Reformátusok Lapja 2019/49. szám

LXIII. ÉVFOLYAM,

49. SZÁM,

2019. DECEMBER 8.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 320 FT

Aki hallgatva is beszél 9 771419 856007

TEA MELLETTI PILLANATOK A KÁROLI GÁSPÁR-DÍJAS BODÓ SÁRÁVAL

19049

Pihenjen református egyházi szálláshelyen,

és olvassa közben a Reformátusok Lapját! Ön előfizet, mi a pihenést biztosítjuk. Új és régi egyéni előfizetőink között, akik ez év december 31-ig befizetik a 2020-as díjat,

HÁROM ÜDÜLÉSI CSOMAGOT SORSOLUNK KI.

SOLI DEO GLORIA CSALÁDI HOTEL ÉS KONFERENCIA-KÖZPONT BALATONSZÁRSZÓ Három éjszaka két fő részére teljes ellátással és az idegenforgalmi adóval. A szálláshely honlapja: www.sdghotel.hu

MEGBÉKÉLÉS HÁZA

RÁDAY KONFERENCIAHÁZ

Három éjszaka két fő részére teljes ellátással, fürdőjeggyel és az idegenforgalmi adóval. A szálláshely honlapja: www.megbekeleshaza.reformatus.hu

Három éjszaka két fő részére félpanziós ellátással és az idegenforgalmi adóval. A szálláshely honlapja: www.galyateto.parokia.hu

BEREKFÜRDŐ

GALYATETŐ

Sorsolás január közepén a Reformátusok Lapja szerkesztőségében. A nyerteseket levélben értesítjük. A nyeremények a szálláshelyekkel egyeztetett időpontokban válthatók be. Az előfizetéssel kapcsolatos tudnivalókat megtalálják lapunk harmadik oldalán az impresszumban.

Éves előfizetőinket hamarosan levélben értesítjük a jövő évi előfizetésekről.

Új és régi gyülekezeti-intézményi-szervezeti előfizetőink között, akik ez év december 31-ig befizetik a 2020-as díjat,

KÖNYVCSOMAGOT SORSOLUNK KI. A Harmat Kiadó, a Kálvin Kiadó és a Magyar Bibliatársulat közös könyvcsomagot ajánlott fel a nyertesnek. Ennek tartalmát a sorsolás és a nyertessel történt egyeztetés után állítják össze a kiadók.

Kálvin Kiadó

Magyar Bibliatársulat

Harmat Kiadó

Sorsolás január közepén a Reformátusok Lapja szerkesztőségében. Az előfizetéssel kapcsolatos tudnivalókat megtalálják lapunk harmadik oldalán az impresszumban.

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Mikoron te közöttünk vagy, a te édességeddel tápláltassunk, a te árnyékod alatt nyugszunk, a te beszédedben gyönyörködünk, mert téged fő boldogságnak tartunk, te veled lakunk, élünk, vagyunk, minden jókat elveszítünk, ha te minket elhagysz, maradj meg Uram hát mivelünk, és a mi bűneinket vesd távol mitőlünk, szeress minket mindörökké. Ámen.  DEBRECZENI SZŰR GÁSPÁR (XVI. SZÁZAD VÉGE)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

8

16

23

24

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Adventi csendben várni az Urat | Sándor Töhötöm vezércikke

AKTUÁLIS

8. Veszélyben a keresztyénség bölcsője | Nemzetközi konferenciával hívták fel a világ figyelmét kétszázmillió üldözött keresztyén szenvedéseire

REFORMÁTUS ÉLET

16. Nagyobb az, aki összeköt, mint ami elválaszt | Vendégségben a sokszínű ökumenében élő bocskaikerti református gyülekezetnél

RE-KONSTRUKCIÓ

20. Hit | Köntös László rovata

EGYHÁZI ÉLET

23. „Dicsérjétek az Urat!” | A 24. Országos Zsoltáréneklő Versenyen jártunk 24. Új lelkészek az egyház szolgálatában | Harmincnégy teológust szenteltek lelkésszé az elmúlt hetekben a Magyarországi Református Egyházban

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Patalenszki-Kovács Otilia nyíracsádi presbitert kérdeztük

Címlapfotó: Derencsényi István

2019. december 8.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

XII. 8. VASÁRNAP

Advent második vasárnapja

XII. 9. HÉTFŐ

XII. 10. KEDD

XII. 11. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(3) „…fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked!” (Hós 14) A megtért ember ajkának gyümölcseiről van itt szó. Ajkunk gyümölcse a bűnbánat, amikor bűnvallásban belátjuk saját életünk árvaságát (4), kudarcát, bukásait, vétkeit, annak jogos büntetését, a nyomorúságot és a halált (1). A bűnbánatban nem okolunk senki mást, csak a magunk engedetlenségét (1). Ajkunk gyümölcse az, amikor magunkat megalázva, az Úr irgalmába kapaszkodva bocsánatért könyörgünk. Ajkunk gyümölcse az a hitvalló bizonyosság, amely Isten irgalmát akkor sem kérdőjelezi meg, amikor azon kapjuk magunkat, hogy most inkább csak a szánk mondja a bizonyságtételt. Ilyenkor sem képmutatás szólni az evangéliumot, az Ige igazságát, azt ugyanis mindig tovább kell adni. Amit mondunk, az másokban magvetés, abban mi is újból megerősödünk, azt ismét tenni is fogjuk (3). Ajkunk gyümölcse a megtérés lényegére mutat rá: Isten hozzánk fordult a Jézus Krisztusban, ezért fordulhattunk mi az Úrhoz (2). 2Tim 1,15–18  72. zsoltár (5) „Egészen beteg már a fej…” (Ézs 1,1–9) Ézsaiás működésekor az északi országrész, Izráel az utolsó éveit élte, hiszen Kr. e. 722-ben elesett az as�szírok támadásakor. Pusztulás mindenütt. Halálosan beteg, sebekkel teli, összevert emberhez hasonlítja a prófécia ezt a nyomorúságos állapotot, ahol nincs segítség, gyógyítás, ellátás, enyhülés (5–6). Nemcsak az ember beteg, hanem az egyház, a világ is az. Ennek nyomán idegenné, pusztasággá lesz minden, mint a magára hagyott kunyhó a szőlőben (7–8). Üres templomok, katedrálisok, még üresebb életek… A kép önmagában riasztó. De a kép többlete ennél még sokkal súlyosabb helyzetre mutat. A szenvedő beteg nem adja meg magát, hanem perlekedik, felesel, ellenkezik. A nyomorúság sem mindig visz közelebb az alázathoz, a hithez, az Úrhoz. A jólét végképp önhitté tesz, de a próbatétel sem formál át minden esetben, sőt, még inkább megkeményíthet (4–6). A hit, az alázat: Isten kegyelmi ajándéka. Anélkül beteg a fej, gyenge a szív (5). Igen, értelmünk gőgös okosságunkban szűkölhet, szívünk önzően, gyalázkodóan, hitetlenül elgyengülhet. Találó, eleven a prófécia: az ökör ismeri a róla gondoskodó gazdáját, a szamár is urának jászlát. És mi? Az ökör különb a jóléti, okos, zseniális, de hitetlen társadalmaknál (2–3). Ezzel a lelkülettel a pusztulás felé rohanunk. Elég volt a sok okos, tehetséges, de hitetlen és önző, önhitt, bajkeverő emberből. Urunk, adj megtérést, könyörülj! 2Tim 2,1–13  305. dicséret (13) „Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést!” (Ézs 1,10–17) Az istentisztelet folytatódhat-e az élet istentiszteletében? A próféta azt hangsúlyozza, hogy az istentisztelet, az Úr előtti ünnepek csak akkor kedvesek az Istennek (10–15), ha azok megszentelik a hétköznapokat, vagyis kihatnak az egymáshoz való viszonyainkra (16–17). Kezdettől fogva (2Móz 20,1–17), Jézus Krisztuson át (Mt 22,36–40) egészen az apostolig (Róm 12,1–2) ez az Isten egyértelmű akarata: az Isten- és emberszeretet egysége. Érdemes lenne végiggondolni, hogy mennyire elválik egymástól: hit és élet. Mennyi konfliktus és szeretetlenség terhel bennünket is, Isten népét! Ha saját köreinkben sem tudunk szeretni, hogyan tudnánk Krisztus szeretetét képviselni egy erőszakos, irgalmatlan, erkölcstelen világban? (10) Van-e erőnk és felhatalmazásunk a krisztusi szeretet kockázatát vállalni olyan világban, ahol az állatokhoz hasonlóan látszólag az erősebb a győztes és túlélő? Sok itt még a kérdés! De az Igéből következő isteni akarat és parancs egyértelmű. Kell az istentisztelet, kell az ünnep, hogy legalább arra rádöbbenjünk, milyen fogyatékos és ellentmondásos az életünk. A templomba járás soha nem lesz üres szokássá, mert ott mindig cselekszik az Úr. De nekünk megváltás kell, Jézus Krisztus kell. Az ő újjászülő irgalma nélkül nincs érdemi változás. 2Tim 2,14–18  306. dicséret (27) „Sion ítélettel váltatik meg…” (Ézs 1,18–31) Isten hatalmának ítéletes kegyelme. Ilyen az Isten hatalma. Isten hatalma kegyelmében nyilvánul meg népe számára. Isten bűnbocsátó és bűnt eltörlő kegyelme ez. Amit beszennyezett a bűn, azt fehérré mossa az Úr kegyelme (18). Ha Isten hatalmas kegyelme nem könyörül rajtunk, és nem terjeszti ki ránk kegyelmét, akkor elvesztünk, belefulladunk a bűn megannyi nyomorúságába (19–20; 28). Megszégyenülünk, kiszáradunk, „taplóvá” lesz a hatalmunk, és végül cserben hagy minden e világi érdektámasz, magunkra maradunk. Ha Isten is elhagyott: az a kárhozat (29–31). A próféta néven nevezi a bűnöket (21–23; 29– 31). Isten hatalmának kegyelme azonban ítéletében is megnyilvánulhat, ítéletének tisztító, de nem végleg

Reformátusok Lapja 2019. december 8.

| AZ IGE MELLETT |

megemésztő tüzében megmutatkozhat (24–27). Olyan ez, mint amikor az apa erősen megrázza jó dolgában hisztiző gyermekét, hogy végre észhez térjen. Nem mindenki érti, még ezt sem. De Isten gyermekei felébrednek erre. „Sion ítélettel váltatik meg…” (27) Jézus Krisztusban beteljesedett ez a prófécia. Van jogos ítélet. De Isten népe számára van kegyelmes megváltás. Nem semmisülünk meg (28). Ez a bizonyosság felébreszt, újjászül. 2Tim 2,19–26  310. dicséret (2) „…szilárdan fog állni az Úr házának hegye a többi hegy fölött…” (Ézs 2,1–5) A béke és egység látomása ez. Olyan ígéret hangzik itt el, amely az ember valós vágya, mintegy „emlékezete” az édenkerti állapotnak. Minden korszak kísérletet tett arra, hogy megvalósítsa ezt az egységet és békét a maga módján: erővel, hatalommal, a saját látását és igazát mindenkire egységesítve. Így teremt az ember erőszakkal békét és egyetértést, „szeretetet”. Az idősödő generáció tanúja volt már egy ilyen kísérletnek, és most újra tanúi vagyunk – más köntösben – valami hasonlónak. Mindegyik csúfos kudarc. Külső szemlélőként tekintve erre a próféciára, akár mondhatnánk azt, hogy hát itt is ugyanarról van szó, mint eddig mindig: majd egy „hegy”, egy nép kiemelkedik a többi közül, aztán mindenki odajárul ahhoz az egyhez, annak vallása szerint, és akkor lesz egység és békesség, mert a sok nép mind belátja, hogy annak az egy népnek volt igaza. Mi azonban nem külső szemlélőként, hanem hitben és Lélekben olvashatjuk ezeket a sorokat. Ez az ígéret ugyanis azt hangsúlyozza, hogy itt senkinek nincs igaza, senki sem emelkedhet ki csak úgy a többi közül. Egyedül az Úr az, akinek igaza van. Ha az egyetlen élő Isten, a teremtő, fenntartó és megváltó Isten lesz Úrrá az emberi élet felett, akkor kezd valósággá lenni az Isten országa. 2Tim 3,1–9  312. dicséret

XII. 12. CSÜTÖRTÖK

(11) „Csak az Úr magasztaltatik föl…” (Ézs 2,6–22) Milyen igazuk volt az újreformátori teológia írásmagyarázóinak, igehirdetőinek, akik szerint a prédikáció egyik hiteles módja az, hogy a szószéken csak „mondjuk újra” az igeszakaszt. A Szentlélek által közben megelevenedik az üzenet. Próbájuk most ki ezt a módszert: tele vannak keleti szokásokkal (6). Idegenekkel barátkoznak (6). Tele van az ország ezüsttel és arannyal, kincsekkel, jóléttel (7). Tele van az ország bálványokkal, kezeik csinálmánya előtt borulnak le, mert ahol jólét van, ott az ember önhitten saját erejében és alkotásaiban bízik (7–8). Tele van az ország harci kocsikkal (7), mert ahol hitetlen kevélység uralkodik (11–17), ott folyamatos a harc. Isten azonban megalázza a kevély tekintetű embert (11), azt is, aki jólétében kevély, és azt is, aki állandóan elégedetlen, mert irigykedve, gyűlölettel tekint arra, akinek több van. De jó tudni, hogy egy napon csak az Úr magasztaltatik fel (11; 17), mindenki más megaláztatik (12–21). Boldog ember az, aki leborulhat az Úr fensége előtt (20), és belátva saját halandóságát és gyarlóságát csakis az Úrban, az örök élet Urában bízhat (22). Az ilyen ember tud bővelkedni és szűkölködni (Fil 4,12), képes eldobni bálványait (20), és minden körülmények között tud elégedett lenni – éppen ebben van gazdagodása. 2Tim 3,10–17  313. dicséret

XII. 13. PÉNTEK

(14) „Letaroltátok a szőlőt…” (Ézs 3,1–15) Fáj-e még (már) valakinek az a káosz és pusztítás? Fáj-e az a döbbenetes leírás, amelyet itt olvasunk erről a pusztításról? Mindenki tobzódik, lihegi a magáét, sanyargatja a másikat, miközben sihederek sanyargatják a véneket, hitványak táncoltatják a világot (2–5), a nők már nem nők, hanem diktátorok (12), égbekiáltó igazságtalanság mindenütt (13–15), eközben mindenki hárítva teszi fel a kezét, és senki sem vállalja a tényleges felelősséget (6–7). Nyílt Sodoma az egész (9). A fájdalmas pusztítás oka az, hogy az Úr ellen fordultunk: az ő dicsőségével szemben engedetlenek vagyunk. Minden nyomorúság, káosz és pusztulás oka csakis ez. Hiába akarjuk élvezni az életet mindenáron, előbb-utóbb láthatóan rossz dolgunk lesz (11), eltűnik minden támasz az életünkből (1). Mi lesz, ha egyszer ös�szeomlik ez a nagyképű, nagyvárosi, bevásárlós, robotizált jólét: valójában semmihez sem értünk, ami a valóságos létfenntartás, és még imádkozni is elfelejtettünk. Fáj-e még? Fáj-e már? Vigyázzunk, ezt a sötét képet nem én festettem, ezt az Ige festi, Isten tárja elénk. Megtérésre hív! 2Tim 4,1–5  314. dicséret

XII. 14. SZOMBAT

2019. december 8.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

Észrevenni azt, ami összeköt Vajon fognak-e valaha együtt úrvacsorázni a katolikus és protestáns egyházak hívei? Ez is témája volt a „Mert egy a HEGEDŰS kenyér…” – az eucharisztia ökumenikus MÁRK perspektívában című debreceni konferenciának, amelyen az eucharisztia kérdéskörét járták körül ökumenikus megközelítéssel. Kustár Zoltánt, a konferencia főszervezőjét, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorát kérdeztük. A program egyik szervezője a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány volt, amelynek ön a kuratóriumi elnöke. Mit lehet tudni a szervezetről? Both Antal római katolikus teológus, közíró, tanár emlékének megőrzése az egyik célunk. Az alapítványt a Debreceni Református Kollégium kezeli. Elsőre meglepő volt Both Antal lányának kérése, hogy az édesapja emlékét, szellemiségét őrző alapítványt mi fogadjuk be, de hamar megláttuk benne a lehetőséget: az ökumenikus párbeszéd eszközévé tehetjük. Így a 2016-os alapítás óta pályázataink vannak, ösztöndíjat alapítottunk és olyan rendezvényeket, konferenciákat támogatunk, amelyek segítik az egyházak közötti diskurzust. Az úrvacsora állt legutóbbi, november 14-i konferenciájuk középpontjában. Nem könnyű téma az ökumenikus párbeszéd szempontjából. Miért ezt választották? Igaz, hogy ez a téma megosztja a keresztyén felekezeteket, de 6

Reformátusok Lapja 2019. december 8.

a cél az, hogy egymás nézeteit, pozícióját megismerjük. Az apropót egyébként a 2020-as budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus adta, amely a katolikus egyház kiemelt, világszintű eseménye, és Magyarországon lesz. Ezt a konferenciát pedig az alapítványunk, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem közösen szervezte. Jövőre Budapesten folytatjuk a témát, hiszen az ökumenikus diskurzusok gyakori tapasztalata, hogy valójában nem is jól tudjuk, értjük azt, amit a másik felekezet gondol. Évszázados berögzüléseket, leegyszerűsítéseket cipelünk tovább. Egy regionális konferencia nem dédelgetheti azt a vágyat, hogy minden gát átszakad, és megteremtődik a közös úrasztali közösség teológiai alapja. Ám még ilyen kényes kérdésekben is a közösre kell irányítanunk a figyelmet, arra, ami összeköt. „Mert egy a kenyér…” – így szólt a konferencia címe. Mire jutottak? Az egyik előadó, Gottfried Locher professzor, a Protestáns Egyházak Svájci Szövetségének (SEK) elnöke például arról beszélt, hogy az úrvacsoratan nem választható el a Szentháromság-tantól, azaz mindig marad benne valami titokzatosság. Megmaradhatnának a különbözőségek – ahogy a protestáns felekezetek között is –, de együtt úrvacsorázhatnánk. Gottfried Locher már kezdeményezte a pápánál, hogy a katolikus egyház ebbe az irányba tegyen lépéseket. A közös eucharisztia révén az egyházak megosztottságának egyik látványos jele tűnhetne el. Fognak-e valaha közösen úrvacsorázni a katolikusok és a protestánsok? El tudom képzelni, de talán nem a közeljövőben. Az emberek többségének érthetetlen, megbotránkoztató, ha a különbözőségeinket hangsúlyozzuk. Legyünk hitelesek! Minden egyháznak tudomásul kell venni, hogy kisebbségben vagyunk a világban. A közös értékeket kell felmutatni, és az úrvacsora kérdésében ez minden felekezetet a megegyezés felé fog terelni.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD DÍJAT IS ALAPÍTOTTAK A Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány díjat alapított Pro Unitate in Christo, azaz a Krisztusban megélt egységért néven. Az elismerést ezúttal Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja, katolikus teológus kapta. Kránitz Mihály évtizedek óta az ökumenikus párbeszéd elkötelezett harcosa, Kustár Zoltán szerint minden alkalmat megragad, hogy elmélyítse a teológiai diskurzust a protestáns egyházakkal.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

SÁNDOR TÖHÖTÖM

Adventi csendben várni az Urat A szerző karcsai lelkipásztor

Itt, Magyarországon az adventi időszaknak a legtöbb ember számára különleges hangulata van. Egyre általánosabbá válik már a kisebb városokban, sőt falvakban is, hogy ezekben a hetekben kivilágítják az utcákat és a köztereket. De ugyanígy látszik a boltok kínálatán, az emberek készülődésén, hogy nagy ünnep áll előttünk. A gyermekek szinte mindennap megkérdezik a felnőtteket, hogy hány nap van még karácsonyig, hányat kell még aludni addig. A felnőttek tervezgetik, kinek mit adnak majd ajándékba, hol szerzik majd be a fenyőfát, mi lesz a menü az ünnepi asztalon, és persze készülnek a karácsonyi üdvözlőlapok is.

„A jó kapcsolat egyik titka ember és ember között is az, hogy odafigyelünk egymásra, hogy meghallgatjuk a másikat, hogy tudunk csendben lenni, amíg a másik megnyílik előttünk.” Különleges adventi hangulat van a levegőben. Ebben élünk ilyenkor, ennek a részévé válunk mi magunk is. Készülünk a karácsonyra. A gond csupán az, hogy megtehetjük mindezt különösebb lelki töltet nélkül, sőt akár hit nélkül is. Persze a karácsony egyik csodája ma éppen az, hogy a hitüket gyakorló keresztyének és az Istent tagadó ateisták egyaránt ünnepelnek Jézus születése napján, sőt ajándékoznak éppúgy, ahogy Isten is megajándékozott minket az ő Fiával. Sokan vannak, akik egész évben csak karácsonyeste mennek el templomba, mert az „olyan szép és meghitt”. Mi akkor a különbség a hívő és a hit nélküli ember gyakorlata között ebben az időszakban? Sajnos sokszor úgy tűnik kívülről, hogy nem túl sok minden. A tartalma viszont egészen más. Adventkor természetesen a mi életünkben is megjelenik a külsőségekben is a karácsonyra készülődés. Ez sokszor kapkodással, fáradtsággal, nyugtalansággal is jár. Az Isten Igéje viszont arra buzdít minket, hogy szakítsunk időt az elcsendesedésre. Természetesen nagyon jók és építők lehetnek ebben az időszakban a különböző adventi koncertek, főleg ha igehirdetéssel és imádsággal is egybe vannak kötve, vagy a gyertyagyújtá-

sok alkalmai is hasznosak lehetnek számunkra. Azonban ezek mellett jó, ha ilyenkor külön figyelmet fordítunk a belső csendességre, a személyes, Isten előtti áhítatra is. Jézus is beszél a belső szobáról, az egyéni csendességről, amikor megnyílunk Isten előtt imádságunkban, de igyekszünk meghallani azt is, amit ő akar elmondani nekünk. A jó kapcsolat egyik titka ember és ember között is az, hogy odafigyelünk egymásra, hogy meghallgatjuk a másikat, hogy tudunk csendben lenni, amíg a másik megnyílik előttünk. Aki mindig csak a magáét mondja, csak a saját véleményét hallatja, és nem kíváncsi a másik gondolataira, érzéseire, az könnyen egyedül maradhat, mert megromlik a kapcsolata másokkal. Ha mindig csak mi beszélünk Istenhez, és csak a saját érzéseinkről, vágyainkról vagy panaszainkról van szó, akkor nem csoda, ha egyedül érezzük magunkat lelkileg, és üressé válik az adventünk, majd a karácsonyunk is. Dávid ezt javasolja a 37. zsoltárban: „Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsolt 37,7) A zsoltár többi részében arról van szó, hogy ha bántanak is bennünket a gonoszok, ha az ő soruk jól megy is, a miénk pedig nem, akkor sem a harag és az indulat a megoldás, hanem legyünk csendben, várjunk az Úrra, mert ő az, aki megszabadítja az igazakat. Karácsonykor is Isten szabadítását ünnepeljük, hiszen ő ekkor küldte el erre a világra azt, aki üdvözíti mindazokat, akik benne hisznek. A Jézus név szó szerint azt jelenti, hogy „Szabadító”. Ő az, aki megszabadít bűneinkből, és új célt, boldogságot, örökkévaló reménységet ajándékoz nekünk. Erre a szabadításra megérte várni Izráel népének évszázadokon keresztül, és nekünk is megéri várni az adventi időben. Akkor élhetjük át újra legtisztábban az ő szabadításának örömét, ha már a felkészülésünk is helyes. Ha a csendességünk valódi elcsendesedés Isten előtt, ha szomjazzuk az ő szavát, ha elmélkedünk rajta, ha hagyunk rá időt, hogy Isten még többet megértessen velünk titkaiból, és ha őszintén tudunk rácsodálkozni arra, hogy bűneink ellenére is mennyire szeret minket a mi Urunk. Adja Isten, hogy ezt átéljük, és még nagyobb örömünk legyen majd karácsonykor!  2019. december 8.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Veszélyben a keresztyénség bölcsője FEKE GYÖRGY

Az apostolok hirdették nekik az evangéliumot, ezernégyszáz év alatt megtanultak együtt élni az iszlámmal, most mégis az eltűnés fenyegeti a közel-keleti és a kelet-afrikai Krisztus-hívőket. Kétszázmillió üldözött keresztyén szenvedéseire szerette volna felhívni a világ figyelmét a magyar kormány a november 26. és 28. között Budapesten tartott nemzetközi konferenciával. A találkozó egyben azt is megmutatta, mit taníthat Európának szorongatott helyzetben lévő testvéreink példája.

Könny- és véráztatta ünnepük volt 2010. november 1-jén az iraki keresztyéneknek. A bagdadi Szabadító Miasszonyunk szír katolikus templomra fegyveresek csoportja támadt, foglyul ejtve a misén résztvevőket. A több órán át tartó túszdrámának és mészárlásnak félszáznál is több áldozata volt: negyvenhat hívő, hét rendőr, öt terrorista. Az életben maradt elkövetőket ugyan három hét után elfogták – a támadást az Iszlám Állam iraki szervezete vállalta magára –, de a vallási alapú erőszakos cselekedetek ezzel nem értek véget. A kilenc évvel ezelőtti tragédia a félelem magvait hintette el a keresztyének szívében, azután napról napra többen menekültek el a lakóhelyükről – ezzel a megrázó történettel foglalta össze közel-keleti hittestvéreink közelmúltbeli megpróbáltatásait Ephrem Yousif Mansour. Bagdad szír katolikus érseke egyike volt azoknak a keleti egyházi vezetőknek, akik a Miniszterelnökség üldözött 8

Reformátusok Lapja 2019. december 8.

keresztyének megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkársága által november végén a fővárosban szervezett nemzetközi konferencián felszólaltak. Egyházaik az elmúlt kétezer év történelmének tanúi, hisz a szíriai, mezopotámiai és etiópiai keresztyén közösségek az apostoli korban születtek. Ez idő alatt számos üldöztetést átéltek, mégis egybehangzóan állítják: kritikus pillanathoz érkeztünk. A kérdés ugyanis az: maradnak-e Krisztus-hívő közösségek a keresztyénség bölcsőjében?

SZÜNTESSÜK MEG A PÁRHUZAMOS VALÓSÁGOKAT! A kialakult helyzetért a közel-keleti vezetők nem az iszlámot okolják – mint mondták, ezernégyszáz év alatt már megtanultak együtt élni a másik világvallással –, hanem az elmúlt évtizedek politikai bizonytalanságát. A muszlim többségű társadalmak – erős nyugati nyomás hatására végbemenő – de-

| AKTUÁLIS |

képviselői. Meg is látszik az elmúlt három évtized hatása: míg korábban minden ötödik ember keresztyén volt a régióban, a számuk mostanra öt százalék alá csökkent. Az elhangzott beszámolók szerint hasonló fenyegetéssel néznek szembe az etiópiai, kongói és nigériai keresztyének is.

DAMASZKUSZI LELKÜLETTEL

mokratizálási kísérletei ugyanis paradox módon az erőszaktól sem visszariadó radikális politikai iszlám térhódításának kedveztek. – A vallás lehet Isten ajándéka, de átokká is válhat. Az embereink nem a gazdasági nehézségek, a szélsőséges szegénység miatt hagyják el otthonaikat, hanem az Isten nevében elkövetett terrorizmus miatt – hangsúlyozta Joseph Kassab. A Szíriai és Libanoni Református Nemzeti Zsinat főtitkára óva intett attól, hogy a mennyért vívott harc hevében tönkretegyük a Földet. – Ellenezzük a muszlimok démonizálását, ugyanakkor a politikai iszlám teremtette párhuzamos valóságnak el kell tűnnie! – kérte ebben az európai országok vezetőinek segítségét. A politikai iszlám radikális csoportjai az a hangos kisebbség, amelyik a másként gondolkodóknak, így a keresztyénségnek még a nyomait is el akarja tüntetni – gondoljunk csak az Iszlám Állam által az észak-iraki Tell-Aszkufból elűzött keresztyénekre, a szíriai Homszban 2014-ben lelőtt jezsuita szerzetesre, Palmüra romjainak elpusztítására vagy épp a legutóbbi áldozatra, a török–szír határon fekvő Kamisli örmény katolikus papjának és édesapjának idén novemberi meggyilkolására. Irak 2003-as amerikai megszállása, a 2011 óta húzódó szíriai polgárháború, de még az idén novemberi török beavatkozás is bizonytalanságot és káoszt szült, amely leginkább a legsebezhetőbb közösséget, a keresztyén kisebbséget sújtja – mondták a keleti katolikus, ortodox és református egyházak

Ugyanakkor a moszuli, maiduguri és aleppói testvéreink azzal a reménységgel élik a mindennapjaikat, hogy habár az ember egyre immunisabbá válik mások szenvedésére, Isten kezdettől fogva óvja az ő egyházát. A helyi keresztyénekben ezekben a napokban elevenen él a damaszkuszi úton kétezer évvel ezelőtt történtek emléke: hogyan bízták meg a zsidó vezetők Sault, hogy csírájában fojtsa el az új vallást, és hogyan lett az üldözőből Jézus Krisztus apostola. – Az irányítás az ő kezében van, ezért a bajok idején erősebbekké válunk, a nehézségek dacára is hirdetjük dicsőségét, és segítő szándékkal fordulunk az ellenségünkhöz is – tett bizonyságot erről a reménységről Harout Selimian. A Szíriai Örmény Református Gyülekezetek Szövetségének elnöke arra is emlékeztette hallgatóságát, hogy közössége már a száz évvel ezelőtti törökországi örmény népirtás idején is menekülni kényszerült, épp a mai Szíria területén kezdtek új életet. Ezek után nincs mit csodálkozni, hogy a közel-keleti keresztyéneknek eltökélt szándékuk a szülőföldjükön maradni, stabil társadalmak teljes jogú állampolgáraiként élni, ebben kérték a nyugati egyházi és állami vezetők támogatását a konferencián. A felszólalók mind a keresztyén jelenlét biztosításában látják a térség hosszú távú békéjének zálogát: szerintük az évezredes együttélés és párbeszéd folytatása segíthet megakadályozni a mérsékelt iszlám társadalmakat a radikalizációtól. Megtépázott közösségeik megerősítését és templomaik újjáépítését elengedhetetlennek tartják a keresztyének elvándorlásának megállításában. Ugyanilyen kulcsfontosságú oktatási tevékenységük, mert mint mondják, mielőtt cselekvő erőszakba torkollik, a szélsőségesség gondolati szinten jelenik meg. – Intézményeinkkel, amelyeket muszlim diákok is látogatnak, a sokszínűség és az egyenlőség kultúráját hirdetjük – mutattak rá az előadók.

EURÓPA MEGMENTŐJE A KERESZTYÉN HIT A 2017 után másodszor is megrendezett budapesti konferencia „felhívás és sürgetés” a nemzetek közössége felé, hogy „sorakozzunk fel a keresztény szabadság zászlaja alatt, és fordítsuk meg a történelem menetét” – fogalmazott Azbej Tristan, az üldözött keresztyének megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár. A rendezvényen szintén felszólaló Orbán Viktor miniszterelnök szerint semelyik, a hite miatt üldözött csoport szenvedését nem szabad lebecsülni, de akik a keresztyénüldözést csak humanitárius problémaként kezelik, nem beszélnek arról, ami a legfontosabb: nemcsak 2019. december 8.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

BUDAPEST-JELENTÉS A KERESZTYÉNÜLDÖZÉSRŐL November 28-án bemutatták a keresztyénüldözésről szóló 2019-es – sorrendben a harmadik – Budapestjelentést. Az általános biztonságpolitikai kérdéseket, a keresztyéneket védő jogalkotási folyamatokat és a vallási közösségek szerepvállalását is vizsgáló dokumentum számba veszi az Iszlám Állam és az afrikai Boko Haram keresztyének elleni erőszakos cselekedeteit és módszereit, valamint ismerteti az észak-iraki, az észak-koreai, a Srí Lanka-i, az afrikai és azon belül külön a nigériai keresztyének helyzetét. Egyben bejelentették a közel-keleti református partneregyházainkat is támogató Hungary Helps Program következő lépéseit: újabb harminc, a közelkeleti konfliktusokban lerombolt, illetve megsérült templom újjáépítését, hátrányos helyzetű afrikai gyerekek nevelését és a keresztyénség szentföldi jelenlétét bemutató múzeum bővítését is támogatja a magyar kormány.

egyes emberek, közösségek, hanem egy egész kultúra áll szervezett és átfogó támadás alatt. Orbán Viktor a keresztyénség nemzetmegtartó erejét hangsúlyozta: a magyar törzsek előtt sok nép érkezett és tűnt el a Kárpát-medencében, katonai erényeink és vitathatatlan életerőnk nem lett volna elegendő, megmaradásunk kulcsmozzanata a keresztyén hit felvétele volt. – Vannak, akik ezt elsősorban diplomáciai bravúrnak, államszervezési teljesítménynek gondolják, és az is volt, de mindezt megelőzően lelki újjászületés és valódi megtérés is – fogalmazott a miniszterelnök. Mint mondta, ez az örökség kötelez, ezért is került be az alkotmányba Magyarország keresztyén kultúrájának védelme, valamint ezért segítjük a magunk erejéhez mérten a világban azokat a keresztyén közösségeket, amelyek üldöztetést szenvednek. Németh Zsolttal, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökével együtt megígérte: továbbra is azon dolgoznak, hogy az alapelvet, miszerint a keresztyéneknek is joguk van megvédeni kultúrájukat és az ebből fakadó életformájukat, az európai és a nemzetközi politikában is meghonosítsák. – Európát csak az mentheti meg, ha visszatalál valódi értékeinek forrásához, keresztény identitásához – jelentette ki a miniszterelnök, aki szerint ehhez azok adhatják a legnagyobb segítséget, akiknek most mi segítünk. – Mi azt adjuk az üldözött keresztényeknek, amire nekik szükségük 10 Reformátusok Lapja

2019. december 8.

van: otthont, kórházat, iskolát, és azt kapjuk vissza, amire Európának a legnagyobb szüksége van: keresztény hi­ tet, szeretetet, kitartást – fo­ galmazott Orbán Viktor.

„HA TI ÉLTEK, MI IS ÉLÜNK” – Minden keresztyénüldözés – legyenek annak politikai, gazdasági, kulturális, etnikai vagy civilizációs indokai, ürügyei – végső soron arra irányul, hogy tagadjuk meg Krisztust, az Üdvözítőt – emlékeztetett a konferencián Bogárdi Szabó István. A dunamelléki református püspök köszönetet mondott mindazoknak – kormányoknak, politikusoknak, szervezeteknek, magánszemélyeknek –, akik befolyásukkal, döntéseikkel és anyagi forrásaikkal támogatják az üldöztetést, diszkriminációt, szükséget szenvedő keresztyéneket, vagy épp a békéért, Krisztus ügyéért imádkoznak. Egyházunk Zsinatának lelkészi elnöke a Közel-Keletről és Afrikából érkezett keresztyén vezetők közösségeit a thesszalonikai gyülekezethez hasonlította, amelyik Pál apostol nagy örömére minden üldöztetés mellett is megmaradt a hitben. – Ahogy a thesszalonikaiak szenvedő hűsége erőt adott a többi gyülekezetnek, úgy azzal, hogy nektek van bátorságotok kiállni a nyilvánosság elé, megosztani velünk sorsotokat és meghallgatni bennünket, minket erősítetek. Ha ti éltek, mi is élünk – hangsúlyozta Bogárdi Szabó István.  FOTÓ: MTI, AZBEJ TRISTAN FACEBOOK-OLDALA

| INTERJÚ |

Aki hallgatva is beszél FEKETE ZSUZSA

Mindig képes felemelni, mások terheit hordozni, miközben a saját keresztjét is cipeli. Talán ezért tud úgy elfogadni és megérteni másokat, ahogy arra csak kevesen képesek. Meghallgat, titkot tart, átölel és szeret. Bodó Sára református lelkipásztor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Károli-díjas tanárának ajtaja előttünk is nyitva állt. A beszélgetés fájdalmasan szépre sikerült. Akár az élete.

Születni kell rá, hogy valaki tudjon meghallgatni, vagy megtanulható ez a képesség? Mindkettő igaz. Különböző tulajdonságokkal születünk, már gyerekkorban is megmutatkozik, hogy vannak befelé és kifelé forduló emberek. Az introvertált gyerek szívesen hallgat, és órákig eljátszik egyedül, ilyen voltam én is. Később, szemlélődés közben jött elő a kíváncsiságom, hogy mi lehet a dolgok mögött. Mire jutott? Azt tudjuk, hogy a dolgok sokszor nem azok, aminek kívülről látszanak. Minden mögött emberi történetek sora áll. A világ egyik legnagyobb ajándéka a történet – benne a sajátunk, valamint a másik ember története. A történetek által nagyon sok ajándékot kaptam azoktól, akik megengedték, hogy beleláthassak az életükbe egy adott pillanatban. Önt is formálták mások történetei? Attól vált azzá a Bodó Sárává, aki most, hogy ezernyi történetet, titkot meghallgatott? Nagyon sokat fejlődtem és változtam mások történetei által. Természetesen nekem is megvan a sajátom. Hol ilyen, hol olyan, de az enyém. Titokzatosan hangzik. Azt tartják, hogy nagyon keveset beszél önmagáról, egyszer mégis elárulta, hogy bolyongónak tartja magát. Ez családi örökség. Nagyon sok zűrzavar vett körül gyerekkoromban. Édesapám volt bolyongó típus. Nagyon féltünk tőle, csak akkor lélegeztünk fel, amikor elment otthonról. Nem találta a helyét a világban, és hozzá hasonlóan én sem tudtam sokáig, hol a helyem, mi lesz belőlem. Tanár? Irodalmár? Zenész? Énekeltem a debreceni Kodály Kórusban, ahol nagyon jó dolgom volt, csodálatos hangversenyeket éltem át, de ott sem találtam meg igazán önmagam. Egy idő után azt éreztem, hogy tovább kell keresni. Ezt értem a bolyongásomon. Bolyongott, keresett, és eljutott a teológiáig? Pontosan így volt, de ehhez kellett az is, hogy nem sikerültek a felvételijeim, pedig sok helyre beadtam a jelentkezésemet. Nem akartam lelkész lenni, csak tanulni. Levelezőre jelentkeztem, de az egyik tanárom nyaggatott, hogy a nappalin a helyem, így egy idő után átmentem. Szerettem tanulni, és kíváncsi voltam mindenre. A teológia ideje alatt számos helyen prédikáltunk, és a gyülekezetekben járva azt éreztem: ez az én utam.

Most is mosolyog, ahogy a gyülekezetekre gondol. Mi jutott eszébe? Az első gyülekezeti helyemen, Budafokon elég furcsa volt a fogadtatásom. Volt benne valami távolságtartás, hogy mit keres Pesten egy nő Debrecenből. Ki ez egyáltalán? Mit mondott, amikor megkérdezték? Nem kérdezték meg. Csak egymás között pusmogtak? Megjegyzéseket tettek. Az első testületi ülésen a prédikációvázlataimra úgy reagáltak, hogy „ez olyan debreceni volt”. Viszont a gyülekezetben ismeretlenül is hihetetlen szeretettel fogadtak, ezért máig is hálás vagyok. 1987-et írtunk, az egyház körül szépen melegedett föl a levegő. Sokat dolgoztunk a gyerekek között, és jöttek is szívesen. Egész évben úsztam a boldogságban, mert olyan elfogadottságot éltem meg, amelyet korábban soha. Aztán a fővárosból visszakerültem Debrecenbe, ahol nagy törés ért. Törés? Szerettem volna egy kis szatmári faluban lelkészként szolgálni. De 1988-ban a női lelkészekkel szemben még voltak fenntartások. Azzal utasítottak el, hogy az esperes úr írt egy levelet, ne menjek oda, mert az nem nőnek való hely, a nőket nem szívesen fogadják. Szinte összeomlottam, hogy akkor mégsem az egyház a helyem? Végül egy nagyvárosban, Debrecenben lett tanár a református egyetemen. Így alakult, de a szatmári elutasítás életre szóló sebet ejtett rajtam. Ma sem tudom, miért kell ezt átélni egy fiatal, kezdő lelkésznek. Nőiségében érintette ennyire fájóan az elutasítás? Kizárólag abban. Nekem nem lett családom, nem élek házasságban, nem születtek gyerekeim. Akkor én odaszánva tettem az életemet a lelkészségre, de az elutasítás nagyon erős üzenet volt. Jó tanuló voltam, megvolt a végzettségem, és hihetetlenül megviselt, hogy valakik csak azért nem akarják a prédikációmat hallgatni, mert nő vagyok. Hogy van ez? És hogy van? 2019. december 8.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ | Bodó Sára a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) Gyakorlati Teológiai Tanszékének vezetője. 1981–1986 között végezte teológiai tanulmányait a Debreceni Református Teológiai Akadémián, lelkipásztori szolgálatát 1987-ben a Budapest-Budafoki Református Egyházközségben kezdte, majd 1988-tól a DebrecenNagytemplomi Református Egyházközségben volt beosztott lelkész. Egyéves hollandiai ösztöndíj után 1991 őszétől katechetikát és pasztorálpszichológiát kezdett el tanítani a Debreceni Református Teológiai Akadémia Gyakorlati Teológiai Tanszékén. 1996-ban mentálhigiénikus oklevelet szerzett, doktori disszertációját 2001 őszén védte meg. Munkásságát november 25-én Károli-díjjal ismerték el.

12 Reformátusok Lapja

2019. december 8.

| INTERJÚ |

A tanulság az, hogy érdemes jobban számolni a valósággal. Történelmi okai vannak, hogy nehezen oldódnak ezek a dolgok. A lelkészi hivatást végül is a férfiakra szabták. A rájuk kitalált palástot hordjuk mi, nők is. Sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a lelkésznők ugyanolyan esélyekkel indulhassanak, mint a férfiak. Az jutott eszembe, hogy a közelmúltban, a születésnapján önt mégiscsak tudós lelkipásztorként ünnepelték tudós férfiak. Pedig én nem vagyok olyan értelemben tudós, ahogyan ezt napjainkban a tudományos körökben értékelik, és nincsenek is ilyen ambícióim. Nehezen szorítom ki magamból, ami ehhez szükséges. Sokkal inkább vagyok világra nyitott ember. Érdekel mindig az ellenvélemény. Nehezen tudok elfogadni megmásíthatatlan tételeket, igazságokat. Csak azért, mert valaki hangosan bizonygat valamit, még nem feltétlenül fogadom el. Adódnak is ebből problémáim. Előfordul, hogy sokba kerül ez a fajta gondolkodás. Másként alakult volna az élete, ha szatmári lelkipásztor lesz? Ahogy öregszem, egyre többször gondolkodom a saját család kérdésén, mert ez olyan hiány, amelyet nehezen dolgozok fel. Hiányzik egy társ akkor is, ha önmagam előtt is tagadom néha, de igazán az fáj, hogy nem adhattam gyermeknek életet, pedig az ember életének valahogy folytatódnia kell. Az összes tudományomat odaadtam volna, hogyha születhet gyermekem. Dehogy választottam a „szinglilétet”! Csak folyamatosan itt volt a munka, a tanulás, a bizonytalanság, hogy hová kerülök, majd később az egyedülálló, gondoskodásra szoruló édesanyám, és ez mind elvette a figyelmemet, az idő pedig elszaladt. Van azonban az életemben két – most már felnőtt – ember, akik megengedték, hogy gyerekként nagyon szeressem őket, és ez hatalmas ajándék. Amikor az életútját próbáltam felkutatni, az az érzésem támadt, mintha mindenkinek kicsit az édesanyja lenne a refor­ mátus közösségben. A lelkipásztoroktól azt hallottam, ha vala­ki bajban van, csak annyit mondanak neki: „Menj Bodó Sá­ rához, majd ő segít!” Nagyon riasztana, ha lelkigondozás közben bölcselkednem kellene, vagy megmondani a „tutit”. Erre senkinek nincs szüksége, vagy ha igen, akkor biztos, hogy nem lelkigondozót keres. Számomra inkább az a gyönyörű ebben, hogy hányféle életutat tártak már fel előttem. Nem titkolom, hogy a legnehezebb helyzet mindig az, amikor gyász vagy veszteség ér valakit. Olyankor semmi mást nem lehet tenni, mint nagyon figyelmesen hallgatni. Elnémulni a másik előtt, de úgy, hogy ez a csend beszédes legyen. Mert a gyászban az ember vívódik önmagával, és nem érzi a saját helyét. Kapcsolatvesztett, önvesztett. Ebben a helyzetben a gyászoló mellé állni a legfelemelőbb mozdulat. Lehet a gyászban segíteni?

Mit lehetne? Nem hozhatom vissza, aki meghalt. Nem tudom pótolni a hiányát. Semmit nem tudok tenni. A gyászban mindannyian közösek vagyunk, hiszen ha szeretünk valakit, előbb-utóbb gyászolunk. A beszédes hallgatásnak éppen az a titka, hogy a tekintetem azt üzeni, értem és érzem, ami itt és most elhangzik. Értem, mert én is tudom, hogy mit jelent veszteséggel élni. Mindenkinél ugyanaz az érzés a gyász? Aki szeret, annak a gyásza nagyon nehéz és fájdalmas. Aki nem szeret, hamarabb továbblép. Könyvet írt arról, hogy a lelkipásztorok hogyan segíthetnek a gyászolóknak. Hogyan lehet könyvet írni a beszédes hallgatásról? Számomra ez azzal kezdődik, hogy az ember szembesül a saját gyászaival. Sokat tanultam erről Polcz Alaine-től. (Polcz Alaine pszichológus, a tanatológia hazai úttörője, a hospice-mozgalom megalapítója – a szerk.) Saját feldolgozott tapasztalatunknak kell lennie a gyászról, különben nem tudunk hitelesen a másik ember mellett állni. Úgy tartják önről, hogy a lelkipásztorok lelkigondozója. Van olyan jellemző problémacsomag, amellyel a lelkészek küszködnek? A lelkészi hivatás mára szinte határtalanná vált, mert olyan társadalmi közegben kell megjelennie, ahol mindenki vár a lelkésztől valamit: a gyülekezeti tag, az önkormányzat, az iskola, a pályázatíró. Megterhelő a rengeteg feladat, közben a lelkész azon küzd, hogy senki ne lássa a sérülékenységét, mert akkor rossz kép alakulhat ki róla. Amikor pedig nem tudja tovább leplezni saját törékenységét, általában megtörténik a baj, és ilyenkor már nehéz segíteni. Ezért hoztak létre pasztorációs intézetet? 1997-ben három lelkészkollégánk öngyilkos lett. Ekkor létrehozott a Zsinat egy bizottságot, mert teljesen egyértelművé vált, hogy baj van, és segítség kell. Valahogy azonban nem úgy alakultak a bizottsági dolgok, ahogyan kellett volna. Akkor Pásztorok pasztorációja címmel kidolgoztam egy programot. Ez elindult mint lelkigondozói szolgálat, de csak magányos farkasként, a tanári munkám mellett végeztem – egyedül. Később Bugán Antal tanár úrral kidolgoztunk egy kérdőívet, hogy speciálisan a lelkészek lelki egészségével tudjunk foglalkozni a Tiszántúlon. A lelkipásztorok válaszaiból kiderült, hogy mi is emberek vagyunk hétköznapi gondokkal, bajokkal, és ugyanúgy szükségünk van mentálhigiénés jellegű támogatásra, mint bárkinek. Ekkor találtuk ki azt is, hogy minden lelkész kapjon a születésnapjára a püspök által személyesen aláírt köszöntést egy fotóval és egy igével. Bölcskei püspök úr a képeslapok írásakor gyakran megkért, hogy látogassak meg egy-egy lelkészt. Így ez nagyon szép 2019. december 8.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

történet lett. Emellett szorgalmaztunk sok dolgot, főként azt, hogy a lelkészek vegyék komolyan, hogy pihenniük is kell. Nem lehet önmagunkat a végtelenségig kizsigerelni. Ezt az intést önmagára nézve is érvényesnek tartja? Nagyon sokat dolgozik, rengeteg feladatot vállal. Most éppen beköszöntött a lassítás időszaka az életemben. Volt egy műtétem, aztán hazajöttem a kórházból, és már harmadnap nyargaltam, de a szervezetem megálljt parancsolt. Rám is érvényes, hogy figyelnem kell magamra.

Ha rátekint az életére, mi az, amiért a leginkább hálás? Ez nehéz kérdés. Mert ott kezdődik, hogy az ember a születéséért tud hálát adni. Hiába ért nagyon sok szép élmény az életben, hiába kaptam számos ajándékot, mindig ott kísért, hogy én amolyan ráadásnak születtem.

Nem várták? Két jóval idősebb nővérem van, és volt egy bátyám, aki két hónaposan meghalt. Ha ő életben marad, akkor valószínűleg nem születek meg. De meghalt, én pedig megszülettem. Nem vártak. Sokat küzdöttem azzal, hogy kinek az életét élem valójában. Hitem szerint tudom, hogy így voltam kigondolva, mégsem kön�Azt már 1997-ben is megállapították az illetékesek, hogy baj nyű ezzel a teherrel élni. Bármilyen van, és a lelkészeknek is – a többi MUNKÁSSÁGA furcsa, hamar elfog a kísértés, hogy közt – lelki támogatásra, rendszefeleslegesnek érezzem magam vagy res pihenésre van szükségük. De 1992-ben megszervezte Debrecenben a értelmetlenség érzését éljem meg. azóta eltelt huszonkét év. Miért Katechetikai Központot a hitoktatók és vallástanárok magas színvonalú képzésének Egyáltalán nem vagyok könnyű emmegy ilyen lassan ez a dolog? és továbbképzésének segítésére. Nevéhez ber. Amikor nagy mélységekbe jutok, 2015-ben alapítottuk meg a Tiszánfűződik a Debreceni Református Hittudományi nem érdemes velem szóba állni sem, túli Református Egyházkerület PaszEgyetem (DRHE) pasztorálpszichológiai ez az igazság. De most, hatvanévesen torációs Intézetét jó programmal és szakirányú továbbképzésének megszervezése és vezetése, a Báb és dráma a katechézisben volt egy csodaszép születésnapom, jó munkatársakkal. A lelkészi karnak című kurzus beindítása, a DRHE és a amikor nagy meglepetések értek. azonban meg kell érnie arra, hogy debreceni Kenézy Gyula Kórház közötti nem szégyen igénybe venni a segítegyüttműködés és oktatókórházi kapcsolat Elárulja, hogy mik voltak azok? séget. Lelkigyakorlatokat, konferenkimunkálása. Segítségével formálódott a Az egyetemtől is kaptam egy kötetet, ciákat szervezünk, és törekszünk a tiszántúli lelkipásztorok lelkigondozását segítő Pasztorációs Intézet, amelynek a mai napig és a barátaimtól is. Ez utóbbi öt pélszemélyes kapcsolattartásra, de ez vezetője. Számos tanulmánya és könyvfejezete dányban készült el, igazán különleges, sem könnyű feladat. Ráadásul a lelmellett több szakkönyvet szerkesztett, valamint személyes, meleg, baráti sorokkal teli. készek munkája azóta nem lett kea Pasztoráció című füzetsorozat szerkesztője. Amikor olvastam, végig sírtam. Aztán vesebb. A gyülekezetek megtartása Kolozsváron ért a következő meglepehatalmas felelősség, az intézménytés, amikor meghívtak előadást tartani. Évek óta járok a Babesbe működtetés pedig elképesztő munka. A lelkésznek minden (Babeş–Bolyai Tudományegyetem – a szerk.), és amikor beléptem színtéren megfelelő színvonalon kell teljesítenie: a gyülekezetaz épületbe, ott állt az egyetem kórusa, és rázendítettek egy énekben, a szószéken, a bibliaórákon és még sorolhatnám. Ha nem re. Az egyik teremben pedig rengeteg kolléga és egy vaskos kötet tud megfelelni az elvárásoknak, akkor vagy rámegy, mert megvárt. Azt mondta a dékán asszony, hogy apró betűvel van szedve, próbálja teljesíteni a feladatot, vagy elengedi az egészet, mert de így sem tudták mindenkiét befogadni, mert annyian írtak neha úgysem tud megfelelni ennyi kritériumnak, akkor miért törje kem. Nem tudtam megszólalni, ott is csak sírtam. Ezek azok a pillaössze magát. Esetleg elhagyja a pályát. Fontosnak tartom, hogy natok, amikor kisimul minden. Másnap azonban tovább kell menni. nézzük meg reálisan, mennyit bír el egy ember. Azt hiszem, életem végéig kísérnek majd a kérdések: ki vagyok, hol a helyem és mennyit érek. Felesleges vagyok-e vagy sem? Tudom, Mi az, amit a legjobban szeret a szolgálatában? Mikor kapja hogy nem vagyok egyedül ezekkel a kérdéseimmel, hiszen ez száel a flow? mos beszélgetésből kiderül. Ezért is nagyon jó beszélgetni, mert Itt van az egyetemen ez a Katechetikai Központ, ahol most annyi mindenben magamra ismerek. Az is megerősít, amikor azt beszélgetünk. Hihetetlen flow-élményt adott kezdettől fogva. mondja a másik ember, hogy tudod, én is ugyanezt élem. Akkor Hollandiában láttam, hogyan működik ez, és miután hazajötmosolygunk, és megyünk tovább, de azt gondolom, sokkal többtem, ’92 karácsonyára már el is indítottuk. Persze volt azóta ször kellene leülni és kicsit beszélgetni, kicsit csendben lenni. már talán hét helye is, és már a vezetője sem én vagyok, de nagyon szépen működik. Ez olyan terület, ahol szabad álmodni, Egy ilyen jó tea mellett… gondolkodni, és ehhez kapcsolódik az, amit a katechézisben naIgen, ez most nagyon jó. Szép csészéből kortyolni a finom teát, gyon szeretek: a bátorítás az életre. Remélem, kinövi majd maés beszélgetni. Számos apróság van, amely föl tudja emelni az gát, és formálja a szemléletünket. A tanítás és a beszélgetések embert. Muszáj ezt észrevennünk.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ is nagy örömet adnak nekem. 14 Reformátusok Lapja

2019. december 8.

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Félreértjük sokszor a Bibliát, ha valaki meg nem magyarázza nekünk az összefüggéseket és a körülményeket, amelyekben egykor megfogalmazták Isten üzenetét. A legjobb és leghitelesebb magyarázó maga Isten Szentlelke. Ő értelmezi és teszi élővé a holt betűket, ezért tőle kérjük, hogy adjon világosságot, miközben olvassuk. Félelmetes és riasztó az a hasonlat például, ahogyan Hóseás próféta azt írja Isten nevében: „Rátámadok Efraimra, mint az oroszlán, és Júda házára, mint a fiatal hím oroszlán. Én magam tépem széjjel, azután elmegyek, és magammal hurcolom menthetetlenül.” (Hós 5,14) Isten valóban ilyen? Szét akar tépni? Vadállat módjára szétszaggatja, elhurcolja és felfalja a tőle elfordult népet, mint zsákmányát az oroszlán? Nem. Isten nem ilyen. Isten ítélete ilyen. Ezt fontos megkülönböztetni. Abban az időben írta ezt a próféta, amikor az ország már egészen szétesett, vezetői hol nyugaton, Egyiptomban, hol keleten, az asszíroknál kerestek támogatást. Az egymást követő királyok, akik gyilkosság útján kerültek hatalomra, addig folytatták ezt a bizonytalan hintapolitikát, amíg Asszíria fölfalta és bekebelezte a kettészakadt ország északi részét. Az „oroszlán” a külső ellenség volt. Ebben a politikai helyzetben Hóseás próféta arra figyelmeztetett, hogy mégis Istentől kell a segítséget kérni, ő a történelem ura. Ő adja vagy engedi az ellenség támadását és csapásait, engedi megtörténni az eseményeket, azt is, hogy fogságba hurcolják a népet. Hozzá kellene folyamodni, tőle várni a szabadítást. Isten nem olyan, mint az oroszlán, hanem olyan, mint Jézus Krisztus, aki nem azért jött, hogy pusztítson, hanem hogy megmentse és megtartsa azt, aki elveszett. Két egymásnak ütköző igazság és valóság jelenik meg ebben: Isten ítélete és Isten szeretete. Nem könnyű feloldani ezt az ellentmondást, mégis meg kell próbálnunk érteni: „a próféták által ostoroztam őket, beszédeimmel gyilkoltam őket: ítéletem napvilágra jön.” (6,5) A próféták kínos küldetése volt, hogy Isten ítéletét is hirdessék a nép hűtlensége miatt. Isten – egy másik képpel élve – mint a megcsalt férj reméli, hogy hűtlen felesége a bajt és a nyomorúságot tapasztalva mégis visszatér hozzá. Talán a csapások alatt kijózanodik a nép, elhagyja bálványait, Istentől kér segítséget, hozzá kiált és megtér. A gyorsan elmormogott imádság, a felszínes szertartás nem elég. Azt jelzi, hogy jöjjön hamar a szabadítás, azután marad minden a régiben. Isten szeretetet kíván és hűséget. Ítéletet hirdet, de azért, mert szeret és hazavár. 

IMÁDKOZZUNK!

A legmélyebb, ősi alapérzésünkre, a félelemre válaszolsz jöttöddel, Uram. Rossz álomból rettegve ébredni, szorongva a hajnalt várni, a sötétségben sírva kapaszkodót keresni – árnyaink győzelme kicsi létünk felett. Nem könnyű beismerni, hogy vigasztalásra és bátorításra szoruló emberek vagyunk. Hogy a holnaptól való rettegésünk ellen nincsen saját megoldásunk, nincs elég jó orvosságunk, tornagyakorlatunk… Nehéz beismernünk, hogy oly nagyon szükségünk van rád. Hogy a „magamban bíztam eleitől fogva” biztonsága oly gyorsan kiürül. Várjuk a találkozást veled. Adventi, féleleműző jöveteled. Már hangzik szavad: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

„Ő hű marad…” Pál apostolnak Timóteushoz írt második levelében a fő gondolat a hűség. Az apostol azt kéri, hogy az Ige hallgatói maradjanak hűségesek Istenhez és az ő akaratához, mert akik hűségesek hozzá, azoknak készít helyet a mennyei dicsőségben. Ha mi hűtlenek vagyunk, Isten akkor is hű marad, minden ígéretét megtartja (2Tim 2,13). Isten népe már az ószövetségi időben is sokszor hűtlen lett Urához, de az Úr ennek ellenére megtartotta a népet. A babiloni fogságból egybegyűjtötte és visszahozta. Végül pedig beteljesítette a legnagyobb ígéretet, hogy szabadulást készít a bűnös világnak: elküldte egyszülött Fiát emberi testben, hogy út, igazság és élet legyen számunkra. Kereszthalálával pedig engesztelést szerzett minden bűnünkért. Karácsonyra, Jézus testben megszületésének ünnepére készülünk most is. A karácsony nem csak általában a „szeretet ünnepe”, hiszen a mi szeretetünk legjobb esetben is csak Isten szeretetének halvány tükröződése. A karácsony fő üzenete ma is az, hogy Isten szeretet. Akkor ünneplünk jól, ha komolyan vesszük, hogy csak a Jézus által elénk adott úton, és csak az Atyánál, az általa megszerzett igazságban van üdvösségünk. Ezt a teljes életet csak vele élhetjük hálából, így maradhatunk hűségesek hozzá. Karácsonyozásunk fontos része az ajándékozás, de nagy veszély, ha csak egymást megajándékozó ünnepnek tekintjük, és nem többnek. A legnagyobb ajándék maga a megszületett Jézus Krisztus, a mi megváltó Urunk, a mennyei Atya hozzánk és ígéreteihez való hűségének jele. Az advent arra való, hogy örüljünk Jézus eljövetelének, aki eljött, és várjuk vissza őt, aki eljövendő. Boldog ember, aki így készül a mostani ünnepre, és hűségesen várja a második adventet, Jézus visszajövetelét.  GYŐRI ISTVÁN

2019. december 8.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Nagyobb az, aki összeköt, mint ami elválaszt

Elhelyezkedésében, történetében és templomában is különleges a Bocskaikerti Református Missziói Egyházközség. A fiatal település fiatal közössége mindent megtesz azért, hogy az egykor szőlőskertként működő területre ma már életvitelszerűen beköltözők közül minél többen bekapcsolódjanak a református közösségbe. Abba a közösségbe, ahol Isten hívó szava és az ő útmutatásai munkálják a hétköznapokat. Bocskaikertet önálló települési egységként először 1899ben említik. A település alapvetően Debrecenhez, illetve Hajdúhadházhoz tartozó szőlőskerti rész volt. A természet közelsége és a csend azonban egyre több családot vonzott és vonz ma is, így Bocskaikert lélekszáma folyamatosan gyarapszik. A gyülekezet története Hajdúhadházhoz kötődik. Az iskola sokáig a Poroszlay-kúriában működött, amely ma a polgármesteri hivatalnak ad otthont. Ott gyűltek ös�sze a hívek Tar Lajos hajdúhadházi lelkipásztor vezetésével. Bocskaikert reformátussága sokáig szórványgyülekezetként működött.

ÉPÜLŐ KÖZSÉG, ÉPÜLŐ KÖZÖSSÉG A közösség régebbi tagjai szerint Tar Lajos sokat tett a lelki növekedésért és gyarapodásért. – A következő fejlődési pont a gyülekezet életében, amikor hosszabb előkészület után, 1996-ban elkezdődött a bocskaikerti ökumenikus templom építése – mondja Miklós László, a gyülekezet lelkipásztora. A templomot 1997-ben szentelték fel – csillag, kereszt és kettős kereszt is található rajta. Az országban lényegében egyedülálló. – Szinte példátlan, hogy egy templomot eleve közös használatra építsenek, hogy ott az Isten nevét békességben imádhassa több felekezet. A tulipán alakú épület e virág hármas héjazatával rámutat a felekezetek összekapaszkodására, illetve arra, hogy nagyobb az, aki összeköt minket, mint ami elválaszt. Bocskaikert így lelki diplomáciai övezetnek is tekinthető, hiszen vasárnaponként az alkalmakat a római katolikusok kezdik nyolckor, kilenctől a görög katolikusok miséznek, majd negyed tizenegytől tartjuk a református istentiszteletet – tájékoztat a lelkipásztor. A gyülekezet következő fejlődési fázisa 2000-re tehető. Ekkor Pál Csaba hajdúhadházi lelkipásztor szolgált itt. Hajdúhadházi vezetéssel, de önálló mis�sziói egyházközség lett a bocskaikerti közösség. 2015-ben megújult a gyülekezeti ház is. A hatvan személy befogadására alkalmas, Korpona nevű épületre a gyülekezet úgy tekint, mint a református közösség saját lelki otthonára. Miklós László 2016 januárja óta szolgál a gyülekezetben, akkor lett saját lelkipásztora az egyházközségnek. – A bocs16 Reformátusok Lapja

2019. december 8.

„Szinte példátlan, hogy egy templomot eleve közös használatra építsenek, hogy ott az Isten nevét békességben imádhassa több felekezet.”

| REFORMÁTUS ÉLET |

kaikerti gyülekezet nagyon érdekes utat járt be a település fejlődésével. Itt az ötvenes években háromszázan laktak, 1990 környékén ezerkétszázan, most pedig mintegy háromezer-ötszázan. Tehát folyamatos bővülés, erősödés figyelhető meg. Itt minden új: az iskola, a templom. Nagy próbatétel a település és a gyülekezet számára, hogy ez a nagy lélekszámbeli robbanás hogyan tartható a kapacitások tekintetében. Illetve az is, hogy akik idejönnek, miképp tudnak beilleszkedni, hogyan tudják átvenni a bocskaikerti identitást, amely a kert és a közösség szeretetére épül – mondja Miklós László. A településen ezren vallják magukat reformátusnak. A lelkipásztor arról is beszél, hogy nincs egyenes arányú növekedés Bocskaikert lélekszáma és a gyülekezet lélekszáma között. – Gyarapszik a gyülekezet, de nem nagymértékben. Szeretnénk, ha hasonló tendenciát tudnánk felmutatni, mint amit a település lélekszáma jelez – tudatja. A gyülekezet választói névjegyzékében százan szerepelnek, vasárnaponként átlagosan negyvenen vesznek részt az istentiszteleteken.

A MAGYARSÁG ÖSSZETARTOZÁSÁNAK JELE Alázat és odaadás. Ez jellemzi a gyülekezet munkáját. – Gyakran eszünkbe jut Bocskainak az a gondolata, amely arra buzdít, hogy hitünk szabadságát minden gazdagságnál többre becsüljük, és az általa sokszor idézett mondat is a Bibliából: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8, 31) Az őseinktől kapott hagyatékból kell továbbvinnünk – a keskeny úton megújulva – azt, amivel több és gazdagabb lehet az élet. Ezt egyedül a gondviselő Isten segítségével lehet – hangsúlyozza a lelkipásztor. A bocskaikerti templom belseje korántsem mondható hagyományosnak: az ott található képek a magyarság történetét mutatják be. – Ez a templom a magyarság összetartozásának a jele is. Elsősorban az imádság háza, de amikor építették, arra is nagy gondot fordítottak, hogy szimbolikájában a vértanúknak is emléket állítsanak – mondja Miklós László. A templomban mindhárom felekezet jelképei megjelennek, a közös használat már első ránézésre is kitűnik. – Ha tréfásan akarok fogalmazni, mondhatom, hogy Bocskaikertben egész évben ökumenikus imahét van. Mi minden egyes vasárnapi istentiszteleten szoktunk imádkozni a másik két gyülekezetért is – tájékoztat Miklós László. Hozzáfűzi: a közös templom lelkiekben is sok mindenben közelebb hozza a felekezeteket egymáshoz. Egységként élik meg például az adventeket, és a templomszentelési évforduló is közös ünnep. – 2017-ben, a huszadik évfordulón Fekete Károly püspök hirdetett Igét. 2018-ban Palánki Ferenc római katolikus püspök, idén Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek jött Bocskaikertbe. Azt, hogy az egyházi elöljárók személyes jelenlétükkel és imádságaikban is ott állnak az ökumené ügye mellett, azt mi itt, Bocskaikertben testközelből érezzük – mondja a lelkipásztor. 2019. december 8.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

OSZTOTT FELELŐSSÉG A FEJLŐDÉSBEN Amikor a lelkipásztorral a gyülekezet jövőjéről beszélgetünk, azt mondja, véleménye szerint osztott felelősségről van szó, az egyház és a társadalom irányába. – A mi dolgunk különféle formában: a klasszikus hitéleti, a missziói, a kulturális, a sport és egyáltalán a vonzó és hiteles élet teljességével hívogatni. Tetteinkkel és szavainkkal. Ez a küldetésünk. Erre szánjuk az időnket, energiánkat, ezért imádkozunk és dolgozunk – mondja a „Ez a templom lelkipásztor, ám felveti, hogy a szülők, a magyarság összetartozásának akik megkereszteltetik gyermeküket, illetve azok a fiatalok, akik konfirmála jele is. Elsősorban az imádság nak, sok esetben elmaradnak a köháza, de amikor építették, arra is zösségből. – Tesszük a dolgunkat és sokféle módon törekszünk arra, hogy nagy gondot fordítottak, hogy fiatalosan, lendületesen, színesen szimbolikájában a vértanúknak is végezzük a szolgálatunkat. Kérdés: emléket állítsanak.” mennyire érti az ember a létezés lelki oldalát, és akarja-e ezt közösségi formában megélni. Akarjuk-e hozzátenni a magunk Istentől kapott ajándékából azt, ami nekünk adatott? A nagy kérdés az, hányan fogják mindezt megérteni, és mennyien fognak tenni ezért – magyarázza a lelkipásztor, aki szól arról is, hogy egyre több kedvező példát lát a keresztelés, konfirmáció, és házasságkötés tekintetében, vagy amikor a gyász mélységénél kell megállni. Azt tapasztalja, vannak, akik meghallják a hívó szót, és jönnek. – Ezért mondom: a mi dolgunk az, hogy próbáljunk minél hitelesebszítés közben beszélgetnek, énekelnek. A gondnok szerint a ben élni, tenni, mondani azt, amire Krisztus Urunk tanított nőszövetség igazi húzóerő a gyülekezetben. A bibliaórák előtt bennünket. Nagy felelőssége van abban a rohanó embernek, rendszeresen összegyűlnek, és megbeszélik az előttük álló hogy mi az, aminél megáll, mi az, amire felfigyel – figyelmezfeladatokat, valamint imaközösségben kérnek erőt és segítsétet a lelkipásztor, és kiemeli: időről időre a gyülekezetnek is get az Úrtól a szolgálatukra. Némethné Kenderesi Erzsébet a fel kell tennie a kérdést, hogy miben tud megújulni, hitelegyülekezet egységességét emeli ki a közösség erősségeként. sebb és odaszántabb lenni. – Én úgy látom, Bocskaikertben – Mindenki akarja a jót – mondja. Arról is szól, hogy a gyüvan tartalék. Fel kell tennünk a kérdést: mi, az egyház és a lekezet gyarapítása érdekében azt tervezik, meglátogatják a bocskaikerti lakosok, akik itt élünk, akarunk-e többet? És ha település református lakóit, így hívogatva őket az alkalmakra. igen, akkor egészen biztos, hogy lesz épülés és fejlődés, ha A gondnok elárulja: még keresik a módját, hogyan ne tűnjenek közelebb jövünk az Istenhez – mondja. tolakodónak, mégis elérjék azokat, akik szívesen csatlakoznának a gyülekezethez. – Azzal a mintegy kétezer emberrel, akik GYARAPODNI VÁGYÓ KÖZÖSSÉG az elmúlt tíz évben költöztek ide, nincs szoros kapcsolatunk. Ezen szeretnénk változtatni – jelzi Némethné Kenderesi ErNémethné Kenderesi Erzsébet több mint húsz éve látja el a zsébet. Amikor arról beszélgetünk, mit jelent számára a gyügyülekezetben a gondnoki szolgálatot. Közösségüket csalekezet, azt válaszolja: neki a három gyermeke a szűk család, a ládiasnak, bensőségesnek tartja. – Nem vagyunk sokan, de református közösség pedig a nagy család. A gondnok reménymintegy negyvenen állandó, biztos tagok. Olyan a mi gyüleketeljesen néz a jövő elé. Fejlődőképesnek érzi a közösséget. – zetünk, mint egy kis ékszerdoboz – vallja a gondnok, és arról Látom azt a jövőképet, hogy nemcsak húsvétkor, karácsonyis beszél, hogy amióta megújult a gyülekezeti ház, a közöskor és pünkösdkor telik meg a templom, hanem vasárnapról ségi élet is új lendületet kapott. Ott tartják minden nyáron a vasárnapra. Én ebben bízom, és ezen munkálkodunk. Szeregyermektáborokat. Az énekkari próbák és több közösségi altettel fogadjuk az újonnan érkezőket, úgy élünk és olyan pélkalom helyszíne is az épület. – Már négy éve minden szerdán dát mutatunk, hogy vonzó legyen közénk tartozni.  KOMORNÉ csigát készítünk, tízen, tizenöten is összegyűlünk – mondja. Úgy látja, nagyon jó közösségépítő alkalmak ezek: tésztakéCSERNÁTH ERZSÉBET, FOTÓ: BARCZA JÁNOS 18 Reformátusok Lapja

2019. december 8.

| REFORMÁTUS ÉLET |

Sokszínű gyülekezeti élet – A gyülekezet több lábon áll, ebben a legfontosabb terület az asszonyok szolgálatvállalása. Nagyon erős a nőszövetségi közösségünk, ők húszan a közösségünk szíve – vallja Miklós László lelkipásztor. Mint mondja, jelentős diakóniai munkát végeznek: étel- és ruhaosztást az egész településen, gyermekek nyári táboroztatását, kézműves-foglalkozásokat húsvétkor és adventkor. – A hitéleti szál a legfontosabb, ez az alap. Az istentiszteletek, a bibliaórák, a hitoktatás és a diakónia – sorolja Miklós László. A hitélet mellett fontos területként említi a sportot: minden szerdán fociedzést tartanak az általános iskolában. – A gyülekezetünkben kulturális élet is folyik. Külön alkalmakat szervezünk a kultúra és a költészet napján is. Tizennégy éve énekkara is van az egyházközségnek – mondja a lelkipásztor. A gyülekezet nagyon jó kapcsolatot ápol a település vezetőségével és az intézményekkel. – Együtt lüktetünk Bocskaikerttel. Ott vagyunk minden települési napon, nem is lehet olyan sátrat látni, ahol ne volna ott a gyülekezetünk – sorolja, kiemelve a gyülekezet és a bocskaikerti kertbarát kör kapcsolatát. Sok gyülekezeti tag vesz részt a kör munkájában, nagyon sok közös programjuk van, rendszeresen szerveznek együtt kirándulásokat is. – Nyilván, amikor mi vagyunk a szervezők, akkor inkább a lelki közösségen van a hangsúly, amikor a kertbarát kör a szervező, akkor pedig a különböző kertészeti hagyományok kapnak főbb szerepet. Gyermek-istentiszteleteket is tartanak. A lelkipásztor szól arról is, hogy Bocskaikert ebből a szempontból is különleges. – Sok szülő dolgozik a debreceni versenyszférában, ők ezért a városba járatják iskolába a gyermekeket. Vasárnaponként általában ők jönnek hozzánk a gyermek-istentiszteletre. A szülők közül sokan örülnek annak, hogy a gyermekük helyben konfirmálhat. Viszont arra is több példa említhető, hogy akik Debrecenből költöztek ide, vis�szajárnak az ottani gyülekezetükbe. Természetesen tiszteletben tartjuk ezt, velük is jó a viszonyunk. Én csak azt szoktam kérni, hogy időnként azért kapcsolódjanak be a helyi gyülekezeti életbe is – mondja Miklós László. A közösség korosztályi összetétele vegyes. A lelkipásztor szerint annak dacára, hogy sok fiatal család jár a közösségbe, még mindig az idősebbek vállalnak többet. – Jobban megértek már rá, illetve más periódusban szocializálódtak. Azt gondolom, a mostani középgeneráció számára igazi példaképpé lehetnek odaszánásból és áldozathozatalból – mondja Miklós László. A gyülekezet egyik legnagyobb feladata követni a település lélekszámbeli növekedését. A lelkipásztor arról is tájékoztat, hogy sokan vannak, akik Debrecenben dolgoznak, és csak aludni járnak haza. Őket nagyon nehéz bármilyen mértékben is bekapcsolni a közösségi életbe. Szerveztek már futóversenyt is a településen a helyiekkel és a gyülekezeti tagokkal együtt. – Sokféle módon igyekszünk megmutatni azt, hogy a célunk az értelmes, értékes élet felmutatása – mondja a lelkipásztor.

2019. december 8.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Hit Szinte magától értetődő „igazsággá” vált mára az a hiedelem, hogy a tudást az különbözteti meg a hittől, hogy míg a hit állításai nem igazolhatók, addig a tudáséi igen. A tudás olyan ismeret, amely egzakt módon, tehát a természettudományok módszereivel igazolható. Az elmúlt évszázadok egyik legkülönösebb fejleménye az, hogy a természettudományok szinte észrevétlenül kisajátították az emberi tudásra vonatkozó igények szinte egész skáláját, és úgy állították be magukat, mint a tudás teljességének egyedüli birtokosait. Az ismert keresztyén válasz a hit és tudás viszonyára az, hogy a két látásmód nem áll ellentétben egymással, sőt kiegészítik egymást. Mint szoktuk mondani, a hit ellentéte nem a tudás, hanem a hitetlenség, a tudásé pedig a tudatlanság. Igen, hogyne. De a valódi kérdés nem a hit és a tudás viszonya, hanem az a problematika, amely magában

„Nincs veszélyesebb hiedelem manapság annál a közhelynél, hogy hinni az ész ellenére kell.” a fogalompárban már eleve benne van. Eszerint ugyanis létezik a valóság megismerésének és magyarázatának két módja. E közhelyből szinte automatikusan következik, hogy a hiten alapuló ismeret nem tarthat igényt egyetemes érvényességre, ugyanakkor a természettudományon alapuló tudás igen. Ez a nézet abban téved, hogy miközben a természettudomány módszereivel szerzett tudás nagyon is körülhatárolt, addig ezt a tudást mégis kiterjeszti magára a tudás egészére, s úgy állítja be a dolgot, mintha a természettudomány által megszerzett tudás immár a tudás teljessége lenne. Holott a természettudományok által megszerzett tudás mai és várható köre meglehetősen szűkös ahhoz képest, amelyet a mindenkori emberi igény támaszt a valóság megismerésére vonatkozóan. Az elmúlt évszázadok folyamán a hit és a tudás viszonyáról lezajlott sokszor harcos vitának az a tartalma, hogy a természettudományos világkép jogot formált a valóság olyan összefüggéseinek a magyarázatára is, amely területeken semmiféle illetékessége nincsen. Ez szimplán a mindenkor 20 Reformátusok Lapja

2019. december 8.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

adott természettudományos tudás kivetítése, amely a tudományosság álcája alatt arra tesz kísérletet, hogy végső kérdésekre is válaszoljon. Holott teljesen nyilvánvaló, hogy természettudományos alapon semmi sem mondható az emberi jelenség végső igazságairól. Ezért teljesen alaptalan a természettudomány által szerzett tudás azonosítása a tudás teljességével, mint ahogyan alaptalan az az elképzelés is, hogy a hit immár elvesztette minden kompetenciáját a végső kérdések megválaszolását illetően. Sőt maga a természettudomány is, amikor kísérletet tesz nagy, átfogó világmagyarázatokra, valójában hitre, vagy más szóval hipotézisekre épít, minthogy nincs az emberi képességek birtokában semmilyen olyan eszköz sem, amelynek segítségével a valóság mélységes titka birtokolható lehetne. Ezért nincs semmiféle racionális okunk elfogadni azt a ma általánosan bevett hiedelmet, hogy a keresztyén üzenetben adott világmagyarázatot azért lehet csak hitben megérteni, mert ellentmond olyan világmagyarázatoknak, amelyek úgymond a természettudományok nyújtotta tudáson és racionalitáson alapulnak. Nincs veszélyesebb hiedelem manapság annál a közhelynél, hogy hinni az ész ellenére kell. A helyzet az, hogy a természettudományokra alapozott világkép is hiten alapul, nevezetesen azon a hiten, hogy az ember és világa önmagából magyarázható. A keresztyén hitben megfogalmazott magyarázat, miszerint az ember soha nem értheti meg önmagát önmagából, hanem csakis az önmagát kijelentő Istenből, racionálisan és mindenféle természettudományos mérlegen nagyon is vállalható, minthogy a hiten kívül nincs semmi sem, amellyel a valóság egésze megragadható lenne. A karácsonyi hitben megfogalmazott tétel, miszerint nem az ember világosodik meg önmagától, hanem a világosság a világba jön, nagyon is érvényes üzenet a valóság végső titkáról, az emberi ész mindenhatóságába vetett közhelyes hiedelemmel szemben. 

| GONDOLATOK |

FAGGYAS SÁNDOR

Falak és határok A szerző újságíró, a Magyar Hírlap Táncsics Mihálydíjas szerkesztője, a Protestáns Újságírók Szövetsége elnökségi tagja

ILLUSZTRÁCIÓ: FORTEPAN

Egy hónapja látványos ünnepségsorozattal emlékeztek meg Németországban a berlini fal leomlásának harmincadik évfordulójáról, s ennek alkalmából ismét sokan elmondták, leírták, hogy „a magyarok ütötték ki az első követ a falból”. Két hónappal korábban ugyanis Magyarország megnyitotta határát a nyugatra távozni kívánó NDK-állampolgároknak, amiért az elmúlt három évtizedben sok német politikus mondott köszönetet, hiszen ez lett a német újraegyesítés nyitánya. Sőt, ahogy a néhai Kohl kancellár mondta, nemcsak a német, de az európai egység is magyar földön született.

A történelmi esemény ürügyén több, hazánkra nem jó szemmel néző európai politikus szembeállította a harminc évvel ezelőtti Magyarországot a maival, amiatt támadva a jelenlegi kormányt, hogy kerítéssel lezárta az ország déli határát, és nem fogadja be a messziről érkező menedékkérőket. Hivatkoztak Ferenc pápára is, aki a fal leomlásának huszonötödik évfordulóján arra szólított fel, hogy nem falakat, hanem hidakat kell építeni. Az elmúlt öt évben a katolikus egyházfő többször bírálta azokat az európai országokat, amelyek bezárják kapuikat a migránsok előtt, két hónappal ezelőtt pedig menekülteket ábrázoló, az Ismeretlen angyalok nevet viselő szoborcsoportot avatott fel Rómában, hangoztatva, hogy a migránsoktól és menekültektől való félelem intoleranciához, szűklátókörűséghez és rasszizmushoz vezet. Az Európai Unió előző vezetése és számos – többnyire baloldali – nyugati kormány nem európainak és nem keresztyénnek bélyegezte, és bünte-

téssel fenyegette azokat a tagállamokat, amelyek az „Európa erőd” felépítését, a schengeni határok védelmét szorgalmazzák, és amelyek elutasítják az illegális bevándorlók befogadását és kvóták szerinti szétosztását. Ugyanakkor egyre többen vannak, akik megértik és elfogadják hazánk és a többi visegrádi ország álláspontját, hogy az európai kultúrát és életformát csak az mentheti meg, ha Európa visszatalál keresztyén identitásához, és megvédi a keresztyén szabadságot – mind kulturális-politikai, mind biblikus-teológiai értelemben. A két dimenzió szorosan összekapcsolódik, ahogy arra például XVI. Benedek emeritus pápa is rámutat legújabb könyvében. A falakról elmélkedve azt írja, hogy az egyháznak is vannak falai. A fal egyrészről befelé irányítja a figyelmet, ugyanakkor összegyűjt, védelmet nyújt, másrészt meghatározza azt a határvonalat, amely távol tartja mindazt, ami nem tartozik ahhoz, ami a falakon belül van. A nyugalmazott pápa hivatkozik Wilhelm Stählin evangélikus püspökre, aki emlékeztetett arra, hogy a Jelenések könyvében a végső időket idéző szent városnak is vannak falai és kapui. XVI. Benedek szerint ez is cáfolja azt a vélekedést, hogy „aki falakat emel, az nem lehet keresztyén”, vagyis lényegében elutasítja Ferenc pápa „nyitott kapuk” álláspontját. Reformátusként nem illik beleszólni a két pápa virtuális vitájába. Ezért inkább Ravasz László püspököt idézném, aki 1956. november 4-én a szovjet hadsereg támadása miatt elmaradt Kálvin téri istentiszteleten elmondani tervezett prédikációjában – a Zsolt 127 alapján – egy ostromlott város képét látta, „amelynek kapujában, mint a nyilak a hősnek kezében, ott áll a védelmező sereg. Nem nézik, hányan vannak, nem kérdezik, mi lesz holnap. Ők csak azt tudják, hogy a kapun belül van az élet, a kapun kívül a halál. A kapun belül vannak a házak, az oltárok, a kertek, a műhelyek, az iskolák, a nép, a nyelv, a történelem, és nekik ezt meg kell védelmezni. Ez a kép a keresztyén ember minden helyzetében egyformán áll. Isten mindnyájunkat az élet kapujába állított.” – Ennél pontosabban, szebben és hitelesebben aligha lehet megfogalmazni, miért kötelességünk védeni minden erőnkkel házunk falait, hazánk határait, bárki bárhogyan és bárhonnan fenyegeti is szabadságunkat, kultúránkat és életformánkat.  2019. december 8.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

LXIII. ÉVFOLYAM,

49. SZÁM,

2019. DECEMBER 8.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

Adventi csendet várok. Amikor a korán ránk ereszkedő sötétben aprócska fények gyúlnak. Egyik a másik után. Lobognak és pislákolnak, jelzik, hogy van világosság a sötétben. Jó egy ilyen kis félhomályban leheveredni. Megpihenni, olvasgatni, átgondolni dolgokat. Adventi stációk, megállóhelyek ezek, a továbblendülés előtti erőgyűjtések, a közelmúlt, a mögöttünk hagyott év mérlegelése, a hálás emlékezés. Belegondolunk néha, hogy manapság milyen nagy kincs a várakozás? Szinte már egyenesen fényűzés. Hiszen mindenki nyüzsög, rohan, sürög-forog, kergetőzik időpontokkal, közlekedéssel, helyszínekkel. Az élettel. Nagy kincs hát, ha adventi utamon képes vagyok csendet teremteni magamban, szűk családi környezetemben. Ilyenkor egy pillanatra odaképzelem magam a három királyok tevekaravánjához, ahogy komótosan haladnak a csillag mutatta úton. Vagy a pásztorok társaságába, akik ismerik a környéket, mint a tenyerüket, és hallgatag izgalommal mennek Isten-tiszteletre. Egyszóval: adventi csendet várok. Amelyben egy-egy templomban, íróasztal előtt üldögélve vagy éppen a kanapén hátradőlve élvezzük a csendet. A megszólaló aprócska neszeket. A szívben ismétlődő igéket. Amikor befelé nézünk és engedjük, hogy a soros adventi stációnkon megpihenve az Ige szava elegyengesse lelkünk megfáradását. Jólesik az Úrral, az ő szavára figyelve, vele beszélgető elmélkedéssel erőt gyűjteni. Mert hamarosan indulni kell tovább. Az elmúlt évek európai sodrásában arra jöttem rá, hogy bármennyire olvadóban is a kontinens keresztyén elkötelezettsége, és bármennyire hangossá és békétlenné vált is az életünk, a közéletünk és közbeszédünk, minderre irgalmas válaszként a békesség kincsének igazi lehetőségeként ragyog fel a Krisztus. Az Ige, a templom csendje vagy az abban megszólaló istentiszteleti hangfoszlányok. Adventre nem csak pihenésként tekintünk. Bár a Krisztust kémlelő várakozás közben le-lecsukódik a szemünk, és belealszunk a téli szürkeségbe. Advent a kezdet, a nagy lehetőség. Ráébredni arra, hogy a világ zaja közepette megtalálhatom a csendem. Lelkem csendességét. Kérdéseim válaszát. Rég óhajtott békességem. Advent a rádöbbenés. Advent a válasz. Arra, hogy mennyi fölös kérdés, kétely és aggodalom foglalja az Ige helyét az életemben. Men�nyi olyan dolgot hordozok, vonszolok magamban, ami csak kényszerű, soha nem használt holmi. Az adventi várakozás felüdít, felkészít, hogy ne kikészüljek, hanem elkészüljek és ráhangolódjak az érkezőre. Hogy készen álljak beállni a sorba, királyok és pásztorok közé, ünnepi hozsannával az ajkamon. A szívemben.  FÁBIÁN TIBOR

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Hinni az érkezőben

ÁRA: 320 FT

Aki hallgatva is beszél 9 771419 856007

TEA MELLETTI PILLANATOK A KÁROLI GÁSPÁR-DÍJAS BODÓ SÁRÁVAL

19049

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| EGYHÁZI ÉLET |

„Dicsérjétek az Urat!” Negyvenkét iskolából százhatvanhét gyermek nevezett a budapesti Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskola és Óvoda 24. Országos Zsoltáréneklő Versenyére (OZSV). A megméretésen november 29-én két helyszínen hét korcsoportban, tizennégy zsűritag részvételével mutatták be énektudásukat és zsoltárismeretüket a bátor és lelkes kisdiákok. Szépen felöltözött gyerekek és a náluk talán még jobban izguló kísérőik töltötték meg a kispest-rózsatéri gyülekezet templomát. A megnyitó áhítat és köszöntő – amelyet Ablonczy Kálmán, a fenntartó Kispest-Rózsatéri Református Egyházközség lelkipásztora, valamint Nagy Gábor, a Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskola és Óvoda intézményvezetője tartott – után a hetedikesek és a nyolcadikosok a templomban maradtak versenyezni, a kisebbek pedig átvonultak az iskola épületébe. Az elsősök és a másodikosok egy korcsoportban indultak, a nagyobbaknak külön-külön volt a meghallgatása, a délutáni Ki tud több zsoltárt? elnevezésű versenyt pedig az alsó tagozatosokat és felsősöket szétválasztva tartották. Erre a vetélkedőre minden évben csak néhány diák jelentkezik, mivel nagyobb felkészülést igényel: tíz, illetve húsz zsoltár ismerete szükséges a nevezéshez. A százhetvenkilenc diákot tanító-nevelő, családias hangulatú Rózsatéri iskola jövőre ünnepli elindulásának harmincadik évfordulóját, és büszkék arra, hogy az OZSV majdnem egyidős az intézménnyel – az egyik első volt a rendszerváltás után meginduló református versenyek között. A jeles napon tanítási szünet volt az iskolában, mégis mintegy harminc „karácsonyos” diák sürgölődött a folyosókon. Mint Ullmanné Dénes Annamária igazgatóhelyettestől, a verseny főszervezőjétől megtudtuk, házi készítésű tízóraival várták a messziről érkező gyerekeket és kísérőiket. A versenynek helyet adó tantermeket feldíszítették, és a táblákra bátorító üzeneteket, igéket is írtak a házigazdák. Azokat, akik már túlestek a szereplés izgalmán, kézműves-foglakozás és ügyes-

ségi feladatok várták, hogy gyorsabban teljen az idő, amíg a zsűri döntést hoz. – Ez az esemény nemcsak verseny, hanem Isten dicsőítése is, és ezt a gyerekek értik, átérzik az énekek szövegét. Olyan zsoltárokat választottunk, amelyeknek a szövegei dicséretek, és figyeltünk arra, hogy a korosztályokhoz illő nehézségűek legyenek – mondta az igazgatóhelyettes, aki már négy éve szervezi az OZSV-t. Ullmanné Dénes Annamária hangsúlyozta: – A kezdetektől ragaszkodunk ahhoz, hogy minden résztvevő kapjon oklevelet és apró ajándékot, ne csak a győztesek, hiszen mindenki, aki erre a versenyre eljön, a legjobb a saját iskolájában. Emellett mindegyik korcsoportban születik első, második, harmadik helyezés, és különdíjakat is kiosztunk. Ebben az évben először katolikus iskolából is érkezett nevezés, de volt olyan diák is, aki a gyülekezetében hallott a versenyről, és magánúton jelentkezett, ezért a szervezők azt tervezik, hogy a következő években nem csak közvetlenül a református iskolákban hirdetik meg majd az OZSV-t.  JEZSOVICZKI NOÉMI A GYŐZTESEK Az 1–2. osztályos korcsoportban Sztupkai Viktor Gábor, a budapesti Szenczi Molnár Albert Református Általános Iskola tanulója, a 3. osztályosok közül Sámán Flóra, a budapesti Baár– Madas Református Gimnázium és Általános Iskola versenyzője, a 4. osztályosok közül Bankovics Száva, a kunszentmiklósi Baksay Sándor Református Gimnázium és Általános Iskolából, az ötödikesek korcsoportjában Tóth Boglárka, a Kecskeméti Református Általános Iskola diákja, a hatodikosok közül SubaFaluvégi Eszter, a házigazda Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskola és Óvoda tanulója kapott első helyezést. A 7. osztályosok korcsoportjában Enyedi Nikolett, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola diákja, a 8. osztályosok közül Mizsei Molli (Kunszentmiklós) volt a legjobb. A Ki tud több zsoltárt? verseny alsó tagozatos győztese Koroknai-Tegez Dóra, a budapesti Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium tanulója, a felső tagozatosok közül Fodor Gréta, a kisvárdai Várday Kata Református Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium diákja kapott első helyezést.

2019. december 8.

Reformátusok Lapja 23

| EGYHÁZI ÉLET |

ÚJ LELKÉSZEK AZ EGYH Harmincnégy új lelkipásztor kezdte meg szolgálatát a Magyarországi Református Egyházban. A teológusokat a szeptemberi egységes lelkészképesítő vizsga után, az utóbbi hetekben ünnepi istentiszteleten szentelték fel a négy egyházkerületben. A lelkészek jogállásáról és szolgálatáról szóló törvény szerint csak azokat a diplomát szerzett teológusokat lehet lelkipásztorrá szentelni, akik sikeres lelkészképesítő vizsgát tettek. Az idei megméretésre

DUNÁNTÚL – Készen legyetek!

– Készen legyetek! Ebben a felszólításban ott van az üzenet, amelyen keresztül az Úristen meg akar szólítani benneteket. Hosszú út áll mögöttetek, felkészülten jöttetek ide. Megkaptátok a belső elhívást a szent szolgálatra, megszólított benneteket az Úr. A pápai, a budapesti és a komáromi teológiai akadémián a szent tudományt elsajátítottátok, az Ige gyönyörűséges ismerete a belső elhívásra épült. Most ezt követi a külső elhívás, az egyház szolgálatra küld benneteket a látható egyházba, a látható gyülekezetbe – fogalmazott a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke a pápai Ótemplomban. – Felkészültetek: a belső elhívás, a tanulás és a külső elhívás most együtt van. Felkészültetek, de nem vagytok készen. Mert egyedül Isten az, aki kész, aki tökéletes, aki szent, aki örökkévaló, a mi feladatunk, hogy áldássá lehessünk a folyamatos szolgálatban – figyelmeztetett Steinbach József az ünnepi istentiszteleten. A Dunántúli Református Egyházkerületben november elején négy szolgálatot teljesítő teológust – Deák Pétert, Demjén Istvánt, Farkas Balázst és Horváth Mariannt – szenteltek lelkésszé. Az ünnepségen átadták a Pro Pannonia Reformata Díjat is, amelyet idén posztumusz Bellai Zoltán, a Kaposvári Református Egyházközség lelkipásztora, a Somogyi Református Egyházmegye korábbi esperese, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöki főtanácsosa kapta. 24 Reformátusok Lapja

2019. december 8.

DUNAMELLÉK – Az új és a leköszönő lelkésznemzedék

Kilencen tettek esküt és vették át oklevelüket a Dunamelléki Református Egyházkerület közgyűlésén novemberben. Közülük nyolcan már szolgálatba álltak: Czakó Zoltánt, Horváth Erzsébetet, Lendvai Sándort, Petkes-Varga Zsófiát, Pető Gergőt, Prózsa Istvánt, Rápolty Dávidot és Ruzsa-Nagy Zoltánt Budapesten, a Kálvin téri templomban szentelték lelkésszé. Az ünnepi közgyűlésen Bogárdi Szabó István püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy az egységes lelkészképesítő vizsgán rendkívül kevés idő jut a jelöltek hivatástudatának, szolgálatra készségének megvizsgálására. Az új lelkészek felszentelése mellett az egyházkerület közgyűlése köszönetet mondott a nyugdíjba vonuló lelkipásztoroknak: Börzsönyi János Bélánénak, Erdei Lászlónak, Molnárné Tóth Erzsébetnek, Márkus Gábornak, Csuka Tamásnénak, Galambos Lászlónak, Takaró Tamás Sándornak, valamint Márkusné Láng Ilonának. Megemlékeztek az idén elhunyt lelkészekről is: Bóka András János egykori esperesről, Csényi Györgyről és L. Molnár Istvánról.

| EGYHÁZI ÉLET |

HÁZ SZOLGÁLATÁBAN – amelyet szeptember 17-én és 18-án tartottak a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán – mind a négy magyarországi egyházkerületből és határon túlról is érkeztek hallgatók. A sikeresen vizsgázók kérelmezhették lelkipásztorrá szentelésüket, amelyről az egyházkerületi közgyűlés döntött. Akinek a kérelmét elfogadták, megkapta az önálló gyülekezeti szolgálatra feljogosító oklevelet, majd hivatalosan is felszentelték.

TISZÁNTÚL

TISZÁNINNEN

– A legtöbb jelentkező

– A sárospataki teológia végzősei

Ebben az esztendőben a legtöbben a Tiszántúli Református Egyházkerületben tették le lelkészi esküjüket. Az egységes lelkészképesítő vizsga után összesen tizennégy teológus kérte felszentelését. Az ünnepi lelkészszentelő istentiszteletre az Efézusi levél szavaival hívogatott az egyházkerület: „…hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által, hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység…” (Ef 3,16b–17) – Pál apostola szavaival utalva arra, hogy a leendő lelkipásztorok egyetlen erőforrása és megingathatatlan támasza hivatásukban Jézus Krisztus. A Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűlésének döntése nyomán október végén Bogyó Zsófia, Dancsó Zoltán, Fábián Eszter, Felhősi András Imre, Felhősi Anna, Keresztyén Károly, Koi Ágnes, Kovács Tamás, Kupás Ildikó, László Dávid, Molnár-Bisits Dóra, Seres Annamária, Soósné Molnár Martina és Wollner István életére kértek áldást a debreceni református Nagytemplomban.

Hét fiatal lelkipásztor tett fogadalmat Miskolcon az avasi templomban november végén. Bakos István, Fórizs István, Homoki Gyula, Kádár Adrienn, Smajda Viktória, Szabó Márk és Szegedi Csaba valamennyien a Sárospataki Református Teológiai Akadémia diákjai voltak. – A teológián töltött évek alatt a hallgatók mindannyian megélték, átélték és túlélték a próbákat, hogy ezáltal hinni és kételkedni egyaránt tudó, kérdezni és a kérdésekre választ keresni kész, valóságos lelkipásztorok lehessenek – méltatta őket Barnóczki Anita, a főiskola adjunktusa. A felszentelt lelkészek ettől kezdve önállóan folytathatják szolgálatukat. Az egyházi törvények szerinti legfontosabb feladataik: az Ige hirdetése, a keresztség és az úrvacsora sákramentumának kiszolgáltatása, a hitéleti alkalmak megtartása, a konfirmáció, az esketés és a temetés, az egyházi anyakönyvek vezetése, a tanítói, diakóniai, missziói, kulturális és egyházi igazgatási tevékenységek végzése.  REFORMATUS.HU

2019. december 8.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

Adományozók és adományozottak A Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány (MRSZ) az adventi időszak kapujában idén is fontosnak tartotta, hogy köszönetet mondjon azoknak a támogatóknak, önkénteseknek és munkatársaknak, akik hozzájárulása nélkül nem tudná végezni tevékenységét: a rászorulók segítését. A Budapesti Operettszínház adott otthont november 28-án annak a rendezvénynek, amelyen az alapítvány vezetősége megköszönte támogatóinak az egész éves munkát. Oláh István kuratóriumi elnök a „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35) bibliai idézettel – amely egyben az MRSZ jelmondata is – köszöntötte a megjelenteket. Elmondta: – Mi, keresztyének abból indulunk ki, hogy mindenünk, amink ebben a világban van, adomány. Az életünk is, hiszen azt is Istenünktől kaptuk. A keresztyén adakozásnak ez az alapja, hiszen Isten nélkül mi is szegények vagyunk, és mindent tőle kaptunk. Ez az igazi öröm, és ezért tehet boldoggá minket, ha mi is adhatunk. Oláh István Juhász Márton ügyvezető igazgatóval átadta az MRSZ emlékplakettjét a jelenlévő kiemelt támogatóknak, így az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Budapest Főváros Önkormányzata, a Telenor Magyarország, valamint a Johannita Segítőszolgálat képviselőinek. Ezután az alapítvány ötfős kuratóriumának köszönték meg a munkáját. A rendezvényen tették közzé az októberben meghirdetett „Több mint 500” elnevezésű adománygyűjtés eredményét is. Az MRSZ az akcióban négy hazai, valamint egy kárpátaljai gyülekezet fejlődését segíti egyenként negyedmillió forinttal. Az öt református egyházközség: az istvándi, a dunapataji, az ózdi, a kállósemjéni, valamint a kárpátaljai kuklyai. A támogatók köszöntése és adományok átadása után Rákász Gergely Karácsonyi történetek című orgonakoncertjével folytatódott a rendezvény. A hangverseny bevételével az MRSZ Nyilas Misi Ösztöndíj programját támogathatták a vendégek, amely a nehéz körülmények között élő tehetségek fejlődéséhez nyújt segítséget.  MRSZ 26 Reformátusok Lapja

2019. december 8.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (M, E, I, T, N, E). 13. Csökken a vízszint. 14. A 2020-as lausenne-i ifjúsági olimpia kabalafigurája (YODLI). 15. Klasszikus prepozíció. 16. Sértés fele! 17. Vanuatuban beszélt nyelvjárás (NALE). 18. Apróra metél. 20. Revolverez. 22. Békés művésznő keresztneve. 24. Rénium vegyjele. 25. Fémipari szakmunkás. 27. Legendás sumér király Kís városában. 29. Mesemondó német testvérpár (Jacob és Wilhelm). 31. Majdnem ezer! 33. Hátrafelé halad. 35. Ének egynemű betűi. 36. Ünnepélyesen közöl. 39. Védésben van! 40. Női becenév. 42. Olasz származású, belgiumi válogatott labdarúgó (Enzo). 43. Kifent. 44. Yves Saint Laurent monogramja. 45. Izeg-mozog a széken, népies szóval. 47. Los Angeles. 48. Ettől az időtől fogva. 50. Urán és argon vegyjele. 51. Egyszerű zár. 53. Ázsiai közlekedési eszköz. 55. Megbízás jelzője lehet. 57. Bartók Béla. 59. Jutna neki. 61. Kötél. 63. Elkártyázza a vagyonát. 65. Cseh származású amerikai énekes, dalszerző (Jason). 67. Majdnem góbé! 68. Tönkretesz. 69. …-Bumm Cirkusz, gyermekeknek szóló rádiójáték az ’50-es évekből. 71. Konyhai eszköz. 72. Diplomáciai testület, röviden. Függőleges: 2. Szarkasztikus. 3. Labdarúgóedző, szövetségi kapitány (József). 4. Római 1500. 5. Fagylaltozó. 6. Taszít. 7. Ebben az évben termett. 8. Rangjelző. 9. Albert Londres-díjas francia újságírónő, háborús tudósító (Anne NIVAT). 10. Japán nagyváros Honsú szigetén. 11. Szén és neodímium vegyjele. 12. Hollywoodi csillag! 13. Az idézet második része (E, M, E, M, Í). 17. Berlini szabvány! 19. Névutó. 21. Stallone egyik nagy alakítása. 23. Kötetlen beszélgetés. 26. Kínai tartomány. 28. Eszméletét veszti. 30. Filmrendező, forgatókönyvíró (Gábor). 32. Idegen női név. 34. Oscar-, Golden Globe- és Grammy-díjas brit énekesnő. 37. Fejseb része! 38. NOL. 41. Sárgászöld, erősen mérgező gáz, oxidálószer. 43. Hamvasztja. 45. Művégtag. 46. Csurgó. 49. Jegy. 52. Lantos Sebestyén előneve. 54. … Girls, sikeres popegyüttes. 56. Sin … Ok, koreai filmrendező (SZANG). 58. Orosz költő (Alekszandr Alekszandrovics). 60. Amerikai szekta tagja. 62. Déli étkezés. 64. Vanádium és neon vegyjele. 66. A végén merne! 70. Némán súgó! 71. Latin és. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Legyen békesség falaidon belül, – legyen boldogság palotáidban!

| GYERMEKEKNEK |

a Messiásról, ezek hitünk szerint Jézus születésével be is teljesültek.

Mit jelent az advent?  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Az advent jó dolog, mert mindennap van valamilyen meglepi az adventi naptárban. De mit jelent ez a szó? Az advent szó eljövetelt jelent. A latin adventus Domini (az Úr eljövetele) kifejezésből ered. Jézus eljövetelét várjuk ilyenkor, készítjük lelkünket a karácsonyra, annak az ünnepére, hogy egykor megszületett, és szívünkben szülessen meg újra az Isten Fia. Igen, ezt értem. De mi köze van a csokinak meg az édességeknek Jézushoz? Az adventi naptárban elrejtett csokinak semmi. A történet szerint az első adventi naptárt majdnem száz éve egy német édesanya készítette, mert a kisfia, Gerhard nagyon nehezen várta ki az ajándékozás idejét. Ezért a karácsony előtti négy hétre készített neki egy játékot: huszonnégy részre osztott egy kartonlapot, és mindegyik négyzetbe tűzött egy kis csokit, amelyet naponta megehetett a kisfiú. Gerhard felnőttként visszaemlékezett arra, milyen jó volt ez a játék az édesanyjával, és elkészítette az első adventi naptárt, amely azután világsiker lett. Tehát a csokinak nincs köze Jézushoz, a várakozásnak azonban van. Isten Fiának, a Messiásnak a születését évszázadokon keresztül várták a zsidók (és még ma is várják, mert Jézus Krisztust nem tekintik Messiásnak). Számtalan prófécia szólt

Hú, ez nagyon izgalmas! Akkor a próféták sok évszázaddal Jézus születése előtt meg tudták mondani, hogy milyen lesz ő? Igen, de azért nem arról szóltak a próféciák, hogy milyen lesz a szeme vagy a haja színe, és hogy szereti-e majd a fügét. Azt viszont közölték, hogy Betlehemben fog megszületni (Mik 5,1), hogy egyszerre lesz Emberfia (Dán 7,13) és Isten Fia (Zsolt 2,7), és sok más dolgot is.

És miért van az adventi koszorú? Annak mi köze Jézushoz? Jézus a világ világossága, aki kivezet minket a sötétségből – ezt ő jelentette ki magáról (Jn 8,12). Adventben Jézus világosságának eljövetelére készülünk. Azért gyújtunk minden vasárnap eggyel több gyertyát az adventi koszorún, hogy érzékeljük és átérezzük, hogy a sötétségből haladunk a fény felé. Hát, decemberben tényleg elég sötét van, de ahhoz, hogy fény legyen, nem kellenek a gyertyák… Ma már nem, de amikor az első adventi koszorút Johann H. Wichern német evangélikus lelkész elkészítette, még nem volt villanyvilágítás. Az első koszorún, amelyet egy szekérkerékből alakított ki, az advent minden hétköznapját egy kis piros gyertya jelképezte, a vasárnapokat pedig nagy fehér gyertyák. El lehet képzelni, hogy azoknak az embereknek, akik a téli hónapokban egy szál gyertya mellett vakoskodtak, milyen szemkápráztató fényességet jelentett, amikor mind a huszonnégy gyertya égett. De az adventi koszorú gyertyái akkoriban sem csak világítóeszközként működtek. Sokkal inkább lelki értelmük volt. A sötétség a bűnöket jelképezi, azt a sok rosszaságot, amelyet nap mint nap megteszünk, akár csak gondolatban is. Ezektől a bűnöktől csak Jézus tud megszabadítani. A fény növekedése azt jelképezi, hogy napról napra tisztábbak, „világosabbak” leszünk, ahogy közeledünk Jézushoz.  2019. december 8.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

ESEMÉNYEK

December 9. Budapest | Békési Sándor református lelkész, teológiai professzor lesz a Budavári Evangélikus Szabadegyetem vendégelőadója hétfőn 19 órakor. A kép nyelvtana című előadásra, amelynek a vizuális nyelv ismertetése és a festmények üzenetének értelmezése lesz a témája, a budavári evangélikus templom kápolnájába (I. Táncsics Mihály u. 28.) várják az érdeklődőket. December 10. Budapest | A nyugdíjas lelkészek és lelkészözvegyek adventi bibliaóráját kedden 11 órakor, a Kálvin téri gyülekezet udvarában lévő épület 1. emeletén tartják. A Tabulatúra régizenei együttes műsorával, valamint Hamar István nyugalmazott lelkipásztor és Kovács Mihály nyugalmazott esperes szolgálatával várják az érdeklődőket. December 11. Debrecen | A Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom szervezésében Önismeret, párkapcsolat, család címmel nyilvános és ingyenes előadássorozatot tartanak szeptember 25. és december 11. között. Szerdán 16.15-kor Kádár Annamária Önismeret + önbecsülés címmel tart előadást az egyetem főépületének 10. termében (Kálvin tér 16.). December 22. Budapest | Advent 4. vasárnapján a Karácsonyi jótékonysági hallévacsora a Svábhegyen című rendezvény 16 órakor kezdődik a Jókai agora (XII. Diana u. 4.) melletti sátorban. Az „Együnk együtt, legyünk együtt!” mottójú jótékonysági vacsora főtámogatója a Hegyvidéki Önkormányzat. Karácsonyra a halászlét a Bajai Halászcsárda készíti, az este bevételét az Istenhegyi Szent László Plébánia és a Svábhegyi Református Egyházközség szegény családjainak, illetve a Kárpátaljai Református Egyház Mandulafa Idősek Otthonának támogatására fordítják.

Együttműködik az Állami Számvevőszék és a Károli Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) és a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) november 25-én együttműködési megállapodást kötött, amelynek célja a közpénzekkel, közvagyonnal való gazdálkodás színvonalának fejlesztése, az integritás értékeinek, valamint az etikus vezetés terjesztése, az integritástudatosság megerősítése az egyházi és egyéb nem állami intézményekben. – Ez az együttműködés az ÁSZ és a Károli-egyetem között segíthet abban, hogy egyrészt láthatóvá váljon az a törekvés, miszerint a közpénzeket és a közvagyont kizárólag etikus módon és nagy szakmai hozzáértéssel szabad és kell kezelni – fogalmazott Zsengellér József, a KRE rektora. Domokos László, az ÁSZ elnöke hangsúlyozta: – Ha az egyházi szervezetek pénzügyi gazdálkodása rendezetlen és instabil, akkor előbb-utóbb a társadalmat szolgáló, például karitatív tevékenységük is veszélybe kerülhet. Örülök, hogy a Magyarországi Református Egyház, illetve a Károli Gáspár Református Egyetem vezetői is így gondolkoznak, és nagy súlyt fektetnek arra, hogy egyházi intézményeik szabályosan és kiegyensúlyozottan gazdálkodjanak. A megállapodást a két intézmény közös konferenciáján írták alá, ahol bemutatták Az egyházi intézmények működtetésének etikai alapjai című kötetet. A jövőben újabb kézikönyvek készítését, közös szakirányú továbbképzések és szakmai konferenciák megvalósítását is tervezik.  REFORMATUS.HU A HÉT KÉPE

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Református palást, Bocskai-öltöny készítését rövid határidőre vállalom. Honlap: www. reformatuspalast.hu, e-mail: revertgy@ index.hu. Cím: Gyál, Rákóczi út 3/2. Tel.: 0630-368-0907. 28 Reformátusok Lapja

2019. december 8.

Rendhagyó témával, Jónás könyvével hangolódott az adventre a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom „Azon az úton...” című adventi csendeshétvégéjének több mint ötven résztvevője a miskolci Lévay József Református Gimnáziumban november utolsó hétvégéjén. Az áhítatok és interaktív történetfeldolgozó állomások mellett szabadulóláda, imaséta, kézműves foglalkozás, szemináriumok, valamint kávéház is várta a református középiskolák fiataljait.  FOTÓ: KÓSA EMESE

| EGYHÁZI ÉLET |

ÁTADTÁK AZ IDEI SZEGEDI KIS ISTVÁN-ÖSZTÖNDÍJAKAT

Levente is megkapta az SMA-gyógyszert Hosszú Levente, Zente után a második SMA-s beteg kisfiú is megkapta az egyszeri génterápiás kezelést november 26-án, kedden a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházában. Az SMA lényege a gerincvelő vázizmokat mozgató idegsejtjeinek funkciókiesése, amely az izommozgások gyengüléséhez, elvesztéséhez, majd kezelés nélkül a légzőizmok bénulása miatt halálhoz vezet. Leventét fél éve kezelik protokollszerűen a Bethesda Gyermekkórházban gerincvízbe adott injekciós terápiával. A társadalombiztosítás által támogatott injekciók az első évben 130 millió forintba, a fenntartó kezelések minden évben 67,5 millió forintba kerülnek, ezeket a magyar társadalombiztosítás finanszírozza. A gyermek szülei értesültek az USA-ban gyártott új, egyszeri génterápiás kezelés lehetőségéről, amelyet eddig összesen mintegy száz gyermek kapott meg a világon. Az Európában még nem törzskönyvezett génterápiás gyógyszert csak néhány alkalommal – a Bethesdában immár másodszorra – alkalmazták eddig a kontinensen. A 700 millió forintos kezelés finanszírozására – Zente esetéhez hasonlóan – Levente szülei is társadalmi gyűjtést szerveztek. Az elmúlt hetekben a sajtóban és a közösségi médiában is hatalmas figyelem irányult az új génterápiás módszerre. A sikeres gyűjtés után a szülők kérésére a Bethesda Gyermekkórház, mint az egyik országos SMA-központ, vállalta a kezelés előkészítését, a gyógyszer beadását. Az első gyógyszer beadásához hasonlóan az Avexis/Novartis által kifejlesztett innovatív génterápiás gyógyszer beszerzésében és szállításában a Hungaropharma Zrt. volt a kórház partnere.  REFORMATUS.HU

A tavalyi ösztöndíjasok közül heten folytathatják a protestáns egyháztörténeti kutatásaikat az állami támogatásnak köszönhetően, mellettük újabb három kutató részesül az elismerésben. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. második alkalommal hirdetett egy évre szóló, havi bruttó kétszázezer forintos ösztöndíjat fiatal egyháztörténészek számára. Fajt Anita, Molnár Sándor és Szász Lajos első alkalommal, Kusler Ágnes, Magyar Balázs Dávid, Mezei Emese, Oláh Róbert, Ősz Sándor Előd, Szabó András Péter és Tömösközi Ferenc pedig másodszor nyerte el a Szegedi Kis István kutatói ösztöndíjat. Az ösztöndíj célja a magyar kultúrtörténet és egyháztörténet korai protestáns egyház-, irodalom-, liturgia- és társadalomtörténeti, valamint egyházművészeti kutatásának ösztönzése. Különlegessége, hogy egy szűk tudományterületre koncentrál, hiszen az egyháztörténet még bőven adós a korai magyar protestantizmus feltárásával. Évente legfeljebb tíz fő részesülhet a támogatásból, amit ugyanaz a személy legfeljebb három alkalommal nyerhet el. Nem pályázhat azonban az, aki az ösztöndíj ideje alatt központi költségvetési forrásból egyéb ösztöndíjban részesül. A pályázatokat szakértői kuratórium bírálta el: Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Hoppál Péter egyházzenész, karnagy, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának adjunktusa, valamint Lévai Attila református lelkész, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja.  REFORMATUS.HU

2019. december 8.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat vagy szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Patalenszki-Kovács Otilia nyíracsádi presbitert kérdeztük.

1

Hívő, de nem kifejezetten református családban nevelkedett. Ki terelgette a hit útján, református szellemiségben? A dédmamám kérésére kereszteltek reformátusnak a két testvéremmel együtt. Nem emlékszem már arra, hogy miket mondott – nagyon fiatal voltam még –, de nagy hatással volt rám, formálta a hite-

Patalenszki-Kovács Otilia a Nyíracsádi Református Egyházközségben presbiter. Analitikus vegyészként dolgozott Debrecenben, férjével most várják hamarosan megszülető első gyermeküket. A fiatal presbiter szerint a gyülekezeti elöljárók egyik legfontosabb feladata a példamutatás.

met. Az anyai nagymamám vitt engem kiskoromtól kezdve a templomba. Nagypapám római katolikus volt, vele is eljártam a misékre, szerettem a képeket nézegetni. Később, amikor már a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába jártam, Horsai Ede tanár úr volt meghatározó a lelki életemben.

2

Volt olyan fordulópont az életében, amely elmélyítette a hitét? Ez összefügg azzal, ha lelkileg holtponton vagyunk. Nekem többször is volt ilyen. Talán tizenegy-tizenkét éves lehettem, amikor előtérbe került a katolikus és a református hit közötti választás. Végül maradtam a református mellett. A másik nagyobb fordulópont pedig a párválasztás volt. Több évig nem hívő párom volt, és akkor kicsit lemorzsolódtam. Később elváltak az útjaink, majd a barátaimmal ifjúsági táborokba, ifiórákra kezdtünk járni. Éreztem, hogy fontos szempont lesz a párválasztásnál is, hogy hívő református embert találjak. Ez végül is majdnem sikerült. A férjem, amikor megismertem, nem református volt, de azóta konfirmált. Ő is a reformátusságban találta meg a hitét. 30 Reformátusok Lapja

2019. december 8.

3

Hogyan éli meg hitét a hétköznapokban? Reggel tudok legjobban figyelni Istenre. Amikor már felébredek, de még nem pattanok ki az ágyból, próbálok őrá hangolódni, beszélgetni vele. Ha az esti bibliaolvasás elmaradt, akkor azt is pótolom. Igyekszem napközben is elcsendesedni. Elalvás előtt Cseri Kálmán A kegyelem harmatja című könyvéből olvasok. Amikor még dolgozni jártam, reggel a Mai ige e-mailjét olvastam, hazafelé pedig a Bibliaolvasó kalauzt a telefonomon. Mindennap hallgatok keresztyén zenét, próbálok folyamatos kapcsolatban maradni Istennel.

4

Presbiterként mit érez legfontosabb feladatának? Szerintem minden presbiter legfontosabb feladata, hogy példát mutasson az embereknek. Nemcsak azzal, hogy eljön a templomba, hanem az életével is. Feladatomnak érzem, hogy majd a gyerek mellett is jelen legyek a gyülekezet életében, és lehetőleg más fiatalokat is a közösségbe tudjak vonzani, bennük van a jövő. Sokat gondolkozom mostanában azon, hogy ha megszületik a kislányunk, a megszokott rendszeresség egy időre felborul, és ez kicsit megijeszt. De látva azt, hogy többen is vannak, akik kisgyerekekkel is mennek az alkalmakra, mi is megpróbáljuk majd a férjemmel. Bízom benne, hogy az Isten úgy intézi a dolgokat, hogy aktív tudjak maradni a gyülekezetben.

5

Mit jelent önnek a gyülekezet, a hit, Isten közelsége? Valamilyen értelemben a férjemet is a gyülekezetnek köszönhetem, mert nagyon befogadók voltak, amikor csatlakozott a közösséghez. Az életemben jelen lévő lelki nyugalom is innen származik: ha bármilyen gond merül fel, másképp éli meg az ember, ha érzi az Isten közelségét. Nekem biztonságot nyújt a hit, reményt és közösséget. Keretet, amelyben mozoghatok, ahol élhetem az életem, és rendezhetem a dolgaimat. Tudom, hogy van, aki vigyáz rám és akire mindig számíthatok.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET