Istent keresem

Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján

„Ezért föllángolt az Úr haragja Izráel fiai ellen”
(Józs 7)

1 De Izráel fiai hűtlenül bántak a kiirtásra rendelt dolgokkal, mert a Júda törzséből való Ákán, Karmí fia, Zabdí unokája, Zerah dédunokája elvett a kiirtandó dolgokból. Ezért föllángolt az Úr haragja Izráel fiai ellen. 2 Józsué ugyanis néhány férfit küldött Jerikóból Ajba, amely Bét-Áven mellett van, Bételtől keletre, és azt mondta nekik: Menjetek, és nézzetek körül azon a földön! A férfiak elmentek, és kikémlelték Ajt. 3 Amikor visszatértek Józsuéhoz, azt mondták neki: Ne vonuljon föl az egész nép. Csak két- vagy háromezer ember vonuljon föl, azok is megverik Ajt. Ne fáraszd oda az egész népet, mert kevesen vannak azok. 4 Fölvonultak tehát oda a népből mintegy háromezren, de megfutamodtak az ajbeliek elől. 5 Megöltek közülük az ajbeliek mintegy harminchat embert, üldözték őket a kaputól egészen Sebárimig, és megverték őket a lejtőn. Ekkor valósággal megdermedt a nép szíve, és elvesztette minden bátorságát. 6 Józsué pedig megszaggatta ruháját, arccal a földre borult az Úr ládája előtt, és úgy maradt estig Izráel véneivel együtt. A fejükre port hintettek. 7 Akkor ezt mondta Józsué: Jaj, Uram, Uram! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak úgy határoztunk volna, hogy a Jordánon túl maradunk! 8 Ó, Uram! Mit mondjak most, hogy Izráel máris megfutamodott ellenségei elől? 9 Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, akkor körülfognak bennünket, és még a nevünket is kiirtják a földről. Mit teszel akkor a te nagy nevedért? 10 Az Úr azt felelte Józsuénak: Kelj föl! Miért fekszel ott, arccal a földre borulva? 11 Vétkezett Izráel, megszegték szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtásra szánt dolgokból, ellopták, és titokban a holmijuk közé tették. 12 Azért nem tudtak megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben, és azért futamodtak meg ellenségeik elől, mert utolérte őket az átok. Nem leszek többé veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtanivalót! 13 Kelj föl, szenteld meg a népet, és ezt mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra! Mert így szól az Úr, Izráel Istene: Kiirtanivaló van közötted, Izráel! Nem tudtok megállni ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok magatok közül a kiirtanivalót. 14 Jöjjetek ide reggel törzsenként. Abból a törzsből, amelyet sorsvetés útján megjelöl az Úr, jöjjenek ide a nemzetségek. Abból a nemzetségből, amelyet megjelöl az Úr, jöjjenek ide a családok. Abból a családból, amelyet megjelöl az Úr, jöjjenek ide a férfiak. 15 Akit azután kiirtandónak jelöl ki, azt meg kell égetni mindenével együtt, mert megszegte az Úr szövetségét, és gyalázatos dolgot követett el Izráelben. 16 Józsué korán reggel fölkelt, felsorakoztatta Izráel törzseit, és a sorsvetés Júda törzsét jelölte meg. 17 Azután felsorakoztatta Júda nemzetségeit, és a sorsvetés Zerah nemzetségét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Zerah nemzetségéből a családfőket, és a sorsvetés Zabdít jelölte meg. 18 Amikor az ő családjának a férfiait sorakoztatta fel, a sorsvetés a Júda törzséből való Ákánt, Karmí fiát, Zabdí unokáját, Zerah dédunokáját jelölte meg. 19 Ekkor azt mondta Ákánnak Józsué: Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előlem! 20 Ákán így válaszolt Józsuénak: Valóban én voltam az, aki vétkezett az Úr, Izráel Istene ellen, mert a következőt tettem: 21 megláttam a zsákmány között egy szép sineári köntöst, kétszáz sekel ezüstöt és egy ötven sekel súlyú aranyrudat. Megkívántam és elvettem őket. Ott vannak a sátramban elásva a földbe, az ezüst is alattuk van. 22 Ekkor Józsué követeket küldött, akik elfutottak a sátorba. És csakugyan el volt ásva mindez a sátrában, és az ezüst is alatta volt. 23 Előhozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izráel fiaihoz, és odatették az Úr színe elé. 24 Józsué pedig fogta Ákánt, Zerah fiát, az ezüstöt, a köntöst, az aranyrudat, fiait és leányait, marháit, szamarait és juhait, sátrát és mindenét. Vele volt egész Izráel, és elvitték őket az Ákór-völgybe. 25 Ott ezt mondta Józsué: Szerencsétlenséget hoztál ránk! Fordítsa az Úr ezt a szerencsétlenséget most rád! És megkövezte őket egész Izráel, majd elégették őket. Így kövezték meg őket. 26 Azután nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig megvan. Ekkor megszűnt az Úr izzó haragja. Ezért nevezik azt a helyet Ákór-völgynek mind a mai napig.

„Ezért föllángolt az Úr haragja Izráel fiai ellen" (1). „Az Úr tökéletes engedelmességet kíván népétől... A titokban elkövetett bűn sem marad rejtve. A bűn következményei nemcsak a vétkest magát sújtják, családjára és környezetére is kihatással vannak. Isten nagy tetteinek megvalósulását is hátráltatja az emberi engedetlenség" (A Szentírás magyarázata, 284.). Legyen hozzánk irgalmas a mi Urunk, az Úr Jézus Krisztus!

RÉ 388 MRÉ 335


„Bocsásd el a sokaságot…” (Lukács 9,12–17)

(12) „Bocsásd el a sokaságot…” (Lukács 9,12–17) Most csak A JÓL ISMERT TÖRTÉNET ELSŐ VERSEIT emelem ki. – 1. Estére elfáradhat az ember. Egy kedves barátom említette: Egész álló nap odaadóan teszi a dolgát, de aztán egy ponttól kezdve „vége”; – a test, a lélek, az értelem jelez, hogy mára ennyi volt. Ilyenkor ő már embereket sem akar látni maga körül, a közvetlen szerettein kívül. Fontos a csend, a szűkebb köreink szentsége, az egyedüllét is. Arról nem is beszélve, hogy ebben a fáradt helyzetben már inkább csak elrontjuk a dolgokat, összeveszünk emberekkel; – tehát tényleg jobb, ha leállunk és elbújunk! – 2. A tanítványoknak is elég volt a sok emberből. Ezért kezdeményezik sötétedéskor Jézusnál, hogy most már udvariasan küldje haza a sokaságot. Valójában a tanítványok elfáradtak. Kevés az, amink van. Estére, fáradtan már az is semmivé foszlik. – 3. Jézus azt feleli erre: Nem mentek ti sehova! Zavaró a sok ember? Nem küldhetitek el őket! Már nektek sincs semmitek? Ti adjatok ezeknek enni! Ilyenkor és mindenkor csak egyetlen esélyünk lehet: azt a nálunk lévő „morzsát” át kell adni Jézus Krisztusnak. Az Ő kezében még az is elég lehet.

___

– 1. Estére elfáradhat az ember.

Egy kedves barátom említette: Egész álló nap odaadóan teszi a dolgát, de aztán egy ponttól kezdve „vége”; – a test, a lélek, az értelem jelez, hogy mára ennyi volt.

Ilyenkor ő már embereket sem akar látni maga körül, a közvetlen szerettein kívül.

Szabályos kín, ha ennek ellenére még sincs vége a gürcölésnek, a nyomasztó sokaság jelenlétének, ha még mindig emberek vannak körülöttünk.

Persze, vannak olyan kivételes helyzetek, amikor ezt bírni kell; – de tartósan belesorvadhatunk…

Fontos a csend, a szűkebb köreink szentsége, az egyedüllét is.

Arról nem is beszélve, hogy ebben a fáradt helyzetben már inkább csak elrontjuk a dolgokat, összeveszünk emberekkel; – tehát tényleg jobb, ha leállunk és elbújunk!

 

– 2. A tanítványoknak is elég volt a sok emberből.

Most már menjenek haza „ezek”, meg menjenek már a dolgukra; – nyilván éhesek, egyenek a maguk asztalánál, vagy ahol tudnak.

Ezért kezdeményezik sötétedéskor Jézusnál, hogy most már udvariasan küldje haza a sokaságot.

Valójában a tanítványok elfáradtak.

Egyébként is csak öt kenyerük van, meg két haluk.

Tehát már sem testiekben, sem lelkiekben nem tudnak többet adni a sokaságnak.

Kevés az, amink van.

Estére, fáradtan már az is semmivé foszlik.

 

– 3. Most mégis az történik, amitől én magam is a legjobban rettegek.

Jézus azt mondja: Nem mentek ti sehova!

Fáradtak vagytok? Kit érdekel!

Zavaró a sok ember? Nem küldhetitek el őket!

Már nektek sincs semmitek? Ti adjatok ezeknek enni!

Olyan ez, mint amikor hulla fáradtan hazaérek, és még mindig vannak aznapra valakik…

Mára már mindent odaadtam, de még adni kell!

Ilyenkor és mindenkor csak egyetlen esélyünk lehet: azt a keveset, azt a nálunk lévő „morzsát” át kell adni Jézus Krisztusnak.

Az Ő kezében még az is elég lehet.

Steinbach József dunántúli püspök Igemagyarázata a Reformátusok Lapjából a Bibliaolvasó Kalauz azon szakaszához, amelyet a Kalauz nem magyaráz.
Az Igemagyarázat online elérhetősége: igemellett.blog.hu.

Sola Scriptura

Hitvallásaink

Református hitünk egyik fő sarokpontja a hitvallásosság. Hitvallások azért születnek, mert van élő hit. Egyházunk az Apostoli Hitvallás mellett két alapvetően fontos hitvallásos iratot tart számon: a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást.

Istentiszteleti rendek

Az egyház életének ünnepi eseménye az istentisztelet. A következőkben a Magyarországi Református Egyház 1985-ben elkészült és ugyanakkor kiadott, jelenleg hivatalosan használatban levő istentiszteleti rendjeit és azok leírását olvashatják.

Istent keresem

Józs 7

„Ezért föllángolt az Úr haragja Izráel fiai ellen” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink