Sok pénz és jó teológia

2012. március 26., hétfő

Református egyházak vezetői tanácskoztak Bécsben, a fő téma, a tábori lelkészség mellett a református világközösség gazdálkodásának helyretétele és a kelet-európai szórványközösségek is szóba kerültek.

Éves rendes ülését tartotta Bécsben a Református Egyházak Világközösségének (REV) európai területi tanácsa március 22. és 24. között. A harminc tagegyház képviselője mellett a tanácskozáson részt vett a REV főtitkára, Setri Nyomi is. A főtitkár jelenlétében kiemelt szerep jutott az európai egyházak anyagi és szellemi felelősségvállalásának kritikus megvitatására. Napirenden volt a teológiai munkacsoport jelentése és a CEC (Európai Egyházak Konferenciája) reformja.

Tábori lelkész vagy próféta?

Ezzel a címmel tartott előadást Martin Dutzmann német tábori püspök, a Lippei Egyház elnöke a tanácskozás az idei fő témájáról, amely után a résztvevők megvitatták a tábori lelkészség gyakorlati tapasztalatait. Számos tagegyház jogosult ugyanis arra, hogy a haderő kötelékében szolgáló civilként vagy tisztként lelkészek szolgáljanak az adott országban. A kis egyházak pedig támogatást kaphatnak akkor, ha hasonló terveik vannak. A tagegyházak kisebb része ugyanakkor teológiai, elvi alapokon ellenzi ezt a gyakorlatot.

Hogyan viszonyulhat a keresztyén közösség, az igazságos béke szószólójaként ehhez a sajátos küldetéshez, a békeidőben és fegyveres konfliktusokban katonáknak és családjuknak biztosított lelkigondozói jelenléthez? Ezt taglalta Dutzmann, kiemelve, hogy ugyan a teológiai gondolkozásban a jogos háború hagyományos gondolatát felváltotta az igazságos béke ideája, keresztyénként nem lehetünk idealisták, hiszen „a világ megváltása még nem teljes” és a hit nem jelenti azt, hogy álomvilágban élnénk. Személyes tapasztalatai és teológiai állásfoglalások alapján figyelmeztetett arra, hogy a békeetikának számolnia kell a világ valóságával és a fegyveres konfliktusokban szolgáló katonák lelki szükségleteivel. A keresztyénség és hadviselés éppen ezért nem állítható szembe egymással.

Az, hogy 1948-ban Amszterdamban, az EVT (Egyházak Világtanácsa) megalakulása alkalmából 147 egyház egyöntetűen kimondta, hogy a háború ellentétes Isten akaratával, az határesetként, „ultima ratio-ként” mégis olyan valóság, amiben a keresztyéneknek felelősségük van. A fegyveres bevetések etikai megítélésében a jogos háború korábbi keresztyén, lényegében a nemzetközi jogi dokumentumokban is szereplő kitételei ma is útmutatásul szolgálnak. A katonákkal szembeni kritikus szolidaritás, a „síró lelkek” lelkigondozása, a lelkészi szolgálat vállalása a legkeményebb helyzetekben pedig alapvető felelőssége az egyháznak akkor is, ha előnyt kell élveznie az erőszakmentes megoldásoknak. Dutzmann hangsúlyozta, hogy a civil békemozgalmakkal való együttműködés nélkül a fegyveres bevezetés nem jelent megoldást konfliktushelyzetben.  

Szentírás – egy könyv, több evangélium?

A teológiai munkacsoport nevében Hendrik Vroom holland professzor tartott vitaindító előadást a bibliaértelmezés sokszínű református hagyományáról. Emlékeztetett arra, hogy a Szentírás értelmezése mindig is adott keretekben, személyes és közösségi előfeltételek mellett történik. Az írás nem közvetlenül, hanem általában adott liturgiai, zenei, hitvallásos közegben jut el hozzánk, ami miatt ugyan megragadhatók tipikusan református értelmezési keretek, de egységes bibliaértelmezésről nemcsak az egyházak eltérő helyzete, de az egyházakon belüli társadalmi, generációs és kegyességi kontextusok miatt sem beszélhetünk. A Biblia üzenetének közvetítésében ráadásul a lelkész egyéniségének is fontos, szociológiailag kimutatható szerepe van. Az írás „közösségben élő dinamikus valóság” – fogalmazott a teológus. Éppen ezért óvott az egyoldalú profetikus megnyilvánulásoktól és egy adott teológiai megközelítés egyeduralmától, ami a katolikus teológia sajátja.

A résztvevők ezt követően megosztották gondolataikat az európai teológiai munka lehetséges témáiról. Felmerült az egyház prófétai szerepének, az evangelizáció teológiai alapjainak, a Káté szerepének megvitatása, valamint a reformáció jubileumának református értelmezése. A REV Európa ötfős vezetőtestülete dönt majd ezek alapján a teológiai munkacsoport feladatáról az elkövetkező évben.

„Nekünk nincs pápánk és nincs Vatikánunk”

A tanácskozáson Rimas Mikalauskas, a kicsiny Litvániai Református Egyház számolt be az elmúlt év során az európai református egyházaktól kapott erkölcsi támogatás fontosságáról. Ahogy arról korábban beszámoltunk, a litvániai reformátusok nehéz helyzetbe kerültek, minthogy nevükkel csalárd módon visszaélve egyházi vagyonuk is veszélybe került. A helyzet rendezésére az egyház konzisztóriuma jogi és politikai lépéseket is tett, amelyben nagy segítséget jelentett, hogy decemberben a REV nevében Ódor Balázs európai alelnök látogatást tett Litvániában és egyházi valamint magas rangú kormányzati tisztségviselőkkel is találkozott. „Nekünk nincs pápánk és nincs Vatikánunk” – fogalmazott Mikalauskas – „ezért nagyon fontos, hogy az ország vezetőiben is tudatosuljon: egy nagyobb világközösség részesei vagyunk”. A REV szerepvállalása a fiatal elnök elmondása szerint sokat segített abban, hogy a helyzet jogilag és politikailag pozitív fordulatot vett.  

Pénzügyek és költözés

A szervezet genfi központjának képviseletében Douwe Visser teológiai referens és Yueh Cho pénzügyi tanácsos is részt vett az ülésen. Utóbbi részvételét a tagdíjfizetés rendjének megváltozása indokolta, amely egyik fontos alappillére a gazdálkodás stabilizálásának. A működést biztosító forrás 76%-át ugyanis tíz egyház biztosítja, s bár az Amerikai Presbiteriánus Egyház (PC USA) a legnagyobb befizető, a bevételek kétharmadát európai tagegyházak folyósítják. A két régió ugyanakkor a tagság csupán egyötödét adja. A Németországi Református Egyház alelnöke, Johann Weusmann - akit gazdálkodási reform koordinációjával bízott meg az eddigieken felül többlettámogatást kilátásba helyező Német Református Szövetség - arra is rámutatott, hogy a tagok egy része, mintegy 61 egyház soha, további 42 pedig csak akkor fizet, ha közvetlen támogatásra számíthat.

S bár ezek túlnyomó többsége Európán kívül található, egyes kelet-európai országok is rendszeresen elmulasztanak eleget tenni tagságukból fakadó kötelezettségeiknek. Ennek a helyzetnek a megváltoztatását célozza az a tagdíj revízió, amelyről Yueh Cho számolt be az egyházvezetőknek. A korábbi bizonytalan rendszer helyébe egy átfogó számítási képlet lép, amely az egyes egyházak méltányos, de kötelezően elvárt tagdíjait az adott ország GDP-je és az érintett egyház lejelentett taglétszáma alapján határozza meg.

A REV európai területi tanácsa ugyanakkor a szervezet végrehajtó bizottságához intézett, az új, átlátható, méltányos és számon kérhető rendet támogató felszólításában további két, Európára érvényes kritériumot is nevesített, amelyek az egy év múlva esedékes felülvizsgálatig lennének érvényben. Az egyik a kisebbségi egyházi státusz, amit pontosítani kell, de lényegében valamennyi magyar református egyházat érinti Magyarország kivételével, és az elvárható tagdíj összegének megfelezésével jár. Ugyanebben a felszólításában az európai egyházak a REV költözését is sürgetőnek tartják. A személyi és dologi kiadások csak akkor csökkenthetőek, ha a szervezet Genf helyett másik várost választ központjául. A tanács, tekintettel arra, hogy a beérkező támogatások túlnyomó többsége Euróban érkezik, valamely euró-zónához tartozó országot javasolják a REV vezetőtestületének.

A tanácsülésen felvidéki és horvátországi egyház mellett a magyar reformátusságból hazánk Bölcskei Gusztáv püspök személyében képviseltette magát. Az ülés nyitó istentiszteletén Thomas Hennefeld, a vendéglátó Ausztriai Református Egyház vezetője hirdette az igét. A záró istentisztelet alkalmával pedig Jan-Gerd Heetderks holland lelkész, a REV Európa elnöke szolgált.     

Külügyi Iroda

Istent keresem

2Tim 4,6–8

„...eltétetett nekem az igazság koronája...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →