Reformátusok Lapja 2019/16-17 szám

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIII. ÉVFOLYAM, 16–17. SZÁM, 2019. ÁPRILIS 21–28. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 640 FT

Felvirradt áldott, szép napunk... TÖRTÉNETEK HÚSVÉTRA ITTHONRÓL ÉS A KÖZEL-KELETRŐL

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Íme, e jelen szent ünnepnapot is mi reánk boldogul felvirrasztottad. Honnan és mivel érdemlettük tőled mindezeket? Jobbak voltunk-e mi másoknál, hogy velünk ezeket cselekedted? Tiéd, Uram, egyedül a dicsőség, a te irgalmasságod mindezekben bennünket részeltetted.  GELEJI KATONA ISTVÁN (1589–1649)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (szerk@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Köves Béla igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Ódor Balázs Következő lapszámunk május 5-i dátummal jelenik meg.

31 INTERJÚ

8. Zenei tehetségkutatót indít a Csillagpont | Bella Péter lelkész-szervezőt kérdeztük

REFORMÁTUS SZEMMEL

9. Hanem | Bogárdi Szabó István húsvéti vezércikke

HÚSVÉT

Baráth Julianna, Bán Béla, Kádár Ferenc, Soós Szilárd és Tatai István ünnepi írásai

AKTUÁLIS

10. Tilos énekelni a Himnuszt? | A szlovákiai „himnusztörvényről” nyilatkozik Fazekas László felvidéki püspök 11. Visszatér az élet Szíriába | Beszámoló a magyar delegáció közel-keleti útjáról

CSENDES PERCEK

15. Feltámadás | Hajdú Zoltán Levente verses imádsága

INTERJÚ

16. „Én élek, és ti is élni fogtok” | Portrébeszélgetés Takaró Károly nyugalmazott tábori püspökkel 27. Isten szolgálatában | Kovács Mihályt köszöntjük kilencvenedik születésnapján

GONDOLATOK

20. Igazság | Köntös László rovata 21. Nagytakarítás | Vitéz Ferenc publicisztikája

REFORMÁTUS ÉLET

23. A lélek is gyógyulhat Hévízen | A húsvéthétfői rádiós istentisztelet helyszínén jártunk 31. Szeretetből és hitből építkeznek Aszódon | Templomépítésre készül a missziói gyülekezet 35. Nem a sikeres szereplés a fontos | Bemutatkozik a mérai gyülekezet 39. Dicsőítsétek az Urat citerával, tízhúrú hárfán! | A debreceni Kistemplom nagy orgonájának története

SZEMLE

44. Erő a jelenben, reménység a jövőre nézve | Látogatóban Viola Judit lelkész-regényírónál 49. Református jogászképzés: akadémiától az egyetemig | A Kecskeméti Református Jogakadémia történetét bemutató kötetről kérdeztük Homicskó Árpádot

PORTRÉ

62. Öt kérdés – öt válasz | Szabó Sándor Péter rákospalota-újvárosi lelkész válaszol kérdéseinkre 2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

IV. 21. VASÁRNAP Húsvétvasárnap

IV. 22. HÉTFŐ Húsvéthétfő

IV. 23. KEDD

IV. 24. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(8) „Az Úr javamra dönti el ügyemet…” (Zsolt 138) Személyes ez a zsoltár (1). Húsvét örömhíre csak személyesen tapasztalható meg. Jézus Krisztus feltámadott, legyőzte a halált, megváltotta a halandó embert a bűn zsoldjától (Róm 6,23). Ez az örömhír teljes szívünket átjárja. Ez az Isten az, aki nemcsak szól az emberhez, hanem megszólítja az embert (4). Ez az Isten nemcsak megszólított minket, hanem szavával utat mutatott nekünk (5). Ez az Isten szólt, de úgy, hogy meghallotta a mi szavunkat, kiáltásunkat, és arra válaszként bátorított minket az ő szavával (3). Erre csak az Úr képes. Ha az ember szól, csak a saját szavát hallja, és azzal leüvölti a másikat, nemhogy meghallaná embertársa szavát (Barth: Ember és embertárs). Ez az Isten mennyei felségéből lehajolt értünk, megalázottakért, szorult helyzetben senyvedőkért, ellenségek között viaskodókért (6–7). Az emberi bűn nyomorúsága éppen ez: megnyomorítjuk egymást. A fennhéjázó, gőgös élet e nyomorúság csúcsa, ahonnan le lehet zuhanni. Kegyelmi állapot, ha valaki úgy zuhan innen, hogy nem zúzza magát halálra, és élete nem vész kárba, hanem „csak” megalázottá lesz, az Úrhoz kiált, ahová lehajol érte az Isten (6–7). De az Úr ennél is sokkal többet tett értünk. Jézus Krisztus evangéliumát ennél szebben nem lehet kifejezni: az Úr javamra döntötte el ügyemet. Örök, megtartó szeretetével vett körül minket, mert nem hagyta cserben alkotásait (7–8). Az Úr úgy segít meg, hogy megvált. Jn 20,1–18  356. dicséret (1) „Uram, te megvizsgálsz…” (Zsolt 139) Ez a zsoltár teológia, Istenről szóló tanítás, de éppen a teológia lényegi elemével, hiszen Isten maga jelenti ki nekünk azt, amit mi róla tudhatunk és mondhatunk. Isten mindentudó (1–6). Ő tudja, mit teszünk, mit mondunk, kimondatlanul is mit gondolunk. De Isten azt is tudja, mik a valós szándékaink szavaink és gondolataink mögött. Ezért említi az ige a veséket, ami valójában a tudatalatti kifejezése volt (13). Őelőle nem rejthetünk el semmit (Jel 2,23; 3,15). Kegyelem ez a hitben. Az Úr ismer, és tudja, mire van szükségünk. Isten mindenütt jelenvaló (7–12), őelőle nem rejtőzhetünk el. Ez is kegyelem a hitben. Mert ha megrettennénk, hogy elnyel a sötétség (11), ő ott is velünk van, nem enged el. Isten mindenható (13–24). Ő teremtett, de már a teremtésünk előtt ismert, magáénak tudott bennünket akkor, amikor testünk még alaktalan volt. Ő megváltott, mert nemcsak a napjainkat ismeri, amelyeket nekünk szánt, hanem Jézus Krisztusban kiválasztott, és megtartja életünket. Kegyelem ez, mert mi bárhogy kalkulálunk, csakis őhozzá érkezhetünk meg. Minden mást elengedhetünk (18). Jn 20,19–29  187. dicséret 5) „…oltalmazz meg az erőszakos emberektől…” (Zsolt 140) Az erőszakos ember halálra kínozza a másikat. Nem feltétlenül testi erőszakról van itt szó. A lelki, szellemi erőszak ugyanolyan halálos lehet. Az is erőszaknak minősül, amikor valaki „sok”, túllép egy határt, mindig szól, mindig ír, mindig válaszol, mindig jelen van. Ennek csak fokozata, ha valaki gőgösen, ambícióval, dominánsan teszi ezt, ügyeskedve, másokon áttaposva. Meddig mehetünk el saját magunk ügyében? Felmentheti a törekvőt, ha az illető tehetséges? Jaj, annyi a tehetség! Ha ezek közül mind érvényesülni akar, megemésztjük egymást. A tehetség csendes szolgálatban bontakozhat ki a leginkább. De ezt ma még hitben sem merjük elfogadni. Az Úr által megnyitott kapukon be kell menni, az ott kapott lehetőségekkel kötelességünk élni az Isten dicsőségére, az ő ügyének javára, amely másoknak is csak épülésére lehet. Egyébként halálos viperafészek az életünk. A bűnös élet ilyen (1–6). Megváltásra szorulunk. Ezért könyörög a zsoltáros (7–14). Jn 20,30–31  185. dicséret (4) „Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon…” (Zsolt 141) Emlékszem egy völgyre, amelyben egy erkélyen ülve gyönyörködtem. Alattam a völgy mélyén csobogó patak, előttem pedig a ragyogó napfényben, teljes panorámában a túlsó oldal. Július végén csodálhatom mindig ezt a látványt. A völgyből szemben, meredeken kiemelkedő dombokon aranylik a búza. Egy keskeny közút kanyarog alá a búzatáblák között, összekötve a völgy két oldalán épült kis falvakat. Aprócska pontok innen az autók, éppen ezért feltűnő, ahogy lassan, óvatosan, engedelmesen követik a kanyargó út vezetését, mint biztos irányt. A kis út fölött, a domb tetején ott morajlik az éjjel-nappal zsúfolt autópálya. A zsoltáros azért imádkozik, hogy az Úr tartsa meg őt a hit útján. Annyi a kísértés, hogy gyorsabban menjek, más utakat keressek, biztos és csendes utakat elhagyjak zajos, látványos, zsúfolt sztrádákért,

Reformátusok Lapja 2019. április 21–28.

| AZ IGE MELLETT |

ahol álomautók suhannak egymást előzgetve, sokszor halálosakat ütközve, szakadékokba zuhanva – ahogyan a zsoltár írja (6). A zsoltáros arra kéri az Urat esti imádságában (1–3), hogy ne engedje el sem a szívét, sem a kezét, sem a gondolatait, sem a cselekedeteit semmiféle gonoszra – sem ízes falatok, sem más élvezetek, sem látványosan öncélú élet, sem önző érdekek okán. Jn 21,1–14  348. dicséret (2) „Hangosan kiáltok az Úrhoz…” (Zsolt 142) Hangosan kiált a zsoltáros (2). Börtönben van (8). Átvitt értelemben és szó szerint is valós és súlyos helyzet ez. Az emberlét eleve börtön. Ez csak sokszorozódik, amikor bilincseink láthatóvá is lesznek. Vannak olyan testi és lelki fájdalmak, olyan élethelyzetek, amikor már nem lehet titkolni a szenvedést, bármennyire viselkedik is az ember. Az emberlét gyötrelme azonban hangosabb a hangos felkiáltásnál, mert szótlanul hangos igazán, és nem bizonyos fájdalmakhoz köthető, hanem folyamatos. A „soha nem panaszkodott” szlogen hazugság. Aki soha nem panaszkodik, az szenved a leginkább, mert az befelé kiált. Nem szabad befelé kiadni a panaszt, mert azzal magunkat tesszük tönkre, de kifelé sem szabad kiadni a panaszt, mert azzal a környezetünket tesszük tönkre. Ki kell adnunk a panaszt, de Urunk előtt. Isten elé odavihetünk mindent (3). Amikor elcsügged a lelkünk, ő akkor is ismer, megismer, „elismer” bennünket, nem vet el (4). Elém került egy régi filmfelvétel 1908-ból. Lev Nyikolajevics Tolsztoj gitározik és bluest énekel angolul – profi gitáros és énekes. Mítosz ő, és most ott látom a filmkockákon hús-vér emberi mivoltában. Egészen közelről mutatják a szemeit, arcát, kezeit. A jellegzetes ruháján, sapkáján, szakállán túl látjuk az eleven embert, aki élt, örült, szenvedett, gyötrődött, keresett, kiáltott, félt, meghalt. Ő mindezt le is írhatta nekünk. Már régóta nincs itt. Egész életében kiáltott, mint a blues – ember volt, és Istent kereste. Az Isten talál meg bennünket. Kiáltásunk is már az ő kegyelme. Jn 21,15–19  350. dicséret (10) „A te jó lelked vezéreljen…” (Zsolt 143) Az Úr előtt állva ilyenné lesz az ember az ő jó Lelke által (10). Az Úr előtt alázatossá leszünk. Az Úr előtt félretehetünk minden érdemet, minden igazságot, mert nincs semmink őnélküle, csak hiányunk (1–2). Az Úr előtt leplezetlenek leszünk, mert valódi helyzetünk, földbe tiport, ellenséges, halandó, csüggedésre okot adó életünk nem szépíthető tovább. Itt minden hamis önáltatás, minden pozitív gondolkodás és áljókedvű léhaság lelepleződik. Bizony, „odavan” az életünk az Úr nélkül, mert őnélküle olyanná leszünk, mint a kiszikkadt föld (3–9). Az Úr előtt könyörgésre nyílik életünk (10–12). Ez az igazi nyitottság. Ebben a könyörgésben meglátjuk a szabadító Urat, aki a múltban is megmutatta nagy tetteit, nemcsak népe életében, hanem a mi életünkben is (5). Ebben a könyörgésben beáll az életünk az örökkévaló irányba, az Úr akaratának isteni rendjébe (10). Ebben a könyörgésben minden gyarló emberi indulattól megszabadulva (12) megtapasztaljuk az Úr megtartó kegyelmét (11). Jn 21,20–25  353. dicséret (1) „Áldott az Úr, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet…” (Zsolt 144) Ebben a királyzsoltárban maga a király imádkozik az Úrhoz győzelemért hadba indulás előtt (1). Áldott az Úr, aki harcolni tanít minket (1)! Így magasztalja a király az Urat. Ez azt jelenti, hogy a király tudja, tudomásul veszi, hogy a földi élet harc, hadakozás, mégpedig sokszor vérre menő, sokszor lélektani, de ugyanúgy életveszélyes harc mindenhol, mindenkor, minden szinten (1). A király azt is tudja, hogy csak az Úr adhat győzelmet, megmaradást (2–11). Bizonnyal nem feledkezik el az erős Isten azokról (2), akik a harcaikban őhozzá kiáltanak: lehajlítja az eget, és leszáll értük (5; Zsolt 18,10), még a természeti erőket is javukra fordítja a küzdelemben (6–7). A király tudja, hogy csak az Úr taníthat meg minket a hadakozásra, vagyis arra, mikor és hogyan kell harcolni, mikor nem kell harcolni, mikor kell megadni magunkat. A zsoltáros királyt lepték el, támadták meg, ő csak védekezik, ezért hadakozik, ezért imádkozik győzelemért, saját országában, saját otthonában (11). A király tudja, hogy eljön majd a győzelem utáni áldás ideje (12–15), amikor nem lesz többé harc és jajveszékelés, mert örömünk a feltámadott Krisztusban, és nem mások legyőzésében lesz. Gal 1,1–9  349. dicséret

IV. 25. CSÜTÖRTÖK

IV. 26. PÉNTEK

IV. 27. SZOMBAT

2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja

5

| AZ IGE MELLETT |

IV. 28. VASÁRNAP

IV. 29. HÉTFŐ

IV. 30. KEDD

V. 1. SZERDA

6

(15) „Mindenki várakozva néz rád…” (Zsolt 145) Egyetemes ez a zsoltár (2–10), hiszen minden embert és minden népet, mint az egyetlen Isten teremtményeit magához ölel (ApCsel 17,26). Mindenkihez jó az Úr (8–9). Az Urat magasztalja minden teremtménye (10), még akaratlanul, a lélegzetvételével is. Az Urat várja minden ember (15), mert minden emberi sóhaj, kín, haldoklás a megváltó Úr után kiált. Nem a tankegyességbe illő, de az igében igenis jelenlévő ez az egyetemesség. De a zsoltár nemcsak egyetemes, hanem hitvalló is (11–21). Nemcsak egybeölel mindeneket, hanem megkülönböztet is. Vannak ugyanis olyanok, akik úgy csatlakoznak ehhez az egyetemes, Istent magasztaló „kórushoz”, mint a zsoltáros is (2–5), hogy felismerhették az Úr szabadító kegyelmét az életükben, gyülekezetükben, népük életében, az elesettek között és a világ minden színterén nemzedékről nemzedékre. Ezt hirdetik másoknak is, ezzel Isten országát építve. Emberek, mi megláthattuk és elmondjuk: lássátok meg, hogy jóságos az Úr, boldogok azok, akik őbenne bíznak (Zsolt 34,9). Vagyis egyetemes az Istenre szorultságunk, de ennek felismerése kegyelem. Mélységbe taszító bűneikben maradtak azok, akik ezt nem ismerhették fel. Mi senkit nem ítélünk, csak hirdetjük az Úr megtartó, hatalmas tetteit (20–21). Gal 1,10–24  67. zsoltár (1) „Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt 146) A Zsoltárok könyvének ötödik fejezete a 107–150. zsoltárokat tartalmazza. Ezen belül a 113–118. zsoltárok Istent magasztaló úgynevezett hallél-zsoltárok, a 120–134. zsoltárok zarándokénekek, a 135–145. zsoltárok között találunk királyzsoltárokat és panaszénekeket, a 146–150. zsoltárok szintén hallél-zsoltárok. Az ószövetségi istentiszteleten az egyéni kegyesség is a gyülekezet közös áhítatán valósulhatott meg. A gyülekezetben kapja a Szentlélek indítását az egyén, hogy magasztalja az Urat, amíg csak él. Ravasz László magyarázata visszaadja a dicséret lényegét: a zsoltáros élete, létezése dicséretmondás, ez pedig az üdvözültek állapota (1–2). Ezek a hallél-zsoltárok azt hangsúlyozzák, hogy csak az Úrban lehet bízni, Jákób Istenében, aki az eget és a földet alkotta. Emberekben, hatalmasságokban, előkelőkben, halandókban ne bízzunk, mert azok tehetetlenek, sírba jutnak (3–6). Ennek indoklására mi sokkal nyomósabb érvet tudunk előhozni, mint ahogyan a zsoltáros tette. Hála az Úrnak, nem csak azért bízhatunk őbenne, mert ő felkarolja a mindenféle szükségben szenvedőket. Ez fontos, de életünk valódi nyomorúságára nézve még édeskevés lenne. Ő Jézus Krisztusban megváltott a bűntől és a haláltól az örök életre, az üdvösségre (7–9). Dicsérjük az Urat! Dicsérjem az Urat! Gal 2,1–10  26. zsoltár (13) „…megáldotta benned lakó fiaidat.” (Zsolt 147) Talán a jeruzsálemi várfal felépítésének idején, Nehémiás korában született ez az Urat magasztaló ének Kr. e. 445 után. Milyen ez a világ? Minden „romos” és „szétszórt” ebben a világban, sebes és beteg (3). Minden deres, havas, jeges, nem lehet kiállni hidegét (16–17). Milyen Isten városa? A mindenható és világot teremtő, gondviselő (8–9), erős és bölcs Isten (4–7) összegyűjti népét, megépíti városát, országát (2). De jó, hogy Isten városa az Úrba vetett bizalom, ennek nyomán a békesség, az üdvösség, és nem a tahó, erőszakos dominancia városa. Ő erős zárakat tett városára, hiszen az ő szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (10–14). Isten szava, Igéje mutat rá a világ romos és rideg állapotára, valamint Isten városának felépített, jeget elolvasztó békességére, a megváltó Isten közelségére. Ez az Ige ebben a romos világban rendet teremtő, újjáteremtő parancs (15), törvény (19), Isten országában evangéliumi kegyelem az Úr Jézus Krisztusban (18), áldás (13). Üdvössége van annak, aki ezt tudja, és ezért magasztalhatja az Urat. Nem kell ennél több (20). Gal 2,11–14  212. dicséret (13) „…fensége a föld és az ég fölé emelkedik.” (Zsolt 148) Ez a zsoltár Isten dicséretére hívja fel a mindenséget (1–12), majd megindokolja, hogy miért dicsérjük az Urat (13–14). Dicsérje az Urat az ég, vagyis a világmindenség: az angyalok, a csillagok, a nap, a hold és minden égitestek (1–6). Dicsérje a Teremtőt a teremtett világ. Dicsérjük a Teremtőt, aki a világ törvényeit, rendjét megalkotta, és azokat fenntartja (6). Valóban kegyelem, magasztalásra indító csoda, hogy működik ez a világ minden romlás ellenére, mert az Úr hatalmasabb a gonosznál. Ezért dicsérje az Urat a föld, az elemek, a természet, az állatok (7–10), és dicsérje az Urat az ember, minden uralkodó és minden korosztály (11–12). Megmaradásunk egyetlen lehetősége, életünk értelme az, hogy ehhez a mennyei kórushoz csatlakozzunk, hiszen Isten magasz-

Reformátusok Lapja 2019. április 21–28.

| AZ IGE MELLETT |

talásában elismerjük, hogy ő magasztos, fenséges, egyetlen, élő Isten, akinél nincs nagyobb, és akin kívül nincs más. Így belesimulunk az ő üdvözítő rendjébe. Az ő közelsége az üdvösség. Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá lett ennek a közelségnek a valósága, áldása, megtartó szeretete. Isten népe, minden hívő szerte a világban részesült ebből (13–14). Gal 2,15–21  275. dicséret (7) „Bosszút állnak…” (Zsolt 149) Minden vallás, eszme, „igazság” sajátja, hogy magáévá akarja tenni az egész világot, akár úgy is, hogy kiirtja azokat, akik ellenállnak (6–9), majd körtáncot járva ünnepel: győzött az igazság, vagy győzött „az Isten”, ezért győzött „az ő népe”, és ítéletre jutottak a bűnösök (1–5). A történelem szinte csak erről szól. Fogalmazzunk pontosabban: az ember annyira gyarló és önző, hogy a kezén megfakul minden igazság, még az egyetlen, szent Isten ügye is. Ezt a zsoltárt csak Jézus Krisztus felől lehet helyesen érteni, hiszen a mi Urunkban látjuk meg igazán, hogy milyen az Isten, mit tett értünk, hogyan hajtotta végre jogos ítéletét, és miként érvényesítette igazságát. Van tehát Ura ennek a világnak, van miért magasztalnunk az Istent, van igazság (Jn 14,6), van bűn miatti jogos ítélet, de van kegyelem, megoldás, megváltás is a Jézus Krisztusban. Vagyis ha ítéletről beszélek, az először mindig rám vonatkozik, és nem a másikra. De kegyelmet nyerve csakis irgalmas lehetek a másikhoz az Úr nevében, mert én is irgalmat nyertem (Mt 5,7; Mt 9,13). Minden más igazság kárhozatos szemfényvesztés. Dicsérjük az Urat Jézus Krisztusért! Gal 3,1–18  343. dicséret (1) „Dicsérjétek Istent szentélyében…” (Zsolt 150) Az Urat hatalmas tetteiért dicsérjük (2). Az Úr leghatalmasabb tette Jézus Krisztus feltámadása által a mi szabadításunk, megváltásunk üdvözítő tette. Az Urat mindenekelőtt a szentélyében, a templomában dicsérhetjük (1). Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy el kell jönni a templomba. Igen, ez a sokszor félreértett templomba járás fontossága. Hiszen ekkor vállalok látható módon közösséget Urunk ügyével, népével. A testi jelenlét Isten látható egyházában, gyülekezetében – hitvallás. Nem baj, ha fáradt vagy, ha nem tudsz figyelni, nem lehet kifogás, hogy nincs időd. Ha eljössz, Isten Lelke majd közben elvégzi, hogy testi jelenléted ne legyen hiábavaló, hanem legyen találkozássá a mennyei világgal, a megváltó Jézus Krisztussal. A szentélyben elhangzó magasztalásra támad visszhang az égbolton, a mindenségben, a mennyben (1). A templom, a gyülekezet az a tér, ahol tökéletes az Isten magasztalásának „akusztikája”. Minden tevékenységnek van méltó helye, miért pont ennek a legszentebbnek ne lenne. Az Urat ezután a „templomból kijövet” dicsérhetjük az ő nagyságához méltóan, hitelesen a mindennapok örömei, sikerei, küzdelmei, kísértései és próbatételei között is (2). A „templomból kijövet” dicsérjük őt a földön, úgy élve itt, hogy dicsérhesse az Urat az égboltozat is (1). Az ember már az égboltozatot is birtokba venné. Állj le ember, ne lépd túl hatáskörödet! Több ez mint környezetvédelem. Minden lélek dicsérje az Urat! (6) Ez már közbenjáró imádság. Isten magasztaló népének könyörgése. Gal 3,19–29  458. dicséret (15) „De szép vagy, kedvesem, de szép vagy!” (Énekek 1) A szerelem Isten ajándéka, de a szerelem nem isteníthető, azaz nem a szerelem ad valódi boldogságot, megoldást, megváltást, hanem csakis az Isten. Az Énekek éneke megköszöni a férfi és a nő szerelmét, testi és lelki egyesülését, de nem isteníti azt. Az Ószövetség népét körbevették más népek termékenységi kultuszai, amelyekre határozott, bibliai látással válaszolt az Énekek éneke. A próféták is elhatárolódtak attól, hogy a szerelmet istenként tiszteljék, amikor ezt bálványimádásnak nevezték. Jóléti világunkban sok minden a szerelem körül forog. Ettől várunk mindent, aztán csalódunk, partnert váltunk, majd újra próbálkozunk, de nem köteleződünk el, miközben sok minden tönkremegy körülöttünk. A szerelem mulandó, halandó „isten” önmagában. A szerelem ajándék, de csak Isten kezéből véve, az ő medrében. Egyébként nincs nagyobb kísértés és veszély a nap alatt a szerelemnél, amely könnyen „szemétdombra juttathatja” életünket. Nekünk a legszebb mindenkor a saját, Istentől kapott egyetlen párunk. Őneki mondjuk, hogy szép. Sokan vannak még szépek, de mi az „idegen szépségre” nem tekinthetünk így. Ami nem az enyém, az után nem vágyakozom, ahhoz nem nyúlok, mert tolvajjá leszek. Gal 4,1–11  483. dicséret

V. 2. CSÜTÖRTÖK

V. 3. PÉNTEK

V. 4. SZOMBAT

2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja

7

| INTERJÚ |

ban fontos elmondani, hogy az Üstökös több mint zenei tehetségkutató verseny. A zenei tudás, tehetség mellett az is fontos, hogy a szereplő zenekarnak milyen a kisugárzása, és hogyan tudná vezetni egy istentiszteleten a zenei részt. A beérkező felvételeket négytagú zsűri értékeli majd, ők választják ki a legjobb öt zenekart, amelyek élőben folytathatják a versenyt.

Zenei tehetségkutatót indít a Csillagpont A minőségi, tartalmas és protestáns szellemiségű dicsőítő zene támogatása a célja az Üstökös Zenei Tehetségkutatónak, HEGEDŰS amelyet a Csillagpont Refomátus Ifjúsági MÁRK Találkozó szervezői hívtak életre. Egy online fordulón, majd a legjobbaknak debreceni élő vetélkedőn át vezet az út a fődíjig, a Csillagpont színpadára. A részletekről Bella Péter lelkészt, a Csillagpont és az Üstökös egyik szervezőjét kérdeztük. A dicsőítő zene megosztó téma a református egyházon belül. Miért döntöttek mégis amellett, hogy tehetségkutatót szerveznek? Természetesnek tartjuk ezt, hiszen a Csillagponton mindig is felléptek dicsőítő zenekarok. A célunk az, hogy a versennyel hozzájáruljunk minél több minőségi, spirituális és teológiai mélységű dal és előadás megszületéséhez. Hogyan folyik majd a tehetségkutató? Az Üstökös első fordulója zárt online verseny lesz. Egy húszperces videófelvételt kérünk a jelentkező csapat dicsőítéséről. Műfaji követelmény nincs, megkötés csak annyi, hogy magyar nyelven kell énekelniük, de a dalok lehetnek feldolgozások vagy sajátok is. A jelentkezési határidő április 25. Azt azon8

Reformátusok Lapja 2019. április 21–28.

Közönség előtt? Igen, hiszen a második forduló az Egységnap keretében lesz Debrecenben, ahová több mint tízezer látogatót várnak a szervezők. Az ottani ifjúsági program része lesz az Üstökös második fordulója az öt legjobb zenekar fellépésével. Itt lehetőséget kapnak arra, hogy élőben, megfelelő technikai háttérrel húsz-huszonöt percben megmutassák magukat. A legjobb zenekar jutalma az lesz, hogy felléphet a Csillagponton. A közönségszavazás pedig úgy folyik majd, hogy a debreceni produkciókat felvesszük, online lehet szavazni a legjobbnak vélt előadásra. A közönségdíjat a Csillagponton adjuk át a győztesnek. A református Európa Rádió pedig vállalta, hogy a legjobb zenekarokat bemutatja, és dalaikat is megismerteti a hallgatóival.

Kifejezetten református, gyülekezeti kötődésű zenekaroknak szól a verseny? Az Üstökös nyitott, nem szükséges a református gyülekezeti háttér, más egyházakból is érkezhetnek a zenekarok. Azonban azt előírtuk, hogy az előadott dalok szövegeinek a protestáns teológiai gondolkodással megegyezőnek kell lennie. Azt mondta, nincs műfaji megkötés – tehát lehet akár rappelni, metál stílusban dicsőíteni, vagy ukulelét, esetleg tilinkót használni? Azért van a szakmai zsűri, hogy ők döntsenek a pályázatok minőségéről. Az én meglátásom szerint nincsenek szigorú szabályok a dicsőítésben. Bátorítok mindenkit, hogy tegyék még színesebbé ezeket az alkalmakat. Szerintem egy ukulelével vagy tilinkóval is lehet dicsőíteni Istent, ha megfelelő a lelkület és a minőség.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA A ZSŰRI ÉS A SZERVEZŐK Az Üstökös első fordulójának zsűritagjai között lesz Árvai Kata, a Csillagpont egyik szervezője, Andelic Jonathan dalszerző, dicsőítésvezető, valamint Bertha Zoltán lelkipásztor, a Csillagpont Band tagja és Thoma László lelkész, dalszerző, dicsőítésvezető. A debreceni élő forduló zsűrije később alakul meg. Az Üstökös szervezői – Kecskés Áron, Bertha Zoltán, Hodossi Máté és Bella Péter – szakmai segítséget és támogatást kaptak a verseny kialakításához a Szikra-díj szervezőitől.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN

Hanem A szerző dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke

Ézsaiás próféta így jövendölt Krisztusról: „a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.” Azt gondoltuk... Ez a szó nem futó érzést jelöl, hanem megfontolt ítéletet. Megfontoltan ítéltünk úgy, hogy Isten büntetése miatt szenved. Sokak bűnét hordozta, de mi ennek az ellenkezőjét gondoltuk. Mi azt gondoltuk, hogy önmaga miatt szenved. Csatlakoztunk azokhoz, akik megvetették őt. Így döntöttünk. A szenvedés ugyanis mindig állásfoglalásra késztet. A szenvedések közepette reménységet keresünk, ez pedig nem a szenvedés értelmének a feltárása, hanem a szenvedés elhordozásának igyekezete. A reménység nem azt kérdezi, honnét van a rossz, hanem inkább azt, mikor ér véget. A reménység nem kéznél levő bölcsesség – gyorsan ható fájdalomcsillapító –, amelyet könnyedén átadha-

„Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.” (Lk 24,21) „Nincs itt, hanem feltámadott! ” (Lk 24,6) tunk a szenvedőnek. Az igazi reménység: együttszenvedés. A próféta szava értelmében Krisztus szenvedésének egyik sajátos mélysége éppen az volt, hogy el kellett hordoznia ezt a téves ítéletünket is: mi úgy gondoltuk (alapos mérlegelés után), hogy mi is magára hagyhatjuk őt, mert őt magára hagyta Isten. Az emmausi tanítványok története is ezt tükrözi. Egy tudatlan „jövevénynek” mesélik el, ki volt Jézus, mit tett és mi lett a sorsa, hogyan árulták el, ítélték halálra és feszítették keresztre. Az evangélista nem idézi részletesen a tanítványok elbeszélését, hanem Jézus minden tettét és szavát ebbe a summázatba foglalja bele: hatalmas volt Isten és a nép előtt. Olyannyira hatalmas volt, folytatják a tanítványok, hogy azt reméltük, ő fogja megszabadítani Izráelt. Egész pontosan így mondják: „pedig mi abban reménykedtünk…” Aztán jön a fájdalmas ellentét: de harmadnapja megölték. A próféta tényként jövendölve mondja, hogy nem ismertük fel a Messiás szenvedéseiben az isteni megoldást, vagyis téves ítéletet hoztunk.

Az emmausi tanítványok is úgy látják: téves ítéletet hoztunk. Azt reméltük, hogy ez a hatalmas Jézus fogja elhozni a szabadulást, de harmadnapja összeomlott ez a reményünk. A próféta szerint nem találtuk meg a reménységet a Messiás szenvedéseiben, a tanítványok pedig azt mondják: volt ugyan reményünk, de a szenvedése megsemmisítette azt. Ez a remény abból támadt, hogy Jézusban isteni erők működtek, ezért bátran kérdeztük, mikor ér véget a rossz, és még bátrabban: mikor kezdődik a jó? Erősebb hatalom-e az Isten jósága, mint a gonosz minden hatalma? Remélhetjük-e, hogy nem a szenvedéseink rövid szünetelését jelenti csupán, ha véget ér a rossz, hanem az áldás és a béke elérkezését? Vagy csak múlt időben mondhatjuk ezt: reméltük? Hanem... Így folytatják a tanítványok az elbeszélésüket: hanem néhány közülünk való asszony megdöbbentett minket, akik a sírnál nem találták Jézus testét, és angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy ő él. Ez a „hanem” a tanítványok szájában zavarodottságot jelez, a hír kizökkentette őket a beletörődésből. Mert valójában visszhang ez a szavuk. A húsvét angyalának a szava ez: nincs itt, hanem feltámadott! Amikor aztán ez a jövevény, akit beinvitálnak magukhoz, vacsoránál megszegi a kenyeret és áldást mond, felismerik, hogy nem valami tudatlan zarándok ő, hanem maga Jézus. Vagyis igazat mondtak az asszonyok, és igazat mondott Péter: Jézus él! Feltámadott. És ez a lényeg! Ez a harmadik „hanem” – ez a reményre nyugtalanító szó. A prófétáé az első: hanem mi azt gondoltuk, Isten bünteti őt – ez a fájdalmas vallomás szava. A tanítványoké a második: hanem mi hiába gondoltuk, hogy ő hoz szabadítást – ez a csalódás keserve. Istené a harmadik: hanem feltámadott! Mi azt hittük, hogy Isten elvetette őt – pedig ő hordozta fájdalmainkat! Mi arra jutottunk, hogy hiába reménykedtünk a szabadításban – de ő halálával legyőzte a halált. Mi így gondoltuk – hanem Isten másképpen gondolta. Hanem! Ez a reménység kapuja. 

2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

»» Semmisítsék meg a szlovákiai „himnusztörvényt”!

A Generális Konvent Elnöksége (GKE) – a Kárpát-medencei magyar református egyházi vezetők testülete – április 11-i budapesti ülésén megdöbbenését fejezte ki a szlovákiai „himnusztörvény” miatt. A Generális Konvent csatlakozik a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház zsinati tanácsának április 6-án kiadott nyilatkozatához, amely tiltakozik a hátrányos jogszabályváltozás miatt. „A Szlovákiában élő magyarok elidegeníthetetlen joga, hogy a magyar himnuszt énekeljék. A magyar himnusz nemcsak nemzeti imádságunk, hanem egyben a református énekeskönyv egyik éneke. Mivel a szlovák állam minden állampolgárának biztosítja a szabad vallásgyakorlást, ennek része kell, hogy legyen a magyar nemzeti imádság is. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa március 27-én hozott döntését az egyház hitelveibe és a nyilvános vallásgyakorlásába való súlyos beavatkozásnak tekintjük, amely sérti a jogállamiságot. A lelkiismereti és vallásszabadság durva megsértése a Generális Konvent számára elfogadhatatlan. Kérjük a szlovákiai törvényhozókat, hogy ezt a demokratikus alapjogokat sértő törvényt semmisítsék meg. A Generális Konvent Elnöksége azt kéri, hogy továbbra is énekeljék a magyar himnuszt minden külhoni gyülekezetben is. A költészet napján emlékeztetünk arra, hogy a magyar himnusz a nagy református költő, Kölcsey Ferenc imádsága, közös nemzeti örökségünk része.”  REFORMATUS.HU

Tilos énekelni a Himnuszt? Elfogadhatatlan a felvidéki reformátusoknak a szlovák parlament által hozott törvény, amely tiltja más nemzetek himnuszainak énekelését. Fazekas Lászlóval, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) püspökével beszélgettünk. Mikor énekelte utoljára a magyar Himnuszt? Március 17-én vasárnap, mert a presbitériumunk határozatot hozott, hogy jelentős nemzeti ünnepek alkalmával – az ahhoz közel eső vasárnapon ­– és az év végén is, az istentiszteleten elénekeljük nemzeti imádságunkat. Így március 15. miatt énekeltük a himnuszt március 17-én vasárnap a templomban. Változtat a presbitérium a döntésén azután, hogy Szlovákiában más nemzetek himnuszait nem szabad énekelni, csak akkor, ha az adott ország hivatalos delegációja jelen van az eseményen? Nem változtatunk, mert úgy gondoljuk, hogy mint a magyar nemzethez tartozóknak jogunk van a Himnusz énekléséhez. Egészen abszurd, ami történik. Emlékeztet ez bennünket több történelmi helyzetre, például Trianon utánra, amikor meg kellett alakítani Csehszlovákiában a református egyházat, és akkor megtiltották nekünk a Himnusz éneklését. Később sem volt könnyebb: a második világháború után a kitaszítottság, a hontalanság évei következtek, nemhogy Himnuszt énekelni nem lehetett, lelkipásztorainknak állampolgársága sem volt. Aztán a 2009-es nyelvtörvény is hasonlóan sújtott bennünket. Értetlenül állok a más nemzetek himnuszainak éneklését tiltó szabályozás esete előtt. Nem értem, hogyan lehetséges, hogy amikor a világban az emberi szabadságjogok egyre jobban megerősödnek, Szlovákiában korlátozzák a himnuszéneklést. 10 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

Mit tehet ebben a helyzetben az SZRKE? Zsinati tanácsunk nyilatkozatot adott ki, amelyben leszögeztük, hogy alkotmányellenes a jogszabály, mivel sérti a lelkiismereti és a vallásszabadságot. Ráadásul egyházunk hitelveibe és nyilvános vallásgyakorlatába is beleszól, hiszen a hivatalos énekeskönyvünknek része a nemzeti imádságunk. A nyilatkozatunkat elküldtük a köztársasági elnöknek és Andrej Dankónak, a szlovák parlament elnökének, akitől tulajdonképpen ez a törvénymódosítás ered. A tervek szerint május 15-én lép hatályba a vitatott törvénymódosítás. Nem sokkal később, május 22-én lesz a Magyar Református Egység Napja, amikor életszerű lenne, hogy a Himnuszt énekeljék a gyülekezetek. Mit javasolnak a felvidéki reformátusoknak, merjék énekelni a nemzeti imádságot? Igen, biztatjuk és bátorítjuk a gyülekezeteket, hogy énekeljék a Himnuszt. Nem szeretnénk meghunyászkodni, hátralépni. Ez a törvény sértő a magyarságunkra nézve, sértő a vallásunkra nézve, ráadásul korszerűtlen is. Bízunk benne, hogy a józan ész győzedelmeskedik. A törvény úgy szól, hogy más nemzetek himnuszának énekléséért pénzbírság róható ki, amely akár hétezer euró, azaz kétmillió-kétszázezer forint is lehet. Az állami szimbólumokról szóló törvény alapján azt gondolom, hogy – hasonlóan ahhoz – itt is bejelentés alapján járhat el az illetékes hivatal, vagyis ha valaki feljelentést tesz. Súlyos probléma lesz, ha újra elindul a feljelentések korszaka. Ilyet is láttunk már, a történelem ismétli önmagát, és sajnos, úgy tűnik, az ember sem változik.  HEGEDŰS MÁRK

| AKTUÁLIS |

Visszatér az élet Szíriába Március végén népes magyar református küldöttség látogatta meg a libanoni és szíriai református gyülekezeteket, együttműFEKE ködési megállapodásokat írtak alá vezetőGYÖRGY ikkel. Az utazás résztvevőit a Közel-Keleten látottakról, a helyi keresztyének helyzetéről, valamint az együttműködés jelentőségéről és további lehetőségeiről kérdeztük. – Egy virágzó országot tesz a földdel egyenlővé, több ezer éves, egymásra épülő kultúrák látható emlékeit pusztítja el, és az évszázadok során megteremtett, gondosan karbantartott vallási és etnikai egyensúlyt is veszélyezteti – mondja Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök a nyolc éve tartó szíriai polgárháborúról. Tizenegymillió menekült, félmillió áldozat, falvak és városok romokban, viszont akik maradtak vagy visszatértek, azok „megrendítő erővel, csodálatra méltó módon keresik az új élet lehetőségét a romok fölött” – osztja meg tapasztalatait a Zsinat lelkészi elnöke.

KELET ÉS NYUGAT TALÁLKOZIK BENNÜNK – Nem tudjuk újjáépíteni Szíriát, ahhoz nincs elég erőnk, de közvetlenül támogatjuk a helyi keresztyén közösségek szolgálatát, mert náluk mások is otthonra találnak – teszi hozzá Ódor Balázs külügyi irodavezető. A Magyarországi Református Egyház (MRE)

figyelme a 2010-es évek első felében, a polgárháború kirobbanása után fordult a térség felé azzal a szándékkal, hogy a Református Egyházak Világközösségében (REV) erősnek számító magyar közösség segítse a keresztyénként és protestánsként a Közel-Keleten kétszeresen is kisebbségben élő presbiteriánusokat. 2016-ban jött létre az első személyes találkozó a svájci és német partnerek segítségével. Ez után gyorsan kiépültek a kapcsolatok, „egyrészt, mert Isten mindig adott újabb lehetőséget a találkozásra, másrészt, mert pillanatok alatt kialakult közöttünk a bizalom”. Az irodavezető a közös evangéliumi alap mellett ezt az örmény és szír népnek a magyarokéhoz hasonló mentalitásával és történelmi tapasztalataival magyarázza: – Mind ismerjük az elnyomást, az elszigeteltséget és a meg nem értettség érzését. Azt is mondhatnánk, hogy mi vagyunk a nyugat keletje, ők pedig a kelet nyugatja.

LÁTHATÓVÁ TETTÜK A KÖZÖSSÉGET Az elmúlt három év a személyes kapcsolatok elmélyítésével, első kézből történő tájékozódással és közös programok kidolgozásával telt. 2017 decemberében járt a magyar református delegáció Bejrútban, Homszban, Latakiában és Aleppóban, 2018-ban pedig közel-keleti partnereink látogattak Magyarországra. A Magyar Református Szeretetszolgálat már kétszer indított gyűjtést a szíriai vasárnapi iskolák támogatására, az MRE támogatta egy aleppói örmény református templom 2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 11

| AKTUÁLIS |

helyrehozatalát, a Generális Konvent elnöksége pedig a helyi egyházi iskolákat segíti ösztöndíjprogrammal. – Az együttműködési megállapodások aláírása csak a következő állomása volt az organikusan fejlődő testvérkapcsolatoknak – vallja Erdélyi Diána külügyi referens. A REV végrehajtó bizottsági tagja szerint abban áll az arab ajkú és az örmény egyházakkal közösen kiadott nyilatkozat jelentősége, hogy „mások előtt is kimondjuk és megerősítjük a már létező közösségünket”. Partneregyházaink támogatásába a magyar kormány is bekapcsolódott, egy-egy millió eurós anyagi hozzájárulásának hála, az arab ajkú reformátusok Aleppóban új gyülekezeti központot terveznek teljesen lerombolt templomuk helyére, valamint iskolájukat is felújítják és bővítik. Az örmény reformátusok többek között damaszkuszi és aleppói iskoláik korszerűsítésére, a háborúban tönkrement iskolabuszok pótlására, szintén megrongálódott ifjúsági központjuk helyrehozatalára, valamint az aleppói Bétel gyülekezeti központ bővítésére, orvosi rendelőjének fejlesztésére költik a támogatást. – Átláthatóan, szakszerűen valósítják meg a programokat, jól sáfárkodnak a kapott támogatással – mondja Ódor Balázs, az állami források becsatornázásával is megbízott kapcsolattartó. Hozzáteszi: ha számunkra nem tűnik is soknak, amit fel tudunk ajánlani, gondoljunk arra, hogy szíriai testvéreink abból nagy beruházásokat tudnak megvalósítani, amelyek hitelesítik jelenlétüket a muszlim többségű társadalomban, és hozzájárulnak néhány ezer család helyben maradásához.

PÉLDÁT MUTAT A GYENGE AZ ERŐSNEK – Nincs olyan család, amelyiknek nincs halottja, menekülje vagy kára, mégis ők beszéltek nekünk a reménységről – idézi fel Vad Zsigmond. – Meg„...ha számunkra nem tűnik is soknak, szégyenítő volt arra gondolni, hogy nekünk az ittamit fel tudunk ajánlani, gondoljunk honi problémáink között, arra, hogy szíriai testvéreink abból nagy sokkal kiegyensúlyozottabb beruházásokat tudnak megvalósítani, helyzetben, van-e ekkora remény­ségünk – teszi hozamelyek hitelesítik jelenlétüket zá. Nem csak a Zsinat küla muszlim többségű társadalomban, ügyi bizottságának elnökét és hozzájárulnak néhány ezer család döbbentette meg a veszteséget szenvedett közösség helyben maradásához.” helytállása, Fekete Károly tiszántúli püspök is hasonló gondolatokat fogalmazott meg: úgy látja, „Európában mintha sokkal gyengébb lenne az emberek lelki állóképessége”, amely Szíriában a háború ellenére – vagy talán éppen azért – erős. – Példamutatásuk nekünk is erőt adhat legyőzni önmagunk erőtlenségeit – fogalmaz az egyházi vezető. – A kommunizmus évtizedeiben megtapasztaltuk, hogy svájci, holland vagy épp amerikai testvéreink érzékenyek voltak a mi nehéz helyzetünkre, hosszú időn keresztül befogadó szeretettel támogattak minket – mondja Vad Zsigmond debreceni esperes, aki szerint itt az ideje, hogy most mi segítsünk 12 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

| AKTUÁLIS |

azoknak, akik rászorulnak. A nagytemplomi gyülekezet, ahol ő is szolgál, 2017-ben elsőként adakozott a szíriaiaknak. Az esperes személyes küldetésének tartja, hogy amit látott, arról minél több embernek – elsősorban lelkésztársainak, egyházmegyéjének – hitelesen beszámoljon. – Ha beszélünk erről, akkor fog majd megfogalmazódni a Lélek munkája által, mire mozdít minket Isten, hogyan segítsünk – véli Vad Zsigmond. Mindkét partneregyház fontosnak tartja a társadalmi missziót. – Láttunk öregotthont, poliklinikát, és mindkét közösség működtet néhány iskolát, illetve a vasárnapi iskolában összegyűjtik nemcsak a saját gyülekezeteik, hanem a „Úgy gondoljuk, azzal segítünk a legtöbbet, muzulmán családok gyermekeit is – egészíti ki Ábrám Tibor az elmondottakat. A ha a gyerekekre fókuszálunk. tiszáninneni főgondnok szerint „a jólét elEzért fordítjuk az összegyűjtött pénzt kényelmesíti az embert, és elfelejt küzdeni vagy keményen megdolgozni valamiért”. – a gyülekezetek vasárnapi iskoláinak Nos, ebben lehetnek példák számunkra, az támogatására.” élni és megmaradni akarásban – fogalmaz.

EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ OKTATÁSBAN A miskolci Lévay József Református Gimnázium igazgatójának tavaly ősszel már volt lehetősége találkozni partneregyházaink vezetőivel Budapesten, most pedig személyesen tájékozódott a libanoni és szíriai református oktatási intézmények helyzetéről. – Iskoláik többnyire nagyon szerény körülmények között működnek, így minden anyagi segítség hasznukra válik – fogalmaz a főgondnok. Ahhoz, hogy átfogó együttműködésről lehessen gondolkodni, még pontosan fel kell térképezni a szükségleteiket és az iskolarendszerüket, de az már most látszik, hogy „a háború utáni időszak egyik fontos folyamata az oktatási intézmények normalizálódása, ezért talán azok felszerelésének támogatása, a tandíj alól a rászorulókat mentesítő ösztöndíjprogram és a vasárnapi iskolák támogatása lehet a magyar református intézményrendszer által adománygyűjtés révén felkarolható terület”. Sümeghy Gyula, a Károli Gáspár Református Egyetem nemzetközi igazgatója is kettős érzésekkel emlékezik az útra: egyik oldalon a mérhetetlen pusztítás, másik oldalon az élni akarás és a hit ereje döbbentette meg. Mint mondta, a Károli egyik stratégiai célja a nemzetközi nyitás – már most kétszázötven együttműködési megállapodásuk van harminchat ország százhetven felsőoktatási intézményével, a Közel-Keleten viszont még nincs partnerük. – Vizsgáljuk annak lehetőségét, milyen formában tudnánk együttműködni a bejrúti központú, örmény protestáns kötődésű Haigazian Egyetemmel és a szintén bejrúti Közel-Keleti Teológiai Akadémiával – mondja az igazgató. Szóba jöhetnek rövid és hosszú távú programok is, hisz évről évre nő a Károli idegen nyelvű képzéseinek száma, amelyeken szívesen fogadják a magyar kormány által kezdeményezett Stipendium Hungaricum ösztöndíjprogram és az Ösztöndíjprogram Keresztény Fiataloknak keretében hazánkba érkező hallgatókat. – Az első ösztöndíjas szír hallgatónk, 2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 13

| AKTUÁLIS |

ÉRZÉKENY EGYENSÚLY

aki nemzetközi üzleti jogot hallgat, várhatóan idén nyáron diplomázik – teszi hozzá a volt hollandiai magyar nagykövet, aki mindenkinek ajánlja a külföldi tapasztalatszerzést: – Segít tágabb kontextusban látni hazánkat, saját szakterületünket és egy idegen nyelv, kultúra megismerése is gazdagít minket.

BEGYÓGYÍTANI A SZÍV SEBEIT

A szíriai keresztyénség már kétezer éve, az első pünkösd óta létezik: a helyi keleti egyházak mellett a római katolikusok és a különböző ortodox közösségek is jelen vannak a ma muszlim többségű országokban. Ebbe a vallási sokszínűségbe érkeztek meg a 19. századi ébredési mozgalom angolszász presbiteriánus misszionáriusai. Számukra négyszáz évig tartott a török hódoltság, majd az első világháború után a nyugati nagyhatalmak megállapodásának következtében leválasztották Libanont Szíriáról, így lehetséges, hogy egyházaik (a mienkhez hasonlóan) átnyúlnak az országhatárokon. Libanonban 1975 és 1990 között volt polgárháború, Szíriában pedig 2011 óta tart a fegyveres konfliktus a kormányzati erők, az ellenzék és a szélsőséges csoportosulások között számos nemzetközi nagyhatalom részvételével. A két ország vallási szempontból különleges helyzetben van a Közelkeleten: az egyre erősödő radikális irányzatok ellenére Libanonban érzékeny egyensúlyban van a keresztyénség és az iszlám, de a muszlim többségű Szíriában is biztosítottak a társadalom mintegy tíz százalékát kitevő keresztyén kisebbség társadalmi szerepvállalásának feltételei, amit a többségi társadalom is nagyra értékel.

Juhász Márton már másodszor látogatta meg a közel-keleti gyülekezeteket. Mint mondja, jó volt látni, hogy lassan elkezdtek hazatérni az emberek, és még nem látványosan, de megkezdődött az újjáépítés is. – Két romos ház között újra kinyitott egy bolt, itt-ott az emeletre is visszaköltöztek a lakók. De ennél is fontosabb, hogy az emberek túlvannak a gyászéven, bizakodóbbak, reménységgel tekintenek a jövőbe – mutat rá az ügyvezető. Az általa vezetett Magyar Református Szeretetszolgálat ebben szeretné segíteni a helyieket, ezért 2017 után ismét adománygyűjtést hirdetett számukra idén nagyböjtben. A legtöbben kisebb összeggel, egy-két gombóc fagylalt árával járultak hozzá a gyűjtéshez, azonban volt olyan – egyébként délvidéki – gyülekezet is, amelyik ötezer eurót ajánlott fel. – Úgy gondoljuk, azzal segítünk a legtöbbet, ha a gyerekekre fókuszálunk. Ezért fordítjuk az összegyűjtött pénzt a gyülekezetek vasárnapi iskoláinak támogatására – mondja Juhász Márton. – A szíriai és libanoni keresztyének felismerték, hogy a fizikai újjáépítésnél is fontosabb a szívek sebeinek begyógyítása, a megbékélés munkálása – Sztojka Szabina budapesti teoló14 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

gushallgatót ez fogta meg leginkább. Az oktatási intézmények mellett fontosnak tartja a szíriai gyülekezetek ifjúsági és gyerekprogramjait is, például a vasárnapi iskolákat, ahol játékos, szerető légkörben oldódhatnak a háborúban született és cseperedő kisfiúk és kislányok lelki traumái. A megbékélés része az is, hogy a különböző vallású emberek újra megtanuljanak békében együtt élni. – A vasárnapi istentiszteleten egy muszlim anyuka ült mögöttem, aki a vasárnapi iskolát látogató gyereke szereplését jött megnézni – osztja meg a budapesti Skót Mis�szióban is szolgáló teológus, akire nagy hatással volt a fiatalok erős gyülekezeti jelenléte. – A presbiterek szolgatársakként látják őket, és büszkék rájuk. Nagy a teherbírásuk is, húszévesen negyven-százfős csoportokat vezetnek, mert hisznek abban, hogy visszatér az élet Szíriába – teszi hozzá.  FOTÓ: FEKE GYÖRGY, HARMATHY ANDRÁS, ÓDOR BALÁZS

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Az irracionális területére lépünk húsvét ünnepén. A feltámadás pedig éppen olyan valóságos, mint a racionális, szavakkal elmondható, megmagyarázható, bemutatható világ, és mégis az a nehézség, hogy nincsen hozzá műszerünk. Nincs más eszközünk, mint a lelkünk vagy még inkább a szellemünk. A psziché, az emberi lélek és a pneuma, az isteni lélek vagy szellem. Az emberi lélek megsejt, kitapogat, ráérez, az isteni lélek pedig lát. Henri Boulad, a népszerű egyiptomi szerzetes-teológus azt írja egyik könyvében (amelynek már a címe vigasztalás és evangélium: A halálban ugyanis megszületünk): „A túlvilág létében való kételkedés nem régebbi két-háromszáz évnél, amikor is az ember lemondott arról, hogy a szívével és egész lényével gondolkodjék, ehelyett megelégedett azzal, hogy csak a fejét használja e célra.” Kissé gúnyos, de találó megállapítás. Amióta felfedeztük az eszünket, erősen megszegényítettük magunkat azzal, hogy nem veszünk tudomást az érzelmeinkről, érzékelésünkről és intuíciónkról. Éppen a lényeget nem látjuk már, ahogyan a Kis herceg meséjében is olvassuk: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” (A. de Saint-Exupéry) Mária kiment a sírhoz, még hajnalban, amikor sötét volt. Az első három evangéliumban azért mennek ki illatszerekkel a sírhoz, hogy a szokásokhoz híven megkenjék a halott Jézus testét. János evangéliuma viszont eléggé részletesen leírja, hogy a temetés során két férfi, az arimátiai József és Nikodémus ezt már elvégezte. Pazar temetést rendeztek, gyorsan vittek magukkal mirhát és aloét, méghozzá rendkívül nagy mennyiségben, hogy méltóképpen megkenjék Jézus testét. János szerint tehát Mária már nem azért megy. De megy, mert keresi a helyet, legalább a sírt, hogy ott sirassa, ahogyan mi is visszatérünk a temetőbe, amikor gyászolunk. Nem tudunk mást tenni. Szükségünk van arra, hogy valahova elmenjünk, valamit tegyünk, amikor már nincs mit tenni. Irracionális, hogy a holtak között keressük az élőket. De a halál is irracionális nekünk, hogy aki élt, nincs többé. Jézus sírja üres. Mária keresi, kérdezi, mi történt. A zavar és bizonytalanság is megerősíti azt, hogy irracionális terület, ahová a húsvéti történetek vezetnek. Nem lehet logikusan, okosan, szépen, tényekkel kijelenteni, hogy mi történt. Mária beszél erről Péternek és Jánosnak. Amikor aztán János bemegy az üres sírba: néz és lát. „Akkor bement a másik tanítvány is, (…) és látott, és hitt.” (Jn 20,8) Ilyen irracionális a hit. 

IMÁDKOZZUNK!

FELTÁMADÁS Ott a sírkertben, Jézusom, / amikor találkoztunk, / akkor múlt csak el / bennem, belőlem / a bánat. Mert rám ragyogott / a megtapasztalás, / hogy a halálból, / ha te itt vagy, / akkor élet támad. És még a fájdalom is, / rendelt helyére kerül / általad, veled, ahogyan életed adtad, / hogy így kapjak tőled / új életet. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

János evangéliumának különlegessége, hogy keveset szól a tárgyi részletekről, annál többet a megváltás titkáról. Az evangélium leírásában Jézus életét a testet öltés és a feltámadás foglalja keretbe, de az első részben a testet öltésnél sem szól a történeti részletekről. Nincs szó Betlehemről és a pásztorokról, hanem csak a csoda lényegéről: „Kezdetben volt az Ige. Az Ige testté lett és közöttünk lakott, láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét.” Hasonlóképpen a keret másik része, a feltámadás története nem szól a lepecsételt sírról, az őrködő katonákról, sokkal inkább arról, hogy milyen hatása volt Jézus feltámadásának. Ahogy később Pál apostol írta: „aki a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult.” (Róm 1,4) Ha nem támadt volna fel Krisztus, bárki mondhatná, hogy nagy tanító volt, de elbukott. Ám a feltámadás tényével – amely az Atya pecsétje volt – lett bizonyossá, hogy ő Isten Fia. Megérthették ebből az ellenségei, akik éppen azért ölték meg őt, mert annak mondta magát, de fontos volt a tanítványoknak is, mert sok mindent csak a feltámadás fényében értettek meg. Jézus sokszor szólt kapcsolatáról az Atyával és a saját küldetéséről. Ezek az „én vagyok” mondások is új értelmet nyernek a feltámadással. Ebből értették meg a tanítványok, hogy amikor Jézus arról beszélt: „én vagyok a jó pásztor, aki életét adja a juhokért”, akkor ezt nem jelképesen értette, hiszen tényleg meghalt az övéiért. Jézus feltámadásának híre ott munkálkodik ma is, ahol a szívek nyitva vannak. Olvassuk, hallgassuk mi is nyitott szívvel a húsvéti üzenetet, hogy hitünkben megújuljunk ezen az ünnepen!  GYŐRI ISTVÁN

2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 15

| INTERJÚ |

„Én élek, és ti is élni fogtok” HEGEDŰS BENCE

1973-ban végzett a teológián, Gyálon templomot épített, majd ő lett a Tábori Lelkészi Szolgálat első református püspöke. Az évszázados múltú református lelkészdinasztia tagjával, Takaró Károly református tábori püspökkel beszélgettünk – többek között a húsvétról.

16 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

| INTERJÚ |

Hogyan érdemes ma a húsvétra tekintenünk? Ha nem látjuk egyben az üdvtörténet teljes menetét, és kiemeljük belőle a húsvétot, akkor csak lóg a levegőben. Pál az efézusiaknak írt levelében elképesztően jó meghatározást mond erről, senki sem tudta ezt azóta így megfogalmazni: „Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne az idők teljességének arról a rendjéről, hogy Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van.” Arról szól az ige, hogy az élő Istennek terve van, amelynek végén Jézus Krisztusban helyreállít és egybeszerkeszt mindeneket. Ha egybeszerkeszt, az azt jelenti, hogy valami szétszakadt. Nem lehet egybeszerkesztő munkáról beszélni a szakítás nélkül. Milyen szakítás történt? A sátán két nagy szakításáról van szó. Az egyik a mennyei világban történt, amikor az angyalok egy részét szembefordította teremtő Istenükkel. A másik pedig itt, a földi világban, ahol az istenképű embert gyalázta meg, fordította el Istentől, és lázította fel ellene. A húsvét a legfontosabb keresztyén ünnep? Sokan gondolják azt, hogy az evangéliumi üzenetnek a húsvét a csúcspontja, pedig nem az. Jézus élettörténetében csak egy epizód a feltámadás. János írja, hogy a kegyelem és az igazság Jézus által lett. Ha a kegyelemről beszélünk, akkor annak előfeltétele a halálos ítélet, ezért vezet Jézus élettörténete oda, hogy meg kell halnia. Mindezt előre jelzi is tanítványainak, akiknek elmondja, hogy bűnösök kezére adják majd, sokat fog szenvedni a zsidó főpapoktól, meg fog halni és harmadnap fel fog támadni. A húsvét szükségszerű következménye annak, ami a Golgota keresztjén történt, ahol valami elképesztő győzelem születik a teljes teremtett világ felett. A halálig engedelmes legyőzte a háborút folytató győzni akarót. Jézus bemutatja, hogy legyőzte a halált, és világosságra hozza az élet diadalát a halál felett. Tulajdonképpen a húsvét ennek a jelzése. Jézus a feltámadása utáni napokban többször találkozik tanítványaival, később pedig megjelenik Jánosnak is. Mi a különbség a két találkozás között? A húsvét eseményét, a feltámadást a feltámadott Jézus Krisztus a mennyben igazolja vissza. Azt mondja Jánosnak: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó, az élő, bár halott voltam; de íme, élek örökkön örökké.” Az a megdöbbentő, hogy aki előtt János térdre borul, összeesik, hordozza a dánieli öreg Istennek az ös�szes jegyét: haja fehér, mint a hó, szeme, mint a tűz lángja, fehér ruháját aranyöv övezi, hangja nagy vizek zúgása. János azért esik össze holtként, mert egészen más volt a földi, embertestet öltött Istennel találkozni a földön, mint az Atyával egylényegű Fiúval a mennyben.

HEGYEN ÉPÜLT VÁROS A Kelenföldi Református Egyházközségben végzett huszonhárom évnyi szolgálat után Takaró Károly korábbi protestáns tábori püspök nyugdíjba vonult. A lelkészi szolgálatot fia, Takaró János vette át a gyülekezet megválasztott vezetőjeként. Az új lelkipásztor beiktatásán elhangzott: az Újbudán élő közösség „hegyen épült város”, amelynek Budapest egyik frekventált helyén fontos küldetést kell vállalnia a szétszórtságban élő emberek megszólításáért. A kelenföldi református templomban március 10-én, bő két évtized után, ismét lelkészbeiktatásra gyűltek össze a gyülekezet és a lelkészcsalád tagjai, meghívott világi és egyházi tisztségviselők, vendégek – adta hírül a Parókia Portál.

Miért volt szükség a feltámadás mozzanatára? Mert a feltámadott elvette a pokol kulcsait, elvette a halál kulcsait és viszi a foglyokat fel a mennybe. Látnia kell az embervilágnak is, hogy az élet nem ért véget a halállal. Hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem az élet Uráé, a Jézus Krisztusé. A húsvét igazi üzenete, hogy élő Uram van. A végső pedig az, amit a tanítványainak mondott Jézus a feltámadása után: „Én élek, és ti is élni fogtok.” Az egész üdvtörténet sokkal magasabb rendű a földi szempontoknál, az egész kozmoszt érinti. Kozmosz? János apostolnak Jézus Krisztus által elrendelt írásaiban többféle jelentést és nem csak jelentésárnyalatot hordozó fogalmat találunk a kozmosz szóról. Ez először jelenti az egész teremtett univerzumot, másodszor az istenellenes világot, az univerzumnak azt a részét, amely tőle elszakadt. Aztán a kozmosz szó jelenti a Földet is, ahol a történelem és az üdvtörténet lejátszódik. Családja már több mint ötszáz éve szolgálja az Urat – ki volt az első református a Takaró családban? Takaró Gergelynek hívták: az első feljegyzést 1502-ben találjuk róla, amikor a püspöki székkel megkapta a maga felhatalmazását, amely annak idején vármegyei nagyságú hatalmat is jelentett. 1517-ben elsőként tért át a reformata vallásra a katolikus püspök. Mind a mai napig két ága van a Takaró családnak: egy katolikus és egy református ág. Ebben a családban én vagyok a második püspök. Lelkészgenerációk vannak közöttünk: édesapám is az volt, testvéreim és gyerekeink között is vannak lelkészek. A családom Isten szolgálatában álló família. Nemcsak lelkipásztorok, hanem hitoktatók, presbiterek, gyülekezeti munkások, egyházmegyei, egyházkerületi és zsinati tisztségviselők is vannak közöttünk. Ön miért lett lelkész? Ha bármely lelkész meg tudja válaszolni ezt a kérdést, akkor én kalapot emelek előtte. Szerintem predestináció folytán, mert arra van teremtve. Az én helyzetem azért volt speciális, mert olyan kommunista rendszerben éltem, ahol a papgyereknek semmifajta lehetősége nem volt a továbbtanulásra. Ha tetszett, 2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 17

| INTERJÚ |

„Nem megtérten lettem teológus. Elvégeztem a teológiát, megtanultam, amit egy papnak tudnia kellett. De akit a Lélek nem ragad meg és nem ad neki új életet, az megmarad papnak, és sosem lesz lelkipásztor. Később az a kegyelem is megadatott, hogy lelkipásztorrá lehettem.”

18 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

| INTERJÚ |

ha nem, egyetlen út maradt, ha tanulni akartam: a teológia. Nem megtérten lettem teológus. Elvégeztem a teológiát, megtanultam, amit egy papnak tudnia kellett. De akit a Lélek nem ragad meg és nem ad neki új életet, az megmarad papnak, és sosem lesz lelkipásztor. Később az a kegyelem is megadatott, hogy lelkipásztorrá lehettem. Emlékszik még az első gyülekezetére? Nagyon is. Az első önálló szolgálati helyem a gyáli gyülekezet volt. 1974-ben rendeltek ki oda, huszonkét évet töltöttünk el ott. Kezdetben volt egy papírlapom a közösség százhetven tagjának nevével, amikor eljöttünk, akkor már ezernégyszázan voltunk. Templomot építettünk, a templom pedig megtelt. Az újjászületésem is a gyáli időszakra tehető. Az ország különböző gyülekezeteiben evangélizáltam. Szolgáltam Debrecenben is. Volt, hogy hajnali négykor kellett elküldenem a fiatalokat, akik meghallották az Igéből, hogy kárhozatban van az ember a bűn uralma alatt, és kérték, hogy segítsek nekik, mert sem elkárhozni, sem meghalni nem akarnak Isten haragja alatt. Egymás után tértek meg, jutottak hitre a gyerekek, egyetemisták, gimnazisták. Huszonkét év gyáli szolgálat után az 1994-ben alakult Tábori Lelkészi Szolgálat protestáns tábori püspökének választották. Mit gondol, miért ön lett az első református tábori püspök? Azért rám gondoltak, mert katonás ember voltam kezdettől fogva. Sokan nehéz természetű embernek tartottak, bár nem vagyok az, csak mások számára időnként kibírhatatlan. Ennek az oka az, hogy tudom, mit akarok és mit nem. A tábori püspökség felállításában az volt a különleges, hogy a szocializmus idején nem volt tábori püspökség, sem tábori lelkészek, sem szolgálati helyek. Három év után majdnem úgy adtam át a tisztséget, hogy mindenkinek és mindennek megvolt a maga helye, és a szolgálat működőképes volt. Püspöki szolgálata idején milyen tapasztalatokat szerzett? Otthon voltam a hadseregnél: gyönyörű, ellenséges világba csöppentem, moszkovita katonatisztek, főtisztek, tábornokok közé. Élvezte ezt a helyzetet? Ó, nagyon! De megmondom az okát. Senki sem mert beszélni egy bizonyos szint felett a kommunista párthoz tartozó emberekkel, nekem meg szabadságom volt. A Kálvin téri templomban szenteltek püspökké, utána a Stefánia Palotában rendeztek fogadást százötven-kétszáz meghívott vendéggel a tábornoki kinevezésem miatt. Mindenki odajött köszönteni, egy ember állt csak külön a tömegtől, én mentem oda hozzá köszönteni őt. Ké-

sőbb tudtam meg, hogy csak úgy hívják: „Oroszlán”. Megkérdeztem tőle, mi a probléma. „Amit maga a templomban elmondott, tábornok úr – nem mondta ki, hogy püspök –, az azt jelenti, hogy elkárhozom. Ez rendben is van, de mi lesz a fiaimmal?” – kérdezte. Mondtam neki, hogy adja ide a kezét. „Azt meg miért?” – kérdezett vissza, mire azt feleltem, hogy életében először engedelmeskedjen „egy felső hatalomnak”. Engedelmeskedett? Egy darabig csak vizsgált. Kemény arcú ember volt, jéghideg, gránitszürke szemekkel, aztán a nagy lapát kezét odaadta az én kezembe. Ekkor így szóltam: elmondok egy Igét, onnan felülről egy üzenetet. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” És ez a kőkemény ember sírni kezdett. „Megváltott?” – kérdezte. „Igen, Jézus meghalt a Golgotán a bűneidért, és Isten nem tulajdonítja többé a te bűneidet neked és nem kárhoztat érte” – feleltem. „És a fiaimmal mi lesz?” – jött újra a kérdés. „Vidd nekik ezt a hírt, hogy mit mondott az, akit most iktattak be a tábori püspöki tisztségébe!” Felírta az igehelyet, és elmondta a fiainak. Számos igehirdetése megtalálható az interneten. Van olyan húsvéti prédikációja, amelyre különösen emlékszik? Igen. Az egyik azért volt emlékezetes, és azért hagyott nyomot bennem egész életemre, mert Károly fiam kétévesen súlyos beteg volt, nagypéntektől kezdve sétáltam otthon vele a karomban. Ha letettem, nem kapott rendesen levegőt. De le kellett tennem, mert indultam a húsvéti igehirdetésre. Hirdettem, hogy hatalmas az Úr, hogy diadalmas és feltámasztó, de én nem ismertem ezt az erőt. Tudtam, mit kell mondanom, de fogalmam sem volt, hogyan éli meg azt más. A fejem tudta, de a lelkem nem ismerte. S akkor letettem a fiamat a kiságyába, és elmondtam a legmerészebb imádságot: „Uram, nem tudom ki vagy, de ha az vagy, akinek te elmondtad magad a Bibliában, akkor kérlek, könyörülj a fiamon!” Így mentem el prédikálni Budapestről Gyálra, másfél órát buszozva, és hirdettem másoknak a bűnbocsánatot. Az élt bennem végig, hogy meghal a gyerekem. Nagyon nehezen mentem haza. Mindent elvállaltam, ide is bementem, oda is bementem, ezzel is, azzal is beszéltem, de végül haza kellett menni. Otthon pedig ott állt egy rózsaszín arcú, mosolygós kisgyerek, gyógyultan. Ez volt az első élményem. Akkor tudtam meg, hogy él, aki feltámadott. Akkor tudtam meg, hogy hall, uralkodik és cselekszik. Akkor lett bizonyossággá. „Lelkipásztorrá” is az egyik húsvéti alkalmon tett az Úr. Akkor térített meg magához, és akkor tudtam meg, hogy az Élő éltet, és immár engem is, hogy valóság, amit ígért: „Én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,19)  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 19

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Igazság Van egy jól ismert nézet, amely a keresztyénség jelentőségét mindig a régisége felől akarja alátámasztani. E szerint a keresztyénség azért fontos, mert kultúrtörténeti jelentősége felbecsülhetetlen és pótolhatatlan. Manapság, amikor nemcsak akadémikus, hanem sokszor éles politikai vitákban is az a kérdés, beszélhetünk-e még keresztyén kultúráról, a leggyakoribb érv a keresztyénség mellett az, hogy ez a mi múltunk, ez a mi kultúránk. Vagyis a keresztyénségnek történelmi jelentősége van az európai identitás megteremtésében, az európai gondolatfejlődésben, és ez a kulturális folytonosság akkor is

Ha tehát valaki ma azt mondja, hogy a feltámadás nem igaz, mert ellentmond az észnek, én arra azt mondom, hogy az észnek ellentmond az ész mindenhatóságába vetett hit. Valójában az irracionális, ha valaki azt gondolja: az emberi ész az igazság mércéje.

létezik, ha ezt sokan tagadják, vagy egyszerűen öntudatlanul élnek benne. Ebben az érvelésben sok igazságmozzanat van. Szinte felsorolhatatlan, mi mindent köszönhet Európa a keresztyénségnek. Még akkor is, ha, mint tudjuk, léteznek olyan múltelbeszélések, amelyek rendre csak negatív színben tüntetik fel a keresztyénséget. De túl azon, hogy a keresztyénség történelmi szerepe fontos kérdés, talán nem ártana magával a keresztyén üzenettel is foglalkozni, akár még azoknak sem, akik amúgy harcosan kiállnak a keresztyén kultúra megvédése mellett. Magyarán nem kerülhető el a kérdés: vajon a keresztyénség által hirdetett üzenet igazságtartalma tartható-e még ma? Nos, itt jön a bökkenő. Ugyanis akkor, ha így tesszük fel a kérdést, rögtön beleütközünk abba a ténybe, hogy a keresztyén üzenet tartópillére, amely nélkül a mondandó egész rendszere ös�szeomlik, egy a mai racionalitás számára eléggé nehezen befogadható esemény: az első húsvét története. A keresztyén üzenet azért problematikus ma, mert ma csodának tartott tényre épül: Krisztus feltámadt. Sőt, a lényeg nem az, hogy volt egyszer valaki, aki a halál után visszajött a 20 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

biológiai életbe (ilyenről sok elbeszélés maradt fenn), hanem az, hogy Jézus Krisztus feltámadásában az emberi lét új dimenziója nyílt meg. Nevezetesen: nyilvánvalóvá vált, hogy az emberi lét időbe zártsága meghaladható, sőt, még tovább, az emberi lét Istentől rendelt céljának a beteljesedése, a világba zártságának meghaladása a feltámadott Krisztussal való közösségben valósul meg. A kérdés nem kevesebb, mint az, hogy ez az állítás igaz-e, avagy sem. Ugyanis lehet a keresztyén kultúra mellett érvelni, hangsúlyozni történelmi jelentőségét, de ettől még az igazságra vonatkozó kérdés megkerülhetetlen. Különben előállhat az a fura helyzet, hogy igen, a húsvét szép és kedves ünnep, érdemes is megtartani, a keresztyénség fontos, mert a mienk, csak az a baj vele, hogy a történet, amelyre épül, nem igaz. Az a keresztyénség, amely csak a múltjával akarja igazolni önmagát, de valójában már nem hisz a feltámadás igazságában, halálra van ítélve. Akkor tehát a keresztyénség a feltámadásról szóló üzenetével olyan igazságra tart igényt, amely nyilvánvalóan ellentmond az emberi észnek? Ugye, milyen logikusnak tűnő kérdés ez ma? Érdekes módon azok, akik így okoskodnak, soha nem teszik fel az amúgy nagyon is logikus és racionális kérdést: mi az, hogy racionális? Miből gondolja az adott kor embere, hogy amit ő észszerűnek gondol, az már eleve meghatározza azt, mi történhet meg és mi nem? És mi van akkor, ha az emberi észszerűség nagyon is szűk határok között mozog, és messze nincs olyan képességek birtokában, amelyek segítségével megragadhatná az igazságot? Ha tehát valaki ma azt mondja, hogy a feltámadás nem igaz, mert ellentmond az észnek, én arra azt mondom, hogy az észnek ellentmond az ész mindenhatóságába vetett hit. Valójában az irracionális, ha valaki azt gondolja: az emberi ész az igazság mércéje. Nos, az igazság az, hogy Krisztus feltámadt. És nem csak az „én szívemben”. Hanem objektíve. Még jó, hogy feltámadt. Különben miért is lennék keresztyén? 

| GONDOLATOK |

VITÉZ FERENC

Nagytakarítás A szerző főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetője, újságíró

ILLUSZTRÁCIÓ: UZONYI IMRE NAIV FESTŐ (1941–1990): ÁPRILIS

„A lányok mázolták, meszelték, tapasztgatták a falakat, a padot, mely az ablak alatt állt egész nagyhéten. Ez a padka földből volt, az ablak alatt, közvetlen a fal tövében. Erre ültek ki vasárnap az idősebb szülők és a szüleink ebéd után” – írja Vankóné Dudás Juli a Falum, Galgamácsa című könyvében. A húsvét előtti nagytakarítás része volt az egész porta rendberakása, a falak fehérre meszelése, naponta fellocsolták és fölseperték, majd agyaggal újrakenték a padlót. A falvakban ekkor végezték a háztáji és határbéli munkákat, újraásták az árkokat, meg-

tisztították a kutakat. A természet újjászületése jó alkalmat kínált arra is, hogy az ember megújítsa, megtisztítsa a saját környezetét. Krisztus feltámadása is kiváló alkalom arra, hogy az ember a saját lelkét is megvizsgálja. Mert új év kezdődik húsvétkor: nemcsak a természet indul virágzó növekedésnek, hanem a lélek is. Nem árt tehát belül is megtisztulni, nem csak az ablakot lemosni. Mert mit ér az, ha tisztán látunk az üvegen keresztül, ha nem látunk tisztán a lelkünkön keresztül? Sokan úgy hiszik, hogy a nagytakarítás során a régi, fölöslegessé vált tárgyainktól is meg kell szabadulni, hogy lássuk magunk körül a rendet. Azt mondják, a fölösleges tárgyak kirabolják a belső erőforrásainkat, elfoglalják az élhető teret. Néhány évvel ezelőtt a jézusi térről jelent meg egy könyv. Benoit Standaert műve Jézust az Istennel és az emberekkel való érintkezés eleven

közegének sajátos erőtereként mutatja be. Jézus tehát a párbeszéd tere: Istennel, egymással és önmagunkkal. Olyan párbeszédtér, amely tiszta, mint a fehérre meszelt házfal, rendezett, mint a nagytakarítás és lomtalanítás utáni lakás és porta. Húsvét előtt nemcsak a háziasszonyok, hanem a gyülekezetek is nagytakarítást végeztek saját templomaikban, kívül pedig rendbe tették a templom környezetét. Ennek a takarításnak a megváltás szempontjából nincsen ugyan jelentősége, szimbolikus utalásai azonban lehetnek. A külső rend ugyanis valamiképp hozzájárul ahhoz is, hogy rend legyen belül. És fordítva. A Szentírásban gyakran fölbukkannak olyan kijelentések, amelyek a rendre vonatkoznak. Nemcsak rendtartásról, örökkévaló rendelésről és végzésekről vagy rendelt időről, illetve méltóságról, mértékegységről, sorrendről vagy másutt a filiszteusok elleni csatarendről van szó, hanem illendőségről, harmóniáról és szabályosságról is. Így például az áldozati oltárok elrendezéséről (4Móz 23,4), valamint a tudatlansággal szembeni rendről – mégpedig: az örök rendet tudatlan beszéddel lehet elhomályosítani (Jób 38,2). Az éjféli homály olyan, mint a halál árnyékának sűrű sötétsége; ahol nincs rend, a világosság is olyan, mint az áthatolhatatlan sötétség (Jób 10,22). „Mindenek ékesen és jó renddel legyenek” (1Kor 14,40) – hangzik az apostoli útmutatás, és szintén Pál írja: „Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, növekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által” (Ef 2,21–22) – így növekedhetünk és épülhetünk föl mi is a szeretetben (Ef 4,16). A jó rend mindig a Krisztusba vetett hit erősségével áll párban (Kol 2,5), és arra kéri Pál a testvéreket, hogy intsék a rendetleneket, avagy tétlenkedőket, bátorítsák a félő szívűeket, gyámolítsák az erőtleneket, és legyenek mindenki iránt türelmesek (Thess 5,14). S mindenkor örüljenek, szüntelenül imádkozzanak. Az igazi húsvéti nagytakarítás eszköze nem a meszelő és az ablakmosó, a söprű és a gereblye, hanem a kereszt és az imádság. A nagytakarítás fárasztó munka, hajlamos néha ezért az ember halogatni. De az imádság erőt ad és rendet teremt – nem érdemes halogatni. 

2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 21

| REFORMÁTUS ÉLET |

A lelkész, Péntekné Vizkelety Márta és Papp Gábor, a gyülekezet gondnoka, Hévíz polgármestere

A lélek is gyógyulhat Hévízen Hévízre évente több mint kétszázezer ember utazik gyógyulni és pihenni. Vannak azonban, akik nemcsak testi gyógyulásHEGEDŰS ra, hanem lelki épülésre és feltöltődésre is MÁRK vágynak – őket várja és fogadja is a hévízi református gyülekezet. A Kossuth Rádióban húsvéthétfőn bárki meghallgathatja, hogyan ünnepelnek ebben a zalai közösségben. A gyülekezet megerősítését kapta feladatául Péntekné Vizkelety Márta, amikor 2013-ban az akkor még missziói hévízi gyülekezetbe került. Ennek elvégzése sikerült is, hiszen három éve anyaegyházközséggé váltak, vagyis önállóak lettek. A templom – amelyet az evangélikusokkal közösen használnak – megtelik vasárnaponként. Átlagosan hetven ember hévízi, a többiek turisták – utóbbiakról később még szó lesz. Vannak reformátusok, akik Erdélyből vagy Kárpátaljáról költöztek Hévízre vagy a környékre. Őket a lelkésznő, miután tudomást szerzett ittlétükről, meglátogatta, invitálta a közösségbe. A másik lehetőség a gyülekezetépítésre a gyerekeken és a fiatalokon át vezet. – Amikor jöttem, négy hittanos volt. Ma

ötvenegy gyermeknek tartunk hittanórákat Hévízen és a hozzánk tartozó Alsópáhok, Felsőpáhok, Nemesbük és Karmacs települések oktatási intézményeiben – mondja Péntekné Vizkelety Márta, aki szerint a legfontosabb, hogy a gyermekeket, fiatalokat megszólítsák. Népszerű a gyülekezetben a gyermek-istentisztelet, az ifi és a nyári tábor is.

KABÁTOKKAL, PULÓVEREKKEL VÁRTÁK JÉZUST Ottjártunkkor a virágvasárnapi történetről tanultak a gyerekek. Kabátjaikat, pulóvereiket a lélekben érkező Jézus elé terítették a szűk gyülekezeti teremben. Közülük Ellával, Dórival és Kristóffal beszélgettünk, tetszett nekik a szemléletes példa. Elmesélték: örülnek a kézműves foglalkozásoknak. Ma tojástartót vágtak-ragasztottak, szalagot kötöttek rá, a végén meglepetés csokoládétojást tettek a kis kosárba. Kristóf külön kiemeli, hogy örül, milyen sokan voltak. Társai mesélnek a fiúcska költői ambí­ cióiról. A legfrissebb gyülekezeti újságban most jelent meg Ábrahám című verse, amelyet egy gyermek-istentisztelet ihletett. Kotora Pál János és felesége, Erika tartják a gyermek-istentiszteleteket. Amikor nem a gyülekezetben szolgálnak, kereskednek: szuveníreket, fürdőkellékeket és ruházati kiegészítőket 2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 23

| REFORMÁTUS ÉLET | ▲

„Minden héten köszöntjük a turistákat” – fogalmaz a lelkész. Péntekné Vizkelety Márta azt mondja, fontos a közösségük számára, hogy szeretettel lássák, hívják, várják a pihenőket

A húszéves templom – amelyet az evangélikusokkal közösen használnak – megtelik vasárnaponként

▲

árulnak. Négy éve, egy húsvéti istentiszteleten tértünk meg. Istentől kaptuk a feladatot, a késztetést, hogy gyermekekkel foglalkozzunk – mondja Pál, aki azóta presbitere is a közösségnek. A húsvét így számukra kétszeresen ünnep, Jézus feltámadása mellett saját újjászületésükre is emlékeznek. Örömmel foglalkoznak a gyerekekkel, boldogok, hogy egyre több fiatalnak adhatják át az evangélium üzenetét. Nyaranta már hittantáborokat is tartanak a gyülekezetben, a közeli Balatongyörökön.

TURISTÁK, ANGYALOK Hévíz Magyarország meghatározó turisztikai helyszíne. Egy év alatt kétszázezer turista fordul meg az alig ötezer fős városban. A tó gyógyvize enyhülést adathat például ízületi kopásra, ízületi gyulladásra, csontritkulásra és pikkelysömörre. 2018-ban több mint egymillió-kétszázezer vendégéjszakát töltöttek itt a pihenők. Az idelátogatók nagyjából hatvan százaléka külföldi, a német és az orosz turisták kilenc-tíz napot töltenek Hévízen. Akik beutalóval érkeznek a reumakórházba, akár két vagy három hetet is itt tölthetnek a gyógyulás érdekében. A kórházban minden vasárnap tartanak ökumenikus istentiszteletet, ott az alkalmakon átlagosan húszan vesznek részt. Sokan a Helikon utcai templomba mennek vasárnapi istentiszteletre, a most húszéves templom rendre meg is telik. – Minden héten köszöntjük a turistákat az istentiszteleten – mondja a lelkipásztor, aki hangsúlyozza, fontos a közösségüknek, hogy szeretettel hívják, várják a pihenőket: „A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg” (Zsid 13,2) – idézi a Szentírást. 24 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

GEOLÓGIAI ÉS TEOLÓGIAI CSODA „Nemcsak a testemet kell gyógyítani, hanem a lelkemet is” – olvasható egy bejegyzésben a templom vendégkönyvében. Gyakran mondják a betérők, hogy otthon csak alkalmanként járnak el templomba, de itt szükségét érezték a jelenlétnek. A lelkipásztor tapasztalja, hogy a testi gyógyulás vágya mellett a lelki táplálékra és gyógyulásra is mekkora szüksége van az embereknek. Megfigyelhető az is, hogy aki otthon rendszeresen eljár a templomba, Hévízen is keresi a lehetőséget. – Nyaranta szinte minden héten köszönthetek egy-egy lelkészt az istentiszteleten, aki itt pihen – árulja el Péntekné Vizkelety Márta. Több hévízi református úgy véli, hogy a tó maga Isten csodája. A lelkésznőben például adventben a városi koszorúnál, az ünnepi hangulatban fogalmazódott meg, hogy a tó az Úr gyógyító ajándéka: – A gyógyvíz a testet regenerálja, gyógyítja, míg Isten Igéje éltet, megnyugtat, táplál és erőt ad. A kettő Hévízen összefügg.

SPANYOLORSZÁGBÓL IS HALLGATJÁK A KÖZVETÍTÉST Húsvéthétfőn a Kossuth Rádióban a hévízi gyülekezet húsvétvasárnapi istentiszteletét hallhatják majd a rádióhallgatók. – Örömmel és izgalommal készülünk – mondja a lelkipásztor. A húsvét különösen fontos az életében, mert a nagypéntek és a húsvét megértése változtatta meg az életét tizenhat éves korában, amikor megtért. – Erről a reménységről szeretnék bizonyságot tenni a gyülekezetben és a rádióhallgatók előtt is – teszi hozzá. A közvetítésnek Papp Gábor, a gyülekezet gondnoka, Hévíz polgármestere is örül. Spanyolországban lesz húsvétkor, onnan hallgatja majd a hévízi istentiszteletet az interneten keresztül. Egyébként előbb volt presbitere, majd gondnoka a

▲

| REFORMÁTUS ÉLET |

A gyerekek kabátjaikat, pulóvereiket a lélekben érkező Jézus elé terítették a szűk gyülekezeti teremben. Pár pillanatig néma csendben álltak, aztán azt kiáltották: Hozsánna!

▲ Kotora Pál János és felesége, Erika tartják a gyermek­ istentiszteleteket

gyülekezetnek, mint hogy polgármesternek választották volna, de továbbra is ragaszkodik a közösséghez. Kevés a szabadideje, tizenöt éve nem fürdött a hévízi tóban, holott rajong érte. Papp Gábor nem hívő családban nőtt fel, felnőttkorában tért meg, húsz­évesen keresztelkedett és konfirmált. Katolikus felesége nagy hatással volt hitéletére, ő mégis a református egyházban talált otthonra. Megkeresztelkedése után tudta meg nagymamájától, hogy sok évtizeddel korábban családi házukban tartották az első hévízi református istentiszteleteket a maréknyi itt élő reformátusnak. Papp Gábor ma is abban a házban él.

BÁRZONGORISTÁBÓL KÁNTOR A gyülekezet legidősebb presbitere a kilencvenéves Szonda Gyula, aki bárzongoristaként kereste a kenyerét hol külföldön, hol Magyarországon. A munka hozta Hévízre, végül itt maradt. Miután nyugdíjba ment, 1990-ben Hollandiából hozott egy elektromos orgonát, úgynevezett heimorgelt, amelyen négy éven át kísérte az istentiszteleteket. Ekkor húszan-huszonöten voltak egy-egy vasárnap. Ezt az időszakot bimbódzóként emlegeti Gyula bácsi, aki nagyon örül, hogy Isten megadta a gyarapodást, és ma már akár százan is vannak az istentiszteleteken. Gyula bácsi „templomszolgaként” hivatkozik magára, örömmel jön, ha harangozni kell, vagy kinyitni a templomot a villanysze-

JELISZEJ A HITTANÓRÁN A városban járva nem kell különösebben fülelni, hogy orosz szót halljunk. Hévíz és Keszthely térségében négyezer orosz él, többségük orosz ortodox felekezetű, nekik hamarosan templom is épül a magyar kormány támogatásával, a telket már kijelölték, a tervek elkészültek. Néhányan azonban protestánsok az oroszok közül. Így fordulhat elő, hogy az egyik hévízi első osztályban a magyarul alig beszélő orosz Jeliszej a református–evangélikus összevont hittanórára jár. Még rajzokkal kommunikálnak, így tanulta Jeliszej a teremtést és az özönvíz történetét is. Immár ötéves hagyomány, hogy a hévízi templomban évente nyolc komolyzenei programot szerveznek. – Ezekre az alkalmakra sok orosz testvérünk eljön, nagyon szeretik a komolyzenét – mondja Péntekné Vizkelety Márta lelkipásztor. A következő koncertet április 26-án tartják, akkor a Balaton kórus szolgál majd közöttük.

relőnek, és ha szükség van rá, a gyülekezet kántorát is szívesen helyettesíti. Ő lakik a legközelebb a templomhoz, amely mellé nem építettek parókiát – a lelkészek a közelmúltban erre a célra vásárolt ingatlanban laknak néhány percnyire onnan.

NAPELEMEKET TELEPÍTENÉNEK Dabóczi István 2000-ben költözött családjával Hévízre, akkor nyitották meg szállodájukat. Miskolcról származik, édesapja az avasi templomban szolgált. Elérzékenyülve mondja: hálás, mert sokat köszönhet a református egyháznak, kereste a kapcsolatot a hévízi gyülekezettel. Úgy érzi, sok tálentumot kapott Istentől, és szeretné ezt valamiképpen viszonozni. A gyülekezetben alapítványuk ügyeit rendezi, illetve azon dolgozik, hogy napelemeket telepítsenek a templomhoz. Ezzel szeretnék a fűtést és a világítást is megoldani, és némi megtérülést is remélnének az új energiaforrástól. Péntekné Vizkelety Márta elárulja, hogy szeretnék bővíteni a gyülekezeti termet, de a több tízmillió forintos beruházásra nincsen forrás. Bíznak benne, hogy megtalálják a lehetőséget a beruházásra, mert új teremre mindenképpen szükségük van – a régiben tartják a bibliaórákat, a gyermek-istentiszteleteket és az ifiket is, és mára már egyértelműen szűk a hely az egyre gyarapodó hévízi reformátusoknak.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA 2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 25

| HÚSVÉT |

A nagytanács szerepe a keresztre feszítésben A mögöttünk lévő századok teológiai irodalmát behatóan foglalkoztatta Jézus Krisztus földi életének utolsó napja, ezen belül kortársainak azon késztetései, ellenérzései, amelyek végül a keresztre juttatták őt. Az események menetének pontos rekonstrukciója gyakorlatilag lehetetlen. Nem állnak a kutatók rendelkezésére konkrét adatok, történelmi beszámolók. Az evangéliumok inkább teológiai megközelítésből, mint történészi szempontok mentén mondják el a történteket. Az evangélisták – ezen belül hangsúlyosan János – elsősorban hitet szeretnének ébreszteni tanúvallomásaikban, nem kortörténeti dokumentumot tárni az olvasó elé. Jézus Gecsemáné-kerti elfogatásától kezdve – ebben teljes az egység az evangélisták között – kézről kézre járt, mígnem a keresztre került. Ebben a folyamatban kétségtelenül igen jelentős szerepe volt a korabeli zsidó nagytanácsnak. Jelen írásban részben e testületről, de még inkább a vélelmezhető szándékokról szólok, amelyek Jézus ellenségévé, illetve a halálos ítélet elindítójává tették a szanhedrint. Az evangéliumok finom utalásai arról tanúskodnak, hogy Jézus nyilvános szolgálata elindulása után rövid időn belül fölkeltette a zsidó hatóság érdeklődését. János evangéliuma szerint Jézus gyakran megfordult Jeruzsálemben a jelentős vallási ünnepeken, ahol tettei (jelei) és az azokhoz fűzött magyarázatai nemcsak teológiai vitát, hanem feszültséget is gerjesztettek. Az utolsó csepp a pohárban Lázár feltámasztása volt, amelynek nyomán a nagytanács határozatot hozott „ennek az embernek” a megöléséről. A nagytanács hetvenegy fős testület volt, amelynek mindenkori elnöke a hivatalban lévő főpap volt. Jézus elítéltetésének idején Kajafás töltötte be ezt a tisztséget, akinek Annás volt az apósa. A kor viszonyai között a főpapnak mindig nagyon pragmatikus viszonyban kellett állnia a római hatalom képviselőivel. Kajafás (eredeti nevén József) nagyon ügyes politikus lehetett, hiszen tizennyolc éven át megőrizte hivatalát. A testület három meghatározó frakcióból

26 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

BÁN BÉLA A szerző bajai lelkipásztor, bács-kiskunsági esperes

„

Az evangéliumok finom utalásai arról tanúskodnak, hogy Jézus nyilvános szolgálata elindulása után rövid időn belül fölkeltette a zsidó hatóság érdeklődését. János evangéliuma szerint Jézus gyakran megfordult Jeruzsálemben a jelentős vallási ünnepeken, ahol tettei (jelei) és az azokhoz fűzött magyarázatai nemcsak teológiai vitát, hanem feszültséget is gerjesztettek. Az utolsó csepp a pohárban Lázár feltámasztása volt, amelynek nyomán a nagytanács határozatot hozott »ennek az embernek« a megöléséről.

”

állt. A legbefolyásosabb csoport a főpapi családhoz tartozók, az úgynevezett szadduceusok voltak. Utánuk a tórajogászok csoportja említhető, akiket sokszor a farizeus névvel illetnek. És harmadsorban volt az úgynevezett vének közössége, akik a korabeli előkelőségekből verbuválódtak. Megkerülhetetlen a kérdés, milyen indítékok és tényezők vezettek el Jézus halálba küldésének határozatáig. A farizeusokkal kapcsolatban szinte biztosan törvényértelmezési viták állhattak a háttérben. Ezek között visszatérő probléma lehetett az, ahogy Jézus megélte, illetve értelmezte a szombatnapot. Megemlíthető még a rituális tisztaság kérdése is. A szadduceus párt, pontosabban a főpapi családok érdekkörében lévő „templomi üzemeltetés” szintén kritikus témává válhatott. A jézusi templomtisztítás bizonyosan irritálta azokat, akiknek pénzügyi érdekük volt a zavartalan ügymenet. De amire Kajafás egyértelmű utalást tett Jézus ügyének tárgyalásakor (Jn 11,50), azok a hatalmi szempontok. A főpap véleménye szerint Jézus személye, illetve mozgalma kihívhatja a rómaiak katonai, politikai közbelépését, ami veszélyeztetheti a nagytanács hatalmát. Operatív szempontból Jézus félreállítása nemcsak a népet mentené meg, hanem a nagytanács befolyását is – legalábbis Kajafás szerint. Az eddigiek mellett bizonyosan igen jelentős szerepe volt a Jézus elleni vádpontok sorában annak, hogy „ámítónak, a nép félrevezetőjének” állították be. A hatalom emberei egyszerűen csalónak titulálták Jézust. A nagytanács tagjai azonban tévedtek. Igaz, hogy Jézus meghalt a kereszten, de kiontott vére „sok népeket megment és életre vezet”. A maguk hatalmát még egy darabig érvényesíteni tudták, de Kr. u. 70-től minden pozíciójuk semmivé lett. Az elítélt és megfeszített Krisztus hitünk szerint Úr mindenek felett. Ellenségei csak az ő dicsőségének árnyékában szemlélhetők. Az utolsó szó pedig a Föltámadotté: „…én élek, és ti is élni fogtok.”  OLVASANDÓ:

Jn 11,50–52

| INTERJÚ |

Isten szolgálatában Közel hét évig vezette a Reformátusok Lapja Ige mellett rovatát, aktív éveiben kis és nagyobb gyülekezetekben volt lelkipásztor, JEZSOVICZKI közben esperes lett. Nyugalmazása után NOÉMI sem pihent meg: a kétezres években több mint kétezer szolgálatot végzett, írásaival mind a mai napig találkozhatnak az olvasók a lap hasábjain. Kovács Mihállyal változatos, küzdelmekkel és áldásokkal teli életútjáról beszélgettünk. 1929-ben született Kelenföldön, és számos állomás, szolgálati hely után most újra ott lakik. Hogyan tudná összefoglalni az ide vezető, hosszú utat? Teológuskoromban a Ráday utcai kollégiumban laktam, mert bár budapesti voltam, így jobban át tudtam élni az akkori idők közösségét. 1953-ban végeztem, egy évvel később, mint kellett volna. Akkoriban sokan kaptak tuberkulózist – habár elkezdték alkalmazni a védőoltást, mégis megbetegedtem az egyik teológustársammal együtt. Közel egy évet töltöttem szanatóriumban, így később tudtam csak befejezni a tanulmányaimat, mégis csodának tartom mindezt, ugyanis ha idejében végeztem volna, nem

kaptam volna állást. 1952-ben sok vallásoktató és lelkész maradt munka nélkül, az akkor végzetteket sem tudták elhelyezni, engem viszont egy évvel később már igen. Voltam segédlelkész Ercsiben, Cecén, az első önálló szolgálati helyem pedig Martonvásáron volt. Onnan kerültem 1966-ban Zuglóba, ahol 1975-ig szolgáltam, abban az évben hívott meg lelkipásztorának a külső-kelenföldi gyülekezet. Ott új templomot építettünk, amelynek az átadása életem egyik legkiemelkedőbb pillanata volt. Ezután visszahívtak Zuglóba, ahol 1983-tól 2000-ig, a nyugdíjazásomig szolgáltam. Voltam számvevő a Budapest-Déli és főjegyző a Budapest-Északi Egyházmegyében, jegyző a Dunamelléki Egyházkerületben, majd 1995-ben esperessé és zsinati taggá választottak. A nyugdíjazással sem ritkultak meg a feladatai. Negyvenhét év után mentem nyugdíjba 2000-ben, azután a Reformátusok Lapjánál dolgoztam korrektorként és olvasószerkesztőként, 2002-től hét éven át vezettem az Ige mellett rovatot, és a mai napig is jelennek meg írásaim a lapban. Sokszor helyettesítettem a lelkipásztorokat például Érdligeten, Pestújhelyen, Rákosfalván, Zuglóban, a Kálvin János Idősek Otthonában. Oda például egy alkalommal elhívtak helyettesíteni, aztán 2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 27

| INTERJÚ |

újabb szolgálatra kértek fel, végül öt év lett belőle, de a mai napig is megkeresnek, és ha tudok, megyek. A zuglói gyülekezetben többször tartok istentiszteletet, úrvacsorát osztok. Az ötödik unokánk a hatból most fog ott konfirmálni. A zene szeretete a fiunkra és az ő fiaira is öröklődött, az unokáink is hegedülnek. A leányunk fiai közül az egyik orvos, a másik informatikus mérnök, a harmadik vegyész tanársegéd lett, van kire büszkének lennünk. Nemcsak az ünnepeken, hanem minden szombaton együtt vagyunk nálunk – ezért is hálásak vagyunk Istennek. Írásai és prédikációi tele vannak fiatalos energiával, sok képet használ, történeteket oszt meg az olvasókkal és a hallgatókkal. Hogyan készül ezekre a szolgálatokra? Ebben a korban már nem úgy megy, hogy este lefekszem és reggelig alszom, hanem sokszor felébredek éjjel. Ilyenkor eszembe jut néhány cikkhez való gondolat, amelyeket le is jegyzek. A prédikációim is le vannak írva, még fiatalabb koromból is eltettem belőlük. Előfordul, hogy többször beszélek ugyanarról az igéről, de nem úgy készülök egy-egy igehirdetésre, hogy fogom a régit, és átalakítom, hanem leülök és újat írok. Amikor lezajlott a szolgálat, akkor kezdek keresgélni: megpróbálom összehasonlítani a régit az újjal, és sokszor arra gondolok, vajon ez vagy az akkor miért nem jutott eszembe. Ilyenkor megszólal egy hang bennem: de neked hetvenévesnek vagy nyolcvanévesnek kellett lenned ahhoz, hogy ezt le tudd írni, el tudd mondani. Martonvásáron történt, hogy az egyik presbiter abban a pillanatban elaludt, amint leült az istentiszteleten. Engem ez roppantul zavart, még önmagamat is megkérdőjeleztem: milyen igehirdető az, akinek már az első szavainál elalszanak? Tudni kell mindehhez, hogy az egész község jóformán mindig távol volt, mert Budapestre jártak be dolgozni, kevesen voltak a helyben földet művelők. Elmentem a presbiterhez, aki elmesélte az életét, hogy hajnali háromkor kel, öt órakor indul Budapestre, hatkor kezdi a munkát. Késő délután ér haza, néhány órát alszik, majd kezdődik minden elölről. Ezt hallva megértettem, hogy nem én vagyok a hibás, ő ott pihent vasárnap a templomban. A lelkészek általában játszanak hangszeren, többnyire harmóniumon, de ön arról is ismert, hogy hegedül. Mindig lelkipásztornak készült, vagy voltak tervei a zenei pályán is? A Lónyay utcai gimnáziumba jártam, emellett tanultam hegedülni. 1944-ben jelentkeztem a Nemzeti Zenedébe, amely a Zeneakadémiára készített volna elő. Arra nem gondoltam, hogy szólista legyek, de zenekarban és hegedűtanárként el tudtam volna képzelni a pályámat. Ez volt a célom, de akkor jöttek a harci események Budapesten, és emiatt nem tartották meg az órákat. Majd az év végén a családunknak a házbeliekkel együtt le kellett vonulnia az óvóhelyre, amely januárban egy robbanás miatt beomlott, sok embert temetve maga alá, közöttük az édesapámat is. Én csodával határos módon sértetlenül kerültem elő a romok közül. Otthon nélkül marad28 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

tunk édesanyámmal, sokat nélkülöztünk, a zenei tanulmányaimat sem tudtam folytatni, de a megmenekülésemet Isten csodájának tekintettem, és megerősödött bennem a gondolat, hogy a további életemet Isten szolgálatába állítom, és lelkipásztor szeretnék lenni. A hegedűtanítás végül mégis megadatott: Martonvásárról jártam fel Budapestre zenét tanulni, majd megkaptam a zeneoktatói működési engedélyt, így a lelkészi fizetésem kiegészítésére hegedűórákat tartottam gyerekeknek. Nagyon kicsi gyülekezet volt a martonvásári, vasárnap több szórványban is kellett istentiszteletet tartanom, de hét közben volt szabadidőm. Nagy segítség volt akkor ez a tanítás a megélhetésünkhöz. Hatvanhárom éve házasok feleségével, Zsuzsannával. Hol ismerkedtek meg? A kelenföldi gyülekezet ifjúságába tartoztunk mindketten, ott ismertük meg egymást, 1956-ban házasodtunk össze. Akkoriban egy lelkész feleségének nem volt egyszerű munkát találnia, de Isten mindig gondoskodott róla. Martonvásáron a gyermekotthon iskolájában tanított, Budapesten napközis tanár, 1989-től pedig – már nyugdíjasként – hitoktató volt Zuglóban. Amikor már lehetett, elkezdtük a hitoktatást tizenkét iskolában. Nehéz időket éltünk meg együtt, és nem tudok eléggé hálát adni Istennek, hogy mindkettőnknek megadta az egészséget időskorunkban is. A barátaimon, kortársaimon látom, hogy kilencven év felé hogyan épülnek le emberek. Nekem a fülemen mutatkozik meg a kor, mert nehezebben hallok, de az életkoromhoz képest jól vagyok. Ez kegyelmi idő. Az első perctől kezdve kegyelmi időben élünk, de időskorban különösképpen. Hosszú szolgálata alatt volt olyan visszajelzés, amelyre szívesen emlékezik vissza? A martonvásári lelkipásztorságom alatt történt. A gyülekezethez tartozott Ráckeresztúr, Tárnok és a két falu közötti tanyák is, én pedig biciklivel jártam a vidéket, házaknál tartottuk az áhítatokat. Aznap nagyon rossz volt az idő, nekem pedig kissé megingott a hivatástudatom, gondoltam, most kivételesen nem megyek, majd utólag kimentem magamat. Ebben viaskodtam, aztán egyszer csak győzött bennem az érzés, hogy ez képtelenség. Felültem a biciklire, és elmentem megtartani az áhítatot. Amikor beléptem, megdöbbenve láttam, hogy mintegy húszan vannak ott. Ennyien még soha nem voltunk. Ha akkor én emberi gyengeségből nem megyek ki, akkor nemcsak ők veszítenek, hanem én is veszítettem volna. Nagyon áldott együttlét volt, és az egyik bajuszos bácsi pedig azt mondta nekem: „Köszönjük, tiszteletes úr, hogy ebben a rossz időben eljött.” Ez a köszönet nekem akkor aranyat ért.

| INTERJÚ |

„Előfordul, hogy többször beszélek ugyanarról az igéről, de nem úgy készülök egy-egy igehirdetésre, hogy fogom a régit, és átalakítom, hanem leülök és újat írok. Amikor lezajlott a szolgálat, akkor megpróbálom összehasonlítani a régit az újjal, és sokszor arra gondolok, vajon ez vagy az akkor miért nem jutott eszembe.” Sok helyre hívják prédikálni vagy áhítatot tartani – ezek közül melyik gyülekezetet érzi a sajátjának? Erre azt szoktam mondani, hogy három gyülekezetem van: Zugló, Külső- Kelenföld és a Kálvin János Idősek Otthona. Ezeket szoktuk felváltva látogatni, és van még két közösség, ahová mindig hívnak: a pesterzsébet-Klapka téri, amelynek most új temploma épült, és az újpest-újvárosi, bár oda ritkábban jutunk el. Zuglóba a feleségem jár gyakrabban, a keddi női bibliaórákon szokott részt venni. A fiunk ott orgonál és presbiter is, az unokáink már pólyás baba koruk óta a gyülekezetbe járnak, élő kapcsolatunk van a közösséggel. Közeledik a húsvét. Mire biztatná az olvasókat az ünneppel kapcsolatosan? Arra, hogy a nagypénteket mindig ünnepeljék együtt a húsvéttal, és a húsvétot a nagypéntekkel. A ma emberének az egyik nagy kísértése, hogy a kettőt különválasztja. Sok református számára a nagypéntekkel fejeződik be Jézus élete, vértanúnak, hősnek képzelik el, és a húsvét, a feltámadás öröme elmarad. A világ pedig a húsvétot ünnepli nagypéntek nélkül, a hagyomány, a népszokások kerültek az előtérbe. A húsvétot és a nagypénteket nem szabad szétválasztani, mert a kettő szorosan egybetartozik. Jézus életében ez nyilvánvalóvá lett, a mi életünkben pedig

ígéretünk van a feltámadásra, és az a bizonyosságunk, amit a Bibliában erről olvashatunk: „Én élek, és ti is élni fogtok.” Ez az ige János evangéliumából legyen az eligazító szó az olvasóknak és az ünneplőknek. Volt olyan ismerősöm, aki nagypénteken elment a templomba, rendezte az egyházzal kapcsolatos dolgait, aztán talán még karácsonykor ment istentiszteletre, de semmi több. Úgy vélte, hogy Jézus történelmi személy volt, aki, mint sokan az évezredek során, mártírhalált halt. Sajnos ilyen történelemcentrikus a mai felfogás, ezért fontos, hogy tegyük helyére a dolgokat. Hogyan ünnepli a hamarosan elérkező kilencvenedik születésnapját? Amikor a zuglói gyülekezet százhuszonöt éves lett, megjelentették a rövid életrajzomat, most pedig a születésnapom alkalmából kiadják huszonhét prédikációmat az ott eltöltött huszonhét évre emlékezve. Kettős öröm ért, mert emellett a Kálvin Kiadó a Reformátusok Lapjában megjelent írásaimat adja közre. Nagyon szép életutat tudhatok magam mögött. A summája pedig az, hogy amire nem is gondoltam volna, Isten azt teljesítette be az életemben. Nem erre a pályára készültem, mégis lelkipásztor lettem. Hiszem, hogy nincsenek véletlenek: Isten mindvégig velem volt, és egész életemen át vezetett.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 29

| HÚSVÉT |

A názáreti Jézus, a zsidók királya Pilátus számára több kihallgatás után teljesen világossá vált, hogy Jézus ártatlan, csak irigységből akarják megfeszíttetni (Mk 15,10). A királyság kérdését azonban nem tudta lezárni. Egyfelől Jézus maga jelentette ki előtte, hogy ő nem földi király (Jn 18,36), másfelől felesége üzenete után még rejtélyesebbnek látta különös foglyát (Mt 27,19), akit ő maga is többször nevezett királynak vádlói előtt. Végül aztán engedett a politikai zsarolásnak: halálra adta Jézust. Pilátusnak a címben idézett keresztfelirata máig erős üzenet a helytartó tragédiájáról, Isten akaratáról, az Úr királyi személyéről és az eljövendő dolgokról. A felirat Pilátus tehetetlenségének és tragédiájának dokumentuma. A főpapok politikai játsz­mába kényszerítették: józan ítélete ellenére engedett a megfélemlítésnek, mert megijedt a feljelentéstől. Így a feliratos fatábla szövege először is bosszúálló irattá lett. A megzsarolt helytartó így kívánt elégtételt venni a sarokba szorítottság szégyenéért: kigúnyolta Izráel messiási reménységét. Mindez azt igazolja, hogy aki nem tud vagy nem akar idejében dönteni, azt el fogják dönteni (Gyökössy). Pilátusnak nem maradt már más lehetősége a visszavágásra, mint a csökönyös gúnyolódás és a kicsinyes bosszú. Pilátus felirata azonban bizonyságtétel is Isten akaratáról. A helytartó pogány prófétává lett a passió történetében. Ahogy Kajafás is, tudta nélkül, igazat szólva jövendölte meg Jézus halálát, úgy írt le örök prófétai igazságot Pilátus is: Jézus valóban a zsidók királya. Jézus szerint a római tisztségviselő is felülről kapta a hatalmát (Jn 19,11), ezért a tábla szövegét megíró kezét is Isten fogta, hogy még a názáreti szóra vonatkozó prófécia sem maradhatott ki (Mt 2,23). Jézus valóban népe királyaként született, és királyként is kellett meghalnia. Már a keleti bölcsek is királytisztelésre jöttek Betlehembe. Nátánaél pedig már Jézus első szavából is megértette, hogy az Úr nem más, mint Izráel királya. Jézust virágvasár-

30 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

TATAI ISTVÁN A szerző hatvani lelkipásztor

„

Pilátus tudtán kívül is a lehető leghatásosabb módját választotta annak, hogy mindenkihez eljusson Jézus személyének üzenete. A héber nyelv a vallásos szent nyelv. A görögöt köznyelvként mindenhol beszélték. A latin pedig Róma politikai nyelve volt. Isten úgy akarta, hogy mindenki a saját nyelvén olvashassa: Jézus valóban király.

”

nap is királyként köszöntötték (Lk 19,38), az Úr pedig ezt a címet soha nem utasította el, sőt még a nagytanács előtt is a felhőkön eljövendő messiás-királyról szólt (Mt 26,64). Pilátus felirata hatásos missziós transzparens lett. A tartalom háromnyelvűsége példa marad az evangélium hirdetésének módjára és tartalmára nézve is. Spurgeon megfogalmazásában: Isten a kereszt üzenetét a nemzetközi sajtónak adta át. Pilátus tudtán kívül is a lehető leghatásosabb módját választotta annak, hogy mindenkihez eljusson Jézus személyének üzenete. A héber nyelv a vallásos szent nyelv. A görögöt köznyelvként mindenhol beszélték. A latin pedig Róma politikai nyelve volt. Isten úgy akarta, hogy mindenki a saját nyelvén olvashassa: Jézus valóban király. Pilátus feliratában igen erős üzenet volt, amely előbb hatott, mint az első keresztyén igehirdetés. Az egyik lator ezt kérte a haldokló Jézustól: emlékezz meg rólam, ha eljössz királyságodban. Számára ez már nem gúnyirat volt, hanem megmentő és reményteljes igévé lett. Nem véletlen, hogy Jézus azonnal paradicsomi, örök életet ígért neki. Őt követte a százados hitvallása, aztán még sokan az évszázadok során, akik Jézust királyként fogadták be szívükbe. Pilátus felirata eszkatologikus felirat is volt. Az eljövendő Úr Dávid fia, Izráel trónjának örököse! A Jelenések könyve, de az Úr saját szavai szerint is: Jézus egy napon elfoglalja majd hatalmának trónját (Mt 25,31). Akkor nem lesz már sem irigység, sem gúnyolódás körülötte. Az Úr lesz a király az egész földön. Izráel trónjára Jézus fog ülni, és ő ítél mindeneket, így még Pilátust is. Akkor majd sokan így köszöntik: áldott, aki jön az Úr nevében (Jel 1,7–8; Lk 13,35)! Pilátus tehát tudtán kívül az örök igazságot írta le, amelyet sem ő, sem mások nem vonhattak vissza: a názáreti Jézus a zsidók királya. Ő a királyok királya és uraknak ura, uralkodásának nem lesz vége (Ézs 9,6).  OLVASANDÓ:

Jn 19,19–21

| REFORMÁTUS ÉLET |

Szeretetből és hitből építkeznek Aszódon HEGEDŰS BENCE

Családias légkör, összetartás, növekvő hit és szeretet – ezek mind jellemzők a formálódó aszódi gyülekezetre. A közösség nemrég az önállóvá válás hosszú útjára lépett: tavaly az új parókiáért és a gyülekezeti teremért adhattak hálát, néhány év múlva pedig lehet, hogy templomszentelést tartanak a Pest megyei településen.

Szikrázó napsütésben érkezünk meg az aszódi művelődési központhoz. Vasárnap van, a közintézmény mégsem kihalt, istentiszteletre készülnek a helyi reformátusok. Sorra gördülnek be a parkolóba az autók, gyermekes családok, idősebb házaspárok és nyugdíjasok sorjáznak befelé. Rápolty Dávid exmis�szus lelkipásztor üdvözöl bennünket, együtt megyünk fel az első emeleti nagyterembe, ahol már készülődnek a hívek az úrvacsorás istentisztelethez. A szorgos kezek pillanatok alatt templomot varázsolnak a zeneiskolaként működő helyiségből, mindenki teszi a dolgát: az asszonyok fehér terítővel takarják le a dobogón álló asztalt, majd felkerülnek rá a sákramentumok is. Közben a férfiak a székeket rendezgetik, a gyerekek az énekjelző táblához válogatják a számokat. Kilenc órára minden készen áll, a terem is szinte megtelik.

GYÜLEKEZETTÉ VÁLÁS Aszódon a reformáció kora óta élnek reformátusok, de alacsony létszámuk miatt mindig is a közeli Hévízgyörkhöz tartoztak. Istentiszteleteiket a városban gimnáziumot is működtető evangélikusok templomában tartották, havonta egy-két alkalommal. Rápolty Dávid szerint emiatt a közösségnek nem volt valódi gyülekezettudata. A kétezres évek elején került Hévízgyörkre Szabó Zoltán lelkipásztor, akinek odaérkezése mindent megváltoztatott. Abban az időben kezdtek ugyanis az evangélikus templom felújításába, így a maroknyi református hívő nem tarthatta meg ott vasárnapi istentiszteletét. – Ekkor került át a művelődési házba az alkalom. Szabó tiszteletes fogalmazta meg, hogy akkor vált valódi gyülekezetté az aszódi, amikor kijött a templomból – mondja az exmisszus. Attól kezdve fél 9 helyett 9 órakor kezdődött az istentisztelet, és már nem havi két, hanem négy alkalmat tartottak. A döntés jónak bizonyult, a közösség elkezdett megerősödni. – Egyre többen jöttek az istentiszteletre, sorra kapcsolódtak be a családok a formálódó gyülekezet életébe – idézi fel Rápolty Dávid. Szabó Zoltán munkáját később az aszódi gyökerekkel rendelkező Barthos Gergely vette át. – Negyedéves teológus voltam, amikor Szabó tiszteletes megkeresett, hogy besegítenék-e az aszódi szolgálatba. Örömmel vállaltam, lényegében hazajöttem lelkésznek, és ez jó érzéssel töltött el – emlékezik 2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 31

| REFORMÁTUS ÉLET |

vissza szolgálatának kezdetére Barthos Gergely. Ő 2008-tól lett önálló lelkipásztora Hévízgyörknek és a hozzá tartozó csaknem húsz településnek.

AZ ÖNÁLLÓSÁG FELÉ VEZETŐ ÚTON – Elég korán beláttam: bármennyire kötődöm is az aszódiakhoz, továbblépésük és előrejutásuk feltétele, hogy saját lelkészük legyen. Sokat és hosszú időn keresztül imádkoztunk, hogy Isten utat mutasson e tekintetben. Nyilvánvaló volt, hogy olyan lelkipásztorra van szükség, aki hitében azt a világos vonalat képviseli, amelyet az itteniek is megszoktak, másrészt tud mit kezdeni az épülő közösséggel. Ehhez missziós lelkület is szükséges – sorolja a lelkipásztor. Így került a képbe a Rápolty lelkészházaspár, akik eleinte Budapestről jártak szolgálni Aszódra. 2017 őszén izgalmas időszak következett az aszódi reformátusok életében. – Amikor Dávidot és családját lassan megismerte és elfogadta a közösség, akkor a gyülekezetben és bennem is megérett a gondolat, hogy valamit lépjünk – mondja Barthos Gergely. Hiszi, hogy Isten állt akkori vakmerő döntése mögött, mert magától biztosan nem merte volna megtenni azt a bizonyos következő lépést. – Utólag visszaolvastam a Bogárdi Szabó István püspök úrnak írt levelemet. Azt írtam 2017 szeptemberében, hogy szeretnénk kérni Rápolty Dávid hatodéves teológust a hévízgyörki gyülekezetbe, ám a mai napig nem értem, hogyan mertem leírni azt, hogy a lakhatását és ösztöndíj-kiegészítését biztosítjuk. Ez nem hirtelen elhatározott döntés volt. Meggyőződésem volt akkor, hogy Isten ezt rendezni fogja – idézi fel. A Rápolty házaspár érkezése után új alkalmak indultak, a régiek megerősödtek, a közösségi élet felpezsdült. Az aszódiak érzik, hogy saját lelkipásztoruk van, aki helyben lakik, odafigyel rájuk és számon tartja dolgaikat. A település idén januártól bekerült a Dunamelléki Egyházkerület gyülekezetplántálási programjába, a plántáló a hévízgyörki gyülekezet, a plántálást pedig Rápolty Dávid végzi exmisszusként. – Ugyanakkor gyakorlatilag minden tekintetben függetlenül működik az anyaegyházközségtől. Már a kezdetektől igyekeztem minél inkább az önállóság felé terelni az aszódiakat. Úgy látom, ez jól ment – véli Barthos Gergely. Mint mondja, három évig biztosan tart majd a program, utána lesz majd realitása az önálló egyházközséggé válásnak. – Ha a jelenlegi ütemben fejlődik tovább az aszódi közösség, akkor addigra teljesen készen áll majd az önállósodásra – jelenti ki a lelkipásztor. 32 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

A gyülekezeti ebédhez a hozzávalókat mindig adakozásból vásárolják. Manyi néni a mostani ebédhez hat kiló húst rántott ki és négy kiló rizst főzött meg. A következő közösségi beruházás a gyülekezeti terem konyhájának kialakítása lesz.

DOHOS GARÁZSBÓL GYÜLEKEZETI TEREM Barthos Gergely szerint Isten áldása kísérte és kíséri most is az aszódi reformátusokat. – Csodálatos volt megtapasztalni, ahogy Isten rendezte az eseményeket. Nem arról volt szó, hogy minden egyből az ölünkbe hullott volna, hanem mindent idejében, úgy és akkor adott, amikor kellett. Isten sokkal jobban tudta, mikor mire van szükség – vallja. A Rápolty család Aszódra költözésének már csak egyetlen akadálya volt: a parókia hiánya. A gyülekezet borítékos adakozásba kezdett, és egyetlen év alatt több mint hárommillió forintot gyűjtöttek össze. Ebből, illetve az egyházkerület támogatásából sikerült megvásárolniuk egy családi házat és a mellette fekvő üres telket Aszód festői részén. – Először a főtérnél néztünk egy épületet. Központi helyen volt, de a bejáráskor Nyilas Zoltán András esperes úr bölcsen azt mondta: jó, de el kell gondolkodni a hosszú távú alkalmasságán. Utólag is hálásak vagyunk neki ezért – emlékezik vissza Rápolty Dávid. A végül megvásárolt családi házat felújították, az olajos-dohos garázsból gyülekezeti termet alakítottak ki, amely helyet ad a rétegalkalmaknak, közös ebédeknek, szeretetvendégségeknek. – Jó volt látni, ahogy az apák tanították a gyereküket vakolni, betont keverni, a lapátot megfogni. A lelki épülés mellett ott olyan dolgokat is megtanultak a gyerekek, amelyeket máshol nem. Az elmúlt nyáron nagyon ritka volt

| REFORMÁTUS ÉLET |

A művelődési házban tartott istentiszteleteken tavaly ősz óta a tizenhét éves Bán Botond kántorizál. Virtuóz módon játszik zongorán, noha csak mintegy másfél éve foglalkozik elmélyültebben a hangszerrel. Istentisztelet után gyakran marad ott a billentyűk mögött, és rövid koncerttel szórakoztatja a távozókat.

az olyan szombat, amikor nem voltunk itt, és ne csináltunk volna valamit közösen egy délelőtt folyamán – teszi hozzá. Az elkészült parókiáért és gyülekezeti házért tavaly ősszel tartottak hálaadó istentiszteletet. A parókia mellett fekvő, a Galga-patak völgyére néző telket azért vásárolták meg, hogy oda később templomot építhessenek. – Püspök úr kérte, hogy vázoljunk fel neki egy tervet arról, mikorra, mit, mennyiért szeretnénk megvalósítani. A dokumentum még készül, de már keressük azt a szakembert, aki az igényeinknek megfelelő épületet tervezne nekünk – tájékoztat Rápolty Dávid. Bár még nem vetették papírra, de terveikben egy száz-százhúsz személyes templom szerepel, több közösségi térrel, baba-mama szobával, gyerekszobával, ifiteremmel és a későbbi bővítés lehetőségével. Ha Isten továbbra is így gazdagítja a gyülekezetet, akkor akár négy-öt éven belül állhatnak a templom falai.

AZ ÉTELÉRT, AZ ITALÉRT LÉGY ÁLDOTT, JÓ ATYÁNK Miközben beszélgetünk, megcsörren a lelkész telefonja – Manyi néni üzeni, hogy elkészült az ebéd. Aszódon minden úrvacsorás istentisztelet után közös ebédet tartanak az új gyülekezeti teremben, a főzést pedig általában egy-egy asszony vállalja magára. Tellér Zoltánné Manyi néni a helyi evangélikus gimnázium konyháján dolgozik, az ebéd is ott készült. A teremben felállított, fehér abrosszal terített asztalokon párizsi bundás rántott csirkemell és rizibizi illatozik, egy kisebb asz-

talt pedig roskadásig pakoltak finomabbnál finomabb süteményekkel, amelyeket a közösség tagjai hoztak. A gyülekezeti ház ablakait fényképek díszítik, amelyeken az elmúlt évek eseményei köszönnek vissza: az építkezés, a közös alkalmak, a kirándulások, köztük a Tisza-tavi evezés. Idén Erdélybe terveznek kirándulást, amelyre már több mint ötvenen jelentkeztek. Az ebédet közös énekléssel kezdjük, majd arról faggatjuk Manyi nénit, hogyan érzi magát az aszódi reformátusok között. Mint mondja, egy ökumenikus közösségben tért meg, és Barthos Gergely hívogató szavára csatlakozott negyedmagával a formálódó gyülekezethez. – Ez lett a családunk. Együtt megyünk kirándulni, most együtt megyünk majd Erdélybe is. Ha valakinek baja van, segítünk egymásnak. Vagy például ha kisbaba születik, egy-két hétig mi visszük az ebédet. Összetartó társaság, valódi család, jó együtt lenni velük – magyarázza.

MÁR EZ IS CSODA Pénzesné Győr Enikő és férje, Pénzes Szabolcs tíz éve költöztek Aszódra, mindketten Erdélyből származnak. Enikő, aki a helyi evangélikus iskolában tanít angolt, úgy látja, megerősödést ad a gyülekezetnek az önállósodási törekvés. Elképzelhetőnek tartja, hogy akad, akit megijeszt ez a gondolat, de szerinte a többség várakozással tekint az elkövetkező időszakra és sokat imádkozik. – Azt is csodának tartom, hogy egyáltalán idáig eljutottunk – teszi hozzá Szabolcs, aki adjunktusként dolgozik a Károli Gáspár Református Egyetem Régi és Klasszikus Magyar Irodalmi Tanszékén. – Pár éve elképzelhetetlen lett volna, hogy lesz gyülekezeti termünk és parókiánk. A közös cél erősen motivál minket – folytatja. Szerinte az aszódi reformátusság megmaradásának egyik kulcsa, hogy gyermekeik a településen maradnak-e. – Azt látom, hogy itt most nagyon erős a mag, a mi negyvenes évei elején járó korosztályunk. De mi lesz tizenöt-húsz év múlva, amikor már mi leszünk az idősek? – teszi fel a kérdést.

JÉZUS HÍVOGAT – Lelkészi szolgálatomat alapvetően meghatározza Charles Haddon Spurgeon angol prédikátor egyik gondolata, miszerint ha Krisztus hirdettetik, akkor ő fogja hívni az övéit a gyülekezetbe. Nekem újra és újra tudatosítanom kell magamban, hogy az elsődleges és legfontosabb feladatom a Krisztus hirdetése. Hálás lehetek, mert megtapasztalhattam, hogy valóban így van. Nekem tényleg nem a praktikákat kell keresni, hogyan tudnék még több embert behívni, hanem Krisztust hirdetem, ő hívogat. Nem marketingesnek kell lennem, hanem lelkésznek – vallja Rápolty Dávid.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 33

| HÚSVÉT |

Gúnyoló szavakból evangélium Vajon az Úr Jézus testi szenvedései vagy lelki gyötrelmei voltak-e súlyosabbak? Régi kérdés ez. Az bizonyos, hogy számunkra mindkettő felfoghatatlan súlyú. Az is bizonyos, hogy Urunk szenvedéstörténetében a fizikai bántalmazás és fájdalomokozás mellett mindig megjelenik a lelki bántalmazás is. Ennek különös formája a gúnyolódás és csúfolódás. Gondoljunk bele: Jézus keresztútját és halálát ez az alantas emberi viselkedés szegélyezi! Gúnyolódnak, gyerekes játékot űznek vele a katonák (Mk 15,20), csúfolódnak és káromolják őt az arra menők (Mk 15,29–30). A főpapok az írástudókkal együtt csúfolódnak. Nem állnak ki mások elé, hanem – ahogyan Márk evangélista írja – „maguk között” beszélnek. Ők ebben is képmutatók, „meszelt sírok”, mert ügyelnek a külsőre, de amit mondanak, tele van gonoszsággal és romlottsággal. „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. A Krisztus, Izráel királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk!” – mondják egymásnak már-már győzelmi mámortól átitatva. „Másokat megmentett…” Mit akarnak ők mondani? Észre sem veszik, hogy ezzel elismerik Jézus messiási tetteit, a csodákat, gyógyításokat, emberek megmentését. Állításuk nem erről akar szólni. Amit mondanak, sokkal inkább azon az emberi – vagy inkább sátáni – logikán alapul, amely az ember értékét azon méri, mit tud tenni önmagáért. Ha képes vagy menekülőutat találni, ha ki tudsz bújni ellenségeid szorításából, ha ügyesen meg tudod oldani, hogy neked jó legyen, akkor képes lehetsz másoknak is segíteni. A világ számukra így működött, és, valljuk meg, sokak számára ma is így működik. Az önzés, az énközpontú gondolkodás sok baj és nyomorúság eredője ebben a világban. Jézus nem ezért jött, nem ilyen emberi gondolat szerint végezte szolgálatát. Nem magára gondolt, amikor otthagyta a menny dicsőségét, és eljött a földre. Nem magára gondolt, amikor kereste az elveszettet, felemelte az elesőt, és befogadta

34 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

KÁDÁR FERENC A szerző sátoraljaújhelyi lelkipásztor, főiskolai tanár

„

A főpapok és írástudók gúnyolódni akartak, de szavaikból az evangélium nagy bizonyságtétele lett. Másokat megmentett! Ez Isten igazsága. Ez az egyszülött Fiú váltságmunkájának a foglalata. Nem magát akarta megmenteni. Nem hívott angyali seregeket a saját védelmében, hanem odaadta áldozatul drága életét mindnyájunk vétke miatt és mindnyájunk üdvösségéért.

”

a kitaszítottat. Nem a saját érdekét nézte, amikor nagycsütörtök éjszaka vért verejtékezve döntést hozott: „Atyám, (…) ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lk 22,42) „Másokat megmentett” – ez Jézus Krisztus életének lényege, szolgálatának szent titka. Ezért állt a golgotai kereszt, és ezért nem szállt le arról Urunk, mert mások megmentése – a mi megmentésünk! – máshogyan nem történhetett meg, csak ilyen áron! Péter apostolnál olvassuk: „…nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Pt 1,18–19) „Másokat megmentett…” – a gúnyolódó szavakból evangélium lett! Emlékezzünk: az Ószövetségben Bálák, a móábiták királya hívatta Bálám prófétát, hogy átkozza meg Izráelt. Egyik hegyről a másikra vitte, de Isten nem engedte, hogy Bálám átkot mondjon: csak áldó igék jöttek az ajkára (4Móz,23–24). A kimondott szavak most is más irányt vettek. A főpapok és írástudók gúnyolódni akartak, de szavaikból az evangélium nagy bizonyságtétele lett. Másokat megmentett! Ez Isten igazsága. Ez az egyszülött Fiú váltságmunkájának a foglalata. Nem magát akarta megmenteni. Nem hívott angyali seregeket a saját védelmében, hanem odaadta áldozatul drága életét mindnyájunk vétke miatt és mindnyájunk üdvösségéért. Nem magát mentette, nem szállt le a keresztről, ahogy a csúfolódók várták, hanem mindent elvégzett, hogy lássunk és higgyünk. A teljes váltság, Jézus Krisztus halála és feltámadása a győzelmes keresztyén hit alapja. E hitnek nem árthat a világ gonoszsága és gúnyolódása, mert ez a hit Krisztusra néz, aki mérhetetlen testi és lelki szenvedéseket vállalva, életét odaáldozva másokat megmentett. Áldott legyen ezért!  OLVASANDÓ:

Mk 15,31

| REFORMÁTUS ÉLET |

Nem a sikeres szereplés a fontos A Hernád völgye az ország egyik legreménytelenebb vidékének tűnik. Sok az apró, egyre inkább elnéptelenedő falu, alig van munkalehetőség, kilátástalannak tűnhet az élet. A Mérán HEGEDŰS szolgáló lelkészházaspár azonban azt vallja: „ezen a halódó viMÁRK déken” fel kell rázni az embereket reménytelen állapotukból, és Isten közelébe, a reménységbe kell vezetni őket. Ezt az üzenetet szeretnék átadni április 28-i istentiszteletükön is, amelyet élőben közvetít majd a Kossuth Rádió. Öt gyülekezet hét templommal: előfordul, hogy a legkisebb közösségekben ketten-hárman vannak ott vasárnaponta, és a legnagyobb helyen sincsenek többen harminc-harmincöt főnél. Kusnyír László és felesége, Éva 1991 óta szolgálnak az ország egyik legszegényebb térségében, a Hernád völgyében, ahol többek között számos nagyon szegény roma család is él. Épp a parókia mellett kezdődik az egyik szegregátum – egy arra sétáló, légpuskás cigány férfi hangos áldás, békességgel köszönti a lelkipásztort, amikor a kapuban beszélgetünk. – Jó a kapcsolat – utal mosolyogva a romákkal való viszonyra Kusnyír László. – Segítünk nekik, amiben tudunk, és ehhez hozzá is szoktak az évek során. Hívjuk őket az alkalmakra, de csak ritkán, legfeljebb a karácsonyi, anyák napi műsorra jönnek el – teszi hozzá a felesége. Éva az általuk pásztorolt falvak iskoláiban sok cigány hittanost is tanít, ennek is köszönhető a személyes, jó kapcsolat. – Kamaszkorban azonban eltűnnek a látóterünkből, legközelebb akkor látjuk újra őket, amikor esetleg házasságot kötnek, vagy megkereszteljük a gyerekeiket – magyarázza a lelkésznő. Úgy tapasztalják, hogy a cigányságnak sajátos hitélete van, de azt nagyban befolyásolja, hol kapnak a lelki 2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 35

| REFORMÁTUS ÉLET |

Megtörténhet a csoda, sőt, meg is történik: az egyik kisebb gyülekezetben ma is annyian vannak az istentiszteleten, mint 1991-ben. Isten még az elnéptelenedő abaúji faluban is megszaporítja a népét.

támogatáson túl fizikai segítséget is. – Oda mennek istentiszteletre, ahol minden alkalom után kapnak valamit: élelmiszert, ruhát, anyagi javakat. A mi maréknyi gyülekezeteink azonban ezzel nem tudják felvenni a versenyt – vázolja Éva.

ELKÍSÉRT GYÜLEKEZETEK Apropó maréknyi: öt település, Méra, Szalaszend, Litka, Fulókércs és Szemere tartozik a lelkészházaspárhoz. Litkán tizennégy reformátusról tudnak, közülük ketten épp a közelmúltban kerültek idősek otthonába. Fulókércsen huszonketten, Szemerén huszonnyolcan alkotják a teljes gyülekezetet. Ezeken a helyeken előfordul, hogy egy-egy vasárnap ketten-hárman, jobb esetben tíz-tizenketten vannak jelen. A két nagyobb közösség a mérai, ahol száz főt tartanak nyilván, és a szalaszendi, ahol száznegyvenet. – A kis gyülekezetekben az a dolgunk, hogy a megmaradtakat elkísérjük azon az úton, amilyen irányba a környék falvai tartanak. Érthető, hogy egy-egy elnéptelenedő faluban a gyülekezeti közösség is elfogy. Azonban az utolsó pillanatig ott kell velük lennünk – mondja Kusnyír Lászlóné Éva. Férje hozzáteszi: nem egészen hospice jelleggel értik az utolsó pillanatot. Arról van szó, hogy minden egyes gyülekezeti tag megérdemli, hogy megkapjon mindent, amit egy nagyobb gyülekezetben is megkapna. Amíg van igény a lelkészi munkájukra, addig ott szeretnének lenni. Mint mondják, fel tudnak töltődni az apró közösségekben is. – Ha mindig csak azt látnánk, ami rossz, már rég elhagyhattuk volna a pályát, de Isten mindig hoz elénk kisebb-nagyobb örömöket, amelyek továbbvisznek bennünket – vallja a házaspár. Ha mégis 36 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

csüggednének a létszám miatt, összeadják, hogy egy-egy vasárnap hány lelket bízott rájuk összesen Isten – csaknem annyian vannak így, mint egy városi gyülekezet istentiszteletén. – Valójában sok bízatott ránk – teszi hozzá Kusnyír László. A gyülekezetekhez hét templom tartozik, mindegyiket fel kellene újítani. A mérai, Árpád-kori eredetű épületet a közelmúltban sikerült kívülről restaurálni egy negyvenmilliós pályázat segítségével. Szeretnék belülről is, de arra még nem találták meg a lehetőséget. – Erre is három évtizedet vártunk – jegyzi meg Kusnyír László.

FELRÁZNI A REMÉNYTELENSÉGBŐL Vajon mi lesz ezekkel a falvakkal és gyülekezetekkel tíz,húsz-, ötvenéves távlatban? A Kusnyír házaspár hangsúlyozza, hogy az ő feladatuk a gyülekezet kísérése: emberileg nem sok változásban reménykedhetnek, ők mégis bíznak Istenben. – Megtörténhet a csoda, sőt, meg is történik: az egyik kisebb gyülekezetben ma is annyian vannak az istentiszteleten, mint 1991-ben. Isten még az elnéptelenedő abaúji faluban is megszaporítja a népét – magyarázzák. A nagyobb településeken, például az ezerfős Szalaszenden sokan vannak a gyülekezet perifériáján. – Ezen a halódó vidéken fel kell rázni őket a reménytelen állapotukból, és vissza kell hozni Isten közelébe, a reménységbe – mutat rá Kusnyír Lászlóné Éva. Ez lehet a célja az április 28-i istentiszteletnek is, amelyet élőben közvetít majd a Kossuth Rádió. Akkor Kusnyír László lesz az igehirdető, aki azonban hozzáteszi: – Nem a sikeres

| REFORMÁTUS ÉLET |

lamilyen felsőbb erő – fogalmaz a fiatalember. Gergely április 28-án nem lesz Mérán, így biztosan a Kossuth Rádióban hallgatja majd a közvetítést.

OLYAN A TEMPLOM TÖRTÉNETE, MINT A CSALÁDÉ

szereplés a fontos, hanem az üzenet átadása. A rádió nyilvánossága messze elmarad az Isten előtti felelősségtől, ez az, ami töltetet, reményt és bátorságot ad a rádiós szolgálathoz. A közvetítés alkalmából verset mond a tervek szerint Czentnár Józsefné Ica néni, a mérai gyülekezet presbitere. Számára minden vasárnap fontos, mert, mint mondja, a templomban elfelejtheti a hét gondjait. – Vasárnap jó itt lenni és megérteni, mit akar üzenni Isten – teszi hozzá.

Törökné Orosz Anna azt mondja, neki és a két idősebb fiának életük egyik legszebb napja volt, amikor konfirmáltak. Férje, Török Béla szabadkozva próbálja hárítani beszélgetésünket, hiszen ő katolikus. Aztán kiderül, hogy vasárnaponta mégis a reformátusokhoz jár, mert úgy látja, nem lenne helyes, ha máshol imádkozna, mint ahol a családja többi tagja. Történetüket hallgatva a mérai templom jut eszünkbe: az egykori Árpád-kori katolikus, freskós épület ma már református. ISMERŐS HANG A Török fiúk – Lóri, Zoli és Dani – kis túlzással azt mondják, ők alkotják a gyülekezet fiatalságának a felét. Arról beszélgetünk, hol képzelik el az életüket. Dani szerint a vidéken minden megvan, és újabb munkalehetőségekben is reménykedik, mert épül a Miskolc–Kassa autópálya, amely a falu mellett is elhalad. Kisöccse, Lóri azt mondja, nem tudja, mi lesz tíz év múlva, de abban biztos, hogy később is Mérán szeretne horgászni édesKusnyír László számára nem idegen a rádiós műfaj, például az Európa Rádió apjával és a bátyjaival, ahogy szíve hallgatóinak ismerős lehet a lelkipásztor, aki szerint most is tenné, Zoli azonban évek óta hangja az Útravaló című műsornak. nem tudja elképzelni, hogy tíz év Ezt a református rádiót a Tiszántúli és a múlva is itt éljen. Leginkább MisTiszáninneni Református Egyházkerület kolcon, szellemi foglalkozásúként tartja fenn. A Kossuth Rádióban április 28-án vasárnap, 10 órától hallhatják majd a mérai szeretne elhelyezkedni. istentisztelet közvetítését.

NEM IS REFORMÁTUS A mérai gyülekezetben gyakran tartanak házi istentiszteleteket is. – Ez építi a közösséget és a köztünk lévő szeretetet – véli Dakó Károlyné Mara néni, aki maga is volt már ilyen esemény házigazdája. Már gyermekként is sok ilyen alkalmon vett részt, és ma is fontosnak tartja azokat. Mara néni egyébként az egykori Alsó-Méra lakója, oda szokott istentiszteletre járni. Sokáig ez nem volt természetes számára, csak ünnepnapokon ment el a közösségbe, de ahogy visszaköltözött Mérára, a templomba is újra eljár. – Ott ülök, ahol a nagymamám és az édesanyám ült egykor – teszi hozzá elérzékenyülve. Fia, Gergely azt mondja, ő nem tagja a gyülekezetnek, nem is tartja magát reformátusnak. – Amikor hazajövök Budapestről, mégis szeretek eljönni a templomba, mert megnyugvást ad, és érzem, hogy van ott va-

HÍVTÁK ŐKET MÁSHOVA, DE MARADTAK Nem könnyű a Hernád völgyében élni, sem református lelkészként szolgálni, a Kusnyír házaspár azonban csaknem három évtizede kitart a mérai parókián. Bár hívták őket számos más gyülekezetbe, mindig nemet mondtak. Kusnyír Lászlóné Éva szerint csodálatos érzés, hogy szinte tökéletesen ismeri a gyülekezeteket, azok tagjait. – Akiket korábban én kereszteltem, eskettem, majd keresztelem a gyerekeit, és együtt állunk meg a szüleik sírjánál... Megvan a szépsége annak, hogy örömben és bánatban, a születéstől a halálig kísérünk embereket – mondja a lelkésznő. Mindez értelmet ad a sokszor nehéznek tűnő szolgálatnak. Mindent összevetve a lelkészházaspár úgy látja, jó nekik itt lenni. – Olyan sokan hagyták el falvainkban a süllyedőnek tűnő hajót, ha mi is elmennénk, ki maradna itt? Mi biztos pontként szeretnénk itt állni, és Istenre, a reménységre felmutatni – jelentik ki.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA 2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 37

| HÚSVÉT |

Jézus, a lerombolt és újjáépített templom „Végül előálltak ketten, akik azt állították, hogy Jézus ezt mondta: Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni.” (Mt 26,60–61) „Akik elmentek mellette, fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!” (Mk 15,29–30) Jézus kiűzte az árusokat a templomból. „A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed? Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő azonban testének templomáról beszélt.” (Jn 2,18–21) A tanúktól és megbízóiktól feltételeznünk kell a rosszindulatot és a szándékos félremagyarázást. Jobban hangzik a per során, ha Jézus szájába adják, hogy le akarja rombolni a templomot. A járókelők dühös számonkérése erős csalódottságból fakad. Izráel népe történelmének során, a megpróbáltatások alatt kialakult és megerősödött a halálból új életre való feltámadás gondolata, amely a végítélet idején érkezik, és ott minden átértékelődik. A földön szenvedőknek, igazaknak, engedelmeseknek Isten igazságot szolgáltat, és az örök élet jutalmát adja. Jön a Messiás. Jézus sokak számára reménység volt. Az élő Jézus. Addig, amíg csodás történések vették körül. De mihelyt a megalázás, kín és a kereszthalál a jussa, elfordulnak tőle. Hiszen amíg a végső ítélet küldöttjeként látják és reménykednek benne, addig követni is készek. Izráel dicsőségét várták. Lesz nagy király, királyság, és a rómaiak elbuknak. „Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt.” (Lk 24,21) De csalódnak. Jézus keresztre feszítése az e világi megváltásban reménykedők számára kudarcot jelent. Szavaikkal, gúnyolódásukkal az elvesztett reménységet kérik számon Jézuson. Arról elfelejtkeznek, hogy nem a király és királyság Izráel dicsősége. Hanem Izráel dicsősége maga az Isten, és éppen Jézus Krisztusban ott van közöttük. Amikor Jézus arról szól, hogy a lerombolt templomot három nap alatt megépíti, akkor nem a 38 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

SOÓS SZILÁRD A szerző mocsai lelkipásztor

„

Jézus keresztre feszítése az e világi megváltásban reménykedők számára kudarcot jelent. Szavaikkal, gúnyolódásukkal az elvesztett reménységet kérik számon Jézuson. Arról elfelejtkeznek, hogy nem a király és királyság Izráel dicsősége. Hanem Izráel dicsősége maga az Isten, és éppen Jézus Krisztusban ott van közöttük.

”

templom köveinek elhordásáról és szétgurításáról beszél, hanem az istentiszteletről, amelyet újra kell kezdeni. „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” (Mt 5,17) Az istentisztelet ő maga az engedelmességével. Ő Izráel dicsősége. Nem véletlenül mondjuk, hogy teste megdicsőült, amikor feltámadt. Jézus Krisztusként alávetette magát a létezésnek és így a halálnak, feltámadása a létezés felett aratott győzelmet mutatja: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is éles kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.” (Lk 2,34–35) Az emberek nem tudtak semmit sem kezdeni Jézus evangéliumával. „…a halál az örökkévalóságon kívül esik, tehát a halál az örökkévalóság megragadásának kudarca, megrekedés az idő átmenetiségében. Mint ilyen, a halál személyes fenyegetés mindazok számára, akik az időiséghez kötődnek, és képtelenek meghaladni azt. Számukra az örök élet értelmetlen szimbólum, hiszen nem fogják fel benne az örökkévaló elővételezését. A feltámadás szimbólumával élve azt is mondhatjuk: meghalnak, de nem részesednek feltámadásban.” (Paul Tillich) Mondhatjuk, hogy még nem történt meg a feltámadás, amikor a tanúk és a járókelők a magukét fújják. A tanítványok is elrejtőztek. Csak ők fordulnak úgy Isten felé a reménytelenség ellenére is, hogy akármilyen esetlegesen és akármilyen félelmekkel is, de a reménység negatív öntőmintáját, a hiányát, elveszettségüket emelik oda, betölthetővé válnak. Ők nem elveszettek. Ezt a reménységdeficitet a feltámadás tölti ki megkérdőjelezhetetlenül. Az ő szájukból másképpen fog hangzani, hogy Jézus mégis hagyta teste templomának lerombolását és három nap alatti megépítését. Az evangélium azóta is azok szájában igaz, akik számára Krisztus feltámadása megkérdőjelezhetetlen. OLVASANDÓ:

Mk 15,29–30, Mt 26,60–61

| REFORMÁTUS ÉLET |

Dicsőítsétek az Urat citerával, tízhúrú hárfán! HEGEDŰS BENCE

Alig végeztek az orgonafelújítással a debreceni Kistemplomban, hamarosan újra állványoznak, mert indul a külső-belső felújítás. A különleges múltú épületről, az ország egyik legszebb orgonájáról a gyülekezet két lelkipásztorával és a közösség tagjaival beszélgettünk a helyszínen.

egyházak önkormányzatát tiltó császári-királyi rendelet ellen. A hagyomány szerint a császári megbízott a közgyűlés előtt állva jelentette ki, hogy „A gyűlést a király nevében betiltom!”, amire Balogh Péter, a város püspöke teljes nyugodtsággal azt felelte: „Én pedig az Isten nevében megnyitom!” A többször átépített templom legrégebbi, eredetiben megmaradt berendezése a karzat, amely a cívisvárosban működő céhek adományából épült 1758-ban. A szószék szintén az 1700-as évekből származik, a szószékkorona 1790-ben készült. Szakács György nehezen talál szavakat arra, milyen érzés ebben a templomban szolgálni. 2012-es beiktatásán vette észre, hogy a szószék kosárrészének aljában két lábnyom alakú bemélyedés található a deszkákon. – Azoknak a híres prédikátoroknak és lelkészeknek a lábnyomai ezek, akik előttem szolgáltak a Kistemplomban, például Kossuth papja, Könyves Tóth Mihály – mondja Szakács György, és hozzáteszi: Kossuth annak idején azon a parókián aludt, amelyet most ő használ. Sajnos a korábbi lelkészek lábnyomai jelenleg nem láthatók, mert padlószőnyeg fedi a szószék lépcsősorát és a padozatot is.

A templom melletti kis utcában találkozunk Szakács Györggyel, a Debrecen-Kistemplom-Ispotályi Református Egyházközség vezető lelkészével. Mellettünk magasodik a Kistemplom a csonka tornyával, amely 1907-ben vesztette el hagymakupoláját egy szélviharban. Padjaiban ezerkétszázan is elférnek, a „kis” jelzőt csak a debreceni főtéren álló Nagytemplom miatt kapta az épület. A templomot háromszáz évvel ezelőtt kezdték el építeni, miután egy tűzben megsemmisült fából készült elődje. Hogy mióta áll már református gyülekezeti otthon a jelenlegi Piac utca és Széchenyi utca sarkán, nem tudni biztosan, de a közösség első úrasztali terítője 1606-ban készült, legidősebb ötvöstárgya egy 1628-as kenyérosztó tányér, és A KISTEMPLOM féltve őriznek egy 1630-as évekre datált NAGY ORGONÁJA boroskannát is. A lelkészi hivatalban találkozunk MarAz orgonaépítés gondolata több mint kóné Bordás Anitával, aki egy személyszázötven évvel a templom elkészülte ben presbiter, harangozó, és övé az elután merült fel először a gyülekezetben. járói munkakör is. Közel tíz évvel ezelőtt – Ennek magyarázata elsősorban az akZsoldos Tibor a gyülekezet megmaradását és megerősödését a fiatalokban látja a kistemplomi közösségben tért meg az kori egyházzenei gyakorlatban keresenegyik pünkösdi alkalmon, és azóta aktív dő, ugyanis a 19. század elejéig jórészt tagja a gyülekezetnek, később pedig munkaadója is az egyházgregorián éneklés volt a templomokban, így nem volt szükség község lett. Szerinte a Kistemplom erőssége a két lelkipásztora: orgonára – magyarázza Szakács György. A pályázatot 1862-ben a köztük lévő összhang jó hatással van az ide járókra is. írták ki, Kiszely Istvánt több jelentkező közül választotta a presbitérium, az építés költségét pedig egyetlen adakozó, özv. Auer NAGY ELŐDÖK NYOMÁBAN Andrásné adományából finanszírozták. Két évtizedre volt szükség a hangszer elkészítéséhez, amelyA templomba az egyik oldalsó bejáraton keresztül lépünk be, nek monumentális méretét az épület adottságai indokolták. – szokatlan módon öt lépcsőfokot kell lefelé menni, hogy elérjük a Azt mondták, mivel a templom nagy, viszont nem magas, így padlószintet. – Régebben itt volt az utcaszint – magyarázza a leakusztikailag problémás, hogy nem tud fent terjedni a hang, kész. A szélfogón áthaladva szó szerint letaglóz bennünket a friséppen ezért kell nagy orgonát építeni. Elődeink az indoklásban sen felújított, mennyezetig érő, monumentális orgona látványa. megjegyezték, hogy a subák és a gubák, amelyek télen az em1860-ban még nem volt ott a hangszer – abban az évben bereken vannak, annyira elnyelik a hangot, hogy egy megfelelő tartotta meg az épület falai között a Tiszántúli Református Egyméretű hangszerre van szükség – mutat rá Szakács György. házkerület azt a közgyűlést, amelyen tiltakoztak a protestáns 2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 39

| REFORMÁTUS ÉLET | Karasszon Dezső zenetudós, orgonaművész így vélekedik a felújított orgonáról: „Hallatlan élmény, hogy ebből az orgonából autentikus hangok szólnak. A hangszer mostoha körülmények között, de áldásos módon, érintetlenül vészelte át az elmúlt másfél évszázadot, így helyreállítható maradt, ami örvendetes módon megtörtént. A nagy szerzők darabjai itt úgy szólalnak meg, ahogy azt annak idején elképzelték az alkotók, a tartalmak, amelyek a hangokban vannak, sokkal hitelesebben szólnak. Több száz kilométeren belül nincs még egy ilyen hangszer, amely visszaadná ezt a hangzást. Az Úristennek nemcsak a Bibliában, hanem a kottában is végtelenül értékes tartalmai vannak, de addig azok csak pontok és vonalak, amíg megfelelő körülmények nem adódnak, hogy üzenetté váljanak. Az a feladatom, hogy hozzáadjam azt, ami ehhez még kell. Mert hiába a különleges orgona, kell hozzá az orgonista is, hogy Isten zenei üzenete ajándékká váljon.”

Kovács Lilian, Szakács György és Dobai Erzsébet

40 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

| REFORMÁTUS ÉLET |

Az orgona végül 1882-ben készült el, igaz akkor sem teljesen. – Olyan helyre született ez az orgona, ahol nem volt kultúrája az orgonaápolásnak, a használatának, és nem volt hozzáértő orgonistája sem – jegyzi meg a lelkipásztor. Mint mondja, a hanyatlás azzal indult, amikor közös orgonakarbantartót neveztek ki a Nagytemplom és a Kistemplom hangszerének felügyeletére, csakhogy a férfi karbantartás helyett sípsorokat adott el az orgonából. Sokáig senkinek nem tűnt fel, hogy a több mint háromezer síp közül nem mindegyik szól. A lopást végül a fújtatók vették észre abból, hogy túl sok levegő szökött el a rendszerből. A második világháború végére a három manuálból csak kettő működött, utoljára pedig a ‘80-as években szólalt meg a hangszer.

KÜLÖNLEGES ADOTTSÁGOK

MODERNITÁS ÉS HAGYOMÁNY – A Kistemplom-Ispotályi Egyházközség klasszikus belvárosi gyülekezet, ami meglátszik az összetételén is – mutat rá Zsoldos Tibor lelkipásztor, aki 2017 óta „második félidős kistemplomosként” szolgál a közösségben. 1994–2000 között már volt itt, majd tizenhét évig dolgozott vallástanárként a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumában. Döbbenetes hallani, hogy az 1950-ben még hétezer fős létszám az ezredforduló után háromszázra csökkent, ma már viszont több mint négyszáz fenntartója van az egyházközségnek. Zsoldos Tibor a gyülekezet megmaradását és megerősödését a fiatalokban látja. – Távlati terveink között szerepel egy ifjúsági terem kialakítása, mert a régit elfoglalták a bölcsődéseink – osztja meg a lelkész, aki szerint a fiatalok megszólítása és elérése a legnehezebb feladat. A gyülekezet ifjúsága nyaranta rendszeresen jár táborozni Berekfürdőre, és állandó résztvevői a Csillagpontnak is. Persze nemcsak a fiatalok, hanem a felnőttek is kirándulnak. Volt olyan év, hogy Kárpátaljára látogattak el a kistemplomiak, akiknek különleges alkalmakat is szerveznek lelkipásztoraik. – Hozzátartozik az arculatunkhoz, hogy időnként a régi, reformáció idejéből származó liturgiák szerint is tartunk istentiszteleteket. Az egyik

A három manuálbillentyűzettel, egy pedálbillentyűzettel és ötvenegy sípsorral épült, a késő barokk és a francia romantika hangzását is magában hordozó hangszer feltámadására 2016-ig kellett várni. Ekkor dőlt el, hogy a reformáció emlékévéhez kapcsolódva az eseménysorozat programtervező bizottsága nyolcvanmillió forinttal támogatja az orgona felújítását. – Ehhez mi gyülekezeti adományokkal együtt további kilencvenmillió forintot tettünk hozzá – mondja Szakács György, és megemlíti, hogy a közösség egyik tagja ötvenkétmillió forintos ado mánnyal járult hozzá az orgona újjászületéséhez. TANULNI AZ IMPROVIZÁCIÓT A hangszer kulccsal indul, a lelkész – aki még teoMájus első napjaiban a tanítás szolgálatába áll a kistemplomi orgona, lógusként a kistemplomi gyülekezet kántora volt, és ugyanis kurzust tart a frissen felújított hangszeren Gárdonyi Dániel nagyon szeret orgonálni – rutinosan mutatja be az orgonaművész. A tanítás anyagában Gárdonyi Zoltán és Gárdonyi orgona képességeit és hangzását. Beleremeg az emZsolt orgonakoráljai mellett a harmóniailag változatos istentiszteleti improvizáció elméleti és gyakorlati alapjai is helyet kapnak. A nyitóelőadás ber egész teste, ahogy a hozzáértő a legmélyebb hanidőpontja május 3., délelőtt 10 óra. gokat is előcsalogatja a mennyezetig érő sípokból. A felújítás 2016-ban kezdődött és 2018-ban fejeződött ilyen például a húsvét vasárnapján, hajnalban tartott istentiszbe. – Elkészültét hálaadó istentisztelettel ünnepeltük meg tavaly telet is, vagy épp a lamentációk – veszi át a szót újra Szakács karácsonykor. Csodálatos volt, megtelt az egész templom – idézi György. Azt sem minden református közösség mondhatja el mafel Dobai Erzsébet, aki hivatalsegédként dolgozik az egyházközgáról, hogy nagyszerdán Munkácsy Mihály Jézus-trilógiája előtt ségnek, mellette utolsó éves jogi hallgató. Elárulja, hogy azóta tarthat lamentációt. már számos koncert volt a Kistemplomban, amelyek szervezésében ő is segít, sokszor a jegyet is ő árulja.

ÉLET AZ ORGONAFELÚJÍTÁS UTÁN Miközben az orgonáról beszélgetünk, megérkezik Kovács Lilian, a 2002-ben alakult kistemplomi Lauda Dominum Kórus vezetője. Elmondása szerint az orgonafelújítás óta a közösség élete a hangszer körül forog. – Megváltozott miatta az istentiszteletek liturgiája is – mondja arra utalva, hogy az istentiszteleteket december óta rövidebb-hosszabb orgonajáték is gazdagítja. Kovács Lilian nemcsak az énekkart, hanem vasárnaponként a gyülekezetet is vezeti énekvezetőként. Az újjászületett orgona visszahozta a kistemplomiak énekes kedvét: hogy szépen is szóljanak a zsoltárok, a gyülekezet orgonistája és kántora, Karasszon Dezső énekakadémiát tart az érdeklődőknek csütörtök délutánonként.

TEMPLOMFELÚJÍTÁS KEZDŐDIK

Húsvét után újabb nagy feladat vár a gyülekezetre, amely egy konzorcium részeként nyert támogatást a templom külső-belső felújítására. – Az egyházkerületnek köszönhetően újulhat meg először a templom külseje, majd a belseje is. Turisztikai célú beruházásról van szó, a pályázat egyik feltétele volt, hogy látogathatóvá kell tennünk a templomtornyot – mondja Szakács György. Bár több dolgot szerettek volna a templombelsőben is felújítani, azokra már nem jut elég forrás. – Viszont kívülről teljesen megújul a templom, olyan lesz majd, mint az 1867-es átalakítás után: sajnos a barokk külsőt már esélyünk nincs vis�szaállítani – jegyzi meg a lelkipásztor. Mint mondja, az orgonát is csak akkor adják majd át, ha elkészültek a templom külső-belső renoválásával.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 41

| HÚSVÉT |

Miért kell félni attól, hogy Jézus feltámadt? Az emberek közötti hatalmi harc fontos eleme, hogy kölcsönösen tisztában legyenek egymás képességeivel. Aki lekicsinyli ellenfele erejét, az biztosan veszteni fog, aki pedig elefántként viselkedik a bolhával szemben, az megnyerheti ugyan a csatát, de nevetségessé válik. Jézus szenvedéstörténetének minden szereplője előbb vagy utóbb, tudatosan vagy sodródva az események között arra kényszerült, hogy felmérje az erőviszonyokat. Minden helyzetben vita, feszültség jelenik meg attól kezdve, hogy Máté evangéliuma szerint a leprás Simon házában egy asszony Jézusra pazarolja az alabástromtartóban őrzött, drága kenetet. Mindenki a maga erejében bízik. Júdás árulásával úgy gondolhatja, hogy mindenki eszén túljárt, és legyőzheti Mesterét. Péter és a tanítványok úgy vélhetik, hogy képesek megvédeni Mesterüket, ha kell, meghalnak érte. Máté evangéliumában Péter kardot ránt Jézus elfogásánál. Kajafás főpap a kihallgatás során úgy látja, sikerült Jézust istenkáromlásra kényszeríteni. Kitartó szervezkedése nem volt hiábavaló, hiszen a kihallgatás résztvevői fennhangon igazolják őt, és együtt kiáltják: „Méltó a halálra!” (Mt 26,66) Pilátus bízik a helytartóságából adódó hatalmában, mindvégig érzékelteti, hogy bármit megtehet, akár szabadon is engedheti Jézust. Ő a Római Birodalom istenként tiszteltetett császárának helytartója. Ki másé lenne minden hatalom égen és földön? Ez a magabiztosság tükröződik Pilátus magatartásában akkor is, amikor a feltámadástól való félelem miatt a sír őrzésének gondolatával keresik meg őt az írástudók és a farizeusok. Részéről a Jézus-ügy a keresztre feszítéssel lezárult, a zsidók királya és ezzel a zsidók Istene legyőzetett, a továbbiakban nincs miről beszélni. Valószínű, hogy az ő gondolkodásában, hitvilágában ismeretlen fogalom volt a feltámadás. Aki meghalt, az meghalt, attól kezdve nincs miről beszélni, az istenként tisztelt római császárok nem szoktak újra életre kelni. Amíg Pilátus lezártnak tekinti az ügyet, addig az írástudók és farizeusok magatartásából

BARÁTH JULIANNA A szerző nyárádi lelkipásztor, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakközépiskolája igazgatója

„

Egyszerűbb tagadni az Isten létét, belekapaszkodni mindenbe, ami istentelenségünket igazolja. De Krisztus feltámadt! Emberekkel harcolhatunk, készíthetünk terveket, stratégiát arra nézve, kit hogyan győzünk le, de a Mindenható Isten, az élet Istene megváltó kegyelmének nem állhatunk útjába! Ez a mi reménységünk.

”

továbbra is a félelem sugárzik. Ők helyzetüknél fogva jól ismerik a Mindenható Isten törvényét, a próféták jövendöléseit, tudják, mit jelent a feltámadás. Tisztában vannak azokkal a jelekkel és csodákkal, amelyek Jézus életét kísérték, és az is világos volt előttük, hogy azok milyen mértékben vannak összhangban a próféták szavával. Észre sem veszik, hogy nagy igyekezetük Isten törvényének betöltésére nézve már nem a Messiás várásáról szól, hanem saját hatalmukról: nem látnak mást, csak saját szabályrendszerüket, sok-sok munkával felépített tekintélyüket a megszálló római hatalommal szemben is. Az ő magatartásukban nyoma sincs Pilátus magabiztosságának, mert ismerték az Írásokat, a jelek, a csodák egyértelműen vezettek a felismerés felé. De a felismerés elmarad, mert ők önmagukat gondolják Isten akarata kizárólagos képviselőinek. Felmérték az erőviszonyokat, a jeleket nem tartották elegendőnek ahhoz, hogy Jézusban felismerjék a Messiást, de a lehetőségét sem tudták kizárni. Ők a názáreti Jézussal, az emberrel viaskodtak, nem az emberré lett Istennel, akinek a neve: Immánuel, „ami azt jelenti, hogy velünk az Isten” (Mt 1,23). Okos vezetőkként megpróbálnak előre gondolkodni, minden lehetőségre felkészülni. Hiba csúszott a számításukba, mert egy fontos szempontról megfeledkeztek: arról, hogy „nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk” (Ef 6,12). A végsőkig próbálták maguktól távol tartani a jó hírt, hogy Jézus a Messiás, mert ez a hír teljesen átalakította volna az életüket, romba döntötte volna gondosan felépített világukat. Tagadtak, ameddig csak lehet. Egyszerűbb tagadni az Isten létét, belekapaszkodni mindenbe, ami istentelenségünket igazolja. De Krisztus feltámadt! Emberekkel harcolhatunk, készíthetünk terveket, stratégiát arra nézve, kit hogyan győzünk le, de a Mindenható Isten, az élet Istene megváltó kegyelmének nem állhatunk útjába! Ez a mi reménységünk. OLVASANDÓ:

Mt 27,62–66

2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 43

| SZEMLE |

Erő a jelenben, reménység a jövőre nézve – Minden körülmények között meg kell próbálnunk keresztyénnek és embernek maradni. Ez nem mindig és nem mindenkiT. NÉMETH nek sikerül, de hisszük, hogy az út mindenLÁSZLÓ kinek nyitva van, az utolsó pillanatig lehet a jót választani – vallja Viola Judit, akinek néhány hete jelent meg Sasok a viharban című történelmi regényének harmadik kötete. A lelkész szerzővel, a gönci református gyülekezet kórusvezető-kántorával az abaúji falu parókiáján beszélgettünk, ahol az is kiderült, hogy „nagyon élvezetes dolog a regényírás”. Hogyan kezdett regényt írni, mi motiválta? A főhős, Aba Amadé személye és mindaz, ahogyan ő a gönciek emlékezetében él. Több olyan városi ünnepen is voltam, amelyen említették őt. Mindig zavart, hogy sokan egyenlőségjelet tesznek a Csákok és az Abák közé, és olyan feudális oligarcháknak tartják őket, akik szembementek a királlyal. De miért mentek volna ellene? Mert nagybirtokaik voltak? Amadé, a regény főszereplője mindig a központi hatalom támogatója volt. Úgy gondoltam, ha már itt van nekünk Gönc mellett Amadé vára, és sokat emlegetjük őt, akkor legalább tudjuk meg róla, ki volt valójában. Nem állítom, hogy teljes mértékben olyan volt, mint amilyennek megírtam, hiszen nagyon kevés forrás maradt fenn róla, de azért jussunk közelebb hozzá. Amikor az Abák voltak Gönc birtokosai, akkor a város kiemelt helyzetben volt Magyarországon. Később aztán az itteni embereket olyan sokféle nyomorúság és megaláztatás érte a történelem során, hogy lélekben megtörtek. Úgy gondolom, ha legalább a múltunkra büszkék lehetünk, akkor az erőt adhat a jelenben és reménységet a jövőre nézve. A gönciek hogyan gondolnak az Abákra? Az egyik utcát Herceg utcának hívják. Emlékezetük szerint az Abák ott jártak ki a városból. Ők ugyan nem voltak hercegek, de a szerepük így jelenik meg a gönciek szemében, akik nagyon örülnek és büszkék, hogy nekik ilyen történelmi személyiségeik vannak. 44 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

Hogyan fogadták a regényt, amely az ő világukról szól? Mint mondják, azóta egészen másként néznek a tájra, mert eszükbe jut, hogy itt nem is akármilyen élet volt a múltban. Igyekeztem megörökíteni ezt a vidéket, hogy azok is jobban megismerjék, akik itt élnek. Úgy tudom, nem a történelmi regénnyel kezdte az írást. Gönc előtt Gagybátorban voltunk lelkészek. Ott az egyik idős asszony rengeteg történetet mesélt el, amelyeket én mindig továbbadtam. A gyerekeim mondták, hogy inkább írjam le ezeket a hihetetlennek tűnő mikszáthi történeteket. Így kezdtem el írni, majd az egyházkerületi újságban gasztrotörténeteim jelentek meg ételreceptekkel és fotókkal. Hogyan születik egy történelmi regény? Kellett az indíttatás, hogy valamit szeretnék megírni. Amikor itthon bejelentettem, hogy regényírásba fogok, a családom nem hitte el. Még akkor sem, amikor mondtam, hogy szeretnék saját számítógépet, amelyen tudok dolgozni. El kellett döntenem, hogy milyen legyen a regény: olyat szerettem volna, amely felhőtlen szórakozást tud nyújtani az olvasónak. Arról is döntenem kellett, mi az, amit a történelemből meg tudok tartani. Úgy gondoltam, hogy amit biztosan tudunk, az a regényben sem történhet másként. Amiről viszont nincs ismeretünk, az tiszta lap, és azt írunk rá, amit akarunk. De ezt úgy kell tenni, hogy az adott karakter megtartsa a jellemvonásait. Fontosnak tartottam, hogy a fordulatok is illeszkedjenek egyrészt a történelmi tényekhez, másrészt pedig a figura jelleméhez. Már előre látta, hogy több kötet is megjelenik majd? Nem. Azt gondoltam, hogy a történetet meg lehet írni egy regényben. Amikor belekezdtem, akkor már láttam: ez egy könyvbe nem fér bele. Már a negyedik kötetnél járok, és még mindig nem lesz vége. Nagyon élvezetes dolog regényt írni. Ez nekem nem munka, hanem szórakozás. Valamelyik író-olvasó találkozón említettem, hogy mosogatás, vasalás közben jönnek a gondolatok. Amikor a számítógép elé ülök, akkor már tudom, mi történik majd a folytatásban, csak le kell írnom.

| SZEMLE |

NÉVJEGY Viola Judit 1982-ben végezte el a teológiát. A történelmet mindig szerette, de nem lehetett történelemtanár, mert édesapja tábori lelkész volt. – Férjezett néven nem szoktak regények megjelenni. Édesapám úgy gondolta, hogy három keresztnevet ad a gyermekeinek. Így lettem Ildikó Viola Judit, de nem anyakönyvezhettek így, az utolsó már lemaradt. A nevem második részéből lett a szerzői nevem. A gyülekezetben már ritkán szoktam prédikálni, kántorként szolgálok és a kórust vezetem. Napközben általában egyedül vagyok, és akkor tudok írni – osztja meg a Sasok a viharban szerzője. Az elmúlt három évben elkészült három kötet után a negyedik könyv várhatóan még idén megjelenik az Athenaeum Kiadónál.

2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 45

| SZEMLE |

Az első kötet borítóján is látható Boldogkő vára

A most megjelent harmadik kötetben még csak az 1280-as évek elején járunk, Aba Amadé még nem lépett a politikai pályára. Gondolom, hogy az 1312-es rozgonyi csatáig azért el kell jutni. Addig nem, mert akkor Amadé már nem élt, csak a fiai. 1311-ben vége lesz a történetnek, hiszen akkor ölték meg Aba Amadét a kassai polgárok. A regényből nemcsak a főhősöket ismerhetjük meg, hanem a középkori magyar történelmet és az akkori hétköznapokat is. A középkor ismeretlen az emberek számára, az oktatás nem nagyon foglalkozik vele, és úgy látom, hogy egyébként is egyre kevesebben szeretik a történelmet. Azt gondolom, talán könnyebben érthetővé válnak a történelmi ismeretek, ha regényben jelennek meg. Franciaországban például a tananyag részeként kötelező olvasmány a tankönyv mellett a történelmi regény is. Igyekszem korhű lenni. Magyar és idegen nyelvű szakirodalmat, illetve eredeti forrásokat is felhasználtam. A Heves megyei levéltár oklevéltára például közli a Kun László korabeli okleveleket. Egyet „idézek” is a regényemben. Tudatos, hogy az első kötetben nagyon sok leírás szerepel, a következőkben pedig már több a párbeszéd? Igen, először be kell rendezni a színpadot. Amikor felállítottuk a díszletet, akkor jöhetnek a szereplők. Ezután

46 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

már nem kell minden egyes kötetben leírni azt, ami az elsőben szerepelt. Egy korábbi, máshol megjelent interjúban említette, hogy vannak olyan szereplők, akiket családtagjairól mintázott. Mint mondta, megpróbálta a főhősöket szerethetővé tenni. Persze, ez lényeges. Például az Aba-fiúk nagyanyja, Izabella úrnő az édesanyámra hasonlít. Amikor a fiaink az első részt olvasták, felkiáltottak, hogy „ő a nagymamánk”. Több szereplő tulajdonságait szándékosan másoltam ma élő személyekről, és nyilván a legtöbb alakban belőlem is vannak jellemvonások. Aba Lőrinc tárnokmester személye az egyik kedvencem, mert ő két lábbal áll a földön, és mindig határozottan megmondja a dolgokat. A cím, a Sasok a viharban több dologra is utalhat, például az Abák címerére. Először is arra utal, hogy nem volt ötletem, majd nemes egyszerűséggel kölcsönvettem a címet. Az egyik fiam közgazdászhallgatóként Amerikában is járt egy évig egyetemre, és ott írt szakdolgozatot hasonló címmel a nagy gazdasági válságról. Ő megengedte, hogy használjam. Másrészt az Abák címerében valóban szerepel a sas. Harmadrészt az Aba-fiúk, Finta, Péter és Amadé a történelem viharában próbálnak evickélni, repülni, vagy éppen vitetik magukat a viharral, mint a sasok.

| SZEMLE |

KÖNYVBEMUTATÓK A KÖVETKEZŐ HETEKBEN: Április 29. Debrecen, 16.30, Református Kollégium, Kálvin tér 16. Május 6. Budapest, 17.00, Ráday Kollégium, Ráday utca 28. Május 24. Miskolc, 17.00, Egyházkerületi Székház, Kossuth út 17. Május 29. Kassa, 17.30, Magyar Református Központ, Miklósbörtön utca 3.

Nekem úgy tűnik, hogy a legkisebb fiú, Amadé a keresztyénség és a haza védelmezője. Ilyennek szántam, bár az eddig megjelent három kötetben még szinte csak mellékszereplő. A vihar igazán a most megjelent, harmadik kötetben kezd kialakulni. Ez a kor, IV. Béla halála után egészen Károly Róbertig nagyon viszontagságos időszaka Magyarországnak. A harmadik kötetben sok esemény történik, de IV. László gondolatait az ország ügyei helyett a kun menyecskék foglalják le. László uralkodása igencsak viharos korszak, ezért is lett a kötet alcíme a Villámlás és mennydörgés. Ebben a részben Szalánc ostromát igazán szemléletesen sikerült bemutatnia. Nehéz volt megírnom, mert finom léleknek gondolom magam. A csaták megírása kemény dió egy nőnek, hiszen a férfiak már gyermekkorukban is katonásat játszanak. Nekem nem volt könnyű beleélnem magam. A keresztyénséggel, egyházzal kapcsolatos leírások és párbeszédek talán könnyebben mentek. Igen. Amadét azért vittem el a jászói kolostoriskolába még az első kötetben, mert úgy gondoltam, hogy az ő főhősi jelleméhez szilárd erkölcsi alap kell, amely nem lehet más, mint az Istenbe vetett hit. Nem tudjuk,

hogy valójában járt-e Jászón. Latinul tudnia kellett, hiszen később leírták róla, hogy ő komolyan vette a nádori feladatait. Sokat dolgozott a hivatalában, odafigyelt az oklevelek kezelésére. Az ő nádori hivatalának munkamenetét az utódai is követték. Az egyházi leírásoknál – ha burkoltan is, de – igyekeztem megmaradni református lelkipásztornak. Ez a szemlélet például a pécsi székesegyházról folytatott párbeszédben is megjelenik. A harmadik kötet fülszövegében írja: „A középkori történelem szereplőire ritkán gondolunk úgy, mint húsvér emberekre. Az időbeli távolság mozdulatlan alakká merevíti őket. Mint egy freskó alakjai, úgy tűnnek elő a múltból. Pedig ugyanazok az indulatok mozgatták őket is, mint ma minket: szeretet és gyűlölet, hűség és árulás, önzetlenség és érdek, pénz és hatalom. Ők is küszködtek, örültek, győztek és elbuktak. Csak a díszlet más, az ember ugyanaz maradt.” Mit üzen az Abák története a mai kornak? Azt, hogy folyamatosan döntési helyzetekben vagyunk az élet apró és nagyobb dolgaiban. Minden körülmények között meg kell próbálnunk keresztyénnek és embernek maradni. Ez nem mindig és nem mindenkinek sikerül, de hisszük, hogy az út mindenkinek nyitva van. Az utolsó pillanatig lehet a jót választani. Erre emlékeztet minket a nagypéntek és a húsvét is.  FOTÓ: BUDAHÁZI ANIKÓ

2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 47

| SZEMLE |

V. István és a fiatal Aba Amadé beszélgetése a pécsi székesegyházról az első kötetben:

1 2 3

„– Te mit szólsz e házhoz? – érdeklődött az uralkodó. Amadé jól megrágta magában a választ, s csak késve felelte: – Igen szép és míves munka, gyönyörködik benne szem és lélek. De igazából ez is csak arra való, amire minden székesegyház, hogy imádjunk s imádkozzunk benne. Én is ezt tettem. Könyörgést mondtam öreganyámért és szüleimért, tefelségedért és László úrfiért. Azt is gondolom, uram, hogy ennek a templomnak a fényessége is kevés a mi Urunk Krisztusunk dicsőségéhez képest. Másfelől meg, apát urunk Jászón azt beszélte, hogy Jézus úr maga volt az egyszerűség, szegénységben született és úgy is élt, ahhoz meg még ez a pompa is soknak tűnik nekem – fejezte be megszeppenve a fiú, mert úgy érezte, talán nem volt illő ilyen nyíltan kimondani, amire gondolt. Ámbár ő kérdezte, hazudni meg nem hazudhatok! Más embernek sem, hát még a királynak – nyugtatta meg magát.”

A gönci vár leírása a második kötetben, miután Aba Amadé csatában elvesztette Vilmost, a fegyverhordozóját: „A gönci várat őszi napsütés aranyozta be. Az alacsonyról érkező sugarak jótékonyan elsimították a kövek egyenetlenségét, eltüntették a hibákat, összemosták az új falakat a régiekkel, élénkzölddé változtatták a külső várudvar eső után kisarjadt füvét. Olyan egységesnek tűnt az egyre bővülő épület, mintha egyszerre nőtt volna ki a földből. Időtlennek látszott és öröknek, maga volt a biztonság, állandóság. Amadé a várfalon üldögélt, pontosabban azon a sziklaplatón, amely dél felől természetes bástyaként óvta az erődítményt. Egyik lábát lelógatta az udvar felé, a másikat felhúzta maga mellé, így egyszerre tudta szemlélni a környező hegyeket, erdőket és a várbeliek mindennapi életét. Meglehetősen rossz volt a kedve, nem tudta, mihez kezdjen magával. Egy darabka édesgyökeret rágcsált unottan, de valahogy ez a gyermekkori csemege sem ízlett most neki.”

IV. László és Aba Amadé beszélgetése a harmadik kötetben: „– Régen nem voltunk kettesben és rég nem beszéltünk őszintén – kezdte László. – Egyáltalán nem beszéltünk, mert nem hívattál, uram, s véleményem sem kérdted, de tehetted, hisz te vagy uralkodónk. – Igazságod vagyon, hanyagoltalak, mások szavát követtem, meg a magam indulatait. Néha azt érzem, két László van bennem: egy, ki a jót szeretné, s lenne nagy király, mint Szent László vagy éppen atyám, s egy más, kinek semmi nem számít, féktelen, vad, ki nem tűr más akaratot, mint a sajátját. Kit nem köt az ország, a vagyon, a politika, ki nem akar mást, csak ételt, italt, szerelmet és mindenben szabadságot. Tudom, hogy sokan mondják, elvesztettem az eszemet, de néha magam is azt érzem, lehet, hogy őrült vagyok. De ugye nem? – ragadta meg Amadé karját. – Nem hiszem! – válaszolta a lovag és kinyújtotta a lábát. – Hidd meg, mindegyikünkben szüntelenül küzd a jó s a rossz. Nincsen ember, kiben mindig a jó győzne, még a szentekre se fogadnék. Ettől még az elménk ép, efelől légy nyugodtan, uram!”

48 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

| SZEMLE |

Református jogászképzés: akadémiától az egyetemig

– Eleink már a 19. században megfogalmazták: szükség van jogászképzésre – hangsúlyozza Homicskó Árpád Olivér. T. NÉMETH A Károli Gáspár Református Egyetem ÁlLÁSZLÓ lam- és Jogtudományi Karának dékánhelyettesével a református jogászképzés múltjáról és jelenéről beszélgettünk a Kecskeméti Református Jogakadémia történetét bemutató, néhány héttel ezelőtt megjelent kötet kapcsán. A református jogászképzés 1994-ben, a Károli-egyetem keretei között szerveződött újjá Kecskeméten, 1998 óta pedig már Budapesten működik az egyetem egyik karaként – emeli ki az egyetemi docens.

Trócsányi László igazságügyi miniszter a Kecskeméti Református Jogakadémia történetéről szóló könyv bemutatóján úgy fogalmazott: hiánypótló mű született. Miért fontos, hogy megismerjük a református jogakadémia történetét? Tekintsünk kicsit a közelmúltra! A Károli Gáspár Református Egyetem 1993-ban indult. Református egyházunk felmérte, hogy szüksége van világi képzést is nyújtó, több lábon álló felsőoktatási intézményre. Így jött létre a budapesti hittudományi és a nagykőrösi tanítóképző főiskolai kar mellett a bölcsészettudományi, valamint az állam- és jogtudományi kar. Az utóbbi 1998 szeptemberében indult, de a Károli-egyetemnek már ezt megelőzően, 1994-től volt jogászképzése a szegedi egyetemmel közösen Kecskeméten. Akkor még nem igazán domborodtak ki azok a jellegzetességek, amelyek egy önálló református jogi kart meghatározhatnak, és amelyekre napjainkban erősen törekszünk – a református felekezethez tartozás ma már fontos szempont. A könyv létrejöttének célja tehát a jelenkorban keresendő, hiszen folyamatosan kutatjuk, mi a múltunk, mihez kapcsolható a történetünk. Az elmúlt húsz évben végigkísérhettem a Károli jogi kara életének változásait. Nagyon jó benne lenni ebben a folyamatban, valamint látni azt, honnan hová jutottunk el. Jogelőd a könyvben bemutatott kecskeméti jogakadémia? Igen. Az alapító okiratunkat is bővítettük: beemeltük, hogy a jogi karon jogelődnek tekintjük a Kecskeméti Református Jogakadémiát. Ez jogfolytonosságot is jelent, és alátámasztja: a reformátusok számára nem a rendszerváltás után vált fontossá, hogy legyen jogászképzésük, hanem a több évszázados, ősi kollégiumok hagyományait követték. Hogyan zajlott a jogakadémiához kapcsolódó kutatás? A kötet törzsanyagát nagyrészt a kecskeméti levéltárban ös�szeállított évkönyvek jelentették, azokból meg lehetett írni a 2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 49

| SZEMLE |

történetet. A kecskeméti könyvtárnak is hálával tartozunk, sokat segítettek a munkában. A református egyházközségtől és Varga Nándor lelkipásztortól szintén jelentős támogatást kaptunk. Miért fontos, hogy van református jogászképzés? Úgy gondolom, egy komoly egyetemnek rendelkeznie kell jogi képzéssel. A jogi karunk ma már nemcsak jogászképzést folytat, hanem nyitott a gazdálkodás, a nemzetközi kapcsolatok és a társadalomtudományok felé is. Adottság, hogy eleink már a 19. században megfogalmazták: szükség van jogászképzésre. A képzés helyszínéül Kecskemétet választották, és ez nagyon jó lehetőséget adott a város és a református gyülekezet számára. Milyen tapasztalatokat lehet gyűjteni a 19. század végén indult és 1949-ben megszüntetett jogakadémia működéséből? Kecskeméten szorosan együttműködött a város, a református gyülekezet és a Dunamelléki Egyházkerület. Mindhárom kivette a részét az intézmény működtetéséből, és pontosan rögzítették, milyen módon támogatják azt. Ezt számos dokumentum igazolja – a nehézségek idején mindegyikük a megfelelő irányban tudott segíteni érdekérvényesítő képességével.

A Kecskeméti Református Jogakadémia története 1875–1949 címmel megjelent kötetet Homicskó Árpád Olivér és Törő Csaba Attila szerkesztette. A kutatásban Nánási László és Stipta István egyetemi oktatók is részt vettek. A kötet bemutatja a jogakadémia szervezetét, oktatási rendjét, a hallgatók mindennapjait és a tanári kar tudományos munkásságát. A kiadványt színesítik a jogakadémia dokumentumairól és eszközeiről készült képek, köztük a Kecskeméten őrzött eredeti dékáni lánc fényképe is.

Kiket képeztek a jogakadémiák? Az egyetemek elmélyültebb elméleti tudást nyújtottak és doktori címet adtak. A jogakadémiák sokkal inkább a mindennapok jogászait képezték, a gyakorlati ismeretekre helyezték a hangsúlyt, ezért lehettek sokszor vonzóbbak a jelentkezők számára, mint az egyetemek. Ez azt is jelentette, hogy olyan társadalmi csoportok is bekerülhettek az akadémiákra, amelyek az egyetemekre nem? A Kecskeméti Református Jogakadémia nyitott rendszerben működött, nem csak reformátusok járhattak oda. A kutatásunk során például az is kiderült, hogy az első női joghallgató is Kecskeméten tanult, valamint voltak nem magyar állampolgárságú diákjai is az intézménynek. 50 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

Mennyiben más a felekezeti jogászképzés a nem felekezetihez képest? Reformátusként azt tudom elmondani, hogy nekem miben adott többet. Már hallgatóként megtapasztaltam, hogy előkerülhetnek olyan kérdések is, amelyek meghatározzák egy-egy ember identitását. Ma sincs ez másképp: a képzésünkben és a kutatásainkban egyaránt igyekszünk megjeleníteni, hogy egy református egyetem jogi karaként működünk. Ugyanakkor ez soha nem jelentett és ma sem jelent kizárólagosságot. Hadd mondjak gyakorlati példát is: az természetes, hogy a kiemelkedő kari rendezvényeinket református templomban tartjuk. Világi karként működünk, hiszen egy-egy pert nem reformátusként vagy katolikusként nyerünk meg vagy veszítünk el, viszont karunk a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara. Fontos, hogy a jogászszakmában is keresztyén szakemberek dolgozzanak? A jogászság körében megjelenő református szellemiséget nagyon nehéz kimutatni. A jogakadémia kutatásánál is azt láttuk, hogy évtizedekkel korábban sem nyilvánultak meg a jogászok felekezeti alapon – amint arra az előző kérdésre adott válaszomban is utaltam. A törvények sem engedik az elfogultságot a döntések meghozatalánál. Nemcsak a jogalkalmazásban, hanem a jogalkotásban is mindig figyeltek arra, hogy a felekezeti hovatartozás ne kerüljön domináns helyzetbe, ne lehessen megkérdőjelezni a függetlenséget. A keresztyén jelző tehát nem szakmailag fontos, hanem emberileg. Mégis, a keresztyén értékrend megjelenhet a mindennapi jogi munkában? Azt gondolom, igen. Azonban nem közvetlenül, hanem közvetetten: például az egymáshoz való hozzáállásban, a segítőkészségben. Említette, hogy tanulmányait az 1998-ban indult jogi kar első évfolyamán kezdte, majd oktatóként is az egyetemen maradt. Mint mondta, volt lehetősége látni, honnan indult és hová jutott el a Károli jogi kara. A Viola utcai épület az induláskor egyetlen nagy előadóteremmel működött, ahol az oktatók váltották egymást. Akkoriban elég elveszettnek éreztük magunkat a nagy épületben. Az induláskor egy évfolyamban, néhány oktatóval folyt a nappali jogászképzés. Ma már öt évfolyamon nappali és levelezős képzéseink vannak, a jogászképzés mellett egyéb területeken is. A karon működik továbbképzési központ, idén szeptemberben pedig megkezdjük az ügyvédi továbbképzést is. Azt gondolom, hogy az ország egyetlen református egyetemének jogi karaként egyenrangú félként veszünk részt a jogászképzésben a többi jogi kar mellett, és ezt a hallgatóink országos versenyeken elért eredményei is igazolják. A húszéves jubileum tehát feltétlenül megállásra késztet bennünket: amikor fölmerül, mit szeretnénk, akkor azt is látnunk kell, mit értünk el eddig.

| SZEMLE |

Mi jellemzi a Károli mostani képzését a jogi karon? Természetesen mindenben az elvárásokhoz, a felsőoktatási törvényhez igazodunk. Viszont éppen a református szellemiség, a keresztyén lelkiség miatt nagyobb odafigyeléssel tudunk egy-egy hallgató felé fordulni. Az elmélet oktatása mellett nagy hangsúlyt fektetünk a gyakorlati foglalkozásokra is. Családias légkör jellemzi az oktatók és a hallgatók közötti viszonyt, ezért a képzést követően is megtaláljuk egymást. Az egyetemünkön kialakuló közösség és a kapcsolatok egy életre meghatározhatják a leendő jogászok pályafutását. Miért a református egyetem induló jogászképzését választotta több mint húsz évvel ezelőtt? Mindig meghatározó volt számomra, hogy reformátusnak neveltek a szüleim, ezért fontos volt, hogy református felsőoktatási intézménybe menjek. Erre biztatott anyai nagybátyám, Bónis Béla Amerikában szolgáló református lelkész is. Amint az egyetemi tanulmányaimat követően elmélyültem a munkámban, kaptam lehetőséget arra, hogy oktatóként folytassam a pályafutásomat a jogi karon. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ez nemcsak egy jogi kar a nyolc közül, hanem a református egyház fenntartásában működő intézmény. Vonzó volt számomra a tudományos pálya. Anyai nagyapám, Kosztin Árpád jogász volt, a római jog tudósa. Talán egész életében bánta, hogy nemet mondott a hívó szóra, amikor a római jog oktatója lehetett volna a kolozsvári egyete-

men. Gyermekként, ifjúként a példaképem volt – ki tudja, talán az ő életét is szerettem volna folytatni. A tudományos munka mellett, a gyakorlatban ügyvédként is dolgozom munkajogi és társadalombiztosítási jogi területen, azonban a fő hivatásomnak az oktatást tekintem. Március 15. alkalmából miniszteri elismeréseket kaptak jogi kari oktatók, köztük ön is. Mit jelent ez a kitüntetés? Azt gondolom, a miniszteri elismerés részben a kecskeméti jog­ akadémiáról írt kötetnek szól, hiszen Trócsányi László igazságügyi miniszter fontosnak tartotta, hogy tárjuk fel a múltunkat. Azt is remélem azonban, hogy az egyetemi szakmai munkásságomat is elismerték, hiszen ezen előzmény nélkül nem születhetett volna meg a jogakadémia kötete. A minisztérium nemcsak a jogakadémiáról összeállított könyvet támogatta, hanem – egyebek mellett – a modern technológiai kihívás területén végzett kutatásokat is, amelyek eredményeit tudományos konferencián, illetve kötetben is megjelenítettük. Nívós szerzőgárdával igyekeztünk minél szélesebb körben feltárni, hogy az új technológiáknak, a digitalizációnak milyen hatásai várhatók az egyes jogterületeken. Az elmúlt évben végzett munkánk tehát kettős: az egyik oldalról történeti kutatást folytattunk, másrészt a jövőbe is tekintettünk. Ezt a kutatást is a karunkon működő Szemere Bertalan Kutatóközpont vezetőjeként irányítottam. Biztos vagyok benne, hogy többek között ennek a munkának is szól ez az elismerés.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 51

| EGYHÁZI ÉLET |

„Krisztus feltámadott, kit halál elragadott…” – énekeljük a feltámadás ünnepén, és jó lenne, ha a húsvéti ünnepkör idejében, egészen pünkösdig gyakran elővennénk, énekelnénk 185. dicséretünket. Első, magyar nyelven is fennmaradt egyházi énekünk e dicséret, amelynek ősformája a reformáció előtt keletkezett – 15. századi, Zsigmond-kori – töredék egyik lapján olvasható. Leggyakrabban húsvétkor, fennálló énekként használjuk fenti dicséretünket, bár nem erre született. E rövid, „énekes felkiáltást” egyrészt a feltámadás eseményét felidéző, úgynevezett misztériumjátékok zárásaként énekelték, vagy a liturgia keretében, a húsvéti szekvencia után hangzott fel, mint annak kezdő motívumából született közös ének. A „Victimae pascali…” kezdetű, ismert középkori szekvenciát – amely a feltámadás eseményeit balladai tömörséggel idézi fel – reformátoraink magyarra is lefordították, így akár ma is énekelhetjük összekapcsolva a 185. dicsérettel. 1524-ben Luther úgy érezte, hogy az előbbi gregorián tételhez hasonló mélységű húsvéti énekre lenne szükség, ezért a 185. dicséret kezdő motívumát tovább alakítva formálta ki egyik leghíresebb énekét. Ez lett a „Christ lag in Todesbanden” korál, mely a lényegre mutató drámai mondattal kezdődik: Krisztust a halál kötelei vették körül; ő érettünk feküdt a sírban. A további hat vers is hasonlóan erőteljes képeket használva mondja el, hogy a halál legyőzésére senki emberfia nem lett volna képes, egyedül Krisztus, aki a mi helyünkre állt, és halálos küzdelemben győzte le az ősi ellenséget. A Szentírás különböző helyeire utaló szöveg a záró vers előtt – Krisztus vérének védelmező erejéről szólva – az ószövetségi páskaünnep történetét is felidézi (2Móz 12,3–7). Luther korálja már a reformáció idején bekerült magyar énekeskönyvekbe. Akkor és később is többen próbálkoztak magyarra fordításával. Egy évvel ezelőtt Hamar István református lelkipásztor a korábbi fordítások felhasználásával és összevetésével alkotta meg azt a verziót, amely az új énekes52 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

könyvünkkel foglalkozó bizottság tetszését is egyértelműen elnyerte. Szeretnénk, ha e különleges tartalmú, mély mondanivalót hordozó korál egyházunkban ismertté válna, ezért helyet adunk neki – a tervek szerint – a jövő tavaszra megjelenő, megújuló református énekeskönyvünkben.  BÓDISS TAMÁS



1. Krisztus a sírbolt foglya volt, szenvedve büntetésünk’, Ám harmadnap feltámadott, életet nyerve nékünk. Jertek hát, mind örvendjünk, Az Úrnak így énekeljünk: Ó, hála, halleluja! Halleluja! 2. Senki sem volt, ki a halált meghódoltatta volna. Mert minden ember bűnben járt, s ránk szakadt bűnünk zsoldja. Így lett úrrá a halál, előtte senki meg nem áll, uralkodik fölöttünk. Halleluja! 3. Jézus a mi helyünkre állt, ember lett Ég Fiából. A bűnt legyőzve, a halált megfosztotta jogától. Bár még látjuk a halált, minékünk az már mit sem árt, Hisz nincs fullánkja többé. Halleluja! 4. Ilyen bajvívás nem volt még: küzdött halál és élet, Mígnem a halál erején az Élet győztessé lett. Az Ige valóra vált: Krisztus halála a halált elnyelte, megcsúfolta. Halleluja! 5. Ímé, a Húsvéti Bárány, kit Isten rendelt régen: Ott fenn, a magas keresztfán ég szeretet tüzében. Ajtónkon vére a jel, s ha hitünk reá mutat fel, az Öldöklő nem bánthat. Halleluja! 6. Teljes szívünkből vígadjunk legszentebb ünnepünkön, mert ma erre virradhattunk: Krisztus a Nap egünkön. Kegyelme mint napsugár a szívünkben ott ragyog már, s a bűn éjének vége. Halleluja! 7. Ó, húsvét édes Kenyere, mely új életre táplál! Régi kovásznak nincs helye kegyelem asztalánál! Krisztus: égi eledel, a lelkünk’ ez üdíti fel, a hit csak ettől éled! Halleluja!

| SZEMLE |

Új sorozat indult a reformátusokról Reportré címmel indult sorozat az interneten, amely a reformatus.hu YouTube-csatornáján kéthetente jelentkezik új részekkel. Kollégánk, Fekete Zsuzsa, a Reportré ötletgazdája és műsorvezetője reformátusokkal beszélget a szolgálatukról, örömeikről, nehézségeikről, elhívásukról – egyszóval az életről. Honnan jött a Reportré ötlete? Vannak hasonló műsorok, szerettél volna beállni a sorba, vagy inkább valami egészen mást akartál készíteni? Az életben sokkal fontosabb dolgok vannak, mint amit a felszínen élünk, a beszélgetéssorozat is egyértelműen rámutat erre. A Reportré olyan köztünk élő reformátusokat mutat be, akikre kevés fény jut, de szolgálatuk sok ember életét teszi jobbá. Az inspirációt az adta, hogy nyáron jártam a balatonfüredi Zsidó Kiválóságok Házában, ahol olyan emberek életútját dolgozzák fel, akik „gondolatokból építettek palotát”. Ilyen nagyszerű embereink nekünk is vannak – gondoltam, jó lenne valahogy megmutatni őket a világnak. Múzeumot építeni nem tudok, de kérdezni igen, így született meg a Reportré. A műsort a YouTube-ra töltjük fel, hiszen a fél világ ott lóg, ebből a szempontból beleillik a fősodorba, tematikáját tekintve viszont egészen más. Az egyház hétköznapja az evangélium csendje és nem a hangzavar. Mintha ezt a nyugalmat vélném felfedezni a beszélgetésekben. Valóban nem törekszünk szenzációkra, hiszen nem az a cél, hogy hátast dobjon a néző. Nem sztárokkal beszélgetünk, hanem hétköznapi emberekkel, ez adja a báját és a nehézségét is az interjúknak. Egy celeb videójára sok ezren kattintanak rá, de vajon kíváncsiak-e a nézők egy borsodi kisfaluban élő lelkészre, vagy egy egyszerű asszonyra, aki évek óta csendben dolgozik egy hospice ház építésén? Nyilván nem annyian, mint a nagymenőkre, de mi az emberi értékeket nem a kattintásszámban és a lájkokban mérjük.

Hogyan választottad ki a beszélgetőtársaidat? Az elevenemre tapintottál ezzel a kérdéssel, mert ez ügyben elég gyáva voltam. Nem próbálkoztam teljesen idegenekkel, hanem az első néhány alkalommal olyan vendégeket hívtam meg a műsorba, akikkel korábban már találkoztam és hatottak rám. Mindenki lenyűgözött valamivel: a hitével, a lelkesedésével, a tudásával, a kitartásával, az őszinteségével. Izgulnak az interjúalanyok? Ha hiszed, ha nem, én sokkal jobban izgulok, mint ők, mert tudom, milyen gazdag életút áll mögöttük, mennyi értéket hordoznak, és azt szeretném, hogy ez valóban kirajzolódjon a beszélgetésben. Gyakran csak akkor zengünk ódákat valakiről, amikor már meghalt, de én az élőket szeretném megmutatni. Felhívni a figyelmet arra, hogy itt vannak közöttünk, Istent szolgálják, ők is küzdenek, mint mi, nekik is fáj, ha bántják őket, őket is becsaphatják vagy megcsalhatják, mégis csillog a szemük. Fél óra alatt a néző megismerheti egy-egy ember életútját – sokat kell vágni ehhez az interjúkat? Ez egy úgynevezett álélő felvétel. Hasonló ahhoz, mintha valakit élő tévéműsorba hívnánk meg. A beszélgetést valós időben láthatja a néző, nem vágunk ki belőle semmit. Izgalmas, ugye? Az eddigi részek után milyen visszajelzések érkeztek? Ami közös a beszélgetés minden szereplőjében, hogy mindan�nyian Istenben és a hivatásunkban, elhivatásunkban hiszünk. Ezt érezhették meg a nézők, és ezért is jött meglepően sok pozitív visszajelzés. Hogyan érezték magukat az interjúalanyaid a beszélgetésben? A helyszínt a lenyűgöző Ráday Gyűjtemény biztosítja, ezúton is köszönjük Berecz Ágnes igazgatónő felajánlását. Úgy érzem, a vendégeim szerették a beszélgetéseket, legalábbis a végén mindenki megölelt.  FARKAS ZSUZSANNA

2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 53

| GONDOLATOK |

A feltámadt Krisztus üzenetei

Húsvéti szilvarózsa Az évek során – a hagyományos virágvasárnapi pál­ maágakat, gallyakat természetesen ki nem hagyva – írtam a Reformátusok Lapjában számos „rendhaPETRŐCZI gyóan húsvéti”, azaz saját, eddig megélt hatvanhét ÉVA húsvétomhoz kötődő növényről, virágról. Így például a mecseki erdőkben is termő illatos hunyorról és a nemes májvirágról, illetve a kereszt gyógyfüvének becézett verbénáról, amellyel a szenvedő Krisztus sebeit próbálták gyógyítgatni. Ezúttal egy negyedik, ugyancsak a feltámadás ünnepe táján virágba boruló díszfáról, a szilvarózsáról szeretnék néhány szót ejteni. Arról a botanikai csodáról, amelynek több példányát is meghonosította nagymamám a két világháború között, nagy gonddal és szeretettel ápolt gyomai kertjükben. Igaz, ő nem magyarul emlegette tavaszi kedvence nevét, hanem a név muzsikáló szépsége kedvéért latinul, így: prunus triloba. Szinte daloló név ez, s még szebb az a kis történet, amelyet a nagymama mindig elmesélt nekem, ha séta közben megpillantottuk e nemes szépségű növény egy-egy dunántúli testvérét. Ilyenkor elmondta, hogy sok-sok húsvét alkalmával érezte élete első negyvenöt évének szeretett tiszántúli városkájában, Gyomán, hogy a szilvarózsák voltaképpen az egymásnak felelgető, istentiszteletre és misére hívogató harangok szavára telnek meg virágokkal, nyerik el teljes pompájukat. Mintegy megérezve, hogy ők is növelik húsvét ünnepének örömét. Itt érdemes elmondanunk, hogy valóban voltak (remélhetőleg mindmáig vannak!) olyan szilvarózsafák az egykor főleg magyarlakta bukovinai csángó települések egyikén, Hadikfalván, amelyeket közvetlenül az ottani templom kerítése mellé telepítettek. Ezekről a nevezetes fákról Grynaeus Tamás és Szabó László A hadikfalvi székelyek növényei című közleményében olvashatunk, amelyben a szerzők felhasználták Papp József botanikus-tanár kutatásait és adatait. Hogy milyen is a szilvarózsa, az szavakkal nehezen írható le. Bartók Ruff Mónika fotóművész finom és gyöngéd képe azonban visszaadja e „nem hivatalos” mivoltában is nagyon húsvéti növény tökéletes látványát. Szent ünnepünk világába érdemes hálatelt szívvel beengednünk a törékeny, rózsaszínű virágok örömet, életet hirdető látványát.  54 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

Minden ünnepnek van üzenete. Nem maga az ünnep üzen, hanem Krisztus, aki által lett az ünnep. Némely napoknak az az esemény ad jelentőséget, amely aznap történik. Ilyen esemény fűződik a húsvéthoz is. Ezen a napon Krisztus feltámadását láthatjuk lelki szemeink előtt, és a feltámadott Krisztus üzen nekünk. Sok ember jár-kel, dolgozik, fut, szalad, panaszkodik, de nem hallja a körülötte felhangzó beszédet, nem hallja meg a hívogató harangszót, nem érdekli az ünnepi igehirdetés, legfeljebb annyit jelent neki az ünnep, hogy jobb ebédre lehet számítani. Jézus nem hagy magunkra. Ne gondoljuk, hogy nélküle árván és egyedül maradtunk. Jusson eszünkbe, hogy az ő temetése különbözött minden más temetéstől. Ne úgy menjünk el az ő sírjától, mint ahogyan más síroktól szoktunk eljönni. Töröljük le könnyeinket, és lássuk meg őt, mert ő velünk van és velünk marad életünk végéig. Ebben van a húsvéti ünnep egyik áldott üzenete. A húsvét első üzenete: Jézus velünk jön az úton. Életünk útját mindnyájunknak végig kell járnunk. Hogy milyen lesz, azt előre senki sem tudja. Egyszer szép, sima úton haladunk, máskor töviseken és göröngyökön kell menni. Terheink is különbözők. Mekkora nagy teher tud lenni a fájdalom, a szenvedés, a csalódás! Ezek nem adhatók át senkinek, csak egyvalaki van, aki tud segíteni: Jézus. A húsvét másik isteni üzenete: menjünk bátran az utunkon, mert áldott, isteni útitársunk van, aki átsegít a végállomáson is, hogy beléphessünk az örökkévalóság új és dicsőséges országába. A húsvét harmadik isteni üzenete: mi, akik együtt haladunk az úton, beszélgessünk egymással az üdvösségről és Jézusról. Az emmausi tanítványok is az Úr nagy dolgairól beszélgettek egymással, és arról, mi történt Jézussal azokban a napokban. Milyen jó dolog, ha nemcsak a földi terhek hordozásában vagyunk egymásnak útitársai, hanem tudunk egymással beszélgetni a lélek dolgairól, az üdvösség kérdéseiről. Azt fogjuk tapasztalni, hogy mialatt róla beszélgetünk, máris ott van Jézus a szívünkben, és betölti mennyei békességgel. Énekeljük hálával a 139. Halleluja-ének harmadik versét: „Veled, megfeszített, / Új életben élek most / Nem, nem én, / Te élsz bennem./ Hit által élek már, / Mert Jézus velem jár, / Mert Jézus velem jár, / Énvelem jár.”  SZENCZI LÁSZLÓ

| EGYHÁZI ÉLET |

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa húsvéti üzenete A keresztyén élet útja tevékenység, Úton találja az Isten népét húsvét híre: Jé- „Eszetekbe juttatom, amely fáradsággal jár. Göröngyös is, zus az élők között jár! A feltámadott Úrral testvéreim, az evangéliumot…” amely betegséget, tehetetlenséget, lehet tehát találkozni az úton, aki az úton magányt, sokszor céltalanságot is jelez. levők útjának irányt, értelmet és célt ad, (1Kor 15,1) Kanyargós is, amely részben a változó hogy ne csupán az út végéről legyen szó! világ, másrészt a körülmények és az emberi kapcsolatok között Húsvét evangéliuma azt önti a szívekbe, hitünkbe, értelmünkhalad. De ha azt beragyogja az a derű, hogy Isten közelében felbe és keresztyén kultúránkba, hogy Jézus feltámadása óta nem lelheti bárki emberi mivoltának értékeit, értelmét és célját, akcéltalanul bolyong az embervilág úttalan útjain, nem is a halálkor ez a derű a keresztyén hit, értelem és kultúra forrásává válik. ra készülődés folyik az úton, hanem Isten tervének megfelelően Így Jézus feltámadásának evangéliuma, jó híre az úton lévőaz embervilág útjának célja az élet lett! Ezért az élet felé haladók ket arra biztatja, hogy van célja az útnak, tehát lesz célba érés! mindennapjait nem a panasz, nem a nézeteltérés, a veszekedés, Üljön hát Isten népe szép ünnepet húsvét hírével: Urunk fela befelé fordultság, a mindenben csalódás és az ellenségeskedés támadott! Jézusunk él! tölti ki. Húsvét népe a hit, a remény és a szeretet útján jár, hogy örömét sugározza a szem, szeretetét szórja gazdagon a szív, az VERES ANDRÁS püspök, elnök összetartozást fejezze ki a beszéd, építsen az irodalom, az élet STEINBACH JÓZSEF református püspök, elnök értékéről tanúskodjék a művészet, a technika, a kutatás. FISCHL VILMOS főtitkár

2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 55

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

Kit és mit „vonnak be”? Többértelmű a bevon igekötős igénk. Pontos a használata például a szótárakban rögtön az elsőként szerepeltetett eredeti jelentésében: tárgyat kelmével, bőrrel stb. beborít, behúz (az asztalra posztót rögzít); mázzal von be valamit (a sütemény tésztáját csokoládémázzal fedi); belepve betakar, illetve körülvesz valamit (konkrét vagy átvitt értelemben). „A napgyász bevonta fénnyel” – olvassuk Bertha Bulcsúnál; „körülöttünk mindent kéken bevon lefátylazott felhőként messzetünt gyermekkorunk” – írja Jékely Zoltán. Ám divatszóként sűrűn bukkan fel a ’valaki(ke)t rávesz arra, hogy valamely szervezett tevékenységben részt vegyen; valaki(k)nek ebben a közreműködését, segítségét kéri; valaki(k)nek a munkájára számítva szervez, rendez valamit, illetve lehetővé teszi valamely közös tevékenységben való részvételét (részvételüket)’ jelentésben. Például: „iskolások bevonásával szervezték a szelektív hulladékgyűjtést”; „színészek bevonásával tartják a jubileumi ünnepséget”; „bevonták a diákokat is a fesztivál műsorába”. Ezzel a szóhasználattal az a baj: nem derül ki pontosan, az emített jelentésárnyalatok közül melyikre gondol a beszélő. Pl.: a diákokat is sarkallták a szereplésre, vagy (jutalomból) felajánlották nekik a részvételt? Ez az ige például a ’valamilyen tevékenység, cselekvés folyamán, annak eredményessége érdekében valamilyen eszközt, tárgyat felhasznál, beépít’ jelentésben sem pontos, sőt félreérthető. Mégis gyakori: „Tőkét vonnának be” (egy építkezési vállalkozásba); „Meghatározzák, hol lesz az animáció helye, majd a forgatáson egy animációt jelképező tárgyat vonnak be”. Kérdés: tőkére számítanak, tőke ajánlására várnak, vagy tőkét kérnének? Az animációs tárgyat pedig – a szövegösszefüggésből következtethetően – nem „bevonják”, hanem felhasználják. A kipécézett szó az említett értelemben tehát nemcsak helyettesíthető – túlzott divatossága miatt –, hanem cserélendő is, mert zavart okozhat a megértésben.  ARANY LAJOS 56 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Dsida Jenő Április – A húsvét dicsérete című költeményéből idézünk. Vízszintes: 1. Jézus földi mestersége. 4. Az idézet első sora (P, S, T, E, R). 14. Termelőszövetkezet, röv. 15. Biztosítékként leadott tárgy. 16. Érzelmekkel átitatott lelkesülő szeretet. 17. Erdős terület Guineában. 19. Tejsavóból készült sajtféle. 21. Körömfesték. 22. A közelebbi dobozba. 23. Berlini hivatal! 24. Bont. 26. Hélium vegyjele. 27. Folytonossági hiány. 29. … Troll (Heine). 31. Takaró egynemű betűi. 33. Megváltó. 35. Hócsalán. 37. Klasszikus diftongus. 38. Rezidens orvos angol rövidítéssel. 40. Csíramentes. 42. Tolna megyei nagyközség. 44. Női név. 46. A legközelebbi csillag. 47. Nyitvatermő növények csoportjára jellemző, női jellegű fürtös virágzat. 48. Japán híradástechnikai márka. 49. Politikai és vallási csoport tagja Palesztinában az 1. században. 51. Ésszel felfog. 52. Dallos Sándor. 53. … Baldwin, amerikai színész, rendező. 55. Pásztor, majd király Izráelben. 57. Részeshatározói rag. 59. Fundamentum. 61. Origó közepe! 62. Pertu. 63. Elemi rész. 65. Görög betű. 67. Vörösmarty műve (két szó). 69. Brazil tagállam. 71. … Nielsen, dán némafilmsztár. 73. Orvosi kés. 74. Alarm. 76. Traktormárka. 78. Tengeri hal. Függőleges: 1. Keresztül. 2. Háziállat kicsinye. 3. Méretre vág. 5. Erdélyi folyó. 6. Szolmizációs hang. 7. Alváskor látjuk. 8. Cukrászkészítmény. 9. Rugdosás része! 10. A zenei alaphangsor 6. és 4. hangja. 11. Muráti …, színésznő. 12. Névutó. 13. Népies tyúk. 17. Az idézet második sora (A, A, A, E, M). 18. Jelfogó. 20. Férfinév. 23. Heveny. 25. A trópusi emberek fő tápláléka ez a gyökér. 28. Község a Keszthelyi-hegység lábánál. 30. Ideiglenes pontjel a földmérésben. 32. Fanyelű, görbe kés, tájszóval. 33. Végtelen jogar! 34. Római sztoikus filozófus és államférfi (Lucius Annaeus). 36. Mesterséges nyelv. 39. Humorista, előadóművész (Zoltán). 41. Félig forral! 43. Főétkezés. 45. Vetíthető állókép. 47. Állóvízzel kapcsolatos. 49. Török eredetű ritka női név. 50. Göngyölegsúly. 54. Pathet …, Laosz Földje, vietnámi hatás alatt álló mozgalom. 56. Megfelel a valóságnak. 58. Sertéshús a gerinc mellől. 60. Jézus egyik apostola. 62. Bányászközség a Gerecse északkeleti lábánál. 64. Ritka férfinév. 66. Londoni galéria. 68. A Margit olasz alakjából rövidült női név. 70. Vadiúj egynemű betűi. 72. Szilágyi Tibor. 73. Sár betűi keverve. 75. Sertéslak. 77. Oda-vissza: motorfajta. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: A bölcs tanítás az élet forrása – a halál csapdáinak kikerülésére.

| GYERMEKEKNEK |

Én sohasem értettem ezt az egész elfogatás dolgot. Hiszen Jézus nem követett el semmi bűnt, csak jót tett az emberekkel. Valóban, de Jézus munkássága során olyan tetteket vitt véghez, amelyek felháboríIsten kibékült az emberekkel, tották a zsidókat: megbocsátott a bűnösöknek, vakoknak adta és ezután megbocsátja vissza a szeme világát, bénákat minden bűnünket, gyógyított meg, hatalma volt a démonok fölött. ha azokat megvalljuk neki. De ezek jó dolgok. Miért háborodtak fel rajta? Mert a zsidók hite szerint ilyesmit csak a Messiás tehet. Mivel Jézus a bűnöket is megbocsátotta, ezzel tudomásukra hozta, hogy ő Isten fia. Csakhogy a zsidók, főleg az írástudók, ezt nem hitték el.. Jézus tehát az ő szemükben a legnagyobb bűnt követte el, az istenkáromlás bűnét. A főpapok egyébként is féltek Jézustól, hiszen sokan követték őt, és a rómaiak nem nézték jó szemmel, ha a zsidók lázadoztak. Jézus egész perét sem értem. Miért küldözgették ide-oda? Miért nem mondták ki rögtön az ítéletet a főpapok? Mivel tudták, hogy igazságtalan, mindenki szerette volna másra áthárítani az ítélet kimondását. Pilátus sem ítélte el Jézust, hanem a nép döntésére bízta a sorsát. Húsvétkor ugyanis szabadon lehetett Engem mindig nagyon megráz, ami Jézussal törbocsátani egy elítéltet. Pilátus Jézus mellé egy tént. Ahogyan ismerem a húsvéti történeteket, a gyilkost állíttatott, talán azért, hogy megmentse tanítványai nem viselkedtek valami hősiesen. Jézust. Amikor kiderült, hogy a nép Barabbást váMert nem szuperhősök voltak, hanem olyan egylasztja, vizet hozatott, a sokaság előtt megmosta szerű, hétköznapi emberek, mint te vagy én. Haa kezét, és így szólt: „Ártatlan vagyok ennek az lászok voltak, munkások, vámszedők, bűnökkel igaz embernek a vérétől.” Innen ered a szólás is: és gyengeségekkel. Jézus azonban elhívta őket, ők „mosom kezeimet”, amit akkor mondunk, ha úgy pedig követték, hittek benne, és ez megváltoztatta érezzük, nem vagyunk bűnösek valamiben, és nem egész személyiségüket. De az igazán nagy fordulat rajtunk múlnak a következményei. az életükben Jézus kereszthalála és feltámadása Azt olvastam valahol, hogy a keresztre feszítés után történt, mert akkor értették meg, hogy Jézus a szörnyű kivégzési mód. Megváltó, és hogy értük halt meg. Igen, csak a legnagyobb gonosztevőket és a szöSzomorú, hogy éppen az egyik tanítványa árulja el. kött rabszolgákat végezték ki így. Jézus azonban Egyébként tudjuk, hogy miért tette ezt Júdás? a világ minden bűnét hordozta, tehát az emberi Harminc ezüstért. Lehet, hogy valóban így volt, himértékkel legsúlyosabb büntetést kellett elszenszen János apostol szerint időnként megdézsmálta vednie. A fizikaiakon túl a lelki szenvedései sokkal az apostolok kis pénzét, amit ő kezelt. Mások szerint nagyobbak voltak: mindenki elhagyta. A keresztcsalódott Jézusban. Földi szabadítót várt, aki segít a jénél csak egy tanítványa, az édesanyja és néhány szegényeken, jólétet hoz, talán még a rómaiakat is asszony maradt. Haláltusájában azzal is szemelűzi. Erre utal, hogy amikor még az ünnep előtt egy besülnie kellett, hogy Isten is elhagyta. Halálával asszony drága olajjal keni meg Jézus fejét, Júdás naazonban elvégeztetett a legnagyobb csoda, amely gyon felháborodik, hogy a kenet árát a szegényeka világtörténelemben megtörtént: Isten kibékült nek is odaadhatta volna. Valószínűleg nem értette az emberekkel, és ezután megbocsátja minden meg, hogy Jézus kereszthalálával sokkal többet ad bűnünket, ha azokat megvalljuk neki.  mindenkinek, közöttük a szegényeknek is.

Elvégeztetett…  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 57

| EGYHÁZI ÉLET |

Ülésezett egyházunk Zsinata Megerősítette a házasságról, családról és szexualitásról szóló 2004-es nyilatkozatát egyházunk Zsinata, a múltfeltárást pedig az Egyház és Társadalom Kutatóintézet hatáskörébe utalta. Döntöttek arról, hogy bevezetik a református köznevelési stratégia első ütemét, átnevezik a Szeretetszolgálati Irodát és számos törvényt is módosítottak a tavaszi ülésszakon. Alázatra, önvizsgálatra hívott, és a Krisztust követő élet fontosságára figyelmeztetett Szenn Péter horvátországi református püspök a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinata április 10-i ülésének nyitó áhítatában. – Döntéseinkben, szavainkban, tekintetünkben és hallgatásunkban is meg kell élnünk Krisztus követését, így téve bizonyságot mindenkoron őróla – mutatott rá a püspök. – Nemcsak a lelkipásztorainkért, gyülekezeti munkásainkért, tanárokért, presbiterekért vagy szeretetszolgálati munkásokért kell folyton imádkoznunk, hanem ébredésért is – emlékeztetett Bogárdi Szabó István megnyitó beszédében. – A keresztyén életben elköteleződés és megfrissülés nélkül nem tudunk vonzó egyházzá lenni – tette hozzá. A Zsinat lelkészi elnöke beszámolt a szíriai látogatásán tapasztaltakról, hangsúlyozta a készülő református köznevelési stratégia és az egyházak számára is elérhető diaszpóra-ösztöndíj fontosságát, valamint felelős részvételre buzdított a közelgő európai parlamenti választásokon.

A MÚLTFELTÁRÁS FOLYTATÓDIK Hivatalosan is megszüntették a Tényfeltáró Történész Bizottságot, mert annak tagjai korábban már lemondtak tisztségükről. – Az egyház nem áll el attól, hogy a múltjával szembenézzen, csak más keretek között, más szabályok szerint folytatódik a múltfeltárás – hangsúlyozta a szavazás előtt Bogárdi Szabó István. A Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társada58 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

lom Kutatóintézete vállalta magára, hogy a szocialista államrend egyházzal kapcsolatos állambiztonsági tevékenységéről szóló levéltári forrásokat összegyűjti és feldolgozza.

HÁZASSÁG, CSALÁD, SZEXUALITÁS Az Elnökségi Tanács javaslatára a Zsinat ismét napirendre vette és megerősítette 2004-ben elfogadott, a házasság, a család és a szexualitás kérdéseit tárgyaló állásfoglalását. Bogárdi Szabó István szerint ezt a lépést az indokolta, hogy társadalmi nyomásra vagy belső meggyőződésből egyre több külföldi keresztyén egyház változtatja meg korábbi biblikus álláspontját ezekben a témákban. A nyilatkozat a házasságra, mint „egy férfi és egy nő életre szóló szövetségi kapcsolatára” tekint, a szexualitást Isten ajándékának nevezi, és azt hangsúlyozza, hogy „a család a teljes és az egészséges társadalmi élet megalapozója”. Ahogyan a Zsinat teológiai és tanulmányi bizottsága által is jóváhagyott dokumentumból is kiderül: a saját nemükhöz vonzódókhoz lelkigondozói attitűddel fordul egyházunk, ugyanakkor az azonos neműek házasságát nem fogadja el.

FEJLESZTIK AZ OKTATÁST Miután a legutóbbi ülésszakon elfogadták egyházunk köznevelési intézményeinek küldetésnyilatkozatát, a szakemberek tíz stratégiai területen összesen ötvenhárom fejlesztési javaslatot fogalmaztak meg, erről Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok számolt be a szerdai ülésen. Előterjesztése nyomán a Zsinat úgy döntött, hogy kezdődjön el a református oktatási stratégia első ütemének, a legfontosabbnak tartott fejlesztéseknek a megvalósítása, majd menet közben jelöljék ki a fejlesztés további irányait. Első körben a református köznevelési intézményhálózat rendszerszintű fejlesztésére, az intézményvezetők szakmai támo-

| EGYHÁZI ÉLET |

gatására, a keresztyén szellemiségű és korszerű módszertani anyagok és tananyagok fejlesztésére, a református pedagógusok hivatásmodelljének kidolgozására, valamint a keresztyén nevelőtestületek támogatására összepontosítanak.

SZERETETSZOLGÁLAT, MISSZIÓ, TÖRVÉNYEK Január elsejével Diakóniai Irodára nevezik át a Szeretetszolgálati Irodát. A Zsinat azért döntött a névváltoztatás mellett, mert sokan összekeverték az egyházunk diakóniai szolgálatát koordináló irodát a Magyar Református Szeretetszolgálati Alapítvánnyal. A változáshoz kapcsolódva módosították a szeretetszolgálatról szóló törvényt, az iroda és az alá tartozó intézmények alapító okiratait. Szerdán véglegesítettek több, a tavaly őszi ülésszakon már tárgyalt törvénymódosítást is. A missziói törvényben nagyobb hangsúlyt kapott egyházunknak a világban élő reformátusokért vállalt felelőssége. Eszerint egyházunk „a Generális Konvent és az egységes Magyar Református Egyház szervezetén keresztül is segíti a diaszpórában élő magyar reformátusok missziói, hitéleti, közösségszervezési, szemléletformáló, illetve tradíciót megtartó és ápoló tevékenységét”, valamint partneri kapcsolatokat épít a diaszpóra egyházi szervezeteivel. Változik a választójogi törvény is: a legfontosabb változások, hogy az egyházmegyei főjegyzőket ezentúl az egyházmegyei elnökség, az egyházkerületi főjegyzőket pedig az egyházkerületi elnökség jelöli, nem pedig a közgyűlések. Technikai okokból módosították az egyházi köznevelési és felsőoktatási törvényt és a Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény alapító okiratát. Az egyház alkotmányát pedig azért kellett néhány ponton megváltoztatni, hogy megfeleljen az európai uniós adatkezelési irányelveknek.

ÉNEKESKÖNYV, BESZÁMOLÓK Végső szakaszához érkezett az új gyülekezeti énekeskönyv előkészítése, az őszi ülésszakon várhatóan a Zsinat elé kerül a lezárt kézirat., így remélhetőleg 2020-ban már az új énekeskönyvet használhatják a gyülekezetek. Ezentúl e-mailben kapják meg a gyülekezetek a református egyház közlönyét, a Református Egyház folyóiratot nyomtatásban csak az egyházmegyei és egyházkerületi titkárságokhoz, valamint egyes zsinati intézményekhez, irodákhoz juttatják el. Emellett módosították az egyházfőhatósági igazolás űrlapját és az igazolás kiadási rendjét, valamint az idén elhunyt Bellai Zoltán helyett Pataky András dunántúli zsinati tagot választották a gazdasági bizottság tagjává. Az ülésen Jákob János tábori püspök beszámolt a Protestáns Tábori Püspökség 2018. évi szolgálatáról, Fekete Zsuzsa az MRE Kommunikációs Szolgálatának vezetője egyházunk idei 1%-os kampányát ismertette, Bedekovics Péter ifjúsági irodavezető pedig a júliusi Csillagpont református ifjúsági találkozó előkészületeiről adott jelentést. Fekete Károly tiszántúli püspök tájékoztatott a május 18-i Egységnapról, a Zsinat tagjai pedig megválasztották a május 17-i ünnepi közös zsinat magyarországi küldötteit.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

 ŐK KAPJÁK IDÉN A ZSINATI DÍJAKAT A Zsinat döntött az idei lelkészi, pedagógiai és szeretetszolgálati kitüntetésekről is. A Dobos Károly lelkészi díjat Márkus Gábor verőcei lelkipásztor kapja. A Makkai Sándor-díjat Bene Andrásné, a Szentendrei Református Óvoda első intézményvezetője, Füzér István, a Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium pedagógusa és Nagy Lajos, a Péterfalvi Református Líceum tanára, míg az Imre Sándor-díjat Kun Katalin, a Kenderke Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatónője veheti át. A Kiss Ferenc-díjjal idén Boross Gézáné Szappanos Márta lelkipásztor, a Juhász Zsófia-díjjal pedig Jámbor Julianna, az őrbottyáni Juhász Zsófia Református Szeretetotthon Fogyatékosokat Ápoló és Gondozó Intézmény munkatársa szolgálatát ismerik el. 2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 59

| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

IX. Online Bibliaismereti Verseny

A Magyar Bibliatársulat Alapítvány idén is megrendezi online bibliaismereti versenyét, amelyre – felekezeti hovatartozástól függetlenül – középiskolásokat, főiskolásokat, egyetemistákat, valamint mostantól fiatal és fiatalos felnőtteket is várnak. A játék ez alkalommal a Biblia Projekt két animációs rövidfilmjére épül. Jelentkezni a Bibliatársulat oldalán található űrlap kitöltésével lehet, a regisztrációnál két szint választható. A versenyzők egyénileg vagy legfeljebb háromfős csapatban vehetnek részt a megméretésen. A jelentkezés határideje: április 22., hétfő éjfél. A verseny öt héten át tart, az első feladványokat április 23án, kedden teszik közzé. A résztvevőknek minden héten öt kérdést kell megválaszolniuk, ehhez a segítséget a Bibliában, illetve a kisfilmekben találhatják meg. A játék végén a megfejtést az info@bibliatarsulat.hu címre várják május 26., vasárnap éjfélig. A beküldők között könyvcsomagokat és koncertjegyeket sorsolnak ki, az egyéni versenyzőknek a játék fődíja mindkét kategóriában egy-egy belépő lesz a Csillagpont Ifjúsági Találkozóra. További információ a www. bibliatarsulat.hu/jatek oldalon található. 

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Koordinátort keres az MRE és a HEKS iskolaprogramja

kiado@reflap.hu

A Magyarországi Református Egyház (MRE) és a Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete (HEKS) megállapodásának célja, hogy a református iskolák befogadóbbak legyenek a hátrányos helyzetű és roma, illetve cigány gyermekekkel. A partnerek inklúziót célzó iskolai intézményfejlesztési programot indítottak el, amely folyamatos kísérést és képzési lehetőséget nyújt a résztvevő intézmények számára. A program a következő tanévben folytatódik újabb iskolák bevonásával. A koordinátor legfőbb feladata az elkövetkező tanévekben a program irányítása és fejlesztése. Részletesebb információ a ciganymisszio.reformatus.hu oldalon található, illetve Velkey Laura koordinátortól kérhető a velkey.laura@reformatus.hu címen. 



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

ÁLLÁS

A Ceglédi Református Általános Iskola és Óvoda intézményvezetőt (igazgatót) keres. Szolgálati lakást tudunk biztosítani. Érdeklődni lehet Hánka Levente lelkipásztornál április 30-ig, tel.: +36-30-162-5139, e-mail: ceglednagytemplom.ref@gmail.com. Weboldal: reformatusiskola.hu.

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



60 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| EGYHÁZI ÉLET |

Teljessé lett élet Korsós István 1932-ben született Budapesten, a budapesti teológián szerzett lelkészi oklevelet. Első, sárbogárdi segédlelkészi szolgálata után szintén lelkipásztor menyasszonyával, a sárospataki Sárosi Irénnel a Tiszán­innenre költözött. Először Miskolctapolcán volt segédlelkész, majd Sárospatakra került, évekig dolgoztunk együtt a közösségben és a püspöki hivatalban Darányi Lajos mellett. Onnan ment Noszvajra, ahol harminchét évig, nyugdíjba meneteléig végezte lelkipásztori munkáját. Pásztora volt a gyülekezetnek, és annak minden rétegével – gyerekekkel, ifjakkal, középkorúakkal és idősekkel – nemcsak pásztori, hanem testvéri kapcsolatot építettek ki feleségével együtt. Sok településen ez idő alatt kezdtek kiürülni a templomok: Noszvajon megmaradt a gyülekezet nemcsak a vasárnapi, de a hétköznapi alkalmakon is. Ennek a lelki munkának és lelki építésnek a gyümölcse, hogy a régi mellett felépülhetett az új, modern parókia akkor, amikor külső segítségre nem nagyon számíthattak. Korsós István közegyházi tisztségekre is elhívást kapott, a közegyház és a közélet különböző szintjein munkálkodott. A nyolcvanas években lehetőség nyílt a gyülekezeteket elevenítő egyesületek létrehozására vagy  felélesztésére. Korsós István az Korsós István szolgáló és nyugdíjazása után is tovább újrainduló Lelkészegyesület elnöke szolgáló lelkipásztori és lett, majd 1996-ban egyházkerülelkigondozói munkás életéért leti főjegyzőnek választották, így április 6-án adtak hálát tevékenysége túlért a gyülekezet, Noszvajon, ahol lelkipásztor feleségével, Sárosi Irénnel sőt az egyházkerület határain is. Az együtt munkás életük egyházkerület küldötteként aktívan legnagyobb részét töltötték. A részt vett a Magyar Reformátusok temetői istentiszteleten Csomós Világszövetsége munkájában is. A József tiszáninneni püspök községi önkormányzatnak is tagja hirdette az Igét az Ézs 62,1–6 és a 2Tim 4,7–8 alapján. volt, egy ideig alpolgármesterként is Úgy jellemezte Korsós István dolgozott. lelkipásztort, mint aki nem A noszvaji munka letétele után hallgatott, Sionért, egyházáért nem a nyugdíjasok nyugalmasabb szólt, cselekedett, és élte életét életét választotta, hanem tovább „az Isten tenyerén”. szolgált. Már korábban is részt vett az iszákosmentő misszióban. Nyugdíjba menetele után tizennégy évig dolgoztak teljes odaszánással a misszió dömösi gyógyító és hitmélyítő központjában feleségével együtt. Ahogyan mondta: ez nem fárasztotta, hanem megelevenítette őt. Lelkipásztori munkája kezdetén, pataki közös munkálkodásunk idején, 1962-ben a következő címmel tartott előadást a húsvét előtti zempléni lelkészértekezleten: „Az élet evangéliumi értéke”. Így fogalmazott: „Az élet elől elháríttatott minden akadály a Krisztus keresztjében, és legyőzetett az utolsó ellenség, a halál is Krisztus feltámadásában. Teljessé lehet tehát az emberi élet újra a halál ellenére is. Megnyerheti az ember azt a maga teljességében hitben és a valóságban egyaránt.” Legyen ez reménységünk és vigasztalásunk emlékezésünkben!  BENKE GYÖRGY

Reményik-díjat kapott Fekete Károly

Az arad-belvárosi református templomban április 7-én vasárnap tartotta immár tizenötödik konferenciáját Reményik Sándor erdélyi költő emlékére az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány „Egy lángot adok, ápold, add tovább!” címmel. A konferencia előtti istentiszteleten igehirdetéssel szolgált Fekete Károly, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke. Prédikációjában a 126. zsoltárt magyarázta, és rámutatott, hogy a „korfordító Isten” és a „sorsvállaló ember” az isteni és emberi természetet is hordozó Jézus Krisztus személyében találkozik az egyház tanítása szerint. Felidézte Reményik Sándor életpéldáját is, aki kész volt a Trianon utáni erdélyi magyar sorsot Isten kezéből elfogadni, és vállalni az abból következő szolgálatot. Házigazdaként köszöntötte a Reményik-emlékkonferenciára érkezett vendégeket Baracsi Levente Zoltán arad-belvárosi református lelkész. Az istentisztelet keretében vette át Fekete Károly püspök a Reményik Sándor-díjat és az azt szimbolizáló emlékplakettet, Nemes Csaba szobrászművész alkotását. Fekete Károly munkásságát Győri L. János irodalomtörténész, a debreceni Református Művelődés- és Iskolatörténeti Kutatóintézet igazgatója méltatta. A konferencián a püspök is tartott előadást, amelyben Reményik Sándor és Makkai Sándor barátságáról beszélt.  TTRE.HU, FOTÓ: BARCZA JÁNOS 2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 61

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Szabó Sándor Péter rákospalota-újvárosi lelkipásztort kérdeztük.

1

Mikor döntötte el, hogy lelkész lesz? Harmadikos voltam a középiskolában, épp akkor indultam el a hit útján. A döntés kicsit dacreakció volt, amikor láttam, hogy több nagyra becsült tanárom nagyon ellenezte ezt, le akartak beszélni. De az egésznek a súlyával csak a teológia harmadik-negyedik évében szembesültem, és akkor újabb döntést kellett hoznom. Amikor ugyanis diákként

Szabó Sándor Péter a Budapest RákospalotaÚjvárosi Református Egyházközség lelkipásztora. A kiégés ellenszerét a rendszeres igei elmélyülésben látja. Arra törekszik, hogy gyülekezetének tagjai valódi közösségé formálódjanak.

töltöttünk el egyetlen közösségben, Madocsán. Mindkét helyre szívesen emlékezem vissza, fontosak az ott kötött ismeretségek, kapcsolatok. A következő lett Rákospalota-Újváros, tizenegy éve szolgálunk itt.

3

Van olyan cél, amelyet néhány éven belül szeretne elérni? Vannak ötleteink a feleségemmel, és jó, hogy vannak, akik velünk gondolkodnak. A legfontosabb célunk, hogy olyan közösséget építsünk, amelynek tagjai érzékenyen, krisztusi módon fordulnak egymás felé. A mi gyülekezetünkben is megnehezíti ezt, hogy jelentős részükkel csak vasárnap találkozunk.

4

kimentünk a gyülekezetekbe, és azzal szembesültünk, hogy a lelkész mindenféle dologgal foglalkozik – olyasmivel is, amiről úgy gondoltam, hogy nem az ő feladatkörébe tartozik, és magam nem is szerettem volna megtenni –, az ijesztő volt. Közben akadt néhány figyelmeztető jel, amelyeket időbe telt felismernem: háromszor elájultam – mindan�nyiszor szolgálat közben. Végül megértettem, hogy Isten kommunikál így velem. Nem lehet a szolgálatot félvállról venni, a felkészüléseket megspórolni. Isten döntésre hívott: tényleg akarom-e ezt. Végül döntöttem: akarom – és itt vagyok.

2

Hol szolgált a teológia elvégzése után? Szintén lelkész feleségemmel, Zsuzsával nyolc kis baranyai faluban kezdtük a szolgálatot. Botykapeterd volt a központ. Két-három évet töltöttünk ott maroknyi ember között. Azután Tolna megyébe kerültünk, ahol nyolc és fél évet 62 Reformátusok Lapja

2019. április 21–28.

Hogyan tudja megőrizni a lelkesedését, hogyan lendül át a mélypontokon? Igyekszem mindennap megmártózni az Isten kijelentésében, és ez nem csak bibliaolvasást jelent. Folyamatosan veszek egy-egy új könyvet, azt részletesen kijegyzetelem, prédikációkat olvasok. Törekszem arra, hogy így kezdjem a napot. Ahogyan Luther Márton is mondta: „Tulajdonképpen olyan sok a tennivalóm, hogy az első három órát imádságban fogom tölteni.” Próbálok én is így élni. Emlékszem olyan esetekre, amikor váratlan kérdésekre képtelen lettem volna válaszolni, ha néhány nappal korábban nem éppen az foglalkoztatott volna a reggeli csendességben. Az igehirdetésekre készüléskor sem csupán az adott ige hat rám, hanem az utóbbi időszak minden megmerítkezése az Igében. Így valójában nem érzem, hogy a kiégés fenyegetne.

5

Van olyan ige, amely sokat jelent önnek? Folyamatosan új igék jönnek elém. Az egyik ilyen nagy igém a kettős nagy parancsolat volt. A teológián sokat foglalkoztunk vele, míg aztán néhány évvel később a megszokásig ismert szavak közül kristálytisztán emelkedett ki, hogy mit kell tennem, mi is a feladatom. Azóta pedig folyamatosan jönnek elém így újabb és újabb igék.  KOCSIS JULIANNA

| MOZAIK |

ÜNNEPI ISTENTISZTELETEK RENDJE • ÁPRILIS 19-ÉN, ÁPRILIS 21-ÉN ÉS 22-ÉN BUDAPEST Albertfalva-Kelenvölgy (XI. Gépész u. 23.), Albertfalva: 9, Kelenvölgy: 11. – Angyalföld (XIII. Frangepán u. 43.) április 19-én 10, 18, április 21-én 8, 10, 22-én 10. – Árpádföld: április 19-én 18, április 21-én és 22-én 10. – Baross tér (XIV. Szabó József u. 16.): fél 11. – Békásmegyer (III. Csobánka tér 8.): fél 10. – Buda (I. Szilágyi D. tér 3.): április 21-én 10, 19. – Budafok (XXII. Demjén István u. 2–4.): 10. – Budahegyvidék (XII. Böszörményi út 28.): április 19-én 8, 10, április 21-én 8, 10, 18, 22-én 10. – Cimbalom u. 22–24. (II.): április 19-én 18, április 21-én és 22-én 10. – Csepel (XXI. Tanácsház u. 13.): 10. – Csepel-Királyerdő (XXI. Szent István út 194–196.): 10. – Csillaghegy (III. Vörösmarty u. 2.): 10. – Erdélyi Gyülekezet–Reménység Szigete (X. Gyógyszergyári út 3.): 11. – Gazdagrét (Új templom, XI. Rétköz u. 41.): április 19-én 18, április 21-én és 22-én 10. – Józsefváros (VIII. Salétrom u. 5.): április 19-én fél 11, 18, április 21-én 9, fél 11, 22-én fél 11. – Kálvin tér (IX. Kálvin tér 7.): április 19-én 10, 18, április 21-én 10, 12, 18, 22-én 10, fél 12, 18. – Káposztásmegyer (IV. Bőröndös u. 17.): 10. – Kelenföld (XI. Október 23. u. 5.): április 19-én fél 11, 18.30, április 21-én 9, 11, 17, 22-én fél 11. – Kispest-Központ (XIX. Templom tér 19.): április 19-én és április 21-én 10, 18, 22-én 10. – Kispest-Rózsa tér (XIX. Jahn F. u. 107.): 10. – Kispest-Wekerletelep (XIX. Hungária u. 37.): 10. – Klauzál tér (VIII. Gyulai Pál u. 9.): 10. – Kőbánya (X. Ihász u. 15.): április 19-én 10, 18, április 21-én és 22-én fél 9, 10, 18. – Külső-Józsefváros (VIII. Kőris u. 13.): fél 11. – Külső-Kelenföld (XI. Ildikó tér 1.): április 19-én 6, április 21-én fél 11, 22-én 10. – Külső-Üllői út (X. Bihari u. 9/a): 10. – Mátyásföld (XVI. Baross G. u. 23.): április 19-én 18, április 21-én 8, 10, 22-én 10. – Nagykovácsi (Tisza István tér 7.): 10. – Nagytétény (XXII. Angeli u. 13.): 10. – Nagyvárad tér (VIII. Üllői út 90.): 10. – Németajkú Egyházközség (V. Alkotmány u. 15.): április 21-én 10 (magyar– német nyelvű) – Németvölgyi út 138. (XI.): 10. – Óbuda (III. Kálvin köz 4.): április 19-én 10, 17, április 21-én 8, 10, 22-én 10. – Őrmezei Református Misszió (XI. Kérő u. 3.): 10. – Pasarét (II. Torockó tér 1.): április 19-én 10, 18, április 21-én fél 9, 11, 18, 22-én 10. – Pesterzsébet-Klapka tér (XX. Klapka u. 47.): 10. – Pesterzsébet-Központ (XX. Ady Endre u. 81.): 10. – Pesterzsébet-Szabótelep (XX. Mártírok útja 149.): április 19-én 18, április 21-én és 22-én fél 9, fél 11. – Pesthidegkút (II. Hidegkúti út 64–66.): április 19-én 10, április 21-én 8, 10, 22-én 10. – Pestszentimre (XVIII. Rákóczi u. 81.): 10. – Pestszentlőrinc-Erzsébet-Bélatelep (XVIII. Felsőcsatári út 29–31.): április 19-én 18, április 21-én és 22-én 10. – Pestszentlőrinc-Ganzkertváros (XVIII. Jeges u. 29.): 10. – Pestszentlőrinc-Kossuth tér: 11. – Pestszentlőrinc-Szemeretelep (XVIII. Bajcsy-Zsilinszky u. 39/A.): 10. – Pestújhely (XV. Sztárai tér 3.): 10. – Pozsonyi út (XIII. Pozsonyi út 58.): 10. – Rákoscsaba (XVII. Rákoscsaba út 2.): április 19-én 18, április 21-én és 22-én 10. – Rákosfalva (X. Kerepesi út 69.): 10. – Rákoshegy (XVII. Szabadság u. 26.): 10. – Rákoskeresztúr (XVII. Pesti út 31.): április 19én 18, április 21-én és 22-én 10. – Rákosliget (XVII. XV. u. 1.): 10. – Rákospalota-MÁV-telep (XV. Széchenyi u. 16.): 9. – Rákospalota-Óváros (XV. Kossuth u. 1.): április 19-én 10, 18, április 21-én és 22-én 10. – Rákospalota-Újváros (XV. Arany János u. 49.): 10. – Rákosszentmihály-Sashalom (XVI. Budapesti út 82–84.): 10. – Schweitzer Albert Otthon (XIV. Hermina út 51.): fél 11. – Skót Misszió (VI. Vörösmarty u.51.): 11 (angol nyelvű). – Soroksár (XXIII. Hősök tere 11.): fél 10. – Svábhegy (XII. Felhő u.10.): 10. – Szabadság tér (V.): 10, 17. – Torockó utca 20. (XX.): fél 9. – Törökőr (VIII. Százados út 4.): 10. – Újpalota (XV. Száraznád u. 2.): 10. – Újpest-Belsőváros (IV. Szent István tér 24.): április 19-én és április 22-én 10, április 21-én 8, 10. – Újpest-Újváros (IV. Attila u. 118.): április 21-én 8, fél 11, 22-én fél 11. – Újtelep: 11. – Városligeti fasor (VII. Városligeti fasor 7.): április 19-én 10, 18, április 21-én 8, 10, 17, 22-én 10. – Zugló (XIV. Limanova tér 9–11.): április 19-én és április 21-én 8, 10, 22-én 10. – II. sz. Belgyógyászati Klinika, A ép. fszt.: 10. Kálvin János Idősek Otthona (XII. Nógrádi u.12–14.): április 19-én és április 21-én 10, 22-én 11. DEBRECEN Árpád tér: 9. – Bánk: április 19-én és április 21-én fél 9. – Csapókert (Mátyás király u. 23/B.): 10. – Füredi úti (Füredi út 39.): 10. – Homokkert (Madách tér 1.): április 19-én és április 22-én 10, 21-én 10, 17. – Józsa-alsó (Deák Ferenc u. 67.): április 19-én 18, április 21-én és 22-én 9. – Józsa-felső: április 21-én 5, 11, április 22-én 11. – Kerekestelep (Szávay Gy. u. 17.): 10. – Kistemplom-Ispotály (Révész tér 1.): április 19-én és április 22-én 10, 21-én fél 6, 10. – Kossuth utca (Méliusz tér 1.): április 19-én 10, 17, április 21-én és 22-én 10. – Lencztelep: 10. – Mester utca (Bartók Béla út 1.): 10, 17. – Nagycsere: április 21-én 10. – Haláp: április 21-én 14. – Nagyerdő (Bólyai u. 25.): április 19-én fél 11, 18, április 21-én fél 9, fél 11, 22-én fél 11. – Nagy Sándor telep (Pósa út 23.): április 19-én 18, április 21-én és 22-én 10. – Nagytemplom (Kossuth tér): 8, 10, 18. – Szabadság-telep (Komáromi Csipkés György tér 5.): 10, 18. – Széchenyi-kert (István király tér 2.): április 19-én és 22-én 10, 17, április 22-én 8, 10, 17. – Ebes – Szepes (Széchenyi tér 4.): háromnegyed 10, 15 – Kismacs: április 21-én 11. – Nagymacs: április 19-én 18, április 21-én fél 10. – Ondód (Kádár-dűlő 56.): április 21-én 14. – Tégláskert (Szepesi u. 61/b): háromnegyed 10. MISKOLC Alsóváros (Soltész N. K. u. 1. 2/7.): 10. – Avas (Papszer u. 14.): április 19-én és április 21-én fél 11, 22-én háromnegyed 9, fél 11. – Avas-Dél Lakótelepi Református Missziói Egyházközség: április 19-én 18, április 21-én és 22-én fél 10. – Belváros (Kossuth L. u. 17.): április 19-én 10, 17, április 21-én és 22-én 10, 18. – Csabai kapu (Dankó P. u. 56.): 10. – Diósgyőr (Táncsics M. tér 1.): április 19-én és április 21-én fél 10, 11, 22-én fél 10. – Diósgyőr-vasgyár: 10. – Felsőváros (Balázs Győző tér 1.): 10. – Görömböly (Lavotta J. út 15.): 10. – Hejőcsaba (Templom u. 18.): 10, 15. – Martin-kertváros (Tóth Pál u. 9.): 10. – Pereces (Bollóalja út 74.): 11. – Szirma (Erkel F. u. 66.): április 19-én és április 22-én fél 11, 21-én 9, fél 11, 15. – Tapolca: 11. – Tetemvár (Deszkatemplom, Palóczy L. u. 21.): április 19-én és április 22-én 10, 21-én fél 9, 10, 16. – MISEK (Semmelweis) Belgyógyászat IV. em.: 16. – Szt. Ferenc Kórház II. em. előadó: 16.30. PÁPA (Március 15. tér): 10.

ESEMÉNYEK

Május 11. Nagykáta | Hogyan előzhető meg a kiégés? – Jó hír azoknak, akik segítenek másokon, és már elfáradtak címmel tart előadást Szarka Miklós református lelkész, pár- és családterapeuta, klinikai lelkigondozó a nagykátai református templomban (Ady Endre u. 29.) szombaton 16 órakor. Az előadás mindenki számára nyitott és ingyenes.

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Egyéb | Szálláshely Zamárdiban! Hittantáborok, gyülekezeti csoportok részére az egyházi épületben 17 férőhely, valamint az udvaron sátorhelyek 20 főig. Érdeklődni lehet az apostolanna838@gmail.com címen vagy a +36-30-69-15-615-ös telefonszámon. Szolgáltatás | Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo.hu, tel.: 06-30-9408223 (Sárdi György). A SARKADI REFORMÁTUS NYUGDÍJASHÁZ

összkomfortos apartmanokkal várja önálló életvitelre képes leendő kedves lakóit. Érd.: Koncz Zsolt lelkipásztor. Tel.: 06-20-4291285. Web: www.reformatus-sarkadbelvaros.hu.

2019. április 21–28.

Reformátusok Lapja 63