Bár a korábbinál kisebb a feladat súlya, Magyarország soros uniós elnöki tiszte kiváló alkalom lesz arra, hogy jobban megmutassuk magunkat a többi európai tagállam számára. Az MRE EU-referense, Hámori Ádám szerint a református egyház számára is fontos, hogy szakmai kérdésekben jelenítse meg sajátos értékeit 2011 első hat hónapjában.

Mi a Zsinati Hivatal EU-referensének a feladata?

A feladatom elsősorban az, hogy összehangoljam a 2011 első félévi, magyar EU-elnökséggel kapcsolatos előkészületeket egyházunkban. Már összeállt a Zsinati Hivatalban egy szakmai csoport, hogy megalapozza ezt a munkát, készített egy előterjesztést is, amelyet az Elnökségi Tanács szeptember közepén elfogadott. A novemberi zsinati ülésre részletes programtervvel, eseménynaptárral és területekre lebontott tervekkel állunk elő.

Miért indokolt az MRE részvétele a magyar uniós soros elnökségi munkában?

Azzal szeretném kezdeni, hogy a református egyház európai uniós aktivitása nem új fejlemény. Az MRE részt vesz többek között az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) Egyházi és társadalmi bizottságának (Church and Society Comission) munkájában. Ennek a szakmai alapon szerveződő testületnek európai protestáns és ortodox egyházak a tagjai, és a bizottság véleményt nyilvánít az Európa Tanács és az Európai Bizottság munkájával kapcsolatban. Erre egyébként az alapokmányokban rögzített joguk van az egyházaknak: a Lisszaboni Szerződés 17. cikkelye konkrétan említi az egyházakat és a világnézeti alapon létrejövő civil szervezeteket, melyekkel az Unió rendszeres konzultációt kíván folytatni. De meg kell említenem a 2009. május 22-én létrejött egységes Magyar Református Egyházat is, amely a különböző országokban található részegyházak összefogásaként az európai együttműködéssel feleltethető meg regionális szinten.

Miért vállal szerepet a református egyház egy ilyen, egyértelműen a politikához kapcsolódó területen?

A soros EU-elnökség nem is csak lehetőség számunkra, hanem kötelességünk is, hogy megjelenítsük az egyház sajátos értékeit. És most már a társadalomban sem olyan egyoldalú a megközelítés, hogy az egyházak szorítkozzanak a hitéletre, persze még mindig elsősorban az oktatási, a karitatív és a szociális területeken elfogadott a szerepvállalásunk. A szűkebben vett közéletben, sajnos, viszont csak botrányokkal, esetleg a finanszírozási kérdések bolygatásakor jelennek meg az egyházak. A soros elnökség pedig éppen arra ad lehetőséget, hogy szakmai felkészültségünkkel, értékorientált szakmai részvételi szándékunkkal lépjünk fel. Egyáltalán nem azért, hogy több pénzt kérjünk, vagy, hogy az európai alkotmányba beírassuk Isten nevét. A feladat az, hogy az értékeinket szakmai kérdésekben megjelenítsük. Persze vannak olyan területek, ahol kevesebb szakértelmet tudunk felmutatni, de veszélyes lenne, ha bizonyos kérdésekben nem fejtenénk ki a véleményünket. Példaként említeném a munkahelyteremtés ügyét. A munkát nem lehet kizárólag a profitérdekek felől megközelíteni, annak a munkavállaló kiteljesedését is szolgálnia kellene. Természetesen más szereplők is rendelkezhetnek szakértelemmel ezekben a kérdésekben, de a sajátos szemléletünket, ami a számunkra fontos, helyettünk nem fogja képviselni senki.

Miért éppen a soros elnökség nyújt erre alkalmat?

Ennek a kérdésnek a megválaszolásához előbb érdemes előbb kicsit kitérni az unió jelenlegi működésére. A jelenleg 27 tagállamot tömörítő EU-t a folyamatos, dinamikus egyensúlyozás jellemzi. Egyfelől az integráció elmélyítése, egy föderatív felállás felé haladás, másfelől a nemzetállami érdekérvényesítés között kell lavírozni. A soros elnökség intézménye is ebben a dinamikában értelmezhető: a kérdés az, hogy az adott tagállam mennyire tud a közös uniós érdekek facilitátorává, előmozdítójává válni. A soros elnök feladatai a Lisszaboni Szerződéssel egyébként megváltoztak, kisebb lett a feladat súlya. Korábban az ország miniszterelnöke volt fél évig az Európai Tanács elnöke, a külpolitikában a soros elnök tagállam külügyminisztere képviselte az EU-t; most már mindkét feladatra állandó tisztségviselője van a közösségnek. Az azonban még mindig igaz, hogy a soros elnök más pozícióból kommunikál az EU-val, mint a többi tagállam. Az EU Tanácsa csúcsértekezleteinek, a szakminiszterek tanácskozásainak továbbra is otthont ad a soros elnökséget betöltő ország, számunkra ez tizenöt miniszteri és kétszáz szakértői szintű rendezvényt jelent a félév alatt. Ebből következően a soros elnök ország jobban megmutathatja magát a közösségnek, mint ezen a hat hónapon kívül, marketingeszközként használhatja ezt a feladatot. Meghonosíthatja sajátos látásmódját, új, addig ismeretlen témákat  vihet be az európai politikai diskurzusba. De az ország a belső életében is hozhat ez az időszak változásokat: korábban azt mondták, a soros elnökség egy új tagállam tűzkeresztsége. A hazai közvélemény ekkor ismerheti meg igazán az EU működését, az unió erre az időszakra mindenképp a napi gondolkodás részévé válhat.

Mint minden hasonló esetben, már most is elhangzottak olyan negatív vélemények, hogy túl nagy feladat lesz Magyarországnak. Lehet ebben igazság?

Ahogyan a korábbi elnökségekből már kiderülhetett, ezzel a szereppel valószínűleg nem lehet olyan nagyon kudarcot vallani. Természetesen lehetne több tapasztalatunk is, de Magyarországnak most jut először ez a feladat, a régebbi tagokhoz képest biztosan rutintalanok vagyunk. Emellett azt sem tudjuk pontosan, hogy mivel jár ez, nem tudjuk felmérni, pontosan hol is tartunk. A kormányzati nyilatkozatok szerint azonban immár teljes az erre a feladatra szánt tisztségviselői kar, az elnökségi témák tagállami egyeztetés alatt vannak, vagyis erős alapokkal várhatjuk az EU-elnökségi félévet.

Miről szólhat az EU 2011 első felében, a magyar elnökség ideje alatt?

A soros elnökségi témákra már vannak tervek, de a végleges változat novemberre készül el. A témák ráadásul változhatnak, aktualizálódhatnak az elnökség ideje alatt is, így szinte képtelenség is tökéletesen felkészülni. De vannak olyan folyamatok, ügyek, amelyek biztosan kikerülhetetlenek lesznek 2012 első felében. Ilyen a gazdasági válságból következő feladatok köre; az új európai gazdasági stratégia, az Európa 2020 koncepció; a Lisszaboni Szerződéssel átalakult döntéshozatal; a 2014-2020-as költségvetés tárgyalásának megkezdése, a kohéziós, a strukturális alapok, valamint a közös agrárpolitika átalakítása; a román schengeni tagság, illetve a horvát uniós csatlakozás, az utóbbiról szóló szerződést épp 2011 első felében írhatják alá.

Hogyan kapcsolódhat bele mindebbe a református egyház?

Nem célunk szakpolitikai folyamatokat befolyásolni. De lesznek olyan prioritások, témák, ahol szükség van arra, hogy az egyházi szempontok megjelenjenek, ezeknél ott szeretnénk lenni. Ezeken túl érdekes kapcsolódási pontok adódhatnak a keresztyén emberek számára. A közvélekedés szerint az EU egy túlnyomórészt üzleti együttműködést előkészítő, tagállamok közötti intézményrendszer, gigantikus, nehezen áttekinthető adminisztrációval. Az Európai Unió Szerződése azonban rögzített olyan alapvető értékeket, amelyek ezen túlmutatnak: keresztyén, keresztényszociális, protestáns értékeket is beépítettek az alapokmányba. Így azt mondhatjuk, az EU értékek közössége, kulturális és identitásbeli közösség is. Európa a sokféleség, a sokszínű kultúrák egysége, és a nyugtalannak tartott közép-kelet-európai térség minden nyilvánvaló konfliktus dacára helyi szinten számos jó példát tud mutatni az együttélésre. A református egyház célja ebben a félévben az lehet, hogy az európaiság tudatát közelebb hozzuk a hívekhez, egyháztagokhoz. Másrészt pedig a különböző szakmai konferenciákon az egyházi látásmódot kell közelebb vinni a többi szereplőhöz. Az egyházi megszólalásokat, nemzetközi kapcsolatokat úgy kell irányítani, hogy azok az EU-s prioritásokat megjelenítsék. A magyarországi soros elnökségi rendezvényeken pedig meg kell mutatni a református értékeket. És még egy fontos szempont: 2011 az európai önkéntesség éve lesz. A református szakértők már jelen vannak ebben a témában, és az egyház ide kapcsolódó rendezvénye, a Szeretethíd is éppen az év első felében lesz.

Névjegy

Hámori Ádám 1979. október 15-én született Budapesten. Az MRE Zsinati Hivatalának EU-referense, az MRE delegáltja a CEC Egyház és Társadalmi Bizottságában. Óraadó tanár a PPKE bölcsészettudományi karán, korábban a Pápai Református Teológiai Akadémián is. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (PPKE) végzett szociológia szakon, korábban az MRE Csillagpont-koordinátoraként dolgozott. A Budahegyvidéki Református Egyházközség tagja.

Csepregi Botond, fotó: Kalocsai Richárd