Reformátusok Lapja 2019/51-52. szám

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIII. ÉVFOLYAM, 51–52. SZÁM, 2019. DECEMBER 22–29. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 640 FT

„A te világosságod által látunk világosságot” ÁLDOTT KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK KEDVES OLVASÓINKNAK!

9 771419 856007 19051

Pihenjen református egyházi szálláshelyen,

és olvassa közben a Reformátusok Lapját! Ön előfizet, mi a pihenést biztosítjuk. Új és régi egyéni előfizetőink között, akik ez év december 31-ig befizetik a 2020-as díjat,

HÁROM ÜDÜLÉSI CSOMAGOT SORSOLUNK KI.

SOLI DEO GLORIA CSALÁDI HOTEL ÉS KONFERENCIA-KÖZPONT BALATONSZÁRSZÓ Három éjszaka két fő részére teljes ellátással és az idegenforgalmi adóval. A szálláshely honlapja: www.sdghotel.hu

MEGBÉKÉLÉS HÁZA

RÁDAY KONFERENCIAHÁZ

Három éjszaka két fő részére teljes ellátással, fürdőjeggyel és az idegenforgalmi adóval. A szálláshely honlapja: www.megbekeleshaza.reformatus.hu

Három éjszaka két fő részére félpanziós ellátással és az idegenforgalmi adóval. A szálláshely honlapja: www.galyateto.parokia.hu

BEREKFÜRDŐ

GALYATETŐ

Sorsolás január közepén a Reformátusok Lapja szerkesztőségében. A nyerteseket levélben értesítjük. A nyeremények a szálláshelyekkel egyeztetett időpontokban válthatók be. Az előfizetéssel kapcsolatos tudnivalókat megtalálják lapunk harmadik oldalán az impresszumban.

Új és régi gyülekezeti-intézményi-szervezeti előfizetőink között, akik ez év december 31-ig befizetik a 2020-as díjat,

KÖNYVCSOMAGOT SORSOLUNK KI. A Harmat Kiadó, a Kálvin Kiadó és a Magyar Bibliatársulat közös könyvcsomagot ajánlott fel a nyertesnek. Ennek tartalmát a sorsolás és a nyertessel történt egyeztetés után állítják össze a kiadók.

Kálvin Kiadó

Magyar Bibliatársulat

Harmat Kiadó

Sorsolás január közepén a Reformátusok Lapja szerkesztőségében. Az előfizetéssel kapcsolatos tudnivalókat megtalálják lapunk harmadik oldalán az impresszumban.

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Könyörgünk alázatosan te szent Felségednek, a minékünk született Úr Jézus Krisztusnak nevében, maradj meg (…) hozzánk való kegyelmedben. Bocsásd meg a mi sok számlálhatatlan titkos és nyilvánvaló bűneinket, tulajdonítsd a született Messiás Krisztusnak igazságát, elégtételét, szentségét, igaz hitünknek általa bűnünk bocsánatára és üdvösségünkre, koronázd meg a mi esztendőnket bőséggel, békességgel, áldj meg egyenként bennünket kívánatos jó egészséggel, örvendeztess bennünket jó hírekkel és minden atyai jókedvednek jeleivel. És ha Felségednek kedves akaratja, engedd érnünk esztendő ez napot is jó egészségben, békességben, most pedig ennek megszenteltetésére adj erőt, segítséget Szentlelkeddel. Ámen.  GELEJI KATONA ISTVÁN (1589–1649)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386.

16

27

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

38

52

Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Derencsényi István

Tájékoztatjuk tisztelt Olvasóinkat, hogy lapunk ára 2020 januárjától 400 Ft-ra változik.

REFORMÁTUS SZEMMEL

9. Lehajol és felemel | Héder János vezércikke

AZ ÜNNEP FÉNYE

Czentnár Simon, Enghy Sándor, Németh Áron, Papp Anette és Pataki András Dávid ünnepi írásai

AKTUÁLIS

10. Iskolát kérnek karácsonyra | A Kárpát-medencei Református Oktatási Alap idei adománygyűjtésének szíriai kedvezményezettjénél jártunk

INTERJÚ

16. A karácsony üzenete örök és kimeríthetetlen | Vladár Gábor teológusprofesszorral a testé lett Igéről, ajándékokról és a zene fontosságáról beszélgettünk 52. Megszállás, segítségnyújtás, szabad akarat | Bognár Zalán történészt az 1944. év végének és a következő év elejének eseményeiről kérdeztük

GONDOLATOK

21. A világosság karácsonya | Jakab-Köves Gyopárka publicisztikája

REFORMÁTUS ÉLET

27. Ünnep katasztrófa után | Meglátogattuk a januári kollégiumtűzben érintett budapesti teológusokat 38. Ahol a falak is prédikálnak | Megnéztük a művészettörténeti kincset őrző viski templomot 2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

XII. 22. VASÁRNAP

Advent negyedik vasárnapja

XII. 23. HÉTFŐ

XII. 24. KEDD

XII. 25. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(8) „…velünk lesz az Isten!” (Ézs 8,1–15) Joggal rettenünk meg az Úr nélkül (9). Minden tervünk csakis ővele lehet áldott, és minden szándékunk halálosan meghiúsul őnélküle (10). Az akkori, gyarló emberi érdekszövetségeket is eltörölte az Úr. Asszíria legyőzte Szíriát, és elindult Izráel felé (Kr. e. 732). Ha megvetjük az Urat és az őtőle való kincseket, mint az akkoriak megvetették a Silóah csendes vizét, akkor az Eufrátesz hatalmas áradata sodor el bennünket (5–7). Nincs rettenetesebb, mint amikor az Úr prédára ad bennünket (1–3). Igen, bizonyossággal reméljük, hogy „velünk az Isten”! Ahogy ellep minket a gonosz hitetlenség (9–10), úgy árad ki a kegyelem (Róm 5,20), és annál inkább védi kiterjesztett szárnyaival országát az Úr (8). Nem kell félni senkitől és semmitől, csakis az Urat kell félni (13). Népét sziklává teszi az Úr, amelybe sokan beleütközhetnek, de sokan építhetnek rá (14). Nem fárasztjuk az Urat, nem fárasztjuk egymást sem, mert tudjuk az Isten szerinti jót választani, hiszen jelet kaptunk az Istentől (7,13–15): Jézus Krisztus feltámadott! Jel 2,18–29  326. dicséret (17) „És várom az Urat, aki… eltakarta arcát, és benne reménykedem.” (Ézs 8,16–22) A próféta lezárja intelmeit, tanításait lepecsételi tanítványai számára (16), miközben kifejezi az Urat váró reménységét (17). Ez azt jelenti, hogy az intés továbbra is szól, de azzal az igehirdetői reménységgel, hogy az Úr megérkezik és megvált. Az Úr tanítványai pedig meghallják ezt a reménységet még az intésben is, sőt, könyörgik ezt a reménységet maguk és sokak számára. A lezárás azt is jelenti, hogy nekünk, embereknek egy idő után el kell engednünk azt, aminek végső lezárása az Úr feladata. Ezt a hívő embernek különösképpen meg kellene tanulni: mi hűséggel tolmácsoljuk az Úr szavát, de nem mi zárjuk le azt, sem az intést, sem a tanítást, sem a reménységet. A mi lezárásunk annyi, hogy az Úr kezébe helyezünk mindent, aki egyedül képes tökéletesen lezárni mindent, és egyben új kezdetet nyitni. Most elrejtette arcát az Úr (17). Testi szemekkel nem látjuk őt, mint azt a gazdát, aki elutazott, de majd visszajön (Lk 20,9). Közben sok a fájdalom. Meginoghat a reménység? Karácsony előtt olyan jó meghallani a lényeget: várjuk az Urat, és nem hiába várjuk őt (17). Ő eljött és eljön! Vegyük észre az intő jeleket (18), az Úr féltő szeretetének jeleit! Most még testi szemeink elől sok minden elrejtett. De Jézus Krisztusban mégis mindent kijelentett az Isten. Bizonnyal eljön a színről színre látás (1Kor 13,12). Jel 3,1–6  328. dicséret (4) „…minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég…” (Ézs 8,23–9,4) A mi Istenünk erős Isten: aki örökkévaló, halált legyőző Atya (1); ő csodálatos tanácsos, valamint ő a békesség fejedelme. Az angyali seregek karácsonyi igehirdetése is így zengett: Jézus Krisztusban felragyogott Isten dicsősége, amely békességet teremt a földön (Lk 2,14). Általános értelemben ez a békesség azt jelenti, hogy Isten újjászületett népének, benne az egyes hívő embernek békessége van. Békességem van Istennel. Békességem van önmagammal, vagyis „rendben vagyok”. Békességem van a másik emberrel, különösképpen a Krisztusban testvéremmel, mert a konfliktusokat is tudom krisztusi szeretettel és bölcsességgel kezelni, olcsó kompromisszumok nélkül. Ez a békesség az, amely ugyanakkor Jézus Krisztus ügyéért a békétlenséget is vállalja. Ez a békesség vállalja a hitvallás bátorságát. Ezek alapján azt is világosabban tudjuk értelmezni, amit a mi Urunk a hegyi beszédben hangsúlyozott: boldogok a békességszerzők (Mt 5,9). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy merészeljem én megtenni az első lépést, még az ellenségem, még a haragosom felé is. Szólítsam meg én! Bocsássak meg én! Vállaljam én az alulmaradást! Valójában nincs más megoldás, egyébként felemésztjük egymást. – Áldott karácsonyt! Jel 3,7–13  316. dicséret (5) „…Erős Isten…” (Ézs 9,5–20) Az erős Isten az ő erejét megváltó szeretetében mutatta meg, egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban – az ő golgotai kereszthalálában és feltámadásában. Ő az egyetlen, aki erejét szeretetében mutatja meg. Mi, erőtlen emberek, akik ideig való látszaterőnket fitogtatjuk, nem vagyunk képesek arra, hogy erőnket szeretetben tegyük láthatóvá. Pedig, ahogy ezt Jézus Krisztus élete és váltsághalála is hangsúlyozta, csak ez lenne az egyetlen járható út. Mi azonban gyarlók vagyunk. Hetente többször is áthaladok a Kőröshegyi völgyhídon, az M7-es autópályán. Sokszor már észre sem veszem, ahogy átsuhanok a mélység felett. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor Kőröshegy vagy Somogy belseje felé kell tartanom. Ilyenkor a völgyhíd alatt haladó útra fordulok. Ekkor csodálkozhatok rá arra, hogy milyen óriási ez a tereptárgy, amely roppant pilléreken, oszlopokon

Reformátusok Lapja 2019. december 22–29.

| AZ IGE MELLETT |

nyugszik, és biztos szilárdsággal tartja a szakadék fölött áthaladókat. Onnan alulról még a legnagyobb kamion is apró játékautónak tűnik. Ez a híd hordoz, megtart, vezet, biztos irányban terel. Ilyen az erős Isten megváltó, megtartó, hordozó és irányító szeretete is. Ne legyünk olyan ostobák, hogy nem ves�szük észre, amikor áthaladunk ezen a „hídon”, vagyis ne legyünk olyan ostobák, hogy nem vesszük észre Isten erős, megtartó szeretetét, amely folyamatosan hordoz és vezet bennünket. Jel 3,14–22  315. dicséret (18) „…mintha sorvadás sorvasztaná.” (Ézs 10,1–19) Megdöbbentő látni a sorvadás jeleit életeken. Kegyelmi állapot az, amikor valaki tudja, hogy sorvad, és orvosra van szüksége. Gyakran észre sem vesszük, hogy magunknak tulajdonítjuk az Isten ajándékait, amelyeket szolgálatra kaptunk (13), miközben elbizakodva mások életét terheljük, sorvasztjuk (1–4). Asszíria az Isten eszköze abban, hogy a hitetlen Izráelt megintse, megbüntesse (5–6), majd a próbatételekben megtérésre vezesse szeretett népét. Asszíria azonban elbízta magát (7–8; 11–14), és ahogy legyőzte Damaszkuszt (Kr. e 732), majd Izráelt (Kr. e. 722), egyre nagyobb dicsőséggel tört a világuralomra, mint aki megállíthatatlan (9–10). Sokféle életsorvadás van. Az az élet sorvad igazán, amelyik úgy gondolja, hogy pompázik és virágzik. A dicsőség sorvaszt igazán. Az Úr azonban közbeszólt. Asszíriát eltörölte (12–16). Bizony elsorvad mindenki és minden, ha az Úrban nem lel örök megváltásra (16). Áldott legyen az Isten, hogy népét megtartotta, rajtunk könyörült, sorvadó életünket kézbe vette, megmetszette a próbák idején, megöntözte, majd magához kötötte azt, mint düledező növényt a karóhoz, hogy végképp el ne sorvadjunk se az önhittségben, se a csüggedésben. Jézus Krisztus – aki karácsonykor született, húsvétkor feltámadott – az éltető víz, az élet kenyere, minden – egyébként elkerülhetetlen – sorvadás egyetlen, áldott, örök orvosa. Jel 4  182. dicséret (21) „A maradék megtér…” (Ézs 10,20–34) A helységnevek az asszír előretörés nyomvonalát követik északról dél felé, ahogy közeledik az ellenség, és eléri Jeruzsálemet (Kr. e. 733–701). Így közeledik Isten jogos ítélete, a baj, a betegség, a halál (28–32). Akik gőgösen hivatkoztak arra, hogy ők az Isten népének tagjai, ezért őket nem érheti baj, azok most elterülnek. Isten levagdal minden sudár termetű és magasra törő, büszke embert, akár az Úrra, akár saját magára hivatkozva lett önhitten magabiztos. A gőg mindig hitetlenség (33–34). Csak a megtérés segít. Az a megtérés, amikor az ember csakis az Úrra támaszkodik, és csakis őtőle vár megoldást, nem pedig ellenséges hatalmakban bízik, amelyek csábosak, de valójában romlásba és ostorozó, önostorozó pusztulásba hajtanak (20). A szabadulást készíti elő az ítélet is, amellyel Isten megrázza és felrázza népét a megtérésre, ahogyan az egyiptomi, úgy az asszír fogságban is, nem is beszélve a mai „fogságokról”, ideértve a határtalan szabadság nagy fogságát (23–27). A maradék tér csak meg – de tilos spekulálni erről a maradékról! Ehelyett könyörögjünk megtérésért (21–22). Jel 5,1–10  329. dicséret (3) „Az Úr félelme lesz a gyönyörűsége.” (Ézs 11,1–10) Az Úr félelme itt az Úr üdvösséges ismeretét jelenti. Ez gyönyörűséges ismeret. A Megváltó üdvösséget ajándékoz népének. Mi az üdvösség? Ebből a leírásból megértjük. Isten azt ajándékozza nekünk Lelke által, ami csakis az övé, amivel csakis ő ajándékozhat meg bennünket. Életünk megmetszett csonkjain új hajtás fakad: mennyei bölcsesség, értelem, tanács és erő, ismeret és istenfélelem, valamint igazságosan irgalmas „ítélet” a szegények és szenvedők ügyében (1–5). Ezek közül is ki kell emelni egyet: nem hallomás után ítélni, nem látszat után dönteni (3). De nemcsak Isten népét, hanem az egész teremtett világot betölti az Úr üdvösséges ismerete, ahogy a víz a tenger medrét borítja, mert a víz ott mindent teljesen kitölt. Ezért nem árt és nem pusztít a világban többé senki, sem az emberek, sem az állatok között. Szent heggyé lesz a világ (6–9), mert minden nép az Úr hegyéhez járul (10). Isten népe zászlóként magaslik a népek között (10), de úgy, mint aki tudja, ez kegyelem, szolgálat, nem az ő érdeme, hanem a többieket segítve Ura emelte magasra. Éppen az lesz az üdvösség, hogy végre meglátjuk az Isten által magasra emelt jelet: Jézus Krisztust. Jel 5,11–14  278. dicséret

XII. 26. CSÜTÖRTÖK

XII. 27. PÉNTEK

XII. 28. SZOMBAT

2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja

5

| AZ IGE MELLETT |

XII. 29. VASÁRNAP

XII. 30. HÉTFŐ

XII. 31. KEDD

I. 1. SZERDA

6

(16) „…útja lesz népe maradékának…” (Ézs 11,11–16) Van út! Van és lesz út, igazi szabadulás, élet (Jn 14,6). Olyan útja lesz Isten népe maradékának az asszír fogságból, mint amilyet az Úr adott Egyiptomból. Az Isten hatalmas és csodás szabadítása ez: a fogságból az Úrnak kedves, és az embernek is „egyedül jó”, azaz üdvös szabadulásra. Ez a két nagy szabadítás azonban csak előremutat arra a maradéktalan szabadításra, amelyet az Isten Krisztusban készített népe maradékának. Ez semmihez sem hasonlítható, nincs e világi paralel, amellyel érzékeltetni lehetne teljességét. Bár az igeszakasz gyönyörű képekben szemlélteti: az Úr másodszor, újra megszabadít, „visszavásárol” az idegen hatalmak szorításából, kinyújtja kezét népéért (11). Összegyűjti népét, sőt az Úr „összerak” beteg testeket, lelkeket, szétesett életeket, közösségeket, vagy pedig megszabadít az itteni szenvedésekből (12). Jelenések 6,1–8  195. dicséret (3) „Örvendezve fogtok vizet merni a szabadulás forrásából.” (Ézs 12) Ézsaiás könyvének első nagy szakasza zárul le ezzel a fejezettel és az abban olvasható magasztaló énekkel. Ahogy egy könyvben vagy Isten népének életében, úgy minden egyes ember életében is vannak szakaszok. Van, amikor az Isten határozottan lezár egy szakaszt az életünkben, és onnantól kezdve valami egészen más kezdődik. Hitben járva elfogadjuk Isten döntését, és elengedjük a korábbi életszakaszokat, még ha emberileg nehéz is. Istent magasztalva hálát adunk mindenért. Szabadítása és megváltása életünk reménysége, erőforrása, vigasztalása, öröme (1–2), nagy tetteit hirdetjük a világon, mindenki a maga helyén (4–6). Ennek a szabadításnak a maximuma a megváltás teljessége. Gyönyörű képpel adja vissza ezt a bizonyosságot ez a magasztaló ének: „Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából.” (3) Kiapadhatatlan forrásunk lesz majd „ott” az Úr! „Itt” is ő a forrásunk, de emberlétünk mindenféle nyomorúsága miatt gyakran apadozik. Légy közöttünk, Urunk, (6) az új évben, életszakaszban! Segíts meríteni mindenkor a szabadulás forrásából! Jelenések 6,9–17  280. dicséret (9) „Jön már az Úr napja kegyetlenül, féktelen izzó haraggal.” (Ézs 13) Babilon a médekkel együtt győzte le Asszíriát (Kr. e. 612), majd a perzsák a médekkel szövetségben győzték le Babilont (Kr. e. 539). Tehát a prófécia beteljesedett, miszerint Isten a médeket Babilon ellen indítja majd, és legyőzi az elbizakodott birodalmat (17). Ugyanakkor a médek mindig a háttérbe kényszerültek, és utódaiknak, a kurdoknak ma sincs államuk. Az egyiknek sikerül, a másiknak nem, mert mindig a háttérbe kényszerül – mondhatnánk hitetlen cinizmussal. De mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall? (Mt 16,26) Mennyi pusztítás járt és jár mindenkor a világbirodalmak nyomában! Az Úr napjának emberi bűn feletti ítélete ez. Ha illúziók nélkül szemléljük, akkor rettenetes hely ez a bűntől megrontott világ, minden betegséget, szenvedést, bántást és kegyetlenséget ideértve. Egyetlen reménységünk a megváltás, Jézus Krisztus. Az Úr napja őbenne jött el, nem izzó haraggal és kegyetlenül, hanem telve kegyelemmel és igazsággal (Jn 1,14). Az ő kegyelmét tapasztaltuk meg ebben az esztendőben. Ezt a kegyelmet reméljük és könyörögjük a következő évre. Ebbe kapaszkodva imádkozunk a fejedelmekért és minden emberért, Isten népéért és a világért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk kegyességben és tisztességben (1Tim 2,1– 2). Ez a kegyelem a mi bizonyosságunk, amellyel az Úr hazavisz majd bennünket innen az ő akarata szerint. Jelenések 7,1–8  148. zsoltár (5) „Összetörte az Úr a gonoszság vesszejét…” (Ézs 14) Ennek a próféciának az értelmezése során az egyházatyák és számos bibliamagyarázó arra a meglátásra jutott, hogy a Sátán bukásának szimbolikus ábrázolása. Ha erőltetett írásmagyarázatnak tűnik ez, akkor is hiba volna a babiloni király bukásáról szóló próféciát csupán egy földi uralkodó bukásának leírására szűkíteni. A babiloni király azt a világi, nagyhatalmi és emberi önteltséget jeleníti meg, amely ellenszegül az Istennek, és hatalomvágyában mindenkit eltipor. Ez a gonosz indulat húzódik minden bűn mélyén, amely istenné teszi magát (11–14). Ez indítja a prófétát az egyes nemzetek ellen felhozott vádak ítéletes meghirdetésére, Ézsaiás próféta könyvének második nagy szakaszában (13–23. fejezetek). Minden önző gonoszság embertelenséget és szenvedést szül, amelyekkel tele van minden nemzet története; nemcsak az akkoriaké, hanem a mai nemzeteké is. Az Istentől elszakadt élet természete a gonosz hatalmának uralma. A nagy sanyargató bukása után (4) megnyugszik, elcsendesedik és ujjongásban tör ki az egész föld (7). Nem az ellenség bukása feletti káröröm kap itt hangot, hanem az a megnyugvás és öröm, amelyet Isten népe jogosan él át a gonosz

Reformátusok Lapja 2019. december 22–29.

| AZ IGE MELLETT |

feletti végső győzelemkor. Jézus váltsághalála és feltámadása által Isten legyőzte a gonosz hatalmát. A gonosz – láncra verten – még tombol egy utolsót ebben a világban, de a végső győzelem nem lehet az övé. Ezért zeng fel az örvendezés a Biblia utolsó lapjain, amikor győzelmi éneket olvasunk a Sátán és serege felett (Jel 18–19). Isten megajándékozott bennünket ezzel a győzelemmel. Örüljünk! Jelenések 7,9–17 Jn 14,1–6  8. zsoltár (5) „Szívből kiáltok Móáb miatt.” (Ézs 15) E siratóének hangneme teljesen eltér az előző fejezetben olvashatótól. Lehetséges úgy örvendezni Istennek a gonosz felett aratott győzelmén, hogy közben nem örülünk egy ember vagy egy nemzet pusztulásának. Móáb népe a Holt-tengertől keletre eső területen élt. Móáb és Izráel gyakran háborúztak egymással. Itt még sincsen nyoma semmiféle kárörömnek. Inkább együttérzés és értük való könyörgés hangzik ki a sorok közül a mérhetetlen szenvedés láttán. Móáb népe csatlakozott az Asszíria elleni lázadáshoz (Kr. e. 715), akárcsak a filiszteusok (14,28–32). Az asszírok három év után (16,14), Szargón uralkodása alatt kegyetlenül megtorolták a lázadást. Nincs menekvés sem az otthon maradottaknak, sem a menekülőknek. A felsorolt települések jelzik a menekülés irányát, délnek, Edóm felé. Móáb és Edóm között a „pusztai patak” (7) volt a határ. Az itt olvasható városnevek közül nem mind azonosítható. Amelyek igen, például Dibón, a mai Dhiban, Jordániában található. Az emberlét víziója ez! Nincs esély az életben maradásra (9). Menekülés, segítség-kiáltás (4), jajveszékelés (8), sírás (5), pusztulás (6), gyász (2–3) mindenütt. Áldott legyen az Isten, hogy a menekülés és a halál árnyékának völgyében fény ragyogott fel Jézus Krisztusban (Lk 1,78). Őáltala új eget és új földet teremt majd az Isten (Ézs 65,17; 2Pt 3,13; Jel 21,1). Az lesz jó. Ezzel az esélyteremtő reménységgel élünk itt. Jelenések 8,1–6  282. dicséret (5) „Kegyelem által készül egy trón.” (Ézs 16) Móáb népe gazdag volt. Bőséges szőlőskertjeiről ír az ige (8), a szüretek mulatozásairól (10). Gazdagsága gőgössé tette (6). Aztán egyik pillanatról a másikra minden romokban hevert: a szüret örömét jajgatás, rettegés, menekülés váltotta fel (7–10). Móáb népe Júdához menekült, Jeruzsálemhez, akikkel Dávid idején együtt éltek, majd Salamon ideje alatt onnan elszakadtak. Isten népéhez menekültek. Tény: bálványaik áldozóhalmain nem találtak segítséget a nyomorúság idején (12). A nagy baj idején e világi bálványainkkal semmire sem megyünk. Júda együttérez a menedéket kérő, kiszolgáltatott móábiakkal. Erre a prófétától is kaptak isteni biztatást (3–4; 9; 11). Nagy dolog az együttérzés, amikor mint a citera zeng a bensőnk a szenvedőkért (11), amikor sírni is tudunk mások nyomorúságán (9). Azt azonban nem tudjuk, hogy valójában oltalomra leltek-e. Van-e oltalom? Csodálatos messiási prófécia ez (4–5). Elérkezik a Megváltó, Isten kegyelme által egyetlen királyi trón épül, amely megingathatatlan. Ez az uralom a rossz végének kezdete. Van-e oltalom? Jézus Krisztusban bizonyosan örök oltalmunk van. De sok próbatételen keresztül vezeti népét odáig az Úr. Jelenések 8,7–13  283. dicséret (12) „Jaj, zúg a sok nép!” (Ézs 17) Akármerre nézünk, zúg, zúgolódik a sok nép, mint ahogy a tenger morajlik (12–13). Mi lesz velünk? Kezd megtelni a föld? Izeg-mozog minden, gyakran pedig háborog, agresszíven ostromol. Megteltek az autópályák, a közutak, az e-mail-fiókok, a honlapok, az országok: megtelt emberrel, ingerrel, kisemmizett szegénységgel és dúsgazdagsággal a világ. Bármerre tekintett Júda – nyugaton a filiszteusok, keleten Móáb, északon Arám és Izráel, majd délen Egyiptom (19–20. fejezet) –, mindenütt csupa olyan nemzetet látott, amelyeknek dicsősége elillant, mert gyarló érdekek alapján szervezkedtek, bálványokban bíztak és nem az Úrban (10). Ezért nincs számukra megoldás, gyógyíthatatlan lesz a fájdalmuk (9–11). Az Istentől elszakadt emberlét alapvető nyomorúsága mellett mennyi szenvedést okoznak a népek egymásnak, emberek embertársaiknak! A helyzet nem sokat változott azóta sem, mert ugyanolyan hitetlen az ember ma is, mint akkor volt. De a veszély többszöröse, mert nagyságrendekkel többen vagyunk a földtekén, és a sokszorosan több hitetlen ember hatványozottan nagyobb tenyészete a gonosznak. Isten azonban nem hagyja elveszni a világot! Eljön a megváltás napja, amikor alkotójára tekint majd az ember (7). Jelenések 9,1–12  285. dicséret

I. 2. CSÜTÖRTÖK

I. 3. PÉNTEK

I. 4. SZOMBAT

2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja

7

| INTERJÚ |

ményt, akkor százharminc gyermek járt ide, ma már százhetvenöten tanulnak itt. Kényszerűségből többfunkciós terek voltak az iskolában: a tanári szoba például egyben az igazgató-helyettes, az iskolatitkár és a gazdasági dolgozó irodája volt, emellett pedig számítástechnikai teremként is használtuk. Nagyon hiányzott egy közösségi tér is, így a most beépített négyszázhetvenöt négyzetméter hasznos alapterületből százötvenet ennek kialakítására fordítottunk. A közösségteremtő funkció mellett mire használják majd a tetőteret? Három kisebb foglalkoztató szobát is berendeztünk, ahol egy, két vagy három tanuló képességeit fejleszthetik a munkatársaink. Itt egyelőre csak bútorok vannak, a speciális felszerelések ideszállítását még karácsonyi ajándékként várjuk. A mozgásukban akadályozott gyermekek közlekedését mostantól lift segíti, ezen kívül pedig számítástechnikai szaktanterem, rendszergazdai szoba, tanári és melegítőkonyha is helyet kapott a tetőtérben. A beruházás háromszázhúszmillió forintba került, amelyet az ótemplomi gyülekezet az oktatási alapjából finanszírozott. Ez azt jelenti, hogy az általunk fenntartott három intézmény közösen finanszíroz fejlesztéseket attól függően, hogy mikor hol van szükség nagyobb összefogásra.

Végre mindenki le tud ülni Szeretetszolgálat nélkül nincs egyház – vallja Bán Csaba, a Hódmezővásárhely-Ótemplomi Református Egyházközség lelkipászHEGEDŰS tora. Ezért tartották fontosnak, hogy MÁRK néhány éve átvegyék az Aranyossy Ágoston Református Óvoda és Általános Iskolát, amelynek most saját forrásból, több mint háromszázmillió forint felhasználásával beépítették a tetőterét. Így új foglalkoztató szobákkal, istentiszteleti térrel és tanári szobával gazdagodott a közösség. A részletekről Bán Csabát kérdeztük. Milyen gyermekekkel foglalkoznak az iskolában? Az Aranyossy Ágoston Református Óvoda és Általános Iskolában öt specifikus osztály van. A gyermekek negyven százaléka autizmussal él. Az intézmény valamennyi sajátos nevelési igényű (SNI) gyermek ellátását vállalja, így vannak a tanulók között látás- és hallássérült gyermekek, illetve enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékossággal élők is. Nem csak helyi iskolásaink vannak: a város hetven kilométeres körzetéből érkeznek hozzánk növendékek. Van, aki a határ másik oldaláról, Zentáról hozza naponta a gyermekét. Miért volt szükség a tetőtér beépítésére? Beázott a nagyon rossz állapotban lévő palatetőnk, fel kellett újítani. Ráadásul több helyre volt szükségünk, ezért döntöttünk a tetőtér-beépítés mellett. 2015-ben vettük át az intéz8

Reformátusok Lapja 2019. december 22–29.

Milyen terveik, álmaik vannak? Az épület többi részét is szeretnénk olyan szépen felújítani, ahogyan most a tetőteret sikerült. Sajnos a földszint és az első emelet még korszerűtlen, elavult állapotban van. Emellett szakképzést indítanánk, hogy ne kelljen elengednünk az óvodáskortól nálunk tanuló, általános iskolát befejező diákok kezét. Hódmezővásárhely adottságait tekintve a kertészeti szakképzés lenne észszerű választás, de gondolkodunk a számítástechnikai irányon is, mert az autista gyermekek kiválóan használják az informatikai eszközöket. Hosszú távon pedig munkahelyteremtéssel és kollégiummal is tervezünk, mivel a Németországban látott jó példák erre ösztönöznek bennünket.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA HITÉLETI PROGRAMOK Mindennap tartanak lelki alkalmakat. Eddig csak a folyosón fértek el, most már az új közösségi tér ad helyet az áhítatoknak. Kun Ildikó, az intézmény lelkésze hittanórákon is foglalkozik a gyermekekkel. Mivel a fenntartó gyülekezet temploma viszonylag messze van az iskolától, ezért az istentiszteleteket, az ünnepségeket is az iskolában tartják. Ez alól csak néhány alkalom, például a karácsonyi istentisztelet kivétel.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

HÉDER JÁNOS

Lehajol és felemel A szerző a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője

Karácsonykor Isten keresi Ádám elveszett árváit. Isten keresi, mert ahogyan az ige mondja: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket…” (Jn 15,16) Az Istentől elszakadt világ kegyetlen világ. Ebben a világban az ember magára maradt. Küszködik, mint a kisgyerek, aki mindent egyedül akar megoldani. Öntörvényű a világ, azt mondja: „azt csinálok, amit akarok”, és elront mindent. Az Isten alkotta világot, a család szentségét, viszonyát a másikhoz. A világ vágyik az elveszett paradicsomra. Azt mondja: még egy kis idő, és jobb lesz. Aztán amikor múlik az idő, visszanéz, és azt mondja: régen volt jó. Elfelejti, vagy talán nem is ismeri Isten szavát, amely így szól: „…nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,5)

„Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek…” (Tit 2,11)

Karácsonykor Isten bekopog a magányos, megfáradt, csalódott emberhez. Ahhoz az emberhez, aki úgy gondolja, hogy maga teremthet ünnepet, örömöt, békességet, nyugalmat, és bár minden évben versenyez a korábbi karácsony ünnepével, sokszor nem tudja beteljesíteni az elvárásokat. Mert a karácsony csak Krisztussal lesz áldott, vigasztaló, felemelő. Karácsonykor az ég a földhöz hajol. És az Isten emberré lesz. Hogy az ember el ne felejtse az ő nagy méltóságát, hogy embernek lenni kiváltság. Isten a legmélyebbre hajol. Nem fehér lovon jön, karddal, nem fekete testőrökkel, nem félelmet gerjesztve, hanem gyermekként, aki bár istenember, mégsem rettent el senkit. A legkisebbekkel vállal szolidaritást. Ha te gyermek vagy: ő is volt gyermek. Ha munkásember vagy: Jézus is volt ács. Ha az üldözés miatt el kell hagynod hazádat: ő is menekülni kényszerült. Ha hajléktalan vagy: neki sem volt hová lehajtani a fejét, bár még a rókának is van barlangja és a madárnak fészke. Ha gyászolsz: ő megért, hiszen tudja, mi a gyász. Ha beteg vagy: ő hordozta betegségeinket. Ha félsz a haláltól: ő is megtapasztalta annak minden gyötrelmét. Lehetetlen, hogy meg ne könyörüljön rajtunk. Bátorsággal oda lehet járulni az ő

kegyelmének trónusához. Aki hozzá jön, azt nem utasítja el. Felismeri-e a mai ember az Isten kegyelmét? Az angyalok dicsőséget énekelnek, hiszen csodálják az Isten jóságát, lehajlását, türelmét, megbocsátó szeretetét. A világ ellenben hallgat. Ma is, még karácsonykor is megpróbálja agyonhallgatni, lekicsinyellni azt az isteni közeledést, amit a karácsony jelent a számunkra. Minden másról szó esik karácsonykor, a családban az ünnepi asztalnál, csak Isten nagy szeretetét és a világnak megjelent kegyelmét hallgatja el a mai világ. Hiszen ha nincs a karácsonyban a Krisztus, maradhat az ember kegyetlen és öntörvényű. Úgy élhet, mintha Isten nem is létezne. A humanizmus cinikus megjegyzés lesz innentől kezdve. Az erős elnyomhatja a gyengét. Nem kell becsületesnek, tisztességesnek lenni. Az angyali ének mégis belekiáltja a világba, hogy Isten uralkodik, és még kisgyermekként is hatalmasabb minden földi királynál, hiszen van hatalma letenni és felvenni az életét: neki „adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mt 28,18). A karácsony mindnyájunkat vizsgáztat. Ahogyan Izráel népét vizsgáztatta Isten annak alapján, hogyan viszonyul az özvegyhez, az árvához, a jövevényhez, vagyis a legkiszolgáltatottabbakhoz – ebből mutatkozott meg az Isten előtti engedelmeskedése. A világ rosszul vizsgázott, hisz egy jövevénycsaládot, egy édesanyát megszületendő gyermekével nem méltón fogadott. A világ Megváltójának jászolbölcső jutott. Isten ma is meglátogat bennünket egy szegény, egy özvegy, egy beteg, egy rászoruló által. „Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött” – tanít Jézus (Lk 9, 48). Megbukik keresztyénségében, emberségében az, aki megfeledkezik erről a magatartásról. Isten akkor is jön, ha ez a világ a sötétség völgyében jár. Akkor is jön, ha az ember hűtlen lett. Meghallják azonban a bölcsek és a pásztorok, és ők találkoznak a Krisztussal. Csak ők lesznek boldogok és örömteljesek. Mert a karácsony azt jelenti, hogy Isten megváltja a világot, összetöri a rabság bilincsét, megnyitja a vakok szemeit, legyőzi a bűnt és halált. Békességet, és nem háborút hirdet. Szeretetet, és nem gyűlöletet. Hogyha felfogjuk az ő megváltásának csodáját, egész életünket ünneppé teszi.  2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

Iskolát kérnek karácso Felújításra szoruló tető alatt, leharcolt osztálytermekben, korszerűtlen fűtés mellett várják a karácsonyt örmény testvéregyFEKE házunk damaszkuszi iskolájának diákjai és GYÖRGY tanárai. Pedig az oktatás kulcsfontosságú a különböző népcsoportok és vallások békés együttéléséhez a Közel-Keleten. Helyszíni riportunkból megismerhetik a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap idei adománygyűjtésének kedvezményezettjét. – Egészen otthonosan érzem magam, csak annyi a különbség, hogy mi szénnel fűtöttünk – törte meg a csendet delegációnk egyik tagja, miután alaposan körbenéztünk a Damaszkuszi Keresztyén Általános Iskola második osztályának tantermé10 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

ben. Nehezünkre esett megszólalni, látva a málló vakolatot, a kopott padokat és a gázolajjal működő kályhát. De aztán útitársunk még azt a helyet is megmutatta, ahol az ehhez megszólalásig hasonló teremben ült – ötven évvel ezelőtt. A falakon még kint volt a tavalyi karácsonyi dekoráció, amikor március végén egyházunk küldöttsége libanoni és szíriai körútja során ellátogatott a Szíriai Örmény Református Egyház damaszkuszi oktatási intézményébe. Első utunk a határ átlépése után ide vezetett, de az elhúzódó vízumvizsgálat miatt már lekéstük az utolsó tanórát is, így csak a pedagógusok vártak minket kitartóan az épület udvarán. – Ne feledjétek, ti az egyik legfontosabb munkát végzitek – bátorította őket Bogárdi Szabó István püspök, látva a munkakörülményeiket. – Nemcsak kinyitjátok a világot a gyerekek

| AKTUÁLIS |

Isten országának építése mellett testvéregyházaink iskoláinak elengedhetetlen szerepük van közösségeik megtartásában és a közel-keleti keresztyén jelenlét hosszú távú biztosításában.

onyra számára azzal, hogy írni és olvasni tanítjátok őket, de Isten országára is kinyitjátok az életüket.

AZ OKTATÁSBA FEKTETNEK Ezt a szolgálatot valóban nagyon komolyan veszik testvér­ egyházunkban. Az örmény református közösség egyfajta megkésett reformáció szülötte, amely a 19. században érte el a Közel-Keletet. 1846-ban alapította harminchét férfi és – amire nagyon büszkék – három nő Konstantinápolyban, külön szultáni engedéllyel működhettek az Oszmán Birodalomban. Az 1915-re megerősödő egyház tagjai az örmény népirtás elől Szíria és Libanon területére menekültek, ma is számos városban élnek. A tizenegy szíriai gyülekezet szövetsége hat oktatási intézményt működtet – négy általános iskolájában

és két középiskolájában kétezer gyermekkel foglalkozik. Isten országának építése mellett ezeknek elengedhetetlen szerepe van közösségeik megtartásában és a közel-keleti keresztyén jelenlét hosszú távú biztosításában – mondják. A főváros mellett az ország északi régiójában vannak még intézményeik. A Földközi-tengerhez közeli Keszab már a középkor vége óta örmények lakta vidék, itt működik testvéregyházunk legrégebbi, egyben legkisebb általános iskolája. 1852-ben alapították, de ebben a tanévben mindössze negyvenhárom diákja van – köszönhetően a 2011 óta tartó háborúnak. A szíriai örmény közösség központjának számító Aleppóban négy intézményük is van: a Bétel, az Emmánuel, a szíriai iskola és a kollégium. Legnagyobb gyülekezeti központjuk, a Bétel mellett 1923 óta működik általános iskola, amelyet az elmúlt tizenhat évben középiskolává bővítettek, két évvel ezelőtt – röviddel az aleppói ostrom befejeződése után – pedig óvodai csoportokat is indítottak. Emmánuel néven a muszlimok lakta környéken is létrehoztak egy általános iskolát közel száz éve, amelynek magas szakmai színvonalát állami szinten is elismerik. A történelmi szír negyedben működő általános iskolájuk pedig azért példaértékű – különösen ezekben a feszültséggel teli hónapokban –, mert az örmény és arab gyerekek együtt tanulnak a kurdokkal. A másik középiskolájuk leányiskola, amely 1922 óta közös épületben működik az arab ajkú reformátusok fiúiskolájával. A „kolidzs”, azaz a kollégium, ahogy a 7–12. osztályos tanulókat befogadó intézményt hívják, egy muszlimok lakta városrész fölé magasodik, és a háború kitörése óta – amióta az iskolabuszaik kiégtek – diákjai több mint kilencven százalékban környékbeli muszlim gyerekek. Ezzel is megbirkóznak, társadalmi szolgálatnak tekintik, hogy békés együttélésre tanítsák a különböző vallású szíreket: magas színvonalú munkájukkal és kiváló eredményeikkel igyekeznek kivívni a muszlim szülők elismerését, jelenlétükkel és szolgálatukkal a sokszínűség és az egyenlőség kultúráját ültetik el a muszlim többségű társadalomban. Tevékenységüknek csak az anyagiak szabnak határt, azok viszont nagyon is – derült ki iskolatúránkon, mindenütt látva a felújításra szoruló állapotokat.

NEM MONDANAK LE A FŐVÁROSRÓL A damaszkuszi örmény reformátusok nagyon megfogyatkoztak a háborús években, jelenleg mindössze öt család alkotja a gyülekezetet, lelkészük sincs. A főváros történelmi városrészében működő iskolát mégsem hajlandó feladni az egyház, mert rendkívül fontosnak tartja a jelenlétet az egyébként 2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 11

| AKTUÁLIS |

„Nemcsak kinyitjátok a világot a gyerekek számára azzal, hogy írni és olvasni tanítjátok őket, de Isten országára is kinyitjátok az életüket” – bátorította Bogárdi Szabó István püspök a damaszkuszi iskola pedagógusait. zömében alsó középosztálybeli keresztyének lakta negyedben. Korábban lakóépület volt az iskola: egy-egy család élt az 1953-ban oktatási intézménnyé alakított épület udvarra nyíló szobáiban, ahol azóta generációk tanulták a betűvetést és a számolást. Ebben a tanévben százhuszonhét – három és tizenkét év közötti – gyerekkel foglalkozik a tizenhat óvónő és tanítónő. Emellett fontos felnőttképzési és kulturális központ is az iskola: elsősegélykurzusokat, oktatási céllal filmvetítéseket és nyilvános előadásokat szerveznek. – A tetőt kell felújítanunk, amilyen gyorsan csak lehet, hogy a diákjaink biztonságos körülmények között tanulhassanak – tudtuk meg a legsürgetőbb tennivalót Haroutune Selimiantól, örmény testvéregyházunk vezetőjétől, aki utunkon végig házigazdánk és kalauzunk volt. A többi oktatási intézményükhöz hasonlóan ez is megsínylette a háborút, többször is találat érte, súlyosan megrongálva a tetőszerkezetet. Az épület vizesblokkja is megélt már jobb napokat, ahogy a szomszédos számítástechnika-terem is felér egy időutazással: a géppark az ezredfordulós időket idézi. Mindkettő felújítása szerepel a fejlesztési terveik között, ahogy a tantermek berendezését, valamint fűtését is szeretnék modernizálni. Utóbbi azért nagyon fontos, mert bár a hőmérséklet Szíriában télen sem csökken fagypont alá, az épületeik általában nem hőszigeteltek, ha tizenöt fok alá esik a hőmérséklet, könnyen kihűlnek. De a lelkész nemcsak az infrastruktúrára gondol, az iskola pedagógiai programját és a munkatársak továbbképzését is célként fogalmazza meg. 12 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

MI IS TÁMOGATHATJUK AZ ÚJJÁÉPÍTÉST – A fizikai rombolás látványa felkavart. Az értelmetlen, vagy talán szándékos pusztítás mindig felkavaró. Másrészt a gyülekezetek, a tanárok nyitottsága, vendégszeretete, a közösségek élni akarása reményt is ad arra, hogy ha lassan is, talán több évtizedes időtávlatban, de újjá fogják építeni az országot – osztotta meg velünk benyomásait Ábrám Tibor tiszán­ inneni főgondnok, aki maga is tagja volt a Közel-Keletre látogató magyar küldöttségnek. – Iskoláik többnyire nagyon szerény körülmények között működnek, így minden anyagi segítség hasznukra válik – buzdította már húsvéti cikkünkben is a magyar reformátusokat, hogy amiben csak tudjuk, segítsük szíriai testvéreinket. Példának okáért csatlakozhatunk a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap idei adománygyűjtéséhez. Tíz éve már, hogy a magyar református oktatási intézmények pedagógusai és diákjai adománygyűjtést szerveznek az adventi időszakban. Ahogy arról már beszámoltunk, egy évtized alatt több mint 133 millió forintot gyűjtöttek össze. A határokon átívelő szolidaritási alapba befolyt – és a Generális Konvent elnöksége által kiegészített – összegből nem kevés határon túli magyar nyelvű oktatási intézmény elindítását, működtetését, fejlesztését segítették már. Mindezért úgy adnak hálát, hogy ezúttal közel-keleti testvéreink damaszkuszi általános iskoláját támogatják, hiszen nehezebb helyzetben, rosszabb körülmények között, háború sújtotta vidéken működnek.

| AKTUÁLIS |

ÁLLÍTSUK TALPÁRA A VILÁGOT!

A KEVÉS IS VALÓDI SEGÍTSÉG

A Magyar Református Szeretetszolgálat korábban már kétszer indított gyűjtést a szíriai gyülekezetekben működő vasárnapi iskolák támogatására, a Magyarországi Református Egyház segítette egy aleppói örmény református templom helyrehozatalát, a Generális Konvent pedig a helyi egyházi iskolák ösztöndíjprogramját támogatja. – A Generális Konventnek önmagában nincsenek jelentős anyagi forrásai, mégis úgy döntöttünk, hogy támogatjuk a szíriai iskolákat, hiszen a háború utáni időszak egyik fontos folyamata azok normalizálódása, mert a megfelelő iskolai nevelés segíthet a szíriai keresztyéneknek szülőföldjükön maradni – tájékoztatta lapunkat Ábrám Tibor, a Kárpát-medencei református egyházvezetőket tömörítő testület Kárpátmedencei Református Oktatási Alapért felelős tagja. A diákok és tanárok adománygyűjtésébe – amelynek kiemelt célja ezúttal a Damaszkuszi Keresztyén Általános Iskola támogatása – bárki bekapcsolódhat. Az adományokat a Zsinati Oktatási Iroda Kárpátmedencei Református Oktatási Alap alszámlájára lehet befizetni 2020. január 31-ig. Számlaszám (CIB Bank Zrt.): 10700024-7122021551300009 IBAN: HU31 1070 0024 7122 0215 5130 0009 A közlemény rovatban kérjük feltüntetni: Szíria

A márciusban Damaszkuszban látott karácsonyi díszek – amely­ek talán le sem kerültek az iskola faláról – újra aktuáli­sak. Én is őrzök otthon egy gyöngyökből fűzött karácsonyfa­díszt, amelyet első szíriai utunkon, a két évvel ezelőtti adventben egy négyévesforma aleppói kislánytól kaptam. Ahogy megszeppenve odasomfordált hozzám és a kezembe nyomta, azon gondolkodtam, hogy a feje tetejére állt a világ. Hiszen ő egy a Jézus példázataiban szereplő legkisebbek közül, és mi utaztunk több ezer kilométert azért, hogy segítsünk neki. Ahogy Máté evangéliumának 25. fejezetében, az utolsó ítéletről szóló példabeszédben is olvassuk: nekünk kellene enni adni az éhezőnek, inni adni a szomjazónak, befogadni a jövevényt, felruházni a mezítelent, meglátogatni a beteget és elmenni a börtönben lévőhöz. Mégis ő ajándékozott meg engem. A napokban a közösségi hálót böngészve láttam, hogy az aleppói örmény iskolásoknak már kiosztották a nyugati egyházi segélyekből vásárolt szerény karácsonyi csomagokat. A képeket nézegetve ez, a mostanra iskoláskorúvá cseperedett kislány jutott eszembe, aztán a fejkendős muszlim édesanyák hálálkodó szavai az aleppói szülői értekezletről, amibe szintén két éve csöppentünk bele. Végül a damaszkuszi örmény iskola tanárai, ahogy kitartóan vártak minket az iskolaudvaron, majd betessékeltek a lepusztult tantermeikbe. Keresztyén pedagógusok, szír nők és édesanyák, akik idén karácsonyra felújított iskoláért imádkoznak gyermekeik számára.  2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 13

| AKTUÁLIS |

Karácsonyi körlevél a Magyar Református Egyház minden gyülekezete és intézménye számára „Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,10b–11)

Kedves Testvéreink!

A karácsonyi angyali kar szavaival köszöntjük 2019-ben, Krisztus születésének ünnepén, a Magyar Református Egyház gyülekezeteit a Kárpát-medencében és a diaszpórában. A kétezer évvel ezelőtt először felcsendülő angyali szó ma is Isten Igéjeként szólít meg bennünket, hogy bátorítást meríthessünk belőle. Hiszen korunkban is annyi minden kelt félelmet bennünk! Félünk, hogy meg tudunk-e felelni a munkahelyi, iskolai, vagy családi elvárásoknak. Aggódunk, hogyan tudjuk előteremteni megélhetésünk feltételeit magunknak és szeretteinknek. Félünk korunk népbetegségeitől és a testi-lelki gyengeségeink okozta nehézségektől, a betegség, a veszteség és a gyász fájdalmaitól, és gyakran félelemmel gondolunk életutunk lezárulására is. Egyre veszélyesebbé váló világunk is sokszor kelt bennünk szorongást: terrortámadások fenyegetései, a tőlünk nem messze zajló fegyveres konfliktus, az újra növekvő nukleáris fenyegetés és a klímaváltozás réme is mind-mind aggodalommal tölt el bennünket. Az első karácsony idején sem volt ez másképp: az emberi élet nagy kérdései nem változtak, akkoriban is sokféle veszély fenyegetett. Az angyalok, az Isten hírnökei ebben a világban hirdették meg, először a pásztoroknak, aztán minden kor emberének, és most nekünk is, hogy „Ne féljetek!” S ez nem alaptalan felszólítás, mert arra mutat rá, aki karácsonykor kisgyermekként született meg embervilágunkba, és aki Üdvözítőként ki tud szabadítani bennünket az Isten nélküli élet reménytelenségéből és a halál fogságából. S ő az, Jézus Krisztus, akié, hitünk szerint, „minden hatalom mennyen és földön” (Mt 28,18), és ahogy az egyetemes egyházzal közösen valljuk: „az ő uralkodásának nem lesz vége”. Ő az, aki által megszabadulunk a félelem rabságából, mert benne megtapasztaljuk, hogy a „teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1Jn 4,18). Ez a szeretet kapcsolja össze az Egyházat, és ezt a Krisztusban ajándékba kapott egységet tapasztalhattuk meg a Magyar Református Egyház újraegyesülésének tizedik évfordulóján, 2019 májusában Debrecenben, a Református Egység Napján mi is, különösen az úrvacsorai közösségünk átélésének felemelő pillanataiban. Adja Isten, hogy amikor sokszor jogos aggodalommal tekintünk előre az előttünk álló évre is, most, karácsonykor nyerjünk bátorítást az Üdvözítőbe, az Úr Krisztusba vetett hitünkből. „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Tim 1,7). Krisztus a jövő, együtt követjük őt! Istentől áldott, boldog karácsonyi ünneplést kívánunk a Magyar Református Egyház minden gyülekezetének! 2019 karácsonyán Szabó István püspök és Veres Sándor főgondnok (Dunamelléki Református Egyházkerület) Steinbach József püspök és Huszár Pál főgondnok (Dunántúli Református Egyházkerület) Kató Béla püspök és Dézsi Zoltán főgondnok (Erdélyi Református Egyházkerület) Szenn Péter püspök és Kel József főgondnok (Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház) Zán Fábián Sándor püspök és Nagy Béla főgondnok (Kárpátaljai Református Egyház) Csűry István püspök és Bara Lajos István főgondnok (Királyhágómelléki Református Egyházkerület) Halász Béla püspök és Székely Károly főgondnok (Szerbiai Református Keresztyén Egyház) Fazekas László püspök és Fekete Vince főgondnok (Szlovákiai Református Keresztyén Egyház) Csomós József püspök és Ábrám Tibor főgondnok (Tiszáninneni Református Egyházkerület) Fekete Károly püspök és Adorján Gusztáv főgondnok (Tiszántúli Református Egyházkerület)

14 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Példa előttünk Mária, a fiatal lány és Erzsébet, az idős asszony hite. Isteni kijelentést kapnak, amelyet nem értenek, mégis hisznek. Mária forgatja magában a hallottakat, és útnak indul. Nem passzívan, a sorsába beletörődve fogadja a kijelentést, hanem határozottan és gyorsan cselekszik. Megszületik benne az elhatározás, hogy meglátogatja Erzsébetet, a rokonát, aki hasonló élethelyzetben van. Elképesztő a bátorsága, hiszen életveszélyes és hos�szú az út egy fiatal lánynak egyedül. Ha a zsidók szokása szerint kikerülte Samáriát, a hetven kilométeres út a kétszeresére növekedett. Gyalog tette meg az utat Názáretből a Jeruzsálemhez közeli Ein Karembe. Kettejük találkozása az Ó- és Újszövetség találkozása volt. Erzsébet a szíve alatt hordja Keresztelő Jánost, az utolsó ószövetségi prófétát, aki útkészítője lett a Messiásnak. Mária pedig Jézust várja, akiről nem tudja még, hogy ki, és hogyan lesz Szabadító, az Isten fia. Erzsébettől megerősítést kap, aki azt mondja neki: „Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?” (Lk 1,43) Erzsébet a teste jelzéséből felismeri, megsejti, megérzi Isten Lelkének üzenetét. Nem túlzás, ha úgy fogalmazunk, hogy prófétanők találkoznak itt. Mindkét asszony Isten üzenetét hordozza a szíve alatt, a szívében és szavában. „Történjék velem a te beszéded szerint”– mondja Mária az angyalnak (Lk 1,38). Azaz legyen meg a te akaratod. Óriási példázat ez. Tudunk mi ilyen készségesen igent mondani, amikor Isten szól? Amikor még nem is értjük? Mert nem értjük, mit és miért ad, miért így adja Isten azt, ami történik velünk. Hova akar vezetni? Történjen a te akaratod szerint. Az első boldogmondást Erzsébet mondja Lukács evangéliumában: „Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.” (1,45) Mária ezért boldog és áldott az asszonyok között. Az a boldog, még ha néha könnyes, fájdalmas is ez a boldogság, aki elhiszi, amit Isten ígér, mert beteljesedik rajta. Várjuk-e így Isten üzenetét és ígéretét? Hisszük-e mi is ilyen vakmerő, elképesztő bátorsággal, hogy építeni lehet arra, amit Isten ígér? Lehet, hogy hosszan kell rá várni, éveket, évtizedeket, amíg egyszer felismerjük, hogy ez az, amit Isten ígért. Mit ígér Isten? Szövetségét, a megváltást és szeretetét, hogy a javunkra cselekszik. Tanuljunk Máriától és Erzsébettől ilyen rendíthetetlen hitet. Karácsony ünnepén fogadjuk Krisztust és vele a boldog kijelentést, hogy Isten beteljesíti, amit ígért a világnak és benne személyesen nekünk is. 

IMÁDKOZZUNK!

Az advent Hányadik advent ez, ami itt van? Hányadik hiába-eljövetel? Jézusom, ébressz találkozásra! Tétovaságból Tefeléd induljak el! Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Gyermek született nekünk Karácsony hetében Ézsaiás próféta csodálatos jövendöléseit olvassuk egy születendő gyermekről, aki az Istentől távol, tévutakon járó népet az Úrhoz vezeti, Isten országának és igazságának hatalmát, törvényének uralmát újból kiterjeszti és kiteljesíti, valamint békességet hoz magával. Ézsaiás a Kr. e. 8. század második felének vészterhes, jövőtlen, háborús kilátásai között Immánuél születését (Ézs 7,14) várja. A gyermek beszédes neve azt jelenti – ahogyan az evangéliumi beteljesedéskor olvassuk –: „Velünk az Isten.” (Mt 1,23) A próféta saját gyermekeinek nevei a vészterhes jelenre emlékeztetnek. Az egyik fiú neve az asszírok hamarosan bekövetkező pusztítását vetíti előre: „Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára!” (Ézs 8,3) A másik fiú neve: Seár-Jásúb (Ézs 7,3), azaz: csak a maradék tér vissza. A túlélők vis�szatérnek földjükre, és megtérnek az Úrhoz: „A maradék megtér: Jákób maradéka az erős Istenhez.” (Ézs 10,21) A nagy sötétség és elnyomás nem a történelem utolsó szava, hiszen a történelem Ura – prófétája által – a szabadulást és a nagy világosság felragyogását ígéri (Ézs 9,1). A születendő gyermek Isten akarata szerint igazi uralkodó lesz, aki egyúttal alázatos szolga is: „Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!” (Ézs 9,5b–6) Karácsony éjszakájának évezredes keresztyén prófétai hitvallása, sötétséget megtörő éneke: „…egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk.” (Ézs 9,5) Valóban, egy gyermek született nekünk: Krisztus, a világ világossága (Jn 8,12).  PAP FERENC

2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 15

| INTERJÚ |

16 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

| INTERJÚ |

A karácsony üzenete örök és kimeríthetetlen HEGEDŰS BENCE

Vladár Gábor református lelkipásztorral, a Pápai Református Teológiai Akadémia teológusprofes�szorával beszélgettünk többek között a testté lett Igéről, a keresztyén ember karácsonyi ajándékáról és a zene fontosságáról.

„…üdvözítő született ma nektek…” – több mint kétezer éves a karácsonyi örömhír. Megelégedhetünk-e 2019-ben ezzel az üzenettel? Azt gondolom, hogy igen, nem kell átírnunk a Bibliát. Viszont a Szentírás mérhetetlenül több annál, mint amennyit az egyes ember, egy-egy nemzedék vagy korszak ki tud belőle nyerni. Korunk szentírás-magyarázatának egyik fontos felismerése, hogy a megértés mindig az olvasottak alkalmazása az olvasó személyes élethelyzetére. Eszerint minden olvasás – és ebben nem kivétel az Ige olvasása sem – egyúttal önreflexió is. A karácsonyi örömhír meghallása és megértése ezért nem más, mint életem Isten Igéjének világosságába állítása. Enélkül csak holt betűtenger volna a Biblia. De Isten még Igéjében is „távol-lévőként” van jelen a bűnös embernek, ha a Szentlélek belső bizonyságtétele nem oldja fel ezt a távolságot. A reménységünk az, hogy Isten Lelke minden nemzedéknek tud újat, sőt aktuálisat mondani. Maga az üzenet tehát örök, de a karácsony „kútja” kimeríthetetlen. A karácsony misztériumának melyik gondolata foglalkoztatja most? A karácsony örök üzenete két vonatkozásban is fontos mindnyájunknak. Nevezetesen, hogy kicsoda Isten, és kicsoda az ember. Ősi kérdés ez, már a 8. zsoltár is felveti: „Micsoda az ember – mondom –, hogy megemlékezel róla?” De nem feltétlenül anakronisztikus az, ha ma valaki ősi kérdésekre adott ősi válaszokkal foglalkozik, hiszen újra és újra meg kell fogalmaznia minden nemzedéknek, hogy kicsoda vagyok a magam emberi mivoltában. A középkori teológia azt kérdezte: miért lett Isten emberré? A hangsúlyt egyértelműen az „Isten” szóra tette. A mai teológia ugyanezt a kérdést teszi fel, de a hangsúly ma az „ember” kifejezésre kerül: hogyan lesz a mindenható Isten az egyszülött Fiában végtelenül törékeny emberré. Hogyan lehetséges az, hogy az az Isten, aki arcát felhők közé, égő csipkebokor lángjába rejti, ez a mindent meghatározó Változhatatlan Valóság a történelem egy pontján Jézus Krisztusban felveszi a halandó emberi testet, és eljön ide közénk, hogy kínhalált szenvedjen? A tudós rabbinak vagy az Areopágosz görög filozófusának mindenképpen elképzelhetetlen, sőt ab-

szurd, hogy Isten egyszülött Fiában „történetivé” válik. El kell gondolkodnunk tehát azon a tényen, hogy Isten egyszülött Fia ezt az emberi testet öltötte magára, és újra fel kell tennünk a kérdést, hogy miért lett Isten emberré. Felette nagy titok ez. A karácsonyi történetből kiderül, hogy mi is az ember? Feltétlenül. A karácsony a mi megromlott embervoltunk revalutációja, újraértékelése. Karácsonykor Isten rátekintett a bűn által megrontott gyermekeire, és mosolyogva megállapította, hogy teremtménye, az ember minden befektetést megér. Ezért küldte el hozzánk a legdrágábbat, Egyszülöttjét. Az előttünk járó nemzedék egyik nagy tanítója, Victor János

„Korunk szentírás-magyarázatának egyik fontos felismerése, hogy a megértés mindig az olvasottak alkalmazása az olvasó személyes élethelyzetére.” úgy fogalmaz: „Szerény hajlék az emberi élet. Sokszor nagyon szűknek érzem. De ha arra gondolok, milyen nagy Vendég vett benne egykor szállást – mégis megilletődött örömmel lakom a falai között.” Az, hogy az Ige testté lett (Jn 1,14), új Isten- és emberértelmezést feltételez. Az ember immár nincs egyedül. Nincs éjszakája világosság nélkül, mert ama szent éjszaka olyan világosságot hozott, hogy még a megpróbáltatásaink völgyébe is bátorító fény hull alá. Isten nem akar az ember nélkül élni, ott akar lenni életünk minden pillanatában. Nincs immár börtön igazi párbeszéd nélkül, veszélyes életút hűséges kísérő nélkül. Istenünk nagy „csele”, hogy Egyszülöttjét jászolbölcsőben szendergő kisbaba, vagyis egy segítségre szoruló gyermek alakjában bízta Józsefre és Máriára. Mit lehet egy ilyen kis gyermekkel tenni? Csak azt, hogy magunkhoz öleljük, befogadjuk. Ez az üzenet ma is: ami fontos, azt Isten ránk bízza. Az ember pedig felelős azért, amit vagy akit Isten rábízott. Bárki vagyok vagy bármivé lettem, azt mindig másoknak köszönhetem. 2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 17

| INTERJÚ |

Józsefnek és Máriának kilenc hónapja volt felkészülni Jézus érkezésére, nekünk négy hetünk van, hogy felkészüljünk a karácsonyra. A ma embere mégsem lassít advent idején. Hogyan kellene készülnünk a karácsonyra? A helyzet még ennél is rosszabb. Mert az advent nemcsak a karácsonyra készít fel bennünket, hanem az új egyházi évre is. Az adventből nem csak a karácsonyra van rálátásunk, hanem nagypéntekre, húsvétra, a mennybemenetelre, sőt a Szentlélek kitöltetésére is. Arányos osztozkodás esetén még ennél is kevesebb időnk maradna adventből erre az ünnepre. Tudomásul kell vennünk, hogy az életnek ritmusa, üteme, aránya van – mint a klasszikus időmértékes verssoroknak. Ezeket a ritmusadó, megszentelt időket érdemes komolyan vennünk, mert nem csak az ünnepre való felkészülés fontos elemei. Az advent és a karácsony kiterjeszti az életemet visszafelé és előre is. „Nem éltem még e föld színén” (392. dicséret), amikor a Megváltóm megszületett értem, és ugyanezzel a bizonyossággal várom, hogy újra eljön majd életem bármely pillanatában. A „minden idők peremén” túl nem a semmi, hanem az Örökkévaló Atya vár ránk. Jézus Krisztusban Isten minden időben és mindenki számára végtelen közelségbe került. Érdemes tehát lassítani és elgondolkodni, vajon ajándék-e a nekem adatott idő, és mit kezdek vele. Hasonlóképpen minden ünnepnek sajátos alapdallama van, és az ünnepel igazán, aki rátalál erre. Az ünnepre készülés sokféle lehet, és nem feltétlenül az idő hossza minősíti azt, mert van, amikor az ember egy pillanat alatt másfajta gondolkodásra, lelkületre, állapotra áll át. Miért nem tudjuk megtartani ezt az ünnepi lelkületet egész évben? Már ifjúkorom slágere is azt kérdezte: „Mért nincs minden áldott nap karácsony?” (Fonográf: Karácsonyi dal) A kérdés persze költői volt. Az a gond, hogy a nagy bevásárlóközpontok valóban szeretnék, ha egész évben karácsonyi hangulatban szórnánk a pénzünket. Ehhez hozzájárul az is, hogy a karácsony az az ünnep, amely a legkönnyebben megérthető, ezért remekül üzletiesíthető. Egy gyermek születésének

„Ha valaki csak anyagiakban akarja vagy tudja mérni a szeretetet, akkor ezt nem nevezném ajándékozásnak, hanem csak valamilyen lelkiismeretfurdalásból fakadó vezeklésnek. A nagy méretű ajándékozási mánia akár a szeretetlenség jele is lehet, ha azt hisszük, hogy pénzzel, anyagiakkal mindent meg lehet oldani.” 18 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

történetét mindenki meg tudja érteni. A húsvéttal már kicsit összetettebb a helyzet, nem is beszélve pünkösd ünnepéről, amely szinte megfoghatatlan korunk embere számára. Valószínűleg emiatt vált a karácsony prédává. Kérdése viszont jogos. Kálvin gyönyörűen mondja, hogy az Erzsébethez látogató Mária (Lk 1,39) „hitével éppen úgy melengette Istennek fiát szívében, mint a magzatot méhében”. Talán valahogyan így lehet ünnepi lelkülettel élnünk egész évben: elindulunk meglátogatni a másikat, miközben hitünkkel „szívünkben melengetjük” az Isten Fiát. Meg kell tanulnunk, hogy nincs más út, csak Isten és egymás felé. Akkor a Gyermek nem fog az égbe menekülni heródesi szívünkből. Itt marad közöttünk, és talán még ránk is mosolyog. Isten nem fukarkodott: a legdrágább ajándékot, egyszülött Fiát adta az emberiségnek karácsonyra. A napkeleti bölcsek is a kor legnemesebb ajándékait adták az újszülött Jézusnak. Karácsonykor sokan vannak, akik arra törekednek, hogy minél drágább ajándékot adjanak a másiknak. Miben áll az ajándékozás jelentősége, kell-e a nagy ajándék? Valamennyien szeretünk ajándékot kapni. Ezt kár volna tagadni. Valószínűleg nem az ajándékozással van a gond, hanem hogy tényleg ajándékozás-e az, amit mi sokszor ezen a címen művelünk. Ha valaki csak anyagiakban akarja vagy tudja mérni a szeretetet, akkor ezt nem nevezném ajándékozásnak, hanem csak valamilyen lelkiismeretfurdalásból fakadó vezeklésnek. A nagy méretű ajándékozási mánia akár a szeretetlenség jele is lehet, ha azt hisszük, hogy pénzzel, anyagiakkal mindent meg lehet oldani. A karácsonynak ebben a vonatkozásban nem is az az értelme, hogy a napkeleti bölcsek milyen ajándékokat adtak a gyermek Jézusnak. Hiszen a december 25-ét, a legyőzhetetlen Nap ünnepét már a Római Birodalomban is úgy ünnepelték, hogy ahhoz hagyományosan hozzátartozott a szolgák megajándékozása. Kiirtani a szokást tehát nem lehet, nem is kell, értelmet viszont lehet neki adni. Milyen ajándékot adjon a keresztyén ember? Nem hiszem, hogy én ebben bárkinek tanácsot tudnék adni. A szeretet mindig leleményes, megtalálja az alkalmas utakat és lehetőségeket. A magam részéről elsősorban az együttlétet, az együtt töltött időt tartom a legfontosabbnak, és azt, hogy egymásra figyeljünk. A karácsonyban nemcsak az a csoda, hogy Isten elküldte közénk egyszülött Fiát, hanem az is, hogy ezt bizonyos emberek észrevették. 1975-ben szerzett lelkészi oklevelet. Össze tudja számolni, hány karácsonyi igehirdetés van már ön mögött? Összeszámolhatnám, de ilyet soha nem tettem, ezért nem is tudom. Az bizonyos, hogy az ösztöndíjas évemet leszámítva 1970 karácsonya óta – elsőéves teológushallgató koromtól – minden karácsonykor legalább kétszer prédikálok.

| INTERJÚ |

Akad-e olyan, amelyre még ma is jól emlékszik? Különösebben nem válogatok így, mert mindegyik igehirdetésre igyekszem lelkiismeretesen felkészülni. Ebben tehát az igehirdetések között nincs különbség. Elevenen emlékszem viszont olyan élethelyzetekre, amikor valakikre súlyos teherként nehezedett az ünnep, és vigasztalást vártak az igehirdetőtől, mert valaki hiányzott a családi közösségből, széthullott az, ami addig ép és egész volt, vagy értelmét veszítette az élet. Bizony ennek az ünnepnek is van sötét vonulata. Ez a karácsony „passiója” a betlehemi gyermekgyilkossággal, a menekülő szent családdal, a Messiást fel nem ismerő írástudókkal Heródes udvarában. A Megváltó testté lételének teológiája azonban nemcsak hihetetlenül gazdag, hanem rendkívül szerteágazó is. Különösen is tanulságos a karácsony világosságában látni az ószövetségi ígéretek újszövetségi beteljesedését. A fizika világából ismert az a jelenség, hogy ha egy különösen tiszta kvarckristályon fényt bocsátunk át, akkor a fény megjelenik a másik oldalon. Ha azonban két kvarcot csak egyszerűen egymásra helyezünk, akkor megszűnik ez a tulajdonság, és egészen addig sötét lesz, amíg a felső kvarc rácsszerkezetét nem igazítjuk egészen pontosan az alsó kristály rácsszerkezetéhez. Akkor újra akadálytalan lesz a fénysugár útja az egymásba illesztett rácsszerkezetek segítségével. Így kapnak új fényt az Újszövetségben beteljesült ígéretek is, ha helyesen ráillesztjük a születéstörténet gyémántos rácsszerkezetét az ószövetségi ígéretek rácsszerkezetére. Az első keresztyén közösségek így hallgatták annak idején az evangélisták által leírt születéstörténetet, és így érezték azt a magukénak. Ön részt vett a Károli-biblia revideálásában. Van-e olyan szövegbeli eltérés a karácsonyi történetekben, amely megütheti a Károli-biblián felnőtt nemzedékek fülét? Mint például az Ószövetségben Jákób álmának leírásánál (1Móz 28,12), ahol létra helyett már lépcső olvasható a szövegben. Leszámítva egy-egy apróbb névváltoztatást (pl. Cirénius – Kviriniusz) nincs ilyen. Mégpedig azért nincs, mert a korábbi fordítók (Varga Zsigmond és munkacsoportja) szemmel láthatóan ügyeltek arra, hogy azokon a bibliai szakaszokon, amelyeknek magyar szövegét a „nagy sátoros ünnepeinken” való felolvasás szinte már „megszentelt hagyományként” rögzítette, csak a legminimálisabb változásokat végezzék el. Ehhez a hagyományhoz ragaszkodtunk mi is. Mostani beszélgetésünk témájához kapcsolódva például jól lehet látni, hogy milyen kevés változtatás van Lukács evangéliumának második fejezetében. E rész új szövege szinte teljesen megegyezik a Károli-fordítással. Egyszerűen nem volt értelme a változtatásnak. A nevek átírásában természetesen vannak eltérések, de a jól ismert Károli-féle nyelvi fordulatok mind megmaradtak. Mire emlékszik gyerekkora karácsonyaiból? Nagyon szépek voltak a karácsonyaink. Általában úgy ünnepeltük meg, ahogyan azt abban az időben a hívő református

„Isten igaz magasztalására nem elegendő a puszta emberi szó, a próza. Az ember önmagában sem elég ehhez, kell hozzá az »egész föld« és kellenek a mennyei angyalseregek. Ha tehát a karácsony titkát csak prózában akarnánk megfogalmazni, akkor beszűkítenénk, megcsonkítanánk azt. A karácsonyhoz ének illik.” családok zöme tette. Ez az „abban az időben” jó hatvan évvel ezelőtt volt. Különös, mesterkélt „titkok” nem lengték körül a mi karácsonyainkat – nem repkedtek angyalkák és egyebek a levegőben. Tudtuk, hogy édesapánk hozta a karácsonyfát, amelyet közösen díszítettünk fel testvéreimmel. Ha nem volt a boltban szaloncukor, vagy már elfogyott – ez az ötvenes évek végén megtörténhetett –, akkor édesanyánk főzött szaloncukrot. A mi gyermekkorunkban még nem volt ez a manapság divatos ajándékozási mánia sem, de nem is éreztük a hiányát. Együtt volt a család, felolvastunk a Szentírásból és végigénekeltük a karácsonyi énekeket. Ennél szebb ünnepet ma sem lehet kívánni senkinek. Mi a kedvenc karácsonyi éneke? A református énekeskönyv 315. dicsérete. Ez mind szövegében, mind dallamában egyszerű ugyan, mégis kifejező, lélek­ emelő. Csak felnőttként tudatosult bennem, hogy szövegét az a Pécselyi Király Imre írta, aki annak idején, a 17. század első felében a pápai református kollégium növendéke volt, és kiváló tudós lett belőle. Miért fontos a zene karácsonykor? A Bibliából eleve erőteljes zenei imperatívusz szól hozzánk: „Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld!” (Zsolt 96,1) Ez az „új ének” pedig az első karácsony óta sajátos értelmet nyert a betlehemi mezőn daloló angyalsereggel: mutatja, hogy Isten igaz magasztalására nem elegendő a puszta emberi szó, a próza. Az ember önmagában sem elég ehhez, kell hozzá az „egész föld” és kellenek a mennyei angyalseregek. Ha tehát a karácsony titkát csak prózában akarnánk megfogalmazni, akkor beszűkítenénk, megcsonkítanánk azt. A karácsonyhoz ének illik. Énekel Mária is, sőt magasztalja az Urat, és ezzel felemeli Istenét. Énekel Zakariás és az agg Simeon is, mert prózában nem lehet kifejezni azt, hogy mi történt karácsonykor. Ehhez költészet kell, a karácsony énekes költészete. Lényeges eleme ez az ünnepnek. Éneklés nélkül nincs karácsony.  2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

KÖNTÖS LÁSZLÓ

A karácsony visszavétele „Ez nem mese! Jézus megszületett. A karácsony itt kezdődik” – ebből a három mondatból áll egyházunk 24 másodperces karácsonyi animációs filmje. Amikor először láttam december 9-e hajnalán, azonnal megosztottam a Facebook-oldalamon ezzel a megjegyzéssel: „Ez egyszerűen zseniális.” Nem tartom most sem elhamarkodott ítéletnek. Most is állítom, ebben a három mondatban minden benne van, zseniális tömörséggel és egyszerűséggel. Úgy értem, nemcsak az, amiről a karácsony szól, hanem a kor is, amelyben ma karácsonyt ünneplünk. De nemcsak ez a rövidke szöveg, hanem a képi megfogalmazás is zseniális. Egy kisfiú az ágyában mesekönyvet néz: rénszarvasok, télapó és hasonlók. Aztán hirtelen az ablakhoz fut, miközben elhangzik a mondat (Ez nem mese!), és látja a három királyt, amint mennek egy épület felé, amelyhez felülről közeledik egy csillag. A kisfiú a meséből hirtelen átkerül a valóságba: Jézus megszületett. Mint megtudtam, a film az ötlettől a

„Ez a film ezzel a három mondattal visszaveszi a karácsonyt. Képileg a kisfiút a mese világából a valóságba hívja. Ahogyan a nézőt is. Egyúttal üzen is: épp itt az ideje a karácsonyi mese világából átköltözni a valóságba.”

megvalósulásig igazi csapatmunka eredményeként született. Megérdemlik, hogy megemlítsük őket: Fekete Zsuzsa, Szabó-Nyulász Melinda, Farkas Zsuzsanna, Feke György, Nagy Tímea, Szűcs Péter, Ritoók Teréz, Petri Nóra. A film megnézhető egyházunk honlapján (www.reformatus.hu), és javaslom azoknak is, akik amúgy idegenkednek mindenféle internetes felülettől. Ami nekem ez a film: karácsony visszavétele. Merthogy elvették tőlünk. Kik is? Mindegy. Mondjuk így: egy hitetlenségen nyugvó eszmerendszer, amely úgy gondolta, hogy a karácsonynak jó helye van a mesék, a legendák és a mítoszok világában. És ezt valami egészen rafinált módon oldotta meg: nem szüntette meg az ünnepet, hanem „csak” átalakította. Létrehozta a karácsonyi mesét a maga rénszarvasos, télapós képi világával, hozzáadott még valami egészen megejtő szentimentalizmust, átnevezte télünnepnek, fenyőünnepnek. S erre rászállt az üzlet is, hogy aztán az egész ünnepkör 20 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

azt a benyomást keltse, mintha a karácsony maga lenne a megvalósult mese. Létrejött a karácsonyi utánzat, a mesébe öltöztetett történet az eredeti történet nélkül: a nagy karácsonyi illúzió, amelynek egyetlen célja van, az eredeti történet felszámolása. Ez az, amire Karl Marx után szabadon azt lehetne mondani: a megszüntetve megőrzés mestermunkája. Úgy számolta fel Jézus Krisztus születésének az ünnepben megőrzött történetét, hogy az ünnepet mesévé alakította át. A kor, amelyben élnünk adatik, ilyen kor. Nem véletlen, hogy ilyenkor, karácsony táján újult erőre kap a kultúrharc, vagyis az a vita, hogy a keresztyénség hogyan is lehet ma jelen a világban. Mert ugye karácsonnyal az a „baj”, hogy nem szorítható a magánszféra világába. Látható a nyilvános térben. Abszurd módon a hitetlenség normavilága úgy gondolta, hogy a karácsonyt csak mesébe burkolva lehet a nyilvánosság elé vinni. A rénszarvasos, télapós giccs nem sért senkit sem. De az eredeti történet már igen. Képzeljük csak el, ha valamely világváros főterén karácsonykor egy óriás méretű reklámtábla állna ezzel a felirattal: „Jézus megszületett!” Ez maga lenne a világnézeti provokáció. De ha egy télapó jelenik meg, azzal nincs semmi gond. A karácsonyi mese ma szalonképes a nyilvánosság előtt. Az igazi történet nem az. Ez a film ezzel a három mondattal visszaveszi a karácsonyt. Képileg a kisfiút a mese világából a valóságba hívja. Ahogyan a nézőt is. Egyúttal üzen is: épp itt az ideje a karácsonyi mese világából átköltözni a valóságba. No de mi is a valóság? A valóság az, hogy Jézus tényleg megszületett. A karácsonyi eredettörténet nem mese, nem legenda. Nem arról van szó, hogy a hitetlenség kora egy Jézusról szóló régi mese helyébe egy új mesét kreált, hanem arról, hogy meghamisította a történelmet. Egy valóságos eseményt, Jézus születését úgy állította be, mintha mese volna: Jézusból télapót csinált. Ismert a mondás: vedd el, ami a tiéd. Nos, ennek a filmnek az üzenete számomra: vedd vissza, ami a tiéd. „Ez nem mese! Jézus megszületett. A karácsony itt kezdődik.” Ki kell mondani, hogy Jézus nélkül nincs karácsony. Jézus nélkül csak mese van. Épp itt az ideje, hogy a karácsonyi mese világából felébredve ez a világ rádöbbenjen a valóságra. 

| GONDOLATOK |

JAKAB-KÖVES GYOPÁRKA

A világosság karácsonya

A szerző író

ILLUSZTRÁCIÓ: KAPÁS CSILLA

Van az a rossz természetem, hogy a régi emlékeimről is megpróbálok reális képet alkotni magamnak. Így pontosan emlékszem, hogy gyermekkoromban a karácsonyesték nem voltak mindig szépek. A család kiesett szokásos ritmusából, és volt néhány súrlódás. A súrlódás, civakodás pedig éppen karácsonykor fáj a legjobban, hiszen valami mást, valami emelkedettet várt volna az ember. Varázslatosságot, csodát, lelket tisztító ünnepet. Amit viszont mindig is nagyon szerettem, az az ünnepek nappalja volt. Különösen, amikor odakint rendre megérkezett a téli ragyogó napsütés. Az

ablakon beömlött a vidám, de józan fény, és úgy vált ünnepivé a szoba, hogy nem is kellett hozzá mécses vagy karácsonyfaégő. A világosság áttörte a tél nyomasztó homályát. Elevenné vált valami megmagyarázhatatlan dolog: a tárgyatlan tér, a levegő, a láthatatlan tartománya. A gondolat. Valahányszor a templom délkeleti ablakán beragyog a napfény, ez a gyermekkori élmény ugrik be. A világosság karácsonyáról… A karácsonyt azóta találom a legszebbnek, amióta számomra is megjelent benne a világosság. A szokásos karácsonyi élmények, a meghittség, a remegő hangon felzengő karácsonyi énekek, az éjben sejtelmesen és titokzatosan várakozó feldíszített karácsonyfa megkülönbözteti az ünnepet a hétköznaptól. Ám mindez azonnal tartalmát veszti, mihelyst hiányzik belőle a testté lett Ige. Jézus Krisztus. De nem a jászolban csöndesen szendergő kisded, hanem a világba eljött Isten Fia, az Úr. Akinek istenségét akkor is felismerik, amikor még bepólyált, vinnyogó, alig egyhetes kisgyermek.

Valódi karácsony nincs világosság nélkül. A valódi karácsony ugyanis kevés volna a meghittségben. A csengettyűzés, harangjáték, fallalázó karácsonyi zene csupán az emlékezetbe idézés eszköze. A sejtelmesen remegő gyertyafény a nagyobb világosságra mutat. A díszek, amelyeken ez a fény megakad, s incselkedve csillámlik egy fenyőág sűrűjében vagy a lesötétített szoba rejtettségében – csak díszletek. Egy évenkénti emlékezetjáték része. Szép figyelmeztetés, hogy lépjünk át más létbe, más tudatba. De mindaddig csak ígéret, míg ki nem nyílik előttünk az igazság. A karácsony igazi szépsége a beömlő fény ígéretében nyílhat meg előttünk. A világosság, amely megmutatja, apránként felfedi az emberiség életében beköszöntött világfordulás és lélekfordulás igazságát. Miért is kellett a földre eljönnie? Miért gyermekként született közénk a Megváltó, akinek már neve az üdvösséget, a szabadítást, a megváltásunk üzenetét jelenti? Ahogy pontról pontra lehullik az értetlenség leple a karácsonyi üzenetről, úgy válik egyre inkább sajátunkká az a réges-régi születéstörténet, annak teljes előtörténetével, vissza egészen a teremtésig, és annak teljes távlatával el egészen Krisztus második eljöveteléig. A felismerés és megismerés csak ebben a világosságban valósulhat meg, amelyben érthetővé válik, hogy Krisztus összeköti számunkra Isten ígéretét és azt a bizonyosságot, hogy Isten hűséges volt ígéretéhez. Megszületett a Megváltó, és valami hihetetlen és elmondhatatlan fordulat történt: a haragból kegyelem virult, az emberi hűtlenség és a bűn nem kapott irtózatos büntetést, hanem eljött a Megváltó, aki mindent elhordozott értünk. Amint ez az igazság felragyog előttünk, a karácsony felejthetetlenül széppé válik. A lepel lehull. Új igazság jelenik meg. Ennek fénye áttör a házfalakon, minden oldalról szikrázik az üvegeken, és minden egyes vízcsepp gyémánttá válik. Ez a világosság áttör a felhők sűrűjén, mint ahogy szívünkben és elménkben is eloszlatja a ködöt és a homályt. Eljött közénk a világosság, és nem csak a ragyogó karácsonyi reggeleken, amikor az ember megtelik hálával és örömmel. Itt van velünk a hétköznapiságban, a gondban, a szomorúságban, az élet legnagyobb mélységeiben, és megtanít érteni, hinni és remélni.  2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 21

| REFORMÁTUS ÉLET |

22 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

| REFORMÁTUS ÉLET |

Fénylő csillag és almás pite HEGEDŰS BENCE

Összetartó, egymást ismerő és szerető gyülekezet a csillaghegyi református közösség, ez már néhány perc után kiderül, miután leülünk beszélgetni a református templom alagsorában kialakított közösségi térben. A jelenlévők szerint azért működik ilyen jól a gyülekezetük, mert a lelkészeik megértik egymást, és tudnak együtt dolgozni. A lelkészek szerint pedig azért, mert a presbitérium és a gyülekezet szolgáló tagjai nagyon sok feladatot vesznek le a vállukról, így ők valóban a lelki építkezésre és a közösségépítésre összpontosíthatnak.

– Hátrányunk itt, Csillaghegyen, hogy az emberek nem tudják, hogy itt vagyunk – mondja Battyányi Géza, a Budapest-Csillaghegyi Református Egyházközség lelkipásztora. A lelkész szerint hiába áll a forgalmas 11-es út mentén a gyülekezet temploma, sokan észre sem veszik, amikor elhaladnak mellette, pedig a közel harminc méter magas, süveg nélküli tornya már messziről látható, bármelyik irányból közelítsen is az ember. – Én sem találtam ide elsőre a bemutatkozó istentiszteletemre – vallja be a lelkész, aki 2005 óta szolgál a Budapest 3. kerületében működő gyülekezetben.

FÉNYLŐ CSILLAG A lelkész felidézi, hogy akkor azonnal eszébe jutottak a debreceni teológián missziológiát oktató Bütösi János templomépítési szempontokról szóló fontos szavai. – Azt mondta, hogy a templom legyen könnyen észrevehető, jól látható, egyszerű-

en megközelíthető, és legyen mellette elegendő parkolóhely. Tiszántúli faluból származom, így akkor kicsit meg is mosolyogtam János bácsit, hiszen a falunkban jól látható a templom, mert ott van a közepén. Könnyen megközelíthető, mert másfelé nem igazán lehet menni, és a parkolóhelyekkel sem volt gond, mert leginkább gyalog jöttek az emberek, vagy legfeljebb biciklivel. De amikor ideérkeztem, megértettem, miről beszélt. Azóta a gyülekezet több módon is igyekezett hírt adni magáról, és felhívni az emberek figyelmét a templomra. – A presbitériumban számos ötlet felmerült, amelyek közül többet meg is valósítottunk – emlékezik vissza Battyányi Géza. Például a templom kerítésén nagy méretű, világító táblán hirdetik a vasárnapi istentiszteletet, és kivilágították a templom tornyán a csillagot, amely így már sötétben is messziről látható. – Ezen kívül törekedtünk az aktívabb jelenlétre a helyi sajtóban és az interneten is – mondja a lelkipásztor.

2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 23

| REFORMÁTUS ÉLET |

GYÜLEKEZETTÖRTÉNET A csillaghegyi gyülekezet 1941 óta önálló, templomukat Ravasz László püspök szentelte fel ugyanabban az évben. Az egyházközség választói névjegyzéke a legfrissebb adatok szerint háromszáztíz nevet tartalmaz, az istentiszteleteket vasárnaponként száz-százhúsz hívő látogatja, és két-háromszázan vannak azok, akik rendszeresen megfordulnak a gyülekezetben – summázza Battyányi Géza. – Gyerekkorunkban száz körül lehetett azoknak a létszáma, akik templomba jártak, és körülbelül öt-hatszázan voltak a gyülekezeti tagok. A háborús időkben nőtt a gyülekezet, emlékeim szerint elértük az ezres létszámot is – emlékezik vissza Deák Zoltán, a gyülekezet második lelkipásztora, aki 1971-től 2001ig szolgált parókus lelkészként Csillaghegyen, de még most is aktívan segíti szolgálatával a gyülekezetet. A nyugdíjas lelkész, akit az egész gyülekezet csak Zoli bácsinak hív, Csillaghegyen született, az 1932-ben megnyitott gyülekezeti anyakönyvben az ő keresztelője az első bejegyzés. A háború után a gyülekezet létszáma csökkent, majd a rendszerváltás előtti időkben újra növekedésnek indult, miután Békásmegyeren felépült a lakótelep.

EGYÜTT A SZOLGÁLATBAN

A csillaghegyi gyülekezetben három lelkipásztor teljesít rendszeresen szolgálatot. Battyányi Géza parókus lelkipásztor munkáját beosztott lelkészként Czirok Árpádné lelkipásztor és Deák Zoltán nyugdíjas lelkipásztor segíti, de osztoznak a teendőkben még Battyányiné Somogyi Angéla és Tóth Boglárka lelkipásztorok is.

aztán megindult Békásmegyeren a református templom építése, így végül nem valósult meg az elképzelés – teszi hozzá. A békásmegyeri templom felépülése után a gyülekezet úgyszólván kettévált, de a jó kapcsolat a mai napig fennáll az egyházközségek között, például a reformációt minden évben közösen ünnepelik hol az egyik, hol a másik közösség hajlékában.

FELÚJÍTÁSOK ÉS A „CSODAORGONA” Az elmúlt tizenöt évben a gyülekezet temploma szinte teljesen megújult – A renoválás folyamata a templom tetőszerkezetével kezdődött, és az ablakok cseréjével folytatódott – mondja Csonka Attila, a gyülekezet építésügyekért és fenntartásért felelős gondnoka. – Tavaly is volt egy nagyobb szakasz, amikor a templom hajópadlóját és ajtóit újítottuk fel, valamint kifestettük a templomteret. Idén a gépészeti felújítás zajlott, a fűtési és az elektromos rendszert korszerűsítettük, és hátravan még néhány kisebb szigetelési feladat is – fogalja ös�sze az elmúlt másfél évtized munkálatait a gondok, aki maga is építészmérnök. 2014-ben a templom mellett álló parókiát elbontották, majd egy év alatt modern épületet emeltek helyette. – Bár a gyülekezet – erőforrásaihoz mérten – minden munkához hozzájárul, külső segítség nélkül nem valósulhatott volna meg egyik beruházás sem – fűzi hozzá Csonka Attila. Mivel karzat nem épült sem a templom építésekor, sem a rendszerváltás után, amikor a gyülekezet létszáma megnövekedett, bármennyire szeretett volna a közösség egy klas�szikus orgonát, a hely és a pénzforrás hiánya miatt letettek a hangszer beszerzéséről. De arról, hogy orgonájuk legyen, nem mondtak le. – Elektromos orgonára gondoltunk korábban, de az akkori kántorunknak jobb ötlete volt: a virtuális orgona. Ez kívülről valódi hangszernek tűnik, bár nincsenek sípjai. Ha kinyitjuk az ajtaját, belül csappantyúk és óncsövek helyett számítógépet találunk. Amikor lenyomunk egy billentyűt, a számítógép egy létező orgona hangját játssza le. Jelenleg négy orgona hangmintái között választhatunk, de a kínálat tovább bővíthető továbbiak megvásárlásával. Nagyon szépen szól – mutatja be a virtuális orgonát Battyányi Géza.

KÜLÖNLEGES ALKALMAK, ÚTTÖRŐ PROGRAMOK KETTÉVÁLVA, MÉGIS KÖZÖSSÉGBEN – A rendszerváltás után megindult a békásmegyeri gyülekezet szervezése, ahol korábban csak házaknál volt bibliaóra, majd később a békási közösségi házban tartották a vasárnapi istentiszteleteket – mondja Battyányi Géza. – A kilencvenes években egyre többen lettünk. Olyan sokan voltunk, hogy pótszékeket kellett betenni a padok mellé, és alig fértünk el a padsorok között. A tűzoltóság talán nem is örült volna neki – mondja tréfálkozva Szekeczki Anikó nyugdíjas pedagógus, aki a gyülekezetben folyó gyermekmisszióért felel. – Ekkor az a gondolat is felmerült bennünk, hogy karzatot készíttetünk a templomba, de 24 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

Felsorolni is nehéz lenne a csillaghegyi programok és alkalmak számát, amelyeken részt vehetnek a gyülekezetbe járók és családjaik egy évben. Battyányi Géza kijelenti, hogy a gyülekezet és a presbitérium segítsége nélkül nem lenne ilyen változatos és sokszínű a közösség élete. Valóban, a gyülekezetben több mint tíz szolgáló közösség működik egy-egy presbiter vagy gyülekezeti tag irányítása mellett, így van felelőse többek között az istentiszteleteknek, a gyerekmissziónak, a karbantartási és építési feladatoknak ugyanúgy, mint a konyhai szolgálatnak vagy a diakóniának. A lelkipásztor szerint minden program azt a célt szolgálja, hogy találkozási pontot nyújtson a gyülekezet tagjai számára.

| REFORMÁTUS ÉLET |

Az egyik ilyen alkalom az őszi szüreti játszóház és almáspite-fesztivál. – Eredetileg csak játszóházat akartunk szervezni a gyerekeknek, hogy ősszel is találkozhassanak, és összehozzuk őket kicsit nagyobb körben. De ha már ősz, akkor szüret, ha pedig szüret, akkor szőlőpréselés. A darálót és a kis prést Szeleczki Aurél, a gyülekezet „mindenese” és a gyülekezeti kirándulások szervezője hozza ezekre az alkalmakra, a gyerekek pedig nagyon élvezik a mustkészítést – mondja Battyányi Géza, majd így folytatja: – Az évek alatt a szüreti játszóház és almáspite-fesztivál a gyülekezet egyik legnépszerűbb programjává vált. A legutóbbi fesztiválon tizennégyféle pite közül kellett kiválasztania a győztest a független zsűrinek, amelynek a lelkipásztor szerint sosincs könnyű dolga. A csillaghegyiek legújabb kezdeményezése a Jobb házasságban élni program, amely több célt is szolgál majd. – Engem nagyon megrázott, amikor többen is elváltak a gyülekezetben. Azon gondolkodtam, hogy van-e Istennek olyan tanítása, buzdítása, amely ebben a kérdésben tudna segíteni bennünket. A program lehetőséget nyújt azoknak, akik házasok, de valamilyen oknál fogva elmaradt a templomi esküvőjük, és szeretnék ezt bepótolni akár tíz-tizenöt év után is.

ADVENT ÉS KARÁCSONY CSILLAGHEGYEN Programokból, lelki alkalmakból advent idején sincs hiány a gyülekezetben. Ez évben kézműves-foglalkozással és adventi vásárral kezdődött a karácsonyi felkészülés, advent második vasárnapja előtt Dinnyés József adott koncertet a templomban, ezt a rákövetkező szombaton diakóniai szolgálat követi. – Minden évben ellátogatunk az őrbottyáni Juhász Zsófia Református Szeretetotthon Fogyatékosokat Ápoló és Gondozó

Intézménybe, ahová sok szeretetet és süteményt viszünk. Ide a májusi Szeretethíd program részeként segíteni is járunk – mondja Battyányi Géza. Advent negyedik vasárnapján a csillaghegyi gyülekezet kórusa szolgál majd az istentiszteleten, szentestén pedig a gyerekek műsora teszi majd szebbé a délután kettőkor kezdődő alkalmat. – A gyülekezeti tagok között sok hagyomány él, mindenki hozta a sajátját. Az én hagyományom az, hogy a szenteste a templomban kezdődik. Szabolcsi vagyok, ott az a szokás, hogy szenteste az ember templomba megy, ahol nem lehet egy tűt sem leejteni. Nekem ez hiányzik. Csillaghegy előtt Somogy megyében szolgáltam, ahol ez teljesen idegen volt, ott a szenteste a családé volt. A mi „szentdélutánunknak” már kialakult liturgiája van: rövid igehirdetés után a gyermekek műsora következik, majd a gyülekezeti tagok verset mondanak, hangszereken játszanak, végül közösen elénekeljük a Csendes éjt. Ez annyira megszokottá vált, hogy a legtöbb csillaghegyi énekeskönyv hátuljába bele van ragasztva a karácsonyi ének kottája – mondja a lelkipásztor.

RÁDIÓS KÖZVETÍTÉS Az idei csillaghegyi karácsonyt különlegessé teszi az is, hogy az ünnep másnapján Csillaghegyről sugározza az istentiszteletet a Kossuth Rádió. – Nagyon örültem neki, amikor Zoli bácsi kihirdette a rádiós szolgálatot advent első vasárnapján – mondja Kökény Jutka, aki többek között a konyhai és az asztal körüli szolgálatban segíti a gyülekezetet. Az asszony elárulja: azóta várja, hogy istentiszteletet közvetítsen a rádió a csillaghegyi református templomból, amióta húsz évvel ezelőtt a csillaghegyi katolikus templomból szólt Isten Igéje egy vasárnapon az éter hullámain keresztül.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 25

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

Karácsonyi énekeink üzenete Énekeskönyvünk tizenhat karácsonyi éneke változatosan reprezentálja énekköltészetünk páratlan gazdagságát. Az Ige testet öltésének méltó megünnepléséhez szinte valamennyi évszázadból kapunk éneket: a dicséretek között találunk középkori eredetűt éppúgy, mint a 19. század fordulójáról valót. Ha megnézzük az énekek sorrendjét, észrevehetjük, hogy a dicséretek rendje, egymásutánisága nem véletlenszerű, hanem jól átgondolt, tudatos, eltervezett munka eredménye. A csoport elején azokat a klasszikus reformátori énekeket találjuk (Szegedi Kis István, Luther Márton, Pécsely Király Imre, Batizi András énekei), amelyeknek dogmatikus, világos tartalma hitvallás és igei tanítás is egyszerre. Az énekek olyan, az üdvösségszerző Isten örök tervének a mélységét és magasságát tömören összegző versek, amelyekben az inkarnációnak a megváltással való szoros kapcsolatát és az üdvtörténeti összefüggések biblikus alapon nyugvó kibontását kapjuk. A dicséretek többségében hallunk a beteljesedett próféciáról: „Jézus, születtél idvességünkre, / Amint régente vala ígérve…” (314), vagy „Eljött már, akit a szent atyák vártak, / A szent királyok, akit óhajtottak, / Kiről jövendőt próféták mondottak, / Nyilván szólottak…” (315). Elhangzik az ígéret is: „Atya Isten ő szent Fiát nem azért küldé, / E világot, hogy megítélje / És elveszítse, / De megtartsa, szabadítsa és idvezítse.” (317) A karácsonyi történet elbeszélésének (Lk 2,9–13) verses parafrázisát szintén több énekünk adja: „Az Istennek szent angyala, / Mennyekből, hogy alászálla, / És a pásztorokhoz juta, / Nékiek eképpen szóla…” (316) Az üdvözítés, a váltság megtörténtét is több ének megvallja: „Elhagyá gazdagságát, / Véghetetlen országát, / Hogy érettünk adja önmagát...” (318) A dicséretek szinte mindegyikét a Szentháromságot megvalló doxológia zárja: „Hálát adjunk az Úr Istennek / Atya-Fiú-Szentléleknek…” (320) Az elsősoron dogmatikus-biblikus, tanító énekeknek szinte esszenciáját adja a 319.

26 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

PAPP ANETTE A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem himnológiai tanszékének vezetője

„

A karácsony üzenete: dicsőség az Istennek, aki érettünk adja önmagát. Ezt hirdetik reformátori énekeink világos megfogalmazással és tiszta, igei tanítással. És békesség az embernek, aki leborul az isteni Gyermek, a »megígért mag« előtt, és a karácsonyi éjszakában megszólaló angyali karhoz csatlakozva a mindenség énekének emberi visszhangját adja. Erre buzdítanak bennünket bensőséges, személyes hangú dicséreteink.

”

dicséretünk: „Kezdetben volt az Ige…” Az e típusú dicséretek sorát a 320. ének zárja. A következő költemény, Szőnyi Benjámin dicsérete (321) már másik csoportba vezet minket. Ugyan Szőnyi énekének szinte minden sorában benne van a feloldott biblicitás, mégis objektív, tanító szöveg helyett az előzőeknél sokkal személyesebb hangú költeményt kapunk: „E kedves vendéget már mint fogadjam? Dávid fiának immár mimet adjam?” Az ezután következő énekek egészen a fejezet végéig ezt a személyes, bensőséges hangot közvetítik, a hódolat, a hála, a mennyei dicsőségre való boldog rácsodálkozás, az Isten Fiából ránk áradó öröm megszólaltatói: „Áldott óra, boldog óra, / Nagy hitünknek meghozója, / Ajkunk zengő hálaszóra / Nyílik, édes Jézusunk…” (328) Ennek a csoportnak a két legértékesebb darabja – a már említett Szőnyi-ének mellett – Paul Gerhardtnak az a két dicsérete, amely a karácsonyi énekcsoportot zárja (328, 329). Gerhardt második költeményében a karácsonyi örömüzenetet olyan bensőséges, lírai imádsággá formálja, amelyben a karácsonyi ember hálája már szinte túlcsorduló örömmel szólal meg: „Csak nézlek boldog szívvel, és nem győzlek nézni téged, / Szóm és erőm mind oly kevés, hogy elmondhassa néked: / Bár felfoghatna tégedet / Az emberszív és ismeret, / Hogy megfejthesse titkod!” (329) A karácsony üzenete: dicsőség az Istennek, aki érettünk adja önmagát. Ezt hirdetik reformátori énekeink világos megfogalmazással és tiszta, igei tanítással. És békesség az embernek, aki leborul az isteni Gyermek, a „megígért mag” előtt, és a karácsonyi éjszakában megszólaló angyali karhoz csatlakozva a mindenség énekének emberi visszhangját adja. Erre buzdítanak bennünket bensőséges, személyes hangú dicséreteink. Karácsony estéjén és az egész karácsonyi időben éljünk annak lehetőségével, hogy énekelhetjük-imádkozhatjuk énekeinket, forgassuk szívünkben azok igazságait, s hirdessük az örömhírt: az Ige testté lett! 

| REFORMÁTUS ÉLET |

Ünnep katasztrófa után HEGEDŰS MÁRK

Istenhez ragaszkodnak, nem a tárgyaikhoz – ezt tanította a januári kollégiumtűz a budapesti teológusoknak. Meglátogattuk őket, hogy idei adventjükről, karácsonyukról beszélgessünk, kértük, mondják el, mennyire befolyásolja őket az ünnepvárásban az, amit januárban átéltek. Hamar kiderült: nem csak magukra gondolnak, a tűzesetben elhunyt férfi családjáért, az ő karácsonyukért is imádkoznak.

2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 27

| REFORMÁTUS ÉLET |

Otthon érzik-e már magukat a teológia ideiglenes, Csopaki utcai épületében? – kérdezzük Bölcsföldi András spirituálist, református lelkészt. Azt mondja, ez a félévük alkalmas volt arra, hogy belakják az új teret, és az otthonosság érzése is megérkezett az adventre. A mindennapi áhítatok előtt a teológusok negyedórás adventi elcsendesedésre gyűlnek össze, ahol gyertyát gyújtanak, énekelnek, verset olvasnak. – Az egyik ilyen alkalmon mondta valaki, hogy milyen meghittre sikerült. Otthonos érzése volt, mintha a Rádayban lennénk – idézi a spirituális az egyik teológust. A teológia közössége lelkileg már sokat tett azért, hogy feldolgozzák a januári tűzeset nyomasztó emlékét. Februárban kétnapos együttlétet szántak erre. Bölcsföldi András sokat beszélgetett a hallgatókkal egyénileg és kis közösségben, voltak imareggelik és évfolyamszintű beszélgetések, amelyeket az évfolyamvezető tanárok vezettek. – Van, aki azt mondta, hogy már ne beszéljünk a tűzről, de mindenkinek a személyes habitusán múlik, hogyan tudja feldolgozni, vagy mit hordoz még magában – véli a spirituális.

KATASZTRÓFA UTÁNI KARÁCSONY A kérdésre, hogy a katasztrófa emléke kihat-e az első karácsonyra, Bölcsföldi András azt válaszolja: szerinte érezhetően igen – főleg gyakorlati kérdésekben. Felmerült például, hogy visszamenjenek-e legalább a karácsonyi ünnepségre a Ráday 28. dísztermébe, aztán keresték a karácsonyfadíszeket, amelyeket amúgy sem könnyű megtalálni, hiszen a hagyomány szerint mindig az elsősök díszítik a fát, akik még a Rádayban sem szokták tudni, hol vannak a díszek. Végül előkerültek, és a fát advent második hetében fel is díszítették. Ez évben kisebb fát

28 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

vettek, és ezt meg is tartják, szemben a korábbi gyakorlattal, amikor a nagyobb fákat továbbajándékozták valamelyik református gimnáziumnak. A januári tűz emléke új szabályokat is hoz az idei adventbe, ugyanis a Dékáni Hivatal írásban kérte a teológia épületét használókat, hogy minél kevesebbszer gyújtsanak adventi gyertyákat, és ne hagyják őrizetlenül a koszorút. – Ebben benne van az, hogy kicsit félünk a tűztől, pedig tudjuk, hogy a januárit sem otthagyott gyertya vagy a bentlakók hanyagsága okozta – mondja a spirituális.

KÖZÖSSÉGI KANAPÉ Az együttlakás nyomán kialakuló alkalmi beszélgetések hiányoznak legjobban a Ráday Kollégiumból Tikász Ábel harmad­ éves teológusnak. A közösségi lét tere szűnt meg a tűz miatt, és ez nagy veszteség. Példaként a kanapékat említi, amelyeket a teológia Ráday utcai épületében a közösségi térben használtak. Ábel azt mondja: itt főleg esténként lehetett jókat beszélgetni a teológustársakkal, mintha saját nappalijukban lettek volna. Ugyanezeket a kanapékat költöztették át a Csopaki utcai épület földszintjére. Itt tartják egyébként az adventi gyertyagyújtást is, kezd visszatérni a közösségi élet napközben, az órák szüneteiben. Azért napközben, mert itt nincs kollégiumi bentlakás a teológusok részére: a Csopaki utca csak oktatási célokat szolgál. Jelenleg több helyen, szerte Budapesten laknak a fiatalok. Van, aki a Baár–Madas Református Gimnáziumban lakik, vannak, akik a Kálvin téren, az egykori püspöki lakásból kialakított szálláson, Ábel pedig az Óbudai Diák Hotelban lakik, ahonnan negyvenöt perc utazással ér a teológiára.

| REFORMÁTUS ÉLET |

SZOLGATÁRSAK EGY ÉLETRE Jó hír, hogy februártól újra együtt laknak majd a teológusok, mindenkit az Óbudai Diák Hotelben helyeznek el. – Sok hitbeli, teológiai, közéleti kérdést kell átszűrnünk magunkon az évek alatt, és erre jó terep a kollégium, ahol együtt beszélgethetünk akár a konyhában, akár a kanapén – mondja Ábel, és hozzáteszi: a teológián nemcsak diplomát kapnak, hanem egy életre szolgatársai, kollégái maradnak egymásnak. – Aki ma a szobatársam, lehet, hogy néhány év múlva a szomszéd falu lelkipásztora lesz.

ÜNNEPI CSEND Más-e az idei advent, és más lesz-e ez a karácsony a tűz miatt? Tikász Ábel a kérdésre azt válaszolja: szerinte a januári katasztrófa nyomán megtanulták, hogy mi az, ami mulandó, és mi az, ami maradandó. – Olyan veszteséget éltünk át, amely által napról napra válik világosabbá számunkra, hogy meg kell becsülnünk azt, amink van, mert bármikor elveszíthetjük. Ez az élmény a felnőtté válás része. Előre kell néznünk, Istent kell keresnünk, mert a földi dolgaink mulandók – fogalmaz a teológushallgató. A mostani ünnepben Ábelt a csend gondolata foglalkoztatja. Azt mondja, már az is elcsépelt, amikor a vásárlási lázat, rohanó világot ostorozva új szavakat keresünk. De ezek az „új” szavak is elkoptak már. – Adventben a csendet kell keresnünk – mondja, majd a 46. zsoltár 11. versét idézi: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” Ábel szerint amikor Istennel akarunk minőségi időt tölteni, hangoskodunk: folyton beszélünk, énekelünk, imádkozunk, ám nem engedjük, hogy az Isten válaszoljon, hogy ő szóljon hozzánk. – Csöndben kell lennünk, hogy meghalljuk az ő hangját – mutat rá a teológus. Ahogyan a Jelenések könyve írja: „Amikor

feltörte a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben mintegy fél óráig.” (Jel 8,1) Mert nincs szó, nincs ének, nincs gondolat, amely igazán kifejezné az Isten dicsőségét és nagyságát. Tikász Ábel úgy véli, ez a beismerő csönd hiányzik az életünkből. – A karácsony csodája éppen az, hogy nem kell állandóan mennünk az Istenhez, mert ő jön közel hozzánk. Karácsonykor is ez történt, testté lett a szó, az Ige, eljött közénk Jézus.

KÉSZÜLNEK A LEGÁCIÓRA A teológusok régi hagyománya, hogy legációba mennek, azaz nagyobb ünnepeken az ország valamelyik gyülekezetében hirdetik az Igét. Így lesz ezen a karácsonyon is. A legáció célja a tapasztalatszerzés, a kapcsolatépítés, a gyakorlás, és az is, hogy a teológusok tanulmányaikhoz anyagi támogatást kapjanak a fogadó gyülekezetektől. Tikász Ábel ebben az évben Dunaszekcsőre megy. Azért éppen oda, mert nyáron, a Bárka táborban megismerte a dunaszekcsői lelkipásztort és néhány gyereket. Friderikusz Márton Apostagra megy majd karácsonykor, mert Szanyi Ferenc, az ottani lelkész hívta őt, miután egy wittenbergi úton megismerkedtek. Márton barátnője, Szabó Liza pedig Gyúróra megy, ő egy teológusnapon ismerte meg a gyülekezetet, és rögtön szimpatikus volt neki a közösség. Márton elárulja, hogy szereti a legációkat, mert végre van lehetősége prédikálni, úgy érezheti magát, mintha már végzett lelkész lenne, kicsit kiszakadhat az elméleti tanulásból. Ráadásul a felelősség is nagy: el kell vinni az Igét oda, ahova küldik őket. Liza azt mondja, az évek alatt sokféle lelkészt és gyülekezetet meg lehet ismerni a legációk alkalmával. Ő azt is szereti ebben a szolgálatban, hogy beleláthatnak a lelkészcsaládok életébe, ünnepeibe – azok örömeibe és nehézségeibe is. 2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 29

| REFORMÁTUS ÉLET |

ÚJRAFORMÁLT ÉRTÉKREND – Az idei advent fő gondolata a ragaszkodás Istenhez – mondja Szabó Liza, akinek erről a januári tűzeset is eszébe jut: – Rengeteg mindent elveszítettünk, amiről kiderült, hogy nem is volt fontos. Kevésbé ragaszkodunk tárgyi dolgokhoz, viszont ragaszkodunk Istenhez. Lizáék a tűz előtt egy órával mentek ki a kollégiumból azon az örökre beléjük vésődő januári estén. Márton testvéréhez igyekeztek, de Márton a kollégiumban felejtette a táskáját, ezért visszafordultak, az egyik évfolyamtársa dobta le neki az ablakból a táskát az irataival. Ez volt az összes holmija, amely megmaradt, minden más elégett a szobájában. Tönkrement a laptopja, a személyes tárgyai. Lizának is kiégett a három év alatt otthonosra csinosított szobája. Az első napok nagyon nehezek voltak. Liza emlékszik arra, hogy még akkor is elpityeredett, amikor busszal elhaladt a kollégium mögött. Mindkettőjüket meglepte, milyen sokan segítettek a teológusoknak. Most is hálásak a sok segítségért, amit kaptak. Márton úgy érzi, az egész ország összefogott értük.

A TÜZET TÚLÉLŐ FÉNYFÜZÉR A kérdésre, karácsonyi emlékek maradtak-e a szobában, Márton azt válaszolja: Lizától kapott egy fényfüzért, amelyet a szoba mennyezetén átfutó vízvezetékre csavart föl. A tűz azt is elemésztette. A tavaly karácsonyra kapott ajándékok is bennégtek. Nevetve idézik fel, hogy Liza hajhullás elleni sampont, légfrissítő utántöltőt és bögrét is adott Mártonnak – ezek is mind elégtek. Liza Mártontól egy medált kapott, az volt az első, amit megkeresett, amikor visszamehettek a kiégett szobáikba. A medál túlélte a tüzet. Ennél talán még meglepőbb, hogy Liza fényfüzére is megmaradt a tűzben. Olyannyira, hogy amikor a – szó

szerint – koromsötét szobába először belépett, a fényfüzérjét látta világítani. – Semmilyen fény nem volt a szobában, a redőnyök leszakadtak a tűzben. Egyedül ez a fényfüzér világított, mert bekapcsolva maradt. Megdöbbentő élmény volt, egyszerre jó, furcsa és ijesztő.

IMÁDSÁG AZ ÉDESAPA NÉLKÜL MARADT CSALÁDÉRT A januári tűzvészben elhunyt édesapáról és családjáról is beszélgettünk a teológusokkal. Friderikusz Márton szerint a férfi és hozzátartozói az egyetlen valódi áldozat. Neki ugyan hiányzik még néhány könyve, és egy ideig hiányzott a laptopja, de ezek pótolható dolgok. – A családnak azonban mérhetetlen a fájdalma. Már csak az édesapa, a férj emlékéből meríthetnek. Ők sokkal nagyobb kárt szenvedtek el mindannyiunknál. – mondja a fiatalember, Szabó Liza pedig hozzáteszi: a legkevesebb és egyben a legtöbb is, amit a teológusok tehetnek a családért az, hogy imádkoznak értük. A teológusok advent alatt – saját kezdeményezésre – imaközösséget is tartottak: együtt imádkoztak a családfő nélkül maradt családért, és az első nélküle eltöltött nehéz karácsonyukért.

HAMAROSAN BONTJÁK A KOLLÉGIUMOT Karácsony előtt már nem kezdik el, de utána lebontják a kiégett épületet. Bölcsföldi András azt mondja, rossz érzés látnia a romokat, de a bontás látványa sem lesz könnyű. – Onnan következik az új fejezet, az építés. Ez pedig nem csak fizikai értelemben fontos – véli a spirituális. – Ezeknél fontosabb azonban, hogy Isten belül építsen bennünket újra és újra. Ha kell, továbbléptessen, időnként, ha kell, falakat rakjon vagy bontson az emberekben. A végére pedig kialakul valami szép.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

A Ráday Gyűjtemény jövője Már csak a néhai igazgató, Benda Kálmán gyűjteménye van a budapesti Ráday Gyűjtemény épületében, a Ráday utca 28. szám alatt. A januári tűz közvetlenül nem tett kárt a százötvenezer darabos állományban, de a hő és az oltáshoz használt víz okozott károkat. Az állomány egy részét kiselejtezték, a többit egy raktárba szállították. A kutatók az anyagokat jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központjában, illetve Budapest Főváros Levéltárában érhetik el. A könyvtár talán legnehezebb éve ez. Berecz Ágnes igazgató azt mondja: szomorú helyzetben vannak, ez kollégáit és őt is megviseli. Az igazgatói irodán kívül már csak a Ráday Gyűjtemény adminisztrációs, pénzügyi központja van az épületben. A raktárak, a polcok egyre üresebbek, sok könyv van még, amely arra vár, hogy a selejtezés után új gazdára találjon. A könyvekből továbbra is jelképes adományért lehet válogatni a Ráday 28. aulájában. Az igazgató hálás azért, hogy nagyon sokan segítettek a kármentesítésében, pakolásban, újrakezdésben. Ami biztosan nem változik majd, hogy a Ráday Műemlékkönyvtár a felújítás és visszaköltözés után ugyanúgy, a Bibliamúzeum üvegfalán keresztül lesz megtekinthető. – Ezen kívül azonban mindent át kell szerveznünk – mondja az igazgató. Megújult, kiegészült helyre költözhet majd vissza a gyűjtemény és a muzeális értékek, ezért Berecz Ágnes bizakodó. A tervezett teremgarázs mellett úgynevezett tömörraktár lesz, vagyis polcrendszer, hogy kisebb helyen több könyvet tudjanak tárolni. A fejlesztés részeként tűzbiztonsági berendezéseket és szellőztetőrendszert is telepítenek majd. – Szeretnénk, ha a múltidéző könyvtár helyett új, modern könyvtárunk lenne, ahova szívesen jönnek még többen az olvasók és a kutatók – teszi hozzá az igazgató. A tűz előtt évente háromszáz olvasót és kutatót szolgáltak ki, az idei adatokat még nem összesítették, de már néhány új beiratkozónak is nagyon örültek, mert az élet jelét, a Ráday Gyűjtemény jövőjét látják, remélik ebben.

30 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

Itt kezdődik Decemberben sok a fény, a csillogás és a mese. De miről szól valójában a karácsony? És milyen a mi ünnepvárásunk? Erre szeretnénk emlékeztetni kisfilmünkkel és adventi kampányunkkal.

kétezer évvel ezelőtt kezdődött történet ma is tart, és annak mi magunk is részesei vagyunk. Krisztussal kezdődött a karácsony, az új szövetség, és mi is felé tartunk életünk minden FARKAS egyes napján. ZSUZSANNA Az, amilyen kegyetlen és kilátástalan a világ, nem Isten műve, hanem magáé az emberé, aki az Édenkertben elszakadt tőle. Az Úr azonban már akkor, azonnal megígérte, hogy elküldi a szaAz adventi időszakról egyre gyakrabban jut eszünkbe az „év végi badítót, aki helyreállítja a rendet és a békét – és bár évezredek hajtás”, az ajándékok utáni szaladgálás és a feszültség. Felgyorteltek el az ígéret beteljesedésére várakozva, végül valóban Issult a világ, és felgyorsultunk mi is: december környékén hirtelen ten volt az, aki felénk hajolt és elküldte hozzánk Fiát. Isten jött még zsúfoltabb lesz a naptárunk, nincsenek szabad hétvégéink, közelebb, hogy ennek felismerésében és véget nem érőnek tűnnek a napjaink. ADD TOVÁBB! mi is közelebb kerülhessünk hozzá – és Ezekben a hetekben szinte muszájegymáshoz is. Ez pedig a legvalóságoból vásárolunk ajándékokat, gyertyát, Nem mese címmel indított adventi kampányt a Magyarországi Református sabb történet a világon. édességet, emellett helyt kell állnunk a Egyház. A karácsony lényegére Egyszer, régen biztosan mindannyian munkahelyen, és le kell zárni az évet is. szeretnénk emlékeztetni a társadalmat, megtanultuk a definíciót: a karácsony a A várakozás öröme helyett felnőttként hogy az ünnep minél több ember szeretet ünnepe. De azt már nehezebb úgy érezzük, kötelező kicsit jobbnak, számára lehessen valódi találkozás a sajátunkká tenni, hogy annak a szerenagyvonalúbbnak, többnek lennünk. Jézus Krisztusban emberré lett Isten szeretetével. Kívánjuk, hogy ettől a tetnek az ünnepe, amellyel tapasztalAz még könnyen érthető, hogy a szeretettől megindítva tudjunk egymás ható lett a kegyelem, és amely valódi gyerekek miért akarnak jól viselkedni, felé is fordulni. Ha ön is fontosnak tartja fényt hozott. „A te világosságod által hiszen ők úgy tudják, ha rosszalkodnak, ezt, ossza meg a közösségi médiában látunk világosságot” – emlékeztet a 36. nem kapnak ajándékot, egy bizonyos terjedő videónkat! zsoltár 10. verse arra, hogy az egyetlen életkor után viszont a karácsonyi kapút az, amely Betlehemből tart a kereszt kodás csupán kényszeredett vezeklés felé, és onnan elvezet az örök hazába. minden miatt, amit az év során tettünk, vagy épp nem tettünk. Decemberben sok a fény, a csillogás és a mese. Ilyenkor Ki nem mondott gondolatok, be nem tartott ígéretek, meg nem lépten-nyomon felbukkan a Mikulás, a rénszarvasok, az anhozott döntések és halogatott lépések tesznek minket fásultgyalkák, olykor a Grincs és újabban a Jégvarázs szereplői. De tá. Valahol mélyen, már-már mechanikusan, de emlékszünk rá, a sok kedves alak között a maga egyszerű szépségében ott hogy Jézus is része a decemberi hangulatnak, az azonban havan Krisztus születésének története, amely nem hasonlítható mar feledésbe merül, hogy valójában ő az alapja – pedig ez töbsemmi máshoz. Ez a történet nem mese – és nemcsak egy bet jelent mindennél, ami először eszünkbe jutott az adventről. rövidke szezonra szól, hanem átszövi ünnepeinket, az új évünÉs ez az egyetlen, ami igazi ünneppé teszi a karácsonyt. ket és teljes életünket. Mert a karácsonyi csoda megtörtént, Decemberben egyénileg és közösségben is arra emlékeaz adventi időszak – és benne a Magyarországi Református zünk, hogy Krisztus értünk lett emberré, olyan gyöngévé és Egyház kampánya – pedig épp abban nyújt segítséget, hogy kiszolgáltatottá, mint mi magunk vagyunk. De az emlékezés ne csak passzív részesei legyünk, hanem bekapcsolódhassunk önmagában kevés: ilyenkor nem elég felidéznünk egy régi-réegy sokkal nagyobb folyamatba.  gi betlehemi éjszakát, hanem fel kell ismernünk, hogy az ott

2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 31

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

Betlehem az Ószövetségben Nehéz dolgunk lenne, ha Betlehemről minden információt össze kellene gyűjtenünk. Ha viszont a település ószövetségi vonatkozásaira összpontosítunk, egyszerűbb helyzetben vagyunk, hiszen egybehangzó források erősítik meg, hogy az Ószövetség negyvenegy helyen beszél Betlehemről. Ezek a helyek nem terjednek ki a részletekre minden vonatkozásban, ezért lehetnek kutatások tárgyai. Nekünk karácsony előtt nyilván nem a zebuloni Betlehem az érdekes, amely Názárettől északnyugatra található, és ahol a Bírák könyvének egyik szereplőjével, Ibcánnal találkozunk, akit ott temettek el (Józs 19,15; Bír 12,8–10). Talán annak is üzenete van, hogy amikor az ígéretek beteljesedésének vonalát kutatjuk, nem mindegy, miként ügyelünk a részletekre, mert választási lehetőségünk van – és jól kell választanunk. Még abban a tekintetben is, hogy akarunk-e egyáltalán valamit megérteni az Újszövetség felől az Ószövetségből. Mert ha igen, akkor az konkrét szempontokat ad az ígéretek beteljesedésének megértéséhez. Az első előfordulás (1Móz 35,19) Betlehemet Ráhel halálával kapcsolatban jelöli meg. Az ő személye azért fontos Betlehem vonatkozásában, mert nem az ő gondolatai határozzák meg a szabadítás történetét, hiszen a halálhoz kapcsolódó fájdalom és szomorúság nem Isten utolsó szava. Ez nyilvánvalóvá is lesz – az ő népe történelmének legnagyobb mélypontjai ellenére is –, miután Ráhel siratta gyermekeit. A következő szempont a lévita papság korrumpálódásának története Betlehemmel összefüggésben. Ilyen értelemben említi a Bír 17,7–9 háromszor is Betlehemet, tudatosítva az olvasóban a Jeruzsálemtől mintegy kilenc kilométerre délre fekvő település júdai voltát. Ez a történet nem csupán a papi hivatás paródiája, amely Mózeshez viszonyítva mutatja meg igazi mélységeit, hanem folytatásában elmegy Betlehemen keresztül (Bír 19,1–18) Benjámin törzsének helyreállításáig. Vagyis amikor nincs király Izráelben, a történelem Királya népe sok nyomorúsága ellenére is készíti és a kibontakozás felé vi-

ENGHY SÁNDOR A szerző a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanszékvezető egyetemi tanára

„

Ez a történet nem csupán a papi hivatás paródiája, amely Mózeshez viszonyítva mutatja meg igazi mélységeit, hanem folytatásában elmegy Betlehemen keresztül (Bír 19,1–18) Benjámin törzsének helyreállításáig. Vagyis amikor nincs király Izráelben, a történelem Királya népe sok nyomorúsága ellenére is készíti és a kibontakozás felé viszi a szabadítás történetét. Neki köszönhetően, szeretetéből fakadóan állhat helyre a kapcsolata népével, szavát adva szabadítására vonatkozó ígéreteinek beteljesedésére.

”

szi a szabadítás történetét. Neki köszönhetően, szeretetéből fakadóan állhat helyre a kapcsolata népével, szavát adva szabadítására vonatkozó ígéreteinek beteljesedésére. Sámuel békés szándékkal megy Betlehembe (1Sám 16,4), ahol megtörténik az áldozati lakoma és Dávid felkenése. Jelzi a történet Isten békére vonatkozó szándékát is, aki eszközei által hirdeti királyságát, a nagy áldozati lakomára hívogatva övéit uralma alatt. Nem véletlenül találjuk Dávid és Góliát történetébe ágyazva Betlehemet. Az Ige hangsúlyozza, hogy Dávid annak az efrátai embernek volt a fia, aki a júdai Betlehemben élt (1Sám 17,12–15). Nagy győzelem indul ki onnan, de nem csupán Góliát fölött, hanem minden istenellenes erő fölött is. Amikor Jónátán megmenti Dávidot Saul haragjától, a történet része, hogy Dávid hazaszalad városába, Betlehembe, mert egész nemzetsége akkor tartotta az évenkénti áldozati lakomát (1Sám 20,6–28). Isten nagy szabadító tervének is része Betlehem és az áldozat. Ez a szabadítás azonban már nem csupán Dávid közvetlen családját érinti, hanem általa, Dávid háza által készül a nagy áldozatra. Isten népének voltak hűtlen időszakai, amelyekben katasztrófákon keresztül lett nyilvánvaló, hogy a hűtlenség nem marad következmények nélkül, de ezek mind a történelem Urának kezében vannak. Ilyen idők tanúja Mikeás, aki tudja, hogy Isten készíti a szabadítást a katasztrófából: éppen Betlehemből, amely lehet akár a legkisebb Júda nemzetségei között, mégis belőle származik Izráel Ura (Mik 5,1), mert Isten pásztoroló szeretete kicsiben veszi kezdetét, hogy aztán kiteljesedjen. Betlehem határozott tudatossággal fordul elő az egész Ószövetségben, a könyvek nagyságát tekintve legtöbbször Ruth könyvében. A hét eset akár szimbolikusan is hordozza magában annak a betlehemi családnak a történetét, amely halálos helyzeteken át tapasztalja meg Isten szabadítását. Ezt élheti át Ruth, aki pogány földön hozza meg döntését, hogy szüksége van arra, ami Júdából támad, így lesz ő egyenesen a szabadítás eszközévé. 

2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 33

| INTERJÚ |

A kevésből is lehet sok Egyedül egy bögre teával, a hajléktalanok között vagy épp családi körben, ahol több mint százan ülik körbe az asztalt. Fodorné Ablonczy Margit lelkészi pályafutása alatt a karácsonynak szinte minden formáját kipróbálta már. Egy volt a közös bennük: készült az ünnepre. Lelkészgyerekként és a fiatalok között szolgálva is megtapasztalta, hogyan lehet sokszor a kevésből is sokat adni, hogy a szenteste valóban szent legyen. Hozzá lehet szokni az egyedül karácsonyozáshoz? Nem volt nyomasztó? Nem, mert előkészítettem, tudatosan készültem rá. Amikor a parókiára kerültem, és éveken keresztül egyedül töltöttem a karácsonyestéket, egy idő után már vágytam is erre. Elhatároztam, hogy mit fogok tenni azon az estén, voltak például olyan hosszabb zeneművek, amelyeket csak akkor tudtam meghallgatni. Persze telefonon is hívtak ilyenkor legalább ötvenen, tehát nem voltam annyira magányos, de azt megtapasztaltam, hogy minden az előkészítésen múlik. Azon, hogy a szívemben mi van. Mert családban is lehet magányosnak lenni. Egy lelkész valóban tud egyedül lenni karácsonykor? Hiszen a parókián bármikor megszólalhat a csengő. Amikor már Kecskeméten szolgáltam, volt olyan karácsonyeste, hogy bekészítettem a süteményt, megfőztem a teát, meggyújtottam a gyertyákat, és bekapcsoltam a lemezjátszót, amikor egyszer csak csengettek. Nagyon meglepődtem, főleg, mikor láttam, hogy az egyik ifis érkezett kisírt szemekkel. Mondta, hogy otthon összevesztek, még a karácsonyfa is leborult, neki pedig elege lett az egészből, és szeretne itt maradni. Behívtam, elkezdtünk beszélgetni, akkor megint csengettek. Egy másik ifis állt a kapuban. Ő azért jött el otthonról, mert náluk meg olyan lélektelen volt a karácsony: megették a vacsorát, kibontották az ajándékot és leültek a tévé elé. És aznap este még több fiatal is érkezett. Azon túl, hogy nagyon emlékezetes este lett, akkor jöttem rá, hogy nem elég az, hogy én őket most befogadom. Fel kell készítenem őket arra, hogy ha egyszer nekik is lesz családjuk, máshogyan ünnepeljenek. Hogyan készültek? Egy szentestén elmentünk az ifisekkel a karácsonyi műsor után egy hajléktalanszállóra. Bementünk a melegedőbe, ahol az ágyaikon kuporogtak nagykabátban, sapkában ezek az emberek. Olyan egyforma volt mindegyik, mint egy összezsugorodott manó. Látszott rajtuk a magány igazi fájdalma. Akkor azon gondolkoztam, hogy mit tudok mondani ezeknek az embereknek. Én, aki jöttem a fényből, a melegből, a szeretetből, és oda is megyek vissza. Akkor Isten elém hozta a pásztorok történetét, és amikor elkezdtem felolvasni nekik, rádöbbentem, hogy tulajdonképpen ezek a pásztorok is ilyen emberek voltak. A többiek nem fogadták be őket, mert tisztátalanok voltak, éjjel-nappal a nyáj mellett éltek. Akkor elmondtam nekik, hogy mi is elhoztuk 34 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

az örömhírt, hogy Isten mindenkit megszólít, mert mindenkit szeret. Neki nincs szegény, magányos vagy bárki, aki kizáródhat a kegyelemből, Jézus Krisztus értük is megszületett. Jól fogadták? Azt gondolom, hogy ott az angyalok szálltak le közénk. Mert ezek az emberek elkezdtek sírni. A koszos arcokon tiszta csíkokat húztak a könnyek, és megfényesedett a szemük. Elkezdtek mosolyogni, és egyszerre emberré váltak. Évekkel később elmeséltem ezt a régi élményt az Iszákosmentő Misszió egyik Kékkereszt-csoportjában. Ott ült vagy nyolcvan ember, akik megszabadultak az alkohol rabságából, és egyszer csak az egyik fölemelte a kezét és mondta, hogy ő ott volt. Ott hallotta először, hogy Isten szereti őt. Akkor már mind sírtunk, mert ez nekem visszaigazolás volt, hogy ott akkor tényleg Isten mondatta velem, amit mondtam. Bizonyság, hogy ki lehet kerülni a gödör aljáról, és a legmagányosabb, a legelesettebb embereknek is megszólalhat az örömhír. Melyik karácsonyra emlékezik vissza legszívesebben? Talán a legutóbbira. Kecskeméten él a férjem családja, és nem mindig zökkenőmentes a családi együttlét karácsonykor sem. Valahogy nem tudjuk megteremteni a békés légkört, gyakran még az asztalnál is feszültség van. Tavaly kitaláltuk a férjemmel, hogy másként kell erre készülni: úgy üljünk le a fa köré, hogy mindenki mesélje el a legkedvesebb karácsonyi emlékét. Egészen megrendítő volt, amikor az anyósom, aki Kárpátalján nőtt fel, elkezdett énekelni egy régi karácsonyi éneket, amelyet azután meg is tanultunk. Majd sorban jöttek a többiek személyes élményei is, és ettől az addig nehéz családi légkör teljesen megváltozott. Úgy tudtunk egymásra nézni, hogy ha a másik nem gondolkodik is úgy, mint én, vannak találkozási pontok, és ajándék az ő mássága. Miért válik a karácsony ilyen gyakran konfliktusforrássá? Valószínűleg azért, mert mindenki vár valamit. De erről nem beszélnek egymással. Hogyan lehet ezt kivédeni? Ha figyelmesebben készülünk az ünnepre, ha mindenkit számításba veszünk, és szeretnénk, hogy a karácsony olyan közös élmény legyen, amely továbbmutat Jézus Krisztusra. Arra, amit ő tett, ahogy ő érkezett, ahogy megmutatta Isten szeretetét. Ha ebből valamit átélünk, akkor lesz karácsony a karácsony.

| INTERJÚ |

kat adni

„Akkor Isten elém hozta a pásztorok történetét, és amikor elkezdtem felolvasni nekik, rádöbbentem, hogy tulajdonképpen ezek a pásztorok is ilyen emberek voltak. A többiek nem fogadták be őket, mert tisztátalanok voltak, éjjel-nappal a nyáj mellett éltek. Akkor elmondtam nekik, hogy mi is elhoztuk az örömhírt, hogy Isten mindenkit megszólít, mert mindenkit szeret.”

2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 35

| INTERJÚ |

Van olyan karácsonyi emléke, amelyet szívesen elfelejtene? Igen, ilyen is van. Volt egy olyan karácsonyunk, amikor nagyon sok mindent vállaltam magamra. Végigtakarítottam a lakást, sütöttem-főztem, nagyon tip-topra akartam mindent megcsinálni. De mire odaültünk a fához, kiürültem. Akkor elkezdtem sírni. A férjem és a fiam csak csodálkozott, nem értették, hiszen minden úgy volt, ahogyan ilyenkor megszoktuk. De én azt éreztem, hogy teljesen magamra maradtam, és nem értékelték eléggé az erőfeszítésemet. Akkor megegyeztünk, hogy onnantól kezdve előre megbeszélünk mindent. Egy lelkész életében az adventi és a karácsonyi időszak voltaképpen a csúcsszezon. Van „ünnepi felár”? Azt gondolom, hogy nagy gondot kell fordítani az időbeosztásra, a sorrendre. Fontos, hogy keressük az ünnep lényegét, mert ez a világ végighajt minket az életünkön, és nem tudunk megállni, nem tudunk emlékezni, hálát adni, és elfelejtkezünk egymásról – ez pedig minden örömünket elveszi.

az áldozat Krisztus áldozatában is a halál. Ha pedig ezt a fát fel tudjuk díszíteni, mindaz rajta lesz, ami a szeretetünket és az összetartozásunkat kifejezi, és azt fogja jelképezi, hogy az életünkre is rákerülnek azok a „díszek”, amelyekkel Isten megajándékozott minket. Jó, ha ajándékok is kerülnek alá? Valójában nagyon furcsa, hogy valakinek a születésnapját ünnepeljük, de őt nem ajándékozzuk meg, csak egymást. De az ajándék tulajdonképpen az, hogy a másiknak magamból valami személyeset adok. Ha ez olyan tárgyi dolgokban fejeződik ki, amelyekről tudom, hogy a másik vágyik rájuk, akkor ez lehet ennek egyfajta becsomagolt változata. A gyerekkorát is parókián töltötte, tízen voltak testvérek. Ott milyen volt a karácsony? Jutott mindenkinek szaloncukor? Nem mindig. Nagyon be kellett osztani például a narancsot is. Ha kaptunk, akkor mindenkinek csak egy gerezd jutott. Mi a

„Akkor arra gondoltam, hogy ez nem egyszerűen egy halott fa, hanem valamilyen áldozatnak, munkának a gyümölcse, amely most, itt érik be. És az áldozat Krisztus áldozatában is a halál. Ha pedig ezt a fát fel tudjuk díszíteni, mindaz rajta lesz, ami a szeretetünket és az összetartozásunkat kifejezi, és azt fogja jelképezi, hogy az életünkre is rákerülnek azok a „díszek”, amelyekkel Isten megajándékozott minket.” Milyen tippek vagy trükkök vannak arra, hogy mégiscsak egy kicsit meg lehessen állni, el lehessen csendesedni? Az adventi estéket nagyon fontosnak tartom. Hangulata van annak, ahogy meggyújtunk egy mécsest, és leülünk köré, éneklünk, mesét olvasunk. Évek óta 23-án díszítjük fel a fát, ez máris könnyít azon a terhen, hogy mindent 24-én kell elkészíteni. Nekünk az a nap már tényleg az egymásra és Istenre figyelés ideje. Milyen lesz idén a karácsonyfájuk? Azt találtuk ki, hogy idén legyen közösen díszített fánk, amelyre mindenki a kedvenc díszeit fogja föltenni. A férjem ragaszkodik a gyerekkori díszeihez, nekem nagyon fontosak a kicsi fa- és szalmadíszek, a fiam pedig nagyon szereti a gömböket, ezért nálunk színben-formában teljes a választék. Fontosak a díszek? Igen, mert ez a fa ezért termett. Volt idő, amikor nem értettem, hogy lehet az életet halott fával ünnepelni. Aztán egyszer egy fenyőárus elmondta, hogy ezeket a fákat kimondottan ezért ültetik, nevelik, gondozzák egész évben, hogy aztán ilyenkor eladhassák, ez az ő kincsük. Akkor arra gondoltam, hogy ez nem egyszerűen egy halott fa, hanem valamilyen áldozatnak, munkának a gyümölcse, amely most, itt érik be. És 36 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

háború után, a ’60-as, ’70-es években voltunk gyerekek, volt olyan karácsonyunk, amikor még fánk sem volt. Mégis az egyik legkedvesebb emlékem, amikor édesapám kitalálta, hogy egy nagyon szép fenyőágcsokrot hoz haza. Felerősítette a csillárra, és olyan lett, mintha karácsonyfa volna, még égősor sem kellett hozzá. Ekkor megtanultuk, hogyan lehet a semmiből valamit teremteni, és a kevésből sokat adni. Sokáig nagycsaládban, rengeteg gyerek között, azután hosszú évekig egyedül karácsonyozott, most pedig ismét nagyon sokan ülik körbe az ünnepi asztalt. Mivel mind a kilenc testvéremnek is lett családja, ha összejövünk, bizony száz-százötven közötti a létszám. Évek óta az egyik bátyáméknál gyűlünk össze, azon a parókián, ahol felnőttünk, a kispest-rózsatéri templomban. Mindig beosztjuk, hogy ki tartja az áhítatot, mert sokan vagyunk lelkészek a családban. Odagyűlünk a templomi karácsonyfa mellé, és jó látni, hogy ilyenkor a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki hozzá akar tenni ehhez az estéhez: énekkel, csillagszóróval, verssel, imádsággal, egymásnak készített igés üzenettel. Azt gondolom, hogy karácsonykor olyan dolgokkal kell megajándékozni egymást, amelyek hosszú távon is megerősítik a kapcsolatainkat és kifejezik a szeretetünket, bármely „szeretetnyelvet” beszéljük is.  BENCZE ZSÓFIA, FOTÓ: SOMORJAI BALÁZS

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

Miért lett Isten emberré – Kálvin szerint? Kálvin János így foglalja össze a karácsonyi örömhírt: azért lett Isten emberré, hogy közbenjárónk legyen. A közbenjáró feladatát ma is ismerjük: ő az, akinek bejárása van oda, ahova mi magunktól nem mehetnénk, aki a nevünkben elintézi a megoldatlan ügyünket. Az emberiség megoldatlan ügye, hogy kizárta Istent az életéből, és így elesett az élet forrásától. Bűnös és korlátozott állapotában egyrészt nem ismeri Istent, másrészt nem képes és nem is akarja rendezni kapcsolatát az Úrral, így nem léphet be a jelenlétébe. Akár a mai ember próbálkozásait látva is megfogalmazhatta volna Kálvin: „Az emberek maguknak ilyen vagy olyan közbenjárókat képzelve eltávolodtak Istentől, mivel hatalmában tartotta őket az a tévedés, hogy Isten tőlük távol van, és ezért nem tudták, hogy hova forduljanak.” (1Tim 2,5 alapján) A Szentháromság Isten azonban megindult erőtlenségünkön, és – ahogy már az Ószövetségben is megígérte – jótetszéséből úgy döntött, hogy elküldi Krisztust. Amikor Kálvin az emberré lett Istenről tanít, ahhoz a tanúsághoz csatlakozik, amelyet az egyház – például Jusztin mártír, Euszebiosz és Anselmus – a kezdetektől tanított a Szentírás alapján. Már Jézus földi útjának kezdetén felragyog a nagy titok: Krisztus Isten (1Jn 5,20). Isten Fia beleegyezett, hogy egy legyen közülünk, emberként járt a földön, még a kereszten is függött, de közben – mint valóságos Isten – szüntelenül betöltötte az egész világot is. „Az irgalmas Isten tehát egyszülött Fia személyében önmagát adta megváltónkul.” (Institutio 2.12.2) A megoldatlan ügyünk teljes megoldást nyert Krisztusban. Őbenne Isten alkalmazkodott a felfogóképességünkhöz, megismerhetővé tette magát, sőt: csak Krisztus által vagyunk képesek Istenben hinni (1Pt 1,20). Másrészt azért lett emberré, hogy azután áldozattá is legyen, és megbékéltesse velünk az Atyát (Kol 1,22) – bár már azzal is elkezdte megfizetni szabadulásunk árát, hogy szolgai formát vett fel. A Krisztus (Felkent)

CZENTNÁR SIMON A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Doktori Iskolájának doktoranduszhallgatója

„

Aki a megváltás felől nézi a karácsonyi örömhírt, megértheti: nincs más közbenjáró, aki az embert Isten előtt képviselhetné. Jézus valóságos emberként a helyünkre állt, hogy elhordozza a nekünk járó ítéletet, valóságos Istenként pedig véghez vitte megváltásunkat, mert képes volt legyőzni a halált. Megtörtént a nagy csere: Krisztus a helyettesünk lett.

”

nevet is közbenjárói szolgálata miatt kapta: Isten felkente őt, hogy mennyei és földi értelemben is próféta, pap és király legyen. Ő egy személyben a kijelentő Isten és a kijelentett Ige, az áldozatot bemutató, örök főpap és a megölt Bárány, menny és föld Ura, aki egyszerre a szolgává lett Király is. Nem lett volna más megoldás az ember bajára? Csak úgy lehet elkerülni a találgatásokat Isten emberré lételéről – figyelmeztet Kálvin –, ha Pállal együtt mi sem tudunk másról, csak Krisztusról, a megfeszítettről (1Kor 2,2). Aki a megváltás felől nézi a karácsonyi örömhírt, megértheti: nincs más közbenjáró, aki az embert Isten előtt képviselhetné. Jézus valóságos emberként a helyünkre állt, hogy elhordozza a nekünk járó ítéletet, valóságos Istenként pedig véghez vitte megváltásunkat, mert képes volt legyőzni a halált. Megtörtént a nagy csere: Krisztus a helyettesünk lett. Magára vette, ami a miénk, és nekünk adta, ami az övé: nemcsak azért, hogy bűnbocsánatot szerezzen számunkra, hanem azért is, hogy ember fiából Isten fiaivá, a gyehenna örököseiből a mennyország örököseivé legyünk. Sokkal nagyobb ez az ajándék, mint a szóbeli megbocsátás. Nincs jobb megoldás, nincs nagyobb gazdagság, mint a Krisztusban kapott megváltás. Miért lett Isten emberré? Azért, hogy közbenjárónk legyen. Még tömörebben fogalmazva: értünk lett emberré. Az angyalok éneke békességet hirdet a földön és jóakaratot az embereknek, mégsem válik hasznára ez az örömhír annak, akit nem ragad meg Isten szeretete, nem siet a betlehemi jászolhoz, és nem borul le az emberré lett Úr előtt. A töredelmes szív azonban elismeri, hogy Jézusra van szüksége, és Kálvinnal együtt megvallja: „Azért vette magára a testünket, hogy értünk megüresítse önmagát. Azért száműzték egy istállóba, fektették a jászolba, s azért nem fogadták be az emberek közötti szálláson, hogy számunkra a menny megnyíljon – nem úgy, mint ideiglenes szállás, hanem mint örök otthon és örökség, ahol majd úgy fogadnak bennünket az angyalok, mint az ő lakótársait.” (Lk 2,7 alapján) 

2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 37

| REFORMÁTUS ÉLET |

Ahol a falak is prédikálnak KOCSIS JULIANNA

Hiába fürkésszük őket, nyoma sincs a napsugaraknak, amikor a Tiszahátról elindulunk Viskre. A Felső-Tisza-vidék erős magyar bástyájához közeledve még mordabbra fordul az idő, alig látunk a ködtől. Mire a településre érünk, már az eső is elered, de az időjárás zordsága csak még fenségesebb hátteret kölcsönöz a magas fenyőfák mögött álló helyi református templomnak.

Utunk elsőként a parókiára vezet, ahol néhány egyháztaggal együtt már vár minket Jenei Károly lelkipásztor. Jólesik belépni a kávéillatú gyülekezeti terembe, ahol rögtön a fali vitrinekre téved a szemünk, azok ugyanis tele vannak szebbnél szebb szőttesekkel. – Ezeket a tiszteletes asszonyunk gyűjtötte össze és rendezte így el, hogy megmaradjanak az utókornak – mosolyog büszkén Borbély Júlia és Bacsi Jolán. Az asszonyok szemmel láthatóan örülnek, hogy Jenei Mónika, a lelkész felesége kezébe vette a dolgot, és a több évtizedes, gondos kézimunkával készült úrasztali terítőket, kendőket megmentette az enyészettől. – A gondnok úr készítette a fali tárolókat – hárítja a dicséretet szerényen Jenei Mónika. A korábban ügyvédként tevékenykedő nő Tatabányáról származik, helyi születésű férjével hét éve kötöttek házasságot, azóta él Visken. Örül annak, hogy vannak olyan társai a közösségben, akik hozzá hasonlóan fontosnak tartják tárgyi emlékeik megőrzését. Sikerült olyan darabokat is kiállítaniuk, amelyeket az egykor a tengeren túlra vándorolt viskiek családjaitól kaptak. Merthogy többek között viskiek alapították például a chicagói református gyülekezetet is. – Az én nagyapám az egyik alapító tag – osztja meg velünk Lator Sándor, az említett vitrineket is készítő gondok.

ZÁRT KÖZÖSSÉG Visk a Tisza bal partján, a Máramarosi-medence délkeleti részén, az ukrán–román határ mentén, huszonöt kilométerre Huszttól fekszik. Károly Róbert 1329-ben városi rangot adományozott a településnek, így Huszttal, Técsővel, Máramarosszigettel és Hosszúmezővel együtt az öt koronaváros egyike lett. A történelem viszontagságai a községet sem kerülték el: az egyik oldalról a folyó, a másikról pedig a hegyek által határolt településen szívós, összetartó magyar közösség alakult ki, azon belül különösen is hangsúlyos a reformátusság. Az erős akaratú természetnek persze hátulütői is vannak: nem mindenkinek megy könnyen a beilleszkedés. Így látja ezt Bacsi Jolán is. A templom és a gyülekezeti ház tisztaságáért felelős asszony a nagyszőlősi járási Tiszakeresztúrban látta meg a napvilágot, de immár harminchat éve Visken él. Tizennyolc éve tagja a gyülekezetnek. – Szeretem a viski népet, és úgy látom, hogy ők is befogadtak, szeretnek engem – állítja Bacsi Jolán.

REND A LELKE MINDENNEK – Olyan nincs, hogy minden súrlódásmentes legyen, de azért jól tud működni a dolog. Van, akinek jól megy a beilleszkedés, elfogadják, de olyan is akad, akit valamiért nem fogadnak el. Előfordul, hogy az újonnan érkezőknek idegenül hat, hogy a gyülekezeti létnek itt rendje van: ülésrend van a templomban, az úrvacsorát is meghatározott sorrendben veszik magukhoz a hívek. Ha egy férfi nem nősül meg, egész életében a „legénykarban” kell ülnie. Ezek olyan hagyományok, amelyek tartást adnak. Nevezhetjük ezt egyfajta igényességnek is – osztja meg szokásaikat Jenei Károly. Hozzáteszi: a viski népes gyülekezetnek mondható. 38 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

| REFORMÁTUS ÉLET |

VISK A falu első írásos említése a templomával együtt 1270-ből származik. A leginkább a gótika jegyeit magán viselő erődtemplom a 14. század első felében épülhetett. Viskre gyorsan eljutottak a reformáció tanai, így a közösség 1524-ben evangélikussá lett, 1556tól református a templomával, lelkészével együtt. 1657. február 17-én II. Rákóczi György itt tartotta az országgyűlést megelőző istentiszteletet, a városházán lefolytatott országgyűlésen döntöttek a lengyel hadjárat megindításáról. A tatárok által 1717-ben felgyújtott hajlékot 1790-re helyreállították. Külső és belső felújítás, illetve az Országhorgona restaurációja 2019-ben történt.

2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 39

| REFORMÁTUS ÉLET |

– Ha nagyon szigorúak vagyunk magunkhoz, akkor mondhatjuk, hogy a választók névjegyzékében ezerhétszázötven-ezernyolcszáz tagunk van. Amennyiben nem vagyunk olyan szigorúak, és a „kétlakiakat” – a ma már nem itthon élő, de a fenntartói járulékot fizetőket – is beleszámoljuk, akkor szűken megvan még a kétezer felnőtt egyházfenntartó. Ehhez jönnek a hittanosok. Az egyháztagok átlagosan tizenöt-húsz százaléka van jelen az alkalmakon, ünnepeken többen – számol a lelkész. Nincs egyszerű dolga: ahogy a többi kárpátaljai településről, úgy Viskről is sokan elvándorolnak, a határ másik oldalán próbálják biztosítani a megélhetésüket. Ebben a nagyközségben a férfiak többsége mindig kétkezi munkából élt meg, ez pedig messzire viszi őket, így ritkán vannak jelen a templomban. – Ami most egész Ukrajnában és Kárpátalján forr, az a gyülekezetben is érezhető. Sokan elmennek, elvágynak. Olyan tényezők összhatása ez, amelyekre az egyháznak nincs minden tekintetben kielégítő válasza: nem játszik gazdasági szerepet, nem munkáltató, nem tud a nyugati bérekkel versenyezni. Néha elgondolkodom azon, hogy vajon milyen lesz ez a közösség tíz év múlva – mondja Jenei Károly, aki kissé fájlalja, hogy a nehézségek már nem minden esetben hatnak úgy az emberekre, mint régen. ­– Nem mondhatnám, hogy ezeknek a tényeknek a hatására jobban ragaszkodnak az egyházhoz. Nem úgy reagálnak már a szorításra, mint régen. De azt gondolom, hogy az egyház megmaradt biztosabb pontnak, ahol a közösségi élményt is jobban megtapasztalják az emberek – fogalmaz Jenei Károly.

A MÚLT MA IS HAT A lelkész aggodalmai jogosak, tény azonban, hogy az évszázadok nehézségei nem pusztították el az itt élő magyarokat. Tartásukban, jellemükben is keményebbek, talán kissé makacsabbak is, mint a magyar határhoz közelebb élő társaik. – Adódik a kérdés: miért különböznek a viskiek a többi magyar településen élőktől? Egykor itt a székely határőrség és a hozzájuk került szászok laktak: a vérünkben hordozzuk a székely múltat. A székelyek a maguk módján büszkék, a szászok pedig a mesterségbeli tudásukat tartják nagyra. Ez a viskieknél is tapasztalható: a szakmának nálunk emberi tisztessége van, nem lehet olyat csinálni, amit nem szabad – osztja meg véleményét a helytörténész, költő Czébely Lajos, aki immár harmincegy éve a gyülekezet kántora. 40 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

– ’87 szilveszterében ültem le először az orgonához. Hatalmas élmény volt az nekem, mert akkor kezdett megváltozni a politikai helyzet, jött a rendszerváltás. Addig sehol nem énekelhettük a Himnuszt, akkor éjjel lehetett először. A templomból kifelé jövet a sötétben mindenki erről beszélt – emlékezik vissza a kántor. Czébely Lajos ma is örömmel szólaltatja meg az 1880ban Országh Sándor budapesti orgonaépítő mester által készített, nemrég a Külgazdasági és Külügyminisztérium anyagi és logisztikai támogatásával, valamint részben anyaországi gyűjtésből származó adományokból Budaörsön felújított hangszert.

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KINCS A TEMPLOMBAN Azonban nem csupán történelme és magatartása miatt érdemel figyelmet a közösség. Október végén a magyar fővárosban mutatták be először a templomukban talált középkori falfestményeket, amelyeket még 2012-ben fedezett fel Lángi József restaurátor, a Teleki László Alapítvány munkatársa. – Amikor kijött, szinte repült az örömtől, hogy ez lehet az elmúlt harminc év egyik legjelentősebb lelete a Kárpát-medencében – idézi fel Jenei Károly.

| REFORMÁTUS ÉLET |

„Ezeken a finom munkákon még az indulatok, érzések is látszanak az arcokon. Ott van például Júdás csókja: talán nincs is az a szívet tépő prédikáció, amely ennél az ábrázolásnál jobban elmondaná, mi történt akkor a Gecsemáné-kertben.” (Jenei Károly) A freskók teljes feltárása azonban hét évig váratott magára, ugyanis a gyülekezetben nincs teljes egyetértés a kérdésben. – Vannak, akik a képekből és úgy általában a szimbólumokból hitvallási tételeket alkotnak, és kategorikusan elzárkóznak a kérdéstől. A miénkhez hasonló zárt közösségekben egy-egy vitás ügyben akár generációs családi sérelmek is előjöhetnek, és az sem mellékes, hogy a 2006-os kárpátaljai egyházszakadás óta sokkal érzékenyebb kérdés a megosztó témák feldolgozása – árulja el az okokat Jenei Károly, aki úgy véli, a presbitérium bölcsen járt el a kérdésben. – Most, hogy a templomunkat, benne a freskók közelében lévő nagy értékű orgonát is felújítottuk, megéreztük, hogy eljött a feltárás ideje. Zán Fábián Sándor püspök is támogatta a munkát, így végül beleegyeztünk. Azt kértük, hogy a freskókat mobil paravánnal takarják el, így azokat sem zavarhatja, akik nem helyeslik – magyarázza Jenei Károly.

A Teleki László Alapítvány által a Rómer Flóris Terv támogatásával feltárt, az 1400-as évek elejére keltezhető képek nagy felületen – a középkori templom szentélyének több mint kétharmadában – fennmaradtak. Ahogy arról az alapítvány honlapján beszámol, a lelet rendkívüli művészettörténeti jelentőségű. A négy szintben a szentély északi és déli falán futó krisztológiai ciklus a kor hasonló alkotásaihoz hasonlóan Jézus születését és gyermekkorát, valamint a passió jeleneteit mutatja be. Az, hogy a legfelső regiszterben mi volt, csak sejthető, vélhetően az angyali üdvözlet ábrázolása. Látható viszont mások mellett több újszövetségi jelenet: a menekülés Egyiptomba, a betlehemi gyermekgyilkosság, a lábmosás, az utolsó vacsora, Júdás csókja és a keresztre feszítés, a kálváriajelenet mindkét latorral. Érdekesség, hogy a latrok lelkét kicsi figura formájában jelenítették meg: a jobb oldali lelkét kis angyal tartja, míg a bal oldaliét ördög rángathatja, de ez csak feltételezés. Töredékesen látható a keresztről levétel, a sírba tétel és a feltámadás ábrázolása.

SZÓNÁL IS ÉKESEBBEN Az ablakok mellett, az orgona mögött három női szent, valamint egy tonzúrás szerzetes festett képe is előkerült, ezek azonban lentről alig láthatók, így nem ingerelhetik a freskók református templomi jelenlétét ellenzőket sem. – Úgy gondolom, az ellenkezés helyett mindig a békességet kell inkább munkálni. Ha hamarosan a helyére kerül az említett függöny, reménység szerint már senkit sem fognak zavarni a falon látható képek – bizakodik Jenei Károly, aki szerint ha valaki időt fordít rá, megláthatja a képek valódi jelentőségét. – Örültem annak, hogy a templom és az orgona felújításáért tartott hálaadó istentiszteleten résztvevők zöme viski volt. Délután, az énekes-orgonás bemutatón is szép számmal voltunk jelen. Utána sokan itt maradtak, és megengedték, hogy tőlem telhetően bemutassam nekik a képeket. Ezeken a finom munkákon még az indulatok is látszanak az arcokon. Ott van például Júdás csókja: talán nincs is az a szívet tépő prédikáció, amely ennél az ábrázolásnál jobban elmondaná, mi történt akkor a Gecsemáné-kertben – összegzi a lelkipásztor.  FOTÓ: MAKÓ ANDRÁS 2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 41

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

Karácsonyi arány(talanság)ok Űrhajósok sokszor számolnak be arról az élményükről, hogy amikor az űrkabin ablakából vis�szapillantanak a Földre, egészen felfoghatatlan számukra, hogy ebben az óriási univerzumban milyen parányi az a kék színű bolygó, amelyen élünk. Éppen idén volt ötven éve, hogy az ember először a Holdra lépett. Akkor, 1969-ben, számos államfő küldött üzenetet, hogy azokat az Apollo 11 asztronautái magukkal vigyék mikrofilm formájában egy szilikonkorongon, és elhelyezzék a Holdon. VI. Pál pápa a 8. zsoltárt küldte, amely valószínűleg még most is ott van a Nyugalom Tengerén: „Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?” Igen, ezzel a kicsi bolygóval, és különösen is ezzel a porszem emberiséggel Isten mindennap törődik. Ennek a törődésnek legfontosabb mozzanata pedig Betlehemben történt, amikor Isten maga is kicsivé lett azért, hogy minket naggyá szeressen. A karácsonyi történetben az arányok felborulnak, paradox módon a nagyot kicsinek, a kicsit nagynak érzékeljük. Mikeás próféta jól látja, hogy Isten arányérzéke egészen más, mint a miénk, amikor ezt írja: „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen.” (Mik 5,1) Máté evangéliumában Krisztus születésének bizonyító igéjeként találjuk meg újra ezt a próféciát, ám az idézet egy lényeges ponton eltér: „Te pedig, Betlehem (…) semmiképpen sem vagy a legkisebb…” (Mt 2,6). Akkor tehát Betlehem kicsi vagy sem? Jelentős vagy jelentéktelen? Talán a Heródes által megkérdezett papok és írástudók kínosnak érezték volna a király vagy a napkeleti bölcsek előtt beismerni ezt az aránytalanságot, ezért kozmetikáznak a prófécián? Vagy Máté evangélista hitvalló hangját kell itt meghallanunk, aki már ismeri a világ Megváltóját, ezért Betlehemet nem tudja kicsinek látni és láttatni? Akárhogyan méretezzük is Betlehemet, egy űrhajó ablakából szem-

42 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

NÉMETH ÁRON A szerző a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszékének adjunktusa

„

Egy Betlehemben született zsidó kisbaba, mindössze tizenkét tanítvány, egy pár száz oldalas könyv… Ezekben a kicsinységekben találta meg Isten annak eszközét, hogy minden ember üdvözüljön. És Isten ma is beéri a kicsivel. Tud használni egy kis méretű magyar reformátusságot, benne gyülekezetünket és a mi személyes szolgálatunkat. Mert Isten a kicsit képes naggyá szeretni.

”

lélve még New York is láthatatlanul parányi. Ha a pompás Jeruzsálemben, vagy akár „Bicske mezővárosban” jött volna világra a mindenség Teremtője, emberi érzék számára így is, úgy is aránytalan. Talán éppen ebben ragadható meg a karácsony üzenete és az egész üdvtörténet lényege, amely minden mozzanatában az aránytalan kegyelemről szól. Úgy tűnik, hogy a hatalmas Isten vonzódik a kicsihez. Úgy működik a világban, és úgy van jelen a világban, hogy a kicsit választja. A jelenléte köztünk nem mennyiségi, hanem minőségi. Ha nagy tervei vannak is, ezek eléréséhez sokszor beéri a legkisebbel, a legjelentéktelenebbel, a legkevesebbel. Egy Betlehemben született zsidó kisbaba, mindössze tizenkét tanítvány, egy pár száz oldalas könyv… Ezekben a kicsinységekben találta meg Isten annak eszközét, hogy minden ember üdvözüljön. És Isten ma is beéri a kicsivel. Tud használni egy kis méretű magyar reformátusságot, benne gyülekezetünket és a mi személyes szolgálatunkat. Mert Isten a kicsit képes naggyá szeretni. A kisgyermekben és a mustármagban is benne látja az Isten országát. Isten szeretete „mustármag-szeretet” – ahogyan Walter Lüthi svájci református lelkész fogalmazott –, mert vonzódik a kicsihez. Hideg téli éjszaka van, tiszta az ég, felnézek, és méricskélem a Holdat. Innen nézve elég kicsi, igaz, 384 402 kilométerre van tőlünk. Ez nagy távolság, a tizenöt éves autóm már feleennyi megtett kilométer után is csúnyán zörög. Vagy még sincs messze a Hold, hiszen a fénynek alig több mint egy másodperc megtenni ezt az utat. Miközben mármár belegabalyodom az emberi arányok sűrű szövevényébe, a Holdról eszembe jut a 8. zsoltár és az Isten aránytalan kegyelme, amely karácsonykor is megmutatkozott. A Hold a Teremtő nagyságát és dicsőségét hirdeti a Biblia szerint (Zsolt 148,3), és közben ott hever a felszínén a mondat, miszerint Isten kevéssel tette az embert kisebbé önmagánál. Aztán egy napon eljött a Földre, hogy közöttünk is a legkisebb legyen. Micsoda aránytalanság! 

| REFORMÁTUS ÉLET |

Együtt ünnepelni JEZSOVICZKI NOÉMI

Csak a szombat déli harangszó töri meg a csendet, amikor megállunk a nyugalmas kis falu domboldali mellékutcájában, Jármyék otthona előtt. A nagyváros zajához szokott embernek feltűnik a tiszta levegő és a békés hangulat. Mint később megtudjuk, a fővárosi házaspár tudatosan választotta lakhelyéül Tabajdot, hiszen alig egy órányira vagyunk Budapesttől, mégis távol az izgatott nyüzsgéstől és rohanástól.

Illemtudóan megnyomjuk a csengőt, habár nyitott kapu vár bennünket, majd felkaptatunk a lejtőn a házhoz, ahol két macska szalad elénk, hogy felelősségteljes házőrzőként meggyőződjenek róla, jó szándékkal jöttünk-e. Miután átjutunk az „ellenőrzési ponton”, Jármy Márton fogad a bejáratnál, és beljebb invitál. A házba belépve hamarosan kiderül, hogy a mások mellett a Reformátusok Lapját is előállító Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Nyomdai Üzletágának igazgatóhelyettese – amikor éppen nem kiadványok és újságok veszik körül – szabadidejében szívesen végez asztalosmunkát. A házban szinte minden bútor, a barátságos nappali nagy galériája és a terasz is az ő keze munkáját és kreativitását dicséri.

BUDAPESTRŐL A CSENDES FALUBA A Jármy házaspár tudatos választása volt, hogy a főváros zajától távol telepedjenek le. Márton tősgyökeres budapesti, az általános iskola után az újonnan induló Lónyay-gimnázium egyik első osztályában kezdte a tanulmányait. Aktívan sportolt, majd a nyomdászatot választotta hivatásának. Noémi

Szabadkán született, tizenkét éves korában költözött a családjával a fővárosba. Házasságkötésük után telepedtek le Tabajdon, a három gyermekük már ide, a békés Fejér megyei faluba született. Amíg Márton a lajosmizsei nyomda és a budapesti iroda között osztja meg a hétköznapjait, Noémi Tabajdon, egy kis műhelyben kézműves kecsketejes szappanokat készít. Az illatos natúrtermékekkel rendszeresen részt vesznek a budai gyülekezet által szervezett Egyháztáji vásáron is. – A Budapesti Műszaki Főiskolán ismerkedtünk meg, ahol Márton nyomdászatot tanult, én pedig kiadványszerkesztést. Így a szappanok csomagolását is mi magunk készítjük – árulja el Noémi. Márton nevetve fűzi hozzá: így legalább kamatoztatni tudja a főiskolán tanultakat. A többit úgyis az életben kell megtanulni: a kémiai részt, a keverési arányokat saját maga kísérletezte ki. A kecsketejhez kecskékre is szükség van. Arra, honnan jött az ötlet, Noémi így emlékezik vissza: – Amikor ideköltöztünk, újdonsült vidéki emberekként még nem volt semmilyen állatunk. Aztán amikor már nem jártam be Budapestre dolgozni, 2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 43

| REFORMÁTUS ÉLET |

44 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

| REFORMÁTUS ÉLET |

mert megszületett az első gyerkőc, arra gondoltunk, hogy jó lenne valamilyen jószágot tartani. Először vettünk egy kecskét, majd az egy kecskéből hamarosan több lett. Most éppen három anyaállatunk van, de volt idő, amikor a gidákkal együtt húsznál is többen ugráltak itt. Valamit kezdenünk kellett a sok kecsketejjel. Szóba került a sajtkészítés, de a gyerekek mellett nehéz feladat lett volna hétvégenként vásárokba vinni a portékát. Végül a szappan mellett döntöttünk, mert nem romlandó, így nem kell vele sietni. A beszélgetés közben a tejet adó patásokat is meglátjuk az ablakon keresztül. Mint kiderül, nem kellene az udvar azon részén lenniük, sőt, az ott sétáló példányok nem is mind tartoznak a Jármy-portához, csak éppen szomszédolnak: az egyiknek sikerült átrágnia magát a kapun. A kecskék hazaterelése még várhat, Noémi szerint egy kis nassolni való kukoricával könnyen a helyükre csalogathatók, így folytathatjuk a beszélgetést. A gyerekek – a szüleik szerint szokatlan – csendben és egyetértésben játszanak a másik helyiségben, nem akarják zavarni a felnőtteket. Kérésünkre azonban vonakodás nélkül csatlakoznak, és a vidám hangzavarban hamarosan megtudjuk, hogy mindegyiküknek van valami, amit kedvel vagy ügyesen művel. Botond, aki januárban lesz tizenhárom éves, fából lombfűrésszel kisebb dísztárgyakat készít, emellett pedig szaxofonozik. A tizenegy éves Eszter fuvolán játszik, valamint nagy lelkesedéssel – és a család szerint igen ügyesen – süt mindenféle finomságot, az ünnepi édességek nagy részét is ő fogja elkészíteni. Bence, a legkisebb – éppen ottjártunkkor ünnepeli a kilencedik születésnapját – pedig leginkább a sütemények elfogyasztásából veszi ki a részét, de ő is zenél, nemrég kezdett csellózni tanulni. A legkedvesebb foglalatossága azonban a legózás. Amíg a többiek előkeresik a hangszerüket, az emeleten megcsodáljuk a fiúk által épített várost, amelyhez a Mikulás nemrég remek helikoptert is hozott.

NE KÉNYSZERKÉNT ÉLJÉK MEG Jármyék a tabajdi református gyülekezetbe járnak, ahol Márton presbiteri szolgálatot vállalt, Noémi pedig, aki azelőtt katolikus vallású volt, az esküvőjük után konfirmált, és szintén a közösség aktív tagja lett. Mint mondja, a napokban éppen a gyülekezet naptárán dolgozik, de amikor valamilyen nyomdai munka adódik, abban is szokott segíteni. A gyerekek a közeli, bicskei katolikus általános iskolába járnak, de református hittant tanulnak. Noémi szerint az iskola tiszteletben tartja, hogy a Jármy gyerekek nem az ő felekezetükhöz tartoznak. – Amikor rá tudjuk venni őket, együtt megyünk vasárnaponként a templomba, de mivel itt, a faluban nem tartanak a felnőttekével egyidejűleg gyermek-istentisztelet, velük ez még nem annyira egyszerű vállalkozás. Néha elmegyünk Felcsútra, ahol tartanak vasárnap gyermekfoglalkozást, vagy például idén a gyerekek azt kérték, hogy karácsonykor menjünk el Bicskére, mert részt szeretnének venni a hittanos

csoporttal a műsorban. Ilyen „többlaki” módon próbáljuk azt megoldani, hogy járjunk istentiszteletre, de ne legyen bennük olyan érzés, hogy ez kényszer – osztja meg velünk a Jármy család hitéletének néhány részletét az édesanya.

CSALÁDI KARÁCSONY Azon már nem is lepődünk meg, hogy az ebédlőasztalon álló adventi koszorút Eszter készítette, a gyerekek meg is gyújtják a kedvünkért a gyertyákat. Időközben előkerülnek a hangszerek, megcsodáljuk a fuvolát és a szaxofont, majd Bence előveszi a focilabdát és a remek kapuskesztyűt, és megmutatja, milyen ügyeMIÉRT JÓ A KECSKETEJ? A kecsketejből készült élelmiszerek sokkal könnyebben emészthetők és kevesebb allergén anyagot tartalmaznak, mint a tehéntejből készültek. Mindemellett a bőrre is jó hatással van a kecsketej: magas az A- és D-vitamin tartalma, a benne található zsír megszünteti a bőrszárazságot, enyhíti az ekcémás tüneteket.

sen tud védeni. Közben az ablakon át az egyik házőrző macska les befelé, érdeklődve nézi, hogy mi történik idebent, nem akar kimaradni a jó hangulatú nyüzsgésből. Már nem is tűnik olyan bánatosan ködösnek az idő, mint amikor elindultunk Budapestről. Amíg a gyerekek a fotózás izgalmaival vannak elfoglalva, Márton elárulja, hogy Botond nem csak a kézműves dolgokban ügyes: két éve már a karácsonyi készülődésben, takarításban is segít a szüleinek, amíg a kisebbek a nagypapánál vannak Budapesten. Amikor pedig már minden készen van, szentestére hagyományosan összegyűl a család Tabajdon: a nagyszülőkkel és Noémi nagymamájával együtt ünnepelnek. A gyerekek zenélnek, és a megszokott karácsonyi fogások után természetesen asztalra kerülnek Eszter süteményei is. A kislány cukrász szeretne lenni, és már most tudatosan készül rá. Egy ismerősük neki ajándékozta a lecserélt sütőjét, így teljesen függetlenül is alkothat, amikor kedve támad. – És ez nekem nagyon jó – mondja mosolyogva az édesanyja. – Hát még nekem! – feleli rá Márton nevetve. – A mézeskalácsot azonban mindannyian együtt készítjük, közösen díszítjük – ­ avat be Noémi a családi hagyományokba. Hazaindulás előtt még megnézzük Noémi műhelyét, ahol mindent beleng az illóolajok finom aromája, megismerkedünk a különböző szappanokkal, a Márton által készített öntőformákkal és a speciális vágó-szeletelő eszközzel is. A zene még itt is megjelenik: ki gondolná, hogy elektromos gitárhoz való húrral lehet legjobban szeletelni a szappant? Botond biciklivel kíséri a műhelyig az autónkat, meglepő módon majdnem egyidőben érkezik velünk, majd miután elbúcsúzunk, újra felpattan rá. Mire beülünk a járműbe és elindulunk hazafelé, talán már otthon is van: a Mikulás bicikliskesztyűt hozott, és most jó alkalom kínálkozott kipróbálni.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 45

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

Örömhír-adások Evangélium és evangéliumok. A különbség nem csak az egyes szám és többes szám. Magyar nyelven így fejezhetnénk ki: örömhír és híradások. Máté, Márk, Lukács és János műve: örömhír-adás. Annak az örömhírnek a legkorábbi dokumentumai közé tartoznak, amely életben, mozgásban, növekedésben tartja a keresztyén egyházat. Az örömhír egységes az apostoli iratokban. A szívét kettős hitvallás alkotja: Jézus Krisztus meghalt, és a harmadik napon feltámadt. A négy 1. századi evangélium struktúráját is ez a két esemény adja. A keresztre feszítésre tett első utalásoktól egészen Jézus kivégzéséig és feltámadásáig – mindez a beszámolók bő egyharmadát-felét adja. Milyen jelentősége van ezekben a leírásokban Jézus születésének? Márk és János evangéliuma látszólag semmit sem mond arról, honnan származott Jézus, Máté és Lukács pedig mintha két különböző születés történetét mondaná el. Mennyire hasonlóan írják meg az evangélisták a kereszthalál előzményeit, majd a Golgota rettenetét! Meglepő, hogy ennyire eltérnek egymástól, amikor a betlehemi történésekről írnak. A feszültség legfontosabb oka valószínűleg arra vezethető vissza, amit az Evangélium és az evangéliumok különbségéről megértettünk. Az örömhír mindent meghatározó eseményeit, Jézus halálát és feltámadását az egyház első pillanattól fogva középpontba állította. Így annak bemutatása jóval az evangéliumok megírása előtt egységesült. Amikor viszont felmerült az igény, hogy a központi történéseket az evangéliumokban szélesebb összefüggéseikben mutassák be, szűkebb körökben őrzött hagyományokat is feldolgoztak a szerzők. Ezek más-más emlékeket őriztek, és így ha két evangélista másutt tájékozódott, valamelyest eltérő eseménysort írtak le. Ha azonban figyelmesen olvassuk az örömhír-adásokat, mást is észrevehetünk a leírásokban. Vannak mozzanatok, amelyek több evangéliumban is föltűnnek. Ezek arról tanúskodnak, hogy a történet gerincét itt is, ott is hasonlóképpen ismerték. József és Mária nevét, hogy a gyermekvárás első hónapjaiban még nem éltek házaséletet, a Szentlélek szerepét a fogantatásban, a Dávid családjába tartozást, a kettős, betlehemi és názáreti kötődést nem az evangélisták találták ki egymástól függetlenül. A kifejezésmód, például Lukács leírásában a

PATAKI ANDRÁS DÁVID A szerző budapest-Városligeti fasori lelkipásztor

„

Az evangélisták beszámolóinak minden pontján láthatunk apró eltéréseket. Az Evangélium bizonyos összefüggéseit hol egyikük, hol másikuk különösen is nyomatékossá akarta tenni. Ezeket a hangsúlybeli, megfogalmazásbeli különbségeket abban is láthatjuk, amit és ahogyan Jézus világra jöveteléről elbeszélnek.

”

héber–arám nyelvi formák gyakori megjelenése valószínűvé teszi, hogy ezeket a történeteket az első keresztyén nemzedék körében adhatták tovább. Azt is megfigyelhetjük, hogy még ha Jézus születése nem volt is elhagyhatatlan eleme az örömhírnek, az egyes híradásokban fontos szerepe van. Az evangélisták beszámolóinak minden pontján láthatunk apró eltéréseket. Az Evangélium bizonyos összefüggéseit hol egyikük, hol másikuk különösen is nyomatékossá akarta tenni. Ezeket a hangsúlybeli, megfogalmazásbeli különbségeket abban is láthatjuk, amit és ahogyan Jézus világra jöveteléről elbeszélnek. A születéstörténetet lejegyző két evangélista több, számára meghatározó összefüggést húz alá, amikor Jézus származásáról szól. Máté például sokoldalúan érzékelteti, hogy az evangéliumban az üdvösségnek az a története folytatódik, amely az Ószövetségben kezdődött meg. A prófétai idézetek mellett ezért jegyez le olyan eseményeket, amelyekben Mózes, Jákób, József, Dávid életének történései visszhangoznak. Ugyanakkor a jeruzsálemi passió árnyéka is felsejlik, amikor a templomi elit a félpogány uralkodóval együtt háborodik fel az ősi ígéretek beteljesedésének hírére. A Jézusban kapható szabadítás egyetemessége is látható a napkeleti bölcsek hódolatában. Lukács számára nagyon hangsúlyos az, hogy Jézus eljövetelében Isten maga irányítja az eseményeket, ő viszi véghez, amit előre kijelentett. Ez örömöt és magasztalást csal elő a résztvevők szívéből, ahogy oly sokszor az evangéliumban és folytatásában, a Cselekedetek könyvében. Pedig egyszerű, a korszakban lenézett embereket látunk: idős, gyermektelen papot a feleségével, fiatal leányt, pásztorokat, özvegyasszonyt. Isten dicsősége éppen úgy ragyog fel, hogy őket emeli fel, és általuk valósítja meg az ígéreteket. Az Evangélium, az alapvető üzenet az evangélisták szájából egységesen hangzik. Sajátos hangsúlyaikat, talán kisebb nyomatékkal, a többi apostoli iratban is felismerjük. Amikor azonban Isten ezt az örömhírt egyes emberekre bízza, a híradást hallgatva felfigyelhetünk a hírnökök egyéni hangszínére is. Így lesz a négy evangélium az egyetlen Evangélium megismerésének még gazdagabb, csodálatos eszközévé.  2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 47

| REFORMÁTUS ÉLET |

Folytatódik a lelki építkezé Stefán Attilával, a taksonyi gyülekezet fiatal lelkipásztorával beszélgettünk a gyülekezet adventjéről, a karácsonyi tévés közvetítésről, és arról, milyen tervekkel vágnak bele az új esztendőbe. Ezen a nyáron szentelték fel a taksonyi gyülekezet új otthonát, a Békesség Házát. Sikerült már belakni a központot? Igen, a közösség nagyon jól érzi magát az új otthonában. Azt tapasztalom, hogy a gyülekezeti tagok szívesen jönnek az istentiszteletekre és a csoportalkalmakra, beszélgetésekre is. Népszerűek a képzéseink is. Úgy tűnik, a Békesség Háza tényleg olyan közösségi központtá vált, amely sokaknak hasznos. Milyen képzéseket tartanak? Van felnőttkonfirmációs képzésünk, emellett nálunk is folyik a Tanúim lesztek! elnevezésű missziói tanítvány- és vezetőképzés, amely arra tanítja a résztvevőket, hogyan éljék meg a hitüket a hétköznapokban. Ezen a taksonyi mellett a szigetszentmárton-szigetújfalui új gyülekezet, illetve a tököli missziói egyházközség tagjai is részt vesznek. Néhány hete pedig a Református Fiatalok Szövetsége tartott nálunk regionális ifjúsági napot. Zsúfolt év van önök mögött, és még nincs vége: a Duna Televízió a Békesség Házából közvetíti majd a karácsonyi istentiszteletet. Mit szóltak a felkéréshez? A közösségünk meglepődött, és izgalommal áll a december 25-i alkalom előtt. A felkérés megtisztelő, nagyon készülünk a szolgálatra, főleg miután megtudtuk, hogy nyolcszázezres nézőszám várható. Nagy lélektani nyomás nehezedik ránk, hiszen nagyobb körben történik majd az evangélium továbbadása. Szeretnénk mindent úgy tenni, hogy Isten országának jó híre eljusson azokhoz is, akik a Kárpát-medence vagy a világ távolabbi részein követik az internet segítségével a közvetítést. Mióta tudják, hogy Taksonyból lesz a közvetítés? November utolsó hetében értesültünk róla. Nem sokkal később felkeresett minket egy forgatócsoport az MTVA-tól, bemutatkozó kisfilmet készítettek a gyülekezetről. Ezt várhatóan december 22-én, advent negyedik vasárnapján tűzik műsorra. Volt a tévéseknek valamilyen különleges kérésük? Csak annyit kértek, hogy férjünk bele az ötvenkilenc perc ötven másodperces időkeretbe. Egy normál istentisztelet bele is férhet ebbe, de egy úrvacsorás ünnepi alkalom esetében gondolkodnunk kell azon, hogyan formálhatjuk a liturgiát úgy, hogy ne lépjük túl a megadott időkeretet. Tudja már, hogy miről prédikál december 25-én? Még nem, valószínűleg valamilyen karácsonyi történetről… A 48 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

viccet félretéve: azt gondolom, hogy – mint minden karácsonykor – az üzenet adott: az Ige testté lett, Krisztus megszületett a Földre. Szerintem évről évre ezt az örömhírt kell átadnunk. Mindig az a kérdés, hogyan nyúljunk a témához épp abban a kulturális helyzetben, életszakaszban és szituációban, amelyben élünk. Ennek fényében a mostani prédikációt nehezebbé teszi, hogy nemcsak a taksonyi gyülekezetnek szól majd az igehirdetés, hanem azoknak az embereknek is, akik ezt az istentiszteletet velünk együtt élik át. Azért nem azt mondom, hogy nézik, mert bízom abban, hogy át is élik. Azért imádkozom, hogy Isten olyan gondolatokat adjon nekem, amelyek mind a gyülekezetnek, mind a nyolcszázezer nézőnek átadják az örömhírt. Hogyan készülnek az adventre és a karácsonyra? Idén tartjuk meg először az úgynevezett „adventi kihívás” programunkat. Hetente kétszer hajnalban imádságra gyűlünk össze a Békesség Házában. Visszatekintünk az elmúlt néhány napra és előre pillantunk a következő „adventi kihívás” napjáig. Kiderült: sokan igénylik, hogy legyen ilyenfajta lelki felkészülésünk is a karácsonyra. A célunk, hogy ne teljesen kikészülve, ellenkezőleg: feltöltődve érkezzünk meg az ünnepbe. Emellett kézművesklubot is szervezünk a gyerekeknek. Taksonyban adventi vásár is van, amelyen mi is részt veszünk, mert hisszük azt, hogy ahol jelen vagyunk, ott valamilyen módon Istent és az evangéliumot képviseljük. Tehát amellett, hogy a gyülekezet tagjai által készített termékeket áruljuk és gesztenyét sütünk, beszélgetünk is az emberekkel. Tudatosan készülünk arra, hogy minél több embert megszólíthassunk, mert úgy látjuk, hogy – amint jellemzően szerte Európában – Taksonyban most lelki nyitottság van: az adventi időszakban különösen befogadók az emberek. Milyen terveik vannak 2020-ra? 2020 a lelki építkezés folytatásának éve lesz. Azért kezdtük el a Tanúim lesztek! programot is, mert úgy érezzük, fontos, hogy a gyülekezet minden tagja újra és újra megtanulja, hogyan élje meg valóságosabban a hitét. Mert valójában nem önmagunkért vagyunk a Békesség Házában, hanem azokért, akik nincsenek itt közöttünk. Ezért nekünk, akik tanítványok vagyunk, folyamatosan tanulnunk kell, merre visz bennünket Jézus, mi a feladatunk. Én most azt tanultam meg Jézustól, hogy segítenem kell a gyülekezet megerősödését, hogy tudatosabban legyünk jelen a közösségeinkben: a településen, a családban, a munkahelyen, és ilyen módon adjuk tovább az evangéliumi örömhírt. A jövő év erről fog szólni.  HEGEDŰS BENCE, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| REFORMÁTUS ÉLET |

és Taksonyban „...az üzenet adott: az Ige testté lett, Krisztus megszületett a Földre. Szerintem évről évre ezt az örömhírt kell átadnunk. Mindig az a kérdés, hogyan nyúljunk a témához épp abban a kulturális helyzetben, életszakaszban és szituációban, amelyben élünk.” (Stefán Attila)

2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 49

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

„Hirdetek néktek nagy örömet…” Történt egyszer, hogy egy fiatalember csúnyán összeveszett a szüleivel. A veszekedésnek az vetett véget, hogy a fiatalember indulatosan becsapva az ajtót messze vidékre távozott. Hosszú hónapokig nem tudtak róla semmit, mígnem egyszer levél érkezett a szülői házba. A fiatalember írta, őszintén megvallva a szüleinek, hogy nagyon megbánta azt, ahogy akkor viselkedett, és szeretne hazamenni. Vonattal fog érkezni, és – mivel az állomás mellett volt a házuk – azt kérte, ha visszafogadják, tegyenek ki a drótkötélre három fehér zsebkendőt. Ez lesz a jele megbocsátásuknak, ha ezt nem látja, nem megy haza. Nagy izgalommal készült a találkozásra, és amikor közeledett hazafelé, megdöbbenve látta, hogy nem három fehér zsebkendőt, hanem három fehér lepedőt lenget a szél. Egyszerre elszállt belőle a szorongás, és boldogan kopogtatott a szülői ház ajtaján, ahol örömmel fogadták. Karácsonykor is hasonló történt. Mi is érkezőben vagyunk „az idő vonatán”, talán fáradtan, csüggedten, kérdésekkel tele, és most – képletesen szólva – ez a pár sor szeretne az a drótkötél lenni, amelyen három fehér lepedő leng 2019 karácsonyán, ezt az örömüzenetet tolmácsolva: „...üdvözítő született ma nektek…” (Lk 2,11) A három lepedő mint jel közül az első a karácsonyi örömüzenet áldása. Amikor a karácsonyi történet leírása szerint az angyalok közeledtek a pásztorokhoz, első szavuk ez volt: ne féljetek! Minden igazi öröm nagy áldása, hogy felszabadít. Aki örül valakinek vagy valaminek, az nem fél. Felmerülhet a kérdés, miért pont a pásztorok voltak az elsők, akik számára Isten hírül adta a karácsonyi örömhírt, hiszen a pásztorok akkor is, ma is eléggé egyszerű emberek voltak. Bizonyára azért, mert ők voltak azok, akik éjszaka is ébren őrködtek nyájaik mellett, amikor a világ aludt körülöttük. Ma is sok az „ébren alvó” ember, akik érzéketlenek a lelki-szellemi jelenségek iránt, és ma is azok hallják meg elsősorban a karácsonyi örömhírt, akik ébren vannak lelki értelemben is. Lehet azonban e hírül adásnak jelképes értelme is. Az Ószövetség világában Isten gyakran jelenik meg úgy, mint népének pásztora, és ebben a képben elsősorban jóságát, hűségét és oltalmazó szeretetét emelik ki. Ez a kép teljesedett ki Jézusban: ő a jó pásztor, aki összegyűjti a szét-

KOVÁCS MIHÁLY A szerző nyugalmazott esperes

„

Amikor a karácsonyi történet leírása szerint az angyalok közeledtek a pásztorokhoz, első szavuk ez volt: ne féljetek! Minden igazi öröm nagy áldása, hogy felszabadít. Aki örül valakinek vagy valaminek, az nem fél.

”

szóródottakat, és utánamegy az elveszettnek (Jn 10,11–15). Isten hazaváró szeretetének másik jele a karácsonyi örömhír tartalma. Az a jó hír, amely egy gyermek születéséről szól. Minden családban, ahol gyermeket várnak, a születés jó hír. Ez a gyermek nagyobb, mint egy család öröme, Megtartó. Ez Jézus, aki azért jött, hogy e világot megtartsa. Nem arra törekedett, hogy önmagát megtartsa mások ellenére, hanem feláldozta saját életét a Golgotán. Halála és feltámadása pecsételte meg Istentől nyert küldetését, aki pedig hisz őbenne, azt üdvösségre, örök életre tartja meg. Ez a jó hír az egész világ számára szól. A karácsonyi örömhír harmadik nagy üzenete: minden nagy örömnek van következménye. A pásztorok elindultak, és meggyőződtek a hír igaz voltáról, továbbadva azt, „amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek” (Lk 2,17–18). Egy jel vezette őket, és ők ennek engedelmeskedtek. Ilyen jelek ma is körülvesznek minket. Templom, amely mellett esetleg naponta elmegyünk, harangszó, amely megérint, egy váratlan ajándék, de lehetnek belső jelek is: egy-egy vers, baráti szó, simogatás. A pásztorok a karácsonyi örömhír első bizonyságtevői, mert a rendkívüliről, a meglepőről beszélni kell. Napjaink rohanó világában előfordul, hogy nagy ünnepeinkre is rátelepedik a megszokás. Elhangzik az ismert jókívánság, és fehér asztal mellett családi körben ünneplik „a szeretet ünnepét”, amelynek elmaradhatatlan része egymás megajándékozása. Sok helyen azonban elfelejtik, hogy karácsonykor a legnagyobb ajándékot Isten adta: egyszülött Fiát, aki által nyilvánvalóvá lett az emberek iránti szeretete, „…hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Ennek részesei lettek a pásztorok: „…felkerekedtek, és meg akartak győződni a valóságról. Meg is találták a gyermeket ott és úgy, ahogy azt Isten küldötte mondta. Ez a becsületes magatartás: teljes bizonyosságra vágyni, és nem sajnálni a fáradságot, elmenni Jézusig.” (Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja) Induljunk el ezt az angyali szózatot meghallani mi is, a templomban hallva róla, majd onnan elindulva a boldog megtapasztalást sugározva mások felé is. Így lehetünk a karácsonyi örömhír boldog részesei és bizonyságtevői.  2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 51

| INTERJÚ |

Megszállás, segítségnyújtás, szabad akarat T. NÉMETH LÁSZLÓ

– A szovjetek megszabadították az országot a német megszállás és a nyilas terror alól, de szabadságot nem hozhattak, mert az nekik sem volt, így újabb megszállás alá került az ország – fogalmaz Márai Sándort idézve Bognár Zalán történész. A Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető docensével az 1944. év végének és a következő év elejének eseményeiről beszélgettünk.

Hetvenöt évvel ezelőtt Magyarország hadszíntérré vált. Mennyire voltak jelentős harcok hazánk területén? Valóban hadszíntérré vált az ország 1944-ben, mégpedig az egyik legjelentősebb hadszíntérré, hiszen Magyarország geopolitikai helyzeténél fogva kiemelt helyzetben volt. Így például hazánkban volt a második világháború második legnagyobb páncélos csatája, a tiszántúli páncélos csata, majd Budapestnél volt a világháború harmadik leghosszabb városostroma. A németek 1945. március 6-án a Dunántúlon indították az utolsó nagy offenzívájukat, a Tavaszi ébredés hadműveletet, amikor már Berlin előterében voltak a szovjet csapatok. Miért harcoltak akkor még itt ilyen intenzitással? 52 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

Elsősorban azért, mert a zalai olaj létfontosságú volt a német haderő számára. A német katonai-politikai vezetés Magyarországot Németország előterének tekintette, ezért itt akarták megvédeni Németországot. Magyarország azért sem tudott kilépni a háborúból, mert a németek egyedül Magyarországot szállták meg, Romániát, Finnországot és Olaszországot nem. Utóbbi északi, az angolszászok által el nem foglalt részét csak annak a háborúból való kilépése után szállták meg. A szovjet csapatok 1944 nyarának végén érkeztek meg Magyarországra. Igen. Hazánk határát a Keleti-Kárpátoknál 1944. augusztus 26-án lépték át, és ott, a Székelyföldön rögtön azután elkezd-

| INTERJÚ |

„A nehéz történelmi időszakok is arra tanítanak minket, hogy a történelem Ura szabad akaratot adott az embereknek, akik dönthetnek, hogy melyik oldalra állnak. A szabad akaratnak, a jó és rossz döntéseknek tehát vannak jó és rossz következményei, Isten pedig a munkatársaiként akar látni bennünket.”

ték kényszermunkára vinni az embereket. A magyarországi harcok hét és fél, a kényszermunkára hurcolások pedig kilenc hónapig tartottak. Még 1945. május 30-án is tömegesen vitték az embereket – amikor Európában már három hete befejeződött a háború. A Budapest hadművelet száznyolc napig húzódott el, és miután bekerítették a fővárost, a katlancsata ötvenkét napig tartott. Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy Franciaország 1940-ben kevesebb ideig tartotta magát a németekkel szemben. Hogyan érintette a lakosságot az, hogy testközelből találkozott a háborúval? A Vörös Hadsereg elől menekültek az emberek, hiszen a szovjetek atrocitásairól gyorsan terjedtek a hírek. A lakosság gyalog vagy szekerekkel vonult keletről nyugat felé. Ráadásul a Szálasi-puccs, vagyis 1944. október 16. után már kiürítési parancs is elrendelte, hogy nyugatra kell menni a szovjet csapatok elől. Tömegesen hurcolták el a polgári lakosságot, és erő-

szakoskodtak a nőkkel, lányokkal. Nyíregyházáról például több mint kétezer civilt vittek el a szovjetek, ennek fő oka az volt, hogy a várost csak másodszorra tudták véglegesen elfoglalni. Dunaharaszti német nemzetiségű lakossága azért menekült meg az elhurcolástól, mert elhagyták a települést, és nem volt kit elvinni. A szomszédos Taksonyból viszont mintegy nyolcszáz embert vittek el. Szabó Imre budapesti esperes visszaemlékezésében leírta az akkori általános hangulatot: éjszaka sikoltozások voltak, a szovjet katonák nőket, órákat és szeszes italt kerestek, tömeges erőszakolások és lopások történtek. Márai Sándor fogalmazta meg, hogy a szovjetek megszabadították az országot a német megszállás és a nyilas terror alól, de szabadságot nem hozhattak, mert az nekik sem volt, így újabb megszállás alá került az ország. A megszállók viselkedésében volt különbség? A két totális diktatúrának rengeteg áldozata volt, szemben álltak a keresztyénséggel, mindkettő sátáni diktatúra volt. A hetvenöt évvel ezelőtti szovjet megszállás atrocitásai az egész társadalmat érintették: válogatás nélkül mindenkit, zsidókat, antifasiszta ellenállókat is elhurcoltak, ha kellettek a tervszámokban meghatározott létszámok feltöltéséhez. Azonban a deportálások itt, Európában elsősorban a németeket és a magyarokat érintették. Így egyfajta német–magyar sorsközösség alakult ki. A szovjetek nemcsak a németeket, hanem a magyarokat is meg akarták büntetni. Sztálin már 1943. március 23-án kijelentette Edennek, a brit külügyminiszternek: „Magyarországot meg kell büntetni!” 1943 végén Teheránban már arról beszélt, hogy nemcsak anyagi, hanem élő munkaerőből álló jóvátételre is számot tart. Miért kellett a Szovjetuniónak a munkaerő? A Szovjetunióban már a két világháború között hatalmas éhínségek voltak, hiszen az egész rendszert a gazdasági irracionalitás jellemezte. Milliók haltak éhen a Volga mentén, és mintegy hétmillió embert éheztettek halálra Ukrajnában. Az ország a második világháború idején huszonhét-harmincmilliós emberveszteséget szenvedett el, és több mint tizenegymillióan szolgáltak a hadsereg kötelékében. Így óriási munkaerőhiány keletkezett, és a veszteségeket nemcsak a németek okozták, hanem részben maguk a szovjetek is, ugyanis a saját visszavonuló katonáikat lelőtték. A kényszermunkatáborok már a szovjet rendszer kezdetétől léteztek, és mindig a mennyiségi szempont volt a döntő. Másrészt a rendszer sajátossága volt a folyamatos hazugság. Amikor hazánkba bejött a Vörös Hadsereg, akkor azt mondták, hogy nem akarják megszállni az országot, a németek ellen harcolnak. Ezért sok magyar is nagy várakozással volt a szovjetek iránt, de később többen kiábrándultak. Az emberek december végén általában az ünnepre készülnek, de 1944 telére a Dunántúl is hadszíntér lett. 2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 53

| INTERJÚ |

A főváros körül szenteste zárult be a gyűrű a budai oldalon. Budapest keleti felén már november elején megjelentek a szovjet csapatok. Sztálin október 28-án adta parancsba Malinovszkij marsallnak, hogy másnap indítsa meg a támadást, és menetből foglalja el a magyar fővárost. Már november 7-ét Budapest elfoglalásával szerették volna ünnepelni. Ehhez képest csak 1945. február 13-ára sikerült elfoglalni a magyar fővárost. Az emberek karácsony előtt vásároltak, az ünnepre készültek, és nem arra, hogy a Dunántúlon is megjelenik a Vörös Hadsereg. A lakosság nehezen fogta fel, hogy a harcok a fővároshoz is elértek. Majd az emberek az óvóhelyekre vonultak, ahol a hosszú ostrom alatt éheztek, de segítettek egymásnak, hogy túléljék ezeket a heteket, amikor senki nem volt biztonságban. Karácsony előtt megkezdődtek a szervezett elhurcolások is. December 22-én jelent meg a 2. és a 3. Ukrán Front 0060-as parancsa, amely alapján a „németeket” tömegesen vitték el az országból. Valószínűleg szándékos volt az időzítés, hiszen a szovjetek tudták, hogy a családi ünnep alkalmas lehet arra, hogy az embereket otthon találják. A kiírás szerint a német származású férfiakat és nőket a front mögötti munkára vitték volna, de valójában többéves kényszermunkára hurcolták el őket a Szovjetunióba – és nem csak a német származásúakat. Tizenötnapi élelmet írtak elő számukra, és váltóruhát is kellett vinniük. Központilag meghatározták, hogy mennyi emberre van szükségük. Ezért nem csupán a német felmenőkkel is rendelkezőket vitték el, hanem rengeteg magyar nevű, nemzetiségű lakost is elhurcoltak. Ónodon például a szovjet parancsnok utasította a főszolgabírót, hogy írja össze a német lakosságot. Ő jelezte a tisztnek, hogy ez színmagyar település. Másnap a főhadnagy elvitette az „r” betűre végződő nevűeket, mondván, hogy Hitler neve is „r”-re végződik. Így vitték kényszermunkára a Pintér, Kádár, Bognár, Csiszár, Molnár vezetéknevűeket – mert az előírt létszámot teljesíteni kellett. Mennyi embert vittek el kényszermunkatáborba? Mintegy egymillió embert hurcoltak el a korabeli, közel tizenötmilliós Magyarországról, akiknek kétharmada katona, egyharmada civil volt. Közülük csak 682 ezer magyart tartottak nyilván a Szovjetunió GUPVI táboraiban, ők voltak azok, akik elérték a céltáborokat. Sokan már a magyarországi vagy a romániai fogolytáborokban, vagy a kiszállítás közben életüket vesztették, és csak a magyarországi (hadi)fogolytáborokból elengedtek száznegyvenezer főt. Ha útközben a szökések miatt nem volt meg a létszám, az útba eső településeken fogtak el embereket, ugyanis bárkit bárkivel ki lehetett cserélni, az elfogottak csak létszám szerint voltak nyilvántartva. Például amikor az egyik fogolyszerelvény Brassóban megállt, és kiderült, hogy hetvenhat fő hiányzik, a váróteremben összeszedett emberekkel és a román vasutasokkal, mozdonyvezetőkkel 54 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

pótolták a hiányzó létszámot. Kárpátalján a 0036-os parancsot adták ki még novemberben, ami csak a magyar és német férfiakra vonatkozott. Itt háromnapi munkáról beszéltek. Sok református lelkipásztor ment volna a foglyokkal, de Forgon Pál leírta, hogy azt mondták neki, a lágerben nincs szükség papokra. Ő azt is megfogalmazta, hogy a lágerekben több református ember hunyt el, mint a második világháború alatt. Gulácsy Lajos, Horkay Barna és Zimányi József sorsát is ismerjük: őket nem „hadifogolyként”, hanem később, már politikai elítéltként a GULÁG lágereibe hurcolták el. Noha a szovjetek „málenkij robot”-ról, néhány napi munkáról beszéltek, a foglyok nagy része soha nem térhetett haza. Azért is mondták ezt, mert így nem lázadtak, nemigen próbáltak szökni. Sára Sándor egyik filmjében egy nyolcgyermekes beregdaróci asszony mondta el, hogy el akarta bújtatni a férjét, aki azonban elment, és soha többé nem tért vissza. Az év végén politikai változások is következtek. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány összetételéről Sztálin utasítására Moszkvában döntöttek 1944. december elején. Az új kormányzat jogforrásának megteremtése csak színjáték volt: bár hivatalosan az Ideiglenes Nemzetgyűlés választotta meg a kormányt, valójában már előre eldöntötték a névsort Moszkvában. Az is ott dőlt el, hogy nem Szeged, hanem Debrecen lesz az ideiglenes kormány központja.

| INTERJÚ |

A Málenkij Robot Emlékhely a ferencvárosi vasútállomás mellett, a 75 éve kezdődött tömeges elhurcolásokra való megemlékezés után, 2019. november 25-én este

EMLÉKEZÉS AZ ORSZÁGHÁZBAN

Az ítélet nélküli tömeges elhurcolások hetvenöt évvel ezelőtti kezdetére emlékezve a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján, november 25-én Gupvi, gulág – magyarok a szovjet lágerbirodalomban címmel rendeztek konferenciát. Az Országház Felsőházi termében tartott tanácskozást Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke és Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériumának közigazgatási államtitkára nyitotta meg. Mások mellett előadást tartott Bognár Zalán, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságának elnöke is.

Szimbolikus helyen, a Kollégium oratóriumában ült össze az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Igen, ahol a Habsburg-ház trónfosztása is zajlott 1849-ben. Zsedényi Béla, a nemzetgyűlés elnöke Ézsaiás-idézettel kezdte az ülést: „A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!” (És 9,2) Az akkori politikusok túl nagy várakozással voltak afelől, hogy a háború végével jobb kor jöhet. Elhitték mindazt, amit a szovjetek mondtak, hiszen akkoriban az adott szónak nagy becsülete és ereje volt. Jelentős református személyek is bekerültek a nemzetgyűlésbe, mint például Révész Imre, Juhász Nagy Sándor, később Nagy Ferenc, Tildy Zoltán és Bereczky Albert. A második világháború említett eseményei hetvenöt évvel ezelőtt történtek. Mi van ma a köztudatban erről az időszakról? Azt tapasztalom, hogy az elmúlt évtizedekben nem történt nagy elmozdulás az ismeretek terén. A mai történelemkönyvek nagy részében nem szerepel a „málenkij robot”, ha igen, akkor az is előfordul, hogy rossz az értelmezése. A használt idézőjel is mutatja, hogy nem kicsi munkáról volt szó, hanem bizony hosszú évekig tartóról. Keveset foglalkozunk ezzel az időszakkal, pedig ami akkor kezdődött hazánk történelmében, annak máig erőteljesen érezzük a hatásait. Sztálin megtévesztő tervének az is része volt, hogy kezdetben visszafogta a magyar kommunistákat. Így az Ideiglenes Nemzeti Kormányról úgy tűnt, mintha a szovjetek nem szólnának bele a magyar belpolitikába, azonban a legfontosabb miniszteri tárcákat és kulcspozíciókat a kommunista párt kapta. Előre megvoltak a forgatókönyveik? Igen. Erre az egyik példa, hogy a földművelésügyet is a kommunista párt kapta, nem a kisgazdapárt vagy a parasztpárt, mert mielőbbi földosztásra készültek, és azt akarták, hogy a földosztást a lakosság a kommunista párthoz kapcsolja, az ő népszerűségüket növelje. A szovjetizálás tehát terv szerint ment végbe, csak az volt a kérdés, hogy mennyi idő alatt. Magyarországnak esélye sem volt a demokratikus fejlődésre, mert a Szovjetunió ezt nem engedte, hiszen a rendszere a terrorra és az elnyomásra épült. Sokat beszélgettem Gulácsy Lajos egykori kárpátaljai püspökkel, aki a kilencvenes években mondta nekem, hogy őneki a lágerparancsnok azt mondta, ott fog elpusztulni, és az Isten sem fogja megmenteni, mégis ő még él, de hol van már a Szovjetunió. A nehéz történelmi időszakok is arra tanítanak minket, hogy a történelem Ura szabad akaratot adott az embereknek, akik dönthetnek, hogy melyik oldalra állnak. A szabad akaratnak, a jó és rossz döntéseknek tehát vannak jó és rossz következményei, Isten pedig a munkatársaiként akar látni bennünket.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 55

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

Örüljünk együtt az angyalokkal! Már 1945 karácsonyán megragadta figyelmemet Szenci Molnár Albert egyik prédikációja az angyalok karácsonyi énekéről. Így kezdődik: „Nem kezdhetjük jobban karácsonyi prédikációnkat, mintha csodálkozva magasztaljuk az Istennek az üdvözítő kegyelmét és dicsérjük a magasságosnak nagy nevét, főként azért, mivel az angyalok e nap előtt való éjszakát énekléssel kezdték és ünnepnek szentelték.” Az angyalok énekét azért magyarázza, hogy tanuljuk meg utánuk mondani, velük énekelni és velük együtt megérteni, mit hozott nekünk az újszülött király, miért kell szívünknek örvendeznie. Énekük méltó a karácsony ünnepének magyarázatához. A világ kezdetétől fogva ugyanis soha senki sem hallotta, hogy az angyalok énekeltek volna. Szóltak az Ótestamentumban, de hogy énekeltek volna, azt sehol nem olvassuk a Szentírásban. A pásztorok, akik hallgatták a mennyei éneket, boldogok voltak. Boldogok vagyunk mi is, akik a szívünkbe fogadjuk ezt az éneket, és magunk is mondjuk: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2,14) Szenci Molnár az éneklés okait igyekszik megmagyarázni, hogy Isten az ő Fia születését miért nem csak egy angyal által hirdette meg az embereknek, miért énekeltette angyalainak seregével. Ezzel Isten azt akarta megmutatni, hogy milyen nagy szeretettel szeret minket, embereket. Gábriel angyal karácsonyi prédikációt tart, és sok ezer angyal énekel mellette: örvendeznek és vigadoznak. Isten azt akarja, hogy mi is olyan örömmel fogadjuk az újszülött gyermeket, amilyen nagy örömmel a mennyei Atya nekünk ajándékozta. Az angyalok Istennek énekelnek, és dicsérik dicsőségét, de nekünk is énekelnek, örvendeznek, és nekünk hirdetik az újszülött gyermeket mint Isten

56 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

SZENCZI LÁSZLÓ

„

Örvendezve hirdetik nekünk az angyalok a nagy jótéteményt, amelyet az Isten az ő Fiának küldésében nyújtott és ajándékozott nekünk, és amelynek neve: békesség. Az angyalok serege békességet hirdet, Gábriel pedig az örömről prédikál. Ezek szépen egyeznek egymással, mert a szív öröme a lelkiismeret békességéből származik. Az e világi örömök elmúlnak, de az Istennel való békességből származó öröm nem múlik el soha.

”

jótéteményét. Ezt éneklik: „Dicsőség a magasságban Istennek!” Ezáltal látjuk, hogy Isten igazmondó. Ígéretei szerint Fiának Betlehemben kell megszületnie, szegény és megvetett állapotban jön el. Születésében megmutatkozik Isten jóvoltának és irgalmasságának dicsősége, ez készteti az angyalokat éneklésre. Örvendezve hirdetik nekünk az angyalok a nagy jótéteményt, amelyet az Isten az ő Fiának küldésében nyújtott és ajándékozott nekünk, és amelynek neve: békesség. Az angyalok serege békességet hirdet, Gábriel pedig az örömről prédikál. Ezek szépen egyeznek egymással, mert a szív öröme a lelkiismeret békességéből származik. Az e világi örömök elmúlnak, de az Istennel való békességből származó öröm nem múlik el soha. Az angyalok megmutatják, honnan érkezik ez a békesség és öröm nekünk, szegény bűnös embereknek. Ezért éneklik, hogy az Istennek jó akarata volt hozzánk. Ő minket érdemünk nélkül szeretett, mert ez volt az ő akarata, ahogyan meg van írva: „Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint…” (Ef 1,5) Ez a mi üdvösségünk fő oka, és ennek megmutatásával hálaadásra, egymás iránti szeretetre intenek az angyalok. Mert ha Isten így szeretett minket, akkor nekünk is szeretnünk kell egymást. Egymással ki-ki jót tegyen, bocsássa meg barátja vétkét, felebarátja iránti szeretetével bizonyítsa Isten iránti szeretetét. Aki ezt cselekszi, az nemcsak ideiglenes, hanem Krisztussal örökké örvendetes karácsonyt ünnepelhet az örök boldogságban. Így születik meg mibennünk Krisztus. Ahol pedig ő megszületik, ott elkezdődik a karácsonyi öröm, az üdvösség, az élet és a dicsőség. Kívánom, hogy sokak szívében szülessen meg Krisztus, sokan értsék meg az angyalok karácsonyi énekét, és ez tegye teljessé a karácsony igazi örömét. 

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

Emily Dickinson karácsonyi levele PETRŐCZI ÉVA

Az 1830-as esztendő adventjén, puritán ősök utódaként jött a világra az új-angliai Amherst városában Emily Dickinson, az angol nyelvű vallásos költészet tizenkilencedik századi megújítója. A magányosan, visszavonultan élő, sokat betegeskedő hölgy lírájában Isten valamiképpen mindig apaszerű főszereplő. Emily, aki sokat szenvedett apja, Edward Dickinson ügyvéd és massachusettsi politikus ridegségétől és a saját kapcsolatteremtési nehézségeitől, csak ezzel a „családias” Jézus-képpel tudta átvészelni ötvenöt évig tartó élete legkeservesebb időszakait. Továbbá barátainak küldött és tőlük kapott levelek tömegével. Ezek a gazdag tartalmú, változatos, a korabeli hitéletről, jeles prédikátorokról mindig színes beszámolókat kínáló episztolák bővelkednek a karácsonyi epizódokban. Közülük talán az a legszebb, amelyet 1859 decemberében küldött a részben biblikus nevű Josiah Gilbert Hollandnak és családjának. Ez a jeles férfiú, orvosi végzettséget és valamelyes gyakorlatot is szerzett, ugyanakkor a Dickinson kisasszony által sokat forgatott Springfield Republican című lap főszerkesztője volt. Szép ráadásként pedig ismert költő és regényíró, „A levegőben száll egy dal…” kezdetű népszerű metodista ének szövegének szerzője. Néhány sor az 1859 karácsonyára a Bowles családnak küldött Emily Dickinson-levélből: „Szeretnék köszönetet mondani a drága Mrs. Bowlesnak a kis könyvért, noha az arcom ég a szégyentől, hogy olyan gyakran írok Önöknek. Elvégre a »mezők liliomaiban« is van méltóság… Austin (Emily bátyja) távol maradt ma délután az istentiszteletről, s én... (hazatérve) azt tapasztaltam, hogy javában az én karácsonyi ajándékomat olvassa… Remélem, hogy az atyák hite (itt Amerika első puritán telepeseire, a zarándok atyákra céloz) nem

viselt bakancsot, és nem hurcolászott sötétkék esernyőket… Nagyon hideg van ma, de az ablakpárkányon mohából és páfrányból összeállított csokrok zöldellnek… Hatalmas hó van, (…) amitől a fák annyira lehajlanak, hogy összezilálják a hajamat, amikor átkelek a hídon. Azt hiszem, ebben az évben nem is lesz tavasz, annyira eltűntek a virágok. Legyen a szívünkben tavasz, s ne törődjünk az orchideákkal! (…) Kérem, fogadják szeretetemet, anyámét és Vinnie-ét (Emily lánytestvére). Carlo (Dickinsonék kutyája) egy barna puszit küld, a cica egy szürke-fehéret mindegyik gyereknek. Kérem, most, hogy ennyit írogatok, hadd legyek az Önök lámpagyújtogatója, hogy ne érezzem az életemet hiábavalónak. Drága Mr. Bowles, Mrs. Bowles, kedves Sally, Sam és Mamie, minden szem csukódjék le most, hogy áldást mondhassak a ház népére! Szeretettel: Emily” Mindazok számára, akik nem otthonosak Emily Dickinson versei és levelei világában, szeszélyesnek és csapongónak tűnhetnek 1859-es karácsonyi levelének részletei. Van itt mentegetőzés – igaz, bibliai utalással – a túl gyakran küldött levelek miatt, azután finom irónia az amhersti templomba járó népek, a kései puritánok megrögzött szokásait csipkedve. Továbbá a költőnő szenvedélyes virág- és növényszeretete és a tavasz iránti, türelmetlen sóvárgása. Megfejelve a gyermektelen létére is gyerekrajongó szerző kedves tréfájával, amikor háziállatait emlegeti. Az igazán karácsonyi tartalom azonban, mint a szöveg „egére” kitűzött betlehemi csillag, a levél végén található. Megrendítő, ahogyan a népes és vidám Bowles család „lámpagyújtogatójául” ajánlkozik, majd búcsúzáskor áldást kér mindnyájukra. Érdemes elgondolkodnunk ezen, amikor zaklatottan szaladgálunk ajándékok után, és azon aggódunk, kinek-kinek örömet tudtunk-e szerezni. A tárgyak ideges felhalmozása helyett a méltó karácsonyozásnak aligha lehet, aligha van szebb módja, mint az idézett levélben fellelhető két lelki ajándék: az, hogy szeretteinknek „világítsuk be” a téli napokat és egész életüket, s kérjünk rájuk áldást. Köszönjük, Emily, nagyon szép és örök karácsonyi lecke ez most is, éppen százhatvan esztendő múltán.  2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 57

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

„…a világ őt követi” „Ezek az udvari embereid pedig mind lejönnek hozzám, leborulnak előttem, és ezt mondják: Menj ki te és az egész nép, amely téged követ!” (2Móz 11,8); „A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!” (Jn 12,19). „A képzelet is elfárad, ha követi őt rövid életének állomásain” – írja Petőfiről Rákos Sándor. „Marad még mindig leginkább az ideogramma, valamint levelezés olyas jóbaráttal, aki az író műveit olvassa, őt követi, vagy valami módon szellemiekben – szerkesztő, kiadó, lektor – segíti” – fejtegeti a műfordítás kérdéseit elemezve Tandori Dezső. A „követ” ige az említett példákban azt jelenti, hogy valaki magatartásában valakihez igazodik; valakinek a példája vagy útmutatása szerint cselekszik; a nézeteit, tanácsát követi, vagy – átvitt értelemben – valakinek a szellemében tevékenykedik. Illetve: huzamosabb ideig figyeli valakinek a tevékenységét. Újabban e gazdag jelentéstartományú szavunk „jól megkapja” számos nyelvhasználótól a maga „be-” igekötőjét… Példák: „Mi értelme annak, ha valaki bekövet egy-két napra?” (értsd: valamely közösségi oldalon követi az illető profilját); valaki „beköveti” valakinek a közösségi oldalát (értsd: feliratkozik internetes oldalra), „beköveti és like-olja a vidiket” (értsd: követi a videókat, illetve tetszésnyilvánító jelet tesz). Ekképp „sorstársává” vált a követ például a sír vagy az alszik igénknek („besír”, „bealszik”), és létrejött jó néhány felesleges, homályos jelentésű igekötős ige. Felesleges, mert a bekövet az idézett esetekben nem jelent többet, mint a követ, s nem világos itt az igekötő szerepe. (Igaz, újabban felbukkant már a neten a „kikövet” ige is. Ám ennek a logikája nagyjából annyi, mint a felöltözik helyett használt „leöltözik” vagy a felgyújt ellenében alkalmazott „felolt” szónak.) A Czuczor–Fogarasi-féle A magyar nyelv szótára (1862) számon tartotta a bekövet ige egy logikus használatát: „a valahová menőt nyomban az illető helyre kíséri, bekísér”. 

Függőleges: 1. Szolmizációs hang. 2. Részben megzavar! 3. A szerszámra fogót erősít. 4. A Toyota egyik típusa. 5. Tájnyelvi sajátosság. 6. Zselic páratlan betűi. 7. Ezüst vegyjele. 8. Asztalos szerszám. 9. ÚIV. 10. Amely személyek. 11. Az alvás ideje. 12. Prágai agyagszobor. 16. Az idézet második sora (Z, K, L, K, K). 17. Meggyőződéssel állít. 19. Rövid férfikabát. 21. Ebben őrizték a Tízparancsolat két kőtábláját. 24. Szerves anyag nedves helyen bomlik. 26. Baranya megyei település. 27. Spanyol kisváros Pontevedra tartományban (MEIS). 30. Pálmaborból erjesztett pálinka. 32. Észt falu Tartu megyében (LAEVA). 34. Eper egynemű betűi. 36. A közelmúltat idéző divathullám. 38. Olimpiai bajnok úszó (Attila). 41. Szezon. 42. Asszonynév képző. 45. Figyelmeztető fényt adó szerkezet gépjárművön. 48. Rózsa jelentésű szilikátásvány. 50. Műsort sugároz. 52. Somogy megyei kisváros. 55. Mennyei lény az Ószövetség könyveiben. 57. Jordánia egyetlen tengeri kikötővárosa. 58. Élőlény. 59. Gyümölcspárlat a Balkán-félszigeten. 61. Összetételekben fával való kapcsolatot jelöl. 64. Lehoczki István festőművész, grafikus, karikaturista szignója. 66. -nél párja. 67. Az amerikai szabvány betűjele. 68. Az ötfokúság kezdete! 71. Argon vegyjele. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Az Úr őrzi a jövevényeket, - támogatja az árvát és az özvegyet.

ARANY LAJOS

58 Reformátusok Lapja

Kosztolányi Dezső Karácsony című költeményéből idézünk két sort. Vízszintes: 1. Az idézet első sora (S, L, É, R). 13. Fekvőhelyet elrendez. 14. A kettő közül valamelyik. 15. Vátesz. 16. Igen sokáig tartó (két szó). 18. Vadászkutyafajta, névelővel. 20. Mona … (Leonardo da Vinci). 21. Liechtenstein gépkocsijele. 22. Hitelfelvételhez szükséges. 23. Semmi sincs benne. 25. Egyszerű kártyajáték. 28. Miskolci eredetű labdajáték (KAMA). 29. Szorzó páratlan betűi. 30. Becézett férfinév. 31. Férfinév. 33. Wipperfürth német város egyik templomfaluja (THIER). 35. Eger latin neve. 37. Belül vacog! 39. Tantál vegyjele. 40. Határozottan. 43. Szék páros betűi. 44. Könnyed hangvételű elköszönés levél végén. 46. Ósdi. 47. Megsebzett vadat követő kutya. 49. Az Ilona becézéséből önállósult név. 51. Dalbetét. 53. Vonatbelső! 54. Szivárványos …, pontyalakú halfajta. 56. Beszédhibás. 58. Jogász, politikus, köztársasági elnök (János). 60. Pihentető ellazulás, ismert idegen szóval. 62. Kicsinyítő képző. 63. Spanyol falu Navarra tartományban (ALLO). 65. Bukovinai település a Szucsáva folyó mellett. 67. Egyesület második embere. 69. Részben előugrat! 70. Konyhai edény. 72. A Karib-térség egyik állama.

2019. december 22–29.

| GYERMEKEKNEK |

mondasz róla. Persze vannak, akik ezeknél sokkal nagyobb bűnöket követnek el. De a legkisebb bűn is elválaszt Istentől, és minden bűn büntetést érdemel. Aki pedig bűnös, az nem üdvözülhet, nem juthat be a mennyországba, Isten közelébe. Jézus viszont bűntelen volt, ezért ő volt az egyetlen, aki magára vállalhatta a bűneinket, hogy kibékítsen minket az Atyával. Olyan ez, mintha a testvéred valami nagy rosszaságot cselekedne, amit ő sohasem tudna kijavítani. A szüleid nagyon haragszanak, és hogy megmentsd a büntetéstől, te magadra vállalod a rosszaságot. Még sosem tettél ilyet, ezért a vállalásod értéke teljes: igazi áldozat. Ezt tette értünk Jézus is.

Mit ünnepelünk karácsonykor?  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Tudom, hogy Jézus születését ünnepeljük karácsonykor. De miért fontos ez nekünk annyira? Azért, mert Jézus Isten Fia, aki eljött közénk erre a világra. Már önmagában az is nagy dolog, hogy Isten Fia emberré lett. Simán megtehette volna, hogy nem vesz fel emberi alakot, hanem az idők végezetéig jól elvan az Atya Istennel meg a Szentlélekkel. De Jézus jobban szeretett bennünket magánál (Jn 15,13), és bár teljesen Isten volt, mégis egészen emberré lett, hogy kibékítsen minket az Atyával. Miért kellett minket kibékíteni Istennel? Össze voltunk veszve? Össze ám, de nagyon! Régi történet ez, még az Édenkertben kezdődött, amikor Ádám és Éva nem tartották be, amit Isten parancsolt, és ettek a tiltott fa gyümölcséből. Ez az első bűn azután újabb és újabb bűnöket szült. Az ember bűnös természetű, mind a mai napig az. Te is biztosan tapasztalod, hogy hiába akarsz jó lenni, mégis nagyon sokszor rosszat csinálsz: lódítasz a barátaidnak vagy a szüleidnek, puskázol matekórán, vagy éppen csalsz a társasjátékban. Ezek nem tűnnek túl nagy bűnöknek, mint ahogyan az sem, ha megharagszol valakire, és kiabálsz vele, vagy rosszat

Azt mondtad, hogy Jézus teljesen Isten volt, és teljesen ember is. Én ezt egyáltalán nem értem… Igazság szerint nem csak te vagy így ezzel. Emberi ésszel felfoghatatlan Jézus személye, ahogyan a Szentháromság Istené is. Mi csak azt tudjuk, amit a Biblia ír: Jézus Isten Fia, aki embertől, ráadásul szűztől született. Viszont az édesapja az Atya Isten volt. Tehát ő akkor is Isten Fia volt, amikor az Atya Isten jobbján ült, és akkor is, amikor megszületett emberként Betlehemben. És igen. Jézus ugyanolyan kisbaba volt, mint a többi: sírt, ha megéhezett vagy bekakilt, örült, ha az anyukája ringatta vagy énekelt. Az ajándékoknak is örült, amiket a bölcsek hoztak neki? Biztosan, bár valószínűleg nem fogta fel, hogy milyen ajándékokat kapott. A tömjén füstölőszer volt, amelyet a templomi áldozatoknál használtak. Az arany Jézus királyi méltóságára utalt, a mirhát pedig kenőcsök készítéséhez használták. Ilyen kenőcsökkel kenték meg a halottakat is, a bölcsek ajándéka tehát utal Jézus kereszthalálára is. És a pásztorok? Ők is vittek ajándékot Jézusnak? Valószínűleg vittek, de erről nem szól a Biblia, csak arról, hogy meglátogatták Jézust, és leborultak előtte. Nekünk is ezt kell tennünk: lélekben leborulni, és hálát adni a megszületéséért. Mi miért kapunk ajándékot karácsonykor? Nemcsak kapunk, hanem adunk is. És ez a lényeg. Mert Isten a legnagyobb ajándékot adta nekünk: a saját Fiát. Erre a csodálatos ajándékra emlékezünk karácsonykor. Ő tud minket igazán ajándékozóvá és ajándékot elfogadóvá tenni.  2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 59

| EGYHÁZI ÉLET |

Templom épül Rakamazon Új templomuk alapkövét tették le december 1-jén a rakamazi reformátusok – tájékoztatta szerkesztőségünket a gyülekezet. A városban kevés református élt, évtizedekig a szomszédos Tiszanagyfaluból pásztorolták a helyi közösséget, amely az ottani gyülekezethez tartozott. Az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt az egyháztagok száma Rakamazon. Sokáig az iskola egyik tantermét használták, majd 1998-ban parasztházat vásároltak, és imaházzá alakították. 2010-ben az egyházközség missziói státuszt kapott, ez az önállósodás fontos lépése volt. Ezután fogalmazta meg először a presbitérium, majd a gyülekezet, hogy templomot szeretne építeni. A cél érdekében a tagok elkezdtek adakozni, az építés elkezdésére most hozta el Isten a lehetőséget. Olyan épületet szeretne megvalósítani a gyülekezet Rakamazon, amelyben szolgálati lakás, illetve a gyülekezeti életet megfelelően kiszolgáló helyiségek is megtalálhatók. Advent első vasárnapjának délutánján közel kétszázan gyűltek össze a rakamazi „sárga” iskolában, hogy az ünnepi alkalmon elhelyezzék a templom alapkövét. Az iskola aulája istentiszteleti tér lett ezen a délutánon. Igehirdetéssel Gaál Sándor esperes szolgált, aki a Jel 22,20 alapján kiemelte, hogy Jézus visszajövetele sürget minket a róla szóló örömhír továbbadására. Azért kell templomot építeni, hogy minél több ember hallhassa: ő él és visszajön. Az istentiszteleten Nagy József, a gyülekezet egykori lelkipásztora is szolgált imádság-

gal, majd a hittanosok csoportja énekelt és mondott verset, valamint a gyülekezet férfikara is megszólaltatott három éneket. A megjelenteket igei gondolatokkal köszöntötte Zimányi József, a gyülekezet egykori lelkipásztora. Örömét és reménységét fejezte ki a templomépítés alkalmából Vinnai Győző országgyűlési képviselő és Bodnár László polgármester, majd a jelenlévők átvonultak az iskolával szembeni telekre. A 84. zsoltár felolvasása és éneklés után Gaál Sándor esperes, Nyeste Ferenc egyházmegyei gondok, Zimányi József és Nagy József korábbi lelkipásztorok mellett Széles Aladár gondnok és Szabó Pál lelkipásztor elhelyezte az időkapszulát és lezárta az új templom alapkövét. 

A HÉT KÉPE

Évzáró ünnepséget tartott a Prúsz

A számvetés és az ünnepi várakozás jegyében gyűltek össze a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz) tagjai december 10-én este a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa székházában. Kádár Zsolt református lelkész áhítata után Nagy Katalin, a Prúsz idén megválasztott elnöke a pódiumra szólította az egyesület elmúlt tizenöt évében kulcsszerepet játszó személyeket. Novotny Zoltán alapító és tiszteletbeli elnök a szövetség indításának körülményeiről szólt, Fabiny Tamás tagtárs pedig a protestáns újságírás feladatairól és sajátosságairól tartott előadást. Ezt követően a Rát Mátyás-díjjal kitüntetett személyek mutatták be egy-egy írásukat a résztvevőknek.  FORRÁS: PRUSZ.HU, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 60 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

| EGYHÁZI ÉLET |

ÜNNEPI ISTENTISZTELETEK RENDJE • DECEMBER 25-ÉN, 26-ÁN ÉS JANUÁR 1-JÉN BUDAPEST Albertfalva-Kelenvölgy (XI. Gépész u. 23.), Albertfalva: 9, Kelenvölgy: 11. – Angyalföld (XIII. Frangepán u. 43.) december 25-én 8, 10, december 26-án és január 1-jén 10. – Baross tér (XIV. Szabó József u. 16.): fél 11. – Békásmegyer (III. Csobánka tér 8.): december 25-én és 26-án fél 10, január 1-jén 16. – Buda (I. Szilágyi D. tér 3.): december 25-én 8, 10, december 26-án és január 1-jén 10. – Budafok (XXII. Demjén István u. 2–4.): 10. – Budahegyvidék (XII. Böszörményi út 28.): december 25-én 8, 10, 18, december 26-án és január 1-jén 10. – Cimbalom u. 22–24. (II.): fél 10. – Csepel (XXI. Tanácsház u. 13.): 10. – Csepel-Királyerdő (XXI. Szent István út 194–196.): 10. – Csillaghegy (III. Vörösmarty u. 2.): 10. – Erdélyi Gyülekezet–Reménység Szigete (X. Gyógyszergyári út 3.): december 25-én és 26-án 10. – Gazdagrét (Új templom, XI. Rétköz u. 41.): december 25-én és 26-án 10, január 1-jén 10, 18. – Józsefváros (VIII. Salétrom u. 5.): 9, fél 11. – Kálvin tér (IX. Kálvin tér 7.): december 25-én 10, 12, 18, december 26-án és január 1-jén 10, fél 12, 18.– Káposztásmegyer (IV. Bőröndös u. 17.): december 25-én és 26-án 10. – Kelenföld (XI. Október 23. u. 5.): december 25-én 9, 11, december 26-án és január 1-jén fél 11. – Kispest-Központ (XIX. Templom tér 19.): december 25-én 10, 17, december 26-án és január 1-jén 10. – Kispest-Rózsa tér (XIX. Jahn F. u. 107.): december 25-én és 26-án 7, 10, január 1-jén 10. – Kispest-Wekerletelep (XIX. Hungária út 37.): 10. – Klauzál tér (VIII. Gyulai Pál u. 9.): fél 11. – Kőbánya (X. Ihász u. 15.): december 25-én és 26-án fél 9, 10, 17, január 1-jén 10. – Külső-Józsefváros (VIII. Kőris u. 13.): fél 11. – Külső-Kelenföld (XI. Ildikó tér 1.): december 25-én fél 9, fél 11, december 26-án és január 1-jén 10. – Külső-Üllői út (X. Bihari út 9/a): 10. – Mátyásföld (XVI. Baross G. u. 23.): december 25-én 8, 10, december 26-án és január 1-jén 10. – Nagykovácsi (Tisza István tér 7.): december 25-én és 26-án 10, január 1-jén 11. – Nagytétény (XXII. Angeli u. 13.): december 25-én és 26-án 10, január 1-jén 16. – Nagyvárad tér (VIII. Üllői út 90.): 10. – Németajkú Egyházközség (V. Alkotmány u. 15.): december 25-én 10 magyar-német nyelvű ist.t. – Németvölgyi út 138. (XI. Farkasréti prédikálóállomás): december 25-én és 26-án fél 11. – Óbuda (III. Kálvin köz 4.): 10. – Őrmezei Református Misszió (Kossuth Lajos Gyermekotthon, XI. Menyecske u. 16.): 10. – Pasarét (II. Torockó tér 1.): december 25-én fél 9, 11, 18, december 26-án 10, január 1-jén 10, 18. – Pesterzsébet-Klapka tér (XX. Klapka u. 47.): 10. – Pesterzsébet-Központ (XX. Ady Endre u. 81.): 10. – Pesterzsébet-Szabótelep (XX. Torockó u. 20.): fél 9, (XX. Mártírok útja 149.): fél 11. – Pesthidegkút (II. Hidegkúti út 64–66.): december 25én 8, 10, december 26-án és január 1-jén 10. – Pestszentimre (XVIII. Rákóczi u. 81.): december 25-én és 26-án 10, január 1-jén 18. – Pestszentlőrinc-Erzsébet-Bélatelep (XVIII. Felsőcsatári út 29-31.): 10. – Pestszentlőrinc-Ganzkertváros (XVIII. Jeges u. 29.): 10. – Pestszentlőrinc-Kossuth tér: december 25-én és 26-án 10, január 1-jén 11. – Pestszentlőrinc-Szemeretelep (XVIII. Bajcsy-Zs. u. 39/A): 10. – Pestújhely (Sztárai tér 3.): 10. – Pozsonyi út (XIII. Pozsonyi út 58.): 10. – Rákoscsaba (XVII. Rákoscsaba út 2.): 10. – Rákosfalva (X. Kerepesi út 69.): 10. – Rákoshegy (XVII. Szabadság u. 26.): 10. – Rákoskeresztúr (XVII. Pesti út 31.): 10. – Rákosliget (XVII. XV. u. 1.): 10. – Rákospalota-MÁV-telep (XV. Széchenyi u.16.): 9. – Rákospalota-Óváros (XV. Kossuth u. 1.): 10. – Rákospalota-Újváros (XV. Arany János u. 49.): 10. – Rákosszentmihály-Sashalom (XVI. Budapesti út 82-84.): 10. – Schweitzer Albert Otthon (Hermina út 51.): december 25-én 10, december 26-án és január 1-jén fél 11. – Skót Misszió (VI. Vörösmarty u.51.): 11 angol nyelvű ist.t. – Soroksár (XXIII. Hősök tere 11.): fél 10. – Svábhegy (XII. Felhő u.10.): december 25-én és 26-án 10, január 1-jén 16. – Szabadság tér: 10. – Torockó utca 20. (XX.): fél 9. – Törökőr (VIII. Százados út 4.): 10. – Budapest-Újpalotai Egyházközség (XV. Száraznád u. 2.): december 25-én és 26-án 10, január 1-jén 11. – Újpest-Belsőváros (IV. Szent István tér 24.): december 25-én 8, 10 18.30, december 26-án és január 1-jén 10. – Újpest-Újváros (IV. Attila u. 118.): december 25-én 8, fél 11, december 26-án és január 1-jén fél 11. – Újtelep: 11. – Városligeti fasor (VII. Városligeti fasor 7.): december 25-én 8, 10, 17, december 26-án és január 1-jén 10. – Zugló (XIV. Limanova tér 9–11.): december 25-én 8, 10, december 26-án és január 1-jén 10. – II. sz. Belgyógyászati Klinika, A ép. fsz.: 10. Kálvin János Idősek Otthona (XII. Nógrádi u.12–14.): 11. DEBRECEN Árpád tér: 9. – Bánk: december 25-én és január 1-jén fél 9. Csapókert (Mátyás király u. 23/B.): 10. – Füredi úti (Füredi út 39.): 10. – Homokkert (Madách tér 1.): december 25-én 10, 16, december 26-án és január 1-jén 10. – Józsa-alsó (Deák Ferenc u. 67.): december 25-én és 26-án 9, január 1-jén 15. – Józsa-felső: 11. – Kerekestelep (Szávay Gy. u. 17.): 10. – Kistemplom-Ispotály (Révész tér 1.): 10. – Kossuth utca (Méliusz tér 1.): 10. – Lencztelep: 10. – Mester utca (Bartók Béla út 1.): december 25-én és 26-án 10, 17, január 1-jén 10. – Nagycsere: december 25-én fél 10, január 1-jén fél 11. – Haláp: december 25-én fél 11, január 1-jén fél 10. – Nagyerdő (Bólyai u. 25.): december 25-én fél 9, fél 11, december 26-án és január 1-jén fél 11. – Nagysándor-telep (Pósa út 23.): 10. – Nagytemplom (Kossuth tér): 8, 10, 18. – Szabadság-telep (Komáromi Csipkés György tér 5.) december 25-én és 26-án 10, 17, január 1-jén 10. – Széchenyi-kert (István kir. tér 2.): december 25-én 8, 10, 17, december 26-án 10, 17, január 1-jén 10. – Ebes (Széchenyi tér 4.): december 25-én és 26-án háromnegyed 10, január 1-jén 14. – Kismacs: december 25-én 11. – Nagymacs: fél 10 – Ondód (Kádár dűlő 56.): december 26-án 14. – Tégláskert (Szepesi u. 61/B.): december 25-én és 26-án háromnegyed 10, január 1-jén háromnegyed 11. MISKOLC Alsóváros (Soltész N. K. u. 1. 2/7.): 10. – Avas (Papszer u. 14.): december 25-én háromnegyed 9, fél 11, 26-án és január 1-jén fél 11. – Avas-Dél Lakótelepi Református Missziói Egyházközség: – 10. – Belváros (Kossuth L. u. 17.): 10, 17. – Csabai kapu (Dankó P. u. 56.): 10. – Diósgyőr (Táncsics M. tér 1.): fél 10. – Diósgyőr-Vasgyár: 10. – Felsőváros (Balázs Győző tér 1.): 10.– Görömböly (Lavotta J. út 15.): fél 10. – Hejőcsaba (Templom u. 18.): 10, 15. – Martin-kertváros (Tóth Pál u. 9.): 10. – Pereces (Bollóalja út 74.): 11. – Szirma (Erkel F. u. 66.): 11. – Tapolca: 11. – Tetemvár (Deszkatemplom, Palóczy L. u. 21.): december 25-én fél 9, 10, 16, december 26-án és január 1-jén 10. – MISEK (Semmelweis) Belgyógyászat IV. em.: 16. – Szent Ferenc Kórház II. em. előadó: 16.30. PÁPA (Március 15. tér): 10.

Az Apró Kincső Néptáncegyüttes a felvidéki Zselízről flashmobszerű tánccal és énekléssel lepte meg a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér utazóközönségét december 13-án – tájékoztatta lapunkat Krasznai Andrea, a légikikötő református lelkésze. A gyermekek zöme nem járt még a polgári légiközlekedés magyarországi fellegvárában. A csoport Révész Tibor és Révész Csilla református lelkipásztor házaspár kíséretében érkezett a repülőtérre, hogy az adventi élőzenés gyermektánccal örömöt szerezzen az utasoknak és a repülőtéri dolgozóknak. ÁLLÁS

A Magyarországi Református Egyház (MRE) cigánymissziós gyülekezeti projektek koordinálására keres munkatársat 2020 februári kezdéssel. Feladatok: gyülekezetek támogatása a projektek megvalósításában, projektek nyomon követése, tereplátogatások; féléves és éves szöveges, illetve pénzügyi beszámolók elkészítése; részvétel a továbbképzéseken, tréningek szervezése; a program kiértékelésének megszervezése és javaslattétel az új országos programra; gyülekezetek tájékoztatása a programról; további projektek kidolgozása, pályázati dokumentáció, támogatási kérelem összeállítása. A munkavégzés helye: Budapest, XIV. kerület (MRE Zsinati Hivatala), illetve Magyarország területén belüli projekt­ látogatások. További információk a ciganymisszio.reformatus.hu oldalon találhatók. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

ADÁS-VÉTEL Gyűjtő venne bélyeggyűjteményt, régi postai levelezőlapot. Tel.: 06-20-522-5690, 06-1-3228-439. 2019. december 22–29.

Reformátusok Lapja 61

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat vagy szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Komlósi Péter Attila siklós-máriagyűdi lelkipásztort kérdeztük.

1

Lelkészcsaládban nőtt fel. Milyen útravalót hozott magával a hivatásába? Igen, többgenerációs lelkészcsaládból származom, ha jól számolom, a kilencedik lelkipásztor vagyok a tágabb családunkban. Belülről láthattam egy gyülekezet és a lelkészcsalád életét. Ebből sokféle gyakorlati tapasztalatot fel tudok használni a szolgálatomban. Ez a sajátságos

Komlósi Péter Attila fontosnak tartja kiemelni, hogy a felújítások és építkezések csak hátteret biztosítanak a gyülekezeti munkához. A valódi cél az, hogy minél többen megismerjék Jézust, és felismerjék, hogy gyülekezethez tartozás nélkül nincs keresztyén élet.

3

Minek örülne legjobban, ha megvalósulna a siklósi gyülekezetben 2020-ban? Több éve húzódó templomszerkezeti megerősítés van mögöttünk. Sikerült megállítani a süllyedő templomtornyot, amely jelentősen tönkretette a mögötte levő templomhajót. Szeretnénk befejezni a felújítást, hogy ne csak biztonságos, hanem szép és használható is legyen a templomépület. Nem szem elől tévesztve természetesen azt, hogy az építkezések csak a hátterét biztosítják a gyülekezeti munkának. Vágyunk arra, hogy sokan megismerjék Jézust, és a hitben elindult emberek felismerjék azt, hogy gyülekezethez tartozás nélkül nincs keresztyén élet.

4

életritmusú élet például számomra sosem volt újdonság, és valahogy talán így a hátrányait is kevésbé érzékelem. Mégis a legfontosabb otthonról kapott útravaló az, hogy sem önmagam, sem a szolgálat, sem a gyülekezet nem az enyém, „hanem az én hűséges Megváltómé”.

2

Amikor elvégezte a teológiát, volt elképzelése arról, hol szeretne szolgálni? Ha jól emlékszem, nem. Kecskemétre kerültem segéd-, majd beosztott lelkésznek hat évre. Ez kiváló iskola volt. A teológia elvégzése után azonban egy dologban biztos voltam, hogy tanulni szeretnék még külföldön. Nyilván ebben is szerepe lehetett a családi hátteremnek, mert nagyapám a budapesti teológia elvégzése után Hollandiában tanult, nővérem pedig a teológuséveket követően oxfordi ösztöndíjas lett. A segédlelkészi évem után az Egyesült Államokban, majd a kecskeméti évek után Skóciában, az Edinburgh-i Egyetemen tanultam. 62 Reformátusok Lapja

2019. december 22–29.

Sok lelkipásztornak huszonévesen már van családja, ön azonban később lett édesapa. Honnan meríti az energiát a kicsikhez? Valóban nem kapkodtam el a családalapítást, harminchét évesen nősültem meg. Isten négy gyermekkel ajándékozott meg bennünket. Mivel nem volt huszonévesen családom, nem tudom összehasonlítani a jelen helyzetemmel. A nagycsalád, amely nálunk, lelkészeknél egyáltalán nem ritka, sok energiát visz, függetlenül attól, hány évesek vagyunk, és sokat is ad. Az azonban vitathatatlan, hogy feleségem helytállása nélkül nem működne a családunk. Ahogy a Példabeszédek könyve mondja: „Aki jó feleséget talált, kincset talált, és elnyerte az Úr jóakaratát.” (18,22) Ezt naponta tapasztalom.

5

Melyik igét tartja élete vezérfonalának? Nem vagyok vezérigés típusú lelkész, jóllehet életem egy-egy pontján több ige is döntő módon megszólított, mégsem emelnék ki egyet. Szeretném jól érteni és megélni Isten szavát. Ahogy azt mostanában is olvastuk a második timóteusi levélben: „…mint aki nem vall szégyent a munkájával, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét”– szem előtt tartva azt is, hogy mind a magyarázó, mind a magyarázat is mulandó. Ami megmarad, az az Úr beszéde (1Pét 1,25).  JEZSOVICZKI NOÉMI, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

REFORMÁTUSOK

LAPJA

Fizessen elő hetilapunkra! LXIII. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM, 2019. FEBRUÁR 24. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

„A Biblia nem engedte az önsajnálatot” REGÉCZY-NAGY LÁSZLÓVAL EMLÉKEZÜNK A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAIRA

Ha 2019. december 31-ig egyéves előfizetést vásárol, az idei áron – mindössze 16 640 forintért – érkezik házhoz a Reformátusok Lapja További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809



1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ….......……… példányban egy évre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu NÉV:

......................................................................................... CÍM:

........................................................................................................................................................................................... ALÁÍRÁS:

.........................................................................................

