Megújul a Schweitzer Albert Református Szeretetotthon

2012. június 19., kedd

A Schweitzer Albert Református Szeretetotthont egyházunk 1979-ben közadakozásból építette. Azóta is igen népszerű a református idősotthonok között, hiszen ez „A Schweitzer": minőségi gondozás, odafigyelés, szeretet, törődés, erős református lelkiség, s mind emellett számos önkéntes fiatal, támogató gyülekezet, a szolgálatért imádkozó testvér.

Az intézményben néhány hete átfogó felújítás kezdődött. Az intézmény életéről és a felújításról kérdeztük Beszterczey Andrást, az intézmény vezetőjét.

„A gyülekezetek komoly összeggel támogatták az otthon megépítését – kezdi köszönettel az intézményvezető – és egyházunk ismét nagy segítséget ad ahhoz, hogy felújítsuk az épületet. Mivel az intézmény elmúlt harminc éves, teljes felújításra lenne szükség. Pályázati források sajnos nem állnak rendelkezésre, mert Budapest – mint fejlett régió – nem részesülhet uniós támogatásban. Ez azonban nem lehet ok a sürgetővé vált felújítás elodázására".

A most kezdett munkálatok elsősorban a fűtéskorszerűsítésre koncentrálnak: kazáncsere, teljes radiátor- és csőcsere, valamint a vízellátó főstrangokat is kicserélik, és az épület harmadik emelete teljesen megújul: az itt lakók saját fürdőszobát kapnak. Mivel az otthon száz lakója közül harminchárman ezen a szinten élnek, ezért költözésre is szükség volt, melyet az épületen belül oldottak meg a munkák idejére. A többi szint is hozzájárult a felújításhoz, például a második emeleti ebédlőből négyágyas szobát alakítottak ki, ezért az emelet lakói két hónapig a szobáikban étkeznek és a munkatársak számára is többletfeladatot jelent, mégis vállalták, hogy segíthessenek. A földszinti gyülekezeti termet átalakították: ideiglenes gipszkarton falakkal szobákat hoztak létre. „A gondozottaink nem érzik rosszul magukat az új helyen sem. Zajlik körülöttük az élet, kinéznek az ablakon és folyamatosan a szép parkunkat látják... megtalálják ebben az elhelyezésben is a jót, illetve a reményteljes jövő felé tekintenek. Tudják, hogy az emeletükön minden szobát felújítunk és átépítünk. Két kétágyas szoba közé egy vizesblokkot építünk, ezzel is javítjuk a szolgálat minőségét. Nem titok, hogy eddig egy nagy kádas, közös fürdőszoba volt az épületben, zuhanyzókkal kiegészítve, az illemhelyiségek pedig a folyosó végén voltak. Ezért is örülnek lakóink, hogy kétszobánként lesz egy saját fürdőszobájuk. Az átalakítást úgy oldjuk meg, hogy a férőhelyszám mégse csökkenjen" – hangsúlyozta az intézményvezető. A közel 130 millió Ft-os felújítás teljes összegét a református egyház viseli.

Mitől lesz református egy otthon?

„A Schweitzer Albert Református Szeretetotthon módszertani intézmény is, ezért példát kell mutatniuk a többi szolgálat számára. A módszertaniság lényegét elsősorban nem az elhelyezés körülményeiben látom, hanem a szolgáltatási színvonalban és a belső tartalomban. A belső tartalom az a szakmai munka, ami az ápolás-gondozásban, a mentálhigiénés gondozásban, a foglalkoztatásban, tehát a belső légkörben megvalósul és megteremtődik. Meg kell tanulni azt is, hogy mitől lesz református egy intézmény, mitől lesz jó lelkiségű az otthon. Ennek a gyerekbetegségén át kell esnie minden intézménynek" – vallja az intézményvezető.

Nehéz kérdés. Nem lehet azt mondani, hogy csak akkor lesz az, ha reformátusok dolgoznak benne, vagy csak akkor, ha református igazgatója van. Könnyebb azt megfogalmazni, hogy mitől lesz keresztyén vagy az Isteni erőtérben benne lévő intézmény. Erre van egy fogalompárosítása Beszterczey Andrásnak. Háromféle motiváció közül dönthet az, aki szociális, diakóniai szolgálatot végez. Első: azért teszi, mert kell, például ellátási kötelezettsége van. Hogy milyen eredményessége van a motivációnak, azt abból lehet megállapítani, hogy a motiváció megszűnésekor végzi-e tovább a szolgálatot vagy nem. Ha valaki azért csinálja, mert kell, akkor az folytatja-e tovább, ha már nem kell? Valószínűleg nem. Második lehetőség: haszna van belőle. Aki azért végzi a szolgálatot, mert üzletként megéri ez a tevékenység, az valószínűleg a haszon elvesztésekor egyből szabadulni akar ettől a nem jövedelmező területtől. Van még egy motiváció, a lelki motiváció: jutalmam, hogy tehetem. A filadelfia diakonisszák jelmondatát idézve, ha hivatásnak, elhívásnak és küldetésnek tekintjük a diakóniai szolgálatot, akkor lehet, hogy egyénenként megszűnhet a motiváció, de rendszerben sohasem fog, hiszen ennek a szolgálatnak mindig lesz alapja.

„Mitől lesz református egy intézmény? Attól, ha benne van a motiváció: jutalmam, hogy tehetem. Ha a személyes életem is úgy tekintem teljesnek, hogy Isten elhívását teljesítem, akkor ez a szolgálat megalapozott. Fontos, hogy az intézményvezető így gondoljon a szolgálatra illetve az ő kovászán keresztül ezt mindenki érezze és átvegye, személyesen is fontosnak tartsa. Szükség van a kovászra és ezt emberek képviselik. Nem nagy szavakra van szükség, hanem a cselekedetekre! Ezt látják minden nap az intézmények munkatársai, lakó és hozzátartozói is" – foglalja össze a Schweitzer Albert Szeretetotthon vezetője.

Szöveg és fotó: Gilicze Réka

Istent keresem

Jn 20,1–18

„Jézus nevén szólította...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink