„Azért nagy öröm számunkra az Önök jelenléte” – fordult a Skót Egyház moderátora a népes nemzetközi küldöttséghez a zsinat nyitó ülésén –, „mert folyamatosan emlékeztetnek bennünket arra, hogy nem csak mi vagyunk egyedül, hanem tagjai vagyunk egy nagy családnak is, a keresztyén testvérek közösségének.” A részesedés élménye mindannyiunkat áthatott, nem csak a vendéglátásban, a több mint negyven fős nemzetközi küldöttségben, valamint a hétszázhúsz tagú zsinatban, hanem a teremtésvédelemben is, amely idén kitüntetett hangsúlyt kapott. Mivel csak egy házunk van, ezért volt különösen fontos, hogy református egyházunk is jelen lehetett és hozzájárulhatott a skót testvérek zsinati üléséhez. A zsinat jelmondata („People of The Way”) szellemében a többi külföldi küldöttel együtt csatlakozhattunk a Skót Egyház útjának egy fontos szakaszához.

A skót zsinat nem csupán egy demokratikus intézmény, hanem egy jól szervezett demokratikus intézmény. Tiszták a felelősségi körök és feladatok, minden egyes aktusnak van egy viszonyítási pontja, amelyhez képest meghatározható annak helye és szerepe, semmi nem lóg a levegőben. Ez egyaránt igaz a tartalmi kérdésekre és a formalitásokra, mint például a királyi követ fogadására, a város kulcsainak átadására, vagy az üdvözlésre, ahol előbb a moderátor, illetve a királyi követ hajol meg a zsinat előtt, és nem fordítva, mint általában. Több mint hétszáz embernek volt lehetősége arra, hogy a könyv alakban (The Blue Book) előre megkapott jelentésekről és javaslatokról vitázzon, kérdéseket tegyen fel és döntsön, mindezt a legmodernebb kommunikációs technika segítségével. Az egy évre választott moderátor és az egyház elöljárói határozottsággal, ugyanakkor hihetetlen finomsággal és humorral fűszerezve vezették az üléseket. Az ünnepélyes átadáskor a megszorult moderátori gyűrűt végül sikerült „lerángatni" a korábbi moderátornak az ujjáról, a királyi követ, Lord Hope pedig igen meggyőzően beszélt a reményről (hope). Minden egyes anyag tárgyalásánál volt egy külön kihelyezett asztal, ahol az előterjesztők, az ügy szakmai felelősei foglaltak helyet, akik azonnal tudtak reagálni a felmerült kérdésekre, és nem engedtek teret a felesleges szócséplésnek, miközben mindenkinek, még a külföldi küldötteknek is volt lehetősége a kérdezésre és a hozzászólásra.

Mindig felemelő volt a közös éneklés és a napkezdő áhítat, ahol érezhettük Isten jelenlétét. Sokat hallhattunk Péterről, akit Isten elhívott, hogy embereket halásszon. De ahogyan a halak is különbözőek, Isten népe sem egyforma. Russell Barr moderátor – aki korábban az edinburghi hajléktalan szolgálat egyik elindítója volt – egyik bibliamagyarázatában rámutatott arra is, hogy a bibliai Joppé kikötővárosként milyen fontos prófétai és társadalmi döntések állomása volt – csakúgy mint bizonyos zsinati előterjesztések. Simon Péter, Jónás fia, Joppéban hasonló döntés előtt áll, mint az ószövetségi Jónás, aki ugyanitt döntött arról, hogy merre indul. Jónás, a próféta hajóra szállt és hátat fordított a pogány Ninivének, ám Péter, a halász itt döntötte el, hogy belép a pogány Kornéliusz házába. Képesek vagyunk-e olyan társadalmi csoportokat is elérni, akik akár a peremen, akár az egyháztól távol, akár a civilizációs hálón kívül élnek?

Az „Egyház és Társadalom” bizottság számos olyan tevékenységről számolt be, amelyben komoly erőfeszítéseket tesznek a leszakadt rétegek megsegítéséért, a különböző csoportok eléréséért és szolgálatáért, illetve a teremtett világ megóvásáért, amely szorosan összefügg ezekkel a társadalmi kérdésekkel. Az egyik jelentős előterjesztés és döntés arról született, hogy a Skót Egyház példát mutatva megvonja nyugdíjintézeti és más jellegű befektetéseit és támogatását a fosszilis energiahordozókat bányászó és kitermelő olajcégektől. Egyben sürgeti is a politikai döntéshozókat arra, hogy segítsenek felgyorsítani a szénalapú gazdaság átalakulását, és támogassák a megújuló energiaforrások használatát.

A „Speak Out: 10,000 voices for change” konzultációs felmérésben hét fontos témát emeltek ki, amelyek a következők voltak: (1) építsünk olyan helyi közösségeket, ahol az emberek virulnak, (2) fordítsunk többet a fiatalokra, (3) politizáljunk másképpen, (4) biztosítsunk egészséget és jólétet mindenki számára, (5) ápoljuk a nemzetközi baráti kapcsolatokat, (6) teremtsünk kiegyenlítettebb gazdaságot, (7) és óvjuk a teremtett világot. A zsinat megbízta a bizottságot, hogy e témák mentén készítsen egy tíz éves programot a jövő évi ülésre. Sok más terület mellett a gyermekek bántalmazása is terítéken volt egy kapcsolódó teológiai reflexióval együtt, amelynek alapján a Skót Egyház szigorúbb szabályozást kért a skót kormánytól. Az iskolalelkészek szerepének fontosságát is megerősítette a zsinat.

Az egyház és társadalom kérdésén kívül természetesen sok más témakör is napirenden volt, úgy mint a tábori lelkészség, a női presbiterség ötvenedik évfordulója, az EU-hoz való viszony (ahol a Skót Egyház egyértelműen a kilépés ellen foglalt állást), az ökumené kérdése, amelyben nagy lépés volt az angol anglikán egyházhoz való közeledés, valamint a melegházasság. Ez utóbbi került elő legtöbbször az informális beszélgetéseken, mint az egyik leginkább megosztóbb (60-40%) téma. Jelenleg a Skót Egyház a gyülekezetekre bízza azt, hogy elfogadnak-e meleg lelkészt, és vár a Teológiai Fórum álláspontjára abban a kérdésben, hogy lehet-e, értelmezhető-e teológiailag az egyneműek közötti házasság, és arra lehet-e templomban áldást kérni. Erre a kérdésre a következő zsinaton térnek majd vissza.

A Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Mozgalmának, teremtésvédelmi programjának bemutatására külön alkalom nyílt egy ebéddel egybekötött kerekasztal-beszélgetés során. Az alkalomra több mint kétszázan érkeztek, ahol a hallgatóság érdeklődve hallgatta a magyar történetet, utána kérdések és hozzászólások hangoztak el. Az Ökogyülekezeti Mozgalom nagyon sokat köszönhet a skót testvéreknek, akik segítségükkel, tanácsaikkal nagyban hozzájárultak egyházunk ilyen irányú szolgálatának elindításához és fejlesztéséhez. A továbbiakban is szeretnénk ezt a tartalmas együttműködést ápolni, további gyülekezeti testvérkapcsolatokban megvalósítani. A norvég egyház teremtésvédelmi szakértőjével, Per Ivar Våje küldöttel, Norman Hutcheson lelkésszel, valamint Adrian Shaw skót teremtésvédelmi referenssel együtt a zsinati üléseken túl, más a témába vágó programokon és konzultációkon vehettünk részt: meglátogattuk a Whitemuir biofarmot, ahol bepillanthattunk a skót tanyasi élet örömeibe és nehézségeibe, valamint a családoktól begyűjtött konyhai szerves hulladék üzemi komposztálásába. A Skót Egyház tervezi egy tanyasi lelkész szolgálatba állítását is, aki a mezőgazdaságból élő emberekkel törődne.

A zsinati záróülés után a külföldi delegáltakat egy-egy skót gyülekezet látta vendégül, ahol megismerkedhettünk a gyülekezeti élettel. A libanoni delegációval együtt egy kis falusi gyülekezet (Tulliallan and Kincardine) életébe pillanthattunk be, a vasárnapi istentisztelet keretében is. Az utolsó nap egy meglepő helyre (The Dunmore Pineapple) vitt el bennünket a házigazda lelkész, Alec Shuttleworth, ahol egy XVIII. századi építményt és gyönyörű zöld kertet láthattunk egy éppen bezárt szénerőmű szomszédságában. Egy major tárult elénk, amelynek a tetején ananász alakú kéményt építettek. A kémény alatti kazán fűtésével az üvegházakban olyan mikroklímát akartak teremteni, amely alkalmas az ananásztermesztésre, mintha az ember akármit megtehetne a természetben. Ahogy államilag akartak magyar narancsot és gyapotot, úgy akartak skót ananászt is, persze itt nem a szocialista propaganda, hanem a gazdagság motivált. De ennek a programnak a sikertelensége is azt mutatja, hogy az ember nem azt a feladatot kapta, hogy legyőzze a természetet, hanem azt, hogy művelje és őrizze a kertet. Ez a közös feladatunk, és ezt csak együtt, összefogva tudjuk megtenni.

Kodácsy Tamás