Komaróc Szeszta leányegyháza - Lelkész házaspár gondozza a két gyülekezetet

2011. május 27., péntek

 

A két szomszédos település, Szeszta és Komaróc Kassától mintegy húsz kilométerre fekszenek. Annak ellenére, hogy létszámban egyik gyülekezet sem nagy, mindkettőnek nagy tervei vannak.

A közel nyolcszáz lakosú Szesztán a népesség tíz százaléka szlovák nemzetiségűnek vallja magát. A reformátusok száma 275, anyaegyházközségként tartják számon őket, templomuk a 19. század közepén épült klasszicista stílusban. A szomszédos Komarócon csak fele annyian élnek, de jelentősebb magyar népességgel. A református közösséghez, amely leányegyházközség, 176-an tartoznak. Az istentiszteleteknek helyt adó templomot 1875-ben emelték. Ezekbe a gyülekezetekbe kapott kihelyezést a teológia elvégzése után, hét évvel ezelőtt Parti Tibor és felesége, Partiné Szaszák Katalin, aki ugyancsak lelkipásztor.

Vasárnap délelőtt heti rendszerességgel tartunk mindkét gyülekezetben istentiszteletet, Szesztán pedig (mivel igény mutatkozik rá) délután is. A hívek számára szinte az egész év folyamán vannak heti egy-egy alkalommal bibliaórák is, amit csak a kéthónapos nyári szünet alatt függesztünk fel. A fiatalok számára van hittan és kátéoktatás – sorolja Parti Tibor lelkipásztor a gyülekezeti alkalmakat.

Szesztán átlagosan hatvanan-hetvenen, Komarócon negyvenen-ötvenen járnak a vasárnapi istentiszteletekre, ami a reformátusok számához mérten nem is olyan rossz arány. – Egy lelkipásztor azonban sohasem lehet elégedett a templomba járók arányával, mégis örülünk annak, hogy hétről hétre ennyien összegyűlnek az Isten házában – mondja Parti Tibor, aki a legfontosabbnak mégis azt tartja, hogy akik eljönnek az alkalmakra, azok szívvel-lélekkel gyűlnek össze Isten magasztalására. A padsorokban ugyan minden generáció képviselteti magát, de sajnos a többséget mégis inkább az idősebb korosztály alkotja, bár vannak szép számmal fiatalok és középkorúak is az istentiszteleteken.

Mindkét gyülekezet élő. Istenben bízva és belé vetve a reménységünket hisszük és valljuk, hogy sok-sok év múlva is meglesznek ezek a közösségek, annak ellenére, hogy a létszám inkább stagnáló, mint növekedő tendenciát mutat. A születések és az elhalálozások száma is hasonló. Hiányoljuk azokat, akik reformátusnak vallják magukat, de kevésbé veszik ki részüket a gyülekezeti életből – mondja a lelkipásztor. Ezért is fogalmazódott meg az az elgondolás két évvel ezelőtt, hogy a presbiterekkel közösen – családlátogatás keretében – megpróbálják felrázni azokat a híveket, akik ez idáig valamilyen okból kifolyólag távol maradtak a közösségtől.

Az elmúlt két év folyamán mindkét faluban sikerült minden református családot meglátogatniuk a lelkipásztoroknak, egy-egy presbiter kíséretében. – Lehetőség adódott, hogy elbeszélgessünk nemcsak a mindennapi életről, hanem az egyházhoz való viszonyulásukról is. A személyes találkozások arra is jók voltak, hogy még közelebb kerüljenek az egyháztagok a megváltó Jézushoz. Hiszem, hogy a látogatásoknak meglesznek a pozitív eredményei, egy-két lélekkel már megnövekedett a templomba járók száma, és olyanok is megjelennek egy-egy alkalommal, akik eddig távol maradtak a gyülekezettől – mondja reménykedve a lelkipásztor, hozzátéve, hogy most az idősek, betegek és a magányosok látogatása került előtérbe. A terv az, hogy a presbiterek majd egyedül vállaljanak ilyen szolgálatot.

Szesztán és Komarócon gyermek-istentiszteletet a megszokott formában nem tartanak. Főleg azért nem, mert inkább a templomba járásra buzdítják a lelkipásztorok az iskolás korúakat. A tapasztalatuk az, hogy az istentisztelettel egy időben tartott gyermek-istentisztelet nem ösztönzi a gyermeket a templomba járásra, és nem rögzül benne, nem tapasztalja meg a közösségnek, a gyülekezetnek a fontosságát.

Viszont idekerülésük óta egy játékkal próbálják ösztönözni a hittanosokat az istentiszteletek látogatására: piros ponttal jutalmazzák azokat, akik vasárnap részt vesznek a gyülekezeti alkalmon. Az így kapott pontokat az év végén összesítik, s az első három helyezett értékes könyvjutalomban részesül; gyerekek versengenek egymás között, hogy minél több pontot gyűjtsenek be. Sátoros ünnepek előtt ún. áhítatosdélutánokat tartanak a gyermekek számára: kötetlen beszélgetésekkel, bibliai történetekkel, versekkel és énekekkel készülnek és hangolódnak rá az ünnepre.

Nyáron évről évre kirándulnak a gyermekekkel. A cél: megismertetni az ifjúsággal a történelmi nevezetességeinket, templomainkat, várainkat, kastélyainkat. Ellátogattak már Betlérbe, Krasznahorkára, Borsiba, Szepesváraljára, Fülekre, Zólyomba. Különösen örülnek annak, hogy egy-egy ilyen kirándulásra más felekezetű gyermekek is jelentkeznek. A középiskolás fiatalokkal az elmúlt években Auschwitzban és Egerben jártak, és meglátogatták az észak-magyarországi várakat. A lelkipásztorok és a szülők a gyermekeket egyházi táborokba is elküldik (általában a Firesz által szervezetteken vesznek részt). Testvéri kapcsolatot ápolunk az Erdélyben levő maroscsapói református gyülekezettel, lehetőség szerint látogatjuk egymást. Az ilyen alkalmak mindig gazdagítanak bennünket, erősödünk hitben, reménységben, szeretetben. Egy-egy ilyen találkozás alkalmával mélyebbre jutunk az egymással és Istennel való kapcsolatunkban is, épülünk egymás hite által – vallja a lelkipásztor.

Annak ellenére, hogy létszámban egyik gyülekezet sem nagy, mindkettőnek nagy tervei vannak. Komarócon az elmúlt évben újult meg a templombelső, már csak a homlokzatot kellene rendbe tenniük. Erre majd a közeljövőben kerítenek sort, az anyagiak függvényében. – A korábbi munkálatoknál is szépen adakoztak a hívek, sokszor még erejük felett is – mondja a lelkipásztor, aki azért elárulja, hogy a gyülekezet nem tudta volna teljes mértékben állni a felújítással járó költségeket, ezért több helyre is pályáztak. Kétszer kaptak ily módon pénzt magyarországi forrásból, valamint egy alkalommal a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalától is. A munkálatokhoz még így is szükség volt kölcsönt felvenni az Egyetemes Egyház Segélyalapjától.

Sajnos a szesztai templom állaga is romlik, ezért szükséges lesz ott is minél hamarabb elindítani a felújítást. – Elsőd-leges feladatunk, hogy mindkét templomot rendbe tegyük, de sort kell kerítenünk a parókia tatarozására is. Lelki téren pedig úgy igyekszünk végezni a meg-kezdett munkát, hogy az meghozza a gyümölcsét – mondja a jövőbeli terveket ismertetve Parti Tibor lelkipásztor.

(Az írás megjelent a Kálvinista Szemle 2011/5. számában)

Istent keresem

Jel 20,7–15

„Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe..." tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →