„Együtt épültök Isten hajlékává…”

2019. október 20., vasárnap

Október utolsó vasárnapján a magyarországi reformátusok a kalocsai református gyülekezet templombővítésére adakoznak. Meglátogattuk őket, hogy megnézzük, hogyan haladnak évtizedes álmuk megvalósításával.

Nincs könnyű dolga a kalocsai reformátusoknak a katolikus érseki városban, ahol egészen a 19. századig tiltották a protestánsok betelepülését. A reformátusok és az evangélikusok Isten kegyelméből mégis gyökeret eresztettek az alföldi településen.  A gyülekezetet egy 1880-as, Foktőn készült presbiteri jegyzőkönyv említi először, ugyanis a kalocsai protestánsok akkor még Foktőre jártak ki istentiszteletre. A presbiteri gyűlésen arról hoztak döntést, hogy a kalocsaiak önállósodni szeretnének mint fiókegyházközség. „Eme zsenge gyülekezet megáldatván és Isten oltalmába ajánltatván” – így zárul a jegyzőkönyv, ezután létrejöhetett az önálló kalocsai gyülekezet harminckét fővel.

Egy korábbi zsinati döntés értelmében a reformáció hónapjának utolsó vasárnapján befolyt perselyadományokat minden évben egy kiemelt ügy támogatására ajánlják fel a gyülekezetek. Idén a kalocsai gyülekezet templombővítéséhez járulhatnak hozzá a reformátusok az október 27-i vasárnapon perselybe helyezett adományukkal.

A református közösség az erőszakos áttérítések ellenére évről évre gyarapodott, majd 1927-ben anyaegyházközséggé vált, de temploma még ekkor sem volt. Állandó istentiszteleti helyük is csak azután lett, amikor egy gyermektelen ügyvéd, aki szívén viselte a gyülekezet sorsát, az egyházkerületre, illetve az egyházközségre hagyta vagyonát, ideértve egy belvárosi, emeletes polgári házat is.

Imaterem, amely templom

A ház a Kalocsai Fegyház és Börtönnel átellenben, az egykori zsinagóga szomszédságában áll a Hunyadi János utcában. Kívülről csak néhány tábla és az alkalmakat hirdető vitrin árulkodik arról, hogy a falakon belül működik a Kalocsa-Fajszi Református Missziói Egyházközség, amelynek vezetője 2015 decembere óta Gera-Csontos Hajnalka. A barna fakapu hosszú folyosóra nyílik, amelynek jobb oldalán az imaterem, bal oldalán a korábbi parókia, végén pedig a belső udvar található. Falain parafatáblák sora fut végig, amelyeken a gyülekezeti életet bemutató fényképek, gyerekeknek szóló, igés-rajzos plakátok lógnak.

Együtt lépünk be Gera-Csontos Hajnalka lelkésznővel, Bóna József gondnokkal, Mező Lászlóné Katika tiszteletbeli presbiterrel az imaterembe, ahol kellemes meleg fogad. Berendezésében reformátusan puritán, fehérre meszelt falai, barna padsorai között egyből otthon érezzük magunkat. A szószék felett a Zsidókhoz írt levél egyik fontos üzenete szól a betérőkhöz: „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.”

„1932-ben lett kész ez a kis imaterem, amelyet mi templomnak nevezünk. Mindössze hatvan négyzetméter, hatvannégy ülőhely van a padokban” – mutat körbe a helyiségben a lelkész, és hozzáteszi: „Székekkel növeltük a férőhelyek számát, még a folyosót is kihasználtuk e célra.  Az évek alatt persze többször volt felújítás, kisebb átalakítás, de a bútorzat eredeti. A régi harmóniumunk 1923-ból származik, de most már egy presbiter által adományozott elektromos orgonát használunk.”

Gyermekek a gyülekezetben

A tizenötezer lakosú Kalocsán a legutolsó népszámlálási adatok alapján közel ezren vallották magukat reformátusnak, a választói névjegyzékben száznyolcvan név szerepel, míg a vasárnapi istentiszteleteket hatvan-hatvanöt fő látogatja rendszeresen, de gyakran előfordul, hogy a folyosón lévő székekre is szükség van. Ünnepben dupla istentiszteletet tartanak. Bóna József gondnok örömtelinek tartja, hogy a gyülekezet magját a fiatal, kisgyermekes családok alkotják, a magas gyereklétszám a keresztelők és a konfirmandusok számában is visszaköszön. „Tavaly harmincegy keresztelőnk volt, az az előtti évben húsz, 2016-ban pedig tizenkettő” – mondja Gera-Csontos Hajnalka. „Idén és tavaly is tíz-tíz konfirmandus tett bizonyságot Kalocsán, a szórványba tartozó Szakmáron pedig hat gyermek készül a pünkösdi konfirmációra” – teszi hozzá a lelkipásztor.

A magas gyereklétszám miatt a gyülekezet vezetői is inkább a gyerekprogramokra koncentrálnak, így minden évben szerveznek hittantábort, és néhány éve már templomtúrákat is tartanak a kicsiknek, idén Kiskőrös lesz az úti cél. „Megnézzük a református és az evangélikus templomot, majd ellátogatunk a baptista gyülekezetbe is. Tavaly felmerült az ötlet, hogy jó lenne, ha a gyülekezet is kirándulna, akkor megszerveztük a felnőtt templomtúrát Székesfehérvárra, amely jól sikerült, derűs hangulatban telt” – árulja el a lelkész. A városban és a környező településeken összesen hatvanöt hittancsoport működik hat iskolában és százhatvanegy diákkal, a hitoktatói feladatokat a lelkésznő mellett két főállású hitoktató és egy megbízott látja el.

Miközben a gyerekekről beszélgetünk, betoppan a templomba a lelkésznő két kislánya, Eszter és Zsófi, illetve a gondnok fia, Benedek. Hamar kiderül, hogy a tizenegy éves fiú lelkésznek készül, Zsófi kántor szeretne lenni, míg Eszter inkább a gondnoki feladatot látná el szívesen majd felnőttként egy gyülekezetben.

Közösen cipelt terhek

Mezőné Katika már 1967 óta tagja a kalocsai református gyülekezetnek, már a hatodik lelkipásztor munkáját segíti. „Minden vasárnap itt vagyok a templomban. Az Úristen adott hozzá egészséget, hogy mindig itt lehettem” – mondja az asszony, aki tagadhatatlanul a közösség egyik motorja. Beszélgetésünk közben kiderül, hogy ő felel a könyvárusításért, ő irányítja az asszonyokat, amikor készülni kell az adventi vásárra vagy szeretetvendégségre. Huszonöt évig volt a templom virágfelelőse, majd létrehozta a virágnaptárt, amelybe azóta bárki beírhatja, hogy mikor szeretne ilyen módon hozzájárulni a díszítéshez.

„Azt hiszem, Isten erre teremtett, és ezért ad nekem egészséget” – mondja kissé elérzékenyülve. „Annyi mindent a szívembe helyezett, amiben segítenem kell a gyülekezetnek. Van például olyan szolgálatom is, amelyet folyamatosan végzek a kórházi látogatásokon kívül: vasárnaponként elviszem a lelkésznő prédikációit kinyomtatva azoknak az idős testvéreinknek, akik nem tudnak eljönni a templomba.”

Közben megérkezik Okner Péter is, aki szerényen csak a gyülekezet kettes számú kántorának nevezi magát. A presbiter már huszonöt éve szolgál autodidakta kántorként a közösségben, a többiek szerint ez alatt az idő alatt a gyülekezet egyre bátrabban és szebben énekelt. Kiderül az is, hogy hárman váltják egymást vasárnaponként az orgonánál egy hetedikes diákkal, aki majd kántor szeretne lenni, és Gera József kántor–hitoktatóval, akinek a szívügye az egyházzene.

Akadályok a templomépítés előtt

A kalocsai református gyülekezet sosem tett le arról a tervéről, hogy egyszer temploma lehessen. „Már a ’70-es években az volt az álmuk, hogy templomot építenek, de az erre alkalmas telket el kellett adni, mert akkoriban nagyon szegény volt a gyülekezet” – mondja Gera-Csontos Hajnalka, aki felidézi, hogy a régiek tárgyaltak a szomszédos zsinagóga üresen álló épületének átvételéről is, de végül nem kapta meg a református egyház. „Tizenöt éve az a gondolat is felmerült, hogy kibontanánk az imaterem udvar felőli falát, és arrafelé bővítenénk. El is készült a terv, de anyagi forrás hiányában nem indult el az építkezés” – árulja el Okner Péter, aki hozzáteszi azt is, hogy ha lett volna is fedezet a bővítésre, a telekbeépítettségi arányok miatt nem kaptak volna engedélyt az építkezésre. Ekkor jutott eszébe Mezőné Katikának, hogy árusítsanak téglajegyeket, amelyek azóta is megvásárolhatók. Később olyan terv is szóba került, hogy megvásárolnák a szomszédos házat, és arrafelé terjeszkednének, de az ingatlanárak gyorsabban emelkedtek, mint ahogy a gyülekezet anyagi lehetőségei bővültek. „Amikor csak lehetett, pályáztak, sokféleképpen próbáltak templomot bővíteni, de általában az anyagiak álltak az útjukba” – mondja a gyülekezet lelkipásztora. Végül olyan megvalósíthatónak tűnő elképzelés született, hogy az imateremmel szemközti, száznyolcvan négyzetméteres parókiából és a felette levő szintből alakítanák ki a templomot.

Parókiából templom

A kalocsai gyülekezet temploma egyedülálló lesz, miután elkészül. Nem sok olyan templom állhat az országban, amelyet úgy alakítottak ki egy százötven éves polgári házban, hogy összenyitják a földszintet az első emelettel. „Nekem nagyon tetszik, hogy a meglévő épületet használjuk fel. Valamit, amit örököltünk, amit most újrahasznosítunk, más funkciót adnunk neki. Az új templom földszintjén száznegyvenen tudnak majd beülni a padokba, míg a karzaton további negyven ülőhely lesz. Ezzel kifejezzük reményünket, hogy gyarapodni, növekedni fogunk” – fogalmaz Gera-Csontos Hajnalka. Az épületnek tornya nem, csak toronyfala lesz, amelyre felkerül majd a most haranglábon álló, a kisfoktői tsz-ből ajándékba kapott ötven kilogrammos harang.

Közben csatlakozik a beszélgetéshez Lengyel Andrea presbiter, aki amellett, hogy ellátja a gyülekezet pénztárosi feladatait, a templombővítés projektmenedzsere is. Elmondja, hogy az építkezésre a Dunamelléki Református Egyházkerületen keresztül hetvenötmillió forint állami támogatást nyertek, amelynek nagyon örültek, de ez valószínűleg nem fogja teljes mértékben fedezni a kiadásokat. A téglajegyekből kilenc év alatt összejött egymillió-hétszázezer forintot és az eddig befolyt gyülekezeti adományokat szintén felhasználják majd a bővítésnél. Van azonban még egy forrás, amire számíthat a kalocsai gyülekezet: az október utolsó vasárnapi perselyadomány.

Gera-Csontos Hajnalka elárulja, már két éve tudják, hogy a Zsinat elnöke, Bogárdi Szabó István püspök javaslata alapján ezen a vasárnapon értük adakoznak majd a gyülekezetek, és már előre hálásak minden adományért, amit kapni fognak.

Szigorú határidők

Addig is folyik a munka a leendő templom helyén. A parókiából a lelkészcsalád már hónapokkal ezelőtt átköltözött a szintén az udvaron álló, tavaly felújított házba, így a statikai felméréshez szükséges bontási munkákat már el is kezdhették. Szerelvények nélkül, lecsupaszítva állnak a régi parókia falai, amelyeken a gyülekezetbe járó gyerekek búcsúüzenetei olvashatók.

Az emeleti válaszfalakat már kiszedték, a teherhordó falak pedig tégláig vannak bontva. Az épületet a mennyezet elbontása előtt acélszerkezettel kell majd megerősíteni, a tartóelemek helyszínre szállítása szintén komoly fejtörést okoz majd a tervezőnek és a kivitelezőnek. Jövő év nyár végére a használatbavételi engedélyig szeretnének eljutni – avat be a tervekbe Gera-Csontos Hajnalka. Az építkezés végére az egész épületkomplexum megújul. Az aprócska imaterem megtartja jelenlegi funkcióját, csak ezentúl a gyermek-istentiszteleteknek, a biblia- és imaóráknak, illetve az istentisztelet utáni beszélgetésnek ad majd helyet.

Hegedűs Bence, fotó: Kalocsai Richárd 

A cikk megjelent a Reformátusok Lapjában.

Istent keresem

1Thessz 2,1–12

„...a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →