Protestáns sírjelek a Kárpát-medencéhen címmel kopjafa- és fejfakiállítás nyílt a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület magyarországi gyülekezeténél (Budapest, X. Gyógyszergyári u. 3-5.), amelyet a hetvenes évek végén a Ceausescu-féle diktatúra elől menekülő erdélyi reformátusok alapítottak. A kiállítás anyagát a Kőbányán található a Reménység Szigete nevű gyülekezetnek az idén októberben adományozták a kopjafák összegyjtői, Polony Levente és Bogár Sándor, akik egy dokumentumfilm forgatása közben leltek rá a sokszor már a szemétdombon megsemmisítésre váró értékes darabokra. A tárlatot Pécsi L. Dániel jelképművész és intézeti koordinátor segítségével adták át Zalatnay István vezető lelkésznek. A kiállítás célja nemcsak a kopjafák bemutatása, hanem a magyar reformátusok pusztuló sírjeleinek megmentése is, illetve ennek a régi szokásnak az újrahonosítása, amelyben összeölelkezik a régmúlt és a kereszténység közös megtartó ereje. A tárfa t a rendbe hozott fejfák mellett számos fényképet és magyarázó szöveget vonultat fel az érdeklődőknek, s hamarosan részletes tanulmány is társul hozzá a fejfák-kopjafák eredetéről, főbb típusairól, szimbolikájáról, készítési módjairól. Az egész Kárpát-medencében elterjedt kopjafákból ugyanis minden tájegységen kialakult egy-egy jellegzetes formakincs, amelyet az utóbbi időben kiszorítottak a jellegtelen beton emlékművek. Azok az anyagszerkezetre nézve maradandóbb, ám később gondozatlanságukban idegen szürkeségként álló, sematikus kőtáblák, betondarabok, amelyeknek - divatból - áldozatul estek a személyes sorsot felmutató, az ég felé törő, természetes anyagból, évezredek hagyományai alapján készült faragványok. Évezredek hagyományai alapján készült faragványok Magyar Hírlap/Pál Gábor