Reformátusok Lapja 2020/29. szám

LXIV. ÉVFOLYAM,

29. SZÁM,

2020. JÚLIUS 19.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

„Mi az Úristen előtt egy nagy család vagyunk” 9 771419 856007

GÖRCSÖS ÉVA INTÉZMÉNYVEZETŐ A JUHÁSZ ZSÓFIA SZERETETOTTHONRÓL

20029

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Kérünk téged, adjad a te szent Lelkedet, mely által úgy nyugodjunk testünkben, hogy a mi szíveink a te szerelmedben ébren maradjanak, és hogy minden világi szorgalmatosságot úgy tehessünk le erőtlenségünk szükséges megkönnyebbítésére, hogy te rólad soha el ne feledkezzünk, hanem minden időben a mi természetünknek és üdvösségünknek emlékezete nálunk szüntelen megmaradjon, hogy a mi lelkeink ismeretének is a testnek külső nyomával együtt, belső és lelki nyugodalma lehessen.  SZÁRÁSZI FERENC (1560?–1610)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu) Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Sebestyén László

6

8

16

30

INTERJÚ • 6. Lelkigondozó egyháznak kell lennünk | Szarka Miklós lelkészt, pasztorál-pszichoterapeutát kérdeztük a gyermekek szexuális bántalmazásának megelőzéséről REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Karantén után | Végh Tamás vezércikke a járványidőszak meglepetéseiről AKTUÁLIS • 8. Továbbsugározni a fényt | Társadalmi misszióink mutatkoztak be a gárdonyi gyülekezetben hétvégén EGYHÁZI ÉLET • 16. Fontos, hogy legyenek célok | Megújul a református templom Földesen GONDOLATOK • 21. A posztmodern egyházatya | Ablonczy Bálint publicisztikája Dietrich Bonhoeffer evangélikus teológus jelentőségéről PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Alföldy-Boruss Áront, a gyúrói gyülekezet gondnokát!

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2020. július 19.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

VII. 19. VASÁRNAP

VII. 20. HÉTFŐ

VII. 21. KEDD

VII. 22. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(42) „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő…” (Mt 21,33–46) Az egyház szolgálatára nézve mire figyelmeztet ez a példázat? Ha mi is megvetjük a sarokkövet, ha mi sem hisszük Jézus megváltó halálát és feltámadását, annak ajándékait, az örök életet, az újjászületett életet, akkor mit is adhatnánk tovább?! A feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit nélkül csak mellébeszélünk, rombolunk, törünk, zúzunk, és mi magunk is összezúzódunk. Döbbenetes a kifejezés: a Jézus Krisztusba vetett hit nélkül szétmorzsolódik az életünk és a szolgálatunk. A sarokkő ránk zuhan, és ami megtartana, szétmorzsol (44). Az egyház szolgálata kiüresedett, gépezetté lett ott, ahol a krisztusi örömhír hirdetése elsikkadt. Ha kimozdítjuk a megtartó sarokkövet a helyéről, az épület ingataggá lesz. Szétmorzsolódsz a szent szolgálatban is? Bizony, akkor már régen nincs helyén a sarokkő. Vigyázz! Áldott legyen az Isten, hogy ő megőrzi egyházát, a világ kezdetétől fogva (Heidelbergi Káté, 54. kérdés-felelet) annak végéig, a mi hűtlenségünk ellenére is. Áldott legyen az Úr azért is, hogy ő hűséges szolgákká szül újjá bennünket, hogy Isten országát építsük ebben a világban a magunk helyén, még a legreménytelenebb romokon is, mégpedig azzal a bizonyossággal, hogy a világnak Megtartója van! 2Móz 21  139. zsoltár (4) „…minden készen van, jöjjetek a menyegzőre!” (Mt 22,1–14) Királyi menyegző, lakodalom képével szemlélteti Jézus az Isten ajándékainak gazdagságát: öröm, bőség, asztalközösség, nem lemondás, nem szegényes és szánni való élet az, amit Isten szánt nekünk (2). A király mindent elkészített a menyegzővel kapcsolatban, ezért ekként szólította a meghívottakat: jöjjetek, íme, minden készen van (3–4). Mindig megnyugtat ez a hívás szó: Isten, aki mindeneknek Ura és királya, mindent elkészített számunkra, javait megosztotta velünk. Minden maradéktalanul készen van. Nincs ennél nagyobb örömhír ezen a világon, ahol minden töredékes, ahol soha semmi nincs készen, ahol hitetlen nemtörődömség, bántalmazás, gyilkolás mellett ezer más módon arat a halál, és ahol jogos volna az Isten azonnali ítélete rajtunk (5–7). Micsoda öröm az is, hogy mi meghallhattuk és elfogadhattuk a király hívását. Mi úton vagyunk az öröm, a bőség, a maradéktalanul „kész” ország jövendője felé. Még nem értünk oda, de már úton vagyunk, tudjuk, hogy hova tartunk, készülünk, remélünk, bízunk. Hálát adunk, hogy nem Isten jogos haragja fenyeget minket, hanem az ő kegyelmes szeretete hordozza, vezeti, méltóvá formálja az életünket (8–10). 2Móz 22  223. dicséret (21) „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.” (Mt 22,15–22) Jézus korában is úgy alakult az aktuálpolitikai helyzet, mint bármikor máskor: volt, aki nyíltan szembeszállt a fennálló rendszerrel, volt, aki passzívan tette ezt, és voltak olyanok, akik érdekeik szerint alkalmazkodtak a fennálló rendhez. Természetesen a vallás képviselőit is állásfoglalásra késztették, hogy ők hol állnak. Jézus válasza egyértelmű hitvallás: minden Istené. Jézus nem bontja két egységre a világot: egy politikaira, ahol a császár, és egy vallásosra, ahol az Isten uralkodik. A császár maga is Isten uralma alá tartozik. Az emberi élet végső és örök dimenziója egyedül Isten. Ezzel Jézus válasza nem egyszerűsíti le, nem gúnyolja ki a császár hatalmát, mert az engedelmesség a felsőbbségnek és az imádkozás értük az isteni rend része. Ugyanakkor Isten országának megvalósulása nem a császár, hanem az Isten műve, felülről jövő ajándék. Egy politikai hatalom soha nem egyenlő az Isten országával, hiszen Isten országa már ebben a világban megvalósul, de messze túlmutat ezen a világon. A világi hatalom Isten felelős eszköze, számadással. 2Móz 23  101. zsoltár (23) „…akik azt állítják, hogy nincs feltámadás…” (Mt 22,23–33) A szadduceusok racionális érvekkel bizonyíthatóan, e világi tapasztalatokból kiindulva akarták megragadni a feltámadás és az örök élet csodáját (24–28). Mi marad nekünk, ha csak azt fogadjuk el, amit ésszel felérünk? Olyan ez az emberi törekvés – mondta Augustinus –, mintha kanállal akarnánk kimerni az óceánt. Az emberi ész „kanalába” elfér az óceán? Igen. Abból egy kanálnyi: valami cseppnyi. Mai képpel élve: lehetetlen az embernek a földről felérni a felhőkarcoló tetejét, hacsak lifttel fel nem megy a csúcsra. Ez a „lift” a hit ajándéka. Mi marad nekünk, ha nem hisszük, ezért azt állítjuk, hogy nincs feltámadás, és nincs ebből következő, halhatatlan testben megvalósuló örök élet? (23) Emlékezz a halálra, hogy alázattal megragadhasd

Reformátusok Lapja 2020. július 19.

| AZ IGE MELLETT |

azt, ami túl van a halálon, és nem emberi képzelet álmodta, hanem az élő Isten hatalma teremtette nekünk! Isten ugyanis nem a holtak Istene, hanem az élőké (32). Valóban, az örök élet valósága nem ésszel, nem is e világi dimenzióiból ragadható meg, de aki-ami Jézus Krisztusban fontossá lett számunkra „itt”, az a krisztusi örök élet „ottani” valóságában is megmarad nekünk (29–30). 2Móz 24 153. dicséret (37) „Szeresd…” (Mt 22,34–40) A szeretetről a legnehezebb szólni, mert a tapasztalatunk mégiscsak az, egyházban és világban egyaránt, hogy mindent visz az önzés. Nem tudunk szeretni, bár szépeket tudunk erről szólni, írni, prédikálni. Indulattal számonkérjük másokon a szeretetet, és már a számonkérésünkben is gyűlölet van, hogy a másik miért nem szeret. Na de én? Zavarban vagyok, csak a „szentleckét” tudom itt felmondani. Ha a szeretetről szólunk, akkor látjuk igazán, hogy megváltás kell. A szeretet forrása: az Isten szeretete (1Jn 4,8). A szeretet gyakorlati igazolása: az önszeretet. Önmagát mindenki szereti. Fontos is, hogy szeressük önmagunkat, mert aki saját magával nincs rendben, az másokat is képtelen szeretni (38). A szeretet megvalósulása: Isten mellém állított szeretete. Ez nem érzelem, hanem cselekvés, amely abban is tevékeny, hogy int, megfedd, és világossá teszi: ha nem születünk újjá, és nem kezd el bennünk is munkálni az Isten szeretete, akkor elveszünk, felemésztjük egymást. Hogyan szerethetünk? Erre most csak egyetlen választ adok. Talán az első előtti lépésként elég lenne ennyi: ne bántsd a másikat! Egy vélemény megfogalmazásánál, egy pletyka továbbadásánál, egy komment odavetésénél gondold meg: hogy mi vezet valójában. Bizonyos esetekben azt a mondást is megfontolhatnánk, amely szerint a legtöbb, amit az egyik ember a másiknak adhat, hogy békén hagyja. 2Móz 25  84. zsoltár (42) „Mit gondoltok a Krisztusról?” (Mt 22,41–46) Jézus korában fontos és találó volt ez a kérdés. A zsidók várták a Messiást, a Krisztust, akit az Írások Dávid Fiának neveztek (Ézs 11,9), azaz aki Dávid házából, családjából fog származni, és – nevéhez hűen – az lesz a küldetése, hogy Dávid országát újra helyreállítsa. Tehát győzelmes nemzeti, hatalmi várakozások kapcsolódtak Dávid Fiának érkezéséhez (42). Jézus az Írás egy másik helye alapján rákérdez arra, hogy miért nevezi Dávid mégis Krisztust az Urának (Zsolt 110,1), akit az Isten a jobbkeze felől ültetett a mennyben, azaz isteni hatalommal ruházta fel őt. Jézus e kérdéssel valójában azt jelenti ki nekik, hogy ő a megígért Messiás, aki földi értelemben Dávid Fia, mennyei értelemben Isten Fia. Tőle nemcsak nemzeti hovatartozásunk fontosságát és annak megbecsülését kapjuk, hanem annál sokkal többet: azt a megváltást, amelyet csak Isten ajándékozhat az embernek – győzelmet bűn, betegség, halál és gonosz felett (41–46). Valójában Megváltóra van szükségünk. Minden egyéb földi megoldás is csak megváltottságunkból fakadhatna. Aki ugyanis szereti az Istent, mert az Isten megváltotta őt, az tudja felebarátját is úgy szeretni, mint önmagát (22,34–40). Valós emberi megoldások csak az Úr örök megoldásából származhatnak. 2Móz 26  163. dicséret (3) „…nem azt teszik, amit mondanak.” (Mt 23,1–22) Isten törvénye jó, mert az ő rendjét, ezért az emberi élet kiteljesedését szolgálja. Isten törvénye az ő dicsőségére és az ember javára van. Az írástudók és a farizeusok mondanivalója fontos, hiszen ők e törvény illetékes és hivatalos magyarázói voltak. Jézus hangsúlyozza, hogy Isten törvényét meg kell tartani, ezért amit az írástudók és farizeusok mondanak, az nélkülözhetetlen (1–2). Ők azonban csak mondják az Isten törvényét, de nem aszerint cselekszenek. Ez a mi életünk nagy nyomorúsága is. Mondani még mondjuk, de nem aszerint élünk (3). Manapság annyival lett nagyobb és halálosabb ez a nyomorúságunk, hogy ma már mondani sem mondjuk elég határozottan, illetve hangunk sokakhoz nem jut el. Alig mondjuk, nem is éljük, ha pedig mondjuk, akkor rosszul mondjuk – mint az akkori írástudók –, mert nem az Írás lényegét hirdetjük, nem az Isten életet megtartani akaró szándékát és az ebből következő rend szépségét hangsúlyozzuk, hanem másokat érthetetlen beszédekkel és elhordozhatatlan terhekkel fárasztunk (4–11). 2Móz 27  162. dicséret

VII. 23. CSÜTÖRTÖK

VII. 24. PÉNTEK

VII. 25. SZOMBAT

2020. július 19.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

Az embereknek most nehéz megbocsátásról beszélni. Van bűnbocsánat pedofiloknak? A bántalmazók, ha megkeresnek, összetört emberként szoktak jönni. Nyitottak voltak arra, hogy Istenről beszéljek nekik. Nincs olyan bűn, amelyre ne lehetne Istentől bocsánat, hiszen a bűn mélybe húzó ereje nem lehet erősebb, mint a felemelő erő, amely a bűnbocsánatot behozza az életünkbe. Nem ember oldoz fel, de láttam, hogy az életük más irányba fordult, olyan gyümölcsöket teremtek, amilyeneket eddig nem tudtak.

Lelkigondozó egyháznak kell lennünk HEGEDŰS MÁRK

A család összetartó szerepéről, a bűn súlyáról és a bűnbocsánat erejéről is beszélgettünk Szarka Miklós református lelkésszel, pasztorál-pszichoterapeutával a nagy társadalmi felháborodást keltő Kaleta-ügy apropóján.

Kaleta Gábor volt perui nagykövet botránya egy az elmúlt öt év száztizenhét hasonló esetéből, amikor „tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf felvétel megszerzése, tartása miatt” született ítélet. Hogyan segíthet az egyház a bántalmazott gyermekeknek? A ma egyházának is, de a holnap egyházának mindenképpen lelkigondozó egyháznak kell lennie. Több spirituális szakember kell, aki kész arra, hogy sebeket kötözzön, gyógyítson a szó spirituális értelmében úgy, hogy az evangéliumot is hirdesse. Az egyházi iskola a lelkek gondozásának is a helye kell legyen. Milyen közvetlen vagy élethosszig tartó következménye van a bántalmazásoknak? Közvetlen tünet, hogy megváltozik a gyermek addig rá jellemző viselkedése: például hirtelen szomorú, zárkózott, szégyenlős és zavart lesz. Mások csak később, harminc-negyven évesen szembesülnek a zavarok okával, már párkapcsolati problémák rendezése közben. Ilyen esetekkel a terápiás munkámban hétről hétre találkozom. És nemcsak az erőszak vagy a bántalmazás, hanem az érzelmi elhanyagolás is nagyon káros. Akiket elhanyagolnak a szüleik, azoknak nincs feltöltve a szeretettankjuk, nincs fészekélményük. 6

Reformátusok Lapja 2020. július 19.

Hogyan lehetünk szü­lőként elő­vigyá­za­ to­sak, hogyan vi­gyáz­hatunk a gyer­me­ keinkre? A szeretet legyen a család összetartó ere­je. Ez segít például különbséget tenni a gyermekek számára a szeretetteljes érintés és a „közeledő fogás” között. A család tartóeleme az apa és az anya közötti minőségi kapcsolat. Jó, ha látja, hogy apa és anya szeretettel érinti egymást. Rendkívül fontos a minta. Ugyanis a szülő érinti a gyermeket, a bántalmazni készülő – akár családtag, akár idegen – pedig megfogja a gyermeket. Ha a szülők érzelmi dinamikája nő a gyermek iránt, akkor kevesebb lesz a bántalmazó, és reménység szerint kevesebb lesz a bántalmazott is. A szélesebb család is védelmezze, óvja a gyereket és a szülőket. Mi gyógyítja be a traumák okozta sebeket? Vannak pszichológiai és terápiás módszerek, amelyek képesek beindítani a szervezet gyógyító mechanizmusát, azonban sokszor éreztem magam nagyon tehetetlennek a munkám során. Huszonhárom évet dolgoztam a Bethesda Gyermekkórházban, ami közben megerősödtem abban, hogy az igazi kérdés inkább az, ki gyógyít. Amikor bizonytalan vagyok, gyakran kapok gondolatot, ihletet, pedig csak egyvalaki közelségét érzem: Jézusét. Fontosak az egyéb módszerek, de egyetlen módszeremben sem bízom annyira, mint a segítőmben, Jézusban.  NÉVJEGY Szarka Miklós református lelkipásztor, pár- és családterapeuta. 1964-ben szerzett lelkészi diplomát Budapesten, Berlinben pedig 1995–1997 között családterápiát tanult. Volt gyülekezeti lelkész Bián, és több fővárosi gyülekezetben mint beosztott lelkész szolgált, összesen huszonöt évig. A Református Házasság- és Családsegítő Szolgálat szervezője, munkatársa, majd vezetője. Terapeutaként dolgozott a Bethesda Gyermekkórházban fekvő gyermekek szülei között.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

VÉGH TAMÁS

Karantén után A szerző nyugalmazott lelkipásztor

Túlvagyunk a nehezén, gondoljuk mi, a szakemberek pedig óvatosságra intenek a jövőt illetően. Mindenesetre eljött az idő, hogy néhány hónapról mérleget készítsünk: mit vesztettünk, mit nyertünk a karantén ideje alatt. Sokan személyes számvetést teszünk, így írom én is ezeket a sorokat. A hívő ember akkor jár el jól, ha minden helyzetét és számvetését a páli ige alapján teszi: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róm 8,28) Miközben sokaknak keserves időszak volt a karantén akár a bezártság, akár a betegség vagy szerettük betegsége miatt, meglepetéssel vettem számba, hogy Isten kegyelméből ez az időszak sok

„A fogyatékosságnak sok olvasata van, úgy gondolom, hogy nincs rá tökéletes megfogalmazás. Ha most behívnám tíz munkatársamat, tízen biztosan tizenötféleképp definiálnák. Talán ez a leginkább szemléletes kép: ha mindenki a helyén van, és megteszi a magáét, jól végzi a feladatát, akkor nem szempont, hogy ki a segítő és ki a segített.” jót hozott nekem. Igaz, idén nem lesz semmi a kétszeri hévízi pihenésünkből. De mi ez ahhoz képest, hogy a kétéves kisunokám – sok más kisgyermekhez hasonlóan – hónapokra „megkapta” napi huszonnégy órában mindkét szülőjét. Megelőzőleg a sokfelé futó szüleiből – kis túlzással – csak órák, egyes napok jutottak neki. Most pedig a pesti garzonból a család egy Balaton-felvidéki, zsákfalui parasztházba „települt”, igazi erdei-mezei karanténba, amely egy életre meghatározza a kicsi gyermek kibontakozását, életérzését, fejlődését. Sorra le kellett mondani az evangélizációs sorozatokat. Az évenkénti tahi lelkészi, lelkészházaspári csendeshét is veszélybe került, sőt el is maradt. De Istennek nemcsak a tétlen nyugdíjas lelkészre, hanem az aktívakra is gondja volt. Tahiba nem mehettünk, de a bezárt templomok idején gyakorlatba jött online közvetítések lehetőséget kínáltak arra, hogy a lelkészhetet hasonló rendszerben megtartsuk. Micsoda szervezés indult! A programon nem változtattunk, de a felvételek, a technikai háttér megtalálása, az ima- és beszélgetős csoportok kialakítása bőven adott feladatot éppen

ezekre a hónapokra. Még a csendeshét is a karantén idejére esett. Kiderült, hogy Istennek nemcsak a százhárom jelentkező lelkészre, illetve házaspárra volt gondja, hanem az internet segítségével öt világrész valamennyi magyar lelkipásztorára kiterjesztette a részvétel lehetőségét. Ráadásul az előadások és igeszolgálatok mindenki rendelkezésére álltak, sokakkal megoszthattuk azokat a nem lelkészek közül is. Hogy milyen ajándékként élték meg a nagyvilágban ezt a hetet, arról hadd idézzek egyetlen levelet a visszajelzések közül: „Kedves szervezők, előadók és a háttérben szolgálók! Köszönetemet és hálámat szeretném kifejezni azért, hogy a konferencia alkalmait megnyitották a magyarul tudó nyilvánosság előtt. Majdnem két héten keresztül, apránként hallgattam meg az előadásokat, most fejeztem be. Bár ne pazarolnék el a hallottakból semmit sem! És még csak református sem vagyok, nemhogy lelkész. De őszinte szívvel vágytam erre a konferenciára. (…) Isten áldását kívánom szolgálatukra.” S akkor még nem is beszéltem a legkedvesebb „meglepetésről”, amely a karantén alatt ért. Tizenhat éves nagyunokám édesanyjával Kaliforniában él, az óceán partján. Tizenkét éves koráig sokat volt nálunk, gyülekezetünk óvodájában, iskolájában és gyönyörű templomában nyitott szívvel szívta magába az igei ismereteket. Mivel hetente ötször jár fociedzésre, mindennap iskolába, és sokat tartózkodik a számítógépe előtt, örültünk, ha két-három hetente tíz perc jutott a nagyszülőknek is. Most ők is leálltak, és így, hogy bőven lett szabadideje, fiatal felnőtteknek szóló konfirmációi tanfolyamba kezdtünk. Mire jó a videochat? Hetente egy órát foglalkozunk az anyaggal, igékkel, és közben megszületett egy harminc órára beosztott kis könyv is Jézus Krisztus tulajdona vagyok! – Keresztyén hitünk alapjai címmel. Azóta már sokakhoz eljutott a könyvecske, több lelkipásztor ajándéknak viszi családlátogatáskor. Mérhetetlen hála van a szívemben, hogy Isten a tétlenség idejét így berendezte számomra, és az egyébként nehéz időszakot áldássá tette. Akiknek egészen másként telt ez az időszak, azok életére is Isten áldását kívánom! 

2020. július 19.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Továbbsugározni a fényt HEGEDŰS BENCE

Három társadalmi misszió mutatkozott be július második szombatján a Gárdonyi Református Egyházközség templomában. A hűvös falak között a Református Kórházlelkészi Szolgálat, a Református Iszákosmentő Misszió és a Református Börtönlelkészi Szolgálat engedett bepillantást a mindennapi működésébe.

A Gárdonyi Református Egyházközség július 11-én délelőtt missziói napot tartott, amelyre a Református Missziói Központ által koordinált társadalmi missziók közül három kapott meghívást. A Református Kórházlelkészi Szolgálatot Gál Judit lelkipásztor, szolgálatvezető debreceni kórházlelkész, a Református Iszákosmentő Missziót Ruzsa-Nagy Zoltán lelkipásztor, a Református Börtönlelkészi Szolgálatot pedig Szénási Jonathan Sándor lelkipásztor, szolgálatvezető, a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet lelkipásztora mutatta be. 8

Reformátusok Lapja 2020. július 19.

JÉZUS FÉNYE A kétórásra tervezett alkalom elején Darvas Szilárd tartott áhítatot, amelynek alapigéjét a Lukács evangéliumából választotta: „Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna. Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól még az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.” (Lk 8,16–18)

| AKTUÁLIS |

BÁTORÍTANI A napot a magyar börtönökben is gyakran szolgáló Német Missziós Kör tagjainak éneklése zárta. Karl Melinda, a gárdonyi gyülekezet lelkipásztora kérdésünkre elmondta, az alkalom megszervezésével az is céljuk volt, hogy a gyülekezet tagjait bátorítsák ilyen jellegű szolgálatokban való részvételre. – A missziói nap végén az is megfogalmazódott bennem, hogy a gyülekezeti házunk biztos pontja lehetne az ilyen és hasonló találkozásoknak – vélekedett a lelkipásztor.

szer meggyújtották, látszania és sugároznia kell. Az áradó fény kapcsán a lelkész emlékeztetett a fény fontosságára a teremtésben, és arra, hogy az új teremtés is világossággal, fénnyel kezdődik. – Ahol Isten országa megjelenik, ott világosság támad az ember szívében – fűzte tovább a gondolatsort a lelkész, aki szerint a világosság az új teremtés, az Isten országa, a feltámadás fénye és az örök élet ajándéka. – Ez a fény űzi el a halált, és Jézus ránk bízza ezt a fényt. Isten országa már itt van a Földön, azaz nem az égben, hanem itt, közöttünk. Csak akarni kell, hogy ez a fény áradjon – zárta áhítatát Darvas Szilárd.

AZ ÁLDOTT ORVOS KÖZELEG

A Tiszalöki Büntetés-végrehajtási Intézet lelkipásztora prédikációja elején elmondta, hogy személyes élmény köti ehhez az igéhez. Felidézte, hogy teológuskorában egyik alkalommal, amikor meglátogatta a nagymamáját, éppen ott volt annak egyik barátnője is, aki halálos betegségben szenvedett. Nem volt saját családja, és már csak néhány hónapja volt hátra. Az asszony nem tudta feldolgozni a vele történő tragédiát, és a fiatal lelkésztanoncnak szegezte a kérdést: „Milyen Istened van neked? Aki attól, akinek nincs, még azt is elveszi, amiről azt gondolja, hogy az övé?” – Nem tudtam válaszolni akkor – vallotta be a lelkipásztor. – Hiába volt az édesapja evangélikus lelkész, mégsem jutott el hozzá Krisztus fénye – tette hozzá. Darvas Szilárd szerint a Lukács evangéliumából felolvasott igeszakasz három intést tartalmaz, de ahhoz, hogy összefüggésben lássuk őket, tudni kell, hogy ez a rész az Isten országáról szóló tanítás után következik, ahhoz kapcsolódik. – A három vers, mint valamiféle lánc, egységet képez. Sokan ezt nem látják, és három különböző intést vélnek felfedezni benne – magyarázta az igehirdető, aki szerint a lámpásnak, ha egy-

A társadalmi missziók közül először a Református Kórházlelkészi Szolgálat szolgálavezetője, Gál Judit lelkipásztor állt a gyülekezet elé. Megköszönte, hogy a rekkenő hőség ellenére többen a templomot választották a tóparti strandolás helyett. Úgy vélte, hogy amíg több társadalmi missziót „el lehet kerülni”, addig a kórház előbb-utóbb mindenki életében megjelenik, éppen ezért mindenkit érint a téma. Elmondta, hogy jelenleg harmincöt kórházlelkész szolgál a református egyházon belül, majd arról beszélt, miért is kellenek lelkészek a kórházakba. – Kifejezők Pál apostol szavai, aki úgy beszél rólunk, emberekről, hogy a mi életünk, testünk olyan, mint egy cserépedény, amely kincset hordoz, de sérülékeny. Minél több a repedés, annál inkább látszik, hogy mi van belül: ragyogunk, vagy sötétség van odabent. Szerinte, amíg a beteg ember magától értetődően nyúl a telefonért, hogy orvost vagy mentőt hívjon, ha betegnek érzi magát, addig egyáltalán nem törődik a lelki immunrendszerével. Nem természetes számára, hogy erősítenie kellene azt, nem keresi, hogy honnan meríthetne lelkierőt. Gál Judit felhívta a figyelmet arra, hogy a keresztyén emberek sincsenek védve a betegségektől csupán azért, mert hisznek, van Istenük és Jézus Krisztusba kapaszkodnak. Szemléletes példával mutatta meg, hogy mit tehet a hívő ember, ha szembe kell néznie a sérülékenységgel és a halandósággal. – Egyik kollégám egy éve küzd súlyos betegségével. Szerinte a legtöbben abba fáradnak és keserednek bele, hogy mennyi minden vétetett el tőlük a betegség által. Ő, aki testileg-lelkileg nagyon sok mindent veszít most el ebben az 2020. július 19.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

állapotban, azt mondta: „Mindig arra gondolok, hogy az én életem most Isten kezében úgy van, mintha ő lenne a szobrász, és faragna engem. Lehullnak dolgok, és én nézem, hogy mi formálódik. Nem azt nézem, hogy mi veszett el, másként nézek erre az állapotra.” – A szolgálatunk arról szól, hogy ha odaülünk valaki betegágya mellé, akkor elkezdünk beszélgetni arról, mi történik a betegségben, hogyan lehet rátalálni a fényre, mert a betegség nagyon besötétíti a látást. A betegség iskolájában tanuljuk meg annak az igének a jelentését is, amelyet nagyon sokan ismernek: „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” (Róm 8,28) Betegnek lenni nem jó, de az Úr kezében áldásokat rejt. Milyen sok beteg vette először kézbe a betegágyon a Bibliát, és ismerte fel, hogy mennyire fontos a család, vagy hogy mennyire rossz volt az eddigi értékrendjük! Ezeken kívül is sok más dolog van, amit az Úr Jézus világossága láthatóvá tesz. Ezért lehet a betegágyon fekve is felfedezni az Isten tervét. Ebben a szolgálatban nagy lehetőségünk van arra, hogy az Úr fényének továbbsugárzói legyünk.

10 Reformátusok Lapja

2020. július 19.

MILY JÓ, HA BŰNTŐL MÁR SZABAD A Református Iszákosmentő Misszió vezérigéjének felolvasásával kezdte beszámolóját Ruzsa-Nagy Zoltán: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36) A lelkipásztor szerint a szenvedélybetegeken való segítés igen speciális területe a református társadalmi misszióknak. Feltette a kérdést, hogy miért foglalkozik az egyház is a szenvedélybetegekkel, ha a kórházak addiktológiai osztályai is fogadják őket. Válaszában kiemelte, hogy bár az alkoholizmusnak vannak testi tünetei is, legtöbbször a szenvedélybeteg lelkét is meg kell gyógyítani. – Nekik az egész életüket kell új irányba fordítani. Ehhez jó, ha van emberi segítség, de az önmagában kevés. Kell hozzá valaki, aki nagyobb az embernél, és aki ki tudja emelni a saját maga által okozott szennyből. Csak Jézussal válthat életszemléletet az ember, és így vehet teljesen új irányt az élete – hangsúlyozta a lelkész. Ruzsa-Nagy Zoltán ezután néhány mondatban bemutatta a Magyar Kékkereszt Egyesület dömösi intézményét, ahol a református egyház már a kilencvenes évektől kezdve segít az alkohollal küzdő szenvedélybetegeken. – A dömösi szolgálat leginkább a gyógyító hetekről szól. Ezek két-háromhetes turnusok, amelyek alatt tulajdonképpen lelki újjáépítést végzünk sok beszélgetéssel. Minden nap egy-egy bibliai ige körül forog. Reggel igemagyarázattal kezdünk, majd a hallottak elmélyítésével folytatjuk. Délután az élet alapkérdéseiről beszélgetünk a Biblia fényében és keresztyén értékrend szerint – mondta a lelkipásztor, aki szerint az igazi próba a gyógyító hetek után következik, amikor a résztvevőknek vissza kell menniük ugyanabba a környezetbe, ahonnan jöttek. Ugyanazon emberek között élnek, és lehet, hogy mindennap ugyanazon kocsma előtt kell elmenniük. Ebben vannak segítségükre az utógondozó csoportok, amelyek egy-egy szabadult alkoholbeteg és a helyi lelkipásztor vezetésével működnek. Az országban jelenleg negyvenhét ilyen csoport van, amelyeknek a tagjai hetente találkoznak. Amellett, hogy a keresztyén hitben való épülést és növekedést segítik, feladatuk az is, hogy a közösség erejével támaszt nyújtsanak. – Ez az a hely, ahol egy szabadult alkoholista elmondhatja, hogy esetleg sóvárgott az ital után, vagy elgyengült, mert nehéz helyzetben van. A csoport nélkül az első dolga az lenne, hogy a pohárhoz nyúlna, de a testvéri közösség segít, hogy ne így legyen. Itt Jézus elé tudják vinni gondjaikat. A lelkipásztor kiemelte azt is, hogy az utógondozó csoport nem helyettesíti a gyülekezetet. – Célunk az, hogy amellett, hogy a dömösi gyógyító hetek után csatlakozzanak olyan csoporthoz, ahol sorstársaik vannak, akik Jézussal együtt megküzdöttek a szenvedéllyel, és megküzdenek a mindennapokkal is, de emellett legyenek tagjai a helyi gyülekezetnek is. Ruzsa-Nagy Zoltán előadása után a gyülekezet előtt bizonyságot tett a székesfehérvári Kékkereszt-csoport egyik tagja, Kovács Miklósné, aki elmondta, huszonöt évvel ezelőtt hogyan szabadult meg alkoholizmusától Dömösön Jézus Krisztus segítségével.

| AKTUÁLIS |

„Csak Jézussal válthat életszemléletet az ember, és így vehet teljesen új irányt az élete."” (Ruzsa-Nagy Zoltán)

„Az életünk, testünk olyan, mint egy cserépedény, amely kincset hordoz, de sérülékeny. Minél több a repedés, annál inkább látszik, hogy mi van belül: ragyogunk, vagy sötétség van odabent.” (Gál Judit)

„Amikor valaki a szabadidejében, még anyagilag is áldozva a szolgálatra jön be a börtönbe bizonyságot tenni arról, hogy Jézussal újra lehet kezdeni, az sokszor az egyébként keményszívű emberekben is elindít valamit.” (Szénási Jonathan Sándor)

JÉZUS, NYÁJAS ÉS SZELÍD – Úgy alkotunk véleményt a börtönről és a bent lévő emberekről, hogy semmit nem tudunk róluk – kezdte előadását Szénási Jonathan Sándor, a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet lelkipásztora, majd így folytatta: – Ha megnézzük a magyarországi újságeladási adatokat, a bulvárlapokból egyen-egyenként nagyobb példányszám fogy, mint az összes tudományos és kulturális újságból együttesen. A lelkipásztor szerint ez egyrészt azért szomorú, mert nem érdekli az embereket a kultúra és a tudomány, másrészt pedig azért, mert az emberek szeretnek mások életén csámcsogni, mert így magukat tisztábbnak és fehérebbnek láthatják. – Ami persze nem így van – tette hozzá, majd a bűn és bűncselekmény közti különbség magyarázatával folytatta. Szénási Jonathan Sándor rámutatott, hogy a bűn az, amit Isten Igéje bűnnek mond, a bűncselekmény pedig az, amit az állami törvények büntetni rendelnek. A börtönlelkész példát is hozott a kettő közötti különbségre. – Tegyük fel, hogy valaki besurran egy házba, megtalálja az elrejtett pénzt, és meglép kétszázezer forinttal. A házban lakó családban van három gyerek, mindkét szülő dolgozik, és az volt az összes megtakarításuk, amit elloptak. Ha megfogják azt, aki elkövette, beültetik hozzám Baracskára. De ha ennek a házaspárnak egyik tagját

valaki elcsábítja, és ennek következtében felbomlik a család, anyagilag ellehetetlenülnek, a gyerekek lelkileg sérülnek, akkor kit fognak lecsukni? Senkit. Ugyanis ma Magyarországon nincs olyan állami törvény, amely a paráznaságot vagy a következményeit bármivel szankcionálná. Legfeljebb az illető belekerül az előbb említett lapok valamelyikébe. Ebből az derül ki, hogy a börtönben és a börtönön kívül tulajdonképpen ugyanaz a szolgálatunk: bűnismeretre, bűnbánatra, megtérésre hívni. A lelkipásztor elmondta azt is, hogy azok, akik a börtönben hirdetik az evangéliumot, örülnek minden olyan missziónak, amelynek tagjai ebben a munkában segítenek nekik. – Azért is fontosak a missziók önkéntesei, mert amikor valaki a szabadidejében, még anyagilag is áldozva a szolgálatra jön be a börtönbe bizonyságot tenni arról, hogy Jézussal újra lehet kezdeni, az sokszor az egyébként keményszívű emberekben is elindít valamit. Előadása végén Szénási Jonathan Sándor felolvasott egy igét a Jelenések könyvéből: „Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy.” (Jel 13,10a) Az igemagyarázatban a lelkipásztor rámutatott: – Ha szeretnék érdemben szolgálni a fogvatartottak között, akkor nemcsak a testemnek kell ott lennie munkaidőben, hanem a szívemnek is. Ez utóbbi pedig ott maradhat a munkaidőn túl is, amikor már testben otthon vagyok.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2020. július 19.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

„A fogyatékosságnak sok olvasata van, úgy gondolom, hogy nincs rá tökéletes megfogalmazás. Ha most behívnám tíz munkatársamat, tízen biztosan tizenötféleképp definiálnák. Talán ez a leginkább szemléletes kép: ha mindenki a helyén van, és megteszi a magáét, jól végzi a feladatát, akkor nem szempont, hogy ki a segítő és ki a segített.”

12 Reformátusok Lapja

2020. július 19.

| INTERJÚ |

A legfontosabb a személyes kapcsolat JEZSOVICZKI NOÉMI

Nem állt meg az élet Őrbottyánban, a Juhász Zsófia Református Szeretetotthon Fogyatékosokat Gondozó és Ápoló Intézményében a koronavírus-járvány idején sem. Dolgozók és ellátottak együtt, összetartó családként vészelték át a nehéz időszakot. Tapasztalataikról, illetve az otthonban „békeidőben” folyó életről beszélgettünk Görcsös Éva intézményvezetővel.

A járvány miatt márciusban hirtelen jött korlátozások az egész országot megbénították. Önök az otthonban hogyan reagáltak az új, váratlan helyzetre? Az elején a bizonytalanság érzése volt a legnagyobb nehézség: hogyan fogunk helytállni? Hallottuk az ijesztő híreket, mi történik a világban, természetes, hogy féltettük a ránk bízottakat. Ilyen helyzetre nem lehet felkészülni. Tizenkét éve vagyok intézményvezető a református egyházon belül, de hasonlóban még nem volt részünk. Tartottunk attól, hogy mindez mit fog kiváltani a munkatársainkból, hogyan fognak reagálni az ellátottaink hozzátartozói, és nem utolsósorban a lakóink hogyan élik majd meg. A Juhász Zsófia Szeretetotthon rendkívül jó helyzetben van a fogyatékkal élők számára létrehozott intézmények világában, mert az ellátottaink közül soknak van aktív családi kapcsolata. Számos lakónkat látogatják heti, havi rendszerességgel, vannak, akiket időnként haza vagy valamilyen szabadidős programra, esetleg nyaralni visznek az otthonból. Próbáljuk pótolni a családot, de egészen más a vér szerinti kötelék vagy a szoros baráti kapcsolat. Év elején mi is mindig megtervezzük programjainkat, hová megyünk el a lakóinkkal közösen. Most tavasszal mindent le kellett mondanunk. Hogyan viselték az ellátottak ezt a szokatlan helyzetet? Egyik napról a másikra leállt az élet az otthonban, csak a konyhai és az egészségügyi beszállítók jöhettek hozzánk, de ők is olyan szigorú szabályok betartásával, hogy szinte nem is láttuk őket. Meglepődtünk, mert a lakók fegyelmezetten, jól viselték a korlátozásokat. Sokat beszélgettünk velük erről, de hallgatnak rádiót, néznek tévét is, így tudták, hogy mi történik a világban. Megértették, hogy senki nem mehet ki, és senkihez sem jöhetnek látogatni, ügyet intézni az intézménybe. Van egy középkorú ellátottunk, aki gyerekkora óta itt él nálunk. Sokan ismerik őt Őrbottyánban, vannak kinti kapcsolatai, mindennap kimegy a településre, illetve a szomszédos Veresegyházra. A közlekedési szabályokat betartva megtesz több tíz kilométert, és ettől semmilyen indokkal

nem lehet eltántorítani. Vele többször le kellett ülnünk beszélgetni, és mivel egyébként fél a betegségektől, megértette a vírus veszélyeit. Büszkék vagyunk rá, mert március 6. óta nem hagyta el az intézményt. Azt az energiát, amit a külső kapcsolataira és a jövés-menésre fordított, idebent nagyon okosan átcsoportosította: sepregetett, gereblyézett, szépítgette az udvart. Kérdezte ugyan, hogy mikor mehet ki, mikor lesz vége, de megértette, hogy még nem lehet. Egyházon belül és kívül is hallottunk sok olyan intézményről, ahol a munkatársak helytállása, önfeláldozó hozzáállása sokat segített abban, hogy a gondozottak a lehető legkevésbé érezzék meg a járvány negatív hatásait. Az önök munkatársi közössége hogyan élte meg ezeket a hónapokat? Jó volt megtapasztalni, hogy egy nagy csapat vagyunk, bár sokfélék, sokféle gondolkodásmóddal, de számíthatunk egymásra. Egy reggel arra jöttem be, hogy az egyik irodában bőröndök és utazótáskák álltak. Meglepődtem, mert szó sem volt arról, hogy be kellene költözni a dolgozóinknak. Kiderült, hogy a konyhai munkacsoport megbeszélte: ha közülük valaki elkapja a vírust, akkor mindenki karanténba kerül, és legalább két hétig nem lesz, aki főzzön a kétszázötven emberre. Ezt ők nem vállalják, ha szükséges, megelőzésképpen bármikor be is költöznek, amíg tart a veszélyhelyzet. Megrendítő pillanat volt. Emellett, hogy lássuk, kire számíthatunk, ki mit tud vállalni, egyesével leültem beszélgetni az intézmény munkatársaival. Ez kilencvenöt embernél nem kevés idő, de szükség volt a személyes kommunikációra. Kiderült, hogy amikor indokolt lett volna – mert esetleg féltette a saját vagy a közvetlen hozzátartozói egészségét –, akkor sem mondta egyikük sem, hogy nem tudja vállalni a munkát. Az egyháztól milyen támogatást kaptak a nehézségek leküzdéséhez? Fenntartónk, a Magyarországi Református Egyház Diakóniai Irodája mindenben a segítségünkre volt, így villámgyorsan tudtunk reagálni a rendkívüli eseményekre. Amikor kijött egy-egy 2020. július 19.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

új rendelet, ők szinte perceken belül értesítettek minket. Számtalan szabályzatot, voltaképpen az egész életünket át kellett gondolni az alapoktól kezdve, munkakörönként, feladatonként, napszakonként. Például hogy vészhelyzet vagy akár csak megbetegedés gyanúja esetén kinek mi a feladata. A Diakóniai Iroda teljes munkatársi csapata mögöttünk állt, tudtuk, hogy csak szólnunk kell, és segítenek. De ezen kívül az egyházból mindenhonnan jött támogatás, ha máshogy nem, legalább telefonon érdeklődtek, hogy vagyunk. Ilyen helyzetben az intézményvezető nem terhelheti rá a munkatársakra a félelmét. Én rábíztam az egészet az Úristenre, de a munkatársakkal együtt is odatettük az ő kezébe magunkat. Meg tudták értetni a lakókkal, hogy nem szabad csoportosulni, érintkezni? A napirendünk a járvány idején is megmaradt, de nehéz volt, hogy nem tudtuk megtartani a foglalkozásokat úgy, mint addig. Nagyon hiányzott az ebéd utáni áhítat, amely mindig biztos pontja a napnak. Akkor még az időjárás sem volt kedvező, a lakóink szabadtéren sem tudták folytatni kedvenc foglalatosságaikat. Pedagógusaink igyekeztek ezt áthidalni, de csak nagyon kicsi, két-, legfeljebb háromfős csoportokban, a higiénés előírások betartásával lehetett együtt lenni. Nincs annyi kollégánk, hogy mindenkivel mindennap egyenként tudtak volna foglalkozni, ez csupán tűzoltás volt, de legalább történt valami. Attól féltünk, hogy a gondozottainknál viselkedésbeli problémákban fog jelentkezni ez a különleges helyzet, de nem volt gond, megértették, nyugodtak, békések maradtak. Köszönhető ez a segítők hozzáállásának is, akik sokat beszélgettek velük. A gyülekezetekkel ápolt kapcsolatokra volt valamilyen hatással ez a megpróbáló időszak? Tizenöt gondozási csoportunk mindegyikének van olyan gyülekezeti támogató köre, akik személyes kapcsolatot tartanak velük. Időnként meglátogatják őket, és az udvaron bográcsban együtt főznek. Vagy épp elhívnak minket közös kirándulásra, strandolni, de szerveztek már az érdeklődési körünknek megfelelő múzeumpedagógiai programot is. Ezeket nagyon élvezik az ellátottaink. Így pótoljuk a családot azon lakóinknak, akiknek nincsenek ilyen kapcsolataik. Számukra talán az ünnepek a legnehezebbek, amikor másokhoz eljönnek a hozzátartozóik, vagy éppen elviszik őket haza. Ilyenkor elmondjuk nekik, hogy mi az Úristen előtt egy nagy család vagyunk, és ezt nem csak úgy mondjuk, hiszen láthatják, hogy a támogató gyülekezet tagjai személyesen őhozzájuk jönnek. Tartottunk attól, hogy a mostani, hosszú távú megszorítás után megmaradnak-e ezek a kapcsolatok, de jó volt megtapasztalni, hogy leveleket küldtek, felhívtak minket, tudnak-e segíteni. Tudták, hogy be vagyunk zárva, hogy nem lehet látogatni, de gondoltak ránk, és sokan imádkoztak értünk. 14 Reformátusok Lapja

2020. július 19.

Említette, hogy tizenöt gondozási csoportjuk van. Milyen szempontok szerint alakították ki ezeket? A csoportosításnál a legfontosabb szempont a gondozási szükséglet és az ellátott neme, de a fogyatékosság típusát és a kort is figyelembe vesszük. A súlyos osztályunkon a huszonnégy órás gondozási szükségletű lakóink élnek két csoportban, ott szakápolás is zajlik, van a fennjáró női osztályunk, és egy olyan csoportunk, ahol olyan női ellátottak élnek, akiket már az önállóságra tudunk felkészíteni, segíteni. Illetve van két kisebb ház a terület másik végén, ahol ugyanilyen fiúk-férfiak élnek, akik önállóbbak, valamennyire el tudják látni magukat. Nagy feladat, hogy ezt az önállóságot minél jobban megtartsuk, vagy ha lehet, fejlesszük. És van egy nagy férfiházunk, ott van még négy gondozási csoport, azok is gondozási szükségletek szerint kialakítva. Mire tanít minket, egészségeseket Isten azzal, hogy ránk bízott fogyatékkal élőket? Amikor egy egyébként megoldható problémán emésztem magam, és lemegyek az udvarra, ahol egy kerekesszékes, deformált, sérült testbe zárt ember éppen önfeledten nevet, az elég ahhoz, hogy elszégyelljem magam. Lehet, hogy aznap én sokkal nagyobb fogyatékossággal élek, mert nem látom a teremtő Istenemet, annyira el vagyok a magam világában, hogy még az élet is fáj. A fogyatékosságnak sok olvasata van, úgy gondolom, hogy nincs rá tökéletes megfogalmazás. Ha most behívnám tíz munkatársamat, tízen biztosan tizenötféleképp definiálnák. Talán ez a leginkább szemléletes kép: ha mindenki a helyén van, és megteszi a magáét, jól végzi a feladatát, akkor nem szempont, hogy ki a segítő és ki a segített. Ha valaki az imádság mellett tevőlegesen is szeretné támogatni az otthonban folyó szolgálatot, hogyan teheti ezt meg? Sokféle segítséget kapunk, ebben nagyon kreatívak a gyülekezetek. Például vannak olyanok, akik valamelyik közösségi alkalmukat nem öncélúan szeretnék megtartani, ezért eljönnek hozzánk festeni, kertet rendezni. A Szeretethíd idején is mindig jelentkezik egy-két gyülekezet. Aki ismer minket, tudja, hogy mik a szükségleteink, de a legnagyobb segítség a személyes kapcsolat. Most még nem tudunk olyan szabadon mozogni, vendégeket fogadni, mint a járvány előtt, de reméljük, hogy egyszer ennek a korlátozásnak is vége lesz. Szeretünk kirándulni, szabadidős programokon részt venni, de ha egy kis csapat bejön egy délelőtt az ellátottainkkal focizni, beszélgetni, vagy a kerekesszékeseknek segíteni a levegőzésben, annak is szívből örülünk. Egyszerű dolgoknak tűnnek ezek, ugyanakkor a legnagyobb segítség, amit annak a csoportnak tudnak adni, mert a személyes kapcsolat csak az övék. Ha egy-egy ember egy lakónkkal foglalkozik azon a délelőttön, az érzi, hogy csak őmiatta jöttek.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Az adósság nagy teher. Ki szeret hitelből élni? Egyszer vissza kell fizetni, ha el nem engedik. Máté evangéliumában a bűn szó a görög szövegben azt jelenti, adósság. Egy példázat is szól az adósokról és az adósság elengedéséről mint a megbocsátás szimbólumáról. Pál apostol pedig azt írja: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.” (Róm 13,8) Ez azt jelenti, hogy ha nem szeretjük egymást, adósai maradunk egymásnak. Pedig a legjobb esetben szeretjük a házastársunkat, anyánkat, apánkat, a gyerekünket és unokáinkat, de másokat, általában az embereket, mindenkit szeretni, az nem megy. Csak akik szimpatikusak nekünk. Hogyan szeressem azt, akit ki nem állhatok? Elítélem, és ha lehet, elkerülöm. Bizony, adósok vagyunk. Ráadásul a jó embereknek nehezebben megy a bocsánatkérés, mint a rosszaknak. Mi jók vagyunk, nincsenek kirívó bűneink. Könnyebb azoknak, akik súlyos, cégéres bűnöket követtek el, mert ők átélik, hogy rászorulnak Isten kegyelmére. Élményük van arról a felszabadító örömről, hogy Isten megbocsátott nekik. Nekünk azonban, akik keresztyén környezetben, keresztyén értékek szerint nevelkedtünk, nehezebb belátni, hogy kegyelemből élünk. Tudjuk, hogy illik megbocsátani, ki is mondjuk szavakkal, de nem szív szerint. Nekünk alattomosabb a bűnünk: képmutatás, amit Jézus úgy ostoroz a farizeusokban. Arra pedig nem kön�nyű a feloldozás sem, mert gyakran hiányzik a belátás és a bűnvallás. Jók vagyunk. Jónak tűnünk önmagunk előtt. Csak kisebb-nagyobb vétkeink, mulasztásaink vannak, de hát ezek nem nagy ügyek. Pedig nagy sérelmeket és fájdalmakat okozunk másoknak. Felismerjük mi ezt? Isten előtt rá kell döbbennünk, hogy gyakran potyázunk a kegyelméből. A bocsánatkéréshez szükség van ennek belátására. Jézus a potyázóknak mondja: nem kellene neked is megbocsátanod? Isten könyörült rajtunk, mert bűnösök vagyunk, adósai Istennek és egymásnak. Azt akarja, hogy a kapott bűnbocsánat-élményből merítve szórjuk irgalmát másokra. Ne magunkból préseljük ki a bocsánatot, hanem kérjük őtőle. Így születik a valódi megbocsátás a Lélek ajándékaként. Csak aki befogadta az ő Szentlelkét, az nem méricskéli, számolgatja, hogy hányszor bocsátott már meg, nem élnek-e vissza vele. Sőt, azt számolgatja, hogy hányszor kapta már ő Isten szeretetét és irgalmát. A témában minden más csak szöveg, dogmatika, lecke vagy pedagógia. Belőle élünk, és azt adjuk tovább, amit kaptunk. Akkor lesz szebb a világ körülöttünk, ha Isten irgalmának és szeretetének eszközei leszünk. 

IMÁDKOZZUNK!

Uram, köszönöm a rendet, amelyet a világnak adtál, köszönöm a fizikai és a lelki törvényeket is. A látható világ törvényei csak a külső valóságunkat határozzák meg, és ebben mindenkire ugyanaz vár, függetlenül attól, miben vagy kiben hisz. De Uram, az a rend, amelyet te Igédben elmondtál, ránk hagytál, teljesen új dimenziót nyit az ember számára: „Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok…” Mindannyian vágyunk értelmes életre, amely néha fennkölt pillanatokat is ad. Szeretnénk a te Igéd mértéke szerint nagyokká lenni, ezzel kitűnni a tömegből. Magamtól másként kezdenék neki, de szavad elcsendesít: „az legyen a szolgátok…” Szolga sosem akartam lenni, naggyá annál inkább, de most csendben vagyok. Engedem, hogy szavaid átjárjanak, és késszé tegyenek a szolgálatra. Kezdem érteni: a naggyá lenni ezután már nem is olyan fontos cél. Köszönöm. Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Szent sátor A szabadító és szövetséges Isten újból magához hívta a hegyre Mózest, aki ismét negyven nap és negyven éjjel az Úrral volt együtt (2Móz 24,16–18). Heti olvasmányrendünkben szerepel a szent sátor aprólékos bemutatása (2Móz 25–30), amelyet a későbbiekben a szent hajlék megépítésének rendkívül részletes leírása követ (2Móz 36–40). A két szakasz nagyon érdekes párhuzamot alkot. A sátorról rendelkező isteni parancs és a megvalósítás között találjuk az isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel felvértezett mesterek kiválasztását és szolgálatba állítását (2Móz 31; 35), valamint Izráel engedetlenségét, az aranyborjú készítését, Isten büntetését és Mózes közbenjárását (2Móz 32–33). Az Úr az összetört kőtáblák helyett újakat ad, és megújítja szövetségi hűségét népével (2Móz 34). A szövetség sátrának leírása rendkívül részletgazdag. A legapróbb alkotóelemnek is üzenete és jelentése van. A hosszú bemutatás azonban nem öncélú, hanem Isten akaratáról szól: „Készítsenek nekem szentélyt, hogy közöttük lakjam! Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked a hajlék mintáját és az egész fölszerelés mintáját!” (2Móz 25,8–9) A szent hajlék Isten jelenlétére utal, aki népe között, népével együtt akar lakni. Az Úr soha, semmilyen körülmények között nem hagyja el megszabadított népét, mindvégig velük és értük akar lenni. A szent sátor több mint emberi szándék, törekvés, alkotóképesség vagy képzelőerő, hiszen a bevezető sorok szerint Isten mutatta meg azt a mintát, amely szerint a kijelölt mestereknek meg kell építeniük. Minden szent hely az ég és a föld különleges találkozási pontja: „Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.” (1Móz 28,17) Jézus közöttünk sátorozása Isten legteljesebb jelenléte: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott...” (Jn 1,14)  PAP FERENC 2020. július 19.

Reformátusok Lapja 15

| EGYHÁZI ÉLET |

Fontos, hogy legyenek célok Felállványozva fogadja Földes főterén az ide érkezőket a település egyik ékessége, a református templom. Jól mutatja ez a kép a gyülekezet mindennapjait is, amelyet folyamatos fejlődés és megújulás jellemez. A földesi református közösség jelenéről, múltjáról és jövőjéről beszélgettünk a gyülekezet lelkipásztorával és munkatársaival.

16 Reformátusok Lapja

2020. július 19.

| EGYHÁZI ÉLET |

kaptak csomagot, most három-négyFöldes a 16. század végétől többsészázat osztunk szét. A kihordás alkalgében református település volt. Az mával a családlátogatásba is beseitt élők minden időben tartották és gítünk – mutat rá a gyülekezetben büszkén vallották hitüket. – Régen „Bármilyen megpróbáltatás van végzett munkájára a presbiter. itt nagyon sokan jártak templomba. Az egyházközségnek a tagokról A háború után, a kommunizmusban egy keresztyén ember életében, részletes adatbázisa van, amely csappant meg a templomlátogakönnyebben éljük át a hitünk által.” alapján könnyebben tudnak dolgoztók száma, amikor üldözték a val(Kovács Sándorné Szilágyi Margit) ni ilyen esetekben. Ennek a nyilvánlást. Az én édesanyámat is kérdőre tartásnak több mint tíz évbe telt az vonták, amikor beíratott az egyházi elkészítése. iskolába. Nálunk mindenki refor– Nekem megnyugvást ad a gyülekezet közössége. Az as�mátus vallású, templomba járó ember volt. Ez meg is látszott szonyokkal összetartunk, sokszor jókat nevetünk, de a komoly a bizonyítványomon, nem kaptam jó jegyeket sosem. De az én dolgokat is meg tudjuk beszélni egymással – mondja Kovács fiaimat is mindig üldözték az iskolában a hitünk miatt – emléSándorné arról, hogy a gyülekezet milyen szerepet tölt be az kezik vissza Kovács Sándorné Szilágyi Margit, aki tizenhét éve életében. Mint mondja, neki természetes a hétköznapokban presbiter Földesen. Mint mondja, a férje és az édesapja is sokáig is az Isten jelenléte. – Mindig bíztam a Jóistenben, így is neszolgálta így a gyülekezetet. velkedtem. Ha bizalommal és igaz szívvel fordulunk hozzá, AZ ÖSSZETARTÁS EREJE kéréseinket így tárjuk elé, azok mindig meghallgattatnak és megadatnak – vallja, majd felidéz egy régi történetet, amelyKovács Sándorné szerint a földesi reformátusok összetartó ben ma is az Isten gondviselését látja. – Egyszer elromlott a közösséget alkotnak. Sok rendezvényt szerveznek, és tartják vízmelegítő kazán a fürdőszobában. Épp akkor jöttem haza a kapcsolatot más gyülekezetekkel is. – Presbiterként a segíta kórházból, el volt törve a kezem. Rosszul lettem, szinte ségnyújtást tartom az egyik legfontosabb dolognak, valamint semmire sem emlékszem, de a Jó Atyám velem volt akkor is. azt, hogy példát mutatva megbecsüljük, szeressük egymást Valahogyan odamentem a telefonhoz, és felhívtam a lányo– mondja az asszony, aki a gyülekezeti alkalmak előkészítése mékat. Arra emlékszem, hogy kétszer rosszul ütöttem be a és megvalósítása mellett többféle szolgálatot is vállal. – Minszámot, és ezt mondtam: Jó Atyám, segíts meg! Harmadikra den évben tartunk konfirmációi találkozót, ilyenkor segítek az be tudtam ütni a telefonszámot. Azonnal jöttek a lányomék, anyakönyvekből kikeresni a szükséges adatokat. Adventben bevittek a kórházba, ahol azt mondták, hogy olyan mértékű pedig a csomagkészítésben veszek részt. Régen harmincan 2020. július 19.

Reformátusok Lapja 17

| EGYHÁZI ÉLET |

tunk. Ez ma nagy szó – mondja Kovács Andszénmonoxid-mérgezést kaptam, amelybe rás, aki a megtartó erőt a Szentlélek Úristen bele szoktak halni. Nincs olyan nap, hogy munkájában látja. – Ha egy közösség ez ne jutna az eszembe, amikor bemekomolyan veszi az indíttatást és a lelki gyek a fürdőszobába. A Jóisten néha táplálékot, valamint jól érzi magát, akaz orrunkra üt, de mindig segítsékor az stabilitást ad – hangsúlyozza günkre van. Megmutatja az utat, a lelkipásztor. Kovács András arról hogy merre menjünk. Bármilyen is beszél, hogy több gyülekezeti almegpróbáltatás van egy kereszkalmat újra kellett gondolniuk. – A tyén ember életében, könnyebben vasárnap esti istentisztelet elhalt, éljük át a hitünk által – hangsúlyozmert minimális volt a látogatottság, za Kovács Sándorné Szilágyi Margit. de mindig megtaláltuk a megújulás Kiss Miklós 2018 óta látja el a módját. Volt olyan, amikor a bibgondnoki szolgálatot a gyüleke„Akinek minden rendben van liaóra is leszálló ágban volt. Egy-két zetben. A közösség erősségét az az életében, az nem jön. év szünet után újraszerveztük, ma összetartásban látja, a gyengesényolc-tíz ember oda is eljár – számol gét pedig az elöregedésben. – TöbA ma emberét sajnos sok esetben be a változásokról a lelkipásztor, aki beknek kellene komolyan venni csak a tragédiák terelik azt mondja, hogy a társadalmi élet is a hitet és a közösségben végzett az Isten felé. ” (Kiss Miklós) teljesen átszerveződött. – Annyira szolgálatot. Szükség lenne a fiamegváltozott, hogy egy faluban ma talok szerepvállalására – mutat rá már heti rendszerességgel nem lehet rétegalkalmat tartani. Mi a hiányosságokra. Mint mondja, szomorú tapasztalat, hogy az inkább arra törekszünk, hogy az év bizonyos időszakaiban leemberek csak a bajban fordulnak az Úr felé. – Azt látom, hogy gyenek olyan alkalmak, amelyek több embert is megszólítanak akinek minden rendben van az életében, az nem jön. A ma em– magyarázza Kovács András. A gyülekezeti élet egyik színfoltberét sajnos sok esetben csak a tragédiák terelik az Isten felé ja az egyetemes imahét, amelyet más történelmi felekezetek – mondja a gondnok. híján a környező településekkel együtt szervez meg a földesi MEGHATÁROZÓ MÚLT református közösség. Évek óta tartanak ifjúsági nyári tábort is külön az iskolás, külön az óvodás korosztálynak, emellett minKovács András lelkipásztor tizenöt éve szolgál Földesen. Mint den évben szerveznek konfirmációs találkozót is az egyházközelmondja, a gyülekezetnek igen gazdag a története, figyelemségben. A földesi gyülekezetben mindig is fontos volt a zene. reméltó a múltja, de élettel teli a jelene is. Az ezerötszázas évek Az előző lelkipásztor idejében merült fel a zsoltáréneklő verseny végére teljesen reformátussá lett a település, és ez meghatárogondolata, amelyet azóta is évente megtartanak az egyházmezó volt a következő évtizedekben, évszázadokban is. A régi, elgyében. Ma már több területtel is kiegészülve hittanversennyé avult templom helyett újat épített a közösség. A mai templom az nőtte ki magát az alkalom. – Itt, Földesen mindig pártfogolták 1764 és 1769 közötti időszakban épült, a tornyot pedig 1770az egyházzenét a lelkipásztorok. A földesi azon református köben emelték. A hajlék néhány évtized után kicsinek bizonyult, így zösségek sorába tartozik, amelyek szépen és jól megtanulták 1822 és 1828 között kibővítették. Az egyházközség, mint oly sok az 1948-as énekeskönyv énekeit. Ritmikusan és tisztán énekel helyen, iskolafenntartó volt az államosításig. Kovács András a rea gyülekezet – hangsúlyozza a lelkipásztor. formációtól számítva a negyvenötödik a lelkipásztorok sorában. Évente többször szerveznek koncerteket. – Október 31-én – Két nagyobb nevet emelnék ki az itt szolgálók közül: Erőss Lajos mindig hangversennyel ünnepeljük a reformációt. Az ötszázadik későbbi püspök és Kiss Ferenc, a magyarországi diakónia atyja. jubileumot pedig úgy ültük, hogy a kilencvenöt tétel is elhangMindketten kiemelkedő, ma is mérvadó lelki munkát végeztek – zott a templomban – emlékezik vissza a gyülekezetvezető. Haemlékezik vissza Kovács András az elődök munkásságára. gyomány a passiós istentisztelet is a közösségben. – Általában MEGTARTÓ ERŐ – STABIL KÖZÖSSÉG gyülekezeti tagok olvassák fel a szakaszokat, amelyeket énekek vagy orgonaművek tagolnak. Egyre vonzóbb ez az alkalom, egyMa Földesen négyezren élnek, ebből kétezren vallották mare többen jönnek – mondja Kovács András. gukat reformátusnak a legutóbbi népszámláláskor. Jelenleg valamivel kevesebb mint hétszáz fenntartó tagja van az egyDIAKÓNIAI SZEREPVÁLLALÁS házközségnek. Vasárnap délelőttönként átlagosan harmincöt-negyvenöten járnak templomba. – Stabil és erős a földesi Földesen jelenleg több mint száz gyermek jár hittanórára. – gyülekezet. Más gyülekezetekkel összehasonlítva azt látom Jelentősen megemelkedett a hitoktatásban részt vevők szápozitívumnak, hogy kicserélődtek a tagok, de nem fogyatkozma, amióta úgymond védett időpontba került az alkalom. 18 Reformátusok Lapja

2020. július 19.

| EGYHÁZI ÉLET |

Amíg fakultatív volt, addig a délutáni programokkal nem lehetett felvenni a versenyt – számol be Kovács András az elmúlt években a hitoktatás területén tapasztalható változásokról. Az iskola mellett az óvodában is foglalkoznak a gyermekekkel, négy csoportban. Szociális területen is számottevő részt vállal az egyházközség. – 2011-ben alapítottuk a házi segítségnyújtó szolgálatunkat. Jelenleg százharmincöt idős embernek tudunk így segíteni. Tizenhat főállású személyt foglalkoztatunk, ami egy ekkora településen meghatározó. Öröm látni, hogy a munkatársak is kezdenek betagozódni a gyülekezetbe – mutat rá a szociális szerepvállalás előnyeire a lelkipásztor. Minden területen sok változás volt az elmúlt tizenöt évben. – Nem értünk körbe az építkezésekben, mert amikor valamit befejezünk, lehet kezdeni az újat. A külső építkezés mellett nagy gondot fordítunk a hivatali szervezettség átalakítására is, és az adminisztráció területén is sok minden változott.

Igyekszünk tartani a lépést ebben a tekintetben is – mondja a lelkipásztor. Most a folyamatban lévő beruházások befejezése a gyülekezet legfőbb célja. – Ezen belül elsősorban a templomtető felújítására gondolok – magyarázza Kovács András. Földesen árvaház és idősotthon is működött – három-három telephellyel – abban az időben, amikor Kiss Ferenc megszervezte az országos diakóniát. – Ilyen szempontból itt hagyománya van az intézményes idősellátásnak. A gyülekezet régi álma elindítani egy bentlakásos intézményt – mutat rá a lelkipásztor. Mint mondja, az álom beteljesedése egyelőre várat magára, de fontos, hogy a közösségnek legyenek tervei és céljai, amelyekért imádságos szívvel küzdhet. A gyülekezet vezérigéje is erre mutat: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31)  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET

„Stabil és erős a földesi gyülekezet. Más gyülekezetekkel összehasonlítva azt látom pozitívumnak, hogy kicserélődtek a tagok, de nem fogyatkoztunk. Ez ma nagy szó.” (Kovács András)

2020. július 19.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Nyelv Nincs titokzatosabb jelenség a nyelvnél. Jelentőségének igazi mélységét akkor értjük meg, ha elképzeljük a valóságnak nevezett valamit ember nélkül. Mármint a nyelv segítségével a dolgokat megnevezni képes ember nélkül… Akkor ugyanis mi lenne? Semmi, ha ugyan tudnánk, mi az. Akkor a létezőknek nem lenne semmiféle értelme és jelentése. Azt ugyanis az emberi szó ad nekik. Mi más? Akkor válik valami értelmessé, jelentéshordozóvá, ha az ember megnevezi. Ennek eszköze a nyelv. Valójában az alapképlet mindig az, hogy van az ember a maga nyelvével, s van vele szemben a valóságnak nevezett ismeretlen valami. Erről

„Nem az ember az, aki értelmet ad a valóságnak a nyelv segítségével. A nyelv csak rátalálás a valóságban eleve meglévő, Istentől adott értelemre.”

az ismeretlen valamiről kell elmondani, hogy az valójában mi. Meg kell nevezni. Ehhez szavak, fogalmak kellenek, amelyek segítségével az ember értelmet ad a dolgoknak. A nyelv az értelemadás eszköze. Csakhogy a valóságnak nevezett valami nagyon bonyolult. Nemcsak egymástól elkülönült tárgyak, történések vannak, hanem összefüggések. Elvont tartalmak. Az összefüggések megnevezése a nyelv legnagyobb kihívása, mert hiszen azt kell megfogalmazni, hogy mi ez az egész, ez a valóság, ideértve azt is, aki meg akarja fogalmazni, hogy mi ez az egész. Az embert magát is. A kérdés mindig ez: milyen szavak segítségével lehet a valóságnak nevezett valamiről a valóságnak megfelelő, azaz igaz megállapításokat tenni? Nem véletlen, hogy a valóság megragadására tett kísérletek mögött hol nyíltan, hol burkoltan mindig nyelvi küzdelem zajlik. Küzdelem a szavakért. Azért, hogy mely szavak alkalmasak a valóságnak nevezett valami kimondására, s melyek nem. Ennek a küzdelemnek soha nem lesz vége, mert hiszen nem áll rendelkezésre semmiféle olyan végérvényes bizonyíték, amely alapján végleg el lehetne dönteni, hogy a valóságról milyen 20 Reformátusok Lapja

2020. július 19.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

szavak és fogalmak segítségével lehet igaz megállapításokat tenni. Marad a hit. Nemcsak az úgynevezett „hívők” számára. Az a nagy igazság, hogy az emberi léthelyzet változatlan: szemben a valóságnak nevezett valamivel, vagyis az ismeretlennel, amelyet meg kell nevezni. De hogy kinek a nyelve alkalmas az igazság kimondására, örök titok marad. Az úgynevezett „nem hívők” is csak hihetnek abban, hogy szavaik alkalmasak az ismeretlen kimondására. Éppen ezért eléggé abszurd az a mára bevett ócska közhely, hogy a keresztyénség nyelve immár alkalmatlan erre. Ne dőljünk be ennek. Ez csak a nyelvi háború része. Inkább azt kell újra felfedezni, hogy a keresztyénség nyelve az egyetlen, amelynek a segítségével valóságnak nevezett valamit ki lehet mondani. De ez nem azért van, mert a keresztyének olyan okosak. Hanem azért, mert a keresztyénség mondja ki a végső titkot a nyelvről. Mert az igazi kérdés nem az, hogy milyen nyelven lehet ezt megtenni, hanem az, hogy ez a kimondás egyáltalán hogyan lehetséges. Hogyan lehetséges, hogy az önmagukban jelentés és értelem nélküli dolgoknak mégis értelme és jelentése lesz? A kimondással, a megnevezéssel a semmiből lesz valami. A nyelv: teremtés. Hogyan lehetséges ez? Ez a titok. Nos, azért, mert van valami, ami a nyelvet megelőzi: Isten teremtő szava. Nem az ember az, aki először megszólal. Hanem Isten. „Kezdetben volt az Ige.” A nyelviség: részesedés Isten teremtő hatalmában. Az ember nyelve, ha valóban ki akarja mondani az igazságot a valóságnak nevezett valamiről, rátalálás Isten szavára. Nem az ember az, aki értelmet ad a valóságnak a nyelv segítségével. A nyelv csak rátalálás a valóságban eleve meglévő, Istentől adott értelemre. „Így szól az Úr.” A nyelviség legteljesebb szintje az igehirdetés. Minden más csak botorkálás a szavak után. 

| GONDOLATOK |

ABLONCZY BÁLINT

A posztmodern egyházatya

A szerző újságíró, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: DIRKVERBURG.COM

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1945 tavaszán végezték ki a flossenbürgi koncentrációs táborban Dietrich Bonhoeffer német evangélikus teológust, de élete és példája semmit sem veszített érvényességéből. Ezzel a benyomással tettem le az amerikai Eric Metaxas „Bonhoeffer – Pásztor, mártír, próféta, kém” című, számos díjjal kitüntetett életrajzát, amely magyarul 2014-ben jelent meg. Eric Metaxas kiváló történetmesélő, s bár a totális rezsimeket kényszerűségből kiismerő közép-európai olvasó számára néha kissé könnyedén foglal össze bonyolult társadalmi-politikai folyamatokat, életrajza mégis magával ragadó. Miért lehet ma is érdekes Dietrich Bonhoeffer? Eric Metaxas egyik interjújában frappáns választ adott erre a kérdésre: „Azért, mert Bonhoeffer a posztmodern korszak egyik egyházatyája.” Valóban: élete, dilemmái, cselekedetei inspirációt jelenthetnek számunkra abban a világban, amely türelmetlenséggel, sőt ellenségességgel viszonyul a nem jobb- és nem baloldali, nem konzervatív és nem progresszív, hanem az emberi ideológiák felett álló örök Evangéliumhoz. Bonhoeffer német csúcs­ értelmiségi családba született 1909-ben: édesapja Németország egyik legnevesebb ideggyógyásza, tanítónő édesanyja neves teológusok, tanárok, művészek leszármazottja volt. Agnosztikus édesapja és hívő, ám nem templomjáró édesanyja a lehető legmelegebb családi környezetet teremtette meg neki és hét testvérének. Semmi sem predesztinálta Bonhoeffert arra, hogy ebből a családi környezetből – ahol a hitnél fontosabb szerepet játszott a zene és a képzőművészet – a már akkor is kissé lenézett egyházi pályát válassza. A tizenhárom éves Dietrich mégis úgy döntött, hogy teológiát akar tanulni: szorgalmas tudósból mindenkihez teljes lényé-

vel odaforduló lelkipásztor tanár és lelkész lett, az ember- és Isten-ellenes náci rezsim bírálója, a faji bálványimádásra felesküdött Német Keresztényekkel szemben a hitvalló evangélikus egyház egyik motorja. Nem sokkal a háború kitörése előtt, 1939 nyarán a biztonságot jelentő amerikai ösztöndíjas útról tért vissza Európába. Bonhoeffer aktív részese volt a Hitler-ellenes összeesküvéseknek, már 1943-ban börtönbe vetették, de teljes szerepére csak az 1944. július 20-i, sikertelen merénylet után derült fény. Szinte zavarbaejtően egyenes, követhetetlenül nagyívű az életpálya. A hősével mélyen rokonszenvező Eric Metaxas nagy érdeme, hogy megmutatja a dilemmákat, a szürke zónákat annak az embernek az életében, aki egyszer azt írta: „Nem az a feladat, hogy kifordítsuk sarkaiból a világot, hanem hogy megtegyük azt, ami az adott helyen a valóságot figyelembe véve szükségesnek mutatkozik.” Márpedig Bonhoeffer 1940-ben úgy vélte, Isten ügyét azzal is szolgálja, ha belép az Abwehrbe, a német katonai hírszerzésbe. Döntését sokan megbotránkozással fogadták azok közül, akiket addig az emberellenes rezsimmel szembeni kitartásra buzdított. Ők persze nem tudhatták, Bonhoeffer az Abwehr csúcsvezetésében Hitler meggyilkolására összeesküvők megbízásából utazott a semleges államokba, hogy felvegye a kapcsolatot a szövetségesekkel. Miközben tehát lelkésztársai közül nem egyet bebörtönöztek, vagy a frontra vittek, ő 1943-ig viszonylag szabadon élt – ám a jellemes Bonhoeffer számára ez a kettős élet lelkiismereti válságot is jelentett. Metaxas életrajza az ilyen és ehhez hasonló szürke zónák bemutatása miatt is érdemes az olvasásra – jelzi, hogy az életük minden pillanatában az örök zsinórmércét követni igyekvőket sem kerüli el a kétely és a megnemértés. De Bonhoeffer a legkétségbeesettebb pillanatokban, a Gestapo fogságában is képes volt a teljes ön­ átadásra. Ahogy, egyik legutolsó, 1944. decemberi versében fogalmazott: „A jó hatalmak csodás rejtekében / vigasszal várjuk azt, mi még jöhet / Isten velünk van reggel és az éjben, / s tudjuk mindennap szent keze vezet.”  2020. július 19.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXIV. ÉVFOLYAM,

29. SZÁM,

2020. JÚLIUS 19.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Törékeny cserépedényben Kincset keresünk, gyűjtünk már amikor megszületünk, és ez a tevékenység egészen halálunkig tart. Kincs az anyaöl, az anya, aki önmagát adja táplálékul a gyermekének, és kincs a gyermek, aki belőle nőtt, „mint fatörzsből gyönge ága”. Kincs az otthon, a család, a testvérek és a szülők törékeny közössége, a hivatás vagy kenyérkereset, mindaz, ami számunkra biztonságossá, értelmessé és olykor boldoggá teszi a létet. Igazi kincs a másik ember, akit szerethetünk, és aki szeret minket. Ilyen kincs lehetett Jézus a tanítványok számára. Azonban arra nem gondoltak, hogy a kincsük törékeny cserépedényben van elrejtve. Ezért amikor Jézus közelgő szenvedéséről és haláláról szólt nekik, Péter fölkiáltott: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” (Mt 16,22) Mert aki már egyszer kincset talált, az foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, nem akarja elveszíteni azt. Jézus szava azonban kijózanítja Pétert, és vele együtt minket is: „Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” (Mk 8,33) Jelesül a földön gyűjtött kincsektől, legyenek bármilyenek, akár az odaadó szeretet kincsei is, egyszer meg kell válnunk. Mert a mi kincseink közül egy sem örök, bizonyság erre a tengernyi temető. Családommal együtt mi is átéltük ezt néhány éve, amikor kedves és szeretett mamánk hirtelen itt hagyott bennünket. A Mama – így hívtuk mindnyájan – volt a családunk szíve, lelke és esze, közös kincse, így halálát nagyon nehezen viseltük. Miután megköszöntük a kincset, amelyet általa kaptunk a Teremtőtől, hamvait egy törékeny cserépedényben helyeztük örök nyugalomra. A 2010-es évek elején jelent meg Szabó Magda Liber mortis című könyve, amelyben élete legnagyobb kincsét, férjét siratja el. Kimondhatatlan kínjának, fájdalmas gyászának oka, hogy a kincs, amelyet keresett és megtalált, az igaz és odaadó szerelem a halál martaléka lett. Se hírnévvel, se pénzzel, semmilyen más kinccsel nem tudott vigasztalódni kifosztottságában, mert ahogy ő írta, „minden, de minden odalett”. Gyászában minden keserűségét és kínját kiírta magából, halott szerelmének címezve fájdalmas leveleit. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön…” – mondja Jézus, mert védeni, óvni akar a végső elkeseredéstől és az örökös csalódástól. „Ne gyűjtsetek kincseket, ne akarjátok birtokolni azokat, mert akárcsak ti magatok is, törékenyek, mulandók. Egyetlen kincs van, amely törhetetlen és örökké megmarad: a Kincsek Kincse, az én Mennyei Atyám szeretete.” Valóban semmi sem örök, csak az Örökkévaló. Ez az a mennyei kincs, amelyet érdemes begyűjteni, ez mindörökre a miénk lehet, és vigasztalásul szolgálhat törékeny földi kincseink elvesztésekor.  SIMON ISTVÁN

ÁRA: 400 FT

„Mi az Úristen előtt egy nagy család vagyunk” 9 771419 856007

GÖRCSÖS ÉVA INTÉZMÉNYVEZETŐ A JUHÁSZ ZSÓFIA SZERETETOTTHONRÓL

20029

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| GONDOLATOK |

Áldás PETRŐCZI ÉVA

A Pécsi Egyetemen tanult, időközben világjáróvá és méltán nemzetközi hírűvé lett festőművész és grafikus, Dávid Norbert, aki Nagy-Britanniában már erős szakmai gyökereket mondhat magáénak, itthon az V. kerületben található Dávid Galéria alapítója és tulajdonosa, már nem teljesen ismeretlen a Reformátusok Lapja és a Mértékadó olvasói számára. Jelképerejű és -értékű, hogy a Dávid és pályatársai, barátai által alapított Fine Arts Capital Művészeti Egyesület színeiben éppen Nottinghamshire-ben, a patinás Southwell Minster Katedrálisban rendeztek nagy sikerű kiállítást még a februári „békeidőben”. A gótikus és román stílusú épületbe harmonikusan simultak bele a huszonegyedik századi alkotások, jelentős sajtójuk is volt. Dávid Norbertnek, aki nem csupán az említett egyesület, hanem az eddigi néhány számával máris nagy visszhangot keltett ArtsCap című képzőművészeti folyóirat egyik alapítója és szellemi atyja, korábban több szakrális tárgyú, részben Pécs hitéletére utaló festményéhez fűztem néhány gondolatot, most pedig egy csöndes visszafogottságában is beszédes, megszólító erejű grafikáját, az Áldást szeretném bemutatni. Ha nem is Békési Sándor tanár úr, számos csoportos (főleg hitéleti tartalmú) képtanulmányozás értő vezetője képzőművészi, tehát pályatársi ihletettségével és hozzáértésével, de legalább úgy, ahogyan a piktoriális világban egy mezei tollforgató képes eligazodni, látni és láttatni.

Ez a Dávid-alkotás már könnyen rokonítható mindazzal, amit az utóbbi hónapokban átéltünk, éppúgy, mint a művész Barabás című remeke, amelynek főszereplője az a Poncius Pilátus által szabadon engedett útonálló, aki ugyan nem hisz a Messiásban, mégis megrendül, amikor a Megfeszített halála pillanatában elsötétül az ég. Itt azonban nem ezt a grafikáját közöljük, hanem egy egészen puritán egyszerűségű képet, amelyen mindössze egy áldásra tárt férfikéz látható. Ez a kéz már korántsem zsenge férfigyermeké és nem is aggastyáné, hanem életének sorsdöntő harmincharmadik esztendejébe jutott Megváltónk áldó keze. Erre utal a kéz látványán kívül az őrá oly jellemző, egyszerű, tisztaságot sugárzó gyolcsköntös visszahajtott ujja is. Sok minden eszünkbe juthat erről a grafikáról. Többek között az, hogy Jézus áldásra táruló keze maga az önzetlenség, semmi sincs benne a mohó emberi adok és kapok magatartásból. Nem, itt nyoma sincs az „én is adok nektek, de elvárom, hogy vissza is kapjak valamit” alkuból. Ez a kéz, ez a szent tenyér mindnyájunk felé kitárul, érdemeinket és hibáinkat nem tekintve, csak és kizárólag azt nézve, hogy segítségére, nyugalmat árasztó jelbeszédére rászorulunk. Mégpedig minden időben, de a nagy megpróbáltatások idején – amilyen az elmúlt három hónapunk volt – különösen. Ezt a képet nézegetve újra meg újra az az énekünk jut az eszembe, amelyet a vészidők beköszöntése óta, az „Ó, terjeszd ki Jézusom, oltalmazó szárnyad…” kezdetű skandináv esti ének után minden áldott este eldúdolunk. Ebben az énekben már nem szárnyról esik szó, hanem Istenünk áldó és oltalmazó kezéről: „Ki Istenének átad mindent, / Bizalmát csak belé veti, / Azt csudaképpen őrzi itt lent, / Ínség, baj közt is élteti. / Ki mindent szent kezébe tett, / Az nem fövényre épített.” A fent idézett, 274-es számú énekünk szerzője a német Georg Neumark Weimarban volt könyvtáros, később pedig levéltáros. Königsbergben tanult, népszerű egyházi énekek szerzője volt. Ezt a fohászt 1641-ben szerezte. Az első versszak záró sorai az eredetiben így hangoznak: „Wer Gott dem Allerhöchsten traut / Der hat auf keinen Sand gebaut.” Szó szerint: „Aki legfőként Istenben bízik, / Az nem homokra épített.” Ez az erőteljes magyar szöveg Révészné Váró Margit munkája, s itt már felbukkan a Dávid Norbert munkáján látható legszentebb kéz.  2020. július 19.

Reformátusok Lapja 23

| KITEKINTŐ |

A Hagia Sophia sorsa aggasztja a keresztyéneket A Hagia Sophia ne váljon ismét a szembenállás és ellenségeskedés helyévé, hanem tartsa meg nemzeteket és vallásokat egyesítő szerepét – kéri az Egyházak Világtanácsának (EVT) főtitkára, Ioan Sauca professzor Recep Tayyip Erdogan török elnököt. Az ökumenikus közösség nevében elküldött levelet alább közöljük. KEDVES ELNÖK ÚR! A Hagia Sophia 1934 óta, amióta múzeumként működik, a nyitottság, találkozás és inspiráció helye volt valamennyi nép és vallás számára, valamint hathatós jele a Török Köztársaság szekularizáció és befogadás melletti elkötelezettségének és annak a vágynak, hogy a múlt konfliktusait maga mögött hagyja. Ma ugyanakkor kötelességem megosztani Önnel az Egyházak Világtanácsának, illetve a szervezet 110 országban félmilliárd keresztyént képviselő 350 tagegyházának fájdalmát és döbbenetét, amit az Ön lépése idézett elő. Az a döntés, hogy a Hagia Sophia ismét mecsetté alakul, megkérdőjelezi Törökország nyitottságának pozitív jelét, a kirekesztés és megosztottság szimbólumává teszi azt. Sajnálatos módon erre a döntésre az UNESCO előzetes értesítése és a Hagia Sophia világörökségi egyezmény által is elismert univerzális értékére gyakorolt hatásáról folytatott egyeztetés nélkül került sor. Az Egyházak Világtanácsa az évek során komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy támogassa tagegyházainak aktív részvételét a vallásközi párbeszédben, hogy ezzel is hidakat verjen a kölcsönös tisztelet és a közös értékeken alapuló együttműködés jegyében. Továbbá az EVT tagegyházaival együtt, kritikus időkben, mindig védelmébe vette és támogatta a más vallású közösségeket, beleértve a muszlimokat, hogy jogaikat és integritásukat tiszteletben tartsák. Az a döntés, amelynek következtében egy olyan jelképes hely, mint a Hagia Sophia, múzeumból ismét mecsetté válik, óhatatlanul bizonytalanságot, gyanakvást és bizalmatlanságot szül, aláásva minden korábbi erőfeszítésünket azért, hogy a különböző vallású embereket egy asztalhoz ültessük a párbeszéd és együttműködés jegyében. Ezen túl pedig komolyan aggódunk amiatt, hogy ez a döntés másokat is arra ösztönöz majd más helyeken, hogy a fennálló status quót felborítva a vallási közösségek közötti ellenségeskedést újraszítsák. Elnök úr, Ön korábban ismételten megerősítette az újkori Törökország önértelmezését szekuláris államként. De minapi döntésével felülírt egy korábbi elkötelezettséget, amely 1934 óta az emberiség közös emlékhelyeként őrizte meg ezt a történelmi épületet. A kölcsönös megértés, párbeszéd és együttműködés, valamint a régi ellenségeskedés és megosztottság elkerülése érdekében sürgetjük, hogy döntését tegye mérlegelés tárgyává, és vonja vissza. 24 Reformátusok Lapja

2020. július 19.

Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárkához csatlakozva őszintén reméljük, és imádkozunk azért, hogy a Hagia Sophia ne váljék újfent a szembenállás és ellenségeskedés helyévé, hanem megmaradjon az 1934 óta betöltött egyesítő szerepénél.  KÜLÜGYI IRODA

Recep Tayyip Erdogan török elnök július 10-én, pénteken rendeletet adott ki a Hagia Sophia egykori ortodox székesegyház mecsetté alakításáról, röviddel azt követően, hogy a török legfelsőbb közigazgatási bíróság semmisnek minősítette az épületet múzeummá alakító korábbi minisztertanácsi döntést. A rendelettel a világörökséghez tartozó isztambuli épület megnyílt a muszlim közösségi imádkozások előtt, irányítása pedig a török vallásügyi hivatalhoz került. A jelenlegi iszlamista-konzervatív kormány 2002-es hatalomra jutása óta egyes vallásos csoportok időről időre felvetették a Hagia Sophia mecsetté alakításának lehetőségét. Az épület 537-től a Bizánci Birodalom legfontosabb székesegyháza és az ortodox keresztény világ központja volt. Konstantinápoly 1453-as elfoglalása után az oszmán vezetők dzsámivá alakíttatták át a katedrálist. A 20. században Musztafa Kemal Atatürk, a modern Törökország atyja múzeummá alakíttatta át az épületet, amely a fiatal köztársaság világi jellegét volt hivatott hangsúlyozni. A műemlék 1985 óta szerepel az UNESCO világörökségi jegyzékén. A nem muszlimok előtt is nyitva fog állni a Hagia Sophia – jelentette ki Erdogan. Az ellenkezést megfogalmazó nemzetközi nyilatkozatokra utalva az elnök arra szólított fel, hogy tartsák tiszteletben Törökország bírói és végrehajtó szerveinek döntését. A mostani lépés ellen mások mellett felszólalt I. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka, Kirill orosz ortodox pátriárka, Ferenc pápa és az UNESCO illetékes biztosa is.

| EGYHÁZI ÉLET |

Közösségre teremtve

Szabadtéri zenés istentiszteletet tartottak Abaújváron, a református parókia kertjében július 4-én. Az idei Abaúji Lelkesítő a koronavírus-járvány miatt más volt, mint a korábbiak, a rendezvény céljai azonban nem változtak. A kezdeményezést 2018-ban az egyházmegye támogatásával indította el két református gyülekezet: az abaújvári és a göncruszkai. A rendezvénnyel minden évben a térségben élő családokat szeretnék összefogni, találkozási pontot kínálni fiatalok és idősek számára. A korábbi években több helyszínen zajlottak az egész napos programok, az érdeklődők kedvükre válogathattak az íjászat, a főzőmustra, a könyvvásár, a népi játékok és a bibliai foglalkozások közül. Idén a járvány miatt szabadtéri zenés istentiszteletet tudtak csak szervezni, amelyet online is közvetítettek.

Mint azt Tóth Viktória elmondta: áprilisban döntöttek úgy, hogy biztonsági okokból nem tartják meg az egész rendezvényt. – A veszélyhelyzet idején nagyon kevés érintkezési felületünk és kapcsolatunk volt a gyülekezettel. Különleges élmény most megélni, hogy újra személyesen találkozhatunk egymással – nyilatkozta a lelkész. Hozzátette: az idei programjukon sem voltak felekezeti és korbeli határok. Sőt, földrajziak sem, hiszen határon túlról is érkeztek vendégek. A istentiszteleten Mudi Róbert református lelkipásztor hirdette az Igét, aki arról beszélt, hogy az elválasztás korát éljük. – A világjárvány miatt sokan még mindig félnek közösségbe menni, és száz éve magyar nemzetünk is szétszórva él a Kárpát-medencében – mondta a felvidéki Berzéte református lelkésze, hangsúlyozva: „Isten szeretete nem elválaszt, hanem összeköt. Nem karanténba zár, hanem egy testvéri közösségbe visz. Krisztus szerelme mozgatja a világot, ez hív szolgálatra!”  TIREK.HU

Későbbi időpontra halasztja a Miniszterelnökség a Kőrösi Csoma Sándor és Petőfi Sándor Program következő szakaszának meghirdetését

A globális járványhelyzetre való tekintettel és a fertőzések terjedésének megfékezése érdekében hozott kormányzati intézkedésekkel összhangban a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága azt a döntést hozta, hogy a diaszpórában élő magyarság támogatását célzó Kőrösi Csoma Sándor Program és a Kárpát-medencei szórványmagyarságot segítő Petőfi Sándor Program 2020/2021-es programszakaszának 2020. július 15-re tervezett meghirdetését későbbi időpontra halasztja. A világ különböző pontjain élő magyar közösségek megerősítése, a magyar nyelv és identitás megőrzése érdekében indított ösztöndíjprogramok a jövőben is folytatódni fognak, az új programszakaszra való jelentkezés azonban csak akkor nyílik meg, amikor az ösztöndíjasok biztonságos kiutazását és a közösségépítő programok szervezését az egészségügyi helyzet lehetővé teszi. A program új szakaszát érintő legfontosabb fejleményekről, esetleges változásokról a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága legfontosabb felületein – a www.korosiprogram.hu, www.petofiprogram.hu, valamint a www.kulhonimagyarok.hu oldalon – tájékoztatást nyújt majd.  2020. július 19.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

„Konkrétan” mit szeretnél? Beszéltünk már e hasábokon arról, hogy a „konkrét” melléknév általában jól helyettesíthető szinonimákkal. Határozóragos változata, a „konkrétan” szintén a leváltandó szavak számát szaporítja. Tótfalusi István szellemes kifejezéssel „a nyelvi fontoskodás eszközének” tartja. Ám mind a közbeszéd, mind a média nyakló nélkül használja. Ugyancsak rokon értelmű szavakért kiált tehát, illetve éppúgy gyakran elhagyható, mint a „konkrét”. Idézzünk néhány példát, és rögtön igazat adunk neves nyelvészünknek: „Konkrétan mit szeretnél megoldani?”; „Nem írtad, hogy konkrétan mit szeretnél...”; „Azt, hogy konkrétan mit gondol, nem tudom”; „az embereknek szükségük van olyan adakozásra, amiről tudják, hogy konkrétan hová megy”; „Konkrétan megmondom: minket igazán csak az országos csapatbajnoki cím tudna kielégíteni”; „megmondom konkrétan, hogy ez untat”. A citált közlések egy részében mellőzhető, de bármelyikében leváltható a „konkrétan”. Magyarosabbak például a következő rokon értelmű szavak: ténylegesen, kézzelfoghatóan, érzékelhetően, tárgyiasan, tárgyszerűen, tényszerűen, kerek-perec, nyíltan, őszintén. Vannak közlések, amelyekben puszta töltelékelem a szóban forgó kifejezés, ilyenkor elhagyandó, mert szerepeltetése semmit sem tesz hozzá a mondat értelméhez. Például az alábbi közlésekben felesleges: „amikor ez a kérdés konkrétan felvetődik, nyilván sokat is vitatkozunk majd róla”; „az előadásában konkrétan említette Segner nevét és érdemeit”; „Konkrétan mondta, hogy nem tudtak a hibáról”; „konkrétan arról beszélt, hogy annak, aki üzleti vállalkozásba fog, vagy embertársaiért kíván valamit tenni, keresnie kell a rokonfelfogásúak társaságát”. Bízvást reméljük, eléggé konkrétan – vagy inkább: érzékelhetően – felhívtuk itt a figyelmet arra, hogy ezt az idegen szót is felválthatjuk rokon értelmű szóval, illetve ha a mondatban csupán semmitmondó töltelékszó, mellőzhetjük.  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2020. július 19.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (Y, N, M, Á, D). 13. Kézzel jelez. 14. Magyarország legnagyobb online piactere. 15. Atomváros. 16. Cseh kisváros a Szvitava folyó partján. 18. A társadalmi rend ellen lázadó, jellegzetes öltözködésű és hajviseletű fiatal. 20. Sporttrikó. 21. Jelenleg. 22. Vezetékben kering. 24. Arab női név. 26. Elzáró. 28. Jakarta kereskedelmi központja (SENEN). 30. Vonatkozó névmás rövid alakja. 32. Közleményben van! 33. Batáviában 1924-ben alapított német–indonéz kereskedelmi kamara (EKONID). 34. Stimmel. 36. Harcias nőszemély. 38. Vas megyei község. 39. Római 56. 40. Az idézet második része. 42. Hélium és kálium vegyjele. 43. Nyak közepe! 44. Ünnepélyesen átadna. 45. Ritka női név. 47. Cseh író (Bohumil). 49. Spanyol, norvég és magyar gépkocsijelzés. 51. Ez évi. 52. Az …-i lány (Bizet). 53. Tanintézménnyel kapcsolatos. 55. Népi hosszmérték. 57. Medál. 58. Növény. 60. Alsószoknya. 62. Lezser. 64. Csiszoltkő-korszakkal kapcsolatos. 66. Francia nagyváros. 68. Japán honi neve. 70. Az állatöv egyik jegye. Függőleges: 1. Floridai város. 2. Növényi kapaszkodó. 3. Alt betűi keverve. 4. A S.C.A.L.P. együttes „In memory of madness” albumának egyik száma (D.V.O.R.C.). 5. Lőfegyver része. 6. Igekötő. 7. Germánium és foszfor vegyjele. 8. Renegát. 9. Angol válogatott labdarúgó (Harry). 10. Eper fele! 11. Német informatikai vállalkozó, politikus, a Bundestag tagja (Uwe KAMANN). 12. Talajforgató eszköz. 17. Község Miskolctól délre. 19. A keresztelőn tanúskodó, de az anyakönyvbe be nem írt férfi, népies szóval. 23. Fehér és fekete bőrű szülők gyermeke. 25. Latin eredetű férfinév, jelentése: mint egy oroszlán. 26. Ellácska. 27. Ritka, szláv eredetű férfinév, jelentése: köves, kavicsos. 29. Nagyiparos, kazángyáros a 19. században (József). 30. Az idézet harmadik része (T, M, Z, Z). 31. Cérnaszálat eldolgoz. 33. Belsőleg kezel! 35. Mosott ruhát simává tesz. 37. Az elkerülhetetlen sors istennője a görögöknél. 41. Kén és alumínium vegyjele. 42. Sereggel kapcsolatos. 44. Berlini ellentétes kötőszó! 46. Szeretlek, Rómában! (két szó). 48. Ritka férfinév. 50. Többszörös teniszbajnok, Davis-kupa-kapitány (Miklós). 53. Felhevült fém fénylik. 54. Holland falu Groningen tartományban (LEENS). 56. Orandum est, ut sit mens sana in corpore – Azért kellene imádkozni, hogy ép testben ép lélek legyen (Juvenalis). 58. Gyermek megszólítása. 59. Pókszabású állat. 61. Gálya része! 63. Kappan páros betűi. 65. Bál betűi keverve. 67. Indulatszó. 69. Páger Antal. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok, és ő meghallgat engem.

| GYERMEKEKNEK |

Csapások  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Mózes azt hitte, ennél rosszabb már nem lehet. Már akkor tudta, hogy baj lesz, amikor kifelé jöttek a fáraótól. Ismerte őt gyerekkora óta, tudta, hogy nem hagyja bosszú nélkül a sértést, amelyet elkövettek ellene. Mert sértésnek tekinti, hogy azt kérték, engedje el a népet. – Lusták! Lusták ezek mind! Még hogy áldozni akarnak az istenüknek! Na persze! Nem fűlik a foguk a munkához, ennyi az egész! És Mózesnek még van képe ideállítani elém, és parancsolgatni valami soha nem látott isten nevében. De majd én megmutatom, ki az úr Egyiptomban, hogy ki parancsol a zsidóknak: az a pusztai isten vagy én. Még aznap parancsot adott ki, hogy nehezítsék meg a zsidók munkáját. Vessenek téglát, mint eddig, a Nílus agyagos földjéből, de ne kapjanak több szalmát. Azt szerezzék be maguk. De ugyanannyi téglát készítsenek, mint eddig. A nép kétségbeesett, és Mózes ellen fordult. Szidták, vádolták, és ő nem tudott mit mondani. Csak Istennel tudott beszélni. Neki sorolta el a baját, bánatát. Tőle kérdezte: miért? Miért éppen őt küldte a nép szabadítására? Hiszen láthatóan kudarcot vall. És az Úr válaszolt: – Nem te szabadítod meg a népet, hanem én. Csak menj, és tedd, amit mondok! De ne gondold,

hogy könnyű dolgod lesz. Megkeményítem a fáraó szívét, és bár sok jelet és csodát teszek Egyiptom földjén, a fáraó mégsem hallgat majd rátok, amíg el nem következnek a csapások. Mert én ráteszem kezemet Egyiptomra, és akkor majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr! Minden úgy történt, ahogyan az Úr mondta. Mózes csapásról csapásra azt hitte, ennél már nem lehet rosszabb. Amikor a Nílus vize vérré vált, a fáraó csak nevetett: – Ezt az én mágusaim is meg tudják csinálni. De a nép szenvedett, mert a Nílus halai elpusztultak, vize megbüdösödött, úgyhogy az egyiptomiak nem tudtak inni belőle. Aztán jöttek a békák, özönlöttek a Nílusból, bementek a házakba, az emberek ágyába, a kemencékbe és a sütőteknőkbe is. Mózes el se hitte volna, ha valaki ezt elmeséli neki. De aztán jöttek a szúnyogok, a böglyök, elhulltak az állatok, sebek, fekélyek lepték el az embereket. Ekkor már a mágusok sem tudtak versenyezni Mózessel. Elő se mertek bújni, olyan betegek voltak. A fáraó minden alkalommal megígérte, hogy most, most aztán tényleg elengedi a népet. De amikor a békák visszamásztak a Nílusba, amikor eltűntek a szúnyogok, a böglyök vagy a fekélyek, rögtön meggondolta magát. És a helyzet egyre rosszabb és rosszabb lett. Jégeső verte el a termést. Azután jöttek a sáskák, olyan sűrű rajokban, hogy elsötétült az ég. De a fáraó csak addig engedett, amíg tartott a baj. Amint elmúlt a veszedelem, azonnal megmakacsolta magát. Végül elsötétült a nap az égen. – Tudom, miért jöttél! De elegem van belőled! – ordította a fáraó, amikor meglátta maga előtt Mózest. – Takarodj előlem! Vigyázz, ne kerülj többé a szemem elé, mert meghalsz, ha még egyszer meglátlak! Mózes lehajtotta a fejét. – Jól mondod. Nem látsz engem többé – válaszolta. És szomorú szívvel kiment a palotából. Tudta, hogy eljött az utolsó csapás ideje, és ez szörnyűbb lesz minden eddiginél.  2020. július 19.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

ÁLLÁS

A Gara–Vaskút–Csátalja Református Mis�sziói Egyházközség református lelkészi, illetve református hittanoktatói végzettségű, vagy ezeken a szakokon levelező tagozaton tanuló személyt keres. Az állás betölthető 2020. szeptember 1-től. Feladatok: iskolai hittanórák megtartása, gyülekezeti gyermek- és ifjúsági szolgálat, bibliaórák vezetése, igeszolgálat a vasárnapi istentiszteleten. A szolgálat ellátásához rendelkezésre áll szolgálati lakás, szolgálati autó, nettó 260 ezer forint fizetés. Je­lent­kezni, érdeklődni a gara-vaskut-csatalja@reformatus. hu címen vagy a 06-30-636-5836-os telefonszámon lehet. BÁN BÉLA esperes Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye

JUBILEUMI DIPLOMA

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem jubileumi diplomát ajánl fel a Tisza István Egyetemen, illetve a Debreceni Református Theológiai Akadémián 50, 60, 65, 70, 75 éve végzetteknek (első lelkészképesítő vizsga). Kérik, hogy aki elfogadja az egyetem felajánlását, a honlapon megtalálható formanyomtatványon (https:// www.drhe.hu/hu/jubileumi-diplomak), írásban je­­lezze 2020. augusztus 24-ig a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen (4026 Debrecen, Kálvin tér 16.). A visszajelzésnek tartalmaznia kell a jelentkezési lapot és az ott megjelölt mellékleteket. A jubileumi diplomák átadására 2020. október 3-án, szombaton délelőtt ünnepélyes keretek között a Debreceni Református Kollégium Oratóriumában kerül sor.

Lelkészképesítő: már lehet jelentkezni Az Egységes Lelkészképesítő Bizottság 2020-ban is várja mindazon egyháztagok jelentkezését, akik valamely lelkészképző intézetben református lelkészi egyetemi oklevelet szereztek, de lelkészképesítő vizsgát még nem tettek, és akik református lelkészi képesítést kívánnak szerezni, vagy akik lelkészi képesítésüket honosítani szeretnék, valamint a Magyarországi Református Egyházban lelkészi állást kívánnak betölteni. Az egységes lelkészképesítő vizsgának (elv) ez év őszén a Sárospataki Református Teológiai Akadémia (3950 Sárospatak, Rákóczi út 1.) ad otthont 2020. szeptember 22-én és 23-án. Jelentkezési határidő: 2020. július 31. A kitöltött jelentkezési lapot és az írásban kidolgozott feladatokat (papíron három példányban lefűzve + egy CD-n, jeligével ellátva) az Egységes Lelkészképesítő Bizottsághoz kell tértivevénnyel beküldeni (1146 Budapest, Abonyi u. 21., postacím: 1440 Budapest 70. Pf. 5.). HIÁNYPÓTLÁS • Tekintettel azokra a jelentkezőkre, akik esetleg augusztusban tesznek záróvizsgát és kapják meg oklevelüket, a bizottság a dokumentumok pótlásának határidejét 2020. augusztus 31-ig meghosszabbítja. ÁLLÁS

A Budapest-Svábhegyi Református Egyházközség pályázatot hirdet az újonnan épülő Bárányfelhő Református Óvodához kapcsolódó projektben, óvodai tanácsadó-menedzser pozíció betöltésére. Bővebb információ a reformatus.hu oldalon olvasható. A HÉT KÉPE

KONFERENCIA

A Magyar Református Lelkészegyesület 2020. augusztus 3–6. között tartja nyári konferenciáját Sárospatakon. Részvételi díj 15 000 Ft. Jelentkezni lehet Szőnyi Tamás elnöknél: 3574 Bőcs, Hősök tere 16. 06-30638-2777, cseketunde@freemail.hu. ÜGYELET

A Dunamelléki Egyházkerület Püspöki Hivatala július 1-től augusztus 19-ig munkanapokon 9 és 14 óra között tart ügyeletet. 28 Reformátusok Lapja

2020. július 19.

Régészeti feltárás a nagygalambfalvi református templomban, Sófalvi András vezetésével. A jelenlegi hajlék két egymást követő templom romjain épült fel. A régészeti feltárás jól mutatja a korábbi templomok falait és egyéb nyomait.  FOTÓ: FACEBOOK

| EGYHÁZI ÉLET |

PÓTFELVÉTEL

Pályázat keresztyén könnyűzenészeknek Több százmillió forintos keretre pályázhatnak a vallásos könnyű­ zene képviselői hangszerbeszerzés és -felújítás céljából – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) kultúráért felelős államtitkára szerdán Budapesten. A most megnyílt pályázati felületen keresztül 100 millió forint jut kezdő hangszereseknek, 300 millió a keretösszeg a profi zenészeknek, 100 millió pedig a határon túli magyaroknak új hangszerek vásárlására. Emellett folytatódik a templomi orgonák és más hangszerek felújítási programja, erre is százmillió forintot biztosít a kormány – mondta Fekete Péter a sajtótájékoztatón. Tavaly 600 millió forintos keretösszegre lehetett pályázni, de akkor nem egyéneknek, hanem az egyházi közösségeknek. Több mint ezer fiatal kezébe adtak hangszert, idén ezt a számot szeretnék megtöbbszörözni – közölte az államtitkár. „Nagy szükség van most a fiatalokra, művészekre, akik keresztény közösségeket szólítanak meg, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a pandémia nyugvópontján, az újjáéledéssel együtt ismét meginduljon a kulturális élet” – hangsúlyozta Fekete Péter. Pályázni augusztus 10-ig lehet. A hangszeres támogatásra vonatkozó információk az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő honlapján érhetők el.

ELMARAD A REFORMÁTUSOK SZÁRSZÓI KONFERENCIÁJA A járványhelyzet és a tömegrendezvények továbbra is érvényes tiltása miatt a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány (RKK) kuratóriumi ülésén döntöttek a Reformátusok Szárszói Konferenciája helyett tervezett programokról. Bár az idei nyár végén Balatonszárszón nem találkozhatnak az érdeklődők, az őszi időszakban több olyan budapesti és vidéki konferenciát is szervez majd az RKK, amelyek megkísérlik feldolgozni az elmúlt időszak tanulságait.

A Pápai Református Teológiai Akadémia pótfelvételt hirdet a 2020/2021-es tanévre református teológia osztatlan mesterképzési és katechéta–lelkipásztori munkatárs alapképzési szakra, állami finanszírozású és önköltséges képzésre, valamint felvételt hirdet református hit- és erkölcstanoktatói, szaklelkigondozó és homiletikai szakirányú továbbképzési szakokra. Jelentkezési határidő: 2020. augusztus 14. További információ: www.prta.hu, 06-89-312-331, 06-30748-1620. PÁLYÁZAT

A Bethlen Gábor Református Általános Iskola, Óvoda – Európai Tehetségpont (Törökszentmiklós, Bethlen Gábor út 1.) pályázatot hirdet óvodapedagógusi munkakör betöltésére. Pályázati feltételek: megfelelő pedagógusdiploma, keresztyén elkötelezettség. A pályázat részeként benyújtandó iratok, igazolások: fényképes szakmai önéletrajz, motivációs levél, végzettséget igazoló okiratok másolata. A munkakezdés lehetőségének időpontja: 2020. szeptember 1. Bér megegyezés szerint. A pályázatok benyújtása elektronikusan a bethlen.tmiklos@gmail. com címre. A pályázati kiírással kapcsolatosan további információt Virágné Katona Zsuzsanna igazgató ad a fenti címen. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo. hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György). 2020. július 19.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Alföldy-Boruss Áronnal, a Gyúrói Református Egyházközség gondnokával beszélgettünk. szükséges, hogy mindegyik résztvevővel sikerüljön minőségi időt tölteni. Ez talán a második legnehezebb: előteremteni a minőségi időt. Valódi összetartó közösség a miénk, így a nehéz helyzetekben is mindig van megértő fül és segítség. Azt gondolom, hogy így sokkal könnyebb a gondnoki teendőket ellátni.

Alföldy-Boruss Áron negyvenéves, házas, két gyermek édesapja. Családjával a gyúrói gyülekezethez tartozó Tordason él. 2019 novemberétől a gyúrói gyülekezet megválasztott gondnoka.

3

1

Volt ön előtt családi példa, amikor elvállalta a megbízott gondnoki tisztséget? Családi örökségként is tekintek erre a megbízatásra, hiszen édesapám, Alföldy-Boruss Dezső 1997ig volt a gyülekezet lelkésze, és én is itt nőttem fel. Természetesen más családi példák is sorakoznak előttem, keresztanyám, Alföldy-Boruss Csilla a Bu­ dapest-Kelenföldi Református Egyházközség orgonista-kántora és presbitere, Dániel testvérem pedig Szalkszentmárton lelkésze. Arról nem tudok, hogy lett volna gondnok a családban, de családi környezetem mindig is elhivatott volt különböző közösségekkel kapcsolatban. Nagyapám és dédapám is református lelkészek voltak. Időközben a megbízott gondnoki tisztségből megválasztott gondnoki tisztségre tartott érdemesnek a gyülekezet.

2

Ön szerint mi a gondnokok legnehezebb feladata? A sokféle lehetséges szolgálati terület közül a gyülekezet-presbitérium-lelkész háromszögben folytatott kommunikáció a leginkább az, amely nagy körültekintés igényel. Itt sokszor kell arra törekedni, hogy a különböző meglátásokból a mindenki számára megfelelő megoldást tudjuk megtalálni úgy, hogy közben mindenkire odafigyeljünk. Ahhoz, hogy ezzel jól tudjak megbirkózni, 30 Reformátusok Lapja

2020. július 19.

Tudja kamatoztatni világi hivatását a gyülekezeten belül? A hétköznapokban egy svájci autóipari cég magyarországi leányvállalatát vezetem. Napi munkámban sok az egyeztetés, szervezés és a kommunikációs feladat, illetve a vezetői teendők, nagy a felelősségvállalás. Ezek olyan gyakorlatok és tapasztalatok, amelyeket nagyon jól lehet alkalmazni akár a gyülekezeten belül is. Akkor is, amikor stratégiát alkotunk, de akkor is, amikor kármentést szervezünk rögtön az árvíz levonulása után, vagy akkor, amikor éppen egyvalakire odafigyelek, vagy nehéz helyzeteket kezelek.

4

Van olyan igeszakasz a Bibliában, amely leginkább jellemzi önt, vagy amelyet mottójának tart? Az, hogy jellemez-e, azt inkább a környezetemtől kellene megkérdezni, de számomra fontos az, amit a 34. zsoltár 8–10. verseiben olvashatunk: „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. Féljétek az Urat, ti, szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.”

5

Mi a hobbija, hogyan kapcsolódik ki? A lehetőségekhez képest sok időt töltök a szűkebb és a tágabb családommal egyaránt. Sokat mozgok, hajnalban rendszeresen kerékpározom, a hét fénypontja ilyen szempontból a szombat és a vasárnap, amikor a Velencei-tó körbetekerésével kezdem a napot. Sokat segít a feltöltődésben a baráti társaságom, illetve szívesen olvasok is egészen különböző könyveket. A zenehallgatás pedig mindig jót tesz.  HEGEDŰS BENCE