„Még a bitófa alá is vasalt nadrággal megyek!”

2016. október 26., szerda

Gulyás Lajosról, a forradalom után mártírhalált halt dunántúli református lelkipásztorról is megemlékeztek az '56-os zsinati emlékülésen, lányainak Bogárdi Szabó István püspök átadta a Zsinat ünnepi nyilatkozatának egy példányát. Azt a nyilatkozatot, melyben egyházunk köszönetét fejezi ki a forradalom bátor résztvevőinek, tisztelettel adózik a megtorlás közvetlen és közvetett áldozatainak, köztük a meghurcolt, bebörtönzött és hátratételt szenvedett gyülekezeti tagoknak, teológiai hallgatóknak, presbitereknek és lelkészeknek. Gulyás Lajos életútját Erdős Kristóf, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tudományos kutatójának előadása alapján ismertetjük.

Gulyás Lajos egy 25 hold földön gazdálkodó református család második, egyetlen fiúgyermekeként született Esztergom vármegye Kisújfalu községében 1918. február 4-én. A trianoni békeszerződés értelmében szülőfaluja Csehszlovákiához került. Szülei a tanító biztatására beíratták az érsekújvári reálgimnázium magyar osztályába. A református lelkészi hivatásra először Losoncon, majd annak az első bécsi döntés következtében történt visszacsatolása után Pápán készült.

Segédlelkészként szülőföldjén kezdte szolgálatát. Már feleségével, Puskás Gabriella tanítónővel együtt érkezett következő állomáshelyére, a Zala vármegyei Balatonszepezdre. Itt érte a háború is. Gulyás Lajos elutasította a totalitárius diktatúrákat, ezért egyértelmű volt számára, hogy Magyarország 1944. március 19-i német megszállását követően részt kell vállalnia a fegyveres ellenállásban és az embermentés szolgálatában. A nyilas puccs után mint „államfelforgató angolbarát kommunistát” rövid időre letartóztatták. Bajcsy-Zsilinszky Endrével is levelezett. A háborút követően egyenes út vezetett a Független Kisgazdapártba, amely az 1945-ös választásokon elnyerte a szavazatok túlnyomó többségét. Lelkészi szolgálata mellett a demokratikus átalakulás reményében politikai pályára lépett. Felelősséget érzett nemzete sorsáért, és tenni is akart érte.

Bár a háborút követő években kialakuló rendszer látszólag demokratikus volt, de a Magyar Kommunista Párt hatalomátvételének előkészítése egyre erőszakosabban folyt. 1945 nyarán beidézte a zalaegerszegi népbíróság, majd ügyét másodfokon a Népbíróságok Országos Tanácsa tisztázta. 1947-ben a zalai kommunisták megvádolták, hogy ő is a köztársaság elleni „összeesküvők” közé tartozik. Az ún. „köztársaság-ellenes összeesküvés” ügye ekkor a Kisgazdapárt szétdarabolásának egyik csúcspontját jelentette. Gulyás Lajos cikkében visszautasította a korabeli kommunista retorika megszokott vádjait, amivel őt „fasisztának”, a „nép ellenségének”, illetve „demokráciaellenesnek” bélyegezték. 1947 nyarán, a „kékcédulásként” elhíresült országgyűlési választások kampányában nyíltan szembement a „marxi szocializmussal”. Előkelő helyen, Zala vármegye választási listáján negyedikként szerepelt, de a parlamentbe való behívására nem került sor. Országgyűlési pótképviselő lett.

A család közel hat év után elköltözött Balatonszepezdről. Győry Elemér dunántúli püspök 1948 májusában a nyugati határ melletti Levélre helyezte Gulyás Lajost. Feladata Levél reformátusainak egyházközséggé szervezése lett, valamint a lelkészi szolgálat ellátása Mosonszolnokon, később Rajkán és Hegyeshalomban is. Miután megtörtént a kommunista- és szociáldemokrata pártok fúziója, abbahagyta politikai tevékenységét. A hatóságok zaklatásait Levélen sem tudta elkerülni, még püspöke is felfüggesztését javasolta. „Megalkuvás és Krisztus ügyének elárulása az egész vonalon!” – jellemezte a helyzetet naplójában a lelkipásztor.

Egyházi elöljárói számítottak rá, több alkalommal felkérték az egyházmegyei lelkészértekezletek előadójának. Pápán 1956. május 23-án tartott nagy visszhangot kiváltó beszédet. A Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusáról, illetve Bulganyin és Hruscsov angliai látogatásról kellett volna referálnia, de ehelyett keményen bírálta egyháza vezetését. Sorrendhibát vélt felfedezni, ezért lelkésztársai figyelmébe ajánlotta Jézus Krisztus tanítását a politikával való kizárólagos foglalatossággal szemben. Beszédéért esperese, Madar Zoltán megrovásban részesítette.

A forradalom kitörésének híre Csehszlovákiában érte. A felvidéki rokonság és a barátok próbálták marasztalni, de ő mindenképpen jelen kívánt lenni, bízva a változásokban. Néhány évvel korábban ezt jegyezte fel naplójában: „33 éves vagyok. […] Családomnak élek, s nemzetem halódik. Istenem, adj lehetőséget a népemért való szolgálatra!”

1956. október 25-én este már otthon volt. Másnap, miután értesült a szörnyű áldozatokkal járó mosonmagyaróvári sortűzről, azonnal a helyszínre sietett. A határőrlaktanya udvarán a sortűz miatt feldühödött tömeg tiszteket ütlegelt, ám Gulyás Lajos nem értett egyet az önbíráskodással, odaférkőzött az egyik csoporthoz, és többekkel együtt kimentett egy államvédelmi határőrtisztet. Ezután átadták a forradalomban létrehozott városi nemzeti tanácsnak, hogy ítélkezzenek felette.

Másnap a lelkész felszólalt a levéli falugyűlésen. Mindig a törvényes rend pártján állt, ezért a jelenlévőket nyugalomra intette, míg az országos rend és kormányzat ki nem alakul. Kérte továbbá, hogy tartózkodjanak a bosszútól. Javaslatára megalakult a települést irányító új testület, a nemzeti tanács. Október 29-én a mosonmagyaróvári városi nemzeti tanács azzal bízta meg, hogy őket képviselve vegye fel a kapcsolatot a környező falvakban létrejött forradalmi szervekkel. Először Hegyeshalomra küldték, ahol két külföldi, feltehetőleg osztrák újságíróval beszélt. Ezt az epizódot később a bíróság a nyugati hatalmakat kiszolgáló Szabad Európa Rádió „ügynökeivel” való kapcsolatnak minősítette.

A Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása után Gulyás Lajosra odafigyeltek a hatóságok. 1956 decemberében házkutatást tartottak a levéli parókián. 1957 elején egy személyét súlyosan rágalmazó újságcikk megjelenése után a lelkészt nemcsak felesége, hanem több kollégája is az ország elhagyására kérte. Sokaknak segített átszökni, de ő maga nem ment. „Magyar ember nem hagyja el a hazáját! Még a bitófa alá is vasalt nadrággal megyek!” – mondta feleségének. Biztos volt ártatlanságában, hiszen a lincseléstől mentett meg egy államvédelmis határőrt. 1957. február 5-én tartóztatták le, éppen a 39. születésnapját ünnepelték. Családjától elbúcsúzott, három kislányát ekkor látta utoljára. 1957. december 31-én, Győrben végezték ki.

reformatus.hu

Istent keresem

Jn 8,12–20

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →