Nincs hiány segítségnyújtásból - Sok területen szolgál a kisgéresi gyülekezet

2010. április 02., péntek

 

altA kisgéresieknek mindig is fontos volt az Isten házának a szépítése. A magas tornyú, klasszicista jegyeket viselő templom a falukép meghatározó eleme. Tavalyelőtt felújították a parókiát is, bővítették a tetőterét. A gyülekezeti életről Blanár Erik lelkipásztort beszél, akit az elmúlt évben választott meg a gyülekezet, ünnepélyes beiktatására pedig április 18-án kerül sor.

A Kisgéresi Református Egyházközség a Bodrogköz egy gazdag múltra visszatekintő és élő jelennel rendelkező gyülekezete. A zempléni egyházmegyéhez tartozó közösség már a 16. században csatlakozott a reformációhoz. Az 1600-as évek elején már volt fából készült temploma. Az ellenreformáció idején azonban elpusztult, ugyanis – a királyhelmeci anyaegyház megsemmisítése után – a használatát betiltották. Az 1700-as évek végén épült fel első kőtemploma, így az 1780-as években felmérést végző osztrák katonai térképészek már egy szilárd, hadi célokra is alkalmas templomot találnak a faluban. A templomot 1832-ben felújították, de harminc évvel később tűzvész áldozata lett. Újjáépítésére 1866 és 1897 között került sor. Kisebb felújításokat 1912-ben és 1924-ben végeztek, majd 1950-ben egy alapos felújítást is végrehajtottak rajta, minek köszönhetően kialakult a mai formája.

– Mennyi református él Kisgéresben, ahol csak egyetlen templom van: a reformátusoké?

– A népszámlálási adatok szerint a falu lakosságának a száma 1134. Közülük több mint nyolcszázan vallják magukat reformátusnak. A református hívek mellett – kis számban – élnek itt még római katolikusok, és sajnos nagyobb számban Jehova tanúi is. Az egyházközség hétszázhetven lelket tart számon. Ebből százan tizennyolc éven aluliak, így hatszázhatvanan fizetik az egyházfenntartói járulékot.

– Mennyire elégedett a hívek jelenlétével az istentiszteleteken?

– A templomlátogatottság sajnos nem százszázalékos, de talán egyetlenegy lelkipásztor sem dicsekedhet azzal, hogy minden egyháztag rendszeresen eljár az alkalmakra. Vasárnap kétszer (délelőtt és délután) tartunk istentiszteletet. Délelőtt az egyháztagok húsz–huszonöt százaléka jön el a templomba, ami százhúsz–százharminc személyt jelent. Délutánonként már kevesebben vannak, de akkor is eljönnek körülbelül ötvenen. Vannak, akik mind a két alkalmon ott vannak. Amikor az istentiszteletre hívogató harang megkondul, akkor a falu közepén álló templom tornyából jól látni, hogy minden utcából elindulnak a hívek. Mivel többnyire feketében járnak az istentiszteletre, ezért úgy tűnik, mintha egy sötét tömeg hömpölyögne a templom felé.

– A harangszónak ilyen mozgósító ereje van, hogy a hívek vasárnaponként egy órát a templomban töltsenek?

– Ez valóban egy nagyon szép látvány. Minden lelkésznek megdobogtathatja a szívét, amikor az úton megállva azt látja, hogy jobbról és balról is jönnek a többnyire feketébe öltözött hívek, a fő utcát szinte belepve. Irigylésre is méltó a helyzet ebből a szempontból, hiszen ha a lelkész belép a templomba, akkor szépszámú gyülekezettel találja magát szembe. Ugyanakkor ha azt nézzük, hogy mennyien fizetik az egyházfenntartói járulékot és mennyien jönnek el a templomba, akkor van még mit tenni.

– Kik járnak templomba?

– Itt is a nők vannak többségben, a férfiak – a korai elhalálozások miatt – kevesebben vannak. És főleg az idősebb korosztály képviselteti magát. A középkorúak is eljárnak, de ők már kevesebben vannak. A fiatalokkal meg nem könnyű megszerettetni a templomot, ezért közülük járnak a legkevesebben az istentiszteletre.

– Mit tesznek annak érdekében, hogy a gyerekeket is a templomba vonzzák?

– A gyerekek a szívügyünk. Már az óvodában tartunk hittant, ahol az evangélium üzenetének hirdetése játékos formában kerül előtérbe. Van hittan a helyi alsó tagozatos alapiskolában, és a gyülekezetben is foglalkozunk a gyerekekkel. Egy időben szombat délelőttönként tartottunk bibliaiskolát, de a vasárnap megszentelése miatt inkább vasárnapra, az istentisztelet idejére tettük át ezeket a foglalkozásokat. Mivel a feleségem, Gabriella is lelkipásztor, így meg tudjuk osztani egymás között ezeket a szolgálatokat. Szeretnénk a gyermekeket megtanítani arra, hogy a vasárnaphoz hozzátartozik a harangszó, a nap megszenteléséhez pedig az istentisztelet, Isten igéjének és üzenetének a hallgatása.

– Vannak-e bibliaórák?

– Hetente egy alkalommal van biblia-óra, amit tizenkét–tizennégy személy látogat rendszeresen, a többségük nő.

– Milyen gyülekezeti alkalmaik vannak még?

– A szünidő első hetében – immár hagyományosan – megszervezzük a gyermektábort, amely egy évzáró gyermek-istentisztelettel zárul a templomban. A gyülekezetnek van egy énekkara is, amely főleg egyházi események idején (házasságkötés, keresztelés) szolgál, de már többször részt vett az egyházmegyei kórustalálkozón is. Évente egyszer megszervezzük az idősek vasárnapját, amikor a református nőszövetség tagjaival karöltve meglátogatjuk azokat az időseket, akik betegségük miatt már nem tudnak bekapcsolódni a gyülekezeti életbe. Igeolvasással és kisebb ajándékkal lepjük meg őket. Az iskolai hittanórákon kívül van még konfirmációra való felkészítés is a 13–14 éves gyermekek számára. Két bábkör is működik – az egyik az alapiskolában, a másik pedig a gyülekezetben – a feleségem vezetésével: a bábjáték által is az evangéliumot hirdetjük. Az egyik már a Duna Menti Tavaszra is eljutott. De nem a versenyzés végett bábozunk a gyerekekkel, hanem az evangélium hirdetése végett. Felléptek már anyák napján, gyermeknapkor és más ünnepek alkalmával is.

– Mennyire számíthatnak a gyülekezet támogatására egy-egy rendezvény megvalósításakor?

– Ha valamit kitalálunk, akkor a gyülekezet igyekszik azt támogatni. Eddig nagyon jó tapasztalataink vannak ezen a téren. Ha kell sütnek, főznek, ajándékokat készítenek a tagok. Nincs hiány segítségnyújtásból.

(Megjelent a Kálvinista Szemle 4/2010 számában)

Istent keresem

Jn 14,1–6

„Én vagyok az út, az igazság és az élet...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →