jézus nemcsak a gyógyítás személyes módját határozza meg isteni hatalma által, hanem a gyógyítás idejét is. Van, aki nem tapasztalja azonnal a gyógyulást. Nekünk minden azonnal kell. Isten is azonnal segítsen, ha nekünk arra szükségünk van. Itt a gyógyulás folyamat: alkalomról alkalomra, a megszentelődés útját járva egyre tisztábban látunk, mert egyre tisztábban látjuk Jézus Krisztust, és mindent őrá tekintve látunk ezután (Mt 17,8). Ez azt jelenti, a teljes gyógyulás és tisztánlátás a színről színre látásban adatik nekünk, az Úrnál (1Kor 13,12). 1Kir 22,1–28  144. zsoltár

VIII. 11. SZERDA

STEINBACH JÓZSEF

(30) „Jézus pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se beszéljenek őróla.” (Mk 8,27–9,1) Ez az erős tiltás arra vonatkozik, hogy nem is szabad addig beszélni Jézusról, amíg nem tudjuk, ki ő valójában, mert akkor téves dolgokat hirdetünk róla. E tiltó fenyegetés abból született, hogy Jézus kérdése nyomán kiderült, nem ismerik őt igazán azok, akikkel eddig csodákat tett. Az emberek csak találgatnak Jézus személyét illetően, noha a legnagyobbakhoz hasonlítják: Keresztelő Jánoshoz, Illéshez, a prófétákhoz. Ma is sokan eljutnak odáig, hogy Jézus erkölcsi példa, ő a jó ember, a szeretet embere, az ártatlan ember… (27–28) Kicsoda Jézus a te számodra, aki az ő közelében vagy, aki mindig rá hivatkozol? Jézus megkérdezte a tanítványait is erről. Péter azt felelte: „Te vagy a Krisztus.” Jézus megdorgálta, és megparancsolta, ne mondják ezt senkinek se (29–30). A görög „Krisztus”, azaz héberül – felkent – messiás felségjelző akkor terhelt kifejezés volt.

Reformátusok Lapja 2021. augusztus 8.

| AZ IGE MELLETT |

Egyrészt a császárok alkalmazták magukra, másrészt ennek ellensúlyozásaként a zsidó váradalom a messiástól arra számított, megszabadítja őket az idegen elnyomás alól. E kifejezésnek politikai hangja volt, e világi megoldást fejezett ki. Jézus ezt elutasítja, helyette a szenvedéseire, a halálára, a feltámadására mutat (31). Vegyük ezt komolyan a keresztyén üzenetre és szolgálatra nézve! 1Kir 22,29–40  403. dicséret (8) „…csak Jézust egyedül.” (Mk 9,2–13) Péter, Jakab és János betekinthetett a mennyei világba, amely sokkal jobb mindennél (5; Fil 1,23), feltárult előttük Jézus Krisztus mennyei dicsősége (2–5). Az ember nyomorúságára jellemző az a kettősség, amelyet a tanítványok is átéltek: ez a mennyei jóság és tisztaság maradásra késztet, mégis félelemmel tölt el. Ezt a félelmet veszi el Isten szava, amely csak hit által fogadható be, és ami egyértelművé teszi a történéseket: Jézus Krisztus az Isten Fia, őt hallgassuk! (7) Azonnal elmúlik a kivételezett látomás, mert e földi világban egyetlen válasz és segítség adatik az embernek, egyedül Jézus (8). E világban marad a félelem és a kétség, mégis velünk van az Úr, jelenléte a mennyei jó bizonyosságával hordoz bennünket. Csak Jézus egyedül! Ez az üzenet azonban Jézus Krisztus feltámadásában ragyog fel igazán: tényszerűen igazolódott a győzelem a bűn, a halál és a gonosz felett, valamint a megdicsőülés hegyén hangzott kijelentés: ő az Isten Fia (7), a megváltó, ő az egyetlen megoldás! Ezért Jézus Krisztusról mint feltámadottról lehet bizonyságot tenni. Úgy lett diadalmas Messiás, hogy szenvedett és meghalt. Jézus megváltó halála és feltámadása nélkül üres a hitünk és az életünk (9; 1Kor 15,12–14). Az evangélium a lényeg: Jézus feltámadott, mi helyreállított emberek vagyunk! Ezt hirdessük és éljük! Csak a feltámadott Jézust, egyedül! Boldog, aki őt soha meg nem veti (12), mert hiszi, hogy az Isten nem vetett el bennünket, őérette! 1Kir 22,41–54  253. dicséret (29) „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.” (Mk 9,14–29) Ennek a beteg fiúnak olyan rohamai voltak, amelyek leteperték, miközben a beteg ön- és közveszélyes volt. Milyen betegség ez? Mi éreztünk-e már hasonlót: amikor feszít valamilyen fájdalom, indulat, amely vagy kitör belőled, és megnyugvást keresve rombol, vagy benned marad, és megemészti életedet? (14–18) Beteg az ember, beteg az emberiség: testileg, lelkileg, idegileg. A bibliai leírás ma is tökéletes és pontos: idegen, gonosz hatalmak szállják meg az embert, amíg az Isten be nem tölti az életünket (20–22). Rettenetes, félelmetes, szánandó állapotban vagyunk, halálos hatalmak kezében (22). Döbbenetes, hogy még a tanítványok is tehetetlenül állnak a megszállott ember előtt! Nem tudnak segíteni (18). Mi tudunk? Jézus egyértelmű választ ad. Az igazi gyógyulás csak imádsággal adatik nekünk, az Úr közelében, az Úrban (29). A beteg fiú apja az Úrhoz könyörög, hogy szánja meg fiát (22). E könyörgésben ott van az ember mindenkori bizonytalansága. Ha teljes bizonyossága volna, nem lenne szüksége a könyörgésre: „Uram, lehetséges Teneked, szánj meg minket!” (22) Jézus válasza kijelentés: „Minden lehetséges annak, aki hisz!” (23). Igen, a hit az egyetlen esély a megoldásra! A beteg fiú apjának válasza újabb könyörgés, az ember mindenkori könyörgése lehet: „Hiszek, Uram, légy segítségül a hitetlenségemen!” (24) 2Kir 1  6. zsoltár (32) „Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni őt.” (Mk 9,30–41) Márk evangéliumában visszaköszön az értetlenség motívuma, még a tanítványok sem értik Jézust, mert még hitetlenek és keményszívűek, akárcsak az első szenvedésjövendölésnél (8,32). A tanítványok félelmükben, hitetlenségükben kérdezni sem mertek. Pedig Jézust meg lehet kérdezni ma is! Ne félj, kérdezd őt, hogy elmúljon a félelem, és felragyogjon az üdvözítő örömhír! Hiszen éppen az az üzenet az egyetlen, amely nem félelmetes, minden más, ami ebben a világban zajlik, valóban félelmetes. Isten üzenete nem lehet félelmetes; ha int, akkor sem a félelemé a végső szó. Az egyház nem kelthet félelmet, és nem viselkedhet úgy, hogy félelmet keltsen. A tanítványok már kiválasztottak, de ez majd csak a hitre jutásuk után lesz láthatóvá. Az ugyanis tényleg a legfélelmetesebb, ahogy a tanítványok viselkednek, ahogy mi is viselkedünk egymással. 2Kir 2  278. dicséret

VIII. 12. CSÜTÖRTÖK

VIII. 13. PÉNTEK

VIII. 14. SZOMBAT

2021. augusztus 8.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

Milyen problémákra kell megoldást találni? Milyen visszajelzéseket kapnak a szorongó fiataloktól? A fiatalok közösségi lemorzsolódásának egyik oka, hogy nehéz elismertséget szerezniük a gyülekezetekben, mert egyre nagyobb a szakadék a generációk között, és nem látják, hogy milyen lehetőségeik vannak a távolság szűkítésére. A fiataloknak nagyon is volna arra igénye, hogy ez a bekapcsolódás rájuk szabottabb legyen. A szorongó fiatalokkal foglalkozó ifivezetők is nehéz helyzetben vannak, hiszen nem tudnak önerőből változtatni az évszázados hagyományokon ott, ahol az indokolt lenne. Sokszor emiatt más közösségekhez vonzódnak a fiatalok. Vannak népszerűbb, úgymond fellángoló, jól működő ifjúsági mozgalmak, de a hagyományos gyülekezethez való kapcsolódás sok esetben nem történik meg. Ebben a küzdelemben égnek ki maguk az ifjúságot szolgálók is. Az alapítvány éppen ezért indította el azt a segítő folyamatot, amely egyrészt lelki, másrészt szakmai hátteret kíván nyújtani a fiatalokért munkálkodó hivatásosoknak és önkénteseknek.

Szoronganak a jövőjüktől a fiatalok Bezzeg az én időmben! Hányszor hallottuk, halljuk, illetve sokszor magunk is mondjuk. De változnak az idők, és ezzel BALOGH-ZILA ILLÉNYI ÉVA a fiatalok problémái és örömei TEODÓRA is. Több kutatásból kihallatszott már: szoronganak a jövőjüktől, minden negyedik-ötödik ifjú elégedetlen magával, elsősorban a testével, minden harmadik fiatal okosabb és szebb szeretne lenni, de nem ismeretlen a fiatalok klímaszorongása sem. Ónodi-Szabó Veronikával, az Ifjúságépítők Alapítvány vezetőhelyettesével a Fiatalok világnapja apropójából beszélgettünk.

Milyen segítség lehet ez? Óravázlatokat készítünk, képzéseket szervezünk, segédanyagokat hozunk létre, és inspiráló cikkeket készítünk, amelyekből mindenki tanulhat. A lelki háttér lehet önképző csoport rendszeres találkozókkal, de szupervíziós folyamatokat is szervezünk, hogy az elakadásokkal meg tudjanak küzdeni a szolgálatot végzők. Elérhetőek vagyunk személyes mentorálásra, egyéni kísérésekre is. Az alapítvány kidolgozott úgymond egy másik lábat is az ifjúság felkészítésére: évente megszervezzük az ifivezetők konferenciáját, amelyen az érdeklődőknek lehetőségük van egymástól is tanulni, vitázni, szakértőket megszólítani – itt szorongást okozó témák is terítékre kerülnek, mint megküzdés az erőpróbákkal, a kiégés, de akár a klímaszorongás is.

„Célunk az ifjúsági munka minden résztvevőjének felkutatása, felkészítése és felkarolása” – olvasható az Ifjúságépítők honlapján. Mi hívta életre ezt a szolgálatot? Két éve indult a program. Azt láttuk az ifjúsági munkások között, hogy gyakran kiégnek, kilépnek a szolgálatból, a fiatalok pedig hamar lemorzsolódnak. Az egyházi intézményekből kijövő diákok jelentős része kiábrándul, és sosem térnek vissza a gyülekezetekbe. A konfirmáltak nagy része nem épül be a közösségbe. Magyarországon a református gyülekezetek hatvan százalékában nincs ifjúsági munka, ugyanakkor sok elhivatott önkéntes van, aki a fiatalok között szolgálna akár tanárként, szülőként vagy lelkészként. Azonban akik ezeket a szolgálatokat végzik, jelentős problémákkal küzdenek országszerte.

Hogyan tudnak aktuális válaszokat adni a kérdésekre? Erre nem tudunk univerzális „szert” adni, hogy akkor ez majd megoldja a szorongást. Sokszor az egyéni kísérésben születnek meg a válaszok ezekre a kérdésekre. Az Istenbe vetett hit mélyülése és a lelki segítő kapcsolat esszenciális ahhoz, hogy mielőbb kilábaljon a fiatal ezekből az állapotokból. Az új ifik létrehozása fontos kulcs, hiszen sokan nem is tudják, hogy mit kaphatnak egy-egy ilyen közösségben, és hogy a kérdéseikre a válaszok sokszor Istennél vannak. Ahhoz, hogy erre eljussanak a fiatalok, bátornak kell lennünk nyitni feléjük, meghallgatni őket, a fájó pontokat, a kétségeket, a rettegést. Célunk, hogy a Kárpát-medencében hétezer felkészült, hitben érett, elkötelezett ifivezető szolgáljon a gyülekezetekben.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

Reformátusok Lapja 2021. augusztus 8.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Bűn-e a homoszexualitás? A szerző a Dunántúli Református Egyházkerület kommunikációs igazgatója

Igen, a homoszexualitás gyakorlása bűn. Az egyház a Biblia alapján nem mondhat mást. Csakhogy ez az állítás ma életveszélyes, mert igen sokakból elutasítást, sőt tiltakozást vált ki. Sokak szemében az egyház által tolmácsolt üzenet gyűlölködőnek, ítélkezőnek tűnik fel, míg a „love is love” jelszava magától értetődőnek. Két egymást kizáró állítás. Hogyan lehet az egyház szemében bűnös egy olyan jelenség, amelyet mások a szeretet megnyilvánulásának tartanak? Ez a körülmény kellemetlen helyzetbe hozza az egyházat, hiszen olyasmit mond, ami sokaknak visszatetsző, és csak növeli a tőle elfordulók számát. Nem véletlen, hogy Nyugaton, ahol már ijesztő méreteket ölt a nemi útkeresés, az egyház már nem bírja a társadalmi nyomást, nem akar szembekerülni emberek millióival, és beadja a derekát. Félelmében, hogy elveszti az emberek jelentős részének szimpátiáját, inkább enged.

„Az üdvösségre nézve, Isten mércéjéhez képest mindenki bűnös, még a »jó« emberek is. Mindenki Isten irgalmára szorul. Ez a megváltás értelme.” Ne legyenek kétségeink: a szexuális elbizonytalanodás tünetegyüttese nálunk is meg fog jelenni, sőt már megjelent, legfeljebb csak nem olyan nyilvánvaló, mint a „fejlettebb” országokban. Úgy sejtem, e téren nem igazán tudjuk, mi zajlik a társadalmi mélyfolyamatokban. Attól tartok, semmi jó, ami előbb-utóbb robbanni fog, és a magyar társadalom szellemi-lelki arculata rövid időn belül meg fog változni. Az igazán nagy kérdés itt is az lesz, hogy keresztyén nézőpontból mit kezdjünk vele. Ha ugyanis az egyház azt mondja, hogy mindenféle, a hagyományos férfi-nő képlettől eltérő nemi identitás bűn, akkor sokakkal szembekerül, ha viszont beleilleszkedik a liberális értelmezési sémába, akkor kénytelen feladni az évezredes bibliaértelmezési hagyományon alapuló meggyőződését, és szembekerül önmagával. A probléma gyökere abban van, hogy amikor az egyház bűnről beszél, egészen mást ért rajta, mint amit a szó a mai köznapi nyelvben jelent. A bűn ugyanis a Biblia szerint nem emberek, embercso-

portok jellemzője, amelynek alapján vannak „jók” és „rosszak”, „bűnösök” és „nem bűnösök”, hanem az egyetemes emberi természet része. Ennek az erős állításnak az alapja csak az a belátás, hogy az ember erkölcsi minőségének a mércéje nem a másik ember, hanem Isten. Hozzá képest senki sem jó, és nem tud maradéktalanul megfelelni az ő akaratának. Amikor tehát az egyház bűnről beszél, nem megbélyegez, hanem azt mondja, hogy az ember erkölcsileg elégtelen, és soha nem tud az lenni, akinek Isten akarata szerint lennie kellene. Az az állítás, hogy az ember egyetemlegesen és mindenkor bűnös, azért vált ki sokakból visszautasítást, mert túlságosan kemény és realista. Ha tehát az egyház azt mondja, hogy a homoszexualitás bűn, akkor egy jelenség erkölcsi tartalmát minősíti, nem azt állítja, hogy „bűnösök a homoszexuálisok”, szembeállítva őket a „jó” emberekkel. Az üdvösségre nézve Isten mércéjéhez képest mindenki bűnös, még a „jó” emberek is. Mindenki Isten irgalmára szorul. Ez a megváltás értelme. A jó hír az, hogy Isten irgalma mindenki számára meg van hirdetve. Amikor az egyház azt állítja, hogy a homoszexualitás bűn, akkor nem a homoszexuális embertársaink fölötti végső ítéletmondást gyakorolja (ezt hagyjuk Istenre), hanem a liberálistól merőben eltérő nézőpontot képvisel, rámutatva arra, hogy itt valami olyan jelenséggel állunk szemben, ami rossz. Válságjelenség, amelynek egyre több áldozata van. Ezt az álláspontot pedig fent lehet tartani. A nemi identitások körüli zűrzavar a morális-szellemi-spirituális válságban lévő nyugati társadalmak tünete. A hanyatlás, a szétesés, a dekadencia egyértelmű jele. Ekként is kellene kezelni, nem pedig úgy, mintha valamiféle természetes fejlemén�nyel lenne dolgunk. Amikor tehát az egyház azt mondja, hogy a homoszexualitás bűn, akkor erre hívja fel a figyelmet, és messze nem akarja a „jók” nevében egyedüli bűnösöknek kikiáltani a nemi útkeresés válságtünetének áldozatait. Sőt, az egyetlen járható út az együttérzés, az empátia, de ez sohasem lehet igazolás. Ki kell mondani, hogy itt valami nagy, összetett és átfogó baj van, amelynek a szexualitás körüli elbizonytalanodás és az azt támogató ideológia csak egy része. Az átfogó baj az, hogy a valaha volt keresztény Nyugat a széthullás és a teljes szellemi összeomlás közelébe került.  2021. augusztus 8.

Reformátusok Lapja

| AKTUÁLIS |

Öt nap, százötven program, három főelőadás, lelki elmélyülés. Dicsőítés, tánc és öröm – alkohol nélkül, mégis teljes felszaBALOGH-ZILA badulással. Találkozás a szerető Istennel TEODÓRA és kétezerötszáz nyitott, szeretetre méltó emberrel, akik az ötödik nap végére egymás testvéreivé váltak – ez volt a tizedik Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó, a szabadság fesztiválja. Cikkünk arról tudósít, hogyan vezetett el az út a sátorszeg-kalapálástól a könnyek között megvallott hitig.

Utazás a Csillag(pont)-

– Az egyház nyitott ajtaja a Csillagpont, amelyen át a fiatalokat be lehet hívni a nagy közösségbe. Talán itt alacsonyabb a küszöb számukra, mint máshol, nem kell mindenféle beléptetési eljáráson átesni. Mondhatjuk, hogy ez is egy gyülekezet, az egyház egy darabja, egy közösség. Ha itt jól érzik magukat, otthoni közösségeikben is jobban fogják – mondta Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, aki július 27-én kedden délután megnyitotta a Kárpát-medencében élő református fiatalok legnagyobb fesztiválját Debrecenben.

A SOKSZÍNŰ DÍSZLET Bátran hívhatjuk a Csillagpontot (CSP) fesztiválnak, hiszen a két nagy színpad mellett több tucat sátorban, teremben, csarnokban folytak koncertek, előadások és más események. A piacsoron street food várta azokat, akik az ebéd után még egyéb harapnivalót kívántak, kávézó és alkoholmentes koktélbár a frissítőre vágyókat. Akiknek kedve tartotta, egyedi csillagpontos terméket vásároltak a CSP-boltban, koreográfiát tanultak a találkozó témadalára, divatbemutatót néztek, csillámtetoválást ragasztottak magukra, hajat vágattak-fonattak vagy éppen önvezető autóval versenyeztek, fűben ültek, társasjátékoztak és sportbajnokságokon csaptak össze, vagy éppen a Kowalsky meg a Vega, az Irie Maffia, az Aurevoir. és a többi zenekar zenéire mozdultak meg estéről estére kitörő lelkesedéssel, a másfél éves bezártság minden fájdalmát elfeledve, felülírva, legyőzve. Büszkék lehetünk arra, hogy a Csillagpont fesztivál, hiszen megmutatja, hogy színes, életigenlő díszletek között is lehet józanul és keresztyén szeretetben együtt lenni tizen-, huszon- és harmincévesen, tudva azt, hogy mindez csak háttérként szolgál egy különleges lelki úthoz. 8

Reformátusok Lapja 2021. augusztus 8.

-ösvényen

| AKTUÁLIS |

CSILLAG(PONT)-ÖSVÉNY Isten két és félezer ember kezét fogta meg ebben az évben a találkozó kezdetén, majd végigvezette őket egy, csak nekik elkészített lelki ösvényen. Aki belépett a tizedik Csillagpont kapuján, az lépésről lépésre egyre mélyebb rétegekbe jutva egyre többet tudott meg a szabadságról, a fesztivál fő témájáról. Változó, hogy ki mikor lépte át a találkozó küszöbét, hiszen voltak olyanok, akik kétkezi munkájukkal maguk építették a kaput és a teret, amely lehetőséget teremtett a lelki elmélyülésre. Az ő kezüket is megfogta, az ő munkájukat is vezette valaki. A négy és fél napig tartó rendezvényre másfél éve készülő stábtagok már több nappal a találkozó kezdete előtt megérkeztek Debrecenbe: színpadot építettek, molinót feszítettek, előkészítették a regisztrációt, az étkezést és a szállásokat, frissítették a fesztivál applikációját, honlapját, ellenőrizték a programterveket, készítették egymást a kiscsoportvezetésre. Minden reggel és este elcsendesedtek, együtt imádkoztak, énekeltek, a találkozó nulladik napján pedig közös úrvacsorával fonták a lehető legszorosabbra kapcsolatukat egymással és Istennel. A felkészülést követően, július 27-én Isten végül minden résztvevőt kézen fogott a tékozló fiú útkeresésének történetével. A Ruszka Sándor kézdivásárhelyi lelkipásztor által tartott nyitó istentisztelet volt a startkő, amelyet délelőttről délelőttre a főelőadások mérföldkövei követtek. Hogyan szabadulhatunk meg a valóság előli menekülésből, a rossz társadalmi vagy családi minták, esetleg a magunk által felállított vágyak béklyóiból, és hogyan érhetjük el, hogy a szabadság életformánkká váljon – az előadások arra ösztönözték a jelenlévőket, hogy – többek között – ezekre a kérdésekre hiteles válaszokat keressenek és találjanak.

„BELÉPETT A VALÓSÁGODBA” A reggeli és esti áhítatok mellett kitüntetett helyet kapott a már említett három délelőtti főelőadás, amelyet ebben az évben Thoma László gazdagréti lelkipásztor tartott (vele készített interjúnkat lapunk kettővel ezelőtti számában olvashatták). Kis kék cetlikkel a kezében, a színpadot bejárva szabadon, tömören és röviden beszélt, a fűre helyezett párnákhoz szegezve fiatal hallgatóit. – Ha lenne elég pénzem, időm, ha nem tettem vagy mondtam volna korábban ezt vagy azt, akkor bármi lehetne belőlem – gondoljuk sokszor, majd azt a következtetést vonjuk le: szabadságunk legnagyobb akadálya a valóság, amelyben élünk – fogalmazott Thoma László. Beszélt arról, hogy a valóság csatatér: harc folyik benne az erőforrásokért, a hatalomért, a pénzért. A harc elől pedig filterek mögé, saját magunk által alkotott világokba menekülünk, amely ideig-óráig talán eltakarja a bajt. – A valódi akadály nem a valóság, hanem a bűn, amely elválaszt Istentől, hiszen e nélkül nem élnénk állandó harcban – mutatott rá a lelkész, majd hozzátette: – Van egy jó hírem: Isten emberré lett, és belépett a valóságodba, békét és szabadságot hozott. 2021. augusztus 8.

Reformátusok Lapja

| AKTUÁLIS |

A lelkipásztor előadásról előadásra segített kideríteni, hogyan élheti meg bárki azt a felszabadultságot, amelyről Jézus beszél. Utolsó előadásán a győztesek szabadságát mutatta be: – A szabadság a mindennapjaink része, életformánk lehet, de ehhez napról napra segítségül kell hívnunk Isten Lelkét. Nem elég csupán egyszer: meg kell tanulnunk Isten jelenlétének gyakorlását.

AZ ÖSVÉNY TÖBBI KÖVE Az énekléssel, különböző művészeti előadásokkal és bizonyságtétellel kísért igehirdetéseket követően ötven kiscsoportba szerveződtek a résztvevők: a legtöbb helyen beszélgetéssel, máshol versírással, mozgással vagy egyéb fajta alkotással dolgozták fel a hallottakat. Mindemellett a folyamatosan elérhető lelkigondozók és imaszolgálatot végzők, az éneklést és az esti elcsendesedést vezetők is apró alkotóelemei voltak a tizedik Csillagpont lelki ösvényének. A fesztivál területén sorakozó sátrakban pedig előkerültek az egyházi élet különböző szolgálatai: a fiatalok a többi mellett betérhettek a cigánymisszió, a diakóniai munkát végzők, a drogmisszió sátraiba, keresztyén könyvek között válogathattak, vagy leülhettek beszélgetni a jövőjükről egy-egy keresztyén egyetemi kiállításon. Ha közösséget kerestek, az ifjúsági szervezetek standjainál is sorba álhattak, ha pedig időutazásra vágytak, a korábbi kilenc Csillagpontról készült fotókat, emlékeket, idézeteket böngészhették végig.

ISTENNEL A RÉTEN Együtt gondolkodás, elcsendesedés, dicsőítés, öröm, zene, tánc: a felszabadultság e négy és fél napja a tékozló fiú hazatalálásának történetében és az úrvacsorában teljesedett be. Annak az üzenetnek a tudatosításában, hogy az átélteket tovább lehet vinni. Szombaton délelőtt, a záró istentisztelet perceiben Debrecen környékén mindenütt esett az eső: a technikusok vezetője percről percre figyelte a radarképet, a vihart jelző piros sáv körbevette a várost. Azon a területen azonban, ahol a több száz fiatal ült, táncolt, feküdt a füvön a fesztiválon, nem esett. De talán még akkor sem tántorodott volna vissza senki, ha leszakadt volna az ég. Megrendítő volt, ahogyan a Csillagpontozók tömege a réten kígyózó sorokba rendeződve, énekelve megy ahhoz az asztalhoz, amelynél a végső szabadságot szimbolizáló szent jegyeket és az áldást kapja, és egyben elindul a következő útra: hazamegy, továbbviszi, amit kapott. Reménység szerint pedig két év múlva ismét ott áll majd a küszöbnél, hogy belépjen a 2023-as Csillagpont ajtaján.  FOTÓ: CSILLAGPONT 10 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 8.

| AKTUÁLIS | SZEMÉLYES ÚTINAPLÓ Először vettem részt az ifjúsági találkozón, nem is akármilyen szerepben, a kommunik ációs munkaág társvezet ője voltam. Az én ösvényen lépkedése m mélyről indult: nem láttam mást, csak a roppant, másfél éves háttérmunkát, amely nég y napban „vész majd el”, a fáradtságot, amely előtt és mögött álltam, és talán a dühöt, hogy még a szü letésnapomat sem tölthe tem otthon. Majd én is lépkedni kez dtem. Az előkészítő nap okon még sietni akartam: legyünk már túl rajta. Aztán szép lassan kibontakozott az ösvény: észrevettem a bokrokat, a fákat, az eget. Végül meghallottam a többie ket is, akik velem banduk oltak: énekeltek, beszélgettek. Körém gyű ltek az önkéntesek, aki kért felelős voltam, akiknek eleinte csak gondjait, kéréseit láttam – később az ötleteiket, kedves sza vaikat is meghallottam . Láttam rajtuk, hogy kimerültek , de csak lépkedtek elő re lelkesen: ők is építették, egyengett ék az ösvényt. Segítettek abban, hogy mindenki kellően bizton ságban érezze magát ahh oz, hogy mosolyra húzza a száját vagy épp vállalja a könnye it mások előtt. Nekem is segítettek: eljö tt a születésnapom, és szégyenkezve ültem a fűben. Néztem az általuk éjszaka összev ágott beszámolóvideót, görget tem az applikációban az énekeket, ellenőriztem, hogy rendbe n van-e a közvetítés, kin t vannak-e a szükséges posztok az old alainkon, hallgattam az előadást – és egyszer csak otthon ére ztem magamat. Hálát ére ztem. Sírtam és nevettem egyszerre , és újult erővel láttam hozzá a következő tudósításhoz.

2021. augusztus 8.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Sosem vagyunk egyedül ILLÉNYI ÉVA

Kamaszként megborzongott mindattól, ami csillogó, erőteljes. Inkább a lírai, néha melankolikus zene vonzotta. Ma már a teológusok és a zeneakadémiai hallgatók élvezik szakmai felkészültségét, a minőségi tudás iránt elkötelezett hozzáállását és természetesen pozitív kisugárzását, életszeretetét is. Papp Anette egyházzenésszel beszélgettünk hitéletről, zeneszeretetről és a zsoltáréneklés fontosságáról.

Amikor telefonon felkértem erre a beszélgetésre, éppen nyaralt. Milyen feltöltődést választ egy zenetudós? A fiacskám és a férjem mindketten igen sportosak, ezért nyaralás céljából általában aktív pihenést választunk. Ez sok biciklizést, túrázást, kenuzást jelent, bármilyen olyan mozgásformát, amely családosan végezhető. Azt hiszem, annak a vonzereje, hogy hárman mozoghatunk együtt, mindent visz. Honnan ez a pozitív energia? Mondhatnám azt is, hogy genetika. A szüleim is hasonló habitussal bírnak. Felmenőim parasztemberek voltak, földműves– vasutas família leszármazottja vagyok. A kiegyensúlyozottságra törekedő, nyugodt, dolgos alaptermészet, azt hiszem, az elődjeim öröksége. Nagymamám másfél hete ünnepelte a 12 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 8.

századik születésnapját. Vagyis egyrészt ez genetikus, másrészt azt gondolom, hogy elég idős vagyok már ahhoz, hogy az életet egyfajta minőségben tudjam élni. Menjünk vissza a kezdetekhez. Komlón született. Hogyan került kapcsolatba az egyházi zenével egy komlói kislány? A baranyai katolikus svábok öröksége az enyém. Emberemlékezet óta katolikus, hívő családban nevelkedtem, de aztán jött a rázós kamaszkor, amikor mindenfajta kérdéseim lettek. Azért választottam a református felekezetet, mert a felmerülő kérdéseimre ebben az egyházban találtam meg a válaszokat. Megismerkedtem az akkor a városba érkező lelkipásztorral, aki érdeklődve fogadta ezeket a kérdéseket. Nap mint nap ott mentem el a parókia előtt, és az onnan kiszűrődő fénynél láttam, hogy irtózatos mennyiségű könyve

| INTERJÚ |

van, és ez engem nagyon vonzott. A könyvtárából elkezdtem kölcsönözni a köteteket. Közben kérdeztem, ő levette a dogmatikai műveket a polcról, kikereste, majd elolvastatta velem a vonatkozó részeket. Komolyan vette a kérdéseimet, és meg is tudta válaszolni, én pedig el tudtam fogadni azokat. Korábban senki nem zenélt a családban. A bátyám a Komlói Kodály Zoltán Ének-zenei Katolikus Általános Iskolába járt, de nem zenei tagozatra. Viszont egy alkalommal a tanárok hangszertanulásra toboroztak ifjakat, és a testvérem azzal jött haza, hogy szeretne megtanulni klarinéton játszani. A beiratkozásra elkísértem őt és édesanyámat. Én szószátyár voltam, a bátyám csendes. Minden kérdésre én válaszoltam helyette. Az igazgatónő megkérdezte, hogy lenne-e kedvem zeneóvodába járni. Édesanyám elbeszélése szerint picit gondolkodtam, majd azt mondtam: „nem bánom, zenére járnék, de óvodába semmiképpen”. Erre az igazgató néni azt válaszolta, hogy nem bánja, nekem csak zenére kell járnom, óvodába nem. Így négyévesen elkezdtem a zenetanulást. Később az általános iskolában zenetagozatra jártam. Így kezdődött a komlói zenei és keresztyén életem.

na a jelentkezést az egyházzene szakra, pótfelvételivel még megtehetem. Úgy gondoltam, hogy jól jön a karvezetés mellé, így a két tanszakon egyszerre diplomáztam. A Zeneakadémia negyedévétől lett nyilvánvaló számomra, hogy az egyházzene lesz életem pályája. Attól fogva gyakorlatilag eköré szerveződött az érdeklődésem és az életem. A tanulás után jött az oktatás? A tanítást mindig is szerettem. Korábban Pécsett, egy rácvárosi általános iskolában már tanítottam egy évig éneket és kórust. Ez mélyvíz volt, de nagyon szerettem, és hálás vagyok mind a mai napig, hogy ott kipróbálhattam magam. Zeneakadémiásként tanítottam a Baár–Madas Református Gimnáziumban egy félév egyházi éneket és éneket. A zeneakadémiai kezdeteket Dobszay László tanár úrnak (Széchenyi-díjas magyar zenetörténész, népzenekutató, karnagy, egyetemi tanár, köszönhetem, de hálával tartozom a pécsi tanáraimnak is. Budapesten említhetném még Sári Józsi bácsi nevét (Sári József Kossuth- és Erkel-díjas magyar zeneszerző, Párkai István tanár úrét (Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kos-

„A Zeneakadémia negyedévétől lett nyilvánvaló számomra, hogy az egyházzene lesz életem pályája. Attól fogva gyakorlatilag eköré szerveződött az érdeklődésem és az életem.” A pécsi Művészeti Szakközépiskolában érettségizett. Ott már egyértelmű volt, hogy a zenei pályát választja? Az egyértelmű volt, hogy a zenei pálya mellett teszem le a voksomat, azonban tizennyolc évesen még nem éreztem magam készen arra, hogy Budapesten kezdjem az életemet. Kalandos volt Komlóról elkerülni Pécsre, de nem voltam kollégista. A művészetiben karvezetés–szolfézs–zeneelmélet szakos voltam, este hat-hét óra előtt nem végeztem, Komlón még heti kétszer kóruspróbánk is volt. Sokszor este tíz előtt nem értem haza, így a szüleim ott vártak minden este a buszmegállóban. Ebből nagyon nehéz volt kilépni – ezt tizennyolc évesen pontosan felmértem. Sok zeneakadémista ismerősöm volt, az általuk elmondott „gyűrődésre” még nem vágytam. A Pécsi Tudományegyetem akkor indított ének-zene–karvezetés képzést Tillai Auréllal, Vidovszky Lászlóval, Hegyi Istvánnal, Horváth Bélával, csupa olyan „nagysággal”, aki engem nagyon is vonzott. Az első diplomámat ott szereztem meg. Ezek után lett nyilvánvaló számomra, hogy a Zeneakadémiát nem lehet megkerülni, hiszen ez az intézmény a magyar zenei élet fellegvára. Felkészültem arra, hogy a hétköznapjaimat Budapesten éljem, a hétvégeken pedig ugyanúgy a komlói református templom padjaiban ültem. A Zeneakadémiára karvezetés–szolfézs–zeneelmélet szakra felvételiztem, és amikor megkaptam a felvételi értesítőt, „meghívólevelet” kaptam mellé, amelyben az állt, hogy ha elmulasztottam vol-

suth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar karmester, karvezető, tanár, a karvezetés tanszakról. Az igazán fontos és meghatározó ember mégiscsak Dobszay László volt, aki az egyházzene tanszakra hívott oktatni. Ez nagy egymásra találás volt, mármint én, a tanítás és az egyházzenei tanszék között. A legfiatalabb tanár voltam akkor. Másoddiplomásokat, tapasztalt, jó zenészkollégákat tanítani nagy erőpróba volt. Ma már a református egyetem előadója is, ahol a szemináriumok, a szabadon választható tanegységeken túl kötelező tárgyként egyházzene-történetet és himnológiát oktat, de volt vendégtanár a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben is. Van tapasztalata arról, hogy mennyire népszerű az egyházzene szak. Sajnos most az egyházzene-oktatásunk mélyrepülésben van. Nem látom azt a feltörekvő ifjú nemzedéket, amely tűzön-vízen át vinné ezt az ügyet. Ebben nekünk oktatóknak, kutatóknak is részünk van, mert nem érjük el azokat, akiket örömmel látnánk a szakon, de nyilván más körülmények is tehetnek róla. Több mint húszéves pályafutásom alatt azért sok tehetséges református egyházzenész diákom volt, akikre büszke vagyok. Most azonban kis megtorpanást látok. Feladni azonban nem szabad, amíg akár egy tanulni vágyó növendék is van, azt az egyet is olyan gondossággal kell oktatni, mintha huszonkét társával együtt ülne ott a padban. 2021. augusztus 8.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

ÚT A KÁROLIIG ném közelebb hozni a hívekhez. Ebben 2018-ban a Károli Gáspár Református nagy perspektívák vannak, amelyeket Egyetem Hittudományi Karán az „Év Papp Anette első diplomáját a pécsi nem használunk ki eléggé. Remélem, oktatója” lett. A lelkészi pályára lépő Janus Pannonius Tudományegyetemen hogy a budafoki vespera-sorozat ebben fiatalok mennyire nyitottak a dédanyászerezte ének-zene és karvezetés szakon kiváló eredménnyel. Öt év múlva valamennyire előrevisz. inktól átörökített zenére? ugyancsak kiváló eredménnyel végzett A Károlin az oktatási filozófiám egyik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Öntől idézem: „Amíg keresztyénség sarkalatos pontja az a református – Egyházzenei Szakán, valamint ugyanitt van a földön, addig a zsoltárnak szólmondjuk úgy, otthoni – kegyesség, középiskolai ének-zene tanár, karvezető nia kell”. Mi az üzenete egy régi magyar amelyet oly régen elhagytunk, és ami a szakon. 2003-ban a Szabad művészetek doktorává avatták a Zeneakadémia református éneknek napjainkban? Homegmaradásunk záloga lehetne, ha fel egyházzenei tanszékén. Az óprotestáns gyan tud minket erősíteni a hitünkben? tudnánk eleveníteni. Ennek elengedheliturgikus gondolkodásmód szakértője. Vagy miként tudja megszólítani a nem tetlen része az egyházi ének. Nem azért Megalapította a Budafoki Református hívő embereket? mert hazabeszélek, hanem mert a zene Egyházközség Kántorátusát, amellyel azóta is ápolják az óprotestáns Egy régi magyar éneknek számunkra, olyan húrokat képes megmozgatni benörökséget, a vesperákat, kiegészítve hívők számára is többrétegű üzenete nünk, amelyeket a szavak talán sosem. genfi zsoltárokkal és népénekekkel. van. Induljunk a külső héjtól. Van irodalKülönösen igaz ez a ma, amikor minJelenleg a Károli Gáspár Református mi és történeti értéke, amit ne hanyadenhonnan ömlik ránk a szó, már szinte Egyetem Hittudományi Kar Himnológiai goljunk el, mert az ifjúságnevelésben nem is tudunk odafigyelni arra, hogy mit Tanszékének vezetője. például ezek sarkalatos kérdések. Aztán mondanak. A beszéd kevésbé, de a zene van református értéke is: ha egy 16-17. talán még mindannyiunkat elér. Nemrészázadi éneket nézünk, megtudhatjuk belőle, hogy ki volt Sztágiben olvastam, hogy éneklés közben nem tudunk másra gonrai Mihály, és rajta keresztül kik voltunk mi a 16. században, de dolni. Kénytelenek vagyunk arra figyelni, amit énekelünk, mert tovább fűzhetjük Szenczi Molnár Alberten vagy Kanizsai Pálfi ha elkalandozunk, akkor „besülünk”, és kész, vége a dalnak. Azt Jánoson keresztül. Azonban a régi magyar éneknek van belső látom a fiatalokon, hogy csetelnek, letöltenek, egyszerre írnak, héja is. Tudjuk, hogy a Zsoltárok könyve eleve verses műfaj, de olvasnak és számolnak. Vagyis sok mindent tudnak egyidejűleg a zsoltárt nem a kötött szótagszám teszi verssé. Ezt a 16. szácsinálni, de az egyvalamire koncentrálás készsége meggyengült. zad már nem érezte, és úgy gondolták, hogy valóságos verseket A koncentrációban például a nagy szerepét látom az éneknek. készítenek a bibliai könyv szövegéből. Ennek az az értéke, hogy Másrészt pedig őseink stafétabotja igen fontos üzenetet hordoz: ha az ember elolvas egy zsoltárt, hozzá elénekel egy zsoltárnem vagyunk egyedül. Ma egy fiatalnak – főleg az elmúlt másfél parafrázist, akkor ahhoz valamilyen személyes kötődése is lesz. évben –, alapvető élménye az, hogy egyedül van. A református fiatalnak óriási előnye van: tudhatja, hogy sosem volt és sosem Az egyházzenész milyen zenét hallgat, amikor éppen nem dollesz egyedül. Kétezer év áll mögötte, ki tudja mennyi áll még gozik? előtte, és ő ott van ennek a metszéspontjában. A missziónak Szeretem az opera világát, a barokk zenét, különösen Bachot. azért jó eszköze az ének, mert egy frissen megkeresztelt, megMindig elrémülnek a diákjaim, amikor elmondom, hogy zenetért fiatal mégiscsak idegenül mozog az egyházban, de mihelyst akadémista koromban közel álltam a kortárs zenéhez, és abmegtanulja az egyházi énekek legalább egy részét, akkor ugyanban az öt évben jelentős kortárszenei bemutató nem nagyon azt a kétezer évet érezheti maga mögött, ugyanúgy örökössé volt nélkülem. Ezt ma is fontosnak tartom, csak az élet kicsit válik. Ha hajlandó ebbe belekapaszkodni, sokat nyerhet vele. máshova sodort. A gyermekem tizenegy éves, lassan a kön�nyűzene felé is nyitni kell: ez nálunk most a Beatles. Először a Sokan mondják, hogy a hívők gyakran éneklik rosszul a zsolKing’s Singers-feldolgozást hallgattuk „rongyosra”, és most az tárokat. A budafoki református templomban olyan sorozatot eredeti Beatles-számokat tettük mögé. Érdekes látni, ahogy indított, amelynek célja a 16-17. századi protestáns zenei a fiam rácsodálkozik arra, hogy egy komolyzenei feldolgozás örökség felelevenítése volt. Sikerül közel hozni az említett fiamögött mi az a könnyűzene. Egészen pici kora óta nem a potalokhoz ezeket az énekeket? pos felvételeket, hanem inkább a népzenébe hajló Boban MarA zsoltár éneklése a keresztyén ember őslényegéhez tartozik, ković-zenéket hallgatja. Elkezdett tanulni trombitán játszani, mint a Miatyánk naponkénti mondása. Tehát a Zsoltárok a Biblitalán épp a szerb művész hatására. Emellett négy éve zonának az az Isten által sugalmazott könyve, amelyet eleve énekgorázik. Ehhez elengedhetetlen, hogy hallgassa Kocsis Zoltán lésre adott a híveinek azzal, hogy őt így kell dicsérni. Erről nem felvételével a Bartók gyermekeknek című sorozatot. Elképeszmondhat le egyetlen keresztyén ember sem. Hozzánk, refortő mennyiségben hallgatjuk együtt a jobbnál jobb zenéket.  mátusokhoz is közel kell állnia a zsoltáros könyvnek: olvasva és énekelve is. Mivel énekes vagyok, elsősorban az utóbbit szeretFOTÓ: BAZÁNTH IVOLA

14 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 8.

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A tiszta kommunikációt meg kellene tanulnunk, mert sok félreértés van közöttünk, és ezekből gyanakvás vagy sértődés születik, amit nehéz tisztázni, és nehéz újból megnyílni egymás felé. Gyermekkorunkban tanulunk meg beszélni, a szükségleteinket kifejezni, a tárgyakat és a jelenségeket nevükön nevezni. Óriási felelőssége ez azoknak, akik a gyermekekkel foglalkoznak. A drasztikus érzéseket, például a félelmet és a fájdalmat a síráson túl még csak-csak megpróbáljuk szavakba önteni, de a finomabb érzelmeket ritkábban sikerül. Kell hozzá a megfelelő szókincs, és még inkább az őszinteség és a bizalom. Őszinteség elsősorban önmagunkhoz – ám ha megállapítja is az ember-gyermek, hogy mit érez – esetleg szorongást vagy talán magányt –, kérdés, hogy kinek lehet ezt elmondani? Eleinte ezt nem mérlegeljük – csak később, amikor csalódunk, mert nem figyelnek ránk és nem törődnek velünk. „Én még őszinte ember voltam, / ordítottam, toporzékoltam. / Hagyja a dagadt ruhát másra. / Engem vigyen föl a padlásra.” (József Attila: Mama) Egyáltalán van-e értelme kimutatni, mi történik bennünk, ha pusztába kiáltó szó marad? Nem élnek-e vissza mások a gyöngeségünkkel? A költő úgy érezte, hogy anyja rá sem néz, csak a munkával törődik. Sok családi történetben visszaköszön ez az élmény. Néhány ilyen csalódás után a gyermek visszahúzódik, és megtanulja, hogy nem érdemes kimondani, mit érez: úgysem hallják meg. Később már kérdésre sem felel, inkább magába zárkózik. A tiszta, nyílt beszédet, az énközlést (az egyes szám első személyű önkifejezést) és az azt igazoló, világos magatartást meg kellene őrizni, illetve felnőttként újra kellene tanulni. Ezen alapul az igazi bizalmi kapcsolat, barátság, szerelem, szülő-gyerek viszony kialakítása és erősítése. Nagy tudomány és művészet ez. Mély és rendszeres önvizsgálat kell ahhoz, hogy megtudjuk, mit gondolunk, mit szeretnénk, miben hiszünk és mit akarunk tudatni másokkal. A legtöbb ember ugyanis ösztönösen és megszokásból beszél. Másoktól vett, örökölt sablonokat és előítéleteket használ. Meg sem gondolja, hogy mit közöl azokkal. Jézushoz odavittek egy siket és néma, az eredeti szöveg szerint: nehezen beszélő embert (Mk 7,31–37). A görög „kóphosz” szó jelentése: tompa, erőtlen, siket, néma, érzéketlen, tudatlan. Nem tudjuk, hogy mi okozta nála a betegséget. Születése óta ilyen volt – talán dadogott –, vagy gyermekkorában érte súlyos élmény, amelytől kezdve nem hallott és nem beszélt jól, gátlásos lett? Talán túl sokszor elhallgattatták, leszólták, elítélték, hogy elakadt a szava.  (Folytatjuk)

IMÁDKOZZUNK! Te előbb szerettél engem, mielőtt én szerethettemvolna bárkit is.Te előbb megtettél értem mindent, mielőtt én kérhettem volna Tőled bármit is. Te előbb győzted le a halált annál, mint hogy én félni kezdtem volna attól. Uram, semmit sem tettem mindezért, mégis minden készen állt már arra, hogy életem kiteljesedve, boldogan telhessen. Térdre kényszerített ez a felismerés és összetört. Ki vagyok én, hogy valaki előre így szeressen? Ki vagyok én, hogy valaki előre ajtót nyisson nekem a világra? Ki vagyok én, hogy valaki értem áldozza magát? De leginkább azt köszönöm, hogy mindez nem rólam szól, hanem Rólad, mert úgy szeretted ezt a világot… Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

A hatalom nyelvéről Aháb idejében történt (1Kir 21), hogy a király szemet vetett egy Jezréel mellett fekvő birtokra. Jó pénzt vagy cserebirtokot adott volna érte, de a gazda, Nábót, hajthatatlan maradt: „Az Úr őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet!”. Az elkeseredett uralkodónak a felesége sietett segítségére, a vonakodó Nábótot koholt felségsértési perben halálra ítélték, megkövezték, birtokát elkobozták. Ezt az elbeszélést sokáig a földhöz fűződő jogok szempontjából értelmezték, szembeállítva a királyi nagybirtokot a családi gazdasággal, hangsúlyozva, hogy a földek egy kézbe kerülését akarták elkerülni. Napjainkban megjelent az a gondolat is, hogy a szakasz voltaképp a jogállam elbukásának históriája. De történetünk nem a forradalmárok kiskátéjából való, hanem egyszerű gondolatot tükröz: Nábót az ősi szokások érvényét mutatja fel, az atyai örökséget tekintve mindenek felett védendő értéknek. A király és különösen a felesége ezzel nem tud mit kezdeni. Ők üzletet látnak, és erőt demonstrálnak, segítőkész partnerekkel veszik körül magukat. Nábótnak nincs helye a hamis tanúk és elfogult bírák világában, és épp ez teszi a történetet megrázóan aktuálissá. Ő és a király két nyelvet beszélnek, sőt: mintha két világban élnének. Egyikük Izráel hagyományát éli meg, azt vallja, hogy a földet nem kellene adni-venni – véglegesen –, mert annak igazi gazdája az Úr (3Móz 25,23–24), a másik uralkodni akar, és igyekszik Izráelt a térség többi államához hasonló országgá tenni. A királyi udvar Kánaán világát tekinti normálisnak, ezzel szemben az elavultnak tartott héber értékek világa bukásra van ítélve. Átmenetileg. Az utolsó szót az igazságos bíró, az élő Isten mondja ki. Meghirdeti ítéletét prófétáján keresztül, és bár a bűnbánó király megmenekült, uralkodóháza nem kerülte el sorsát. De az már egy másik véres történet.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD

2021. augusztus 8.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

A falak mi magunk vagyunk HEGEDŰS BENCE

Mozgalmas évnek indult a 2019-es esztendő a Medinai Református Leányegyházközségben, ahol a maroknyi gyülekezet úgy döntött, elindul a Magyar Falu Program pályázatán, amelyen végül közel huszonhárommillió forint vissza nem térítendő támogatást nyertek el. A nem csekély összeget több célra használták fel: jutott a régi parókiaépület teljes tetőzetének felújítására és közösségi tér kialakítására is, valamint egy tizenegy alkalomból álló programsorozatot is szerveztek, amely megmozgatta és közelebb hozta egymáshoz a gyülekezet tagjait.

Kellemes időjárás fogad Medinán augusztus első vasárnapjának délelőttjén. Az 1790-ben épült, dombtetőn álló templom két harangja istentiszteletre hívogat, az idősebb falubeliek szerint hangjuk azt mondja: „búzakenyér jó kenyér”. Medinán minden második vasárnap tart istentiszteletet Ujlaky Tibor, aki a négy kilométerrel arrébb fekvő Szedres parókus lelkésze, de ő a szomszédos Tengelic református gyülekezetének vezetője is. Az egyhajós templomban még él az évszázados szokás, amely szerint a nők és a férfiak egymástól külön ülnek: az oldalsó bejárattól balra fekvő padokban foglalnak helyet a nők, jobbra a férfiak. Ujlaky Tibor a szőlősgazda példázatát hozza a gyülekezet elé, akik figyelmesen hallgatják a prédikációt, majd a záróének után a kedvünkért néhány percig velünk maradnak a templomban, hogy elmondják benyomásaikat a tavalyi programsorozatról. 16 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 8.

A HŐSÖK EMLÉKÉRE Az egyházi-kulturális programsorozat egy teljes évig tartott Medinán, ahol 2019 októberében rendezték meg az első pályázati pénzből finanszírozott eseményt, A medinai református gyülekezet napját. Ezen a napon a medinaiak hálával gondolnak vissza őseikre, akik templomot építettek, illetve akik hősi halált haltak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vagy az első és a második világháború alatt. – Megható megemlékezésen vettünk részt. Sokan voltak a templomban, akik nem hallották még ezt a névsort így, együtt – mondja Révai István utalva arra, hogy Ujlaky Tibor a hálaadó istentisztelet végén felolvasta a gyülekezet hősi halottjainak névsorát. – A nevek elhangzása közben a zúgó harangok és a medinai hősök még élő hozzátartozói, illetve a megjelentek is megkönnyezték a gyülekezetünk hőseit. „Kiontott vérük hoz-

| REFORMÁTUS ÉLET |

„A szeretetvendég bősége, a kedves kiszolgálás, a közvetlen beszélgetések mind hozzájárultak, hogy mindenki lélekben és tudásban gazdagodva távozhasson.” (Barteczka Mária)

zon áldást a magyar hazára!” Így zárta a névsort a lelkipásztorunk – emlékszik vissza az alkalomra Topánka-Révai Lilla Irén közművelődési szakértő, egyházi közösségszervező, aki összeállította és megszervezte a programsorozatot. Az októberi alkalom nemcsak a megjelentek nagy száma miatt volt különleges, hanem azért is, mert a hősi halottakról katonai tiszteletadás mellett emlékeztek meg: a díszőrök a Magyar Honvédség 54. Veszprémi Radarezredétől érkeztek.

Az elképzelés szerint a medinai gyülekezetben havonta egy-egy előadást szerveztek volna, amelyek legtöbbször közvetve vagy közvetlenül kapcsolódnak a Bibliához. A gyülekezeti nap után, novemberben a Vizsolyi Biblia 1990-es hasonmás kiadását mutatta be Szabó András irodalomtörténész, decemberben pedig megszervezték az I. Adventi Kórustalálkozót, amelyen a házigazda a hét éve működő és öt nyelven éneklő gyülekezeti kórus, a Medinai Miss-Sió Kórus volt, akik a Szekszárdi Liszt Ferenc Pedagóguskórust, valamint a Kajdacsi Főnix Református Kórust látták vendégül. A következő előadást februárban Fráter Erzsébet, a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert kurátora, a Növények a Bibliában című könyv szerzője tartotta. Több gyülekezeti tagnak is ez az előadás volt az egyik kedvence, köztük a hétéves Burányi Noelnek és édesanyjának is. – Nekem és a kisfiamnak is Fráter Erzsébet előadásai tetszettek legjobban, ő még a mai napig felemlegeti őket, beszél róluk az óvodában és igazából mindenhol. Ezek az előadások mélyítették a hitet a fiamban, aki sokat tud és még többet kérdez Jézusról, de mindig vissza-visszatér ezekre az előadásokra és arra, ahogyan a kurátor zárta a beszédeit: „az én mesterem Jézus Krisztus” – mondja Burányiné Ifju Emőke. Hozzáteszi, hogy Noelre, aki egy kivételével az összes programon jelen volt, nagy hatást tett a Biblia hangszerei című előadás is, főleg amikor felharsant a sófár, a legősibb bibliai hangszer. A kosszarvkürt megszólalását élete legszebb élménynek nevezte Révai Istvánné Piroska, a gyülekezet korábbi pénztárosa is.

BIBLIAI ALAPOKON

KÖZBESZÓL A KORONAVÍRUS

– Még a pályázat megírása előtt beszélgettünk a gyülekezeti tagokkal arról, hogy milyen programokon vennének részt szívesen. Néhányban meg is egyeztünk, majd mindenki hazament, és imádkozott a programsorozatért. Reggel úgy ébredtem fel, hogy azonnal meg kell fognom egy tollat, és írnom kell. Az Úristen szó szerint lediktálta a programtervet és a tematikát – mondja Topánka-Révai Lilla Irén. – Az egyházi kulturális programsorozat mottóját a Példabeszédek könyvéből választottuk: „Aki másokat felüdít, az maga is felüdül.” (11,25) Végül bátran mondhatom, hogy ez valósággá is vált, mert boldogan jöttek, és boldogan is mentek el előadásainkról az emberek – teszi hozzá.

Mialatt a gyülekezet a programsorozatra készült, elkezdődött a régi parókiaépület tetőzetének felújítása, valamint az egyik nem használt szoba közösségi térré alakítása is. A munka megakadás nélkül zajlott a tervek szerint, viszont 2020 márciusában felütötte fejét a COVID-19, és a szigorú járványügyi intézkedések miatt a programsorozatot szüneteltetni kellett. Így hiába készültek el a munkálatokkal, az augusztusban újrainduló esemény alkalmait nem tudták a nehezen szellőztethető, új helyiségben megtartani. A tizenegy programot négy helyszínen rendezték meg. – Nehéz volt a vírus miatt bármit is szervezni, teljesen leálltunk, nem voltak istentiszteletek sem. Aztán ahogy lehetett,

„Az egyházi kulturális programsorozat mottóját a Példabeszédek könyvéből választottuk: »Aki másokat felüdít, az maga is felüdül.« (11,25)” (Topánka-Révai Lilla Irén)

2021. augusztus 8.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

rohamtempóban, az utolsó hat hétben sikerült megrendezni a pályázatban vállalt programokat. Ez is csoda volt, hogy az utolsó előtti pillanatban, nagy erőfeszítésekkel sikerült – mondja Topánka-Révai Lilla Irén.

VISSZA A BIBLIÁHOZ A Kenyér a Bibliában című előadás szintén népszerű, ha nem a legnépszerűbb volt a programok sorában. Újkenyér ünnepéhez közel, augusztus közepén tartotta Kászpári Károly pékmester, aki a szomszédos Tengelicen működteti műhelyét. – Nagyon örültem, amikor felkértek az előadásra, még nagyobb örömmel jöttem át Medinára, és beszéltem a kenyér és a Biblia kapcsolatáról – mondja Kászpári Károly, aki szintén részt vett a vasárnapi istentiszteleten, habár ő maga evangélikus. Az előadásra a pékmester többféle kenyeret hozott magával, amelyeket meg is kóstolhattak a résztvevők. Volt nemzeti szalaggal átkötött házi fehér kenyér, fekete berkenyés kenyér és Biblia-kenyér, amely a legnagyobb érdeklődést váltotta ki.

„A szilárd alap az őseink hite, amelybe kapaszkodhatunk. A falak mi magunk vagyunk, akik megtartjuk azt, amit kaptunk. A tető pedig az ifjúság felettünk.” (Godóné Varga Piroska) – A Biblia-kenyér receptjét a Szentírásban található alapanyagokból – köles, árpa, zab, méz, mák, kömény és búza – állította össze egy osztrák vállalkozás, ez alapján sütöttem meg – avat be Kászpári Károly, aki elmondja azt is, hogy előadása után a gyülekezetből többen ott maradtak, és tartalmas beszélgetés alakult ki. – Jó élmény volt – zárja a visszaemlékezést. Augusztus utolsó napjaiban ismét Fráter Erzsébet tartott előadást a medinai gyülekezetnek a bibliai étkekről és étkezésekről, egy héttel később pedig már a Medinai Gitárszakkör és a Medinai Tamburazenekar adott koncertet a gyülekezetnek. Azt is megtudtuk, hogy a nyolcvanöt fős gyülekezet negyede zenész, de ez a felülreprezentáltság az egész falura jellemző, nem véletlenül tartották meg idén az első Medinai Zenésztalálkozót. Az utolsó program ugyancsak nagy érdeklődést váltott ki – ehhez talán annak is köze volt, hogy a Szőlő és bor a Bibliában című előadást Hajdu Edit agrármérnök és növénygenetikus tartotta, aki a Medina névre keresztelt vörösborszőlő-fajtát kinemesítette.

HITTEL, HIT ÁLTAL – Azon túl, hogy a református közösséget, a medinaiakat és a környező településen élőket összehozták ezek az alkalmak, mindegyik – szakmájában elismert, felkészült – előadó vagy 18 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 8.

fellépő élő hitről tett tanúbizonyságot, és ez a gyülekezetet is erősítette. Ők negyvenen nemcsak a tudásunkat tágították, hanem mély lélekélményeket is hagytak – mondja Sáfrányné Szabó Tünde presbiter, a gyülekezet egyik mozgatórugója. Meglátásával egyetért Révai Istvánné Piroska is, aki szerint nemcsak az előadók és a fellépők szakmai tudása volt kiemelkedő, hanem „átjött” az a mély hit is, amely bennük él. – Érezni lehetett, hogy hitben járnak. Csodálatos volt osztozni ebben – vallotta meg az asszony. – Ezek a programok hozzájárultak ahhoz, hogy a megváltottság örömét a szívünkben hordozhassuk, és segítették hitünk megerősödését is – mondja Topánka-Révai Lilla Irén. – Ha ezt mi tovább tudtuk adni gyülekezeten belül és azoknak, akik részt vettek ezeken a programokon, akkor azt mondom, megérte megtartani azokat – teszi hozzá. Az egyházi közösségszervező úgy véli, ezen az úton továbbhaladva lehetne erősíteni a keresztyén identitástudatot is. – Azt, hogy mi az Úr Jézus megváltott népe vagyunk. Az ilyen programok nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az emberek visszataláljanak teremtő Istenükhöz. Barteczka Mária nyugdíjas tanítónő bár Szedresen él és katolikus vallású, egy kivételével az összes előadáson jelen volt. – Sok mindenre rácsodálkoztam, amit eddig nem tudtam, vagy nem így gondoltam. A bibliai témák, a Szentföld képei, a

| REFORMÁTUS ÉLET |

A FALAK MÁR ÁLLNAK Medinán a kilencvenes években nagy evangélizációs táborokat tartott a Tolnai Református Egyházmegye, és ehhez lelki központot is elkezdtek felépíteni a templom alatt fekvő területen. Az elmúlt harminc évben a központot nem sikerült befejezni, az építkezés állagmegóvás mellett áll. – Az épület megvan, a falak ott is magasodnak, reméljük, a mi parókiánkon fog majd lakni az a lelkész, aki az evangélizációs központot, és a mi gyülekezetünket is vezetni fogja – reménykedik Godóné Varga Piroska.

zenei anyagok felemelő, lélekmelengető hangulatot teremtettek. Ehhez persze szükséges volt az előadók felkészültsége és a hallgatók befogadókészsége, nyitottsága. Az előadásokat követő szeretetvendégség bősége, a kedves kiszolgálás és a közvetlen beszélgetések mind hozzájárultak, hogy mindenki lélekben és tudásban gazdagodva távozhasson, és sokáig emlékezzen az itt szerzett élményekre – foglalja össze a programsorozat alatt szerzett tapasztalatát.

HÉTKÖZNAPOK KÖZÖTT Godóné Varga Piroska, a medinai gyülekezet gondnoka szerint érdemes a kis gyülekezeteknek is efféle programokat szervezni. – Ez a sorozat megerősíthet más kis gyülekezeteket is abban, hogy érdemes kiemelni így a szürke hétköznapokat. Nagy tanulság ez, amely megerősödést és erőt adhat a gyülekezetnek. Mert bár kis közösség vagyunk, év közben egy-két kisebb alkalmunk van, vasárnaponként pedig kevesen vagyunk, ám amikor valamilyen programról van szó, azt van, aki megszervezi, van, aki előkészíti, és van, aki végrehajtja. És hiszem, hogy közönség is mindig lesz – mondja bizakodva. Hasonlóan bizakodó a gyülekezet jövőjét tekintve. Úgy véli, egy feladat áll a gyülekezet előtt a következő években. – Az alapok szilárdak, a falak állnak, a tetők pedig megújulnak felettünk. Igaz ez átvitt értelemben is: a szilárd alap az őseink hite, amelybe kapaszkodhatunk. A falak mi magunk vagyunk, akik megtartjuk azt, amit kaptunk. A tető pedig az ifjúság felettünk. Egyelőre az a feladatunk, hogy ezt a szintet megtartsuk, és kivárjuk azt az időt, amelyet már az Úr elkészített – hiszen miért rakott volna szilárd alapon álló falakra új tetőt?  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2021. augusztus 8.

Reformátusok Lapja 19

| REFORMÁTUS ÉLET |

Múlt és jelen szelíd harmóniája

Lélekemelő ünnepség résztvevői voltunk Isten kegyelméből testvérgyülekezetünk, az erdélyi Mezőpaniti Református Egyházközség szemet, szívet és lelket gyönyörködtető új templomának felszentelésekor, július 18án – írja Huszár Pál nyugalmazott dunántúli főgondnok, várpalotai presbiter. A mintegy kétezer lelket számláló mezőpaniti gyülekezet kinőtte, ezért lebontotta a 18. században épült, többszöri toldozgatás után is csak háromszázötven fő befogadására alkalmas templomát, és hatszáznegyven személyes új hajlékot épített helyette. Kitűnő tervezői munkának bizonyult múlt és jelen szelíd harmóniájának megteremtése az épületen. A gótikus stílusú főbejárat, a falba mentett gótikus ajtókeret és a rózsaablak szépen illeszkedik a 21. századi építészeti megoldásokhoz, a templombelső berendezése pedig hagyományainkhoz illően puritán. A templomszentelő istentiszteleten a 25. zsoltárt – „Utaid, Uram, mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem, te ösvényidre taníts meg, miken intézd menésem” – énekelve megbizonyosodtunk arról, hogy az épület és az ugyancsak széppé varázsolt környezete mutatja: ez a közösség valóban megtalálta az Úristen ösvényét, és sikerrel igyekezett követni azt. Igehirdetése alapjául Kató Béla püspök a Mt 19,26-ot választotta: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Valóban, a templom felépítése emberileg lehetetlen lett volna, de az Úristen segítségével megvalósult. Mennyei Gazdánk megtalálta és rendelkezésünkre bocsátotta azokat a forrásokat – köztük Magyarország kormányának segítségét –, amelyek segítségével a tervből valóságos templom lett. A püspök igehirdetésében kiemelte, hogy „amikor az emberi lehetőség véget ér, mindig lehet reményünk az Úristen segítségére – soha ne mondjuk hát, hogy nincs megoldás”. A világjárvány által okozott tartós bezártság nagy tanulságaként egyetértés20 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 8.

sel hallgattuk a szavait, amelyek szerint „nemcsak a templomra van szükségünk, hanem egymásra is”. – A jövőt tudni nem a mi dolgunk – mondta Kató Béla –, de reménykedhetünk az Úr kegyelmében, és könyöröghetünk megtartatásunkért. A püspök záró imádságában köszönetet mondott a megtapasztalt segítségért, a sok egyéni áldozathozatalért, valamint a helyben maradó, felnőtt életét a szülőföldjén, felmenői egyházában tervező ifjúságért. Azokért az ifjakért, akik büszkén viselve székely népviseletüket forgolódtak az ünnepség ezerkétszáz résztvevőjének vendégül látásában. Ők is bizonyítják, hogy a mezőpaniti reformátusoknak van jövőképe, mert ismerik és magáénak is érzik Krisztus Urunk missziós parancsát. Magyarország kormányának képviseletében Varga Mihály miniszterelnök-helyettes, pénzügyminiszter mondott köszöntőbeszédet. Orbán Viktor miniszterelnök levélben üzent az ünneplő közösségnek: „A mezőpaniti református gyülekezet használja boldogan, rendeltetésszerűen, és nője ki mihamarabb most felszentelt gyönyörű templomát!” Cselekedje a minden kegyelem Istene, hogy ez az új templom maradéktalanul betöltse hivatását: hangozzék benne a megváltás örömüzenete, töltse be hittestvéreink hálaéneke, és folyamatos legyen a megtartatásunkért mondott könyörgés. Legyen segítségünkre Mennyei Gazdánk abban, hogy Krisztus-hívők és magyarok maradhassunk! Tudjuk, hogy ez a vágyunk az ő segítségével teljesülhet, de nekünk is meg kell tennünk a szent ügy érdekében mindazt, ami tőlünk telik.  FOTÓ: KISS GÁBOR

| GONDOLATOK |

T. NÉMETH LÁSZLÓ

Sötétségben, avagy ismét a harangszóról

A szerző újságíró

Illusztráció: Reflap-archívum

A következő történt a távirati iroda jelentése szerint: Nagy István társadalmi párbeszédet és törvényjavaslatot kezdeményezett a vidéki értékek és hagyományok megőrzéséért. Az agrárminiszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a vidéki életformának évszázadok óta szerves részei az ottani hangok és illatok. Ezek nem lehetnek zavaróak egy oda érkezőnek vagy újonnan beköltözőnek. Ebben a hírben önmagában nincs semmi különleges. Az agrárminiszternek ilyen kérdésekkel is szükséges foglalkoznia. Hogy miért éppen most kellett megszólalnia a tárcavezetőnek? Az már meglepőbb, és egészen abszurd oka van. Nagy Istvánt – és mellette még sokakat, köztük e sorok íróját is – megdöbbentette, hogy a nyaralók panaszai miatt megszüntették Balatonberényben a reggeli harangozást. Igen, megszüntették a reggeli harangozást, mert többeket zavart a korai ébresztés. De itt még nem álltak meg a „derék” városiak. Jóvoltukból ugyanis a település vezetésének a kakaskukorékolással kapcsolatban is van mivel ügyködnie. Úgy tűnik, azt is be akarják tiltatni. Ez az eset különös aktualitást adott a Reformátusok Lapja két héttel ezelőtti, harangokról szóló írásainak, hiszen a megjelenésük idején vált nyilvánossá ez a történet. Miként juthattunk el idáig? Törvényt kell alkotni a vidéki élet védelmére? Nem magától értetődő az, ami hagyományos és természetes? Hogyan is írja Bársony István az ákosi templomról írt tárcájában? „Lesem a hajnali harangszót, mely ujjongva száll a pirkadó ég felé: nincs akkor semmi más hang a faluban, csak a kondás kanyarít egy-két pattogást a karikásával, meg a kakas kukorékol. Harmathullás megmosta már a poros levegőt: tiszta a hajnali ég, nyitva a mennyország, mikor a falu harangja ébreszt.” A hajnali harangszó a magyar irodalomban folyamatosan megénekelt jelenség. Olyan érték, amelyre írók, költő, újságírók figyeltek fel az elmúlt évszázadokban. Mindannyian értették, érezték az

éjszaka sötétségét szertefoszlató, tiszta és nyugodt napindító üzenetét. Ám a hajnali harangszó nemcsak nyugalmat és tisztaságot hoz, hanem munkába szólít mindenkit. Azt is, aki hívő, azt is, aki nem. Amint korábbi lapszámunkban is írtuk, a keresztyén embert imádságra és hálaadásra is hívja. „Ébredjetek, – már a vidéket / Tiszta harangszó rezgi át, / Az igazak nagy istenéhez / Mondjatok egy forró imát. / Az igazság ösvényin járván, / Ott lesz mindig mellettetek; / Munkára fel, mert jő a nappal, / Ébredjetek, ébredjetek!” – szól Pap Kálmán református honvédezredes–költő Hajnali harangszó című versének utolsó versszaka. Sajnos a mostani ügy nem pusztán a zajokról szól. Ha a harang és a kakaskukorékolás ellen tiltakozókat valóban zavarják a reggeli zajok, akkor mit kezdenek a városban hömpölygő autók, a villamos és a leszálló repülők dübörgésével? A petíciót írók most győztek, hiszen reggelente már nem szól a katolikus templom harangja. Csatát nyertek a hagyományos értékek, a keresztyén kultúra és életmód elleni harcukban. Nekik már nem számít, sőt számukra petíciós téma a szakrális és spirituális tér. És mit tudunk mi tenni az értékeink védelme és megőrzése mellett? Imádkozunk azokért, akik már nem értik a hagyományos keresztyén kultúránkat. Imádkozunk azért is, hogy megmaradjanak hagyományaink, és ne az elcsendesedésre és a hálaadásra hívó vidéki hangok számítsanak zajnak – az amúgy egyre hangosabb – mindennapjainkban. Vigyázzunk tehát a harangszóra és a kakaskukorékolásra, mert a sötétség után szükség lesz rájuk az ébredéshez. Amint Mécs László katolikus papköltő is írja: „Elég volt az éjszakából! Álmodjunk már hajnalt végre! / Milliónyi kakas torka! kurjants, hajnalt hívogass! / Minden szívből, piros szívből kukorékold fel az égre! / Minden vándort útra küldj, és minden csírát szólogass! / Kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom.”  2021. augusztus 8.

Reformátusok Lapja 21

| INTERJÚ |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Ameddig a harang szól A teljes magyar sajtóban találkozhattunk azzal a hírrel, hogy Balatonberényben elnémult a reggeli harangszó. Előbb egy órával később szólalt meg, de a harang szavát zajként értelmező, és ebből fakadóan elégedetlenkedő nyaralóknak ez is túl korán volt, így maradt a néma csend. Ahogyan régen, úgy ma is roppant közösségi áldozathozatalba kerül egy harang létrejötte. Mi is őrizzük azokat az írásos dokumentumokat, amelyek a tizenkilencedik században készült harangjaink születésének körülményeiről tanúskodnak. Egy egész falu népének összefogásaként kerültek helyükre. Ennek köszönhetően templomunkban ma két harang is lakik. De lám, az elnémításuk, ahogy a nagy háborúban is, már jóval könnyebb. Ma már nem kell hozzá világégés, elég egy petíció is, ilyen indokokkal: hangos, zavaró, korán szól. Korábbi szolgálati helyemen életünk része volt a szomszédos templom harangja. Hangja végigkísérte a napot, jelezte a reggeli, déli és esti időszakokat. Jelzett és emlékeztetett. Mintha csak azt jelezné, amíg szól, minden rendben van; tudjuk, honnan hová tart az életünk. Vasárnaponként pedig mintha ünnepélyesebb lett volna a hangja. Megszólító és hívogató. Azonban mi marad nekünk, ha a leromboljuk örökségünk és életünk ezeréves rendjét, hogy helyébe a liberális világkép önkényes és türelmetlen, mást nem tűrő, mást el nem viselő szállásadói legyünk? Balatonberényben győzött a hangos kisebbség. A reggeli harangszó elnémult. Már semmi nem zavarhatja a nyaralók reggeli nyugalmát. Csak a kakasok és a hajnali vonat. Úgy hírlik, újabb petíciót fogalmaznak, kezdjenek ezekkel is valamit. Eközben a manapság számos társadalmi konfliktus által feszített Franciaországból végre jó hírt is hallani. Ott a nyaralók a kakasokat állították pellengérre. Végül aztán a vidékre költözött városiak feljelentéseit nemcsak a falvak népe, de a törvényhozás is megelégelte, így döntése értelmében az év elejétől törvény védi a francia nemzeti jelképnek számító tarajosokat. Sőt, nemcsak őket, hanem általában véve azokat a zajokat, amelyek a vidéki élethez és természethez lényegileg hozzátartoznak. Melyek ezentúl az úgynevezett hangörökség részét képezik. Ez megegyezik azzal, amit az épületek esetében műemlékvédelemként ismerünk. Nos, a balatonberényi példa azt jelzi, egy ilyen hangörökség-védelmi törvényre lassacskán nálunk is szükség lesz. Még mielőtt elfogynak a berényi kakasok, és a sokáig alvó turisták hangos kisebbsége a déli harangszót is száműzi a berényi templomtoronyból.  FÁBIÁN TIBOR

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ........................................................... Aláírás: ................................................................................... ReformátusokLapja Lapja 2019. 2021.január augusztus 6. 8. 22 22 Reformátusok



1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| EGYHÁZI ÉLET |

Van itt hely nálam HEGEDŰS BENCE

Immár húsz éve, hogy a Művészetek Völgyében jelen vannak a reformátusok, akik idén a templomban rendezett kiállítás, a zenés istentiszteletek és más programok mellett hét tematikus paddal várták a fesztivál közönségét. A jövőt illető sok bizonytalanság ellenére Bölcsföldi András, a projekt koordinátora biztos abban, hogy nem hagyják abba a kulturális missziót a Völgyben.

Még mindig aládúcolva áll a kántortanítói ház a taliándörögdi református templom szomszédságában, pedig arra számítottunk, hogy megújult épület fogad majd a 30. Művészetek Völgye fesztiválon. Már legutóbbi ottjártunkkor, 2019-ben sem volt használható a ház, és mivel építési területnek számított, az udvart is kordonnal zárták le a látogatók elől. Most sincs ez másként. Ugyanaz a raklapokból emelt barikád tartja távol a düledező építménytől a közönséget, amelyen még most, két évvel később is látható néhány darab Füle Tamás egykori fotókiállításának képeiből.

KÁVÉ AZÉRT AKAD Pedig a kántortanítói ház nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Református Udvar a Művészetek Völgyének egyik autentikus helyszínévé váljon, amely a látogatók szerint a leginkább megőrizte azokat az értékeket, amelyeket a több évtizedes fesztivál a kezdetektől fogva fontosnak tart. – Bejönnek ide az emberek, kapnak, találnak, és magukkal visznek valamit, főleg a lelkükben – fogalmazott korábban az udvar egyik látogatója. Az épület volt már festőműhely és kávéház is a korábbi években, a kávé és a vers pedig az évek alatt összefonódott a Református Udvar nevével – minket is egy jó feketével kínál meg Bölcsföldi András lelkipásztor érkezésünkkor. – Áll és áll. Áll még, ami örömteli, mert két év alatt nem dőlt össze,

viszont áll a felújítása is – foglalja össze a romos, jobb sorsra érdemes ház helyzetét a Károli Gáspár Református Egyetem spirituálisa. Két éve még arról adhattunk tájékoztatást, hogy a taliándörögdi kántortanítói ház bekerült a Dunántúli Református Egyházkerület felújítási programjába, ám a körülmények kedvezőtlen összjátéka – többek között a koronavírus-járvány és egy váratlan haláleset – miatt végül nem kezdődtek el a munkálatok. Bölcsföldi András bízik abban, hogy egyszer majd újra birtokba vehetik a házat, de az idő a felújítás ellen dolgozik. – Ha kidől a fala, akkor valószínűleg az épület sem maradhat meg – vetíti előre a legrosszabb eshetőséget.

CSAK A TEMPLOM A szűkített terület miatt – a 2019-es fesztiválhoz hasonlóan – idén nincs Református Udvar, a Művészetek Völgye programfüzetében is csak Református Templomként szerepel a helyszín. – Az alkalmi eseményeinknek idén a templom ad otthont, most éppen művészetterápiás alkotóműhely folyik a háromszáz éves falak között – mondja a lelkipásztor. A templom minden napon áhítatos percek helyszíne is, ahol mély beszélgetéseken és koncerteken is részt vehetnek a fesztiválozók, a rendezvény alatt pedig két zenés istentiszteletre is várja őket a gyülekezetet. 2021. augusztus 8.

Reformátusok Lapja 23

| EGYHÁZI ÉLET |

A tíz nap tematikája a Van itt hely nálam (2Móz 33,21) címet kapta, ehhez kapcsolódnak a teológusok által tartott déli áhítatos percek, erre rímel a templomban rendezett kiállítás és az a hét pad is, amelyeket Taliándörögd utcáin és terein helyeztek el a reformátusok.

RENDHAGYÓ KIÁLLÍTÁS

– az előbbi az első éjszaka eltűnt, viszont valaki otthagyott helyette egy borosüveget. Aztán odakerült valahonnan négy piros polifoam, amelyek vándorolnak: hol a pad alatt, hol rajta vagy épp mellette vannak – mondja a lelkész. A padnál elolvasható többek között Balogh-Horváth Mariann léleknyitogató gondolatsora az otthonról és erről a padról, illetve Lackfi János A hajlékkészítés zsoltára című verse.

A templomba lépve meghökkentő látvány fogad. A mennyeKISHERCEG, JÓZSEF ATTILA ÉS FORREST GUMP zetről tucatnyi emberalak csüng keresztre feszített pózban, de kereszt nem látszik, csak az emberek. Némelyik arca békés, Különösen aktív még az evangélikus templom előtt felállított mások kidülledt szemmel, vicsorogva néznek vissza ránk. Zelirodalmi pad, amelyet József Attila Istenem című verse nyomán lei Boglárka Latorlépés című kiállítása nem itt debütált, Pipás padnak is hívnak. Itt tizenhárom ismert és kevésbé 2020-ban már kiállították a latrokat Budapesten. ismert vers két-két sora olvasható, amelyeket össze – Ott láttuk tavaly februárban ezt a tárlatot, és kell kapcsolni. Ha nem sikerülne, akkor QR-kód seakkor döntöttük el, hogy meghívjuk a Művészegítségével meg lehet keresni a költeményeket. – tek Völgyébe. Csak ugye kimaradt egy év – emKitettünk egy régi, mechanikus írógépet is, amelékezik vissza Bölcsföldi András. Zellei Boglárka lyen lehet egymásnak írni. Néha mi is kimegyünk fotóművész a kálváriadombokon lefotózott latés haikukat írunk másoknak – avat be Bölcsföldi rokat „levágta a keresztről” és megszabadította András. őket köteleiktől is, hogy aztán együtt egyfajta – A Szerelmesek padját a falu elején, egy kis táncba kezdjenek. Ezek a latorlépések. szigeten, a kereszt mellett állítottuk fel, ahol – A kiállítás egyrészt szembesülés a szenkorábban már a dörögdiek kialakították a mavedéssel, a Jézus jobb és bal oldalán megfeszíguk szerelmespadját. Van ott egy vaskerítés is, „A legfőbb dolog pedig, tett lator közötti különbséggel, és azzal, hogy hogy Istennél mindig van ahová szerelemlakatokat lehet kötni.Itt ikonikus milyen sokféleképpen ábrázolták már ezt a jeszerelmes versekből olvashatók idézetek, illetve helyünk.” lenetet. Szerintünk nagyon jó koncepció, mégis lehet írni sajátot is, vagy üzenni másoknak. (Bölcsföldi András) sokan furcsállják, és megkérdőjelezik, van-e A Kis herceg és a róka padja a barátságról szól, helye ennek egy református templomban. Egy és a mesén van a hangsúly. Amellett, hogy van művészeti fesztiválon pont az a cél, hogy az emberek olyan itt egy kötet a névadó regényből, saját történetet is lehet írni evangéliumi témával találkozzanak, amely után gondolkodni a barátságról. – Elkezdtünk írni egy mesét, amelyet a fesztivákezdenek – fogalmaz a lelkipásztor. lozók folytathatnak. Ahogy néztem, naponta egy-két fejezettel gyarapszik a történet, a végére pedig reményeink szerint össze UTCÁKON, TEREKEN áll majd egy mese – fejezi ki várakozását Bölcsföldi András. Ott van még a református templom szomszédságában felálSzerencsére a református jelenlét idén sem áll meg a templomlított Forrest Gump pad, ahol megidézik a film jellemző kellékeit, kert kapujánál. Taliándörögdön szétszórva hét tematikus padot így a bonbonokat is – habár ezek nem csokiból, hanem kerámiállítottak fel a szervezők, amelyek szimbolikusak és interaktívak ából készültek, és egy-egy beszélgetésindító gondolatot rejtetis egyben. – Az ötlet, amelyet a teológusokkal együtt találtunk tek el bennük. Szintén a beszélgetésen van a hangsúly a Szólj be ki, már tavaly-tavalyelőtt is megvolt. Abból a kényszerhelyzeta papnak! padon, ahol református lelkészekkel és teológusokkal ből indultunk ki, hogy tulajdonképpen nincs helyünk, nem tulehet eszmét cserélni hitéleti kérdésekről vagy bármiről, ami dunk ott lenni, ahol szoktunk, az udvarban. Ugyanakkor mégis épp a résztvevőket foglalkoztatja. van helyünk itt, Taliándörögd terein, utcáin. És habár nem vagyunk egy helyen, de így mindenhol vagyunk. A legfőbb dolog ÉLŐ VÍZ KÚTJA pedig, hogy Istennél mindig van helyünk. Ezekkel a padokkal azt szeretnénk kifejezni, hogy Isten mellé mindig oda lehet teHogy mi lesz a következő évben a Református Udvarral, az lepedni, lehet kérdezni – foglalja össze a szabadtéri installációk nagyban függ attól, hogy milyen sors vár a kántortanítói házra, mögött álló gondolatokat Bölcsföldi András. de más megoldáson is gondolkodnak. – Van jövő – bizakodik A lelkész szerint az egyik legnépszerűbb a Hajlék nélküliek Bölcsföldi András. – Van négy református család, akik az elmúlt padja, amely már az első este „önálló életre kelt”. – A népszerűévekben vettek itt házat. Elképzelhető, hogy megosztják majd ségének egyik oka lehet az elhelyezkedése is, mert közvetlenül velünk a portájukat. az út mellett van. Kezdettől fogva sokan használják, leülnek rá, Szabó György építész és lelkipásztor-teológus felesége, Szaolvasnak. Az első verzióban hálózsák és párna is volt a padon bóné László Lilla az egyik az említett négy család közül. Ebben 24 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 8.

| EGYHÁZI ÉLET

„Örökbe fogadtuk a kutat, amely valójában közkút, majd a baráti társasággal közösen felújítottuk és kútházat építettünk rá. Azért lett az Élő víz kútja, mert habár a vize nem iható, szerettük volna, ha forrássá válik az ide látogatók számára.” az évben a Művészetek Völgye programsorozatába is bekapcsolódtak a házuk előtt álló öreg kút köré épített installációval. – Örökbe fogadtuk a kutat, amely valójában közkút, majd a baráti társasággal közösen felújítottuk és kútházat építettünk rá. Azért lett az Élő víz kútja, mert habár a vize nem iható, szerettük volna, ha forrássá válik az ide látogatók számára – mondja Szabó György. – Az első ötlet az volt, hogy készítsünk egy könyvszekrényt a kútházba, de szerettünk volna valamiféle pluszt is adni – veszi át a szót Szabóné László Lilla, aki több éve szervezőként is részt vesz a Református Udvar életében. Így amellett, hogy a könyvszekrényben olyan műveket helyeztek el, amelyek kapcsolódnak a kutakhoz és a szomjúsághoz, kérdéseket is támasztanak az olvasókban. – Ez valójában az Isten iránti szomjúságunk. Amellett, hogy a felmerülő kérdéseket a látogatók megválaszolhajták, a válaszokat pedig beleírhatják a kihelyezett füzetekbe, megpróbáltunk mindegyikhez egy-egy bibliai Igét ajánlani. Így végül nem beszélő, hanem beszélgető kút lett ez, ahol egymás válaszait is el lehet olvasni. A házaspár úgy tapasztalja, az árnyas fa alatt lévő kút és a mellette álló pad népszerű a fesztiválozók körében, a füzetek egyre csak telnek. – Örülünk, hogy sikerült megszólítanunk a falut. Amíg itt vagyunk, a Völgyön kívül is szeretnénk működtetni a kutat. Gondolkodunk rajta, hogyan lehetne közkincs akkor is, amikor nem vagyunk éppen Taliándörögdön.

A HARMINCADIK Tavaly a pandémia miatt a többi nyári fesztiválhoz hasonlóan a Művészetek Völgye is elmaradt, így az augusztus elsején véget ért rendezvény lett a harmincadik. – A tavalyi műsorfüzetet gyakorlatilag a nyomdából kellett visszahívni – mondja Oszkó-Jakab Natália. – Már meg volt szervezve a kétezer – napi kétszáz – program, ötezer szerződést kötöttünk, amelyek a járvány miatt mind ellehetetlenültek. Viszont idén még több kreatív ötlettel jelentkeztünk, így még fantasztikusabb és katartikusabb lett a 30., jubileum Művészetek Völgye fesztivál – értékeli az utóbbi tíz napot a Völgy főszervezője, aki úgy látja, hogy kicsit talán már túl sok is volt ez a programmennyiség. Szerinte nemcsak a művészekben gyűlt fel rengeteg kreatív energia az elmúlt időszakban, hanem a látogatókban is nőtt az igény a fesztiválra, ugyanis az elmúlt évekhez viszonyítva tizenöt-húsz százalékkal többen látogattak el hozzájuk. Oszkó-Jakab Natália örül, hogy mind a három nagyobb felekezet képviselteti magát a fesztiválon. – Szeretem, ahogyan hozzányúlnak egy-egy témához és nem erőszakolják rá a fesztiválozókra a mondanivalót, hanem elgondolkodtatóan, ráébresztően közlik azt. Épp miattuk jó terep évzárásra és évnyitásra egyaránt a Művészetek Völgye, ahol fújhatunk egyet, és újrakezdhetjük egy-egy gondolatunkat.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2021. augusztus 8.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Hosszú, intenzív napok feladatai után mindenki hazautazott a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozóról. A fesztivál étkezésért felelős munkacsoportjának vezetőjét, Dezső Kingát arról kérdeztük, milyen ételt enne legszívesebben, amikor hazaér. KÖTÖTT-TÉSZTÁS LEVES

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 6 tojás, 20 dkg paprikás szalonna, 20 dkg parasztsonka, 1 ek. zsír, kis pirospaprika, 1 közepes fej hagyma, 1 csokor petrezselyem.

A lisztből és a hat tojásból tésztát gyúrunk. Jól kidolgozzuk, majd negyedóráig pihenni hagyjuk. Közben a paprikás füstölt szalonnát és parasztsonkát kockára vágjuk és egy evőkanál zsírban megsütjük. A tűzről levéve kevés paprikát keverünk hozzá. Nagyobb fazékban vizet forralunk, ebbe egy közepes fej megpucolt vöröshagymát, egy csokor petrezselymet teszünk, valamint egy szűrő vagy villa segítségével átszedjük bele a zsírban kisült szalonnát és parasztsonkát. Ízlés szerint sózzuk. A vékonyra nyújtott tésztát hat centiméteres csíkokra vágjuk, majd megkenjük a megmaradt paprikás zsírral, sózzuk, borsozzuk. Ezután a csíkokat feltekerjük, majd csomót kötünk rájuk, hogy főzés közben ne menjen ki belőle a fűszer. Néha megkeverve 15-20 percig főzzük, vigyázva, ne főjön túl a tészta. Jó étvágyat! 

G. Sárdy Anna Ima vágyakozás idején című költeményéből idézünk két sort. Vízszintes: 1. …40, angol reggae-együttes. 3. Az idézet első sora (N, J, Í, S, Z). 13. Elemi erővel ömlik, nyomul. 14. Segítőtárs. 15. Megteendő útszakasz. 16. Vezetékben kering. 17. Használhatatlan. 18. Félix … de Vega y Carpio, spanyol költő, drámaíró. 19. Baranya megyei falu. 21. Este közepe! 22. Lengyel tengerparti üdülőváros. 23. Zakó egynemű betűi. 25. Védelmi építmény. 27. Matematikai műveletet végez. 29. Szolmizációs hang. 30. Genus. 32. USA-beli űrhivatal névbetűi. 34. Tokféle hal. 36. Jóra való készség. 38. Egy esemény rögzített képe az elmében. 40. Vissza: bűnösség állítása. 42. Világító sugárzás. 43. Arab férfinév. 44. Brazil tagállam. 45. Talajforgató eszköz. 46. Nyomdai betűtípus. 47. Qui cum Patre et Filio … adoratur, akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk (Niceai hitvallás). 48. Ábrahám felesége. 50. Zörej. 52. Román folyó. 53. A zenei alaphangsor 3. és 5. hangja. 55. Sakkjátszma egyik befejezése. 57. A tápcsatorna felvevő része. 59. Egymást előző magánhangzópár. 60. Nótázik. 62. … ipso, természetesen. 64. Sémi nyelvű nép. 66. Madridi János! 67. Elismert kiválóság. 69. Hosszú ideig. 71. Napszak. 72. Francia eredetű női név. 73. … Gerais, brazil tagállam. Függőleges: 1. Műszaki katona. 2. Kiforrott must. 3. Fundamentum. 4. Francia író, drámaíró (Alexandre). 5. Jászai László. 6. Részben lebarnul! 7. Szőlőinda. 8. Babits Mihály 1921-ben megjelent kötete. 9. Gubós növény. 10. Közterület. 11. Állj! Elsőbbségadás kötelező. 12. Heves esőzés. 17. Gyűjtőér. 18. Német származású magyar festőművész (Károly). 20. Nőnemű gyermek. 22. Terméketlen talaj. 24. Kocsi kellék. 26. Vas megyei község. 28. Európai nép. 30. Az idézet második sora (L, M, S, S). 31. Egy csapat ló. 33. Jordánia fővárosa, angol térképen. 35. Olasz származású belgiumi énekes, dalszerző (Salvatore). 37. Kettős betű. 39. Titokban leolvas. 41. Renegát. 43. Gabonát betakarít. 44. Kettőzve: fiatal baromfi. 46. Lassan elfogyó ázsiai állóvíz. 47. Növényi rész. 49. Ókori egyiptomi isten. 51. Egyetemi szervezeti egység. 54. Német matematikus, természettudós, csillagász (Carl Friedrich) 56. Arany János terhe. 58. Olimpiai bajnok, aranylabdás szovjet labdarúgó (Lev Ivanovics). 61. Olimpiai bajnok lengyel labdarúgó (Grzegorz Bolesław). 63. Német feltaláló, a négyütemű belsőégésű motor megalkotója (Nikolaus August). 65. Német nagyváros. 67. Ádám párja. 68. Részben szétzúz! 70. Kiabál páratlan betűi. 72. Illés Endre. 73. Jelenleg. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Tüzesen süt le a nyári nap sugára az ég tetejéről a juhászbojtárra.

26 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 8.

| GYERMEKEKNEK |

Fél marék mazsola Néea aznap sokat dolgozott. No, nem a szüleivel, hanem otthon. Aszáfot és a feleségét ugyanis Nainba hívták zenélni, valami gazdag úr fogadására. De Néea most nem mehetett velük. – Nem hagyhatjuk itt egyedül az állatokat. Meg hamarosan ellik a kecske – mondta az apja –, valakinek vigyáznia kell rá. A lány bólintott. Tudta, hogy Nain jó félnapi járóföld. Akkor legalább két napig egyedül marad. De nem unatkozott egy percet sem. Tetszett neki, hogy most ő tarthatja rendben az egész házat. Reggel korán kelt, megfejte a kecskéket, majd kiengedte a birkákat a karámból, hadd legelésszenek az udvaron. Nem volt sok állatuk, éppen csak annyi, amennyi ellátta a családot. Földjük se nagyon, így vásárolniuk kellett mindent. De a szüleit gyakran hívták muzsikálni. Nemcsak esküvőkre, hanem temetésekre, vagy mint most is, gazdag emberek lakomáira. Így ha szerényen is, meg tudtak élni. Az állatok ellátása után Néea kiment a piacra, mert elhatározta, hogy meleg étellel várja majd a szüleit, amikor hazaérnek. Ügyesen sütött-főzött, mindent eltanult az anyjától. A kenyereket hamar megsütötte az udvaron álló, nyitott kemencében. Lencsét akart főzni, vörös lencsét vagy babot. Tudta, húsra nem telik, de valahogy mégis kedveskedni akart az apjának. – Megvan! – kiáltott fel, és majd táncot járt örömében. – Mazsola! Mazsolát is teszek a lencsébe, ahogyan apám szereti! De nem talált mazsolát otthon, elszaladt hát a piacra, hogy szerezzen fél marékkal. Éppen a gyümölcsárusnál alkudozott, amikor megállt mellette Jairus, a zsinagógai elöljáró és a lánya, Bítia.

– Mit szeretnél, én ragyogó csillagom? – kérdezte Jairus a lányát, és az ízletes gyümölcsökre mutatott. – Mit vegyek neked, kislányom? Mit ennél szívesen? – Talán gránátalmát – válaszolta a Bítia. – De nem sietünk – fordult az árus felé –, szolgáld csak ki előbb Néeát, ő érkezett hamarabb. A kereskedő megütődve nézett Bítiára: – Hogy én… Hogy ezt? Egy ilyet? Hogy hamarabb, mint a városunk elöljáróját! Távol legyen tőlem! Néea lehajtotta a fejét. Tudta, hogy mire utal az árus. Nagyon is jól tudta. Nem ér ő fel Bítiának még a bokájáig sem. A zsinagógai elöljáró az egyik legtekintélyesebb ember a városban, az ő szülei meg… Nos, hát nem sokra tartották a zenészeket és táncosokat Izráelben. Az anyja ráadásul siratást is vállalt, és a siratóasszonyokat messzire elkerülték, mert minden, ami a halállal kapcsolatos, tisztátalannak számított. Csúfolta is a többi gyerek Néeát gyakran, és ő tudta, hol a helye. A sor végén. Mindig csak a sor végén. Nem volt joga ahhoz, hogy hamarabb vásároljon, mint az elöljáró lánya, hiába érkezett korábban. – Tágulj! Tágulj innen! – hessentette el az árus Néeát. A lány már mozdult is volna, de akkor Bítia megragadta a csuklóját. – Várj! – szegte fel a fejét, és Néea szemébe nézett. – Mit is akartál venni? Fél marék mazsolát? Néea szólni sem tudott, csak bólintott. Bítia elnevette magát, és az apjához fordult: – Meggondoltam magám, apám! Nem gránátalmát kérek, hanem mazsolát. Egy teljes marékkal! – És már tartotta is a markát az árus felé. Az bosszúsan töltötte tele, mert tudta, hogy a mazsola fele hamarosan Néea markába kerül.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. augusztus 8.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

INGYENES PIHENÉS

ÁLLÁS

Református lelkipásztoroknak és lelkészcsaládoknak ingyenes pihenési lehetőség Budapest-Pestújhelyen a Filadelfia Missziós Központban. A Pestújhelyi Református Egyházközség tulajdonában lévő vendégházat igényelni csak az alábbi két okból lehet: Mk 6,31 és Mt 11,28. Érdeklődni Trencsényi László lelkipásztornál lehet, a 06-30248-4032-es telefonszámon. HALOTTAINK

Molnár Andrásné született Nagy Irén nyugalmazott tanító, hitoktató, a józsefvárosi református lelkipásztor özvegye életének 93. évében, július 16-án elhunyt. Temetése szeptember 3-án pénteken 14 órakor lesz a Budapest-Fasori Református Egyházközség urnatemetőjében. „A szeretet soha el nem múlik.” (1Kor 13,8) Kilencvenhét éves korában elhunyt Dobai István nemzetközi jogász, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka 1990 és 1994 között. Több jogelméleti, nemzetiségi és egyházjogi tanulmánya, könyve jelent meg. 2014-ben Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült. Temetéséről a család később intézkedik, végső nyughelye a kolozsvári Házsongárdi temetőben lesz. „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn 11,25) APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. Az egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon. HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg, G hangú, füles. Érdeklődni: 06 30 728-8161. www. harangontes.hu. 28 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 8.

„A XXI. század embere Istent is az Interneten keresi. Rajtunk is múlik, hogy megtalálja-e.” Az Evangéliumot Minden Otthonba Alapítvány (EMO) internetes felületeinek kezelésére munkatársat keres Jelentkezési határidő: 2021. szeptember 30. Alapítványunk 29 éve végzi alapvetően iratmissziós munkáját, helyi protestáns gyülekezetekkel együttműködve. Máig mintegy másfél millió családhoz jutottak el írásaink – főként személyesen, önkénteseinken keresztül. Eddig hatezren kértek tőlünk további olvasnivalót, Újszövetséget, bibliatanulmányt, lelki könyveket. Szeretnénk az interneten keresztül is eljuttatni minél többekhez az evangéliumot, ezért olyan jelentkezőt várunk, aki kreatívan, Krisztus és a misszió iránt elkötelezetten, Istentől indítva és vezetve jeleníti meg Krisztus hívását a világhálón. Az új munkatárs feladata lesz, hogy működtesse, szerkessze az EMO honlapjait, kezelje Facebook-oldalát és YouTube-csatornáját, és állítson szolgálatba új internetes lehetőségeket. Olyan felsőfokú végzettségű személyt keresünk, aki hitben járva ismeri és követi a Biblia tanítását, reformátori hitvallásainkat, fiatalos szemlélettel maga is aktív a közösségi médiában, és jól beszél és ír magyarul és angolul egyaránt. Munkáját rugalmas munkaidőben, részben otthonról végezheti testvéri szolgáló közösségünkben. Középiskolai tanári fizetésnek megfelelő bérezést tudunk ajánlani béren kívüli juttatásokkal. Kérjük, hogy fényképes önéletrajzát a következő e-mail címre küldje: iroda@emoalapitvany.hu. Bővebb információ: emoalapitvany.hu

A HÉT KÉPE

Az erdélyi Mezőpanit gyülekezetének gyermekkórusa énekszóval köszöntötte a megújult templomot.  FOTÓ: KISS GÁBOR

| EGYHÁZI ÉLET |

Újra látogatható a Kistemplom Újra istentiszteletre hív a debreceni Kistemplom tornyának harangja. Az épület felújítási munkálatai miatt tavaly november óta nem volt istentisztelet a református hajlékban. A 2016-ban megnyert 318 millió forintos GINOP-pályázat eredményeként a még néhány hétig tartó felújítás keretében újjászületik a városközpont jellegzetes épülete. A külső tatarozás és a belső festés mellett megújul a templom elektromos hálózata, világítása, hangosítása és fűtésrendszere, kicserélik a tetőhéjazatot, valamint angolaknákat telepítenek, amelyekkel a vízelvezetést oldják meg.

Segítség az újrakezdéshez Ötmillió-hatszázezer forint gyűlt össze a keszthelyi tűzvészben otthon nélkül maradt református családnak. A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) emellett építőanyaggal és az ingóságok pótlásában is segített. Június 1-jén kiégett és teljesen lakhatatlanná vált egy tizenkét lakásos társasház Keszthelyen. E tragikus esemény következtében többek között Henter Lóránt keszthelyi református kántor családjának otthona is megsemmisült. Odaveszett egy egész élet munkája, megélhetésük létszükségletű eszközei, de, hála Istennek, emberéletben nem esett kár. A Keszthelyi Református Egyházközség azonnal segítséget ajánlott az átmeneti lakhatás megoldásában, valamint gyorssegélyben részesítette a családot. Ehhez a Dunántúli Református Egyházkerület és a Magyar Református Szeretetszolgálat is hozzájárult kuratóriumi keretéből kétszázezer-kétszázezer forinttal. Mindezek mellett a szervezet bankszámlaszámán és az adomany.jobbadni.hu oldalon adománygyűjtést is indított, amelyre 3,4 millió forint érkezett. A gyűjtéshez kétmillió forinttal a Karitatív Tanács is hozzájárult. Az országos adománygyűjtést a Magyar Református Szeretetszolgálat alsóörsi irodája kezdeményezte. A Mapei Kft. jóvoltából szárítóvakolatot, glettet és falfestéket is eljuttattak a bajba jutott családnak, illetve egy használt mosógép és egy mosogatógép átadásával az ingóságok pótlásában is szerepet vállalt az MRSZ dunántúli egysége. A tárgyi adományok összértéke meghaladja a félmillió forintot. A Szeretetszolgálat köszönetet mond mindenkinek, aki hozzájárult adományával a nehéz helyzetbe került keszthelyi család életének újrakezdéséhez.  REFDUNANTUL.HU

A templombelső kisebb múzeumi részlegekkel is gazdagodik: kiállítják az 1944-ben lebombázott Ispotályi templom még megmaradt fontosabb tárgyi emlékeit, a Kistemplom legszebb úrasztali és keresztelési edényeinek hiteles másolatait. Emellett a látogatók interaktív digitális bemutatón keresztül ismerkedhetnek meg a templom történetével. Habár a munka várhatóan szeptember végéig tart, alkalmak megtartására már használható a templom, így augusztus elsejétől mindenkit szeretettel vár a Kistemplomi-Ispotályi gyülekezet.  TTRE.HU, FOTÓ: MOLNÁR PÉTER

PÓTFELVÉTELI

A Pápai Református Teológiai Akadémia pótfelvételt hirdet a 2021/2022-es tanévre református teológia osztatlan mesterképzési és katechéta-lelkipásztori munkatárs alapképzési szakjaira, állami finanszírozású és önköltséges képzésre, valamint felvételt hirdet református hit- és erkölcstanoktatói, szaklelkigondozó és homiletikai szakirányú továbbképzési szakjaira. Jelentkezési határidő: 2021. augusztus 19. További információ: www.prta.hu, 06-89-312-331, 06-30-748-1620.

2021. augusztus 8.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat, presbitereket és kántorokat mutatunk be. Ezúttal Balogh Lázár orgonaművészt kérdeztük. tem. Ezután elég hamar következtek a vasárnapi helyettesítések, így kerültem a Nagyvárad térre is, ahol egyre gyakrabban kísértem a gyülekezet éneklését az istentiszteleteken. Aztán 2009-ben a presbitérium hivatalossá is tette a dolgot.

Balogh Lázár karmester és orgonaművész, a Budapest-Nagyvárad téri Református Egyházközség orgonista-karnagya. Szolgálata nyomán újult meg Budapest egyik legjelentősebb Angsterorgonája. 2003 óta dolgozik a Budapest 17. kerületi Bartók Béla Alapfokú Művészeti Iskolában zenekarvezetőként és tanárként, az elmúlt tanévtől pedig intézményvezetőként.

Tanít a kántorképzőn. A tudás mellett mit szeretne átadni a fiataloknak? Mennyire vonzó ez a szolgálati forma? A Dunamelléki Egyházkerület nyári kántorképző tanfolyamára sokfelől, sokféle motivációval érkeznek a tanulók. Mindenkinek igyekezünk átadni, hogy az elhivatottság és a teljes odaszánás mellett az igényesség és szakmai felkészültség is elengedhetetlen.

Születésétől fogva kötődik a fővároshoz és a refomátussághoz? A keresztelőm Rákosligeten volt, de a 11. kerületben nőttem fel, így Budához és a 17. kerülethez is kötődöm családi kapcsolatok révén. Édesapám katolikus, édesanyám református, de otthon inkább a reformátusság volt meghatározó.

Az ének, a zene nem csak megnyugtathat, történeteket is elmesélhet, ha például a népdalokra gondolunk. Éneklő családja volt? A felmenői között vagy az ismeretségében volt kántor? Kántorról nem tudok. A tágabb családban két hivatásos zenész is van, egyébként jellemzően mindenki tanult valamilyen hangszeren, és mindenki énekelt jó kórusokban.

Miért a kántorságot választotta az Úr szolgálatára? A vasárnapi istentisztelet és a kóruséneklés mindig természetes része volt az életemnek, orgonálni viszont későn, csak tizennyolc évesen kezd30 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 8.

Milyen ma a jó kántor? Modernizálható-e ez a hivatás, egyáltalán szabad-e ilyen módon „hozzányúlni”? Ahogy régi korokban, úgy most is elengedhetetlen, hogy egy gyülekezet zenei vezetője éppúgy tisztában legyen a kortárs irányzatokkal és igényekkel, mint a hagyományokkal. Akár gitározik, akár orgonál, dicsőítő zenekart vagy gyülekezeti kórust vezet, annak a legmagasabb szakmai szinten kell megvalósulnia, különösen istentiszteleteken. Nagyon várom az új énekeskönyv megjelenését, mert mindent megőriz a mostaniból, ami jó, és sok szépséggel egészíti azt ki. Még mélyebbre merít a hagyományaink kútjába, miközben igyekszik a 21. századi gyülekezeti léthez alkalmazkodni. Egyébként már az 1948-as énekeskönyv anyaga is rendkívül színes, sokféle zenei hagyományból merít, és nagyon is modern volt a megjelenése idejében. Az idei kántorképző vezérigéje a Jak 5,13: „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!” Társadalmunk tulajdonképpen elfelejtett énekelni, és ebből rengeteg lelki baj, betegség származik. Kántorainknak, gyülekezeteinknek az is feladata, hogy az éneklés élő legyen, mert az egészséges lelkű és hitű ember az, aki énekelni szeret, és így lesznek egészségesek gyülekezeteink is.  BUZÁS BORBÁLA

Reformátusok Lapja 2021/32. szám

Articles inside

Van itt hely nálam

A falak mi magunk vagyunk

Sosem vagyunk egyedül

Utazás a Csillag(pont)-ösvényen

Reformátusok Lapja 2021/31. szám