Tüski István emlékére

2010. augusztus 16., hétfő

Tüski István saját magának soha senkitől nem kért. Amije volt, azt mindig osztotta. Örült, ha adhatott, mint József a testvéreinek. Előrelátóan mindíg jövőt tervezett, de tudatosan a napokért adott hálát. Istent mint a történelem Urát látta s hálás volt mindennapi ajándékaiért. Ö maga ezt írja: "Egész életutam kairosz-ok sorozata, felfűzve a történelem kronosz láncfonalára."

Tüski István, református lelkipásztor,
Budapest, 1924. június 2. – Utrecht, 2010. július 27.

A kolduló barát

 

altEgyke gyerekként nőtt fel szülei és nagyszülei közt. Édesapja a bácskai Zentából került Budapestre, ahol a Váci utca környékén volt jó nevű ruhaszalonja. A Nagyvárad téri református gyülekezet volt lelki otthona. Itt konfirmált s már akkor tudta, Isten a maga szolgálatára hívja.

Nyitott szívvel kapcsolódott a különböző ifjúsági mozgalmakhoz. Az SDG, a KIE és a cserkészet aktív tagja volt. Családjának elmondta gimnazista éveiben, hogy a lelkészi pályát választja. Édesapja a hír hallatára megdöbbent. Kérte, mielőtt végleg döntene, szerezze meg a szabó-varró segédlevelet, “mert a papság nem szakma”. Ezt megtette, s csak utánna került a budapesti teológiára. Mint teológus belevetette magát a Nagyvárad téri ifjúsági munka szervezésébe. A háború nehéz éveiben legtöbbet a Ráday Kollégiumban tartózkodott, házbizalmi feladatokat végezve a beköltözött professzorok családjai közt is. Amikor az oroszok elfoglalták ezt a területet, kihajtották és gyüjtőtáborba vitték a férfiakat. Ez a rövid ideig tartó orosz fogság meghatározta egész életét.

A háború befejezése után vallástanári kinevezést kapott ipari iskolában és gimnáziumban. 1947-ben váratlanul levelet kapott: ‘Kedves Pista, egy holland ösztöndíj ügyében keressen fel engem a lakásomon. Szeretettel üdvözli kész híve, dr. Sebestyén Jenő.’ Így kezdődött Hollandia. Érkezése, Kovács Ilonka és más stipendistákkal egyetemben, egybe esett a Vöröskeresztes gyermekvonat érkezésével. Otthonról megbizatásuk volt dr. Papp Lászlótól, segítsenek a gyermekeknek. A következő gyermekcsoport már nem jöhetett. Bekövetkezett 1948. augusztus 20. Magyarország akkori nagykövete ennyit mondott: ‘Tiszteletes urak, most várjanak.’ Vártak, de nem tétlenül.

Tanulás mellett gyűjtötték az ittlévő magyarok címeit, beindították a magyar istentiszteleteket. A munka folyamatossá vált s holland gyülekezeti szolgálat helyett lehetőséget keresett a szórvány szolgálatra. A holland egyházak végül közösen találtak keretet a rendkívüli magyar lelkigondozói munkára. Menekültek menekült-lelkésze lett. Kérésére megalakult az ’50-es évek elején az Admiraal de Ruyter Fonds (Admiraal de Ruyter Alapítvány), az Európában szükséget szenvedő magyarok segítésére. Ezzel összekapcsolódott a kelet- és nyugat-európai magyarság munkaterülete, melyet a menekülteknek nyújtott aapítványi segítség megerősített 1956-ban.

Holland feletteseitől iratmissziós támogatást kért. Ebből született többek között a Heidelbergi Káté, több biblia és a szórvány énekesköny kiadása. 1956 áprilisában került a könyvkötőhöz, és november 4. után ezt az énekeskönyvet vihette magával az ausztriai menekülttáborokba. Élete legnagyobb csodájának tekintette. Isten a történelem Ura, előre elkészíttette a lelki táplálékot a feldúlt lelkű magyar menekülteknek. 

November 4. után hat hét alatt ötször jött vissza Bécsből a menekültekkel megtelt Vöröskeresztes vonatokkal. Felmérhetetlen időszak. Kérni sem kellett, jött a segítség. Az anyaországból meg folyamatosan jöttek a kérések, melyeket rendszerezett s a holland egyházi hivatalokhoz és diakóniákhoz fordulva továbbított. 

Az első Erdélybe látogató holland hivatalos egyházi delegáció tagja és tolmácsaként egy ismeretlen ember megszólította. ‘Nem István vagy te, hanem József, hogy segíts a népeden.’ Az üzenet megerősítette, hogy a koldulás útját kell folytassa. Ez után minden kelet-európai látogatás adatgyűjtés volt. Nézte hol, kinek, mire lenne szüksége. S mikor visszajött, kért, koldult, próbálkozott. Parókiaépítések, templomrenoválások, félretett lelkészek segítése, szükség esetén Trabant beszerzése, könyvek kiadása. Határon kívül élők híreinek, kéréseinek továbbítása. Orvosi segítség szervezése. Végtelen a sor. Minden kérésre próbált megoldást keresni, de a döntés sosem volt az ő kezében. Csak a kérés továbbítására volt lehetősége; ezt felelősséggel vállalta. Ha sikerült, nagyon boldog volt. Ha nem, más úton újra próbálkozott. 

Két sínen futott az élete, Hollandiában és Közép-Európában. De neki ez a kettő egy volt, mert azt vallotta: “Isten országának nincs földi határa.” Hollandián belül kialakult a szórvány istentiszteletek rendje, konferenciák, nyári gyerektáborok szervezése. A munka hivatalosan a Hollandiai Magyar Protestáns Lelkigondozói Szolgálat keretén belül folyt, holland egyházak támogatásával. 

A Nyugat-európai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat alapító tagja volt. Kezdeményezésére megalakult a Mikes Kelemen Kör. Ő lett a hollandiai Magyar Federáció első elnöke.
Az 1989-es változások után új lehetőségek nyíltak. Dr. Szabó Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület akkori főgondnoka, megszervezte az első Kárpát-medencei esperes-gondnok találkozót. Itt született meg a Tanácskozó Zsinat és a Református Világszövetség újraindításának gondolata. E találkozó anyagi fedezetét Hollandiában kérte, kapta és vitte haza.

Legfontosabbnak az egyházi iskolák újranyitását és az egyházi épületek visszaszerzését tartotta (lásd pl. Kálvin téri egyházi épületek), úgy Magyarországon, mint a határokon túl. Gulácsi Lajos püspök úrral és dr. Szabó Dániellel keresték a kárpátaljai iskolák megnyitásához szükséges épületeket, melyek megvásárlására, berendezésére és beindítására kért és talált anyagi keretet.

A Károli Gáspár Református Egyetem gondolata dr. Szabó Dániel szivében született meg és az egyetem szükségét látva, mindent megtett beindítása érdekében. Nagykőrös, Kecskemét, sok-sok vidéki óvoda és általános iskola kapott az általa indítványozott ETI közvetítő munkája révén támogatást. 

Közben Hollandiában az általa létrehozott vianeni Magyar Otthonban folyt a munka, egyházi és kulturális téren.
Tisztelettel gondozta a de Ruyter admirális megemlékezéseket mindkét országban, gondoskodott emléktáblák elhelyezéséről a Holland-Magyar kapcsolatok szemponjából nevezetes helyeken. Végül ereje fogyott, de a segítő szándéka megmaradt az utolsókig.

Családja hivatásában mellette állt, s támogatta. Saját magának soha senkitől nem kért. Amije volt, azt mindig osztotta. Örült, ha adhatott, mint József a testvéreinek. Előrelátóan mindíg jövőt tervezett, de tudatosan a napokért adott hálát. Istent mint a történelem Urát látta s hálás volt mindennapi ajándékaiért. Ő maga ezt írja: ‘az egész életutam kairosz-ok sorozata, felfűzve a történelem kronosz láncfonalára.’

Kairosz=az Isten adta lehetőségek ideje
Kronosz=az esztendőkkel mérhető idő.

 

Tüski István emlékére hálaadó istentiszteletet tartanak szeptember 17-én a Vianeni “Hoeksteen” templomban, 11 órai kezdettel. Cím: Groenekade 7, 4133 NB Vianen. A család kérésére, ha valaki úgy gondolja, a Stichting Protestants Christelijke Geestelijke Verzorging voor Hongaren, 3675 számlára küldhet adományt.
Távirat cím: H.Tollensstraat 20, 3521 XX Utrecht, Hollandia

Istent keresem

2Krón 27

„...állhatatosan Istenének, az Úrnak az útján járt” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →