Reformátusok Lapja 2020/34. szám by Reformátusok Lapja

LXIV. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM, 2020. AUGUSZTUS 23. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Ez évben is van miért hálát adni 9 771419 856007

HODOSSY-TAKÁCS ELŐD AZ ÚJ KENYÉR ÜNNEPÉRŐL ÉS LELKI VONATKOZÁSAIRÓL

20034

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Engedjed oh, Uram, hogy mi, kik már a sötétségnek hatalma alól kiragadtatunk, és szerelmes fiad által a te országodba vitetünk kegyelmed által, kegyelmedet adjad, hogy naponként jobban-jobban megelevenedhessünk, mint a mennyei országnak örökösei, szüntelen az egekbe tehozzád kívánkozhassunk. Adjad, kérünk, hogy lélekben szegények, alázatosak lehessünk, és bűneinket naponként fojtogassuk, az igazságot szüntelen szomjúhozhassuk, az üldözésekben és egyéb veszedelmekben békességes tűrők lehessünk.  DIÓSZEGI KIS ISTVÁN (1635–1698)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu) Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Kalocsai Richárd

REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Gondolatok az új kenyér kapcsán | Derencsényi István vezércikke AKTUÁLIS • 8. A búzaszem – Isten tökéletes alkotása | Harmati László malomtulajdonos, a kelenföldi református gyülekezet presbitere vall búzáról, kenyérről és istenhitről EGYHÁZI ÉLET • 16. A „vagonélet” krónikása | Czucza Emma bánffyhunyadi református tanítónő viszontagságos élete GONDOLATOK • 21. A visszaváltozás fájdalma | Vitéz Ferenc publicisztikája INTERJÚ • 24. Ne szólj szám, nem fáj fejem | Köntös László dunántúli főjegyzővel beszélgettünk a reformátusok közéleti megnyilvánulásairól AKTUÁLIS • 29. Kigyulladt az épülő Makovecz-templom | Nagy kárt okoztak a lángok, de a szabótelepi reformátusok Istenben bízva folytatják az építkezést PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Tóth Károlyt, a Mezőörsi Református Egyházközség gondnokát kérdeztük

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2020. augusztus 23.

Reformátusok Lapja

| AZ IGE MELLETT |

STEINBACH JÓZSEF

VIII. 23. VASÁRNAP

(24) „Én nyomorult ember!” (Róm 7,14–25) Miért nyomorult az ember? Ez a nyomorúság a bűnös, halandó ember nyomorúsága. Itt a már megtért Pál kiált fel így. Ez a szakasz a megtért, megigazult, újjászületett, hívő ember felkiáltása. Valójában Jézus Krisztus megváltó szeretete előtt leborulva látja az ember igazán a maga nyomorúságát: a bűn, a betegség, a halál, a gonosz hatalmát. Ugyanakkor ez a nyomorúság a hit harcának folytonos küzdelme, még hitben járva is, ebben a hasadt világban hasadt állapot. Gyönyörködünk az Isten törvényében, az ő üdvösséges rendjében az értelmünkkel, a szívünkkel, a lelkiismeretünkkel, vagyis megtért emberként a belső emberünkkel (22). De a testünk, a tagjaink még fogva tartanak a bűnnek (14–23). A testünk – hívő emberként is – éhes, szomjas, elfárad, kimerül, elgyengül, beteg lesz, fáj, kísérthető, zsarolható, gyötörhető, kínozható. A test itt a hústest: a tagjaink, a zsigereink, az ösztöneink, a genetikai örökségünk, az idegeink, a hajlamaink. Szintén a már megtért Pál mondja: „…amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól…” (2Kor 5,6) De ez a nyomorúság, mindezek ellenére, a már végérvényesen megszabadított ember nyomorúsága. „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (25) 1Sám 7  166. dicséret

VIII. 24. HÉTFŐ

(5) „Mert akik test szerint élnek…” (Róm 8,1–17) Mit jelent test szerint járni? (5–8) Tömören megfogalmazva a testiség, mint az ember nyomorúsága, önmagába szédült üresség (Pannenberg). A testiség: az én önzése, a saját gyarló igazam érvényesítése, hatalmi pozícióban akár indulattal, durván, nyers erővel, más esetben képmutató ügyeskedéssel és manipulációval. A teológia nyelvén megfogalmazva: a test törekvése ellenségeskedés Istennel. Pál apostol az ember istenellenességét nevezi testnek. Nem a platóni gondolat ez, miszerint a test az ember rossz fele; de van az embernek egy jobbik fele is, a lelke, a szelleme. Itt a test az egész embert jelenti, az egész ember romlottságát, testét és lelkét, Istentől távol, vele ellenséges törekvésben, halálban és kárhozatban. Test szerint járni annyi, mint enni, inni, pihenni, élvezni, szeretkezni, birtokolni, érvényesülni. A test habzsolni akarja az életet, éppen ezáltal elveszejt másokat, hogy neki még több élet jusson, és eközben halálra jut, kárba vész maga is. Az élet határtalanul önző élvezete és birtoklása ugyanis megöl és kárhozatra juttat. Olvassuk tovább az igeszakaszt! Ott az örömhír bőségesen. Nincs többé kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak (1–4). 1Sám 8  72. zsoltár

VIII. 25. KEDD

VIII. 26. SZERDA

(22) „…az egész teremtett világ együtt sóhajtozik…” (Róm 8,18–30) Az Istentől elszakadt világ és benne mindnyájunk sorsa ez: sóhaj és vajúdás (22). A feltámadott, megváltó Jézus Krisztusban bízva ez a sóhaj nem reménytelen hang, hanem reménnyel teli vajúdás az új és örök élet bizonyosságával (22). Ez a reménység nem a jelen szenvedéseire néz, hanem az eljövendő dicsőségre (18), amelynek kiteljesedésére állhatatossággal vár (27), amelyben hit által már most részesül, és amelyet a sóhajtozó világ fiainak megjelenít (19). Ez a reménység az egész teremtett világot ezzel a szemmel nézi (21), mert új eget és új földet várunk (2Pét 3,13). Isten népének sóhaja a hívő reménység sóhaja. Ennek a reménységnek a kősziklánál is biztosabb fundamentuma van: Isten kiválasztó, elhívó, megigazító, megszentelő és megdicsőítő akarata, amelyet ő a világ teremtése előtt határozott el, és amit senki meg nem változtathat (25–30). Üdvösségünk van! Ezért üdvösségünk reménységre szól (24). Isten üdvözítő szeretetében élve minden a javunkat szolgálja (28). Ennek az üdvbizonyosságnak támasza, hogy maga a Szentlélek fohászkodik értünk, akkor is, amikor mi nem tudunk imádkozni; azt is kimondva, amit mi nem tudunk kimondani és nem merünk kérni. Emberi, gyarló imádságunkat Istennek kedves imádsággá formálja a Lélek (26–27). 1Sám 9  454. dicséret (31) „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31–39) Velünk az Isten! Kikkel? Az ő választottaival (33). Ha rezonál a szíved erre az örömhírre, ha ez benned bizonyosságot támaszt, akkor az Úré vagy. Velünk az Isten! (Mt 1,23) Ezt mutatta meg Isten azzal, hogy egyszülött Fiát odaadta értünk (32). Ővele együtt mindent odaajándékozott nekünk. Az Úr ajándékai: kegyelem, bűnbocsánat, örök élet, megújult élet, üdvösség. Mit tudunk mi adni egymásnak? Még azoknak is csak nagyon keveset, akiket a legjobban szeretünk. Mennyi mulasztás terhel minket még velük szemben is! Az Úr mindent odaajándékozott nekünk. Ez a minden ő maga, a mennyei világ üdvösséges rendje, amely a bűn miatt meghasadt, és Jézus Krisztusban újra helyreállt. Velünk az Isten! Ez azt jelenti, hogy senki sem vádolhat minket, senki sem kárhoztathat bennünket, senki sem támadhat ellenünk, senki sem veszejthet

Reformátusok Lapja 2020. augusztus 23.

| AZ IGE MELLETT |

el, még ha legyőzhet is minket. Pedig mennyi vétek terheli az életünket, még hitben járva is! Nem vagyunk tökéletesek. A feltámadott Jézus Krisztus azonban esedezik érettünk az Isten jobbján (33– 35). Velünk az Isten! Senki és semmi nem választhat el minket az ő megváltó szeretetétől, amelyhez őáltala egyre „méltóbbak” leszünk (35–39). 1Sám 10,1–16  21. zsoltár (8) Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei… (Róm 9,1–13) Akik tehetik, büszkén sorolják a családfájukat, egykor neves és tekintélyes felmenőiket. Hívtak már olyan rendezvényre, ahol a családfámról kellett szólnom. Azt mondtam, hogy nincs mit mondanom, mert ők nehéz időkben, hitben, névtelenségben, az emberi megítélés társadalmi rétegződése szerint legalul éltek. Ilyen tekintetben a legnagyobb senkik voltak, akik még lábjegyzetben sem szerepelhetnek, szűk helytörténeti krónikákban sem. Isten nem a testi leszármazás és egyéb külső szempontok alapján értékel és üdvözít minket (8), hanem kiválasztó kegyelme által (11–12). Isten gondolatai és útjai ég és föld a mieinkhez képest (Ézs 55,8). Az Úr szuverén, kiválasztó kegyelme érvényesül a világban, akár akarjuk, akár nem, és ő mindent tökéletesen intéz. Ki merne ővele vitába szállni?! Isten hatalmasokat dönt le trónjukról, és megalázottakat emel fel (Lk 1,52). Ő megcselekszi, hogy a nagyobb szolgál a kisebbnek, mint ahogy Ézsau szolgált Jákóbnak. Isten szabadon szeret és „gyűlöl”, azaz szabadon választ és vet el. Ez nem érdem, hanem kegyelem (10–13). Más a testi és más a lelki Izráel (6–7). De akinek üdvbizonyossága van, az csak alázatos lehet, és bizonyosságával másokat is csak biztathat. 1Sám 10,17–27  58. zsoltár

VIII. 27. CSÜTÖRTÖK

(20) „Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel?” (Róm 9,14–33) Az ember egyetlen lehetősége csakis az, hogy leborul az Isten előtt, az ő tökéletes akarata előtt. Ebben a leborulásban az ember nem kérdezgeti Istent, hanem elismeri azt, hogy Isten az Úr, aki szabad, független döntéssel, igazságosan intéz mindent: az üdvösségre és e világra nézve is (14). Mi szeretünk kérdezni, és minden válasz után következik egy újabb kérdés, sőt egyre kötekedőbb kérdések. Isten imádatában már nincs kérdés, csak leborulás, teljes Istenre hagyatkozás. Üdvösséges állapot ez. Isten istensége megmutatkozik abban, hogy könyörül, akin könyörül, és irgalmas ahhoz, akihez irgalmas (15). Csak leborulni tudok, amikor ezeket az igeverseket olvasom, és leborulásomban hálát adok, hogy nem emberek döntik el, hogy Isten kin könyörüljön és kihez legyen irgalmas. Leborulva hálát adok azért, hogy végképp nem hívő emberek, vagy bármely felekezethez, bármely kegyességi körhöz vagy bármely teológiai iskolához tartozó „vallásos zsenik” és „teológiai agytrösztök” határozzák meg az Isten könyörületének medrét. Igenis, éppen ettől Isten az Isten, és éppen ettől igazságos, hogy többek között ezt sem engedte ki a kezéből. Ez az igevers engem nem megijeszt, nem kérdések sokaságát ébreszti bennem, hanem megnyugtat, magasztalásra késztet. 1Sám 11  380. dicséret

VIII. 28. PÉNTEK

(13) „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róm 10,1–13) Ki üdvözül, hogyan, miért? Aki a szájával Úrnak vallja Jézust, és a szívével hiszi, hogy Isten feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, az üdvözül (9–10). Aki segítségül hívja az Urat, az üdvözül, legyen az bárki, bármely nép tagja, mert aki hisz a feltámadott Úrban, az nem szégyenül meg (11–13). Hinni, bizonyságot tenni, bizonyosnak lenni a feltámadott Jézus Krisztusban. Csodálatos, tömör, világos evangélium ez. Szinte meg kellene itt állni, tovább nem részletezni, nem magyarázni, hanem leborulni. Nem az isteni törvény megannyi tanbéli, erkölcsi, kultuszi paragrafusai és annak értelmezései üdvözítenek. Az apostol szerint az Isten törvényét nem lehet cselekedetek által úgy betölteni, hogy abból élet származzék. A törvény célja és vége Krisztus (4), mint ahogy a madár számára megszűnik a gyalogút út lenni, amint felfedezi a szárnyait. Isten törvénye, Igéje, üdvözítő rendje még inkább érvényben van, de azt Isten a szívünkbe írta (4–10). Akinek üdvössége van, az mások üdvösségéért is könyörög. Az apostolt élteti az Izráelért mondott imádság: szívből kívánja népe üdvösségét a Jézus Krisztusban, és könyörög az üdvösségükért (1). Ez a krisztusi lelkület: szívből kívánni, könyörögve kérni, munkálni mások üdvösségét még ott is, ahol rajonganak Istenért, és közben saját magukat kezdik el érvényesíteni (1–3). 1Sám 12  278. dicséret

VIII. 29. SZOMBAT

2020. augusztus 23.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

Egymás szemébe nézünk Ha feltalálják az időutazást, 2020-ba senki se jöjjön vissza – figyelmeztet egy vicces kép az interneten, ahol az utóbbi hónapokban egyébként is sok a keserűség: a járvány HEGEDŰS MÁRK miatt hónapokra karanténban az ország, meghalt Benedek Tibor és Bálint gazda, mások az Index.hu körül kialakult helyzet miatt szomorúak, de református közösségünket sem kerülték el a nehézségek. Valóban létezik rossz év? Vagy nem szabad lemondani 2020-ról ilyen könnyen? Bodó Sára református lelkésszel, a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkigondozói koordinátorával beszélgettünk. Ön szerint is az idei a legrosszabb évünk? Lelkigondozóként találkozom elcsüggedt emberekkel, ez természetes érzés. Mégsem lehet kijelenteni, hogy 2020 az emberiség legrosszabb éve, ez ennél sokkal árnyaltabb dolog. Akinek tíz éve történt tragédia az életében, annak az a legrosszabb. Aki átélte a második világháborút, annak valószínűleg az. Nagyobb óvatosságra inteném a minősítőket, mert az év harmada még hátra van, nem tudjuk, mit hoz a holnap. Nem vitatom, hogy ez nagyon nehéz esztendő. Elbizonytalanodtunk, megszűnt a biztonságérzetünk, nehezebben közlekedünk. Aki elveszítette a munkáját, annak újra kell indítania az életét. Amit látunk, tapasztalunk, az ébresztgeti az empátiánkat, a tenni akarásunkat, azaz van dolgunk 2020-szal. 6

Reformátusok Lapja 2020. augusztus 23.

Mivel lehet oldani az elbizonytalanodást? Ez az egyik legrosszabb dolog, ami történhet az emberekkel. Van a környezetemben olyan, aki fél, hogy most már mindig együtt kell élnünk ezzel a láthatatlan, mégis nagyon valóságos ellenséggel. Ne felejtsük el, hogy van hitünk, reményünk, szeretetünk. Segítségükkel meg tudunk küzdeni ezzel. A maszkokban kénytelenek vagyunk egymás szemébe nézni. A tekintetek egymásba kapaszkodhatnak, és üzenhetik: nem engedjük, hogy atomokra hulljon az emberek élete! Együtt kell működnünk, ez a győzelem útja. Gyönyörű példáit láttuk eddig is a kitartó helytállásnak, hősies küzdelmeknek, szakmai és emberi melléállásnak. Bátorítanunk kell erre egymást!

Ha jön a második hullám – amit a kutatók, virológusok szinte biztosra vesznek –, hogyan készüljünk rá? Gondoljuk végig, mi az, ami már tavas�szal segítette az életünket, és legyünk ebben még tudatosabbak. Már jobban tudunk tervezni, például a saját és családunk ellátásával. Mentálisan is készülnünk kell. Ne pánikoljunk, készítsük fel hozzátartozóinkat, az idősebb rokonokat, hogy jöhet olyan életszakasz, amikor talán újra nehéz lesz találkoznunk. Amíg lehet, addig viszont beszélgessünk sokat, éreztessük, hogy a szeretet a legerősebb támasz az elbizonytalanodásban. Segíthetünk azzal, hogy felmérjük a lehetséges támogató hálózatot: ki fog bevásárolni, főzni, gyógyszerről gondoskodni, fizikai és lelki támogatásban részesíteni az egyedül élőt. A Biblia szavaival „cserépedény-életünk” egyszerre törékeny, sérülékeny és mégis nagyon erős. Biztassanak Pál apostol szavai: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.” (2Kor 4,8–10) Egy biztos: a rosszat nem Isten küldi ránk, ő biztat és bátorít, hogy hittel és reménységgel igyekezzünk küzdeni.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ MI AZ ÉV TAPASZTALATA? – Ha valamit megtanulhattunk idén, az az, hogy az emberi kapcsolatoknak elképesztő jelentősége van – mondja Bodó Sára. A lelkész azt javasolja: a jövőben figyeljünk jobban egymásra, vigyázzunk meglévő kapcsolatainkra. Ha pedig nem tudunk találkozni, imádkozni mindig lehet a másikért, ezt se felejtsük el – teszi hozzá.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

DERENCSÉNYI ISTVÁN

Gondolatok az új kenyér kapcsán A szerző a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője

A kenyér története elválaszthatatlan részévé vált az emberiség történetének. Már a gyűjtögető életformát folytató embernek megvolt a tapasztalata a gabonamagvakkal, amelyeket nyersen, majd pörkölve, később pépesítve, azután lepényként, kovásztalanul készítve, sült formában fogyasztott, míg végül megszületett a kelesztett, kovászolt kenyér, és vált nélkülözhetetlen alapélelmiszerré. A bibliai őstörténet is hivatkozik rá: „Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél!” (1Móz 3,19a) Utalva ezzel a kenyérnek az ember életében meghatározó szerepet játszó fontosságára.

„Bizony, kell lennie legalább egyetlen ünnepnapnak az esztendőben, amikor elmélkedünk azon: mit üzen nekünk Isten a kenyér által. Éppen az által a kenyér által, amelyet a jóléti államokban egyre kevésbé becsülnek…” A mózesi törvények által megkülönböztetett helye van a kenyérnek az ószövetségi kultuszban. Az aratás ünnepe előtt, vagyis mielőtt Istennek hálaáldozatot mutattak volna be, senki sem süthetett az új termésből kenyeret. Az új kenyérhez tehát vallásos meghatározottság kapcsolódik. A református úrvacsorázás rendszere a 18. században alakult ki, és lett szilárd helye augusztus hónapban az új kenyérért való hálaadásnak. A történelem szerint tanúi lehetünk annak, hogyan szakralizálódik az ősi aratási ünnep, de népünk esetében annak is, hogy az ateista kommunista rendszer miként deszakralizálta éppen az „új kenyérrel” államalapító István királyunk emléknapját. Minden állami hatalmi önkény ellenére is azonban a tény tény marad, vagyis Isten Igéje szerint a kenyérnek szakrális jellege van. A régiek ezt még jól tudták, és nem véletlenül gyakorolták azt, hogy a kenyér aljára kereszt formát rajzoltak, mielőtt megszegték, és a kenyérdarabot nem hajították el, hanem mint Isten ajándékát megbecsülték. A kenyér a Miatyánkban központi helyen van. Az 'és' kötőszó által elválaszthatatlan egységet képez a bűnbocsánatért való könyörséggel: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd

meg vétkeinket.” Vagyis a kenyér és a bocsánat az ember mindennapi létfeltétele. Szimbolikus jelentőségét fokozza Jézus önkijelentése, az „én vagyok az életnek kenyere”, valamint az utolsó vacsora alkalmakor elhangzó kijelentés: „ez az én testem”. Bizony, kell lennie legalább egyetlen ünnepnapnak az esztendőben, amikor elmélkedünk azon: mit üzen nekünk Isten a kenyér által. Éppen az által a kenyér által, amelyet a jóléti államokban egyre kevésbé becsülnek, és a korszerű táplálkozás hívei mint tömény szénhidráthordozót első számú köz ellenségüknek tekintik. De mire is kell nekünk az új kenyér ünnepe? Miért jó az, hogy augusztus hónapban évről évre az új kenyérért való hálaadás okán megterítjük az Úr asztalát? Ilyenkor hálát adunk a betakarított gabonatermésért, megemlékezünk Isten nekünk adott mandátumáról, amellyel felelőssé tett természeti környezetünkért, hogy műveljük és őrizzük azt. Ilyenkor végiggondoljuk a kenyér minősített jelentőségét, benne látva a földi létezés minden nélkülözhetetlen feltételét. Úgy, amint Luther is a Kis Kátéjában a mindennapi kenyéren mindazt érti, amire testünknek és lelkünknek nélkülözhetetlenül szüksége van. Ilyenkor a kenyeret kiemeljük abból a megszokottságból, amelybe egyébként belekerül az év többi napján, mert helytelenül viszonyulunk hozzá. Ilyenkor igyekszünk Krisztus szemével tekinteni a kenyérre, és szeretnénk mi is benne látni azt, amit Krisztus benne látott, vagyis őt magát. Jézus a kenyérben saját lénye és üdvözítő tette hasonlatát látta. A kenyér mint az élet szimbóluma alkalmas arra, hogy hasonlata legyen az örök életnek is. Ilyenkor eszünkbe vesszük, hogy létezésünk végcélja nem a gyomor, hiszen nem csak kenyérrel él az ember. Jézus, az élet kenyere nélkül csak biológiai létezésre hangolódhatunk, vele azonban az örök életre is. Az új kenyér ünnepével egybekötött úrvacsorázás közös étkezés, amely elmélyíti a közösségtudatot, fokozza az egymás iránti szolidaritást. Az új kenyér mint az úrvacsora kenyere értésünkre adja, hogy mi nem csak a mulandóság kenyerét esszük, hanem az örök életét is. Segítsen minket az új kenyér ünnepe abban, hogy hálaadásunk egyre bőségesebb legyen!  2020. augusztus 23.

Reformátusok Lapja

| AKTUÁLIS |

A búzaszem – Isten tökéletes alkotása HEGEDŰS MÁRK

A búza és a liszt több mint élelmiszer – vallja Harmati László malomtulajdonos, a kelenföldi református gyülekezet presbitere. Szerinte már egyetlen búzaszem is jelzi Isten teremtő gondviselését. A százéves molnárcsaládban augusztus 20-a még különlegesebb ünnep, hiszen az államalapítás mellett hálát adnak áldozatos munkájuk eredményéért: az új kenyérért.

A szigetszentmiklósi Szabó Hengermalom története egyben családtörténet is. Tavaly volt száz éve, hogy elkezdődött benne a munka, és nehéz száz esztendő van mögöttük, két világháborúval, államosítással, rendszerváltozással. – Mindannak ellenére, ami velünk történt, a családomat mindvégig az elhivatottság, a szaktudás jellemezte – mondja Harmati László, a molnárdinasztia leszármazottja, a malom egyik tulajdonosa, aki nagynénjével és feleségével irányítja az üzemet. – A nagyapám minden akadály ellenére hitt abban, hogy jó az embereket élelemhez, a mindennapi kenyérhez szükséges liszthez juttatni, ezért örömmel, lelkesedéssel dolgozott mindennap – folytatja. Ám az unoka nem sejtette, hogy valaha egy malom lesz a munkahelye, őt a külkereskedelem foglalkoztatta. Aztán a rendszerváltozás környékén nagyapja meggyőzte, hogy vásárolják vissza a dédszülőktől átvett, az 1950-es években államosított családi malmot. Harmati Lászlónak volt bejárása az üzembe gyerekkorában is, mert a nagyapját az államosítás után néhány év múlva visszahívták dolgozni, ezért végül az 8

Reformátusok Lapja 2020. augusztus 23.

unoka is igent mondott. Otthonos volt számára a környezet, most így emlékezik vissza erre: – Ha beleszagoltam a lisztbe, mindig is úgy éreztem, hogy Isten elültetett bennem egy magot. A mag aztán életre kelt, és bár sok év telt el, de teljes szívvel, odaadással kezdtem el a szakmát. A nagyapa jó tanító volt, mert őt az élet edzette meg – idézi fel a malom jelenlegi tulajdonosa. Számos gazdasági nehézségen ment keresztül a család száz év alatt – egészen a mostani járványig.

A COVID–19 MIATT TÖBB LISZT FOGYOTT Érdekesség, hogy a koronavírus-járvány első hulláma folyamatosan alakította a malom vásárlói körét. A karanténidőszak alatt megnőtt az otthonsütési kedv, ehhez pedig lisztre volt szükség. Nem volt meglepő, hogy a pékségek vásárolnak a malomtól, de felvásárlási láz indult a lakosság körében is. Az üzem dolgozóinak sok munkát adtak az elmúlt hónapok, de jól bírták a megnövekedett érdeklődést.

| AKTUÁLIS |

AZ ÚJ KENYÉR TÉNYLEG ÚJ KENYÉR? Az aratás országszerte véget ért már, bár idén akár két-három héttel is kitolódott a korábban megszokotthoz képest. Ahhoz, hogy az új búzából liszt készülhessen, sok vizsgálatra van szükség, zajlanak a minősítések, a malom keresi azokat a gabonákat, amelyeket nyugodtan megvásárolhatnak – magyarázza Harmati László. Van, hogy a mintát a malomba hozzák, ott vizsgálja meg a szakember, máskor személyesen megy ki ellenőrizni a gabonát. Olyan dolgokat analizálnak, amelyeket laikusként talán nem is igazán értünk: például a gabona sikértartalmát és sütőipari értékét. Az eddigi eredmények alapján a szakember azt mondja, lesz elegendő mennyiségű gabonájuk az idei termésből, és lesz elég jó minőségű kenyérnekvaló is, bár az arányok idén másként alakulnak, mint korábban. – Az országban több lesz a takarmány, a gyengébb minőségű gabona, sajnos kevesebb az igazán kiemelkedő minőségű búza. A malomban többnyire még a tavaly betakarított szemeket őrlik, általában szeptemberben váltanak. Persze augusztusban az új kenyér ünnepe miatt készítenek új lisztet is. Ebből lesz aztán az ünnepi kenyér, ugyanis Harmati Lászlóéknál szokás, hogy augusztus 20-a alkalmából otthon is sütnek.

BAJA: A VÁRTHOZ KÉPEST JÓ LETT A BÚZATERMÉS – Akkor kezdtem el gazdálkodni, amikor visszakaptam az őseim földjét a rendszerváltozás után – mondja Felső Illés, a bajai református gyülekezet gondnoka. Földjeinek egyharmadát búzával veti be, azt mondja, a vetésforgó miatt ez szükséges, és amúgy is, jó a búza gyomelnyomó képessége. Pedig nem tartja gazdaságos növénynek, csak szerény anyagi haszon érhető el vele. 2020 rosszul indult, kevés volt a csapadék, nem szívódott fel a műtrágya sem. – Nem volt sok reményem, hogy lesz bármi a termésből. Ehhez képest jónak gondolom az eredményt, bár a minősége gyengébb lett, mint szokott, ezért most takarmánynak adtam le – magyarázza. Azt mondja, naponta hálát ad Istennek az imáiban, hiszen „az, hogy mégis lett ennyi búzánk ebben az évben, mindenképp hálaadásra ad okot”. Az úrvacsorával kapcsolatosan – látva az úrasztalán a kenyeret – Felső Illésnek szintén mindig eszébe villan: mennyi idő és hány izzadságcsepp, mire a kenyér odakerül az asztalra. A nyári teendők sem tartják távol a templomtól a gondnokot, azt vallja, hiába van rengeteg feladat aratás idején, a munka megvárja.

Harmati László, a malom egyik tulajdonosa, Kelenföldön presbiter, mellette felesége, Harmati-Horváth Tünde, bal oldalon nyilatkozónk nagynénje, Szabóné Szabó Piroska, a másik tulajdonos

2020. augusztus 23.

Reformátusok Lapja

| AKTUÁLIS |

Az államalapítás mellett számukra kiemelten is fontos, hogy a kenyérért is hálát adjanak, hiszen családjuknak ez már száz éve az életet jelenti. – Csodálatos dolog a kenyér, hasonló az életünkhöz – von párhuzamot a malomtulajdonos –, ahogy egy kis lisztből kialakul a tészta, az olyan, mint ahogy mi teremtettünk.

A malomudvar napjainkban

MILYEN A JÓ LISZT? A sütéshez jó liszt kell – ezt Harmati László is megjegyzi, és a Szabó Hengermalomnál gondolnak mindazokra, akik használni fogják a termékeiket – legyenek azok pékek vagy épp háziasszonyok. Fontos, hogy milyen a vízfelvevő képessége, mennyire rugalmas, hogyan fejlődik belőle a tészta. Mit jelentenek a liszten a különböző kódok, például a BL55, a BL80? A betűk a gabonára utalnak, amelyből őrölték, így a „BL” búzalisztet jelen, az „RL” rozslisztet. A számok pedig a hamutartalmat jelölik. – Minél nagyobb a szám, annál korpásabb, sötétebb a liszt – magyarázza a szakember. A BL55 finomliszt a legáltalánosabb felhasználású liszt, ezt sütéshez, főzéshez, süteményekhez, valamint kenyérsütéshez is használhatjuk.

„Isten meg tudta teremteni az egyensúlyt a szolgálatokban, a munkámban, a családban, a presbiterségben. Ő bőven ad feladatokat, amelyekhez kellő alázat kell. Naponként az Úr elé viszem a dolgaimat, hogy valóban hű és igaz szolgája tudjak lenni.” (Harmati László) ÉLETET, ÉTELT ADNAK A búza, a liszt nélkülözhetetlen része az emberi életnek. – Ez nagy odaszánást és szeretetet igénylő munka, és már nagyapámtól is azt tanultam meg, hogy ezt nem lehet szeretet és odaadás nélkül végezni – hangsúlyozza Harmati László. – Életadó, életet fenntartó folyamatot adunk tovább, amelyet mi is kaptunk, mert Isten tökéleteset alkotott a gabonaszemben. Hozzáteszi: az emberi tudás meg tudja őrölni ezeket az apró magvakat, amelyek aztán csodálatos módon táplálják az embereket.

TEMPLOMI HÁLAADÁS A malomtulajdonos a Budapest-Kelenföldi Református Egyházközség presbitere, feleségével 2010 óta tagjai a közösségnek. – Hosszú út vezetett idáig. Itt volt az esküvőnk, a feleségem itt konfirmált, nagy fordulópontok kötnek ide bennünket. A hitünk elmélyülése is ehhez a gyülekezethez köthető. Amennyire tudjuk, a szolgálatunkkal, imádságainkkal próbáljuk erősíteni a közösséget. A malom mellett a gyülekezeti feladatokra is jut idő, ahogy Harmati László fogalmaz: – Isten meg tudta teremteni az egyensúlyt a szolgálatokban, a munkámban, a családban, a presbiterségben. Ő bőven ad feladatokat, amelyekhez kellő 10 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 23.

Középen Harmati László nagyapja, aki meggyőzte őt, hogy vásárolják vissza a malmot. Mellette a nagymama, a karján Harmati László nagynénje, a másik mai tulajdonos, körülöttük a malom dolgozói az 1940-es évek végén

| AKTUÁLIS |

alázat kell. Naponként az Úr elé viszem a dolgaimat, hogy valóban hű és igaz szolgája tudjak lenni. A malomtulajdonos presbiternek az is fontos, hogy a gyülekezetben is hálát adjanak a termésért, az új kenyérért. Ennek szép pillanata, amikor úrvacsorát vesz a gyülekezet. – Felemelő az úrasztalához állni, végiggondolni, hogy mi is történt az életünkben, hogyan változtatott meg minket Jézus. A tavalyi hálaadó istentisztelet különlegessége az volt, hogy Harmati László feleségét kérte a lelkészük, hogy süssön valódi, kovásszal készült kenyeret az újkenyéri hálaadó alkalomra. Ez került az úrasztalára, ebből osztották az úrvacsorát – emlékezik vissza a presbiter. Hogy lesz-e ebből hagyomány, azt a beszélgetésünk pillanatában még nem tudja, de reménységét fejezi ki, hogy igen. 

NAGYLÓNYA: A GYÜLEKEZETÉ A TEMPLOM MELLETTI FÖLD BEVÉTELE

A nagylónyai református templom melletti másfél hektáros terület a gyülekezet tulajdonában van. Sokáig a helyi lelkipásztor javadalmának kiegészítéseként szolgált, ám a legutóbbi lelkészük úgy döntött, a gyülekezet javára adja a bevételt. Idén Király Béla gondnok kezdte művelni a földet, ipari napraforgót vetett bele. Azt mondja, a vetésváltás jegyében mindig mást termesztenek, vetettek már búzát is, és jövőre is az következik. 2016-ban, amikor a középkori templomokról szóló sorozatban írtunk Nagylónyáról, épp tritikálé pompázott a templom mellett – ez látható most is a fotónkon. A tritikálé hibrid faj, az őszi búza és a rozs keveréke, próbáltak belőle kenyeret sütni, kevés sikerrel, így alapvetően takarmányozási célra termesztik – magyarázza a gondnok. Király Béla amúgy is gazdálkodik, saját földjein minden évben vet búzát. Idén a fagy, majd az aszály, végül a túl sok eső kifejezetten nehéz évet eredményezett. – Gyenge-közepes a termés, veszteséges az évünk – tudjuk meg tőle. Azt mondja, bár a beregi területek nem igazán kedveznek ennek a kalászosnak, mégis azért vet minden évben búzát, mert „a búza mégiscsak búza, az a növény, amely minden gazdálkodó ember szívéhez közel áll, ez a fő gabonaféle, ebből lesz a kenyér”. Ráadásul az úrasztalára is ez kerül, így mindig emlékezteti a gondnokot saját fáradságos munkájára is. Nemcsak az új kenyérért tartott hálaadó istentiszteleten mond hálát Istennek, hanem minden vasárnap, mert érzi, szüksége van a támogatásra.

2020. augusztus 23.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Ez évben is van miért hálát adni HEGEDŰS BENCE

Az új kenyér ünnepéről, annak eredetéről, a hálaadás fontosságáról és idejéről beszélgettünk Hodossy-Takács Előddel, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Bibliai Teológiai és Vallástörténeti Tanszékének vezetőjével, akit a Doktorok Kollégiuma főtitkáraként a szervezet idei terveiről is megkérdeztünk.

Honnan származik az új kenyér ünnepe? Ezt a kérdést egészen messziről szeretem megközelíteni. Alapvetően biblikus kutató vagyok, a Bibliai Teológiai Tanszéket vezetem itt, a debreceni teológián. Ha jobban megnézzük, akkor azt látjuk, hogy nagyon mély ószövetségi gyökerei vannak a termésért és a betakarításért tartott hálaadó ünnepeknek. Valójában még Izráel történeténél is régebbre kell visszatekintenünk, már az ókori Mezopotámiában megvoltak a mezőgazdasági év rendjéhez igazodó különleges ünnepek, és a megtermelt élelmiszerek egy része felbukkant a napi áldozatok között is. Ezzel a keleti templomokban az istenség szükségleteiről gondoskodtak, de a templomba vitt élelmiszereket végső soron a papok és a személyzet többi tagja fogyasztotta el. Itt már megjelenik a kenyér is a pörköltgabona-áldozatok mellett. A bibliaolvasó emberek előtt nem ismeretlen az a nagyon egyszerű rítus, hogy az Úr templomában a szent kenyerek asztalára friss kenyereket kellett kihelyezni. Az ókori izraeliták természetesen nem gondolták azt, hogy ezeket a kenyéráldozatokat az Úristen meg fogja enni napközben. Egyébként a bibliai áldozatoknak nagyon erős közösségi dimenziója volt, a nagycsaládok együtt étkeztek ilyenkor. Ez rögtön átvezet bennünket az újszövetségi asztalközösséghez. Hogyan lett ebből végül a keresztyénség egyik ünnepe? Az aratás és a szüret lezárulta két minősített pillanat. Minél inkább visszatekintünk egy normálisan működő, agráriumra épülő társadalomra, annál jobban érezzük ennek súlyát. A betakarítási munkák végén az emberben ősi érzés hatalmasodik el: most lezárult a munka, és nagyjából biztosítottnak látom az előttem álló esztendőt. Hegyalján nőttem föl, az én szülővárosomban azt mondtuk, hogy szusszanunk olyankor egyet. Ez az érzés teológiai tartalmat is kap, amikor megállok és hálát adok. Ez persze a mai embernek furcsa, mert nem a saját csűrjéből kell eltartania családját. Az ókori Izráelben az emberek kilencven-kilencvenöt százaléka közvetlenül a földből, a mezőgazdaságból élt, ez nekik teljesen kézzelfogható volt. Ez gyönyörűen összecseng a régi magyar falvak életével, ahol a termés a megélhetést jelentette. Református népünk ebben élt, ilyenkor, aratás végén megállunk és visszatekintünk. Hálát 12 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 23.

adva gondolunk vissza arra, hogy ment a munka, lezajlott a betakarítás, és jó reménység van bennünk, hogy a termény ki fog tartani a jövő esztendőre is. Hogyan adhatunk hálát úgy a termésért, hogy nem is arattunk? Az új kenyér ünnepének hálaadó dimenziója megmaradt. Ma már nyilván nem a mázsálás ideje ez az időszak a legtöbb gyülekezeti tag számára, mert nem mind gazdálkodunk. De az ünnep tökéletes alkalom a visszatekintésre, arra, amit elértünk az elmúlt időszakban. Szépen mondja istentiszteleti rendtartásunk, amikor az úrvacsoráról van szó: a kenyér és a bor, a jegyek az Úr ajándékai és kezünk munkájának gyümölcsei. Ebben gyönyörűen benne van ez a kettősség, amit hangsúlyoznunk kell. Ha az ember elér valamit, megdolgozik vagy megküzd valamiért, annak látványos vagy kevéssé látványos eredménye van attól függően, hogy milyen munkakörben dolgozik. Akinek valóban földje és csűrjei vannak, tényleg látja, hogy a magtár teli van, vagy csak félig. Ez egészen más egy irodai munkát végző ember életében, aki legfeljebb azt tudja nézni, hány kitöltött Excel-táblázata van. Ez lehet, hogy éppolyan nagy siker, de nem annyira látványos. Meg kell őrizni annak bizonyosságát, hogy amit elérek, az egyszerre Isten ajándéka és az én kezem munkájának a gyümölcse. Ez nagyon erőteljesen találkozik egyébként a kálvini munkaetikával. A reformátor szerint igenis lehet hivatása az embernek az, amit csinál, hogyha bizonyos szempontok szerint végzi munkáját. Ha ennek tudatában vagyok, miközben a munkámat elvégeztem, és ezzel el is érek valamit, vagy előrébb jutok, gyarapodok általa, akkor az nem az én törtetésem eredménye. A hálaadó szívvel végzett munka sikere annak jele, hogy Isten látja az igyekezetemet, és megáldja a szándékomat. Miért adhatunk hálát ebben az évben? Hónapok óta zavarodottan viselkedünk. Elkesergünk bajainkon meg nehézségeinken, és folyamatosan könyörögtünk, könyörgünk azért, hogy ez a rendkívüli, mindannyiunk életét meghatározó pandémiás helyzet oldódjon meg, és hogy minél kevesebb család szenvedjen emiatt. Éppen ezért 2020-ban talán még fontosabb, hogy megtaláljuk azokat a dolgokat,

| INTERJÚ |

„2020-ban talán még fontosabb,

HOGY MEGTALÁLJUK AZOKAT A DOLGOKAT,

amelyekért hálásak lehetünk Istennek.”

2020. augusztus 23.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

amelyekért hálásak lehetünk Istennek, aki megtartotta egyházát és megőrizte a gyülekezeteit mind a mai napig. Lehet, hogy a mezőgazdasági év nem lett olyan jó, legalábbis az én kertemben a gyümölcs sokkal rosszabb lett, mint az elmúlt években, de más termésre nem lehet panasz. Ne azt vegyük észre, hogy mi a gyenge. Az emberek szemléletét kicsit át kellene állítani ebbe a hálaadó dimenzióba. Meggyőződésem, hogy mindannyian sokkal jobban éreznénk magunkat így. Lehet, hogy elvakult vagyok, bár nem hiszem, de szerintem 2020 első felében is rengeteg olyan dolgot találunk, amiért hálát tudunk adni. Ennek nem kell keserédesnek lennie. Isten megpróbálja a népét, de idáig megőrzött bennünket. Az új kenyér ünnepe Magyarországon összenőtt az augusztus 20-i államalapítási ünneppel. A legtöbb településen együtt szentelik meg az új kenyeret a helyi felekezetek papjai, lelkészei, de az is előfordul, hogy a református lelkipásztort nem hívják meg az eseményre. Baj ez? Nekem alapvető kérdés egyházunk jelenléte a nyilvánosság tereiben, és mindig a dolog lényegi része érdekel. Ha díszletnek kell a pódiumra még egy református lelkész is, és tartalmi szempontból semmi jelentősége nincs a jelenlétének, akkor egyáltalán nem baj, ha nincs ott, sőt épp ellenkezőleg. Ezzel szemben teljes mértékben helyesnek és helyénvalónak gondolom, hogy az egyház a nyilvánosság terében látható és hallható módon legyen jelen. A hangsúly erre a kettőre esik. Sze-

rintem ez olyan fontos alapelv, amelyhez ragaszkodnunk kell, de csak az önmagáért való jelenlétnek nincs értelme. A kenyér azon túl, hogy Krisztus testét is jelenti, jelentheti a mindennapi szükségleteinket, valamint a lelki táplálékot is. Előnyben kell részesítenünk valamelyiket az utóbbi két „kenyér” közül? Az tény, hogy az új kenyérért tartott hálaadási alkalom alapesetben az asztalra tehető, a kézzel fogható kenyér köré összpontosul. Ezen az alkalmon nem a lelki kenyér kerül a középpontba, hanem az ember testi szükségletének felismerése. A megkísértés történetében is az az alapkonfliktus, hogy Jézus megéhezik a negyvennapos böjt után. Az ember megéhezik, megszomjazik. A kísértő a kövek kenyérré változtatására szólította fel Jézust, erre hangzik a híres felelet: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Mt 4,4) A modern ember hajlamos arra, hogy csak az anyagi szükségletekre legyen tekintettel, csak a kenyérre figyeljen, amit meg tud enni. De jobban örül a kalácsnak. Emellett van olyan ősi kísértés is, hogy ezt az egész történetet elspiritualizáljuk, és csak a lelki kenyeret tartsuk fontosnak. Jakab levelének szavait tekintem ebben irányadónak: „Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a ...mindennapi kenyere (...), de nem adjátok... meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jak 2,15–17) Számítanak az ember testi szükségletei. A protestáns gondolkodásban nagyon fontos a kettő egyensúlya.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

Újratervezésre kényszerül a Doktorok Kollégiuma Hogyan írta át a járványhelyzet a Doktorok Kollégiumának idei elképzeléseit? Több éve készültünk már az idei alkalomra, amely kiemelt rendezvény lett volna. Három éve keresett meg bennünket a komáromi teológia vezetősége, és elmondták, hogy nagyon szívesen vendégül látnák a Doktorok Kollégiumának plenáris ülését és közgyűlését 2020-ban. Aztán tavaly már jelezték a kolozsvári kollégák is, hogy hozzájuk is mehetnénk. Miért lett kiemelt a 2020-as rendezvény? Trianon százéves jubileuma miatt. Ezért is szerettünk volna mindenképp határon túlra menni, és a megszokott működési rendünkhöz képest egy nappal hosszabb konferenciát tartani. Szerettünk volna egy olyan napot, amikor nem szekciókban, hanem közös, plenáris ülésen vagyunk együtt. Trianon és a nemzet kérdéseit jártuk volna körül. Feltáró munkáról beszámoló, visszatekintő, de a jövő számára irányt mutató előadásokat terveztünk. Szerettünk volna előadást arról, hogy vajon milyen változást eredményezett a magyar igehirdetésben Trianon. Erősen gondolkoztunk azon is, hogy megvizsgáljuk a magyar irodalom elgyászoláson túli Trianon-reprezentációit. Fontos beszélni a hallgatás évtizedeiről, amikor minderről nem esett szó. Központi témának szántuk emellett a nemzet fogalmának teológiai vizsgálatát. Mikor dőlt el, hogy elmarad a Doktorok Kollégiuma komáromi ülése? Bár volt bennünk tudományos kíváncsiság, a vírushelyzet miatt késő tavasszal meghívóinkkal együtt úgy döntöttünk, hogy az idei találkozót nem lehet megrendezni. Úgy váltunk el az idei akadémiai év végén a komáromi kollégáktól, hogy egy évvel elhalasztjuk az eseményt. Eldöntöttük, hogy ha ezt a plenáris alkalmat nem tudjuk megtartani, akkor nem próbáljuk búvópatak-szerűen eldugni valahova, vagy helyettesíteni valamilyen online verzióval, hiszen itt a személyes jelenlét adta volna ülésünk alapját: találkozni akartunk. Fontos lett volna felmutatni, hogy átmegyünk a mai politikai határon túlra, és kifejezzük: a magyar református teológia száz évvel Trianon után is él. Ez évben akkor nem is találkoznak? De igen. Tervezünk egy szekciók hétvégéjét Berekfürdőn, november végén. Amúgy is szoktak néha év közben találkozni a különböző szekciók, így azt gondoltuk, hogy legyen közös találkozási pont. Berekfürdőn a szekciók munkája folyhat majd kis csoportokban, viszont közgyűlést idén nem fogunk tartani. A Doktorok Kollégiumának szakfolyóirata, a Collegium Doctorum ugyanúgy két számmal fog megjelenni idén is, mint máskor.

14 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 23.

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Negyvenéves kora után minden ember felelős az arcáért – tartja a bölcs mondás. Tehetünk mi arról, hogy milyen az arcunk? A bölcsesség szerint igen. Formálódik az idők során, különösen a vonások változnak, a mélyülő árkok és ráncok árulkodnak valamiről. Nagy divat mostanában a szelfi, az önmagunkról készített fotó, amelyet, bárhol járunk, a környezetet csak háttérképnek használva készítünk. Önmagunkat fényképezzük, esetleg barátainkat, családtagokat is, aztán megosztjuk az ismerősökkel. Mind ragyogó, barátságos arc. Olyanok vagyunk valóban? Ezek beállított, művileg beigazított arckifejezések. Milyenek vagyunk? Rajtunk is múlik, hogy mi olvasható le az arcunkról. Persze a mostani járványveszélyben maszkot viselünk, nyilvános helyeken kényszerülünk az arcunkat eltakarni, mert ezzel is óvnunk kell magunkat és másokat a fertőzéstől. Mi van az álarcok mögött? Pontosabban ki van alatta? Rossz szándékú rabló, vagy angyalarcú keresztyén, mint István vértanú? Nem derül ki első látásra. A tekintetünk azért jól látható, és a szem még inkább tükrözi a lelkünket. Minden érzelem, amely mély nyomot hagyott a lelkünkben, kiül az arcunkra is. Komor, sötét az arcunk, vagy derűs és békés? Aggodalom, gond, keserűség, bánat borítja vagy közöny, esetleg megvetés? Szelíd, mosolygós, elnéző az arcunk, vagy örök tépelődést tükröz? A legbántóbb arckifejezés az ítélkezés, gyűlölet vagy lebecsülés, gúny. Küzdjünk ezek ellen! Ebben a témában is érdemes visszatérni Mózes történeteinek egy részletére. Az első összetört kőtáblák után a tízparancsolat igéit újra meg kellett írni. Ismét negyven nap és negyven éjjel készül Isten szövetségének dokumentuma. A megírt kőtáblákkal Mózes lejön a hegyről, és nem tud róla, hogy az arca sugárzik. Isten dicsősége tündöklött, tükröződött rajta. Leplet kellett tenni rá, annyira megijedtek, féltek tőle az emberek. (2Móz 34,29kk) Aki Isten színe elé megy, arra rásugárzik a fénye. Az nem művileg csinált, sminkelt arc, hanem istenarc, amelyről Reményik Sándor ír: „Egy istenarc van eltemetve bennem...” Teremtettségünk révén mindenkiben van istenképűség, ösztönei nyomán viszont mindenki megcsúfolja azt. A költő biztat, hogy bányásszuk ki magunkból az összetört istenarcot. Mózes története arra utal, hogy Isten színe előtt gyógyul, formálódik az igazi arcunk fénylővé. Isten neve, dicsősége, arca, szentsége, fénye – különböző kifejezések ugyanazon lényegre. Ma inkább így mondjuk: Isten színe elé állunk, amikor imádkozunk, istentiszteletet tartunk. Ő igazítja el az arcvonásainkat. 

IMÁDKOZZUNK!

Annyi kérdésünk van, Urunk, szétfeszíti értelmünket a tudás hiánya! Bár többet érthetnénk világot teremtő és formáló szándékaidról! Forgatjuk Igédet, boncolgatjuk a mondatokat, elemezgetjük szavad… próbáljuk megfejteni, hogy mi mit jelent a te kijelentésedben. Keressük a válaszokat, és keresünk téged is Istenünk. Köszönjük, hogy bízhatunk abban, hogy te megismerteted magad velünk, és kérünk, ne haragudj, ha sürgetünk téged a válaszokért! Add szívünkbe a teremtmény alázatát, hogy hálával tekintsünk rád, alkotónkra! Add, hogy tudjuk helyünket ebben a kapcsolatban, de ne fáradjunk el a keresésben, hanem szüntelenül – nem kétkedőn, hanem hittel – kutassunk válaszaid után. Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

A szamarakról „Néhány szamárnak köszönhette királyságát!” – akár egy huszonegyedik századi politikai csoportosulás lesújtó véleménye is lehetne ez a mondat, de most Izráel első uralkodójáról van szó. Sámuel első könyvének kilencedik fejezete szerint ez történt: Saul, a „szép ifjú”, Kís fia útra kelt, hogy megkeresse apja néhány elkóborolt szamarát. Bejárta Palesztina középső részét, de az elveszett állatoknak nem sikerült nyomára akadnia. Ekkor kereste fel Sámuelt, az Isten emberét, hogy a helyes utat megkérdezze tőle, ő viszont meglátta Saulban a kiválasztottat, és királlyá kente Izráel felett. Ebből a történetből minket most csak egy részlet érdekel: a szamár, az ókori Palesztina egyik legsokoldalúbb haszonállata. Áruk és emberek alatt roskadozó szamarak tarkították az utakat, helyenként ma is találkozhatunk velük. Meglehetősen önfejű jószágok tudnak lenni, egy-egy agresszívabb állat miatt szokás elkülöníteni, kisebb csoportokban legeltetni őket. Híres bibliai szamár Bálámé, amelynek az Úr beszédre nyitotta száját (4Móz 22). Szamárháton érkező királyról prófétált Zakariás, és ehhez a várakozáshoz igazodva tanúsítják az evangéliumok, hogy Jézus szamáron lépett Jeruzsálembe. Salamont Dávid saját öszvérén vezették körbe (1Kir 1,33), és az ókori keleti irodalomból tudjuk, hogy az újdonsült uralkodók időnként mérlegelték, milyen állaton járva nyerhetik el legkönnyebben alattvalóik jóindulatát. Saul történetében azonban a szamár nem a királyi hátas állat magasztos szerepét tölti be, az elkóborolt jószágok Izráel leendő királyának gazdagságát mutatják. Az egyszerű ember gyalog járt. Jézust csak a virágvasárnapi történetben találjuk szamáron, Kísnek viszont annyi volt, hogy nem lehetett egy helyen legeltetni mindet. Amíg lába nem kelt a kancáknak. Körülbelül ezt a biztonságot tudja nyújtani a vagyon.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD 2020. augusztus 23.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

A „vagonélet” krónikása FEKE GYÖRGY

„A románok követelték az esküt. Bennem ágaskodott a magyarságom, megtagadtam. Most azután nem volt más választás, mint vándorbotot venni a kezembe” – Czucza Emma bánffyhunyadi református tanítónő menekülése kilencven nappal később és ötszáz kilométerrel nyugatabbra ért véget, amikor 1921. augusztus 25-én elfoglalta állását a pápai Református Nőnevelő Intézetben. Viszontagságos történetén keresztül megismerhetik a több százezer trianoni menekült, vagonlakók tízezreinek megpróbáltatásait. „A románok követelték az esküt. Ki előbb, ki később – letette. Bennem ágaskodott a magyarságom, megtagadtam” – írta erről naplójában. 1919 februárjában rendelettel kötelezték a Romániához csatolt területek magyar állami iskoláinak pedagógusait, hogy fogadjanak hűséget a román királynak, ellenkező esetben elveszítik az állásukat és a nyugdíjjogosultságukat. A többi szomszédos államban is kiutasították a magyar tisztségviselőket, vagy pedig hűségeskühöz kötötték pozíciójuk megtartását. Egész menekültáradat indult meg az anyaország felé. Emma felettesei szemet hunytak, így még bő egy évig taníthatott, míg fel nem jelentette valaki – állítólag az egyik magyar kollégája. Habár lett volna lehetősége megtudni, nem volt kíváncsi a nevére.

„Az

a négy év, amelyet Emma néni keze alatt töltöttünk, meghatározó volt számunkra. Igazi nevelő volt. Rajongva szerettük, s az óraközi szünetekben minden ujján csüngött egy-egy kislány, a többiek pedig meleg kendője szélébe kapaszkodtak, míg végigment a tanáriba vezető folyosón” – emlékezik egyik tanítványa Czucza Emmára. Az első világháború után Erdélyből a Dunántúlra került egyedülálló tanítónő nem mindennapi tartású, lelkierejű, pedagógiai érzékkel és felkészültséggel rendelkező hölgyként él a pápaiak emlékezetében. Búcsúzását családjától, szenvedéssel, bizonytalansággal és reménnyel teli utazását, talpra A vagonélet a trianoni magyar menekültek állását a városi könyvtár által kiadott naplóiszimbóluma lett ból ismerhetjük meg.

„A románok követelték az esküt”

Református értelmiségi családba született 1886-ban. Édesapja, Czucza János tanító és iskolaigazgató nevéhez fűződik a kalotaszegi néprajzi gyűjtések megszervezése. Hogy gyermekeik könnyebben tanulhassanak tovább, 1899-ben Bánffyhunyadra költözött a família. Emma a közeli Kolozsváron szerzett tanítónői képesítést 1908ban, majd lakhelyén kapott munkát. Itt tanított 1921 áprilisáig, amikor a megszálló hatalom eltávolította állásából. 16 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 23.

| REFORMÁTUS ÉLET |

Legalább negyvenezer trianoni menekült élt hosszabb-rövidebb ideig vasúti kocsikban

ban, hogy mindaddig, míg a kiutasítási végzés nincs a kezében, nem helyezhetik el. Bánffyhunyadon beszerezte a szükséges iratokat, a bizonytalan viszontlátás remény(telen)ségében elbúcsúzott családjától és szomszédaitól, vagonba pakolta a tőlük kapott útravalót és annyi holmiját, amennyit csak tudott, majd 1921. május 28-án két hasonló cipőben járó barátnőjével együtt elhagyta otthonát. „7 órakor elindult a vonatunk. Kanyarodik… Ott a kis otthon (…) Még látjuk… Már nem… Hunyad is eltűnik… A lelkünkbe vésődik mindennek a képe…” – jegyezte fel az utazás első napján. „Csak annyira mehettem be az osztályomba, hogy elbúcsúzzam a kis tanítványaimtól és a lelkükre kössem, hogy sohase feledjék el azt, hogy magyarok. Most azután nem volt más választás, mint vándorbotot venni a kezembe.”

„Hunyad is eltűnik…”

RÉSZLETESEBBEN OLVASNA A TÉMÁRÓL? AJÁNLJUK FIGYELMÉBE: Czucza Emma: Áttelepülésem és első pápai éveim. Naplórészlet 1918– 1936 címmel a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár gondozásában 2007-ben megjelent füzetet, valamint Szűts István Gergely: Elűzöttek. Menekültek, optánsok és vagonlakók című írását a Rubicon történelmi folyóirat 2017/7–8. számából.

A kutatások szerint 1918 utolsó két hónapjában ötvenhétezer ember hagy ta el otthonát, 1919-ben számuk csaknem megduplázódott, és a békeszerződés aláírásának évében, 1920-ban tetőzött, további százhuszonegyezer fővel. A kiutasítottak mellett volt a menekülteknek egy másik csoportja is: a határokon túlra került, tizennyolcadik életévüket betöltött személyek a békeszerződés életbe lépésétől számított egy éven belül igényelhették állampolgárságuk fenntartását. Ezt nevezték optálási jognak. A határidő letelte után egy évvel viszont kötelesek voltak áttenni lakhelyüket az általuk választott országba. Az első világháború után Magyarországra menekültek számát legalább háromszázötvenezerre teszik. Az amúgy is súlyos helyzetben lévő ország és az 1920 áprilisában létrehozott Országos Menekültügyi Hivatal csak nehezen birkózott meg ekkora mennyiségű állás és lakhatás nélküli ember elhelyezésével, támogatásával. Azért, hogy elejét vegyék a társadalmi feszültségeknek, valamint a határon túli magyarság drámai fogyásának, az év október 23-án kormányrendeletben szabályozták a menekültek letelepedését Magyarországon. A családegyesítésen, a megkezdett egyetemi tanulmányok folytatásán, valamint a bizonyított kiutasításokon kívül más indok alapján elvben senki sem kaphatott volna beutazási engedélyt. Czucza Emma is azt a választ kapta, amikor állás után érdeklődött a budapesti Vallás- és Közoktatási Minisztérium-

„...a magyar mozdony átvesz”

Az áttelepülők többsége terhervonaton lépte át a trianoni határt. Különféle egzisztenciák és társadalmi rétegek szegezték tekintetüket a bizonytalan jövőbe kanyargó sínpárra. A Hidasnémetiben, Lőkösházán, Biharkeresztesen, Szegeden, Szombathelyen vagy Szobon kialakított ellenőrző pontokról irányították őket az ország belsejébe. 1921ben olyan súlyos vagonhiány alakult ki, amely már a mezőgazdasági termés szállítását is veszélyeztette, ezért három hónapra le kellett állítani a menekültek fogadását. Emmáék vonata csak napokat vesztegelt a nagyváradi állomáson, ahol újabb kocsikkal gyarapodott a szerelvényük. Június 3-án értek Magyarország területére: „Bors! A szívünk hangosan dobog. Leszállnak az oláh csendőrök, a magyar mozdony átvesz. Előkerülnek a magyar nemzeti szín zászlók, felállunk, és elénekeljük a Himnuszt. Most tudjuk igazán énekelni: Isten, áldd meg a magyart! Biharkeresztes. A jó Isten áldja meg a minket fogadó drága magyar testvéreket.” A tanítónő másnap, a békeszerződés aláírásának évfordulóján kapta kézhez a beköltözési engedélyt. A magyarországi ismerősöknek, rokonoknak hazulról íródott leveleket át tudták csempészni, és még a magukkal hozott zongoráért sem kellett vámot fizetni. Túl voltak az első akadályon, emiatt a bennük lévő feszültség is oldódott valamelyest: „Mire visszamentünk a vagonhoz, elkezdtek tolatni. A kis létrát elfeledtük felhúzni, leesett, Irmusnak sokáig kellett utána futnia. Délben a paradicsomlevesünk ömlött egy váratlan tolatás következtében az Annus ölébe. Olyan komikus volt, hogy Irmussal sokáig kacagtunk rajta. Első kacagás, mióta kijöttünk.” 2020. augusztus 23.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

Czucza Emma és a Nőnevelő Intézet 1929-es végzősei

„Lakásra kilátás egyelőre nincs”

„Beálltak az esős napok, ennek is mi isszuk meg a levét. Vígan csorog a vagonunkA kényszerű szomszédságok ba, szegény Irmusnak éppen hamar véget értek: előbb a az ágyába. A szél miatt egész Kelet-Magyarországra tartó éjjel nem tudtam aludni. Folyvagonokat akasztották le, Buton csapkodta a vagon tetejét, dapesten pedig aztán végképp feléről le is tépte a pléhet… Felszétszedték a szerelvényt, hogy A református fiúiskola tornabemutatója fedeztem egy nagyszerű koa kocsikat a célállomásra tartó csit. Üvegablaka van. Érdeklődvonatokhoz csatolják. Annus is tem, nem kaphatnám-e meg. a fővárosban maradt, Emma Hogyan gondolok ilyent, hiszen az a versenylovaknak való?! Irmus barátnőjével utazott tovább. Első budapesti látogatásakor Bocsánatot kérek, hogy rá mertem vetni a szemem! Versenyló Veszprémbe kért ajánlást, de felekezete miatt azt tanácsolták – és egy menekült tanítónő?” A pápai rabbi felesége, Pressneki, próbálkozzon a dunántúli református iskolavárosban. Rázburgerné, aki Bánffyhunyadról származott, és akinek Emma kódással teli, fárasztó nappalok és éjszakák után érkeztek 1921. hazulról csomagot hozott, megnyugtatta őt, hogy télen nem június 9-én célállomásukra, Pápára: „Az első benyomás kedvező. engedik a vagonban lakni, a rabbi átadja neki a dolgozószobáVan a vasúttól bevezető Esterházy útnak egy kanyarulata, mely ját. „Könnyekig meghatott jóságuk.” hangulatával nagyon megkapott… Minél megkapóbb a természet, annál erősebb lelkemben a honvágy. Lakásra kilátás egye„Koldusnak érzem magam” lőre nincs, az állás bizonytalan.” Az osztrák vagon, amelyben idáig utaztak, hamarosan foly1920 és 1923 között országos szinten ezerötszáz-kétezer tatta útját hazafelé, így megérkezésük után a második napon át vagon szolgált lakóhelyként: 1920 szeptemberében 3753 kellett költözniük egy félreeső vágányon leállított szerelvényre. vagonban éltek menekültek, de még 1924 júniusában is „Két vagont kaptunk, de segítséget nem. Nekifogtunk Irmussal 967-ben. Az Országos Menekültügyi Hivatal 1924-es mega hurcolkodáshoz, és a nagy ládám (Mama menyasszonyi ládászűnéséig nemcsak elhelyezésükkel foglalkozott, hanem ja) meg a szekrény kivételével mindent átraktunk. Holtfáradtak munkaközvetítést, ingyenkonyhát, tanfolyamokat, gyermekvoltunk.” A statisztikák szerint minden tizedik trianoni menekült nyaraltatást szervezett, anyagi és természetbeni juttatásokat élt hosszabb-rövidebb ideig vagonokban, míg nem talált magáés jogsegélyt biztosított. nak olyan munkát, amelyből lakásra futotta, vagy míg a hivaAz erdélyi tanítónő is igénybe vette gyorssegélyüket, míg a talos szervek segítségével nem kapott helyet valamelyik mehadikölcsönbe fektetett megtakarításuk és a fronton elhunyt nekültek számára létrehozott lakótelep barakkjában. Egy család testvére életbiztosításának folyósítására várt. „49 korona az általában két kocsit kapott: az egyikben az emberek tartózkodösszes vagyonom, és egy kilátástalan jövő. (...) Pl. három nap tak, a másikban pedig az ingóságaikat tárolták. egymás után köménymagleves és egy kis felvert galuska vagy 18 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 23.

| REFORMÁTUS ÉLET |

szilvaízes ciberek vagy szilvaízes kenyér az ebédem. Az utolsó száz koronámat oda kellett adnom Irmusnak, szegénynek egy fillérje sem volt, mikor Pestre utazott állását elfoglalni” – írta naplójába július 8-án. Szorult helyzetében a református Nőnevelő Intézet is segítette, ahová munkáért folyamodott. Az igazgatótól háromszáz koronát kapott kölcsön, a konyháról pedig többször is kapott zöldséget, ebédre is meghívták. A vagonlakók szokását követve ő is vödörbe szedegette a szenesvagonokból lehullott darabokat, hogy legyen mivel főznie. „Akart-véletlenül eltéved a szenesemberek lapátja, és a szén a szegény menekültek vedrébe esik. Mennyire restelltem először! Még most is zavarba hoz a szenesek jósága. Koldusnak érzem magam.”

Százéves pápai utcakép

„Törhetetlen hívük leszek”

Czucza Emma már Pápára érkezése után egy héttel, ahogy a vagoncserén túlestek, Budapestre utazott, ahol egy minisztériumi tisztviselő előbb szemrehányást tett neki – „A tizenkettedik órában jön ki, s azt hiszi, tálcán kínálják a jobbnál jobb állásokat…” –, majd azzal bocsátotta útjára, hogy keresse meg a pápai igazgatókat, és rá hivatkozva kérje beosztását. Megfogadva tanácsát elment a református iskolába, ahol azzal szembesült, hogy már így is három menekült tanítónőt foglalkoztatnak – inkább könyörületből, mint szükségből. Kiss József esperes, pápai lelkész „nem mondhatja, hogy az iskolánál szüksége van még egy tanerőre, hanem ha a miniszter parancsolja, adja írásba, s akkor ők beosztanak és valamivel foglalkoztatnak. De ajánlotta, hogy keressem fel a Nőnevelő Intézet igazgatóját, ott lenne egy üres állás.” A Dunántúli Református Egyházkerület Nőnevelő Intézete 1901-ben kezdte meg működését Pápán, a Pápai Református

Kollégium mellett, azzal szellemi közösségben. 1912 októberére összesen kétszázhetvenhét diák tanult három tagozatán: a polgári iskolában, a líceumban és a tanítóképzőn. Ennek ajtaján kopogott be 1921. június 18-án az erdélyi menekült. „Az igazgató úr kijött az irodájából és behívott. Mikor kérésére ismételten megmondtam a nevemet, egy elegáns úr felfigyelt rá és kérdezte: – Nem rokona Czucza János barátomnak? Mikor megmondtam, hogy leánya vagyok, bemutatkozott, hogy ő Erdélyi János, a mostani kormánybiztos” – emlékezett arra a napra Czucza Emma. Beszélgetésük felkeltette az igazgató figyelmét, és biztatta a nőt, van egy betöltetlen gyakorlóiskolai állásuk, annak rendje és módja szerint jelentkezzen a hamarosan megjelenő felhívásra. Azt is hozzátette: ő a maga szempontjából megígéri a pártfogását. „Nem veszem még készpénznek, de ha arra gondolok, hogy talán sikerül, elszorul a szívem. (…) Vajon meg tudok felelni ennek az egész embert lekötő állásnak? (...) Ha a jó Isten közéjük vezet, törhetetlen hívük leszek.” Sok ügyintézés és papírmunka árán sikerült beadni a pályázatot, majd idegőrlő várakozás következett, amely egészen július végéig, a pályázat eredményének kihirdetéséig tartott. „Pápai tanítónő vagyok! Tegnap értesített róla az Igazgató Úr, holnap jelentkeznem kell nála. Félek egy kicsit a rám váró feladattól!” Emma 1921. augusztus 25-én, kilencven nap után búcsúzott a vagonélettől, aznap költözött be az internátus épületébe. „Mégiscsak erős érzés a megszokás, szinte nehéz itthagyni a rigódalos kis hajlékot. Szorongó érzés fog el, ha a jövőre gondolok. Vajon mit hoz? (...) Úgy éreztem most magam, mint egy harcoló katona, aki halálos ütközetből fogságba került. Hálát ad az Istennek a megszabadulásáért, de – mégiscsak fogság, rabság.” Nemcsak a korábbi munkahelye szabadabb kereteit hiányolta, hanem azt is, hogy a nátusbeli szobájába nem veheti magához a családját. „Adja a jó Isten, hogy az előléptetés a magyar Hunyadon érjen!” Ez a kívánsága nem teljesült, de a következő huszonhét évben sok-sok leány pótolta távoli családját, akik számára ő lett Emma néni. 1948-ban nyugdíjazták, még átélte és naplójában megörökítette az ‘56-os forradalom eseményeit. 1974-ben hunyt el. Ugyan „csak” három hónapot élt vagonlakóként, krónikása volt egy nemzedék kálváriájának. Az utolsó magyarországi sorstársa pedig 1927-ben mondott búcsút a „rigódalos kis hajléknak”.  KÉPEK: JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR FOTÓTÁRA 2020. augusztus 23.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Nemzet Minden jel arra utal, hogy a nemzetet nem lehet felszámolni. Ez ma azért téma, mert megjelentek és nagy erővel nyomulnak olyan nézetek, amelyek azt állítják, hogy a nemzet valójában idejétmúlt közösség, amelynek ráadásul az a jellemzője, hogy csak bajt hozott az emberre. Ez az eszmei áramlat azzal érvel, hogy a nemzet valójában a régi törzsi, etnikai alapú gondolkodásmód maradványa, és aki még mindig ragaszkodik a nemzet eszméjéhez, az valójában valamiféle nagyon régi, archaikus, primitív életszemléletet és mentalitást akar megőrizni egy olyan világban, amelyben a nemzetnek már semmi értelme sincs. Találtak is rá latin eredetű szót: ez a tribalizmus (tribus: törzs).

„...lehet hálával rádöbbenni arra, hogy Isten kikutathatatlan akaratából ez a közösség adatott nekünk. Általa tudjuk elmondani önmagunkról, hogy kik vagyunk.” A nemzet azért vesztette el értelmét – hangzik az érvelés –, mert a világ mára teljesen globalizált, a korábban zárt és viszonylagosan elkülönült különböző etnikai hátterű közösségek viszont alkalmatlanok globális problémák megoldására. A globalizáció a gazdaságban, a kereskedelemben, a kommunikációban, egyáltalán, a világ általános kihívásaiban felvet olyan problémákat, amelyeket már nem lehet nemzeti alapon megoldani. Ahogy hangzik az ismert mondat: globális problémákat nem lehet lokális eszközökkel orvosolni. Sőt, már az az igény is megfogalmazódott, hogy egyenesen világkormányra van szükség, és az emberi közösségek nemzeti alapú megszervezését el kell felejteni. Létezik tehát ma olyan eszmei áramlat, amely a nemzethez kötöttséget a múlt káros maradványának gondolja. De ugyanez a gondolatvilág azt is hangoztatja, hogy ma már nem lehet a régi módon válaszolni arra a kérdésre, hogy ki vagyok. Ezek a régi válaszok ugyanis valamely hagyományos közösségben találták meg az önmeghatározás alapját. De – úgymond – ezek a hagyományos közösségek, legyenek azok etnikai, kulturális vagy vallási alapú szerveződések, valójában elválasztották az embereket egymástól. Holott, szól az érvelés, csak ember van. Nincs magyar, lengyel, zsidó vagy kínai. Nincs keresztyén, muszlim vagy buddhista. Sőt, nincs férfi 20 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 23.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

és nő. Ezek mind csak történeti képződmények, amelyek az évezredek folyamán beivódtak az emberek gondolkodásába, és úgy tűnnek fel, mint örök adottságok. Látni kell, hogy ez a ma divatos eszmeáramlat úgy képzeli el az embert, mint akit ki lehet fektetni egy tervezőasztalra, és egy elképzelt jövőkép szerint úgy rajzolgatjuk, ahogy akarunk. De ez a tények, a valóság makacs tagadása. Minden jel arra utal ugyanis, hogy hiába él egy elképzelés az elvont emberről, aki már nem tartozik semmilyen közösséghez sem, a nemzethez tartozás alapvető jelentőségét az emberré válás folyamatában nem lehet felülírni. És nem azért, mert az emberek így döntöttek, hanem azért, mert egyetlen ember sem jöhet létre légüres térben. Akárhogyan is, kell egy adott közösség, amelybe beleszületik. Előzetes közösség nélkül nem jöhet létre az individuum, az egyén. Még jó, hogy a csecsemőt nem kérdezik meg a szülei, hogy milyen nyelven akar megtanulni. Az a közösség, amelybe mi beleszülettünk, a magyar keresztyének közössége. Lehet erre azt mondani, hogy jó, jó, de ezt csak örököltük, mi közünk van ehhez? A helyzet viszont az, hogy lehet hálával rádöbbenni arra, hogy Isten kikutathatatlan akaratából ez a közösség adatott nekünk. Általa tudjuk elmondani önmagunkról, hogy kik vagyunk. És ez távol áll mindenféle etnikai-faji alapú tribalizmustól. Magyar az, aki magyarnak vallja magát, teljesen függetlenül attól, hogy etnikailag milyen származású, és a keresztyénséget sem lehet vádolni azzal, hogy a nemzeti hovatartozást az üdvösség kizárólagos kritériumává teszi. Sőt, a keresztyénség éppen meghaladja a nemzeti-etnikai határokat. Krisztusban nincs se zsidó, se görög. De nem törli el. Istennek úgy tetszett, hogy az embert közösségekben szólítja meg. Augusztus 20. fontos ünnep. Azért, mert emlékezés a közös eredetre. Egy nemzeti közösség attól lesz közösség, hogy vannak közös emlékei. Nem véletlen, hogy a nemzetek fölöttiség hamis eszméjének a hirdetői újabban a közös emlékezet ellen indítottak támadást. Addig vagyunk magyar keresztyének, amíg erre emlékezni is tudunk. Mi is, Isten kegyelméből magyar reformátusok. „Emlékezz az ősidőkre, gondold csak át az előző nemzedékek éveit!” (5 Móz 32,7) 

| GONDOLATOK |

VITÉZ FERENC

A visszaváltozás fájdalma A szerző főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetője, újságíró

A férfi kinyújtóztatta a testét. Bizsergést érzett a háta közepén, ott, ahol előtte a gerince volt – azt izgatják a lepedő izzadtságba gyűrődött korcai. Háborgó álma miatt az sem tűnt föl, hogy minden nyirkos alatta. Álarcos pestisdoktorok járták körbe a házakat. Hozzá is berontottak, szenvtelenül közölték: itt a világ vége. Éjjelente kulcsra zárta ajtaját, mégis meglepték az álarcosok. „A világ végén mindenkinek számot kell adni az elmulasztott cselekedeteiről” – mondták. Az őrködő és éber Gregorius a láthatatlan sárkányra gondolt, és még jobban izzadt, mert kétségbeesett. Hosszan harcolt, ám

A SZERZŐ ILLUSZTRÁCIÓJA

nem emlékezett, hogy ki volt a győztes. Fölrémlett előtte a halál (valamikor elveszített egy csatát, mert elaludt), és most is a saját éberségének hiánya miatt érezte a fájdalmat. Fölébredt. Nem tudta, hogy mi történt. Hogy ki volt előtte. Az emlékezetkiesésnél is jobban megrémítette, hogy nehezen tudja irányítani a mozgását. Próbált felülni az ágyon. Amíg arra gondolt, hogy nem volt elég éber – hiszen miközben aludt, valami „jóvátehetetlen” történt –, gondolatai megakadtak a mozdulatnál. Majd elkezdte érezni a kezét és a lábát, az erei másképp lüktettek, szúró csápszőrzete helyett a sörtehaját simogatta. Körbenézett a szobában. A tükör nem volt letakarva. A férfi zsibbadt vállait és cipőért sóhajtó lábát tapogatta. Nem szerette a tükröket, kedvelte viszont az ablakokat. Mindkét oldalról lehet nézni; lehet fekete vagy fehér a meg nem nevezhető „valami”, magas vagy alacsony, nemes vagy

nemtelen. Nem a dolog határozza meg ugyanis önmagát, hanem az ablak és a néző. Azóta nem szerette a tükröt, hogy az a „bizonyos dolog” megtörtént. Senki nem értette, ám mindenki beszélt róla. Egy Kafka nevű író az ő kálváriájából kovácsolt sikert. Ez először fölhergelte. A szereplő ugyan Gregor Samsa volt, a történet azonban egyértelműen róla szólt. Mit képzel ez a Kafka? Nem ő változott át, nem neki kellett újraértelmezni az addigi életét, tapadókorongjaival kifejezni a ragaszkodását, megmagyarázni szeretteinek a különös váladékait vagy hangulatváltozásait! Gregor Samsa még most is él… Nem tudta, miért történt mindez. Példát statuálnak vele? Hiszen az ember úgysem változik, csak a körülmények teszik ilyenné vagy olyanná? Végzetes hiba történt, és már mindegy a Teremtő számára is, hogy valaki ember vagy féreg-e? Gregorius viszketése egyre elviselhetetlenebb volt, legjobban mégis az bosszantotta, hogy senki nem vette észre az átváltozását. Azt sem veszik észre, hogy ember lett belőle: gerince és haja van, hogy az ujjaival tapogat, hogy a lelkével érez, hogy bőrén simítja el a fényt? Újjászületett – de nem volt egészen boldog. Kellett volna, hogy a gyilkos Részek is megszűnjenek. Magából kiirtotta mindet, ám az ördög nem hagyta elpusztulni. Arra gondolt, hogy fölveszi a régi ruháit, elmegy a régi helyekre, találkozik a régi ismerősökkel, és mert jólesik: sír a vállukon. Elindult a lépcsőn. Kezdetben furcsának tűnt a járás, de hamar megszokta, hogyan tegye a jobb lábát a bal mellé. Az utcára lépve emberek helyett ezernyi bogárszerű lényt látott. Mindegyik egy tükröt tartott maga előtt. „Milyen szép vagyok! Mennyire tökéletes vagyok! Én vagyok az élet, nem számít semmi más! Halhatatlan vagyok! Én vagyok az Isten!” – üvöltötte a vedlésre és halálra kész bogártömeg. Mielőtt visszamenekült volna a lakásába, körbevették a káosz-lények a férfit. Vigyorogva törték szét rajta a tükröket. Hogy mi történt utána? Cellájában Kafka nem írt róla mást, csak azt, hogy „Krisztus – egy villanás”. Gregorius gerinc fölötti forró bizsergése nem múlt el. Már csak arra kell ügyelnie, hogy egyenes maradjon, és életben maradjon. Ezért imádkozik minden reggel és este. A visszaváltozás fájdalmából így lesz a változás szépsége.  2020. augusztus 23.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXIV. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM, 2020. AUGUSZTUS 23. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Idegen templomban is otthon Időnként messze kell menni ahhoz, hogy megtaláljuk a testet-lelket kikapcsoló csendességet. Új élmények, látványok, benyomások között bandukolva, különösebb cél nélkül. És engedni, hogy a látvány, a nagy kékség, a tenger folyamatosan ismétlődő morajlása megérintsen, hatalmába kerítsen. Ez a nyár, ez a nyaralás varázsa, összhangja, amelyben jólesik elmerülni. Egyik délelőtt fiús programot szervezünk az Adria-parti kisvárosban. Elindulunk a kanyargós utcákon. Nem keresünk semmit, csak látni akarunk. Így kerül utunkba egy templom is. Belépünk – rajtunk kívül senki más. Csak csend, rend és békesség. Az a jellegzetes miliő, amelyet a magunk gyakran látogatott templomából jól ismerhetünk. De itt most, idegenben, több száz kilométerre az otthonunktól különösen is jólesik a templomba belépni, leülni és egy kissé csendben maradni. Mert hiszen itt is kell valami bizonyosság, kapaszkodó, hitbeli fogódzó. Elmormolunk egy hálaadó imát, hogy íme, itt lehetünk, megérkeztünk, jó pásztorunk óvott és védett az úton. Valósággal reánk telepszik, megnyugtat, hatása alá kerít ez a jól ismert, otthonos templomi csend. Nem kell figyelmeztetnünk egymást, nem kell szánkra tett ujjal csendre inteni a másikat, még a velünk lévő gyermekeket sem. Az Úr házában érezzük igazán kicsiny teremtmény voltunkat, ahol mi csupán csendes, néma, de szívből jövő áhítattal szólunk, válaszolunk. Az alázat, az istentisztelet csendje ez. Amely vetődjön bármerre, egy-egy külhoni templomba betérve is ugyanazt érzi: az Úr hatalmát, nagyságát és gondviselő kegyelmét. Az otthonosság jól ismert érzése ez. Az Istennel való találkozás áldott lehetősége, amelyben jólesik elmélyedni, megfogalmazni az Ég felé a szívünkben elraktározott gondolatokat. Mert még egy nyaraláson is sok mindent meg lehet és meg kell osztani, beszélni a mi Urunkkal. Annyi nehéz körülmény, emberi tényező vesz körül ilyenkor is, amelyben ugyanúgy kell a Lélek jelenléte, vigasztalása, reménysége, mint bárhol másutt. Néhány perccel később felszabadultan és feltöltődött lélekkel lépünk ki a hajlékból. Nem véletlen, hogy a nap végén úgy emlékszünk vissza, ez volt az aznapi programunk egyik legszebb alkalma. Ez a hat-nyolc percnyi templomi csend, egyéni istentisztelet. Egy Adria-parti stáció. A hangos tömegből való rövidke, de mégis oly fontos félrevonulás. Ezzel lett szebb, meghittebb és reményteljesebb a nyaralásunk.  FÁBIÁN TIBOR

ÁRA: 400 FT

Ez évben is van miért hálát adni 9 771419 856007

HODOSSY-TAKÁCS ELŐD AZ ÚJ KENYÉR ÜNNEPÉRŐL ÉS LELKI VONATKOZÁSAIRÓL

20034

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| SZEMLE |

Habakuk zsoltára Állandó helye volt a régi latin énekes könyörgésben e kispróféta harmadik fejezetének. Manapság a legtöbb református sosem találkozik vele istentiszteleten. Amióta, jó kétszáz éve, a könyörgések régi rendje eltűnt, nem szokott sorra kerülni ez a kispróféta, sem a könyvét záró zsoltár. Átsiklik rajta a rendszeres bibliaolvasók többsége is. Versbe öltöztette Habakuk zsoltárát David Pawson angol lelkész, aki életéből eddig négy évtizedet töltött el a Biblia ismertetésével. Akkor írta, amikor a prófétákat magyarázta gyülekezetekben. Meglepő, de meggondolt döntés, hogy dallamra írta munkájának ezt a szemléltető betétét – Beethoven örömódájának dallama zsongott benne. Könyve, a Kulcs a Bibliához címmel tavaly jelent meg magyarul. Pawson nem követi egészen szorosan a bibliai szöveget, néhány apróbb részletet átugrik a lendületes verselés kedvéért, ahogyan a régi magyar istenes énekek is tették, de nem is távolodik el a Bibliától. Kérdés: mégis, hogyan választhatott ilyen áradó dallamot a Biblia tartalmát, itt Habakuk prófétát magyarázó David Pawson? Vészterhes prófécia megszólaltatása örömóda módján? Erre azoknak nehéz a válasz, akik az okoskodó tudósok véleményét tekintik végső fórumnak. Szerintük egy ének vagy örvendezik, vagy retteg az ítéletes jövendőtől. Ha ez is, az is megszólal benne, akkor azt nem írhatta egyetlen szerző, hanem valaki később összegyúrt két egymástól függetlenül keletkezett imádságot vagy éneket. Habakuk pedig éppen az a próféta, aki a pusztulás, bűnhődés következésében feltétlenül biztos. Mégis ő nyilatkoztatja ki a hit abszurdumát az Ószövetségben, és ez ismételten visszacsendül az Újszövetségben (Róm 1,17; Zsid 10,37–38). Aki képes arra ítéletes korban és züllöttségben, hogy hű és igaz maradjon, a bűnhődés válságos idejét is túléli, a végső ítéletben is életet nyer. Márpedig történelmi és lelki tapasztalásunk, hogy vannak és voltak túlélők. Hisz az igaz ember hitből él (mai fordításunkban: hite által él). Van ennek előzménye Habakuk első két fejezetében? Állandóan ott lappang. Bárhogyan terjed a züllés, csalás, erőszak, elárasztja az Úr dicsősége a földet (2,14), mert ő folyvást ott van szent templomában (2,20), akkor is, mikor a büntetés eszköze, a hódító maga is bűnhődik mint bál-

ványimádó azokkal együtt, akik elcsábultak. Őrhelyén várja a próféta az ítéletet. Aközben biztos abban, hogy „nem fogunk meghalni” (1,12). Joggal mondjuk-e zsoltárnak a prófécia befejezését? E zsoltár végén van az eligazítás, ez a templomi énekkart és a szertartás vezetőjét tájékoztatta. Az elején ott áll, hogy panaszének. Kottaírás akkor nem volt, nem tudhatjuk, pontosan miként szólt. Fokozza Habakuk próféciájának és könyvének különlegességét, hogy a templomban hozzátartozott a harmadik fejezet. Rendre Mózes könyvének elhangzása mellé sorolták a próféták szakaszait, itt olyan zsoltárral, amelyik nincs benne a Zsoltárok gyűjteményében. További magyarázat helyett énekeljük inkább a zsoltár átiratát. A sorokat olvasva Beethoven ismert dallama sokaknak beugrik.  FEKETE CSABA

Uram, híred megelőzött, leplezetlen a karod, tetteidnek tömegével elmém összezavarod. Ma is, Uram, ismételd el: aki voltál, az maradsz, haragodban késedelmes, mert a Neved ugyanaz. Alászállott a Szentséges, sugárzással telt az ég, irdatlan markából árad, dicséret szól szerteszét. Vétkes népek megroggyannak, járvány dühöng idelenn, ősi ormok morzsálódnak, amerre Ő megjelen. Forrásokra felbőszülve tengert gázol szekered, hegyek, völgyek zsugorodnak, a nap és hold szédeleg. Megvonaglanak a szirtek, mindent elsöpör az ár, lándzsád, nyilad ha cikázik, elnémít a villanás. Bosszút állva vizsgálod és rostálod a népeket, kimentetted választottad, egyetlen Felkentedet. Vétkes vezért tönkrezúzva széthasítasz fejeket, vitézlőket sem kímélve, szerteszórsz százezreket. Ingadozva, támolyogva megvárom a legvégét, beözönlő támadóink kínos, holtbiztos vesztét. Végső időket megélve, iszonyodás szakad rám, megrettenve elalélok, rángatózik szívem, szám. Nem virágzik a fügefa, és a szőlő sem terem, meddő minden, az ínséget elgondolni sem merem. Olajbogyótlan a liget, szántó nem érlel kalászt, jószág, bárány mezőszerte sehol, üres a karám. Megérem a jobb jövendőt, fokról fokra leszek jól, bajaimban választ nyerek én Felséges Uramtól. Szívem, lábam ugrándozik, mint szarvas a hegyeken, túláradó zene zendül, egyre szól az énekem. (Fekete Csaba fordítása) 2020. augusztus 23.

Reformátusok Lapja 23

| INTERJÚ |

Ne szólj szám, nem fáj fejem FEKETE ZSUZSA

– Nehezen vállalják a véleményüket a reformátusok közéleti kérdésekben – mondja Köntös László. A Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzője kilenc évig osztotta meg markáns gondolatait a közelmúltban megszűnt blogon, a Reposzton. De miért hallgatunk? És kinek kellene megszólalnia? Erről is faggattuk a református lelkipásztort.

A Reposzt elvégezte a feladatát – ezt nyilatkozta a közelmúltban a Reformátusok Lapjában, amikor megszűnt a dunántúli lelkészek blogja. Az elvégzett feladat azt jelenti, hogy nem kell többé reagálni? A Reposzt kísérlet volt a reformátusok társadalmi véleménynyilvánítására. Most még nem tudjuk, hogy lesz-e bármilyen folytatása a blognak. De ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy a rendszerváltás után a reformátusok közéleti megszólalásában milyen szerepe volt a blogunknak, akkor hiszem, hogy komolyan letettük a névjegyünket. A Reposzt ugyan megszűnt, de meg lehet szólalni, nem kell némának maradni!

tek más, korábban elképzelhetetlen formációk, komoly társadalmi vita indult, hogy mit gondoljunk a családról. Az egyház pedig elmondta a véleményét, hogy mit jelent a Biblia szerint a család. Az egyház mindig a Szentírás alapján szólal meg, a kijelentésének mégis politikai olvasata lesz.

Nagy erővel, hangosan mondja ezeket a szavakat. Kiket szólít meg ezzel? Kiknek kellene megszólalniuk? Nehéz ügy, mert közéleti kérdésekről beszélünk. Egy parlamentáris demokráciában a pártok generálják a társadalmat foglalkoztató témákat. Politikai pártok állnak ki mellette vagy ellene, bármiről van szó. Az egyház viszont nem pártpolitika! Az egyház Igét hirdet. Az üzenetünket a Szentlélek által, az Ige alapján közvetítjük.

De a református egyházat éri sokszor az a vád, hogy Fidesz-egyház. Ezt kár lenne eltitkolnunk, hiszen erről beszélnek. A református emberek többségének olyan, igeileg megalapozott véleménye van nemzetről, családról, férfiról és nőről, keresztyén hagyományról, kultúráról, amelyet történetesen a Fidesz is hangoztat. Az egyházra könnyen rásütik a bélyeget, hogy valamelyik pártnak a szekértolója, holott szó sincs róla.

Csak hogy egy nyelvet beszéljünk, elárulja, hogy mit ért közéleti témákon? Vegyünk egy példát. A család kérdése alapvetően közéleti téma. Amikor a hagyományos családmodell mellett megjelen24 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 23.

Vagyis a közélet egyenlő a politikával? Mindegy, hogy ki fogalmazza meg az üzenetet, szinte lehetetlen politikai olvasat nélkül hozzászólni közéleti témákhoz. Ettől pedig mindenki irtózik, az egyház is, hiszen mi nem vagyunk politikai formáció. Az egyháznak tartózkodnia kell attól, hogy összemossák bármelyik párttal.

Vagyis megszólalni veszélyes? Megszólalni életveszélyes! Az egyházi ember sokszor vergődik abban a dilemmában, hogyan fogalmazza meg úgy a saját üzenetét, hogy az ne tűnjön pártpolitikai véleménynek, hiszen eredendően nem is az.

| INTERJÚ |

De hogyan várható el valakitől, hogy megszólaljon, ha ez életveszélyes? Ki szeret támadások kereszttüzében élni? Főként egy református lelkipásztor, akinek hétről hétre ki kell állnia a hívek elé. Elvárható-e, hogy kitegye önmagát ily módon a nyilvánosságnak? Nem várható el. Ezt vállalni kell! Van, aki vállalja, van, aki nem. Ezért nehéz dolog az igehirdetés is. A szószéken álló lelkipásztornak határozottan véleményt kell nyilvánítania aktuális helyzetekben is, mint ahogyan mi is tettük a blogunkban. Rúgtak önbe, önökbe a véleményük miatt? Érkeztek durva hozzászólások, és folyamatosan jelen voltak a trollok az oldalunkon. Odafigyeltek ránk. Éles vitákat folytattunk például a homoszexualitás kérdésében. Hamar kiderült, hogy konzervatív, jobboldali blog vagyunk, de nem azért, mert be akartunk állni a Fidesz mögé. Megismétlem: az egyház irtózik a pártpolitikától. Tudom, hogy folyamatosan ismételgetik az egyház és a hatalom összefonódását, ez a monológ a politikai diskurzus állandó részévé vált. Amikor támadni akarják az egyházat, azt mondják, azért nyilvánulunk meg a kormánnyal esetleg egyező módon, mert Orbán Viktor ennyi és ennyi pénzt ad nekünk. Hogy látja, a Magyarországi Református Egyház független a politikától, a hatalomtól? A szó spirituális értelmében teljesen független. Már bocsánat, nem Orbán Viktor hozta létre a keresztyénséget, hanem a keresztyénség Orbán Viktort. Jó, ha ezzel tisztában vagyunk. Az más kérdés, hogy a jelenlegi kormány a református egyházon keresztül is támogatja a teljes magyar társadalmat. Tévedés ne essék, nem a református egyházat! Nem belterjes, zárt közösségeket támogatnak, hanem a mindenki számára hozzáférhető iskolákat, szeretetintézményeket, múzeumokat, gyűjteményeket, amelyeket a reformátusok működtetnek. A közösségeink önfenntartók, a lelkészeket a közösségek tartják el, közvetlen támogatást nem kapunk a gyülekezeti életre.

Valahogy itt van? A második világháború után felerősödött az a folyamat az európai önértelmezésre nézve, amely a keresztyénséggel szemben határozta meg magát. Azt mondták, hogy Európa történelme azért fulladt tragédiába, mert a nemzet és a keresztyénség összekötődött, és ezért a keresztyén civilizációt fel kell számolni. Erre jön a magyar miniszterelnök, és azt mondja, hogy keresztyén fundamentumok nélkül Európa nem élhet túl. Szóval itt van Köntös László református lelkipásztor, aki nyíltan vállalja a véleményét. Mutatja a mellkasát, hogy ide lőjetek, és az a panasza, hogy kevés lelkipásztort és világi embert talál az egyházban, aki ugyanígy tesz. Nem szeretem az ilyen összehasonlítást. Mondjuk inkább úgy, hogy a református társadalom tartózkodik a nyilvánosságtól. De miért? A megfélemlítettség miatt. Ne feledjük, hogy a kommunizmus után vagyunk. Ezt másként látom, a fiatalok már nem foglalkoznak napi szinten a kommunizmussal. A fiatalok nem. Talán most formálódik az a generáció, amely majd meri vállalni a nyilvánosságot. De nézzen meg egy-egy karakteres Reposzt-megszólalást, hogy milyen kevesen sorakoztak fel mögötte a keresztyénség védelmében. Nem tolongtak tömegek, hogy megosszák a Facebookon. Érdekes, hogy a kommunizmust és a megfélemlítést hozta fel, mert az ország egyik része azt mondja, hogy demokrácia van, míg egy kör diktatúráról beszél. Nincs itt semmiféle diktatúra.

Sokan mégis másként gondolják, mit gondol, miért? Azért, mert a református egyház a múltjánál fogva nemzeti, keresztyén közösség. Legalábbis többségünk így gondol magára. Ugye tudja, hogy mit szoktak mondani a reformátusságra? Azt, hogy a református a magyar vallás. A kormány és Orbán Viktor népszerűsége nem abban áll, hogy jól kommunikálnak, hanem abban, hogy ismerik a magyar embert.

Nem hallott erről, hogy ezt harsogják? Dehogynem! Nyilván olyanok mondják ezt, akik soha nem éltek diktatúrában. Aki élt diktatúrában, pontosan tudja, milyen az. Én éppen az ellenkezőjét érzem, Nyugaton alakult ki erős liberális véleménydiktatúra. Az, aki jobboldali keresztyén, egyszerűen nem szalonképes. Az egyházi nyilvánosság pedig kevéssé erőteljes. A régi magyar bölcsességet látom ebben: ne szólj szám, nem fáj fejem.

És ezzel a kijelentésével máris politizálunk. Bevállalom, és már előre látom azt is, hogy megkapom az Orbán-támogató címkét. Pedig csak azt akarom mondani, hogy a miniszterelnök nemcsak akadémiai szinten tudja artikulálni a keresztyénség kérdését, hanem hétköznapi és politikai szinten is. Vajon miért lett ennyire fontos mostanában Európa és a keresztyénség kérdése az általános politikai életben? Valahogy mégis itt van ez a keresztyénség…

Vajon mi lehet majd az a fórum, ahol a Reposzt híján a lelkészek megírhatják a véleményüket? Hiszen a blogok arra is jók, hogy közvetlen hangnemben szóljanak az emberekhez, köztük azokhoz is, akik soha nem járnak templomba. Véleményszabadság van, igaz? Bárki írhat bármit. Mindenki azt kérdezi tőlem, hogy miért szűnt meg a Reposzt. Hát lehet írni egy újat! Csak egyetlen kérdés van: ki fog bele írni? Ez az egy kérdés van, semmi más!  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA 2020. augusztus 23.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

Küldjön egy dalt!

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Zenei pályázatot hirdet a Szólj Be a Papnak! csapata. A kiírásra egyéni előadók és legfeljebb öttagú zenekarok jelentkezhetnek. Nincs más dolguk, mint rögzíteni legkevesebb egy, legfeljebb három dalt hallgatható minőségben (akár jól hallható próbatermi felvétel is lehet), majd beküldeni azt mp3-as formátumban a palyazat@szoljbeapapnak. hu címre. A vitaestjeivel ismertté vált ökumenikus szervezet szeptember 23-24. között K-Pont Feszt címmel szervez művészeti rendezvényt a debreceni Apolló Moziban. A fesztiválon a filmvetítéseket követően az emberi lélek mélységeiről fognak beszélgetni hit, hitetlenség, fájdalom vagy épp a múlt terhei témájában. Az ezeket a témákat érintő alkotások előnyt élveznek. A beküldött alkotások előzetes szűrőn mennek át, a kiválasztott alkotók akusztikus módon adhatják elő dalaikat a helyszínen, ahol az elhangzott produkciókat tapasztalt zenészek értékelik. A nyertes egy éven keresztül fellépési lehetőséghez jut a Szólj Be a Papnak! havi rendszerességgel megtartott rendezvényein, továbbá negyvenezer forintos honoráriummal gazdagodik. Jelentkezési határidő: 2020. szeptember 10.

Az új kenyér ünnepén Mózes első könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (N, D, I, E, B). 13. Orosz férfinév. 14. Zárka, régies szóval. 15. Oxigén és radon vegyjele. 16. Hogy még egy napot … magadnak ember? (Füst Milán: Levél a rémületről) 18. Szemlél. 19. Elem pozitív pólusa. 21. Bemázol. 23. Egyszerű zár. 25. Este egynemű betűi. 27. Hogyishívják. 29. Alaszkai folyó. 31. Értelem. 33. Légpuskatalálat! 34. Svájci város, sakkolimpia színhelye volt. 35. Román politikus, miniszterelnök (Petru). 37. Ázsiai főváros. 39. Ilosfalvy Róbert. 40. Olyasmi részlet! 41. Messiás. 43. Mardos páros betűi. 44. Határrag. 45. Aligátorféle. 46. Argentin válogatott labdarúgó (Mauro AIREZ). 48. A dalai láma palotája Lhászában. 50. Ciprus és Ausztria autójele. 52. Hosszú ideig. 53. A dadaizmus atyja (Tristan). 54. Gabonaféle szemtermését kiveri. 56. Agárdy Gábor. 57. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei község. 59. A Bolero zeneszerzője (Maurice). 61. Vége a sakkjátszmának. 63. Horvát és vatikáni gépkocsijelzés. 65. Idegen Teréz. 67. Torbággyal egyesült. 68. A hormon- és idegrendszerben egyaránt szerepet játszó vegyület. 70. Újfok. Függőleges: 1. Poén. 2. Hélium és kén vegyjele. 3. Magasan fej fölött száll. 4. Kártékony rovar. 5. Epedő, fájdalmas érzésnek adja át magát, költői szóval. 6. Gellei Imre. 7. Némán átoson! 8. Át bírja fogni. 9. Filmszínház. 10. Annyi mint, röviden. 11. A hangnem alaphangja. 12. Mór betűi keverve. 17. Versenyen indulási jogot szerez. 19. Elnéptelenedett szerb falu Bajina Bašta közelében (ALUGA). 20. Az idézet második része (D, O, A, I, V, T). 22. Gyújtóbomba töltőanyaga. 24. Olimpai-, világ- és Európa-bajnok úszó (Dániel). 26. Nyelvtanórán igéből felel. 28. Kárpátaljai város. 30. Yatera Keita képregénye, amely az óriássá növő középiskolás lányról szól (ONIDEKA). 32. Vízzel tisztít. 34. Számítógépes hálózatfajta. 36. Harapásnyi étel, névelővel. 38. Az idézet harmadik része. 42. Fejadag eleme! 43. Román terepjáró. 45. Drágakőmérték. 47. Fánkféle. 49. Az időfolyamat egy szakasza. 51. A vízmentes foszfátok csoportjába tartozó ásványfajta. 54. … diem! Használd ki az időt! (Horatius) 55. New York-i esemény! 58. Település India Radzsasztán államában (KHOD). 60. Dán elemes építőjáték. 62. Részben hazaindul! 64. Létezik. 66. Klasszikus égitest. 68. Dűne egynemű betűi. 69. Mütyürdarab! Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek.

26 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 23.

| GYERMEKEKNEK |

Újra otthon Hosszú volt az út Betlehemig, és Naomi nem tudta, mi vár rájuk. „Több mint tíz éve eljöttünk – gondolkodott útközben –, talán már senki sem emlékszik rám.” De szerencsére nem így volt. Alighogy beértek Betlehembe, az egész város felbolydult. Sokan körbevették őket, és az asszonyok azt kérdezgették: – Csakugyan Naomi ez? De Naomi megrázta a fejét, és azt mondta: – Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának. Vajon miért mondott ilyet Naomi? Szerinted melyik megoldás lehet az igaz? a.) Naomi nem akarta, hogy ráismerjenek, és másnak adta ki magát, mint aki valójában. b.) Mára volt a második neve, és ezt sokkal jobban szerette. c.) A Naomi azt jelenti: „én gyönyörűségem”, a Mára pedig azt, hogy „keserű víz”. Úgy érezte, hogy a keserűség jobban illik hozzá, mint az „édesség”. Naomiék régi háza még állt, úgyhogy itt meghúzhatták magukat. De nagyon szegények voltak. Szinte enniük sem volt mit. Ruth sokat töprengett, hogy mit is tehetne. Végül eszébe jutott egy jó ötlet. De a sok közül melyik lehet az? Ki tudod választani? Naominak tetszett Ruth ötlete. Még az is eszébe jutott, hogy volt a férjének egy rokona, akinek nagy földjei voltak Betlehem környékén. – Menj Boáz földjére – mondta Ruthnak –, onnan biztosan nem kergetnek el. Ruth el is indult Boáz földje felé. De vajon megtalálja-e? Segíts neki! Boáz földjén egy d.) ember vizet húz a kútnál, amely mellett egy olajfa áll.

A megfejtéseket a lap alján találod. Ha kíváncsi vagy a részletekre, olvasd el a Bibliádból Ruth könyve első fejezetének 19–22. és a második fejezet 1–3. igeverseit.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

f.) c.)

a.)

e.)

Megfejtések: c.) ; Elmegyek gabonát szedegetni a mezőre; b.)

b.)

2020. augusztus 23.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

Ismét meghirdetik a Szegedi Kis Istvánösztöndíjat Az egy évre szóló, havi bruttó kétszázezer forintos egyháztörténeti ösztöndíjra szeptember 4-ig pályázhatnak fiatal kutatók. Az állami kutatói ösztöndíj célja a magyar kultúrtörténet és egyháztörténet korai protestáns egyház-, irodalom-, liturgia- és társadalomtörténeti, valamint egyházművészeti kutatásának ösztönzése. A Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) megbízásából tizenkét hónapon keresztül, 2020. szeptember 1-től 2021. augusztus 31-ig nyújt havonta bruttó kétszázezer forintos támogatást legfeljebb tíz főnek. Az ösztöndíjra az 1980. január 1. után születettek pályázhatnak, a támogatás legfeljebb három alkalommal nyerhető el. Nem pályázhat azonban az, aki az ösztöndíj ideje alatt központi költségvetési forrásból egyéb ösztöndíjban részesül. A támogatás elnyeréséhez be kell nyújtani többek között a szakmai önéletrajzot, valamint az ösztöndíj idejére tervezett szakmai koncepció leírását, amely tartalmazza a kutatandó témakört, a kutatói tervet és annak az intézmény(ek)nek a nevét, ahol a pályázó kutatni kíván, továbbá az ösztöndíjas időszakban megvalósítani kívánt publikációk tervét. A pályázatot az Emmi által kinevezett és a MANK által működtetett szakértői kuratórium bírálja el. A részletes pályázati felhívás a MANK honlapján, a www.alkotomuveszet.hu oldalon olvasható.

Az igazság megszabadít Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket – ezzel a címmel jelentette meg Bartha Tibornak, a gyülekezet volt lelkipásztorának igehirdetéseit és meditációit tartalmazó kötetét a Szeged-Kálvin téri Református Egyházközség Juhász András csongrádi esperes és Vladár Gábor, a Pápai Református Teológiai Akadémia professzora közreműködésével. A könyv előszavában így ír a szerkesztő Bartha Tibor, a lelkipásztor fia: „A prédikációknak kivételes a tematikája. A válogatás során meg kellett barátkoznunk azzal a ténnyel, hogy egyes locusok kifejtve, részletesen meg vannak magyarázva, mások szinte vázlatos formában kerülnek az olvasók elé. Fontos hangsúlyozni, hogy az egyes prédikációk más-más alkalmakra születtek. Mindemellett egészen kivételes olvasatot kapunk sorozatok formájában, bizonyos fogalmak magyarázatában, az egyház és a gyülekezet életének gyakorlati vonatkozásában, és nem utolsósorban a történeti háttér kifejtésében (például Jézus élete). Az igehirdetések – a háttértanulmányoknak köszönhetően – a legmagasabb fokon képviselik az elmúlt korszakok teológiai irányzatait, azok szintézisét állásfoglalásokkal, definíciókkal, magyarázatokkal, hogy az élő, jelen lévő gyülekezetben a szövegmagyarázatok kétséget ne keltsenek, megbotránkozásra ne adjanak okot, és a hitet növeljék.” Akik ismerik Bartha Tibor életművét, nagyra értékelik azt, hogy kiemelkedő tudományos munkássága, elméleti töltetű írásai milyen magától értetődően egészülnek ki a nem szakember gyülekezeti tagok számára is érthető, emelkedett, mégis köznapi irodalmi nyelven megfogalmazott igemagyarázatokkal. A kötet megvásárlásával kapcsolatban a Szeged-Kálvin téri Református Egyházközség ad bővebb tájékoztatást – írta szerkesztőségünknek Szabó Csaba lelkipásztor. 

A HÉT KÉPE

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. Budán magántulajdonú idősotthonban lakó hetvenes, egyedülálló tanárnő keresi keresztény szellemben élő nő/család barátságát. Jelige: „Korrekt”. 28 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 23.

Visky Ábel Mesék a zárkából című filmjét vetítik a 19. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon Kolozsváron, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum udvarán. Háttérben a Farkas utcai református templom.  FOTÓ: KISS GÁBOR

| AKTUÁLIS |

Kigyulladt az épülő Makovecz-templom A Makovecz Imre tervei alapján készülő Összetartozás templomának tetőszerkezete kedden kapott lángra, de a budapesti tűzoltók eloltották a tüzet. A pesterzsébet-szabótelepi református gyülekezet ugyanakkor Isten ígéretébe kapaszkodva folytatja az építkezést – tudtuk meg Börzsönyi János lelkipásztortól. Kigyulladt az építés alatt álló pesterzsébeti Összetartozás templomának tetőszerkezete kedden napközben – tájékoztatott honlapján a Fővárosi Katasztrófavédelem. A budapesti tűzoltók nagy erőkkel vonultak a helyszínre, kiérkezésükkor a tetőszerkezet már százötven négyzetméteren égett. A lángokat öt vízsugárral sikerült megfékezni. Személyi sérülés nem történt, és a tetőszerkezetet is sikerült megmenteni a pusztulástól – derült ki a híradásból. A templomteret, gyülekezeti házat és parókiát magában foglaló épületegyüttes kivitelezési munkálatai hatvanöt százalékig készültek el, a tűzeset előtt szinte teljesen végeztek – a torony kivételével – a palafedéssel. Már a templomtér és a gyülekezeti ház belső villamossági és gépészeti munkálatai zajlottak, és éppen augusztus 11-én reggel szállították át a harangot az imaházból – mondta Börzsönyi János lelkipásztor. – Tizenegy óra után néhány perccel észlelte a kivitelezőnk a tüzet, amely valószínűsíthetően a hegesztési munkák során gyulladhatott meg. Még tart a rendőrségi vizsgálat és a kár felmérése, az azonban bizonyos, hogy a templomtér tűz által megtámadott részén a tetőszerkezetet részben újra kell építeni, a szigetelést és a palafedést ismételten meg kell oldani. Több tízmillió forintos kár keletkezett – számolt be a lelkipásztor a történtekről. A Pesterzsébet-Szabótelepi Református Egyházközség templomának alapkövét 2018. szeptember 23-án rakták le, az építkezés azóta is zajlik közadakozásból, a kormány, a fővárosi és a kerületi önkormányzat támogatásával. Bagdy Emőke pszichológus édesapja, Bagdy István, a közösség korábbi lelkipásztora emlékére egyévi jövedelmét ajánlotta fel a temp-

lomépítés céljára 2014-ben. Közadakozásból hatvanötmillió forint gyűlt össze, a 20. kerületi önkormányzat négy és fél millió forinttal támogatta az építkezést, állami forrásból pedig hatszáznegyvenmilliós támogatás érkezett Budapest első Makovecz Imre által tervezett templomára. A károk miatt csúszik az átadás időpontja is, Börzsönyi János szerint eredeti tervüket, miszerint az idei szentesti istentiszteletet már az új templomban tartották volna, valószínűleg nem tudják megvalósítani. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy Isten már előre szeretettel bátorította őket. A tűzeset előtt néhány nappal ugyanis a Fénysugarak című áhítatos könyvben a kijelölt esti igeversben ezt olvasták: „Légy erős és bátor, és fogj hozzá! Ne félj, és ne rettegj, mert az Úristen, az én Istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el, amíg be nem fejezed mindazt a munkát, amely az Úr házában végzett szolgálathoz szükséges.” (1Krón 28,20) – Ahogyan néztem a lángokat, éreztem és láttam a borzasztó füstöt, az Örökkévalónak ez az ígérete jutott eszembe. Ebbe az ígéretbe kapaszkodva folytatjuk a templomépítés szent feladatát – mondta a lelkipásztor. Meglevő forrásaik az épületegyüttes szerkezetkész megépítése mellett a templomtér megvalósítását fedezik, a gyülekezeti ház és a parókia belső munkálatait később fejezik be. – Ezúton is nagyon köszönünk minden támogatást, amelyet a gyülekezetünk 11784009-20209854-es számú templomépítési célszámláján fogadunk – fogalmazott a lelkipásztor. (A számla elnevezése: PE Szabótelepi R. E. K. Templom Ép.) Az építéssel kapcsolatos további híreket a www.osszetartozastemploma.hu oldalon olvashatnak.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: DEMOKRATA.HU 2020. augusztus 23.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Tóth Károllyal, a Mezőörsi Református Egyházközség gondnokával beszélgettünk. óta pedig még több, a gondnoki szolgálattal ös�szefüggő feladatot kell megoldani.

Tóth Károly ötvenhét éves, harminc éve házas, két gyermek édesapja. Korábban bátyja, Tóth Sándor is gondnoka volt a mezőörsi gyülekezetnek, míg nővére, Horváth Tivadarné Tóth Ágnes jelenleg is a Péri Református Egyházközség gondnoka.

Mi volt az első meghatározó emléke Istennel vagy a református egyházzal kapcsolatban? 1963. március 10-én születtem Győrben. Már megkeresztelve hoztak haza Mezőörsre, a szülői házba. Családunk régi, nagy református família. Szüleim fontosnak érezték, hogy vallásos nevelést kapjak. Első élményeim az istentiszteletek és a hittanórák, amelyeket Mátyás Lajos esperes úr tartott, aki majdnem negyven évig szolgált Mezőörsön. Örömmel emlékszem a szentestékre, amikor zsúfolásig megtelt a templom, a mendikálásokra, amikor házról házra jártunk, és elvittük a családokhoz a karácsonyi örömhírt.

Több mint egy évtizede áll helyt gondnokként. Milyen tapasztalatai vannak? Szőke Barnabás lelkész úr felkérésére lettem a gyülekezet gondnoka tizenegy évvel ezelőtt. Ekkor nagy megtiszteltetés ért: Steinbach József püspök úr és Huszár Pál főgondnok úr előtt tettem esküt. Nem volt egyszerű a munkám mellett végezni a szolgálatot, hiszen Győrben dolgoztam egy internetszolgáltató cégben műszerészként, és ez néha a hétvégéket is lefoglalta. Egyházközségünk immár öt intézményegységből álló szeretetotthon fenntartója, amelyet a közeljövőben szeretnénk tovább bővíteni. Az óvoda átvétele 30 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 23.

Most már főállású gondnok. Mit jelent ez pontosan, és mit változtatott a feladataiban? Harminchat év után munkahelyet váltottam, és 2019 májusától a gyülekezet főállású gondnoka lettem. A feladatok az egyházi óvoda és a szeretetotthonunk karbantartási munkáira, a működésükkel kapcsolatos feladatokra, az idősek és gyermekek szállítására, majd a hamarosan épülő új óvoda és bölcsőde építésének felügyeletére is kiterjednek. Habár ez nem változott, de még most is megtiszteltetés és öröm számomra, hogy gyülekezetünk örömteli és életfontosságú eseményein – keresztelőkön, konfirmációkon, esküvőkön – köszönthetem az ünnepelteket, és átadhatom gyülekezetünk ajándékait, az emléklapot és a Bibliát.

Van olyan ige, amely nagy hatással volt önre? Három olyan bibliai ige is van, amely fontos számomra. 1975. március 30-án konfirmáltam. Az emléklapon található ige meghatározó lett az életemben és a gondnoki szolgálatomban is: „… igyekezzenek jó cselekedetekkel elöljárni azok, a kik Istenben hívőkké lettek.” (Tit 3,8) A sok munkához erőt ad a fiam konfirmációi emléklapján szereplő ige is: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31) Egyházam és gyülekezetem iránti elkötelezettségemet a következő ige fejezi ki leginkább: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10)

Mi a hobbija, hogyan kapcsolódik ki? Vasárnaponként a templomban feltöltődöm Isten igéjével. Kikapcsolódás még számomra az úszás, a kirándulás, az olvasás. Szeretek főzni, feleségemnek besegíteni a vasárnapi ebéd elkészítésében is, hogy mindketten ott tudjunk lenni az istentiszteleteken. A presbiteri gyűlések utáni vacsorát is együtt készítjük el.  HEGEDŰS BENCE, FOTÓ: POLGÁR SZILÁRD

Reformátusok Lapja 2020/34. szám

Articles inside

Ne szólj szám, nem fáj fejem

A „vagonélet” krónikása

Ez évben is van miért hálát adni

A búzaszem – Isten tökéletes alkotása