Szabó István szerint ma ezzel a kérdéssel kapcsolatban is szükség van reformációra, amin belül a legmesszebbre mutató tett nemzeti szimbólumaink megújítása lenne. Véleménye szerint „egy nagyon korszerű, határozott, patrióta elvű eszméltetést” kellene megvalósítani. Az egyházi vezető szerint a politikai elit cseréjére van szükség. „A kérdés az, hogy a jóra vagy a közjóra törekszünk-e” – vélekedett a dunamelléki egyházi vezető, aki szerint az ország ma ugyanott tart, ahol húsz évvel ezelőtt. A püspök elmondta, hogy a reformáció annak idején az európai elit teljes egészét megmozgatta, de az akkoriakat nem a túlélés gondolata vezérelte, hanem a megtérés. Szabó István Luther Mártonra hivatkozva hozzátette: „Csak az lehet vezető, akit Isten vezet. Vezetettség nélkül nem jelennek meg a vezetői képességek.” A püspök morális megújulást sürgetett, amihez meglátása szerint nélkülözhetetlen az önfeláldozás képessége.

Lánczi András véleménye szerint a politika az a világ, ahol állandó lehetőség van a megújulásra, amit az ember állandó megújulási képessége tesz lehetővé. A filozófus kifejtette: a megújulás változást jelent. Változtatni pedig azon kell, ami az embert szorítja. És ha ugyanazzal a problémával sokan küszködnek, akkor kezdenek azon gondolkodni az emberek, hogyan tudják azt közösen megoldani. „Az összetartozás érzése mintha teljesen elpárolgott volna” – vélekedett Lánczi András, aki szerint az a nagy kérdés, hogy miként tudjuk az összetartozás érzését megvalósítani. Véleménye szerint ebben óriási szerepük van a nemzeti szimbólumoknak és a nevelésnek. A filozófus szerint a változásnak az elitből kell kiindulnia, de országunk legnagyobb problémája az, hogy az elitje nem egységes, így „nem tudja eldönteni, mit is kellene 'önfeláldoznunk'”.

Kádár József