Önmagunkban is le kell bontani a válaszfalakat

2011. május 22., vasárnap

„Csak keresztyénként tudok jó magyar lenni, és csak jó magyarként tudok igazán keresztyén lenni“ – állítja Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, aki az Egység Napja alkalmából válaszolt kérdéseinkre.

„Csak keresztyénként tudok jó magyar lenni, és csak jó magyarként tudok igazán keresztyén lenni“ – álítja Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, aki az Egység Napja alkalmából válaszolt kérdéseinkre. A felvidéki reformátusság zsinata néhány napja döntött a Magyar Református Egyházhoz való csatlakozásról, ami azonban a szlovák egyháztagok ellenkezését váltotta ki. „A most kialakult helyzet viszont olyan érzéseket is a felszínre hozott, amelyek világossá teszik azt, hogy nehezen tudnak elszakadni a múltból táplálkozó indulatoktól, és felülemelkedni azokon“ – véli a reakciókról Fazekas László. A püspök válasza kapcsán fontos megjegyezni: azok május 16-án feltett kérdéseinkre születtek, az SZRKE vezetése azóta nem ad nyilatkozatot a csatlakozással kapcsolatban, azt az egyház belügyének tekinti.

A Magyar Református Egyházban hogyan viszonyul egymáshoz a krisztusi közösség vállalása és a magyar identitás?

Meggyőződésem, hogy Krisztusban feloldódnak azok az ellentétek, amelyek népek és nemzetek között az egymásmellett élés folyamán keletkeznek, s létrejön egy közösség, amely a megbékélés útján jár. Ez a közösség átéli azt, hogy Isten egy vérből teremtett mindannyiunkat, s egymásnak testvérei vagyunk. Viszont a nemzeti identitás nem szűnhet meg és nem is szűnik meg. Hisz a Szentírás is oly gyakran beszél többféle összefüggésben  népekről és nemzetekről. Még a Jelenések könyvében is olvashatunk arról, hogy „minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből“ valók állnak a királyiszék előtt és a Bárány előtt (Jel. 7,9). Tehát  ennek alapján fontos a nemzeti identitástudatom, mivel ezt Istentől kaptam, és ebben tudom magam a legjobban hasznossá tenni. Ezt a Magyar Református Egyház alkotmánya is hangsúlyozza, mindemellett tiszteletben tartja és garantálja a más nemzethez tartozó reformátusok jogait.

Lehet akadálya a magyarság vállalása a közösség kiteljesedésének?

Abban az esetben akadályozhatja a  közösség kiteljesedését  a magyarság vállalása, ha valaki még nem „felnőtt“ keresztyén, vagy pedig élete nem mentes az előítéletektől, és nem tudja a másikat nyitott szívvel fogadni.

Ha így van, akkor megfontolandó lenne a "magyar" jelzőt megváltoztatni annak érdekében, hogy a közösségünk még teljesebb lehessen?

Amikor a Magyar Református Egyház az elnevezését kapta, mi, felvidékiek tisztában voltunk a körülményeinkkel. Tudtunk Szlovákiában a görcsökről és a beidegződésekről, a kisebbségekhez  való viszonyulásokról, s akkor fel is hívtuk a figyelmet az ebből fakadó várható nehézségekre. Könnyebb lenne a dolgunk, ha nem Magyar Református Egyházról beszélhetnénk, hanem esetleg Kárpát-medencei Református Egyházak Közösségéről.

Mit gondol, mi a fontosabb: a nemzeti/magyar, vagy a keresztyén identitás?

A Szentírásban sehol sem olvasunk arról, hogy valaki is megtagadta volna nemzeti identitását keresztyén identitása miatt. Pál apostol híven vallotta, hogy ő Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való, zsidókból való zsidó. Viszont az emberek üdvösségéért még arra is hajlandó, hogy ő maga kivágasson népe közül, csak hogy a nép megtérjen Krisztushoz. Németh Géza néhai lelkipásztor egyszer azt mondta: „Ha megismerik bennetek a keresztyént, akkor tisztelni fogják bennetek a magyart is.“ Ez a kettő tehát általában együtt munkálkodik: csak keresztyénként tudok jó magyar lenni, és csak jó magyarként tudok igazán keresztyén lenni.

Az egység lehet akadály? Hiszen ez okozott nehézséget a szlovákiai református magyarság Magyar Református Egyházhoz való csatlakozásában, mert szlovák nemzetiségű tagjai kirekesztve érzik magukat ebből az egységből.

Egyházunk szlovák nemzetiségű tagjaival nemcsak az utóbbi 91 évben, hanem jóval régebben együtt vagyunk. A magyar református közeg biztosította számukra mindig a lehetőséget hitük szabad gyakorlatához és az előrehaladáshoz. Ez is egyik oka annak, hogy a nagy történelmi viharok közepette megmaradtak, és most pedig az asszimiláció következtében egyre nagyobb teret kapnak. A viszony mindeddig jó volt közöttünk, és kétnyelvű egyházként példakép tudtunk lenni Szlovákiában.

A most kialakult helyzet viszont olyan érzéseket is a felszínre hozott, amelyek világossá teszik azt, hogy nehezen tudnak elszakadni a múltból táplálkozó indulatoktól, és felülemelkedni azokon. Miközben az evangélium nemzetek felettiségét hangoztatják, amely által megszűnik a különbség zsidó és görög, magyar és szlovák között, a múlt kísértésének következtében a politikához megszokott módon a „nagymagyar törekvések“ rémképe kerül elő, amely elzárkózást és ellenállást eredményez. Ily módon a kárpát-medencei református egység nem vonzó, hanem taszító számukra.

Mit jelent ebben az esetben május 22. üzenete?

 

Május 22. azt üzeni, hogy amint az Európai Unión belül nyitottakká váltak a határok, úgy kell önmagunkban is lebontani a válaszfalakat, amelyek elválasztanak egymástól. Be kell látnunk azt, hogy a népek, nemzetek, egy hiten lévők, egy valláshoz tartozók csak egymást támogatva élhetik életüket. Reformátusságunk a Kárpát-medencében egy olyan egység, amely nemcsak hitvallásaiban, szokásaiban, liturgiájában stb., hanem többnyire nyelvében is egy, és szívesen látja soraiban a más nyelven beszélőket is. Felül kell tehát emelkedni a múlton, kicsinyes elgondolásainkon és szolgálatunkban egymás támogatva Isten dicsőségét hirdetni.

Kapcsolódó anyagok:
Május22.org - írások, hírek a Magyar Református Egységről
A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Nyilatkozata
Óhajtjuk a tárgyalást, a párbeszédet
Csatlakoznak a felvidékiek az egységes Magyar Református Egyházhoz

Református.hu

Istent keresem

Jel 17

„…a Bárány… legyőzi őket, mert ő uraknak Ura, és királyoknak Királya…” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →