Megérezni a közösségi szolgálat jó ízét – Decemberben lesz 8 éves az Agnus Rádió

2010. március 31., szerda

altNapi nyolc órában, kora reggel, délután és éjszaka sugározza műsorait Kolozsvár egyetlen magyar nyelvű közösségi rádiója, az idén decemberben nyolcadik születésnapját ünneplő Agnus, ami nem olyan rég óta már nem csak a városban, de 20-30 kilométeres körzetben is elérhető, ugyanakkor az interneten is belehallgathatunk az önkéntesekből és állandó munkatársakból alkotott csapat műsoraiba. A kolozsvári Szabadság című napilap riportjában annak járt utána, hogyan is zajlik ez a rádiózás.

 

Néhány nap elteltével már nem is olyan rémisztő visszagondolni arra a bizonyos múlt hétfő reggeli ébredésre, amikor 5 óra 50 perckor könyörtelenül megszólalt az ágyam szélére helyezett vekker: eleinte abban reménykedtem, valamiféle csoda folytán Gábor (remélhetőleg) elaludt, így elmarad az Ébresztő Információs Magazinműsor. Nem így történt: még félálomban ugyan, de bekapcsoltam a számítógépet, és azonnal a rádió honlapjára, a www.agnusradio.ro-ra kattintottam, biztos, ami biztos. – Jó reggelt kívánok, önök az Agnus Rádió Ébresztő Információs Magazinműsorát hallgatják a 88,3 Mhz hullámhosszon és az interneten, a mikrofonnál Kiss Gábor – e szavak hallatán pedig már tudtam: bármennyire is hívogat vissza a jó meleg takaró, indulnom kell. Gábor sem alszik, ha neki sikerült, akkor nem lehetetlen...

Rövid reggeli buszozás után máris a Ponorului utca 1. szám alatt, a Bethlen Kata Diakóniai Központ előtt találtam magam. Ott, ahol már 1996 óta állomásozik a kolozsvári magyar közösségi rádió. Hogy az Agnus néhány hete ünnepelte a hetedik születésnapját? Persze, ez is igaz, és akkor sem tévedünk, ha azt mondjuk: egy lelkes csapat már húsz éve tesz a közösségért és a közösségi rádiózásért a kincses városban. Az elsőre picit bonyolultnak tűnő történet szálainak kibogozásával azonban még várjunk, előbb lássuk, hogy mi is történt velem hétfőn hajnalban a Bethlen Kata Diakóniai Központnál.

Lelkes fiatalok, hajnalok hajnalán

A harmadik emeleten Kiss Gábor teával várt, és beinvitált a stúdióba. Keverők, számítógépek és egy ismerős arc, Butyka Anna, akinek nevével bizonyára olvasóink is több alkalommal találkoztak már a Szabadság egyetemistáknak szóló mellékletében, a Campusban. Anna egyelőre önkéntesként dolgozik az Agnusnál, ez volt az első reggeli műsora, és bár júniusban államvizsgázni szándékszik, bármikor szívesen megragadja az alkalmat, hogy mikrofon elé üljön. Ezt egyébként bárki bármikor megteheti, amint az a rádió műsorai közben több alkalommal is elhangzik: szeretettel várják az önkénteseket.

Gábor is önkéntesként került az Agnushoz: a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség keretében működő ifi tagjaként segédkezett korábban a rádió születésnapi ünnepségeinek megszervezésénél, szép lassan pedig nem csak a rádióval, de a rádiózással is kapcsolatot épített ki. Kollégáival ellentétben, akiknek általában jól behatárolt munkaköri leírásuk van (műsorvezetők, rovatszerkesztők, technikusok stb.), ő sokmindennel foglalkozik, mint mondja, ezt szereti.

– Újoncként az éjszakai műsorba készítettem anyagokat, majd az Ébresztőben próbálhattam ki magam, később már a déli műsort is rám bízták. Közben dolgoztam hírszerkesztőként, rendezvényekre jártam, így a riporteri és a tudósítói szerepkör sem áll messze tőlem. 2008 decemberétől, az Agnus Rádió blogjának (agnusradio.blogspot.com) elindítása óta többnyire én foglalkozom az oldal frissítésével is, persze alkalomadtán a kollégák is besegítenek – magyarázza Gábor, és azt ecseteli, hogy naponta 50-60 személy kattint a blogra, amikor Anna szól: folytatni kellene a műsort.

Megpróbálok meglapulni a mellettük lévő széken, hogy jelenlétemmel ne zavarjam őket, közben a falat kémlelem. „A csütörtök délutános kötelessége a takarítás: porszívózás, kukaürítés, szemétszedés”, olvasom az egyik papíron, a mellette lévőn pedig ez áll: „2 óra előtt frissíteni a valutaárfolyamot, és minden műsorkezdéskor megemlíteni a honlapot és a blogot”. Közben Gábor elmondja a hírek címét, Anna pedig beolvassa a részleteket, valutainfó és időjárás-jelentés, majd következik a nap gondolata: „Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz... fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.” Az adássávot lehúzva közösen nyugtázzuk, hogy milyen igaza is volt Goethének, akitől az idézet származik. Gábortól kérdezem, legtöbb mennyi időt töltött eddig a rádiónál.

16 óra volt a leghosszabb időszak, jön a válasz, de hősiesen bevallja: eközben négy órát aludt is, másképp talán nem bírta volna az ébrenlétet. Naponta átlag 5-6 órát időzik mostanság a szerkesztőségben, és ha ritkán is, de vannak napok, amikor egyáltalán nem jön be. – Messze van, ez a legfőbb ok, ami miatt kevésbé szeretek ide járni, híreket és hanganyagot pedig otthon is tudok szerkeszteni. Hetente általában kétszer kelek korán – meséli Gábor. A rendezvényajánló közben ismét csendben maradok, majd 8 óra előtt néhány perccel elköszönnek a hallgatóktól, kellemes napot kívánnak mindenkinek, és felcsendül Charlie Egy szippantás a jóból című dala.

Apropó, zenepolitika, hogy is van ez? A repertoárban ugyanis a vallásos mellett klasszikus zene, dzsessz és magyar könnyűzene is szerepel. – Általában a rovatokhoz válogatjuk a zenét. A vallásos műsorok (Keresztyén élet, Credo) közben vallásos zene hangzik el, Magyarországon felvett református énekeket és az alsóvárosi református egyházközség keretében általunk rögzített dalokat is egyformán játszunk. Múlt héten 20 éneket vettünk fel a Nyárádszereda melletti Márkodon, nemsokára ezeket is hallhatja a közönség. A Kalendáriumban már a könnyedebb műfajok is helyet kapnak, a két műfaj közötti átmenet érdekében pedig dzsesszt vagy megzenésített verseket játszunk – mondja Gábor. Még sokáig beszélgettünk, például az Agnus Rádió és a Szabadság közös rovatáról, a szerdánként jelentkező Házaló fazékról, amelyben mindennapi emberek készítenek finomabbnál finomabb étkeket.

Ha már itt tartunk, említsük meg az Agnus egyéb rovatait is. Gazdapercek, irodalmi rovat, komolyzenei és könnyűzenei műsor, egyházi, gyermek- és ifjúsági műsor, istentisztelet, könyvajánló, mesekosár, zsoltárok, versek, és még folytathatnám azon műsorok és rovatok felsorolását, amelyek révén ez a kis csapat szól a hallgatókhoz. Az állandó munkatársak (Vitus-Bulbuk István főszerkesztő, Ferencz Amália főszerkesztő-helyettes, Adorjáni Eszter, Adorjáni Panna, Bajusz Gábor, Kiss Gábor, Szabó Tamás szerkesztők és Adorjáni Tamás technikus, Köllő Katalin, Nagy Ibolya, Csóg Szidónia és Szecsődi Árpád külső munkatársak) munkáját számos önkéntes (Feischmidt Mária, Adorjáni Katalin, Adorjáni Csenge, Adorjáni Réka, Laczkó Vass Róbert, Mádly András, László Bakk Anikó, Nisztor Krisztina, Tatár Gizella, Vörös Éva, Bogdán Zsolt, Orbán Sándor) segíti. Így áll össze a napi nyolc órás műsor a 88,3 Mhz frekvencián, felvételről éjszaka 3-tól 6-ig, élőben reggel 6-tól 8-ig és déli 12 órától 3-ig. A frekvencia maradék idejét az Evangélium Hangja és a Reménység Hangja rádió műsora tölti ki.

Húsz év a közösségi rádiózás szolgálatában

A kolozsvári magyar közösségi rádiózás történetéről Adorjáni Lászlót, az alsóvárosi református egyházközség lelkészét, az Agnus önkéntes igazgatóját kérdeztem. Bár még 1990-ben nem igazán tudta, hogy mit jelent rádiózni, ráadásul az ahhoz szükséges technika sem állt rendelkezésére, de örömmel vállalta, hogy a rendszerváltást követő zűrzavaros időszakban, a monostori református templom lelkészeként lerakja a kolozsvári közösségi rádiózás alapjait. – Aki nyitott szemmel olvassa a Szentírást, láthatja, hogy a Megváltó nem a templomban töltötte a legtöbb idejét, hanem az utcán járt, betért az emberek házaiba, meglátogatta a betegeket. Ehhez hasonlóan mi is fontosnak tartottuk, hogy ne csak a szószékről hirdessük az igét. Az alsóvárosi egyházközség alagsorában kaptunk egy csendesebb kis termet, ahova egy rögtönzött stúdiót rendeztünk be, ott készültek az első műsoraink. Ezeket a Kolozsvári Rádió, a nagyváradi Evangélium Hangja Rádió és a marosvásárhelyi területi stúdió sugározta – emlékezett vissza Adorjáni. Időközben profi felszerelést kaptak ajándékba, 1996-ban pedig a Bethlen Kata Diakóniai Központba költöztek, ahol eleve stúdióknak épültek termek. A rendszerváltás után elkezdett munka folytatásaként 2002-ben, napi 8 órás adásidővel indult el az Agnus Rádió.

– A hit nem zárható be a templomba, ezért olyan rádiót álmodtunk meg, amely nem csak néhány ember számára fenntartott szószék. Ez a rádió arról szól, amire a protestáns gyülekezetek épülnek, és amiről a testvériesen élő keresztyén közösségek is beszélnek: minden embernek van bizonyos, Istentől ajándékba kapott tehetsége, amit nem használhat öncélúan, hanem úgy kell élnie, hogy azt másokkal is megossza – hangsúlyozta Adorjáni, közben pedig utalt a rádió jelenlegi és korábbi lelkes munkatársaira és önkénteseire, akik képesek voltak megnyílni és adni, ezáltal pedig megérezték „a közösség szolgálatának jó ízét”.

Az Erdélyi Református Egyházkerület és egy hollandiai alapítvány támogatása mellett többnyire inkább a hallgatók adományaiból tartja fenn magát a rádió, éppen ezért a továbbiakban is számítanak a lelkes önkéntesek részvételére, alkalomadtán pedig az anyagi támogatásra is a rádió életben maradása érdekében.

Gyülekezeti tagok az éterben


„Semmi fáradalmat ne tarts haszontalannak!”, mondta egykor Jules Verne, és őt idézve köszöntötte a hallgatókat Vitus István, a rádió főszerkesztője is szerdán délben, amikor ismét felkerestem az Agnus szerkesztőségét. Arról mesélt nekem, mitől különleges az ő pozíciója: Vitus István lelkész gyülekezete nem más, mint az Agnus Rádió csapata és hallgatói. – Az alapvető különbség, hogy én sokkal ritkábban találkozom a gyülekezeti tagokkal, mint más lelkipásztor: többnyire közönségtalálkozókon vagy a rádió születésnapi ünnepségén adódik alkalom arra, hogy elbeszélgessünk egymással. Sajátos ez a munka, ugyanakkor érdekes is, hiszen másféle hozzáállást kíván meg az embertől: ha a mikrofont szószéknek képzeljük el, úgy a műsorvezető, azaz a lelkész inkább a hangjával próbál bizonyos dolgokat kiemelni, átadni az üzenet mondanivalóját – magyarázta.

S hogy a rádiónál dolgozók miként alkotnak közösséget? Erre a kérdésre már a névnaposok köszöntése után válaszolt: a munkatársak és az önkéntesek elképzeléseit, gondolatait úgy próbálják egymás mellé helyezni, hogy mindaz, amit az éterbe kisugároznak, jól megformált, átgondolt, igazi értéket hordozó mondanivaló, műsor, rovat legyen. Lévén, hogy a humán erőforrás adott, leginkább anyagi vonzatai vannak a további terjeszkedésnek: mint mondta, szépen lassan összeáll az a 24 órás internetes műsorrács, ami a rádió egész napos sugárzásához szükséges, és zajlanak az egyeztetések erre vonatkozóan az Erdélyi Református Egyházkerülettel.

A Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent keretében egy Kárpát-medencei rádiót is létre kívánnak hozni, amelynek lényege, hogy a magyarországi Európa Rádió, a nagyváradi stúdió, a kárpátaljai Sion Rádió és a kolozsvári Agnus közösen építse fel a 24 órás műsort. A születendő rádióadó eleinte interneten lenne hallgatható, idővel azonban frekvenciára is pályázhatnának. – Jelenleg is cseréljük egymás között a műsorokat, az egyeztetések zajlanak, és reméljük, hogy egy-két év múlva már sikerül megvalósítani ezt a tervet – mondta Vitus, miközben a rádióban Selmeczi György zeneszerző és karmester mesélt Erkel négyfelvonásos operájáról, a Brankovics Györgyről.

Adja Isten, hogy a tervek megvalósuljanak, és az egyetlen magyar nyelvű kolozsvári közösségi rádióadót sok év múlva is köszönthessük!

Ferencz Zsolt

forrás: reformatus.ro/Szabadság

Istent keresem

Jn 14,1–6

„Én vagyok az út, az igazság és az élet...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →