Kálvincsillag 2013 by Reformátusok Lapja

Kálvincsillag A Magyar Református Egyház lapja

2013

Önazonosság - Számvetés – Hitelesség Or t odox k én t men t em, ref orm át usk én t jö t t em Jézus u takat tapo s az egész K árpát-medencében Sz ámh áború nélkül Ö sszef og á s a g át on

Kálvincsillag SZERKESZTŐSÉG: 1146 BUDAPEST, ABONYI U. 21. KALVINCSILLAG@REFORMATUS.HU WWW.MAJUS22.HU

A M A GYA R R EF OR M ÁT U S EG Y H Á Z L A PJA

Kiadó: Magyarországi Református Egyház Felelős szerkesztő: Csoma Áron, Fekete Károly Szerkesztőbizottság: Buzás Borbála (Tiszántúl) Czanik András (MRE) Farkas Gergely (Dunántúl) Fábián Tibor (Királyhágómellék) Halász Sámuel (Délvidék) A. Kis Béla (Felvidék) Kovácsné Marton Erzsébet (Kárpátalja) Köntös László (Dunántúl) T. Németh László (Reformátusok Lapja) Rácsok András (Tiszáninnen) Regéczy-Nagy Enikő (Dunamellék) Somogyi Botond (Erdély) Olvasószerkesztő: Bagdán Zsuzsanna, Tóth Erika Lapterv: Rezessy Szabolcs Grafikai terv, tipográfia: Mikáczó Kamilla Képfeldolgozás: Szabó Monika Címlapfotó: Budai Borbála A kép a Mezőtúron megtartott nyári Csillagpont református ifjúsági találkozón készült. Összeállításunk az 54–59. oldalon olvasható. Képek: Barcza János, Bethlendi Tamás, Dimény András, Fábián Zoltán, Farkas Gergely, Füle Tamás, Kalocsai Richárd, Kis Lukács, Kiss Gábor, Molnár Sándor, Rácsok András, Rédley Tamás, Sereg Krisztián, Varga Gábor Vargosz és még sokan mások Nyomtatás: Alföldi Nyomda Zrt. Elnök-vezérigazgató: György Géza ISSN 2062-0624

Önazonosság - Számvetés – Hitelesség A leggyakrabban előforduló szavak a Heidelbergi Kátéban

Ta r ta l o m

Szószék

Május 22. után Lélektől Lélekig Hitsorsosaink

3 Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok (Benke György) 4 Ki vagyok én? (Karsay Eszter) 5 Körkérdés – önazonosság (Varga Attila, Dézsi Zoltán, Juraj Brecko) 6 Számvetés (Hamar István) 7 Körkérdés – számvetés (A. Kis Béla, Varga László, Patkó Gyula) 8 A hiteles hitbeli hősök bűnvalló hitvallók (Adorjáni Zoltán) 9 Körkérdés – hitelesség (Barna György, Lánczi András, Fazakas Gergely Tamás) 10 Nem csak tankönyv (Czanik András) 14 Az első magyar pasztorálpszichológus (Németh Dávid) 16 Az otthontól el nem szakadni, s az itthonban helyet találni (Rácsok András) 20 24 26 28 29

Ortodoxként mentem, reformátusként jöttem (Kiss Gábor – Somogyi Botond) Jézus utakat tapos az egész Kárpát-medencében (Czanik András) Mondd el nekik, hogy Jézus él (Farkas Gergely) Hegedűs Loránt (1930–2013) (Békési Sándor) Egy régi adósság kétszeres törlesztése (Petrőczi Éva)

Értékőrzők

30 Az énektanító (Kiss Sándor) 32 Népdalidentitás (Fekete Ágnes) 34 A palástnak méltósága van (Buzás Borbála) 36 Mindörökre megmarad (Timár Gabriella)

Egyház és társadalom

38 42 43 44

Oktatás és nevelés

46 A jubiláló Debreceni Kollégiumról játékosan (Győri L. János) 50 Leány a Dóczy családjából (Buzás Borbála) 52 Nincs elháríthatatlan akadály (Fábián Kata)

Ifjúság

54 A Csillagpont közös (Feke György)

Reformátori örökségünk

60 64 66 68 69

Egyházzene

70 Az éneklés és Isten szeretete (Kis Lucia)

72 74 76 78 80

Határtalan Szeretet

Számháború nélkül (Fekete Zsuzsa) Mit kezdünk a csodával? (Nagy Károly Zsolt) Számvetés és hitelesség (Velkey György) Az én vezérem bensőmből vezérel! (Marton Erzsébet)

Egyedülálló kátémagyarázat (Buzás Borbála) Miről mesélnek az úrihímzéses úrasztali terítők? (Pocsainé Eperjesi Eszter) A meghurcolt betűmetsző (Ecsedi Árpád) Benda Kálmán emlékezete (1913–1994) (Berecz Ágnes) Ráday Gedeon (Borvölgyi Györgyi)

Kettészakított egyházmegyék – Békés-Bánát (Kiss Sándor) Nagyságunk a kicsiségünkben van (Czanik András) Összefogás a gáton (Szoták Orsolya) A legzsengébb hajtások (Jakus Ágnes) Papok sportcipőben (Fábián Tibor)

A Magyar Református Egyhá z l apja

» Kálvincsillag

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

Sz ó sz éK

Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok

„…nem a magatokéi vagytok. Mert áron vétettetek meg…” (1Kor 6,19b–20a) A Heidelbergi Káté megjelenésének 475. évében megújított, a ma beszélt nyelvünkhöz alkalmazott szöveggel, díszkiadásban jelent meg a „református reformációnak” ez a 16. századi gyümölcse. Azóta is a Szentíráson alapuló élet- és világszemléletre tanít ez a hitvallásos irat nemzedékről nemzedékre. Nem elvont dogmatikai tételeket fogalmaz meg, hanem nagyon személyesen tanít erre. Az első kérdés-feleletben így fogalmaz: „Micsoda tenéked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod? – Az, hogy mind testestől, mind lelkestől úgy életemben, mint halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok…” Igénk így fejezi ki ezt: „…nem a magatokéi vagytok.” Egyik régen ismert énekünk pedig így: „Nem vagyunk mi magunkéi, de Jézus vére bére…” (RÉ 173) Ha megkérdeznénk kortársainktól, vigasztalást jelent-e, hogy nem a magamé vagyok, tartozom valakihez, életemnek Ura van, Jézus Krisztus, milyen választ kapnánk? Nem inkább azzal dicsekszünk és büszkélkedünk, hogy a magunk urai vagyunk, függetlenséget élvezünk? A francia forradalom óta egyre tudatosabban élik így életüket, különösen a keresztyén kultúrájú országok polgárai. Az individuális életszemlélet

és életvezetés jellemző népünkre is. Az ember nem akar tekintélytől függni, a maga ura akar lenni. Fiatal fiúk és lányok olykor alig várják, hogy kikerüljenek a szülői felügyelet alól. Ne parancsoljon nekik se szülő, se tanár. Az iskolákban nem a tanítás, hanem a fegyelmezés veszi el a legtöbb energiát. De van másik oldala is az önállóságnak, a függetlenségnek. Ez pedig a magára hagyatottság, az egyedülvalóság. Kétségbeejtő helyzet ez. Legalább an�nyian szenvednek emiatt, ahányan dicsekednek függetlenségükkel. Gondoljunk bibliai ismerőseinkre: Ádám és Éva kapva kapott azon, amit a kígyó javallt nekik: kerüljenek ki Isten fennhatósága alól, ne éljenek tovább gyámság alatt, legyenek függetlenek. Ezzel elkezdődött félelmük és küzdelmük. Júdás azért esett kétségbe és lett öngyilkos, mert senki sem vállalt vele közösséget; éppen azok nem, akik megbízták és megfizették az árulásáért. A tékozló fiú is büszkén indult el otthonról az önálló életre, és mennyire kétségbeesett, milyen egyedül maradt! Innen nézve értjük meg, miért vigasztaló üzenet, örömüzenet ez, hogy tartozom valakihez: Jézus Krisztus tulajdona vagyok, aki megváltott engem, életét adta értem. És összetartozom mindazokkal, akik ugyanezt a drága hitet nyerték a Kárpát-medencében – vagy túl azon –, magyarok vagy nem magyarok, református vagy nem református keresztyének. Újuljunk meg ebben a hitünkben, adjuk tovább ezt a hitvallásunkat családunkban, gyülekezetünkben, társadalmunkban, hogy mások is megismerjék Istennek a jelen és jövő életre adott ígéreteit!

Szószék „…a te igéd igazság.” (Jn 17,17b)

„Nem vagyunk mi magunkéi, de Jézus vére bére…” (RÉ 173)

Benke György

nyugalmazott lelkipásztor-dékán (Sárospataki Református Teológiai Akadémia)

A Magyar Református Egyhá z l apja

» Kálvincsillag

Sz ó sz éK

Ki vagyok én? „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok…” (1Kor 15,10)

Minden emberben természetesen él az a kettős igény, hogy magát önálló, páratlan, senkivel sem összetéveszthető egyéniségnek érezze, identitása, azaz önazonossága legyen, ugyanakkor tartozzon közösséghez, hozzá hasonlókhoz, és egy legyen velük. Akkor harmonikus, ha ez a kettő összhangban van. Ha túlságosan eltolódik a hangsúly valamelyik irányba, akkor vagy szélsőséges, magányos különc, vagy szürke, arctalan tömegember lesz. Rá kell találnunk önmagunkra egyéni és közösségi életünkben, hogy ne sodródjunk és ne másokat utánozzunk. Hogyan?

Isten lehetőségeket, talentumokat adott az útra, de nekünk kell használni, sáfárkodni velük. Keresztyén önmegvalósítás az, ha Istennek adjuk (vissza) magunkat, és kérjük, ő segítsen fejlődni, hogy azzá váljunk, akivé formálni akar. A Jézustól tanult önmegtagadás, az önzés megtagadása önmagunk felülmúlására vezethet. De nem szabad letagadni magunkat! Ez önazonosságunk elvesztése, lelki öngyilkosság volna. Vajon ezt kéri tőlünk Jézus? Nem. Egészséges, józan eszű és gondolkodású tanítványokra van szüksége, akik tudják, kik ők és milyen lélek lakik bennük (Lk 9,55). A Szentlélek segít legyőzni az egoizmus vallásos változatát is, hogy csak saját bűneinkre és erényeinkre figyelünk, a saját üdvösségünkkel foglalkozunk ahelyett, hogy a feladatunkra, mások szolgálatára összpontosítanánk. Ezt gyülekezeti közösségben lehet megtanulni és gyakorolni. Kérdés, hogy Isten formál-e minket, vagy magunk alkotjuk meg önmagunkat. Pál apostol vallomása mutatja, mennyire összetett és bonyolult az önazonosság: „Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is [ti. Jézus]. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.” (1Kor 15,8–10) Ki volt Pál? Korábban Saul volt, zsidó farizeus, Jézus ellensége és üldözője. Római polgár és művelt ember. Testi vagy lelki bajára, betegségére utal a nehezen értelmezhető görög szó: „idétlen” (Károli) „torzszülött” (új fordítás), „későn vagy kívül született” (idegen nyelveken). A lényeg, hogy alázatosan elvállalja, nem szégyelli a múltját, sőt integrálja a jelenbe, amit Krisztus megragadott és formál. A legkisebb az apostolok között, mégsem akárki. Többet tett Isten ügyéért, mint a többiek együttvéve. Dicsekszik? Nem, de van egészséges öntudata. Isten kegyelme nem az ő érdeme. Isten kegyelmének hirdetője lett, és Isten szeretete nem volt hiábavaló rajta. A világ azt mondja: az vagy, amit birtokolsz, az vagy, amit elértél. Pál azt írja, hogy Isten tulajdona vagyunk. „Ti viszont a Krisztuséi vagytok…” (1Kor 3,23) Ez a keresztyén identitás. Tudnunk kell, kik vagyunk, hol a helyünk, mi a feladatunk, és (ön)tudatosan és felelősen vállalnunk kell azt. Imádkozzuk: „Bocsásd meg, Uram, azt, ami voltam, áldd meg azt, ami vagyok, és munkáld azt, amivé lennem kell!” Karsay Eszter

lelkipásztor (Budapest)

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

K ö r k ér d é s — Ö n a z o n o ss á g

Önazonosság

Milyen többletet jelent ma reformátusnak lenni?

Varga Attila főgondnok (Királyhágómelléki Egyházkerület)

Dézsi Zoltán főgondnok (Erdélyi Egyházkerület)

Juraj Brecko az ondava-hernádi egyházmegye esperese (Tussa)

A társadalmi közbeszéd egyik leggyakoribb szava a válság. Jelenléte tagadhatatlan, másfelől talán túl sokan és túl sokat hivatkoznak rá: mármár az az érzés keríti hatalmába az embert, hogy mindez csak a tehetetlenség palástolására, a felelősség el hárítására szolgál. A közvetlenül érzékelhető gazdasági válságnál sokkal mélyebb az erkölcsi válság, amelynek súlyos következménye a lelki és az identitásválság. E helyzetben különös felelőssége egyházunknak, hogy megismertesse híveivel a hagyományos református értékeket, amelyek olyan sok nehéz helyzeten átsegítették közösségeinket. Református egyházunk tanításának egyik sarokpontja az eleve elrendelés, a predesztináció, amely Isten akaratát, mindenhatóságát hivatott kifejezni, és ha mi ezt hisszük és elfogadjuk, akkor a válságos helyzetből is kerülhetünk ki megújulva, megerősödve. Éppen az ínség az, aminek egyéni és közösségformáló ereje lehet: jobban megismerjük önmagunkat, a másikat, környezetünket. Ez pedig alapfeltétele annak, hogy képesek legyünk megismerni a mindenható Atyát és az ő Fiát.

A református keresztyén ember az Istenbe vetett bizonyosságában és az Ige ajándékával megerősödve éli meg mindennapjait. Hit által részesülünk abban a kegyelemben, amely segít felülemelkedni „a mindennapi szörnyű szürkeség tömlöcéből” (Reményik Sándor). Református hitünk nem a világtól való elfordulás, hanem megajándékoz az életre hívás bátorságával. Útravalóul letisztult hitünket és az Ige lámpását kaptuk. Templomainkban vagy a családi hajlé kainkban úgy találkozunk ezzel az Igével és általa egymással, hogy érezzük: „Az Ige tiszta és közvetlen, embert megszólító áradás.” E kegyelem megélése az a pillanat, amelyre vágyunk, amikor a lélek magára talál, megtisztul, és érezzük, jobbak vagyunk. A lélek az Ige ölelésében többnek, erősebbnek érzi magát. A lelkünkben megfogant üzenetet sokáig visszük magunkkal. Sok ilyen üzenet él bennem, és csodálkozva tapasztalom, hogy változó életem egyik vagy másik helyzetében régen hallott igék adnak érvényes útbaigazítást a mának. Nincs nagyobb kincsünk, mint az Ige. Olyan ajándék ez, amelyben az Úr részeltet bennünket, ez igazán a miénk, és akkor válik többé, amikor megosztjuk másokkal. Ez az a hit, amelyet megélhetünk, és ez az a nemes szolgálat, amelyre mi, reformátusok, vállalkozunk.

A református tanítás mindig szkeptikusan viseltetett az emberi természet iránt. Kálvin az emberi szívet bálványgyárnak tartotta. A református teológia hangsúlyozta az ember bűnösségét, s vele az Isten dicsőségét, magasságos voltát és mindenhatóságát állította szembe. Az ember nyomorult állapotára a megoldást az embernek az Isten előtti feltétel nélküli kapitulációjában látta. Innen fakad történelmi népszerűtlensége: nem becsomagolva mondja el az igazságot az emberről. Az utóbbi évtizedekben világossá vált: ahol a reformátusok igyekeztek finomítani vagy felhígítani a református tanítást, hogy megtetsszenek az embereknek és a társadalomnak, mindenütt pont az ellenkezőjét érték el. Az történt, hogy ezek az egyházak elkezdtek gyengülni, a hit egyre inkább sekélyesedett, a templomok látogatottsága jelentősen csökkent. Ezzel szemben a konzervatív, szigorú református egyházak (Hollandiában, Kárpátalján vagy Dél-Koreában) fejlődnek és növekednek. Reformátusnak lenni azt jelenti, hogy értékes történelmi bizonyságtétel birtokosai vagyunk: az isteni igazsághoz tartjuk magunkat, mert az a legjobb út. (Fordította: A. Kis Béla)

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

Sz ó sz éK

Számvetés „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2Tim 4,7–8)

Számadással másoknak, számvetéssel magunknak tartozunk. Mindig jó, ha a külső revíziót belső előzi meg. Pál apostol végső számvetését olvasva Istentől ihletett útmutatást kaphatunk a magunk számvetéseihez. Hogy az élet küzdelem, harc, versenyfutás: nem Pál leleménye. Ezt igencsak így érzi minden ember. Pál vallomása felhívja a figyelmünket: nem minden harc egyenértékű. Istentől készített jutalma csak „ama nemes harcnak” van. Mit értsünk ezen? A görög ’kalosz’ szó magában foglalja mindazt, ami értéknek számít: ami jó, ami szép, ami értékes és hasznos, ami a (nemes) célnak megfelelő. Itt tehát nem egyszerűen a létért való küzdelemről van szó, de nem is az önérvényesítésért, elismerésért, hatalomért vagy nyereségért vívott harcról, hanem arról, amely által jobb, nemesebb, emberibb lesz a világ, és amelyet kizárólag a Lélek fegyvereivel lehet vívni. Mi ezt a hadakozást Jé-

zustól tanuljuk, Pállal együtt, aki éppen ezért hívja ezt a hit szép harcának (1Tim 6,12). E kifejezés magyarázatánál Kálvin utal arra, hogy a görög ’pisztisz’ szó egyszerre jelenti a hűséget és a hitet. Pál tehát azt mondja, hogy küzdelme során mindvégig hű maradt megváltó Urához és a tőle kapott hittartalomhoz: az Isten országának evangéliumához. Ezen az alapon biztos abban Pál apostol, hogy futása nem volt hiábavaló: meg fogja kapni az igazság koronáját, vagyis a győzteseknek járó babérkoszorúként (ez az itt használt ’sztephanosz’ szó eredeti értelme) az lesz a jutalma, hogy az igaz Bíró a hozzá való hűséges ragaszkodásáért őt is igaznak nyilvánítja és üdvözíti. Pálnak ez a vallomása meghökkentő módon azt mondja ki, hogy – a közgondolkodástól eltérően – nem az kéretik tőlünk számon, hogy mire vittük: milyen rangot, tisztséget, elismerést, mekkora vagyont vagy szellemi hagyatékot sikerült

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

életünk végére felhalmoznunk, hanem az, hogy Urunk iránt hűségesen, Isten országának épülésére szolgáltunk-e azzal, ami ránk volt bízva. Az egyházkormányzót arról kérik majd számon, hogy Krisztus püspöke volt-e, s a presbitert arról, hogy Krisztus jó illata volt-e, s a Magyar Református Egyházat arról, hogy Krisztust képviselte-e a magyarok között. Adjunk hálát mindenért, ami erről tanúskodik, és – amíg van rá időnk – változtassunk azon, ami nem! Becsületes számvetéssel készüljünk a nagy számadásra, amely örök sorsunkat fogja eldönteni! Hamar István

nyugalmazott lelkipásztor (Szolnok)

K ö r k ér d é s — Sz á m v e t é s

számvetés

Hogyan értékeli részegyházának népszámlálási mutatóit és mik a tanulságok?

A. Kis Béla missziós lelkipásztor, a Kálvinista Szemle szerkesztője

Varga László nyugalmazott lelkipásztor (Marosvásárhely)

Patkó Gyula a Miskolci Egyetem idén leköszönt rektora

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház népszámlálási mutatói relatíve jónak mondhatók. Az 1991-es 84 ezer főről 2001-re közel 110 ezer lett a szlovákiai reformátusok száma, 2011-ben pedig 98 797 személy vallotta magát reformátusnak. Ha tekintetbe ves�szük, hogy a 25 ezer fős ugrás nem kimondottan a missziói erőfeszítésnek, hanem inkább a társadalmi változásnak tudható be (többen merték megvallani református mivoltukat), az utóbbi 11 ezres fogyás nem mondható drámainak – főleg a népegyházi keret eresztékeinek recsegését-ropogását, az elöregedő falvakat (a szlovákiai reformátusok zöme falvakban él), a rendszeres templomba járók számának fokozatos csökkenését tapasztalva. A számok fontos mutatók, ám nem szabad fetisizálnunk őket; az isteni matematika különben is másként működik. Egyházi életünk alakulása és társadalmi súlyunk szempontjából természetesen jobb lenne minél többen lennünk. A fogyás okainak feltárása rádöbbenthet bennünket arra, hogy reményt és kiutat számunkra (sőt az egész magyarság számára) a hitvalló egyház irányába történő elmozdulás jelenthet.

Erdélyben általános vélemény szerint jobb az egyház helyzete, mint az anyaországban. A templomlátogatás a falvakban 15, városokban 7-8% körül van. Majdnem mindenütt működik a bibliaóra, sok helyen külön a fiataloknak, akik szívesen jönnek, ha van alkalmas lelkészük. Ennek ellenére évről évre a számok lassan, de állandó ütemben romlanak. A román honfoglalás tudatosan, következetesen és eredményesen folytatódik immár kilencven esztendeje. Majdnem minden gyülekezetben kimutatható a lélekszám apadása. Falvakon érthető: a fiatalok, ha egy módjuk van rá, elmennek. De sajnos a városok gyülekezete is apad. Aki teheti, megy az anyaországba vagy nyugatabbra dolgozni. Ez évente stabilan másfél százalék apadást jelent. Közel ugyanannyi a természetes apadás, mert a családok alig vállalnak gyermeket. Városon a házasságok több mint fele vegyes házasság, amelyekben már nem magyarnak nevelik a gyerekeket. Egyre több a szórványosodó falu is. Az igazi baj az, hogy a romániai életet maguk a románok sem bírják. Az ország lakosságának lélekszáma milliókkal csökkent, mi pedig menthetetlenül beolvadunk. Ezen talán valamit lassítani fog a megkapott magyar állampolgárság, de megállítani nem tudja. Mi örülünk, ha egy szórványból valaki elmegy az anyaországba, mert ott megmarad, s ha ott talál élő gyülekezetet, szívesen bekapcsolódik.

A népszámlálási adatok számos tanulsággal szolgálnak. Közülük talán a legfontosabb, hogy új társadalmi folyamatok tanúi vagyunk. A kistelepüléseken egyre nehezebb a megélhetés. A mezőgazdaságban, az élelmiszertermelésben elsősorban a feldolgozóipar (például cukor- vagy konzervgyárak) hiánya miatt egyre kevesebb ember talál munkát. A lakosság a munkalehetőségeket kínáló iparosodó városok, régiók felé törekszik. Ezért sokan keresnek új lakóhelyet. Mindannyian, akik ezt személyesen átéltük, tudjuk, milyen nehéz a szülőföldtől távol új életet kezdeni. A korábbi gyülekezetből egy új gyülekezetbe való átmenet szervezetten nincs megoldva. Az új környezetben sokan nem találják a helyüket. Az élet olyan feladatok elé állítja őket, amilyenekkel korábbi lakóhelyükön soha nem találkoztak. Keresik a kapcsolatokat sorstársaikkal, új ismerőseikkel. Sokan a szekták felé fordulnak. Ők mindannyian segítségre szorulnak. Ezek az emberek nehezen fellelhetők, és igazán segítséget kérni sem tudnak. Keresztyéni feladatunk, hogy megtaláljuk, segítsük, az evangélium reménységével biztassuk őket, és a hitük szerint hozzánk tartozókat a mi közösségünkhöz elvezessük. Nagyméretű, új misszió kiteljesítésére van szükség.

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

Sz ó sz éK

Egy istentelen uralmat, rendszert meg lehet élni olyan pusztító pokolként is, amely kívül esik Isten uralmának körén. De akkor hol húzódik Isten uralmának határa, amikor ezt kérjük: „Jöjjön el a te országod… de szabadíts meg a gonosztól?” Válaszkeresésünk helytelen, ha nem ezekből indulunk ki: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól… Szenteld meg őket… én őérettük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek…” (Jn 17,15.17.19) Nincs új a Nap alatt. A gonoszság és istentelenség, bármilyen formát is ölt, mindig azt akarja elhitetni, hogy ő aláz, ő magasztal, ő vehet el és ő adhat meg mindent. Dániel, Ananiás, Misáél és Azáriás, azaz Baltazár, Sadrak, Mésak és Abednégó világi méltóságot és tisztet kapott. Átnevelni próbálták őket: először más nevet, s ezzel más identitást adtak volna nekik. Valahányszor új nevükön szólították őket, mindannyiszor azt igyekeztek beléjük sulykolni, hogy felettük nem Isten az ítélő hatalom, és nem tőle kell félni. Majd az Isten iránti feltétlen hűség feladására kényszerítették őket, és ekkor a passzív ellenállás mellett döntöttek. Mennyire hasonló ez ahhoz, amit a letűnt rendszer alatt tapasztalhattunk! Krisztus nem emel ki a világból, sőt a világ elé állít, hogy hitvallókká legyünk; a bátor hitvallás kimondása az a határ, ahol megállunk, s amely egyben megóv attól, hogy feladjuk a neki megfogadott feltétlen hűséget. De mi van akkor, ha mégsem adatnak tökéletes hitvalló hősök, akik ténylegesen jó bizonyságot nyertek Istentől, s amikor azzal szembesülök Isten előtt, vagy azzal szembesítenek, hogy mégsem vagyok, akinek látszódtam, vagy akinek tartottak engem? Lehet-e még hitvalló az, aki kisebb vagy nagyobb mértékben elbukott? Lehet, de csakis a bűnvallás által. Ez szabhat határt annak is, hogy az elbukások gátlások nélkül folytatódjanak – nemzedékről nemzedékre. Hiszem bűneim bocsá-

A hiteles hitbeli hősök bűnvalló hitvallók Olvasandó: Dán 3,23–27 natát is – mondjuk, valljuk az Apostoli Hitvallással. A hit hősei nélkülözhetetlenek Isten mindenkori egyháza számára. Illetve Isten úgy rendelte, hogy mi rájuk is legyünk utalva. De elrendelte ennek fordítottját is: a hit korábbi hősei „noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, mégsem teljesült be rajtuk az ígéret, mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott… hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.” (Zsid 11,39–40) Mit jelent ez? Azt is, hogy az egyház folytonossága és az ígéretek beteljesedése nemcsak Istenen múlik, hanem – részünkről – azon is, van-e kapcsolatunk a példaképekkel, és hogy kialakul-e ez a nemzedékeket

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

átívelő hitbeli-lelki közösség, amelyben folyamatosan kiegészítjük egymást, egészen a teljességig. Nincs új a Nap alatt. Az egyháznak mindig van próbája: kisebb vagy nagyobb. A sátán, világ és tulajdon testünk szüntelenül ostromolnak (HK 127). Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére! A jövendő nemzedékeknek szüksége van mind hitvalló kiállásunkra, mind pedig töredelmes bűnvallásunkra. Az igazi és hiteles hitbeli hősök bűnvalló hitvallók. Adorjáni Zoltán

teológiai tanár (Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár)

K ö r k ér d é s — Hi t el e sség

Hitelesség

Min múlik ma keresztyénségünk hitelessége?

Barna György vállalkozó (Beregszász)

Lánczi András filozófus (Budapest)

Fazakas Gergely Tamás irodalomtörténész, egyetemi adjunktus (Debrecen)

A mindennapi megélhetésért vívott küzdelemben az emberekből lassan kiveszni látszik az öröm és a hálaadás frissítő érzése. Sokszor csak a nehézségeket látjuk magunk körül. Miről tesz bizonyságot az életünk? Látszik-e istenfélelmünk akkor is, amikor mélységekben járunk? A keserűségeinktől sokszor nem látjuk azokat az áldásokat, amelyekben Isten részesí teni akar bennünket, de természetes nek vesszük azokat a dolgokat, amelyeket csak Isten kegyelmének köszönhetünk. Meg kell mutatni személyes életünkkel, hogy van kiút, van örömteli élet. Vegyük észre a mindennapi áldásokat, adjunk értük hálát Istennek! Mutassunk példát életvitelünkkel, Isten iránti szeretetünkkel! Mindenért hálával tartozunk Istennek, amit imádkozással tudunk kifejezni. S ha megértetjük a körülöttünk élőkkel, hogy az Úr akkor is formál bennünket, amikor nem látjuk áldásait, akkor is a tenyerén hordoz, amikor nem érezzük, talán elhiszik, hogy ama keresztyén életérzés, amely a Szentlélek által bennünk munkálkodik, mindenért kárpótol bennünket.

Minden hit magán a hit szilárdságán múlik. Ez két kérdést hív elő: hogyan alakul ki a hit? Vajon egyféle hit van-e? Másrészt, ha kialakult, mi bomlasztja, miért válik gyanússá a hívő, miért vált szekulárissá a kultúránk? Amíg kultúránk alapja a vallás volt, a hit kialakulása magától értetődött, nem volt kérdéses, hogy a hit vallásos. Az európai a világ egyetlen kultúrája, amely az elmúlt két-háromszáz évben szekulárissá vált. Ennek egyik jele, hogy a vallással szembeállított tudomány vált a legfőbb tekintéllyé az emberek szemében, s bár nem értik, de hisznek benne. Valamint saját vágyaikban hisznek. Ezért mára a hit is individualizálódott, ahány ember, annyi hit, vagyis a hit teljesen alárendelődött a tudomány leszűkített racionalizmusának és a mai ember befelé forduló vágyakozásának. A szekularizáció visszafordíthatatlan, a modern liberális demokráciák ellenségesek a vallásos hittel szemben, az ember azonban ugyanaz, mint volt: az abszolútumra nyitott vallásos lény. A hit erejét a másik emberrel való kapcsolat erősíti, ekkor válik kézzelfoghatóvá számára, hogy saját beszűkült világa valami nagyobbnak van alárendelve. A hit akkor él, ha közösségteremtő.

Nem min, hanem kin; nem ma, hanem mindig A keresztyénség hitelessége az egyház történetében mindig rajtunk: hívőkön, egyháztagokon múlik. Nem háríthatjuk át a felelősséget, nem bújhatunk mások hitelessége mögé. De nem is hivatkozhatunk arra, hogy vezetőink időnkénti hiteltelensége miatt nem hiteles a keresztyénség. Vagy arra, hogy bizonyos egyházi intézményeket csúsztatásokon alapuló, anyagias, ám álszent módon fenntartó néhány lelkész és egyháztag miatt nem tudunk meggyőzően evangelizálni. Mert mindez a mi felelősségünk is. A szó jelentése szerint is megfogalmazható a kérdés: mitől hiteles Krisztus-követésünk? Ma is attól, amitől mindig: biblikus alapon és szeretettel, hitvalló módon, de más felekezetűekkel is együttműködve terjesztjük-e az evangéliumot és szolgáljuk-e Isten ügyét. Szelíden, ám határozottan állást foglalva a keresztyénség hitelességét fenyegetőkkel szemben. Egy olyan egyházban, amely Krisztus testeként tökéletes, azonban mint gyarló emberi intézmény állandó reformációra szorul.

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

M á ju s 22. u tá n

Nem csak tankönyv

Május 22. utáN „Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük!” (Mt 18,20)

2013-ban világszerte megemlékeztek a Heidelbergi Káté négyszázötven éves évfordulójáról. Ebből az alkalomból készült el a káté új magyar fordítása is. Június 28-án a debreceni Nagytemplomban ült össze a Kárpát-medencei református egyházak közös alkotmányozó és törvényhozó testülete. A Közös Zsinat elfogadta a Heidelbergi Káté magyar fordításának új szövegváltozatát, felvette soraiba a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyházat és módosította a Magyar Református Egyház alkotmányát is.

„H

z Is

ten v

elünk , kicsoda ell

enü

?”

(Róm

a 8,3

Az elmúlt négy és fél évszázadban számos fordítása született a Heidelbergi Káténak, az utóbbi években is több változatot használtak még a Kárpát-medencében. A Heidelbergi Káté első magyar nyelvű kiadását a pápai nyomdásznak, Huszár Dávidnak tulajdonítják (1577), de a múltban népszerű volt Szárászi Ferenc (1604) és Szenczi Molnár Albert (1607) magyarítása is. 1891 után az Erdős János-féle kátéfordítás terjedt el leginkább, melynek több revíziója is készült: Magyarországon Victor János átdolgozását, míg Erdélyben Tavaszy Sándorét egymás mellett használták.

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

Felfrissített szöveg 2011-ben a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinata által létrehozott Kálvin Emlékbizottság javaslatára került a Generális Konvent elnöksége elé egy esetleges új fordítás elkészítésének kérdése. A Kárpát-medencei református egyháztestek elnökségeit tömörítő testület még abban az évben létrehozott egy fordítóbizottságot, hogy az a 450. évfordulóra készítsen el egy olyan szöveget, melyet az egész magyar reformátusság közösen használhat. A bizottságba valamennyi Kárpát-medencei egyháztest delegált tagot.

M á ju s 22. u tá n

A munka az eredeti német és a vele egyenértékű latin kiadást vette alapul, de a bizottság szándéka szerint nem új fordítás készült, hanem az Erdős–Victor- és a Tavaszy-féle szöveg átdolgozása. Ezt a négy változatot összevetve kérdésről kérdésre haladva, ha szükséges volt, más fordításokat segítségül hívva, konszenzusra törekedve született meg az új szöveg, miközben igyekeztek az eredeti teológiai mondanivalót minél pontosabban visszaadni a mai nyelven. A munka 2012 májusában fejeződött be. A Generális Konvent 2012. június 18– 19-i szombathelyi ülésén fogadták el az elkészült magyar szöveget, valamint az új fordítás kiadásáról, egy többnyelvű díszkiadásról és egy magyarázó tanulmányokkal kiegészített kritikai kiadás megjelentetéséről is döntöttek. Az ülés zárónyilatkozatában felkérte a részegyházakat, döntsenek arról, jóváhagyják-e a szöveget, s ennek függvényében 2013 júniusára javasolta a Közös

Zsinat összehívását, melyen a Magyar Református Egyház ünnepélyesen elfogadhatja a Heidelbergi Káté felfrissített szövegét. Szombathelyen ugyanakkor egy bizottság felállításáról is döntöttek, melynek egy, a hitoktatásban használatos református káté elkészítése lett a feladata. Céljuk, hogy 2017-ig elkészüljön egy hitvallásaink szellemében megírt, a mai kor nyelvezetén újrafogalmazott, a konfirmációi oktatásban jól alkalmazható káté.

A második találkozás 2012. november 15-én az MRE Zsinata elfogadta a Heidelbergi Káté megújított fordítását és hozzájárult a Közös Zsinat összehívásához. A Magyar Református Egyház többi részegyházában is hasonló döntés született, így 2013. június 28-án a debreceni Nagytemplomban találkozhattak a Kárpát-medencei református egyháztestek delegáltjai.

„A második találkozás fontosabb, mint az első, hiszen azt jelzi, van folytatás” – mondta köszöntőjében Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök arra utalva, hogy a Magyar Református Egyház Közös Zsinata 2009. május 22. után ült újra össze. Az ülésen a testvéregyházak képviselői, református közéleti személyiségek és többek között a litván, valamint a lengyel református egyházak vezetői mellett részt vett Guy Liagre, az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára és Jan-Gerd Heetderks, a Református Egyházak Világközössége európai vezetője is. Utóbbi a külföldi vendégek és az európai reformátusok nevében elmondott köszöntőjében azt emelte ki, hogy az európai egyházaknak közösen kell keresniük azt a nyelvet, amellyel megszólítható a ma embere. Az ünnepi ülés a hálaadás és megemlékezés alkalma is volt a Heidelbergi Káté 450. évfordulójáról. A Heidelbergi Káté teológiai jelentősége és mai aktualitása című előadásában Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, a fordítóbizottság tagja, az évfordulóra megjelent kátémagyarázat szerzője az üdvbizonyosságot, a kiválasztottságot és a hitvallási iraton végigvonuló praktikusságot emelte ki a káté sajátosságai közül. Mint elmondta, a káté válasz a

A Magyar Református Egyhá z l apja

» Kálvincsillag

M á ju s 22. u tá n

Csáti Szabó Lajos püspök aláírja a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház csatlakozásának okmányait

reformátusokat sákramentumtagadónak bélyegző vádakra, a hegyi beszéd szellemében magyarázza a tízparancsolatot, és mindvégig hangsúlyosan az egyetlen közbenjárót, Jézus Krisztust hirdeti. „A káté évszázadokon át segített abban, hogy az egymást váltó nemzedékek és az egymástól földrajzilag távol élő gyülekezetek egységes fogalmakkal, egyező szavakkal fejezzék ki a református keresztyén egyház hitének igazságait. Bízunk abban, hogy az új magyar nyelvű változat is betölti majd ezt a hivatását” – fogalmaz a Generális Konvent elnökségének az új fordításhoz írt ajánlása. A közös kátékiadás gondolata, majd a mai nyelvezetű, egységes szöveg megszületése körülményeinek ismertetése után a Zsinat szavazással fogadta el, hogy a Magyar Református Egyház egységesen használt szövegű hitvallása a Heidelbergi Kátét fordító bizottság által átdolgozott szöveg legyen. Az ülésen döntés született a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház csatlakozásáról. Az egyház belső megosztottsága miatt ugyanis

2009-ben erre még nem kerülhetett sor, de a 2011-ben lezajlott tisztújítások után enyhült a feszültség, így juthatott el addig, hogy a Magyar Református Egyház tagjává válhasson. „Ezzel teljes lett a Kárpát-medencei református egység” – mutatott rá Csomós József tiszáninneni püspök. A Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház képviseletében a Közös Zsinat ülésén Csáti Szabó Lajos püspök látta el kézjegyével a ratifikációs okmányt, aki csatlakozásuk kapcsán úgy fogalmazott, hogy lélekben mindig is a magyar nemzet és a magyar reformátusság részének tartották magukat, de fontos számukra, hogy a magyar állam az előbbit néhány éve közjogilag, a Magyar Református Egyház pedig most az utóbbit egyházjogilag is megerősítette. A Zsinat végül módosította a Magyar Református Egyház alkotmányát. Ezzel azokban a kérdésekben történt változtatás az elfogadott határozat szerint, ahol a korábbi szövegben pontatlanságok voltak felfedezhetőek vagy az újonnan belépők miatt vált szükségességé a módosítás. Ilyen volt egyebek mellett a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, a Kárpát-medencén kívüli magyar református közösségek, valamint a horvátországi reformátusok csatlakozásának és képviseletének ügye.

Négy és fél évszázados bestseller A Közös Zsinat ülése után könyvbemutatót tartottak a Debreceni Református Kollégiumban. Az ünnepi alkalomra három különböző kiadása jelent meg a káténak: az ötnyelvű – magyar, szlovák, román, angol, német – díszkiadás, amely nem került kereskedelmi forgalomba, a Generáis Konvent ezt gesztusnak szánja a Kárpát-medencében élő nemzetek közötti megbékélés felé, illetve a Heidelbergi Káté magyar szövegének két kiadása, egy kemény kötésű és egy puha kötésű változat. A káté mellett a Kálvin Kiadó megjelentette Fekete Károly tollából annak kommentárját is.

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

„Rendhagyó szöveg áll a könyvbemutató középpontjában” – mutatott rá Galsi Árpád, a Kálvin Kiadó igazgatója, aki szerint máig a bestsellerek közé sorolható ez a négy és fél évszázados hitvallás. Könyvkiadóként biztos benne, hogy ez nem olyan kiadvány, amely újdonságával rengetné meg a könyvpiacot, sokkal inkább olyan irat, amely az építést szolgálja. „Mi a hasznunk a Közös Zsinatból? Íme, ez az egyik első kézzelfogható terméke az együttműködésnek” – üdvözölte Kató Béla a megújított fordítást. Az erdélyi püspök arról is beszélt, hogy Erdélyben a 20. században megerősödött a hitvallás jelentősége: „A káté lelkisége formálta a nemzet arculatát: a kommunista diktatúra idejében az első kérdés felelete megtartó erő volt.” „Az új fordítást szerényen azért nem neveznénk fordításnak” – fogalmazott Szabó István dunamelléki püspök, a Heidelbergi Kátét fordító bizottság egyik tagja. A közös munka, mint elmondta, Istennek hála, mind a kilenc egyháztest részvételével zajlott. „Nemcsak válaszolni tanít meg a káté, hanem kérdezni is, mert a katekizmus a keresztyén hit alapjaira kérdez rá” – méltatta a hitvallást.

M á ju s 22. u tá n

„Érted-e, amit olvasol?” – idézte fel Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök az apostol szavait. Mint mondta, ez az igény hozta létre azt a részletes, átfogó kátémagyarázatot, melyet Fekete Károly készített el A Heidelbergi Káté magyarázata – Hálaadásra vezető vigasztalás 129 kérdés-feleletben címmel. A könyv legnagyobb értékének nevezte, hogy a szerző nem maradt meg a kérdés-feleletek szintjén, hanem azok

továbbgondolására serkenti az olvasót. A magyarázatban szerinte nagyon szépen előjön, mi is a Heidelbergi Káté: „Nem csak dogmatikai tankönyv, nem csak etika, nem csak bibliaismeret. Segédeszköz a gyakorlati keresztyén egzisztenciához.” Czanik András

Kárpát-medencei referens (MRE Zsinati Hivatala – Budapest)

A Magyar Református Egyház Közös Zsinata zárónyilatkozata Mi, magyar reformátusok, Istennel és egymással kötött szövetségünket megerősítve zsinati közösségünkben adunk hálát hitvallásunkért, a 450 esztendős Heidelbergi Kátéért. Így fogadjuk el a káté szövegének átdolgozott, új magyar fordítását is. A Heidelbergi Káté olyan hitvallás, amely az emberi kifejezőképesség töredékes eszközeivel fogalmazza meg Istenbe vetett hitünket és ad számot a keresztyén életről. Olyan formában, amely számos eltérő kultúrában váltott ki azonos hatást: összegyűjtött és megtartott. Tudjuk, hogy Krisztuséi vagyunk, aki vigasztalja, vezeti, megtartja népét. Ennek a boldog bizonyosságnak és szilárd hitnek ma is érvényes és világos kifeje-

zése a Heidelbergi Káté, amely ugyanakkor jelzi, hogy a magyar reformátusok elválaszthatatlanul kapcsolódnak egy határokon és kontinenseken átívelő értékközösséghez. Nincs olyan nyelvi, kulturális, történelmi határ, ami megoszthatná keresztyén testvériségünket, amely ebben a hitvallásban jut kifejezésre. A Heidelbergi Káté minden nyelven és minden korban ugyanazt hirdeti: Krisztus váltságát és valóságát az ember életében, megszentelő jelenlétét az egyházban. A Kárpát-medencei népek nyelvén kiadott Heidelbergi Káté pedig üzenet: a népek megbékélésében az üdvözítő Istenhez tartozva vagyunk egymás testvérei. Soli Deo Gloria!

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

L él e k t ő l l él e k i g

Lélektől Lélekig „...nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok” (Róm 8,15)

Az első magyar pasztorálpszichológus Száz éve született Gyökössy Endre Nem kiáltott és nem lármázott, hanem Jézustól tanult szelíd hangon hirdette a szószékről és a személyes beszélgetésekben az „életnek igéjét” (1Jn 1,1), mint aki hiszi, hogy az igazságnak nem nagy rétorokra, hanem hiteles bizonyságtevőkre van szüksége. Gyökössy Endre nem akarta megváltoztatni az egyházat – az emberek lelkében akart változásokat elérni, mint aki tudja, hogy minden átalakulás a szívben kezdődik. Nem becsülte túl a pszichológia tudományát – kulcsnak tekintette, amivel megnyitható az ember lelke az Isten beszéde előtt. Meg volt győződve arról, hogy istenismeret nincs emberismeret nélkül, amint emberismeret sincs istenismeret nélkül.

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

L él e k t ő l l él e k i g

Elhunyt Reini néni Gyökössy Endréné Ruch Reinhild, aki több mint 55 éven át volt Gyökössy Endre hűséges felesége, két héttel 92. születésnapja előtt, 2013. október 7-én tért vissza Teremtőjéhez.

Mindezek bizonyára másokról is elmondhatók. Ami őt mégis kiemeli kortársai közül, az a személyes emberi problémák iránti rendkívüli érzékenysége és a nem tolakodó, nem nyüzsgő, de fáradhatatlan segíteni akarása. Mindkettő együtt. Abban segített, amiben az emberek leginkább rászorultak: megérintette a lelküket, ahol a leginkább sajgott, abban értette meg őket, amiben mindenki más értetlenkedve nézett rájuk, abban állt melléjük, amiben a legelhagyatottabbnak érezték magukat, azt kínálta megoldásul, amire valóban éhezett és szomjazott a lelkük. Valójában ez a lelkészi és minden más keresztyén szolgálat művészete. Ha valóban tartogatunk segítséget a másiknak – márpedig Isten követeiként tartogatunk –, akkor azt csak így adhatjuk át.

Azért tanult Gyökössy már fiatalon és folyamatosan egész életén át pszichológiát, mert érezte: ha a segítő folyamat első taktusa, a megértés hibádzik, akkor az egész megreked, és a segítő kéz soha nem éri el a rászorulót. Az emberek általában oda mennek el, ahol megértve érzik magukat. Jézus a hegyi beszédben ugyanezt a követelményt állítja fel, amikor az empátiás megértést teszi a segítő magatartás kritériumává. „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük” (Mt 7,12) – azaz éljétek bele magatokat a másik ember helyzetébe! Gyökössy gyakorlata a lelkipásztori munkában megfelel Jézus kérésének. Talán csak abban különbözik a mi korunk Jézus korától, hogy a mai ember élményvilága összetettebb és kuszább, lelki védekezőrendszere

kifinomultabb, nem olyan nyílt és őszinte másokkal, mint kétezer éve, ezért árnyaltabb emberismeretre van szükség ahhoz, hogy bepillanthassunk a homlokzat mögé, és tényleg megértsük, mi zajlik a háttérben. Ehhez találta Gyökössy is hasznos segítségnek a lélektan tudományát. Munkásságában igazolások sokaságát találjuk az előbb mondottakra. Már pályája elején sokan olvasták a gyermeknevelésről és a hitoktatásról szóló írásait, amelyekben a szülőket és a gyermekekkel foglalkozó egyházi munkatársakat arra akarja rávenni, hogy értsék meg, mi megy végbe a gyermek lelkében, mi van a viselkedése mögött, milyen félelmek és vágyak mozgatják. Nem azért, hogy minden kívánságát teljesítsék, hanem hogy a legjobbat és a leghasznosabbat adhassák neki. Prédikációi alapján is azt érezzük, teljesen tisztában volt azzal, mit élnek át az emberek az élet különböző helyzeteiben. Isten szolgájaként egyúttal azt is közvetítette, hogy Isten is megérti a bajunkat és „megindul a mi erőtlenségeinken” (Zsid 4,15). Márpedig általában szívesen fogadunk el megoldási javaslatokat attól, aki megértett minket. Nagy sikerű lelkigondozói kézikönyve, a Magunkról magunknak sem véletlenül a leggyakrabban előforduló emberi problémákat elemzi. Amióta megjelent, senki sem tagadhatja, hogy az egyháznak szüksége van a pasz torálpszichológia tudományára, amelynek első művelője Magyarországon a száz éve született Gyökössy Endre volt. Németh Dávid

tanszékvezető, dékánhelyettes (Károli Gáspár Református Egyetem, Hittudományi Kar)

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

L él e k t ő l l él e k i g

Az otthontól el nem szakadni, s az itthonban helyet találni

Sokan vannak manapság, akik megélhetési okokból elhagyni kényszerülnek otthonukat, és külföldön keresik a kenyerüket. Persze vannak olyanok is, akik szerelmüket követik más országba. Cikkünkben három olyan lelkipásztort mutatunk be, akik Isten hívásának engedve lépték át a határt, hogy az ottani magyar reformátusok között szolgáljanak, szülőföldjüktől távol.

Nagy Ákos Róbert, a felvidéki Gömöri Református Egyházmegye esperese nem a gömöri dombok között látta meg a napvilágot. Tősgyökeres ócsai, a Dunamelléki Egyházkerület legrégebbi templomában keresztelték, itt is konfirmált. A sárospataki teológián ismerkedett meg felvidéki hitvesével, így kerültek Hanvára.

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

– Akkoriban több felvidéki költözött Magyarországra a jobb boldogulás reményében. Mi a fordított utat választottuk – így gondol vissza Nagy Ákos Róbert a nem könnyű döntésre, hisz Ócsa Budapest vonzáskörzetében lévő kisváros, Hanva pedig egy alig nyolcszáz lelket számláló település abban a Szlovákiához tartozó gömöri régióban,

L él e k t ő l l él e k i g

amelyet a legnagyobb arányú munkanélküliséggel, az etnikai arányok erős változásával, nehéz körülményekkel, peremvidékként szoktak jellemezni. – Jelentős eltérés még a nyelvhasználat, mert bár teljesen magyar környezetben élünk, szolgálunk, olykor szükség van, pontosabban szükség lenne a szlovák nyelv jobb ismeretére és használatára is – vallotta be hiányosságait az esperes, akit vissza akartak csábítani Dunamellékre, de úgy érezte, lelkipásztorként elveszítette volna hitelességét, ha szolgálati helye megválasztását a nagyobb jövedelem, az egyszerűbb körülmények, vagyis a könnyebb élet reménye befolyásolta volna.

Pedig Gömörben az élet valóban nem könnyű. Sokan nem is érzik, mit jelent, hogy a Felvidéken még ma is érvényben vannak a magyarokat nemzetiségi alapon megkülönböztető beneši dekrétumok, vagy hogy a 21. század Európájában megfoszthatnak embereket alapvető jogaiktól csak azért, mert állampolgársági szinten vállalják a magyar nemzethez való kötődésüket. – Anyaországi magyarként úgy érzem, felelősek vagyunk a határon túli magyarságért, hiszen sok megpróbáltatást kellett és kell elhordozniuk nemzetünkhöz tartozásuk felvállalása miatt – vallja Nagy Ákos Róbert, aki szerint a sok probléma között meg lehet lát-

ni az örömöket és a lehetőségeket is. Ő maga is így tekint sajátos élethelyzetére: – Arra, hogy itt élhetek és szolgálhatok Gömörben, nem úgy tekintek, mint egyfajta áldozathozatalra, hanem mint egy Istentől kapott ajándékra, lehetőségre, hiszen nagyon sokat kaptam, tanulhattam az itt élő emberektől és lelkipásztor társaimtól is. Mindezért hálaadással tartozom Istennek és a környezetemben élő testvéreknek is.

– Kincsre találtam benne és kárpátaljaiságában, Istene és népe enyém lett. Persze nem egyik napról a másikra történt mindez, volt fogcsikorgatás és sírás bőséggel, akarat és vágy, amely a vélt biztonság felé húzott. Aztán letisztult minden – így foglalta ös�sze Taracköziné Nemes Mónika azt, ahogyan férjén, Taracközi Gerzsonon keresztül megismerte Kárpátalját. Később megértette azt is, mit jelent a valódi biztonság. Közös történetük 1998-ban Beregszászban indult, ahol a „három fürdőszobás álomparókia” tizenhat fokra hűlt levegője, az időnként megszűnő villany- és gázszolgáltatás, a levegőben röpködő idegen szavak, a hatalmas templom és a mindennapos szolgálatok feszültségeiben az öt évre szóló elköteleződés örökkévalóságnak tűnt, ám Mónika szépen lassan elkezdett másként látni: – Az első időszakban csak a rozsdás vasakat és a hatalmas betonépítményeket láttam mindenhol. Aztán megláttam a láthatón túliakat, s ezek a megtapasztalások kinyitottak, mint napsugár a virágot. Az öt év eltelte után 2003-tól Miskolc lett új szolgálati helyük és otthonuk, és Magyarországtól nem titkoltan biztonságot reméltek a hétfős családnak. Az

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

L él e k t ő l l él e k i g

itt töltött hét esztendő biztonságban telt ugyan, de tele volt magaslatokkal és mélységekkel. Ekkor vált érthetővé: igazi biztonságot nem a láthatók, a sima, aszfaltozott utak, a megbízhatóbb orvosi ellátás vagy a református tanintézmények jelentik, hanem az azon túliak, az egyszerűen működő szeretetkapcsolatok.

– 1998-ban az esküm vitt Kárpátaljára, hét évvel később a szívem – magyarázza a lelkésznő a 2010 nyarán bekövetkezett újabb változást. Miskolcról a kárpátaljai Munkácsra költöztek, ahol immár két imádság, két lélek találkozott: gyülekezeté és lelkipásztoré. Itt született hetedik gyermekük is, s az édesanya ide várja haza a nagyobbakat

Gyenge Károly Beszterce-Naszód megye székvárosában, a Radnai-havasok, a Borgói-hegység és a Kelemen-havasok lábánál elterülő Besztercén látta meg a napvilágot. Kolozsvári teológiai tanulmányai kezdetén úgy tervezte, egy csendes faluba költözik, ha befejezi tanulmányait. Olyan helyre, ahol hegyek vannak, friss patakok, kaszálásra váró füves dombok és mindenekfelett egyszerű, őszinte emberek, akik felfogják, hogy Isten felé nézni a jövőt jelenti. – Meg sem fordult az eszemben, hogy szolgálatomat nem az „enyéim” között fogom végezni. Úgy gondoltam, hogy felfelé mutató ujjamat azok az egyszerű és őszinte emberek fogják látni, akik között felnőttem, akikkel együtt dolgoztam és imádkoztam.

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

a határ bármelyik oldaláról. – Ha tizenhárom almafa között abszurd egy határ, egy családon belül még inkább. A szó legszorosabb értelmében eggyé vált bennünk ország és világ, nem túlzás, ha azt mondom, egyesítettük a szétszakított Nagy-Magyarországot. Egy testté lettünk, így minden, ami jogilag vagy történelmileg közénk állhat, másodlagossá, sőt lényegtelenné vált. A biztonság és a biztos pont fogalma végre méltó helyére került Mónika életében, amelyre ígéretet is kapott, érdekes módon még 1998-ban, Beregszász felé utazva: „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.” (1Móz 28,15) A tanulságok így fogalmazódtak meg benne: – Az „erre a földre” résszel már óvatosan bánok, nem törekszem földrajzi koordináták meghatározására. De az összes többi megtapasztalt valóság számomra, nincs kétségem a „veled vagyok”, a „megőrizlek” és a „nem hagylak el” tekintetében sem!

L él e k t ő l l él e k i g

A hazáját végletekig szerető besztercei fiatalembernek mégis meg kellett ismernie más embereket is, olyanokat, akikről semmit sem tudott, olyan helyeken, amelyek létezéséről előtte sejtése sem volt. A kolozsvári teológiai évek alatt megismert délvidéki leány később felesége és két gyermekének édesanyja lett, így emberi tervei ellenére Délvidékre költöztek, és itt álltak szolgálatba. Állítása szerint sokan kérdezik, hogy nehéz volt-e elhagyni szülőföldjét. – Igaz, a Radnai-havasok csúcsai innen már nem láthatók, a Duna lomha folyása sem hasonlítható a sebes hegyi patakok vidám táncához, és a dombok kaszálói helyett itt az alföld végeláthatatlan gabonaföldjeit nézem, de nem hagytam el szülőföldem, inkább ott-

honról hazajöttem. Azt is tudom, hogy nem a hegyeket cseréltem síkságra, hanem emberektől távolodtam el, hogy másokhoz közeledhessek. Nem áldozat ez: sem hazáját elhagyó áruló, sem pedig szülőföldjétől távol szolgálatot vállaló hős nem vagyok, mert én itthon maradtam. Az erdélyi lelkész Délvidéken több helyen is szolgált már, megtapasztalva, hogy a helyek változtak, az arcok mások, az emberek gondolatai is különböznek. A most Torontálvásárhelyen szolgáló lelkész mégis hiszi: van egy változhatatlan, állandó. – Bárhol vagyunk, az ujjunknak felfelé kell mutatnia. Ez a változhatatlan köti össze Besztercét, Újvidéket, Fűzkútot, Maradékot, Újőst és Torontálvásárhelyt.

Az ember nem emelheti fel gyökereit és mélyesztheti azokat máshova. Gyenge Károly életében egy-egy hajszálgyökér mindvégig az erdélyi földből, környezetből és múltból fog táplálkozni, de vannak új hajszálgyökerek is, amelyek a délvidéki róna talajából éltetik. Az erdélyi lelkipásztor szerint a megoldás csak ennyi: az otthontól el nem szakadni és az itthonban helyet találni. Rácsok András

sajtó- és kommunikációs referens, arnóti lelkipásztor (Tiszáninneni Egyházkerület)

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

Hi t s o r s o s a ink

Ortodoxként mentem, reformátusként jöttem Hitsorsosaink „Jézus Krisztus tegnap, ma

Véletlen folytán akadt a kezébe Mihai Andronénak egy, a reformátori tanokról szóló könyv, amely teljesen megváltoztatta életét. A kolozsvári teológián – a Heidelbergi Káté születésének 450. évfordulójára rendezett konferencián – arról beszélgettünk a Galacon élő egyetemi tanárral, mit jelent számára a protestantizmus.

és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8)

– Hogyan jutott el Kálvinhoz? – 1999-ben utolsó éves ortodox teológus voltam Bukarestben. Az azt megelőző évben jelent meg egy baptista teológus, Timothy George egy könyve, amely a reformátori tanokról szólt. A nagyváradi újprotestánsok lefordíttatták a könyvet, és egy abszurd történet következtében éppen az ortodox teológia épületében kezdték árulni Bukarestben. Ez fatális tévedésnek bizonyult, a kiadványt ugyanis nemcsak megvásároltam, hanem el is olvastam. Mélységesen meglepődtem, ugyanis mindaz, amit olvastam, köszönő viszonyban sem volt azzal, amit a professzoraim tanítottak a reformátori teológiáról. Kezdtem jobban beleásni magam a témába, és egy óvatlan pillanatban még egy kényelmetlen kérdést is feltettem az egyik tanáromnak. A válasz a következő volt: hogy enged meg magának ilyesmit, kérem! Higgadt ember vagyok, így többet nem kérdezősködtem, de valami kezdett bennem eltörni. Egy évvel később Martin Hauser svájci professzor révén három hónapos kutatói ösztöndíjat nyertem Genfbe. Ortodoxként mentem, reformátusként jöttem vissza. Ugyanis az első könyv, amelyet kikölcsönöztem a könyvtárból, Kálvin Institutiója volt. – Nem lehetett könnyű olvasmány… Milyen volt az első találkozása Kálvinnal?

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

– Sokkoló… Ortodox teológiát végeztem, és annak a tudatában éltem, hogy az igazság birtokában vagyok. Miután elolvastam a művet, kényelmetlenül éreztem magam: rájöttem, nem a jó úton vagyok, épp ellenkezőleg, a téves úton járok. – Erdélyben a református vallás a „magyarok vallása”. Annyira magunkénak érezzük Kálvin tanítását, hogy faluhelyen sokan azt gondolják, Kálvin magyar volt. Hogyan érzi magát ebben a kilencvenkilenc százalékban magyar közösségben? – Román reformátusként kezdtem érezni, milyen az, amikor kisebbségben vagy. Egyik napról a másikra minden megváltozott: többségiből kisebbségi státusba kerültem. Furcsa helyzet: a románok csupán etnikai szempontból testvéreim, vallási szempontból a magyarokhoz állok közelebb. – Gondolom, hogy a toleranciához is másképp viszonyul. – Természetesen. Ha minden intoleráns személy az én helyzetembe kerülne, másképp viselkedne egy idő után. – Mi történt, miután hazatért Svájcból? – Az első dolgom az volt, hogy megtudjam, van-e Galacon kálvinista gyülekezet, bár meg voltam győződve, hogy a lehetetlent keresem. Meglepődésemre találtam egy kis, eldugott parókiát a városban. Azonnal elmentem az első istentiszteletre. 2001. február eleje volt, amikor beléptem a parókia udvarára, és Nagy Endre lelkipásztornál jelentkeztem. Nagyon elcsodálkozott, de én is kényszerhelyzetben voltam, hiszen olyan közösséget kerestem, ahol otthon érezhettem magam. Nagy szeretettel fogadtak, vasárnaponként eljártam a templomba, bár szinte semmit sem értettem abból, ami ott történt. Hallottam az Isten és a Jézus Krisztus szavakat, és ezek sokat jelentettek számomra.

Hi t s o r s o s a ink

– Hogyan került a szószékre? – Öt éven keresztül szorgalmasan jártam a templomba, de felelősség nélküli egyháztag voltam. Akkor azonban a lelkipásztor a következőket mondta: öt évig „próbaidőn” voltál, jó lenne, ha konfirmálnál. Beleegyeztem. Közben megírtam a doktori disszertációmat a kálvini filozófiából a iasi egyetemen, lefordítottam a Heidelbergi Kátét román nyelvre, és 2005 végén konfirmáltam is. Ezt követően a lelkipásztor megkérdezte, nem akarok-e prédikálni olyankor, amikor ő nincs a gyülekezetben. Természetesen elvállaltam, bár ez nemcsak nekem, hanem a gyülekezetnek is merőben újat jelentett. Immár hét éve havonta egyszer istentiszteletet tartok: a prédikáció román, a liturgia magyar nyelvű. – Felnőttként konfirmált. Milyennek tűnt a káté? – A lelkipásztor szigorúan fogott, nem volt mese: kívülről meg kellett tanulnom nekem is a kérdés-feleleteket – szerencsére nem mindet. Természetesen felnőttként, teológiai végzettséggel más megvilágításban láttam a dolgokat. A káté nagyon kedves, hiszen én fordítottam románra az angol, német és francia szövegek alapján. Ezúton is köszönöm Juhász Tamás professzor támogatását, aki több olyan dologra hívta fel a figyelmemet, amely nagy segítséget jelentett a fordítás során. A Heidelbergi Káté először tisztaságával fogott meg: a keresztyén tanítást nem egy kétezer oldalas dogmatikai értekezésből, hanem a kátéból érthetjük

A Magyar Református Egyház 2013. június 28-án a Heidelbergi Káté megjelenésének 450. évfordulója alkalmából megtartott debreceni ünnepi Zsinatára jelent meg a káté – kereskedelmi forgalomba egyébként nem került – ötnyelvű díszkiadása (képünkön), amely ajánlásában így fogalmaz: „A káté évszázadokon át segített abban, hogy az egymást váltó nemzedékek és az egymástól földrajzilag távol élő gyülekezetek – legyenek magyar vagy más anyanyelvűek – egységes fogalmakkal fejezzék ki a református keresztyén egyház hitének igazságait. Ezt figyelembe véve született az a döntés, hogy készüljön el és kerüljön kiadásra a Heidelbergi Káté a Kárpát-medencei reformátusok anyanyelvein. 2013-ban a román és a szlovák nyelvű fordítás készült el, amelyet a káté német és angol változata mellett az új magyar fordítással együtt adunk most közre ebben az ünnepi díszkiadásban. Szolgálja ez a kiadvány református hitünk erősödését és a népeink közötti békességet!” E kötetben a káté román nyelvű változata Mihai Androne fordításában olvasható.

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

Hi t s o r s o s a ink

meg. A hitnek olyan dokumentuma ez, amelyben nem a keresztyén vallások különbözőségére helyeződik a hangsúly. Ha valaki jobban el akar mélyülni a hitben, javaslom, olvassa el a kátét, bármilyen vallású is legyen. – Mit jelent protestánsnak lenni? – Hívő reformátusnak lenni azt jelenti, hogy legyünk hűségesek a Szentírás tanításához. A református hisz Jézus Krisztusban, és a Bibliát tartja egyedül a keresztyén tanítás forrásának. Ám vannak olyan könyvek is, amelyek segítenek eligazodni vallásunkban. Olvasnunk kell olyan szerzőket is, akik a Szentírás alapján tanítanak eligazodni a mindennapokban, mint Luther vagy Kálvin. – Hogyan változtatta meg életét, Istenhez való viszonyát a svájci tartózkodás? – Reformátusként sokkal közelebb állsz a Bibliához, amelyet akkor is olvasol, amikor például a vonaton ülsz. Ragaszkodsz az igazi protestáns hagyományokhoz, de nem a liberális vonalhoz, amely most a nyugati társadalmat uralja. Úgy jellemzem magam,

mint aki a Szentírás tanítását követi, és imádkozik, hogy azt alkalmazni tudja a mindennapokban. Ugyanakkor a nagy reformátorok műveit olvasom, hiszen ők nem távolodtak el az evangélium üzenetétől. – Ismer-e a környezetében önhöz hasonló személyt? – Igen, az egyik kedves ismerősöm, egy fővárosi magáncég menedzsere nemrég lett a bukaresti református gyülekezet tagja. Úgy tudom, ő is szeretne teológiai tanulmányokat folytatni. Tehát vannak románok – remélem, egyre többen –, akik szeretnének nyitni, tágítani horizontjukat, hogy lelki téren is másképp közelítsék meg a dolgokat. – Gondolt-e arra, hogy román református gyülekezetet alapítson? – Igen, viszont feltettem magamban a kérdést, hogy vajon Isten elhívott-e engem erre a feladatra, vagy sem. Ezért ebben a kérdésben nagyon bizonytalan vagyok. – Hogyan reagált az ortodox egyház az ön lépésére?

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

– Nem tudom, mert minden kapcsolat megszakadt közöttünk. Vannak személyek, ismerősök, akiknek szoktam köszönni, akikkel néha beszélgetek, de hivatalos kapcsolat semmilyen szinten nincs közöttünk. – A kolozsvári teológia magiszteri szakán van jelenleg. Melyek a tervei? – A távlati terveim között szerepel, hogy Svájcban doktoráljak a kálvini tanokról. Nagyon szeretek református teológiával foglalkozni, ezen az úton szeretnék tovább haladni a jövőben is. Lenyűgöz Kálvin személyisége. Szerintem nemcsak a múltat képviseli, hanem egy olyan gondolkodó, akinek tanítása, eszmerendszere ma is aktuális. Kiss Gábor

főszerkesztő (Agnus Rádió – Erdélyi Egyházkerület) Somogyi Botond

főszerkesztő (Üzenet – Erdélyi Egyházkerület)

együtt

„Legyenek láthatóvá tetteid” (Zsolt 90,16) Központi rendezvény: Kiemelt programok: REND – Református Egyházi Napok, Dunántúl Őriszentpéter, 2014. július 4–6. Emlékező istentisztelet Kálvin halálának 450. évfordulóján Az istentisztelethez kapcsolódóan tartják a Generális Konvent éves közgyűlését. Sepsiszentgyörgy, 2014. július 10. Megemlékezés a bodrogkeresztúri református konvent 280. évfordulójáról Bodrogkeresztúr, 2014 ősze

Református Egység Fesztivál A Magyar Református Egyház létrejöttét kimondó, 2009. május 22-én megtartott alkotmányozó zsinat ötéves évfordulóján.

Debrecen, 2014. május 24.

A világtalálkozó további eseményeiről és a programok részleteiről a www.vilagtalalkozo.reformatus.hu honlapon tájékozódhat.

Hi t s o r s o s a ink

Jézus utakat tapos az egész Kárpát-medencében Tavaly Magyar Fiatalokért Díjat vehetett át Demeter Irén. Ezzel a „határon túl élő fiatalság összefogásáért, szellemi, kulturális együttműködéséért kifejtett tevékenységét” ismerte el a Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány. A Marosvásárhelyen élő református vallástanárnő két évtizede szervezi a Vakációs Bibliaheteket, mára több tízezer gyermek részvételével. Lelkészcsaládban nevelkedve Demeter Irén azt a meggyőződést kapta útravalóul, hogy „nem cél vagyunk, hanem eszköz Isten kezében”. Teológiára szeretett volna menni, de a nyolcvanas években nem vettek fel lányokat, ezért először matematika szakon végzett. Épp akkor indult a hitoktató képzés, amikor ezt befejezte, így nem volt kérdés számára, hogy azt is el kell végeznie. Vallástanárként több, óvodás korosztálynak szóló hittankönyv társszerzője, Mit hiszel? című könyve hívő és kereső fiataloknak segít elmélyülni a hit kérdéseiben. Írt hittankönyvet a 10. osztály számára és egy marosvásárhelyi református óvoda megszületésénél is bábáskodott. Idén tavasszal jelent meg szerkesztésében a Gyümölcsnek gyümölcse című kötet, amely az élménypedagógia eszköztárának felhasználásában kíván segíteni a hitoktatói munka során. A maga nemében úttörő munkán tizenegyen dolgoztak együtt Kárpátaljáról, Felvidékről, Erdélyből és Magyarországról. A legtöbben talán mégis a Vakációs Bibliahéttel kapcsolatos szervezőmunkája révén ismerik Demeter Irént. Az első Bibliaheteket 1993-ban szervezték meg óvodás és általános iskolás korú gyermekeknek holland kezdeményezésre. A programban ma már har-

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

Hi t s o r s o s a ink

minchétezer gyermek vesz részt szerte a Kárpát-medencében, Erdély és Királyhágómellék mellett Délvidéken, Kárpátalján és Felvidéken. A 2005-ben bejegyzett KOEN (Keresztyén Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért) Alapítvány elnökeként Demeter Irén a hat ország határain átnyúló munkát segíti. A Vakációs Bibliaheteket 2013-ban huszonegyedik alkalommal rendezték meg. A Vakációs Bibliahét ötnapos, játékos közösségépítő együttlét. Alapvető célja közösségben megélni Isten közelségének örömét. Sok gyülekezetben a bibliahét napközis tábor formájában valósul meg, és jó alkalom arra, hogy a gyermekek játékos formában találkozzanak az evangéliummal. A bekapcsolódó gyülekezetek számára ez a program egyfajta mozgatórugó is, hisz sok gyülekezeti tag veheti ki részét a szervezésből és a kivitelezésből, megtapasztalva az együtt munkálkodás és szolgálat örömét. Ehhez biztosítják évente a programot, a vezetők képzését és a gyermekek használatára a segédanyagokat. Április 9–11. között Bátorkeszin mutatták be Az időutazó címmel a 2013as Vakációs Bibliahét anyagát. Ezt első

alkalommal a KOEN felvidéki önkéntes csoportja állította össze, amelynek tagjai valamennyien a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház lelkipásztorai. A bemutató mellett együttműködési nyilatkozat aláírására is sor került a KOEN Alapítvány, valamint a szlovákiai, kárpátaljai, romániai és szerbiai református egyházak képviselőinek részéről, azt a célt tűzve ki, hogy a Kárpát-medencében élő református keresztyén gyermekekhez anyanyelvükön és a saját megértési szintjükön szakmailag is kielégítő módon juttassák el Isten Igéjét. – A Vakációs Bibliahét programmal 2008-ban volt először lehetősége a felvidéki gyülekezeteknek megismerkedni – számolt be a KOEN felvidéki regionális vezetője, Molnár Éva. Az első évben 36 gyülekezet kapcsolódott be, idén 88 gyülekezet igényelte a programot, ami körülbelül 3600 gyermek táboroztatását jelentette. – Jelenleg ez a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház legnagyobb gyermekmissziós programja, amelyet ifjúsági szervezetén keresztül egyházunk anyagilag is támogat – tudtuk meg tőle. – Jövőre délvidéki kollégáink írják a programot, rájuk már másodszor

kerül sor, április 3–5. között így Bács feketehegyen lesz a Kárpát-medencei bemutatónap – osztotta meg a terveket Demeter Irén. Egyre többen találnak rá ugyanakkor a www.bibliahet.eu címen elérhető honlapjukra is, ahol az elmúlt tíz év bibliaheteinek anyaga digitalizált formában letölthető. – Nagy öröm számunkra, hogy munkánk iránt Magyarországon is növekszik az érdeklődés. Most éppen arról számolhatok be, hogy a Dunántúli Református Egyházkerületben is haladnak a jövő évi bibliahetek előkészületei – tette hozzá. – Ebben a programban az egyik legizgalmasabb dolog a sok-sok mellett, hogy Jézus azáltal, hogy követhető, igaz, életre vezető utunk lesz, ezen felül egymáshoz is utat tapos számunkra – fogalmazott a program összeállításában közreműködő Blanár Gabriella kisgéresi lelkipásztor az említett konferencia záró áhítatán. – Jézus utakat tapos az egész Kárpát-medencében, ami által összeköt és egymáshoz vezet minket. Czanik András

Kárpát-medencei referens (MRE Zsinati Hivatala – Budapest)

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

Hi t s o r s o s a ink

Mondd el nekik, hogy Jézus él Út Villafranca di Veronából Nemesgörzsönybe

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

Hi t s o r s o s a ink

– Viszonylag későn kezdődött a kapcsolatom a keresztyénséggel. Tizennégy éves koromban nagyszüleim kívánságára kereszteltek meg, római katolikusnak – meséli Szakács Sándor. Sok minden történt, amíg innen a nemesgörzsönyi parókiára érkezett: nem mindennapi utat járt be a kapucinus szerzetesközösségtől a református lelkészi pályáig. Miközben volt brikettgyárban villanyszerelő, majd katona – bár a keresztyénség intézményes elemeivel nem találkozott –, folyamatosan kereste, hogy mitől működik a világ. – Így került a kezembe a régi hittankönyvem és a Biblia. Huszonegy éves koromban Isten engedte, hogy az a sok bűn, ami volt az életemben, rám zuhanjon, megéljem, hogy ezek miatt elveszhet az életem. Akkor fogalmazódott meg bennem az imádság: Uram, Jézus Krisztus, ha Te valóban vagy és létezel, akkor ments meg, mert nekem itt végem van! Ettől kezdve gyökeresen megváltozott az élete: komolyan vette, hogy a Szentírás Isten kijelentése, hogy a feltámadott Jézus Krisztus élő és hatalommal bíró, életeket változtató valóság. Katonaként szolgált abban az időben, amikor egy álom meghatározóvá lett életében. – A barátaimmal vonaton mentünk a fény felé, és a fényből egy hang szólt hozzám: „Mondd el nekik, hogy Jézus él!” A fiatalember innentől fogva kereste azt, miként tudná elmondani barátainak, hogy Jézus él. Csatlakozott a helyi katolikus közösséghez, ahol bérmálkozott, de többet szeretett volna tenni azért, hogy betölthesse a küldetést, amit kapott. Ekkor kezdte el foglalkoztatni a szerzetesi hivatás gondolata: szerette volna megélni, milyen az a közösség, ahol a lelki életre alapul a mindennapi élet. Kapcsolatba került a kapucinusokkal, és a jelöltség után novíciusként előbb egy évet, azután ideiglenes fogadalomtétele után posztnovíciusként három évet töltött Olaszországban.

– Különleges ajándéka volt Istennek ez a négy év, amelyben sok mindennel megismerkedhettem! Bár nagyon jól éreztem magam, a posztnoviciátus első évében már éreztem, hogy nem ez az én utam. Szakács Sándor az ideiglenes fogadalom lejárta után kilépett a rendből és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanult teológiát. – Már szerzetes koromban szerettem rákérdezni a tabunak tartott dolgokra, és a Szentírás mérlegére tenni mindent. Nem csoda, hogy itthon az egyetemi éveim alatt leprotestánsoztak. Egy esztendő múlva megházasodott, és feleségén keresztül ismerte meg a tatabányai református gyülekezetet. – Egy idős szerzetes mondta, hogy mindig figyelni kell az ajtókat, amelyeket Isten bezár, és az ajtókat, amelyeket Isten kinyit. A tatabányai reformátusoknál, ahol szeretettel, nyitott szívvel fogadtak, egyértelmű lett, hogy Isten által kinyitott ajtó van előttem. Egy éven keresztül járt a tatabányai református gyülekezet lelkészéhez, hogy megismerje a református egyházat. – Kálvin és a Heidelbergi Káté olvasása közben azt éltem meg, hogy amit ott olvasok, visszhangra talál bennem, ezekben a kérdésekben én is ugyanezt gondolom. Személyesen éltem át a reformációt. Konfirmálása után már családos emberként jelentkezett a Pápai Református Teológiai Akadémiára hallgatónak. 2011-ben lett a Nemesgörzsönyi Református Egyházközség lelkipásztora. – Itt érzem azt, hogy Isten elhívását, amely huszonegy évesen szólt hozzám, be tudom tölteni. Szeretném bemutatni a Biblia hitelességét, hiszen ezen áll az én hitelességem is. Vallom és tapasztalom, hogy gyülekezetet így, kizárólag a kijelentés alapján lehet építeni! Farkas Gergely

lelkipásztor, szerkesztőségi munkatárs (refdunantul.hu)

A Magyar Református Egyhá z l apja

» Kálvincsillag

Hi t s o r s o s a ink

Hegedűs Loránt (1930—2013) református lelkipásztor és teológus, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke

Ez év elején távozott el közülünk a minden élők útján a magyar református egyház egyik legkarakteresebb és legmeghatározóbb lelkipásztori egyénisége. Ha néhány szóban szeretnénk kijelölni Hegedűs Loránt pályáját a csillagok között, akkor megjelenésének hármas fénytörését nem felejthetjük.

Ő volt az, aki prófétai igehirdetőként mindig mélyre ásott a Szentírás szövegében, s Emil Brunner tanítása szerint az Ige üzenetét ütköztette a mindennapok élethelyzetével, hogy az igazat mondja, ne csak a valódit. Ő volt az, aki alkotó pásztorként gyülekezeteket tartott össze határokon innen és túl,

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

és közben megalapította Európa egyetlen református egyetemét. Ő volt az, aki tudós teológusként egyetemességre törekvő holisztikus szemléletében a Krisztusnak kívánt foglyul ejteni minden gondolatot a teológiában, az etikában és a teológiai esztétikában egyaránt. Üstökös voltában Isten küldötte volt, s a rábízott üzenetet belekarcolta szívünkbe. Ezért, miután hálával vesszük át életünk és létünk nagy kérdéseiről szóló súlyos örökségét, megbékélten engedjük útjára. Békési Sándor

egyetemi docens (Károli Gáspár Református Egyetem, Hittudományi Kar)

Hi t s o r s o s a ink

Egy régi adósság kétszeres törlesztése Lábadi Károly: Egyházak Alsó-Baranyában és Szlavóniában, Eszék, 2012 A történelem s a közgondolkodás alakulása úgy hozta, hogy a határon túli magyar kultúrából, egyháztörténetből a legtöbb ismeretünk Erdélyről van. Részben a május 22-én ünnepelt Magyar Református Egység Napjának köszönhetjük, hogy ez a korábbi, egyoldalú és testvéri kapcsolatainkat, művelődési horizontunkat beszűkítő szemlélet oldódni látszik. Ismertetésünk tárgya, Lábadi Károly eszéki professzor könyve már a Németajkú Református Gyülekezet által rendezett premieren fokozott figyelmet kapott. És méltán: ez a hétszáztíz oldalas „thesaurus” hatalmas lelki és intellektuális vállalkozás, s a szerzői ajánlás jelzi, hogy többről van szó, mint összefoglaló kézikönyvről. Egy olyan tudós vallomása, aki tudja, ha már az anyaország elkezdte eszmei adóssága törlesztését, akkor egy, a Történelem Urának akaratából szülőföldjére hazatért, s az Eszéki Egyetemen komoly szellemi műhelyt létrehozó tudósnak is szívbéli kötelessége ugyanezen adósság törlesztése a másik oldalról. A kötet mottója megrendítően szép és biblikus: „Ajánlom családomnak, a drávaszögieknek, akik, ha megfáradtak is, kitartóan higgyék: »Mert a fának van reménysége, ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.«” (Jób 14,7) Az összes „hajtását”, fejezetét nem tudjuk felsorolni, csak amelyek különösen is fontosak a nagyközönség tudásának gyarapítása mellett a hazai középfokú és felsőoktatás számára. A kiadványnak a reformátusnál jóval kisebb katolikus egységéből emeljük ki Laskai Osvát ferences szerzetes-író nevét, illetve a katolikus és a református hit között vívódó, s végül katolizáló Vörösmarty Mihályét. Nem felekezeti elfogultság, hanem egyháztörténeti tény, hogy ezt az országrészt a reformáció a 16. századtól szinte teljesen meghódította.

Sztárai Mihály, Szegedi Kis István, Laskai Csókás Péter megannyi, egyházunk kultúráját gyarapító név a régi időkből. De későbbi szerzőkkel is találkozhatunk, például a laskói születésű „derék pap-költő”-vel, Ács Zsigmonddal. Aki többek között Shakespeare Velencei kalmárját ültette át magyarra. Lábadi Károly munkája egyébként nem csak egyház- és művelődéstörténeti alapmű, de egyben a régió képeskönyve is a „mártír-templomok” beszédes fotóival. A hiánypótló kötet ajánlását Bölcskei Gusztáv, az utószót Ladányi Sándor írta, s egy angol, német és horvát nyelvű összefoglaló is olvasható benne. Petrőczi Éva

költő, irodalomtörténész (Budapest)

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

Ér t ék ő r z ő k

Az énektanító

Értékőrzők „Kezeink munkáját

– Böszörményi Gergely megtanított minket újra szeretni zsoltárainkat – mondta tavaly decemberben a hanglemezkiadót és koncertszervezőt méltató beszédében Szabó István dunamelléki püspök, amikor a hitet és kultúrát megőrző több évtizedes tevékenységéért Magyar Örökség-díjat kapott.

tedd maradandóvá.” (Zsolt 90,17b)

– Ároni családból származom – vallja meg mindig büszkén református prédikátorok és lelkipásztorok leszármazottjaként Böszörményi Gergely, hogy honnan is meríti református hitét, magyarságtudatát és az egyháza, népe iránti erős elkötelezettségét. A zenéhez már gyerekként közel került: zongorán és vadászkürtön tanult játszani, sőt utóbbival még szülővárosa, Hódmezővásárhely szimfonikus zenekarát is erősítette akkoriban. Aztán kamaszként megérintette a beatkorszak, barátaival zenekart alapított, és amíg lel-

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

készgyerekként meg nem tanulta, hogy a karrier a szocialista társadalomban sem feltétlenül a tehetség függvénye, énekesi álmokat dédelgetett. Végül fővárosi közgazdászhallgatóként lemezlovas lett, majd az egyetem elvégzése után, a nyolcvanas évek első felében feleségével megalapították lemezkereskedésüket, amelyet a politikai-gazdasági változások adta lehetőségekkel élve rövid időn belül kibővítettek hanglemezkiadással és koncertszervezői tevékenységgel.

Ér t ék ő r z ő k

Református Zenei Fesztivált, a külhoni magyar könyvtárak megsegítésére pedig Határon túli magyarok zenéje címmel több éven keresztül CD-adományozással összekötött koncertsorozatot szervezett. Élete fő műve mégis a hangversenysorozat a Müpában és a hozzá kapcsolódó, a református énekkincset bemutató eddig megjelent tizenkét kiadvány. A dunamelléki püspök idézett mondata is erre utal. – Az énekeskönyv ötszáztizenkét énekéből nagyon keveset énekelnek a gyülekezeteink, és még kisebb részét éneklik jól. Egyszerűen azért, mert nem ismerik őket. Sok múlik a lelkészek zenei műveltségén és a kántorok felkészültségén. A hangverseny a Művészetek Palotájában ugyan csak évi egyszeri alkalom, de az ott készü-

– Kiadóként mindig a perifériára szorult-szorított értékek képviseletét, a kulturális és erkölcsi hiányok pótlását tartottam a legfontosabbnak – állítja magáról a Periferic Records Kiadó igazgatója, aki a 2000-ben megrendezett IV. Magyar Református Világtalálkozón árusította lemezeit, amikor azzal szembesült, hogy az emberek hiába keresik a református énekeket. Így szervezte meg református egyházzenészekkel összefogva már a következő esztendőben az első Református énekek című koncertet a Zeneakadémián, amit egy,

a Kárpát-medencéből toborzott háromnégyszáz fős kórus részvételével azóta minden évben megrendeznek – jó ideje már a Művészetek Palotája (Müpa) Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében –, és ami bő évtizedes története alatt valóságos istentiszteletté és a református kórusélet ünnepévé vált. Persze a díj nem csak ezt ismerte el. Böszörményi Gergely több évtizedes kiadói tevékenysége során kétszáztizenkilenc nép-, világ-, egyház-, jazz-, régiés szimfonikus rockzenei hanglemezt jelentetett meg, 2004-ben elindította a

lő CD és DVD lehetőséget nyújt mindenki számára, hogy hallgatásukkal a kevésbé ismert, esetleg nehezebb, de méltatlanul mellőzött énekeket is megtanulja – nyilatkozta a díj átvételét követően a koncertigazgató, aki szerint ha nem ismerjük a dallamot, nem tudunk figyelni a szövegre, az abban rejlő Igére, és így nem tudunk kétszeresen imádkozni sem. Kiss Sándor

újságíró (Reformátusok Lapja – Budapest)

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

Ér t ék ő r z ő k

Népdalidentitás – A mi kis falusi református templomunkban, Balatonszabadiban esküdtünk meg a férjemmel, és a gyermekeinket is ott keresztelték meg. Nagyon fontos volt ez nekünk – mondja Lovász Irén néprajzkutató, énekes, egyetemi tanár. A Károli Gáspár Református Egyetem docensét éneklés és önazonosság kapcsolatáról kérdeztük.

– Korábban beszélgettünk a Mária-énekekről és a szakrális énekekről. A protestáns hit számára hogyan alakítható ez a zenei világ otthonossá? – Az Égi hang című lemez elején le is írtam, hogy amikor ezeket a dalokat éneklik az emberek, akkor gyógyulnak, és megerősítik helyüket a világ rendjében. Most a református egyetemen tanítok, a bölcsészkaron vagyok docens, ahol kulturális antropológiát tanítok. Az a szép egy identitásban, ha az nem valami ellen nyilatkozik meg. A református identitás sem kizáró. Én a Mária-énekeket is gyönyörűséggel és nagyon nagy szeretettel éneklem a lemezeimen. – Van, aki a népzenét ma pontosan úgy szeretné előadni, ahogyan tanulta, mások pedig különböző feldolgozásokban szólaltatják meg. Ha jól sejtem, az ön életében is ezek az utak torkollottak egymásba. – A Téka együttes énekeseként indultam egyetemista koromban, és tanítottam táncházakban. Teljesen természetes dolog, hogy a történelmi fejlődés során különböző hatások rakódtak rá a népzenére is. Tisztelettel lehet az ősök üzenetét tolmácsolni akkor is, ha nem egy az egyben adom vissza, és nem akarom az adatközlő minden levegővételét, minden arcredőjét az arcvonásaimon tudni. Én az én életemmel a

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

Ér t ék ő r z ő k

magamévá tehetem ezeknek a népdaloknak az üzenetét – ez az igazi ereje a népzenének. A Bem rakparton lévő művelődési házban három éve dalolókört vezetek asszonyoknak. Minden kedden összegyűlünk, hogy magyar népdalokat énekeljünk. A hetvenes években természetesen politikai identitást kifejező gesztus is volt a népzene. A cseheknél ebben az időszakban például a bluegrass elnevezésű amerikai típusú népzene volt elképesztően divatos. Nálunk a magyar népzene adta meg az identitásunkat. Ez mennyivel eredetibb és sajátabb út! – Ezek szerint a mai identitáskereséshez a világzene illik? – A világzenében minden mindennel összeférhet. Egyébként ez egy rossz szó, de azért értjük, hogy azt takarja, amikor a népzenéket különböző etnikus hangszerekkel és hangzásokkal ruházzák fel. Egy huszonegyedik századi metropoliszban élek Európában, és a népdal üzenetét át tudom adni bárhol a nagyvilágban, mert az időtálló, korszerű üzenet. Gondoljon bele, hogy Bartók Béla mit csinált a saját korában! Nem ünnepelték őt azonnal. Nincs objektív értékmérő. Ami fontos, az a tisztelet, a szeretet és a minőség. – Mitől marad mégis a magyar az anyanyelvünk a világzene viszonylagosságában?

– Megmondom: egész egyszerűen attól, hogy magyarul éneklem a magyar népdalt. Nem fogom a Szivárvány havasánt angolul elénekelni. Mivel azonban világzenei körítésben szólal meg a magyar népdal, esetleg olyan gyerek is fölkapja a fejét rá, aki eddig cikinek tartotta. Sok gyerek azért jön hozzám magyar népdalt tanulni, mert meghallotta például a gamelán gongot, vagy az arab citerát, és rácsodálkozott: ez ilyen? Az a cél, hogy az emberek aktívan használják a népzenét. A táncházmozgalomnak ez volt a lényege: csináljuk, használjuk. – Akkor ez egyfajta visszavezetés saját identitásunkhoz? – Igen. Vannak olyan lányok, akik multinacionális cégnél dolgoznak titkárnőként. Egyikük azt mondta a dalolókörben: most vége a bicebócalétnek, most már két lábbal tudok a földbe gyökerezni. Fújdogálja őket a globális szél, ide-oda csapódnak, és amikor ebbe a dalolókörbe jönnek, akkor hazatalálnak. Olyan, mintha megtalálnák az öreganyjuk hangját. Fekete Ágnes

szerkesztő-műsorvezető (Kossuth rádió, Református félóra – Budapest)

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

Ér t ék ő r z ő k

Huszonöt éve készít palástokat, és talán ma már nincs olyan kontinens, ahol ne viselné valaki Kiss Árpádné népi iparművész egy-egy remekét. Mielőtt a palástok készítésére adta volna fejét, Nyírbátorban a Vízmű Társulatnál dolgozott könyvelőként. Szerette a számok világát, de egy idő után másra vágyott. Lánya az 1980-as években járt Debrecenben a teológiára, és egy családi beszélgetésnél megjegyezte: – Anya! Neked palástot kellene készíteni! 1988. július 16. óta ez nincs is másként. Sőt a tógákat is Kati néni készítette a Debreceni Református Kollégium 475. évfordulójára.

A palástnak méltósága van – Honnan érezhette a lánya, hogy ez lesz az ön igazi útja? – A gimnáziumban a gyakorlati oktatás szabás-varrás volt, és a tanárnő mindig megdicsérte a munkáimat. Viseltem is minden ruhámat, és a strandruhámat még a lányom is hordta. Kézimunkákat is készítettem, amelyeket a mai napig használok. Mindig is érdekelt a népművészet. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy ez hatalmas feladat, hatalmas elvárás saját magamtól, de úgy gondoltam, hogy neki tudok vágni. Aztán kaptam egy régi palástot a nászomtól, néhai Nagy Kálmántól. Azt tanulmányoztam, úgy készítettem el az elsőt a lányom sógorának, és megígér-

tem neki, hogy ez a palást örök garanciás lesz, mivel ez az első. Aztán jöttek a többiek. – Megvan még az a palást? – Megvan még, már fel is újítottam neki, mivel huszonöt év elég nagy idő, és az időjárás bizony kikezdi a palástok szépségét. Egy palástot általában harminc-negyven évig viselnek, ezért nagyon fontos, hogy jó minőségű anyagból készüljön. – Volt mestere? – Nem volt. Úgy gondolom, Magyarországon most nem vagyunk tíznél többen. Ez a szakma nem tud sok embert eltartani, mert ha egy lelkész jön palástot készíttetni, leghamarabb talán tíz-ti-

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

zenöt év múlva jön vissza, és így nagyon kevés munka adódik. Senki nem volt, aki segített, gondolom, féltették is a munkájukat, a tudományukat, de ez nem akadályozott meg. Magamnak kellett kitapasztalni a formákat, az ös�szeadásokat, a paszományokat. Utóbbiak elkészítését Somogyi Sándorné, a népművészet mestere tanította meg. – És ma már saját minták vannak, például, ha tavasz van, akkor tulipán. – A tulipánnak sokféle megjelenési formáját elkészítettem már. Az alkotás csodálatos dolog, sok tervezgetés, gondolkodás előzi meg, és amikor sikerül, megszületik, úgy érzem, az a felelet a szándékomra. Sokszor meg-

Ér t ék ő r z ő k

nézek az utcán egy kovácsoltvas kerítést, megnézek egy függönymintát, egy templombelsőt, egy kőrózsát, egy kézimunkán a hímzést, hisz minden alapul szolgálhat ahhoz, hogy paszományt készítsünk belőle. – Sőt olykor az is segít, ha az ember elrontja. – Így van! Így segített egy tévedés a tógák paszományának a készítésekor. – Kedvesen, finoman bánik az elkészült palástokkal, tógákkal. Figyelemmel kíséri az útjukat? – Mindenképpen. Ha meglátok egy palástot, azonnal észreveszem, de nemcsak én, hanem a családom is, hogy azt én készítettem, és ha látom, hogy valami már nem az eredeti formájában van rajta, akkor méltatlankodok magamban, hogy valamit tenni kellene vele, mert már a megjelenése nem olyan szép. A tógák a legfiatalabb gyermekeim. Amikor felöltötték a diákok a 475 éves évfordulóra, odamentem, az egyiket megsimogattam az egyik diákon – valahogy úgy éreztem magam, mint a szülő, amikor elengedi gyermekét. A tógát is útjára kell engedni, hadd töltse be azt a szerepét, amiért elkészült. A tógák elkészítése a harmincharminc pár paszományukkal hatalmas feladat volt. Megszületésükben egybeforrtak a Nagy-Magyarország részei és alkotó emberei. A nagyszebeni fonalgyárban megfonták és megfestették a fonalat az eredeti színre, amelyet egy székelyudvarhelyi szövőasszony kézzel megszőtt, hogy aztán itthon elkészítve méltó módon emelje az ősi Kollégium ünnepeinek fényét. Nagyon nagy szeretettel készítettem őket, és hatalmas megtiszteltetésnek tartom, hogy ezzel megbíztak. Úgy érzem, ez megkoronázza az eddigi munkásságomat. Az unokám azt mondta: – Mama, beírtad magad a Kollégium történelmébe. – Beírta, már jó ideje, hisz rengeteg lelkész viseli azt a palástot, amely a kezei között készült el. – Nagyon jó érzés, amikor arra gondolok, hányan tiszteltek meg a bizalmukkal, hogy én készíthettem el a palástjukat. Amikor egy-egy darab elkészül, szeretem, ha nem viszik el

azonnal. Kicsit dédelgetem még, kicsit megnézem a paszományát, hogy jól áll-e, minden öltés a helyén van-e, és úgy érzem, ha én meg vagyok vele elégedve, akkor az már jó dolog – nagyon kritikus vagyok magammal. Az igazi öröm viszont akkor ér, amikor a lelkészek meglepődve néznek a palástra, mert olyan szépet kapnak, amilyenre nem gondoltak. – Mennyi ideig tart egy palást vagy tóga elkészítése paszománnyal együtt? – A palást elkészítése legalább három hét a paszományokkal együtt, különösen, ha saját tervezésű paszományokat használok. Újabban a gombolópántot is horgolással készítem, így azt is különböző motívumokkal öltöztethetem fel. Így készült el az a női palást, amelynek a gombolópántján a Nagytemplom orgonájának középső motívumsora van. Ez különösen kedves, mert ilyet még nem láttam, és ez az első darab, amely ezzel a motívummal készült el. A palást formáját is kicsit nőiesebbre terveztem, mert a lelkésznők, akikkel beszéltem, szerették volna, hogy ne legyen annyira férfias ez a viselet. Meglágyítottam a vonalakat, kicsit nőiesebbé tettem a szabását, és így szívesen veszik fel a lelkésznők ezt a megújított palástot. – Egy-egy palást elkészítésénél megvan ugyanez a rajongás, van egyfajta magasztos érzet? – Mindenképpen, hisz a palástnak méltósága van. Nagyon fontos szempont, hogy ez nem mindennapi viselet, hanem az a ruhadarab, amelyet a lelkész többek között az igehirdetésekkor visel. – Mennyire veszi figyelembe egy-egy palást elkészítésénél, hogy milyen személyiség maga a lelkész? – Sokszor előfordul, hogy meglepetésként készíttetnek palástot a lelkésznek. Amikor csak tehetem, lebeszélem erről a gyülekezet tagjait: hadd válassza ki a lelkész azt a paszományt, azt az anyagot, amit ő szívesen visel. Sokszor már az is meglepetés számára, amikor elmondják neki a gyülekezeti tagok, hogy palástot szeretnének ajándékozni, de ha ő választja ki a motívumokat, az mindig közel áll a szívéhez. Nekem

Kiss Árpádné díjai: 2005 Élő Népművészet – arany oklevél 2006 Országos Textiles Konferencia – második díj 2008 Népi iparművész cím 2010 Magyar Kézművességért Alapítvány kettős díjazása: díszítőművészet és egyházi művészet 2012 Hajdú-Bihar Megyei Minőségi Termék védjegy Országos Textiles Konferencia – első díj

nagyon fontos, hogy jó érzéssel viseljék a palástot, amit készítek. – Úgy látom, ez már több mint hivatás – mondhatjuk, hogy szerelem? – Igen, a családom, a két gyermekem és az unokáim mellett a munkám az életem! Amikor meglátok egy motívumot, rögtön gondolkodom, hogy lehet megjeleníteni paszományként, és úgy érzem, percek alatt megvan a megoldás. A palást és a paszomány méretének összhangban kell lennie, túl nagy motívumokat nem készíthetek, de valahogy mindig ráérzek, mit hogyan kell csinálni. – Van, vagy lesz utód? – Szeretném, ha lenne, és gondolkodom is rajta, ki lehetne az, akire rábízhatnám ezt a tudást és feladatot. Úgy érzem, ez hivatás. Tisztelettel kell bánni az érkező vendéggel. Tisztelettel kell bánni az anyaggal, hiszen, ahogy említettem, a palástnak méltósága van! Igen, szeretném, ha lenne egy méltó utódom, és mindent elkövetnék, hogy átadjam ezt a mesterséget. Úgy gondolom, bárhol is szolgáljuk embertársainkat, akár a gyógyításban, a közszférában, vagy éppen egy kicsiny kis vállalkozásban, nagyon fontos dolog, hogy szeretettel szolgáljunk. Ez a szolgálat azt jelenti, hogy odaszánjuk magunkat annak a feladatnak vagy hivatásnak, amit választottunk, vagy ahova rendeltettünk. Buzás Borbála

sajtóreferens (Tiszántúli Egyházkerület)

A Magyar Református Egyhá z l apja

» Kálvincsillag

Ér t ék ő r z ő k

Ha bibliamúzeumot építünk, amely mellett könyvesbolt nyílik, s bibliákat árulunk az oda betérőknek, akkor különös módon átélhetjük, hogy „Istenünk beszéde mindörökre megmarad” (Ézs 40,8). Amikor megláttam a lapjaira szakadozott, az ország északi feléből kockás bevásárlókocsin beérkező örökséget, az 1805-ös családi Bibliát, vagy amikor kezembe vettem és megsimogattam a bőrkötést, amelyből az orosz kiskatona kihasította a cipőjének a bélést, mert már nagyon fázhatott a lába, éreztem, hogy legyen az Ige hordozóeszköze papír vagy bármi más, „megmarad örökre”.

Mindörökre megmarad Miért építünk múzeumot a Bibliának a Dunamelléki Református Egyházkerület székházában? Egyrészt azért, mert 1988ban az akkori egyházi vezetőség – leginkább nemzetközi egyházpolitikai okokból – már létrehozott a Ráday Gyűjtemény részeként egy Biblia Világa Múzeumot. S miért volt szükség akkor a Biblia Múzeumra? Azért, mert egyedi kincs volt akkor egy ilyen intézmény. A múzeum létrehozása idején más volt a szerepe ennek a száz négyzetméternyi kiállításnak, mint a mai korban. Sőt leginkább magának annak a lehetőségnek, hogy iskolák és csoportok is felkereshettek minket az egyéni látogatók mellett. Akkoriban Magyarországon az újdonság erejével hatott egy, a Bibliával foglalkozó kiállítás. Munkánknak így az ismeretátadáson kívül missziói jellege is volt, mert feladatunknak tekintettük, hogy olyan anyagot láttassunk és olyan információt hallassunk, amely nem volt jelen a kulturális információközlésben vagy akár az iskolai tananyagban. Ha felmerült a kérdés, miért van szükség erre, válasz is érkezett: sok visszajelzést kaptunk az elmúlt

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

huszonhárom évről. Nagy élmény volt megélni azt, hogy úgy szólhattunk a kiállításról, a régi bibliák történeteiről, hogy szakrális térré válhatott a múzeum. Az első múzeum állandó és az évenkénti három-négy időszaki kiállítása huszonhárom éven keresztül volt látogatható. Azonban a világ – a múzeumi is – az utóbbi húsz évben nagy változásokon ment keresztül. Ez idő alatt folyamatosan alakult ki az a látásmód, amely ma már meghatározza a gondolataimat, terveimet a Biblia Múzeumról, annak újjáépített jövőjéről. „A kérdés… az, miként lehet egyszerre megőrizni az elfelejtett helyek csendje által feltehetően fenntartott gondolati terek hagyományát, s ugyanakkor megteremteni a kommunikációs áramban való részvétel lehetőségét is.” (György Péter) A megújítási munkálatoknak 2011 júniusában foghattunk neki. A Biblia Múzeum megújítási szándékának legfontosabb eleme, hogy megtalálja saját kifejezésmódját: hogy a Biblia ne csak mint a múzeum tárgya legyen jelen az új tárlaton, hanem

Ér t ék ő r z ő k

a tartalma, üzenete megszólítsa a látogatót – ehhez a mai kor nyelvén kell fogalmaznia. Ennek szellemében a kiállítás egyfajta spiritualitást, mondhatnánk, indirekt megfogalmazást is hordoz a direkt küldetésünkben. Ezért lesz kiállításunk egyik része klasszikus múzeumi rész, míg a másik egységével interaktív jelenlétre hívjuk a látogatóinkat. Miért van szükség ma Biblia Múzeumra? – kérdezzük tovább. Mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy azt az értéket, amelyet őrzünk, s amelyet az előző nemzedékek is megőriztek, nemes, szent feladatként lefordítottak nyelvünkre, amelyeket itt a jelenben kiállíthatunk, ne a megfelelő módon mutassuk meg. Szeretnénk megtalálni a helyes választ arra a kérdésre, hogyan lehetséges olyan intézményt létrehozni, amelyben együtt él a múlt értéke és a mai kor igényei szerint a Biblia világa, benne az üzenettel, hogy ez a könyv a ma emberének is Verbum Dei, Istennek Igéje, amely „megmarad örökre”. Timár Gabriella

múzeumigazgató (Biblia Múzeum – Budapest)

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

E g y h á z é s tá r s a d a l o m

Egyház és társadalom „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 90,1b)

Számháború nélkül A mai napig vitáznak a szakemberek, hogyan kell értelmezni a 2011-es népszámlálási adatokat, ugyanis a korábbiakhoz képest gyökeresen eltérő módszereket alkalmaztak az adatfelvételnél. Válaszolhattunk interneten, a levélszekrénybe bedobott kérdőíven, vagy személyesen a kérdezőbiztosnak. Az egyházakra vonatkozó adatokat sokan sokféleképpen értékelték. Vajon milyen következtetést lehet levonni a jelenleg ismert számokból?

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

E g y h á z é s tá r s a d a l o m

Komolytalan a netes kitöltés? A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) év végére még részletesebb információkat ad, és külön kötet jelenik meg a vallási adatok feldolgozásáról. Bár a vallási hovatartozásra csak egyetlen kérdés vonatkozott, mégis izgalmas lehet, hogyan alakulnak az összefüggések a többi kérdéssel összevetve – vélekedik Csanády Márton. A szociológus az eltérő adatfelvételi módszerekről azt mondja: bizonyos hipotézisekre választ adhatna, ha az derülne ki, hogy az internetes kitöltést választók közül jóval kevesebben válaszoltak a vallási hovatartozásukra, mint a „kérdőívezők”. – A szociológusok között is sok évtizedes vita folyik arról, hogyan kérdezzünk meg embereket, hogyan hat a válaszadási hajlandóságukra a kérdezés módja. Az internetes kitöltés nagyon sok kérdőjelet hagy maga után, ezért felvetődött, hogy ezt a módszert nem is használják majd a legközelebbi népszámláláson – magyarázza.

Nem a név számít

Március végén jelentek meg a 2011-es népszámlálás adatai. Fél év elteltével Csanády Márton szociológussal, a Károli Gáspár Református Egyetem kutatási és kommunikációs igazgatójával, valamint Köntös László református lelkipásztorral, a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzőjével beszélgettünk a tanulságokról és az egyház lehetséges útjáról. Emlékeztetőül a hivatalos adatok: több mint 260 ezer fővel csökkent az ország lakossága tíz év alatt. 10-ről 27 százalékra nőtt a vallási kérdésre nem válaszolók aránya, ez a tendencia valamennyi történelmi egyházra kihatott. A válaszadók 53,5 százaléka, azaz 3 871 881 ember vallotta magát katolikusnak, 15,9 százalékuk, azaz 1 153 442 reformátusnak, 3 százalékuk, azaz 214 965 pedig evangélikusnak. Az ortodox keresztények 13 710-en, az izraeliták pedig 10 965-en vannak. (1880ban a magyarországi népesség 24,36 százaléka, míg 2001-ben 21,32 százalék, azaz 1 622 796 fő volt református. 2001 és 2011 között 469 354 fővel csökkent a reformátusok száma Magyarországon.)

A népszámlálási kérdőívet a törvény szerint kötelező kitölteni, azonban két kérdésre: a nemzetiségre és a vallásra csak az válaszol, aki akar, ugyanis ezek úgynevezett szenzitív adatok. – Tragikus és szomorú oka ennek a holokauszt. Bár a magyar statisztika a világ élvonalába tartozott, a háború hajnalán nem gondolhattak minden szörnyűségre, ami előfordulhat a világban. Az 1941-es népszámláláskor kötelező volt a vallási kérdésre válaszolni, a zsidók deportálásában pedig jelentős szerepe volt, hogy illetéktelenek kezébe került az adatbázis, és beazonosították a zsidó származásúakat. Korábban nem volt példa arra, hogy az állam kezében lévő adatokkal visszaéljenek. Ma már különösen ügyelnek arra, hogy ne legyenek beazonosíthatók a válaszadók. A KSH-nak nem a név fontos, hanem az, hogy tudják követni a társadalmi folyamatokat.

A Magyar Református Egyhá z l apja

» Kálvincsillag

E g y h á z é s tá r s a d a l o m

Enyhe növekedés a reformátusoknál A vallási hovatartozásról szóló kérdés a reformátusok számára hozott pozitívumot is, hiszen a nagy felekezetek közül a reformátusok aránya csökkent a legkevésbé. Érdekes az is, hogy míg a 14 év alatti katolikusoknál tovább csökkent a vallásos kötődés, addig a reformátusoknál enyhe növekedés tapasztalható ebben a korosztályban. Az okok pontosan nem ismertek, csak feltételezések vannak. – Elképzelhető, hogy az átlag református családoknak ma valamivel több gyerekük van, mint az átlag katolikusoknak annak ellenére, hogy nem ez a kép él a fejünkben. Megdöbbentő a lengyel példa is: a hagyományosan katolikus Lengyelországnak a második világháborútól 1990-ig soha nem látott módon nőtt a népessége, 23 millióról 40 millióra, majd ’90 után egyik pillanatról a másikra nagyon kevés gyerek született. Ennek okait is csak találgatjuk – elképzelhető, hogy a háború alatt kiirtott tízmillió lengyel ember elvesztésére, valamint a kommunista rezsim elnyomására egyfajta daccal reagáltak a lengyelek. Az üldöztetésre azzal válaszoltak, hogy egyre erősebbek lettek, az elnyomással szemben a vallás komoly közösséget és pszichés védelmet jelentett. Hangsúlyozom, ez csak feltételezés, és leegyszerűsített magyarázat. A magyar helyzetről szólva a szociológus emlékeztetett: a két világháború között kevés gyermeket neveltek a reformátusok, akiknek többsége egyéni gazdálkodó paraszt volt kis földbirtokkal, ezért a gyermekek számának az öröklés szempontjából nagy jelentősége volt. A szocializmusban a gazdáktól elvették földjüket, vagyonukat, ezért a későbbiekben ez a kérdés nem befolyásolta a gyermekvállalást.

Izgalmas kérdések A református többségű vidékek hagyományosan az ország keleti és északkeleti részén találhatók. Ezek a legelma-

radottabb területek, és ezeket sújtotta leginkább a rendszerváltás okozta gazdasági átalakulás. – Mindez magával hozta a társadalmi változásokat is: a borsodi aprófalvas vidék legnagyobb problémája, hogy falvak tűnnek el a térképről, tehát nem a reformátusok, hanem mindenki. A református történeti emlékezet legfontosabb emlékhelyein – például Göncön vagy Vizsolyban – súlyos népességfogyás mutatkozik. Miskolcról 67 ezren mentek el az elmúlt tíz évben, a reformátusság fellegvárában, Debrecenben is drasztikus a fogyás. Budapesten a legjelentősebb a reformátusság számszerű csökkenése, azonban ennek eloszlása egyenetlen. A miértek egyelőre izgalmas kérdések, ma még nem tudunk rájuk válaszolni. A 20. század fordulója óta nem volt Magyarországon olyan mértékű társadalmi változás és migráció, mint az elmúlt időszakban. Nekünk, magyaroknak továbbra is az az önképünk, hogy mozdulatlan nép vagyunk, szeretünk ott élni, ahol megszülettünk. Ez összehasonlítva más népekkel továbbra is igaz, saját, helyhez kötött és ragaszkodó magatartásunkhoz képest mégis radikális a változás.

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

A lehetőség Csanády Márton szerint az egyház legkomolyabb lehetőségei közé tartoznak a református iskolák, köztük a református egyetem, amelynek kulcsfontosságú szerepe lehet a megmaradásban. – Alapvető, hogy a felsőoktatási szférában milyen módon tud részt venni egyházunk, és kitermelni azt a réteget, amely az egyre magasabban képzett társadalomban megjeleníti a református szellemiséget. Fontos, hogy megértsük a társadalmi változásokat, hogy a vezetők hozzák meg a jó döntéseket, ami rajtunk múlik, tegyük meg, a többit pedig Istenre kell bízni.

Lezárult egy korszak A templomok elüresedése nem magyar specialitás, hanem nyugatias, európai tendencia. Itthon még a kommunizmus negyven éve sem lehet ennek egyedül a magyarázata. Nincs egyértelmű válaszunk, miért ürülnek ki a templomok. A történelmi egyházak tehetetlen elszenvedői a szekularizációnak, és egyelőre nem találják a hatékony ellenszert.

E g y h á z é s tá r s a d a l o m

Keresik az utat az egyházhoz

Ha már létezne modell, hogy mit kell tenni a folyamat megállítására, valószínűleg mindenki azt követné – véli Köntös László lelkipásztor. A Dunántúli Református Egyház ke rület főjegyzője szerint lezárult egy történelmi korszak, amit történeti keresztyénségnek nevez. Azért tűnik lezárulásnak, mert az egyházias keresztyén hagyomány és a modernitás szétvált egymástól. – Nagy átmeneti folyamatban vagyunk, amelynek senki nem tudja a végét. Talán újfajta, magasabb szintű önértelmezés felé vezet, ahol megtörténhet a hagyomány újraértelmezése, az identitás megőrzése és megújítása.

Pozitív választ adni Ebben a történelmi időszakban, amely átmenet egy új szintézis felé, úgy tűnik, mintha az Ige igazsága összeroppanna. A csökkenő számokat látva Köntös László attól tart, hogy sokakon a kilátástalanság lesz úrrá, és éppen e reményvesztettség miatt veszhet el a jövő.

– Nem jó, ha az adatok rabjává válunk. A történeti egyháziasság hanyatlása teológiai kihívás is: meg kell érteni, hogy mi történik, mit akar Isten az idők szaván keresztül üzenni. Nem nosztalgiáznunk és sápítoznunk kell, hanem pozitív reflexiót adni a drámai fogyásra. Az egyházon belüli dekadens jelenségekhez vezetne, ha a hívő emberek maguk is azonosulnának azzal az ismert történelemszemlélettel, hogy a „haladás”, a „modernitás” egyenlő a szekularizációval. Gyakorlati szempontból hiányolom egyházunk részéről a rugalmasságot. Tudom, hogy az egyház nem vállalat, az alkotmányunk kevéssé teszi lehetővé a nagyobb mozgékonyságot. Alapvető probléma azonban, hogy a gyülekezeti hálónk a régi településszerkezetre épül: vagyis egy falu, egy templom, és ez a mai élettel már nem harmonizál. Néhány faluban tízen sem járnak a templomba. Az emberek áttelepültek a nagyvárosokba, az egyház nem követte őket, eltűntek. Saját gyülekezetben gondolkodunk, vagyis abban, hogy a saját közösségünkbe hányan járnak, és kevéssé gondolkodunk gyülekezetek közösségében.

Általános recept ugyan nincs a fogyás ellen, de a vészharang kongatása helyett a református lelkipásztor elárulja azt is, hogy az új gyülekezetek építésében látja az egyik pozitív választ. Erre számos jó példát látni az egyházban. Optimizmusra adhat okot az is, hogy kialakulóban van egy polgári réteg, amely nagyrészt már nem egyházias, ugyanakkor világnézeti tájékozódásában keresi az utat az egyházhoz. – Magyarországon újrapolgárosodási folyamat indult meg, amelynek kézzelfogható jelei vannak. A közelmúltban például a csopaki reformátusok keresték meg egyházkerületünket, hogy átvennék az általános iskolát. Negyvenes értelmiségiek voltak, akik megfogalmazták, hogy identitásuk fontos része a keresztyénség, vagyis nem érdekből akarnak egyházi iskolát, hanem vállalt tudatosságból. Ez a példa is mutatja, hogy fordulat várható az országban, a polgári réteg azonban gazdaságilag még nem elég erős. Később viszont éppen ez a megerősödő középosztály lehet az egyház társadalmi bázisa.

Több és más Az egyház a közösségi identitás alapvető támasza. Köntös László szerint Európában is eljön majd a fordulat, amikor a közösségi-kulturális identitás ismét központi kérdéssé válik. Ez a fordulat szerinte nem a múlt restaurációja lesz, hanem inkább múlt és modernitás új szintézise. A folyamatban még benne vagyunk, ám teológus szemmel annyi bizonyosan látható, hogy a történelem több is és más is, mint ami a jelenből látszik. Istennek mindig köze van ahhoz, ami velünk történik. Szerinte ilyen távlatból érdemes foglalkozni a népszámlálási adatokkal is. Fekete Zsuzsa

újságíró (www.parokia.hu – Budapest)

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

E g y h á z é s tá r s a d a l o m

Mit kezdünk a csodával?

Lelkészgyerekként felnőve mindig azt gondoltam, hogy a csoda egyértelmű, mindenki számára világos és vitán felül álló megoldás. Azt gondoltam, hogy magától működik és megnyugvást hoz. Később rájöttem, hogy a csoda inkább felkavar, mert legalább annyi kérdést vet fel, mint amennyit megold. A csoda arra kényszerít, hogy újraértelmezzem önmagam. Az ember ugyanis legtöbbször úgy értelmezi önmagát, hogy a szó szoros értelmében belehelyezkedik egy történetbe. Okokat és okozatokat jelöl ki, s bár egyik felett sem gyakorol hatalmat, de mesélőként ő a történet ura. Arra törekszik, hogy

értelmet adjon az eseményeknek, egységbe foglalja azokat, s ez az egység és értelem: ő maga. Ez az ő élettörténete. E történet – vagy a történelem, mint a mi közösségünk története – elbeszélésének egységét, logikáját pedig fenn kell tartani, mert ez az elbeszélő identitása. A történet logikáját bolygatja meg, s a fenntartására tett erőfeszítéseket teszi semmissé a csoda, amikor lehetőséget ad arra, hogy az ember vagy a közösség története egy másik, az illetőn túlmutató logika szerint folytatódjon. A csoda persze csak akkor működik, ha felismerik, sőt mindaddig semmit sem ér, amíg az ember vagy a közösség nem veszi fel a fonalat, nem alkalmazkodik az új logikához. Ez azonban különösen nekünk, reformátusoknak nem könnyű. A csodák elutasítása, vagy legalábbis az azokkal szembeni bizalmatlanság mintha szerves részét képezné identitásunknak. Mintha történetünk logikájában afféle alapállítás, premissza lenne. Jól ismert Makkai Sándor egykori erdélyi püspök, majd debreceni teológiai tanár véleménye, aki szerint „a magyar lélek ősi alapvonásai a keresztyénséggel a kálviniz-

mus kemény, harcos, szigorú alakjában találnak össze leginkább. Éppen ezért lett a kálvinizmus nálunk is nemzeti vallás, magyar világnézet…” Ez a kemény, harcos, szigorú kálvinista Cromwellt követve bízik Istenben, de szárazon tartja a puskaport, vagy egy bibliai hadvezérre, Jóábra hivatkozva azt mondja: „legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, a mi néki tetszik”. A szuverén Istenbe vetett hit megvallása végül egy végletesen racionalista, csodadeficites világképpé szikkad. Keményen, szigorúan harcolunk a csodák, mint afféle babonák ellen, amelyeket akarva sem hihetünk. Azonban ez hosszú bevezető egy rövid kérdéshez. 2009. május 22-ét mind az egyházi, mind a világi sajtó – Papp Géza, akkor az Erdélyi Református E gyházkerület püspökének szavait idézve – Isten csodájának nevezte. Az volt? Így gondolunk rá, vagy inkább zavarba hoz bennünket ez a meghatározás? Az a nap a rendszerváltás óta egyre széttartóbb egyházi életünk logikáját biztosan meghaladó esemény volt, ami lehetőséget ad arra, hogy a történetünk másképp folytatódjon. Lehetőséget ad, hogy kitörjünk abból az utóbbi két évtizedben egyre határozottabban körvonalazódó logikából, amely a közösségről gondolkodásunk alapjává a traumáinkat, elsősorban Trianont teszi. A traumákat nem elfelejteni kell, hanem feldolgozni és túllépni rajtuk. Május 22. református világunk régen esedékes újraértelmezésének arkhimé dészi pontja lehet, de mindaddig semmit nem ér, amíg nem fedezzük fel va lódi, traumáinkon túlmutató csodáját. Nagy Károly Zsolt

református teológus, kulturális antropológus (Sárospatak)

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

E g y h á z é s tá r s a d a l o m

Számvetés és hitelesség Van-e dolgunk a beteg emberekkel? Jézusnak volt: észrevette, meghallgatta, vigasztalta és meggyógyította őket. Így az evangéliumból élő ember sem kerülhette, ma sem kerüli el a családjában, gyülekezetében, szomszédságában a testi-lelki bajban szenvedőt, hanem gondozza, ápolja, gyógyítja.

A hívásukat a betegágyak mellett megtalálók találkozásaiból születtek a betegápoló rendek és a diakonisszaszövetségek. Ők alapították meg az első kórházakat és az ószövetségi szeretettörvényből táplálkozva, a hasonló úton járókkal szövetkezve a humánus és szervezett egészségügyet Európában, majd szerte a világban. A jézusi látás és cselekvés nélkül nem születhetett volna meg a társadalombiztosítási és tudományos alapú, szolidáris és ésszerű betegellátó rendszer, és nem fejlődhetett volna a mai szinten méltányossá, hatékonnyá és eredményessé sem. Ma feloldhatatlan az ellentét az Istentől távolodó ember erősödő halálfélelme miatt a gyógyításáért mindent követelő beteg, az erőforrásaival gazdálkodni kényszerülő, ezért a technika méregdrága gyümölcseit minden rá-

szorulónak biztosítani nem tudó, a politikai logika alapján azonban nyílt érdekellentétet nem vállaló, ezért a konfliktust az orvos–beteg kapcsolatra lenyomó bürokrácia és az elkötelezett gyógyítók között. Ráadásul az exponenciálisan megnövekedett egészségügyi költségigényt és a tudásuk megszerzésébe hatalmas energiákat fektető orvosok tisztes megélhetési feltételeit a gazdasági recesszióban az elöregedő társadalom nem tudja, egyelőre láthatóan nem is akarja előteremteni. A beteg ember ezért kiszolgáltatottnak, míg a mellette ma professzionális gyógyítóiápolói munkát végző szakember bizalomvesztettnek – a betegek és a pénzügyi egyensúlyt képviselő technokraták által –, szinte vádlottnak érzi magát. A technológiai fejlődés, a szuperspecializáció és a bizalomvesztés jogi garanciákkal körülbástyázott, minőségirányított egészségügyi ellátáshoz vezetett. Ebben a közegben a hivatását lelkiismereti okból választó segítő elidegenedettnek érzi magát, a rendszer pedig nem a hit és erkölcs erejével, hanem jutalmakkal és büntetésekkel próbálja őt motiválni. A humán intimitásától megfosztottá váló orvos–beteg kapcsolat egyre kevésbé működik, ami a gyógyítás eredményességét és a „jót

tenni jó” megfontolásból fakadó „élvezhetőségét” is csökkenti. A kultúrvilág egyházi kezelésű kórházaiban a krisztusi szeretet többnyire csak a „politikailag korrekt” világ szabályait kínosan betartó lelkigondozói szolgálatok egyes elemeiben és az önkéntesek karitatív akcióiban jelenik meg. A mai Magyarországon az egészségügy kapacitásaiból alig több mint 1%-ot működtető egyházi kórházakban is mérsékelt a fent leírt konfliktusokat befolyásoló esély. A keresztyén gyógyítókat tömörítő szervezetek sem tudtak széles bázisú mozgalmakká válni. Így a jézusi utat járni próbáló gyógyító ma leginkább magányosan vagy kisebb közösségekben, professzionális segítség nélkül keresi a szolgálat autentikus útjait. Ebben a közegben izgalmas és szinte egyedülálló a Magyarországi Református Egyház „Bethesda-kísérlete”: józan pénzügyi segítséggel és egyházvezetői-gyülekezeti szeretettel körülvenni egy kis, a krisztusi gyógyítás mai követési lehetőségeit kereső gyermekkórházat. A többi hazai közegyház ma ezt nem vállalja – kis szerzetesközösségek működtetnek még nagy erőfeszítéssel és sok konfliktussal kórházakat a szintén szép példát adó, de speciális szerepet betöltő Mazsihisz Szeretetkórház mellett. A betegek, a gyógyítók, az intézmények és az egészségügyi rendszer új megoldásokat keresnek. A modern gyógyítás hajnalán az elkötelezett, hitben élő emberek adtak jó válaszokat – szerintem ez ma sem lesz másként. Lehetünk tehát sokan vagy kevesen keresztyén emberek ma a demográfiai mérések szerint Európában vagy Magyarországon: a mai világ megfogalmazható kihívásaira választ kell keresnünk imával, munkával. És mi lehet nagyobb kihívás, mint a beteg ember (és az őt körülvevő keszekusza közeg)? Hiszen Jézus és az őt hitelesen keresők is minduntalan vele találkoztak! Velkey György

főigazgató (MRE Bethesda Gyermekkórház – Budapest)

A Magyar Református Egyhá z l apja

» Kálvincsillag

E g y h á z é s tá r s a d a l o m

Az én vezérem bensőmből vezérel!

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

E g y h á z é s tá r s a d a l o m

Oroszi Pál onkológus 1960-ban született a történelmi Ugocsa megyében, a mai ukrán–román határ mentén található Nevetlenfaluban, hatgyermekes lelkészcsaládban. Gyermekkorát Akliban töltötte, édesapja több környékbeli gyülekezetben is szolgált. Jelenleg a Munkácsi Keresztyén Egészségügyi Központ főorvosa, onkológus, illetve képalkotó diagnosztikával foglalko zik. Feleségével – aki szintén az egészségügyben dolgozik – négy gyermeket nevelnek.

– Mit jelentett önnek a szülői ház? – Mindent. A biztos, a legjobb alapokat ott kaptam meg. Kisgyermekként, serdülőként még nem is sejtettem, milyen nagy hatással lesznek majd későbbi életemre azok az évek, azok a vasárnapi „születés- és névnapok”, amelyeken kortársaimmal – édesapám és édesanyám vezetésével – otthonunkban tanulmányozhattuk a Bibliát, zsoltárokat énekelhettünk. Úgy ismerhettük meg Istent, mint élő, létező személyt, aki a Teremtő Úr, de egyben legközelebbi barátom is lehet, ha akarom. Ezek az alkalmak és a mindennapi közös imádságok, a szüleim elénk élt hite, kitartásuk azokban a nehéz időkben, gerincességük, a másokért, a közösségért tenni akarásuk meghatározta további életemet. Orvos akartam lenni annak ellenére, hogy sokan óva intettek: ez a családi háttér nem jó ajánlólevél… A szovjet időkben csak egy szűkebb réteg kapott lehetőséget a továbbtanulásra. A hitvalló keresztyének még munkához is nehezen jutottak idehaza. Én a Baltikumban szereztem diplomát. Szintén kárpátaljai feleségemmel ott kezdtük el közös életünket, idősebb gyermekeink is ott születtek. Jó megélhetésünk, egzisztenciánk volt, de úgy éreztük, itthon a helyünk. A szerzett tudást, tapasztalatot népem között szerettem volna kamatoztatni. Szerényebb körülmények közé ugyan, de hazajöttünk. – Nem bánták meg? Nem hoztak rossz döntést?

– Jó mindennapi kapcsolatban lenni Istennel, a bölcsesség adójával. Akkor az ember érzi, tudja, hogy ez nem csak a saját döntése. Mint ahogy József Attila is írja: „Az én vezérem bensőmből vezérel!” Isten sohasem egy lehetséges megoldást kínál, hanem mindig az egyetlen helyes megoldásra vezet rá. Csak így lehetünk biztosak, hogy nem tévedünk. Ezt kell tudatosítani gyermekeinkben is, vissza kell vezetni őket az alapokhoz, hogy ne csordamód vonuljanak a tömeggel, ne a menőt utánozzák, hanem igaz értékrendjük legyen. Ehhez persze hitelesen kell eléjük élni hitünket. Ebben a „megbolondult világban” – ahogy Wass Albert fogalmaz – a családnak és az egyháznak együtt kell működnie. Nem ítélkezhetünk a mai fiatalok felett, hisz őket mi neveltük, mi mutattunk – jó vagy rossz – példát nekik! Figyeljünk jobban rájuk, saját életünkkel mutassunk rá, hogy érdemes másként csinálni, mint a többség, hogy mi az, ami igazi, maradandó, örök értékeket hordoz és teremt. – Ön – kollégáival együtt – missziót is vállalt. – Minden keresztyén életének mis�sziónak kell lennie. Számomra nagy bizonyítéka Isten kegyelmének a meggyógyult szenvedélybetegek bizonyságtétele, élete. A legmélyebb helyzetből is van kiút! Nagy örömmel tölt el, hogy egyházunk is végzi ezt a szolgálatot. Keresztyén orvoskollégáimmal együtt mi is egyfajta misszióként éljük meg élethivatásunkat. Kiváltság számunkra, hogy egyházunk ezen szolgálatát erősíthetjük. És, mint szoktam mondani, még könnyű helyzetben is vagyunk, mert az evangéliumot nem kell valahová elvinnünk: az emberek házhoz jönnek. Persze legtöbbjük testi problémájával fordul hozzánk, ezt is próbáljuk orvosolni. De milyen jó, ha fény derül arra is, hogy a probléma gyökere sokkal mélyebben van! Rendezetlen a kapcsolat Istennel, másokkal, önmagunkkal. Jó lehetőség ez rámutatni az igazi gyógyulás útjára. Sokan belelapoznak a folyosón kitett keresztyén irodalomba, s megkérdezik tőlünk: Doktor úr, ön hisz ebben? Vagy éppen

egy súlyos betegség diagnosztizálása után kérdez rá a páciens: Ön mit tenne a helyemben? Ilyen esetekben valóban Istennel való mindennapi bensőséges kapcsolatra, személyes hitre van szükség ahhoz, hogy a válasz hiteles legyen. S azt tapasztalom, hogy azok az emberek, akik szoros kapcsolatban vannak Teremtőjükkel, így élik életüket, hozzák meg döntéseiket, még a halálos diagnózis hallatán sem esnek pánikba. Tudják, hogy nem pont, hanem kettőspont következik. Mert biztosak abban, hogy a földi lét után is van folytatás. – Az emberek többsége általában betegágyban, vagy inkább öregkorban, mondhatni élete alkonyán végez számvetést… – Vagy akkor szeretne. De nem biztos, hogy lesz rá ideje. Éppen ezért minden napunkat egyfajta számvetéssel kellene zárnunk. Életünk bizonyos szakaszában vissza kell pörgetnünk az eltelt éveket, s feltenni a kérdést: jó volt-e a döntésem? Persze a megtörténteket már nem csinálhatjuk vissza. Ezért kell minél kevesebb véletlent beengedni az életünkbe. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha engedjük, hogy Isten irányítson, ha nap mint nap kérjük a vezetését, ha döntéseinket a belső szobánkban hozzuk meg vele együtt, közösen. Úgy kell élnünk, mintha ez lenne az utolsó napunk, pillanatunk a számvetésre. Életünk legyen bizonyíték arra, amit a zsoltáríró mond: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 90,1) Marton Erzsébet

főszerkesztő (Küldetés – Kárpátalja)

A Magyar Református Egyhá z l apja

» Kálvincsillag

O k tatá s é s ne v el é s

A jubiláló Debreceni Kollégiumról játékosan OktatÁs és Nevelés „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Péld 9,10)

475 éves a debreceni református kollégium

A Debreceni Református Kollégium idén ünnepli fennállásának 475. évfordulóját. Az intézmény arculatának jellegzetes vonásait az alábbiakban tíz tételben igyekszünk röviden ös�szefoglalni.

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

A Debreceni Kollégium megalakulása A Debreceni Kollégium egyike a 16. században alakult hazai református kollégiumoknak, amelyek általában egy-egy városi, ritkábban szerzetesi iskolából lettek a század első felében protestánssá. Debrecenben 1538 körül jelent meg a protestáns (ekkor még vélhetően evangélikus) szellemiség, 1549-ben kezdte működését az iskola első név szerint ismert tanára, Dézsi András. A felsőbb tanulmányokat folytatók névsorát azonban csak 1580-tól ismerjük. Ez azt jelenti, hogy ekkor már akadémisták (mai fogalmaink szerint főiskolások vagy egyetemisták) is voltak Debrecenben.

O k tatá s é s ne v el é s

jól szervezett diákköztársaság

A kollégium működésének főbb korszakai A kollégium fogalma évszázadokon át egymásra épülő háromszintes oktatást jelentett: a professzorok csak a felsőbb tanulókkal foglalkoztak, az elemi és középiskolások oktatását már az arra alkalmas idősebb diákok (préceptorok) végezték. A tanítva tanulás gyakorlatának az 1850-ben bevezetett osztrák tanügyi reform, az Entwurf vetett véget, amely létrehozta hazánkban a ma is működő modern iskolatípusokat. Ekkor a kötelező diákviselet, az I. Rákóczi György fejedelem által elrendelt tóga is múzeumba került. 1880-ban ugyanerre a sorsra jutott a tűzoltó diákok szerszáma is (gerundium), megszűnt a régi diákköztársaság önrendelkezése s a diáktisztségek többsége is.

A református kollégiumok közül – a római köztársaság mintájára – Debrecenben alakult ki a diákköztársaság (cétus) legszervezettebb formája. A diáktisztségeknek szigorú rendje jött létre, s az iskolai törvényszék is igen tág hatáskörrel bírt. A ranglétra alján álló szolgadiákok, valamint a diáktársadalom középszintjéhez tartozó neutralistákat és a széniori, jurátusi, préceptori tisztségeket adó tógátusok között megbecsülésben és lehetőségekben óriási volt a különbség, viszont tehetsége és szorgalma révén idővel a szegény szolgadiák is eljuthatott a ranglétra legfelsőbb fokáig.

Biztonság és fejlődés Debrecen sajátos helyzetére Huszár Gál prédikátor-nyomdász már a 16. században felfigyelt, amikor úgy jellemezte a várost, hogy az „egész Magyarországnak és Erdélységnek világosító lámpása”. Míg a sárospataki és a pápai alma mater a 17. század második felében évtizedekre bujdosásra kényszerült, Debrecen folyamatosan növekedett. 1660-ban magába olvasztotta a török elől Debrecenbe menekülő váradi kollégiumot, s igyekezett pótolni a pápai és sárospataki iskola szerepét is. Miközben az erősödő ellenreformáció következtében veszélybe került a magyar reformátusság léte, Debrecen és kollégiuma a 17. század utolsó harmadában az „ország iskolájává” vált.

A Debreceni Kollégium mint az ország iskolája A Debreceni Kollégiumnak az évszázadok során nagy számban alakultak vidéki fiókiskolái, partikulái (a latin szó részecskét jelent), amelyek innen kaptak rektort, tantervet, tankönyvet. A 18. században negyven vármegyében ös�szesen ötszáznyolcvannégy partikulája volt a Kollégiumnak. Debrecen nem csupán tanítókat küldött ezekre a településekre, hanem lelkészeket is, a sátoros ünnepeken pedig legátust, igehirdető és adománygyűjtő nagydiákot. De a szupplikáció, az őszi adománygyűjtés célpontjai is elsősorban a partikulák voltak. Mivel az Entwurf a legkisebb iskolák számára is szakképzett tanítók és tanárok alkalmazását írta elő, a 19. század közepén a Debreceni Kollégium partikuláris kapcsolatai is felbomlottak. Az egykor igen erős szellemi szálak azonban sosem szakadtak el teljesen. Jellemző, hogy a rendszerváltás után újraalakult tiszántúli református iskolák ma is többnyire egykori partikuláris helyeken működnek.

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

O k tatá s é s ne v el é s

Otthon Európában A Debreceni Kollégiumnak sohasem voltak külföldi professzorai, de a szellemisége mindig összhangban volt Európával. A régi századokban a legtehetségesebb kollégiumi diákok hazai egyetem híján nyugat-európai egyetemeken egészítették ki tanulmányaikat. Így jutottak el kezdetben Wittenbergbe, később többek között Heidelbergbe, Leidenbe vagy Cambridge-be. Hogy a Debrecenben elsajátítható tananyag összhangban volt a legfrissebb európai eredményekkel, arról a Kollégium Múzeumában őrzött kísérleti fizikai eszközök mellett olyan kiváló professzorok munkássága tanúskodik, mint Maróthi György, aki svájci mintára megalapította az első hazai négyszólamú énekkart, a ma is működő Kántust; az ördöngösség gyanújába keveredett Hatvani István, a hazai kísérleti fizika úttörője; Kerekes Ferenc európai hírű matematikus, a kollégiumi füvészkert alapítója, vagy Budai Ézsaiás, a hazai modern történelemtanítás elindítója, Csokonai, Kölcsey, Arany János tanára.

Magyar Parnasszus

egyetemalapító Kollégium

A Parnasszus (vagy Parnasszosz) hegye a görög mitológiában a fény, a tudomány és a művészetek istenének, Apollónnak és kísérőinek, a múzsáknak lakhelye. A Debreceni Kollégium azért válhatott „magyar Parnasszussá”, mert a biblikus keresztyén, a latinos klasszikus és az ösztönösen népies hagyomány az évszázadok során itt szinte harmonikus egységbe rendeződött. Innen indult útjára a zsoltárfordító Szenci Molnár Albert, a népies hős alakját a Lúdas Matyiban elsőként diadalra juttató Fazekas Mihály, a lánglelkű Csokonai, nemzeti imádságunk szerzője, Kölcsey Ferenc, s ide érkezett felsőbb tanulmányait végezni a nagyszalontai partikulából Arany János. Modern íróink közül Debrecentől is kapott útravalót Móricz, Ady, Szabó Lőrinc és Szabó Magda, természettudósaink közül Tessedik Sámuel, Irinyi János, Hőgyes Endre vagy Bay Zoltán, de magántanulóként itt kapott bizonyítványt tragikus sorsú miniszterelnökünk, Tisza István is.

A Debreceni Kollégiumnak a 16. század végétől kezdve volt akadémiai (főiskolai) szintje, amelyből az Entwurf után a teológiai, jogi és egy csonka bölcsészeti kar fejlődött ki. A debreceni közvéleményt a 19. század végétől egyre inkább foglalkoztatta az egyetemmé alakulás gondolata. Az országban ekkor összesen két egyetem működött. Pázmány Péter 1635-ben alapította a nagyszombati egyetemet, amely a 18. században előbb Budára, majd Pestre települt, s ekkor vált nyilvánossá. A kolozsvári egyetemet a magyar állam alapította 1872-ben. A Debreceni Egyetemet 1912-ben szintén országgyűlési határozat hozta létre, amelyhez a Kollégium átengedte az egyetemalapítás céljára három főiskolai karát profes�szoraival és diákjaival együtt. A közben kitört világháború visszavetette az egyetemi építkezéseket, s így az orvosi kar kivételével az egyetem 1932-ig a Kollégium épületében működött.

Illusztrációk: Orosz Judit

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

O k tatá s é s ne v el é s

Nemzeti emlékhely

folyamatosság iskolája A Debreceni Kollégium az egyetlen, a reformáció óta folyamatosan működő magyar református kollégium. Létét még a nyílt ateizmust vállaló kommunizmus sem tudta kikezdeni: gimnáziuma és az egyetemről kitessékelt teológiája ekkor is működött. Talán nem is igazán az a legfontosabb kérdés, milyen oknál fogva maradt folyamatos a Debreceni Kollégium működése, hanem inkább az, hogy mi a Gondviselés célja ma ezzel az intézménnyel az újraszerveződő református iskolakultúra egészében a 21. század elején.

A Kollégium Oratóriuma (imaterme) és az intézmény szomszédságában elhelyezkedő Nagytemplom az elmúlt évszázadokban többször is jeles történelmi események színhelyévé vált. 1849 első hónapjaiban az Oratóriumban tartotta üléseit a magyar országgyűlés; Kossuth Lajos kormányzó felterjesztése nyomán itt fogadták el a Függetlenségi nyilatkozatot, amelyet április 14-én a Nagytemplomban tártak a nyilvánosság elé. A két épület együttese parlamenti döntés nyomán a közelmúltban nemzeti emlékhely lett, amelyet 2013 áprilisa óta országzászlóval ékesített emlékmű hirdet a Kollégium és Nagytemplom közötti Emlékkertben. A Debreceni Kollégiumnak a magyar kultúra alakításában betöltött elévülhetetlen történelmi szerepét ismerte el a magyar kormány, amikor néhány hónappal ezelőtt úgy döntött, hogy a debreceni református oktatás átszervezésére és korszerűsítésére 2017-ig tízmilliárd forintos támogatást nyújt. Az egész épületegyüttes teljes rendbehozatala a jövőben a megújuló magyar oktatás és kultúra egészének is jelképévé válhat. Karácsony Sándor pedagógiai szakíró, egykori kollégiumi diák elhíresült mondását – „Addig van magyar kultúra, amíg van Debreceni Kollégium” – mai helyzetünkre így formálhatnánk át: olyan lesz a jövőben a magyar kultúra, amilyen a Debreceni Kollégium. Győri L. János

tanár, kutatóintézeti igazgató (Debrecen)

A Magyar Református Egyhá z l apja

» Kálvincsillag

O k tatá s é s ne v el é s

A kilencvenharmadik évében járó Gaál Ferencné Dóczy Áglent Hermin a két világháború közötti időszakban volt dóczysta, Nagyenyedről jött a debreceni leánynevelő intézetbe tanulni. Annak a Dóczy Gedeonnak, az iskola neves igazgatójának az unokája, akinek az 1838 őszén, 175 éve alapított intézmény viseli ma a nevét.

– Hogyan lehetett bekerülni a Dóczy ba akkoriban? – Pályázni kellett és ajánlásra is szükség volt a lelkésztől, jegyzőtől, de figyelték azt is, hogy kinek milyen az anyagi háttere, az alapján számították ki a tandíjat. A négy elemit még Nagyenyeden végeztem el, és utána jöttem Debrecenbe 1932 szeptemberében. A családom időközben Nagyenyedről Kolozsvárra költözött, de én már innen jártam haza. Édesapám nem jött Debrecenbe, nem hagyta el Erdélyt annak ellenére sem, hogy az apja itt volt iskolaigazgató. Én azonban megtaláltam itt a helyemet. 1932 szeptemberétől 1940. június 22-ig voltam dóczysta. – Mikor tudott hazalátogatni? – Nagyobb szünetekkor, bár nem volt egyszerű olyan értelemben, hogy a határon át kellett menni, és nem igazán örültek a vámosok, amikor a csomagokat nézték. Mondták is gunyorosan, hogy „piros csizma, csárdás csizma, magyar csizma”. A rövidebb szünidőkben mindig valamelyik osztálytársamnál voltam – például a kunmadarasi lelkész lánya is osztálytársam volt, náluk töltöttem a húsvétot. – Nem volt rossz, hogy csak ilyen ritkán láthatta a családját? – Nem. Nem volt akkoriban elkényeztetés. Mindent megkaptunk. – Milyen volt az internátusi élet? – Szigorú volt, de nem olyan értelemben, hogy azt ne lehetett volna kibírni. Mi már az új épületszárnyban laktunk, ahol volt központi fűtés, onnan jártunk át a gimnáziumi részbe. A nevelőnőkre is jól emlékszem, német anyanyelvűek is voltak közöttük. Akik Lehmann Grete nevelőnő hálójába kerültek – én is ezen

Leány a Dóczy családjából szerencsés tizenhat között voltam –, azok jól megtanultak németül. Minden lehetőség megvolt nemcsak a nyelv-, hanem a zenetanulásra is, mert aki zenét akart tanulni, az ki is járhatott, ha a szülők részéről ez volt a kívánság. Nagyon jó tanáraink voltak, jól bántak velünk. – Milyen volt a napirend? – Reggel fél hétkor csengettek, akkor lementünk az ebédlőbe. Reggeli után megkaptuk a tízórait, úgy mentünk órára. Délelőtt volt a tanítás, aztán következett az ebéd. A kosztolás mindig a régi Dóczyban volt. Délután mentünk sétálni, aztán jött a tanulási idő. – Mondta, hogy szigorú szabályai voltak az internátusnak, gondolom, a kijárás tekintetében is. – Sehogy sem lehetett kimenni, csak a bejelentett rokon kérhetett ki minket vasárnaponként – mi csupán felnőtt kísérővel léphettünk ki a kapun. Mindennap vittek minket sétálni kettőtől háromig. Kettesével mentünk egy fel ügyelő tanárral. Ha rosszak voltunk, a gázgyár vagy a dohánygyár felé vittek, ha jók voltunk, vasárnaponként még a Péterfiára is eljutottunk, de belvárosi területekre nem nagyon vittek.

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

– Mit kellett tenni ahhoz, hogy a dohánygyár felé vezessen az út? – Nem is tudom, mi nem rosszalkodtunk, nem lázadtunk, elfogadtuk a rendet. – A diáktársak tudták, hogy ki is Ág lent néni nagyapja? – Tudták, még állították is, hogy ismerték, de az lehetetlen, mert a nagyapám 1911-ben meghalt, én meg 1921-ben születtem. Sosem bántottak a származásom miatt, és más miatt sem, nagyon jó osztálytársaim voltak. A mi osztályunk volt az első, amelyik a tablóra szánt pénzt a Dunántúlra telepített családok javára fordította. Tényleg, velem mindig nagyon kedvesek voltak a tanárok és a diáktársak is, és csak szép emlékeket őrzök azokból az időkből. Áglent néni végül nem tanult tovább. Korán férjhez ment és vasutasként dolgozott. Egy fia és egy lánya, valamint öt unokája és tizenegy dédunokája van. Mai napig figyelemmel kíséri a Dóczy életét, és ha hívják, minden nagyobb megemlékezésre, ünnepségre ellátogat. Buzás Borbála

sajtóreferens (Tiszántúli Egyházkerület)

O k tatá s é s ne v el é s

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

O k tatá s é s ne v el é s

Nincs elháríthatatlan akadály Húszéves a Nagyberegi Református Líceum Nem történelmi gyökér nélküli az egyházi oktatás Kárpátalján. Az 1921-es, önálló Kárpátaljai Református Egyház (KRE) létrehozásakor még komoly befolyással bírt az oktatás területén: 77 gyülekezetében 51 református iskola működött. A csehszlovák hatalom már több iskolát államosított, de a szovjetrendszer volt az, mely hosszú időre megakadályozta, hogy az egyház részt vegyen az oktatásban és nevelői munkában. A hatóság államosította valamennyi egyházi iskolát. Csak a Szovjetunió széthullása hozott enyhülést.

Ebben az időszakban merült fel az akkori egyházi vezetőkben, köztük a lágert járt Gulácsy Lajos püspökben az iskolaindítás gondolata, amely elsőként Nagyberegen valósult meg 1993-ban. Így tulajdonképpen ennek az iskolának elindulásával az újjászületett református kárpátaljai oktatást is méltatjuk idén szeptemberben.

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

O k tatá s é s ne v el é s

Boldog az az ember, aki ebben valamit tehet A nyolcvannyolc éves nyugalmazott püspök, Gulácsy Lajos fiatalos lendülettel emlékszik vissza az iskolaindításra. – Amikor eljön valaminek az ideje, akkor bármilyen akadály álljon fenn, Isten félreteszi. Így volt ezzel az iskolával is… Nagyon örültem neki, és hálás vagyok Istennek, hogy valamit tehettem ebben a dologban. A líceum nyitóünnepségén Hegedűs Loránt, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának akkori lelkészi elnöke koraszülött gyermekhez hasonlította a nagyberegi iskolát. Ám hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy meg kell halnia, hanem sokkal inkább arra figyelmeztet, hogy jobban kell rá vigyázni. Ha így teszünk, ez a kicsiny kezdet Isten kezében hatalmassá fog nőni. És az akkori szavak beteljesedtek.

Nem könnyű lemérni egy iskola eredményességét

Fejlesztés alatt

A Nagyberegi Református Líceumban az elmúlt húsz évben 488 diák tett érettségit. 98%-uk továbbtanult valamilyen ukrajnai vagy magyarországi felsőoktatási intézményben. Szeptemberben négy évfolyamon 105 diákkal indul a tanév. – Ha mégis meg kellene mérni az iskola eredményességét, azt leginkább nem ezek a számok mutatnák meg – mondja Tóth László lelkész-igazgató. – Sokkal fontosabb az, hogy egy-egy embernek az élete, amelyből két vagy három évet itt töltött, hogyan alakult a későbbiekben. Ezért egy iskolának a hasznát nem húsz év méri le. Lehet, hogy negyven, vagy talán száz. Ha valahol valaki jó irányba indult el, akinek talán majd a gyermekei is jó irányba indulnak el, akkor kezdődik a változás…

Az iskola éves költségvetésének közel nyolcvan százalékát a magyar kormány finanszírozza, tíz százalékot jelent a szülők hozzájárulása. A fennmaradt költségeket a gyülekezetek perselypénze, illetve természetbeni adománya fedezi. Az állam semmilyen részt nem vállal a fenntartásban. A kárpátaljai járási tanácsok és közigazgatási hivatalok többletbevételeikből esetenként támogatják a területükön működő intézményeket. A nagyberegi gimnáziumban emellett nagyszabású – kétezer négyzetméter hasznos alapterületű – építkezés is folyik. A bővítést elsősorban az tette indokolttá, hogy a falutól bérelt épületet, amelyben a felújítás után a lánykollé gium, a konyha és az étkezde kapott helyet, 2008-ban az önkormányzat visszaigényelte. – Az elmúlt két év az iskola fejlesztése ügyében nagyon nehéz volt – mondja Zán Fábián Sándor püspök, a KRE iskolákat támogató jótékonysági alapítványának vezetője. Mint mondja, nem tudtak előrelépni, anyagi forrásokat találni az épület befejezésére. Azonban örömmel számol be arról is, hogy július 24-én a magyar kormány döntött a nagyberegi iskola építésének további támogatásáról. Ebből az összegből a kollégiumot már decemberre szeretnék lakhatóvá tenni. A történelmi léptekkel mérve nem túl hosszú, húszéves jubileumot a nagyberegi líceum háromnapos rendezvénysorozattal méltatta szeptember 13–15-én. Az ünnepségen hálát adtak Istennek, megemlékeztek azokról az emberekről, akik ezért az intézményért imádkoztak és áldozatot hoztak. Fábián Kata

újságíró (Kárpátaljai Egyházkerület)

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

If jú s á g

A Csillagpont közös

Ifjúság „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt.” (1Tim 4,12)

Tízéves a Csillagpont, és úgy tűnik, hogy az országos református ifjúsági találkozó kezd Kárpát-medencei méreteket ölteni. Legutóbb majd négyezer táborozóból háromszázötvenen érkeztek Mezőtúrra a határon túlról. Tízéves a Csillagpont, és úgy tűnik, hogy az országos református ifjúsági találkozó kezd Kárpát-medencei méreteket ölteni. Legutóbb majd négyezer táborozóból háromszázötvenen érkeztek Mezőtúrra a határon túlról.

Légy, aki vagy! Párakapu a forróság ellen, nagyszínpadról röpködő poénok és hazai, kelet-szlovákiai arcok a nyüzsgő tömegben – csak három emlékkép az idei Csillagpontról. A református fiatalok öt napra birtokba vették Mezőtúrt 2013 júliusában, több száz program zajlott a volt mezőgazdasági főiskola területén és több ezren sátraztak a szomszédos ligetben. Rengeteg előadás és beszélgetés, áhítatok, alkalom az elcsendesedésre, önismereti kiállítás, interaktív előadások, koncertek, mászófal, sportolási lehetőségek várták az érdeklődőket.

A nagy kérdést, kik vagyunk, ifj. Csomós József feszegette három délelőttön át. A tiszáninneni ifjúsági lelkész könnyed stílusban igyekezett szót érteni hallgatóságával, hogy aztán a nyakukba zúdítsa a kérlelhetetlen igazságot: az nem kétséges, hogy Isten szeret minket és terve van velünk, de a küzdelem, hogy önmagunkat megismerjük, életünk végéig elkísér minket. A szokásos esti áhítatokat pedig Horváth Levente kolozsvári lelkipásztor tartotta, s ő is a résztvevők keresztyén identitását próbálta erősíteni. A témához kapcsolódva bemutatkoztak a református teológiák, társadalmi missziók, egyetemi gyülekezetek és egyebek mellett az ifjúsági szervezetek is. Az identitás jegyében az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület láthatatlan színházzal és játékkal, a Királyhágómelléki Református Ifjúsági

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

Szövetség ötletes üzenőfallal, a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet tükörszobával gazdagította a hetet, míg a Genézius Társaság és a Református Fiatalok Szövetsége elgondolkodtató kisfilmeket vetített éjszakába nyúlóan. Akik megszomjaztak a nappali melegben, a kávéházi szigeten szusszanhattak egyet. Az idei találkozó nagy újítása volt, hogy egy fedél alá hozta három magyarországi diákszervezet kávézóját; a BeFogadó (Soli Deo Gloria Diákmozgalom), a Café El Mondo (Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség) és a KIE kávézó (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) egymás mellett állították fel asztalaikat. A Cafe Island népszerűségével csak a fiatal családosoknak szóló előadások, valamint a Romániai CE Szövetség fiús-lányos témái és a szlovákiai Firesz-Duna Mente imasátra tudtak versenyezni.

If jú s á g

Nem vendégek – Nem tudatos döntés volt, hanem a határon túliak évről évre növekvő jelenléte formálta a református országos ifjúsági találkozót Kárpát-medencei méretűvé – tudtuk meg Szontágh Szabolcstól, az idei Csillagpont főszervezőjétől. Tatára 2011-ben körülbelül 270 magyar érkezett a határon túlról, idén már 350-en regisztráltak a találkozóra. Mezőtúrra minden tizenegyedik táborozó a környező országokból érkezett. Ha az önkéntesek számát nézzük, ez az arány még magasabb. A helyszín közelsége miatt sok erdélyi és királyhágómelléki lelkész és fiatal korán bevonódott már a szervezésbe,

de más országokból is jöttek önkéntesek. – Nem vendégként érkeztek, keményen dolgoztak – mondja Szabolcs. A Magyarországi Református Egyház Zsinati Ifjúsági Irodájának vezetője örül, hogy a szlovákiai, a kárpátaljai és a romániai magyar reformátusok is magukénak érzik a találkozót, s példamutatónak tartja a határon túliak munkáját: – Végig keményen dolgoztak, eljöttek a terepbejárásokra, előkészítő találkozókra, ablakot pucoltak, szemetet szedtek vagy épp traktort tologattak a több éve nem használt mezőgazdasági főiskola területén.

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

If jú s á g

Újabb találkozási pont A találkozó szervezésében és lebonyolításában tevékenyen részt vesznek a Kárpát-medencei ifjúsági szervezetek is. A 2009-ben elkezdődött folyamat része, hogy a Magyar Református Egyház ifjúsági szervezeteinek, teológiáinak és egyetemi gyülekezeteinek képviselői évente kétszer találkoznak, közösen gondolkodnak, tanulnak egymástól. A Csillagpont nem a csúcspontja, csak egy állomása ennek a folyamatnak, akárcsak a programcserék, az időpontok egymáshoz igazítása, előadók ajánlása vagy a közös kezdeményezések, mint az ifjúsági imaéjjel. Az együttműködés részeként évente kiválasztanak egy eseményt, amelyre kiemelt figyelmet fordít mindenki. Ilyen volt tavaly az erdélyi Válts irányt! fesztivál és a mostani Csillagpont. A szervezetek meglévő segédanyagokkal segítettek kidolgozni az előadások témáját, saját identitásukkal színesítették a Csillagpontot. Ahogy a főszervező mondja, „nem magukat prédikálták”, hanem bemutatkoztak, megmutatták, milyenek a reformátusok a Kárpát-medence különböző pontjain. Szontágh Szabolcs szerint nagyon fontos, hogy ezek a szervezetek ne konkurenciát lássanak egymásban: – Fiataljaink egyre szabadabban mozognak a Kárpát-medencében, egyetemre mennek, elköltöznek. Össze kell fognunk, hogy ne veszítsük el őket szem elől.

– Először 2009-ben hallottam barátaimtól, ifis társaimtól a Csillagpontról, de akkor még nem fogott meg annyira, hogy elmenjek. Később az elbeszéléseik meggyőztek, hogy legközelebb feltétlenül ott a helyem! – a révkomáromi Fekete Vince 2011-ben, első táborozóként fejest ugrott a mély vízbe, rögtön két szolgálatot is vállalt: kiscsoportvezető és a Firesz imasátrának építője, majd imaszolgálatosa volt. – Mindkét tevékenység olyan sokat adott, hogy a néhány negatívum ellenére eldöntöttem: 2013-ban is megyek. A huszon-

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

egy éves felvidéki fiú, aki egyébként a Fireszben és a saját gyülekezetében is aktív, Mezőtúron is az imasátorban, valamint a Firesz dicsőítő zenekarában szolgált. – A Csillagpontot nagyon jó szolgálati lehetőségnek látom mindamellett, hogy a sokszínű programot, a különféle előadásokat, ismerkedési és találkozási lehetőségeket élvezem benne. Feke György

újságíró (reformatus.hu – Budapest)

If jú s á g

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

If jú s á g

Tíz év, emlékek, torta, Csillagpont Bodajk – Debrecen – Sárospatak – Fadd-Dombori – Tata – Mezőtúr. Mi köti össze ezeket a településeket? Hát a Csillagpont! Erről készítettek kiállítást az idei tábor közönségének, ezt a tizedik szülinapot ünnepelték tortával is és felidézték az elmúlt öt találkozó emlékeit. A református ifjúsági találkozó ötlete a Magyarországi Református Egyház Zsinati Ifjúsági Irodájának akkori vezetőjétől, a mostani zsinati tanácsostól, Tarr Zoltántól származott. A Csillagpont egyik előképe a Német Protestáns Egyház (EKD) kétévenkénti találkozója, a Kirchentag volt. A 2003-as bodajki Csillagpont volt az „alkotmányozó” fesztivál, ekkor alakultak ki ugyanis a máig is érvényes főbb szabályok. A Csillagpont kedd estétől szombat délig tartó sátorozós tábor. Mindennap van reggeli áhítat, délelőttönként főelőadás, utána kiscsoportos beszélgetések, majd este egy istentisztelet. Ezek a kötött programok, amelyekkel egy időben semmilyen más esemény nincs – még a kürtőskalácsos sem árul. A névötlet pedig a kecskeméti fiataloktól jött, valójában egy műszaki kifejezés, amely azt a pontot jelöli, ahol a szálak összefutnak. Az első találkozó mottója „…eljött az óra…” volt János evangéliuma alapján, s a szervezők ezer-ezerötszáz résztvevőre számítottak. 2004-ben öt különböző helyszínen rendezték meg a Csillagpont Regionális Találkozót Van új a Nap alatt címmel. „Mert én Veled vagyok” – hangzott a második országos Csillagpont mottója 2005-ben Debrecenben, majd két évvel később Sárospatakon az Apostolok Cselekedetei könyvének elején olvasható kérdés – „Miért álltok itt az ég felé nézve?” – foglalkoztatta a fiatalokat. „Honnan veszed a bátorságot?” – kérdezték a 2009-es rendezvényen, amelynek Fadd-Dombori adott otthont. Ebben az évben a találkozó vándorlása körbeért, eddigre ugyanis már mind a négy magyaror-

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

If jú s á g

szági egyházkerület látott vendégül Csillagpontot. „Érintések – a lényedre tapint” volt a téma 2011-ben Tatán, ahol Isten áldása jó párszor eső formájában is megérintette a fesztiválozókat. Ezen a találkozón már több mint ötszáz segítő dolgozott, a résztvevők száma pedig először lépte át a háromezer főt. A Csillagpont mindenekelőtt egyházi találkozó, amelynek fontos az ifjúsági jellege, de egyre inkább kezd családi találkozóvá válni. Fontos sajátossága, hogy a tábort az önkéntesek tartják össze – akik jellemzően fiatalok, középiskolások, egyetemisták, de a tíz évvel ezelőtti fiatalok már felnőttként is visszajárnak, s a találkozó igyekszik hozzájuk is szólni.

Istenről és emberről

A Csillagpontra jelent meg az ifjúsági találkozó esti áhítatait tartó református lelkipásztor, Horváth Levente Két találkozás között – Áhítatok vasárnapokra című kötete. A könyv arra szeretne buzdítani minden hívő családot, hogy szakítson időt a hitbeli elmélyülésre, támpontot adva áhítatos alkalmakra, az elcsendesedésre, az Ige mélyebb megértésére, továbbgondolására. A Kolozsváron élő szerző 1993 óta missziói lelkészként a

szenvedélybetegekkel és alkoholfüggőkkel foglalkozó erdélyi Református Mentő Misszió vezetője. A Koinónia Kiadó gondozásában megjelent kötet a már elhangzott prédikációit, áhítatait tartalmazza, a magyarázatok pedig az egyházi év vasárnapjainak rendjét követik: karácsonytól advent utolsó előtti vasárnapjáig. Ha röviden meg szeretnénk fogalmazni, miről is szól ez a könyv, ennyit mondhatunk: Istenről és emberről. Az ember a maga gyarlóságában jelenik meg, aki „roppant kis igényű”, „hitetlen”, „semmirekellő bűnös”, „fél a megszégyenüléstől”, „vak, miközben azt gondolja magáról, hogy lát”. A hívő emberre is mindez jellemző, természeténél fogva, de továbblépve „magát mélyen meghajtva Isten előtt várakozásban marad”, „az igazasságnak él”, „figyel Istenre”. Ilyen emberiséggel áll szemben Isten. A prédikációkból Istent is mélyrehatóan megismerhetjük, aki önzetlen ajándékozó, semmi sem lehetetlen neki, csodát tesz, meglátja az ember

nyomorúságát, féltő szeretete tűzhöz hasonló, ismeri az övéit. Horváth Levente elmélyült üzenetei, hiteles bizonyságai személyes, közvetlen hangnemben szólalnak meg. Egyszerű és szókimondó kijelentései alapos Isten- és önismerettel szembesítenek. Az igemagyarázatok nemcsak elgondolkodtatnak, hanem megszégyenítően belénk hasítanak. Mindan�nyian elmondhatjuk a szerzővel együtt: „…legjobban a bűnt élvezem. A magamét, természetesen. A feleségemét, a barátomét, azt már nem! Ragaszkodom a bűnömhöz, az az enyém, az olyan jólesik…” A Két találkozás között nemcsak az előző és következő heti találkozások, feladatok közötti lecsendesedést jelenti, hanem a bűnös és a bűne találkozásai közötti, lelki eledelt igénylő időszakot is. Sajó Enikő

(Kolozsvár)

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

R ef o r m át o r i ö r ö k s égünk

REFORMÁTORI ÖRÖKSÉGÜNK „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsolt 51,12)

„A káté egyesíti Kálvin erejét és mélységét – az ő elutasító modora nélkül, Melanchthon bensőségességét és melegét – határozatlansága nélkül, Zwingli egyszerűségét és tisztaságát – az ő hűvös józansága és a misztikától való idegenkedése nélkül.” (Philipp Schaff)

Egyedülálló kátémagyarázat „Hirdesse a megváltás csodáját!” Ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára a szerző, Fekete Károly A Heidelbergi Káté magyarázata – Hálaadásra vezető vigasztalás 129 kérdés-feleletben címmel írt kommentárját. A hiánypótló kötet június vége óta nyújthat segítséget lelkipásztoroknak, gyülekezeti tagoknak, tanároknak, diákoknak a tanításban, tanulásban, és ami talán a legfontosabb: saját hitük megerősödésében.

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

R ef o r m át o r i ö r ö k ségünk

– Mikor fogant meg a kommentár megírásának a gondolata, és mennyi idő telt el ettől a pillanattól az első betű leütéséig? – A debreceni teológián 1989 feb ruárjában kaptam lehetőséget arra, hogy oktassam a hitvallás tantárgyat. Az órákra készülés közben derült ki, hogy a Heidelbergi Kátéhoz nincs magyar nyelvű, átfogó, jelenkori teológiai magyarázat. Később, 1997-től ugyanezzel szembesültem, amikor az igehirdetés tárgykörébe tartozó kátémagyarázat tantárgyhoz sem tudtam részletes magyar tudományos feldolgozást kézbe adni a diákjaimnak. Innentől kezdve tudatosan kezdtem gyűjteni a szakirodalmat, és ha valahol izgalmas megjegyzést olvastam, hallottam a Heidelbergi Kátéról, akkor azt feljegyeztem. Külföldi útjaimon mindig átnéztem a Kátéval foglalkozó szakirodalmat. Az első egységek kidolgozása óta tíz év telt el. – A kötet június 28-i bemutatóján is elhangzott, hogy magyar nyelven ilyen terjedelmű, a 129 kérdés-feleletet egyenként kommentáló teológiai értelmezés még nem jelent meg a kátéhoz. Mikor volt idő a könyv megírására a számtalan feladat mellett? Mennyi időt vett igénybe? – A legtöbbet 2008 nyarán és őszén haladtam, amikor Lipcsében csak a habilitációs felkészülésre és az írásra volt gondom. Úgy tértem haza, hogy a

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

R ef o r m át o r i ö r ö k ségünk

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

R ef o r m át o r i ö r ö k ségünk

könyv felével készen voltam. Aztán ismét elsodortak a teendők, s csak kis lépésekben tudtam haladni, de 2012től minden szabadidőm a kátémagyarázaté lett. – Voltak-e kérdések, amelyek mellett kicsit többet időzött? Ha igen, miért és melyek voltak ezek? – Az Apostoli Hitvallás és a sákramentumtan magyarázata adta a legtöbb munkát. A keresztségről és az úrvacsoráról tanító kérdés-feleletek kibontásánál különös figyelmet fordítottam a párhuzamos értelmezésre (69+75, 70+76,

a káté. Ezért is kerestem az elmélyülés óráit. A klasszikus tanítási egységek szembenézésre késztettek, hogy mit hiszek én, milyen az én református keresztyénségem, hogyan gondolkodom a legfontosabb bibliai üzenetekről. Amikor átgondoltam a káté anyagát, akkor a magam hitének állapotát is mérlegre tettem, s közben tisztult a hittudatom az oda nem való elemektől, gondolatoktól. A káté hálaadásra vezető vigasztalást is adott a 2008-ban, gyors egymásutánban elvesztett szüleim eltemetése után.

aztán következetesen képviselhetünk is. A Heidelbergi Káté tanításának mélyebb megismerése immunanyagot képezhet a jelen tévtanai, zűrzavaros vallási vélekedései ellen, és hozzájárulhat az igaz hit megszilárdításához. Újra ki kell domborítani egyházunkban a tanító jellegű alkalmak jelentőségét, amelyeknek a gyülekezetépítés tartalmi cselekményeivé kell válniuk. A változatos tanító alkalmak – bibliaiskola, népszerű hittan, alapvető dogmatika, keresztyén életvezetés-kurzus – megtartásához nyújt segítséget a Heidelbergi Káté

71+77, 72+78, 73+79, 74+80). Lenyűgözött, hogy a Heidelbergi Káté egyforma súlyt ad a két sákramentumnak, s ugyanolyan szempontból kérdez rá a részletekre. Szerkezetileg is azt üzeni: ne tegyünk sorrendi vagy értékbeli különbséget, mert az azokat szerző Krisztus sem rendelte egyiket a másik alá vagy fölé, egyformán fontos mindkettő. A hitvallás ráirányítja a figyelmünket arra is, hogy a nálunk hétköznapra eső, sajnos elszürkült és leértékelt mennybemenetel ünnepének csúcsponti jelentősége van a református dogmatikára nézve, mert számos következménye van Krisztus-képünk, úrvacsoratanunk és a végső időkről szóló tanításunk szempontjából is. – Megkörnyékezte a feladás érzése? – Egy pillanatra sem. Szerteágazó teendőim miatt sok részletben készült a magyarázat, de mindig nagyon vártam, hogy foglalkozhassak a kérdés-feleletekkel. Szellemi-lelki feltöltődést adott

– Említette, hogy a hitvallás tantárgyhoz és később a kátémagyarázat tantárgyhoz nem tudott magyar nyelvű tudományos feldolgozást adni a hallgatóknak. Ez a kötet megoldja ezt a problémát? – Nagyon bízom benne, hogy ahol a Heidelbergi Káté tananyag a teológiaihitéleti szakokon, ott jól tudják majd használni a tanártársak és a diákok, de a hitoktatók, vallástanárok és lelkipásztorok is. – Miben segíthet még ez a könyv, többek között gyülekezeti szinten? – Úgy látom, hogy még a gyakorló, rendszeresen templomba járó gyülekezeti tagjaink jelentős részének is vékonyka és sekélyes a keresztyén hitismerete (tisztelet a szép számú kivételnek!), ezért ez a kézikönyv azért született, hogy serkentse az identitástudat erősítését, a felnőtt gyülekezeti tagok hitismeretének kiszélesítését. Szükséges az időszerű, felkészült tanítás, amit

most közreadott magyarázata, hogy a különböző témák megbeszéléséhez adjon teológiai-elméleti vezérfonalat, és lehetőség nyíljon az esetleges tévképzetek eloszlatására, illetve a helyes felismerések megerősítésére. – Útjára bocsátva a kötetet, mi van most a szívében? – Az, hogy Isten áldja meg ennek a könyvnek az útját, hogy enyhítse egyházunk népének lelki-szellemi-testi nyomorúságát, hirdesse a megváltás csodáját és növelje sokakban a háládatosságot a Kárpát-medencében és a nagyvilágon szétszórva élő, magyar református hívek javára, Isten nagy nevének dicsőségére! Buzás Borbála sajtóreferens (Tiszántúli Egyházkerület)

A Magyar Református Egyhá z l apja

» Kálvincsillag

R ef o r m át o r i ö r ö k ségünk

Miről mesélnek az úrihímzéses úrasztali terítők? Mi is tulajdonképen az úrihímzés? Milyen üzenetet hordoznak, miről mesélnek a 21. században ezek a terítők? Ahhoz, hogy ezt megértsük, vessünk egy pillantást a magyar hímzés történetére.

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

R ef o r m át o r i ö r ö k ségünk

A Sárospataki Református Kollégium Múzeumában őrzött egyházművészeti anyag első darabjai a 19. század végén kerültek be gyülekezeteinkből a gyűjteménybe. Jelenleg csaknem ezer darab úrasztali terítő, kendő és takaró van a múzeumban. Az úrihímzéses úrasztali terítők száma közel háromszáz darab. Ezek a terítők felbecsülhetetlen kincsei református egyházunknak, magyar nemzetünknek. A magyarság a honfoglalás kori és a középkori gazdag díszítőművészetében hordozta az úrihímzés mintakincsének csíráit. Tarsolylemezeink, veretdíszeink, ékszereink, kódexeink, középkori emlékeink mind ezt mutatják. A magyar hímzés kezdete államalapító királyunk, István idejére vezethető vissza, akinek felesége, Gizella királyné már jelentős hímzőműhelyt tartott fenn. A középkor hivatásos hímzőmesterei, a varrócéhek legényei vándorlásaik során idegen országok hímzésmintáival is megismerkedhettek. Az európai reneszánsz mustrái a keleti művészet hatásaival ötvöződtek a mesterek kezén, és eljutva a Kárpát-medencébe hatást gyakoroltak a magyar mintakincsre, így fejlődött ki ez a sajátos magyar hímzés: az úrihímzés. A gondosan komponált, virágmotívumok ritmikus ismétléseiből álló, harmóniát és eleganciát tükröző, aprólékos munkát igénylő hímzések nemcsak a királyi és fejedelmi udvarokban, főúri kastélyokban terjedtek el, egyszerűbb változataik eljutottak a polgárházakba, sőt a falusi néphez is. Adományként, az Isten iránti hit, hűség jeleként kerültek

a református templomokba abban a történelmi korszakban, amikor a magyarság a legsúlyosabb harcait vívta a török ellen. Mintha a terítők szépsége és ragyogása megerősíteni akarta volna a magyar ember jövőbe vetett hitét, a három részre szakadt ország megmaradásának reménységét. Üzenet ez magyar népünknek, református gyülekezeti tagjainknak. Maradandót, értéket alkotni akkor is, amikor nehéz, kilátástalan a helyzetünk. Hinni, küzdeni és soha, de soha fel nem adni. Bízni Isten megtartó kegyelmében. Közismert, hogy Lorántffy Zsuzsan na fejedelemasszony udvarában hím zőiskola működött, ahol főúri lányok megtanulhatták a különféle öltéstechnikákat, elsajátíthatták az úrihímzést. Elkészítették kelengyéjüket, hímeztek ágytakarókat, párnavégeket, étekfogó kendőket és úrasztali terítőket is. A Lorántffy-hímzőműhely úrasztali terítői közül hat darabot őriz gyűjteményünk, és ismerjük a fejedelemasszony egyik híres hímzőasszonyának, Putnoki Klárának a nevét. Két úrihímzéses úrasztali terítőt pedig maga a fejedelemasszony hímzett ki. Ezeket a terítőket a fejedelmi pár gyülekezeteknek adományozta, úrasztali edényekkel együtt. Az úrihímzéses úrasztali terítők mintája a négy sarokból kiindulva közép felé halad, dús virágokat és leveleket hordozva hajlékony szárán. Az oldalakra általában hangsúlytalanabb virágminta került. Sokszor gazdagon hímezték a terítők közepét, ráhímezve az adományozó nevét, a készítés idejét, bibliai idézeteket, különféle növényi és állati szimbólumokat.

E gazdag és dekoratív hímzésstílus alkalmazása a 20. század első felében sok esztétikai torzulást szenvedett, majd a paraszti hímzésekkel szemben háttérbe szorult. Az 1980-as években népi iparművészek, a népművészeti mozgalom szakembereinek támogatásával újult meg ismét nemzeti hímzőkultúránk e legjellegzetesebb rétegének az alkalmazása. Az úrihímzést napjainkra ismét sikerült nemzeti kulturális örökségünk legjelesebb műfajai közé emelni. Ezek a gyakran pompázatosan gazdag, máskor egyszerűségükben is páratlan szépségű úrasztali terítők nemcsak a magyar kálvinizmus meghatóan szép alkotásai, hanem az egyetemes magyar múltra, művelődésre jellemző, örökbecsű emlékek. Pocsainé Eperjesi Eszter

lelkész-etnográfus, múzeumigazgató (Sárospatak)

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

R ef o r m át o r i ö r ö k ségünk

A meghurcolt betűmetsző Misztótfalu városa az E58-as főút mentén, Nagybányától 10 km-re, Szatmárnémetitől 60 km-re terül el. Ha a település kialakulására gondolunk, el kell mondanunk, hogy két részből tevődik össze: AlsóTótfaluból és Felső-Tótfaluból vagy Misztmogyorósból, az idők során e kettő összeépült, így jött létre Misztótfalu. 1650-ben itt született a híres betűmetsző, nyomdász, bibliafordító Kis Miklós, akire külön gyűjtemény emlékezik.

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

Misztótfalusi Kis Miklós elemi iskoláinak befejeztével bekerül Nagybányára, a Schola Rivulinába, Erdély egyik leghíresebb iskolájába. 1670-ben már a nagyenyedi Bethlen Gábor Főiskolai Kollégiumban találjuk, majd 1677-től a fogarasi iskola rektora lesz. 1680–1689 között Hollandiában tartózkodik, ahol a betűmetszés minden fortélyát elsajátítja. Hazaérkezését követően meghurcolják, zsinat elé állítják, ennek kapcsán megírja latin nyelvű Appológiáját az előkelő rendeknek, majd Mentség címen magyarul is kiadja védőbeszédét. 1702. március 2-án hal meg Kolozsváron.

R ef o r m át o r i ö r ö k ségünk

Misztótfalu gyűjteménye Gyűjteményünk állandó jelleggel nyitva áll az érdeklődők előtt, hiszen a mindenkori helyi lelkipásztor a gyűjtemény gondnoka is egyúttal. Elérhetőségeink: Ecsedi Árpád lelkipásztor, RO–437345, Misztótfalu, 1. utca 221. szám. Telefon: 00-40-262-293-272. E-mail: ecsediarpad74@gmail.com.

2002-ben, halálának háromszáza dik évfordulóján szülővárosában, Misztót faluban gyűlt egybe a Romániai Református Egyház Zsinata, amely érvénytelenítette a három évszázaddal korábbi elmarasztaló zsinati határozatot és rehabilitálta Kis Miklóst. Ennek emlékét egy kopjafa hirdeti a templomkertben. 2013-ban Misztótfalu Városi Tanácsá nak határozata értelmében Misztótfalusi Kis Miklóst post mortem a város díszpolgárává nyilvánították. A Misztótfalusi Kis Miklós életművét bemutató gyűjtemény két lelkes sze mélyiségnek köszönhetően jött létre. Egyikük Molnár József Károly, aki 1950–1980 között volt a gyülekezet lelkipásztora, a másik pedig Molnár József müncheni, nyomdászatot kedvelő szakember. A torontói Péczeli László is hosszú éveken keresztül volt önzetlen támogatója az állandó tárlatnak.

A gyűjtemény Kis Miklós munkásságának kiemelkedő értékeire hívja fel a látogatók figyelmét, íme közülük néhány: Kis Miklós Amszterdamban a nyomdászmunka legnehezebb, legtöbb szakértelmet, időt és türelmet igénylő részét, a betűmetszést sajátította el. Tizenkét nemzet részére készített nyomtatott ábácét. Betűmetszésre kérte fel Anglia, Svédország, Németország, Örményország, Grúzia, Toszkána hercegsége és maga a pápa is. Nyomtatott betűivel világviszonylatban elismerést szerzett. A nyomtatott ábécék készítésével olyan anyagi hátteret szerzett, hogy 1685-ben Amszterdamban saját költségén adta ki az Aranyas Bibliát. 1991ben Budapesten, az Európa Kiadónál jelent meg hasonmás kiadása az Aranyas Bibliának. 1694-ben Kolozsváron is elkészült az első könyve. Több mint száz köny-

vet nyomtatott idehaza: teológiai, jogi, irodalmi műveket és számos tankönyvet. Itthon nyomtatta szakácskönyvét is, amelyet a budapesti Kossuth Kiadó 2002-ben újra kiadott. Kis Miklós munkásságának köszönhetően szülőhelye, Misztótfalu világviszonylatban híressé vált. Ecsedi Árpád

lelkész-múzeumigazgató (Misztótfalu)

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

R ef o r m át o r i ö r ö k ségünk

Benda Kálmán emlékezete (1913—1994)

Családi háttere és iskolái határozták meg Benda Kálmán erős küldetés- és kötelességtudattal jellemezhető protestáns habitusát. A Pázmány Péter Tudományegyetem híres tanárai mellett az Eötvös Kollégium intézménye és külföldi tanulmányai formálták széles látókörű történésszé. A Teleki Pál Tudományos Intézetben kezdte meg pályáját, közben vezette a tatai népfőiskolát is. A második világháború idején hamis papírok kiállításával mentett életeket. A háború után habilitált egyetemi magántanár lett, 1948-ban azonban elbocsátották állásából. Alkalmi munkákból élt, amikor 1953-ban Pap László teológiai professzor, dékán a Ráday Gyűjtemény Levéltárába hívta. Fő feladatként az egyházkerületi gyűjtő levéltár létrehozását és rendszerezését kapta: nagy mennyiségű gyülekezeti, intézményi, iskolai iratanyagot és magánletéteket kellett biztonságba helyezni. Itt kezdte el a Ráday Pál iratai forráskiadvány létrehozását, az ehhez kapcsolódó egyeztetések, megbeszélések vezettek a híres „Ráday-teák” meghonosodásához, amelyeken a fő hangsúly az előadásokat követő munkamegbeszéléseken volt.

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

1957-ben visszakerült a Történettudományi Intézetbe. Kutatóként a magyar történelemnek azok a fordulópontjai foglalkoztatták, ahol a magyarság önrendelkezése volt a tét. A Bocskai-felkelés, a Rákóczi-szabadságharc és a magyar jakobinus mozgalom történetét kutatta, összhangban a magyar történetírás nagy programjaival és a nemzetközi trendekkel is. Eleinte csak forráskiadványok szerkesztése keretében publikálhatott (ilyen volt Ráday Pál iratainak vagy a jakobinus mozgalom iratainak összegyűjtése és kiadása), később ezekhez tanulmányokat is készített és mind magyar, mind nemzetközi konferenciák ismert előadója, sőt szervezője lett. Forráskiadványokkal később is foglalkozott: a moldvai csángó magyar okmánytár összeállításával fellendítette ezt a kutatási témát, vagy említhetjük a 17. századi magyar országgyűlési emlékek összegyűjtését, amely a magyar történeti alapkutatásokhoz tartozik. Életét végigkísérte a tudomány népszerűsítésének mis�sziója. Sokáig csak előadások keretében gyakorolhatta ezt a számára kedves tevékenységet, később már rádióműsorokat is szerkeszthetett, és az 1970-es évektől végre taníthatott a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. A Ráday Gyűjteménybe igazgatóként tért vissza 1980-ban. Ismét meghonosította a tudományos felolvasóesteket, elsősorban politikai okokból háttérbe szorított jelentős kutatók meghívásával. Szorgalmazta az 1956-os menekültek irat- és könyvhagyatékainak befogadását, újraindította az évkönyvek és tudományos kiadványok megjelentetését, létrehozta a kecskeméti egyházművészeti múzeumot és a budapesti Biblia Múzeumot. A munkatársakra is személyes figyelmet fordított, önzetlenül támogatott minden tudományos ambíciót. Mindezzel az volt a célja, hogy a Ráday Gyűjtemény a maga területén megkerülhetetlen kutatóbázissá váljon. Csak a rendszerváltás hozta el számára a hivatalos elismeréseket, a legfontosabbak: a Budapesti Teológiai Akadémia díszdoktorsága, az MTA tagsága; Széchenyi-díj; a francia Akadémiai Pálmarend tiszti fokozata. Teljes szellemi erőben, fiatalokat megszégyenítően munkálkodott tovább egészen haláláig: ismét bekapcsolódott az újjáéledő népfőiskolai mozgalomba, s elvállalta az induló Károli Gáspár Református Egyetem alapító rektori megbízatását. Születésének századik évfordulóján a Ráday Gyűjteményben látható a családja által az intézménynek adományozott, közel hatezer kötetből álló történészi szakkönyvtára. Berecz Ágnes

gyűjteményvezető (Ráday Gyűjtemény, Dunamelléki Egyházkerület)

R ef o r m át o r i ö r ö k ségünk

Ráday Gedeon (Ludány, 1713. október 1. — Pécel, 1792. augusztus 6.) Költő, irodalomszervező, mecénás, egyházpolitikus és a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka volt. Protestáns, művelt köznemesi családban született: édesapja, Ráday (I.) Pál, II. Rákóczi Ferenc kancellárja, diplomatája, a szabadságharc bukása után a református egyház első főgondnoka, édesanyja, Kajali Klára művelt nemesasszony volt.

Ráday Gedeon tízéves korában került a pozsonyi evangélikus líceumba, ahol Bél Mátyás kísérte fejlődését. Itt tanult meg latinul és németül. A tanulmányait külföldön, Berlinben, majd OderaFrankfurt egyetemén folytatta, amelyet sok magyarországi és erdélyi református diák látogatott. Ráday Pál a bécsi udvar előtt ellenszenves, protestáns Poroszországba küldte tanulni fiát, ahol Gedeon főként jogot hallgatott, és a kor színvonalán álló modern nevelésben részesült. Megtanult franciául, és ekkor szerezte franciás műveltségét. 1733-ban, apja halála után tért haza, és a gazdálkodás mellett bekapcsolódott a megyei politikai életbe. Pest megyének három alkalommal volt országgyűlési követe (1741, 1751, 1764). A dunántúli református egyházkerület főgondnokaként – apja példáját követve – tevékenyen részt vett egyháza szolgálatában. Tekintélyének és az ügyvivőkkel (ágensek) való személyes kapcsolatának köszönhetően befolyása országos vallásügyi kérdésekben is érvényesült. 1741-ben a protestáns küldöttség tagjaként vett részt Mária Terézia koronázásán. Figyelemmel kísérte, tanácsaival segítette a türelmi rendeletet előkészítő bizottság munkáját, amelynek fia, (II.) Gedeon tagja volt. Ráday Gedeon a 18. században meginduló hazai irodalmi és tudományos élet meghatározó személyiségeként péceli kastélyában felállított könyvtárával és kézirat-gyűjteményével segítette az új kezdeményezéseket (erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság,

Bod Péter Magyar Athenasának és Zrínyi Az török áfium ellen való orvosságának kiadása, Gyöngyösi István és Zrínyi Miklós művei újrakiadásának terve). Az írók az ország egész területéről elküldték neki véleményezésre műveiket, így Kazinczy is, akinek pályájára döntő hatással volt. Az induló folyóiratokat szellemi értelemben és mecénásként is támogatta, segítette népszerűsítésüket (Magyar Museum, Orpheus). Az elsők között foglalkozott egy „Magyar Tudós Társaság” létrehozásának lehetőségével. Ráday költőként meghonosította a nyugat-európai, rímes-időmértékes versformát a magyar irodalomban (Ráday-rím). Negyven verse maradt fenn.

Gyűjteményei közül (könyvtár, képtár, érem- és kéziratgyűjtemény) csak könyvtára maradt meg, amely ma négyezer-hatszázötven művet foglal magában körülbelül tizennégyezer kötetben közöttük negyvenhat ősnyomtatvány és több száz antikva található. Apjától jelentős, főként latin nyelvű könyvtárat örökölt, ő maga pedig már külföldi tanulmányai idején elkezdte a könyvek gyűjtését. Könyvtára anyagát enciklopédikus igénnyel, szakértelemmel gyűjtötte, a fontosabb munkákat az összes tudományterületre vonatkozóan igyekezett beszerezni. A francia felvilágosodás irodalmát ma Magyarországon legteljesebben e gyűjtemény tartalmazza. Kiemelten van jelen a protestáns teológiára vonatkozó irodalom és a tiltott irodalom. A gyűjtés hazai területeken (Erdély, Felvidék, Pest) és külföldön (Németország, Németalföld, Svájc) folyt ismerősei, tudós barátai és a támogatásával külföldön tanuló diákok segítségével. Pozsonyban és Bécsben az ágensek intézték a könyvbeszerzéseket. Megbízottai jelen voltak számos aukción, de maga Ráday is ápolt személyes kapcsolatot könyvkereskedőkkel. A magyar nyelvű kötetek mellett latin, francia, német és olasz nyelvű művek alkották a könyvállományt. A Ráday család 18. századi magánkönyvtára lett az alapja a 19. században a pesti Református Teológiai Akadémia könyvtárának (ma a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtára különgyűjteménye). Borvölgyi Györgyi

régi könyves könyvtáros (Ráday Gyűjtemény – Budapest)

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

E g y h á z z e ne

Egyházzene „Kész a szívem…, hogy énekeljek… Ébredj, lant és hárfa…” (Zsolt 108,2–3)

A Lux Aeterna kamarakórus – melynek vezetője Süll Kinga, a Szlová kiai Református Keresztyén Egyház egyházzenei osztályának igazgatója – 2004-ben alakult Komáromban. Működése rendhagyónak számít, hiszen nem egy gyülekezet vagy közösség tagjai alkotják, nincs a kiadásaikat finanszírozó „küldő” szervezet (pedig van, aki Brünnből, Budapestről indul a próbákra és fellépésekre). Ami összeköti őket, az az éneklés és Isten szeretete – hangsúlyozza a kórus vezetője, aki egyéb műhelytitkokba is beavatott bennünket.

Az éneklés és Isten szeretete Szolgálatként éli meg fellépéseit a Lux Aeterna kamarakórus A kórus létrehozása Vaszily Tímea, Tömösközi Erika, Viola András és Süll Kinga közös vágya volt, és hogy meglegyen a kamarafelállás, megszólították Écsi Anikót, Édes Zoltánt és Vámos Tamást. (Egy-egy rövidebb időre beugrott még Dobai Eszter és Rácz Abigél.) A kórus neve, a Requiem egyik tételének címe kifejezi a céljukat: az isteni fényt – amely nem belőlük jön – szeretnék továbbsugározni; közvetítők, mint a Hold. Küldetésüknek tartják, hogy a gyülekezetekben énekeljenek minél többször és minél többeknek; minden meghívásnak eleget tettek. Csupán szervezés kérdése, hogy eljussanak oda, ahol várják az énekes szolgálatukat – vallják. Így felléptek már a REND-en, a Csillagponton és a drezdai Kirchentagon is. Érdekes élmény volt számukra, amikor 2009-ben a wittenbergi vártemplomban énekelhettek. Aki szeretné a Lux Aeternát meghallgatni, kénytelen élő alkalmat keresni, hiszen hanghordozójuk nincs. Próbálkoztak ugyan CD készítésével, ám mikor a felvett anyagot visszahallgatták, érezték, hogy hiányzik belőle, mögüle a gyülekezet, a hallgatóság. S rájöttek:

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

szeretik, ha nem a „semmibe” száll a hangjuk; ha látják, kiknek énekelnek, mert a szemekből rengeteg minden kiolvasható. Van, aki rácsodálkozik az énekükre: ilyenben is lehet gyönyörködni, lelket fürdetni. A teljes közömbösséget tartják a legrosszabbnak, attól még a kritikusan figyelőket is jobban szeretik: az motiválja őket. Olyan énekszámokat választanak, amelyek mind szövegükben, mind dallamukban megfelelnek a küldetésüknek, a gyülekezeti szolgálat elvárásai nak. Repertoárjukon genfi zsoltárok, Goudimel-feldolgozások, gospelek és spirituálék is vannak, itt improvizálhatnak: a két szopránt éneklő lány közül az egyik viszi a dallamot, a másik pedig díszíti. A válogatásnál szempont, hogy nem koncertezni akarnak, hanem szolgálatot végeznek. Énekelnek latinul, franciául és németül is, de fontosnak tartják, hogy a hallgatóság megértse: Isten dicsőségét hirdetik. Kis Lucia katechéta, a Kálvinista Szemle segédszerkesztője (Felvidék)

E g y h á z z e ne

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

H atá r ta l a n Sz er e t e t

Határtalan szeretet „Egymás terhét hordozzátok” (Gal 6,2)

Kettészakított egyházmegyék Békés-Bánát Kilencvenhárom évvel ezelőtt a tria noni diktátum nemcsak a magyar állam, hanem a református egyház szervezetét is szétzilálta. Nemcsak országrészeket – mai, divatosabb szóval régiókat – és vármegyéket szabdalt szét, hanem egyházkerületeket, egyházmegyéket is, hiába alkottak azok előtte évszázadokon át szerves egységet. Ezeknek a határ menti területeknek a lakói, közösségei – amióta a politika is engedi – újra egymást keresik. Rovatunkban idén a nem is ketté-, hanem háromfelé szakított Békés-Bánátba látogatunk.

A legnagyobb egyházmegye Makói Egyházmegyének és Körös-Maros Közi Szent Társaságnak is hívták az évszázadok során. Békés-bánátiként akkor kezdték nevezni az egyházmegyét, amikor a Bánság területén a 19. században megalapított egyházközségek is csaknem kivétel nélkül csatlakoztak hozzá. A Trianonig használt nevet egy 1833. április 11én kelt egyházmegyei közgyűlési jegyzőkönyvben említették először. Az így kialakult egyházigazgatási egység a 20. század elejére – Békés, Csanád, Csongrád, Krassó-Szörény, Temes és Torontál vármegyéket magába foglalva – a református egyház legnagyobb területű és – kétszázezer református lélekkel – a legnépesebb egyházmegyéje lett. Református szempontból a vidék egyik leghíresebb és talán máig legnagyobb hatású szülötte és lelkipásztora a napjainkban is gyakran forgatott imádságoskönyv szerzője, a békési születésű Szikszai György (1738–1803), aki makói lelkészként Keresztyéni tanítások és imádságok címmel jelentette meg munkáját 1786-ban.

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

H atá r ta l a n Sz er e t e t

Újra megerősített összetartozás A kapcsolatok persze Trianon és a negyven évig tartó kommunista diktatúra ellenére sem szakadtak meg sohasem. A 19. században számos bánsági település reformátusai éppen Csongrádból és Békésből kerültek a magyarok által csak ritkán lakott vidékekre: ilyen közösség például a délvidéki Torontálvásárhely népe, akiknek az ősei Hódmezővásárhelyről, vagy a temesi Igazfalva lakói, akiknek felmenői Békésről, Gyomáról, Köröstarcsáról és Vésztőről költöztek annak idején új otthonukba. Éppen ezért sokszor nemcsak gyülekezeti, hanem települési, sőt előfordul, hogy családi-rokoni szintű kapcsolatok is élnek a régió városai és falvai között.

Május 22. szellemében

A Körösöktől az Al-Dunáig, a Tiszától a Déli-Kárpátok lábáig húzódó hatalmas terület magyar reformátusai ezért nemrégiben hivatalosan is megerősítették összetartozásukat. „Bár földi határok választanak el bennünket, de lélekben és nemzetben testvéreinkkel közösséget vállalunk” – áll az egykori BékésBánáti Református Egyházmegyének a makói református templomban megtartott találkozóján aláírt együttműködési nyilatkozatban. Az augusztus 17-én kelt dokumentum alatt ma három ország, Magyarország, Románia és Szerbia öt református egyházmegyéjének – az Aradi, a Békési, a Bánáti, a Csongrádi és a Temesvári – aláírása szerepel.

A találkozón bemutatkoztak egymásnak a szervező egyházmegyék, aztán a résztvevők különféle szekciókban ismerkedtek egymással és cseréltek eszmét. A békés-bánáti együttműködés célja, hogy egyesületet hozzanak létre, amelynek feladata a történelmi Békés-Bánáti Egyházmegye területén élő református közösségek kapcsola tainak erősítése, ápolása lesz. De Katona Gyula békési esperes szerint ez nem feltétlenül csak programok, hanem akár közös beruházások megvalósítását is jelentheti majd. Az eseményen jelen volt Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök is, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, aki szerint az ilyen kapcsolatok teszik élővé, töltik meg tartalommal az egységes Magyar Református Egyházat megteremtő 2009. május 22-i alkotmányozó zsinaton deklarált összetartozást. Ez a meggyőződés vezethette Fazakas Csaba temesvári esperest is, amikor a rendezvényen bejelentette, hogy legközelebb a temesváriak várják a békés-bánáti reformátusokat egy hasonló találkozóra. Kiss Sándor

újságíró (Reformátusok Lapja – Budapest) Fent a békés-bánáti Hertelendyfalva, Bélmegyer és Arad református temploma, lent a békés-bántái gyülekezetek együttműködési megállapodásának aláírása látható

A Magyar Református Egyhá z l apja

» Kálvincsillag

H atá r ta l a n Sz er e t e t

Nagyságunk a kicsiségünkben van

A kanadai–amerikai határon, a Niagara-vízesésnél rendezték meg május 22–24. között az Észak-amerikai Magyar Református Diaszpóra Konferenciát, ahol a Kárpát-medencei református egyházakat a Generális Konvent elnökségének háromfős küldöttsége képviselte. A tanácskozás kapcsán az esemény főszervezőjével, Vass Zoltán torontói lelkipásztorral, a Kanadai Magyar Református Egyházak Uniója ügyvezető elnökével beszélgettünk.

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

– Mi volt a konferencia kitűzött célja? – Egyrészt találkozni szerettünk volna a Kárpát-medencei magyar református közösségek vezető testületével, hogy újrafogalmazzuk a kapcsolatunkat, másrészt észak-amerikai református jelenlétünket szerettük volna megünnepelni. Ebből az első nem teljesen valósult meg, mert végül nem volt lehetőség érdemben tárgyalni azokról a kérdésekről, amelyekről szerettünk volna. A másik célkitűzésünk az volt, hogy megvizsgáljuk, milyen új lehetőségei vannak Észak-Amerikában és Ausztráliában Krisztus és a nemzet ügyének, és hogyan tudjuk a régi értékeket új megfogalmazásban közvetíteni a mai modern világ felé.

H atá r ta l a n Sz er e t e t

– Beszélhetünk konkrét eredményekről a konferencia nyomán? – Ez a találkozó lényegében az első lépés volt azon az úton, hogy ilyen összefogásban közösen kezdjünk el gondolkodni a jövőről. Észak-amerikai reformátusokként, akik száz meg száz mérföldre lakunk egymástól, szükségünk van arra, hogy ezek a találkozások lelkileg is összefogjanak minket, hogy tudjunk egymásról, kicseréljük a tapasztalatainkat és meglássuk az átgondolásra érdemes új lehetőségeket. Például azt, hogy miként tudjuk megszólítani azt a nemzedéket, amelyik most érik meg arra, hogy megvallja a hitét: tudunk-e valamiképpen segíteni abban, hogy ez a hit mindennapi élete részévé váljon. Vannak, akik most vándoroltak ki, de vannak olyan családok is, akiknél itt nőttek fel a gyermekek a templom körül, mégis úgy látjuk, hogy nem érzik otthon magukat, mivel az egyház nem tudja elég eredményesen megszólítani őket. – Milyen közösségek képviseltették magukat a konferen cián? – Észak-Amerikában két református egyháztest létezik: a Kálvin Zsinat a Krisztus Egyesült Egyházában és az Amerikai Magyar Református Egyház. Mindkettő képviseltette magát gyülekezetenként, így körülbelül hetven közösség küldöttei voltak ott részükről. Kanadából az összes magyar gyülekezetnek volt jelen képviselője. Mi csupán tíz-egynéhányan vagyunk, viszont vannak olyan kollégák is, akik angol gyülekezetben szolgálnak, de lelkészként a magyar közösséghez tartoznak. Ketten képviselték az Ausztráliai Magyar Református Egyház néhány gyülekezetét. Jöttek végül olyan szórványból is, ahol nincs lelkész. Összességében tehát közel száz gyülekezet volt, ahonnan résztvevők érkeztek. Nem tudom a pontos lélekszámokat, de Kanadában például a tíz gyülekezetben összesen nincsenek kétezernél többen. A mi nagyságunk a kicsiségünkben rejlik. Speciális helyzetben vagyunk: kicsinységünk éppen azokat az értékeket őrzi, amelyeket magukkal vittek az emberek a diaszpórába, és óriási jelentősége van, hogy ezeket megtartsuk, továbbfejlesszük és gyülekezetként megéljük. – Mik ezek az értékek? – A hit, a nyelv és olyan értékek, amelyeket az idegen környezetben teremtettek meg maguknak az ide kivándorlók. Az alkalmaink mind-mind összetartják őket. Más szervezetekben is összegyűlnek emberek, kapcsolatokat építenek, aztán egy idő után szétszélednek. Az egyház valódi összetartó ereje, hogy Jézus Krisztus nevében végezzük a munkánkat. Olyan hatalmas erő ez, amit nem tud más biztosítani. – Van-e valamilyen rendszeres együttműködés az egyházak között? – Minden évben megrendezik a ligonieri konferenciát a lelkészegyesület és a presbiteri szövetség számára, ahol rendszerint Kanada is képviselteti magát. Így számon tudjuk tartani egymást, tudjuk, mi történik a gyülekezetekben, és személyes kapcsolataink is vannak, amelyek összekötnek bennünket valamiképpen. Nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy ezeket a kapcsolatokat elhanyagoljuk, mert ezek

Bölcskei Gusztáv püspök a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöksége nevében levélben köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, amelyben a 2008 novemberében Budapesten megtartott diaszpórakonferencia eredményeit idézte fel. A közel öt évvel ezelőtti tanácskozáson szó volt a lelkészküldés kérdéséről, az érintett közösségek önfenntartó képességének megtartásáról, és – mint írta – elhatározták azt is, hogy a Kárpát-medencei egyházak a helyi adottságokat figyelembe véve és partneregyházi kapcsolataikat mozgósítva felelősen és egyeztetve kívánnak a különböző helyzetben élő diaszpóraközösségekkel együttműködni. Ha nem is minden abban a formában valósult meg, ahogy akkor elgondolták – fogalmazott levelében a püspök –, de a Kárpát-medencei református anyaegyházak évek óta közösen lépnek fel a ma is zajló elvándorlás elsődleges célországaiban működő közösségek érdekében, s a Generális Konvent elnökségi üléseinek rendszeres témája a Kárpát-medencén kívüli református közösségek támogatása, mindezek során pedig igyekeznek új lehetőségeket is megragadni. Bölcskei Gusztáv rámutatott, hogy a Generális Konvent közgyűlései az utóbbi években rendszeres lehetőséget adnak a találkozásra a diaszpóra képviselőivel, egyúttal felhívta a figyelmet a református egység jövőre ünneplendő ötéves évfordulójához kapcsolódó magyar református világtalálkozó programjaira, ennek keretében különösen a május végére tervezett nagyszabású központi ünnepségre. A püspök végül annak a reménységének adott hangot, hogy a diaszpórakonferencia egyúttal az amerikai egyháztestek közötti vágyott közeledés alkalma is lehet.

révén egymás hite által épülünk. Az újonnan érkezők pedig ilyen találkozókon új ismeretségeket szerezhetnek, az elszigeteltségben ugyanis nagyon nehéz a lelkészi munka. – Mi lesz a folytatás? – 2017-ben az itteniekkel közösen szervezve itt, a Kárpátmedencében, Nagyváradon szeretnénk megtartani a következő konferenciát. Tengerentúlról valószínűleg nem minden gyülekezet tudja a mostanihoz hasonlóan képviseltetni magát, az otthoniak viszont többen részt tudnak majd venni. Erre készülve először meg kell tárgyalnunk azokat az ügyeket, amelyeket fel szeretnénk vetni. Ilyen például, hogy miként tudnánk bizonyos, a munkánkat segítő kérdésekben jobban együttműködni az anyaegyházzal. Ennek nyilván költségei is lennének, de találnunk kell erre is valamilyen megoldást. Különböző egyháztestekben vagyunk, de a hátterünk magyar, ezért amikor például a kanadaiak angol nyelvű könyveket ajánlanak fel nekünk, sajnos ezeket nem tudjuk használni, mert a mi gyülekezeteinkben magyar az énekeskönyv és a liturgia, és lehetőleg minden magyarul folyik. Fontosnak tartjuk ezt és ápolni akarjuk. Ezért gyakorlatilag minden olyan területen szívesen együttműködünk, aminek révén jobban be tudunk kapcsolódni az itthoni vérkeringésbe. Czanik András

Kárpát-medencei referens (MRE Zsinati Hivatala – Budapest)

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

H atá r ta l a n Sz er e t e t

Összefogás a gáton Napi több száz adag meleg étel, több ezer liter ásványvíz, közel kétezer szendvics, több karton csokoládé és energiaital, 467 önkéntes, 25 település – számok a dunai árvíz után.

2013 júniusában rendkívüli árhullám hömpölygött végig Európán. Németország és Csehország után hazánkat is elérték a sokszorosára duzzadt Duna hullámai. Az erőt próbáló helyzetben összefogott az ország, sőt a Kárpátmedencei magyarság: a reformátusok elsősorban a Magyar Református Szeretetszolgálat kötelékében. Június első napjaiban, figyelemmel követve a közép-európai árvízhelyzetet, a szeretetszolgálat készenlétbe állította erőforrásait. A szervezet az árvízben érintett gyülekezetekkel, a távolabbi egyházközségekkel és a határon túli egyháztestekkel, valamint az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósággal folyamatosan egyeztetve végezte árvízi segítségnyújtását. Több fronton is helytálltak a reformátusok: a gátakon önkéntes férfiak és nők fáradságot nem ismerve dolgoztak együtt gátépítésen, a védelmi szakaszok kialakításán. A bajba jutott településeken hideg és meleg élelemmel látták el a védekezésben részt vevő dolgozókat és az árvíz miatt kitelepített családokat, valamint a Katasztrófa-lelkigondozói Csoport munkatársai lelki támogatást is nyújtottak, odaállva azok

mellé, akiknek mindenüket elvitte az ár. Szigetmonostorban, Tahitótfaluban és Szentendrén 320 főnek biztosítottak átmeneti szállást, valamint két településen szivattyúkkal is küzdöttek a víz ellen. Többen mondták, hogy az idei dunai árvízhez foghatót évszázadok óta nem tapasztaltak. Istennek hála, nemcsak az ár, hanem az azzal szembeni Kárpát-

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

medencei összefogás is minden képzeletet felülmúlt. Számos egyházközség támogatta a munkákat anyagiakban és lelkiekben is. Adománypontok nyíltak Dunaalmáson, Leányfalun, Mohácson és Baján. A Szentendrei Református Gimnázium átmeneti szállásnak biztosított helyszínt, a Budapest-Fasori Egyházközség pedig az árvízvédelmi véde-

H atá r ta l a n Sz er e t e t

Kárpátaljai segítség Nyolcfős csapattal érkeztek Kárpátaljáról a Derceni Egyházi Önkéntes Tűzoltók, akik négy szivattyúval dolgoztak az árvízvédelmi feladatok ellátásán. Segítségükre volt még tizennyolc szintén Kárpátaljáról érkező önkéntes is. „Istennek dicsőség, embereknek segítség” – volt olvasható a felirat a református tűzoltók fecskendőin. Hogy miért jöttek a messzi Kárpátaljáról segíteni? Zsukovszky Miklós esperes, a csoport vezetője szerint, ha Isten lehetőséget ad nekünk, akkor feladatunk, hogy segítsünk. Egy nép vagyunk, még ha határok választanak is el bennünket: „Együtt kell dobbannia a szívünknek: az ige is arra tanít minket, hogy egymás terhét hordozzuk.” Az alakulat létrehozásának gondolata az 1998-as és 2001-es kárpátaljai árvizek után fogalmazódott meg a helyi református egyházközség vezetőiben, az egység végül 2005-ben jött létre. Jelenleg több gépjárműfecskendő, valamint csapatszállító mikrobusz, motorcsónak és egy mentőautó tartozik a csapat felszerelései közé.

kezésben részt vevők rendelkezésére bocsátotta tahitótfalui táborát. A Bán Zsigmond Református Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda kettő, a Szegedi Kis István Református Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium egy személyszállító autóbusz

felajánlásával járult hozzá az utazás megkönnyítéséhez az elöntött településekre. A határokon átívelő összefogásból a Kárpát-medencei egyháztestek is aktív részt vállaltak. Önkénteseik fáradhatatlan munkája, a Derceni Református Egyházközség önkéntes tűzoltóságának nélkülözhetetlen munkája, a nyolcnapos, rendíthetetlen szivattyúzás, az önkéntesek toborzása, a megküldött teherautónyi ásványvíz, a külhoni magyarok adományai a határokon átívelő összetartozás élő bizonyságtétele. Rendkívüli öröm volt megtapasztalni a bajban is az együttműködés, az egység, az önzetlen segítség és testvériség felemelő érzését.

Az ár levonult, de tennivaló még akad. Az árvízkárok felmérését követően 16 településen 38 ingatlan helyreállítását biztosította a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ). Az ausztráliai magyarok adományából olyan gazdákat támogattak, akik földjein, terményeiben jelentős kárt okozott a nyár eleji árvíz. A felvidéki reformátusok egy teljes ingatlan helyreállítását fedezték adományukkal, a Kárpátaljáról és Erdélyből érkező támogatásokkal pedig a további felújításokban és kárrendezésekben tudtak segítséget nyújtani. Szoták Orsolya

Magyar Református Szeretetszolgálat (Budapest)

A Magyar Református Egyhá z l apja

» Kálvincsillag

H atá r ta l a n Sz er e t e t

A legzsengébb hajtások Napjainkban Magyarország lakosságának több mint egyharmada a fővárosban és környékén él. Főként a kedvezőbb munkalehetőségek miatti nagyszámú lakóhelyváltoztatásra reagált a Dunamelléki Református Egyházkerület, amikor a kerületi közgyűlés 2010 őszén úgy döntött, hogy évi húszmillió forinttal támogatja missziói egyházközségek létrehozását. Eddig mintegy húsz gyülekezet indult el az önálló egyházközséggé válás útján.

A rendszerváltást követő években tapasztalható migráció következtében reformátusok települtek olyan községekbe, ahol korábban nem volt gyülekezet, illetve ahol a meglévő gyülekezetnek nem volt pontos képe az

újonnan érkezettek felekezeti hovatartozásáról. Ezeken a településeken a megelőző években, évtizedekben működtek már házi bibliakörök, esetenként prédikálóállomások vagy szórványgyülekezetek. A hitéletre mutatkozó igény azonban felvetette, hogy teljes idejű lelkipásztor vegye gondozásba ezeket a közösségeket. Ennek finanszírozására önerőből nem lettek volna képesek a kis közösségek, ezért a Dunamelléki Egyházkerület három évre vállalta a gyülekezetek beindításának anyagi költségeit annak reményében, hogy a kis református közösségek idővel gyarapodnak és önfenntartó gyülekezetté válnak. A gyülekezetek növekedésére akkor van esély, ha az elkötelezett református közösségek elérik az evangéliummal a lakosságot. Számukra ez a fő cél, missziós szolgálatuk is éppen ezért

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja

kezdett egyre szélesebb spektrumot átfogni. A felkarolt missziói gyülekezetek tagjai lelkesen és kreatívan igyekeznek felkutatni és megszólítani nemcsak a reformátusokat, hanem mindazokat, akik nem kötődnek egyházhoz. Gyakran megesik, hogy a missziói gyülekezetek hiánypótló szerepet töltenek be azok életében, akik lelki megnyugvásra vágynak, keresik az élet értelmét vagy szükségük van a biztonságot nyújtó közösség oltalmára. A lelkipásztorok egyedül nem gondoskodhatnak arról, hogy a református közösség minden funkciót betöltsön, a gyülekezeti tagok azonban magukénak érzik a fellendülő missziói munkát, elkötelezettek a mis�szió iránt és aktívan részt vállalnak a közösségi életben – részben azért, mert sokáig imádkoztak a fellendülésért, amelyet immár maguk is megtapasz-

H atá r ta l a n Sz er e t e t

talhatnak. Bár mindez a legtöbb mis�sziói gyülekezetre igaz, mindenhol más arca van az ébredező közösségeknek, amelyekbe – épp hasonlóságuk miatt – a lelkészek túlnyomórészt könnyen be tudtak illeszkedni. Budapestről vidékre települt értelmiségiek vagy a főváros közelében letelepedett határon túli magyarok egyaránt találhatók a lelkipásztorok és a gyülekezeti tagok között. A missziói gyülekezetek előtt álló legnagyobb kihívás egyben határtalan lehetőséget is jelent. Nincsenek ugyanis

kitaposott utak, minden közösség maga alakítja ki lelki és közösségi életét, majd idővel hagyományait. A templommal nem rendelkező diósdi gyülekezetben Alapkövek címmel evangelizációsorozatot indítottak, Tamásiban pedig úgynevezett előszobaalkalmakat tartanak, ahol az embereket foglalkoztató magán- és közéleti kérdésekből kiindulva a Biblia értékrendjével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Az alvóközségként emlegetett Monorierdőn újraindult az ifjúsági csoport, Kozármislenyben pe-

dig a kisgyermekes családok gyülekezeti körbe vonásának gyümölcseként néhány év alatt megnégyszereződött a hittanosok száma. Tökölön is egyre több a hittanos, az egykor orosz laktanyának helyet adó településen azoknak is Bibliát adtak a kezébe, akik életükben először felnőttként lapozták fel a Szentírást. Több jól szervezett gyülekezetben a hitmélyítésre koncentráltak, így Csömörön és Taksonyban is. Az elmúlt három évben mindkét gyülekezetben nőtt az istentiszteletekre járók

száma. Több más gyülekezethez – így Kulcs-Rácalmáshoz – hasonlóan ezekben a községekben is bekapcsolódnak a reformátusok a település véráramába a lakóközösségek életében meghatározó jelentőségű rendezvényeken. Valamennyi gyülekezetben nagy hangsúlyt fektettek az evangelizációra, a családgondozásra és a gyülekezet környezetének megújítására. Úgy tűnik, a kis gyülekezetekhez fűzött remények beváltak, a misszió pedig nem elérhetetlen álom napjainkban sem. Jakus Ágnes

újságíró (www.parokia.hu – Budapest)

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

H atá r ta l a n Sz er e t e t

Van abban valami megmagyarázhatatlan báj és persze jó adag felszabadultság, amikor a lelkipásztor kis időre félreteszi a fekete öltönyt és a palástot, és futballszerelést öltve magára kitör belőle valami elfojtott játékosság, közvetlenség, egyszerűség. A közösség olyan oldalát fedezi fel maga is, amire az öltöny eleganciája és távolságot tartó jellege miatt általában nincs lehetősége sem gyülekezetben, sem egyházi tanácskozásokon. Voltaképpen ez a lelkészfoci lényege, alapmotívuma: valami olyasféle oldott hangulat megteremtése és megélése, amire neki, a „fekete ruhás embernek” is szüksége van. Több, mint amennyi jut. Kis időre kilépni a megszokott gyülekezeti közegből, és a „játékostársaival” olyan közösséget megélni, ahol a találkozás és az önfeledt játék a lényeg. Valóságos évfolyam-találkozók jönnek létre ilyenkor, ritkán látott, más-más egyházrészekben szolgáló barátok és ismerősök futnak össze a pályán vagy a lelátón.

Papok sportcipőben A Kárpát-medencei magyar református egység eme közvetlen, nyakkendő nélküli oldalát jeleníti meg a részegyházakat megszólító lelkészfoci, amely 2011-től kezdődően nagy érdeklődéstől övezve gyűjti össze egy vagy két napra a lelkésztársadalom sportban érdekelt tagjait. Vannak jók és jobbak, vannak labdazsonglőrök és lelkes amatőrök, vannak összeszokott csapatok és utolsó percben verbuválódók, de helyezéstől függetlenül mindenki számára sikert jelenthet a műfüvön vagy teremben eltöltött idő. A lelkészfoci megtalálta helyét a Kárpát-medencei református egység útján. Olyan közvetlenséggel és hatékonysággal betöltve közösségépítő szerepét, amire, valljuk meg, az öltönyös-nyakkendős konferenciák a legtöbbször képtelenek. Fábián Tibor

újságíró (Királyhágómelléki Egyházkerület)

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

A Heidelbergi Káté (Revideált) Fr/5, 68 oldal, kartonált, 390 Ft Fr/5, 68 oldal, keménytáblás, 650 Ft A 450 éves Heidelbergi Káté új fordítása az eredeti német és latin szöveg alapján, a Victor János által átdolgozott Erdős József-féle és a Tavaszy Sándor-féle fordítások figyelembevételével készült.

Fekete Károly A Heidelbergi Káté magyarázata

Hálaadásra vezető vigasztalás 129 kérdés-feleletben B/5, 582 oldal, keménytáblás, 3200 Ft A Heidelbergi Káté kérdés-feleleteit egyenként kommentáló, egyedülálló mű, válaszhoz segítő könyv, amely megerősít református identitásunkban, és kiszélesíti a felnőtt gyülekezeti tagok hitismeretét.

Huszár Pál A presbiteri tisztségről Fr/5, 168 oldal, kartonált, 900 Ft Az MRE nem lelkészi elnöke, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka ír közérthető formában jelenlegi és leendő presbitereknek. Célja: vis�szaállítani e tisztség méltóságát, tekintélyét, fontosságát.

Szarka Miklós Házasságra felkészítő beszélgetések

Útmutató lelkipásztoroknak és segítőknek A/5, 180 oldal, kartonált, 2500 Ft Kézikönyv házassággondozással foglalkozó szakemberek számára, hogy a hozzájuk fordulókat a biztos párkapcsolat, megtervezett családi élet irányába vezessék. Az év könyve a Magyarországi Református Egyházban 2012-ben.

Siba Balázs – Siba-Rohn Hilda

Élettérkép Az élettörténeti munka elmélete és gyakorlata

Kálvin KiAdó

Püski Lajos Érdeklődéstől elköteleződésig

Misszió és gyülekezetépítés: koncepciónk és gyakorlatunk A/5, 176 oldal, kartonált, 990 Ft Püski Lajos református lelkipásztor az érdeklődéstől az elköteleződésig vezető utat tekinti át könyvében a debrecen-nagyerdei gyülekezet missziói és gyülekezetépítési koncepciója és gyakorlata alapján.

Bodó Sára Gyászidőben

A gyászolók lelkigondozásának lehetőségei A/5, 224 oldal, kartonált, 2500 Ft Ez a lelkigondozó és mentálhigiénés munkatársaknak írt, e témakörben hiánypótló kötet a gyászoló ember és a vigasztaló gyülekezet találkozásának reménységet adó lehetőségeit tárja fel alapos gondossággal.

Siba Balázs – Siba-Rohn Hilda Élettérkép

Az élettörténeti munka elmélete és gyakorlata B/5, 120 oldal, kartonált, 1500 Ft Élettörténetünk gondozása egyszerre vonatkozik az önismeretre, az identitásunkon való munkára, a közösségbe való bevonódásra, történeteink, érzéseink és véleményünk kommunikálásának fejlesztésére.

Tóth-Máthé Miklós Öt kenyér és két hal

Novellák bibliai témákra Fr/5, 192 oldal, keménytáblás, 1700 Ft A színészből lett író ezúttal kisprózái ban mutatja meg kiváló drámai érzékét, mellyel kiemeli a ma is eleven bibliai elbeszélésekből mindazt, ami őt bibliaolvasóként és szerzőként megszólítja, alkotásra indítja.

A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója 1113 Budapest, Bocskai út 35. • Telefon: (+36 1) 386-8267 • Mobil: (+36 30) 276-7343 E-mail: kalvin.kiado@kalvinkiado.hu • Weblap: www.kalvinkiado.hu

Önkéntes szeretnék lenni

Fogadó-szervezet vagyok, önkénteseket keresek

Önkéntes vagyok, projektet keresek

Szeretetháló

egy virtuális tér, ahol találkozik a nélkülözők megsegítése az önkéntes felajánlásokkal

Szeretetháló honlap létrehozásával az volt a célja a Magyar Református Szeretetszolgálatnak, hogy egy helyre gyűjtse azokat a feladatokat, projekteket és kapacitás híján veszélybe kerülő kezdeményezéseket, amelyek önkéntesek segítségével megvalósíthatók. Az oldalon lehetőség van önkéntesek és feladatok keresésére, illetve jelentkezésre néhány szabad órával, amelyet jól szeretnének felhasználni. Akár egy órával, akár rendszeresen felajánlott önkéntes munkával sokat tehetünk az elesettekért. A projektek közül is kiválaszthatjuk a számunkra szimpatikust. Az önkéntesek regisztráció után böngészhetnek a környezetükben (vagy távolabb) kínált szolgálati lehetőségek között, az intézmények pedig – szintén regisztrációt követően – folyamatosan tölthetik fel a náluk elvégezhető feladatokat, amelyekre önkénteseket várnak. Az elsődleges cél tehát, hogy önkéntes és feladat megtalálják egymást. Az oldalon szeretnénk minél több hasznos információval szolgálni az önkéntességgel kapcsolatban. Így fontos dokumentumokkal, érdekes interjúkkal, írásokkal, hasznos tanácsokkal és tudnivalókkal is folyamatosan bővítjük majd az oldalt. Reményeink szerint sok ezer önkéntes és több száz fogadószervezet munkáját könnyíti meg ez a honlap. A Magyar Református Szeretetszolgálat segítő tevékenysége során nap mint nap találkozik a lelkes önkéntesekkel, a rászorulók segítésének kulcsfontosságú bázisát képezik az önkéntesek. Nagyobb önkéntes akciókat is szervez a Szeretetszolgálat, a legutóbbi Szeretethíd Kárpát-medencei református önkéntes napokon több mint tizenhatezren vettek részt. De nem csak az együttesen végzett munkára van lehetőség, hanem segíthetünk bevásárolni egy gyengén látó testvérünket, lehetőség van kertrendezésre, adományátadásra, szállításra – a feladatoknak csak a kreativitásunk és lelkesedésünk szabhat határt. Szeretettel várunk az oldalon mindenkit, aki bármekkora idővel is, de szolgálni és segíteni szeretne azzal a szeretettel, ami benne van!

www.refonkentes.hu Magyar Református Szeretetszolgálat

1146 Budapest, Hungária krt. 200. Telefon/fax: +36 1/273-0449 • e-mail: mrsz@jobbadni.hu • web: www.jobbadni.hu Számlaszám: 10702019-85008898-51100005

itt Segítésségmost!

Kálvincsillag 2013

Articles inside

A legzsengébb hajtások (Jakus Ágnes

Papok sportcipőben (Fábián Tibor

Összefogás a gáton (Szoták Orsolya

Nagyságunk a kicsiségünkben van (Czanik András

Kettészakított egyházmegyék – Békés-Bánát (Kiss Sándor

Benda Kálmán emlékezete (1913–1994) (Berecz Ágnes

Ráday Gedeon (Borvölgyi Györgyi

A meghurcolt betűmetsző (Ecsedi Árpád

Az éneklés és Isten szeretete (Kis Lucia

Egyedülálló kátémagyarázat (Buzás Borbála

Miről mesélnek az úrihímzéses úrasztali terítők? (Pocsainé Eperjesi Eszter

A Csillagpont közös (Feke György

Nincs elháríthatatlan akadály (Fábián Kata

Az én vezérem bensőmből vezérel! (Marton Erzsébet

Leány a Dóczy családjából (Buzás Borbála

A jubiláló Debreceni Kollégiumról játékosan (Győri L. János

Mit kezdünk a csodával? (Nagy Károly Zsolt

Számháború nélkül (Fekete Zsuzsa

Számvetés és hitelesség (Velkey György

Mindörökre megmarad (Timár Gabriella

A palástnak méltósága van (Buzás Borbála

Az énektanító (Kiss Sándor

Egy régi adósság kétszeres törlesztése (Petrőczi Éva

Népdalidentitás (Fekete Ágnes

Hegedűs Loránt (1930–2013) (Békési Sándor

Jézus utakat tapos az egész Kárpát-medencében (Czanik András

Ortodoxként mentem, reformátusként jöttem (Kiss Gábor – Somogyi Botond

Mondd el nekik, hogy Jézus él (Farkas Gergely

Az otthontól el nem szakadni, s az itthonban helyet találni (Rácsok András

Az első magyar pasztorálpszichológus (Németh Dávid

Körkérdés – önazonosság (Varga Attila, Dézsi Zoltán, Juraj Brecko

Számvetés (Hamar István

Körkérdés – hitelesség (Barna György, Lánczi András, Fazakas Gergely Tamás

Nem csak tankönyv (Czanik András

Ki vagyok én? (Karsay Eszter

Körkérdés – számvetés (A. Kis Béla, Varga László, Patkó Gyula

A hiteles hitbeli hősök bűnvalló hitvallók (Adorjáni Zoltán

Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok (Benke György