Hagyománygyűjtőként Ötödfélszáz Énekek címen adta közre az általa gyűjtött dalanyagot. Életpályája a Debreceni Református Kollégiumtól indult. Mérnökként tevékenykedett, majd Füreden illetve Szántódón gazdálkodott, s közben verseket írt, amelyek a Hol-mi köteteiben (1-3, 1788-1793) jelentek meg. Számos versében énekelte meg a Balatont, melyet ő nevezett először "magyar tenger"-nek. Az 1780-as évektől már országosan ismert költő volt.

Levelezési kapcsolatban állt egy darabig Kazinczy Ferenccel, akinek nyelvújítási törekvései kezdetben nem zavartak, azonban az ortológusok dunántúli csoportjához vonzódott és egyre inkább elhidegült Kazinczytól. Politikailag a németellenes hazafiság jellemezte, miközben 1789-től a pesti, később a zalaegerszegi szabadkőműves páholy tagja volt.

Névtelenül jelent meg 1792-ben ''Felfedezett titok'' című szentimentális énregénye. Ez a korabeli szabadkőművesség tanításainak összefoglalása. Kiállt a nők egyenjogúságáért és a nemesség kiváltságainak visszaszorításáért egy röpiratában. Németgúnyoló versei miatt 1814-ben eljárást indítottak ellene, azonban Pálóczi elterelte magáról a gyanút a versek megtévesztő átköltésével.

Élete vége felé Petrikeresztúron megalakította és összefogta a főként nőírókból álló „Göcseji Helikon"-t, a Keszthelyi Helikont példának véve. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára és az Országos Széchényi Könyvtár még sok kiadatlan munkáját őrzi Pálóczi Horváth Ádámnak.

A magyar reformátusok, mint egyházi énekek szerzőjére tekintenek tisztelettel, az 1948-tól érvényes énekeskönyvben öt éneke található meg.

Millisits Máté