Könyörgés és könyörület

Minden imádság mély meghajlás Isten színe előtt. Éppen ezért kevesen imádkoznak. Nehéz meghajolnia a büszke embernek, nehéz a szív titkait megosztania a látszatokban reménykedőknek, nehéz könyörögnie a saját mindenhatóságának varázsától szédelgő többségnek. Az imaéjjelen imádkozóknak széles pászmán tévelygőkért kell térdre ereszkedniük, nagy mélységben botorkálókért kell erőhozó fohásszal szolgálatba lépniük!

Minden imádság megújuló bizalomból fakad! Ennek alapja az eddig meghallgatott fohász. Köszönjük meg most is a teljesült kéréseinket, és ne adjuk fel a menny kapuján való kopogtatás szüntelen állhatatát. A késedelmesnek értékelt isteni hallgatás nem jelent elutasítást, sokkal inkább próbatételt és komolyságunk szilárdságának vizsgálatát.

Minden imádság tekintélye Krisztus főpapi fohászában fedezhető fel! Imáink tekintélyét kell ezen az imaéjjeli közösségben megtalálnunk és közvetítenünk szerte a világban. Jól meghatározott üzenet birtokában vagyunk a kijelölt igerész alapján. Igénk feltárja az egyetlen Isten országához vezető és járható keskeny utat.

„Mindnyájan egyek legyenek!" A jövő közösségére vonatkozó követelmény ez, amiért könyörögnünk kell! Mindnyájan: azaz a ma imádkozó híve, a ma káromkodó lemorzsolódója, a ma alattomosan meghúzódó illeszkedője és felsorolhatatlan szerepkörben megjelölhető személy, valamint változatos társadalmi rétegekben beazonosítható polgártársunk. Ez a széthullt, és részeiben is közösségbíráló emberiség esélyes lehet az összefogásra és egységre. Erre áhítozik szíve mélyén mindenki, és erre nem találtak önerőből megnyugtató és tartós megoldást sohasem. Krisztus helyettesíti a soha meg nem talált önerőt is! Istentől kikéri az egység létalapját. Legyenek! Egykor Isten mondta Mózesnek, hogy Ő van, mint ahogy volt és lesz! Az égő csipkebokorból érkező bizonyság átörökített és megvalósítható Krisztusban. Legyenek egyek, valós egymásért létezéssel, egymásért szolgáló élettel. Krisztus most ezt úgy kéri az Atyától, hogy tanítványai, akkor és most, legyenek élők és éltetők, legyenek a jövendő ígéretes forrásai, legyenek együtt munkában, szolgálatban, alkotásban, mert a látszatok ál-együtt-tipródásai lelepleződtek!

A könyörgés Isten előtt akkor őszinte, ha abból a hitből és szilárd ismeretből táplálkozik, hogy a követendő egység legtökéletesebb példája az Atya és a Fiú egysége!

Imaéjjelünk legyen hitvallás a Szentháromság Istenéről, Aki egységünket megteremtette, de munkájában megállíthatatlan, és velünk együtt új tagokat toboroz napról napra a láthatatlan seregbe, amelynek növekedésében nekünk is óriási a felelősségünk!

A békesség kötelékében!

Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke