Reformátusok Lapja 2019/48. szám

LXIII. ÉVFOLYAM,

48. SZÁM,

2019. DECEMBER 1.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 320 FT

A hegyen épült város 9 771419 856007

A SÁTORALJAÚJHELYI REFORMÁTUSOK MOZGALMAS ADVENTJE

19048

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Mi, szégyent vallott bűnösök, a gyalázatnak fertőjéből tehozzád kiáltunk, noha bizonyára félünk, hogy csak megcsúfolsz bennünket, mert csak akkor keresünk tégedet, amikor a lelkünket a földig lenyomja a nyomorúság s szorongató keserűség.  KÖLESÉRI SÁMUEL (1634–1683)

12

8 A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

23

29

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu).

INTERJÚ

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

6. Hiteles történelemoktatókra van szükség | Hóvári Jánost, a Károli Gáspár Református Egyetem docensét a történelmi értelmezések határairól kérdeztük

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató.

12. Ne csak a megszokottban keressük Istent! | Kustár Zoltánnal, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorával beszélgettünk

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Kalocsai Richárd

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Adventi színek | Pálinkás Gyula vezércikke

AKTUÁLIS

8. Szárszón ülésezett a Zsinat | Az őszi ülésszakon átadták a közegyházi alapítású díjakat

INTERJÚ

REFORMÁTUS ÉLET

16. A hegyen épült város | Advent első vasárnapján Sátoraljaújhelyről közvetít istentiszteletet a Kossuth Rádió

GONDOLATOK

21. Az ember sír | Kocsis Julianna publicisztikája

EGYHÁZI ÉLET

23. Magas műveltség, egyszerű, igaz emberség | Károli Gáspár-díjat kapott Bodó Sára és Richly Zsolt 29. Elhunyt Horváth János | Visszaadta lelkét Teremtőjének az Országgyűlés korábbi korelnöke, református gyülekezeti tag

2019. december 1.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

XII. 1. VASÁRNAP Advent első vasárnapja

XII. 2. HÉTFŐ

XII. 3. KEDD

XII. 4. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(13) „Jaj nekik, mert elhagytak engem!” (Hóseás 7) Jaj nekünk! Isten nélkül jaj nekünk! Az egész fejezet ezt az állapotot részletezi. Körülvesznek tetteink, amelyeket egy darabig tudunk leplezni, de Isten elől nem lehet elrejteni azokat (2). Elég egy vizsgálat, és minden kiderül – mint ahogy az orvosnál kiderül, mi a baj (1). Néhány konkrétum erre nézve. Nem kiáltunk az Úrhoz, hanem kesergünk és jajgatunk (14). Hízelkedünk az éppen fölöttünk állóknak, de a hátuk mögött szapuljuk és megemésztjük őket (7). Idegenek emésztik erőinket, és mi nem vesszük észre (9). A „jaj” állapotát érzékletes képekkel szemlélteti az igeszakasz. „Meg nem fordított lángos” vagyunk: nem fordultunk Urunk felé, csak a világ felé. Istenhittel kellene a világban élnünk, mert ez a világ az Úr ajándéka. De hit nélkül, meg nem fordított lángosként, kidobandóan feketévé éget a világ (8). Áldott legyen az Isten! Kegyelem alatt vagyunk. Mi nem jajgatunk, hanem kiálthatunk, sőt, az Urat magasztalva hálát adhatunk azért, hogy az Úr megváltott, kiváltott a „jaj” állapotából (11). Az Úr szabályozza életünk kemencéjét, hogy ne üresen hevüljön, hanem kenyeret süthessen. Az Úr megfordítja, megtéríti „életünk lángosát”. 1Tim 3  122. zsoltár (14) „Izráel elfelejtette alkotóját…” (Hóseás 8) Izráel hűtlensége Istene iránt két területen mutatkozott meg: az istentiszteletben és a közéletben. Izráel hűtlenségének az az oka, hogy elfelejtette alkotóját (14). Isten nélkül szétesik az élet. Népének hűtlensége az Isten tiszteletében úgy mutatkozott meg, hogy I. Jeroboám király borjút állíttatott fel a bételi szentélyben. Az ember igénye az, hogy látni akarja az Istent, kézzelfoghatóan tapasztalni akarja az ő segítő tetteit, biztató jelenlétét. Ezért az ember mindig bálványokat gyárt, amelyekbe belekapaszkodhat, mintha Istenbe kapaszkodna. Nincs ennél veszélyesebb tévelygés, mert így igazolunk teológiailag vállalkozói sikert, látványos karriert, pénzt, hatalmat, befolyást mint Isten áldását. Pedig ezeknek mindig e világi, gyarló ára van. Valójában az aranyborjút tettük az Isten helyébe (5–6). A közéletben ez a hűtlenség országon belül és kívül is megmutatkozott. Egymást kaszabolták le a királyok Izráelben, káosz, hatalmi válság alakult ki, mert nem az Úrtól kérték és kapták a királyokat (4). Közben Isten népe idegen népektől várt segítséget ahelyett, hogy az Úrhoz fordult volna. Olyan ez a hűtlenség, mint a kóborló vadszamár céltalan és szánalmas tévelygése (8–9). 1Tim 4  116. zsoltár (1) „Ne örülj…” (Hóseás 9) Mindenki örül, szüret van, vigalom: élvezik az életet, esznek, isznak, mulatnak. Aztán jön valaki, és dörgedelmes beszédben hűtlenségről, paráznaságról, büntetésről szól. Istent emlegeti, mint aki hamarosan lesújt ítéletével, és vége lesz a bulinak, a szabadságnak, helyette fogság következik, szűkösség (1–6). Persze kinevetik a mulatozók ezt a komor valakit: leintik, őrültnek tartják, és mivel csak nem hagyja abba a dörgedelmeket, próbálják végleg eltávolítani a maguk köreiből, hogy ne zavarjon (7–8). Pedig igaza van a prófétának. Ma is eszünk, iszunk, paráználkodunk, mindenki, mindenütt. Nincs ezen mit szépíteni. A jólétben gátlástalanul tes�szük ezt, a szegénységben pedig irigy gyűlölettel akarnánk tenni ugyanezt azok helyett, akik megtehetik. Egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. A lelkület ugyanaz. Úgy önmagában egy kalap alá vehetünk mindenkit: gazdagot és szegényt, világot és egyházat, vallástalant és vallásost. Igaza van a prófétának, mégis fárasztó, mert már kilenc fejezet óta szinte ugyanaz a dallam. Egy idő után kikapcsolom. Illetve nem jól olvasom, nem jól hallgatom, ha ezt váltja ki belőlem. Én szeretem Prokofjevet, a családom meg könyörög, hogy kapcsoljam már ki. Nekem szól, nekik nem. A próféta ítélete jogos, ma is szól. De a próféta nem ítélő Istent hirdet csupán, hanem olyan Urat, aki egykor örömét lelte népében, mint ahogy a pusztában eltikkadt vándor örül az oázisnak (10). Ez az Isten pedig újra örömét fogja lelni népében, és népe is őbenne. Az Úrban van minden öröm forrása. Ne örülj! – intett a próféta (1). Örülj! – biztatott az apostol (Fil 4,4). A kettő között pedig meghalt és feltámadott az Úr Jézus Krisztus (Lk 24,34). Az öröm ideje van. Ám az öröm nem buli, hanem sokkal több, sokkal jobb annál. 1Tim 5  345. dicséret (11) „Efraim betanított üsző, szeret gabonát nyomtatni.” (Hóseás 10) Nincs élet iga nélkül. Az igába szorított élet lehet egyedül szabad élet: rendben, keretek között, munkában, másoknak is hasznosan. Nem mindegy azonban, hogy ki, miért és milyen igát tesz ránk. A hitetlenség kínzó igája nem más, mint a gürcölés, a fogság igája. Lehetünk mélyszegény, kiszolgáltatott rabszolgák vagy látványos jólétben gürcölő alkalmazottak, még többért ügyeskedő vezetők – valójában halálos igát kényszerí-

Reformátusok Lapja 2019. december 1.

| AZ IGE MELLETT |

tünk egymásra (11). Hóseás arra az igára emlékezik vissza, amelyet az Úr tett megszabadított népére. Ebben nem kötötték be a cséplő üsző száját, nyugodtan ehetett, miközben áthúzta a cséplőszánt a gabonán. Ez az iga az Úré, gyönyörűséges, terhe könnyű, áldása nagy (Mt 11,30). Amint lerázzuk magunkról(1–4), marad a súlyos, halálos emberi iga (5–11), amelyet egymásra rakunk, miközben megszakítjuk egymást a gürcölésben, és az életnek soha nem az áldását, hanem csakis átkát tapasztalhatjuk meg (D. Bonhoeffer). Ez Isten jogos ítéleteként van rajtunk (5–11), csak a megtérés oldja fel. Bizonyosságunk az, hogy a bűn és a halál terhes igáját levette rólunk Jézus Krisztus feltámadása által. Reménységünk pedig abban van, hogy Isten országának teljességében, amikor ő lesz minden mindenekben (1Kor 15,28), megtapasztaljuk majd az élet teljességét. Addig kell az iga. 1Tim 6,1–10  296. dicséret (8) „…egészen elfogott a szánalom.” (Hóseás 11) Szánalmas az életünk. Szánalmas az én életem és szánalmas a tiéd is – mindenkié, minden emberé, minden népé, Isten népéé is. Szánalmas még az is, ahogy tiltakoznál a megállapítás ellen, netán kikérnéd magadnak. Szánalmas, amiket művelünk, mindenkor, mindenhol (8). Nem kell semmi! Itt mindennek ára van. Csak az Úr szánalma kell. Az ő szánalma nem lesajnáló szánalom, hanem bűnt, halált, gonoszt legyőző irgalom. Az Úr szánalma mindig megújuló, felfrissülő, népét soha el nem engedő kegyelmének forrása. Ez a szánalom megindul engedetlen életünkön (8–9). Ez a szánalom újra és újra próbálkozik népével: kézen fog, magához emel, mint atya a gyermekét. Int, de akkor sem mond le rólunk, ha mi még mindig távolodással válaszolunk az ő mindenkori közeledésére (1–7). Áldott ígéretünk van, amelyet Isten irgalmas elhatározása nem változtat meg: végül az Urat fogjuk követni, mert az ő hatalma kiemel szánandó életünk vergődéséből (11). 1Tim 6,11–21  301. dicséret (2) „Efraim szelet hajszol…” (Hóseás 12) Félelmetes ereje van a szélnek. Nemcsak abban az értelemben, hogy rombolhat, pusztíthat, hanem abban is, hogy hol ilyen, hol olyan irányba állít bennünket. Ugyanakkor a szelet nem lehet megragadni: egyszer tornádó, másszor eltűnik. Életünk tartalmára, irányára, értékére is rákérdez ez a bibliai kép. Mit hajszolunk ebben a világban? Szelet? Milyen hatásoknak tesszük ki magunkat? Hóseás Izráel, az északi országrész felett tart ítéletet, amikor kijelenti, hogy „Efraim szelet hajszol…” (2) Isten népe is lehet ilyenné? Hitetlen, ingadozó, hűtlen, megbízhatatlan, hazug? (3) Hosszan részletezi ezt a nyomorult állapotot a próféta az egész fejezetben, könyvének nagy részében. Isten szava megtérésre hív, amelyből irgalom, igazság, remény fakad (7). Aki az Úrhoz fordult, az nem szűnik meg őbenne bízni. Isten népe nem kalmárkodásra, e világi alkukra (8), ócska, mulandó és hitetlen küzdelmekre alapoz (4), hanem az Úr megtartó kegyelmére, amely egyre tisztábbá mossa életét. Ez a megtérés a Szentlélek ajándéka. Ez áldott szél. Ez is láthatatlan, de láthatóan megtapasztalható a munkája (Jn 3,8). 2Tim 1,1–7  303. dicséret (4) „De én, az Úr vagyok a te Istened…” (Hóseás 13) Imádkozzunk a fejezet első hat verse alapján! Magasztalunk, Istenünk, leborulunk teelőtted, valljuk, hogy te vagy az Úr. Terajtad kívül nincs más Isten, nincs más szabadító (4). Hálát adunk neked, Istenünk, mert szabadító hatalmadat megmutattad rajtunk, méltatlanokon. Hálát adunk neked azért, hogy nem engedted el a kezünket, akkor sem, amikor „ezüst- és aranybálványokat csókolgattunk”, önző önmagunkért és érdekeinkért mindent feláldozva (1–2). Hála neked, hogy a te szabadító szeretetedtől senki és semmi sem választhatja el népedet (Róm 8,38–39), mert mi, a te kiválasztó kegyelmed által, végül nem ismerhetünk rajtad kívül más Istent, más szabadítót, csak téged (4). Könyörgünk, Urunk, áldd meg népedet, életünket, szolgálatainkat! Őrizz meg bennünket azoktól a bajoktól, amelyekben nem tudnánk hittel megállni, de óvj meg a sikeres „jóllakás” felfuvalkodottságától is! Urunk, add a te erődet a bajokban! Urunk, őrizd meg a ránk bízott kis gyülekezetet, a családunkat, a szeretteinket! Add, Urunk, hogy mindenben a te dicsőségedre élhessünk; népedet, örökségedet építve; mások számára is áldásként (6)! 2Tim 1,8–14  304. dicséret

XII. 5. CSÜTÖRTÖK

XII. 6. PÉNTEK

XII. 7. SZOMBAT

2019. december 1.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

Hiteles történelemoktatókra van szükség Hősök, mártírok, áldozatok és szentek az antikvitástól a modernitásig – hol húzódnak a történelmi értelmezések határai? címmel rendeztek konferenciát november elején a Károli Gáspár Református Egyetemen (KRE). Hóvári Jánost, a KRE egyetemi docensét kérdeztük a tanácskozásról. Hol húzódnak a konferencia címében említett határok? Hol itt, hol ott! Gyakran egymásba csúsznak attól függően, hogy az utókor milyen szemüvegen keresztül néz bele a történelem mély jákobi kútjába. A 20. század nemcsak hazánkban, hanem szerte a világban leginkább áldozatokat követelt. Nagyon szomorú évszázadon vagyunk túl, és az új egyelőre békésebbnek tűnik, de nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. A KRE Történettudományi Intézetének oktatói és az általunk meghívottak előadásaikkal arra kerestek választ a konferencián, hogy a történelemben ugyanazok a kérdések, helyzetek hogyan ismétlik magukat más és más korokban. De az is fontos kérdés, hogy a magyarság miért tartja magát áldozati nemzetnek, amikor sikeres túlélő – természetesen veszteségekkel, de számos népnél sokkal szerencsésebben. A 21. századi magyarságnak ezt kellene a múlt évszázadaiból leszűrnie. A tanácskozásnak ön volt az ötletadója. Milyen céllal szervezték meg a konferenciát? Többen voltunk ötletadók. Nekem talán azért volt sajátos szerepem, mert én irányíthattam a Zrínyi Miklós – Szigetvár 1566 emlékévet 2016-ban, és nagyon közel kerülhettem Zrí6

Reformátusok Lapja 2019. december 1.

nyi lelkiségéhez és az őt övező hőskultuszhoz. De azt is szerettük volna elérni, hogy az egyetemi élet különlegességét is felmutassuk: intézetünk munkatársai és a hozzánk kötődő más történészek sajátos lelki egységet alkotnak. Nem csupán a historiográfia értékeinek védői, hanem tudják azt is, hogy a történelmi ismeretek képezik a nemzet kovászát. Másként fogalmazva: a magyarságra és az egyetemes keresztyénségre mint értékre tekintve értelmezik a múlt évszázadait. S ennek szellemiségét és lelkiségét igyekeznek átadni az új nemzedékeknek. Ez a mai világban nem könnyű feladat, mert az egyetemi oktatás még mindig a Gutenberg-galaxis világában él, miközben a mai kor fő vonulata már a digitális vizualitás. Ennek az áthidalásához van szükség a történelmet oktatók hitelességére, hogy a hallgatók úgy érezzék, tanáruk tényleg tudna élni a régi Rómában vagy a világvárosi koraújkori Londonban, és jó katona lenne az isaszegi csatában.

Melyek voltak a konferencia legfontosabb megállapításai? Az egyik legfontosabb az volt, hogy a történelem lényege a neolitikus forradalomtól nem sokat változott. Legfeljebb abban, hogy a pusztítás az ipari fejlődéssel egyre nagyobb lett. A történelmet azonban áthatja a kegyelem. Ezt különösen elmondhatjuk Esterházy János áldozatvállalásáról. Őróla, a trianoni békekötés nyomán kisebbségi sorba kényszerített magyarság egyik huszadik századi ikonikus mártírjáról Popély Gyula, a KRE professor emeritusa tartott remek előadást. A mártír gróf alakja mutatja, hogy az isteni kegyelem sokszor nem látványos eseményekben nyilvánul meg. Fontos üzenetünk volt az is, hogy nem elég csupán – Nagy Gáspárt idézve – „a gyilkosokat néven nevezNI”, hanem az áldozatok, a mártírok és a hősök emlékét katartikusan kell felidézni, hogy a történelem az új nemzedékeknek átélhető legyen. A magyarságnak új és az eddiginél tartalmasabb emlékezéskultúrára van szüksége. Konferenciánk ehhez a folyamathoz is hozzájárulás volt. Mit jelent az a Károli-egyetemnek, hogy Maróth Miklós akadémikus, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Irányító Testületének elnöke tartotta a plenáris előadást? Maróth Miklós a magyar és a nemzetközi klasszika-filológia és orientalisztika meghatározó egyénisége, aki a konferencia előadói közül többeknek tanára vagy mentora volt. Szívesen vállalta előadását, és úgy gondolom, hogy új feladatkörét tekintve is jó, hogy eljött. Láthatja, hogy a magyar egyetemek többsége a nívós oktatás mellett színvonalas kutatást is folytat – az egyetemi tanítás és a kutatás nem választható szét.  T. NÉMETH LÁSZLÓ

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

PÁLINKÁS GYULA

Adventi színek A szerző Milota és Uszka lelkipásztora

Várakozni, várni nem szeretünk, de abban biztosan mindenki egyetért velem, hogy emlékeinkben nagyon sok szép és emlékezetes várakozás van: várni a baba érkezésére, várni, készülni egy családi együttlétre, ünnepre és mindarra, ami boldogságot és örömöt hoz az életben. Gyermekként a nyolcvanas évek elején nagyon szerettem azt, amikor családunkkal felmálháztuk öreg Zsigulinkat, és elindultunk Kolozsvárra, hogy szeretett rokonainkkal töltsünk el egy hetet. A csengersimai határátkelés görcse után boldogan száguldottunk át a Meszesen, majd megérkeztünk a kerekdombi lakótelep szocialista fantáziával megalkotott szürke kockái közé, ahol az ötödik emeleten a „magyarból jött vendég” még tyúkokkal is találkozhatott.

„Várakozásunkban a legszebb bizonyságtételünk nem is lehet más, mint az eljövendő Krisztus várásából fakadó, az istentelen és rideg szürkeségben megmutatott, színes, hittel átitatott életöröm.” A nagynénivel és a velem egykorú unokatestvéreimmel lementem a közeli téglatömb elé kenyérért, ahol már sorban álltak és várakoztak az emberek. Vártak, beszélgettek és nagyokat nevettek, vagy félszegen körbenéztek. A helyi gyermekek és én, a „magyarból jött”, vagy tizenöten összeverődtünk, szaladgáltunk, labdáztunk, bújócskáztunk a parkolóban vesztegelő, benzinre váró Daciák között. Rendezettebb külsejű vagy kócos gyermekek töltötték ott a téren az időt végtelenül önfeledt hangulatban. Szinte elrepült az a másfél óra, és csalódtam, amikor a megszer­ zett kenyérrel végre hazaindultunk az ötödik emeletre. Nagyon jó várakozás volt, amelyben örömöket éltem meg. A várakozásban megjelent az élet. Olyan élet, amelynek színe átütött a sok szürke kockán. Úgy érzem, hogy Krisztus újraeljövetelének várása éppen erről szól. Az emberiség érzelmileg egyre szürkébb jóléti világán átüt a hívő ember életszeretetének, bizalmának, Gondviselésbe vetett hitének sokszínűsége. Rettenetes dolgok történnek a világban. A család, a házasság, a gyermeknevelés, a tisztességes munka, a teremtettség rendje és tisztelete sok-sok támadást él

meg, miközben rettegett hatalmasságok formálják világunkat. Annak idején Kolozsváron biztosan nagyon sok félelemben élő ember élt, miközben mi gyermekként önfeledten játszottunk a kenyérért való sorban állás alatt. Ma is nagyon sok keresztyénnek kell félnie a körülöttük gomolygó gonosz erők és hatalmak miatt. Bizony, ebben a világban éppen arra az adventre van szükség, amelyet a Heidelbergi Káté bölcs és időszerű 52. kérdés-felelete tanít: „Miféle vigasztalásod van abból, hogy Krisztus eljön ítélni élőket és holtakat? Az, hogy minden háborúságom és üldöztetésem közepette fölemelt fővel várom a mennyből azt a bírót, aki azelőtt értem Isten ítélőszéke előtt állt, és rólam minden kárhoztatást elvett; hogy ő minden ellenségét, akik nekem is ellenségeim, örök kárhozatra veti, engem pedig az ő többi választottaival együtt a mennyei örömbe és dicsőségbe önmagához átvisz.” Valamikor az egyház is félelmetes ítélőbírónak tüntette fel az Istent, hogy az utolsó ítélettől való félelem átitassa a vallási életet és templomba hajtsa az embereket. Kálvin hatására a Káté-feleletben egészséges istenkép jelenik meg, hiszen „máshová helyezi a hangsúlyt, mert a rettegett ítélőbíró alakja helyett a mi védőügyvédünk vonásai erősödnek fel” (Fekete Károly: A Heidelbergi Káté magyarázata). Mennyire szép és vigasztaló az, amit hitvallásunk elénk tár: fölemelt fővel, azaz élettel telve, boldogan, bátran várni azt a bírót, azaz Jézus Krisztust, aki azelőtt értem, miattam és helyettem Isten ítélőszéke előtt állt. Már itt, ebben az életben boldogan ölel át, vigasztal, bátorít és megerősít. A keresztyénség türelmesen és élettel telve várja Krisztus újraeljövetelét. Várakozásunkban a legszebb bizonyságtételünk nem is lehet más, mint az eljövendő Krisztus várásából fakadó, az istentelen és rideg szürkeségben megmutatott, színes, hittel átitatott életöröm, amelyhez Júdás levele egyszerű és mégis nagyszerű útmutatása így hangzik: „Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várva a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre.” (Júd 21) 

2019. december 1.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Szárszón ülésezett a Zsinat Elfogadták az új református énekeskönyvet, folytatódik az oktatási stratégia megvalósítása, tervezik az egyházi bíráskodás átalakítását – minderről egyházunk XIV. zsinati ciklusának 14. ülésszakán döntöttek, ahol átadták a közegyházi alapítású díjakat is.

Üdvösséges reménységre és szolgáló életre bátorított Jakab Bálint Mihály lelkipásztor, a Tanulmányi és Teológiai Bizottság elnöke a Zsinat őszi ülésszakának nyitó áhítatán: – Hiszen tudjuk, hogy az egyház láthatóan itt van, de láthatatlanul sokkal több ennél. Ez a reménység talán a kettős inspirációra – az üdvösséges életre és ennek perspektívájában a szolgáló életre – is elégséges lesz. Egyházunk harminc évvel ezelőtt kapta vissza a balatonszárszói Soli Deo Gloria konferenciatelepet, valamint idén fejeződtek be a területen működő Soli Deo Gloria Családi Hotel és Konferencia-központ felújítási munkálatai,

8

Reformátusok Lapja 2019. december 1.

ezért Zsinatunk a Balaton melletti településen tartotta őszi ülésszakát november 20-án és 21-én. – Egyházunk jólétéért való gondosságunk és igyekezetünk legyen a mennyei haza előíze – kérte a zsinati tagokat a tanácskozás elején Bogárdi Szabó István, a Zsinat lelkészi elnöke. Ehhez bölcsességet és testvéri odafigyelést kívánt, hangsúlyozva, hogy „nagy baj, ha azt hisszük, hogy a kompromisszumok és az alkuformák alkalmasak arra, hogy Krisztus országát képviseljék”.

BÍRÁSKODÁSI ÉS NYUGDÍJKÉRDÉSEK Az egyházi bíróságok szervezeti átalakításáról, a jogi eljárások gyorsításáról és az egyháztagok fegyelmezésének kérdéséről szóló törvénymódosítás kidolgozására kapott felhatalmazást a Jogi Bizottság. A változtatás célja, hogy racionalizálja az egyházi bíróságok működését: csökkentse a bírók létszámát, ugyanakkor erősítse a testületek szak-

| AKTUÁLIS |

maiságát, valamint több lehetőséget biztosítson az egyházmegyék, egyházkerületek és a Zsinat elnökségének, ezzel segítve az ügyek gyorsabb elbírálását, illetve a mögöttük húzódó konfliktusok rendezését. Veres Lajos jogtanácsos a Zsinat elé hozta az egyháztagok fegyelmezésének kérdését is: szabálysértés esetén az egyház tagjait a presbitérium fegyelmezheti, az eljárás részletei és a jogorvoslat módjai azonban nincsenek kidolgozva. Módosította a Zsinat a lelkészek ellátásáról és nyugdíj­ intézetéről szóló törvényt: részletesebben szabályozták a lelkészi nyugdíjkiegészítés kiszámítását. Annak megállapításakor a Zsinati Tanács ezentúl a hittanoktatásért járó javadalmat is figyelembe veszi a visszavonuló lelkészek juttatásai között: a lelkészek átlagjövedelméből számított szorzó kiszámításához bevezetik az ellátási szorzó fogalmát. Ezzel csökkentenék a szolgálat befejezése utáni jövedelmek közötti különbséget. A törvénymódosítás november 21-én lép hatályba és a 2019. január 1. után nyugdíjba vonulókra érvényes.

MEHET A NYOMDÁBA AZ ÉNEKESKÖNYV Utolsó szakaszába lépett az új református gyülekezeti énekeskönyv előkészítési folyamata: a Zsinat őszi ülésszakán elfogadták a gyűjtemény előterjesztett változatát, így az hamarosan nyomdába kerülhet. Ezzel egyidejűleg készül a

válogatás digitális verziója, valamint felmerült a gyülekezeti kántorok szolgálatát segítő korálkönyv és az ifjúsági munkában használatos akkordos változat készítése is. Hosszú és alapos előkészítő munka ért véget azzal, hogy Fekete Károly tiszántúli püspök, az előkészítő testület elnöke szimbolikusan letette a Zsinat asztalára az új énekeskönyv tervezetének egy példányát. A kézirat összesen százhetvennégy új éneket tartalmaz, ugyanakkor megőrzi a jelenleg használatos énekeskönyv lényeges részét. Az új összeállításban – az előzőben szereplő háromszázhatvankettővel szemben – négyszáznyolcvanöt dicséret lesz, a százötven genfi zsoltárral együtt így összesen hatszázharmincöt ének juthat el a gyülekezetekhez. Az átemelt régi énekek között akadnak, amelyeken szintén változtattak valamelyest, így azok szebbek, könnyebben énekelhetők lettek.

ÉPÜL AZ OKTATÁSI STRATÉGIA Oktatási kérdésekről is döntött a Zsinat: Ábrám Tibor tiszán­ inneni főgondnok beszámolt a Magyarországi Református Egyház készülő oktatásfejlesztési stratégiájának első ütemében eddig elért eredményekről és a már zajló, vagy a közeljövőben tervezett fejlesztésekről. Ezek közül is kiemelte a fenntartók, intézményvezetők és intézményi lelkészek szakmai támogatását, a tananyagfejlesztést, valamint a református pedagógusok hivatásmodelljének kidolgozását.

2019. december 1.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

Ennek a folyamatnak a részeként a református köznevelési intézmények vezetői számára előírt képesítések közé felvették a Református Pedagógiai Intézet már akkreditált harminckredites pedagógus-továbbképzését, valamint százhúsz kredites protestáns köznevelési vezető pedagógus szakvizsgát adó szakirányú továbbképzés létesítését indítványozták. A Zsinat ez év tavaszán a Felsőoktatási Tanácsadó Testület összetételének módosítását kezdeményezte, amit a jelenlegi összetételű testület egyhangúlag támogatott. A módosítás célja, hogy a református felsőoktatásban felmerülő érdemi kérdéseket a jelenlegi bonyolult ügyrend helyett jelentősen egyszerűsítve tudják megtárgyalni azáltal, hogy a Zsinat lelkészi elnöke, valamint az egyház felsőoktatási intézményeinek egy-egy képviselője lesz a testület tagja. 2019. szeptember 1-jével elindult a Bethesda Gyermekkórház Kora Gyermekkori Intervenciós és Diagnosztikai Szolgáltató Pedagógiai Szakszolgálata, ezért módosítani kellett az egyház köznevelési törvényét – amely többek között azt is szabályozza, kik alapíthatnak és tarthatnak fenn köznevelési intézményt. Az előterjesztés elfogadásával a Zsinat beemelte a Bethesda-kórházat a törvény paragrafusában felsoroltak közé. Módosította a Zsinat a Károli Gáspár Református Egyetem alapító okiratát és a Budapesti Református Cigány Szakkollégium működési szabályzatát is. Utóbbi változtatás főként a hallgatói juttatásokat érinti: a tanulók magasabb ösztöndíjakhoz juthatnak, miközben csökkennek a lakhatási költségeik. Emellett a szakkollégium közösségformáló programjai is hangsúlyosabbá válnak: a frontális oktatás mellett kiscsoportos műhelyfoglalkozásokat vezetnek be, tutor- és gyakornoki program indul, és az egyéni nyelvoktatás is nagyobb szerephez jut.

DÍJAZOTTAK Ebben az esztendőben is átadták a Zsinat őszi ülésszakának második napján a Dobos Károly-, a Kiss Ferenc-, a Juhász Zsófia- és az Imre Sándor-díjat, valamint az Aranygyűrűs teológiai doktor és az Év könyve elismeréseket. Márkus Mihály korábbi dunántúli püspök teológiai, a Fürkész művészetpedagógiai programot kifejlesztő Kun Katalin oktatási, az őrbot�tyáni szeretetotthonban dolgozó Jámbor Julianna és a Budapest-Kálvin téri gyülekezet szeretetszolgálatát megszervező Boross Gézáné pedig diakóniai kitüntetést kapott. Elismerték Márkus Gábor lelkipásztor Verőcén végzett évtizedes szolgálatát, Michna Krisztinát pedig a kórházlelkészekről szóló Szolgálat az egyház peremén című művéért díjazták.

NAPIRENDEN MÉG Az ülésen beszámoltak a júliusi debreceni Csillagpont Református Ifjúsági Találkozóról, valamint a Kommunikációs Szolgálat idei munkájáról. Ezután a Zsinat elfogadta a közegyházi intézmények, a zsinati szakbizottságok és a Zsinati Hivatal osztályainak elmúlt egy évét felölelő írásos beszámolóit is. 10 Reformátusok Lapja

2019. december 1.

| AKTUÁLIS |

Az elmúlt időszakban a Zsinati Tanácsban három hely is megüresedett, ezekre Rácz József tolnai esperest, P. Tóth Zoltán északpesti gondnokot és Máté László tatai esperest választották meg. A szintén megüresedett Nyugdíjintézeti Intézőbizottságba pedig Kótai János zsinati tagot delegálták. Emellett módosították a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány, valamint a Szeretetszolgálati Iroda szeretetszolgálati intézményeinek alapító okiratait, és elfogadták a Mádi Református Egyházközségért Alapítvány névhasználati kérelmét. Az Elnökségi Tanács javaslatára elmarad a Zsinati Tanács decemberi ülése, így csak a jövő év elején szavaznak majd egyházunk 2020-as költségvetéséről. Annak elfogadásáig a közegyház január 1-től kezdve az idei büdzsé időarányos részével gazdálkodik. Végül a Zsinat döntött arról is, hogy 2021-ben az épülő kisvárdai Tátra utcai református templom befejezését támogatjuk majd október utolsó vasárnapi persely­ adományunkkal.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2019. december 1.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Ne csak a megszokottban keressük Istent! 12 Reformátusok Lapja

2019. december 1.

| INTERJÚ |

HEGEDŰS BENCE

Az ószövetségi messiáspróféciákról és gyerekkori adventélményeiről is beszélgettünk Kustár Zoltánnal, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorával, aki szerint a fekete péntek még akár hasznára is válhatna a keresztyénségnek.

detekig. Egy mezőgazdasági hasonlattal élve a régi fa tövéből Várakozás és felkészülés. Passzív és aktív cselekvést jelentő hajt majd ki egy teljesen új ág, és az veszi át a régi fa szerepét. szavak, de mindkettőt használjuk az előttünk álló időszakra. Ez azt hangsúlyozza, hogy radikálisan új kezdetet, értékeket, Jó szavakat alkalmazunk, amikor az adventről beszélünk? törvényeket – és igen, teljesen más, megújult élet lehetőségét Mindkettőben van igazság: a karácsonyra való készülés két– hozza a Messiás ebbe a világba. Úgy vélem, ma az az üzeirányú folyamat. Az advent egyrészt a várakozás ideje: várunk nete ennek a próféciának, hogy ne csak a megszokottban keJézus Krisztusra, a vele való találkozásra, amelyet karácsonyressük Istent, hanem ismerjük fel az általa felkínált kegyelmet kor átélhetünk. Ugyanakkor rá is hangolódunk erre az ünnepre, az apróban, a kicsiben, a szokatlanban. Ott is vegyük őt észre, készülünk rá. Felékesítjük a lelkünket, hogy ennek a találkozásahol egyébként nem tennénk. Erre gyönyörűen rímel Jézus nak minden örömét átélhessük. Hasonló ez a vendégváráshoz: Krisztus szava, amikor azt mondja a Máté evangéliumában, a vendég jön, mi „csak” várakozunk, miközben sütés-főzéssel, hogy az utolsó időben ő aszerint fog ítélni az emberek életútja takarítással vagy programok megszervezésével készülünk, hogy kihozzuk a találkozóból azt a gazdagságot, amellyel az meg tud „Úgy vélem, ma az az üzenete ennek a próféciának, hogy bennünket ajándékozni. Úgy vélem, ne csak a megszokottban keressük Istent, hanem ismerjük fel hogy ez a karácsonyra is igaz.

az általa felkínált kegyelmet az apróban, a kicsiben,

Az Ószövetségben talán Ézsaiás a szokatlanban. Ott is vegyük őt észre, messiáspróféciája a legismertebb, ahol egyébként nem tennénk.” de több próféta is jövendölt a Megváltó eljöveteléről. Miben egyeznek és miben térnek el ezek a próféciák? fölött, hogy észrevettük-e az egészen picit, az üldözöttet, az Eltérnek abban, hogy miben látják az eljövendő Messiás elsődelhagyatottat, a segítségre szorulót, és ezekben a személyekleges küldetését. Vannak az erővel és hatalommal megérkező ben megláttuk-e magát Krisztust (Mt 26). Messiásról szóló jövendölések, amelyekben ő az ige kardjával érkezik, és ítéletével igazságot teremt a földön. A próféciák máMindez Krisztus második eljöveteléről szól. Akkor valójában sik csoportja pedig a csendes, az övéiért a szenvedést is vállaló egész életünket adventben éljük? Megváltó képét rajzolja elénk. Mind a kettőben közös azonban, Egész földi életünk két találkozás között folyik. Jézus első elhogy a jelenlegi világ rendjével éles ellentétben látják küldetését. jövetele már megtörtént: itt volt a Földön, testet öltött, Isten Az Ószövetség szerint tehát a Messiás érkezése nem e világi esefiaként tanított, gyógyított és elvégezte a megváltás csodáját, mény, ami vele érkezik, az nem vezethető le földi folyamatokból. felmutatva Isten irgalmát, kegyelmét, hűségét és a halálon Isten csodálatos beavatkozásaként ajándékoz meg bennünket is túlmutató hatalmát. Jön majd a második találkozás, amifelfoghatatlan, mindent megújító szabadításával. Róla gyakran kor Krisztus az idők végezetén újra eljön ebbe a világba, hogy mondjuk, hogy ő az „egészen más”. Ez az egészen más Isten épmindent helyreállítson és elhozza az Isten országát. Nekünk a pen az adventben és a karácsonyban mutatja meg a maga egéjelenben az első eljövetel kegyelméből és hitéből a második taszen más voltát azzal, hogy teljesen hasonlóvá válik hozzánk. lálkozásra készülve kell élni az életünket. Bizalommal, hittel, a szeretet parancsát betöltve, hogy ha botladozva is, az óembeSok üzenetet hordoznak az ószövetségi messiáspróféciák, rünkkel halálunkig vívott küzdelmünk végeztével az Úr elé állva amelyeket minden korban másként lehet értelmezni. 2019-ben mi is elmondhassuk Pállal: „Ama nemes harcot megharcoltam, van-e olyan üzenete ezeknek a jövendöléseknek, amelyek nem futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” (2Tim 4,7) kaptak elég nagy hangsúlyt vagy most kifejezetten aktuálisak? Ha kiválaszthatok egyet, akkor én Ézsaiás könyvének azt a Nem tudjuk, hogy ez mikor fog bekövetkezni, mint ahogy szép próféciáját emelném ki, amelyik ezekkel a szavakkal keznem tudhatták az Ószövetség idején sem, hogy hétszáz évig dődik: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökell várni Ézsaiás próféciájának beteljesülésére. Nemzedékek kereiről.” (Ézs 11,1) A prófécia szerint hiába futott be komoly nőttek fel úgy, hogy a várakozás töltötte ki az életüket és a karriert a Betlehemben született Dávid és a tőle származó kireménység tartotta bennük a hitet. Van-e utalás a Bibliában rályi ház, az üdvösség nem a politika vonalán érezik majd el. A arra, hogy milyen volt ez a várakozás? jövendölés azt mondja, hogy vissza kell menni egészen a kez2019. december 1.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

Talán a Zsoltárok könyve mutatja ezt a legjobban, hiszen leginkább ebben a könyvben érhető tetten az, hogyan várták és hogyan fogadták az emberek az Isten szavát. A könyv ugyanis abból a szempontból is különleges, hogy az isteni szó és az arra adott emberi válasz egyszerre van jelen benne. Azt látjuk, hogy azokat a királyzsoltárokat, amelyeket a könyv összeállításakor az eljövendő Messiásra utaló próféciaként értelmeztek, nagyjából egyenletesen helyezték el a Zsoltárok könyvében. Mint egy híd sorban álló pillérjeit. A szerkesztők célja nyilvánvalóan az volt, hogy a panaszos és könyörgő énekeket olvasva tizenöt-húsz zsoltáronként mindig eljussunk a Messiás ígéretéhez: levegőt vehessünk, akár az úszók, megpihenhessünk és a hétköznapok kihívásaihoz, lelki próbáinkhoz erőt meríthessünk ezekből a zsoltárokból. A Krisztus előtti második században tehát, amikor összeállították a Zsoltárok könyvét, a hívő emberek hétköznapjait már alapvetően meghatározta a Messiás-várás és az Isten országának eljövetelébe vetett reménység.

karácsonyt. Hogyan versenyezhet Jézus egy hetvenszázalékos leértékeléssel? Nehéz a karácsonyról leválasztani a fogyasztási szokásokat, és ezeket gyakran ostorozzuk. De nem gondolom, hogy az ajándékozást fel kellene számolni, mert ez olyan gesztus, amelynek a legtöbb kultúrkörben szép hagyományai vannak. Ebben is a mértéktartás a legfontosabb, illetve az, hogy olyan dolgokat vegyünk, amelyek személyesek vagy személyre szólók. Ne az ajándék mérete és ára határozza meg az ünnepet, és azt se engedjük, hogy a boltból boltba járás kösse le minden szabad­ időnket! Nem jó, ha egy családban egymás túllicitálásává, versengéssé alakul a karácsony. Az ajándékozás értelme, hogy kifejezzük: fontos nekünk a másik. A fekete péntek teljes ellentéte annak, amiről a karácsonynak szólnia kell. De ha a hívő emberek ezen a napon tényleg letudnák az ajándékvásárlást, és a következő négy hét már a lelki felkészülésről szólna, akkor akár azt is mondhatnám, hogy a fekete péntek még hasznos is lehet.

„A fekete péntek teljes ellentéte annak, amiről a karácsonynak szólnia kell. De ha a hívő emberek ezen a napon tényleg letudnák az ajándékvásárlást, és a következő négy hét már a lelki felkészülésről szólna, akkor akár azt is mondhatnám, hogy a fekete péntek még hasznos is lehet.” Dávid népének hétszáz évet kellett várni, mi pedig a karácsony előtti négy hetet is alig bírjuk eltölteni. Hogyan kellene készülnünk, hogy tartalmas adventünk legyen? Nagyon ellentmondásos időszak ez. Egyrészt érezzük, hogy közeledik az ünnep: a gyertyagyújtással hétről hétre tudatosítjuk magunkban, hogy egy lépéssel közelebb kerülünk az eseményhez, és így lélekben ráhangolódunk az ünnepre. Másrészt sok iskolában ekkor írják az utolsó dolgozatokat, az egyetemeken ilyenkor kezdődik a vizsgaidőszak, a munkahelyeken pedig az év végi zárás és a hajtás. Nehéz egyensúlyt találni a kettő között. Azt gondolom, hogy mégis érdemes mindennap akár csak néhány percre is megteremteni annak lehetőségét, hogy a figyelmünk erre összpontosuljon, és napról napra aprókat lépve felkészüljünk a találkozásra. Erre jó alkalom lehet a karácsonyi énekek gyakorlása a gyerekekkel az adventi estéken. Az igeolvasás is szolgálhatja ezt a célt, amikor kifejezetten a karácsony történetéhez kapcsolódó igéket olvasunk családi körben vagy egyéni csendességben. Szép szokás az úgynevezett „adventi kávé” is, amikor barátok, ismerősök, munkaközösségek összegyűlnek, és a gyertya fénye és némi sütemény mellett együtt hangolódnak az ünnepre. A mai ember adventje inkább a fogyasztásról, nem a barátokkal kávézásról szól. A tévéreklámok már most harsogják a karácsonyi akciókat, a fenyőfák már az üzletközpontok parkolóiban várják, hogy megvásárolják őket, és itt van a Black Friday is. Úgy tűnik, ezt a napot már sokkal többen várják, mint a 14 Reformátusok Lapja

2019. december 1.

Hat testvér között nőtt fel. Milyen adventjeik voltak? Lelkészcsaládban nőttem fel, ahol az adventi vasárnapok meghatározó, idilli élményt jelentettek. Nálunk is szokás volt a gyertyagyújtás, a karácsonyi dalok éneklése. Tulajdonképpen minden adventen végigénekeltük azokat az énekeket, amelyeket majd a fenyőfa mellett, karácsonykor is, így minden adventvasárnap egy „kiskarácsony” volt. Gyerekként mélyen belém ivódott az elsötétített lakás hangulata, ahol csak a gyertya égett, annak fényében ragyogtak az arcok és a mosolyok. A másik fontos emlék, hogy a kis vidéki gyülekezetben gimnazista korunkig szó sem volt zsebpénzről, és így természetes volt, hogy magunk készítünk ajándékot egymásnak és a szüleinknek. Izgalmassá tette az adventet az ezzel járó titkolózás: a suttogó beszélgetések, a fejtörés, hogy hol és mikor lehet egy rajzot, kis barkácsolást úgy elvégezni, hogy ne lássák a szülők, és hogy aztán az elkészült ajándékokat hová tudjuk eldugni, ahol nem találják meg karácsonyig. Ennek is megvolt a maga varázsa. Van olyan hagyomány, amelyet a gyerekkorából átemelt a saját családjába? Advent vasárnapjain mi is éneklünk, és nem marad el a gyertyagyújtás sem. Melyik a kedvenc karácsonyi éneke? A „Dicsőség mennyben az Istennek” kezdetű. Elnyűhetetlen sláger nálunk.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Eleve kudarcra van ítélve az a házasság, amelyet parázna nővel akar megkötni a vőlegény, de fordítva is igaz, ha a menyasszony vállalkozik házasságra olyan férfival, akinek a múltja tele van kicsapongó szexuális kalandokkal. Naiv vagy bolond az, aki ilyen bizonytalan társas kapcsolatra építi a családját és életét. Honnan veszi a hitet és a reménységet, hogy ebből igazi szövetség és életre szóló hűséges kapcsolat lesz? Lehet, hogy az első ös�szezördülés, vita, veszekedés után az asszony vagy a férfi vissza fog térni a régi vagy új szeretőihez. Mire tanítják majd az utódaikat? Elmondják nekik? Vagy örökre bizonytalan, sötét titok övezi az édesanya vagy az édesapa múltját, amelyről nem lehet szólni. A kibeszéletlen tegnapok, az elvarratlan szálak, a feloldozatlan bűnök az igaz szerelmeket és a legjobban működő kapcsolatokat is megtépázhatják, megronthatják, hát még az olyanokat, amelyekbe a felek sötét szenvedélyekkel és zűrös élményekkel a hátuk mögött meggondolatlanul menekültek! Sok megválaszolhatatlan kérdés merül föl ebben a témában. Hóseás könyvét olvasva ugyancsak elcsodálkozhatunk, hogy Isten éppen azt a feladatot adja a prófétának, hogy vegyen feleségül egy parázna nőt, és legyenek tőle gyermekei. Ezzel a házasságát, a legszentebb magánéleti kapcsolatát akarja felhasználni arra, hogy példázza Isten és az ő népe kapcsolatát. Hóseás engedelmesen megteszi. Az ebben a fájdalmas, felemás viszonyban megszületett gyermekeknek még a nevei is Isten ítéletét hordozzák. Az ószövetségi próféták gyakran használják a kifejezést: Izráel népe paráználkodik, amikor elhagyja Istent, aki szeretetszövetséget kötött vele. Isten hűséget kér, mint házasságban a férj a feleségétől, de választott népe földi uralkodók hatalmában, maga alkotta istenekben, bálványokban és önmagában bízik. Nem tagadja meg Istent, de más isteneknek is áldoz. A nép kétfelé sántikál. Isten haragszik, mégsem fordul el tőlük egészen, hű marad szövetségéhez, kérleli, szívére beszél és tovább szereti hűtlen népét. Hóseás sorsa fájdalom és szenvedés: előképe annak a szeretetnek, amelyet az Úr szenvedő szolgája vállalt (lásd: Ézs 53), majd később Jézus Krisztus magára vett. Kér Isten ilyen képtelen és emberfeletti vállalást tőlünk is? Ha megcsal a házastársunk, tűrjük, szenvedjük el, sőt szeressük tovább? Félreértjük, ha magunkra alkalmazzuk a képletet. Házasságtöréskor nem kötelezhető senki az egyoldalú hűségre. Személyes drámánkban nekünk kell dönteni. Hóseás üzenete Istenről szól. Ő így szeret. 

IMÁDKOZZUNK!

Akkor is Ha ma sem az történt, amit én akartam, akkor is, azt is a te kezedben látom. Mert úgy az örömben mint a bajban hatalmas kezedre bízom magam, mennyei Királyom! Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Özvegyek a gyülekezetben Az özvegyek védelmének komoly múltja volt Izráel történetében. A Tóra szigorú parancsba foglalta, hogy ugyanazt a védelmet érdemlik, mint az árvák (2Móz 22,21). Aki az özvegyet, árvát vagy a jövevényt kiforgatta jogaiból, átkozottnak számított (5Móz 27,19). Ez azonban nem jelentette azt, hogy valaha is megoldódott volna ennek a perifériára szorult csoportnak a helyzete. A korai keresztyénség idején voltak tehetős özvegyek, ők jelentősebb vagyon felett rendelkeztek, de számuk eltörpült segítségre szoruló társaik mellett. A Timóteushoz írt első levél a korai keresztyén egyház belső életébe enged bepillantást, az ötödik fejezetben elénk tárja az özvegyekről szóló leghosszabb újszövetségi tanítást. A levélben előfordul néhány zavarba ejtő kategória, szó esik itt az özvegyek jegyzékbe foglalásáról és arról is, hogy meg kell különböztetni a „valóban” özvegyeket (1Tim 5,5) azoktól, akik nem azok. Egyes kutatók szerint már egész korán kialakult az özvegyasszonyok hivatalos rendje, ide kizárólag az nyerhetett felvételt, aki egyetlen férfi felesége volt, elmúlt hatvanéves, és életében jelét adta, hogy kész a vendégszeretet gyakorlására. Aki megfelelt a feltételeknek, feltehetően bekerült az özvegyek jegyzékébe, és ettől kezdve számíthatott a gyülekezet gondoskodására. Cserébe pedig szolgált, elsősorban imádsággal és a fiatal asszonyok támogatásával. Ugyanakkor a gyülekezetek nem rendelkeztek végtelen erőforrásokkal, nem tudtak minden szükséget szenvedőt felkarolni, ezért azt látták helyesnek, ha a fiatalabb özvegyek ismét férjhez mennek, háztartást vezetnek, tehát természetes családi kötelékek mentén gondoskodnak megélhetésükről. Így a gyülekezet nem vett magára indokolatlan terhet: csak arról gondoskodtak, aki tényleg támasz nélkül maradt. A gyülekezetben vállalt szolgálat ugyanakkor őket, a legrászorultabbakat is láthatóvá tette.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD 2019. december 1.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

A hegyen épült város HEGEDŰS BENCE

Advent első vasárnapján Sátoraljaújhelyről közvetít ünnepi istentiszteletet a Kossuth Rádió. Az éteri szolgálat kapcsán látogattunk el a határ menti gyülekezetbe, ahol történelmi emlékeket és odaadó, megmaradni és növekedni akaró gyülekezetet találtunk.

Széles mosollyal fogad bennünket Kádár Ferenc lelkipásztor, miután leparkoltunk a sátoraljaújhelyi parókia udvarán. Szabadkozik, amiért ennyire nehezen található meg templomuk a városban. Mint kiderül, ennek történelmi okai vannak. Vendéglátónk a gyülekezeti terembe invitál bennünket, ahol már vár minket a gyülekezet több tagja, hogy bemutassák közösségüket.

TAPINTHATÓ TÖRTÉNELEM A beszélgetést a gyülekezet történetével kezdjük, és hamar világossá válik, hogy a sátoraljaújhelyi a legrégebbi magyar református gyülekezetek egyike. – Kazinczy Ferenc egyik fennmaradt beszédéből kiderül, hogy már 1522-től van jele annak, hogy a városban a reformáció tanait hirdették – mondja Kádár Ferenc. – Büszkén emlegetjük ezt az évszámot. Kazinczy nem 16 Reformátusok Lapja

2019. december 1.

volt gazdag ember, de kiterjedt európai és magyarországi kapcsolati rendszerén keresztül sok támogatást szerzett a gyülekezetnek – árulja el a lelkipásztor. Bár az irodalomkönyvek nem említik, a nyelvújító gyakorló református volt, aki 1814 és 1818 között a sátoraljaújhelyi gyülekezet főgondnoki tisztségét is betöltötte. A jelenlegi főgondnok, Mácsi Dénes szerint megtisztelő Kazinczy Ferenc nyomdokain járni. A gyülekezet birtokában van számos olyan klenódium, amely állandó vagy éppen időszakos múzeumi kiállításon vesz részt. Az évszázados úrvacsorai kupákat és serlegeket a mai napig használják a sákramentum kiszolgáltatásakor. Az I. Rákóczi Zsigmond fejedelem által adományozott aranyozott, fedeles ezüst kupa nemrég érkezett vissza a gyülekezetbe egy másfél hónapos kiállításról, a Lorántffy Zsuzsannától kapott úrasztali terítő a Sárospataki Református Kollégium gyűjteményében látható, mint ahogy két, a 17. századból származó, gazdagon díszített ónkanna is. Mindezek mellett féltve őrzi a gyülekezet a Vizsolyban nyomott Károli-biblia példányát is. A kifejezetten jó állapotban fennmaradt biblia érdekessége, hogy néhány éve még nem szerepelt az Országos Széchényi Könyvtár nyilvántartásában. Egyes források szerint – immár a Sátoraljaújhelyen őrzött példánnyal együtt – csupán ötvenkét Károli-biblia maradt fenn.

| REFORMÁTUS ÉLET |

KIEMELKEDŐ HELYZET A gyülekezet a Máté evangéliumából választott igei mottót magának: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.” (Mt 5,14) Kádár Ferenc szerint nem titkolt az áthallás, ugyanis a Bodrogköz felől nagyon szépen látszik, hogy Sátoraljaújhely is ilyen hegyre épült város. – Sárospatakkal együtt mi vagyunk a két nagy gyülekezet itt, Zemplénben, emiatt is úgy érezzük, kiemelkedő helyzetünk van. Igyekszünk úgy élni, hogy valóban legyen mire felnézni.

LELKÉSZEKET ADÓ ÚJHELY Kádár Ferenc és felesége, Éva 1995 óta szolgál Sátoraljaújhelyen. Bajusz János, a missziós feladatokért felelős gondnok szerint a lelkészházaspár valódi ébredést hozott a város életébe negyed évszázaddal ezelőtt, de az elnéptelenedő vidék problémáján a helyi református gyülekezet is osztozik a várossal és a többi felekezettel. A gyülekezet közel ezerkétszáz fenntartóból áll, a vasárnapi istentiszteleteken átlagosan kétszáz-kétszázötvenen vesznek részt. – Az elköltözések és a szűkös munkalehetőség miatt az idősebb korosztály van erősebben jelen a gyülekezetben, a fiatal családosok közül sokan hiányoznak – mondja Kádár Ferenc, aki büszkén említi, hogy az elmúlt huszonöt év alatt több mint húsz lelkész került ki a sátoraljaújhelyi gyülekezetből, és szolgál szerte a Kárpát-medencében. – Néhány évvel ezelőtt hazahívtuk őket egy alkalomra, a gyerekeikkel együtt több mint negyvenen voltunk – emlékezik vissza a gyülekezet vezetője. De nemcsak lelkipásztorokat adott a református egyháznak ez a gyülekezet, hanem egy püspököt is. Fejes István több mint fél évszázadon keresztül az újhelyi gyülekezet lelkipásztora, 1910-től három évvel később bekövetkezett haláláig pedig a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke volt.

Tiszteletére püspöki palotát építettek a templom mellé, amely a mai napig otthont ad a parókiának és a gyülekezeti teremnek is. Fejes István elismert költő is volt, aki nemcsak verseket írt, hanem részt vett a református egyház énekeskönyvének 1881-ben indult megújítási programjában is. Ő írta például az „Egyedüli reményem” kezdetű, 276. dicséret szövegét.

GYÜLEKEZET ÉS MISSZIÓ A sátoraljaújhelyi gyülekezetben a két megválasztott mellett két beosztott lelkész is szolgál. Egyikük Kádár Adrienn – aki a lelkészházaspár legkisebb fiának, Tamásnak a felesége –, ő elsősorban a hittanoktatásban tevékenykedik, míg a másik beosztott lelkész, Tóth Tamás, a missziós és az ifjúsági szolgálatból veszi ki a részét. Rajtuk kívül Papp Imre és Kádár Tamás segédlelkészi szolgálatokat végez. Tóth Tamás elmondja, rendszeresen látogatja a helyi kórház betegeit és a két idősotthon lakóit, gyakran hirdet Igét a cigánymisszióban, és minden pénteken együtt énekel-beszélget a Mustármag ifjúsági kör tagjaival. – Ezeken az alkalmakon nemcsak a bibliai tanításokkal foglalkozunk, hanem aktuális, a fiatalokat érintő témákkal is. Találtunk nemrég egy weboldalt az interneten, ahol többek között a szerelem és a szexualitás 2019. december 1.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

Székely Béláné Jolika

Vinnay István

témakörét járjuk körbe keresztyén szempontból. Érdekes látni, ahogy megosztja a fiatalokat egy-egy téma, amikor elbeszélgetünk ezekről a kérdésekről – mondja Tóth Tamás, aki szerint a fiatalokra lehet építeni a gyülekezet jövőjét, és mindaddig számítani is lehet rájuk, amíg el nem költöznek a városból. – Felnőnek, és a nagy részük elmegy, hogy aztán évekkel később más gyülekezetekben legyenek tagok, presbiterek. Jó lenne, ha a mi gyülekezetünk is profitálhatna ebből – sóhajt fel a lelkész.

VISSZAKAPOTT ISKOLA Pedig gyermekből nincs hiány Sátoraljaújhelyen, a város óvodáiban és iskoláiban, ötvennégy hittancsoportban több mint ötszázan járnak református hittanra. A Petőfi Sándor Református Általános Iskolában kétszázharminc diák lelki nevelése is folyik. A templom szomszédságában működő intézmény száztizennégy év után, 2012-ben került vissza egyházkerületi fenntartásba, az iskola életének és munkájának felügyeletével, lelki életének irányításával a Sátoraljaújhelyi Református Egyházközséget bízta meg Csomós József püspök. – Idén kezdtük a hetedik tanévünket – mondja Kádár Ferencné Iszlay Éva lelkipásztor. – Nagyszerű dolog, hogy belevágtunk, mert így be tudjuk hozni a szülőket is a templomba – teszi hozzá. Rendszeresek a családi istentiszteletek, amelyeken egy-egy osztály szolgál és tesz bizonyságot a gyülekezet előtt. – Ilyenkor eljönnek a szülők is megnézni a gyereküket, és lassan-lassan az ő nemzedékük is bevonható a gyülekezetbe – vonja le a tanulságot a lelkész. Kádár Ferenc tapasztalata szerint vannak olyan szülők, akik ennyi templomba járás után ébrednek rá, hogy ők is reformátusok, elkezdik fizetni az egyházfenntartói járulékot, és már nem csak a családi istentiszteleten lehet őket látni. – Ez megerősítés nekünk, hogy jó úton járunk. Hisszük, hogy jól hatunk egymásra az iskolával. Eddig ez pozitív hozadékú történet – osztja meg véleményét a lelkipásztor. Szerda délelőtt tartják az iskola istentiszteletét, de ez nem hat a vasárnapi templomba járás ellen, sőt, erősíti azt. A diákok megtanulják, hogyan kell viselkedni a templomban, megismerik a református szokásokat is. – Áldásos alkalom ez, a 18 Reformátusok Lapja

2019. december 1.

Nagy Lajosné Irma

gyerekek nagyon figyelnek, jól viselkednek és remekül énekelnek. Van egy tanévi zsoltárunk és egy tanévi dicséretünk, minden szerdán azokat énekeljük. A tanév végére az elsősök is olyan szépen fújják a zsoltárt, hogy öröm hallgatni – mondja Kádár Ferenc. Idén a 40. zsoltárt gyakorolják a tanulók, mint ahogy később kiderül, nem véletlenül.

HŰSÉGES NŐSZÖVETSÉG A hamarosan ötszázéves fennállását ünneplő gyülekezetben százéves múltra tekinthet vissza a nőszövetség, amelynek tagjai hagyományosan a diakóniai szolgálatból veszik ki a részüket. Rendszeresen látogatják a betegeket a Sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórházban, éppúgy a város két idősotthonában lakó-

Egymás mellett áll a templom és az iskola

| REFORMÁTUS ÉLET |

Bajusz János

kat, de állandó a jelenlétük a vissi Református Átmeneti Anyaotthonban és az Erdőbényei Szeretetotthonban is. – Ilyenkor igét viszünk, majd egy kis műsorral és süteménnyel kedveskedünk – mondja Székely Béláné Jolika, a helyi nőszövetség elnöke, aki később büszkén nyitja ki a szövetség történetét bemutató naplót, amelybe feljegyeznek minden eseményt az utókor számára. A diakónia mellett a nőszövetség tagjai veszik kezükbe az irányítást, ha szeretetvendégségről vagy más gyülekezeti

A PRESBITÉRIUM A sátoraljaújhelyi gyülekezetnek harminckét tagú presbitériuma van, amelyet Mácsi Dénes főgondnok és három gondnok, Bajusz János missziói, Nagy Lajosné Irma pénzügyi és Vinnay István gazdasági gondnok vezet. A főgondnok szerint nagyon jó kis csapat kovácsolódott össze. – Ismerjük egymás gondolatait, és igyekszünk részt venni a templom körüli munkákban, az ifjúsági szolgálatban, a lelki alkalmakon és a rendezvényeken is.

Kádár Ferencné Iszlay Éva

Mácsi Dénes

esemény megszervezéséről van szó. Ilyenkor sütnek-főznek, a keresztelések alkalmával pedig az asszonyok hímzett keresztelőkendővel ajándékozzák meg a gyerekeket. Kádár Ferencné Iszlay Éva lelkipásztor elárulja, hogy a huszonkét tagú nőszövetség önálló kis kört alkot a gyülekezeten belül – nekik önálló bibliaórájuk is van szerdánként a gyülekezeti bibliaóra előtt.

ADVENT SÁTORALJAÚJHELYEN A karácsony előtti időszak különösen mozgalmas hónap a gyülekezet életében, egymást érik a különböző rétegalkalmak és rendezvények. Nagy Lajosné Irma, a pénzügyekért felelős gondnok elmondása szerint az adventi ünnepi időszak közös gyertyagyújtással kezdődik a város főterén, majd a Kárpát-medencei imanappal folytatódik, immár a gyülekezeten belül. Advent vasárnapjain a templomban is meggyújtják az adventi koszorú gyertyáit, és minden istentiszteleten bizonyságot tesz valaki a gyülekezet előtt. Kádár Ferenc szerint ezek az alkalmak nagyon meghittek és családiasak szoktak lenni, bízik benne, hogy így lesz ez idén is. Az idei első adventi vasárnap azért is lesz különleges a gyülekezet életében, mert az istentiszteletet közvetíti a Kossuth Rádió is. – Augusztus végén tudtuk meg, hogy minket választottak az első adventi vasárnapi istentisztelet közvetítésének helyszínéül – emlékszik vissza Kádár Ferenc. – A gyülekezet szinte már rutinosan áll az éteri szolgálat elé, mert amellett, hogy az Európa Rádióban rendszeresen lehet hallgatni az Újhelyen tartott istentiszteleteket, két éve pünkösdkor a Duna Televízió is élőben adta az ünnepi istentiszteletet. Kádár Ferenc azt is megosztja velünk, hogy már kiválasztotta az igehirdetés lekcióját is, amelyben Zakariás történetét és az abban rejlő adventi üzenetet tolmácsolja majd a gyülekezetnek és a rádióhallgatóknak. – Az iskolánk diákjai is készülnek szolgálatra ezen a vasárnapon – mondja a lelkipásztor, és elárulja: – Az iskolai istentiszteleten begyakorolt 40. zsoltárt éneklik majd. Nem közismert zsoltár, de adventi ének, és a gyerekek nagyon szépen éneklik.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2019. december 1.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Advent Mi tudható az ember végső jövőjéről? Nos, a válasz nagyon egyszerű: semmi sem. Mert az ugyan bizton állítható, hogy az ember tudása önmagáról és közvetlen környezetéről valami elképesztő mértékben gazdagodik, a tudomány tényleg rohamléptekkel halad előre, de hol van ez a tudás ahhoz képest, amit tudnunk kellene ahhoz, hogy az embernek nevezett lény végső jövőjéről bármit megfogalmazzunk? A jövő azért a legizgalmasabb kérdés, mert a dolgok igazi értelme mindig csak a végkifejlet felől válik nyilvánvalóvá. Az emberi lét legnagyobb feszültsége mindig abban van, hogy noha az ember tud a jövőről, ez a jövő valójában teljességgel ismeretlen és tartalmatlan. Ez könnyen belátható, ha a jövőt nemcsak személyes életsorsunkra leszűkítve fürkésszük, hanem kicsit eltávolodva önmagunktól, feltesszük azt a kérdést például, hogy mi lesz az emberrel mondjuk tízmillió év múlva? Avagy százmillió év múlva?

„A jövőnek kitett emberi alaphelyzet a várakozás, egyúttal válasz is arra, hogy nem lehet az emberi lét értelméről semmit sem mondani, csak Isten felől.” Mondhatni, hogy ez költői és értelmetlen kérdés, mert hiszen mit érdekel, hogy akkor mi lesz, ha én már nem leszek. Csak hát az a nagy helyzet, hogy ha nem tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy miként is alakul az ember végső sorsa, akkor arra sem tudok válaszolni, hogy az én személyes életem minek is a volt a része. Mert hiszen a személyes élet, a személyes történet, a személyes sors, bármennyire átmeneti és időben körülhatárolt is, mégiscsak részesedés az emberi sorsban. Ha tehát arra keresem a választ, hogy mi történt velem, miközben éltem, mégiscsak válaszolni kellene arra a kérdésre, hogy a személyes történetem minek is volt a részese. Csak annyi tudható, hogy a személyes életem megmerítkezés volt az emberi sorsban, és a személyes létemben megjelenő öntudat, szellem és lélek, szív és értelem része volt valaminek, egy jelenségnek, egy titokzatos valóságnak, akit embernek hívunk. De hogy ki ez az ember, miféle létező is, azt csak akkor tudhatnánk meg igazán, ha látnánk a végérvényes jövőt, ha tudnánk valamit a végkifejletről, ahonnan nézve kibontakozna az ember történetének az értelme és jelentése. Semmit sem tudunk, és nincs az 20 Reformátusok Lapja

2019. december 1.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

a tudomány, amely képes lenne válaszolni a legfontosabb kérdésre, a végső jövő kérdésére. Lehet erre azt mondani, hogy nem kell ilyen súlyos kérdéseken tépelődni. Ezek szerint a végső értelem és jelentés kérdése fölösleges. Minden jel arra mutat, hogy a kor, amelyben élünk, ilyen. A végső jövő kérdésében nem lát kérdést, avagy tudatosan nem feszegeti ezt a kérdést, mert akkor kiderülne, hogy az ember úgy kénytelen élni az életét, hogy saját maga történetének értelméről semmit sem tud. De ez a beismerés kínos lenne, hiszen egy csapásra leleplezné az ember magányosságát, tudatlanságát és azt a végtelen kiszolgáltatottságot, amely elé az ismeretlen jövő állítja. Ugyanakkor eléggé abszurd úgy értelmes életet élni, hogy közben nem tudom, minek is voltam részese. Ez a mi korunk abszurditása. Lemondás a jelentésről. Az advent azért alapvető jelentőségű, mert az egyetlen igazi kérdést tematizálja: az ember végső jövőjének kérdését. Az az adventi üzenet, hogy a jövőnek kitett emberi alaphelyzet a várakozás, egyúttal válasz is arra, hogy nem lehet az emberi lét értelméről semmit sem mondani, csak Isten felől. Csak felőle nézve bontakozik ki az emberi lét értelme és jelentése. Az advent: rátalálás az Istentől eleve adott jövőre. Nem az ember „megy” a jövő felé, hanem a jövő jön az ember felé. Az ember vár, és Isten jön. Lehet erre azt mondani, hogy ez valójában lemondás, végtelenül pesszimista emberkép, amely azt üzeni, hogy a jövő birtokolhatatlan. Csakhogy a végső jövőt tényleg teljes homály fedi, s az embernek minden racionális oka megvan arra, hogy saját kétségbeejtő léthelyzetét belássa. Ám épp ebben a szembesülésben szólal meg Isten, aki, amikor eljött az idő teljessége, elküldte Fiát. Csakis innen nézve, az idő értelmének beteljesedése, a végkifejlet felől nézve válik igazán nyilvánvalóvá az emberi lét végső értelme és jelentése. Innen válik igazán megválaszolhatóvá az a gyötrő kérdés is, hogy az én személyes életem és történetem, részvételem az emberlétben mi is voltaképpen. Az advent az ember beemelése a végérvényes jövőbe. A döbbenetes az, hogy ehhez nem kell semmit sem tenni. Csak szembenézni az önmagában vett emberi sors teljes kilátástalanságával, benne a mi tovatűnő életünkkel, és feltenni a kérdést: minek is voltam a részese? És Isten jön. 

| GONDOLATOK |

KOCSIS JULIANNA

Az ember sír A szerző újságíró, a Reformátusok Lapja munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: KAPÁS CSILLA

Az egyik kedves barátnőm rajongó típus. A karácsonyi ünnepkört különösen kedveli, valójában már nyár elejétől a fenyőillatú telet várja. Szeptemberi születésnapja némileg enyhít a türelmetlenségén, de azután újult erővel, csillogó szemmel áhítja a decembert. Időnként bizony jót derülök vibráló, lelkendező gyermeki személyiségén – én nem vagyok különösebben nagy rajongó, lelkesedésem ritkán csap át hasonló intenzitásba. Most, hogy a többnyire napsütötte november végi időjárás közepette nem érzem, hogy advent közeleg, bevallom, kissé irigylem a barátnőmet. Őt nem befolyásolja az időjárás milyensége. Az sem,

hogy temérdek feladata van. Csakúgy, mint engem, őt is szorítják a határidők, tennivalók, mégis mindig szakít néhány percet arra, hogy elmerüljön a várakozás örömében. A várakozás öröme. Ha körülnézek, nekem úgy tűnik, hogy sok embertársam folyamatosan híján van az örömnek. Velem is előfordul – sajnos gyakrabban, mint szeretném –, hogy maga alá gyűr a csüggedés. Pedig az ige felszólít: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4) Sokáig nem értettem, hogyan lehetne „mindenkor” örülni. Mégis mi oka lenne bárkinek folyton örülni? Ez furcsa képpel kapcsolódott össze bennem: lelki szemeimmel „vigyorgó tejbetöknek”, valamiféle egyfolytában mosolygó, agymosott zombiknak láttam az állandóan örülőket. Nem változtatott ezen az elképzelésen az sem, hogy tudtam: Krisztus áldozata miatt tényleg mindig van okunk rá. Ez annyira megfoghatatlannak, távolinak tűnt. Az eszemmel ugyan tökéletesen tisztában

voltam azzal, hogy Jézus felbecsülhetetlen áldozata megteremtette az öröm feltételeit, és jó keresztyénhez illően azt is sejtettem, hogy ezért illene is örülnöm. Mégsem ment könnyebben a kivitelezés, és a kudarc mellé ráadásul enyhe, elnyomott bűntudat szegődött azért, mert nem olyan örömteli az életem, mint „kellene”. Az előző években főként rendezvényszervezéssel foglalkoztam. Néhány esztendeje a Misztrál együttes egyik beregszászi koncertjét szerveztük. Habár nagy zenerajongó vagyok, és az együttest is évek óta ismerem, kedvelem, mire az esemény végre elkezdődött, már elég fáradt voltam. Aztán megszólaltak a hangszerek, és a művészeken keresztül valamiféle csoda állt színpadra. A zenekar repertoárjából a hozzám egyébként is közel álló Dsida Jenő versének megzenésített változata rázott fel igazán: „Sok bánatunk, kevés derünk – angyal, vezess, gyerünk, gyerünk! / Forogni fog sok fürge kör, villogni fog ezer tükör. / Egy árva mécs, egy kis szavam: ezernyi mécs, ezer szavam. / Valami nagy, sötét keret... Az ember sír. Isten szeret.” Isten szeret! Olyan elementáris erővel, magával ragadóan, meggyőzően énekelte az énekes, Heinczinger Mika, olyan átütő, már-már táncra perdítő lelkesedéssel állt mögé a zenekar, hogy azóta is valahányszor csak eszembe jut az az este, a szívem kicsit hevesebben kezd dobogni, és az én szemem is csillog, mosolyra húzódik a szám. Nem várt helyen jött a felismerés, amelyet aztán később összekötöttem az Igéből tanultakkal: Isten szeret! Úgy szeret, hogy elküldte az egyszülött Fiát, hogy aki csak hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen! Úgy szeret, hogy nem ítél el, amiért én minden tudásom ellenére még csak nem is sejtem igazán, mennyire fontos vagyok neki. Úgy szeret, hogy a könnyeim felszáradnak, eltűnnek, és a bánat helyét igazi, nem múló, a békesség Urában gyökerező öröm veszi át. A felismerés összekötése a tanultakkal és a gyakorlatba való átültetése között sok idő telt el. Ma már több öröm és irracionális békesség van az életemben, mint néhány évvel ezelőtt. Persze sokszor elbukom, újra kell járni az osztályokat. Most, hogy advent közeleg, úgy érzem, itt az alkalom, hogy a négy különleges vasárnap között élettel telibb, elevenebb hétköznapok teljenek. Végtére is itt az ideje, hogy elfogyjon a sírás: Isten szeret.  2019. december 1.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

LXIII. ÉVFOLYAM,

48. SZÁM,

2019. DECEMBER 1.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

Így kezdődött…

LAPJA

REFORMÁTUSOK

MAI ÉLETHELYZETEK

Az utcán találkozott két fiatalasszony. Egyikük a gyülekezet frissen újjászületett lelkipásztornéja, másikuk buzgó, a „maga módján” hívő templomos gyülekezeti tag. Jól ismerték egymást, így utóbbi – telve a családi, munkahelyi problémáival – kiöntötte panaszát a szinte barátnőnek számító tiszteletes asszonynak. Ő meghallgatta, majd válaszolt neki. Később a fiatalasszony úgy emlékezett erre a beszélgetésre, hogy ez indította őt az élő hit felé. Semmi különös nem történt, csak megjelent az az „új erőtér”, amely Isten országának valósága. – Azt vártam – mondta a fiatalasszony –, hogy együtt sopánkodik velem, vagy szidjuk a férjeket, a főnököket, vagy udvariasan letudja a beszélgetést, ahogy ez általában a világban és sokszor az egyházban is történik. Ennyit tudunk magunktól adni. – Meglepődtem azon a szereteten – folytatta –, ahogyan reagált. Ebben benne volt az is, hogy segíteni akar nekem, felajánlott egy nyugodtabb beszélgetést. Mindenesetre egészen más légkör jellemezte a helyzetet, mint amit vártam. Ma már tudom, hogy a Jézusban kapott új élet érintett meg abban az utcai találkozásban. Hamarosan folytatás is következett. A fiatalasszony elment az akkor már néhány fős beszélgetős bibliakörre, amelynek végén így imádkozott: – Uram, add meg nekem is, ami a többieknek már megvan. Én is szeretnék új életre jutni. Nem volt egyszerű a helyzete. Három kisgyermekkel reménytelennek tűnt, hogy részt vegyen egy csendeshéten, amely a többiek számára meghozta a megtérés ajándékát. Kiderült, hogy ha valakinek a szíve kész Jézust befogadni, annak ő elkészíti az alkalmat is erre. Édesanyja és a férje összefogva vállalták a három gyermek gondját, így megadatott neki is egy olyan lelki hét, ahol megláthatta bűneit, felragyogott számára is Jézus kegyelme, és átadhatta magát az Úrnak. Természetesen ez megtörténhet otthon is, a gyülekezetben is, testvéri segítséggel is, de egy csendeshét még jobb lehetőség arra, hogy igei légkörben felmelegedve, tisztábban lássa helyzetét, a kegyelem, a bűnbocsánat, az új élet valóságát. Kolumbusz Kristófról olvastam egy történetet. A nagy felfedező a spanyol tengerparton sétált. Észrevett egy gyümölcsöt, amelyről úgy tudta, hogy Európában nem terem. Hozzáértő barátja megerősítette ebben. Erre ez a gondolata támadt: – Ha itt nem terem ez a gyümölcs, akkor lenni kell olyan földrésznek, ahonnan idehozta a tenger. A kis történet szerint így indult el Amerika felfedezésére. Általában úgy indulunk Isten országa „felfedezésére”, hogy ennek az „íze”, „gyümölcse” megjelenik előttünk – talán csak ilyen egyszerű utcai beszélgetésben –, és elindít a keresésben. „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.” (1Kor 4,20)  VÉGH TAMÁS

ÁRA: 320 FT

A hegyen épült város 9 771419 856007

A SÁTORALJAÚJHELYI REFORMÁTUSOK MOZGALMAS ADVENTJE

19048

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| EGYHÁZI ÉLET |

Magas műveltség, egyszerű, igaz emberség FEKETE ZSUZSA

Károli Gáspár-díjat vehetett át Bodó Sára és Richly Zsolt a Parlamentben november 25-én. Az elismerés azoknak a kiemelkedő protestáns személyiségeknek adományozható, akik a hittudományok területén kifejtett munkásságukkal gazdagították a magyar tudományos, kulturális életet, illetve kiemelkedőt alkottak a teológia területén.

A Parlamentben tartott ünnepségen Soltész Miklós államtikár adta át az elismerést Bodó Sárának, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docensének a Kárpát-medence református gyakorlati teológiai oktatásának megújításában végzett szolgálatáért és a lelkipásztorok lelkigondozásában nyújtott odaadó, több évtizedes tevékenységéért. Szintén Károli-díjat vehetett át Richly Zsolt Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, animátor, grafikus, érdemes és kiváló művész kimagasló alkotói és tanári tevékenysége és a protestáns értékek művészi megjelenítése területén végzett kiemelkedő szolgálatáért.

ÉRZELMEKET IS VÁLLALÓ OLVASAT Bodó Sára neve és munkássága évtizedek óta összekapcsolódik a magyar gyakorlati teológia műhelyeivel és a reformátusság egyházi életével. Inspiráló előadásain lelkipásztorok, vallástanárok, pasztorálpszichológiai és mentálhigiénés szakemberek, valamint sok-sok hitoktató és pedagógus nőtt fel. Szolgálatai nyomán gyülekezeti közösségek és keresztyén emberek jutottak mindig igényes lelki-szellemi táplálékhoz. Érzékeny empá­ tiájú személyiségében találkozik a teológia érzelmeket is vállaló női olvasata, a magas műveltség és az egyszerű, igaz emberség – fogalmazott az egyetemi docens méltatásában Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke.

Bodó Sára segítségével formálódott a tiszántúli lelkipásztorok lelkigondozását segítő Pasztorációs Intézet, amelynek a mai napig ő a vezetője. Több felsőoktatási intézményben is tanított vendégoktatóként gyakorlati teológiai tárgyakat: a Sárospataki Református Teológiai Akadémián, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Nyíregyházi Tagozatán, a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Karán, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának Pszichológiai Intézetében és a kolozsvári Babeș– Bolyai Egyetem Református Tanárképző Karán.

FONTOS ÁLLOMÁS Richly Zsolt neve elsősorban a magyar animáció aranykorát fémjelző televíziós sorozatgyártás révén cseng ismerősen a nagyközönség számára, hiszen számos sorozat – Kockásfülű nyúl, Kíváncsi Fáncsi, Heltai-fabulák, Kormos István-mesék – tervezője-rendezője – mondta Fabiny Tamás evangélikus püspök, méltatva a 78 éves rajzfilmrendező munkásságát. Richly Zsolt harmincnégy évig a Pannónia Filmstúdió munkatársa volt, ahol filmeket, tévésorozatokat, valamint egy egész estés filmet készített, emellett hátterek festésében vett részt Macskássy Gyula és Jankovics Marcell rajzfilmjeihez. 2000 óta szabadúszóként készít gyermekfilmeket a Kecskemétfilm Kft.-ben. Richly Zsolt a reformatus.hu kérdésére úgy fogalmazott: életének egyik fontos állomása volt a Luther Mártonról készült hétrészes rajzfilmsorozat, amelyet a reformáció 500. évfordulójára készítettek. – Vonzott a kemény fából faragott ember, aki szerzetesi cellából, egyetemi katedráról, templomi szószékről harcba szállt az istenhitéért, küzdött a nagyvilággal és bizony önmagával is. A hitet naponta meg kell harcolni, talán mi magunk is átéljük ezt a küzdelmet. Luther életútja dráma a javából, és környezete, a „középkor alkonya izgató díszlet” – mondta.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2019. december 1.

Reformátusok Lapja 23

| SZEMLE |

Zsoltárok 88 Szabadítóm, Uram Isten! Éjjel-nappal felsikoltok, hadd jutna el színed elé, tágra nyisd a füledet! Lelkem torkig tele bajjal, sírvilágot súrol immár, alant, végleg erőtlenül élő holtként elvegyülve lemészároltak között… Tőled mind messze szakadtak, többé nem számítanak. Verem aljára taszítva világtalan üregekbe, reám zúdul haragvásod, hulláma alásodor. Elszéledtek meghitt társak, úgy megutáltattál engem, kirekesztve, elrekesztve életem világtalan. Naphosszat, én Uram Isten, széttárt kézzel kiáltozom: Művelsz csodát holtak által? Dicséretre buzdul árny? Sír regéli-e hűséged, kegyelmed meg pusztulás? Feledéssel csodálják-e a te igazságodat? Segítségért rimánkodva pitymallatkor száll fohászom, lelkem miért söpröd félre eltakarván orcádat? Rég elillant ifjúságom rettentésed ellankasztott, elaléltan cipelem. Aláfelé szív az örvény mindenestől és mindegyre, távol kedves társaimtól, ugyan, mi marad még nékem? Töményedő vaksötét.

Szertartás, olvas Két zsoltár következik itt, mindkettő mellőzi a feliratokat, mert arra is számít fordításuk, hogy elhangoznak élőszóval, magyar református istentiszteleten. Rugalmasan alkalmazkodnak a Biblia eredeti szövegéhez, de mellőzik a szó szerinti értelmezést, az alaktan gépies követését. Annál inkább figyelnek a rejtett tagolásra, keresve a mondatok sajátos lejtését, amely a zsoltárimádság felszíni, szó szerinti jelentésén túl a mélyebb jelentésben gyökerezik – minél gördülékenyebb magyarsággal követve a nyilvánvaló és a rejtőzködő értelmet. Ehhez szükséges némi magyarázat.

Hirdethetnénk gályarabjaink zsoltárának a 88-adikat. Elcsigázott, megszégyenített prédikátoraink a sötét töm-

löcben, a falhoz láncolva mások mellett ezt a zsoltárt énekelték. Természetesen fejből, Szenci Molnár szerint. A halálra készen nagyon magukénak érezték. Mi nem énekeljük ezt a zsoltárt sem emléktáblák avatásán és évfordulókon, sem egyébkor. Segítsünk ezen? Ajánlgassuk? Írjuk fölé énekeskönyvünkben és Bibliánkban, hogy „gályarabjaink is énekelték”? Szenci Molnár Albert zsoltárai fölött címet olvasunk a kor szokása szerint és a magunk mai szokása szerint. Csakhogy ma sehol nem az eredetit, a Szenci Molnár korabelit találjuk énekeskönyvünkben, hanem az 1948-ban kitalált címet, amelyet nem éneklünk, mert nem arra való, nem is olvassuk és mondjuk, amikor bejelentjük az éneklendő zsoltár számát.

Vannak hozzáadott címek Bibliánk fejezeteiben is. Pedig évfordulók alkalmával sűrűn ismételgetjük a Sola

Scriptura alapelvet. Mégsem riadunk vissza attól, hogy hozzáadjuk a saját értelmezésünket a bibliai igékhez. Segítik a gyors tájékozódást az ilyen címek, épp úgy, mint a könyvekben az élőfej, így hasznosak, viszont arra csábítanak, hogy észrevétlenül beskatulyázzuk a bibliai imádság tartalmát, kedvünkre átértelmezzük a Szentírást vagy valamely részletét. Fordítók és szerkesztők adta, magyarázó cím nem lehetne része a Bibliának, sem a szertartásnak. Mi adtuk hozzá önkényesen a Bibliához a zsoltár tagolását szolgáló részcímekkel együtt. Ezért soha nem kellene elhangozniuk ezeknek a címeknek istentiszteleten, nem arra valók, olyankor sem, mikor zsoltár a prédikáció alapigéje.

Nincsenek efféle feliratok a Vizsolyi Biblia zsoltárai fölött sem, öt kivétellel. Miért? Mai szokásunknak miért

nem előzménye Károlyi Gáspár nemzedékének értelmezése? Azért nincsenek, mert ezek utalnak a jeruzsálemi templom egykori gyakorlatára, így szintén nem részei maguknak a Zsol24 Reformátusok Lapja

2019. december 1.

| SZEMLE |

sás és felirat tárok könyvébe foglalt imádságoknak, hanem a megszólaltatás módját jelentik. Nem is hangzottak el a régi protestáns szertartásban sem latinul, sem magyarul. Mai fordításunk ezeket helytelenül dallamnak nevezi. Annyit már régóta tudunk, hogy ez hajdan a felolvasás szabálya volt, de ezt nem ismerjük részletesen. Tudjuk azonban, hogy szent igéket és szent könyvet nem lehetett csak úgy közönséges módon mondani, illetve a nálunk szokásos közönnyel és egyhangúsággal felolvasni. Ének és olvasás nem különült el a bibliai időben. A papi családok énekesei gyermekként hallásból megtanulták mesterüktől az énekbeszéd ünnephez és szertartáshoz illő módját, majd húsz- és negyvenéves koruk között alkalmazták a templomi szolgálatban. Hangjegyzés, kottázás nem volt évezredekig, hangrögzítés meg csak alig egy évszázada van. Az élő szertartási hagyomány a templom lerombolásával megszakadt.

Nem ismerhetjük apró részleteiben a Jézus korabeli zsinagóga szertartását sem. Ez szintén kapcsolódott a jeruzsálemi templom gyakorlatához, kivéve az áldozatokat. A legősibb dolgok azonban, mint a könyörgés és magasztaló hálaadás, olyan mélyen gyökereznek, hogy aki igazán magába száll, valahogyan magától tudja, kezdetlegesen, pedig soha nem tanulta, nem tanították rá. Egyszerűen nem mondható úgy a zsoltár, mint minden más szöveg vagy olvasmány. Ezt szolgálja az úgynevezett énekbeszéd. Ennek pótlására, érzékeltetésére törekszik ez a mostani fordítás. Nem óhajtja a rímelést sem ráerőltetni a bibliai zsoltárra. Nem szükségszerű tartozéka a költőiségnek az igen gyakori, ha nem leggyakoribb négyes sorokba öntés, szabott szótagszám, szokványos vagy keresett rímekkel.

A biztonság rendíthetetlen érzete hatja át a 27. zsoltárt a halálhoz közeli és mindhalálig elszánt állapot helyett. Felülemelkedés minden fenyegetettsé-

Zsoltárok 27 Uram, megmentőm, világom! Félnem kellene? Életem körülbástyáztad. Retteghetek-e? Settenkedik ellenségem, felfalná a testemet. Megszorítana, ha tudna. Elbotlik és felbukik. Tábort járhat körülöttem, nem ül félsz a szívemen. Hadd támadjon. Gyarapodik bennem a bizodalom. Kérlelem is azt az egyet Istenemtől, Uramtól, hadd lakozzam hajlékában, élvezzem kedvezését, szemlélődve éltem hosszat templomi csöndességben. Elbújtatott sátorában félelmetes időben, tornyosuló sziklaszirtek között helyez el engem. Fejem fölé magasodik támadóim körének, örvendező harsogással áldozom a szent helyen, éneklek az én Uramnak, zsoltár fakad a számból. Hallgass szavamra, én Uram, könyörülettel felelj, ha színed elé szólítasz, készséges a válaszom. Felkutatom szent orcádat, el ne rejtőzz előlem, ne téríts téves ösvényre, haragodban se hagyj el, én szabadító Istenem, ne hagyj végleg magamra. Apám-anyám magamra hagy? — Magához fogad Uram. Láttasd, Uram, jó ösvényed, ólálkodók dacára; vezess igazi utadon, üldözőm fenekedik. Torka tárult törekvőknek ne engedj át prédául, törvénytelen tanúskodók raja fordult ellenem. Biztosan elhiszem ezért az én Uram hűségét, ezután az élet földjén jóvoltát még szemlélem. Várakozzál hát az Úrra, bátorodott szívvel-ésszel várjad a te Uradat.

gen. Ebből fakad az egyetlen igaz úton haladás lendülete bátorságban és reménységben. Mi a záloga ennek? Mi módon lehet erre várni, és minden körülmények között kivárni elhagyatott állapotban is? Ez a biztonság szent helyen lakozás, ahová nem mindenki vágyik igazán. Az Isten és ember rejtett kapcsolatát meghamisítók, az erőszakosságra mindenkor hajlók, az emberfalók nem ide vágynak, nem ezt keresik. De nem is juthat el bárki ide, mert nem nyilvánvaló rejtekhely. A reánk ragyogó orca világossága nélkül sehol nem látszik, hiába lehet megkeresni és megtalálni. Nem vagyunk magunkra hagyatva. Pedig még a hozzánk legközelebbiek miatt is elérhet a magány. Az édesanyám és édesapám is cserben hagyhat. De még ilyenkor sincs sötétben és magányban, aki erre az erősségre vár. Mert megnyílt a szeme – másfajta látásra.  FEKETE CSABA 2019. december 1.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

„…ne tartsa magában…” Sűrűn halljuk a mindennapi beszédben – és a médiában – az efféle szófordulatot: „Ha valakinek van ötlete, ne tartsa magában”; „Aki tud valamit, kérem, ne tartsa magában a megoldást”; „Ne tartsd magadban a véleményed”; „Aki motivált, ne tartsa magában, szükség van új lendületre, új ötletekre”; „Ha valakinek van tapasztalata citromfa gondozásában, ne tartsa magában”; „Ha kérésed vagy kérdésed támadt, ne tartsd magadban”; „Ha valaki tud valami elérhetőséget, kérem, ne tartsa magában”. Nemritkán olvasunk mulatságos, félreérthető közléseket is: „aki kedvet érez a zenetanuláshoz, ne tartsa magában”. A „kedvet” vajon miképp tarthatjuk magunkban? Továbbá: „Aki eladná, ne tartsa magában”; „Akinek van, ne tartsa magában!” (Az első esetben belépőjegyről, a másodikban laptopról van szó.) A következő mondatokat szintén nem kommentáljuk: „Ha valaki eljut ide, kérem, ne tartsa magában élményeit, fotóit”; „Ha zavar valami, ne tartsd magadban”. „Nem tartjuk magunkban”, helyesebben nem hallgatjuk el, sőt hangoztatjuk, hogy az említett nyelvi sablonnal érzékeltetni kívánt tartalmat a szövegkörnyezetbe jobban illő szóval is kifejezhetjük. Az imént sorolt szinonimák mellett például ezekkel: kimond, elbeszél, beszámol (valaki valamiről), közöl, kinyilvánít, kifejezésre juttat, szóvá tesz, érzékeltet, megoszt (valamilyen információt valakivel), szavakba önt, szavakba foglal, tájékoztat, értesít, jelentkezik (valaki valamilyen feladatra) és így tovább. A nyomatékos felszólítást tartalmazó mondatok után felkiáltójel kívánkozik. Például: Mondd ki bátran a véleményed! A citált közlések tegező hangjáról is szólnunk kell. A sajtóban a „mindenkinek írunk” alapelve okán a kívánatos udvariasság része a tiszteletteli megszólítás. Ezért stílustörést okozhat, és nem is helyénvaló (le)tegezni az olvasót, a hallgatót, a nézőt, kivéve a jellemzően ifjaknak szóló közleményeket.

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (K, F, O). 14. Nem keverhető ki más színből. 15. Kőszirt. 16. Némán kiható! 17. Ötezer fele! 18. Tréfál páratlan betűi. 19. A Nílus német neve. 20. A pincébe. 21. Tiltószó. 22. Kedvelt kirándulóhely a Bükkben. 25. Nyomatékosító szócska. 26. Megelégelne. 29. Talmi. 30. Katonai kiképzésfajta. 32. Győry Franciska. 33. Francia kisváros Seine-Maritime megyében (YVETOT). 36. Műsort szór. 37. Good …, gumiabroncsokat gyártó amerikai cég. 39. A rosszra csábítás görög istennője. 40. Útszakasz. 42. Mutatószó. 43. Lépéshibát vét a kosárlabdában. 46. Kalauz nélküli, röviden. 47. Rövid női név. 48. Korszak. 49. Sémi nyelvű nép. 51. Közgazdász, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója (László). 53. Egyszerű zár. 56. Hárem belseje! 57. Könyv része. 59. Pertu. 60. Revolverez. 62. Lyka Károly. 63. Takarmánynövény. 66. …40, angol együttes. 67. Lüktetni kezd! 68. Kutyafajta. 70. Kockáztatott összeg. 71. Tartószerkezet. 73. Idegen olaj. 74. Ritka férfinév. 76. Respektálni. Függőleges: 1. Kerti házikó. 2. Odébb rak. 3. Gyakorító képző. 4. Gyep páros betűi. 5. Kárpátaljai falu Csap közelében a Tisza partján. 6. Új-zélandi és spanyol gépkocsijelzés. 7. Peres ügyek döntnöke. 8. Ego. 9. Zuhanás. 10. Orosz becenév. 11. Szilícium vegyjele. 12. Kénkeverék! 13. Orosz zeneszerző (Mihail Ivanovics). 18. A kukoricatortillához hasonló baszk étel (TALO). 20. Az idézet második része (N, G, L). 21. Ón vegyjele. 23. Fiatalon elhunyt könnyűzenei előadó, dalszerző (keresztnévvel). 24. Gordonkaművész, cimbalomtanár és zeneszerző (Géza). 27. A Baskír Köztársaság fővárosa. 28. James Cameron 2009-es filmje. 31. Faeper falat! 34. Győri sportklub. 35. Lapos, kövezett terület a ház közelében. 38. Fővárosi vegyianyag-gyártó cég. 41. Kettőzve: Sportfogadás. 44. Litván autójel. 45. Oxigén és rénium vegyjele. 46. Női név. 47. Fürdőszobai tartozék. 50. Mindjárt az elején ráront! 52. Hass, …, gyarapíts! (Kölcsey). 54. Állatot ellát. 55. Női becenév. 58. Hátasállat eledele. 61. Vércsoport. 64. Zeusz testvére és felesége. 65. Mókusféle állat. 69. Gáz betűi keverve. 72. ÁCÁ. 73. Kolbászkarika! 75. Tömegmérték, röviden. 76. … Derek, amerikai színésznő. 77. Üdülés kezdete! 78. Indium vegyjele. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Csendesedjetek el, – és tudjátok meg, – hogy én vagyok az Isten.

 ARANY LAJOS

26 Reformátusok Lapja

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

2019. december 1.

| GYERMEKEKNEK |

ilyenkor elsőként lépett a vízbe, az meggyógyult. Ám ez a szegény ember béna volt, és nem volt segítsége, hogy időben elérje a vizet. Jézus viszont egyetlen mondatával meggyógyította (Jn 5,1–15). Egy másik bénát a tetőn keresztül engedtek le a barátai Jézus lába elé, hogy gyógyítsa meg. Ő meg is tette, és a beteg a saját lábán távozott a házból (Lk 5,17– 26). Bartimeus vak volt, és Jerikóban élt. Amikor meghallotta, hogy Jézus közelít, kiáltozni kezdett: – Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam! Jézus észrevette, odalépett hozzá, és így szólt: – A hited megmentett téged! És Bartimeus azonnal visszanyerte a látását (Lk 18,35–43). Egyszer egy dadogó, süket gyereket is meggyógyított. A szülei vitték Jézus elé, aki imádkozott, majd a gyerek fülébe dugta az ujját, megérintette a nyelvét, és így szólt: „Effata!”, ami arámi nyelven azt jelenti: nyílj meg! És a gyerek meggyógyult (Mk 7,31–37).

Betegség és gyógyulás  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Jézus sok csodát tett. Én leginkább a gyógyításokat szeretem. Tényleg minden betegséghez értett? Igen, mindenhez. De nem azért, mert orvosi egyetemet végzett, hanem mert ő Isten Fia, és hatalma volt és van a betegségek fölött. Ezt legtökéletesebben a kapernaumi százados, a római helyőrség parancsnoka fogalmazta meg. Amikor megbetegedett a szolgája, elküldte a zsidók véneit Jézushoz, és kérte őt, hogy gyógyítsa meg a fiút. Jézus elindult, de a százados üzent neki: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj. Magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok az egyiknek: Menj el – akkor az elmegy; és a másiknak: Jöjj ide – akkor az idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt – akkor az megteszi.” (Lk 7,1–10) Valóban így lett: Jézus szólt, és meggyógyult a százados szolgája. Milyen betegségeket gyógyított meg Jézus? Amilyen betegséggel hozzá fordultak. A leprásokról már beszéltünk, de némákat, vakokat, bénákat és megszállottakat is meggyógyított Jézus. Volt például egy harmincnyolc éve beteg ember, aki a Betesda fürdőjénél várt gyógyulásra. Időnként ugyanis angyal kavarta fel a tó vizét, és aki

Mi van a démonokkal? Azokkal is elbírt Jézus? De el ám! Gadarában egy fiú ön- és közveszélyes őrült volt. Annyira féltek tőle, hogy eleinte leláncolva tartották. Ám ő letépte a láncait, és elmenekült. A városon kívül, sírboltokban lakott. Amikor Jézus kiűzte belőle a démonokat, azok egy disznónyájba menekültek, és az állatok úgy megkergültek, hogy a meredek hegyről a tengerbe rohantak, és belefulladtak (Mk 5,1–13). Sok ördögűzést végzett Jézus, mert gyakori volt akkoriban az „ördöngősség”. A démonok számlájára írták ugyanis azokat a betegségeket, amelyekkel nem tudtak mihez kezdeni. Ma már sokszor tudjuk, milyen betegségről van szó. Például egyszer egy apa egyetlen fiát vitte Jézushoz. Az édesapa úgy gondolta, hogy időnként démon szállja meg a fiút, mert ilyenkor rángatózni kezdett, kiabált és habzott a szája (Mk 9,17–18). A tünetek alapján azonban valószínű, hogy a gyerek epilepsziás volt, amely ma is meglévő, de kezelhető betegség.  2019. december 1.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

ESEMÉNYEK

December 4. Debrecen | A Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom közös szervezésében Önismeret, párkapcsolat, család címmel nyilvános és ingyenes előadássorozatot tartanak szeptember 25. és december 11. között. A következő alkalommal, szerdán 16.15-kor Sajtos Szilárd „Minden egész eltörött” – Család és veszteség címmel tart előadást az egyetem főépületének 10. termében (Kálvin tér 16.). December 7. Budapest | A Kelenföldi Barokk Esték 20. évadának adventi hangversenye szombaton 17 órakor lesz a kelenföldi református templomban (XI. Október huszonharmadika u. 5.). A műsoron szerepel Johann Sebastian Bach Kantátaestje a Lutheránia Ének- és Zenekar előadásában, vezényel: Kamp Salamon. Közreműködik Zemlényi Eszter (szoprán), Schöck Atala (alt), Megyesi Zoltán (tenor) és Jekl László (basszus). Igét hirdet: Takaró János lelkipásztor. December 22. Budapest | Advent 4. vasárnapján a tizenegyedik Karácsonyi Jótékonysági Hallévacsora a Svábhegyen című rendezvény 16 órakor kezdődik a Jókai agora mellett (XII. Diana u. 4.) felállított sátorban. Az „Együnk együtt, legyünk együtt!” mottójú jótékonysági vacsora főtámogatója a Hegyvidéki Önkormányzat. Karácsony ünnepére a halászlét a Bajai Halászcsárda készíti, az este bevételét az Istenhegyi Szent László Plébánia és a Svábhegyi Református Egyházközség szegény családjainak, illetve a Kárpátaljai Református Egyház Mandulafa Idősek Otthonának támogatására fordítják.

Emlékpark Bagamérban Reformációs Emlékparkot hozott létre temploma kertjében a bagaméri református gyülekezet – írta szerkesztőségüknek Petróczi Szabolcs lelkipásztor. „Ha tudnám, hogy holnap vége lesz a világnak, még ma elültetnék egy almafácskát” – ez a Luther Mártonnak tulajdonított mondás indította el a kezdeményezést a község reformátusai között, hogy ők is emlékezzenek reformátorainkra, akik minden vihar és fenyegettetés mellett ki mertek állni az igazság, Isten igazsága mellett. A vihar ez év július 28-án Bagamért is megtépázta, létrehozva azt a kis kopár területet a templom közvetlen közelében, ahová azután a gyülekezet megálmodta az emlékparkot. Az egyházközség presbitériuma ez év októberében presbiteri határozatban döntött úgy, hogy Reformációs Emlékparkot hoz létre a templomkertben. A céljuk, hogy minden évben fát ültetnek egy-egy nagy reformátorra emlékezve, illetve kopjafát állítanak egy olyan személy emlékére, aki a gyülekezetért élt, tett és szolgált, hirdette és cselekedte a reformátori tanokat. November 3-án az első fát, egy bordó levelű kőrist ültettek Luther Mártonra emlékezve, az első kopjafa pedig Gál Győző, a bagaméri gyülekezet volt lelkipásztorának emlékét őrzi. 

A HÉT KÉPE

50 éve ha­rang­ön­tés Őrbottyánban

GOM­BOS MIK­LÓS

Arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter

Kiváló magyar szakemberek ál­ tal készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkában.

Referencia: www.ha­rangontes.hu Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10. Telefon: (00-36) 06-28-360-170 Mobil: +36-30-9489-575, +36-30-7288-161 E-mail: gombosmi@harangontes.hu info@harangontode.hu

28 Reformátusok Lapja

2019. december 1.

Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök Majnek Antal római katolikus püspök és Lefcsenkó Róbert görögkatolikus espereshelyettes társaságában november 22-én áldást kér a Magyarok kenyere program idei záró rendezvényén az adományokra a Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthonban.  MTI/NEMES JÁNOS

| EGYHÁZI ÉLET |

HALOTTAINK

Elhunyt Horváth János Életének 99. évében visszaadta lelkét Teremtőjének Horváth János közgazdász, indianapolisi egyetemi tanár, az Országgyűlés korábbi korelnöke, református gyülekezeti tag. Horváth János 1921-ben született Cecén, dunántúli református családban. 1944-ben részt vett a nemzeti függetlenségi mozgalomban, a háború után parlamenti képviselő is volt a független kisgazdák színeiben. 1947-ben koholt vádak alapján kényszermunkára ítélték, az 1956-os forradalom idején gazdaságpolitikai tisztséget vállalt Nagy Imre mellett, a szovjet bevonulás után Nyugat-Európába, majd az USA-ba távozott. Az emigrációban is aktívan politizált, Strasbourgban a Magyar Forradalmi Tanács egyik szervezője volt, New Yorkban pedig másokkal közösen létrehozta a Kossuth Alapítványt. Közgazdaságtanból doktorált, majd egyetemi professzorként tanított. 1997-ben költözött vissza Magyarországra, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem vendégprofesszoraként tanított, a Budahegyvidéki Református Egyházközség tagja lett. 1998 és 2014 között ismét országgyűlési képviselőnek választották, ezúttal fideszesként. 2003 és 2014 között az Országgyűlés korelnöke volt. Horváth Jánost 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki. 2007-ben megkapta az amerikai Truman–Reagan Szabadság Emlékérmét, majd 2011-ben az Amerikai Magyar Koalíció kitüntetését a magyar–amerikai kapcsolatok előmozdításában játszott kiemelkedő tevékenységéért. 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével tüntették ki az amerikai magyar emigrációban végzett tevékenysége és példaértékű életútja elismeréseként. 2013-ban Radnóti Miklós antirasszista díjat, 2014-ben Bajcsy-Zsilinszky-emlékplakettet és Mindszenty-emlékérmet kapott.  REFORMATUS.HU

Páll Lászlóné Kajtár Ágnes református lelkész november 15-én, életének 67. évében hazatért Teremtőjéhez. Temetése szűk családi körben lesz, gyülekezete és a Budapest-Északi Református Egyházmegye közössége december 8-án, vasárnap 15 órakor életéért és szolgálatáért hálát adó istentiszteleten emlékezik meg róla a budapesti Kálvin téri református templomban (IX. Kálvin tér 7.). Szilágyi Pál református lelkész november 3-án, életének 69. esztendejében hazatért megváltó Urához. Hamvasztás utáni búcsúztatása de­ cem­ ber 13-án pénteken délelőtt 10.30-kor lesz a Schweitzer Albert Re­for­mátus Szeretetotthonban (XIV. Hermina út 51.). A koszorúra szánt összeget a helyszínen található perselyben helyezhetik el adományként az otthon javára. „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” (Zsolt 73,26)

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-630-9502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu.

2019. december 1.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat vagy szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Sóskuti Zoltánt, a budapest-rákoskeresztúri gyülekezet lelkipásztorát kérdeztük.

1

Ön arról is ismert, hogy énekel, dalokat ír. Melyik volt előbb, az éneklés vagy a lelkészi pálya? Az éneklés. Missziós zenekart szerveztünk a külső-kelenföldi gyülekezetben, ahol ifis voltam, hogy minél több fiatalt érjünk el. Isten ajándéka volt, hogy ki mertem állni a gitárommal, az együt-

Sóskuti Zoltán 1973-ban született Budapesten, feleségével, Zsófiával és három gyermekükkel, Andrással, Fannival és Bercellel élnek Rákoskeresztúron. Tizenkét éve lelkésze a gyülekezetének, azelőtt hét évig Külső-Kelenföldön szolgált. Eredeti szakmája gépipari technikus, majd tanárnak készült, ezután hívta el Isten a lelkipásztori pályára.

a legtöbbet. Nem szeretnék tökéletes lelkésznek látszani, az igehirdetésekben és a beszélgetésekben is vállalom, hogy nekem is vannak küzdelmeim.

3

Prédikáló vagy inkább lelkigondozó lelkipásztornak tartja magát? A kettő kéz a kézben jár, egyesével is fontosak nekem a gyülekezeti tagok, és törődöm a lelkükkel. Meg kellett tanulnom az évek alatt, hogy hol vannak a határaim. Az igehirdetésre mindig nagyon készülök. Boross Géza professzor a teológián sokszor mondta nekünk, hogy a prédikáció térdmunka. Nekem ez lett a jelmondatom. Minden prédikáció és az azt megelőző készülés előtt úgy kezdem, hogy letérdelek, és kérem Isten segítségét.

4

tessel, és átélhettem, milyen jó, amikor az ő lelke átsugárzik rajtam. 1995-ben jelentkeztem a teológiára, sok vívódás után sejtettem meg, hogy Isten lelkipásztornak hív. Miután felvettek, egyre határozottabban éreztem, hogy ez az én helyem.

2

Mindig arra vágyott, hogy fővárosi gyülekezetet pásztoroljon? Budapesten nőttem fel, nincsenek vidéki gyökereim. A legációk meghatározó élményeim voltak, el tudtam képzelni magamat vidéki lelkészként, de úgy gondoltam, hogy ott szeretnék majd szolgálni, ahová Isten hív. Nagyon tisztelem azokat a kollégákat, akik a nagy nehézségek között is kitartanak a végeken. Úgy érzem, hogy én ebbe beletörnék, gyengébb fából vagyok faragva. Isten sok kudarcon és bukáson át mutatta meg, hogy nem szabad elbíznom magamat – nem szégyellek erről beszélni, mert ezekből tanultam 30 Reformátusok Lapja

2019. december 1.

Kire tekint példaképként? Sok példaképem van, nehéz lenne felsorolni mindenkit, aki nagy hatással volt rám. Kiemelem Kálmán Pétert, aki Külső-Kelenföldön a lelkipásztorom volt, majd a főnököm lett, nagyon sokat kaptam és tanultam tőle. Gyökössy Endre személye meghatározó az életemben, a megtérésem az ő szolgálatához kapcsolódik, és ő keresztelt meg. A régiek közül pedig Kempis Tamás, a Krisztus követése című könyve napi olvasmányom.

5

Tud időt szakítani a zenélésre, a magán­ életre? Nem könnyű, de igyekszem. Lényegesnek tartom, hogy a lelkészi munkának legyen ritmusa. A keddi szabadnapomat, a feleségemmel kettesben eltöltött időt, a gyerekeimmel való foglalkozást mindig komolyan veszem. Ezekkel a kis pihenőkkel lehet túlélni azt a feszített tempót, amelyben dolgozunk. Szívesen töltöm a szabadidőmet szépirodalommal és történelemmel, valamint van egy Youtube-csatornám, ahová folyamatosan töltöm fel a régi és új dalaimat is. Nem mindegyik szól közvetlenül Istenről, néha csak az alkotás öröméért írok, vagy hogy megjelenítsem valamilyen módon, ami bennem történik.  JEZSOVICZKI NOÉMI, FOTÓ: KOJSZA PÉTER